33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. április 30. 16:46 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Egy ideje már érik bennem az elhatározás, a sziklaszilárd, múlhatatlan féle-fajta, ami most egyenes és zord tartásomban meg abban a már-már majdhogynem dacosan felszegett állcsúcsomban testesül meg. Szorosan egymásba préselt ajkakkal haladok a navinés asztal mellett. Nem nézek oldalra, egyetlen engem szuggeráló, rosszalló vagy épp áhitattól felderült pillantás sem érdekel. Mindannyian leperegtek.
Csak te nem.

Lassítok lépteimen, majd csettintek a Hayden mellett ülő lánynak, és sürgető mozdulattal a nagyterem ajtaja felé bökök. Indulj már, baszdmeg. A szerencsétlen azonnal belekapaszkodik a tányérjába, és ügyetlenül kapkodva, vörös orcával átadja a helyét. Két ujjal a vállamon nyugvó kabát vasalt gallérjára fogok, majd közönyös, sértődött és kétség sem fér hozzá, utálatos képpel leülök a bongyola mellé. Nem nézek rá, egyelőre az asztal túlfelén elcsendesült tagokkal foglalkozok. Nem mintha nekik mondanék bármit is, elég csak rájuk néznem, hogy tudják, jól laktak, és hopp, máris elkéstek bűbájtanról.
Aztán, mikor azok dolguk végeztével felállnak, és eltakarodnak végre az asztaltól, finoman sóhajtok egyet, és lehajtott fejjel annyit mondok: - Elég volt ebből, Hayden.
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Róka
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 262
Írta: 2022. április 30. 17:13 | Link

Romhányi


Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. április 30. 18:37 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Ha nem azt a neveltetést kaptam volna, amit, és nem abban a szellemiségben nőttem volna fel, amiben, most bizonyára horkantva fordulnék Hayden-höz, és a magát migrénes fájdalommá kinövő feszültséggócot véget nem érő trágárságfolyamban adnám ki magamból, egyenesen őrá ömlesztve a hosszú hónapokra visszanyúló ragacsos fekete mocskot.
- Nagy kár, hogy játszol velem - felelem csendesen, hangomban finom dallamossággal, és fejemet kissé megemelem, hogy seszínű tekintetem az övére találhasson. Ragyogó íriszeit kutató pillantásomban van valami fenyegető, számára egészen ismeretlen. Rozsdás-reszelősen szólalok meg újra. - Tudod jól, miből.
Kisvártatva azután kiegyenesedek, és a mellkasom előtt összefűzött karjaim fölött a Rellon asztala felé fordítom arcomat. Soha nem láttam még ebből a szögből, és őszintén, fikarcnyi komfortérzetem sincs itt ülni. Dehát, ha a hegy nem jön Mohamedhez, tartja a nagyon bölcs mugli mondás, kénytelen Mohamed maga indulni a hegyhez.
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Róka
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 262
Írta: 2022. április 30. 19:19 | Link

Romhányi


Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. május 2. 10:18 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Néhány szó elég, hogy a tekintetem változni kezdjen. A szembogár körül hömpölygő fenyegetés elhalványul, vagy inkább más érzésekkel mosódik össze. Düh és csalódottság járja át a testem, amit Hayden is könnyen kiolvashat a szememből, feltéve, ha az asztal erezetén kívül mondjuk rám is hajlandó nézni. Kifejezetten bosszant a jelenetünk; a helyszín és a mód, de ez sem tartásomból, sem pedig lassú, megfontoltnak ható mozdulataimból nem derül ki. Nyugodtnak, sőt békésnek tűnök, csak az egymásnak nyomódó ajkaim és felületes légzésem árulkodik arról a kínról, amit belülről érzek. Nem tudom elmondani, mi ez. Csak azt tudom, mert ezt élem meg, hogy az őrület határán mozgok minden alkalommal, amikor ezt a lányt látom. Nevet, beszél, láthatóan jól van. És én? Én miért nem vagyok jól?
- Akartam - préselem át az egyetlen szót összeszorított fogaimon, ami hosszúra nyúló fejezeteket képes elmesélni egymaga.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2022. május 2. 10:21
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Róka
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 262
Írta: 2022. május 2. 16:24 | Link

