Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Ül, és rág, de ha nem fájna, az se tűnne fel, ha lassan ujjait kezdené el ropogtatni, ugyanis koncentrációja és figyelme mindenhová összpontosul - épp csak tányérja szélén heverő krumplihasábokra nem. Koncentrál. Vagy ezt már említettem? De olyan büszke vagyok rá! Bizony, az én kicsi fiam, aki már születésekor is kétszer annyi csínyben vett részt, mint kellett volna, most egy újabbon dolgozik. Áh és nem, tudom, hogy mindenki bedőlt neki, de nem azért kétszer annyi a csíny, mert Móric1 és Móric2, az még csak ezután adódik hozzá az egyenlethez; ezek a kölykök önmagukban is felérnek két másikkal. Micsoda matekpélda lenne belőlük, nem?
Szóval most, hogy tisztáztuk a méretbeli kérdéseket, már csak arra kellene választ adnom, hogy az Áserebbik Móric miért is veri szemmel a hárommal mellette lévő asztalterítékét, igaz? Nos, jó hírem van, magyarázattal ugyanis pont szolgálhatok. Elég, ha az ember fia lánya elcsípi azt a pillanatot, amikor az addig forrón gőzölgő gulyás edénye kellemesen rózsaszínlő gyümölcslevessé változik. És bár igaz ami igaz, illata - sőt, hőmérséklete is, ez később még fontos lesz -, marad a régi, egy ezer meg egyszáz féle étellel telepakolt csarnokban ez talán nem annyira feltűnő, mint lenne mondjuk otthon, családi körökben.
Móric nagyon igyekszik nem lehunyni a szemét. Kényszeríti magát, hogy még ha jó ötletnek is tűnne csukott szemmel képzelni el a krémes, tejszínes levest, akkor nem tudná figyelni mikor hajolnak oda szedni belőle, így lankadatlanul mered... És eszik. Csak azért, nehogy feltűnő legyen a dolog. Ugye. Mert bámulni valakire nem az. Ugye.
Szinte látja maga előtt az édes folyadékot, tudja, hogyan löttyen oldalra, hogyan keveredik fel benne a meggy, amikor felszínéhez ér a merőkanál. Egy kisfiú ül le, és szed csillogó szemekkel - Móric igyekszik a kanálba kerülő levest is megtartani opálos fényében. Ha nem is tökéletes, látszólag nem derül ki a turpisság, ugyanis az ifjú mit sem sejtve nagyot kortyol a tudomása szerint hűvös - gyakorlatilag forró -, mézédes - kellemesen csípős - levesből. Csukott szájjal jajdul fel, látszik, majdnem visszaköpi a váratlan falatot, de aztán erőt vesz magán, csak hogy utána hangosan kapkodja a levegőt, hűsítve leégett száját. - Hupsz - fordul halkan másik szomszédjához, Haydenhez Móric, az oda nem figyelés hatására pedig a kis illúziójáték is felbomlik. - Inkább keresek olyat, ami nem fáj - húzza be a nyakát kisfiús vigyorral, de mielőtt következő áldozatát kiszemelhetné, tekintete megragad a lány áldozatán, figyeli annak mesterkedését.
Csak egy átlagos csütörtök, nincs igazam Hay?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829650#post829650][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.15. 19:02[/b][/url]

Ül, és rág, de ha nem fájna, az se tűnne fel, ha lassan ujjait kezdené el ropogtatni, ugyanis koncentrációja és figyelme mindenhová összpontosul - épp csak tányérja szélén heverő krumplihasábokra nem. Koncentrál. Vagy ezt már említettem? De olyan büszke vagyok rá! Bizony, az én kicsi fiam, aki már születésekor is kétszer annyi csínyben vett részt, mint kellett volna, most egy újabbon dolgozik. Áh és nem, tudom, hogy mindenki bedőlt neki, de nem azért kétszer annyi a csíny, mert Móric1 és Móric2, az még csak ezután adódik hozzá az egyenlethez; ezek a kölykök önmagukban is felérnek két másikkal. Micsoda matekpélda lenne belőlük, nem?
Szóval most, hogy tisztáztuk a méretbeli kérdéseket, már csak arra kellene választ adnom, hogy az Áserebbik Móric miért is veri szemmel a hárommal mellette lévő asztalterítékét, igaz? Nos, jó hírem van, magyarázattal ugyanis pont szolgálhatok. Elég, ha az ember fia lánya elcsípi azt a pillanatot, amikor az addig forrón gőzölgő gulyás edénye kellemesen rózsaszínlő gyümölcslevessé változik. És bár igaz ami igaz, illata - sőt, hőmérséklete is, ez később még fontos lesz -, marad a régi, egy ezer meg egyszáz féle étellel telepakolt csarnokban ez talán nem annyira feltűnő, mint lenne mondjuk otthon, családi körökben.
Móric nagyon igyekszik nem lehunyni a szemét. Kényszeríti magát, hogy még ha jó ötletnek is tűnne csukott szemmel képzelni el a krémes, tejszínes levest, akkor nem tudná figyelni mikor hajolnak oda szedni belőle, így lankadatlanul mered... És eszik. Csak azért, nehogy feltűnő legyen a dolog. Ugye. Mert bámulni valakire nem az. Ugye.
Szinte látja maga előtt az édes folyadékot, tudja, hogyan löttyen oldalra, hogyan keveredik fel benne a meggy, amikor felszínéhez ér a merőkanál. Egy kisfiú ül le, és szed csillogó szemekkel - Móric igyekszik a kanálba kerülő levest is megtartani opálos fényében. Ha nem is tökéletes, látszólag nem derül ki a turpisság, ugyanis az ifjú mit sem sejtve nagyot kortyol a tudomása szerint hűvös - gyakorlatilag forró -, mézédes - kellemesen csípős - levesből. Csukott szájjal jajdul fel, látszik, majdnem visszaköpi a váratlan falatot, de aztán erőt vesz magán, csak hogy utána hangosan kapkodja a levegőt, hűsítve leégett száját. - Hupsz - fordul halkan másik szomszédjához, Haydenhez Móric, az oda nem figyelés hatására pedig a kis illúziójáték is felbomlik. - Inkább keresek olyat, ami nem fáj - húzza be a nyakát kisfiús vigyorral, de mielőtt következő áldozatát kiszemelhetné, tekintete megragad a lány áldozatán, figyeli annak mesterkedését.
Csak egy átlagos csütörtök, nincs igazam Hay?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829768#post829768][b]Hayden M. Wilson - 2021.04.18. 10:16[/b][/url]

Fontos leszögezni, hogy nem ő találta ki ezt az egészet. Azonban mikor Móric megkérdezte, hogy lenne-e kedve csatlakozni habozás nélkül mondott igent. Vagyis inkább bólintott, de ez már csak apró részletkérdés. Az illúziómágia úgy tűnik, végre megadja magát, meghajlik akarata előtt – na jó, ez enyhe túlzás, de míg mások apránként haladnak a cél elérése felé, ő addig rohamléptekben fejlődött, főleg a vizuális illúziók terén. Ami egyrészről szívás, mert a vizsgamunkájával egyelőre erősen birkózik, a kis rádió legfeljebb idomtalan nyekergést produkál, akárhogy ösztökéli, másfelől viszont előny, főleg ilyenkor.
Na szóval kitalálták ezek ketten, hogy tökéletesen illegálisan és szabálytalanul a nagyterem közepén akarják gyakorolni csodás képességüket. Hayden, az az angyali drága jó gyermek, akire soha senkinek egy rossz szava nincs, most ilyen dolgokba keveri magát. Hova fajul ez a világ ugye.
Kívül mindösszesen úgy tűnik, hogy két debil ül egymás mellett. Olyan összetartozóan furcsának tűnnek, ahogy megfeszített figyelemmel merednek egy pontba, miközben azért tömik a fejüket is, csak a látszat kedvéért ugye. Kellett néhány perc, hogy ne érezze magát furcsán a Rellon asztalánál, de egyrészről Móric nem akart vele odaülni a navinések közé, másrészről nem szívesen verte volna át egyik háztársát sem. Így azonban alkalma adódik revansot venni azokon, akik akár szavakkal, akár tettekkel bántják, ha alkalmuk adódik rá. Ha úgy vesszük, ez végül is csak egyfajta sajátos igazságszolgáltatás, nem? De.
Első áldozata az a srác, aki kicsavarta a csuklóját azon az éjszakán, mikor megtalálta Beliánt az erdőben. Megérdemli a rohadék, hogy szenvedjen egy kicsit. Meredten bámul az előtte heverő sóskafőzelékre, ami kivilágosodik, még néhány krumpli is megjelenik benne. Legalábbis úgy látszik, mintha hirtelen krumplivá avanzsált volna. Ha nem lenne úgy elfoglalva azzal, hogy a haverjával röhögjön valamin, vagy inkább valakin, akkor észrevehetné, hogy valahogy olyan furcsán néz ki az egész, de az az egyetlen futó pillantás, amit a tálra vet nem elé erre. Oda sem nézve szed a tányérjába, Hay koncentrál, hogy kiterjessze a kanálra és a tányérra is az akaratát, egy pillanatra rágni is elfelejt. De megéri, mert ahogy kanalazni kezdi az ételt öklendezve dobja el kanalát. Siker! Vigyorogva néz a fiúra és egyetértően bólogat, hogy kereshet valami olyat, ami nem fáj. Elvégre ő csak rosszcsont, ártani nem akar senkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829852#post829852][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.19. 13:32[/b][/url]

Figyeli a lány ténykedését, elvégre valami könyvben is pont azt olvasta egyszer (kit akarunk álltatni, tuti, hogy csak éppen most találja ki), hogy a társainktól lehet a legtöbbet tanulni. Márpedig Móricnak pont, hogy tanulásra van szüksége, és bár a tanulás részt a háta közepére se kívánja, maga a képesség azért elég menci... Meg király... Meg csodálatos... Meg ilyenek, szóval... Jah. Kár, hogy nincs egy olyan rövidebb út, hogy valaki csak beléprogramozza a készségeket, képességeket, miközben neki nem kéne mást csinálnia, csak mondjuk csettintenie. Vagy rázni egyet a watwatra. Na igen, ha watwat közben okosodnának az emberek, a Mórocz tesóknak hála olyan kérdésekre is meglenne már a válasz, amiket még ki sem mert találni az emberiség.
Nem tudja visszafogni vigyorát a látványos sikerre, vállát nekikoccantja Haydenének, sietős reggelében picit begöndörödött fürtjei megrezzennek, ahogy elégedetten bólogat. Így kell ezt csinálni! Bár megvallja őszintén, neki mindegy, kik az áldozatok, nem szeretne bosszút állni senkin, de egy kis csínyt senki sem tagadhat meg tőle... Mármint izé, egy kis csínyt senki sem tagadhat meg magától. Mert ugye ez nekik jó.
Hümmögve tol fejébe pár szál krumplit, ahogy új áldozat után néz. Elmereng a lehetőségen, hogy esetleg kipécézzen valakit egy másik asztalnál, de nem akarja kockáztatni, hogy a nem megfelelő rálátás miatt elveszítse uralmát az illúzió felett. Tekintete visszatér hát a rellonosak asztalához - úgyis ők értik legjobban az ilyen tréfát -, kiszemel ezúttal egy gyanútlan felsőbbéves lányt, és próbálja kitalálni, mihez is kezdhetne vele. Éppen beszélget, hevesen gesztikulálva magyaráz valamit pár barátnőjének, villáját oda se pillantva szúrja bele az előtte heverő hasábburgonyákba. Móric hümmög, és egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, ahogy igazából rájön, bár a lány nem is figyeli ételét, annál inkább lenne látványos azok arckifejezése, akik csüngnek szavain.
A tányéron lassan sötétedni kezd egy hasáb, picit megnyúlik, kikerekedik, két fekete gombszeme, és négy kis lábacskája nő, testéből pedig puha barna bunda serken. Móric eljátszik a gondolattal, hogy valamiféle panaszos egérkehangot is megpróbáljon létrehozni, de mielőtt elgondolkozna azon, hogy megtehetné-e, a kicsit amorf, de azért egészen felismerhető egérkébe villa szúródik. Nóri - a bizonyos felsőbbéves rellonos, jut Móric eszébe a név - oda sem pillantva emeli szájához a következő falatot, látszik, ahogy körülötte barátai ledermednek, és csend üli meg az asztalnak azon részét. Nóri értetlenül rág, és nyeli le a krumplit, ám ebből a többiek csak annyit látnak, hogy valami szőrös pockot küldött le éppen teljes faarccal. Kész, Móricból ki akar pukkadni a nevetés az undorodó fintor és a meglepettség láttán, így fejét karjára hajtja, csak háta remeg némán a visszafojtott hangoktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830015#post830015][b]Hayden M. Wilson - 2021.04.23. 15:34[/b][/url]

Nagyon elégedett magával. Nem érdekli nagyjából az sem, ha kirúgják, vagy eltiltják a képességtanulástól. A bosszúvágy elönti az agyát, és ahogy látja, hogy sikerrel jár, csak olaj lesz a tűzre. Elnézi néhány másodpercig, hogy az embereknek az evés mennyivel inkább közösségi élmény, hogy mennyire nem figyelnek arra, hogy mit esznek. Persze felfedez néhány arcot, akik olyanok, mint ő. Magukba fordulnak, egyedül vannak, és igyekeznek minél hamarabb túltenni magukat ezen az egészen. Na, ők arra koncentrálnak, hogy mit esznek, mert kerülik a szemkontaktus mindenkivel és bárkivel, ez pedig a legegyszerűbb akkor, ha arra figyelnek, amit a szájukba tesznek. Szerencsére azok, akikre haragszik nem ilyenek, ők mind társasági lények, hangosak és cseppet sem visszafogottak.
Figyeli, mit művel a mellette ülő, alig bírja megállni nevetés nélkül. Hogy biztosan ne kezdjen hangos vihogásba, szájába lapátolja az ételt. Eddig úgy sem igazán haladt a nagy koncentráció miatt, illendő lenne kicsit belehúznia az evésbe is. Halk kuncogással díjazza az egeres mutatványt, majd egy utolsó falat után tekintetét a savanyúuborkás tálra függeszti. A leányzó, valami Eszter talán a falnak lökve próbált belőle szavakat kicsikarni, hogy aztán röhögve belerúgjon még néhányat. Fizikálisan nem sérült ugyan, de a lelkében örökre nyomot hagyott az eset. Az egyik hosszabb uborkának hirtelen két szeme lesz, négy apró lába és hosszú farka. Gyíkká válik, Eszter legalábbis így látja. Súlyos másodpercekig a levegőt kapkodva pislog a tálra, mielőtt elkezdené rángatni barátnője ruhájának ujját, hogy nézze meg ő is. Azonban mire a másik leányzó odafordul az uborka már csak uborka, ugyanolyan zöld és átlagos, mint amilyen addig volt. A megszégyenülés ezúttal Eszteré, Hayden úgy érzi, nyert. Ideje, hogy szünetet tartson, és legalább a levesét befejezze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830540#post830540][b]Mórocz Áser Móric - 2021.04.28. 17:02[/b][/url]

Alapvetően az általános illúziók állnak hozzá közelebb. Azok a fajták, tudjátok, amikor létrehoz valami kis apróságot a levegőben, a földön, amikor nem gondol rá, hogy másban ez mit okoz, csak ő szeretné feldobni a környezetét valahogyan. A személyre ható illúziókat azonban nem mondaná szívéhez közel állónak, valahol talán azért is, mert úgy van vele, hogy ha valamit alkot, akkor azt LÁSSAMÁN mindenki... bár lehet ő van furán bekötve. Elvégre Móric, szóval senki sem horkanna fel túlzottan, ha ez kiderülne.
Figyeli Hay ügyeskedését, aki ezúttal látszólag semmi látványosat nem csinál, mégis valami történik. Esküke, a fiam csak pislog, kapkodja a fejét Eszter és Hayden között, elégre számára is csak uborka az uborka. Tudja ő, hogy valami turpisság lapul a dolog mögött, csak éppen nem sejti micsoda. Mindenesetre jó kis csínytevőként megköszörüli torkát, a szomszéd asztalnál ülő jelöletlen talárú, cserfes lányra koncentrál, és hunyorítja kissé szemeit. Most valami mást akar, a lány tányérjába pedig úgysem lát bele, így a hangokhoz próbál fordulni. Hihi, a hangokhoz a fejében. Végre van valami hasznuk azoknak is. Mármint mi? Nem ide.
Móric erősen próbálja felidézni azt a tipikus idegesítő szúnyoghangot, de miközben valaki szólítja - Orsi -, ihlete támad, így eláll eredeti (amúgy béna) tervétől. Szóval Orsi. Úgy érzékelheti, mintha lágy (horrorfilmbe illően kedves) szellő súgná a nevet a lány fülébe. Látszik, ahogy körbefordul, keresi, ki szólíthatta. Mennyivel jobb ez mint egy csoro szúnyog, nem? Orsi, szól megint, lágy, női hangot - édesanyjáét -, képzeli el, azzal borzolja a gyanútlan lány idegeit.
Ez így túl egyszerű.
Hopp egy cintányér. A lány megugrik, Móric elvigyorodik, és még párszor összecsapja képzeletbeli lábosfedőit, had csengjen csak a lány füle rendesen. Milyen kedves fiú, nem igaz? Várjunk csak... Cintányér?
- Psszt, Hayden. Mivel terítenek a muzsikus macskáknak? - vár egy pillanatot. - Hát cin-cintányérral! - és igen, jól látjátok, képes vigyorogni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830886#post830886][b]Hayden M. Wilson - 2021.05.04. 22:10[/b][/url]

Fél szemmel látja, hogy Móric szemmel tartja, meg azt is, hogy nem érti, mi folyik. Nem is értheti, hiszen az illúzió személyre szabottan Eszternek készült, rajta kívül ne láthatja már, ha nagyítóval keresi sem. Épp ezért miután befejezi, de még mielőtt a fiú belefogna a következőjébe finoman megböködi könyökével, majd az asztal alatt félkézzel megkísérli elmutogatni, hogy hogy változott az uborka gyíkká. Ballal szorgosan lapátolja a kaját, tekintete peidig a diáktársain nyugszik, így Móricon kívül senkinek fel sem tűnhet, hogy jobbjával gyíkocskát rajzol a combjára. Vagy hát valami olyasmi szerűt, mert a művészi vénája sosem volt erős, jobbal meg amúgy is rettentő béna, de azért ha nagyon akarja, akkor kisilabizálhatja, hogy mit akar ez jelenteni. Vagy nem, de nem mondhatja, hogy nem próbálta meg. Újabb illúzió előtt pihen egy kicsit, így ahelyett, hogy kiszemelné következő áldozatát csak figyeli, hogy mi történik. Nem lát és nem hall semmit, gondolja, ez épp olyan mint a gyíkja, mindenesetre jót mosolyog azon, hogy mekkorát ugrik a lány. Ne nevet és nem vigyorog, az túl feltűnő lenne, csak somolyog ott, mintha csak egy kedves emlék jutna eszébe. Lágy mosolya aztán értetlen fintorba fordul, pislog néhányat a szőkére, hogy most akkor ez így mi akart lenni, majd lemondóan legyint, hogy ne is magyarázza, úgysem érti meg. Mióta több inger éri, többet beszélget, egyre többször jön rá, hogy valójában közel sem beszél olyan jól magyarul, mint azt hitte addig. Mert az egy dolog, hogy a kiejtése is csapnivaló néhanapján, de annyi mindent nem ért, hogy lassan úgy érzi, kevesebb az, amit igen. Sóhajt, berágja az utolsó néhány falatot, mielőtt desszert után nézne. Mert megérdemel egy kis sütit ennyi erőfeszítés után, illetve ha be akar dobni még valami nagyot a végére, akkor ahhoz az energiára is szüksége lesz.