Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

- Köszönöm! - feleltem némi büszkeséggel mosolyt varázsolva az arcomra. Igazán jól esett az elismerése irányomba. Úgy tűnt, hogy valóban képes volt értékelni azokat az embereket, akik elszántak, és kitartóak voltak a céljuk elérése érdekében, illetve nyitottak voltak az új ismeretek elsajátítására.
- Mennyivel jobban hangzik, mint a VAV - állapítottam meg rögvest. Kezdtem egyre jobban felnézni Bercire, és az is megfordult az agyamban, mennyire szerencsés volt, hogy abban az intézményben tanulhatott.
- Igazad van. Felesleges azon stresszelni, amire nincs ráhatása az embernek. Emellett biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen az időm nagy részét a tanulásra szánom - feleltem határozottan a fiúnak.
- Nos, annyit tudok a konyha kapcsán, hogy a tanárok nem igazán szeretik, ha megzavarja valaki a manókat a munkájukban, de arról nincs információm, hogy teljesen tiltott terület lenne a diákok számára. Én időnként betérek oda, a manók pedig remek vendéglátók. Nem tudom, hogy ez a prefektusi cím miatt van, vagy alapból ilyenek, de a tapasztalataim alapján többen is felkeresik azt a helyet. Az viszont tény, hogy nekünk több mozgásterünk van, mint másoknak - osztottam meg a tapasztalataim a másikkal.
- Rendben. Ó, lassan már vacsoraidő lesz? - emeltem meglepetten kékjeim az övébe. Milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen... igaz jó társaságban rendkívül sebesen telnek el azok a bizonyos percek. Közben elbandukoltunk a nagyterem irányába.
- Én még egyelőre gondolkodom rajta, mit is egyek. Talán valamiféle ínyencség jól esne, ami nem fekszi meg a gyomrom. Abban biztos vagyok, hogy még egy fél deci ásványvizet kérek majd mellé. Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Nekem a napi 2-3 liter ebből megvan. Egyrészt az agyat is serkenti, másrészt fiatalon tartja a szervezetet, ráadásul nem szárad ki az ember bőre - osztottam meg a tudásom Bercivel. Bár a kinézete, és az igényessége azt
sugallta, hogy mindezzel tökéletesen tisztában volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=854921#post854921][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.21. 23:48[/b][/url]

- Köszönöm! - feleltem némi büszkeséggel mosolyt varázsolva az arcomra. Igazán jól esett az elismerése irányomba. Úgy tűnt, hogy valóban képes volt értékelni azokat az embereket, akik elszántak, és kitartóak voltak a céljuk elérése érdekében, illetve nyitottak voltak az új ismeretek elsajátítására.
- Mennyivel jobban hangzik, mint a VAV - állapítottam meg rögvest. Kezdtem egyre jobban felnézni Bercire, és az is megfordult az agyamban, mennyire szerencsés volt, hogy abban az intézményben tanulhatott.
- Igazad van. Felesleges azon stresszelni, amire nincs ráhatása az embernek. Emellett biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen az időm nagy részét a tanulásra szánom - feleltem határozottan a fiúnak.
- Nos, annyit tudok a konyha kapcsán, hogy a tanárok nem igazán szeretik, ha megzavarja valaki a manókat a munkájukban, de arról nincs információm, hogy teljesen tiltott terület lenne a diákok számára. Én időnként betérek oda, a manók pedig remek vendéglátók. Nem tudom, hogy ez a prefektusi cím miatt van, vagy alapból ilyenek, de a tapasztalataim alapján többen is felkeresik azt a helyet. Az viszont tény, hogy nekünk több mozgásterünk van, mint másoknak - osztottam meg a tapasztalataim a másikkal.
- Rendben. Ó, lassan már vacsoraidő lesz? - emeltem meglepetten kékjeim az övébe. Milyen gyorsan telik az idő, hihetetlen... igaz jó társaságban rendkívül sebesen telnek el azok a bizonyos percek. Közben elbandukoltunk a nagyterem irányába.
- Én még egyelőre gondolkodom rajta, mit is egyek. Talán valamiféle ínyencség jól esne, ami nem fekszi meg a gyomrom. Abban biztos vagyok, hogy még egy fél deci ásványvizet kérek majd mellé. Rendkívül fontos a megfelelő folyadékbevitel. Nekem a napi 2-3 liter ebből megvan. Egyrészt az agyat is serkenti, másrészt fiatalon tartja a szervezetet, ráadásul nem szárad ki az ember bőre - osztottam meg a tudásom Bercivel. Bár a kinézete, és az igényessége azt
sugallta, hogy mindezzel tökéletesen tisztában volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855235#post855235][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.10.26. 23:40[/b][/url]

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855505#post855505][b]Draskovich Kristóf - 2022.10.31. 18:32[/b][/url]

Különböző nyelveken minden jobban hangzott, de a mostani szituációban a másik megnevezés sokkal szebben csengett, mint a VAV. Erre a megállapításra még a fiú is elismerő hümmögéssel válaszolt. Valóban biztos voltam benne, hogy sikerülni fog a VAV, hiszen mindig is lelkiismeretesen tanultam, illetve a tanulmányaim mellett is folyamatosan igyekeztem új ismereteket elsajátítani.
- Én is át fogom újra olvasni a házirendet, mert számomra rendkívül fontos, hogy minden szabályt betartva éljek az intézmény falain belül. Mit is mondtál a mondandód második felében? Sajnos nem volt lehetőségem németül tanulni - kérdeztem Bercitől aggódó arccal.
- Közel negyven perc az nem sok, tényleg mindjárt vacsoraidő van - feleltem a másiknak, miközben szép komótosan megmásztuk a lépcsőket.
- Itt nincs előre meghatározott menü. Az étkezések alkalmával a manók igyekeznek mindent "odavarázsolni" az asztalra, ami úgymond közönségkedvenc étel. Általában mindenki megtalálja a terítéken az általa preferált ennivalót - magyaráztam Bercinek nagy beleéléssel.
- Teát? Nos, jól mondod, itt hamarosan terülj-terülj asztalkám lesz a manók közreműködésével. Biztosíthatlak róla, hogy tea is lesz a terítéken. Mint már említettem, a manók nekünk próbálnak kedvezni - feleltem a fiúnak mosolyogva, nyugodtan.
- Egyébként melyik a kedvenc ízesítésű teád? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian.
- Jómagam főként a zöld teát szeretem, illetve a citromosat - osztottam meg vele magamról ezt a lényegtelen információt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=855781#post855781][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.11.03. 21:22[/b][/url]

- Óóó - ad hangot zavarral vegyes meglepetésének. Ez sajnos amolyan gyengesége, tekintve, hogy gyakorlatilag a német az anyanyelve, hiszen az anyja mégiscsak német, és hajlamos nem észrevenni, ha ezen a nyelven szólal meg. Jobb kezét az arcáig emeli, mutatóujjával vakargatja meg a szemöldökét, aztán megköszörüli a torkát kicsit.
- Bocsánat. Mit tudod, édesanyám német ajkú, néha elfeledkezem róla, milyen nyelven is beszélek. Csak azt mondtam, hogy egyértelmű különbség van a tiltott és a nem ajánlott között - fordítja le kurta magyarázkodást követően, hogy mit is mondott az imént. Erre jobban figyelnie kellene ezek szerint, hogy ne forduljon elő újra.
- Bizony - helyesel, kissé megkönnyebbülve, hogy máris nem téma, hogy az imént észrevétlenül váltott a magyarról a németre, tulajdonképpen kizárva ezzel a beszélgetésből Kristófot.
- Ó, értem. Akkor ez meglehetősen izgalmas - állapítja meg. Ő az előre megírt menükhöz van szokva többnyire, de tényleg érdekesnek hangzik, hogy csak azt kell eldöntenie, hogy mit is kér. Ugyanakkor meg mennyi időt megspórol egy előre megírt menü, mint az, hogy az ember megálmodja, mit is enne. Mindennek megvan az előnye is, meg a hátránya is, állapítja meg magának, és majdhogynem elbambul, de még éppen időben kérdezi meg a rellonos, hogy kér-e teát.
- Igen, köszönöm - válaszolja illedelmesen. A tea mindig jó. Jobban is szereti, mint a fanyar ízű kávét. - A gyümölcsös teákat kedvelem, meg az igazi gyógynövényből készülteket - osztja meg némi gondolkodást követően. - A zöld teát pont nem nagyon szeretem, furának találom az ízét, a roiboszt viszont annál inkább. A citromos kellemes választás. Azt hallottam egyébként, hogy a Pillangóvarázsban remek teák vannak. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=856465#post856465][b]Draskovich Kristóf - 2022.11.13. 00:13[/b][/url]

- Semmi gond, emiatt ne érezd magad kényelmetlenül. Ez remek megfigyelés. A tiltott és a nem ajánlott dolgok terén bizony nagy a különbség - közöltem Bercivel, miközben egy bátorító mosolyt küldtem felé. Emiatt igazán nem kellett, hogy rosszul érezze magát, legalábbis nem róttam volna fel neki azt, amiért más nyelvre váltott csupán megszokásból.
- Rendkívül gyorsan telik az a bizonyos idő - feleltem a másiknak elgondolkodva. Közben az is eszembe jutott, hogy nemrég érkeztem meg az iskola falai közé, és most pedig ott tartok már, hogy hamarosan ötödikes leszek.
- Ez valóban izgalmas. Viszont nagyon hasznos is, hiszen mindenki megkapja azt, amit saját magának kíván - válaszoltam Bercinek teljes meggyőződéssel.
- Értem, akkor tea. Szolgáld ki magad - feleltem a másik félnek, miközben az asztalon megjelentek a különböző ízesítésű teák a manók közreműködésével. Volt ott gyógyteától kezdve a gyümölcsteáig minden, illetve a klasszikus ízesítésűeket is számba véve.
- A Pillangóvarázsban valóban kitűnő teák vannak, mindenképp érdemes kipróbálni őket. Ha gondolod, valamikor betérhetünk oda - ajánlottam fel a lehetőséget nagy lelkesedéssel, hiszen az egyik kedvenc helyemről volt szó. Valóban csupa pozitív tapasztalatom volt az említett hely kapcsán, ez pedig nagy elismerésnek számított részemről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=856864#post856864][b]Bánffy Albert Tamás - 2022.11.25. 20:14[/b][/url]

Kicsit megemeli a szemöldökét, de csupán egy pillanatra. Furcsállja némileg a választ, nincs szüksége mások elnézésére vagy engedélyére saját véleménye szerint, főként nem ahhoz, hogy németül beszéljen - pusztán csak az kellemetlen, hogy ezt időnként nem veszi észre, annyira természetes - , de ám legyen. Illedelmesen nem szól semmit, csak bólint inkább. Lapoz inkább gondolatban, és eltársaloghatnak arról, milyen gyorsan is telik az idő éppen.
- Jól mondják, hogy relatív. Ha bezzeg a szünetet várja az ember, akkor iszonyúan lassan vánszorog - válaszolja. Ismét bólogat a következő gondolatra, némi jóváhagyó hümmögés kíséretében, amire az illemtan tanárai most bizonyára kórusban ciccegnének rosszallóan, de kicsit sikerül elvesznie közben a gondolataiban. Félig-meddig figyel csupán.
- Danke - dünnyögi ismét németül a tea kapcsán, majd tölt magának egy fahéjas aromájúból. Kicsit karácsonyi hangulatot áraszt a tea, de most remek lesz véleménye szerint.
- Mindenképpen - bólogat elgondolkodva még egy sort a Pillangóvarázs kapcsán is. Igazán jókat hallott arról a helyről, és lehet, hogy keveri valamivel, de mintha még valamelyik újságban is olvasott volna róluk. A teát szürcsölgetve figyeli, ahogyan lassan szállingózni kezdenek a vacsorára éhes diákok is, minél közelebb kerülnek időben az említett étkezéshez. A vacsora közben váltanak még pár mondatot, de inkább az ételre figyel - tele szájjal magyar ember úgysem beszél -, majd annak végeztével elköszönve vissza is tér inkább az Eridonba mára.