Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Nem egészen erre számított.
Tanácstalanul néz szét a nagyterembe, ahová egy kellemetlen és eléggé meglepő rántás kíséretében került át a navine toronyból, azon belül is a szobájából. És hát Ella fölül. Utazott már máskor is zsupszkulcs segítségével, ahhoz hasonlított az érzés, de ha ez tényleg az volt, akkor teljesen bizton állíthatja, hogy ennél morbidabb zsupszkulcsot még életében nem használt. Hitetlenül mered a kezében tartott kondomra.
Az idő nagyjából fél kilenc fele járhat most, szóval egy elég forgalmas időszaka ez a nagyteremnek ahhoz, hogy jelenlegi helyzete a legszebb, eufemizmus jegyében megfogalmazott kifejezéssel élve is rohadtul ciki és wtf. Legyünk őszintén, vállaljuk fel, mondjuk ki: férfilelkesedésének csúcspontján, kezében egy kondommal, száz százalékig pucéran álldogál a nagyterem közepén, ahová az imént került, hála annak, hála.. minek? Egy percre teljesen lefagy és ezalatt nem is csinál semmi mást, minthogy processzál. A környéken ülő egy része hangosan röhögni kezd, néhány lány felsikkant, megint mások szemérmesen eltakarják a szemüket, és csak az a szerencséje, hogy egyik tanár sem döntött úgy, hogy vacsoráját ebben az időben kívánja elfogyasztani. Néhány odakiabálnak neki, ki viccelődve, ki pedig felháborodva közli, hogy takarodjon ki a teremből, és meg merne rá esküdni, hogy néhány "szatír!" kiáltás is elhangzik. Főleg ezek azok a reakciók, amik visszazökkentik őt is a kezdeti megilletődöttségből.
Zavart vigyorral néz szét. Ez kétség kívül baromi megalázó szituáció, de kutya legyen, ha nem hozza ki belőle a legtöbbet. A levita asztala felé sétál, mire mint az ijedt galambok (úgy, rebbennek el a közeléből az üldögélő diákok).
- Bocs, elkérhetem azt a tányért?
Aztán elgondolkodva néz le magára, középtájékra, megállapítva, hogy a hirtelen nyilvánosság sajnos nem volt elég ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak a hormonjai.
- Ha lehet, változtassátok át valami mélyebb tányérrá. Nem akarok nagyképű lenni - dehogynem, ó, Kornél, te kis komisz - De mondjuk fazékká.
Egy-két oldalról vihogás csap fel erre, ő meg tettetett szemérmességgel néz hátra a másik asztalsorra. Jó páran vannak, akik kényszerítik magukat arra, hogy ne nézzenek oda, míg vannak, akik direkt vigyorogva szemlélik a műsort.
Elvégre, nem mindig tűnik fel egy diák a vacsora közepén teljesen meztelenül a nagyteremben.
- Tudom, hogy harapnátok ezt a két formás kis almát - pofátlanul beleröhög a saját mondandójába, ezt képtelenség fapofával bírni - de huss-huss. Perverz állatok.
Végre kap egy kondért, amit az imént kért és ha a hátsó felét nem is, de legalább az igazán idegen szemeknek nem való részeit sikerül elfednie. Mintha már ennek beszerzése is külön mutatvány lett volna, meghajol a vacsorázók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=524722#post524722][b]Révész Kornél - 2015.09.27. 21:28[/b][/url]

Nem egészen erre számított.
Tanácstalanul néz szét a nagyterembe, ahová egy kellemetlen és eléggé meglepő rántás kíséretében került át a navine toronyból, azon belül is a szobájából. És hát Ella fölül. Utazott már máskor is zsupszkulcs segítségével, ahhoz hasonlított az érzés, de ha ez tényleg az volt, akkor teljesen bizton állíthatja, hogy ennél morbidabb zsupszkulcsot még életében nem használt. Hitetlenül mered a kezében tartott kondomra.
Az idő nagyjából fél kilenc fele járhat most, szóval egy elég forgalmas időszaka ez a nagyteremnek ahhoz, hogy jelenlegi helyzete a legszebb, eufemizmus jegyében megfogalmazott kifejezéssel élve is rohadtul ciki és wtf. Legyünk őszintén, vállaljuk fel, mondjuk ki: férfilelkesedésének csúcspontján, kezében egy kondommal, száz százalékig pucéran álldogál a nagyterem közepén, ahová az imént került, hála annak, hála.. minek? Egy percre teljesen lefagy és ezalatt nem is csinál semmi mást, minthogy processzál. A környéken ülő egy része hangosan röhögni kezd, néhány lány felsikkant, megint mások szemérmesen eltakarják a szemüket, és csak az a szerencséje, hogy egyik tanár sem döntött úgy, hogy vacsoráját ebben az időben kívánja elfogyasztani. Néhány odakiabálnak neki, ki viccelődve, ki pedig felháborodva közli, hogy takarodjon ki a teremből, és meg merne rá esküdni, hogy néhány "szatír!" kiáltás is elhangzik. Főleg ezek azok a reakciók, amik visszazökkentik őt is a kezdeti megilletődöttségből.
Zavart vigyorral néz szét. Ez kétség kívül baromi megalázó szituáció, de kutya legyen, ha nem hozza ki belőle a legtöbbet. A levita asztala felé sétál, mire mint az ijedt galambok (úgy, rebbennek el a közeléből az üldögélő diákok).
- Bocs, elkérhetem azt a tányért?
Aztán elgondolkodva néz le magára, középtájékra, megállapítva, hogy a hirtelen nyilvánosság sajnos nem volt elég ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak a hormonjai.
- Ha lehet, változtassátok át valami mélyebb tányérrá. Nem akarok nagyképű lenni - dehogynem, ó, Kornél, te kis komisz - De mondjuk fazékká.
Egy-két oldalról vihogás csap fel erre, ő meg tettetett szemérmességgel néz hátra a másik asztalsorra. Jó páran vannak, akik kényszerítik magukat arra, hogy ne nézzenek oda, míg vannak, akik direkt vigyorogva szemlélik a műsort.
Elvégre, nem mindig tűnik fel egy diák a vacsora közepén teljesen meztelenül a nagyteremben.
- Tudom, hogy harapnátok ezt a két formás kis almát - pofátlanul beleröhög a saját mondandójába, ezt képtelenség fapofával bírni - de huss-huss. Perverz állatok.
Végre kap egy kondért, amit az imént kért és ha a hátsó felét nem is, de legalább az igazán idegen szemeknek nem való részeit sikerül elfednie. Mintha már ennek beszerzése is külön mutatvány lett volna, meghajol a vacsorázók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=529302#post529302][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.09. 00:31[/b][/url]

Captain Sparkles
- határozottan nem az évzárón -

Révész Kornél szinte menetrend szerint érkezett meg - valahol számított rá, hogy egy olyan időpontban bukkan fel, amikor a legtöbb diák nem a hálószobákban tartózkodik, de hogy pont az esti csúcsforgalmat fogja ki, felülmúlta várakozásait. Napok óta törzsvendége az Eridon asztalánál ennek a kivételes kilátással bíró helynek, s mivel a móka ezerszer jobbnak ígérkezik bármilyen vacsoránál, egy mozdulattal félre is tolja tányérját, előredőlve és kényelmesen az asztalra könyökölve, hogy maradéktalanul kiélvezhesse. Elvégre, tanár nincs a közelben, a tömegen pedig már végig is futott a döbbenettel vegyes izgalom első hulláma, úgyhogy pillanatokon belül robbanni fog a bomba, amit az imént közéjük dobott.
Elfelejtettem volna említeni? A zsupszkulcs Gareth műve.
Alapjáraton nem egy elvetemült bosszúálló, azonban van néhány érzékeny pont, amire a kelleténél rosszabbul reagál, Kornélnak pedig volt szerencséje egy ilyenen végigtrappolni. A Navinesnek valószínűleg haloványnarancs (vagy egyéb, tetszőleges árnyalatú) segédfogalma sem lehetett róla, mennyire melléfogott, amikor tréfájához áldozatot választott. Az Eridonos szinte szenvtelenül figyeli, erre mit lép majd, elvégre a vizsgák végétől nem kevés idő telt el, így a másik már el is felejthette az egész incidenst, amivel kiérdemelte, hogy éppen meglehetősen csapnivaló másolatát játssza Leonardo Dávid-szobrának, múzeum helyett épp a terem közepén, bár tény, méltó megvilágításban. Ritka elégtétel figyelni, ahogy dermedt-bambán próbálja feldolgozni a helyzetet, míg a terem már röhög, de a Levitások reakciója is felér egy viccel.
Kornél eközben állja a sarat -  nem mintha sok választása lenne - a fazekas megjegyzésén pedig még Gareth is röhög egy visszafogottat. Valahol értékeli, hogy stand uppal próbál valahogy jól kijönni a helyzetből, de ismerjük el, a legvagányabb szóvirágcsokor mögé sem igazán tud elrejtőzni. Végül valaki megszánja egy fazékkal, aminek láttán hősünk úgy dönt, ekkora edényre mégsincs szüksége a Navinesnek (és a látottak alapján a terem többsége egyet is értene vele). Észrevétlen húzza elő pálcáját, hogy egy apró intéssel és hangtalan elmormolt igével piros alapon fehér pöttyös, igazán cuki köcsöggé változtassa a kérdéses főzőalkalmatosságot, majd a varázseszközt ugyanilyen gyorsan el is rejtve, tovább figyeli a műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=529609#post529609][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.10.09. 23:57[/b][/url]

Villantós műsor- Jíhháá
-a közönség sorai | határozottan nem az évzárón-

Este van, este van, vacsoraidő, a nagyterem megtelt éhes szájakkal és türelmetlen diákokkal. Hogy, hogy nem, odahaza ők ketten Roxyval sikerült szénné égessék a vacsorát, így -mint akik jól végezték dolgukat, és más teendőjük nem is létezhet a világon- felballagtak a kastélyba elkölteni az ingyen vacsorát a szép terítékről, a valódi főzőtudománnyal rendelkező szakácsok fakanalából. Nos, hogy a rendet még inkább megbontsák, tudatosan ledobták magukat a levitások asztalához. Csak fő a testvériség, a jó összetartás, és a vicsorgó mosolyok a művészlelkű zsenik melankolikus klubja felé.
- Ide adnád a sót? Ja, köszkösz... - Bájcsevejek a betojt levitásokkal, az asztali etikett helyenkénti mulasztása, ez jellemzi a cselekedeteit. Mert, hogy a száját nem igazán törli meg a szaftos étek után, hanem inkább végignyalja, ez tény. Roxy egy nőies bokán rúgással jelzi, hogy az illemtani alapkódex sokadik megszegéséért már jár a jutalom.
- Mi va' ? Iri' vaj, mer' többe' szettem? - Préseli ki a száján nehezen érthető artikulációval franciául, miközben egy nagy adag krumplipürén csámcsog. Ekkor veszi kezdetét a nem várt esti műsor...
Hirtelen sikkantások, "Szatííír!" kiáltások és vihogás tölti be a termet. Láthatóan megbolydult a jelenlévő kajás hadsereg, s mikor odanéz, hogy analizálja a semmiből jött indokot, szó szerint szembeköpi a röhögéstől a mellette ülő kis töpörtyű levitást. Egy nyomdafestéket nem tűrő, vihogással színezett vicceszitokkal adja Roxy tudomására, hogy tetszik a látvány, megérte feljönniük, s ezt tetézendő, az attrakció feléjük tart! Hát ez kész. Kornél úgy áll előttük, ahogy az Isten megteremtette, az édesanyja a világra szülte, és egy lány és/vagy fiú felturbózta. Ismételten: hát ez kész!
- Öcsém... - Csöppet sem zavartatja magát, végigméri a-tól z-ig a srácot, mintha a hentesnél nézegetné a felakasztott sonkákat. Háromkilencven, maradjon? Hmmm, maradhat! Nem kommentálja mélyebbre menően a meglehetősen explicitre sikerült ... semmit, csak Roxy felé pislant fél szemmel.
- Na? Megcsinálod neki? Látod, a rendes óvszer már nem is jó rá, fazék kell ide... - Jó, itt már felröhög baromi hangosan, nem bírja ki, hogy ne. Míg a felesége elbíbelődik a fazékbűvöléssel (neki ofkorz ez most lehetetlen számba megy a vihogás miatt), addig ő vidáman kettőt-hármat koccint öklével az asztalra azt ismételgetve, hogy "Megpusztulok!", és csak akkor tér magához, mikor Kornél már kézhez kapta Roxytól a megbűvölt fazék-tányért. Annyit még bevár, hogy a kis kujon megforduljon, távozóra fogja, és adhasson a két almájára egy visszhangos seggre pacsit egy "Jííhháá" kurjantás kíséretében. Hát na, szinte könyörgött érte az a fenékpofa!
Még hosszú percekig rázza a kacarászás, egyszerűen nem képes napirendre térni egy ilyen jó vicc és mélységes bénaság fölött (elvégre honnan tudhatná, hogy nem Kornél rontotta el a saját varázslatát?)- Roxy vállának dőlve potyogtatja a könnyeit, próbál mély levegőt venni, de hiába. Míg Fazekas Póni bent lebzsel a... most már bögréjével, na ezt nem kellett volna lássa. Újabb röhögőgörcs fogja el. Egyhamar nem jutnak innen haza ép rekeszizmokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534110#post534110][b]Révész Kornél - 2015.10.24. 02:10[/b][/url]

Tulajdonképpen egészen belejön egy idő után abba, hogyan kezelje a fennálló szituációt humorral. Sokkal rosszabbul járna, ha fülét-farkát(sic!) behúzva oldalogna ki innen. Ha vigyorogva, nevetve üti el a helyzet élét, akkor inkább az lesz a közönség benyomása, hogy csak valami hülye fogadást teljesít. Azt még valószínűleg ki is néznék az idióta fejéből. Ahogyan Mihael ugyan vihogva, de egyértelműen végigmustrálja, egy belső 'eeewwwwww' hanggal összébb szorítja a lábait.
- Hé bocsi, de nem vagyok ám olyan, bár tudom, hogy ez a buja adonisz szobor még a pasik kedvére is való.
Hahaha. Ha. Ha. Mindjárt nem lenne vicces, ha ez valójában is így lenne, de Kornél szerencséjére, még sosem próbáltak igazán rányomulni. Nem is tudna vele mit kezdeni. A poénra ismeri a válaszokat, erre is csak úgy folyékonyan, gondolkodás nélkül jönnek a szavak, mert tudja, hogy nem kell komolyan vennie.
A továbbra is szörnyülködő per hullámokban fel-felvihogó, vinnyogó publikum felé ejt egy meghajlást, mire meg a háta mögül érkeznek hevesebb hangok.
- Jaj már, de kis túlérzékeny mindenki. - Dünnyögi vigyorogva, de azért, mikor kézhez kapja a kért tárgyat, elég árulkodóan gyors és kapkodó mozdulattal húzza maga elé. Mint aki jól végezte dolgát, irányba fordul a kijárat felé, mire mi történik? Na mi?
Egyszerre két dolog is. Egyrészt kiszúrja az eridon asztalánál a páholyból mozizó Gareth-t. Másrészt egy csattanósat vágnak szebbik felére, amit sokszor vonnak grammatikai szerkezetbe a fejével - főleg lányok. Főleg olyan lányok, akikkel valami rosszat csinált.
- Aú! Na, vigyázz a kezedre, mindent a szemnek, semmit a kéznek, egy tapi öt galleon. Fel van írva az úr számlájára.
Nade, visszatérve az eridonosra. Sikerül elkapnia a tekintetét, s egy pillanatra össze is húzza a szemeit, ezzel egyértelműen kiül arcára a felismerés egy külső szemlélődő számára is. Már aki tudja, hogy mit keressen. Épp kérdezni akarta magától, hogy mivel érdemelte ki ezt, ám megtalálta a választ.

Az egész azzal kezdődött, hogy valamilyen úton módon, most arra ne térjünk ki hogyan, de teljesen véletlenül, a sors kiszámíthatatlan és kacskaringós ösvényeinek köszönhetően hozzájutott egy zsák (igen, egy egész zsák) csillámporhoz. Bizony ám! Annyi csillámporhoz, hogy egy egész seregnyi hat éves kislány születésnapi zsúrját el lehetett volna látni vele. Tíz évre előre!
Nos, mit kezd ezzel egy navinés?
Pontosítsunk, mit kezd ezzel Révész Kornél, egykori Hugrabugos, glóriával övezett leszerelt kviddicsjátékos, többszörös candy crush bajnok, és a criminal case-ben 130 hamburger és 57 chips boldog tulajdonosa?
Természetesen, beáll egy teljesen véletlenszerűen kiválasztott ajtóhoz, a zsákot pedig fölé lebegteti, várva a pillanatot, hogy az első kilépő ember nyakába önthesse a mindenséget. Innentől, gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az a szerencsés nyertes, aki elorozta egy ovis csoportnyi kislány több éves szülinapi dekorelemjét. Igen-igen, Gareth a lábujjhegyétől a feje búbjáig csillámporos lett. Halvány emlékei vannak arról, hogy mintha csillámvámpírnak és Csillogó Csoda Csődörnek nevezte volna, lehet, hogy még az Edward név is elhangzott - több nincs meg, mert a rohanással volt elfoglalva, nehogy az áldozat kitöltse rajta a dühét.

És most itt van egy köcsöggel a f.. maga előtt, ami valljuk be, nem valami fensé...
a mivel maga előtt?! Az előbb még fazék volt, mikor lett ez FFFÚÚÚÚÚ! Egy. Kettő. Három. Kornél nyugi. Találj ki valami frappáns replikát. Vagy valamit, aztán szépen méltóságteljesen (haha) sétálj ki.
- Ez egy köcsög vicc volt!
Nem mindenki értékeli a poént, de azért néhányan mégis csak felnevetnek, főleg körülötte, akik látják, hogy mire utal pontosan ezzel a mondattal - ezek a reakciók pedig ismét oldják az ő hangulatát is. Az egy kósza pillanatra erőltetetté váló vigyor ismét őszintébb árnyalatot kap.
- Remélem, mindenki kibámulta magát, mert ez a csoda, aminek ma a szemtanúi lehettetek (azaz én), ritkább, mint a teljes napfogyatkozás. - Szabad kezével művien végigmutat magán.
- A művész úr távozik. A virágokat az öltözőmbe kérem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=534845#post534845][b]Gareth S. Nightingale - 2015.10.25. 14:25[/b][/url]

A történések, főleg az ismeretlen merész húzása halk röhögésre sarkallják, de ettől eltekintve szinte rezzenéstelen arccal mozizik, csupán a szeme árulja el - túlságosan is élvezi ezt a bosszút, elvégre nem kevés munkát fektetett abba, hogy lehetőleg kinyomozhatatlan legyen, vagy ha nem is, jóformán bizonyíthatatlan. Kornél a fazekát ölelgetve a kijáratot célozná meg, azonban mielőtt messzire juthatna, találkozik a tekintetük és egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek, ő pedig maradéktalanul kiélvezheti, ahogy a srác lassan összerakja a képet. Mindössze a szemöldöke emelkedik pár milliméternyit, néma kérdésként, miszerint megérte-e a csillámszórás, mert őt bőségesen kárpótolta az elszenvedettekért ez a kis előadás, még ha nem is tapsol vagy csápol az első sorokban.
Ott és akkor valóban megpróbálta volna megátkozni Kornélt, ha épp nem fulladozott volna a nyakába zúdított gyönyörűségben - a Navinesnek ez volt az egyik szerencséje, a másik, hogy Magnus nem közvetlenül mögötte lépett ki a teremből, különben egyébként jólelkű tanára alighanem segít neki megfojtani a helyszínen az elkövetőt. Így csak az égés maradt, ahogy karácsonyi idillbe panírozott csillámcsodaként állt, tündérport köhögve és köpködve.
A csillámpor voltaképpen kimoshatatlannak bizonyult - még napok múltán is sziporka potyogott a hajából, a füléből, sőt, ha tüsszentett, kicsit Paff, a bűvös sárkány benyomását keltette, ami kicsit sem segített neki a lecsillapodásban. Mindenesetre, életében valószínűleg először visszaélt illúziómágiájával, hogy kifigyelhesse Kornél napi rutinját és két hét alatt bőven elég információt szedett össze, hogy terve körvonalazódhasson. Nem akarta komoly bajba sodorni, mindössze lehetőleg életfogytig elvenni a kedvét attól, hogy megint belekössön, úgyhogy némi tanulmányozás után az egóját célozta be, főleg, mivel a Navines meglehetősen lazán kezelte az iskola szabályzatának értelmezését. Az egész legnehezebb pontja maga a zsupszbűbáj megalkotása volt és a nyomok elkendőzése, maga a kulcs becsempészése gyerekjátéknak bizonyult. Nem maradt más, mint hátradőlni és várni.
A Navines eközben állja a sarat, és bár "felfedezése" nyomán látja rajta az indulatot, abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nem az a pálcája van nála, amelyikre szüksége lenne Gareth megátkozásához. A visszavágásán elmosolyodik, kissé elnézően, elvégre meg kell bocsátani az ifjonti hevességet, belül viszont csendesen röhög. Tulajdonképpen ezen a ponton már simán hagyná kisétálni innen, ha a másik nem adna fel neki egy olyan magas labdát, amit képtelenség kihagyni - Kornél kérése számára parancs, bár a "művész úr" valószínűleg nem azonnal gondolta a csokrokat, mégis, Seth apró figyelmességének köszönhetően egyenest a köcsögből sarjadnak virágok, színpompás bokrétával emelve ki az eddig is bohém népművészeti cserépedény nyújtotta látványt. Leginkább mezei virágok díszelegnek most ékessége körül, röhögőgörcsöt váltva ki az összes látótávon belül ülőből, magvetéssel, bioszexszel és liliomtiprással kapcsolatos megjegyzések áradatát indítva el. Ez adja a kegyelemdöfés ötletét - az idősebb Nightingale most már különösebb visszafogottság nélkül lengeti meg a magasban pálcáját, hogy virágesőt idézzen a szerencsétlen Navinés feje fölé, ami kis felhőként követi, amíg ki nem megy a teremből, buzgón ontva a hófehér liliomszirmokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=535546#post535546][b]Révész Kornél - 2015.10.26. 22:28[/b][/url]

Egyetlen pillanat törtrészéig teljesen komolyan gondolta, hogy ezek után mindenféle egyéb bonyodalom nélkül sikerül majd kisétálnia a nagyteremből.
Ennél. Orbitálisabbat. Nem. Is. Tévedhetett. Volna.
Ő meg az a nagy szája! Hogy nem tudta volna inkább befogni, de neeem, neeem, nem bírta ki. Neki ötleteket KELLETT adni annak az eridonos bosszúálló szemétládának a virágokkal! Rövid ideig csak bután néz le a köcsögre maga előtt, meg a benne sarjadó virágokra, és szürreális módon az első gondolata mindössze annyi, hogy jó, hogy nem rózsákat növesztettek oda. Azok a tövisek nem lennének kellemesek.
Sssz.
De foglalkozzunk azzal, ami ténylegesen történik: azaz a fejére hulló látványos virágesővel. Ez a showelem annyira találó, hogy bosszankodás helyett (bár egy kicsi azért van benne, tagadhatatlan), vigyorra húzódik a szája. Talán némileg elismerő vigyorra.
- Mondtam, hogy az öltözőmbe, de ha ennyire türelmetlenül akarjátok kifejezni rajongásotokat, nem mondok nemet.
Kifelé menet még int egyet hátra, aztán eltűnik a nagyterem vaskos ajtaja mögött. Innentől már egy kicsit több alkalma van visszakommandózni a navine klubhelyiségbe, minden bizonnyal okozva még pár örömteli vagy sokkos percet a vele szemben érkezőknek.