Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Lucy Montgomery érintetlenül pihent a balomon, miközben egy újabb falat kalácsot nyomtam a számba. Még mindig furcsa érzés kerített hatalmába Zalán jelenlététől, de igyekeztem minél inkább figyelmen kívül hagyni. Neki, és nekem is jobb lesz így. Barátok vagyunk. Ahogy eddig is.
- Képzeld mi fogadott tegnap, amikor hazamentem. Júlia a szobámban. Mármint könyörgöm, tudom, hogy folyton ott lóg a lakásunkban a hülye bátyám miatt, de most az én helyemen kutakodott - osztottam meg vele a nem régi élményeimet. A hirtelen szimpátiámnak hála odaadtam az utolsó előtti parfümömet neki, de utána még éjszaka sokat gondolkodtam a történetén. Volt benne valami, ami nem stimmelt, csak nem jöttem rá, hogy mi. Ilyenkor persze mindig megszólalt egy hang a fejemben, hogy rosszindulatú vagyok, és a saját történetemet vetítem rá másokra, és emiatt nem is voltam képes megfejteni a rejtvényt.
- Azt mondta a parfümömet keresi. Mert nem ismeri fel az illatom. Nagyon furcsa volt. Szerintem még soha nem is beszéltem ennyit a lánnyal - magyaráztam tovább, kicsit jobban gesztikulálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852514#post852514][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 11:25[/b][/url]

Lucy Montgomery érintetlenül pihent a balomon, miközben egy újabb falat kalácsot nyomtam a számba. Még mindig furcsa érzés kerített hatalmába Zalán jelenlététől, de igyekeztem minél inkább figyelmen kívül hagyni. Neki, és nekem is jobb lesz így. Barátok vagyunk. Ahogy eddig is.
- Képzeld mi fogadott tegnap, amikor hazamentem. Júlia a szobámban. Mármint könyörgöm, tudom, hogy folyton ott lóg a lakásunkban a hülye bátyám miatt, de most az én helyemen kutakodott - osztottam meg vele a nem régi élményeimet. A hirtelen szimpátiámnak hála odaadtam az utolsó előtti parfümömet neki, de utána még éjszaka sokat gondolkodtam a történetén. Volt benne valami, ami nem stimmelt, csak nem jöttem rá, hogy mi. Ilyenkor persze mindig megszólalt egy hang a fejemben, hogy rosszindulatú vagyok, és a saját történetemet vetítem rá másokra, és emiatt nem is voltam képes megfejteni a rejtvényt.
- Azt mondta a parfümömet keresi. Mert nem ismeri fel az illatom. Nagyon furcsa volt. Szerintem még soha nem is beszéltem ennyit a lánnyal - magyaráztam tovább, kicsit jobban gesztikulálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852516#post852516][b]Hollósi Zalán - 2022.09.11. 11:52[/b][/url]

Próbálta kihasználni a Rue-val töltött minőségi időt és imádkozott, hogy ne terelődjön az álmaira a szó. A 'Bevalljuk az érzelmeinket' című magánszámával szerencsére mindkettejük gondolatát el tudta erről terelni. Kérdés, hogy meddig. Most inkább a lány szavaira koncentrált, ami kétszer annyi erőfeszítésébe került, mint anno. Éppen Autumn kalácsából próbált sunyi módon törni egy darabot magának, de a falat félúton megállt a szája felé. Elkerekedett szemekkel sandított oldalra, hogy biztosan jól hallotta-e Júlia nevét.
 - Hát azt elhiszem, hogy furcsa volt - hebegte riadtan, miközben azt a kis darabot is félbetörte az ujjai közt. - Az illatod? Szóval... ezzel indokolta csak? Hogy nem ismeri fel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852518#post852518][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 13:30[/b][/url]

