36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. december 14. 11:44 | Link

Karácsonyi bál
a DÖK nevében


Eljött az a várva várt időszak, ami miatt már a legtöbben izgultak. Még a szünet előtt az iskolában megrendezték a karácsonyi bált, hogy akik hazautaznak, ne csak otthon ünnepeljenek a fa alatt, hanem itt is, a második -vagy már elsőnek számító- családjuk körében.
A díszek, és a hangulat tökéletessé lett varázsolva, és a DÖK tagjai is sokban hozzájárultak ahhoz, hogy az esemény olyan szívmelengető legyen, amilyennek lennie kell.
Amira már pár napja mosollyal az arcán ébredt, nagy volt nála a sürgés-forgás, de élvezte. Az utolsó pillanatban kapta meg a ruháját az otthoni baglyuk futárkodásában. Nem tudta pontosan, hogy milyen lesz, hiszen az anyukájára bízta a választást, de amikor kicsomagolta, teljesen megvolt elégedve vele. A hosszú ruha mellé előszedett a szekrényéből egy fekete kendőszerűt, selyemből. Ezt azért, hogy ne fázzon. A megnyitó előtt két órával kezdte megcsinálni a haját, ami szokásos fekete színben csillogott, és finom hullámokban omlott a vállára. A sminkje egyszerű, szépen ívelt tusvonalat húzott, a ruhájával megegyező színű, világos rózsaszín szemhéjpúdert kent még pluszban, majd szempilláit és ajkait is kifestette. Végül a ruhájába, és a cipőjébe bújt bele. A tükör előtt nézegette magát, és elégedetten mosolygott. Egy kicsi, tértágító bűbájjal ellátott táskát vett magához, amibe már korábban belehelyezte a számára fontos emberek ajándékait.
Mikor készen lett, elindult a Nagyterem felé, és még vidámabb lett, amikor az egyik folyosón lefordulva megpillantott egy kis szarvast.
Már kezdett gyűlni a diáksereg, Amira pedig próbált úgy átvágni az asztalok között, hogy senkinek se menjen neki, és minél gyorsabban elérjen a hatalmas karácsonyfához. Ott letette a táskáját, és a már rengeteg névre szóló ajándék mellé szépen sorban kipakolta a tőle származó ajándékokat.
A dolgai intézése közepette megérkeztek a nyüzsgő, izgatott diákok, egytől egyig mindenki, aki részt kívánt venni az estélyen. A rellonos lány végül odalépett a tanáriasztal elé, és megköszörülte a torkát.
-Egy kis figyelmet kérnék -szólalt meg kedves hangon, ami egyébként mostanság nem is volt olyan ritka tőle. -Első sorban szeretnék mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánni. A karácsonyi bál alatt sok váratlan dolog történhet, és szeretném felhívni rá a figyelmeteket, hogy érdemes megnéznetek közelebbről is a karácsonyfánkat, hiszen mindenkinek névre szóló ajándékok vannak elhelyezve alatta -a nagy fa felé mutatott, amely alá az előbb ő is lerakta az ajándékait.
A kezében mindvégig rejtőzött egy papír, amit most kihajtogatott, és szemével végigfutott rajta.
-És most pedig szeretnék gratulálni a karácsonyi kvízjátékunk résztvevőinek, és nyertesének, aki nem más, mint Aileen Aurora, nyolcvanhét ponttal. Gyere ide, kérlek -mosolyogva kereste tekintetével a levitás leányzót, akit még nem nagyon látott. Amint Aileen kiért, Mira átadta neki a dobozkát két puszi kíséretében, ami egy olyan hógömböt rejtett, amiben olyanná változik a "díszlet", amit a tulajdonosa elképzel.
-A lakoma után nem csak a hó fog esni, szóval vigyázzatok a fejetekre. Óvatosan tömjétek tele a hasatokat, mert utána jön a bál, és táncolunk ezerrel. Jó szórakozást mindenkinek -széles mosollyal az arcán pillantott a Mikulásjelmezbe öltözött igazgató úrra, jelezve, hogy ő ezzel lezárta a DÖK részt.
Pillanatok alatt a Rellon asztalához sétált, és helyet foglalt két barátja között.


Mira ruhája
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2012. december 15. 21:12 | Link

Karácsonyi bál - Nyeremény átvétel

Az egész napom izgalommal telt, alig vártam, hogy végre elkezdődjön a bál, de a készülődés addig is lefoglalt. A hajamat befontam egy hosszú fonatba és hozzáfogtam néhány csillogó lila selyemszalagot, amik minden lépésemnél felrebbentek, majd visszahulltak.
A ruhámat már sokkal korábban kiválasztottam és nagyon örültem, hogy van alkalmam viselni. Lila színű selyemből varrták, a mellrészét pedig rózsaszín csillogású kövekkel díszítették. Az ujjatlan ruhát pár vékony pánt tartotta a vállamon, alja a földet söpörte, így nem is látszott ki alóla a szoknyával azonos színű, közepes sarkú körömcipő.
A bálra megérkezve megcsodáltam a díszítést és a többiek öltözetét is, majd az asztalhoz ültünk, mert elkezdődött az ünnepség. Alig akartam elhinni, mikor meghallottam a saját nevemet, mint a karácsonyi kvíz győztese. Gyorsan kimentem a nyereményemért és örültem, hogy a nagy sietségben nem estem hasra.
A díjamat csak az után néztem meg alaposabban, hogy visszaértem a helyemre. A kezemben egy hógömböt tartottam, amiről a lány, aki átadta azt mondta, hogy elképzeléseim szerint változtathatom a benne lévő tájat. Azonnal apám házára gondoltam, ami meg is jelent benne. Mosolyogva fejtetőre állítottam a gömböt, hogy felkavarjam benne a havat. A csendes szállingózást nézve arra gondoltam, hogy majd otthon a kastélyt fogom beleképzelni, így mindig velem lesz mind a két otthonom.
Hozzászólásai ebben a témában

Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 20. 18:48 | Link

Karácsonyi bál.

Abi-ruha

Pethő Abigél karácsonyi bálra sietett éppen!
Bizony! Siettem. Mert késésben voltam. Azt hiszem. Bár, fogalmam sem volt róla, hogy időre kellett volna-e érkeznem, és ha igen, akkor pontosan mennyi is volt az az idő. Az is lehetséges volt, hogy megint csak bebeszéltem magamnak, hogy késésben vagyok. Múltkor is ez történt, azért nem időzhettem sokat a lépcsőkön való ugrálással, aztán kiderült, hogy nem is késtem, hanem épp időben érkeztem. A mostani vélt késésem oka egyébként az volt, hogy egyrészt Rudolffal bajlódtam: azt gyanítom, hogy depressziós, vagy a sötét kamaszkorát éli, és lázad ellenem. Arnold ködös megállapításai nem sokat segítettek nekem a plüss rénszarvas nem-beszélésének kiderítésében, így magamnak kellett megoldást találnom erre. Mindenesetre most meghagytam a mini-szfinxnek, hogy tartsa a szemét Rudolfon! Ez volt az egyik ok. A másik pedig, hogy félúton vettem észre: a mamuszt elfelejtettem lecserélni. Persze, szívesen beállítottam volna puha, pandás csoszogóban is, de egy hang azt súgta: ez most tényleg nem lenne alkalomhoz illő! Úgyhogy visszasiettem. A mamuszokat elhajítottam a szoba másik végébe, a fehér cipellőket felhúztam helyettük, és újra útnak indultam.
Pethő Abigél tehát ismét a karácsonyi bálra sietett!
A bálra bizony! Ami azért lehet meglepő, mivel nem igazán szoktam részt venni a nem kötelező iskolai rendezvényeken. Tavaly szerintem egy hasonló eseményen sem jelentem meg. Ám ez az idei év más. Mostanában sok levelet kapok. Mármint ahhoz képest, hogy amúgy a szüleimen és Csongoron kívül más nem szokott nekem írni. És ennek nagyon örülök! A mostani alkalomra szóló meghívásnak is. Ez legalább eszembe juttatta azt, hogy biztosan nagyon jók szoktak lenni a karácsonyi bálok! Alig vártam, hogy lássam a dekorációt, és a mindenféle sütiket, és reméltem, hogy hatalmas karácsonyfa is lesz, sok szép, színes gömbbel, amiket mindig mókás közelről szemlélni. Majd egyszer elmesélem, hogy miért is.
Lassan elértem a Nagytermet. Ám még nem mentem be. Eldöntöttem, hogy akkor én most itt fogok várni. És így is lett. Megálltam a falnál, messzebb az ajtón beigyekvő pároktól, és egyedül érkező lányoktól, fiúktól. Az egyik lánynak elidőztem tekintetemmel a ruháján. Vagyis csak a derekán megkötött masnin. Nagyon tetszett. Az én öltözékemen nem volt masni, de helyette szép virágmintával díszített ruha volt rajtam.
Egy-egy mozdulattal ellenőriztem, hogy a kedvenc, cukorpálcás fülbevalóim megvannak-e. Yepp. Mindkét fülemben.
Karácsonyi dalt dúdolós, lábujjhegyre ereszkedős, nézelődős várakozás következett...
 
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 20. 18:53
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 21. 11:52 | Link

Karácsonyi bál - Pethő Abigél leginkább  Smiley

Az egész napja rohanással, na meg szenvedéssel telt. A másnaposság egész délelőttre programot osztott a fiúnak, aki fejfájással, émelygéssel és egyéb nehézségekkel küzdött. Tudta, hogy ma nagy nap- illetőleg este - elé néz, hiszen bálozni fog, és ha fejen állva is kell eljutnia a Nagyterem varázsáig, neki akkor is ott kell lennie. Pont. Az ágyból kikelvén saját maga kímélése végett kerülte a tükrök intézményét, és azonnal tus alá állt, hogy lemoshassa magáról előző esti kicsapongását. Mostanában több estét tölt a csárdában, mint a kastélyban, és ez beesett arcán is látszik. Az arcán tobzódó többnapos szőr leborotválása után arcszesze után nyúlt, majd besétált szekrényéhez. Szmokingja ép volt, és pontosan erre az estére tervezték. Fekete selyemingét utolsó gombig begombolta, nadrágját övvel erősítette dereka köré, majd a fénylő selyemzakót felhúzva, hosszasan igazgatta magán. Sötét csokornyakkendője tökéletesen illett megjelenéséhez. Hajába itt-ott beletúrt, majd egy falitükör elé állva, elborzadt arca lefogyása láttán. Tág szemekkel nézte magát, de csak önmaga árnyékát vélte felfedezni a tükörben. Mosolygott arcképének, megvizsgálta frissen mosott fogainak állapotát, majd az előre kikészített orgonáért nyúlt. Nem akart rózsát vinni ma esti párjának, mert nem szerette volna, ha esetleg megijed a rózsa szokásos 'jelentésétől', és többet gondol az estébe, mint ami valójában lesz. Endre hosszas készülődése végét parfümjének előkeresésével pecsételte meg. Nyakától a hasa aljáig több helyre is fújt, remélve hogy az illat kiválasztása tetszeni fog Abigélnek. Csillogó fekete cipőjének kopogása jelezte elindultát; útját a folyosókon pletykáló festmények kísérték. Némelyik jó szórakozást kívánt neki, de volt egy kedves úr, aki szerint Endre ebben a szerelésben leginkább cirkuszba való, nem ilyen nemes alkalomra, mint az iskolai bál. A fiú gyors beintése után a virágcsokrot szorongatva sietett a lány elé. Remélte, hogy ő ér oda előbb, mint amikor Veronikával a korcsolyapálya előtt találkoztak. Emlékszik, ahogyan vágtatott a folyosókon, emlékszik mindenre. Gondolatai ismét a barna hajzuhatagba révednek, egy pillanatra el is veszti időérzékét, talán azt sem tudná megmondani, hogy hova tart, de ezt ezen az estén nem szabad hagynia. Komolyan kihúzza magát, sóhajtozik is, mintha kilehelhetné kósza érzelmeit széndioxid formájában. Igyekszik felidézni azokat a könyvtári alkalmakat, amikor az egy-egy másik asztalnál üldögélők körében felfigyelt Abigélre. A lány olyan visszahúzódónak tűnt, hideg szépségként mutatkozott, hogy Endrének nem volt választása - meg kellett ismernie a Levitást. Éppen befordult a Nagyteremhez vezető folyosóra, és gyorsan megtorpant, hogy még egyszer ellenőrizze fizimiskáját. A tökéleteshez közelítő állapotot mért fel magán, így elégedett, - és ami ennél is fontosabb - magabiztos mosollyal közelítette meg a várakozó lányt. A ruhája nagyon tetszett a fiúnak, és Abigél is csodásan nézett ki.
- Gyönyörű vagy! - ámult el Endre, ahogy a várakozó leányzóhoz odaért. A virágot a háta mögött tartotta, s csak akkor vette elő, amikor a lányka odafordult hozzá. - Ezt neked hoztam, remélem tetszik. A színei nagyon illenek hozzád!
Az orgonát átnyújtotta Abigélnek, és jobbját behajlítva odatartotta a lányhoz, hogyha ő is így gondolja, nyugodtan karoljon belé.
- Indulhatunk? - kérdezi üde mosollyal, és közelebb hajolva a leányzóhoz belesuttog a fülébe. - Ne haragudj, hogy így megvárakoztattalak.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 21. 11:53
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 22. 18:18 | Link

Karácsonyi bál, Endre



A karácsonyi dalok dúdolása csak még jobban meghozta az ünnepi hangulatot, és örömmel töltött el a tudat, hogy nemsokára Csongorral, és a szüleimmel is együtt ünnepelhetek. A hazautazásig már csak pár nap volt hátra, és most először éreztem valami furcsát a mellkasom táján. Olyan volt az érzés mint mikor sokáig nem látom az otthoniakat. Ám most nem feléjük irányult a hiány. Azt hiszem, az idei tanév eseményei meghozták azt a kötődést az itteni dolgok és emberek iránt, amit tavaly nem sikerült kialakítani. Sok minden hiányozni fog a rövidke szünet alatt. Egy pár pillanatig hagytam magam elveszni az érzésben, visszaidézve a számomra kedves eseményeket.
Az ismerős hangra aztán összerezzentem egy picit. Nem is hallottam igazán a fiú megjegyzését, miközben a gondolataim próbáltak visszatérni a jelen eseményeihez, mindennek ellenére elpirultam elég rendesen. A virág látványa némiképp enyhített a zavartságomon, bár a "köszi"-t eléggé halkan, és akadozva ejtettem ki a számon. Az orgona azonban pár pillanatig elterelte a figyelmemet arról a gondolatokról és érzésekről, amiket a fiú felbukkanása váltott ki belőlem. Például, hogy nem is ismertem magamra, mikor a levélben megfogalmazott meghívást elfogadtam. Mintha nem is én firkantottam volna a válaszlevélben a beleegyező sorokat. Csak akkor döbbentem rá, mit tettem, mikor a bagoly már rég Endre felé szárnyalt. Visszamondani pedig nem akartam, nem szerettem megszegni az ígéreteimet sosem, hisz én sem szerettem, ha valaki ugyanezt tette velem. El kellett tehát fogadnom a tényt, hogy saját magamat sodortam olyan helyzetbe, amit általában kerülni szoktam.
Az orgona apró szirmainak tanulmányozása, és illatának beszippantása pedig csak egy rövidke ideig védett meg a zavarba hozós állapottól.
- Indulhatunk, persze! - Bólintottam a kérdésre, majd kissé habozva, de végül a fiúba karoltam.
A terembe belépve csodás látvány fogadott, főleg a karácsonyfa tetszett. Ámulva néztem a díszeket, az égőket, ahogy egyre beljebb sétáltunk a teremben. Igazából reméltem, hogy Endre majd vigyáz rám, hogy ne menjek neki semminek és senkinek, míg a fában való gyönyörködéssel voltam elfoglalva. Majd a Mikulást is kiszúrtam. Óóó...
Miközben megálltam, kíváncsian pillantottam fel Endrére, majd a Mikulásra, majd újra Endrére. Azt fontolgattam, hogy meg merjem-e kérdezni, ami hirtelen eszembe jutott.
- Szerinted... - Kezdtem bele. Elengedtem a fiú karját, majd a padlót kezdtem el nézni, miközben ujjaimmal a szoknyám redőit birizgáltam. Aztán végül összeszedtem a bátorságomat.
- ... az Igazgató Úr az igazi Mikulás, vagy csak jól játssza a szerepét? - Pillantottam ismét fel a fiúra, neki szegezve az igencsak fontos kérdést. Én ám már régebben is gyanítottam, hogy az Igazgatóbácsinak köze lehet a Mikuláshoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 13:41 | Link

