Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=585807#post585807][b]Scarlett Conroy - 2016.04.11. 09:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=586626#post586626][b]Ardai Kolos - 2016.04.14. 10:25[/b][/url]

Ami a legfurcsább volt a kastélyban és amin érkezése óta sem tudta túltenni magát, az az óriási lakomák voltak. Persze náluk otthon is igazán kitettek magukért a szülők, de itt olyan fogásokat látott, amiket eddig még sehol máshol.
Itt van például mindjárt ez a fura, barna izé Scarlett tányérján. Nem volt éppen bizalomgerjesztő színe, főleg, hogy Kolost arra a bizonyos székletre emlékeztette. Az állaga sem volt éppen a legvonzóbb, de nem is nagyon akart hozzáérni, hogy ténylegesen megbizonyosodjon erről.
- Na persze, aztán a gyengélkedőn kötök ki miattad, mi? - rándult fintorba az arca, mikor egy pillanatra Scarra nézett, jelezve, hogy esze ágában sincs megkóstolni, pláne ha a szőke kínálgatja.
Az unszolásra Kolos csak a fejét rázta, majd mikor megindult a lány villájára tűzött szelet felé, hátrahajolt.
- Te hallottad egyáltalán, mikor azt mondtam, vegetáriánus? - kérdezte teljesen felháborodva, folyamatosan dőlve hátra, egészen addig, ameddig csak bírt. A lánynak egészen át kellett nyúlnia a túloldalra, majdhogynem végig kellett feküdnie az asztalon, hogy megetesse vele ezt az izét. - Tüntesd már el innen ezt a mocskot! - söpörte félre hirtelen vett lendülettel azt a cafat húst, mire az lecsúszott a villáról, és repült, repült, a nehéz mócsing, míg nem meg nem állt a mellettük ülő háztársuk tányérján, felverve némi köretet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=587266#post587266][b]Allan Colton Fisher - 2016.04.16. 17:18[/b][/url]

Semmi nyoma annak, hogy kicsattanó hangulatban lennék - valójában az a helyzet, hogy nem is vagyok. Tulajdonképpen ez a hely egy darab érzést nem vált ki belőlem; az sem, hogy mennyire más a Rellon, mint a Hugrabug volt odahaza Angliában, az órák sem, és az emberek sem nagyon. És én sem érdeklem őket kifejezetten. De még ez sem vált ki belőlem semmit, pedig normál esetben örülnék neki. Már persze, ha nálam van normál eset.
Igazság szerint nincsenek nagy igényeim, annyi lenne a kérésem, hogy hadd szívjak el egy szál cigit, de mivel ez nem lehetséges, kénytelen vagyok lejönni vacsorázni.
Szóval egy egyszerű fehér atlétában elslattyogok a nagyteremig, és mindenféle figyelő szempártól mentesen ülök le a zöldek asztalához, miközben előveszem a telefonom - ez már többek figyelmét felkelti, de az az igazság, hogy ezt is lesz**om. Megnyitom a messengert, írok a húgomnak, aztán a tányérom mellé rakom a telefont, mikor megjelennek az ételek előttünk.
Egészen kevés kaját szedek magamnak, gyakorlatilag kerülöm a húst, meg mindenféle ilyesmit, szóval valami saláta, meg ilyen nyúltáp-dolgok vannak a tányéromon, mikor végre eljutok odáig, hogy felemeljem az evőeszközeimet, és ráérősen lapátolni kezdjem magamba szegényes vacsorámat.
Figyelmemet azonban felkelti valami (ezért valami díj jár amúgy, srácok) - két háztársam vitája egy darab rántott húsról. Ámulattal adózom ennek a két embernek, ugyanis én egy ilyen hülyeségbe nem tudnék ennyi energiát belefektetni, mint ők. Amúgy ennyi figyelmet fordítok összesen erre a beszélgetésre, egészen addig, amíg a vita tárgya egyenesen a salátában landol, egy jó adag fehér szószt az arcomba küldve. Nem, nem értitek - gyakorlatilag a fél arcom úszik a fehér cuccban, de még a hajamba is jutott.
Miután kinyitom a szemem, egy pár pillanatig még a tányéromat nézem, aztán arra a kettőre tekintek, teljesen semleges arccal, majd egy sóhajtás kíséretében fordulok vissza a robbanás helyszíne felé, hogy a villámra szúrjam a darab rántott húst, és megegyem.
- Kösz. - mondom nekik címezve, aztán fogok egy szalvétát, és nagyjából letörlöm a mocskot az arcomról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=587871#post587871][b]Scarlett Conroy - 2016.04.17. 18:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=588895#post588895][b]Ardai Kolos - 2016.04.22. 21:34[/b][/url]

