Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Kendével kicsaptuk a bájitalokat, mint annak a rendje, majd Rinnek adtam őket, hogy hajrá, lehet szétosztogatni vagy azt csinálni velük, amit akar, nekem lényegében teljesen mindegy, mert azt sem tudom mi fog történni, ha valaki megissza. Oké, ez hazugság, mert a recept alapján meg néhány elejtett jegyzet alapján a lapokon igencsak könnyen ki lehetett következtetni, de hát… így sem 100%-os, hogy az fog történni, nem? Mármint de, mert pöpi vagyok Bájitaltanból és a bájitalok pontosan úgy sikerültek, ahogy kellett nekik, szóval fogalmam sincs mit koptatom az agysejtjeimet. Inkább csak Rinre bíztam az egészet, hogy csinálja, miközben röhögve közöltem vele, hogy az egyik üvegcsének Kiscsibe mennyire örülne, majd léptem le, mert reggeli előtt még vissza kellett mennem a füzetemért a szobába, plusz fel kellett ébresztenem Móricot, hogy kapja össze magát, mert megint el fogunk késni. Mint majdnem mindig.
Teljesen nyugodtan, fütyörészve sétálok a Nagyterem felé, hogy teletömjem magam kajával, amikor megtorpanok. Szóltam Kiscsibének, hogy ne igyon? Megtettem, ugye? Ja, tutira megtettem, nem tudom mit izgulok. Tovább indulok fütyörészve, majd szinte robbanok be a Nagyterembe, hogy kékjeimmel azonnal Kendét keressem, de ez a bánat nincs sehol. Bezzeg Rin megint Rolanddal bassz- akarom mondani üti el az időt. Csúnya Móric, hogy beszélsz?! Vigyorogva integetek mindkettőnek, majd nézek körbe, hogy ki lehetne az áldo- semmi, meg is van. Könnyed léptekkel vágódom le Kiscsibe mellé, főleg azért, mert van hely, hiszen a reggelinek már egy ideje vége. Csak elkéstem. Meglepő. De legalább a füzetem nálam van. Kezeimet fektetem egymásra, majd hajtom rá arcomat, hogy mosolyogva nézzem Kiscsibét, ahogy úgy issza a vizet, mint egy kacsa.
- Te figyu, úszni is szeretnél benne? - rebben meg szemöldököm kérdőn. - Mit olvasol? - húzom ki kezemet fejem alól, majd nyúlok azonnal a könyv felé, hogy magam felé fordítva azt, olvassam el a címét. Fogalmam sincs mi ez, úgyhogy elhúzott szájjal engedem is el azzal a lendülettel, ahogy megfogtam, majd pillogok tovább Kiscsibére féloldalas mosollyal. - Mondd el, Kiscsibe, hogy telt a szüneted, miután nem találkoztunk, mert be fogok aludni - nyomok el egy ásítást behunyt szemekkel, majd pillogok tovább a másikra, miközben karjaim alatt pihenő füzetem sarkát bizergálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829307#post829307][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.09. 16:25[/b][/url]

Kendével kicsaptuk a bájitalokat, mint annak a rendje, majd Rinnek adtam őket, hogy hajrá, lehet szétosztogatni vagy azt csinálni velük, amit akar, nekem lényegében teljesen mindegy, mert azt sem tudom mi fog történni, ha valaki megissza. Oké, ez hazugság, mert a recept alapján meg néhány elejtett jegyzet alapján a lapokon igencsak könnyen ki lehetett következtetni, de hát… így sem 100%-os, hogy az fog történni, nem? Mármint de, mert pöpi vagyok Bájitaltanból és a bájitalok pontosan úgy sikerültek, ahogy kellett nekik, szóval fogalmam sincs mit koptatom az agysejtjeimet. Inkább csak Rinre bíztam az egészet, hogy csinálja, miközben röhögve közöltem vele, hogy az egyik üvegcsének Kiscsibe mennyire örülne, majd léptem le, mert reggeli előtt még vissza kellett mennem a füzetemért a szobába, plusz fel kellett ébresztenem Móricot, hogy kapja össze magát, mert megint el fogunk késni. Mint majdnem mindig.
Teljesen nyugodtan, fütyörészve sétálok a Nagyterem felé, hogy teletömjem magam kajával, amikor megtorpanok. Szóltam Kiscsibének, hogy ne igyon? Megtettem, ugye? Ja, tutira megtettem, nem tudom mit izgulok. Tovább indulok fütyörészve, majd szinte robbanok be a Nagyterembe, hogy kékjeimmel azonnal Kendét keressem, de ez a bánat nincs sehol. Bezzeg Rin megint Rolanddal bassz- akarom mondani üti el az időt. Csúnya Móric, hogy beszélsz?! Vigyorogva integetek mindkettőnek, majd nézek körbe, hogy ki lehetne az áldo- semmi, meg is van. Könnyed léptekkel vágódom le Kiscsibe mellé, főleg azért, mert van hely, hiszen a reggelinek már egy ideje vége. Csak elkéstem. Meglepő. De legalább a füzetem nálam van. Kezeimet fektetem egymásra, majd hajtom rá arcomat, hogy mosolyogva nézzem Kiscsibét, ahogy úgy issza a vizet, mint egy kacsa.
- Te figyu, úszni is szeretnél benne? - rebben meg szemöldököm kérdőn. - Mit olvasol? - húzom ki kezemet fejem alól, majd nyúlok azonnal a könyv felé, hogy magam felé fordítva azt, olvassam el a címét. Fogalmam sincs mi ez, úgyhogy elhúzott szájjal engedem is el azzal a lendülettel, ahogy megfogtam, majd pillogok tovább Kiscsibére féloldalas mosollyal. - Mondd el, Kiscsibe, hogy telt a szüneted, miután nem találkoztunk, mert be fogok aludni - nyomok el egy ásítást behunyt szemekkel, majd pillogok tovább a másikra, miközben karjaim alatt pihenő füzetem sarkát bizergálom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829359#post829359][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.04.10. 08:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829428#post829428][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.11. 12:34[/b][/url]

Ahogy megfogom Kiscsibe könyvét engedem is vissza nagyjából, mert nem különösebben kelti fel az érdeklődésemet, ő meg úgy néz rám, mintha minimum egy vödör vízbe hajítottam volna. Mindegy, mert így is utána kap, szóval nincs belőle baj. Vállat vonja hajtom vissza fejemet karjaimra, féloldalas mosollyal pillogok fel rá, hogy elkezdjen mesélni, mielőtt komolyan bealszok. Mosolyogva hallgatom, ahogy elkezdi, majd pislogok fel rá értetlenül.
- Nem nagyon. Lemaradtam az első óráról? - hunyom le szemeimet, hogy szemöldököm szaladjon ráncba, ahogy hatalmas gondolkodásokba esek. Mi az első órám? Egyáltalán milyen nap van? Mondjuk ilyen kérdésekkel nem jutok előrébb, de mindegy, szóval, ahogy megannyi mindent, ezt is elengedem, így szusszanva emelem fel fejemet, pillantok Rinre és vigyorodom el szélesen. - Szanaszét adom, amikor ennyire pörög, mert ébren tart az órákon. Oké, annyira nem vagyok gáz, mint Kende, de… - vezetem vissza tekintetem Kiscsibére, majd fekszem vissza, és nagyon nehezemre esik visszatartani a nevetésemet. Milyen beszédes Csibét találtam ma reggel, ahhoz képest, hogy két perce ismét megöllek tekintettel nézett rám, amiért megzavartam az uncsi könyve olvasásában. - Ha itt az egyetlen levitás csibe, akit elviselek, mit tehetnék? - nem mintha más házakból megkapta volna bárki is a megtiszteltetést, hogy becézzem, ami így is van rendjén. A legtöbben amúgy is idegesítenek, szóval hagyjanak békén, de amíg őket figyelmen kívül hagyom, Kiscsibe mindig olyanokat mondd, amikre zsigerből kell reagálnom, szóval esélytelen az alvás. Félig. Mert ahogy hallgatom a Rin és Roland közti barátság megkérdőjelezését egyre nagyobbakat pislogok, és bakkerka, tudom, hogy pár pillanatra sötétség borul mindenre. Nem tudom mennyi idő telik el, de hirtelen pattannak ki szemeim és kapom fel fejemet, csak annyit hallok, hogy elfelejtem. - Ébren vagyok! - szólalok meg hangosabban, még a füzetemre is csapok egy kisebbet, mintha ez csak még jobban ébren tartana, majd nézek Kiscsibére, aki kajálni készül. Sóhajtva túrok szőke tincseim közé, majd borzolom össze őket kicsit féloldalas mosollyal, ahogy Kiscsibére nézek.
- Ööö… lehet kicsit elvesztettem a fonalat - dörzsölöm meg arcomat, de persze hangomban egyáltalán nincs bűntudat. - Deeee… Rin és Roland. Igen, ez még megvan. Fogalmam sincs mióta, de nem is érdekel. Amíg Roland nem bántja meg vagy nem csinál olyat Rinnel, ami nekem nem tetszik, felőlem barizzanak - mert komolyan leszarom addig, amíg Roland át nem lép egy olyan határt, amiért már jár a saller. Vagy akár több is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829712#post829712][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.04.17. 12:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=829976#post829976][b]Mórocz A. Móric - 2021.04.23. 09:45[/b][/url]

Nevetősen hagyja el számat a pf hang. Legyek Tökfej, de attól ő még csibe marad, és még az első óráról sem maradtam le. Remek napnak indulunk, én mondom ezt mindenkinek, aki szereti. Várj, az más. Mindegy. Tehát Tökfejként bólogatok arra, hogy ja, Kende hajlamos bekómálni az órákon, de mégis ki hibáztatja érte? Meghallom, hogy Gyógynövénytan és a szemeim automatikusan csukódnak le, mert olyan unalmas az egész, sírva fakaszt. Sárkánytanon is előfordult, bár ott Fifi néni ébren tartott, na nem az óra anyagával azért azt tisztázzuk, de ő elment, mi meg megkaptuk tanárnak a Rellon régi-új kaszását. Ember legyen a talpán, aki aludni mer az óráin: muhahahaha, Kende megtette és most szív is. - Ja, szokott. A legutóbbi eset óta sem változott. Brightmore kiosztotta büntibe, hogy a tanársegéde lesz - vigyorodom el szélesen, miközben gonosz kuncogást hallatok. Bármennyire ijesztő és parál tőle mindenki, Brightmore zseniális. Néha. Olykor. Talán. Jah, nem, inkább nem az. - Szoktam néha - vonom meg vállamat. - Éjszaka jobban működik az agyam mindenhez, így valamikor az alvás leredukálódik nagyjából 4-5 órára - vakarom meg tarkómat. Kékjeim esnek Kiscsibére, szélesen vigyorodom el a megszólításon, fejemet ingatva nevetek fel halkan végül.
- Nekem minden jól áll, Kiscsibe - fektetem arcomat kezemre. - Jó, de akkor felébresztesz olyan 20 perc múlva? - ráncolom a szemöldököm, miközben kérdőn pislogok fel rá. 20 perc tudod mire elég? Semmire. Ráadásul, ha el is aludnék, szerintem csak rontanék a helyzetemen és még fáradtabban kelnék. Mondjuk ennél jobban már… mi? Kérdések és koccintás? Kicsit olyan lehet a fejem, ahogy Kiscsibét fürkészem, mintha egy “te most meghibbantál?” kérdést tennék fel neki, de a mondat folytatódik, én meg:
- He? - jól megszokott intelligens visszakérdezésem in dö háusz. - Szünnap? Akkor… mi? - kapom fel fejemet hirtelen. - Akkor én mi a búbánatos radai lánctalpas Szűz Máriáért vagyok ébren?! - fakadok ki hangosan. Nagyon hangosan. Ami addig tart, hogy Kiscsibe felkel, majd vissza is huppan mellém, én meg automatikusan nyúlok felkarjáért. - Jól vagy? - válaszára bólintok egyet és engedem is el, ha menni kell, hát menni kell, majd dörmögve verem párszor homlokomat az asztalba. Móric megöl, ha kiderül, hogy szünnap van én meg felkeltettem.
Hirtelen kapom fel fejemet. A vezérhangya berobban az agyamba: kérdések és koccintás. Óbakkerka! Óbakkerka! Nem szóltam neki! A pohárra esnek kékjeim, majd gyors mozdulatokkal kapom össze a füzetem, hogy átesve a padon szaladjak Kiscsibe után, akit még a folyosón meglátok. Vagyis gondolom őt, mert… hólikreb! Ő… ő egy csibe! - Úristen! - kiáltok fel hangosan és vidáman, ahogy Kiscsibéhez szökkenek. - Te most komolyba Kiscsibe lettél? Mármint konkrétan csibe vagy! Ez életem legszebb napja! Lia, bakkerka, sosem néztél ki még ilyen jól! - vigyorgok teli pofával és szemtelenül, ahogy ujjaimat fonom az állatka köré és emelem fel tenyerembe. - Bocs, szólni akartam amúgy - vonom meg vállamat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830736#post830736][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.01. 14:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=830740#post830740][b]Mórocz A. Móric - 2021.05.01. 15:48[/b][/url]

Há’ most mit tudom én, hogy melyik Brightmore részéről. Nem is különösebben érdekel, egészen addig, amíg én nem járok így, mert azért na. Talán van annyi eszem, hogy soha ne szívassam meg magam ennyire. Az poén, hogy Kende vérét állandóan szívhatom vele, de aki engem bemer vállalni, mint tanársegéd, annak emelem kalapom. Ha hordanék. De nem teszem. Vajon jól állna a kalap? Tutira igen. Az sem zökkent ki, hogy Kiscsibe szerint vitatható, hogy mi áll jól és mi nem. Jó, vitatkozzon, csak ne velem, mert teljesen felesleges, igazán megtanulhatta volna már. Szóval csak megforgatom szemeimet látványosan.
- Hagyd az orrom - nyúlok oda automatikusan, mintha komolyan megtenné, amikor láthatóan ébren vagyok. Ha nem lenne valakinek egyértelmű, akkor ismétlem: ébren vagyok. Nyúlok oda, hogy megtartsam, mielőtt egy apró mozdulattól szeretne összeesni a Nagyterem közepén, de egész hamar összeszedi magát, így engedem is el, majd nézek utána. Használjam ki a napot. Nos, ez mindössze annyit jelent rám nézve, hogy visszamegyek a szobámba és alszok, majd közlöm Móriccal, hogy nincs ok aggodalomra, ma nincsenek órák, szóval ő is tegyen ugyanígy. Lehet kapok a számba egy párnát, de simán megéri, mert ahogy visszaadom neki, bekuckózhatok a takarója alá. Gihi. Remek terv! Lenne. Remek terv lenne, ugyanis bármennyire lassan működik az agyam ma, egész hamar bebufferolok - nem -, tehát rohanhatok Kiscsibe után, aki komolyan csibe lett. Rendesen. Egy csibe van előttem, bakkerka. Kérdezném, hogy wtf dude, de hát én csináltam, és látni az eredményét, mindennél többet ér, úgyhogy széles mosollyal kapom fel tenyerembe a csibét. Ihihihihi.
- De még ez is jól áll - bólintok neki, ahogy szemem magasságába emelem, hogy ugyanúgy vigyorogva fürkésszem. Heniál vagyok! - A lényeg, hogy tök pöpin összeraktam a bájitalt, csak elfelejtettem szólni. Valószínűleg Rinék tették a poharadba - fejtem ki neki elméletemet hangosan is, ami egyszer már megfogalmazódott bennem. Mondjuk nem valószínűleg, hanem tutira. - Nyugi, remek napunk lesz együtt. Na gyere! - teszem vállamhoz, hogy rálépkedjen, utána guggolok le a cuccáért és indulok meg vidáman. Hülye lennék az orrára kötni, hogy amúgy fogalmam sincs meddig tart a hatása, szóval lehet nem egy napot fogunk együtt tölteni, hanem sokkalta többet, de hát ennél jobbat kinek tudnál kívánni? Egy - vagy éppen több - nap csak Móriccal? Gyönyörű. Vidáman lépkedve indulok el a Nagyteremtől, miközben magyarázom Kiscsibének a részleteket, akit órák után vagyok csak hajlandó lerakni a vállamról, amikor mosdóba megyek, de mire visszaérek… sehol nincs. Hólikreb! Elhagytam! Ellopták! Itt a vége! Volt csipe, nincs csipe!
Valaki mondja meg a gyereknek, hogy csak egyszerűen véget ért a bájital hatása, és visszaváltozott a lány, különben fel s alá fog rohangálni, mint a mérgezett egér… ah, tudod mit? Mindegy. Hagyd. Majd rájön.