Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
A végzősök bálja, mint olyan, marhára de nem érdekelt engem, de azt hiszem, egyedül voltam ezzel gyakorlatilag az egész kastélyban. Még a rellonos lányok is teljesen be voltak sózva, mindenki elhívott valakit, én meg csak ültem ennek az egésznek a közepén, és próbáltam láthatatlannak tűnni. Erik, Viktor és Aaron is szerzett már párt a mai estére, újságolták is. Persze nem nekem, hanem egymásnak... természetese úgy, hogy én is kiválóan halljam. A lehető leggyorsabban szöktem le a nagyterembe, hogy megvacsorázzak az egész hajcihő előtt. Úgy terveztem, hogy birtokba veszem a szobát egy kicsit, és olvasok, vagy valami hasonló. Tehát, sietve trappoltam le a lépcsőkőn, s mentem be a nagyterembe. A rellonosok asztalnál valami ismeretlen srác mellé ültem, nem igazán néztem fel rá, nehogy véletlenül belém kössön. A szekrénybezárós eset óta elég sokan néznek rám furcsán, gondolom, Erikék világgá kürtölték, hogyan intéztek el két ****t. Azóta igyekszem inkognitóban élni, gyorsan mozogni és csendesen, hogy senki se vegyen észre. Magam elé szedtem egy kis rizst és húst (bár ez sem volt a legnagyobb mennyiség). A szekrényes eset óta igyekszem több kaját magamba diktálni, mert mégsem lenne kifejezetten jó, ha továbbra is ilyen könnyen fel tudnának kapni a szobatársaim. Ezzel az 54 kilóval nem megyek túl sokra. Villámtempóban kezdtem el az étel magamba tömését, ugyanis nem akartam találkozni idelent is a többiekkel; azonban ahogy felnéztem, Viktor arcát pillantottam meg, a másik kettőével együtt. Elém ültek le, pont volt nekik hely. Sóhajtottam. Már megint el fogják szórakoztatni a körülöttünk lévőket pár beszólással. - Na, Ricsi, és hozol valakit a bálba? - kérdezte Erik fennhangon, minden bevezető nélkül, miközben maga elé szedett egy rakat kaját. - Lány lesz, vagy fiú? - fűzte hozzá. Az egyik mellettem ülő lánynak vigyor jelent meg az arcán. Juhéj! Szótlanul túrtam bele a vacsorámba, de megint elment az étvágyam. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de Viktor megszólalt, halkan, afféle "bizalmas" hangnemben, természetesen úgy, hogy a körülöttünk ülők hallják. - Hé, nem kell szégyellni, hogy **** vagy. Már mindenki tudja. Nyeltem egyet. Miért csinálják ezt velem? De komolyan...
|
|
|
Szépvölgyi Richárd INAKTÍV
aeromágus mentőorvos offline RPG hsz: 415 Összes hsz: 1038
|
még a bál előtt, vacsora Írta: 2015. július 19. 22:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=497967#post497967][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.19. 22:27[/b][/url] A végzősök bálja, mint olyan, marhára de nem érdekelt engem, de azt hiszem, egyedül voltam ezzel gyakorlatilag az egész kastélyban. Még a rellonos lányok is teljesen be voltak sózva, mindenki elhívott valakit, én meg csak ültem ennek az egésznek a közepén, és próbáltam láthatatlannak tűnni. Erik, Viktor és Aaron is szerzett már párt a mai estére, újságolták is. Persze nem nekem, hanem egymásnak... természetese úgy, hogy én is kiválóan halljam. A lehető leggyorsabban szöktem le a nagyterembe, hogy megvacsorázzak az egész hajcihő előtt. Úgy terveztem, hogy birtokba veszem a szobát egy kicsit, és olvasok, vagy valami hasonló. Tehát, sietve trappoltam le a lépcsőkőn, s mentem be a nagyterembe. A rellonosok asztalnál valami ismeretlen srác mellé ültem, nem igazán néztem fel rá, nehogy véletlenül belém kössön. A szekrénybezárós eset óta elég sokan néznek rám furcsán, gondolom, Erikék világgá kürtölték, hogyan intéztek el két ****t. Azóta igyekszem inkognitóban élni, gyorsan mozogni és csendesen, hogy senki se vegyen észre. Magam elé szedtem egy kis rizst és húst (bár ez sem volt a legnagyobb mennyiség). A szekrényes eset óta igyekszem több kaját magamba diktálni, mert mégsem lenne kifejezetten jó, ha továbbra is ilyen könnyen fel tudnának kapni a szobatársaim. Ezzel az 54 kilóval nem megyek túl sokra. Villámtempóban kezdtem el az étel magamba tömését, ugyanis nem akartam találkozni idelent is a többiekkel; azonban ahogy felnéztem, Viktor arcát pillantottam meg, a másik kettőével együtt. Elém ültek le, pont volt nekik hely. Sóhajtottam. Már megint el fogják szórakoztatni a körülöttünk lévőket pár beszólással. - Na, Ricsi, és hozol valakit a bálba? - kérdezte Erik fennhangon, minden bevezető nélkül, miközben maga elé szedett egy rakat kaját. - Lány lesz, vagy fiú? - fűzte hozzá. Az egyik mellettem ülő lánynak vigyor jelent meg az arcán. Juhéj! Szótlanul túrtam bele a vacsorámba, de megint elment az étvágyam. Próbáltam nem foglalkozni ezzel, de Viktor megszólalt, halkan, afféle "bizalmas" hangnemben, természetesen úgy, hogy a körülöttünk ülők hallják. - Hé, nem kell szégyellni, hogy **** vagy. Már mindenki tudja. Nyeltem egyet. Miért csinálják ezt velem? De komolyan...
|
|
|
|
William Eric Payne INAKTÍV
Gyógyító Kappa offline RPG hsz: 191 Összes hsz: 626
|
A bál előtt, vacsoraidőben Írta: 2015. július 20. 18:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498234#post498234][b]William Eric Payne - 2015.07.20. 18:06[/b][/url] Szépvölgyi RichárdRáérősen turkálja a vacsorának szánt rántott sajtot. Van hozzá áfonyaszósz is, azonban se krumpli se rizs, se semmi egyéb nincs a tányérján, valahogy most nem találja azt, hogy mit is enne. Az se biztos, hogy éhes, csak úgy játszik a tányérja tartalmával, amikor levágódik mellé a Szépvölgyi gyerek. Nem is nagyon foglalkozik vele, egészen addig, amíg Richárd el nem kezd úgy falni, mint akit éheztetnek. Mondjuk ahogy kinéz... Williamünk finoman megemelt szemöldökkel pillant rá. Utoljára akkor látott ilyen pusztítást, amikor Heléna húga neki tetsző születésnapi tortát kapott. A dolog azonban a fél percnyi figyelemnél többet nem érdemel, így aztán visszafordul a saját tányérja felé, tovább játszani az áfonya szósszal. Nem telik bele három percbe, és újabb szereplők csatlakoznak, akik azonnal a mellette ülőre támadnak, olyan stílusban, ami még az ő zsebében is kinyitja a képzeletbeli bicskát. Richárd azonban szótlanul tűri az alázást, amiért nem tudja, hogy elismerését fejezze-e ki, vagy nyakon vágja, azzal a felkiáltással, hogy vágja szájon őket. - Ejnye Viktor, hallottad már azt, hogy mindenki magából indul ki? Teszi fel végül nyugodtan, mégis valami enyhe fenyegetőnek is mondható éllel a hangjában a kérdést, egyenesen a fiú szemébe nézve, aki így kéretlenül, de le kell vegye a tekintetét róla. - Nem kell szégyellni, hiszen éppen most mondtad te is. Halvány mosolyra húzódik a szája. Vele nem igazán kötekedhetnek, nem is nagyon tanácsos. A lány pedig szégyellősen elfordul, jobb is. Pontosan tudja Liam, hogy mi a gyenge pontja. Túl sok mindent tud róla. Zavartalanul vág még egy szeletet a sajtból, felszúrja a villájára, ám nem kapja be, előtte inkább a fiúra fordítja a tekintetét. - Bárkit is hoz, még mindig kevésbé szánalmas, mint te. Mennyit is ajánlottál a lánynak? Öt galleont, ugye? Vagy te voltál a hét galleonos, a csatlósaid meg ötért kuncsorogtak egy-egy másikat? Szomorú. Még a száját is látványosan lejjebb görbíti, mielőtt a következő falatot a szájába küldi.
|
|
|
|
Szépvölgyi Richárd INAKTÍV
aeromágus mentőorvos offline RPG hsz: 415 Összes hsz: 1038
|
Bál előtt, vacsora Írta: 2015. július 20. 20:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=498255#post498255][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.07.20. 20:19[/b][/url] Eszembe jutott, amit Gareth mondott - egy minimális bizonytalanság is elég ahhoz, hogy ne védjem meg magam. Igaza volt. A baj az, hogy egy ideje már elhiszem, amit nekem mondanak, és hagyom. Az elején még védekeztem, ma már kevésbé megy. Mellettem valaki megszólalt - William. Látásból ismerem, és azt is sejtettem, hogy harmadikos lehet. Megszólalt, és megmentett. Jobbra lestem, sőt, még a fejemet is elfordítottam, s meglepetten néztem rá... Arra pedig, amit mondott, ha nem is vigyor, de egy erőteljes mosoly jelent meg az arcomon, bár nem nagyon értettem, miért védett meg végtére is. Viktor arrogánsan oldalra nézett, mintha még csak fel se venné, Williamnek azonban ez sem jelentett akadályt, még egyszer beléjük kötött, ami őszinte csodálattal és hálával töltött el. Belém csapott a gondolat, hogy erre én is képes lennék, de rögtön eszembe is jutott, hogy ha visszaszólnék, valószínűleg nem kapnék túl rózsás reakciót. Talán egy monoklit. William hidegvérrel vágott egy szeletet a sajtjából, majd, csak úgy mellékesen, folytatta a monológját, szemeim pedig elkerekedtek. Igen, ezt el tudtam képzelni róluk. Főleg abból látszott, hogy lehetett benne valami igazság, hogy Aaron nyaka és füle vörös lett. Erik kivillantotta a fogait, s szinte vicsorogva nézett Willre. - Teljesen alaptalan! - közölte Erik felháborodva, miközben megvakarta az orrát. Amatőr. Hazudozik. - Neked ehhez amúgy sincs közöd. Nem hozzád beszéltünk, hanem ehhez a kis ****hoz itt. - fejével pedig felém bökött. Merész. Sosem hittem volna, hogy Erik képes ennyire pofátlan lenni. Tudtam, hogy tanácsos volna nem megszólalnom, s hogyha mégis megteszem, annak megihatom a levét később, de védekeznem kellett. Már jó ideje nem tettem hasonlót. Tehát, elmosolyodtam, azzal a régi gunyoros fintorral, amit olyan régen húztam elő az eszköztáramból. Szinte már el is felejtettem, milyen érzés. - Erik, csak ennyi? - kérdeztem meg halkan és finoman. A mellettem ülő lány összerezzent. Szerintem még nem hallott beszélni. - Azon kívül, hogy "kis ****", nem tudsz mást mondani? - kérdeztem érdeklődő hangnemben. - Egyébként, ha kíváncsi vagy rá, van párom. Mina. Tudod. Az a levitás, aki egy auror lánya, és akinek az anyja a pszichológus. Rémlik? Kamu. Akkora kamu volt ez az egész, hogy arra nincsenek szavak. Magamban elhatároztam, hogy a vacsora vége előtt kimegyek a nagyteremből, s azonnal megkeresem Minát. Talán még nincs párja. Bár... nem rajongok a bálokért kifejezetten.
|
|
|
|