Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
i knew you were trouble when you walked in • mood • outfitHa valaki azt mondja Csongornak, hogy délután a Navine asztalánál ülve a nyári hőséget enyhítendő sárgadinnye szelet majszolása okozta szörnyű kínok közepette éri a vég, nos… Nem állítjuk azt, hogy túl vehemensen kampányolnánk az ellenkezőjét bizonygatva, hiszen a legjobbakkal is megeshet. De ne szaladjunk ennyire előre! Azon kevés napok egyike a mai, melyet a kastélyban tölthet kényelmesen, anélkül, hogy próbára kellene rohannia a művészetibe vagy a színházba. Elméleti elemi mágia óra után tökéletes harmóniában elemével, ahogy azt illik; lusta kört tesz mutatóujjával a jegeskávéja felett, melyre egyáltalán nem lenne szükség ahhoz, hogy a benne lévő hosszú nyelű kanalat mozgásra bírja, de! A külcsín fontos. És ezek a nüansznyi kézmozdulatok végtelenül fel tudják dobni a mágiát (amit amúgy senki nem látna másképp, mert, yaknow, levegő). Majd egy újabb, táncoshoz méltóan kecses kis pöccintéssel cukrot juttat az italba, melytől a nap további részének túléléséhez várja a megváltást. Épp bámul tulajdonképpen maga elé, teljesen autopilot-üzemmódban emeli szájához a villára szúrt gyümölcsöt, amit tényleg inkább csak majszol, semmint érdemben energiaforráshoz juttatná szervezetét, amikor is valamilyen rejtélyes módon a tudata mélyéről előkerül egykori crusha. A tökéletesen belőtt szőke tincsek és a ragyogó kék szemek, az a lehengerlő mosoly… Ábrándosan sóhajt egyet, a maszkabálon történt megbotlós incidenst pedig nem csak gondolatban hessegeti el, tesz egy apró legyezgető mozdulatot, mintha csak egy idegesítő kis muslicát kergetne arrébb. Még mielőtt azon az eszeveszettül érdekfeszítő kérdésen elmélázhatna, hogy miért bukkant elő az ex-rellonos a fejében a semmiből, pislog kettőt, hogy ismét fókuszba kerüljön a világ aktuális történéseivel, és… Lassított felvételként látja Mihailt végighaladni az asztalok közt, mintha félig még mindig a kis álomvilágában lenne, de pár súlyos másodperc elteltével a gyomra hullámvasutat megszégyenítő szabadesést produkál, majd a hirtelen vetett bal hurok a szívét célozva egy mini infarktuson is átsegíti – minek eredményeképp majdnem megfullad a kis darabka sárgadinnyétől. És nem, nem erre gondoltam szörnyű kínok alatt, hanem az eshetőségen, hogy mindennek Mihail még szemtanúja is. Azt a katasztrófát nem élné túl szerencsétlen gyerek – aki egyébiránt a helyzethez mérten lehető legméltóságteljesebb kis köhintéssel leplezvén a fiaskót, épp a magas falú pohárért nyúl, jegeskávéjának fedezékébe bújva igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. augusztus 12. 23:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835670#post835670][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.12. 23:02[/b][/url] i knew you were trouble when you walked in • mood • outfitHa valaki azt mondja Csongornak, hogy délután a Navine asztalánál ülve a nyári hőséget enyhítendő sárgadinnye szelet majszolása okozta szörnyű kínok közepette éri a vég, nos… Nem állítjuk azt, hogy túl vehemensen kampányolnánk az ellenkezőjét bizonygatva, hiszen a legjobbakkal is megeshet. De ne szaladjunk ennyire előre! Azon kevés napok egyike a mai, melyet a kastélyban tölthet kényelmesen, anélkül, hogy próbára kellene rohannia a művészetibe vagy a színházba. Elméleti elemi mágia óra után tökéletes harmóniában elemével, ahogy azt illik; lusta kört tesz mutatóujjával a jegeskávéja felett, melyre egyáltalán nem lenne szükség ahhoz, hogy a benne lévő hosszú nyelű kanalat mozgásra bírja, de! A külcsín fontos. És ezek a nüansznyi kézmozdulatok végtelenül fel tudják dobni a mágiát (amit amúgy senki nem látna másképp, mert, yaknow, levegő). Majd egy újabb, táncoshoz méltóan kecses kis pöccintéssel cukrot juttat az italba, melytől a nap további részének túléléséhez várja a megváltást. Épp bámul tulajdonképpen maga elé, teljesen autopilot-üzemmódban emeli szájához a villára szúrt gyümölcsöt, amit tényleg inkább csak majszol, semmint érdemben energiaforráshoz juttatná szervezetét, amikor is valamilyen rejtélyes módon a tudata mélyéről előkerül egykori crusha. A tökéletesen belőtt szőke tincsek és a ragyogó kék szemek, az a lehengerlő mosoly… Ábrándosan sóhajt egyet, a maszkabálon történt megbotlós incidenst pedig nem csak gondolatban hessegeti el, tesz egy apró legyezgető mozdulatot, mintha csak egy idegesítő kis muslicát kergetne arrébb. Még mielőtt azon az eszeveszettül érdekfeszítő kérdésen elmélázhatna, hogy miért bukkant elő az ex-rellonos a fejében a semmiből, pislog kettőt, hogy ismét fókuszba kerüljön a világ aktuális történéseivel, és… Lassított felvételként látja Mihailt végighaladni az asztalok közt, mintha félig még mindig a kis álomvilágában lenne, de pár súlyos másodperc elteltével a gyomra hullámvasutat megszégyenítő szabadesést produkál, majd a hirtelen vetett bal hurok a szívét célozva egy mini infarktuson is átsegíti – minek eredményeképp majdnem megfullad a kis darabka sárgadinnyétől. És nem, nem erre gondoltam szörnyű kínok alatt, hanem az eshetőségen, hogy mindennek Mihail még szemtanúja is. Azt a katasztrófát nem élné túl szerencsétlen gyerek – aki egyébiránt a helyzethez mérten lehető legméltóságteljesebb kis köhintéssel leplezvén a fiaskót, épp a magas falú pohárért nyúl, jegeskávéjának fedezékébe bújva igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. augusztus 12. 23:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835671#post835671][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.12. 23:22[/b][/url] Csongor Devil is real and he can be beautiful / valahogy Hogy hű maradhassak önmagamhoz: fehérbe hajló szőke tincseim tökéletesen állnak, annak ellenére, hogy az egész napot végig rohangáltam, kékjeim csillannak meg a kastély folyosóin fellelhető lámpák fényében, féloldalas mosolyom minduntalan villan arcomon, ahogy elhaladok a kastély lakói mellett, és vidáman köszönök vissza mindenkinek, aki csak veszi a bátorságot, hogy hozzám szóljon. Vannak köztük ismerős és ismeretlen arcok egyaránt, ámbár egyikkel sincs időm huzamosabb ideig foglalkozni. Lépteim a Nagyterem felé vezetnek, hogy elkaphassam a tanerőt, aki nekem kell. Könnyed mozdulattal lököm be az ajtót, majd lassabb és elnyújtott léptekkel közeledem a tanárok asztalához, hogy az illető elé csúsztassam a kért dokumentumot. Muszájból váltok vele pár szót, amolyan formalitás, ami elengedhetetlen, ha 100%-ot szeretnék - minimum - nyújtani a feladatban. Pár, nagyon hosszúnak érződő pillanat után rázom meg a felém nyújtott jobb kezet, majd lépek egyet hátrébb, fordulok meg és indulok arra, amerről jöttem. Talán, ha tíz lépést mondok, akkor túlságosan fölé is lőttem, de nagyjából ennyi után lassítok a különös hang hallatán. Államat mozdítom felfelé minimálisan, mintha csak segíthetne beazonosítani a neszt. A hangforrástól nem messze torpanok meg végül, pár tizedmásodpercig figyelem csupán, hiszen jobb biztosra menni, hogy valóban tőle jött-e, mikor agyam hajlandó feldolgozni a felé küldött információt, így az utolsó métert is átszelem kettőnk között. Tenyerem simul hátára, óvatos mozdulattal paskolok rá pár gyorsabbat, mert fájdalmat nem szeretnék neki okozni, de valahogy mégis meg kellene akadályozni azt, hogy megfulladjon. Kötve hiszem azonban, hogy a semmitérő paskolásom segít rajta, de legalább a lelkiismeretem tiszta lehet: megpróbáltam. Lassan hajolok lejjebb, pár szőke tincs hullik arcomba. - Jól vagy? - fordítom kicsit oldalra fejemet, hogy valahogy megpróbálkozzak elkapni tekintetét. Szükségem lenne valami visszajelzésre arról, hogy valóban túléli-e, avagy csak egy kis szünetet tart az elhalálozás előtt, és mielőtt még ellépnék tőle, azzal a feltett szándékkal, hogy hazamegyek.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. augusztus 13. 00:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835673#post835673][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.13. 00:09[/b][/url] i knew you were trouble when you walked in • mood • outfitEz élete legrosszabb napja. Legszörnyűségesebb rémálma válik valóra… A jelenet, amiben teljes szívéből bízott, hogy elkerülhető, fénysebességgel eszkalálódik, és még mielőtt végtelensokadszorra is megpróbálhatna eleme segítségével elszublimálni a színről, Mihail tenyere paskol finoman a hátára, és kerül ezáltal hirtelen ismét megmentő karjaiba. Jól vagy? Hű, de ismerősen cseng… Az újabb kis köhintés kísértetiesen hajazhatna jellegében egy keserű, lemondó, kurta nevetésre is, ha nem tudnák pontosan mindketten, hogy valójában félrenyelt, mindezt pedig sikeresen a(z egyik) tinédzserkori álompasija szeme láttára. Vet egy kósza pillantást lefelé, hogy megnyílni látszik-e már a föld, hogy elnyelje, s szégyenében örökre száműzetésbe vonulhasson – de legalábbis arra az időre, míg Mihail a kastélyban tartózkodik. Kezét szája elé emelve köszörül még egyet torkán, majd óvatosan felpillant, s ha eddig nem lett volna pipacsvörös – természetesen csak a pillanatnyi oxigénhiánytól –, hát a férfi közelségétől egész biztosan jól látható pír ül orcáira. Mégis mit vétett, hogy ilyen kegyetlenül elbánik vele a sors? Az egyetlen és utolsó reménye, hogy az ex-rellonosnak foggggalma sincs arról, hogy ki ő, nem emlékszik rá és nem is most fogja megjegyezni. Szóra nyitja ajkait, de egy fél pillanatra megakad, ahogy tudatosan regisztrálja az elé táruló képet, a férfi szemébe hulló tincseket, és úgy önmagában a tényt, hogy ennyire közelről… is nagyon jóképű. – Most már remekül, köszönöm – bukik ki csak félig szándékosan és legfőképp kicsit sem átgondoltan, a helyzethez mérten meglepő – de nem lehengerlő – határozottsággal a kis flörti megjegyzés, amivel elütni igyekszik, hogy milyen komoly belső krízisen megy keresztül, a külvilág számára remélhetőleg csak mérsékelten rohadt feltűnően. Egy halvány mosollyal is megspékeli az elhangzottakat a további elterelés érdekében, bár az arcán kitartóan terpeszkedő rózsás árnyalat némiképp megnehezíti a hitelességet – vagy pont, hogy teljessé teszi?
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij INAKTÍV
#fattyú #édes ördög offline RPG hsz: 484 Összes hsz: 1242
|
Írta: 2021. augusztus 13. 00:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835675#post835675][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2021.08.13. 00:24[/b][/url] Csongor Devil is real and he can be beautiful / valahogy Az ismerős arcvonásokra szegeződnek kékjeim, ahogy próbálom beazonosítani az elém táruló kisfiús vonásokat. Láttam már valahol, és ez olyan biztos, mint az, hogy a hátán történő kis lapogatásoknak semmi értelme, mégis cselekszem őket. Újabb köhécselés üti fel a fejét, fejem biccen félre, ahogy a feltett kérdésre várok valami pozitív - vagy legalább pozitívabbnak mondható - választ, mintsem azt, hogy az asztalra borulva megfullad a kezem alatt. S mikor érkezik az éppenséggel igencsak pozitívnak titulálható válasz, szemöldököm akaratlan rebben meg, mielőtt féloldalas mosoly kerülne ajkaimra. Szabad kezem támaszkodik meg az asztalon, már-már automatikusnak mondható a mozdulat, hogy igenis kényelembe helyezem magam a szituációhoz, míg kezem áll meg a hátán. És nem, nem mozdul onnan. Minimálisan emelem meg jobban fejemet, kékjeimet lesütve pillantok le rá, mosolya viszonzásra talál, amennyiben még mindig rám néz. És nagyon remélem - már-már ajánlom -, hogy megteszi. Olyan játékot kezdett, amiből csak akkor van menekvés, ha én döntök úgy, de egyelőre a játék érdemi része még csak el sem kezdődött. Ilyenkor jön az én köröm, hogy az ölembe hulló lehetőséget ragadjam meg, és addig facsarjam, amíg nekem tetszik. És ha ő így, akkor én is. Lassan mozdulok előrébb, az asztalon támaszkodó kezem hajlik meg kissé, ahogy dőlök előrefelé. Arcától pár milliméterre térek ki oldalra, mert mindenképpen azt érzem szükségesnek, hogy a helyzetet sokkal intimebbé és zárkózottabbá varázsoljam, még akkor is, ha a helyszín ezeknek a követelményeknek egyáltalán nem felel meg. Füléhez hajolok, féloldalas mosolyom pihen ajkaimon, kékjeim az elém terülő diákokat fürkészik, ahogy megszólalok. - Erről szólnod kellene a pirospozsgás arcszínednek is - hangom rekedtesen libben fel, ajkaim érintik fülét egy-egy szónál, amik lágyan, mint egy melankolikus zongora darab, gördülnek ki ajkaim közül. Elnyújtott másodpercekig maradok ugyanabban a pozícióban, megadva az opciót, hogy kiélvezze közelségemet, ám azok lejártával egyenesedem fel és pillantok le rá. Ha módom van rá, elkapom tekintetét, megajándékozom egy igazán ritkán feltűnő mosollyal, majd állok fel rendesen is, kezem lassan csúszik le hátáról. Aprót lépek ki oldalra, utoljára sandítok le rá, majd ugyanolyan elnyújtott léptekkel, ahogy érkeztem, hagyom magam mögött a Nagyterem zsivaját.
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero • offline RPG hsz: 36 Összes hsz: 94
|
Írta: 2021. augusztus 13. 12:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=835684#post835684][b]Han Csongor Do-yeon - 2021.08.13. 12:37[/b][/url] i knew you were trouble when you walked in • mood • outfitAhhoz képest, hogy alig néhány perce még épp csak takaréklángon vegetálgatott, most minden színészi tehetségét beveti, hogy a belül eluralkodott pánik ne üljön ki vonásaira. Nem szokatlan számára, hogy ártatlan, felszínes flörtöléssel enyhítsen a kialakult szituációkon, sőt, szinte már védjegye a könnyed és helyenként túl közvetlen attitűd, de ne felejtsük el azt az aprócska részletet, hogy jelenleg Mihailról van szó! Bízik benne, hogy a férfira is ugyanúgy hatással lesz az a különleges aura, amit elvileg a benne lapuló elemnek köszönhet, miszerint könnyebben alakít ki szimpátiát, eleve pozitív viszonyulást – s mely képességének megmutatkozása után komoly ön-újraértékelést vonzott magával több más aprósággal egyetemben. Na, de arra számít a legkevésbé, ami ténylegesen történik – ez az egész tényleg kísértetiesen hasonlít egy álomra, ami egészen más irányt kezd venni, szédítő gyorsasággal. Tekintetét nem tudja elszakítani a rá szegeződő kékektől, mosolya azonban lassan, a férfi ajkain megjelenővel szinte tökéletes szinkronban hervad le, ahogy a navinésre telepszik a váratlan fordulatot vett helyzet súlya. A közelséget érezvén tudja, hogy el kéne hajolnia, de fizikailag képtelennek érzi magát rá, és mintha egy halk kis hangocska még pont az ellenkezőjére is biztatná. Ajkai megszeppenten nyílnak el enyhén és bent reked a belélegzett levegő, a fülét csiklandozó szavak értelme el se jut tudatáig, a karjaira kiül a libabőr. Egy halk, már-már megadó szusszanással távozik tüdejéből végül a bent tartott levegő, az arca ég (miért van ilyen meleg?), s mire úgy igazán felfogja, hogy mi történt, Mihail távozik a színről. Mintha mi sem történt volna. Fellélegzik, de közben értetlenül pislogva, szinte kábán fordul a férfi után. Mi a szentséges jóisten történt az imént?! Nyel egyet és nagy nehezen elszakítja pillantását az ex-rellonosról, hogy megpróbálja összekaparni kusza gondolatait, kérdőn összenézve egy közelben ülő háztársával, mire szintén inkább zavartan lesüti a szemét, és a kávéjában mágikusan fenntartott jégkockákkal kezd játszani. …What?
|
|
|
|