Romhányi


- Egy új trófeát a gyűjteménybe? - Tudja, hogy nem kéne ezt mondania. Érzi, hogy komolyan, legalábbis komolyabban kellene vennie ezt az egyetlen szót, és sokkal kevesebb keserűséget adagolnia szavaiba. Mégis, a szavak kicsúsznak száján. Aztán hirtelen jött bűnbánása el is párolog, mert eszébe jut, hogy ezt bizony ketten cseszték el. - És akkor hol voltál eddig? - Mert az egy dolog, hogy Hay visszavonulót fújt. De ha Áron tényleg akart volna valamit, akkor küzdenie kellett volna, nem? Vagy ha nem is küzdenie, de legalább némi erőfeszítést tennie. Vagy ez lenne mindaz, amit képes megtenni az ügyért, hogy ideül és vádaskodik? Róka akkor aztán köszöni szépen, tényleg nem kér belőle. Pedig eleinte pokolian nehéz volt ám. Addiktív volt a másikkal töltött idő, egyre többet és többet akart, és aztán rettentően szenvedett, mikor ki kellett mondania önmagának, hogy nem. Most is, mennyivel egyszerűbb az ebédhez vágni ezeket a szavakat, mint a szemébe nézni. Fél attól, amit látna, és amit elindítana benne egyetlen, röpke, összekapaszkodó tekintet.
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. május 2. 22:19 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Hayden hangja csúnyán elárulja a fájdalmat, amit érez, és amit a megvetés dísztálcáján, költőinek szánt - választ tehát köszöni, de nem szükséges kapnia - kérdésként nyújt át. Trófea. Szóval így érzed magad a közelemben. A lesújtó válasz már a nyelvem hegyén, csőre töltve vár, azonban a tekintetem, amivel felé fordulok, érthetetlen módon megértést és valamiféle együttérzést tükröz.
Szóban viszont nem adom meg neki. Arra nem vagyok hajlandó.
- Lehetnél a helyükben - vetem oda sértett daccal, csak azért is, hogy fájjon, hogy égessen, hogy az igazságot az én számból hallja: a kastélyban terjedő pletykák nem alaptalanok; vannak lányok, akik előtt a szükség órájában kitárul a szobám ajtaja. Arról persze eszem ágában sincs beszélni, hogy akkor is ő jár a fejemben, amikor arctalan testeket ölelek.
- Mióta beszélsz? - kérdezem rekedten, arcomat elfordítva tőle. Nem akarom látni, egyetlen szeplőjét és vörös tincsét sem. Az illatát éreznem is éppen elég. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozom, arcizmaim megfeszülnek. Utálom a gondolatot, hogy jobban van, mióta nem képezem a mindennapjai részét.
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Róka
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 262
Írta: 2022. május 2. 22:40 | Link

Romhányi


Egy röpke, vagy inkább két hosszúra nyúlt pillanat erejéig úgy tűnik, saját nyálában fog megfulladni, ha már más nincs a szájában, amit Áron szavaira félrenyelhetne. Lemarad az együttérző, megértő pillantásról, csak ez a kimondott fél mondat jut el hozzá, ami elég ahhoz, hogy díjnyertes fulladást prezentáljon. Bár arca hajához válik hasonlatossá, szerencsére megússza minden komolyabb gond nélkül, és néhány másodperc elég ahhoz, hogy legalább fizikálisan hellyel-közzel helyre rakja magát. Ezt még jó ideig emészteni fogja.
- Nem emlékszel? Bár egyikőnk sem volt teljesen beszámítható. - Tény, hogy akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy elég bátor legyen a beszélgetéshez, de vannak azok a személyek, akikkel már józanul is képes kapcsolatot teremteni. Kevesen, de vannak. - Velük nem... még mindig nem. - Fejével aprót biccent a tömeg felé, csak hogy éreztesse, kikre gondol egészen pontosan. Mindenkire. Leginkább mindenkire. Nem képesen ezen uralkodni, nem tudja eldönteni, hogy holnap regel úgy kel fel, hogy ő lesz a legcserfesebb lány a Navinében. Ha valakiben elkezd bízni, ha valakihez elkezd kötődni, az egészen más. És bármennyire is szeretné, érzelmire sem lehet ráhatással.
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. május 3. 07:49 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Nem érdekel, hogy zavarban van. Nem foglalkozom szavaim gerjesztette köhögésével vagy kipiruló orcáival. Nőjön fel végre, és fogadja el: aki a tükörből visszaköszön rá, már nem az évekkel ezelőtti, plüssmackóját szorongató kislány, hanem egy kívánatos nő, akit a másik nem az ágyában akar tudni. Nem vagyok ezzel egyedül, felesleges is volna ezt gondolnom, és az a helyzet, hogy ez jól is van így. Csak a többi ne feszítene. Az irígység, féltékenység, tehetetlenség zsugori kínja.
- Mire? - fordítom arcomat felé, és addig nem szólalok meg újra, míg ő is hasonlóan nem tesz. Aztán pillantásom szépen lassan belemászik az övébe. Ez elkerülhetetlen volt, tudod jól. Tekintetemben őrület kavarog; hiány, szándék és vágy ötvözete. Szemöldökeim haragos mozdulatlanságban ülnek meg barázdált homlokom alatt. - A szűk farmernadrágodra vagy arra a spagettipántos fehér felsőre, ami épphogy csak takarni tudta a melled?
Emlékszem mindenre, Hayden. Bármit is hisz, azon az estén senki sem láthatott minket eltűnni a bár hátsó részébe, sem pedig kétes szituációban, amit később esetleg szégyellnie kellene. Ha gondoltam is rá, és a kastélyba vezető utat végig is csókolóztuk, a Navine előtt hosszas búcsút követően, forró sóhajok és mi lenne, ha mélázgatások után - tisztán emlékszem, ahogy - morranva megharapdáltam alsóajkát, és meztelen csípőjébe markolva elköszöntem. Szívtam a fogam, hát majd szétrobbantam, de... nincs semmi más, amire emlékeznem kellene.
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2022. május 3. 07:57
Hozzászólásai ebben a témában
Hayden M. Wilson
Diák Navine (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Elsős mestertanonc


