BK Fórum - Nagyterem

Oldalak: [1] Le

| Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás

Szervezői Mesélő
DÖK tag

DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779

Írta: 2016. május 7. 21:35

Csókstand kívánságra

Nagy a nevetés és pusmogás a bejárattól nem messze. Mindenkinek megakadhat a szeme a lilára festett bódén pár lépésnyire az ajtótól. Hatalmas betűkkel felfestve áll rajta az INGYEN CSÓK felirat. Aki pedig az ingyen csókokat szolgáltatja, a kívánságot feladó úr, Járási S. Jeromos.
Álljatok sorba, és talán még ingyen vattacukrot is kaphattok... Csak győzzétek kivárni a cukorsort. Ezért már csak megéri, nem igaz? Azért a fontos étkezéseket semmiképp ne hagyjátok ki.
Felügyelők, fiúk és lányok, na meg manók, tanárok, ma mindenkinek szabad a csók. (Csak az edictumosokkal vigyázzatok.)


	Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV

A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132

Írta: 2016. május 8. 11:13

| Link

Kezdhetném a történetünket úgy, ahogy a régi mesék is kezdődnek; hol volt, hol nem volt... De az a helyzet, hogy Jeromosunk nagyon is van, nagyon is eleven és nagyon is boldog. Szinte már sírni tudna örömében, hogy ilyen édespofa mindenki. Komolyan, mégis hol fogadnák úgy az embert, hogy mi a kívánsága? Mintha csak a kacsalábon forgó palotába lépett volna be. Nem is érti, hogy eddig miért kellett nélkülöznie az ilyen elbánást.
Hősünk szökdécselve érkezett meg a saját LILA standjához. Hatalmas vigyor terült el az arcán és ujjongásának hangot is adva járta körbe párszor, azzal mit sem törődve, hogy mások mit szólnak az ő kis előadásához. Ujjait végigfuttatta a betűkön. Ingyen is, meg csók is, hát komolyan lesmárolná saját magát is, ha ez lehetséges lenne. De ezt az örömöt természetesen meghagyja a kuncsaftoknak.
Jeromos nem hagyott semmit a véletlenre. Örök hű társát, Rudolfot bizony a szobájában hagyta, hogy kiélvezze ő is a fenemód önzetlen kívánságát. De igazából csak nem akart konkurenciát. Tisztában van ám a saját sármjával, de még az ő szíve is gyakran ellágyul, ha meglátja medvéjét.
Izgatottan lépett be a pultszerűsége mögé és ahogy még a vattacukrot meglátta... hirtelen tűnt el a stand mögött, hogy megölelgesse a lila csodát. Ez nem is lehetne ennél jobb! Vattacukrot tömve a szájában várja az embereket, akik csak az ő szájáért fognak élni és halni, ami még tömör gyönyör lesz a cukor miatt.
Nem bírt magával. Felegyenesedett, majd a pultra könyökölt és ábrándos sóhajokkal várta a bogárkáit. Most komolyan. Hát ki tudna ellenállni egy lila hajú fiúnak?


	Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Zselyke Vivien
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 29

Írta: 2016. május 8. 16:09

| Link

Jeromos

Kezeiben könyvkupaccal érkezik meg a nagyterembe, ahol körül se nézve, egyből leül a Rellon asztalához. Lyukasórája van éppen, amiért hálát ad az égnek, legalább addig sem kell órán ülnie. Egyedül is van, mint mindig, hiszen direkt kerül mindenkit. Cseppet sincs elragadtatva attól, hogy ezen a helyen, és ráadásul emberek között kell lennie. Mármint nem a nagyteremre gondol, hanem úgy konkrétan az egész iskolára. Mivel el akarja kerülni, hogy itt is kiközösítsék a furcsasága miatt, inkább eleve nem szól senkihez, hacsak nem muszáj. Inkább a tanulásba temetkezik.
Random felcsapja az egyik könyvet, de néhány sor átfutása után gondolatai elkalandoznak. Tekintete felemelkedik, szemei elkerekednek. Elképzelni sem tudja, hogy nem vette eddig észre ezt a... valamit. Ingyen csók? Ennyire senki nem lehet elkeseredett. Ezt ő biztosan tudja, elvégre itt áll - ül - tizenhét évesen, és nemhogy nem csókolózott még senkivel, de a kinézete alapján a törvény már azt is bünteti, hacsak valaki gondolna erre vele kapcsolatban. Mégsem áll ki a folyosóra csókot osztogatni, hátha valaki megszánja.
Elhúzza a száját, és próbál úgy helyezkedni, hogy a karjával és előrehulló hajával eltakarja maga elől a képződményt. De nem tud teljesen megfeledkezni róla, ezért a takarásból néha-néha odales.


	Hozzászólásai ebben a témában

Márky Sebestyén
INAKTÍV

Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753

Merész vagyok, és nem sejtek semmit

Írta: 2016. május 8. 17:13

| Link

ez a hozzászólás helyet ad az Eridon alkotta Tűzpróba feladatának

Sebestyén sok mindent hall, miközben a kastély falain belül sétálgat, felfedezőset játszva. Hol valami szaftos pletykát, hol panaszokat, hol csúnya káromkodásokat. Nem is törődnek vele, hiszen nem azért megy, hogy hallgatózzon, vagy épp szellemes beszólásaival zavarja meg az eszmecseréket. Nem, ő csak közlekedik, a nép pedig nem figyel rá. Nem olyan apró, annyira, de nem egy nagy teremtés, aki feltűnést okoz. Sokan észre sem veszik, hogy ott járt, vagy ha igen, akkor igen. Nem számít a dolog, hiszen nem direkt választ olyan helyet, amit más is a diskurzusra. Ha olyan természet lenne, bizonyára néha a tenyerét dörzsölni attól, hogy miket hall, és bizonyára akár hasznos is akarna belőle szeretni, ha tudná, kinek mit érne, és ki lenne az a személy, akinek nem kellene tudni róla. Mint a régi korok történeteiben, ahol ilyenek miatt buktak meg a hatalmas emberek, ha nem vigyáztak. Azonban ő nem vágyik ilyesmire, és nem is tudná megmondani, kinek mi lenne az, ami nem juthat el bizonyos személyekhez. Nem olyan ismerős még a diákok között, egyelőre apró a kör, akiknek a nevét is ismeri, vagy akár beszélt is velük. De még mindig nincs elkésve.
Azonban, a mai nap szakított egy kicsit a hagyományokkal. Lufi, a macska a szobájában aludt, mikor eljött, miután spárgázni próbált az ablakpárkányon, vagy legalább is, nagyon kitekerte azokat a pici lábakat, miközben sütkérezett. No de nem ez a lényeg. Hallott valamit, amit nem engedett ki a másik fülén, és, amit mindenképp meg akart nézni magának. A teljes sztorit nem hallotta, így Sebestyén abban a hitben érkezik a Nagyterembe, hogy ő hatalmas adag vattacukrot fog ma enni. És ebéd előtt! Ezt kapja ki valaki. Követi az utat, a padok között ki is szúrja a lila standot, de azonban az, amit hirdet, nem épp azt mutatja, amit várt. Az apró fiúcska megáll a stand előtt, és nagyokat pillog.
- Na de hol a vattacukor..? – nem, nem csókért jött. Igaz, vallásszabadság van, meg minden. Mindenki azt követ, vagy tagad meg, amit, vagy akit akar, de ő épp még nem tart ott, hogy ilyesmikkel foglalkozzon. Ráér még, és még nem jött meg az a bizonyos löket. Persze, voltak neki nagy szerelmei, és voltak bizonyos első, rejtett, fa mögött, titkos helyeken váltott csókok, de azok aprók voltak, és a szájuk alig ért a másikéhoz. És akkor most itt áll egy csókstand előtt, ahol egy fiú vár, jóval fölé magasodva. Nem, nem para. Persze, nem retteg úgy, mint abban a temetőben,aminek kapuja fölött az állt, Feltámadunk! és ő hitt abban, hogy ott valóban felkelnek az emberek, de most is akkorát nyel, hogy csak na.
- Szi.. szia.. – nyögi ki végül.


	Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV

aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403

Írta: 2016. május 14. 15:18

| Link

Mint Edictumosnak, kötelességének érzi megnézni a lila hajú srácot a lila bódéjával, és amúgy is, ki akarja röhögni. Vagyis nem kimondottan ezért jött ide, mert ki akarja röhögni, és akkor jön és szembeneveti, hanem ha már meglátja biztos nevetni fog, szóval ja. Miután elfetrengte az időt Mínea szobájában, akkor is mikor a lány ott volt, meg akkor is, amikor nem, és megkordult a gyomra már tudta, hogy ő a kastélyban fog vacsorázni. Elvégre a kaja jó, nincs értelme hazamennie azért, hogy egyen, szóval majd itt jól megtömi a pociját, és utána lesétál az apja házához. Vagy ül tovább Míneánál, és nem csinál semmit. Úgyhogy szépen felhúzta a cipőit, meg összekötötte a haját, hogy nézzen is már ki valahogy, ha már emberek közé dugja az orrát, és meg is indult a nagyterem felé.
A terv tökéletesen élt az eszében, hogy majd jól elslisszol mellette, mint aki nem is azért jött, hogy megnézze, és az a kis idő éppen tökéletes lesz arra, hogy megszemlélje, aztán leül a rellon asztalához, ahonnan meg már majd gond nélkül bámulhatja és gyűjtheti az anyagot a cikkhez. Meg sem fordul a fejében, hogy az egész dolog esetleg máshogy fog kisülni, mert valaki majd megakadályozza a tervét. Elvégre nem áll szándékában idegen emberekkel szóba állni, se semmi, ő csak megy, eszik, nevet, meg néz. Hát lehet ezt a keresztbe húzni?


	Hozzászólásai ebben a témában

Járási S. Jeromos
INAKTÍV

A Dementor-sztájlos
offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 132

Írta: 2016. június 2. 13:56

| Link

Hősünknek fel sem tűnik a nyilvánvaló; hogy jobban élvezi ezt az egész csókstand mizériát, mint bárki más. Ő, a nagy kegyes, a jófej, aki új módját találta ki az ismerkedésnek, csak épp úgy látszik, hogy ezzel a kolosszális ötlettel megelőzte a saját nemzedékét. Hisz láthatóan mindenki megcsodálja - aminek persze köze sincs ahhoz, hogy a haja is lilán tündököl - csak épp az ismeretlen újdonság távolságtartásra ösztönzi őket. Viszont Jeromos ebből semmit sem vesz észre, ábrándos sóhajokkal és fülig érő, megnyerő mosollyal szemez mindenkivel, akinek csak véletlenül arra téved a tekintete. Részéről a marketing és a kivitelezés is tökéletes - hát mi más lenne sokatmondóbb, mint az élénklila faszerkezet? Talán a kabalaállat jobban vonzaná a népet hozzá és legfőképp a gondosan ápolt ajkaihoz, de félő, hogy Rudolf magára vonná a reflektorfényt. Tisztában van azzal, hogy mennyire hercegszerű ő maga, de kinek ne lágyulna el a szíve egy szőrös behemót láttán?
Hősünk viszont így sem tágít. A zöldségek asztalánál pillant meg egy gyönyörűséges tündért, aki láttán egyből meg is dobban a szíve. Az apró termet, gyermekszerű arc és azok a kifejező szemek! Még ilyen távolságból is teljesen elvarázsolja. Hosszan szemez Zselykével, akit végül hosszas csábítgatás után sikerül odaterelgetnie magához. Ajkaiba harap, ahogy meglátja a gyermeki szépséget. Beszélgetésbe is elegyedik vele és minden szavát áhítattal issza magába. Negyedikes? Ez csak természetes, mi lenne más? Tizenhét éves? Kétség sincsen efelől. Hősünk arcára őszinte csodálat ül ki irányába, talán életében először süllyeszti el magában a hazugságokra való hajlamát. Végül tűzijátékokkal övezve veszi el a neki járó csókot és teljesen megbabonázva engedi útjára a tündérkéjét.
(...)
Hosszasan álmodozik még a bejárati ajtót figyelve, hogy hátha visszajön életének legújabb szerelme. Hősünket viszont nem az angyali csengettyűszóra emlékeztető hang rángatja vissza a valóságában, hanem egy kis koboldhang, aki egyből feledteti vele az iménti rózsaszín vattacukrot, amiben elmerült.
- Hát szia, Charlie vagyok. -Széles vigyor terül el a képén. Még jó, hogy hatalmas betűkkel van felírva a standra az igazi neve. Nem baj Jeromos, valakinél sikerülni fog majd elültetni a tucatnyi név egyikét, amiket listán vezetsz magadnak. Sebestyén arcát fürkészi és a meglepettséget felismerve rajta, előrenyúl, hogy megpatpatolja a fiú vállát. Hősünk magánál megnyerőbb és imádnivalóbb embert nem igazán ismer, nem is érti a kisfőnix reakcióját.
- Kérsz vattacukrot? Csak egy puszi az ára.. ide. Egy ilyen kaszanova biztos tucatnyi csókon túl van már. Megajándékoznál engem is eggyel? - Hangja könnyen kelt bizalmat bárkiben, ezen képességét már tökélyre fejlesztette.
Jeromosunk közben nem feledkezik meg a többi rajongójáról sem, olykor körbepillant a termen, tekintetét elidőzteti egy-egy arcon. Így akad Kamilla gyönyörű szempárjára is, akinek egy szexinek szánt félmosolyt is megejt, hátha magához vonzhatja vele, mint valami mágnes.

//Zselykét emlékkarakteri státusza miatt vettem irányításom alá, mert nem akartam kihagyni élete legmeghatározóbb pillanatából Love

Utoljára módosította:Járási S. Jeromos, 2016. június 2. 14:16
	Hozzászólásai ebben a témában

Márky Sebestyén
INAKTÍV

Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753

Írta: 2016. június 5. 14:14

| Link

Az emberek jönnek, mennek, ahogy mindig is, amikor a Nagyterembe téved. Itt már teljesen alap számára, ha a sok hang zúgolódássá fonódva zúdul rá, a csöng maga lenne a furcsaság ebben a nagy teremben. Na meg az illatok.. A mostani is élesen ül orrában, ahogy a hangok a fülében. Valahol nagy nevetni kezd valaki, mintha egy jó viccet hallana, vagy épp olyat lát, amit nem tud nevetés nélkül kibírni. Messzebb van, a többi körülményt nem tudja értelmezni, de talán akkor sem menne, ha mellette állnának. Érzékenyebbek esetén még a fejük is belefájdul ebbe a helybe, ő azonban jól bírja a dolgot, nem akadt gondja vele eddig, ha hosszabb ideig tartózkodott ennyi ember között. Elveszik köztük, ez tény, és ha megindulnának egyszerre, vélhetően csak a csilláron lógva lenne biztonságban. Azonban a bódé előtt nincs nagy gáz. Akik jönnek, és távoznak, nem sodorják el a fiúcskát, főleg nem akkor, amikor azt se tudja, köpnie, vagy nyelnie kellene. Sőt. Még kell neki egy kis idő, hogy feldolgozza, hogy bizony nem épp az, amire várt. De hát tisztán hallotta, hogy itt kaphat. Jaj, mondjuk az igaz is, de az árát nem tüntették fel a beszélgetésben. Nagyon nem. Felocsúdik, amikor hozzászól. Kicsit megrázza a fejét, hogy minden oké legyen, és úgy pillázgat felfele a másikra.
- Ó.. Szia, Charlie.. én is.. vagyis, én Sebestyén. – az jelenleg nem esik le számára, hogy a felirat mást hirdet, ő még azt is elhinni jelenleg, ha Tünde nevet mondana, nem kötne bele. Csak követi a tekintetével a kezét, ahogy meglapogatja a vállát. Hát, egy szerencsétlen mosolyt villant is neki, de nem futja többre. Még nem. Kell neki idő, hogy felfogja a dolgokat.
- Igen, szeretnék… – vágja rá a mondat első felé, de a másodikra ismét csak pislákol. Hát, nem épp azzal az emberrel akadt össze a csókkirály, akinek gondolja. Mármint, oviban sütött el puszikat, de a csók, az az igazi, még nem sikerült. Még mindig nem gondolta fontosnak a momentumot.
- Hát én.. én még.. nemigen vagyok túl… – hajtja le a fejét, és bámulja meg a cipője orrát. Nos, másnak lehet, hogy egyszerű egy ilyen standnál megtenni, de neki még nem. Na most kezdi el zavarni, hogy sok az ember.


	Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV

aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403

Írta: 2016. június 24. 11:32

| Link

Szóval csak állok itt a fal mellett, elhatárolva magam az idegesítően csipogó, valószínűleg a hangokhoz hasonlatos mentalitású iskolatársnőimtől, és próbálom felfogni, hogy pontosan mi a fene is történik itt. Egyelőre két tippem van, az egyik, hogy elaludtam, és az Amerikai Pite egyik jelenetébe csöppentem, a másik pedig, hogy a vezetőség megbolondult, és ez itt tényleg igazi. Minden esetre szorgalmasan beszívom magamba amit látok, és ha lenne nálam telefon, vagy egy papír írószerrel minden bizonnyal le is jegyzetelném a dolgokat, hogy véletlenül se menjen ki a fejemből semmi, viszont ezek hiányában meg kell elégednem magammal. Az emberek jönnek és mennek, ez meg nagyban fűzi őket, és igazából fogalmam sincs, hogyan jár sikerrel. Lehet, hogy titokban van benne vélavér, vagy nem is tudom. Bár az is megeshet, hogy csak nekem vannak túlságosan magas elvárásaim - érthetetlen módon.
Ahogy szembetalálom magam azzal a szemkápráztató mosollyal, felvonom szemöldököm, és legszívesebben elröhögném magam. Félreértés ne essék, nem azért, mert rajta viccesen állna - ahogy elnézem a reakciókat, egész jól passzol hozzá -, viszont a helyzet maga nevetséges. Elvégre itt vagyunk, elválaszt minket egy folyosó meg egy kisebb tömeg valószínűleg velem egykorú tinilányokkal, akik lehet abban reménykednek, hogy ez az ő romantikus történetük kezdete. Igyekszem visszanyelni a torkomra szoruló vigyort, viszont egy mosolyt azért engedélyezek magamnak. Milyen kis kedves vagyok. Ellököm magam a faltól, majd nem éppen tolongva török előre - igyekszem úgy csinálni, hogy ne lökjem feltétlenül arrébb az embereket, inkább, mintha ők engednének előre.
- Szóval, Miszter... - a megszólítás után kérdőn pillantok rá, várva, hogy befejezze, mert nekem igazán nincs honnan tudjam a nevét. Mint jó újságíró, ki is használom a hirtelen kapott kiváltságom, és az az igazság, hogy nem áll szándékomban egyhamar távozni innen, ha már idejöttem. A többiek pedig várjanak csak nyugodtan a sorukra, legyenek türelemmel meg minden. Mert tudok ám nagyon rellonosan is viselkedni, ha a helyzet úgy kívánja, bizony bizony.
- Ez itt most komoly? - felvonom szemöldököm, ahogy újra megejtek egy mosolyt. Jelenleg még a standon támaszkodok, teljesen nyugodtan, vékony, fehér ujjaim szinte mozdulatlanul támasztják a pultot.


	Hozzászólásai ebben a témában

Nagyterem

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai