Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

A vizsgaidőszak végeztével az addig pörgősen haladó tanév és vizsgaidőszak hirtelen csigatempóba váltott, amikor elfogytak a vizsgáim és egyszeriben nem tudtam magammal mit kezdeni. Még bennem volt a tettvágy, a pörgés és az adrenalin, ami miatt nagyon fura érzés volt megállni és semmit nem tenni, így kínomban nekiálltam rendet rakni, kiválogatni a dolgaimat és takarítani is a végén. Egyébként volt rá szükség, hiszen mindig szeretem rendben tudni a dolgaimat mielőtt visszautazom szünetre, jó érzés, amikor a következő tanév első napján nem a káosz fogad.
Ma kapjuk meg a vizsgák összesítő eredményeit, így egy kicsit talán nyugtalanabb vagyok, mint általában. Tudom, hogy nem kellene, hiszen eleget készültem, kifejezetten rosszul csak a bájitaltan ment, ami elég nagy szomorúság, hiszen a Gyülekezetben rengeteget foglalkozunk velük.
Reggelinél már kevesebb diák fogad a Nagyteremben, mint máskor: sokan már otthon, megint mások nyaralnak és szerintem a legtöbben extrém sokáig alszanak és majd fent a körletben a teakonyhában harapnak valamit gyorsan.
Ma viszonylag korán kidobott az ágy, így nem is csoda, hogy nyolc körül nem tolonganak még a népek idelent.
Szórakozottan huppanok le a Navine asztalához, ahol egy közelebbi ismerőst sem látok, így magam fogok hozzá a zabkásám kiszedésének. Dobálok bele némi friss gyümölcsöt, almaszeleteket, banánt darabolok bele, majd a végén jól meghintem fahéjjal. Éppen a kávéért nyúlnék, amikor a Levita asztalánál megpillantom a jó öreg Kevint magában, akinek nagyon megörülök. Nem is volt lehetőségünk beszélni már hetek óta, így ez az érzés azt váltotta ki belőlem, hogy a kis tányérkámmal a kezemben tüstént átcsoszogjak, a kávét majd a levitásoktól lejmolom.
- Szép reggelt Kevin! - Köszöntöm, ahogy kérdés nélkül mellé huppanok.
- Mi újság? Mit vársz a mai naptól?- Kérdem csevegő hangon, ahogy felemelem a kezembe a látóteremben lévő első csészét, amit oldalról magam elé is kanalazok.
Gimmie kávé.
Tejjel, az fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861082#post861082][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.21. 00:52[/b][/url]

A vizsgaidőszak végeztével az addig pörgősen haladó tanév és vizsgaidőszak hirtelen csigatempóba váltott, amikor elfogytak a vizsgáim és egyszeriben nem tudtam magammal mit kezdeni. Még bennem volt a tettvágy, a pörgés és az adrenalin, ami miatt nagyon fura érzés volt megállni és semmit nem tenni, így kínomban nekiálltam rendet rakni, kiválogatni a dolgaimat és takarítani is a végén. Egyébként volt rá szükség, hiszen mindig szeretem rendben tudni a dolgaimat mielőtt visszautazom szünetre, jó érzés, amikor a következő tanév első napján nem a káosz fogad.
Ma kapjuk meg a vizsgák összesítő eredményeit, így egy kicsit talán nyugtalanabb vagyok, mint általában. Tudom, hogy nem kellene, hiszen eleget készültem, kifejezetten rosszul csak a bájitaltan ment, ami elég nagy szomorúság, hiszen a Gyülekezetben rengeteget foglalkozunk velük.
Reggelinél már kevesebb diák fogad a Nagyteremben, mint máskor: sokan már otthon, megint mások nyaralnak és szerintem a legtöbben extrém sokáig alszanak és majd fent a körletben a teakonyhában harapnak valamit gyorsan.
Ma viszonylag korán kidobott az ágy, így nem is csoda, hogy nyolc körül nem tolonganak még a népek idelent.
Szórakozottan huppanok le a Navine asztalához, ahol egy közelebbi ismerőst sem látok, így magam fogok hozzá a zabkásám kiszedésének. Dobálok bele némi friss gyümölcsöt, almaszeleteket, banánt darabolok bele, majd a végén jól meghintem fahéjjal. Éppen a kávéért nyúlnék, amikor a Levita asztalánál megpillantom a jó öreg Kevint magában, akinek nagyon megörülök. Nem is volt lehetőségünk beszélni már hetek óta, így ez az érzés azt váltotta ki belőlem, hogy a kis tányérkámmal a kezemben tüstént átcsoszogjak, a kávét majd a levitásoktól lejmolom.
- Szép reggelt Kevin! - Köszöntöm, ahogy kérdés nélkül mellé huppanok.
- Mi újság? Mit vársz a mai naptól?- Kérdem csevegő hangon, ahogy felemelem a kezembe a látóteremben lévő első csészét, amit oldalról magam elé is kanalazok.
Gimmie kávé.
Tejjel, az fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861464#post861464][b]Szentesi Kevin - 2023.03.28. 00:27[/b][/url]

Régen érezte azt, hogy ekkora teher esik le vállairól. Az idei vizsgaidőszak - és nem csak a vizsgák miatt -, sokkalta nehezebbnek érződött, mint eddig bármelyik. Rá kell jönnie, hogy ahogy idősödik és lép évfolyamból évfolyamba, úgy nehezednek a tárgyak és a tanárok elvárásai. Megmondja az őszintét, hiányoznak neki azok az idők, amikor még Szalamandra-Szentegyeden tengette mindennapjait és lényegében semmit nem kellett csinálnia, csak gyereknek lenni. Oké, voltak kötelességei, de ha azokat letudta... szabad volt a napja.
Minden teher ellenére, könyv van előtte, jobb kezénél a reggeli gofrija és a teája, míg a ballal tartja az asztalon a könyvet. Külső szemmel úgy tűnhet, nagyon bele van mélyedve az olvasmányba, de csak igyekszik elkerülni a feltűnést, mielőtt ismét megtalálnák a nem éppen barátai.
A hangra először csak felsandít, megbizonyosodik arról, hogy jól azonosította be, majd lesz őszinte és széles mosoly ajkain.
- Jó reggelt! - üdvözli rég nem látott barátját. - Igazából kicsit izgulok, mert úgy érzem, nem mindegyik sikerült jól, de igyekszem pozitív lenni - helyezkedik kicsit Ábel mellett, a könyvet szavai közben csukja be, hogy ne legyen útban barátjának és ne tűnjön bunkónak. A kötetet teszi a másik oldalra maga mellé, figyel a navinésre.
- És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=861904#post861904][b]Winkler Ábel Julián - 2023.04.01. 21:54[/b][/url]

Egészen biztos vagyok benne, hogy évről évre nehezebbek ezek a vizsgák, de úgy érzem, hogy jól teljesítettem annak ellenére, hogy Elfogadható is becsúszott a képletbe.
Összességében úgy gondolom, hogy megtettem mindent és megérdemlem a pihenést, ami rám vár. Nagyon sok tervünk van a családdal, alig várom, hogy a Nagymamáékat is meglátogassuk. Ő mindig annyi sok jót tud nekem tanítani, olyan kár, hogy ennyire keveset látom.
Annak ellenére, hogy itt zabkásázgatok, lélekben már otthon vagyok. Emiatt is nem vettem először észre, hogy Kevin egy könyv társaságában készült elfogyasztani a reggelijét.
- Ó, mi jót olvasol? - Kérdem érdeklődve oldalra biccentve a fejem. Nem bámulok bele a könyvébe, sokkal inkább a tekintetét keresem.
- Áh, tuti jók azok is. Maximum nem K, hanem V. - Vonom meg a vállam egy biztató mosoly keretében. Én sem akarok rosszul tanulni, de igyekszem nem túl komolyan venni a sulit.
- Melyiktől tartasz a legjobban? - Érdeklődöm nekikezdve a saját kis elemózsiámnak, amit hoztam magammal a messzi Navine asztaltól.
- Én? Hát.. Bájitaltan és Legendás lények gondozása... szerintem ez a kettő ment legrosszabbul. Az SVK viszont szerintem jó lett. - Igazán jó értekezést írtam a dementorokról, szerintem a tanár úr is értékelni fogja, amire gondoltam.
- Te mikor mész haza? Vannak terveid? - Csevegek tovább, ahogy lenyeltem az első falatot.