Szemem az összelapított kalácson állapodott meg Zalán ujjai között, majd felnéztem a kék íriszekbe.
- Hát nem teljesen. Mondott még valamit, mert ahhoz kicsit nagyobb kutatást csinált, minthogy szimpla érdeklődés legyen az indok. És elkezdtem kérdezni - vallottam be, és azon gondolkodtam mennyire volt a kettőnk titka, amit a hálóban elmondott. Nem azzal volt a gondom, hogy Zalánban bízhatok-e annyira, de mégiscsak a nagyteremben voltunk, és a párosunk mindig túl nagy attrakciónak számít. Főleg a fél éves mosolyszünetünk és az azt követő kirohanásom után.
- Azt mondta... nem tudom elmondjam-e - húztam el a számat, ahogy hangot is adtam a kétségeimnek. - A lényeg, hogy emlékeztette valamire. És... meg tudtam érteni. Azt hiszem. Mármint akkor is furcsa volt, inkább kérdezte volna meg, de... valamilyen szinten értettem. Ő mindig olyan menőnek és sebezhetetlennek akar tűnni - magyaráztam kicsit talán többet is, mint kellett volna. Elvégre ki vagyok én, hogy ítélkezzem ilyen témában?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852524#post852524][b]Hollósi Zalán - 2022.09.11. 16:50[/b][/url]

Várta, mikor hangzik el a saját neve is, készült a lecseszésre, de meglepő módon ez nem történt meg. Vállait kissé felhúzta, úgy hallgatta tovább a beszámolót. Fogalma sincs, honnan vette Júlia a bátorságot, hogy előrukkoljon egy ilyen húzással. Azt hiszi, hogy így elnézőbb lesz vele a tündérpor miatt? De hisz nem is kereste azóta, hogy ezt elmondja neki!
 - És? Elárultad végül neki, mi az? Ugye nem volt veled bunkó vagy ilyesmi? - aggodalmat tükrözött az arcára kiülő kifejezés. Már nem is teljesen a lebukás miatt, inkább mert nem szerette volna, ha az a minden lében kanál Júlia tovább bonyolítana bármit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852526#post852526][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.11. 17:52[/b][/url]

Lenyúltam még egy kis kalácsért, és én is az ujjaim között kezdtem gyűrögetni, leszedni apró morzsákat róla. - El, persze, és épp ez az - ejtette le a kezeit az asztalra, természetesen úgy, hogy az étel ne érje a bútort. - Túl normális volt. Általában csak kiissza a tejet a hűtőből, vagy kinyomja az összes fogkrémet a tubusból. Komolyan, néha olyan, mintha ott élne, nem is értem a nagyinak hogy nem tűnt még fel - ingattam a fejem. Bár őszintén, örültem, hogy Zalán ottléte se derült ki. - És most meg... beszélgettünk. Meg.. nem is tudom, csak nagyon furcsa volt - kaptam be végre a falatot magam elé meredve, még mindig a tegnap estén agyalva. Valami akkor se volt kóser abban a találkozóban. És nem csak az, hogy a szobámban volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852544#post852544][b]Hollósi Zalán - 2022.09.12. 09:58[/b][/url]

- Csak nekem tartott három évig rájönni, hogy a lány nem normális? Erre inkább ne válaszolj - tette hozzá gyorsan, mielőtt még sorolni kezdenék neki, mit nem fogott még fel három év távlatában és viccet csinálnak belőle.
 - Pár hónapja beszéltem vele, mert... szóval akkor tudtam meg, hogy jár hozzátok. Mert hallott engem. Aznap este. És azt hitte, hogy te és én... Hogy mi... Hogy lefeküdtünk.
 Inkább a szájába tömte a falatot, csak hogy ne kelljen többet beszélnie erről. Így is tiszta vörös volt már az arca.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852584#post852584][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.13. 11:12[/b][/url]

Régen biztosan felhúztam volna magam egy ilyen feltételezés miatt. Nem azért, mert elképzelhetetlen, vagyis jelenleg tényleg az is, meg most amúgy sem... szóval nem azért, hanem mert már hozzá vagyok szokva a pletykákhoz. Ha oda is fordultak, szimplán csak szarkasztikusan felnevettem.
- Mindenki magából indul ki, gondolom. Még szerencse, hogy nem mindenki a szex miatt jár a Gárgyán kúriába, a nagyinak az már tényleg feltűnne - ingattam a fejem. - És én tegnap még megsajnáltam az anyukája miatt - jutott hirtelen eszembe megint az incidens. Az akkori estéről amúgy sem akartam több szót ejteni. Zalánnak rémálma volt. Hiába kezdtem magánnyomozásba, ő nem akart róla beszélni. Én meg próbáltam jó barát lenni, és eleget tenni a kérésének. Nem kellett, hogy újra összevesszük, épp csak kibékültünk.
- Mindegy, hagyjuk is Júliát. Van egy nagyobb hírem. Azt hiszem... vagyis nem csak hiszem, szóval a szünetben haza fogok menni. Már mindent kiszámoltam, és úgy tűnik végre összegyűjtöttem annyit, hogy elmenjek Írországba - szóltam izgatottan. Zalán talán még soha nem látott ennyire élőnek. Éreztem, hogy a szemeim csillognak, és a hangom a felkelő nap összes színében szólalt meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852586#post852586][b]Hollósi Zalán - 2022.09.13. 12:17[/b][/url]

Feszült pislogással konstatálta, hogy ez a feltételezés Rue-t egészen máshogy érintette. Újabb késdöfés volt ez belé, hogy a lány nem úgy gondol rá, hogy akár csak egy gondolatot is pazaroljon a dologra. Tudta, hol a helye, de ez nem jelentette azt, hogy az érzés eltűnt volna. Csupán kénytelen volt elzárni azt, lehetőleg minél mélyebbre. Jobban, mint eddig tette.
 - Legalább ne vennéd ennyire félvállról - motyogta elhaló hangon, sarkával pedig alig észrevehetően, de idegesen kezdett kopogni a padlón. Csak hangot akart adni annak, hogy neki ez teljesen más jelentéssel bírt, de több szót nem érdemelt. Inkább próbálta minden figyelmét az azt követő témába fektetni, mert nem szerette volna Autumn kedvét elrontani. Ha már a sajátját sikerült Júliának tönkrevágni percek alatt.
 - Ez szuperül hangzik. Legalább feltöltődsz kicsit. Remélem, jót fog tenni, ha már... - ha már olyan rossz emlékekkel kellett eljönnie onnan, fejezte be fejben.- Van már terved, hova fogsz ellátogatni? Vagy vannak ott barátok, akit érdemes felkeresned?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=852816#post852816][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.18. 00:11[/b][/url]

Habár hallottam a megjegyzését, inkább úgy csináltam, mintha mégsem. Mégis mit kellett volna csinálnom, hogy elégedett legyen? Kiabálnom, kikelnem magamból? Olyan érzéseket erősíteni benne, amik nem is lehetnének ott? Hiába volt nehéz lenyelni a gondolataimat, tudtam, hogy most az egyszer tényleg azzal teszek jót, ha csöndben maradok. Így könnyebb vele elhitetni, hogy nincs semmi érzelmem felé. Vagyis nem csak elhitetem. Nincs is. Kész.
- Hát őő.. nem sok mindenkivel tartottam a kapcsolatot, miután eljöttem. Egy ember van talán, akit meglátogatok, de inkább szólóban nyomom. Vagyis... arra gondoltam, megkérdezem van-e kedved jönni. Megmutatnám hol volt a kocsmánk, meg a házunk. Meg az egész várost - ajánlottam, fürkészve az arcát. Egy pillanat alatt leesett, hogy milyen furcsa volt a kérésem, de akkor már kíváncsi voltam, ő mit szól. És különben is, ha visszakozok, azzal egyértelművé teszem, hogy mennyire bizonytalan vagyok. Mikor engedte meg magának egy Danvers, hogy átlássanak a maszkján? Túl büszkék vagyunk mi ehhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853024#post853024][b]Hollósi Zalán - 2022.09.21. 22:05[/b][/url]

Szemei tágra nyíltak, emellé letüdőzte az újonnan lopott kalács egy részét.
 - Micsoda? Mármint oda messzire? Én... - meg kellett állnia, hogy kapjon rendesen levegőt. - Nem hiszem, mármint tényleg nagyon messze van és még ha lenne is rá pénze anyáméknak, nem hiszem, hogy ilyen jegyekkel elengednének. Egyedül. Veled.
 Habozott minden egyes szónál, mert nem akarta megbántani ezzel a lányt. Soha ilyesmi meg nem fordult a fejében és még így is, hogy felsorolták neki, nehezen tudta elképzelni, hogy mihez kezdene magával egy idegen országban.
 - Persze az is aggasztó, hogy más társaságod nem lesz. Szeretném, ha vigyáznál magadra - tette hozzá nyomatékosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853298#post853298][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.25. 22:06[/b][/url]

Igaz volt minden szó, amit Zalán mondott. Furcsa is lett volna biztosan, ha eljön, hiszen ő nem is ismeri az írországi Ruet. Mégis, mintha egy apró tőr döfődött volna a mellkasomba a visszautasításra, amit az azt követő szavai még meg is forgattak bennem. Egy pillanatra talán a lelkes mosolyom is elhalványult, és fakósárga hangom szinte beleveszett a Nagyterem morajlásába.
- Persze, megértem - ráncoltam a szemöldököm, mintha csak akkor jönnék rá milyen hülyeséget mondtam. Biztosítani akartam további szavakkal, hogy tökéletesen tudom miről beszél, és majd hagyok neki jegyzeteket, de már nem akartam nagyon tovább beszélgetni.
- Ne aggódj, kemény fából faragtak - mosolyodtam el féloldalasan, és újabb falatot nyomtam le a torkomon. Minél előbb elfogy a kalács, annál gyorsabban szabadulok. - Meg amúgy is tudod, hogy jobban kedvelem a magányt, mint más társaságát - vontam meg a vállamat egyszerűen.
- És neked? Mi a terved a nyárra? Mész versenyre? - néztem rá, kicsit megerőltetve magam, hogy úgy tűnjön tovább léptem a témán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853427#post853427][b]Hollósi Zalán - 2022.09.27. 21:46[/b][/url]

Rossz érzés fogta el a reakciójától, pedig tényleg nem szolgálhatott más válasszal. Ajkát aggódva harapta be a szomorú szemek láttán, kezét pedig felemelte, mert kényszert érzett arra, hogy vigasztalón megcirógassa az arcát. Félúton azonban megszakadt a mozdulat, mert vészharangok kezdtek kongani tőle a gondolatai közt. Ez még határon belül van, vagy épp most lépné túl vele? Ügyetlenül túrt inkább a hajába, hogy értelmet adjon a mozzanatnak, ami azt eredményezte, hogy egy adag morzsa a vörösen fénylő tincsek között landolt.
 - Jobban kedvelem, amikor inkább a társas magányt választod - igyekezett viccelődve javítani a hangulaton, de azért egy gondolat szöget ütött a fejében. - Néha azért... nem olyan vészes, ha nyitsz az új kapcsolatok felé. Ééés igen, lehet hogy beneveztem még egy versenyre. A legutóbbi nem éppen úgy sült el, ahogy szerettem volna. Valószínűleg végig arra fogok gyakorolni. Meg talán megint elengednek Kornélhoz. A szünet maradékában pedig Szofit és a húgomat kell elviselnem. Zseniális lesz. - motyogta maga elé meredve, de egy bújkáló mosoly jelezte, hogy már nem éli meg akkora tragédiaként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853430#post853430][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.27. 22:57[/b][/url]

A nyelvem hegyén a mondat, amely talán új reményeket ébresztene Zalánban, mégis visszafogom. Nincs rájuk szükségünk. Nem kell hogy tudja, hogy az ő társasága nekem már bőven elég, és nem kell másé. Sem Magyarországon, sem Írországban. Mégis úgy nézek rá, mint akit rajtakaptak, és igazán átgondolja, hogy milyen bűnt követett el. Azt akarja, hogy mással legyek. Talán könnyebb lenne neki.
- Jó, de azért ne hajszold túl magad. Ismerlek, és nem szeretném, ha bajod esne - néztem rá jelentőségteljesen. Már amikor megismertem se tudott annyi időre a földre szállni, hogy ne égjen paradicsom pirosra a feje, hát még akkor, ha versenyre kell készülnie. És hiába próbáltam nem számításba venni a másik dolgot, de... pláne akkor, ha valamiről el akarja terelni a figyelmét. És én bizony ezt a kategóriát erősítettem.
- Gyakorold a jóslást - jelentettem ki gondolkodás nélkül. A piros zászlók szinte azonnal a szemem elé kúsztak. - Meg a bűbájokat, ha már ilyen jól belejöttél - tompítottam el az élét a mondandómnak gyorsan. A francba Zalán, hogy nem beszélhetünk nyíltan arról az estéről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853581#post853581][b]Hollósi Zalán - 2022.09.30. 20:44[/b][/url]

- Nekem ugyan mitől esne bajom? - rázta a fejét makacsul. - Engem sem kell félteni. A jóslásnak és a bűbájoknak nincs köze a jövőmhöz. Egyre jobban érzem, hogy ezt akarom csinálni. Erre kell most koncentrálnom.
 Ügyefogyottan kezdett ritmusokat kopogni az asztalon ujjaival. Egy Undergound Augurey szám volt, a pörgősebbik fajtából. Egyszer szeretné Rue-val meghallgattatni pár dalukat. Talán kölcsönkéri megint Margarétától azt a hedsze... izét. Vagy az otthoni lemezjátszójukon. Már ha egyszer valaha lesz mersze elhívni őt hozzájuk.
 - Volt már olyan érzésed, hogy hivatott vagy valamire? Hogy... nem is tudom, hogy köt a végzeted hozzá?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853583#post853583][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 21:01[/b][/url]

Elöntött a düh, hogy Zalán mennyire félvállról kezeli a vészjósló jeleket. Hogy hiába akarom megbeszélni vele, tudom, hogy nem lehet. - Nagyon is sok köze van, és ezt te is tudod! - korholtam le azonnal, de minden további mondatomat megtartottam magamnak. Pedig őszintén, lett volna mit megjegyeznem. A felfedezéseimet, a varázsigét, csak hogy tisztában legyen vele, hogy megértem. Vagy legalábbis próbálom.
- A végzet? - kérdeztem vissza, mintha csak nem értettem volna tisztán. Pedig mennyire nagyon. - Régen hittem benne. De már csak abban akarok hinni, hogy magam irányítom a sorsom - jelentettem ki határozottan. A csillagokból olvastam neki, azt hittem végzet, de nem. És anya? Neki az lett volna a végzete, hogy elmenjen? Hogy felforduljon az életünk? Talán ha a kezünkbe vettük volna a sorsunk, és nem csak sodródunk, másképp alakul. - És ne merdd kiforgatni a szavaimat, a jóslással egyfajta jövőképet idézhetünk elő, amit kellő odafigyeléssel megakadályozhatunk. Ezért fontos tanulnunk - tettem gyorsan hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853595#post853595][b]Hollósi Zalán - 2022.09.30. 22:14[/b][/url]

- Mit... - kezte volna, de a gondolatai gyorsabban dolgoztak, mint a nyelve - Autumn, mit kéne megakadályozni?
 Homlokráncolva vizslatta a lány vonásait, írisze kereste a fókuszpontokat, ami válaszról árulkodna, míg a saját arckifejezése leplezetlenül vetette gyanakvás árnyékát a másikra.
 - Mennem kell - szakadt fel belőle aztán hirtelen. Kicsit szétszórtnak látszott, nem tudta hová tenni az előbbi mondatokat, olyannyira, hogy a keze, amivel megpróbálta felsegíteni magát a padról, remegve csúszott meg kissé. - Sárkánytan vizsgám lesz és Brightmore már évek óta keresi az indokot, hogy kilógathasson az ablakon, szóval... nem kéne késni. Majd beszélünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=853601#post853601][b]Autumn Rue Danvers - 2022.09.30. 22:29[/b][/url]

Makacsul néztem Zalánt, és kezeim idegesen gyűrték egymást. Szemeimmel próbáltam üzenni neki, hogy ez bizony az a téma, amiről hiába beszélnék vele, nem lehet. Se az iskolában, se a kúriában, sehol. Mert nem hagyja. Pedig többet tudok, mint gondolná, és ettől csak még rosszabb az egész, egy kész katyvasz a fejem, mert csak tippelni tudok. Mondjuk azt egész jól.
- Sejtettem - engedtem ki a levegőt, amit eddig észre sem vettem, hogy benntartottam. Ha ő lépne, egy szavam se lenne. De nem az én érdemem elindítani a beszélgetést, persze hogy nem. Eddig bármikor próbáltam, csak vita lett belőle. A francnak olyan makacs.
- Később találkozunk - jelentettem ki lemondóan, és a könyvemért nyúltam, hogy elinduljak az ellenkező irányba. Igaz, eredetileg nem arra terveztem menni, de csak rosszabb lett volna ugyanazon az útvonalon haladni. Még azért egyszer Zalán után néztem, majd lemondóan ráztam meg a fejem.