Róka
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 262
Írta: 2022. május 3. 08:11 | Link

Romhányi


A pillantása szinte égeti a bőrét, ennek az ostromnak már nem tud ellenállni. Már-már kényszert érez arra, hogy felé fordítja az arcát, de a mozdulat csak lassan követi az elhatározást. Mert pontosan attól fél, ami bekövetkezik, hogy összekapcsolódó tekintetük hatására megmozdul benne valami. Pillangók a gyomorban, vagy valahogy így fogalmaznak az okosak, Hay meg inkább nyelne rovarirtót, csak megszüntesse ezt odabent. Utálja, hogy saját gondolatai tükörképét látja viszont.
Ha az előbb piros volt az arca, most élénkvörösbe vált, hogy a haragtól, vagy a fokozódó zavartól, az nagyjából eldönthetetlen, még ő maga sem tudja biztosan. Zöldjei elfelhősödek az indulatoktól, legszívesebben felpofozná. - Baszódj meg - morogja, mielőtt valóban megüthetné. Hogy mozdulatait kontrollálja, körmeit tenyerébe mélyeszti, míg meg nem érzi jobbkezében az égető fájdalmat. A fájdalom jó. A fájdalom önuralom. A fájdalom segít. Hogy milyen áron... az már mindegy. Légzése megnyugszik, már nem fújtat, mint egy indulatos macska, tekintetéből is eltűnnek az indulatok, csak épp jobbjában mélyülnek a barázdák. Az legalább begyógyul majd.


Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi M. Áron
Mestertanonc Rellon (H), Harmadikos mestertanonc


aszondja Mózsi | a szerencse fia
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 136
Írta: 2022. május 3. 08:49 | Link

B O N G Y O L A
most csak te vagy


Az úgy jah.
Félreért, mert miért is ne tenné? Ezzel pedig így, ezek után nehéz bármit is kezdeni. Mondjuk rendesen meglep vele, erre, bevallom, nem számítottam, és hirtelen nem is tudom, miként is kellene reagálnom. A homlokomat persze egyből kisimítja a döbbenet, és szemöldökeim is elengednek, de egy ideig asszem csak nézem őt, az érzések forgatagában meg-megcsillanó szemekkel.
Végül féloldalasan ívelő szájjal, színtelen felnevetek, s fejemet előrebillentve bólogatni kezdek.
- Azért így kimondva jobban üt, mint leírva a kis füzetedbe, nem? - szúrom oda, és bár a csalódott düh mást is mondatna velem, semmi kedvem rontani a helyzeten, amit aztán vagy lesz esélyem helyrehozni, vagy ha nem, és az válik az utolsó közös emlékünkké, akkor örök tüske marad mindkettőnkben. Nem, inkább nem.
Még egy sóhaj sem hagyja el az ajkam, úgy távozom az asztaltól, ahogy érkeztem; két ujjammal ráfogok a kabát vasalt gallérjára, és elegánsan felemelkedve megállok egy pillanatra. Lenézek Haydenre, s miután visszahajolok egy szem sültkrumpliért, hátra se nézve elindulok kifelé, lássuk, elérem-e még a mai dupla Mágiatörténetet.

//  Love //
Utoljára módosította:Romhányi M. Áron , 2022. május 3. 12:07
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet