34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. október 30. 10:55 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Kicsengettek, én pedig boldog vigyorral az arcomon szedem lábaimat a Nagyterem irányába. Mosolyom közben ajkamba harapok, hogy ne nézzen mindenki totál idiótának, és megpróbálom elrejteni azt, de ez egyszerűen lehetetlen. A könyvek hangtompítóként veszik el mellkasomban dobogó szívem ritmusát, azonban minden érzésem kiolvasható szemeimből; végre boldog vagyok. Nincsen kétely, nincsen rossz érzés és – ami a legfontosabb – nincsen több titok. Nem füllentek dacból, nem idegeskedek más lányokon. Csak elveszek a folyosó forgatagában, és a sok gondterhelt diákarc között szinte világítok, akár egy szentjánosbogár az éjszakában.
Egyszerű farmernadrágot viselek egy fekete bakanccsal és egy szintén fekete hosszúujjú pólóval. Övvel próbálom csípőmön tartani a már egy számmal nagyobb méretű farmeranyagot, de még nem néz ki bután rajtam. Úgyis divat, ha az alsórész nem kifejezetten tapad a testedre. Ezzel ellentétben a fekete, testhez simuló felső igenis megmutatja egyre nőiesebb vonalaimat, ezért egy feltűnés nélküli mozdulattal leengedem karjaimat, s jobb kezem csontos ujjaival kigombolom taláromat, elvégre ebédszünet van. Az eddig hajamat jókislányosan fogva tartó hajgumit is kihúzom sörényemből, hogy most már az is vállaimra hullhasson.
A barnaszín tincsek megcsillannak a Nagyterem fényében, ahogyan az asztalok között elhaladva, szélesen mosolyogva célzom meg a Levita ház asztalát. Már nem keresem a lányt. Nem tartok attól, hogy itt lesz, és esetlegesen meglát bennünket. A legtávolabbi szabad asztalrészt targetálom végül, így könyveimet az asztalra pakolom, taláromat pedig gondosan összehajtogatva teszem a padra, magam mellé. Elvégre én is végre ledobom magam, megigazítom felsőrészemet, beletúrok már szabadon pihenő tincseim közé, hogy ne tapadjon annyira a buksimra, majd zsebembe nyúlok felrúnázott telefonomért, hogy lábaimat keresztezve, vállaimat kislányosan felhúzva görgessek kicsit az interneten, amíg megérkezik a… az én Bencém.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. november 2. 12:52 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Hol van az a zokni? Már felforgattam a ládámat, a többiek ládáját is - bocsi Márk - és mégsem találom, pedig tudom, hogy az még tiszta. Nem baj, hétvégén mosás, ma meg péntek van. Muszáj leszek jobban lehajolni, mint gondolnám,é s benézni az ágy alá. Yeee, megvan. Ahelyett, hogy kihalásznám, egy invito hagyja el a mostanában sokat használt ajkaimat. Mondjuk ezt hamarabb is kitalálhattam volna... Mindegy, ebéd lesz a délelőtti zokni pedig már a tűrésküszöbömet túlbűzte, holott amúgy valószínűleg csak annyit akarok, hogy Babettnek tökéletes legyek. Ha már járunk, akkor nézzünk is ki valahogy, nem? Még nem jelentettük be "hivatalosan", hogy együtt vagyunk, bár a szemfüles érdeklődők már kiszúrhatták akár már a bálon is. Azóta meg eltelt a szünet is, szóval... de úgy valamiért titkoltuk, szerintem meg csak kettesbe akartunk lenni. Ki ki válogassa ki magának a neki tetszőt, a lényeg, hogy jól érzem magam vele, és semmit sem bántam meg. Mivel ha meglátom, elpirulok és hevesen dobogni kezd a szívem, biztosra mondható, hogy a választásom megfelelő volt... de ez így olyan béna. Nem választottam én, csak a szívem megmutatta a helyes irányt. Szóval igen, Babett és én együtt vagyunk és nagyon szeretjük egymást és alig várom, hogy ma is találkozzak vele. Felhúzom hát a zoknimat, nadrágot, kényelmes inget és pulóvert veszek, majd beugrok még a tükör elé. Jól van Bence, elfogadható vagy, szóval felkapom még a cipőmet és mosolyogva leszánkázok az nagyterembe ebédelni. Tök jó, hogy egy házba járunk, így nem kell majd sóvárogva nézegeni a másik asztalt. Néhány embernek köszönök, mielőtt beérnék a helyiségbe, majd keresni kezdem az én levitásomat az asztalnál. Kicsit késtem ugyan, de a pár perc nem lehet olyan sok, sajnos nincs szerencsém, ő előttem érkezett. Nagyon laza. De hát tök mindegy nekem miben van, így is, úgy is tetszik... és máris érzem, hogy gombóc szorul a torkomban és égni kezd az arcom kissé. Valamit birizgál a telóján, szóval finoman mögé lopakodok és a fülébe súgom az első dolgot, ami az eszembe jut.
- Mi a helyzet a mágusneten, édes? - a nyakától a derkáig cirógatva hagyom ott a kezem, amíg leülök, majd a szemeibe nézek. - Szia! - nem várva sokat, óvatosan megcsókolom és figyelve arra, hogy itt mások esznek, nem nyújtom sokáig. Azért, ha eddig csak kicsit égett az orcám, most már nagyon, és vigyorogva szakadok el az imádott ajkaitól. Hú... fogunk mi enni?
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 2. 14:28 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Feketére festett kis körmeim csak úgy kopognak a készülék kijelzőjén, én pedig beharapott ajkakkal vigyorogva írom éppen serényen Ivettnek, hogy „mindjárt randi time Bencével, annyira izgulok, omg”, amikor meghallom a számomra kedves hangot. Már ettől végig szaladna testemen a kellemes bizsergés és forróság, azonban a fiú nagyon jól tudja, hogyan játsszon megdobogósodott kis szívem húrjain; nyakamat érinti, majd ahogyan lefelé halad, lehunyom szemeimet, és arcom átvált a felhőtlen vigyorból egy sokkal elvarázsoltabb kifejezésbe. Zöldjeim vibrálóan csillogva fúródnak a fiú kékjeibe, és érzem, ahogyan a testemet ostromló meleg hullámtól kipirosodik mindkét fülem hegye. Az első kérdésre még várat magára a válasz, mert Bence máris mellettem terem, és ajkait az enyémre tapasztja, ami valójában egyenlő az agyamba épített „off” feliratú gomb megnyomásával. Szemeimet lehunyom, ajkaimat pedig ellazítom, hogy a legszerelmesebb finomsággal viszonozhassam a csókot.
Szia – köszönök halkan, miután elválunk egymástól. Legszívesebben abba sem hagynám – mint ahogyan az elmúlt hetekben tettük is. Ám akkor nem volt közönségünk, és addig csünghettünk egymáson, ameddig csak szerettük volna. Noha nem sok minden tartana vissza jelenleg sem attól, hogy ez másképpen legyen, inkább megpróbálok tekintettel lenni másokra. – Öhm – kezdem, miközben lezárom egy gombnyomással a telefon képernyőjét. Éppen mondanám, hogy „semmi extra, csak kismacskákat nézegettem”, amikor fejemet csóválva hagyom el a gondolatot.
Elvégre; nincsen több füllentés.
Éppen Ivettnek írtam, hogy téged várlak – mondom karakteres hangomon, majd az asztalra teszem a telefont, és kicsit közelebb húzódok Bencéhez.
Tegnap elhagytam a sálam – suttogom egy sunyi mosollyal. – Nem maradt véletlenül nálad? – a sál nélkül is eléggé melegem volt, így nem volt rá szükség.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. november 3. 21:06 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet


Egyszerűen imádom a bőre érintését, annyira finom, olyan mint egy tökéletes ékkő, amit valaki évekig csiszolt. Mindig, amikor megközelítem érzem a parfümje kellemes illatát, ami az értelmemig hatolva csavarja el az érzéseimet, mintha szükség lenne rá. Án nem tudom, hogy mi az, ami ilyenkor körüllengi az egymásba belezúgott párokat, de nagyon hatásos. Elvarázsol, és úgy érzem, minden pillantására vágyom, nem csak az érintésére, csókjaira. Pár koppanással elhallgattatja a mobilját, és fülbemászó-andalítóan csacsog. Jajj, de imádnivalóak a húsos ajkai!
- Akkor majd üdvözlöm - vigyorgok, majd figyelem, ahogy közelebb húzódik hozzám. Felcsavarom a haját az egyik ujjamra, majd végigsimítok az arcán, amikor elengedem a csavarodott szálakat.
- A sálad? Hmm - hunyom be az egyik szemem és gondolkodni kezdek. Nem tűnt fel, hogy volt rajta sál, egészen más kötötte le a figyelmemet. Itt nem kell túlságosan olyan dolgokra gondolni, csak simán elvarázsolt és hát elég sokat smároltunk. Nem éppen a ruházata kötött le, maradjunk annyiban.
- Majd megnézem, de ha gondolod elkisérhetsz és megnézhetjük majd együtt -  vigyorgok hirtelen szélesen. - Amúgy is ki kéne mennünk a baglyokhoz... mostanában keveset voltunk nálunk - na meg jó kis randihely is. De tényleg megnézném a kis drágákat is a nagy drágával, meg amúgy sincs kedvem tanulni délután. Közben pusmogás jön mindenfelől, gondolom rájöttek, hogy egy pár lettünk időközben. nyilván nem mindenkinek tetszik, hiszen Babett főnyeremény, ha csúnyán mondom, de szépen mondom. Irigykedjenek is rám, nagyon helyes. Ivett is a múltkor furán üdvözölt, gondolom már hamarabb tudta, mint más. - Volt ma valami érdekes? Én halálra untam magam - sóhajtok és átkarolom őt. Na, ha már viselkedjünk kultúráltan est van, azért valami nekem is maradjon már, nem?
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 17. 12:19 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Hogyan érzem magam? Leírhatatlan. Mintha minden egyes pillanatban felrobbanna a mellkasom, és mindenféle szikrákat hagynék kibontakozni az engem körülvevő aurában. Szemeim folyamatosan csillognak, és hegyes kis szemfogaimat is szüntelen mutogatom mindenkinek. Szégyellős mosolyra húzom ajkaimat, ahogyan a Bencéből áradó melegség megcsapja belsőmet, és finoman közelebb is húzódok, akár egy kismacska a kunyhó kályhájához. Barátnőm említésére újabb kedves érzés száguld végig rajtam, hiszen annak ellenére, hogy Ivett sosem rejtett véka alá, hogy mennyire kedvére való lenne Bencém, már nem izgulok rajta. Megbízom benne. Mindkettőjükben. Évekig csak a bátyámról és nővéremről tudtam ezt elmondani, s most, hogy két ilyen ember került mellém, végre úgy érzem, hogy élek. Nem csak könyveket bújok a Levitában, hanem mozgolódok, velük vagyok, új embereket ismerek meg. Csodálatos érzés tinédzsernek lenni. S ebből az érzetből még többet szeretnék magamba szívni, ezért is találtunk ki barátnőmmel egy kis mókát ma estére.
Személyesen is átadhatod neki – gondolok az üdvözlésre, és csintalan fény csillan zöldjeimben. Körbe tekintek, hogy megbizonyosodjak; senki nem hallja a következőket, majd Bence fülébe suttogom forró leheletemmel érve azt. – Este megyünk csillagokat nézni. Velünk jöhetnél – harapom be kislányosan ajkaimat, miközben mély, szerelmes sóhaj távozik tüdőmből. Ezután terelődik a szó sálamra, amire hanyagul vállat vonok, majd ennek szöges ellentéte képpen, lelkesen bólogatni kezdek.
Szuper ötlet! – tapsikolok boldogan a felvetésre. – Mehetnénk oda is csillaglesre – teszem hozzá, hiszen a mai program már csak azért is kedves számomra, mert egy ilyen alkalmával csattant el közöttünk az első csók. A stég gondolatára hűvös forróság terjed szét mellkasomban, amit az sem segít kihűteni, hogy Bence átkarol, és úgy nézelődik tovább az asztalon. Lágyan bújok bele az érintésbe, majd nagyot szusszanok. – Hát… – húzom el ajkaimat. – Felvettem a ragálytant, de ma sem remekeltem belőle La Rosánál – nagyon kedvelem a tanárnőt, és eddig ő sem mutatta ellentétét, de ami nem megy, az nem megy. Legfőképpen azért, mert nincsen hozzá agyam, és mostanság – az igazat megvallva – nem a tanulás állt a prioritás listám tetején.
Tanulhatnánk együtt – veszem finom kis ujjaim közé a fiújét, és kezdek elvarázsoltan játszani velük. Egy ideig azokat figyelem, majd felemelem arcomat, hogy tekintetemet Bence tengerszín szemeibe fúrjam. – Éééés eljöhetnél hozzánk ebédre valamikor… – nem tudom, hogy mennyire „korai” a dolog, de nagyon szívesen elvinném a szüleimhez. Hihetetlenül sokat jelentene számomra.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. november 17. 14:56 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

- Személyesen? Az csajszi egy kaméleon, sosem találtam még meg, amikor kerestem és szükségem lett volna rá - tuti, hogy megint nem találnám sehol. De mondjuk most már nem is érdekel annyira, pedig igaz, ami igaz, ő is a spektrumon volt, ahogy szokták mondani. Csinos, vagány csaj. De szerencsére ő már nem volt benne a választási kampányomban, amikor nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Pont elég volt Karola és Babu is és úgy hiszem, hogy a legjobbat választottam. Különben nem lennék itt, különben nem töltene el forrósággal a közelsége, különben nem akarnék hozzáérni és elveszni a türkiz varázserdőjében.
- Biztos jó ötlet? Mármint szivesen, de nem fog izélni, hogy nem akar gyertyatartónak jönni? - húzódik mosolyra a szám, és újra kedvem lenne megcsókolni, mi több összeragadni vele órákig. De hát ennyire nagy a fegyelmem, hogy ezt is kibírom. Még egy darabig biztos. Talán.
- Én már találtam egy csillagot - mosolyogok rá, és eddig bírtam ki csók nélkül, de nem sokáig tart, mert egy "hagyjátok már abba" érkezik szemből, én pedig gyorsan rájövök, hogy hol is vagyunk tulajdonképpen. - Jól van már na, nem olyan könnyű megállni - magyarázkodom, majd sóhajtva figyelek a mai napjhára, ha már az enyém unalmas lett. Én is elhúzom a számat, mert megértem őt.
- Amilyen csinos az a nő, annyira keményen követel - sóhajtok a barátnőmmel szinkronba. Én nem mertem ilyeneket felvenni tavaly, elég volt Ambrózy tanai is szenvedni. "Bájdövéj", Ambrózy...
- Tanulni? Megszállt téged Márk szelleme? - kuncogok, mert az a jóember azóta is ki sem merészkedik a könyvei közül. A mosolyom zavartságma fullad, amikor meghív hozzájuk. Hohó, holnapután már össze is házasodjunk?
- Oké, valamikor majd elmegyek - ennyit tudok ígérni. - Amúgy rájöttem valamire - kezdek bele, de a hangom suttogásig halkul. Terelnem kell a közös ebdéről, főleg, hogy én még nem vinném el haza. Emmához? Meg vagy őrülve? Soha! Jó, nem soha, de még nem.
- Masa Ambrózy miatt dobott anno - suttogom a fülébe, ahogy félrehajtom a hajkoronáját és belecsicsergem a fülébe az informáiót. Eszembe jutott a professzor átható tekintete, meg a bemutató és az akkor látott képek a legilimencia által. Szóval meglehetősen biztos vagyok benne, hogy nem újkeletű a dolog, amit megírt az Edictum. Mondjuk ez egy kicsit megnyugtató is, mert ha választani kéne és csaj lennék, én is inkább a prof felé húznék. Gondolom.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 17. 15:40 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Hümmögve aházok arra, hogy személyesen is üdvözölhetné barátnőmet, elvégre olyan szép kép kerül szemem elé velük kapcsolatban. A legjobb barátnőm és a fiúm kedvelik egymást, és tudunk együtt lógni. Tudom, hogy Ivettnek van egy stílusa, de ha Bence is megismerné, tudná, hogy mennyire mély érzésű lány, akit ugyan hajtanak a hormonok – ahogyan minden más tinédzsert –, ám sokkal több van benne, mint mutatja. Intelligens, művelt csaj, aki kissé „dark”, de igazán mélyre szántó gondolatai és éles meglátásai vannak az élet dolgaival kapcsolatban. Megtanította őt a saját életútja arra, hogyan tud túlélni a világunkban, és szerintem – a helyzetéhez képest – nagyon is jól használja az adottságait. Még ha ez furcsán is hangozhat egy olyan szűz lány gondolatai között, mint az enyém. Játékos fény csillan a szemeimben, és kissé elkap egyfajta minimális féltékenység, de nem engedem, hogy eluralkodjon rajtam, hiszen Bence engem választott. Attól függetlenül felvágott nyelvem nem bír magával. – És mégis milyen helyzetekben lett volna szükséged rá? – kacsintok, és finom játékossággal szorítom meg izmos felkarját, amit a mozdulatot követően lágyan meg is simítok. A következőkre, csak megrázom barna buksimat, miközben kicsit előre hajolok, és egy sós kiflit kapok gyengéd ujjaim közé, hogy beleharapjak, majd teli szájjal folytassam a fejcsóválást. Látványosan nyelem le a falatot, majd Bence szája elé tolom, hogy ő is egyen belőle egy kicsit. Annyira imádom az iskola friss péksüteményeit. – Egyáltalán nem lenne baj. Szerintem kifejezetten örülne neked – vonom meg vállamat majd, ha a fiú is harapott egyet a sós csodából, újfent majszolgatni kezdem.
A bókra kislányosan harapok ajkaimba, s érzem, hogy ebből bizony ismét egy forró, tizenéves csók lesz, ezért szememet lehunyva, kissé morzsás szájjal viszonzom azt, miközben a péksüteményt az asztal szélére helyezem. Azon kezemmel nyúlok Bence tarkójához, hogy közelebb húzhassam, majd a szemben ülő morgása szakítja félbe a romantikus pillanatot. Csak szemet összehúzott pillantást vetek rá, hiszen nem szeretem, hogy elrontják a mókámat. Azonban visszaránt a napról kérdezés a jelenbe, s miután megosztom a fiúval, hogy mégis hogyan állnak tanulmányaim, elgondolkodó fintorra húzom vöröslő ajkamat. – Igen… – sóhajtok álmodozón. – Igazi példakép az a nő – biggyesztem el elgondolkodó grimasszal ajkaimat, majd végül nevetve veszem ismét ujjaim közé a kiflit. – Fiúnak nézek ki neked? – kuncogok még egy sort, majd a következőkben muszáj vagyok észrevenni, hogy barátom ábrázata megilletődötté válik. Számoltam ezzel a lehetőséggel is, csak gondoltam, hogy megér egy kérdést. Korai. Elraktároztam hát, és az udvarias visszautasítást csak lágyan biccentve reagálok. Ami ezután következik, az pedig ismét mosolyt varázsol pirosló arcomra. Hiszen Bence közelebb hajol, én pedig úgy húzódok közelebb, hogy füleimet csiklandozva suttogja fülembe a titkot. Nyelek egyet. Szemeim kitágulna, és mint amikor friss pletykát hall az ember lánya kapok szájam elé. – Nem mondod? – kérdezek vissza hangosabban, majd hevesen elnézésért bólogatva hajolok vissza olya közel a fiúhoz, hogy már szinte orrunk is összeér. – Honnan tudod? Láttad őket? Merlinre, ez nagyon durva, Bence.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. november 20. 12:03 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Éreztem én, hogy nem feltételenül kéne Ivettet szóba hozni. Az a csaj mindenkit megindít, vagy beindít. Olyan laza, hogy majd szét esik, és mindenkinek tetszik, még ha nem is az ízlése. Olyan igazi kis szépség, akinek bármit meg tudsz bocsájtani, vagy ilyesmi. Ja és mindenképpen ágyba akarod vinni. Nem mondom, hogy nekem nem fordult meg a fejemben, mert hazudnék, viszont ő nmem igazán az én stílusom. Túlságosan is félnék, hogy bármikor elvesztíhetem, bármit is csinálok, mert hajtja a vére. Nem, nem egy ribanc, de nem hiszem, hogy vele meg lehet nzni egy filmet együltő helyében. Babuval viszont igen, meg sok minden mást is, és szerintem a választásom tökéletes lett, igazán ő illik hozzám.
- Ó, olyan vagy - pirulok el egyből, ahogy rájövök, hogy mire utalgat. De, ha ő így ... - amikor egyedül voltam, néha igazán megvigasztalhatpott volna a maga módján - emelgetem fel a szemöldökömet. - Jól van csak vicc ám! - mielőtt valamiért túlgondolná a viccet Babett. Gondolom megkapom majd a minden viccnek van alapja kártyát, de ez nem érdekel. Persze, hogy van alapja, de nem elég erős, hogy ez bekövetkezhetett volna. Amúgy sem hiszem, hogy annyira bejönnék neki, szerintem vannak nálam sokkal jóképűbb és belevaló srácok itt. És akkor itt jön a közös csillagnézés témája is. Gőzöm sincs, hogy Ivettnek ez mennyire lenne kényelmetlen, de az még jobban érdekel, hogy nekem mennyire lenne az. Nem voltam még így sehol, Márk sem lógott rajtunk, sőt.
- Igen? És miért örülne kifejezetten nekem? - érdeklődve hajolok elé, hogy jobban lássam a türkiz lélektükröket. Még a csók is megtörénik, amit én kezdeményezek, csak kár, hogy nem mindenkinek tetszik. Pedig tényleg nem igazán szeretnék elszakadni tőle, mintha a testem és lelkem csakis szimbiózusban lehetne vele. És akkor még nem beszéltem arról, milyen jó lenne ágyba vinni. De nem sietek - talán jobban fogok azért, mint Masánál vártam -, fogalmam sincs, hogy mit akar, és még nem kutakodtam a fejében. Az elrontaná a meglepetéseket velem kapcsolatban. De hát ez is elsimul, pedig még beszólnék neki, hogy Miskával vigyáznék a helyében, mert tudom, hogy szeretne vele dugványozni. És ennyit szeretne csak, a csaj meg ahogy nézem, többet. De ennyi, kimásztam a fejéből.
- Hát, ha fiú lennél, meleg lennék érted, az tuti - kuncogok fel, ezzel remélem megválaszoltam a kérdését. - vagy biszex... azért a lányokat nem kéne kizárni az egyenletből - vakarom meg az államat. Csak hülyülök, remélem ezt ő is tudja. Szerencsére nem fiú és nem is szeretném, ha az lenne, bármennyire is vannak bizonyos dolgok mostanában. De, hogy ne rajtam csámcsongjuk elterelem a témát megint Ambrózy és Masa cikkére az Edictumban. Nem mondom, hogy első olvasásra nem esett szarul, főleg, amikor rájöttem a dolgokra, de azért nem vetettem le magam a toronyból.
- Már felnőtt Masa, nem ütközik szabályzatba. De hát ez van. Onnan tudom, hogy... - hopp itt megállnék egy kicsit, mert nem biztos, hogy el kellene mondanom minden részletet. Még a végén... hajj. - ...amikor Masa szakított velem megmutatta, hogy kire gondol, miközben megcsókolt. De csak egyszempár volt és most már tudom, hogy kié - ennél egy kicsit több volt, és csak elferdítettem a teljes igazságot, viszont nem hazudtam. De vannak olyan dolgok, amire nem szívesen emlékszik vissza az ember, és ez gondolom ki is ül az arcomra egy rövid időre. - Na, de mindegy is, szerencsére én sokkal jobban választok, mint Ambrózy. Amúgy az Edi is megírta  - és ezzel "úgymond" le is leplezem magam, hogy az előzőt csak kitaláltam. Legalábbis jó lenne, ha ezt hinné Babu. Nem akarom átverni, de ez egy rossz elképzelés, hogy én mindenkinek belenézek az elméjébe. Nem így van, de én is gyanakodnék valószínűleg.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. november 20. 14:28 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Minden mozdulatom játékos és jókedélyt sugárzó. Arról már nem is beszélve, hogy türkizszín szemeim annyira csillognak, hogy örüljünk, nincsen a közelben egy szarkaságra hajlamos orrontó furkász, hiszen egyértelműen el akarná lopni drágakőként villódzó szempáromat. Nem mondom, hogy nem volt bennem félsz, amikor megbeszéltük a mai randiebédet, elvégre ez az első alkalom, hogy hivatalosan megjelenünk a nagyközönség előtt. De most, hogy itt vagyunk, minden ilyen jellegű gondolatom elszállt. Élvezem a lopott csókokat, a minket szuggeráló tekinteteket és azt is, amikor a bőrünk egyszer-egyszer egymáshoz ér. Másnak apró pillanatok lehetnek ezek, nekem viszont a világot jelentik most. Szívem folyamatosan zakatol. Hol kissé takaréklángon, hol pedig úgy, hogy attól félek főnix módjára fogok hamuvá égni mindenki szeme láttára. „Ó, olyan vagy”, hallom Bencét, amire csak kislányosan kuncogok egyet, majd pajkos rosszallással sújtom tekintetemmel őt, hiszen már megint húzogatja a kis Drinóczi cicabajuszát. Egy rejteni kívánt mosollyal tátom el szájamat, hogy „mélységes felháborodásomnak” adjak hangot, és vállába bokszolok.
Hékás! – emelem fel tőlem szokatlan magasságba hangszínemet, miközben tovább is visszük a témát. Mint elmondtam; megbízom benne. Nincsen okom arra, hogy féltékenységi rohamot kapjak, hiszen jól ismerem már Bencét. Szeret viccelődni, és sokszor nem kell mögöttes tartalmakért kutatni, habár minden viccnek megvan az alapja, bizony. Mégsem veszem magamra. Inkább csak megdöntöm a fejem, és most már teljes felsőtestemmel barátom felé fordulok. – Mert te vagy a legjobb barátnőjének a fiúja – mondom csintalan éllel hangomban, miközben vastag alsóajkamba harapok, és karomat megemelve kezdek apró köröket rajzolgatni a fiú mellkasára. Ennyire egyszerű a válasz. És szerintem jól kijönnének egymással.
Hangosan, majdhogynem hisztérikusan nevetek fel a következő mondatokra. Szeretem a humorát. Szeretem, hogy kimondja, amit gondol. Még ha néha hülyén is hangzik, amit mond. Így tökéletes számomra. Mert az. Bugyuta tinédzsergondolatnak tűnhetnek, de a jelenben nem létezik más, csak ő és én. Na, meg az idegesítő kis szőke gyerek, aki a tál brokkolikrémlevese fölött sasol bennünket. Szemeimet kidüllesztve, amolyan „te mégis mit nézel” módon tekintek felé, így hamarosan visszafordul a tányér fölé.
A lányokat kizárhatod, Bencus – nyomom meg a többesszámot, majd abbahagyom a mellkasára „firkálást”. – Engem ne felejts ki, ha lehet. Én vagyok az egyenletben az „x”, amit csak „b”, „a”, „b”, „e” – itt elhallgatok, mert sosem voltam jó betűzésből. – „t” és „t” betűkkel helyettesíthetsz – teszem hozzá mosolyogva, és kicsit közelebb bújok, hogy puha ajkaimmal most, kivételesen arcára leheljem szeretetteljes csókomat. Vissza is dőlök az asztalhoz, hogy az ahhoz közelebbi könyökömmel támaszkodjak meg rajta, és tovább hallgassam Masa és Ambrózy esetét. Szinte leesik az állam. De nem is a tényen, hogy ők immár egy párt alkotnak, hanem… – Mi? – szökik ki a kicsit sem nőies, de annál meglepődöttebb kérdőszó ajkaimon. – Megmutatta? – húzom össze szemöldökeimet. Aztán leesik a dolog, ami eddig valahogy még sosem került szóba köztünk. – Te… legilimentor vagy? – dülled ki a szemem, és színpadiasan fogok fejemre, hogy az bizony tiltott terültem, my love.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. november 24. 13:28 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Kicsit izgat egyébként, hogy tekintenek ránk. De tényleg, olyan finoman izgalmas az egész, ahogy mustrálnak, vagy elkapok egy-egy pillantást. Persze, akik velünk szemben ülnek próbálnak úgy tenni, mintha ők mindenről tudtak volna, vagy éppen rohadtul nem érdekelné őket. Egyeseknél biztos így is van, de nem hiszem, hogy mindenkinél. Én örülök, hogy ha van némi kitűntetett figyelmünk, a csókkal pedig eloszlatok minden kételyt és pletykát is remélem: Babett hozzám tartozik, én pedig hozzá. A játékos érintések pedig csak növelik a körm gyűlő rózsaszín felhőt, amit én nagyon nehezen tudok kordában tartani. Egyszer már engedtem, hogy szétterüljön és magával ragadjon az édes érzés, azóta már óvatosabb vagyok. Tudom, hogy milyen a varázslók és a boszorkányok, az ösztönök a varázslónépi kíváncsiság. De azért talántúl komolyan hangzik, valójában ez egy vékony fonál, a vastag kötél, pedig többszörös csomóval köt össze Babuval.
- Mégiscsak pasi vagyok - vonok vállat túl könnyedén, de mosolytalan arcom hazugságot sugall. Még neki is észre kell vennie, akármennyire is szikrázik a fény a türkiz szemein. Azért tagadni nem tudom, hogy nem fordult meg a fejemben Ivett, de már mint mondtam, nem volt komoly, csak olyan fiús vele is lefeküdnék cucc. nyilvánvaló, hogy néhány sráccal beszélgetünk ilyenekről, és hogyhogynem egyik sem felejti el megemlíteni őt. Mondjuk Babett sem szokott kimaradni, így végül is én vagyok a szerencsés körülök. Szerintem nagyon sok közül, hiszen Ő az enyém.
- Ó, oké. De ha mégsem élvezné annyira a társaságom, én szóltam - kap egy apró csókot Babum a beharapott ajkaira. - Ezt meg ne csináld nagy nyilvánosság előtt, mert még a végén nem tudom ellenállni - susogom felé, már csak azért is, mert most is érzem, hogy a vérem kezd kimászni az agyamból a földszint felé. Egyébként nem akarom kivonni magam, csak... hát én ilyen vagyok, nem szeretek a zavaró körülmény lenni. Persze lehet, hogy Ivett tényleg örül majd nekem, és csak én látom ennyire szkeptikusan az esetet. Úgy legyen. Na, de hogy pikánsabb legyen az egész egy kicsit elviszem a gondolatot a szexualitás irányába. Menetrendszerűen kapunk néhány pillantást és morgolódást, ami ugyan nem bántó, de érzékelhető belőle, hogy talán ilyen baromságokat nem itt kéne megbeszélnünk. Az angyali arc egy pillanatra fúriaként változik a brokkolis srác irányába, majd alakul vissza, mikor már felém néz. Nem kell féltenem Babut, meg tudja védeni magát, ezt nagyon szeretem benne. Ezt is.
- Akkor nem lesz hármas, értettem - kuncogok fel hangosabban a végén, mint illene. De csak húzom az agyát, nem is akarnék még egy másikat, pontosan elég lesz ő is majd. Talán ezért szeretne magához elhívni? Fiús gondolat, úgyhogy elvetem.
- Szóval akkor csak Babett, hát... nem bánom - vigyorgok még egyet, megadván magam "nagy nehezen" a lehetőségeimnek. Bár még szórakozni akartam vele egy kicsit, hogy ha x=b, az lehet Bíborka, Boglárka, ha a, akkor Andrea, Alíz stb. De mindent a határon kell tartani, hogy senki sem akarjon kételkedni a másikban. Babuban megbízok, ahogy Masában is tettem, talán ő érettebb nála, ha mégis lesz valaki más, akit... egyáltalán miért gondolok ilyen faszságokat most? Szörnyű vagy Bence, baszki! Nem bírom jobban pofánverni magam ilyenkor, pedig szeretném. Még alig járunk, de már a rosszat keresem, holott még semmiről sem éehetek meggyőződve. Csak arról, hogy ő legalább annyira szeret engem, mint én őt. Terelésként jöhet az Ambrózy-Masa páros, és ahogy kell meg is lepem vele Babut. Előveszem az edictumból kitépett oldalt, és elé teszem, ahol leírják, hogy felvállalták egymást.
- Hát ez van - a hangom inkább tárgyilagos most, mint érzelmekkel telt. - Igen, megcsókolt úgy, mint, ahogy a másikat... szokta? - itt elég sok értetlenség feszül ki arcom vitorlájára, mert gőzöm sincs, hogy ez egy csók volt, vagy már rendszeres. Ekkor esik le Babunak, hogy vannak képességeim is az elárultakon kívül. Nem szoktam reklámozni, és nem is nagyon használom, csak ha muszáj.
- Igen. De a kezed nem állítana meg. Viszont tudd meg, hogy anélkül is beléd estem, hogy használtam volna rajtad - igen, és mindenkit Merlin ments, hogy Theon bele tudjon nézni bárki fejébe. Szegény áldozatok! - Tudod, tartozik hozzá egy etikett, és ezt illik betartani - az más kérdé, hogy az illik, az nem a nemnek a szinonímája. Azért nagyon ritkán használom, na.

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 4. 20:21 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Valóban van valami izgalmas abban, hogy ennyi szempár ragad ránk az egyébként igazán meghitt kis jelenetünkben. Évődünk, játszunk és még jobb; beszélgetünk. Szeretem vele megosztani a gondolataimat, és minden porcikám bizsereg, amikor a hozzám szóló ajkakra tekintek néhány pillanat erejéig. Ez lenne a nagybetűs szerelem, amiről Gerda régebben annyit mesélt? Mert ha igen, akkor a nap minden pillanatában ezt szeretném érezni. Ó, igen! Pont ezt, gondolom, amikor beharapott ajkam egy újabb csókot kap Bencétől. Szemeimet ilyenkor ösztönösen hunyom le, és közben szívom magamba az illatát. A belőle áradó tesztoszteron elcsavarja bugyuta kislány lelkemet, ám valahol mégis inkább nőnek kezdem magam érezni. Vágyat érzek és mély, vérvörös szerelmet, ami – Bence puszta létezésétől – beindít mindent, ami eddig vagy nem létezett bennem, vagy pedig teljes mértékben el volt fojtva. Arra a kijelentésére, miszerint ne rágcsáljam ajkaimat, pajkos fény csillan szemeimben. Ne? Akkor ez azt jelenti, hogy egyre többet fogom alkalmazni – legyen annak bármi a következménye.
Hogy mi nem lesz? – kérdem megjátszott hitetlenkedéssel, miközben mosolyom szélesebb már nem is lehetne. – Valamit tisztázzunk, Lóránt Bence – hajolok közelebb, hogy a már kialakult játékos fénnyel folytassam mondanivalómat. – Ha ilyen hármasok járnak a fejedben, akkor… – ekkor érzékelem szemem sarkából, hogy a mondat hangosabban hangozhatott el, mint szerettem volna, és máris újabb kíváncsiskodó tekintetek csapódnak ránk. – Ezt majd később megbeszéljük – suttogom még közelebb hajolva, hogy ujjaimmal még néhány kört rajzolhassak mellkasára. Levegővételem kissé szaporábbá válik a beállt csendben, hiszen megint a nekem tetsző közelségben élvezhetem a Bencéből sugárzó csacska érzetet. Talán ezért nem is mutatkoztunk eddig mások előtt. Hiszen nem tudjuk kordában tartani a bennünket már lassan széjjel robbantó hormonokat. És hogy ez most megfogalmazódik fejemben, édes borzongás szalad végig gerincem mentén. Mit csinál velem ez a fiú?
Nem? – kérdezek vissza arra, hogy nem bánja, ha csak én maradok neki, és ezzel az alkalmat is kihasználva, ismét alsó ajkamba harapok, hogy kissé eltávolodva, kislányos pajzánsággal emeljem rá tekintetemet. Lassan eljutok arra a pontra, hogy senki nem érdekel rajtunk kívül. Ja, ez már megtörtént? Igen. Meg. Nézzenek csak, figyeljenek csak. Legyünk az Edictum pletykarovatának a címlapján. Bánom is én! Ő az enyém, én pedig az övé. És végre érzem, hogy nincsen senki, akinek ebbe beleszólása lehet.
Azonban a tanár és ex története visszaránt a csacsogásba. Bevallom, imádom a pletykákat, de az, hogy Bencét ez rosszul érintheti, megmagyarázhatatlan szorítást kezd éreztetni mellkasomban. A féltékenységnek még mindig apróbb szikráját sem érzem, mert felfoghatatlan, hogy mennyire megbízom benne. Kellett idő. Láttam Karolával csókolózni, nevezett barátnak, amikor nem azt akartam. Mégis én – a bölcs levitás, nem vitás – úgy érzem, hogy ezeknek meg kellett történnie ahhoz, hogy most így tudjuk egymás mellett és előtt szeretni egymást. Mert igen; szeretem Bencét.
Ők már akkor kavartak? – kérdezem őszinte meglepettséggel, egyenesen suttogva. De sajnos a tény, ami eddig nem volt nyitott előttem, elviszi a fonalat egy másik irányba. Legilimentor. Ez egyszerre okoz kíváncsiságot és félelmet, miközben fejemhez nyúlok, és ahogyan Bencém beszél, úgy kezdem el ernyedten leengedi kezeimet. Érdekel a téma. Hogyne érdekelne. De az még jobban, hogy… rajtam használta-e. Azonban kérdeznem sem kell, csak dús ajkaim nyílnak el, máris kapom a választ. És hiszek neki. Semmi kétség. Pajkos mosolyra húzódik ajkam és színpadias megkönnyebbültséggel fújom ki a levegőt tüdőmből. – Hú, akkor ezt megúsztam – mondom, miközben tekintetét nem engedve hajolok közelebb, hogy onnan suttogjam felé a következőket. – Mert lett volna alkalom, amikor nagyon… nagyon nagy bajban lettem volna, hogyha belelátsz a fejembe – utalok szenvtelen arra, hogy sok minden megfordult már a fejemben vele, velünk kapcsolatban. Na, de elég a szexből. Jaj, ki is beszélt erről? Senki. Khm… Kissé eltávolodva próbálok a továbbiakban a komolyságba visszavezetni beszélgetésünket. – És mióta? Vagy hogyan… kitől tanultad? – borzasztóan érdekel a téma, és ennek szemeim nem is tudnának őszintébb kifejezőeszközei lenni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. december 16. 13:50 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

- Akkor??? - fordítom kicsit félre a fejem, mert tökre nem tudom, hogy most éppen meg akar fojtani, vagy huncutul mosolyog. A lányoknál ezt sosem lehet tudni. A szívem hevesen ver, mert egyébként ha azt mondaná, hogy "akkor hetente egyszer" nem biztos, hogy örülnék neki, vagy nem hinném. Inkább amásodik, de valószínűleg szétvágna az ideg, hogy milyeneket kérek tőle, és ő miért megy bele ilyenekbe miattam. Tökre fingom sincs, hogy mi lenne a jó válasz, bár persze nyilván inkább fojtson meg, hogy ha más lányokat képzelődöm oda még mellé intim helyzetekbe, minthogy bizonytalanságba tartson és mondjuk kiderüljön rólkam, hogy milyen álnok vagyok, vagy lehetek. Á, nem is igazán tudom megmagyarázni, hogy mit akarok kinyögni gondolatban. Persze, sok pasi álmodozik édeshármasról, de a valóság más. Főleg Babuval, akit tisztelek annyival minimum, hogy csak vele, ha ott van. Hahaha, mekkora egy paréj vagy Lóránt Bence - ezt most Babus hangsúllyal hallom a fejemben -, mikor itt ez a tökéletes lány neked, te meg többet akarsz, mint kéne. Hiába na, nem olyan egyszerű dolog a buta gondolatoktól megszabadulni. Végül megkegyelmez nekem, mert elnapolja a témát, amiért hálásan sóhajtok felé és megcirógatom a bal arcát, mert valamit tennem kellett, amivel levezethetem a kínok közötti szenvedésem a válaszig. És ha már ilyesmivel le tudom vezetni, az mindig jól jön.
- Nem - zárom le mosolyogva, így a legegyszerűbb és leghatásosabb, na meg a legigazabb is. Pontosan jó nekem az x=Babett, szóval nincs mit ezen túlragozni innentől. Persze az ajakba harapással tudom, hogy ingerelni akar - ami azt illetti remekül sikerül is neki -, de az ebédlőben vagyunk drága, nem pedig kettesben egy szobában! Korábban nem néztem meg ennyire őt, mint mostanában, és nem tudom miért, de egyre jobban tetszik, sőt minden percben jobban tetszik, mint az előzőben, tök sok mindent felfedeztem már rajta. Kis mosolygödrök, vagy éppen mikor és hogyan emelei meg a szemöldökét, vagy nyalja meg önkéntelenül az ajkait. Merlinre, az ajkai! Tudom, hiú remény, vagy nem is tudom mi, de minden bölcs ember azt mondja, hogy úgyse maradtok együtt örökre! Azért én reménykedem ebben! Nem csak az ajkai miatt.
- Szerintem emiatt szakítottunk, igen. De, mint, ahogy a példa is jól mutatja: én jártam jobban - mosolyom elszélesedik, mint ahogy az Alföld elterül a tájon, és remélem belepirul a bókomba. Mostanában igen, szórakozom ezzel, mert annyira édes, ahogy belevörösödik ezekbe. Szerencsére ő nem legilimentor, mint én, mert akkor pirulósabb emlékeket magáévá tehetne.
- Egyelőre meg - simítok végig az orrnyergén. - Nem látok gondolatokat, csak emlékeket. Persze mivel ilyen kis titokzatos vagy, lássuk csak - behunyom a szemeim, mintha ez kellene hozzá. Kíváncsi vagyok a reakciójára, amikor is tovább kérdez erről.
- Van legilimencia szakkör, egy ideje eléggé elhanyagoltam, pedig tök jó. Harmadikban kezdtem Sárközi bá-nál, de amióta elment nem voltam. Lehet, hogy visszatolom a képem, hogy még jobban megismerhesselek - vigyorgom felemelgetve a szemöldököm, amikor eszembe jut még valami, ami a számára is fontos lehet. - De ha félsz ettől, lehet tanulni okklumenciát, és akkor a legtöbb ilyen támadás ellen tudsz védekezni. Denis Brightmore félék ellen nem is annyira elvetendő az ötlet - az a fiú nem volt egyszerű, azt sem tudom, hogy hol van most, de nagyon keményen tolta a legilimenciát. Közben bekapok még pár falatot, és végig őt nézem. Szándékosan tolom túl ezt is, sosem voltam igazán hivalkodó alkat, de most jól esik a féltékenységek és irigységek keresztüzében létezni valakivel, akit szeretek és ő is szeret engem.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. december 28. 18:39 | Link

Bencus
közös ebéd | girlfriend and boyfriend | kinézet

Szeretem a kialakult helyzetet. Azt pedig végképp, hogy látom a nemértést Bence arcán. Ilyenek tényleg a lányok? Ilyenné váltam én is? Picit játszanak, picit komolyak és még arra is hajlandóak, hogy ilyen szavak elhagyják pimaszul vöröslő ajkaikat, amikor tisztában sincsenek a szavaknak a következményeivel? Meglehet. Sőt, egyre biztosabb, mert most én magam is ezt csinálom Bence társaságában. A régen introvertáltként azonosított énem krokodilkönnyeket hullat a Levita toronyban, miközben én magam mögött hagyom a csigaházamat, és mérföldekkel távolabb vagyok attól a zárkózott tinédzsertől, aki eddig voltam. Eleinte csak elfogadtam ezt a furcsa érzést. Volt, amikor tiltakoztam is ellene, de az már messze van. Egy távoli galaxisban, ahová már soha nem szeretnék visszalátogatni. Szeretem a felszabadult énemet, amit – ki kell mondanom – Bence hozott ki belőlem, már amikor az első, kissé részeges csókunk elcsattant azon a bizonyos stégen. A mai napig szeretek visszaemlékezni rá, és kellemes bizsergést hagy maga után. Sokkal harmonikusabb érzést, mint amit valaha kiváltott belőlem Ilián. Édes Merlin! Arra az időszakra visszagondolni is égő. Skip.
Figyelem őt. Ugyan már ajkaimat nem harapdálom, de a csintalan tekintet megmaradt. Ő sem fűz többet hozzá a betűzési technikámhoz – ami némi egyenletmegoldással párosul –, ezért maradunk a jelen, igencsak sziklaszilárd talaján, miközben telefonomhoz nyúlok, hogy zsebembe rejthessem, mielőtt még itt felejtem az asztalon indulás előtt. Nem sokat ettünk eddig, pedig ebédre voltunk hivatalosak fejben. Ám amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz, akkor minden éhségem elszáll. Ami legalábbis a kaját illeti. Ezért maradok ebben a fülledt tinédzserrománcban, és hagyom törékeny testemet, hogy elvigye magával a szellőszerű érzet. Ám nem sokáig maradunk ebben a kábulatban, hiszen ismét porondon van Masa és Ambrózy tanár úr, ezért fogaimat izgatottan csikorgatva hajolok még közelebb Bencéhez. Furcsa az egész helyzet. Masa, a Levita legérdekesebb jelensége, és a tanári kar egyik legmeghatározóbb alakja. Na, jó. Annyira nem is furcsa, de az én fejemben máshogyan zajlik le a helyzet, hiszen az a fiú, akit ez mélyen érintett, nem más, mint az én szerelmem.
Ó, baszki – fogok homlokomhoz összehúzott szemöldökkel. Érdekes, hogy mégsem érzek féltékenységet, amikor erről beszélgetünk. Felnőttem volna? Kétlem. Mégis Bence olyan mértékű biztonságot sugároz felém a puszta jelenlétével, hogy nem tudok az lenni. Mint már említettem, láttam őt mással csókolózni, mégis magam mögött tudom – jelenleg – hagyni, mert annyira elvakítanak az iránta táplált érzelmeim. Az „én jártam jobban” mondatfoszlányra csak halványan pirosodik ki arcom, hogy újfent összeérinthessem ajkaimat az övével, és egy mély sóhajt is kipréseljek magamból. – Nekem ezért végképp hálásnak kellene lennem – mondom egy komisz mosollyal, majd felfedezve a helyzet komolyságát, inkább eltávolodok Bencustól. – Vagyis… – kezdem újra, mielőtt megbántva érezné magát. – Tudod – csapok a vállába a megmaradt, kislányos jellegből adódóan, majd elnézek az ajtó irányába. Ekkor jön a következő érdekes téma, miszerint Lóránt Bence legilimentor. Szemeim varangyszerű dülledésre váltanak, de leginkább már csak arra szeretnék választ kapni, hogy mégis hogyan indult nála ez a folyamat. Imádom, hogy mindig meg tud lepni. Ez pedig aztán tényleg egy olyan váratlan fordulat volt, amire egyáltalán nem számítottam.
Van szakkör? – már a kérdés megfogalmazódásánál érzem a szégyenérzetet, hogy pont én nem tudtam róla, de megpróbálom elhessegetni, és újonnan megtisztult tekintettel fordulok vissza Bence felé. – Brightmore-t valszeg kihagyom – nevetek fel kislányosan már csak a puszta gondolatra. – De… – itt széjjel nézek a teremben, majd karon fogom szerelmemet. – Játszhatunk valami érdekeset a Levitában – csillan fel szemem játékosan, miközben megfogom Bence karját, felpattanok a padról, és elkezdem kihúzni a teremből. Érdekes lesz ez a játék, az biztos.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. december 28. 22:32 | Link

My love💖
ebédlőben, először együtt  - kinézet

Talán rendben van, hogy akkor Masa szakított velem. Igaz, nem volt egyszerű túltennem rajtam, de formált engem végül is. Megköszönni mondjuk sohasem fogom ezt neki, mert eléggé összetörte az én akkor még azt hittem valódi világom. Az ő részéről mindenképpen indokolt volt, és most így visszagondolva, talán már én sem éreztem úgy magam a kapcsolatban, ahogy kellett volna. De az is lehet, hogy csak elhittem, hogy ez a legjobb kapcsolat, ami lehetséges, pedig Babettel szerintem sokkal jobb. Ez köszönhető annak is, hogy idősebbek vagyunk, meg valahogy ő jobban szeret engem, mint Masa szeretett. De lehet, hogy ez a kép csalóka, hiszen ami most van közöttünk, az nagyon intenzív és az emlékek pedig megfakulnak. Az viszont gáz, hogy hasonlítgatom őket egymáshoz, úgyhogy, ha hallotok, akkor bocs mindkettőtöktől. Csak valahogy el kell terelnem a gondolatimat az éppen megcsókolt ajkakról, és jó lenne, ha nem bámulgatnék lejjebb sem. Pedig akárki akármit mond, van mit nézni az én drágámon. És akkor ez még csak a teste, pedig ami odabenn van, az még inkább szeretnivaló. Az, hogy ő mit szeret bennem, még nem tudom, de nekem minden okom meg van rá.
- Hát, már régen volt – vonok vállat könnyedén, mert tényleg igaz, hogy akkor megszenvedtem az egészet, de azóta már a fájdalom emléke is elhalványult, nem beszélve arról, hogy inkább nem akarok visszaemlékezni azokra a dolgokra, amiket fájdalmamban csináltam. Viszont nagyon sokat tanultam belőle, amit egyelőre nem tudok hova tenni, mert ugyanúgy fejest ugrottam a következő szerelembe, ahogy biztosan sokan óva intettek volna. De ha valamit csinálsz, akkor tedd szívvel-lélekkel és most a szívem, lelkem kiteszem ennek az édes lánynak, ha már ő is ezt adja cserébe.
- Persze, hogy tudom, drága – vigyorgok, és nem veszem zokon, nem is értem félre, ahogy ő azt hitte, hogy igen. Azért tudom én, hogy pontosan mit gondol, és esze ágában sincs beszólogatni, vagy ilyesmi. Ha pedig van, akkor azt csak kedvességből, szúrkálódásból tenné, de a jóféle módon. A legilimenciára pedig nagyon aranyosan reagál, imádom, ahogy eltakarja a kezével a homlokát. Nincs nálam kés, hogy felvágjam és turkálni kelljen benne, de ezért már megérte elmondani neki.
- Van ám. Flóribá tartja és igen tehetséges. Azt mondják a többiek – hát igen, mivel még mindig nem toltam be a képem oda, így csak a hallomás maradt. – Nem is baj, jobb azt a srácot minél jobban elkerülni, nem éppen egy jófej. Bár egyszer megszállhatta valami, mert tanított és rendes volt – mosolygok, miközben Babunak újabb ötlete támad.
- Induljunk is. Köszi a figyelmet – hajolok meg sután, hiszem az egyik karomban, már édes égetőn ott van a barátnőm karja, így a mozdulat picit béna lett, de biztosan nagy örömet okoz majd a többiek. Mármint az, hogy végre nyugodtan ehetnek. Aztán hirtelen odafordulok és hosszan, szenvedélyesen megcsókolom Babut.
- Hagyni kell itt nekik valamit desszertre. De… miféle érdekességről beszéltél? – kérdezem, ahogy elindulunk kifelé. Remélem csók lesz benne, az sem baj, ha kicsit több is. Fene, már megint ezen jár az agyam…

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet