 Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland
A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.
|
|
|
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
|
|
Írta: 2021. április 5. 15:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828913#post828913][b]Marina Darik - 2021.04.05. 15:55[/b][/url]
#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#Roland
A zsebében ott lapultak a kis üvegcsék, amelyeket még Lokitól kapott. Különböző színük volt, de ő képtelen volt megjegyezni, hogy pontosan melyiket hova szánta a fiú, csak azt az egyet jegyezte meg, amelyet Csibének ajánlott teljes szívvel. És hát azért is könnyebb volt, mert azt a fiolát pont nem neki kellett cipelnie, hanem Rolandra bízta a cipelését, meg utána az italba juttatását is.
Azonban amíg nem volt ott az áldozat, kedvükre mókázhattak a reggeli órákban. A legtöbb diák amúgy se nagyon fogta fel, hogy mi is történik körülötte, a maradék figyelmét meg könnyen el tudták vonni. Igazi csapat voltak, főleg ha ilyen dolgokat kellett véghez vinniük. Aztán csak megjelent a szőke levitás. Huncut mosolyra húzódott Marina szája, és intett cinkostársának a fejével. Aztán varázslatos mosolyra húzta ajkait, és nagy lendülettel huppant be Amélia mellé a padra.
- Verőfényes napsütéses reggelt a kedvenc levitásomnak - mondta nagy hanggal a rellonos, és elvett egy pogácsát az asztalról. - Emlékszel a múltkori főzőcskézésünkre a konyhában? Tudod, még tavaly - vezette fel a témát a maga stílusában. - Arra gondoltam, megismételhetnénk. Adtam belőle egy két embernek, és nagyon bejött mindenkinek. Mi lehetnénk az idei év legsikeresebb sörkereskedői. Még pénzt is kérhetnénk - magyarázott, és átkarolta a lány, hogy egy kicsit oldalra fordítsa, és a kezét kinyújtva mutatott a plafon felé.
- Képzeld csak el, Amélia és Marina sörfőzdéje - magyarázott, és reménykedett benne, hogy közben társának sikerül kiválasztania a megfelelő poharat.
|
ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2021. április 5. 16:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828919#post828919][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.04.05. 16:22[/b][/url] Csipegető csibe csíny
[Rin és Roland/ A reggeli kész-e?/ ne less/ április 5.]
Rengeteg tervem van a napra, ami mellé igazán remélem, hogy bele fog férni az Edictum és egy újabb filmezés Hunorral. Mióta végigzongoráztuk a Csillagok Háborúja részeket, csak a szünetben láttuk közösen az ismerőse művészfilmjét, tehát vár ránk egy újabb kultikus darab még a Filmszobában. Elkészültem, rendbe szedtem magam, még egyszer átfésültem szőke tincseimet, majd zsebkönyvemet magamhoz véve elindult reggelizni, ezúttal egyedül, ugyanis Hunor előre közölte, hogy ő tovább fog az ágyban maradni, eszembe ne jusson kirángatni onnan. Barátom kérését tiszteletben tartom, jó lesz nekem a francia pársorosokkal meginni a reggeli jázmin teámat a terem zsongásában, de nyugalomban. Gondoltam én, majd beléptem, elfoglaltam a helyemet és ki se nyílt a kötet a kezemben egy ismerős barna tincs libbent el az arcom előtt, ahogy mellém szegődött Marina Darik. - Jó reggelt! - somolyogva kúszott feljebb a szemöldököm, amint a könyvemet látványosan magam elé emelve olvasni kezdtem. Eljutottam három szóig, mire el is kezdte a beszélést. Esélytelen. Halkan csukódik az olvasmányom, fejemmel fordulok Marina felé, ahogy lábamat keresztbe teszem az asztal alatt. Szememmel az ételeket pásztáznám a szokásos croissant kutatva. - Emlékszem, persze, de megköszönném, ha halkabban beszélnél - ha eddig megúsztuk, nem most szeretnék bajba kerülni. Sőt, soha nem szeretnék. Köszönöm. A folytatásra ráncolom szemöldököm, ahogy hajolok felé akaratlan és hallgatom az újabb jövőbeni terveit. - Igen, ezt már megbeszéltük. Hipotetikusan. Szó sem lehet róla, hogy ebből rendszer legyen - szögezem le, majd halkan hozzáteszem. - Maximum karácsony tájékán neked megcs… Azt mondta, hogy osztogattad? Rin, ugye senkinek nem beszéltél róla, hogy kik és hol készítették el? - rásandítok. Majd várok egy két pillanatot. Megkérdezzem, hogy a Tökfej kóstolta e? Biztosan... vagy nem?
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 249
Összes hsz: 347
|
|
Írta: 2021. április 5. 18:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828946#post828946][b]Létai Roland - 2021.04.05. 18:53[/b][/url] Marina és RózakinézetÚgy tűnik negyedikben minden más lesz, mert Marinának a könyvtáros eset után sikerült még valamibe belerángatnia. Igaz, a könyvtárba nem ő hívott, de ezt az apró tényt elnézem magamnak. De most csínytevés a lényeg, abban pedig tiszta szívből részt tudok venni, főleg úgy, hogy így el fogom kerülni én magam. Mégis csak jobb másokon röhögni, nem igaz? Ilyen lötyiket adott a kezembe, kis fiolákban, szóval beszereztem egy pici váltáskát, és odatettem az üvegeket. A táskát silentioval láttam el, így nem fog hallattszani az üvegek összeütközése, zörgése, az álca tökéletes így. Nem hiába vagyok prefektus, máris jobb vagyok a legtöbbnél. Most épp rajtam a sor, Marina terel én pedig locsolok, höhö. Úgy látom, hogy kipécézett magának valakit, addig én akkurátosan töltök minden szabadon hagyott pohárba, ahol csak tehetem. Persze figyelek arra is, hogy ne vegyenek észre éls túl sok kockázatot sem vállalok, nem akarom, hogy lebukjunk. Mae pedig odamegy az egyik levitáshoz, azt hiszem Rózsához, vagy valami ilyen neve van, habár határozottan kérte, hogy ne szólítsam így. Nem mintha a másik neve eszembe jutna, és egy szép virág, szóval marad. LÁtom, ahogy belékarol, gyorsan odalépkedek, de igyekszem észrevétlen maradni. Amikor felmutat az égbe a dán, abban reménykedve, hogy követi a tekintetét a virágszál óvatosan melléülök, majd az előtte lévő pohárba löttyintem az italt, majd az üvegcsét a hangtalan váltáskáéba teszem.
- Na mit hallok? Amúgy itt mindig más kaja van, mint nálunk? Ti ennyire ismeritek egymást? Még sosem beszélt rólad a dán - mondom mellette, de a háta mögött a virágszálnak. Aztán, hogy biztos legyen abba, hogy semmiben sem mesterkedek, elveszek a tányérjáról egy falatot és betolom a képembe. - Aha, jobb, mint nálunk. Ezt te tudtad Marina? - kérdően nézek rá, még talán kicsit sikerül morcos képet is vágnom. Remélem megissza, kíváncsi vagyok a hatásra. Persze semmit sem mondott el a lökött jány, hogy mire jók, az is lehet, hogy órák múlva hat. Az bizony pech lenne. Természetesen úgy üülök, hogy a prefektusi jelvényem megcsillanjon valami fény által, legalábbis így képzelem. Létai Roland prefektus, hát nem csodás?
|
|
|
|
|
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák
noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
|
|
Írta: 2021. április 5. 19:13
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828953#post828953][b]Marina Darik - 2021.04.05. 19:13[/b][/url]
#jokesformore
#húsvétolunk
#csempészés
#RolandCsibe
Természetesen a barna, ahogy szokta, hagyta figyelmen kívül a felé érkező minden negatív cselekvést. Mint most az ingerült olvasást, amit Amélia levágott neki. Ő meg csak beszélt, és beszélt megállhatatlanul, hogy biztosan felkeltse a másik figyelmét.
- De miért ne csinálnánk rendszert? Meggazdagodnánk és még az alapanyagot is az iskola fizetné. Olyan hasznunk lenne egy üvegen, mint egyik sörfőzdének se - bólogatott a lány, mintha ezzel képes lenne meggyőzni a szöszit.
- Hát, talán megemlítettem egy két embernek, de csak azoknak akikben bízok. Loki tud róla, ha ez a kérdés - válaszolta lazán, egy ördögi mosollyal az ajkán. Új év, ugyanaz a Marina. Hát nem szép, hogy így tud bárkit szekálni? Közben be is futott a társa, minden úgy alakult, ahogy annak kellett.
- Látod, ő például nem tud róla - magyarázta a barna, mintha csak bizonygatni akarná az igazát. Mosolyogva nézte, ahogy Roland belenyúlkált az ételbe, még fel is nevetett kicsit. - Nem, nem tudtam. Szerinted a gyümilé is más? Te mit iszol, Csibe? - kérdezte Marina a másik bögréje felé biccentve. - Jó cucc? - folytatta a small talkot, aztán felkapott egy másik csészét az akárki elől, aminek természetesen a levitás nem örült éppenséggel.
- Nah, akkor igyunk a levitás jó kajákra, és a titkokra, amiket eszméletlenül jól tartok meg - biccentett Amélia felé sokat mondóan, hogy lássa ez egy olyan gesztus, amit jobb betartani most, mielőtt elkezdi hangoztatni a tavalyi eseményeket. Inni kell a titokra, vagy kikotyogja. Marina elméjében ez így működött.
|
ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
|
|
|
Kőszegi Róza Amélia
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Navigátor, Harmadikos mestertanonc
Kiscsibe
offline
RPG hsz: 368
Összes hsz: 644
|
|
Írta: 2021. április 5. 20:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828962#post828962][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.04.05. 20:29[/b][/url] Csipegető csibe csíny
[Marina és Roland / A reggeli kész-e? / ne less / április 5.]
Bármennyire meglepő, egy komolytalan szava se tud lelkesedést kiváltani belőlem, így félre biccentett fejjel követem keze mozgását, már már unottan hallgatom. Nagyon reggel van számomra Marinához és már elterveztem magamnak valamit, aminek nem volt része az aranyvérű látásmóddal tűzdelt szóáradat. Tehát nem is a lány társaságát bánom, inkább azt, amibe belekezd. - Meggazdagodás, haszon és a többi anyagias velejárója sem érdekel most. Kihívás volt, jól szórakoztunk, térjünk vissza rá decemberben - tanácsolom végig nyugodt egyenletes hangot megütve.
Két ember, még nem vészes, főleg, ha az egyikük Móric, mert van annyi esze, hogy ne kotyogja el. - Nem kérdeztem ilyesmit - vonok vállat és a könyvem borítójára pillanatok, amikor megérkezik még egy rellonos. Komolyan velük van tele a kastély ma reggel? Fél szemöldökömet emelem rá, mert nem tudom eldönteni, hogy most hozzám beszél e, mivel azt se tudom ki ő. - Rólad sem, pedig amennyit jár a szája… - sokatmondóan mosolygok óvatosan a lányra, majd szemforgatva várom, hogy lediskuráljak a kis reggeli csevejüket, amiből éppenséggel engem pont ki is hagyhatnának.
- Sima vizet - válaszolom meg a kérdést. A poharamat húzom magamhoz közelebb, ahogy helyezkedem. Kénytelen vagyok beérni a vízzel, ha egyszer a tea még hűl. - Már amennyire a víz, az tud lenni - nézek rá szemöldök ráncolva. Nem értem mégis mi baja van és mit utalgat nekem reggel. - Minden reggel így funkcionál? - kérdezem a srácot, de a kérdés költői, nem várok választ. - Felőlem megehetitek az összes levitás kaját. Jó étvágyat! - Fogom a poharam, a vizemet, ahogy felállok, koccintom neki Marináénak és sétálok arrébb, átvetem a lábamat a padon és leülök oda, hogy megreggelizzek. Ha ők nem hagytak magamra, majd megoldom én. Kinyitom a könyvet, magamhoz veszem a croissant, leteszem magam elé a vizemet, amiből az első sorok után nagyokat kortyolok, hogy felébresszen.
|
Meg nem értett, különleges hópihe.
|
|
|
Létai Roland
Aurortanonc, Végzett Diák
offline
RPG hsz: 249
Összes hsz: 347
|
|
Írta: 2021. április 5. 21:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=828972#post828972][b]Létai Roland - 2021.04.05. 21:45[/b][/url] Marina és RózakinézetElvileg sikerült a dolog, de ha nem, hát nem, annyira nem rémiszt meg. Úgyis lesznek olyanok, akik kikerülik, de még mindig az aggaszt leginkább, hogy nem láthatom a hatást. Az igazán genyó dolog lenne Istentől, Merlintől egyaránt. Valamit azomban ki kellett találnia, hogy miért menne oda, de végül megbánja, mert Marina el sem csevegte, hogy ilyen jóképű pasibarátja van, mint ő. Hát az a minimum nem, hogy mindenkinek áradozik rólam?!
- Roland vagyok, prefektus - nyújtok kezet a csajszinak. - Amúgy Marina, te rejtegeted a jó csaj barátnőid előlem? - nézek ide-oda a két lány között. - Vagy magadnak akarsz csak, önző módon, mi? - felnevetek, majd egy kicsit megcsócsálom a levitás kaját, ami nyilván ugyanolyan, mint a miénk. De talán mégsem, jobban esik valamiért. Talán csak, mert itt van és nem ott, fene tudja. Ezek ilyen pszichikai dolgok, amikhez éppen nem értek. Még. - Nem tudom milyen, de inkább Coláznék, csak a büdös manók nem gyártják, még előlük is titok. 1:0 az embereknek - nem mintha amúgy mindenfélével jobb a varázslat, mint az elektronika, meg a gépészet. - Persze, Marina ilyen kis duracel nyuszi - vonok vállat, bár olyan sokszor nem találkozunk reggel. Más a hálókörletünk a csajokkal, sajnos. Virágszál nem bírja ezt a nagy hangzavart és lelép, otthagy minket, mint eb a Szaharát. Hát szép, levitás lányok. Nem sokat ismerek, de azok morcosak. - Köszi - és magamhoz veszem a kaját és hagyom elmenni a lányt. Legalább jól is lakok közben. Aztán Marinára nézek somolyogva, na mi lesz?
|
|
|
|
|
