Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Lassan szállingóznak befelé kora délutántól a diákok, miközben pár manó még bent sertepertél a teremben, hogy megcsodálják azt. Méltó zárást, és még megfelelőbb kezdést remélve foglalják el régi és új arcok a helyeiket, hogy lassan, de biztosan a kezdési időpontot megközelítve belevághassunk az ünnepélybe. Izgatottak, unottak, lelkesek vagy éppen kedvetlenek egyes arcok, azonban mindenki várja már, hogy kiderüljenek az eredmények, az igazgató úr pedig elindítsa a tizenkilencedik tanévet! Újabb év zárult le, az utóbbiakhoz képest meglepetéssel, amiről a terem dekorációja is árulkodik. Az egész smaragdzöld és ezüst színekben pompázik, hirdetve a sárkányok erejét, amivel idén diadalmaskodtak. Minden asztal, köztük a tanároké is a rellon címerét viseli. az asztalok felett is a nyertes ház színeiben játszó gyertyák lebegnek, de a falak és az étkészlet is ilyen pompázatosban játszik. A tavalyi nyertesektől ellentmondást nem tűrően vették át a győzelmet, ami már hosszú ideje váratott magára. A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat az evés iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély! //Szerepjátékosan: Április 1. Álmodóilag: Március 23. – Április 17. Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2015. április 10. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491820#post491820][b]Scarlett Conroy - 2015.04.10. 21:43[/b][/url] Alina Amikor beszáguldottak a terembe, a lány alig tudott helyet foglalni, mivel majdhogynem a sarokra ült. Elég szerencsétlenül jött ki, és máris a legszörnyűbb megoldások jutottak eszébe. Aztán ezeket elhessegette, és a mellette csücsülő barna szólt hozzá. - Tehetek róla, hogy nem hagysz helyet? - kérdezte felháborodottan, mégis fojtott hangon, miközben azért nem lankadt le az arcáról a mosoly. Aztán a kis affér után az igazgatóra figyelt, de már csak az utolsó szavakat és a pálcasuhintást látta, amivel az asztalra bűvölte a finomabbnál-finomabb ételeket. Megkordult a gyomra, majd a társáé is. - Azt hiszem kijár nekünk. - kacsintott rá két falat között. - Nagyon jó? Isteni! - mondta a lány, és egy újabbat harapott. - Amúgy azon gondolkodtam, hogy mi mindig csak akkor találkozunk ha kajálni kell... - osztotta meg a lánnyal. - Van ennek valami jelentősége? - mosolygott, de még mindig nem hagyta abba az evést, csak most már kulturáltabban folytatta. Egy diák átnyúlt a válla felett, amire nem tudta, hogy megsértődjön, mert elválasztották a társától, vagy kiverje a kezéből a kaját, hogy nehogy már onnan lopjon, ahonnan ő eszik. Lehet pont azt akarja megenni. Mindenesetre nem szimpatizált az ismeretlennel. - Szóval? - kérdezte meg, mivel nem hallotta a választ a zavaró kék talláros miatt. Aztán beleharapott egy krémes sütibe. Olyan volt mint az álom, és élvezte, ahogy a különböző ízek elkeverednek a szájában, és egy mennyei ízzé forrnak össze.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Alina Gonzalez INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 40
|
Írta: 2015. április 10. 22:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491840#post491840][b]Alina Gonzalez - 2015.04.10. 22:05[/b][/url] Scarlett- Én nem hagyok helyet? - kérdeztem felvont szemöldökkel a nevetését visszatartó lánytól, mire én is félmosolyra húzódó szájjal folytattam. - Szerintem csak túl nagy a hátsó feled. Miután hozzáláttunk az evéshez, már csak teli szájjal folytatott beszélgetésben volt részem Scarlettel, mindkettőnk keze állandóan tele volt valami kajával, esetleg evőeszközzel vagy pohárral. Kisebb-nagyobb időközönként szóltunk csak egymáshoz, egyszerűen egyikünk sem tudott kellőképp betelni a finom ételekkel. - Lehet, hogy rellonos jellemvonás az állandó éhség - tűnődtem, miközben beleharaptam egy muffinba. Hirtelen egy kéz nyúlt át kettőnk között, élelmet keresve az előttünk lévő tálcáról, mire Scarlett dühödt pillantással ajándékozta meg az intenzíven kutakodó kéz gazdáját, szinte meg tudta volna ölni a tekintetével. - Mondom, szerintem rellon-jellemvonás az állandó zabálhatnék - ismételtem meg a mondandómat a zavaró diák távozása után a szöszi felé fordulva, aztán nevetve néztem ahogy az arcán végigfutó élvezettel beleharap egy süteménybe. - Tessék - nyomtam a kezébe röhögve egy szalvétát, finoman utalva rá, hogy tulajdonképpen az egész arca tiszta habos lett a sütitől.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2015. április 10. 22:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491850#post491850][b]Scarlett Conroy - 2015.04.10. 22:18[/b][/url] Alina - Miért pont az én hátsóm a gond? Olyan egoista vagy, hogy a sajátodra nem is gondolsz mi? - kérdezett vissza a lány. Nem szerette, ha szórakoznak vele, most mégsem zavarta. Egyszerűen jól érezte magát a lány társaságában, és szinte már annyira el tudta engedni magát, mint odahaza L.A.-ben. A bezavaró kéz-affér miatt nem hallotta rendesen a lány szavait, ezért visszakérdezett. - Meglehet. - nézett közben a rellonosok tömegein. Szinte mindenki evett, bár nem olyan intenzíven, mint ők ketten. - Vagy inkább csak másodéves lányok szokása. - nevette el magát, mivel most, hogy lenyelte a falatot még ezt is meg tudta tenni. Aztán egy újabb sütiért nyúlt, ami valami isteni volt. - Kösz! - mondta, miközben megpróbálta a legtöbb maradékot eltüntetni az arcáról. - Te túl kulturáltan eszel hozzám képest. Nem kérsz egy kis habot? - kérdezte, és sütijéből egy kis darabot leszedett az ujjával, utána azt végighúzta a lány arcán, amíg az még nem volt elég éber, hogy kivédje az ellene irányuló támadást. Scar a látványra, ami elé tárult elnevette magát, de olyan szinten, hogy most komolyan sikerült leesnie az ülőhelyéről, és seggre tottyant a pad mellett. De még ez sem rendítette el, tovább szakadt a nevetéstől.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Alina Gonzalez INAKTÍV
offline RPG hsz: 35 Összes hsz: 40
|
Írta: 2015. április 11. 12:02
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=491962#post491962][b]Alina Gonzalez - 2015.04.11. 12:02[/b][/url] Scarlett - Az is meglehet - néztem körbe a falatozó diákok seregein, a rellonosokat kicsit több ideig fürkészve. Bár a többi zöld színű jegyekkel díszített talárt viselő diák is jóízűen rágott, azért egyikük sem habzsolt olyan mohón, mint mi ketten. Miután Scarlett kezébe nyomtam egy szalvétát, rögtön vette a célzást és egyből bőszen törölgetni kezdte vele a száját, amit szórakozottan néztem, de mire észbe kaptam, már tiszta habos volt az én arcom is a szöszinek köszönhetően. - Scarlett! - kiáltottam rá dühösen, de amikor a lány röhögőgörccsel küszködve leborult a padról egyenesen a földre és ott folytatta tovább a falat rengetően hangos nevetést, én is elröhögtem magam. Néhány szem ránk szegeződött a többi asztal - sőt, meg merem kockáztatni, hogy a tanári emelvény - felől is, de Scarlett csak azért sem akarta abbahagyni a földön való fetrengést és a hozzá tartozó nevetésnek csúfolt fulladozást. A fejemet ingatva, mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy ez a csaj totálisan nem normális, miközben letöröltem egy szalvétával az arcomat. - Nesze, sütis pofival jobban néztél ki - nyomtam bele egy habos pitét az arcába, amikor nevetéstől kipirult arccal próbált feltápászkodni a földről.
|
|
|
|
Scarlett Conroy INAKTÍV
Troublemaker, Svájc. 2017 réme offline RPG hsz: 454 Összes hsz: 2298
|
Írta: 2015. április 11. 19:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=492265#post492265][b]Scarlett Conroy - 2015.04.11. 19:52[/b][/url] Alina Amikor a kezében tartotta a sütit, hirtelen eszébe jutott egy ötlet, hogy mi lenne, ha a lány arcára kenné a hab egy részét. És amikor ez a gondolat megszületett a fejében, szinte abban a percben végre is hajtotta. A látványtól, és barátnője dühös kiáltásától viszont el kellett röhögnie magát. Sőt...ez még csak gyenge kifejezés volt rá. Konkrétan leesett a székről közben, de még amikor a fenekére pottyant, akkor sem hagyta abba. Egy jó pár diák megnézte, sőt még talán egy-egy tanár is felfigyelt erre a jelenségre. De ebben nem lehetett biztos. Viszont abban, hogy amikor fel akart ülni, és Lina egy sütit tolt a képébe, akkor már szinte mindenki őket nézte. A pitének következtében újra a földön landolt. Kezével próbálta leszedni az arcára ragadt maradékot. Most már nem felülni próbált, hanem felállt. A lány elé lépett. Kezében egy süti volt. Gonosz vigyor csillogott az ajkán, és a lány arcába küldte az ételt. Már konkrétan mindenki a két civakodóra szegezte a tekintetét. Scar arra számított, hogy valamelyik tanár odajön, és elküldi őket melegebb tájakra, és még előre pontot is levonnak tőlük, pedig még csak most kezdődött az év. De nem látta, hogy közelednének, ezért újra helyet foglalt a lány mellett. Bár meglehet, hogy ez rossz döntés volt. Egész mindene ragadt a cukormáztól, és a haja a karjára tapadt. - Azt hiszem jól elintéztük egymást. - mondta megadóan. ~ De azért én győztem... ~ ismerte el magában.
|
Itt járt Lala
|
|
|
Faragó Benedikta INAKTÍV
BeneDiktátor :3 offline RPG hsz: 37 Összes hsz: 1411
|
Írta: 2015. április 13. 19:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=492869#post492869][b]Faragó Benedikta - 2015.04.13. 19:22[/b][/url] BálintÖrülök, hogy pont Bálintot bízták meg azzal, hogy figyeljen rám. Na nem mintha a többi Levitás prefektussal bajom lenne, ők is tuti aranyosak, de valahogy érzem, hogy ő talán jobban meg fog érteni, mint ahogy a többiek tudnának. Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, csak érzem. Különösek ezek a megérzések, nem? Végig Bálint mellett megyek, és figyelek rá, hogy még véletlenül se keveredjek el. Ha meg mégis megtörténne, csak követnem kéne a tömeget, úgyis mindenki a Nagyterembe megy, előbb vagy utóbb csak eljutnék oda. Hát... Ahogy magamat ismerem inkább utóbb. - Hát... A Szfinxet kezdem megszokni, mert szerintem ő mégiscsak más, mint a többi festmény, nem? A többiekről meg megpróbálok nem tudomást venni. - és akkor talán a ők sem fognak velem különösebben foglalkozni. Következő kérdésére elnevetem magam, biztos ő is csak viccből mondta, nem hinném, hogy így utólag megbüntetné, még akkor is, ha módjában áll. És amúgy sem lenne fair a másik féllel szemben. - Asszem Re...Rellonosak voltak. És... azt hallottam róluk, hogy ők általában ilyenek. - Persze akadhatnak kivételek, például én sem vagyok teljesen 100%-osan Levitás, nem vagyok annyira okos. De azért próbálkozom, és lehet, hogy csak ezért kerültem a kékek közé. Idő közben megérkezünk a Nagyterembe, és le is ülünk az asztalhoz, én pedig egy olyan témára térek át, ami egy kis aggodalommal tölt el. - Szóval... Te is mugli születésű vagy....? De fura ezt így kimondani... - Nagyon fura, hisz nem rég még én is "mugli" voltam, legalábbis azt gondoltam... Most meg már varázsló. Aztán mindenki elhalkul, és egy férfi elkezd beszélni, aki mint kiderült az igazgató... És régen Levitás volt. Hát ez mekkora jó már...! Szerencsére még mielőtt belekezdene a hosszadalmas beszédbe, ehetünk. - Jó étvágyat! - vigyorgok Bálintra, majd a szedek a tányéromra, az első dologból, amit meglátok. Valami ragu lehet... - Te miért kaptál külön ételt? Nem mintha irigykednék, vagy valami... Csak kicsit furcsállom... - na ezt jól megmondtam... De tényleg érdekel, szóval remélem nem veszi zokon, hogy megkérdeztem.
|
|
|
|
Rentai Bálint INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi offline RPG hsz: 435 Összes hsz: 14197
|
Írta: 2015. április 14. 10:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=493087#post493087][b]Rentai Bálint - 2015.04.14. 10:37[/b][/url] Benedikta Minél több idő telik el, annál szimpatikusabb Benedikta. Egyébként meg teljesen megértem a problémáit, valamilyen szinten én is megküzdöttem ezzel. Őt mondjuk szerencsésebbnek tartom, mert itt nem annyira számít a vér - max a rellonban - mint Koreában. De nem is akarok ilyesmikre gondolni. Egyébként is az évnyitó, az sokkal nagyobb esemény. - De, nekünk fontos is, de pszt! - kacsintok rá, mert a tömegben azért meg-meghallhat egy-két más házból való emberke, akiknek nem kéne tudni, hogy merre keressék a levita bejáratát. Bár a többségnek nyilván nem menne a fejtörő, vagy nem értené a dolgot, és ráhagyná a varázslényre, azért mégis jobb az elővigyázatosság. Ami a büntetést illeti, azt természetesen nem gondolom komolyan. Arra, hogy rellonosak voltak, csak a fejemet csóválom. - Nem mindegyik ilyen... De tényleg akad egy-kettő, aki azt gondolja bármit megtehet... - megvonom a vállam - Velük se kell foglalkozni - fűzöm még hozzá, mint jó tanács. Persze én lehet könnyen beszélek, elég idős és szerintem ügyes is vagyok, hogy megálljam a helyem bármelyikkel szemben, ha esetleg rosszul alakulnának a dolgok. De amúgy a legtöbb hülyeségük lepereg. A nagyteremben helyet foglalunk én pedig tovább magyarázok Benediktának, így nem igazán veszem észre a velem szemben lehuppanó Alexéket, bár így is intek nekik - már csak reflexből is. - Ühüm. Ami azt illeti, elég sokan vagyunk... - szét is nézek, aztán Benediktához közelebb hajolva, megmutatok neki pár másik embert, akikről biztosan tudom, hogy mugli családból származnak. Utána pedig az igazgatóra figyelek, s miután az ő kilétét is tisztázzuk, jöhet a lakoma. A lakoma, ami az én esetemben még mindig nem királyi, de ez van, ha az embernek meghatározott diétája van. Anyám idén már nem aprózta el, megcsinálta előre az egészet és a lelkemre kötötte, hogy eljuttatom az iskolai konyhásoknak. Azt neki nem kell tudnia, hogy ők valójában manók. De ahogy nézem az apró kis lények, nagyon lelkiismeretesen követik anyám utasításait. - Mert válogatós vagyok - viccelem el először a kérdést, aztán az első falatok után elmondom a valódi okot is - Cukorbeteg vagyok, a dietetikusom pedig nyilván ezt írta elő mára. Gondolom te bármit ehetsz - mosolygok rá, miközben figyelem, mi minden van a tányérján. Nem, nem hiszem, hogy meg akarnám kóstolni, ami eszik, de egészségére.
|
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
|
|
|