Karácsonyi bál,
- Abigél

Talán a kastély legfélénkebb lányát választotta partneréül a negyedéves tanonc, de ez mit sem változtat azon, hogy mennyire jól érzi magát vele. Biztos benne, hogy minél több időt tölt majd Abigéllel, ő annál nyíltabb és magabiztosabb lesz társaságában. A visszafogott ruhába bújt leányzó pironkodva karol Endre felé nyújtott jobbjába, és hamarosan belépnek a nagyterem hatalmas ajtaján. A benti légkör azonnal magávalragadja az oda belépőket, a fények, a sok-sok szépen öltözött diák, és tanár  közösen varázslatos hangulatot teremt. Endre első pillantása az óriási, csodásan feldíszített fenyőfára esik, és azonnal eszébe jutnak az otthon eltöltött ünnepi emlékek. A finom vacsorák, a sok mókázás, és persze a bőven kijutott ajándékcsomagok izgalmát érzi át újból, ahogyan bevezeti csinos partnerét a helyiségbe. Mintha még a termet átjáró illat is bűbáj általi volna, olyan erősen lehet érezni. Endre egész testét elárasztja, és ha szomorú napokat élt is volna mostanában, tudja, most mindent szépnek látna, s gondolna.
- Az igazgató? - kérdez vissza, miközben szemeivel felkeresi az említett személyt. Ő nem gondolja, hogy igaza van az apró levitásnak, de Abigél annyira lelkesen, és hitében bízva néz Endrére, hogy a navinésnek nincs szíve más véleményt osztani. - Hát ki más volna, hm?!
Nemes egyszerűséggel ért egyet Abigéllel, Endre higgadt hangja remélhetőleg célt ér, és a levitás leányzónak többé nem is lesz kérdés, hogy bizony a mikulás nem más, mint Gróf Wickler György. A fiú a gondolatra elmosolyodik, és ebből a vidám mimikából bőven juttat is partnerének.
- Hölgyem - áll meg az egyik asztalnál, megállítva ezzel Abigélt is. Komoly, udvarias tekintettel néz le rá - megvárva, míg a pironkodó lány is viszonozza pillantását -, de a kisfiús huncutság nem vakarható le frissen borotvált arcáról. - Volna kedve egy táncra, velem?
A tánctér felé pillant, ahol csak az iskola tánctanára és egy diáklány ropják, illetve pár ismeretlen arc tekereg. Endre majd' elneveti magát a látványra, de komoly szerepét fentartva, úgy állítja be a szituációt, mintha az ország legütemezettebb bécsi keringőjét kellene előadniuk.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2012. december 28. 20:40 | Link

Karácsonyi bál, Endre


Néha kicsit aggódtam, hogy a kérdéseim vagy a cselekedeteim miatt gyerekesnek és idétlennek tartanak az emberek. Vagyis nem, nem pont emiatt féltem, mert amíg én jól éreztem magam így a bőrömben, az idiótaságaimmal, addig nem érdekeltek, mások mit gondolnak. Attól tartottam csak, hogy egyszer egy ilyen esetben valaki majd jól kinevet, kigúnyol és kijelenti, hogy nőjek fel. Szerencsére azonban eddig elkerültem az ilyen eseteket, vagy csak nem vettem észre, ha épp valaki gúnyosan válaszolt vissza valamelyik kérdésemre. Nem volt erősségem megállapítani, hogy valaki csak piszkálódik, vagy tényleg érdekli az, ami engem is.
Ám legtöbbször a kíváncsiságom nagyobb volt - mint ahogy az imént is, a Mikulásos kérdésnél -, és ez nem engedte, hogy magamban tartsam a fejemben megszülető gondolatokat. Így volt ez most is, és mosolyogva - kissé megkönnyebbülve - vettem tudomásul, hogy Endre nem nevetett ki. Sőt, olyat mondott, amire igazából nem is mertem gondolni! Valahogy a teóriáim eddig nem jöttek be, de ezek szerint most jól sejtettem: az Igazgatóbácsi az igazi Mikulás!
Felderülve néztem az említett öregúrra, majd Endrére, és egy kis tapsikolást megengedtem magamnak. Jobban akartam lelkesedni, de rájöttem, hogy nem lehet. Nem kürtölhetem szét mindenkinek a titkot.
- Ez maradjon köztünk! - Figyelmeztettem a fiút is a magam halk és cseppet sem fenyegető hangján, és reméltem, hogy tud titkot tartani.
A Mikulás-témáról a figyelmemet a "Hölgyem" megszólítás terelte el hirtelen, kíváncsian pillantottam fel a fiúra, el is felejtettem, hogy nekem igazából zavarban kéne lennem. Na, de ez a zavar és pirulás most rögvest vissza is jött. Bár szerettem táncolni, de nem ilyen sok ember között. Otthon apukámmal, vagy Rózsa néninél Csongorral szívesen, de... de itt?
Nem akartam azonban csalódást okozni a fiúnak, így némi hezitálás után végül igent bólintottam a kérdésre, egy félénk mosoly kíséretében.
A tánctér felé haladva a már táncoló párokat figyeltem, és izgultam rendesen, mi lesz, ha mi elkezdünk táncolni. Ami elég hamar be is következett. Szerencsére - lány lévén -, nem nekem kellett vezetnem, így rábízhattam magam Endrére a lépéseket illetően, csupán az volt a dolgom, hogy ne lépjek a lábára. Így a tánc nagy részét lehajtott fejjel, koncentrálva vittem véghez, bár azért néha felpillantottam, nehogy zokon vegye a srác, és azt higgye, hogy a cipőm érdekesebb, mint ő! Korántsem volt így. Sőt... igazából majd a bál után, ha elbúcsúztunk, és megszűnik a zavarbaejtős érzésem, akkor minden bizonnyal jó érzésekkel fogok visszagondolni az estére. Feltéve, ha tánc után még sütizünk egyet!
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2012. december 28. 20:45
Hozzászólásai ebben a témában
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 12:34 | Link

Karácsonyi bál lezárásra,
Pici lányka, Abigél

Nem is tudja ez a kis leány, hogy mennyire boldoggá tette a navinés fiút azzal, hogy igennel felelt a kérdésére, és vele tartott erre az igen kellemesre sikeredett ünnepségre. A nagyterem igazán varázslatosan lett feldíszítve, az igazgató úr, mint a Mikulás, nagy hatást gyakorolt többekre, így Abigélre is, aki édes ábrázatával Endrét aznap este a világ legboldogabb varázslójává tette.
- Nem mondom el senkinek - ígéri komoly arccal a negyedéves, és ujjait, mint egy cipzárt húzza el ajkai előtt. Ez a kastélylakó, mintha csak a kishúga volna, olyan szerető érzéseket ébreszt Endre szívében. Igaz, hogy neki csak egy nagyobb fiú testvér adatott meg, de ha megajándékozná az élet egy kisebb lánytestvérrel, ő Abigélt szeretné annak. Fejében meg sem fordult a gondolat, hogy nőként tekintsen rá, és úgy szemlélje meg a csodás ruhába bújt levitást, de az, hogy bármi és bárki elől védelmezze, ha kell pálcát húzzon, és akár bosszút álljon érte, az azonnal ott lebegett lelki szemei előtt. Csendes társasága mellett is könnyedén érezte magát jól, és tudta, hogy amint vége ennek a zsúrnak, elviszi még valahová ezt a tündért. Talán édességet enni, vagy forralt borozni, hiszen ebben a hidegben nincs is annál jobb. Főleg, ha a borban úsznak a finomabbnál finomabb gyümölcsök is.
- Hé - suttogja közel hajolva a lány arcához, és magabiztos mosollyal nyugtatni a láthatóan elpirult, félős leányzót. - Csak bízd magad rám, meglátod, jó lesz.
Követve Abigél tekintetét, az övé is a többiekre esik. Sok pár táncol már, többen egészen jól csinálják, de vannak kevésbé ügyes párosok is. Viszont ez kit érdekel? Endre nevetve csóválja meg fejét, és a táncparkett felé indul, maga mellett vezetve a visszafogott partnert.
- Ne félj - mondja még az első lépések megtétele előtt, aztán már magához is húzza a levitást. - Tudom, hogy mit csinálok.
Jobb kezével bezárja a kisleány kacsóját, baljával annak derekát öleli, és fejét ráhajtva a barna hajkoronára veszi fel a ritmust, és kezdi el jobbra-balra, hátra-előre irányítani Abigélt.
- Nem is olyan nehéz, ugye? - kérdezi vidáman, miután letáncolják az első dalt, majd a következőt, és a harmadik zene kezdeténél még meg is pörgeti a leányzót, had libegjen a ruha alja. Endre sokat mosolyog, nagyon jól szórakozik, és elmondhatatlanul örül annak, hogy itt lehet. Nemcsak a nagyterem karácsonyi bálján, hanem az egész iskolában. Anglia nem tudott neki négy év alatt semmit sem nyújtani, Bagolykő viszont felforgatta az egész életét. A bál lassan a végéhez közeledik, és egyre sűrűbben gondolják úgy a párok, hogy ideje eltávozni, inni, enni még egy utolsót, majd nyugovóra térni. Endre még utolsónak körbemozogja Abigéllel az egész táncteret, majd egészen kimelegedve vezeti le onnan az est legszebb lányát.
- Hát ez nagyon jól esett - mondja izgatott szemekkel, és letörli a homlokán megcsillanó izzadtságcseppeket. - De piszok melegem van ebben a zakóban.
Abigél és Endre is elfáradtak ezen az estén, és a fiú karjában tartva a leány kapaszkodó kezét, a terem ajtajához veszi az irányt. Még szeretné megköszönni a levitásnak ezt a szép estét, de azt már nem ebben az elhasznált levegőjű teremben fogja megtenni. Egészen a levita toronyig kíséri a másodévest. Az oda vezető utat végig beszéli a navinés, kérdezgeti partnerét az estéről, hogy érezte magát, milyen érzéseket váltott ki belőle az a remek tánc, aminek részesei lehettek, és Abigél egyre többet, és nyitottabban beszél. Endre illedelmesen megáll a levita ház előtt, és udvariasan a lány keze után nyúl. Hálának jeléül finom csókot lehel a puha bőrre, míg szürkéit belemélyeszti a rátekintő szempárba.
- Nagyon köszönöm! - mondja még egyszer, majd megvárja hogy a levitás megfordulva betérjen a levita toronyba, ő pedig ingét kigombolva, lassan visszatér hálókörletébe.


Köszönöm a játékot, a sütit pedig nem felejtem el!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet