34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 20:10 | Link

Ákos


Épp egy újabb kilövési kísérletet nézek, és áldom a kastély fenntartóit, amiért fejet hajtottak a modern kor előtt, és hasít a net még itt is. El se tudnám képzelni a vacsorát anélkül, hogy videót néznék. És mielőtt bárki megszólna, hogy pff az idill, otthon ezt családostul csináljuk. Átküldve az aktuális videót a tabletra, ami pont úgy van elhelyezve, hogy mindenki látja. Sokkal jobb, mint hülye sablonkérdésekkel bombázni a másikat, főleg, hogy utána együtt elemezzük a látottakat, ezért is született meg a döntés, hogy Musk amúgy egy hatalmas arc.
A hivatalos vacsiidőnek vége, most már csak mi késeiek vagyunk, akik szét vagyunk szóródva ezen a hatalmas helyen. Igazából azt se tudom, milyen asztalnál ülök, de eddig még nem jött ide senki, akit zavarna a jelenlétem. A kaja viszont isteni, mint ahogy ezt már megszoktam.
- Banyek - termeszétesen azt is elfelejtem, hogy nem otthon vagyok, és tök csalódottá tesz, hogy a harmadik kísérlet is kudarcba fulladt. Szerencsére van ott pénz újabbakra, így bizakodva lépek át egy alpakkás videóra. Egyszerűen a rajongásom tárgyai, de bárhogy is próbáltam hatni apámra, nem kaptam... De plüssből.. abból van rengeteg, még a telefonom dísze is az, ami megvan bűvölve és váltogatja a színét. Kedvencem, mikor a mágia keveredik a mugli dolgokkal.
Iszok egy kortyot a narancsléből, kicsit ezzel fillapantva a kijelzőről. Látom, még az a kevés nép is fogyatkozik, de nagyobb figyelmet nem szentelek neki.
Az alpakkás videókból sose elég, de mivel már sokadjára röhögök úgy, hogy majdnem megfulladok a kajától, ezért valami más után keresgélek, de a youtube se elég nagy. Így határozom el magam, és hajolok le, halászom elő a könyvet, amit nehézségek árán szereztem be. Fellapozom, de gondosan ügyelek arra, hogy ne kerüljön rá máris a vacsorám nyoma.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 213
Írta: 2020. október 10. 22:05 | Link

Ráhel

Rudolf bent főzi az iskolában a bájitalát, aminek éppen ebben az esti órában járt le a fövési ideje. Az utolsó lépés már nem olyan nehéz, tűz ki, bájital egy utolsó keverés után a palackba, hagyni hűlni, utána lezárni, addig pedig eltakarítani a mocskot, amit csinált az ember az üsttel. Hiába remeg a keze, ennyit – kisebb- nagyobb bakikkal- de meg tud csinálni. Amikor már nem volt olyan forró a bájital, hogy kilője a dugót, táskájába rejti a még meleg üvegeket. Ettől kicsit hangosan cseng minden lépte, de annyi baj legyen, nem lopta, legálisan az övé, vette az alapanyagokat. Meg különben sem sok emberrel találkozik már ilyenkor, lassan fellövik a pizsamát a kisebbeknek, a tanárok sem járőröznek még.
Eléggé fáradt már így estére, biztosan nem főzne otthon, úgyhogy úgy dönt, a Nagyteremben vacsorázik. Régebben is kimerült volt erre az időpontra, de cserébe egész nap hajtotta magát, de ma semmi olyat nem tud mondani, ami indokolná a fáradtságot. A nehéz ajtó kilincsét gondterhelten lenyomva lép be a hatalmas helyiségbe, ami sokkal kihaltabb, mint az évnyitón. Kintről hallott valami nagy viháncolást, azt hitte, hogy sokkal nagyobb tömeg lesz itt. Fáradtan pillant szét a lézengő diákokon, hogy mégis melyikük viháncol ekkorát, ám helyette megpillantja a könyvesbolti ismerősét. Áh, hát már csak nem ülhet a tanári asztalhoz. Ha játszanak, játsszanak rendesen. A maga kis merev, balra terhelős lépteivel csilingel oda a könyvet bújó lányhoz. – Szóval ilyen maximalizmus. – Köszönésként a fejével int felé, majd táskáját leteszi a földre, mert a több napra való bájital húzza a vállát, így a táska egy utolsó csörrenéssel végre elhallgat. – Nagyon be akarsz vágódni abból a tárgyból. – Folytatja lehuppanva olyan távolságba, hogy ha Ráhel nem kívánna beszélgetni, akkor tudja ignorálni – bár erre nem számít. Ej, Ákos, megérzed az Eridon szelét és már újra csibészkedsz?
Unottan szed magának az első ételből, amit meglát – bolognai spagetti. Úgyis régen evett már olyat. – Jó étvágyat egyébként. – Jegyzi meg mielőtt hozzáfog a saját kajájához. Majdnem elfelejtette, illik ilyet?

Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 10. 22:35 | Link

Ákos


Még ha le is pisszentenek, vagy hasonló, az nekem fel sem tűnik. Bár ha fel is tűnne, csak egy laza vállvonással letudnám, mert azért még nincs tiltólistán a röhögés. Az meg, hogy ki mit gondol rólam, már nem érdekel. Azt azért észleltem, hogy kevesen vannak már itt, akik ismerhetnek, és én ezt egy cseppet sem bánom.
Igazából csak lapozgatok, arra már nincs kapacitásom, hogy ténylegesen belemerüljek a könyvbe, s gyanítom, ha lett volna nálam egy Igéző például, előbb halászom elő azt. Mondjuk még ha árulónak is tűnök ezek után, nekem a francia magazinok akkor is jobban bejönnek. Ott az írok tényleg a legapróbb részletre is odafigyelnek, és megválogatják, ki szerepelhet a híres dupla oldalon. Na mindegy.
- Azt hittem, hirtelen december van - pillantok fel, meglepődést mímelve, elvégre olyan csilingelés kíséri, mintha a Mikulás jönne.
- Mit rejt a zsákod? - pislogok érdeklődve, bár azt nem várom el, hogy meg is ossza velem. Viszont így legalább jó eséllyel megérti, mire szólt a megjegyzésem.
- Ha tudnád... még a felét se láttad - vigyorodok el az ismerős hangot hallva. Nem mondom, hogy nem lep meg az, hogy csak úgy leszólít, mikor egyáltalán nem tűnt egy közvetlen típusnak, sőt. Az ember meg azt várná ennek fényében, hogy maximum odaköszön, aztán megy egy üres helyre. Mindenesetre a csalódás kellemes.
- Az összesből, nem csak abból... egyszerűen a táskámban maradt a könyv, és egyelőre a szobám beköltözés alatt áll. Ha pár perccel előbb jössz, lehet vissza is fordulsz, annyira röhögtem - vallok színt, még mielőtt tévesen ítélne meg. Kényelmesen hátradőlök a széken, bokám keresztbe fonva a lábam, ahogy újabbakat kortyolok a narancsléből.
- Köszi, még nagyon szemezek azzal a sütőtök pitével - és ha ezt bárki hallaná, aki szemtanúja volt annak, hogy annyit ettem, amitől egy afrikai falu jól lakna, talán most rosszul is lenne. De na, minden káros szevedélyem magam mögött hagytam, az evést leszámítva.
- Szóval... kiteríted a kártyákat, vagy jöjjek rá magamtól? - dőlök előre, hogy érzékeltessem, ez bizony egy komoly kérdés. Még a könyökeimmel is megtámaszkodok az asztalon, úgy vizslatom.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. október 10. 22:44
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 213
Írta: 2020. október 11. 19:44 | Link

Ráhel

Igyekszik minél kevesebb időt a tanodában tölteni, mert még szoknia kell ezt a helyzetet, de ha már itt van, akkor miért is ne vacsorázhatna meg, ha nincs akkora tömeg. Igaz, arra nem számított, hogy ismét találkozik Ráhellel és egy kicsit el tud szórakozni. Tudja, hogy nem helyes ezt csinálni, de szégyen, nem szégyen: élvezi. Régen nem szórakoztatta ennyire semmi. Talán azért, mert simogatta az egoját, amit az eridonos mondott, talán azért, mert végre tudott valamin röhögni, vagy akár a kettő keveréke is lehet.
Pókerarcot erőltetve az arcára igyekszik viselkedni, nem szeretné elárulni, hogy mennyire jót mulat a helyzeten. Az utóbbi hónapokban az esett nehezére, hogy valamilyen érzelmet mutasson, erre tessék. Lehet az eridonos asztal közelsége teszi.
- Csinglingling száncsengőt. – Feleli a lány kérdésére sejtelmes hangon, ahogy éppen szed magának egy adag ételt. Nem eszik nagy, férfias adagokat amióta ilyen állapotban van, nincs étvágya, inkább csak mindig inna, így most is tölt magának a kancsóból egy nagy pohár vizet, amit azonnal le is húz, majd egy újabbal kitölt, amit már lassabb tempóban kezd fogyasztani.
- Hmm… azért ne hajtsd túl magad. – Feleli egy adag ételt a szájába lapátolva, komótosan megrágva azt. Nem olyannak tűnik neki Ráhel, mint aki olyan könnyen összeroppanna a sok teher alatt, egyelőre nagyon magabiztos. Csak ilyenekből szoktak jönni a nagy nyekkenések. Járt már így. – Ó, értem. – Válaszolja a csalódottságát leplezve miután lenyelte a falatot. Hát nem csak nála? Ez szomorú. Valószínűleg már nem lesz olyan népszerű, ha kiderül, hogy tanítani fogja és végig húzta az agyát. Egyelőre még inkább csak összeszorul a gyomra, ha a tanításra gondol. – Egymagad voltál olyan hangos? Mi olyan vicces az átoktörésben? – Kérdi leplezetlen döbbenettel az arcán, fél szemöldökét felvonva majd egy újabb villányi ételt és folyadékot vesz magához. Betéve ismeri azt a könyvet, kizárt, hogy az olyan vicces legyen. Az új kiadásban csak nem csináltak ekkora nyomdai hibát. Ha mégis, azt neki is látnia kell. A sütőtök pitére helyeslően bólint, teli szájjal nem szeretne beszélni, valóban jól néz ki. Azonban a beszélgetésük hamar más mederbe terelődik. Egy pillanatra lefagyva, oldalról pislog párat Ráhelre. Két kezébe szalvétát vesz, hogy száját megtörölje az esetleges paradicsomtól, majd ő maga is előre dől, balját megtámasztva az asztalon. Hát ennyi volt a játék? – Farkasházy Rudi mondott valamit? – Arcára játékos csalódottság ül, tekintete kicsit bűnbánó. Pedig még az eridonos asztalhoz is ült, erre végig tudta? Ez a Rudolf!

Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 13. 21:36 | Link

Ákos


Nem vártam társaságot. Tényleg. De nem bánom, ha már egyszer így alakult, kicsit legalább elterelődnek a gondolataim. Nem szeretem, ha egyedül vagyok velük hagyva.
- Óóóó, és akkor most üljek az öledbe, és meséljem el, mennyire jó kislány voltam, és mire vágyom? - rebegtetem ártatlanul a pilláim. De könyörgöm, hogy lehet elmúlasztani egy ilyen magas labdát? Én képtelen vagyok. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne csapjam le.
- Ez még csak az év eleje - vonok vállat, elemelve róla a tekintetem, azt a tökpitét fixírozva inkább. Nem tudok ilyesmit garantálni, egyszerűen még azzal sem vagyok tisztában, mi lesz itt velem. Hogy a terveimmel ellentétben, képes leszek-e végigcsinálni?
- Mondtam, ha már belekezdek, jól akarom csinálni, és én lennék a legboldogabb, ha beérnék a vizsgák során egy darab felvett tárggyal - drámaian sóhajtok, a szemem is megforgatom.
- Mármint Álomfejtés... komolyan, emellett Fekete Mágia... nekem ezekre valószínűleg az életben nem lesz szükségem, hacsak nem döntök úgy, hogy lesz*rok mindent és Demóna leszek, de... vagy ez, vagy a sárkányok, azokból nem kérek - még a hideg is kiráz. Egyszer volt szerencsém látni messziről egy Írt... igen még csak nem is Mennydörgő, de a ketrecet, amiben földet ért, majd szétszedte, és nem vagyok benne biztos, hogy a körülötte ugráló emberek közül az összes épp maradt.
- Abban? Semmi... de láttál már becsípett alpakkát? - újra rámtör a nevethetnék, persze ez egy visszafogottabb verzió. Csak hogy lássa Ákos, mennyire is futja nekem így esténként.
- Évek óta nyaggatom apámat, hogy vegyen nekem egyet, de mindig csak plüsst kapok - akár ez lehet egy örök trauma is, de azért inkább mímelt ez a szomorú ajakbiggyesztés.
Aztán bele a közepébe, minden előjel nélkül, mint ahogy azt elterveztem. A reakcióját látva muszáj felvonnom a szemöldököm. De vigyorogva dőlök hátra kényelmesen, sőőőt inkább diadalittasan.
- Blöfföltem - vágom a fejéhez ezt pontosan úgy, mint aki teljesen nyeregben érzi magát. Aztán oldalra döntöm a fejem.
- Szóval, mégis rejtegetsz valamit... - harapok az ajkamba, lassan futtatva végig a tekintetem rajta.

Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 213
Írta: 2020. október 20. 00:20 | Link

Ráhel

A munkája során sok mindent látott és tapasztalt már, kellett váratlan dolgokra reagálnia, hirtelen döntéseket hoznia, olyanokat, amelyek a saját és mások testi épségét, sőt akár életét is kockáztathatták. Azonban az utóbbi hónapokban nem nagyon volt szüksége arra, hogy gyorsan kivágja magát, a leggyorsabb döntése a tanodába jelentkezés volt, amin napokig volt ideje gondolkozni. Így érthető módon döbbenten reagál a szőkeség flörtölésére, erre egyáltalán nem számított. Régebben ugrott volna az ilyen megjegyzésekre, azonban az utóbbi hónapokban nem a hölgyeké volt a főszerep – és ezt a továbbiakban is így tervezi, főleg, hogy Ráhel a tanítványa, még ha ezt kettőjük közül egyelőre csak Ákos tudja. – Azt majd Rudolffal egyeztetve, nélküle a Mikulás sem dönthet. – Sóhatja végül egy jó adag ételt tömve a szájába, hogy addig se kelljen beszélnie.  Mi van ezekkel a lányokkal itt, hogy ennyire koslatnak a férfiak után? – Fekete mágia témájú esküvőt még szervezhetsz, az menőn nézne ki. – Jegyzi meg a falatot lenyelve. A fekete mágiának meg az átoktörésnek látványosak a kellékei, főleg akkor, ha egy jó illúziómágust is fogadnak mellé. Bár azt neki is nehezére esik elképzelni, hogy ki az, aki büszkén bevállalna egy ilyen jellegű partit, de kétségtelen, hogy menő volna. Talán még ő is elmenne. Talán. – Amennyi hülye témában van már esküvő, ki tudja, hogy jönne-e fel ilyen igény. – Teszi hozzá csendesen, hogy ne tűnjön teljesen bolondnak. Nem úgy vonzza Ákost a fekete mágia, hogy gyakorolni szeretné, sokkal inkább az átoktörés miatt van rá szüksége. – Alpakkát? Miért… rúgatna be bárki egy alpakkát? – Kérdi teljesen tanácstalan arckifejezéssel. Ő csak a madarát szereti, de egyből elővenné azt a fekete mágia ismeretét, ami van neki, ha valaki bántani akarná, pedig alapvetően egy békés ember, még ha mostanában egy kicsit morgós meg türelmetlen is. Meg hisztis. Fél ajkát félrehúzva nézi, ahogy a lány röhögőgörcsben tör ki ismét. Hát innen jött a hang… inkább betömi a maradék spagettit és lehúzza a maradék vizet, amíg beszélgetőpartnere kiszórakozza magát. – Hoztad volna a kastélyba, ha lenne? – Az alpakkáknak hely kell meg ól, az ő idejében nem volt felkészülve az iskola arra, hogy a diákok patás állatokat tartsanak. Persze azóta lehet lazultak a szabályok, egyáltalán nem olvasta el ezt a részt, pedig odaadták neki a teljes iskolai szabálykönyvet.
Próbálhatta volna használni a legilimenciát, hogy megnézze mit tud Ráhel, de ahhoz már túl fáradt, valószínű úgy sem működne. Meg ha annyi minden jár a fejében, mint amennyit beszél, akkor feltehetőleg Ákos menekült volna ki sírva az eridonos emlékeiből. Viszont cserébe úgy tűnik, hogy kénytelen lesz valamit mondani. Ákos is másolja a lány testbeszédét, maga is hátra dől. – Vagy úgy. – Feleli alig hallhatóan, fejét finoman oldalra biccentve. Okosabbnak kellett volna lennie. De joga van tudni, nem igaz? – Ühm… - Kezd bele, de az ajakba harapást már nem utánozza, inkább csak lesüti a tekintetét, majd újból felnéz Ráhelre. – Az évnyitón részt venni azért jó, mert megismervén a tanáraid… elég sok kellemetlen szituációtól kímélheted meg magad. Ilyen például, hogy jó pasinak nevezed a könyvesboltban az egyiket. – Fejezi be halkan, arcára igyekszik kifejezéstelenséget erőltetni, de a végén csak megremeg az ajka, mert ezen még mindig röhögnie kell, utóbbi hónapok gyötrelmei ide vagy oda.

Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. október 28. 19:58 | Link

Ákos


- Nem kívánok változtatni a jelenlegi állapotomon, nem kell itt egyből sokkot kapni - a mosolyom szelídebb lesz, mert Isten ments, hogy bármit is gondoljon a szavak mögé. Már pedig az arcából ítélve, egyből olyasmire gondolt, ami nekem meg sem fordult a fejemben. Túlságosan élvezem ezt. A szabadságot, és azt, hogy mondhatok, tehetek igazából bármit, nincs mögöttem senki, aki ezen kiakadhatna.
- Ott akarok lenni, mikor egyeztetsz erről vele - nevetem el magam, mert azt a kört azért megnézném, na meg Rudolf arcát.
- Ez nem rossz... felírom - biccentek, mert egy pillanatra elgondolkodok a lehetőségen, és akár lenne is benne lehetőség, ha akadna rá igény. Na, ebben azért már kevésbé hiszek.
- Egyelőre egy jótékonysági est a toplistás... életem kihívása lenne - sóhajtok fel, mert azt egyelőre erősen kétlem, hogy bárki is rám töri az ajtót, és megbíz vele. Az annyira összetett, annyi ott a részlet, és annyi mindent el lehet bukni egy fél pillanat alatt, hogy talán most még be se vállalnám.
- Mert az emberek hülyék - vonok vállat lazán - tudnék mutatni durvább dolgokat is egy becsípett alpakkánál, de nem hiszem, hogy ezt így evés közben kellene - mit ne mondjak, a tecsőn én nagyon otthonosan mozgok, és szinte tényleg mindent IS láttam már ott.
- Most röhögni fogsz, de kis koromban apuval makett istállót készítettünk, hogy majd ha nagy leszek, megépítjük nagyba is. Minden csupa rózsaszín, még a kajája is szivárványos... - húzom el a szám, de utána egyből elmosolyodok, mert az az emlék kellemes nekem. Nekem sok ilyenem van gyerekkoromból, nem voltunk mi mindig ilyen jóban. Pontosan akkor nem volt mellettem, mikor szükségem lett volna rá.
- Viszont furkászom volt itt. Még mikor VZR diák volt, tőle is elcsórt valamit, azt hiszem akkor éreztem igazán félelmet, mikor szembe találkoztam vele... aztán utána jobbnak is láttam átruházni valakinek, aki értett is hozzájuk - most is megborzongok, hisz képes lett volna bántani.. ott volt a pálca a kezében, és rászegezte Ronra. A legijesztőbb emberek számomra azok, akik képesek lennének ártani egy állatnak, aki még csak meg se tudja védeni magát.
A beszélgetés viszont teljesen más irányt vesz, és már tényleg kezd érdekelni, mit rejtegethet Ákos ennyire... Mosolygok, még akkor is, mikor színt vall, csak a mosolyom lesz szélesebb.
Nézem egy pár percig, néma csendben, a szám húzogatva, olykor beharapva az ajkam.
- A te bűnöd nagyobb - összegzem egy biccentés kísértetében, aztán megvonom a vállam, és kortyolok az italomból, csak hogy utána újra megmutassam neki a "nyeregben vagyok" vigyoromat.
- Rudolf már az első percekben rendezte köztünk a viszonyokat, pedig őt is simán háztársamnak néztem, itt már sok mestertanonc megfordult, tudod? Konkrétan tudok olyanról aki harmincasan jött ide... vagy legalább is közel volt hozzá - döntöm oldalra a fejem, remélve, legalább egy kis lelkiismeretfurdalást okozok neki ezzel.
- Hmmmm hmmmm vajon ez etikus? - döntögetem a poharam, persze ügyelve arra, hogy ne löttyenjen ki a benne lévő folyadék. Persze csak tetézem vele a helyzetet... nem érzem kellemetlenül magam, nem érzem azt sem, hogy le kéne szegnem a fejem, elvégre ő volt, aki kihasználta a tudatlanságom.
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 213
Írta: 2020. november 1. 02:48 | Link

Ráhel

Helyeselve hümmög a szőkeség azon állítására, hogy nem kíván változtatni a jelenlegi állapotán. Nem mintha nem lenne szemre való a számára, egyszerűen csak nem. Nem, mert tanár – igaz, ez még várat magára -, nem, mert nem illenek össze. Meg hát úgy van ő? Akkor sem ment ez a kapcsolat dolog, amikor még formában volt.
- Az egy érdekes beszélgetés lenne. – Mosolyodik a fejét finoman megrázva. Elég jól elvan Rudolffal, bizonyítéka ennek a csilingelő táskája, de nem hiszi, hogy a férfi belemenne egy ilyen játékba. Azért hivatalból nem kéne nekik ilyenekkel szórakozniuk, főleg, hogy ő még a házvezetője is. Nem dicsérné meg. – Ott sok a puccos ember. – Húzza el a száját. Bizonyára nehéz megfeleli a formai követelményeinek, de az ilyen embereknek is meg kell, hogy annyira jól érezzék magukat, hogy legalább olyan szépen csilingeljen a pénztárcájuk, mint Ákos táskája. Mert ugye ez az est lényege, hogy a gazdag, magukat rendesnek beállítani akaró embereket elszórakoztassuk, hogy kinyíljon a tárca. – Az emberek hülyék. – Helyesel újból, talán túlzottan gyorsan is rávágva. Nem szereti az embereket. Furcsa, mert tiniként szomjazta, hogy szeressék. Sokan szeressék, figyeljenek rá. Mennyiségben mérte az emberek szeretetét, nem minőségben. – El is mondhatod. – Feleli érdeklődve egy újabb falat lenyelése után. Tudja mik ezek a videó dolgok, de annyira nem ért hozzájuk, neki nincs rúnázott telefonja meg laptopja.
– Ó, és még áll? – Emeli fel a fejét érdeklődve, miközben újból tölt magának egy kis vizet. Elképzeli, hogy az apjával ilyesmiket tudtak volna csinálni. Voltak ők együtt, meg érezték is jól magukat, de azokat az időket mindig körüllengte valami, ami miatt rideg volt az egész. Tényleg az erdei közös sátrazások voltak az egyetlen alkalmak, amik egy kicsit felengedett az apjuk. – Biztos… szép. – A maga módján. Egy lánynak biztosan tetszene, vagy egy gyereknek. Talán egy kicsi fiú még nem mondana rá nemet, de egy nagyobb már fújjogna, hogy lányos. – VZR diákként sem volt kevésbé… kemény. – Aranyvérűként viszonylag ismeri a családot, de sosemvoltak közelebbi viszonyban. Ő nem tartja annyira nagyra ezt az aranyvérű dolgot, persze, ha olyan nőt talált volna, akkor nem mondott volna nemet, de hogy őt kényszerből házasítsák? Azt biztosan nem. Akkor az az aranyvér 114 év után kihal náluk, ha rajta múlik. Vagyis… most már ki fog, valószínű, mert most már a házasság a legkisebb baja.
Kicsit foghatja a fejét a játéka miatt is. Azért reméli, hogy nem lesz belőle botrány, elvégre nem kezdett ki a lánnyal, se semmi. – Kisasszony, én végig szenvedtem az egészet a pódiumról. – Bők a fejével a tanári asztal felé. Edmuddaal így is megtalálták a módját annak, hogy ne csak kábuljanak, hanem kicsit beszéljenek is, de a saját bejelentéséről is lemaradt. – Idelent mókásabb volt mindig is. – Mondja fáradtan hátadőlve. Kezével még néha keresi a hosszú haját, amivel ilyenkor játszani szokott, azonban csak a helyét találja. Fejét kicsit sajnálkozva félredöntve hallgatja az eridonost. – De olyan vicces volt, ahogy előadta, naa. – Csóválja meg a fejét halványan elmosolyodva. Most már kénytelen átváltani hivatalos hangnembe, eddig tartott a játék. Lehet nem kellett volna belerohannia fejjel, ész nélkül. Csak hát azok a belső eridonos indulatok. Vagy mi. – Nem vagyok haarminc. Épp csak 28. – Nem részletezi, hogy csak az átok miatt néz ki olyan nyúzottan. Valószínűleg ki fog derülni és terjedni fognak a pletykák. Talán jobb lenne, ha tőle tudnák meg a diákok az első órán. De ő erre nem áll készen.
A lány következő kérdésére felszalad a szemöldöke. Már morális filozofálásba bocsátkoznak? – Hmm… nem használtam ki semmire, szerintem határon belül vagyunk. – Bólint egyet nyomatékosítva elméletét. Elvégre nem csábította el, nem gyakorolt rajta fekete mágiát. Végül is csak annyit mondott, hogy visszatérő. Mindenesetre elismerendő, hogy nem jött zavarba a szőkeség, szép.

Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2020. november 5. 00:10 | Link

Ákos


- Te is úgy gondolod? Szerintem először az ér dagadna, aztán úgy végignézne rajtunk, hogy mi ezt tényleg komolyan gondoljuk-e. Ááá tuti elcseszném, már az első pillantásánál elfogna a röhögés - ahogy most is, pedig csak a szemem előtt zajlik le az a jelenet.
- Az benne a lényeg, sok puccos ember, puccos és vastag pénztárcával. És ha őket megnyered, már nem kell amiatt aggódnod, hogy munkanélkül maradsz - legalább is a tapasztalataim ezt mutatják, de hát tudom én, hogy egy ilyen lehetőségre nem mostanában számíthatok. Én ahhoz még zöldfülű vagyok.
- Ebben az állításban, tudod mi a legszebb? Az a pár kivétel, aki mégse - pedig azt hittem, majd jól helyre tesz, hogy ilyen kicsúszik a számon, vagy valami. Egyetértésre semmiképp nem számítok tőle, ezért talán ki is ül egy picit a meglepettség az arcomra.
- Aaaaz egy következő beszélgetés lesz, hidd el... akkor esetleg meg is mutatom, csak sajnos a kastély annyira nem modernizálódott, hogy itt legyen net, be kell érnem a mentett videóimmal - mert hogy akármit lementeni nem szoktam, csak olyanokat, amik nagyon tetszenek, vagy megihletnek.
- Persze, itt van velem, vagyis a faluban, ott lakok igazából. Nagynéném lánya odaadta az egyik régi játéklovát, hogy legyen lakója... tök exkluzív ám - már amennyire egy pár éves lány, be tudja azt rendezni. Ahhoz képest tényleg jól néz ki.
- Nekem mindig vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Ha úgy a közelben volt, elhittem, hogy fontos az aranyvér, és én is felvettem egy stílust, hogy tartsam a lépést, de egyébként csak egy arrogáns seggfejnek hittem, aki nem tudja, merre van arccal - megvonom a vállam, egy kamasz véleménye már igazán nem mérvadó, lehet VZR is visszább vett már az évek folyamán. Nem.. az fura lenne, főleg, hogy a biznisz megy nekik.
- Nagyon sajnálom, biztos egy érvágás volt... mondjuk, főleg ha diák voltál... nézhetted azt, mekkora buli van lent - az tényleg nagyon rossz lehetett. Sose állnék tanárnak, nekem az ilyen nem megy. Boldival is engedékenyebb vagyok a kelleténél, pedig most van abban a korszakban, hogy szorosabbra kel fogni azt a gyeplőt.
- Na figyu - döntök úgy, hogy teljesen felé fordulok jelezve, hogy ez most egy komoly dolog lesz.
- Én nem hozom fel többet, és nem rohanok az edictumhoz, se az igazgatóiba... ha a tanár úr se fogja azt gondolni, fel akartam szedni. Nem szeretném úgy indítani az évem, hogy elterjed a pletyka, fűztem a tanárom azért, hogy jobb jegyet kapjak, és biztos tudja, milyen ez a suli... meg a diákok - nyújtom ünnepélyesen a kezem, mert ha elfogadja, akkor ez így lesz. Én ezt lezárom mindenféle sérelem nélkül, hisz nem szenvedtem semmit, pár pillanaton kívül, ami miatt most igazán zavarba kéne lennem, de hát mégse.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2020. november 5. 00:14
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Ákos
Mestertanonc Tanár, Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 145
Összes hsz: 213
Írta: 2020. december 11. 01:09 | Link

Ráhel

Halványan mosolyogva elképzelte Rudolfot úgy, ahogy Ráhel lefestette. Az sem kicsit volt szórakoztató látvány már fejben sem. Régről ismeri a férfit, már diákként együtt jártak - igaz, Rudolf négy évvel idősebb nála, Lizi által ismerte meg, amikor a nagyobbak körül legyeskedett már kis kölyökként. Jól mondta a múltkor Ráhel, egyáltalán nem látszik már eridonosnak. Kicsit talán ciki is, hogy itt ül, azután, amilyenné lett az utóbbi hónapokban. Pedig mennyire büszke volt valaha arra, hogy piros. - Rudit könnyű zavarba hozni. - Ajkait igyekszik minél jobban összeszorítani, hogy ne vigyorodjon el túlzottan, hiszen a szőkeség röhögése eléggé ragadós. - Ez pont így van. Meg kell őket győzni, hogy miért érezhetik magukat jobb embernek, mint amilyenek. - Helyesel bólogatva. Hiába aranyvérű és nem szegény családból származik, megvan a véleménye a legtöbb puccos családról, akiknek a közelébe kényszerítették fiatalon. Nem szerette és nem szereti azokat az eseményeket. Talán ezért is alakult ki ez a távolságtartás az egésszel szemben - a hiú tini Ákos és a szép hosszú sörénye, minden ilyen alkalommal oda, pedig olyan gondosan növesztgette.
Hümmögve hagyja lányra az emberek hülyeségét. Ő is ismer normálisokat, ilyen például az öccse, vagy a volt főnöke, Tihamér is. A hülye az egy nagyon érdekes dolog Ákos definíciójában, mindenfélére rámondja, amit csinálnak az emberek. Magát sem tartja egészen normálisnak, amióta történt a dolog vele, úgyhogy nem beszélhet a magas lóról. Valaki szerint előtte sem volt az, legalábbis az egyik exe a szakításkor odavágta neki, hogy nézzen magába, hogy miért nem maradnak meg mellette a nők. Nem volt ideje a munka mellett soha különösebb önelemzést tartani.
- Így is nagyon sok mugli technológia van már. - Nem annyira reklamáló a hangja, inkább csodálkozó. Kicsit technofób a fiatalember, ezt neveleték bele otthon, hogy a mugli technológiáktól jobb, ha irtózik. Biztosan meg tudná tanulni kezelni a telefonokat meg az okos tévét, okos telefont, okos táblagépet, de nincs szüksége rá. Van madara.
Bólogatva hallgatja a lány rokonságát meg a lovakat. Szerencsés, hogy van családja a faluban, akivel ilyen közel vannak egymáshoz. Neki jobb, hogy nincs egy olyan Kállay, aki mindig rá tud nézni, aztán menne az apjához mondani, hogy mennyire nyúzott szerencsétlen a fia, igaza volt, nem lehet magára hagyni. - Az aranyvérűeknek ezzel a rétegével én sem értek egyet. Túl sok ilyet láttam. Valamelyik leszólt minket, mert csak 100 éve arany, az nem arany. Elhiszed, hogy engem nem érdekel? - Nem szokott ilyen sokat mesélni az aranyvéréről, sem arról, hogy bele van fáradva abba, hogy a család törekszik fenntartani ezt hagyományt. Nincs náluk kényszerházasság, de erősen beajánlanak nekik hölgyeket, aztán valahogy összejönnek a dolgok - általában. Tud olyan águkról, akik már rég feladták ezt a marhaságot. Talán az átokkal már ő sem lesz olyan jó parti. De eddig is megúszta valahogy. Nem úgy a lelepleződést, aminek el kellett jönnie. Kíméletesebb így, mintha órán tudná meg az eridonos.
Figyelmesen hallgatja a szőkeség ajánlatát, időnként bólint egyet. - Teljesen egyetértek. Én sem akarok semmi drámát, Edictumot és pletykát. - Bólint egy utolsót majd remegő jobbjával elfogadja a kézfogást. Ők csak szórakoztak. Itt az asztalnál amúgy sem történt semmi, csak egy kedélyes vacsora, mely után mind a ketten mentek a maguk dolgára.

Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet