33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Herbert Aodhan Piper
Prefektus Eridon, Másodikos mestertanonc


Hörbencs
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 10
Írta: 2022. január 12. 12:06 | Link

CSAK MA, CSAK MOST, NEM CSAK NEKED


Ebbe már otthon is belefutott. Az első csókját is egy csókolj meg egy vöröst napon kapta, egy félreeső folyosószakaszon a Griffendél klubhelyiséghez vezető átjárót rejtő falikárpit takarásában. Jóvót, bólogatna ha kérdeznéd, kövi évben meg már csapott is egy post-itet a talárjára, hogy szabad a gazda.
Új év, új szokások, abban ugyan nem lehetett biztos, hogy a diákság itt is olyan szívesen száll-e be a buliba, mint angliai társai, igazából úgy volt vele, hogy a lehetőséget kár volna nem megadni - így hát, mint már kitalálhattad, Hörb bizony megadta. "Ingyen scók" feliratot hirdet a tábla (a magyar abc trükkös), alatta "#csókoljmegegyvöröstnap" szerepel (Herb rájött a trükkre), és bizony elégedett, mert fura pillantások helyett nevetést tapasztal a folyosón. Ráadásul vele nevetnek, nem rajta - fontos különbség! Még pár táblát (ezúttal mindenhol helyes betűkkel) kicsap az asztalokra, jól észrevehetően, majd háztársaihoz csatlakozva reggelizni kezd, bele-belemenve a környezetéből érkező ugratásokba.
Utoljára módosította:Herbert Aodhan Piper, 2022. január 12. 12:11
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Mestertanonc Rellon (H), Edictum főszerkesztő, Elsős mestertanonc


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 12. 14:10 | Link

Megcsókollak!

Nem, kedves olvasó, a nulladik percben el kell, hogy szomorítsalak, az a Móric, aki az enyém, tehát nem a másik, mindegy, mert igazából úgysem tudod, hogy melyik, az még mindig az én Móricom. Hogy miért? Mert miért is ne lenne az? Csak mert éppen egy másik fiút készülök megcsókolni? Ugyan, ne légy ilyen prűd.
A helyzet úgy áll, hogy van ez a csókolj meg egy vöröset nap, mi pedig szeretünk csókolózni is, játszani is, fogadni is. Ennek a sok mindennek az eredménye pedig az, hogy Móriccal fogadtunk, ki tud több vörös embert megcsókolni a mai napon. Csak a vörösek érnek, szóval kérlek, ha barna vagy, ne is gondolkozz el, hogy belemagyarázod a nap csillanását.
Mivel pedig az én ötletem volt, én kezdem. Eggyel több, mint neki, már most, csak szólok. Rendben, Hörbi kéri a csókot, szóval könnyű préda, de az megint más. Mosolyogva sétálok közelebb, leheletem kifogástalan, a rúzsom mindent is kibír, a zöldes tekintetem meg a gödröcskéim pedig pont eléggé tesznek vonzóvá úgy vélem. A hajam hátra dobva, magabiztosan nézek rá, és nem beszélgetek. Nem azért jöttem. Azért nem vagyok egy bunkó sem, hát igazi csókot adok, ha már csókolózom, és tudom, hogy elképesztően jó vagyok benne, elvégre Andrássy volnék, vagy mi, és akinek olyan anyja és keresztanyja van, mint nekem, az nem maradhat szégyenben. Így hát, megsimítom az arcát, és tarkójára simítva, közelebb húzom magamhoz, hogy aztán egy igazán érzéki csókban forrjunk össze. Rossznak lenni elég jó.
Hozzászólásai ebben a témában

Herbert Aodhan Piper
Prefektus Eridon, Másodikos mestertanonc


Hörbencs
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 10
Írta: 2022. január 12. 15:08 | Link

CSAK MA, CSAK MOST, NEM CSAK NEKED


Alig több mint egy hete érkezett, tőle ne várd, hogy tudni fogja ki kinek a barátnője. A fiú úgy van vele, hogy mivel csókolj meg egy vöröst nap van, nem pedig csókoltasd meg magad egy vörössel nap, ezért a felelősség nem őt terheli, ha valakinek a valakije... Khm, mégis rossz néven venné a dolgot. De hát egyrészt, miért venné, ez csak egy játék? Másrészt ő csak egy táblát aggatott a nyakába, a partner döntése volt az egész. A harmadrészt és negyedrészt felsorolandó érvek majd akkor érkeznek, ha valaki tényleg konfrontálódni kíván, de félni egy pillanatra se rettegjen senki: a srácomat nem olyan fából faragták, aki meghátrálna egy morcos követelődző előtt.
Az Andrássy lányt sem ismeri, egyelőre saját évfolyamát és az eridont memózza, a többi ház majd utána jön szép sorjában. A magabiztos fellépésre azonban kíváncsi-huncut-érdeklődő-kihívó (válaszd ki a neked tetszőt) tekintettel fordul ki az asztal mellől, fél lábát a padon átvetve, a mellette ülök pedig izgatottan ficeregnek arrébb, nehogy bárminek is útját állják. Határozott, nem mondom, ennyi fut át Hörb kobakján, mielőtt feje hátrabiccen a lány álló helyzetéből adódó magasságkülönség miatt, féloldalas mosolya elvész a csókban, tenyere a rellonos derekára rebben. A kicsit-több-mint-egyszerű-puszi éreztén a döbbenet cérnavégnyi hajszálvékony éppenhogycsak meglegyinti, de mosolyát elnyomva, ezen felülkerekedve elégedett elánnal csókol vissza, nehogy alulmúlja a lány elvárásait.
Az asztaltársaság egy része húúzik, egy más része nevet, de Hörb nem zavartatja magát: neki ez abszolúte rendben van.
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Borbála
Mestertanonc Rellon (H), Edictum főszerkesztő, Elsős mestertanonc


Ophidia ^o^
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 152
Írta: 2022. január 12. 19:12 | Link

Megcsókollak!

Élvezem. Ez olyan nagy baj? Remélem, hogy nem, mert Isten, Merlin és az összes szentek mentsenek meg tőle, hogy én itt nekiálljak ribanckodni, viszont, ha már csinálom, akkor csináljam rendesen nem? Különben is, ha beleegyezéssel történik, az akkor... egy nagyon beteg fogadás. De ezt szeretem Mórickában és magamban, hogy mi rendkívül érdekes és amúgy totálisan vicces páros vagyunk. Egyáltalán, semennyire sem érezzük azt, hogy most a drámának kéne jönnie, és amikor felvetettem, hogy csókokat gyűjtsünk, nevetett. Kompromisszum, Istenemre mondom, imádom, hogy ilyen a kapcsolatunk. Szerintem, ha megélünk még pár évet együtt, akkor már garantált az örökkön örökké is, mert hát kicsi az esélye, hogy ha csak nem robban be a nagy szerelem, akkor szétválunk, mert miért is tennénk? Naugye. Jó, oké, ennyi elég is volt arról nyálazva, hogy mennyire szeretem a kapcsolatunkat és a Móricomat.
A csók, az igazi csók. Olyan bevállalós, belevaló, érzéki, szexi és mégis titokzatos. Olyan, amilyen tökéletes egyetlen csók kell, hogy legyen, és ha már ilyet teszek, akkor emlékezetesnek akarom, és Herbert valami elképesztően tökéletes partner ebben. Komolyan mondom, hogy ha nem lenne ez az esemény, hát én találnám ki, csak, hogy megcsókolhassam. Finoman fejezem be, és mosolyogva húzódom el tőle, semmi egyéb puszi, olyat nem kaphat más.
- Csodálatos vagy, mindenképpen ajánlani foglak a barátnőimnek.
Oké, ez lehet, hogy furcsán jött ki, de komolyan mondom, aki szingli, annak ki kell próbálnia. Ez valójában a nemzetközi kapcsolatok erősítése volt. Mindig elmondják, hogy fontos, hogy a cserediákok élvezzenek minket. Ellépve visszapillantok, intek, mielőtt mosolyogva visszaindulnék. Egy-null a javamra.
Hozzászólásai ebben a témában

Herbert Aodhan Piper
Prefektus Eridon, Másodikos mestertanonc


Hörbencs
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 10
Írta: 2022. január 14. 15:16 | Link