Olyan szép ívet írt le az a nagydarab húscafat a levegőben, hogy Kolos egyszerűen csak hagyta magát, és a látványban gyönyörködött. Elég volt az neki, hogy végre nem akarja Conroy az orra alá dugni azt a fura izét, így részint nyugalmába sóhajtott fel. Egészen addig, míg nem tudatosult benne, hogy az egyik háztársuk tányérját fertőzte meg.
Egy fintorral az arcán szemlélte a szétröppenő szószt, majd a fehér mázban úszó barna húsdarabot. Ettől biztosan nem lett nagyobb kedve megkóstolni. Pláne, mikor a srác fogta, és beleharapott. Most még a belsejét is látta...
- Legalább valaki eltünteti azt a szemem elől. Én kösz. - A meglepő pedig az volt, hogy komolyan is gondolta, és egy percig sem sajnálta a dolgot. talán némileg a szószt is.
- Ne törd magad, Conroy, egy pillanatig sem fordul meg a fejemben, hogy megkóstoljam - hunyta l a szemét, és amilyen látványosan csak tudta, beleharapott a főtt kukoricájába, majd minél nagyobb élvezettel az arcán ízlelgette.
- Mellesleg, nem akar tolakodó lenni, de nem tűnsz éppen tipikus húsevőnek - bökött az ismeretlen srác tányérja felé. még az akció után sem kerülte el kolos figyelmét, hogy bizony a szokásos finom és ízletes növényeken kívül nem sok mindent tartalmazott a másik zöld tányérja, ami abszolút jó pontot jelentett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=590978#post590978][b]Allan Colton Fisher - 2016.05.01. 19:41[/b][/url]

Az egyik lány angolul káromkodik, ráemelem a tekintetem, majd elveszem tőle a szalvétát, miközben bólintok egyet. Az arcomról letörlöm a mocskot, aztán a hajamba nyúlok, és azt is nagyjából megpróbálom megtisztítani, több-kevesebb sikerrel. Körülöttem páran röhögnek, aztán én is elmosolyodok. A lány bocsánatot kér, a srác meg megköszöni, szóval visszanézek rájuk, és megvonom a vállam.
- Ja, nincs mit - válaszolom érezhetően brit akcentussal - és nem baj. - mondom, miközben az ujjammal szedek le még egy kis fehér szószt a szám széléről. - Amúgy is fürödni készültem.
Egyébként annyira nem rázott meg az eset, hogy a továbbiakban ezzel foglalkozzak, szóval rászúrok a villámra egy darab salátát, miközben a lány ismét hozzám szól, én pedig ráemelem a tekintetem, és félig teli szájjal válaszolok.
- Aha.
Nem, amúgy nem azért válaszolok ennyire röviden, mert barátságtalan akarnék lenni, egyszerűen csak kevésbé bízom a magyartudásomban. Igaz, rég tanulom, de mégis...
Lenyelem a falatot, közben pedig a telefonomra pillantok, ami felvillant. "Nem hiszem, hogy annyira...", írta Emy, én viszont nem oldom fel a képernyőt, hanem ismét a villámra szúrok egy kis nyúltápot, hogy aztán nézzem a másik kettőt, akik évődnek egymással. És még mindig erre a hús-nem hús témára vannak ráakadva, hihetetlen.
- Diétázom. - válaszolom a húsakrobatás srácnak. - Meghatározott étrendem van, és vacsorára általában nem ehetek húst.
Amit egyébként kifejezetten sajnálok, mert imádom a húst. Alapvetően. Imádok enni. De hát... ha nem lehet, nem lehet, most mit tudok csinálni.
- De amúgy... te még sosem ettél húst, hogy így molesztálnak vele? - kérdem a srácot, ugyanis kizártnak tűnik nekem, hogy valaki úgy legyen ilyen tapadós ezzel a témával, hogy tudja, hogy a másik a hús ízének teljes tudatában utasítja el azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=591663#post591663][b]Scarlett Conroy - 2016.05.04. 10:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=593380#post593380][b]Ardai Kolos - 2016.05.12. 17:12[/b][/url]

Nem kerülte el a figyelmét a srác mellett felvillanó kis doboz. Ilyet még nem látott, pedig azért valljuk be, nem egy helyen járt már, ahol nem egy furcsa tárgyat állítottak fel a házban. A - most már szószmentes - fiú ránézett, majd úgy is hagyta, a kis skatulya pedig gyorsan el is aludt.
- Az meg mi? - bökött a fejével a tárgy felé. Még csak ötlete sem volt rá, mi a fenét rejthetett el a dobozban, bár nem látott rajta semmilyen nyílást. Talán varázslattal nyitható.
A diéta szót meghallva felvonta a szemöldökét, és komoly érdeklődéssel fordult a srác felé.
- Aha, szóval fogyókúra... - vonta a magasröptű következtetést Kolos. Vagyis eddig a diéta számára csak a falukban találkozott lányoknál előfordult szó volt. Még nővére is mindent felfalt, ami a keze ügyébe került. Vagy elé. Vagy éppen Kolos szobájában talált gumicukrok.
A szőke leányzó válaszát meghallva először csak felhorkant, majd ennél hangosabb módon fejezte ki egyet nem értését.
- Nem molesztálsz, mi? - nevetett fel keserűen Scar válaszát hallva. Mintha ő nem tudná kinyitni a száját... - Akkor minek neveznéd azt, hogy az első étkezés óta minden egyes alkalommal ezzel zaklatsz? Fogadd el, nem eszem húst! - rázta meg határozottan a fejét és szorította össze makacsul száját.
Rendben, be kellett magának is vallania, hogy vicces volt figyelnie a lány próbálkozásait és különböző stratégiát. Conroy nem egy könnyen adta fel a küzdelmet, de legalább volt valami, amivel lekötheti magát. Az iskola kezdett számára egyre kisebb és érdektelenebb lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=598937#post598937][b]Allan Colton Fisher - 2016.06.03. 14:18[/b][/url]

Évődnek, én pedig csak figyelem őket javarészt, miközben folytatom békés és csendes legelésemet. A telefonom ismét pittyeg a rellonos lány válasza alatt, csak egy pillanatra nézek rá: "Tudtad, hogy szét foglak...", olvastam, talán egy röpke mosoly is szétterjedt az arcomon. Emily már megint agresszív. "Agresszív."
- Á, értem. - reagálom le mély intellektussal telt szavakkal, miközben a srácra nézek. Ja, tényleg furcsa, hogy otthon családilag vegák voltak, de hát most istenem. Ez ilyen.
Aztán a fiú a telefonomra bők, én meg elvigyorodok. Mugli ketyerék, igen, a Mardekár, pardon, Rellon asztalánál nem csodálkozom, hogy nem tudják, mi is ez.
- Telefonnak hívják. Mugli kütyü, amivel egy kódot beütve hallhatod bárki hangját, és tudtok beszélgetni, meg írni egymásnak. Olyan, mintha összeraknál egy baglyot és egy mirrobilt, csak gyorsabb. - fejezem be mélyenszántó ismertetésemet a mobiltelefon funkcióiról, valószínűleg több nyelvtani hibával, most már érezhetően brit akcentussal.
Miután ez megtörténik, a srác egyértelműsíti, hogy fogyókúrán vagyok, szóval bólintok. Én mindig.
- Hívhatod annak is. - mondom, bár asszem' ez nem a megfelelő megfogalmazás, mert úgy jön le, mintha anorexiás lennék. Ez szinten tartó étrend. De igazából baromira mindegy.
Ők pedig ismét tovább évődnek a hús-dolgon, én meg bőszen eszem a kajámat, miközben fél füllel és szemmel figyelek rájuk, félig pedig válaszolok Emily fenyegetőzésére. Aztán, miután látom az egyik üzenetét, körülnézek, majd gyorsan visszaírok neki, és ismét lezárom a telefonom, felpillantva a rögtönzött társaságomra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=604219#post604219][b]Scarlett Conroy - 2016.06.23. 12:35[/b][/url]