Kedves Ellenségem – avagy a varangy esete  

Teljes mértékig hitt abban, hogy ez az akció meghozza a várt sikert és hatást mind háztársai, mind a főnixek, mind az egész nagyteremben ücsörgő és vígan falatozó diáksereg körében. Berta, a varangy nagy népszerűségre tett szert valamilyen oknál fogva a hozzá legközelebb álló társai körében, pedig nem ilyen reakciókra számított.
A lányok rajongása végül meggyőzte, és elismerte, hogy a kis kétéltű valóban aranyos egy jószág, és nem csoda, ha Kedves Ellensége odáig, meg vissza volt értük legutóbbi civódásukkor.
Ha béka kell neked, és nem én, tessék, megkapod. De nem ajánlom, hogy kárt tegyél a kis édes Bertuskában…
A lány örült, hogy a célpont még nem tért magához egészen reggelek reggelén, így simán nekiütközhetett vállal. Egyébként se volt olyan túl jól, talán mégsem volt olyan jó ötlet beugrani a tóba talárostól, mindenestől este, hogy utána Bertát meg víztől tocsogó egyenruhában vigye be a kastélyba. Annak örült, hogy senki nem látta meg így.
- Bocs – motyogta félálmosan. Annyira még ő sem volt magánál, de gondolta, hogy jobb egy kellemes tréfával felébreszteni az asztaltársaságot, s vele együtt magát is helyrehozni. Berta így szépen át tudott surranni a fiú vállára, onnan meg ki tudja, hová…
A lány teljes faarccal sétált tovább a sárgák asztalához a maga kis reggeli-adagjáért, s szedett is magának kellő mennyiségű rántottát a tányérjára, meg paradicsomot, emg sajtot, meg pirítóst, és neki akart kezdeni az étel módszeres eltüntetésének, azonban nem volt étvágya. Egy-két falat után inkább a fejéhez nyúlt.
Ha most lebetegszem, én… nem tudom, mit fogok tenni, de… ezt akkor is ki kell bírnom, és látnom kell, hogy hogy reagál Bertára…

Kedves Ellenségem – avagy a varangy esete  

Teljes mértékig hitt abban, hogy ez az akció meghozza a várt sikert és hatást mind háztársai, mind a főnixek, mind az egész nagyteremben ücsörgő és vígan falatozó diáksereg körében. Berta, a varangy nagy népszerűségre tett szert valamilyen oknál fogva a hozzá legközelebb álló társai körében, pedig nem ilyen reakciókra számított.
A lányok rajongása végül meggyőzte, és elismerte, hogy a kis kétéltű valóban aranyos egy jószág, és nem csoda, ha Kedves Ellensége odáig, meg vissza volt értük legutóbbi civódásukkor.
Ha béka kell neked, és nem én, tessék, megkapod. De nem ajánlom, hogy kárt tegyél a kis édes Bertuskában…
A lány örült, hogy a célpont még nem tért magához egészen reggelek reggelén, így simán nekiütközhetett vállal. Egyébként se volt olyan túl jól, talán mégsem volt olyan jó ötlet beugrani a tóba talárostól, mindenestől este, hogy utána Bertát meg víztől tocsogó egyenruhában vigye be a kastélyba. Annak örült, hogy senki nem látta meg így.
- Bocs – motyogta félálmosan. Annyira még ő sem volt magánál, de gondolta, hogy jobb egy kellemes tréfával felébreszteni az asztaltársaságot, s vele együtt magát is helyrehozni. Berta így szépen át tudott surranni a fiú vállára, onnan meg ki tudja, hová…
A lány teljes faarccal sétált tovább a sárgák asztalához a maga kis reggeli-adagjáért, s szedett is magának kellő mennyiségű rántottát a tányérjára, meg paradicsomot, emg sajtot, meg pirítóst, és neki akart kezdeni az étel módszeres eltüntetésének, azonban nem volt étvágya. Egy-két falat után inkább a fejéhez nyúlt.
Ha most lebetegszem, én… nem tudom, mit fogok tenni, de… ezt akkor is ki kell bírnom, és látnom kell, hogy hogy reagál Bertára…

Csermey Natália Babett

Reggelihez érkezek meg a Nagyterembe. Már elég sokan vannak ott, és ahogy nézem mindenki fáradt, nem csak én. Ezek szerint nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy menyire utálom a koránkelést. Most szívesebben aludnék még egy-két órát, de nem itt kell lennem, mert a reggeli a nap legfontosabb étkezése és utána kezdődnek a tanórák. Na, az lesz még egy kemény menet! Ülhetek majd az unalmas előadásokon és csak figyelnem kell. Nem rég kezdődött el a tanév, de már rosszul vagyok, amikor fel kell kelnem azért, hogy tanórákra járhassak.
Belépek a Nagyterem ajtaján, köszönök az ismerősöknek, háztársaknak és keresek egy szabad helyet az asztalunknál. Ám, ekkor Nati nekem ütközik, szinte vállal levesz a lábamról, és utána tovább megy, de legalább ezért a tettéért bocsánatot kér tőlem. Ritka pillanat, hogy ilyet mond nekem a lány. Észre se veszem, hogy a kis állatkája a balesetünk közben átmászott a vállamra, csak sétálok tovább az egyik üres helyhez. Találok is egyet és leülök az asztalhoz. Ekkor fog el valami különös érzés, mintha leöntöttek volna egy nyálkás trutyival, ami most kezd el szétfolyni a hátamon, egészen a derekamig. Apró lábakat érzek egyre lejjebb haladni a hátamon, az ingem alatt. Ez csiklandoz, de a legnagyobb problémám az, hogy el se érem azt a valamit, ami rajtam mászkál. Felpattanok a helyemről és minden irányba dőlök, de nem változik a helyzet, az a valami továbbra is zavar. Elkezdem kigombolni az ingem és le is veszem magamról, ekkor esik le a földre a béka, amit ellenségemtől kaptam ajándékba. Mindenki röhög, én pedig megint égek. Ingerülten odalépek a sárgák asztalához, pontosabban Natihoz.
- Ez a te műved?- teszem fel mérgesen a kérdést, de nem várom meg a választ. – Azt hittem, hogy ezt lezártuk és megbeszéltük! Neked nem jelentett semmit az a csók?- ingerülten kiabálok a lánnyal, annyira csalódott vagyok, hogy nem is foglalkozom azzal, hogy ki néz, és mit reagálnak erre a diáktársaink.  
- Még én vagyok a tapló? Te játszol az érzéseimmel, csak felhasználtál az ostoba tervedhez! Minek is adtam neked esélyt?- teszem fel a kérdést, még mindig úgy, hogy tőlem zeng az egész terem, de nem zavar, csak az, hogy a lány kihasznált. Nem is tudom, hogy mihez kezdjek, csak állok ott felette.

Kedves Ellenségem – avagy a varangy esete

Nem volt teljesen magánál, ezért egy kicsit le is maradt a műsorról. Fájt a feje, és mintha a kép sem lenne egészen tiszta. A viháncolásokból ítélve jó műsort sikerült csapnia, és Chrisnek megint csak sikerült meglepnie. Azért ez egy kicsit meredekre sikerült, ezt ő is érezte, főleg az után, hogy a fiú egy pillanatra az ingétől is megszabadult, hogy magát megszabadítsa a varangytól.
- Berta! – az ingerült hangra már kissé megriadt, hisz a srác jelek szerint ott hagyta valahol a tömegben, még a végén rálépnek. – Hol a varangyom, Berta?
Oké, tényleg elég dilis voltam, hogy beugrottam éjjel a hűvös tóba békát vadászni. Ez már nem olyan vicces még nekem se.
- Nagyon is jelentett – elárulta magát, de csak nagyon halkan. Ehhez a többieknek semmi közük sem volt. – Azt hittem, a békákat jobban szereted… pedig olyan jó lenne, ha engem szeretnél, de annyira nehéz hinni…
Elindult a főnixek asztala környékére, megkeresni szegény békáját, mielőtt valaki meg találná taposni. Mozgásán látszott, hogy annyira nem volt jól, még veszekedni is elfelejtett ellenségével, ami azért már tényleg gyanús.
- És én vajon minek? Nem értem magam. Azt hittem, örülni fogsz neki, annyira mondtad, hogy bírod őket – suttogta halkan, amint meghallotta az állatkája hangját, és össze is szedte.
A társaság röhög, ő mégsem tudott együtt örülni. Visszafelé sült el a dolog, mert magát vágta taccsra, és most úgy nézett ki, hogy kérhet magának egy ágyat a gyengélkedőn.
Miután Berta biztonságos helyre, a vállára került, megcirógatta óvatosan az állat hátát, majd megtámaszkodott az asztalban, de visszaülni már nem volt ereje. – Ne kiabálj, kérlek…

Csermey Natália Babett

- Téged tényleg az a béka érdekel? Ugye most csak viccelsz?- értetlenkedek a lánnyal. Nem igaz, hogy ilyenkor is csak magára gondol, és annyit nem bír kinyögni, hogy „bocs”. Akkor keresse azt a békát, de engem örökre elveszített. Nem gondolja komolyan, hogy ezek után is majd itt fogok állni és csak rá várni. Akkor éljen egy békával, és ne velem játsszon.
- Ezek szerint mégsem!- mondom a lánynak ingerülten, majd figyelem, hogy mit mond. A békás beszólására még jobban felkapom a vizet. – Utálom a békákat! Nekem csak te kellesz, nem ezek az állatok!- mondom teljes őszinteséggel a lánynak, de mindegy is, számára ez semmit se jelent. Ő csak egy játékszernek tekint, akit jó megalázni mindenki előtt, még szerencse, hogy nem jöttünk össze, most elég nagyot koppannék. És amilyen érzékeny vagyok, elég nehezen állnék lábra.
- Felejts el! Soha többé ne keress!- mást már nem tudok reagálni erre a helyzetre. Talán így lesz a legjobb mind a kettőnknek, így legalább megmentem saját magam egy újabb csalódástól. Jól tudom, hogy nehéz lesz túllépnem rajta, hisz sokat jelent számomra a lány, de nem tehetek semmit se, ő nem akar engem. Csak játszik velem. Semmibe veszi érzéseimet.
- Nem kiabálok!- ahogy ezt kimondom, tényleg csendbe maradok. Majd hátat fordítok a lánynak, szememben könnycsepp jelenik meg. Odamegyek a helyemhez, felveszem az ingemet, majd leülök. Hátra se nézek, gyorsan iszok egy kortyot a narancslevemből, eszek egy-két falatot, s közben nem törődök a többiekkel, akik még mindig rajtam gúnyolódnak, és nevetnek. Sikerült ismét megszégyenítenie a lánynak, gratulálok neki!

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

- Ezt ismételd meg, kérlek – alig hitt a fülének, hogy kimondta. Ki, és egy rakat ember előtt. Nem hitte volna, hogy a próba, amit kieszelt, ilyen sikeresen működni fog, és azt sem, hogy ennyire ki fog készülni Bertától a fiú.
- Ne haragudj. Félreismertelek – közölte erőtlen hangon. Most már tényleg ideje lett volna valami stabilabb helyzetbe kerülnie, mert nem volt valami egységes előtte a kép, és már a hideg is rázta. Mondjuk ezt már akkor sejtette, hogy valószínűleg mindez a kis tavas baleset eredménye, hogy már eleve az egyenruhája alá vagy három réteg pulcsit még magára vett, de a vacogást még így sem tudta teljesen megszüntetni.
Fogalma sem volt, hogyan mondhatná meg a fiúnak, amit érzett, és hogyan kerülhetne úgy közelebb hozzá, hogy ne vágódjon hasra se.
- Hatalmas marha vagy, de pont ezért szeretlek – Chrisnek szerencséje volt, hogy ezzel a jelenettel viszonylag észhez tudta téríteni a lányt, aki még azért mindig eléggé félt attól, hogy úgymond törlesszen egy bizonyos adósságot, pláne ekkora embercsődület előtt. – Úgysem tudnál örökké elkerülni.
És végül itt adta fel a lába, az asztalban kapaszkodott meg, hogy ne koronázza meg a helyzetet.
Igaz, egy kicsit a lány láza is közrejátszott ahhoz, hogy könnyebben megnyílt, és vallott, mint egy madárka. az már nem érdekelte különösebben, hogy milyen reakciót vált ki ezzel a környezetéből.

Nati

- Azt mondtam, hogy nekem csak te kellesz, nem Bertád vagy Belgád, vagy hogy hívják a békát!- mondom a lánynak. Vajon tényleg érdekli az, hogy mit mondtam vagy ez egy újabb szívatás lesz? Csak reménykedem, hogy kölcsönös a szimpátia és nem esek pofára.
- Ezt mondom neked már mióta! De te nem hiszel nekem!- mondom a lánynak és látom rajta, hogy valami nem oké. Mintha szédülne, biztos beteg vagy elrontotta a gyomrát.
- Jól vagy?- teszem fel a kérdést. Ám, szemmel láthatóan nem, kicsit arrébb is állok, hogy helyet tudjon foglalni. Majd tovább hallgatom.
- Miért lennék én marha?- teszem fel a kérdést, és először még el se jut a tudatomig, hogy mit mondott a mondat végén. – Mit mondtál? Szeretsz?- kérdezek vissza meglepődötten, ennél több nekem nem is kell. Viszont szeret! Most millió pillangó kapott szárnyra a pocimba, és örömömben ugrálnék, de azért ne égessem már magam ennél jobban. Csak megölelem Natit.
- Nem szeretnél a gyengélkedőre menni?- teszem fel a kérdést, mert látom, hogy az állapota egyre rosszabb. Már nem tud állni sem. Szívesen elkísérem őt a gyengélkedőre, csak egy szavába kerül.

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

Kimondta… és már nem először, éljen… jó lenne, ha állni is tudnék. Fenébe, fenébe… utálok betegnek lenni.
A lábán is alig álló másodéves környezetének igencsak meglepő, már-már mesébe illő fordulat következett. Mondjuk jó, neki is elég meglepő volt, hogy a srác, akivel ennyi ideig marták egymást, kiderült, hogy szereti.
- Igen azt, meg hogy szeretlek. – jelenleg a fiúnak nem lett volna ajánlatos, ha megpróbálná törleszteni az adósságot neki, egyedül is elég volt megszenvednie ezzel a megfázásos valamivel, amit a tó és a hihetetlenül szeles időjárás ajándékozott neki.
Chris ölelése jól esett neki, ám nehezen fogalmazta meg ezt az érzést, főleg, hogy annyira új volt még ez az egész. eleinte nem is gondolta volna, hogy mindez meg fog történni vele, kíváncsi lett volna, hogy vajon mit fognak majd szólni a testvérei, mondjuk Petra még oké, de Dominik és Dávid? Jó, Dávid se szólhat annyira bele ebbe, Dominik már annál inkább. Talán Petra és a szüleik együttes meggyőzőereje visszaszorítja majd attól, hogy nekimenjen a háztársának most, hogy rendeződtek a dolgok.
- Ébresztő, hogy mennék? – célzott arra, óvatos szemforgatás kíséretében, hogy jelenleg ha felállna, az nem lenne épp nyerő helyzet. – Nem hinném, hogy rajonganál érte, ha anyaföldet csókolnék és nem téged.

Nati

Fantasztikus ez az érzés, szinte leírhatatlan, szeret engem és ezt hangosan kimerte mondani. Mondjuk elég korai ez a vallomás, de nem gond, én örülök neki! Sőt, én már attól is boldog lennék, ha csak annyit mondott volna, hogy „bírlak!” Ez így sokkal jobb! Már kétszer is kimerte mondani, itt az iskolatársak előtt, hogy szeret4 Kell ennél több? Nekem nem!
Az egész varázslatos pillanatot csak az rontja el, hogy a lány beteg. Bár, ez a negatívum megoldható, emiatt nem fogyatkozik kedvem.
- Majd én, elviszlek!- és ha a lány engedi, akkor felkapom az ölembe, mint az ifjú jegyeseknél a férj szokta, feleségét és elviszem a gyengélkedőre. Természetesen nem csak azért, mert szóba került a csók, hanem, mert féltem. Nem akarom elveszíteni, már most, itt a kezdet kezdetén! Mondjuk, nem hiszem, hogy olyan komoly lenen a baj, csak a jelek szerint az ő szervezete máshogy reagál az influenzára, mint más embereké.
- Ha jól sejtem, akkor a békád miatt vagy beteg!- mondom a lánynak, először kérdésnek indult, de végül is felesleges lenen megkérdeznem, hisz mind a ketten jól tudjuk a választ.
- Megkérdezhetem, hogy a büntetőmunkán, mit kérdeztél a tanárnőtől?- teszem fel a kérdésemet. Naná, hogy a kíváncsiságom még ilyen helyzetekben sem hagy alább! Amúgy elég izmos pali vagyok, hogy miközben viszem Natit a gyengélkedőre, közben úgy eldumálgatunk, mintha csak  egymással szemben ülnénk és teáznánk.

Chris – avagy a varangy esete, és egy nehézkes vallomás:D

Ha tehetné, most hisztizne, mint egy kisgyerek, elvégre mégiscsak egy tizenöt éves kamaszlányról volt szó. Nagyon utált beteg lenni, és a gyengélkedőt meg mégúgy ki nem állhatta, de jelen pillanatban nem volt ereje ellenkezni, ha lett volna, ficánkolt volna, mint vergődő hal a parton.
- Beleestem a tóba, mikor meg akartam fogni. – bólintott, elismervén, hogy Chrisnek bizony igaza volt, valóban a kis akció a felelős azért, hogy így kiütötte magát. – De nem hagyhattam, hogy az a gólya bántsa.
- Hát… ezt inkább egy másik alkalommal, másik helyen… - dünnyögte, a fiú nyakába kapaszkodva. Ki gondolta volna, ennyi hűhó semmiért ilyen szerencsésen végződhet? Már csak az lesz az érdekes, hogy a kettős baráti köre mindehhez, hogy fog állni, főleg, hogy mindkettő terelőként játszott a saját csapatában.
Nem lennék képes megküldeni rá egy gureszt… mindenesetre érdekes lesz a többiek leesett állát látni.
A gyengélkedő gondolatát viszont szerette volna elkerülni, ha egy mód van rá, így mindenféle terelői képességét igyekezett bevetni, hogy meggyőzze a legényt, inkább a sárgák birodalma felé vigye. - Muszáj feltétlenül a gyenguszra menni?

Nati

Némán tűri, ahogy cipelem az ölembe. Ez vagy azt jelenti, hogy tetszik neki az ötletem, vagy tényleg beteg és nincs ereje ellenkezni. Mindegy is, a lényeg, hogy engedi, és nem kapálózik. Ezt most úgy írom, mintha elrabolnám vagy valami, pedig csak megkönnyítem az útját, hogy minél hamarabb a gyengélkedőre juthasson.
- Gondoltam!- mondom Natinak, szemforgatás közepette. A saját hibájából beteg, annyira kiakart velem szúrni, hogy az egészségére nem is gondolt és lám, meg is van az eredménye.
- A saját csapdádba estél bele!- nem akarok kekeckedni vele, sőt okoskodó se vagyok. Csak hangosan kimondtam, ami épp a fejembe járt. Emiatt nem nézem le, nem vagyok gúnyos, se ironikus. Csak azért jó, ha ő is rájön, hogy ha most nem azon pörgött volna az agya, hogy hogyan tudna megszívatni, akkor nem lenen ilyen helyzetbe. Bár, ha jobban belegondolok, ha nem lett volna a béka, akkor mi se jöttünk volna össze!
- Miért hova menjünk? A gyengélkedőn a helyed, mert elég gyengusz vagy! Már bocsi!- egy kis szóvicc. Ha már ezt a szót használta, akkor akár saját magára is érthette volna. Nem tudom, hogy mi a célja Natinak. Hova szeretne menni, a rétre piknikezni vagy mi? Felbosszant a konoksága! Nem szeretne meggyógyulni?
- A gyengélkedőn meggyógyítanának és visszatudnád adni azt a kenyeret, amivel tartozol!- mondom a lánynak, és kacsintok rá. Mondjuk, nem ellenkeznék akkor se, ha ilyen állapotban csókolna meg engem.

Chris

Figyelmen kívül hagyta a megjegyzést, amúgy is annak határán volt, hogy ott helyben elalszik, de a gyengélkedő gondolata, hogy épp arra a rettenetes helyre tartottak, ébren tartotta.
- Annyira nem, csak nem számoltam vele, hogy azaz ág, ami tartott, eltörik alattam – még hogy ő, meg a saját csapdájába esni… nem ő lenne az, ha ilyesmit valaha is elismerne. Ahhoz túl büszke és konok volt, különösen akkor, ha arról volt szó, hogy orvos… nem, ezt a témát muszáj lesz valahogy elkerülni, elnapolni, bármit, csak oda ne vigyék!
- Ha-ha-ha, kacag a májam. Ennél gyengébb szóviccet még nem sütöttél el – ironizált, bár nem szánta sértésnek. – Ennyire nem vészes a helyzet, a gyógyító kitér a hitéből, ha elrontjuk a hétvégéjét, főleg, hogy úgyis megkérdezi, mi történt.
Tessék, már megint ezzel jön… és tuti arra gondol! Úgy tudtam, hogy nem fog erről leakadni, de egyelőre kénytelen lesz várni.
- Ha én kenyeret sütök, nem biztos, hogy te eszel abból – még sosem próbálta, de most, hogy Chris ezt felemlegette, bogarat ültetett a leányzó fülébe. Ki kell ezt próbálnom mindenképp, tudok főzni, akkor sütni miért lenne olyan nehéz?
- Ugye tudsz róla, hogy… - nem igazán akaródzott bevallani, de az volt az első, hogy bárki is ilyesmit mert volna tenni vele, szóval nem is nagyon tudta, hogy adja vissza azt a kölcsön kenyeret, ahogy azt a főnix gondolta. – Szóval… izé… a fene már…
Kissé megemelte a hangját, amennyire tudta, mikor sehogy se sikerült még inkább vörösödés nélkül kiböknie – Még nem csókoltak meg előtted.

Christopher és Natália