CSAK MA, CSAK MOST, NEM CSAK NEKED


Be kell vallania, elég menőnek érzi most magát azért. Egy nálánál idősebb, gyönyörű lánnyal smárol a nagyterem kellős közepén, és őt kérték fel, nem fordítva, szóval... Hűha, valaki szedje le a gyerek egóját, mert elkóborolt a tetőt tartó árkádok alá, és még a végén nagy pörgésében magára dönt valamit.
A füle vége vörösre vált, ahogy elválnak egymástól, de Hörb teljességgel természetesen kezeli a zavarát is, hangosan nevet fel a lány búcsúzó szavaira. Persze, zavarba jött, de ettől ki ne jött volna? Még élvezi is, ahogyan az asztaltársaitól kapott reakciók széles skáláját is. Szóval a lánynak hála ma még több rellonos is rá fogja vetni magát? Ha ilyen elánnal, akkor csak nyugodtan! - Köszönöm - kiáltja még a lány után, de hangjában még mindig mosoly bújkál, így halványan kérdő hangszínt kapnak az egyébként kijelentést szántak. Tenyereit combjához dörzsölve, és karácsonyi ajándékra váró kisgyerekek mintájára sűrűn oda is csapkodva fordul vissza hát reggelijéhez. Asztal alatt lába jár, teljesen fel van villanyozva a gyerek, hát kész adhd-s pillangó, harsányan veszi fel a beszélgetés folyamát ott, ahol elejtette, és már ismét elvegyül a Nagyterem átlagos forgatagában. Itt egy riposzt, ott egy csipkelődés, nem lacafacázik a gyerek.
Egészen addig, amíg szeme sarkából meg nem pillant egy mellette elvillanó vörösesbarna üstököt. Fejét oldalra kapva próbálja megragadni a levitás srác talárjának szegélyét, és miközben kissé kihajolva tatja, másik keze már az asztalon heverő táblák közül vesz el egyet. - Hé hé hé hé szervusz fiú, Herb vagyok, te vörös vagy, kapsz egy táblát nézd!
Csoro Zalán, menekülj.
Utoljára módosította:Herbert Aodhan Piper, 2022. január 14. 15:16
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2022. január 14. 16:48 | Link

Herb

Győzött hálálkodni Kornéliának, amiért odaadta neki a mugliismeret jegyzeteit. Az utóbbi órákat elejétől a végéig átaludta, a lány írását meg mégiscsak biztosabb pontnak tartotta, mint Kornélét, aki hozzá hasonlóan analfabétának minősült varázstalan témában.
 A kis közjáték láttán, amit pár hellyel odébb művelt le (igencsak látványosan) egy rellonos lány az egyik fiúval, magasba szökött a szemöldöke, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, révén hogy nem ismerte őket.
 A mellette ülő Teddyvel is lepacsizott, de amikor indult volna vissza az övéihez, fennakadt valamin. Homlokát ráncolva pillantott le és nagy meglepetés érte, amikor az ismeretlen eridonos ujjait vélte felfedezni talárjába kapaszkodva.
 Az akcentusából rögtön kitalálta, hogy nem magyar és bár ismerősen csengett neki a hanglejtés, nem lett okosabb a fiú kilétét illetően.
 - Szia - köszönt ő is, hangjában gyanú csendült. Nem tudta mire vélni a mozdulatot, amivel még mindig az asztalnál tartották. Nagyokat pislogva igyekezett szóról szóra feldolgozni az információkat, de amikor sikerült elolvasnia a felé nyújtott táblát, ijedten hátrálni kezdett. Megjegyzendő, nem túl sikeresen, hiszen el azóta sem eresztették őt.
 - Nem, én csak... - hápogta zavarában, majd a Levita asztala felé mutogatott egyik kezével, amelyik épp nem markolta görcsösen a jegyzeteket. Ő menni szeretne. Minél messzebb. - Nem vagyok vörös - nyögte ki végül, de ha más nem, a paradicsomra pirult feje abban a minutumban cáfolt rá szavaira. Amúgy sem értette teljesen, mi köze van a haja színének ahhoz, hogy egy olyan táblával a nyakában mászkáljon mindenhová.
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 225
I'm meaner than my demons
Írta: 2022. február 18. 22:15
| Link

x


Mondhatni premier plánban néztem végig mit művel a másik kettő az asztal másik felén. Aztán a pacsikat, összesúgásokat, és kisfiús röhögéseket is tisztán hallottam. Arcom grimaszba rándult a gondolattól, hogy ezek lesznek a jövő nagy mágusai. Fejem ingatva tértem inkább vissza Shelleyhez. Ő se volt normális, de legalább szép verseket írt. Mondanivalóval a sorok mögött.
Aztán megütötte fülem Zalán ismerősen kék hangja. Ezúttal kissé lilás árnyalatú volt, amelyet először nem is tudtam hova rakni. Felnéztem. Egyik szemöldököm lassan magasba emelkedett, és összecsapva a könyvet elindultam a páros felé. Nem pontosan tudtam milyen szituációba kerülök, de azt igen, hogy levitás barátomnak szüksége van a támogatásra. Legalábbis erősen úgy jött le az adott képből.
- Hello! Mond Zalán nálad van a jóslás könyvem? - kérdeztem, szándékosan úgy csinálva, mint aki nem veszi észre, hogy rosszkor zavar. Aztán mint akinek leesik a tantusz fordultam a másik srác irányába. - Oh ne haragudj, te vagy…? - húztam össze a szemeimet, mintha nagyon erősen koncentrálnék, hogy megismerjem. Herberttel egy évfolyamra járunk, és ír. Természetes, hogy megmaradt az agyamban. Csak az időt húztam, hogy szememmel végigkísérhessem az összes kis részletet rajta. Beleértve a bugyuta táblát is.
- Herbert! Hát persze. Azt ajánlom hagyd békén az embereket. Elég megalázó így is, ahogy viselkedsz. Nem mindenki annyira kétségbeesett, hogy kihasználva a vörösségét próbáljon előre felkészülni a még ennél is giccsesebb Valentin-napra - tanácsoltam a másiknak egy álmosoly kíséretében. És még kíméletes voltam. Bőven rosszabb a véleményem az egész felbolydulásból. Jó hogy nem öltözik be koboldnak és osztogat négy levelű lóherét Szent Patrik napján. Ajánlom, hogy ne tegye!
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Herbert Aodhan Piper
Prefektus Eridon, Másodikos mestertanonc


Hörbencs
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 10
Írta: 2022. február 20. 19:51 | Link

CSAK MA, CSAK MOST, NEM CSAK NEKED


Pörög, hogy ne pörögne egy ilyen nap ilyen délelőttjén. De ez nem jelenti azt, hogy erőszakosan nyomulna mindenkire, vagy... Legalábbis... Nem teszi ezt sokáig, csak kicsit, és ha a másik nem vevő rá, akkor abbahagyja. De legalábbis visszavesz valamennyit. Ahogy Zaza (elég cuki egy becenévhez, nem gondolod?) távolodni próbál, ugyan el nem ereszti, de fejével, vállaival automatikusan kicsit kijjebb hajol az aurájából, lazítva a karoláson. Izgatott vigyora is szelídül, szóval úgy összességében bár továbbra is látszik rajta, hogy lelkes, azonnal kapcsol és igazodik a húzódozáshoz. Szósöl szkillz vagy mi. Arra mondjuk nincs felkészülve, hogy a másik a hajszínének tényét kezdje el letagadni a tábla egyértelmű visszautasítása helyett, így pislognia kell kettőt, hogy összerakja hogy is jön ez ide... Amikor látszik, hogy a levitás, well, vörös. - Dee? - kérdez vissza kétségekkel telve, visszaeresztve a plusz táblát a padra, és még épp mielőtt Autumn becsatlakozna a kis csoportosulásba, enyhe bólintással meg is erősíti magát, összevont szemöldökkel - de. - Csavart módja ez a tiltakozásnak... Levitások.
A fiú vállát még mindig nem eresztve pillant a lányra, barátságos mosollyal szemlélve a dolgokat. - Szia! - viszonozza a köszönést automatikusan (még ha annyira nem is neki szólt), és lazán de folyamatosan bólogatva - olyan kalaptartós kutyaként -, várja, hogy a lány végigmondja amit szeretne, és utána folytathassa a maga kis üzletét Zalánnal. - Herb - segíti ki készségesen. Mert hát egy illedelmes jófiú rejlik a csiricsáré táblácska alatt.
Hmm... A kezdeti jóindulat valameddig idáig tartott. Először csak szemöldöke szalad fel, azután egész feje biccen félre, halacskásan pislog párat, majd patpatol párat csoro Zalán - valószínűleg mostanra eléggé izzadó - vállán. Cingár slight smile-ja mögött eldalol magában egy kecses bazdmeget, és egy - bocsáss meg nekünk egy pillanatra - kíséretében egyszerűen fogást vált a levitáson, és szépen addig tipitopizik előtte körbe, hogy hátatfordítsanak az eridonosnak.
- A csajod, vagy zaklat? Figy, ismerem a morzekódokat, üss kettőt ha mentselek meg, hármat, ha tettessek halottat. - Sutyorgása közben már nem tartja fent a mosolyát, inkább a másik arcát fürkészi, hogy onnan is olvashasson. Igazság szerint most már a kezét is csak azért tartja rajta, hogy a "zárt" kis terük meglegyen, de karja nem simul a másik hátához, egyedül tenyerével érinti, és ha a másik akar, simán el is léphet. Férfikódex hatszázkilencvennegyedik fejezet, második bekezdés, negyedik sor, ha nő van felpaprikázva, mindig ajánld fel a segítséget.
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 426
Összes hsz: 588
Írta: 2022. február 20. 23:45 | Link

Herb és Autumn

  Minden elhanzgott "de" szónál a fejét rázta tiltakozón. Ha kell, ő itt és most szőkének fogja titulálni magát, csak ne kelljen olyan táblát akasztania a nyakába. Szemei egy pillanatra a távolba meredtek, mert hát azt kénytelen volt beismerni, hogy olyan csinos lánytól, mint az a rellonos, ő is elfogadott volna egyet s mást. De még mielőtt ez gyökeret tudott volna verni a fejében, a Levita asztala felé meredt, ahol megpillantotta Mankát, aki hevesen súgdolózott valamit a barátnőjével, majd felé nézett kerek szemeivel.
 Valamilyen oknál fogva a hideg kezdett futkosni Zalán hátán és ennek folyományaként tett volna újabb kísérletet arra, hogy elszakadjon Herbtől. Akkor hallotta meg Autumn hangját. Össze is rezzent tőle egy pillanatra. Hogy azért, mert ilyen helyzetben találja őt, vagy a hangsúlyból, amivel a nevét mondta ki, nem tudni. Ijesztő, amikor így kezd valamit.
 De legalább rájött, mi volt olyan ismerős az eridonos akcentusában. Pontosan úgy hangzott, mint Rue-é.
 Bután pislogott pár pillanatig, mert nem vette az adást. A jóslás könyv? De hát...
 - Nálam van, mert azt mondtad, tart... - be sem tudta fejezni a mondatot, mert észrevette a lány ajkán kunkorodó gyilkos mosolyt. Már ennyi is elég volt ahhoz, hogy együttérzőn, sorstársaként tekintsen Herbre, hát még amikor Autumn elkezdte darálni a véleményét.
 - Az a giccses nap a szülinapom - motyogta alig hallhatóan, megsemmisülten, inkább magát bizonygatva, hogy semmi baj nincs azzal, ha valaki így vélekedik február tizennegyedikéről. Nem sok ideje maradt melankóliába burkolózni, mert az őt fogva tartó eridonos időt kért Autumn-tól és megfordult vele.
 Addig vörös arca hirtelenjében elsápadt már magától a felvetéstől.
 - Nem, nem, egyik sem! - hebegte gyorsan, majd udvariasan, de határozottan megpróbálta lefejteni magáról a fiú kezét. - Ő a barátom. - az utolsó szó kis tétovázás után hagyta el ajkait. Mintha lenne mit átgondolni ezen. Ostoba vagy.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2022. február 20. 23:53
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Másodikos mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 225
I'm meaner than my demons
Írta: 2022. február 23. 22:08
| Link

x


Persze, hogy azt mondtam tartsa meg. Szememmel üzentem, hogy be ne merje fejezni a mondatot, és nem is tette. Hogy azért, mert közbevágtam, vagy mert megértette az üzenetem, az nem derült ki. Mindenesetre elmondtam, amiért jöttem. Kicsit nyersen, kevéssé kíméletesen, de legalább nem hazudtoltam meg magamat, ahogy néhány ember szokta, mikor a megfelelési kényszer súlya alatt majd' megroppannak. Egyszer régen rám is hatással voltak ezek. Aztán minden megváltozott. Én is.
Ajkam egy pillanatra ketté vált az új információ hallatán, és azért, mert a szavak úgy jöttek ki a számon, ahogy. Habár én az utóbbi két évben nem ünnepeltem a szülinapomat, pontosan tudtam mennyit jelentett egykor. Talán el is kapta a pillantásom Zalán, talán Herb gyorsabb volt. De ez az egyetlen elharapott mondat képes volt egy pillanatra minden ellenszenvet félresöpörni bennem, és hagyni, hogy a másik teljesen kizárjon a kis beszélgetésükből. Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, de csak hamar el is engedtem. Levegőért kaptam, hogy újra felhívjam magamra a figyelmet, de fülemet megütötte az elfúló szó barátok.
Most mi volt a gond? Barátok vagyunk. Talán ahogy mondta, azzal a fura hangsúllyal. Vagy az a belső üresség, ami a szót követte. Nem, a hangsúlyt. Biztosan azzal volt a baj, mert mással nem lehetett.
- Tulajdonképpen mit akarsz elérni ezzel a táblával Herbert? Csinálj magadból hülyét, de miért szekálsz vele másokat, akik úgy sem akarnak részt venni? - kérdeztem, ahogy kezdett megtörni a kis faluk.
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet