36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 21. 18:06 | Link



- Egyik-másik tényleg érdekes látvány. Nézd csak azt a vöröskét ott, eddig tuti feltakarította a folyosót, és kíváncsi vagyok, mikor sikerül a ruhája szélére lépve orra esnie... - pillant az említett lány irányába, akit éppen sikerül kiszúrnia, miközben feltűnően bámulja őket a mellette álló szöszivel együtt, majd hirtelen térnek vissza egy korábban félbehagyott vagy talán meg sem kezdett beszélgetéshez. Azért még biccent feléjük, amikor az egyikük futólag visszapillant, jelzi, hogy feltűntek, aztán csak visszafordul Cyanne-hez, aki már majdnem villámot szór, aztán végül mégse. Nem baj, érti ő és az auror említésére azért átkarolja a vállát kicsit, mintha csak Annie-ről lenne szó. Tisztában van vele, hogy egy bizonyosról van szó, de inkább nem hozza fel.
- Akkor erről ma lemarad a közönség, így jártak - szólal meg olyan megállapítást téve, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges, de legalább nem sablonos kijelentésekkel próbálkozik, hogy majd megtalálja a saját aurorát meg ilyesmi. Vagy azt kellene? A helyében nem feltétlen örülne neki, az a nagy helyzet, úgyhogy mellőzi is. Elengedi inkább a lány vállát és felé nyújtja a karját, amint sikerül kiszúrnia a tömegben néhány másik rellonos végzőst is.
- Naaa, egy kicsit több optimizmust, Morticia. Csak egy keringő, utána meg a vendégem vagy és, hogy lásd, milyen lovagias tudok lenni, még haza is kísérlek - ajánlja, és nagy megkönnyebbülésére még azelőtt jelenti be Annelie, hogy ideje a nyitótáncnak, mielőtt eljutnának a többi végzősig. Kényszerű csacsogásra nincs alkalom, csak pár további furcsálló tekintetet kapnak, ez azonban továbbra is lepereg, róla legalábbis biztosan, inkább elfoglalhatják a helyüket a táncparketten, nem túl lelkesen várja ki a taps végét, aztán végre jöhet az a keringő is.
- Ha jól hallom, Rieu. Nagyjából öt perc és ki is sétálhatunk az ajtón - súgja a lánynak kicsit közelebb hajolva hozzá tánc közben.
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 21. 19:14 | Link

Liliána

A szigeten felröppentek bizonyos pletykák, amiknek jobb lett volna meg sem születniük. Hogy ne táplálja tovább a szóbeszéd lángjait, úgy döntött, a bálra egyedül fog menni, maximum majd ott összeszed magának egy partnert.
Egyszerűbb lett volna, ha Biát viszi magával, de az olyan lenne, mintha a húgával menne... vagy az anyjával. Szóval hiába lett barátibb a kapcsolatuk a lánnyal, azért mégis inkább egyedül indul a nagyterem felé.
Mégsem jut el a bálig szálegyedül, mert a bejárati csarnokban a tekintetét magához vonzza egy vörös hajzuhatag. Aaron úgy véli, hogy a lány kifejezetten menne a ruhájához, és még a pletykák ellen - vagy inkább másféle hírek felröppentésére - is alkalmas lehet.
Odasétál hát hozzá, és a maga elbűvölő modorában megszólítja:
- Helló! Látom, nincs párod, én meg úgy érzem, kifejezetten jól mutatnál mellettem, szóval szerintem induljunk.
Választ nem vár, nem hiszi, hogy a lány nemet mondana, elvégre nem is volt kérdés. Vállait megragadva finoman a terem felé fordítja a csajt, aztán megragadja a könyökét, bár csak úriember stílusban: szökni ne tudjon, de ne is legyen kék holnapra a karja.
Miközben ráérős tempóban sétál, szól pár szót ideiglenes, és remélhetőleg nem nagyon sikítozós vagy ellenkező partneréhez.
- Aaron vagyok, navinés, mestertanonc. Ennél többet nem is érdemes tudni rólam. Vegyük úgy, hogy megmentettelek a ma esti egyedülléttől, és máris sokkal szebben fog mutatni az, hogy elraboltalak.
Rávigyorog a lányra, és megpróbálja a táncparkett felé kormányozni.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 21. 20:50 | Link

Aaron
Ruha

Nagyot sóhajtva húzza ki szekrényéből az egyetlen olyan ruhát, ami alkalmas erre az estére. Ugyan nem végzős, de még csak pár napja érkezett, így illene már végre megismerkednie valakivel. Az persze erős túlzás, hogy van kedve hozzá, hiszen immáron felöltözve is elhúzott szájjal áll a tükör előtt. Újabb mély levegőt vesz, hogy meggyőzze magát: jó napja lesz, jól fogja érezni magát. Haja kiengedve lobog mögötte, míg felér a bejárati csarnokhoz, hogy ott megálljon és megpróbáljon egy még pár nélküli fiút találni. Zöldes-barnás íriszei folyamatosan kutatnak, azonban a szerencse végül rátalál, nem is kell sokáig keresgélnie. Az csak egy pár pillanattal később derül ki, hogy a srác nem feltétlenül szerencse. Pislogás nélkül mered épp az idegenre, mikor szó szerint irányba fordítják és a könyökénél fogva kezdik vezetni. Na, a herceg előállt disznón és fűszállal a szájában.
- Te figyelj, felesleges ebben a formában vezetned, nem vagyok valami gyengeelméjű gyökér, akit irányítani kell - nem mellesleg a pórázomat a másik táskámban hagytam - oké, az első találkozások, az első benyomások mindig nagyon fontosak. Erről túl sokat nem érdemes nyilatkozni. Rebi másodpercek tört része alatt megérzi, hogy alárendelt szerepbe akarják tolni, amit ő nem díjaz különösebben, csakhogy a folytatás sem sokkal kedvesebb. Egyedül a vigyor vesz el a dolog éléből, habár továbbra is érzi a "hála nekem, aki borzasztó szívességet teszek" légkört. De mit tegyen? Komolyan álljon le veszekedni vele? Nem fog.
- Rebeka, Rellon, negyedik évfolyam. És igen, szívesen táncolok veled - gyors észrevétel, hogy merrefelé haladnak, azonban nem meglepő, hogy nem a szokásos mederben folynak a dolgok. Oldalra pillant a karjára, hogy lássa tetoválásait, amiket olyannyira szeret. Már a következőn gondolkodik - természetesen - és előre látja Marcsi arcát. Szörnyű, hogy még egy.
- Hogyhogy egyedül voltál? - miközben megérkeznek a parketthez kérdőn pillant Aaronre, de inkább csak nyílt tekintete zavarbaejtő, nem pedig kérdése.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 21. 21:18 | Link

Szira

Kicsit sajnálja, hogy nem igazán van mersze túlságosan is nyaggatni Lorelai-t, hogy nézzen már rá a szemére, hátha tud valaminek, aminek köszönhetően legalább ideig-óráig láthatná a színeket. Olyan idegesítő néha, hogy csak mások elbeszélései alapján tudja felidézni egykori emlékeit róluk és elképzelni, mi milyen is. Nem az igazi és időnként nyűgös lesz már csak a gondolattól is. Most sem éppen repes az örömtől, hogy itt minden színes, de neki legfeljebb csak a szürke különböző árnyalatait sikerül elkülöníteni. Kicsit erőltetett is a mosolya tőle.
- Ühümm. A piros szép és eridonos - állapítja meg nem éppen óriási lelkesedéssel, bár egyébként Zsófinak is a piros a kedvence és még ő is szereti. Szusszant egyet, kihúzza magát és próbál úgy igazából mosolyogni, még mielőtt Szira azt hinné, hogy esetleg vele van problémája.
- Bocsánat, kicsit zavar, hogy csak elképzelni tudom, milyen lehet itt minden. Van jó oldala is, de akkor is... ehh - fejti ki a véleményét hirtelen, mert megint kezdi felhúzni magát ezen az egészen, érzi, és nagyon nem akarja. Nem lenne jó vége.
- Biztos szebb vagy színesben, bár azért így is nagyon - gyorsan témát is vált inkább ismét megdicsérve a lányt, akinek remekül áll a ruha meg ez a hajviselet is jó választás volt. Szétnéz közben, majd a táncparkett szélén fellelhető, még szabad prédának tűnő ülőhelyek felé veszi az irányt, és hogy el ne veszítse véletlen sem a kissé sűrűsödni induló tömegben a lányt, hát megfogja szépen a kezét.
- Nem mostanában táncoltam utoljára, de csak azért, mert bálban sem nagyon voltam. Amúgy naná. Nem azért akartam bálba jönni veled, bár biztos finom a süti, mert mindig az, de na... egyszer ugye nyitótánc van, de utána táncolhatunk egész este - megáll, hogy ezt elmondhassa és máris jóval lelkesebb. Ugyan még bőven van mit tanulnia tánc terén, de legfeljebb másoknak lesz min szórakoznia, nem probléma az sem. Odaérve a kiszemelt helyre már le is ül, aztán mindjárt kezdődik a nyitótánc is. Addig elvesz egy poharat az asztalról, majd ha ennek vége, akkor irány a táncparkett.
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 22. 07:55 | Link

Liliána

Hihetetlenül gyorsan talál magának párt, köszönhetően sajátos stílusának, és bár a lány nem feltétlenül örvendezik neki teljes szívből, azért nem is menekül el rögtön. Nem mintha tudna.
- Szerintem a szájkosarad is ott maradhatott - nevet fel a srác, mert tetszik neki a csaj stílusa. Igen, sokkal szórakoztatóbb egy vagány csaj, mint egy kis szende "elvagyokénasarokban" típus.
El is engedi a lányt azt gondolva, úgyis vele tart, közben bemutatkozik, és vázolja a szituációt. Rebeka bemutatkozása után a lány nevét kezdi ízlelgetni:
- Rebeka... Becka... Becky... Rebi... Jah, nem, az már majdnem ribi. Hogy szoktak téged becézni? - néz tűnődön a magának rabolt lányra teljesen elfeledkezve róla, hogy talán nincs is túl sok joga becézgetni a lányt. Persze sok egyéb körülményt sem vesz számításba. Például, hogy a lánynak tanulhat éppenséggel a suliban tizennyolc bátyja, vagy éppen lehet, hogy az egyik tanár az apja. Egyik sem lenne annyira egyedülálló jelenség...
- Ami a táncot illeti... versenyt nem nyernék, de az ilyen iskolai szintű rendezvényeken azért talán elboldogulok.
Ez finom megfogalmazása annak, hogy a lány jobban jár, ha figyel a lábára, és ha néha - mindig - ő vezet. Nem mintha Aaron falábú lenne, de az ereklyék és a múmiák ritkán kérik fel egy keringőre. Mivel különösebben nincs szüksége rá, ezt a készségét nem gyakorta fejleszti.
- Oh, sok oka van annak - von vállat a fiú, pedig valójában csak egy valóban fontos okról beszélhetünk: ő akarta így. - Például az elbűvölő modorom. Nem mindenkinek jön be, én meg nem bírom, ha amiatt sápítoznak, hogy "paraszt" vagyok.
Pedig valójában nem is az. Maximum bunkó egy picit, de azért a tősgyökeres tahótól messze áll. Viszont szereti megjátszani. Aki átlát a színészetén, az kicsit közelebb juthat a valódi énjéhez, aki meg nem, az talán jól szórakozik hamisított paraszti stílusán.
- Másrészt viszonylag új vagyok még itt, na, meg egyedül akartam jönni. Tudod, mint a lovag a fényes páncélban, aki megmenti a hajadonokat.
Vigyora széles, látható, hogy az utolsó mondatot csak poénnak szánta, de akkor sem sértődik meg, ha nem veszik a viccét.
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 22. 10:45 | Link



A vörös lányra terelődött a figyelmem, akinek alapvetően szép arca volt, de az a ruha olyan ízléstelen volt szerintem, hogy... fú.
- Remélem, keringő közben esik orra. - fűztem hozzá rosszmájúan, majd pár pillanattal később hozzáfűztem: - Ilyenkor értem meg, miért is kerültem a Rellonba.
Aztán Axel átkarolta a vállam egy kicsit, ami kifejezetten jól esett, sokkal több megértés volt ebben a gesztusban, mint bármi sablonos hülye szövegben, amit esetleg egy érzelgős Navinés mondana. Halvány mosoly jelent meg arcomon, mikor megjegyeztem, hogy "hát, ja". De hálás voltam Axelnek ezért az apró mozdulatért.
Amikor a karját nyújtotta nekem, ismét megláttam az említett aurort a tömegben, mintha éppen felém nézett volna. Tekintetemet elfordítottam, és kihúztam magam Axel oldalán. A fiú megjegyzésére azért elvigyorodtam, miközben igyekeztem kiverni a fejemből Dwaynet.
- Ejha, egy félig lánytól ez hatalmas teljesítmény. - néztem fel Axelre. Azért az, hogy legalább húsz centivel magasabb nálam, kellemetlen. - Lehet, hogy inkább nekem kéne téged hazakísérnem, úgyis félig fiúnak számítok.
Az italhoz nem fűztem megjegyzést. Azóta, hogy apa meghalt, nem vagyunk éppen a legjobb anyagi helyzetben, édesanyám nem keres túl sokat az írással. A tandíjat is elég nyögvenyelősen fizetjük be, tehát italra nem lett volna pénzem... Dolgoznom kéne.
Amikor háztársnőm bejelentette a keringőt, apró sóhaj szaladt ki a számon. Nincs bajom a tánccal alapjáraton, csak Warren ne lenne itt... na mindegy.
Felcsendült a zene, amikor elfoglaltuk helyünket a parketten, én pedig kihúztam magam. A keringőt még édesapám tanította nekem, amikor nagyon kicsi voltam, s miután megtanultam, elég profira fejlesztettem a dolgot, szóval nem kellett szégyenkeznem a tánctudásom, vagy a tartásom miatt.
Axel műveltségét mutatta meg, amikor a zeneszerző nevét súgta nekem tánc közben, és hogy maximum öt perc lehet az egész. Mosolyogva egy aprót bólintottam, hogy rendben. Felőlem akár maradhattunk is volna, tényleg, abszolút, ha nem lett volna itt Dwayne. Féltem, hogy mi lenne, ha idejönne hozzám.
Axellel igazán jól tudtam táncolni. Bár sokkal magasabb volt nálam, mégis elég jól egymásra tudtunk hangolódni a tánc közben; be kell vallanom, gyakorlatilag már élveztem az egészet. Senki sem tudja rólam, de imádok táncolni, csak eddig még egy bálon se kértek fel, soha. Egyetlen egyszer sem.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 22. 10:46
Hozzászólásai ebben a témában
Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 22. 11:20 | Link

Kovács Kata Flóra, és a keringő

Ami azt illeti, szegény lánynak hirtelen nem is nagyon tudtam mit mondani. Azért egy ing ott feszített ám a kezemben, szükség esetére, elvégre ki tudja. Kezemet nyújtva neki vezettem be őt a terembe, miközben magyarázni kezdtem.
- Hát, az van, hogy egy fogadás miatt nézek ki így. Remélem, nem bánod. - mondtam halkan, amolyan bocsánatkérő szemeket meresztve a lányra, mert azért mégiscsak elég durván néztem ki így.
És akkor Annelie felment a színpadra, és bejelentette a keringőt, a partnerem nevét is mondva. Mordizomadta! Áh, erről teljesen megfeledkeztem! Kata is felpillantott rám, kissé ijedten, s kinyilvánította az egyértelműt, hogy ezt bizony ő is jól elfelejtette. Keringőzni...?! Én, akinek olyan a mozgása, mint egy robotnak?!
Minden aggodalmamat véka alá rejtve álltam fel, hajoltam meg a lány előtt, s nyújtottam a kezemet, hiszen az mégsem járja, hogy ne keringőzzön a végzős bálon, meg amúgy is, kibírom, valahogy megoldom, mint ahogy mindig szoktam. Alapjáraton amúgy tökre "kecses" a mozgásom állítólag, már a láb nélkül, amikor ugrálok a trapézokon, meg ilyesmik, de hát ezzel a lábbal, nos... ha talán gyakoroltam volna a keringő-dolgot, menne is. Na mindegy. Megoldjuk.
- Gyere, még a végén lemaradunk! - mondtam mosolyogva. - Előre is bocsi a silány tánctudásomért.
Azzal pedig felvezettem a lányt, felkapva magamra az inget. A vörös arc miatt azért jó páran megnéztek, még Annelie arcát is láttam, aki valószínűleg pukkadozott a nevetéstől. Na, semmi gond, legalább nem látszott a vörös festék alatt, ahogy elsápadok a lámpaláz miatt. Mindenki minket nézett, a kezem pedig kicsit remegni kezdett. Az rendben van, ha éneklek, vagy konferálok, és azért néznek. A tánc... az teljesen más.
A zene felcsendült, én pedig léptem egyet, ugye, úgy, ahogy a keringőket kezdeni szokás, mert az az egy szerencsém van, hogy amikor még megvolt mind a két lábam, anya megtanította ezt, hogy a Beauxbatonsban tudjak táncolni a bálokon, szóval, ezzel nem lett volna probléma. De a mozgásom így... egy kicsit darabos volt és furcsa. Izzadni kezdtem, szégyelltem magam, hogy kiálltam ide táncolni, zavaromat azonban igyekeztem elrejteni, ahogy vezettem a lánykát. Furcsák voltak egy kicsit a lépéseim, de tűrhetőek. De nézzük a pozitív oldalát; legalább a ragasztóbűbáj nem engedett el.
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 22. 14:03 | Link

Aaron
Ruha

- Meg az ostorom - mosolyodik el végre kajánul, nem egészen burkoltan célozva arra, hogy Aaront könnyű lenne megnevelni. Vagy ha nem is, pár csapással jobb belátásra bírni. Talán nem is olyan szörnyű a srác és jó lesz az estéjük. A becenevek viszont torkán akasztják a szót. Komolyan? Kíváncsian hallgatja a zseniális variációkat, de a világért se közölné, hogy még a saját nagyanyja is Benzintyúknak hívja. Ez egy hosszú és vicces történet, van némi köze a gyönyörű, vérvörös sportmotorjához. Ami természetesen másfél éve a legkevésbé sem volt legális jogsi híján - bár most már az. Éljen a 18. életév. Ettől függetlenül ide nem hozhatta magával, úgyhogy hiába vezethetné végre, meg kellett válnia tőle. Nem örökre, kéthetente természetesen hazajár majd Marcsihoz és akkor jól meghajtja a kicsikét, talán egyszer elviszi a nagyanyját is, ha végre beleegyezik. Vagyis soha.
- Nem nagyon becéznek, de a Becky maradhat - vállat vonva felel és hangosan felnevet a navinés következő megjegyzésére. A tánc nem olyan nehéz dolog, de Rebeka már most érzi, hogy lesznek az este folyamán bajok vele. - Bízd rám magad, leszek a támaszod - kiölti a nyelvét - a szituációhoz képest abszolút illetlenül, tekintve, hogy ez egy bál - és könnyedén közelebb húzódik, hogy elengedjen maguk mellett egy keringőzni igyekvő párt. Ami azt illeti, egy kicsit még várniuk kell, hogy megcsillogtathassák tánctudásukat, de oda se neki. Annyira nem hiányzik hősnőnknek a mozgás, sosem kedvelte az izzasztó próbatételeket. Kivéve a gördeszkázást. Bob, vagyis a szent tárgy, a kastélyban tartózkodik jelenleg is, de egy ilyen eseményre csak nem érkezhet A Járművel.
- Hmm - töprengőn pillant a fiúra. - Nem feltétlenűl vagy paraszt, csak a humorod... Egyedi - óvatosan mosolyra görbülnek ajkai. Végtére is, míg a rellonos elboldogul vele, semmi sem olyan vészes. Ő meg veszi a poénokat. - Ó, estém megmentője, mivel hálálhatnám meg lovagiasságod? - kissé túljátszva, tágra nyílt szemmel és elámulva bámulja Aaront, mintha csodálatának ő lenne egyetlen, s örök tárgya. Nos, amennyiben szórakozásra vágynak, az itt bőven meglesz.
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. július 22. 17:17 | Link

Aiden
Ruha, haj

Teljesen letaglózta az a fejlemény, hogy Aiden elhívta a bálba. Sok mindenre számított, de erre biztos nem. Tulajdonképpen elkönyvelte, hogy nem fog elmenni, hiába végzős és nem is fog keringőzni senkivel, majd a szobájában marad és lesz valahogy. Úgy érezte kínos lenne felkeresnie bárkit, hogy menjen el vele, végtére is ez nem a lány dolga lenne, nem? Szóval totálisan meglepte, mikor a folyosón előretörve megállította őt a rellonos, hogy elhívja. Köpni-nyelni sem tudott, de hálás volt, nagyon hálás, s igent is mondott.
Ma, a bál napján azért támadnak kétségei: mi van, ha Aiden meggondolta magát? Hiszen ki akarna egy olyan csajjal menni valójában is, aki részegen lesmárolta őt, aztán megvádolta isten haragja se tudja, mi mindennel, ennek tetejében hányt a szeme láttára és kinyögte, hogy anorexiás. Shayleen totális csődtömegnek érzi magát és hiába olyan a ruhája, mintha ráöntötték volna, nem javít savanyú hangulatán. Ezek a sötét gondolatok nem akarnak távozni fejéből, újra és újra kísértik őt, ahogy haján elvégzi az utolsó simításokat. Ha már nem egy főnyeremény, legalább nézzen ki valahogy. Kicsit idegesen indul meg a Nagyterem irányába, várja a sorsát, felkészül arra, hogy a rellonos esetleg meggondolta magát. Nem arról van szó, hogy nem bízik benne, pusztán csak ismeri saját magát, látja saját magát és tudja, nem érdemli meg azt a kiváltságot, hogy most jó legyen neki.
Megérkezve először nem szúrja ki Aident, ez pedig pánikba ejti. Már szólítják is a végzősöket a keringőre, elhangzik az ő neve is és továbbra se találja a párját. Néhány kíváncsi szem rá mered. Elkésett. Shay lekéste az esélyét. A többiek már állnak fel, ő pedig lehajtja fejét, hogy ne lássák vörösödő arcát. A találka időpontját korábbra kellett volna megbeszélni, ennél nem lehetne kínosabb a szituáció. De nem sír. Igazából már minden mindegy.
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. július 22. 19:29 | Link

Shayleen

Nem igazán tudtam hova tenni ezt a nagy meglepettséget, azt meg pláne nem, miért nem hívta meg még előttem valaki. A legtöbb lány már aznap elkelt, amikor felkerült a hirdetőtáblára a bál időpontja, én pedig… nos, valljuk be, nem rohantam rögtön partnert szerezni, eleinte nem is szándékoztam elmenni erre a puccparádéra. Hisz már jó pár évvel ezelőtt túl voltam a sajátomon, erősen kétlem, hogy bármiben is más lenne egy ilyen buli itt, mint Angolhonban.
És ebbe belegondolni egy kicsit szomorú. Most, hogy itt lépdelek ráérősen az izgatott fiatalok közt, akik közül nem is mind alsóbb éves, rettentően vénnek érzem magam. Fintorgok is emiatt egy sort, közben pedig azt csekkolom a mellettem elhaladókon, hogy nem- e adtam túlságosan alá, vagy öltöztem túl – a megadott dresszkód számomra nem volt teljesen egyértelmű. Hiába, férfiből vagyok, honnan kéne tudnom, mi az anyámkínja illik a bohém akármihez.
A nagyterembe lépve tüzetesen végigjáratom tekintetemet a placcon, a csinos lányokon és színes ruháikon, közben pedig igyekszem rátalálni páromra. De hiába kutatom a barna fürtöket, nem lelem a lányt. Annelie pedig időközben megnyitja a partit, ami természetesen a végzősök táncával kezdődik, és történetesen Shayleen végzős, és hát a francba! Meggondolta volna magát az utolsó pillanatban? Nem úgy festett, mint aki egész életében erre a nagy napra *szemforgatás* várt volna. De hát csak nem. Mit is mondott, milyen színű ruha lesz rajta?
Az elkeseredett, letört lányt végül a hatalmas ajtó közelében pillantom meg, és előlem az arcába omló hajzuhatag sem tudja elrejteni vörösségét. Hezitálás nélkül vágtatok át a termen, és ragadom kézen, hogy beálljunk a párokba rendeződött ötödévesek sorába. – Nem késtünk le semmiről, nyugalom.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. július 22. 19:33
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 22. 20:23 | Link

Eris L. Awer-Kowai
Mr. Bohém

Tök átlagos volt nekem ez a néhány jégkocka amit beledobtam az italába, de Eris nem így volt ezzel, ezt elárulta az arckifejezése. Rápillantottam a rágcsámra, aztán vissza rá, hátha megértem a reakciót. Értetlenül pislogtam rá, nem igazán tudtam, hogy miért olyan meglepő és hogyan tanítsam meg, egyáltalán minek.
- Hogy? - értetlenkedésemnek hangot adtam végül, aztán elvigyorodtam a próbálkozását látva. Valami kis csápot csinált az italában. - Te tudod ez? Mi ez? Képes anyag formálod? - felciccentem a kérdéseim végén, mert nem tudtam normálisan feltenni a kérdéseimet a lánynak, ami csak arra irányult, hogy milyen képessége van, amivel tudja pálca nélkül irányítani a vizet. Kezdtem kicsit haragudni magamra amiért ennyire töröm a magyart.
Úgy döntöttem, inkább elterelem a témát és faggatni kezdtem, szeret-e táncolni, mi az amit még bevállal velem itt a bálon. Eszembe sem jutott más a táncon kívül vele, de csak mert tudom, hogy ő nem az a lány, akivel majd le fogunk együtt, röhögcsélve lépni a szobám felé.
- Oké, oké - bólintottam párat immár vigyorogva. Nem is kellett sokat várnunk, mert nagyjából egy-két perccel később az egykori mentorasszonyom bejelentette a keringőt, amivel a szebbnél szebb hölgyikék és a srácok bevonultak. Számomra ismeretlen zene csendült fel, de a parketten mindenki egyszerre mozdult meg rá. Nem titkoltam, a fejemmel ide-oda táncikáltam és amint megláttam, hogy a többieknek is szabad útjuk van a tánctérre, leraktam a poharamat, Eris kezéből kivettem az övét és meghajolva előtte nyújtottam neki a kezem.
- Szabad? - pislogtam fel rá, aztán a parkettre vezettem, ha akarta, ha nem. Egyáltalán nem akaratosan tettem kezeimet a helyükre és teljesen átlagos tánctudásom bemutatásába kezdtem.
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. július 22. 20:55 | Link

K.D.A.


A falnak támaszkodva, bódult figyelemmel követi Katherine-t, miként a színpadhoz siet és lágyan megérinti táncpartnerét. Bár a lány még társai közül is visszapillant rá, és az arcára költöző édes kis mosoly is neki szól, még nem szívesen engedi át másnak, főként nem egy korabeli, és a tizenéves lányok körében biztosan sármosnak számító suhancnak. Az éjlény mozdulatai tökéletesek, akárha nem is betanult koreográfia lenne, hanem egyszerűen a belső, végeláthatatlan ösztön vezérelné.
Az állán sercegő borostával játszadozik, s lustán pislogva figyeli a meghatott végzősöket. Ahogy a körbe-körbe forgó ruhaszegélyeket nézi, eszébe jut saját utolsó tánca is, na meg az egészet végigzokogó partnernője, akit hiába nyugtatgatott, hiába vágott buta képet vagy grimaszolt a legváratlanabb helyzetekben, az a világért nem hagyta abba a sírást. A könnyei záporoztak, amitől az akkor huszas évei elején járó fiatalember rendkívül kényelmetlenül érezte magát, és akit a haverok emiatt később, a banketten végig azzal cukkoltak, hogy olyan rosszul táncol, hogy még szerencsétlen Abrial is elsírta magát tőle. A ma már kellemes emlékre elmosolyodik, aztán felpillant az éppen meghajló végzősökre, és felveszi a szemkontaktust a meginduló tömegben felé tartó, immáron szabad nővel.
Könnyű, sietős mozdulattal távolodik el a faltól, s kiegyenesedvén közelebb lép az emberek között hozzá lavírozó vámpírhoz. Szája szegletében mosoly bujkál, azonban mikor Katherine megtorpan, az elhalványul, s a másikat fürkésző tekintete azonmód komorrá válik. Talán máris megbánta?
Dermedten figyel, szürkéskék szemeit egy pillanatra sem veszi le Róla. Baj van? Kérdésemmel rosszat tettem volna? Talán túl korai, túl emberi volt. Talán nem is akarja. Lehet, hogy engem sem akar.
Annyira fél a nő övéit kutató íriszeitől, hogy az a lehetőség fel sem merül benne, hogy esetleg Katherine is pontosan ugyanarra gondol, amire ő is. Hogy ő is hasonlóan rémült és riadt. A vámpír tőle szokatlan bátortalansággal, egészen gyámoltalan léptekkel közeledik, mire a férfi is megindul, hogy jobbját felé nyújtsa, és a minden kétséget feloszlató kérdésre már felszabadult mosollyal feleljen.
- De még mennyire - mondja, és büszke tartással vezeti kedvesét a parkettre. Ott megállva elegánsan felé fordul, és a belé költöző kábult boldogságon át pillant le rá. Katherine hozzábújik, és ő eltekintve a szabályos keringőformától, meghitt lassúzásba kezd. Keze a vékony derékra csúszik, arcát a barnaság fejére hajtja.
- És hogyan tovább? Végeztél az iskolával, szabad vagy - enyhe izgalommal veti fel az újabb aggasztó kérdéskört. Izmai bár megfeszülnek, mozdulatai lágyak maradnak. - Külföld? Anglia? Mit szeretnél csinálni? Mik a terveid?
A mellettük egymásba bújt diákokat nézi, s közben arra gondol, hogy végtére is, mindegy milyen válaszokat kap. Ha kell, felhagy hivatalnoki állásával, ha kell elköltözik a világ végére. Mindegy, mert semmi nem függ tőlük. Semmi nem köti Bogolyfalvához. Nincs itt mása, csak egy ürességtől kongó háza, ahová esténként túlórázni és aludni tér haza. Nincs itt semmi pótolhatatlan. Egyedül csak Katherine.
Hozzászólásai ebben a témában



Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. július 22. 21:09 | Link

Aiden

Shayleen teljesen paffra kerül. Mitévő legyen most? A neve elhangzott, de párja az nincs, így pedig nem keringőzhet. Bármennyire is igyekszik, hirtelen pár könnycsepp kezdi csípni a szemét. Utálja, ha gyenge. Nem akar gyenge lenni, de nem csodálkozom a viselkedésén. Kudarcot vall a gyógyulásban is. Az utóbbi napokban alig mozdul ki a szobájából, ahogyan enni sem eszik. Fogalma sincs, mikor érkezett meg ez a hullámvölgy, de eredményezett pár mínusz kilót. Szégyelli a dolgot, a legutóbbi Zójával való találkát le is mondta, nem akar beszámolni a romlásról, pedig ez minden szakkönyv szerint természetes, de neki nem. Ahogy egyre mélyebb süllyed a depresszióba rájön, neki fogyókúrára van szüksége, az az egyetlen biztos pont az életében. Még Aiden is ráunt.
Ezekkel a gondolatokkal bámulja a földet, mikor valaki megragadja a kezét és húzni kezdi. Ijedten kapja fel a fejét és hirtelen megkönnyebbülés árad szét testében. Eljött. Itt van. Akkor Shay mégsem szúrta el annyira, mint hitte. Továbbra is kissé meglepetten pislog a fiúra, miközben a tánc megkezdődik. Kezek kerülnek a kezekbe és csusszannak hátakra, a zene pedig felcsendül. Most megint közel van a rellonoshoz, ami mint máskor is, most is furcsa érzést kelt benne. Soha nem volt még senki ilyen közeli barátja, mint most ő.
- Ne haragudj, hogy késtem, én... - elvörösödik arca, ahogy lesüti szemét. Alig bírja tartani a szinte kötelező szemkontaktust a másikkal, sőt, nem is bírja. Hirtelen olyan nevetségesen érzi magát a ruhájában, a gondosan elkészített hajával, azzal a nagyon halvány pirosítóval, amire - így utólag meggondolva - semmi szüksége sincsen. Bolondot csinált magából, hogy nekikeseredett ahelyett, hogy korábban jön és megkeresi Aident. De már mindegy, végül is táncolnak és kellemes érzés a fiú erős karjaiban lennie. Szinte egy örökkévalóságnak tűnik, mire véget ér a szám és meghajolhatnak. Ó te jó ég, utálja a feltűnést, így szó szerint arrébb menekül, megragadva partnere kezét.
- Köszönöm, hogy eljöttél. - mélyen a fiú szemébe néz és észre sem veszi, hogy idő közben teljesen elvész benne.
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. július 22. 22:04 | Link

Shayleen

Tenyerembe zárom a törékeny, vékony ujjakat és erősen tartom, arra alapozva, hogy a lány magas sarkúban van: egy botlás, és máris tényleg kényelmetlenné válik a ma esti móka. Jobb az elővigyázatosság. Bár nem utolsóként, de sokadikként érünk a parkettre, lemaradva arról, amikor Annelie felkonferálná a navinést, és táncpartnerét. Ebből kiindulva nem lep meg, hogy a tempó továbbra is kissé gyors, alig vesszük fel a kezdőpózt, már indul is a banzáj. Közelebb húzom magamhoz Shayleen-t, a kezem a hátán pihen, tenyerét az enyémbe csúsztatja, és úgy vezetem végig a lépéseket, mintha világéletemben ezt csináltam volna. Jó, talán vannak nálam profibbak, de ahhoz képest, hogy nem gyakoroltunk együtt… És hé, nincs semmi meglepő abban, hogy tudok táncolni! Olyan családba születtem, ahol teljesen elvárt volt, hogy elsajátítsak néhány mozdulatot.
- Pár perce vagyok csak itt én is, és mint mondtam… a lényegről nem maradtunk le – mosolyodom el. Emelem a lányt, forgatom, majd visszahúzom magamhoz, és bár amikor a próbát néztem, még méltatlankodtam is, hogy ugyan már, minek ilyen hosszú nyitótánc, a fele banda amúgy is utálni fogja alapvetően azt is, hogy ki kell állnia az iskola elé. De belülről az egész csupán egy pillanatnak tűnik, még csak meg sem erőltettem magam.
A meghajlást követően csak úgy lobogok a menekülő lány mögött, ahogy próbálom tartani a lépést, méltatlankodva ki is nyögök valami értelmetlen, összefüggéstelen káromkodásféleséget. Csak most adódik alkalmam úgy igazán végignézni Shay-en, eddig a nagy rohanásban szinte fel sem fogtam mást, csak hogy oké, itt van, mehet a menet. Mármint, khm.
- Gyönyörű vagy – állapítom meg pislogva párat, majd eljutnak a tudatomig a szavai, és a meglepett-révetegből azonnal gyanakodóra vált a pillantásom. – Talán felmerült benned, hogy cserben hagylak?
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 22. 22:09 | Link

.:Mat-Bál:.
Ruha - Pipőőő


Elmondhattam magamról aznap, hogy igazán kitettem magamért. Déltől segítettem kitakarítani aztán rendbe rakni a nagytermet, hogy minden passzoljon a bulira és még egy rellonos barátomnak -Lucának- is segítettem ruhát választani a bálra.  Reméltem, hogy tényleg eljön, és tudunk majd beszélgetni.
Alig volt másfél óra a kezdésig, én pedig még sehol sem tartottam.  Amint betoppantam az Eridon klubhelyiségébe a szemem elé tárult a puccba vágott diáktömeg. Sosem volt igazán erősségem az alkalmazkodás és az, hogy beálltam a sorba, de most muszáj volt.  Azonnal átfurakodtam a felsősökön és felrohantam az ágyamhoz.
Volt egy hatalmas utazóládám, abból kivettem egy hófehér ruhát, igazán natúr egy textil. Nem volt rajta semmilyen minta, semmilyen fodor, csak annyi extrát véltem felfedezni, hogy a hátam kilátszott belőle, de az is csak a derekamig, onnéttól takart. Elől pedig spagetti pántok díszítettek egy nem túl mély dekoltázst. Amint előkotortam azt a nyamvadt dresszt, végre hasznát vehettem a lebegtető bűbájnak, amit bűbájtanon tanultam. A ruha a levegőben könnyedén libegett, mintha csak egy fogason lógott volna, a szandálomat pedig kikotortam az ágyam alól. Dobozostul. Ezután elsuhantam lecsutakolni magamat, hajat-fogat mostam a hajamat babarózsaszínre befestettem, közben kifestettem a szemeim enyhén, amiatt, hogy minél natúrabbnak tűnjek és ne műnek. Bár a rózsaszínhajam és a septumom nem erről árulkodtak.
Hamar elkészültem, még volt..... mínusz tízpercem. Elkéstem. Mat már biztosan várt engem a találkahelyen, ha csak kínjába el nem indult az Eridon torony felé. Ha nem festettem volna a hajamat talán hamarabb kész lettem volna, de nem. Nekem hajat kellett festenem.
Végül a nagy rohanásban, egy nem túl nőies fékezéssel megérkeztem a páromhoz, akit pár pillanattal ezelőtt szúrtam ki.
-Szijaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa! –visítottam fel, amikor végre bepótoltam a kilométerhiányomat, ami már igencsak hiányzott Madagaszkár óta. – Bocsi, hogy késtem! Nagyon meg várakoztattalak? – felpillantottam a srácra.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. július 23. 08:23
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. július 22. 22:53 | Link

Aiden

Aiden magabiztos mozdulatokkal vezeti a lányt, aki szinte csodálattal követi. Hiába, a fiú mindig tud neki újat mutatni. Talán ezért is kedveli annyira őt: mert mindig kirántja a sötétségből, amibe újra és újra belesüpped. Nem nehéz gyengének lenni és engedni a betegségnek, a magánynak, a depressziónak és mindennek, ami csak lefelé taszítja az embert. Azonban fél is tőle: az érzelemáttétel veszélyes dolog, mert ha egyszer csak az alany eltűnik, a beteg összetörik. A saját lábára kell állnia, de ez egyre nehezebben megy neki, főleg mert úgy tűnik, egyetlen ember mellett él igazán.
- Igazad van - bólint végül és kiengedi a benn ragadt levegőt. A tánc további része csendben telik, csak forognak és emelkednek, suhannak a parketten. Viszont egyetlen dolog beárnyékolja a táncot. Ugye nem túl nehéz? Mármint, amennyi emelgetés van, ugye nem akkora, mint egy vemhes tehén? Igyekszik megszabadulni ettől a gondolattól, ám mindhiába. Annyi a szerencse csak, hogy arcára nem ül ki mindez. Amint vége, lehúzódik gyorsan és oda sem figyel Aiden káromkodására. Majd elhalkul a cifra és valóban, megtörténik. Megállva szembe is fordul vele, ez azonban végzetes dolognak bizonyul. A dicséretre lábujja hegyéig elvörösödik és szinte rögtön leszegi a fejét.
- Köszönöm - ezeket az ösztönös reakciókat persze a fiú már jól ismerheti, amilyen sok időt együtt töltöttek eddig... De Shayleen csak nem tud uralkodni magán, könnyű zavarba hozni. A kérdésre felkapja fejét, majd cipőjére szegezi, vagyis inkább ruhája szegélyére. - Nem erről van szó, csak... Ki akarna velem táncolni? - kínos mosolyra húzódik szája, ahogy ismét felpillant és szinte rögtön folytatja is, mielőtt elveszti maradék bátorságát. - Meg nehéz is vagyok, aztán ki emelgetne egy... Tehenet - az állatot már csak mormolja maga előtt, ebben a zajban pedig, ha van szerencséje, a rellonos meg sem hallja, mi csúszott ki a száján. Elképesztő, hogy milyennek látja magát és én magam sem hiszem el, hogy ezt képes mondani. Olyan szép és vékonyka, szinte összetörik az ember kezében, ha szorosabban fogja. De mintha ez számára láthatatlan lenne. Végül megköszörüli a torkát és ismét Aiden szemébe néz.
- Azt hiszem... Vagyis csinálhatnánk valamit - beharapja alsó ajkát, aztán megpróbál egy elszabadult tincset kifújni a szeméből. A fenébe is. Nem elég, hogy a kinézete amúgy is maximum tűrhető, most már az sem. De ezt már tényleg nem osztja meg a másikkal, semmi szükség rá, ez végül is egy végzős bál, az ő napja. Még akkor is, ha kissé feszeng és megint a vödör fenekén ül.
Hozzászólásai ebben a témában

Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. július 22. 22:56 | Link

Konstantin


Gondolataim a tánc közben ezer úton jártak. Nem tudhattam biztosan, hogy jó döntést hoztam-e, hogy nem okozok fájdalmat neki, vagy hogy a későbbiekben hogyan alakul a viszonyunk, de egy dolgot tudtam, visszafordíthatatlanul és megmásíthatatlanul beleszerettem.
A jövőm –a személyes jövőm- ebben a pillanatban olyan apró tényezőnek tűnt, mely felett könnyedén elsiklottam és innentől csak a mi számított. Talán ostoba voltam és meggondolatlan. Talán túl fiatal voltam mindahhoz, ami történt, talán az emberségemmel együtt az eszemet is elveszíthettem. Elvégre volt idő, mikor én voltam a nagy és vérszomjas vámpír, az igazi vámpír. Akkor nem számított, ki és hogyan akad az utamba, csak dacolni akartam, mert elveszítettem valakit, aki borzasztóan közel állt a lelkemhez.
Konstantin vállán pihentettem a buksimat és sehogyan sem akaródzott válaszolnom a kérdéseire. Fogalmam sem volt róla, mit mondhatnék. Tervek? Nekem terveim? Az életben nem voltak még épkézláb terveim, miért éppen most kezdtem volna megkomolyodni és agyalni? Mindig spontán cselekedtem, mint mikor megpattantam Osloba, hogy vámpír eledel legyek, vagy ahogy Firenzében lekaszaboltuk a klán nagy részét. Ebből is látszik, hogy nem vagyok a logikus döntések és a tervezés nagymestere.
-Itt kell maradnom. –a könnyebbik kérdéssel kezdtem. -Itt van Gwen és minden emlékem. Nem szívesen hagynám el ezt a helyet még egy ideig.
Voltak jók is, rosszak is, de tény, hogy itt töltöttem az életem nagy részét és nem akartam ettől megválni. Na, meg aztán Konstantin sem szívesen mozdítottam volna el a munkája mellől, tudtam mennyire fontos szerepet játszik az életében. Ő a szerelme… részben
A munkalehetőségeim száma nem verdeste a plafont. Három eshetőség állt fenn, vagy folytatom a véres melót a bátyám mellett, vagy beállok az apám mellé és hasonlóan véres kalandokba keveredek, vagy pedig átveszem a nagyszüleim és édesanyám cégének a vezetését. Megunta már, szeretett volna háttérbe húzódni és úgy gondolta, én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy folytassam a munkáját.
A legkevésbé veszélyeset vezettem elő.
-A családomnak van egy vállalkozása Londonban. Édesanyám szeretné, ha én vezetném ezt az egészet, ezt pedig innen is megoldhatom. Az ingázás pedig nem lenne túl vészes… nagyon gyors vagyok. –felnevettem és felemeltem a fejemet, hogy a férfi szemébe nézhessek. -Te menni szeretnél?
Hozzászólásai ebben a témában
Simon Marcell
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 122
Írta: 2015. július 23. 07:52 | Link

Podmanicky kisasszony

Kellemetlenül éreztem magam, hogy később érkeztem a KH-ba Annánál, mert nem szokásom a késés és ne a hölgy várjon már énrám. Sűrű bocsánatkérések közepette konstatáltam, hogy nem késtem, korábban érkeztem, de a lány még korábban. Karomat nyújtva, izgatottan néztem rá és vezettem a nagyterembe. Még sohasem voltam bálon, be kell, hogy valljam. Elég nagy újdonság ez számomra és nem szeretném elrontani Anna estéjét.
A múltkor Noénak sikerült megtámadnia a hölgyikét, vagyis inkább a füzetét amiben a fiam szerint szép színes rajzok voltak és hát valahogy ki akartam engesztelni. Nem jutott más az eszembe, csak hogy elviszem a végzős bálba. Egyébként én még a sajátomon sem voltam, mert Amélia akkor már terhes volt, mással pedig nem mehettem.
- Egyébként nagyon csinos vagy - jegyeztem meg neki mielőtt beléptünk a terembe. Hát én nem vittem túlzásba az öltözködést. Fekete farmert és betűrt bordó inget vettem fel vászoncipővel. Őszintén nem tudtam, hogy hogy is kéne felöltöznöm, vagy egyáltalán Anna miben lesz, de ezt is sikerült színben összehoznunk. Jó, egyébként édesanyám aggatta rám az inget, mert otthonról jöttem. Szeretem, hogy egyik pillanatról a másikra feltűnhetek itt-ott a hoppanálással és így bármi gond adódik, haza tudok menni Noéhoz.
- Csúcs - bólintottam elmosolyodva. Én kevésbé voltam lelkes, kicsit frusztrált ez az egész szituáció. Nem szeretem, hogy megnéznek az emberek és ez tipikus magamutogató rendezvény. Mivel én vagyok a férfi, az én dolgom volt vezetni a lányt és hát...ja, elvezettem az ajtóból, körbenéztem gyorsan és feltettem a nagy kérdést.
- És most? Inni, enni, mit szeretnél? Úgy tudom a végzősök táncolnak először.
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. július 23. 19:44 | Link

Wolgicsapat

Dress, haj meg a profilképen :3

Mekkora királyság ez az iskola! Alig jöttem, máris bált rendeznek. Mondanám, hogy a tiszteletemre, de annyira nem vagyok én öntelt, meg amúgy is kiírták, hogy a végzősöknek. Ezen a legszebb éven szerencsére én már túl vagyok, svájcban is meg volt ez ünnepelve rendesen, bár ott a sikeres vizsgák után tartottak ilyet, hogy méltóképpen búcsúztassuk a tanárok szigorságát. Az alattunk lévő évfolyam szervezte és díszítette a termet, marhajól nézett ki az egész. Itt most a bohémság a küldetés célja, nagy mázli, hogy vettem még tavaly olyan ruhát odahaza, amin még a szitakötők is repdesnek. Szeretem a szitakötőket, alig élnek pár napot, de akkor mindent beleadnak. Aztán megeszik őket a békák. Hihi, ennek a sulinak BéKá a rövidítése. Remélem, engem nem esznek meg. A mestertanonci efironszobában már belőttem minden szükséges kelléket magamon, viszont srácot egyet sem ismerek aki elhívott volna, úgyhogy egyedül baktatok le a szokásosnál több késéssel a Nagyterembe. Kész káosz ez a kastély, de szerencsére vannak még késők akik szívesen eligazítanak a bál helyszínére. Beérve először is elámulok a díszítésen, igazán kitett magáért az itteni csapat, aztán a korgom egy hatalmas gyomrással jelzi, hogy harapna valamit. Hát, nekem úgy sincs táncpartnerem, meg olyan bénán táncolok, jobban is jár velem a látens srác, úgyhogy eloldalgok a kajálós asztalok felé, félig a falnak lapulva, mint valami dzsémszbond, nehogy a keringőzők nekem akarjanak keringeni. Egy újabb eget zengető mocorgás jelzi nekem odabent, hogy megint elfelejtettem egész nap enni. Rólam tudni kell, hogyha ennem kell, kizárok mindent és mindenkit amíg nem tömöm tele a hasamat. Meglátok egy kedves kis párocska melletti asztalon pár muffint meg hasonló finomságot és vérszemet kapva megrohamozom az étkeket. Jóformán fellököm a srácot mikor kikapom előle a csábító süteményt amiért épp nyúlt volna és mohón be is tömöm a számba, aztán fogom a következőt és hörcsög módjára elraktározom azt is. Amikor a tudatomig elérnek az ízek esik le, hogy gyakorlatilag befurakodtam egy párocska közé. Ijedten pillantok rájuk, teli szájjal igyekszem bocsánatot kérni, amivel azt érem el, hogy a nedves morzsák elérik a csinos ruháikat. A szám elé kapom a kezem, röhögőroham akar rámjönni és le is akarom nyomni a nagy falatot, aminek a következményeként vihogóformán kezdek fulladozni. A szerencsétlenségemben meg a jókedvemben még a könnyem is kicsordul, de biztos ijesztően nézhetek ki a torkomat fogdosva, a számmal a fülemig érve, aztán ráesve az asztalra levegőért küzdve. Mondanám, hogy ma se kellett volna felkelnem, de legalább a megbűvölt Hold felettem drámaivá teszi a hangulatot.
Utoljára módosította:Boglár Gréta, 2015. július 23. 19:46
Hozzászólásai ebben a témában

Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 00:33 | Link



- Te aztán tudod, hogy néz ki egy rellonos jó kívánság - neveti el magát Cyanne megszólalását hallva. Az auror említésére átkarolja a lány vállát kicsit, majd hamarosan már a karját nyújtja neki és még azt is megígéri, hogy a csárdában tett kitérő után hazakíséri.
- Hogy megjegyezted - vigyorog, mintha csak valami kiemelkedő dicséretet kapott volna éppen, majd elgondolkodva ráncolja a homlokát és megvakargatja az állát is.
- Mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy majd legközelebb? Most kivételesen biztos vagyok benne, hogy hazafele nem tévednék el a sötétben - teszi meg mai nagylelkű ajánlatát, majd még azelőtt jelenti be Annelie a táncot, hogy szóba állhatna bárkivel is a többé-kevésbé, de mostanra már inkább csak kevésbé ismert évfolyamtársak bármelyikével is. A sokévi zeneoktatásnak megvan az az előnye, hogy amint felcsendül a zene, nagyjából meg tudja állapítani, mennyi idő múlva is ér véget. Továbbra sem igazán lelkes attól a ténytől, hogy itt lehet, ez a nyárias hangulat valahogy nem fogta meg annyira, meg egyébként sem tudja abbahagyni egy pillanatra sem a folyamatos idegeskedést, hogy mikor is érkezik bármiféle hír az apjáról. Igyekszik Cyanne-re figyelni, a zenére, a táncra, valahogy nem térni vissza folyamatosan ahhoz a gondolathoz, hogy de mikor küldenek már egy baglyot, és kivételesen elmondhatja, hogy azért arra a megközelítőleg öt percre, amíg keringőznek, sikerül is.
- Igazán elbűvölően táncolsz - mondja a lánynak, miközben már lassan végéhez közeledik a nyitótánc, majd ha már a zene utolsó hangjai is elhaltak, elengedi és meghajol felé illedelmesen.
- Köszönöm a táncot- mosolyog rá - Szeretnél még maradni esetleg vagy jöjjön a ma esti B terv? - kérdezi máris, amint elkezdik ellepni a táncolni vágyók a táncparkettet.
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. július 24. 09:01 | Link

Péter Fanni

Ruha


Végzős bál?! Egy költői kérdés: túlzás az, ha már öt órával az esemény előtt készülődni kezdünk? Áh, dehogy! Na, de mindegy is! Először is fogtam és beleástam magam a szekrénybe, hátha találok valamiféle elvárásoknak megfelelő göncöt. Igaz, öt perc különbséggel, de egyenként előhalásztam a darabokat a szekrényem ruha-tengeréből, a végén pedig áttekintettem az ágyamra dobott végeredményt: egy halom gyűrött mosogatórongy kupac mosolygott vissza. Hanyat-homlok elő a vasalót, és hajrá! Viszonylag elég gyorsan végeztem, fast-menetben felrángattam magamra a dolgokat, végül belenéztem a tükörbe: "Hát, kicsit Eridon-feeling, de végtére is a partnerem is ebből a házból jött, szóval hátha értékelni fogja. Vagy ki tudja?" kommentáltam az összeállítást, végül rámondtam az áment. E különleges alkalom végett betettem a kontaktlencséimet, mondván abban talán kicsit jobban látok. Oké, minden megvan?! Még egy utolsó pillantás a tükörben, aztán spuri a bálterembe! Szerény véleményem szerint még nem sok olyan eset fordult elő, amiért ilyen gyorsan futottam volna. Hirtelen lefékeztem a bálterem előtt. A párom sehol. Mindjárt minden egyes kis opció felvetette magát a fejemben. Késtem és azt gondolta, nem is jövök, így felment a klubhelyiségükbe? Vagy akadt más partnere és elfelejtett szólni? Ehhez hasonló gondolatok sokasága cikázott villámokat megszégyenítő sebességgel a fejemben. Ekkor rápillantottam az órára: nyolc óra tíz. Úgy járkáltam a bálterem előtt, karba tett kézzel, mint aki a háborúból várja vissza szeretett hitvesét. Ekkor észre vettem egy rózsaszín hajú, fehér ruhás lányt, aki eszeveszett tempóval robog felém. Megállt, és megszólal. Én meg tágra nyílt szemekkel és összepréselt ajkakkal úgy néztem rá, mint egy idióta. Csak későn esett le, hogy meg is kéne szólalnom valamikor.
- Hát...öhm...szia! -köszöntem kissé fura és bizonytalan mosollyal- Áh, dehogy, én is csak most jöttem! -legyintettem, már valamivel értelmesebb arckifejezéssel. Végignéztem a lányon! Nagyon csinos volt, habár valahol éreztem, hogy az a ruha nem a kedvence.
- Nagyon szép a hajad és a ruhád! -dicsérem meg és enyhe zavaromban megvakartam a tarkómat. Remélem nem érti félre a bókot! Bevallom, eléggé be voltam úgymond' sózva a bál miatt, szóval megpróbáltam beterelni a beszélgetést a terembe.
- Őh, be szeretnél menni, vagy maradjunk még egy kicsit itt kint? -kérdeztem kicsit bátortalanul, elvégre ezt azért mégiscsak meg megköveteli az illem.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2015. július 27. 19:45
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 24. 11:11 | Link

.:Mat-Bál:.
Ruha - Pipőőő


Késésben voltam. Úgy rohantam a Nagyterem felé, mintha csak az életem múlt volna azon, hogy odaérjek. Amekkora sebbel-lobbal közlekedtem, a ruhám - a sebességem miatt - mögöttem már annyira felemelkedett, hogy vízszintesen szállt a hajammal együtt. Akik pedig az utamba kerültek, azokat fellökhettem, csak amiatt, hogy mihamarább ott legyek a találkahelyen. Mi tagadás, egy mini rózsaszín Hulk voltam.
Amikor megpillantottam a navinés pajtásomat, egy satuféket benyomtam, így már csak a szandálommal csúsztam a kopott márványpadlón, körülbelül úgy nézhettem ki, mint aki snowboardozik. Kiöltözve. Saruban. A márványpadlón.
 Amint megérkeztem, kicsit túl is csúsztam, mint kellett volna, így visszább léptem Mat elé. Azonnal üdvözöltem, a szokásomhoz híven, hatalmas vigyor kúszott az arcomra, a karjaimat kitártam, a hangulat fokozása érdekében. Pár pillanatig csendben álltam előtte, a mosoly az arcomról le nem tudott hervadni, viszont a karjaim leeresztettem, mert már nem éreztem őket. A meglepett fiú, most vagy köpni-nyelni nem tudott, ahogy berobbantam az éterbe, vagy csak összetört benne egy világ, hogy mennyire retardált vagyok. Vártam még egy picit, amikor végre megszólalt.
- Na zsír! - egy megkönnyebbült sóhajjal jeleztem, hogy megnyugodtam.
- Köszi! - jól esett a bókja, még ha nem is voltam teljesen megelégedve magammal. Pici pír is megjelent az arcomon. Még sohasem kaptam bókot senkitől, aki nem az apám. Zavaromban azt a pár kósza hajszálamat hátratűrtem a fülem mögé vissza, oda ahonnan kiszöktek. Talán sikerült lepleznem. Igyekeztem vissza zökkenteni magamat a normális kerékvágásba, így bele karoltam a srác karjába, majdcsak megindultam befelé.
- Hát persze, hogy bemegyünk! Még a végén lemaradunk a végzősök táncáról!- Sikerült. Úgy vonszoltam magam után, mintha csak kötelező lett volna bemennünk.  - Gyere, ne szégyenlősködj! Mutasd meg mennyire is vagy dilibogyó, úgy, mint én! - elengedtem a fiút két levegővétel közt, amíg bátorítottam, majd csak a mutatóujjaimmal a pofimat bökdöstem, csücsörítettem, amit egy bárgyú vigyorral párosítottam.. Csak azért, hogy kicsit nevessen vagy megpróbálja elengedni magát. Viszont a bandzsítást meghagytam későbbre, hátha még jól jön.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 24. 11:50 | Link

Léni <3
kinézet

Léni végez. Milyen gyorsan is telik az idő. Ez persze azt is jelenti, hogy jövőre majd ő lesz soron, most egyelőre azonban annak örül, hogy tavaly olyan szépen megtanultak keringőzni, hogy most gond nélkül menni fog. Nem is izgul ezen cseppet sem. Hosszú, könnyű fehér ruhába bújik ez alkalomra és bár vannak a ruhához illő gyönyörű magassarkú cipellői is, egy kényelmes saru jobb választásnak tűnik. Legutóbb is majdnem elütötte szegény Ervint, amikor egyetlen pillanatra nem figyelt és kibillent az egyensúlyából, most meg mégiscsak őket fogja nézni mindenki, hiszen bár nem végzős, de ő táncol a hercijével. Haját kiengedi, hadd göndörödjön kedvére, egyetlen és tulajdonképpen állandó ékszere pedig, a málnás medál, ott lóg a nyakában. Szokásához híven ismét sikerül megvárakoztatnia kissé Lénijét, még szaladnia is kell egész úton a navinében, hogy nagyon ne késsen a megbeszélt találkáról. Csak úgy repül az idő, és annyira sokáig válogatott a fülbevalói között ismét, hogy végül anélkül érkezik meg. Ennek tudatában kicsit igazgatja is a haját még az ajtón belépve, hogy ne legyen feltűnő, mert bár mást biztos nem is érdekel ez az aprócska tény, őt egy kicsit mégis zavarja, hogy ismét rosszul sikerült felmérnie a rendelkezésére álló időt és ez az eredmény. A késést persze mégsem választhatta, hiszen ez Léni nagy napja, a nyitótáncról nem maradhat le egy pár fülbevaló miatt. Szőke hercije kezét fogva pillant körül a terembe lépve, és rögtön rádöbben, hogy mennyire hajszálpontos is ez az érkezés - mert hiába DÖK-tag, ő ma egyszer táncol és erre összpontosít ebben a percben, mintsem esetleges utolsó simításokra -, amikor már Annelie elkezdi olvasni a névsort. Gyorsan be is állnak a táncparketten a helyükre. Megszusszanni igazán csak ott mer, de a következő pillanatban már ki is húzza magát és jöhet az a keringő. Tánc közben nem beszél, de azért megjegyzi magában, hogy igazán szép lett a nagyterem, és remélhetőleg jövőre nekik is valami hasonlóan remekbe szabott, csodaszép végzős báljuk lesz.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. július 24. 11:54
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 24. 13:06 | Link

Wolgicsapat *-*


 A párom úgy tűnt, nincs beszédes kedvében. Csupa egyszavas válaszokkal reagált a kérdéseimre, a leghosszabb mondata az: "ez csak egy bál, nem?" volt. Persze nem lehet mindenki olyan fecsegős, mint az átlag, de lassan kezdem úgy érezni, valami baja van. Remélem nem velem. Velem miért lenne baja? Jó, késtem, de azon felül megtisztelve kéne érezze magát. Igazából rendesen akadt volna lány, aki csak arra várt, hogy elhívjam. De átváltottam randomwolgiba és elhívtam Kamillát. De nem bánom, sosem bánom amit tettem. No de ha nem velem van a baj - mert velem már hogy lehetne... - akkor mi a gond?
 Éppen azon voltam, hogy megfogalmazzam ezt a kérdésemet, amikor elkezdődött a keringő. Szolid vigyorral és csodálattal figyeltem, ahogy kivonulnak a táncparkettre és nekilátnak. Főként Ruit figyeltem, nem tudtam róla elképzelni, hogy valaha is keringőzni fog.
 Sokáig néztem őket, valahogy teljesen a zene hatása alá kerültem és nem észleltem, ahogy egy lány furcsa, mániákus szemekkel közelít. Ha észrevettem volna, valószínűleg megijedek és behúzom a nyakam, mert valakit megint felidegesítettem valamivel. Aztán kezdhetek magyarázkodni. Még jó, hogy abban jó vagyok. Azonban éppen csillogó szemekkel a pörgő-forgó párokat figyeltem, miközben hátrafelé nyúlva egy újabb muffint próbáltam megkaparintani. Már éppen megcirógattam az ujjam hegyével, amikor az apokalipszis elkezdődött. A kis édes süteményem hirtelen eltávolodott az ujjamtól, lassan elkezdtem letérni az X-tengelyemről és szigorúan monoton csökkenő függvényben közeledtem az Y-tengelyemhez. Szerencse, hogy kviddicses reflexeim  vannak, így villámgyorsan megtámasztottam magam a lábammal. Ránéztem a furcsa jelenségre (aki amúgy kifejezetten csinos volt), mire az leköpött. Nem úgy, ahogy Ruival szoktunk köpködni, célirányosan és összesűrítve a cuccot, hanem porlasztva, sütivel elegyítve a nyálát. Trükkös, trükkös. Letöröltem egy nagyobb darabot a szám széléről, aztán odahajoltam az immár asztalon fuldokló lányhoz. Azon gondolkodtam, hogy megveregessem-e a hátát. Valószínűleg kiköpné az összes tartalmat az asztalra. Az addig még hagyján, de vajon utána mit akar azzal kezdeni? Áh, inkább fulladjon meg.
 Idáig jutottam a gondolatmenetemmel, aztán magamnak ellentmondva csakazértis megveregettem a hátát. Jé, Kamillát is így kellett ápolgatnom, amikor nagyon-nagyon hasonlóan odavágódtam répatortázni. Az egyetlen különbség a köpködés volt. Nem szokásom.
 - Hali. - köszöntem az apokalipszis lovasának. Mit kellett volna mondanom? Jó, mondjuk megkérdezhettem volna, hogy jól van-e. Én viszont a köszönés után csak letöröltem az arcomról a maradékot, és megpróbáltam a ruhámról is eltávolítani a cuccot. - Esetleg szeretnél csatlakozni szerény társaságunkhoz? - kérdeztem felhúzott jobb szemöldökkel és picit zavarodott mosollyal. Igazából szimpatikus volt a jövevény. Magamra emlékeztetett egy picit.
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 24. 15:55 | Link

Wolgicsapat *w*

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}


Na jólvan Farkas Kamilla, mostmár aztán szedd össze magad, nem vagy te ilyen. Vagyis, részben nem ilyen, például az a része, ami most elő kéne jöjjön, nagyon szöges ellentéte ennek az egésznek. Meg amúgy is, ez, hogy itt ülnek, és nem beszélnek egymással, olyan, mintha mindketten egyedül jöttek volna, pedig közben nagyon nem. Szólásra nyitotta száját, hogy kérdezzen valamit, akármit, valami sablon dolgot, ami mondjuk épp nem az időjárás, hanem valami más, például, hogy mióta kviddicsezik, vagy akármi. Csak a keringő félbeszakította. Utána az szakította félbe, hogy a párja épp nagyon belemerül a nézésbe. Ami mondjuk nem volt akkora nagy életbevágó dolog, szóval már épp összeszedte a másik Kamit, hogy harmadjára is nekigyűrkőzzön a nagy kérdésnek, amikor valami ismeretlen valami közbeavatkozott. Vagyis valaki. Az egész helyzet tök vicces volt. Előszöris, Wolgast ujjai közül csak úgy eltűnt a muffin, utána majdnem eldőlt, utána meg a rabló egyzserre kezdett enni, röhögni, köpködni és fulladozni. Itt volt a pillanat, amikor leomlott minden tartózkodás, jég, beton, tégla, meg még amikből az ilyenek készülni szoktak. Ezt most persze nem olyan drámaian kell elképzelni, mint ahogy a filmekben szokott lenni, hogy a csaj tekintete ellágyul, és hirtelen megered a nyelve, és az este további részében csak beszélnek és beszélnek. Kami nem ilyen. Ő egyszerűen prüszkölve nevetni kezdett, és amikor a fiú elkezdte leszedegetni a darabkákat magáról, igenis komoly erőfeszítésébe került, hogy ne essen le a puha, színes párnáról. Illem ide vagy oda, ülve maradni alig tudott, nem hogy segítsen szegény lányon. Kibújtatta lábait a cipőből, azon az alapon, hogy ha kell, bármikor, másodpercek alatt vissza tudja hőzni. Az egész helyzet telljesen abszurd volt, bár ezen a helyen minden abszurd volt.
- Jól vagy?- kérdezte, félig még mindíg nevetve. Részben, hogy a másik ne higyje, hogy néma, részben meg azért, mert azért már mégis. Még ha elég nyilvánvalóan ki is röhögte őket. Amiről nem ő tehet, az csak megtörtént. Sőt, ha már itt tartunk, pár centivel arrébb is csusszant a párnákon. Nem mintha szükség lett volna rá, mert nem volt elég hely vagy ilyesmi. Csak neki nem volt túl sok szüksége a muffinokra, nekik meg úgy tűnik igen, és akkor így közelebb lehetnek a cukorbetegséghez. Nem mintha rossz lenne, csak na.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 26. 12:26
Hozzászólásai ebben a témában
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 24. 17:05 | Link

Scarlett
~Ruha~Haj~Egyéb~


Jó szokásomhoz híven megint be nem áll a szám, fecsegek én itt össze-vissza mindent. Nem is csodálnám, ha a szőkeség csak úgy fogná magát és itt hagyna, egyedül. Volt már ilyenre példa, azóta pedig próbálom magam visszafogni, több-kevesebb sikerrel. Közben le is ülünk, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fog ez így maradni, ugyanis remélem, hogy nemsokára elkezdik a végzősök azt a bizonyos nyitótáncot, és utána már mi is táncra perdülünk. Már várom, csak mi ketten, fiúk sehol. Kinek is kellenek azok? Na jó, néha jól jönnek, például ha magasak, és valamit le kéne venni a polcról, vagy ha befőttesüveget kell kinyitni. Meg persze néha jól el lehet velük beszélgetni, de így igazán nem vágyom a társaságukra.
Közben pedig a ruhákra terelődik a szó, pontosabban azokra, amik most rajtunk vannak. Kiderül, hogy neki sem kifejezetten a stílusa ez az öltözködés. Ennek pedig örülök, mert akkor elképzelhető, hogy ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló az ízlésünk. És akkor esetleg jó barátok is lehetnénk.
- Ez jó ötlet. Én egyszer szabtam át magamnak anya egyik ruháját... Hát eléggé ki volt akadva, pedig azt a ruhát nem is használta, nekem meg jól jött. - nevetem el magam, mikor visszagondolok arra a régi emlékre. Akkor persze nem volt ennyire vicces, kaptam is büntit, napokig duzzogott is anyu, és még a mai napig felemlegeti. Erről jut eszembe... Írnom kéne már haza egy levelet, van mit mesélnem nekik, és biztos örülni fog, hogy viseltem a ruháját, mert Ő eddig bármennyire is erősködött, nem sikerült rávennie. Soha.
- De ha kezdelek idegesíteni, csak szólj... Hallgatni is jól tudok, nem csak beszélni. - Vigyorgok továbbra is. Bár tény, hogy ez utóbbi sokkal jobban megy, de ha muszáj, csendben maradok.
- Na, úgy látom, mindjárt mehetünk a táncparkettre. - bökök fejemmel a már táncoló végzősök irányába, majd körülnézek, és csodák csodájára ismerősöket is megpillantok, nem is egyet. Ettől csak még boldogabb leszek.
- És... Melyik házba jársz? - faggatózom, hogy azért ne csak én beszéljek, mert az úgy elég unalmas lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 25. 10:18 | Link



Axel, a nagy tesó. Valahogy ez a kép élt róla a fejemben, ahogy nyújtotta a kezét, és nevetett. Sosem volt nagy tesóm, vagy bátyám, mindig csak a húgicám, akit védeni kell. Apropó, húgi - őt is megláttam a tömegben, de elfordultam. Elég csúnyán összevesztünk a múltkor.
- Persze, hogy megjegyeztem, kislány! - közöltem csipkelődve, még meg is löktem csípőmmel... a lábát, igen, mert kicsit magasabb nálam, kicsit sokkal.
- Jó, majd legközelebb. Ezt is megjegyzem. - vigyorogtam rá, ugyanis ez azt jelentette, hogy később is lesz társaságom. Hm, igen, Axel az egyetlen barátom jelenleg. Vicces.
Ahogy körbeszeltük a táncparkettet, a szoknyám pedig lebegett körülöttem, nos, az igazán jó érzés volt. Igyekeztem nem kimutatni, de egy perc után már boldog mosoly ült az arcomon, ahogy táncoltunk. Mert igen, hihetetlenül jó érzés volt, hogy végre táncolok egy bálon. Egy igazi bálon végre felkértek. Akármilyen puhány dolog is, mégis nagyon örültem neki, mert sosem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen. Elég kamaszlányos, tudom. De a zene, meg minden... olyan jó volt. Egy pillanatra elhittem, hogy valakinek számítok valamit is, haha, vicces.
Dicséretére elmosolyodtam, és félreléptem egyet. Fene vigye el. Apa nem lenne rám büszke.
- Köszönöm szépen. - mondtam, korrigálva a hibámat. - Te vagy az első, aki felkért táncolni. - böktem ki végül.
Amikor vége lett az öt perces csodának, ismét visszatért belém az a frusztrált érzés, hogy itt van Dwayne, meg itt van a húgom, meg itt van mindenki, akihez nincs kedvem. De az az öt perc igazán jó volt, na mindegy.
Axel meghajolt, kész úriember, a lovagiasság mintapéldája. Finom pukedlit mutattam be.
- Én köszönöm. - mondtam, de Axel már rögtön hozzá is tette, hogy jöhet-e a B terv. - Ez a te estéd, te döntöd el. - közöltem mosolyogva. - Majd jövőre, amikor az én végzős bálomon táncolunk, én döntök. - ezt már vigyorogva mondtam, pedig tök komolyan gondoltam. Kétlem, hogy bárki is elhívna engem jövőre, elvégre egy kék hajú elektromos vihar vagyok. Ez nem túl pozitív a srácok körében.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 25. 10:20
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. július 25. 19:31 | Link

Wolgicsapat*-*

Dress, haj meg a profilképen :3

Szép ez a jelenet, tényleg drámai. Fuldoklok az asztalon, a torkom tele muffinnal meg valami fura kék sütivel, a srác meg a csaj aki figyeli a haláltusám meg hirtelenjében nem tesznek semmit. No nem mintha sajnáltatni akarnám magam, de őszintén, egy kicsit kétségbeejtő a helyzetem, hé. A virágkoszorús lány inkább kinevet, remélem csak kínjában, mire a fiú feleszmél és a hátamat kezdi ütögetni. A módszer kis idő után hatásos is, a légutaim megszabadulnak az idegen anyagtól, a fejem pedig kezd a kék árnyalatáról átváltani a szokásos babap*psi finom vonásaira, én meg levegő után kapkodva kapaszkodom az asztallapban. Komolyan halálfélelmem lett hirtelen és képes voltam elhinni, hogy ezek ketten hagynak, SŐT, a komplett bálozósereg rám se hederít. Most, hogy kezd véget érni a pánik keltette roham és kitisztulni az elmém, letörlöm a szám szélén maradt darabokat, elhúzom a szám a terítőre terített maradékra, a srác köszöntése közben pedig végigmérem a ruhámon okozott károkat. Gyors kárfelmérés, pár tortaszelet alaposan beletrancsírozódott az anyagba, amit a rajta lévő szitakötők elegáns mozdulatokkal kikerülnek. Dühöngés és sírás helyett azonban elvigyorodom.
- Hellóhahalihó. - köszönök, talán egy kis túlzásba vitt lelkesedéssel is, mintha az iménti dolog meg se történt volna. Bólogatni kezdek a csajszi kérdésére és felhorkantva kacagok egyet.
- Igen, most már jól. Köszönöm! - adok egy gyors puszit a szöszi fiú arcára (már ahogy felérem). Legszívesebben  meg is ölelném hálám jeléül, de maximum Ellával mernék tortapakoásos partit játszani. A ruhám elrejtett zsebéből előveszem a finoman faragott pálcám és egy tisztítóbűbájt elmondva gyorsan letakarítom az asztalon hagyott bűnjeleimet, aztán leszedem magamról is a foltot. Igaz, bohémabb lett volna ott hagyni, de ne égessük magunkat le rögtön az új iskolában. Izé, mégjobban. A gyomrom megbékülve kordul egyet újra, igaz is, az a falat nem ment le. Elveszek egy újabb muffint és jó nagyot beleharapok, az orromat is beteríti a színes krém. Ezúttal ügyelek a rágási műveletekre, a magas egyed pedig szóbeni partikérelmet küld felém, hogy kicsit MMORPG-sen mondjam. Felemelem az ujjam amíg jó helyre küldöm a falatot, aztán mosolyogva megvonom a vállam.
- Ha nem zavarok, maradnék. Nem sok embert ismerek itt, te meg most megmentettél, temegizé.. jól szórakoztál. Ez lehet egy szép barátság kezdete is. - kacagok fel, most már tényleg biztos hülyének néznek. Letörlöm az orromról a krémet és észrevétlenül lenyalom a kézfejemről, nehogy kárbavesszen.
- Jó a buli. - jegyzem meg a táncolókat nézve, a következő adaggal a számban.
Hozzászólásai ebben a témában

Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 25. 20:05 | Link

Wolgicsapat :3

ruha és haj

Nem is tudom, hogy miért hagytam magam rábeszélni, hogy eljöjjek ide. Nincs partnerem, és még a többieket sem látom sehol, ahogy számítok rá, nem is fogom. Szépen egyedül hagytak, mondhatom. A régi Blanka ilyenkor biztosan visszafordulna, vagy legalábbis az egyik sarokban ücsörögne szerencsétlenül.  Természetesen emlékszem a fogadalmamra, ezért inkább egyiket sem teszem, vagy legalábbis próbálok tenni ellenük. Nem mintha annyira sok ötletem lett volna, hogy mit is csináljak. Egy ideig elszórakoztam azzal, hogy bál középpontját, a végzősök keringőjét figyelem. Csodálatos volt, gyönyörű és romantikus. Egy pillanatra elfogott a vágyakozás a jövő iránt, ahol én táncolhatok így. Kissé mosolyogva ráztam meg a fejem: az még nagyon, igazán messze van, hiszen még csak elsős vagyok. Sokkal inkább kellene kiötölnöm, hogy most mit teszek. Végül lábujjhegyre állva pillantok körbe, és az asztalok mentén, igyekezve, hogy ne legyek útban, elindulok némi frissítőért. A töklevet kortyolgatva figyelek fel egy kissé érdekes hármasra. Vagyis először két fő, majd egy harmadik rohanta le az asztalt. Valószínűleg már illetlenül sokáig figyelhettem a jelenetet – amibe esetleg már így közbeléphettem volna, de a lány a segítségem nélkül is rendbe jött végül - , ezért inkább gyorsan elfordítottam a pillantásomat. Kissé felvont szemöldökkel újra felnézek. Arrafelé csak nem zavarok. Meg egyébként is máshol csak párocskákat látok, meg pár hozzám hasonlóan kissé szerencsétlenül álldogáló egyént. Akkor odamegyek. A gondolat még könnyű, a megvalósítás nehezebb. Mi van, hogyha mégis zavarom őket?  Felsóhajtva szidom magam a gyávaságomért, és már csak azért is elindulok. A poharat inkább lerakom, még a végén, a szerencsétlenebbik felemet ismerve, leborítanám valamelyiküket, az pedig nem jó ismeretségkezdés lenne. Végül újra kissé kétkedve felsóhajtva, és a körmömet piszkálgatva indulok el feléjük.
- Sziasztok – nézek rájuk félszeg mosollyal, és próbálok nem úg kinézni, mint egy ijedt nyuszika. Nyugi, nem fogják leharapni a fejed. Legalábbis addig vagyok biztos ebben az állításban, amíg zavaromban nem botlok el egy kósza cipőben és utána nem tudom megőrizni az egyensúlyomat. Kissé botladozva zuhanok be az üres helyre, a két eszegető diák és a virágkoszorút viselő lány közé. Saját magamat is meglepem azzal, hogy nem öltök olyan színt, amit egy paradicsom is megirigyelhetne, hanem csak egy kicsit pirulok el.  - Megkérdeznem, hogy leülhetek-e, de azt hiszem késő – nevetek fel kicsit zavartan, egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. A szám szélét rágom, hogy ne kezdjek el értelmetlenségről csacsogni.
- Szép ez a bál - szólalok meg még egyszer egy rövidke csend után. A belépőmet tekintve ez a megszólalás, kicsit gyatra, de hát már ez is elég nagy teljesítmény tőlem. Próbálok kedves mosolyt vetni rájuk, közben azon tűndődöm, hogy mennyire nézhetnek idiótának.
Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 25. 20:06
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 26. 11:58 | Link

TeamWolgi *-*


 Jól tudok hátat lapogatni. Egy hét alatt kétszer mentettem meg vele egy lány életét, és most mindkét szenvedő alany itt van velem a bálon. Talán még fejlődtem is ebben a tudományomban. Hátlapogatás "leveláp". Ezt csak azért gondolom, mert ezen legutóbbi alkalomkor még puszit is kaptam érte. Jó szokásomhoz híven látványosan elpirultam miatta, bár talán nem túl feltűnő ebben a forgatagban.
 Kamilla reakciója fura volt.  Kicsit fel is húztam a szemöldököm és amolyan ejnye-bejnye pillantással néztem rá. Persze segíteni nem sokat tudott volna, de azért így kinevetni valakit, aki haldoklik, pláne úgy, hogy pár napja ő is ugyan ilyen helyzetben volt... fura. Mindenesetre nem sokat gondolkodtam rajta, mert éreztem, hogy ha most egy pillanatig nem figyelek, akkor minimum apokalipszis lesz. Mint rangidős, nekem kéne rájuk ügyelni egy picit. Viszont annyira vágyom rá, hogy szórakoztató estém legyen, és ne csak egy lassú, beszélgetős (már ha Kamilla hajlandó lenne beszélgetni) bálocska. És most valami azt súgja, hogy maradandó emlékeim lesznek erről az eseményről.
 Szóra sem érdemes - vonom meg zavartan a vállam a mentőakció felemlegetésére. Sosem tudtam normálisan lereagálni a bókokat vagy dicséreteket. - Tök mellesleg Wolgi vagyok - tereltem a témát - Ő pedig itt Kamilla.
Ebben a pillanatban egy újabb jövevény vágódott hozzánk. Szó szerint vágódott, már-már becsapódott, mint egy aszteroida. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy be van csípve, de ezt a gondolatot hamar kikergettem a fejemből. Egyrészt mert még pici, valószínűleg elsős, másrészt pedig mert megszólalt, és a hangja józanul szólt.
- Szia - néztem rá beletörődötten vigyorogva. Ez az este ilyen lesz. Remélem ilyen lesz. - Szóval ott tartottam, hogy Wolgi vagyok, ő pedig itt Kamilla.
 Ezután egy újabb süteményért nyúltam, időt engedve a többieknek a bemutatkozásra.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2015. július 26. 11:59
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet