36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 2. 00:45 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Nem sokon múlik, hogy nem a padlón köt ki. Úgy tűnik, szinte állandó jelleggel megmentésre szorul, mint valami hercegkisasszony, akit azonban e percben nem a hercije ment meg a földdel való kellemetlen találkozástól, hanem egy ismeretlen, akit azért már látott órán. Szeme se rebben, pedig tudatában van annak, hogy a fiú keze a hátán van, csak hát azt is pontosan tudja ám, hogy ő nem a hercije és csak és kizárólag Léni képes elérni, hogy pillangóhad röpködjön a gyomrában és elpiruljon. Hálás mosolyt villant a fiúra, amiért elkapta, majd hátrébb lép és megigazgatja a ruháját teljes lelki nyugalommal, és fennhangon is megköszöni a közreműködést egyensúlya megtartásában. Pusztán a katicataposó kifejezés billenti ki lelki harmóniájából, és hatalmasra táguló pupillákkal bámul a fiúra, majd a cipőjére. A szája szeglete is lefele kezd görbülni, és kénytelen gyorsan ellenőrizni egy pillanatra ismét Ervin karjába kapaszkodva, hogy véletlenül sincs-e kilapított katica a cipellője talpán.
- Azért vagyok ezekben, mert nem nőttem elég nagyra, és nem is tapostam el egy katicát sem. Nem is tudom, van-e még egyáltalán bárkinek katicája rajtam kívül a kastélyban... valószínű, hogy ha eltaposnék egyet, az Bonbon lenne. Ne riogass ilyesmivel, légyszi - kiskutyatekintettel pislog a fiúra, mert tényleg a frászt hozta rá most évfolyamtársa ezzel az egyetlen jól megválasztott kifejezéssel, és meg is ijedt rendesen, hogy eltaposhatta akár a saját kis kedvencét is.
- Jaj, dehogyis... azért emlékszem rád, mert mondták, hogy most jöttél másik iskolából. Tavaly én voltam az új diák amúgy, mert év végén hurcolkodtam át a Roxfortból - válaszolja legyintve egyet és kedvesen mosolyog mellé, ő aztán igazán nem tekinti látványosságnak Ervint, sokkal inkább potenciális barátnak. Ne tessék ezt félreérteni, hercije már van és egy éppen elég, határtalanul boldog is vele, barátokból, kedves ismerősökből azonban határ a csillagos ég, és ha még évfolyamtárs is az illető, na meg háztárs, akkor nagyon nem fog megártani összebarátkozni vele.  
- Örülök. A te neved is szép - mosolyog lelkesen, majd eltöpreng, hogy tényleg találkozhattak-e a klubhelyiségben. Pár pillanatig gondolkodik csak, mielőtt felcsillanna a szeme a felismeréstől, aztán bólogatni is kezd hevesen.
- De, ühümm. Elég sokat szoktam ott ücsörögni amúgy is, mert sok az ember és szeretem a társaságot - válaszolja fülig érő szájjal. Ő aztán tényleg ott van, ahol a társaság, mert imád ismerkedni.
- Na és hogy tetszik itt? Meg mesélsz nekem a Durmstrangról? Csak hallottam róla, de fogalmam sincs, milyen lehet. Esetleg táncolni van kedved? Vagy forrócsokizni? - ezer kérdést tesz fel hirtelen, ha már belebotlott Ervinbe szó szerint, akkor egyelőre esze ágában sincs csak úgy odébb állni még, egy rövid csevej még egy bál közepén is csak belefér, nem igaz?
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. január 2. 00:52
Hozzászólásai ebben a témában
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 2. 14:31 | Link

Kilt  Zoltán

kinézet


Nagyon megkönnyebbülök, ahogy látom Zolit már mosolyog. Ezek szerint jobban van, hiába Fleur néni tudja, hogy mit beszél. Mikor meg is erősíti szavakkal, hogy valóban jobban érzi magát nagyon örülök neki és a tudtára is adom. Kitratóan mosolyogva végignézek a táncoló és nem táncoló párokon, a szép dekoráción és ettől egyre jobb kedvem lesz. Kámea barátnőm nagyon szép ruhában van, de úgy látszik nem vett észre. Ha találkozunk legközelebb, feltétlenül megkérdezem tőle, ki az a fiú aki elkísérte. Körbejáratom a tekintetemet még egyszer de hiába, Dereket nem látom sehol így a tekintetem kalandozik tovább. Milyen szép, ahogyan hullik a hó fölöttünk és milyen jó lenne táncolni. Mikor Zoli rákérdez a táncra még a fogam is kivillan, olyan szélesen mosolygok. Mintha kitalálta volna a gondolatomat, lelkes hangon vágom rá azonnal.

-Igen, igen, igen …!

Ajaj lehet kicsit túllelkesedem a dolgot,  jobb lesz ha lecsillapodok mert így eléggé gyerekesnek tűnök. Kicsit, úgy érzem zavarba hoztam saját magam, így gyorsan betűrök egy tincset a fülem mögé és végig simítom a ruhám alját,  hogy legyen egy kis szünet, igaz a ruhán nincs is gyűrődés, a tincs pedig pont ott volt jó, ahol volt.  Kissé zavartan mosolyogva nézek rá és kutatom a szemében, hogy nem találta e az iménti lelkesedést kicsit nevetségesnek. Gyorsan nekifutok még egyszer, ezúttal nyugodtabb hangon.

-Úgy értem, igazad van ez a bál lényege, ha már itt vagyunk, vagyis nagyon szívesen táncolok veled.

Na ez se volt kimondottan határozott. Remélem nem lépek, majd a lábára mert a tánc nem az erősségem. Igaz nagyon szeretek táncolni, de nem vagyok igazán a parkett ördöge. Minden esetre kinyújtom a kezemet táncpartnerem felé jelezve, hogy részemről mehetünk a táncoló párok közé.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:41
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. január 2. 14:36 | Link



- Vá...vá... várj! Van egy saját katicád? Komolyan? Imádom a katicákat!
Nem tudom, hogy miért bukik ez ki belőlem, hiszen nem nagyon szoktam apró információkat kiadni magamról. Viszont ez a lány, olyan megbízhatónak tűnik, biztos, hogy nem fogja mindenkinek körbekürtölni, hogy imádom a katicákat. Azt már nem mesélem el, hogy a valami után, ami történt ott, a korábban katicaként megjelenő patrónusom átalakult. Azt olvastam egy könyvben, hogy a nagy érzelmi hatások az életünkben olykor hatással vannak a patrónusunkra is. Azt hiszem az enyémmel is ez történt. Nézem a lánykát, ahogy leellenőrzi a talpait, és mosolyra húzódik a szám. Bolondos, annyi szent.
- Akkor valamilyen szinten sorstársak vagyunk az iskolaváltás terén. Miért jöttél el a Roxfortból? Annak sincs éppen rossz híre.
Sőt, ami azt illeti, engem kifejezetten vonzott, nagyon jókat hallottam róla. Ide csak a magyar vonatkozások miatt jöttem volna, de ha jól átgondolom, akkor lehet, a Roxfortot választom, csak hát jött anyám, meg a pasija, és nem igazán tudtam két felnőtt ellen fellépni, támogatást meg nem nagyon kaptam egy harmadik felnőttől.
- Ahham, csodálatos.
Oké, ebben volt egy nagy adag irónia is. De hát két nevem van alapból, amit kért a halál. Apám Ervinnek, anyám Balázsnak szólít, és akkor ne kergüljek meg. Van, aki így van, aki úgy. A szülinapom meg, van aki szerint január 14-én, van, aki szerint január 15-én van. Hihetetlenül gyerekesnek érzem magam, mert a szüleim is gyerekesek voltak. De ha kimondom, hogy nekem melyik tetszik, még ha az egyik verzió szerint anyámé, a másik szerint apámé, akkor is végigsértem mind a kettőt, így inkább csak némán elfogadom, amit a fejem fölött harcolnak.
- Lassíts, kicsit. Mehetünk táncolni, ha szeretnél, és mesélhetek, bár nem tudom, mit szeretnél tudni, inkább kérdezz.
Remélem csak általánosságokat, merre van, milyen. Nagyon a részletekbe nem szeretnék belemenni. Persze, ha megkérdezi, miért is jöttem el, elmesélem, annyi részletességgel, mint amennyivel másnak mesélném. Még csak most találkoztunk, nem tudhatom, hogy csak mert katicás, leszünk-e olyan mély barátságba, hogy ő legyen az a lány, aki mindent tud rólam, mégsem ítél el. Persze itt most nem kell romantikus dolgokra gondolni, de nekem a legjobb barátom világ életemben lány volt mindenhol. Otthon ott van Eszti, óvodában Nóri, általánosban Heni, szóval nem kizárt, hogy Tanja követi a sort, de amíg nem lesz fix a dolog, addig nem mesélek el minden részletet észak büszke fiairól.
- Aztán, ha meguntuk a táncot, forrócsokizhatunk, jó lesz így?
Érdeklődöm, rámosolyogva a szép és váratlan partnernőmre.
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 3. 11:02 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Egyetlen apró kijelentés elég ahhoz a fiú részéről, hogy Tanja máris elkönyvelje remek emberként, mert számára az a nagy és megkérdőjelezhetetlen igazságok egyike, hogy aki a katicákat szereti, rossz ember nem lehet. Fülig szalad a szája örömében, ha jól számolja Ervin már a negyedik ember idestova, aki közölte, hogy rajong a kis pöttyösökért, és ami az ő fejecskéjében máris remek alap életre szóló barátságok kötéséhez is. Bólogatni kezd, hogy néhány kontyából kicsúszó göndör tincse is fel-le ugrál heves mozdulatai eredményeként.
- Ühümm, van katicám. Bonbonkának hívják, és hát igazából nem az enyém, vagyis én csak kiszabadítottam két üveg közül, mert beszorult, aztán meg velem ragadt, szóval nem vagyok a gazdája úgy igazából, csak adtam neki nevet... vagyis a hercim találta ki, hogy legyen Bonbon és én meg figyelek rá, hogy legyen mit ennie - meséli vidáman lelkendezve, miután már sikerült ellenőrizni egy pillanat erejéig kapaszkodva háztársába, hogy nem is taposott el semmit, főleg nem katicát. Az iskolaváltást is felhozza gyorsan, mielőtt még Ervin tényleg elhinni, hogy vásári látványosságnak tekintené ő is, pedig aztán egyáltalán szó sincs ilyesmiről.
- Mert itt tanul a bátyám is, és nem akartam olyan messze lenni tőle, meg így utazni is kevesebbet kell - válaszolja rögvest, ahogy elhangzott a kérdés. Majdnem két év hosszú munkája volt, mire meggyőzte az anyukáját, hogy írassa át ide, de úgy véli, megérte, hiszen többet lóghat Greg nyakán, mint korábban, és ez még nem is minden, ami miatt azt mondja, hogy jó döntés volt átjönni ide.
- Van másik neved is, amit esetleg jobban szeretsz? - kérdezi ártatlanul pislogva a fiúra. Neki igazán tetszik az Ervin is, de érezte ám azt az ironikus hangsúlyt, szóval ha más opció a nyerő, ő igazán alkalmazkodóképes. Ezt követően hirtelen ezer dolog fordul meg a fejében, aminek egy részét kérdésekbe is foglalja, hogy úgy kell leállítani, vagy jó eséllyel nem hagyná abba még egy ideig. Tánc. Ezzel sikeresen elhallgattatható egyébként, mint a mellékelt ábra is mutatja, ugyanis ő aztán imád táncolni. Utána még forrócsoki is? Nagyszerű kompromisszumnak hangzik, úgyhogy mosolyogva bólint rá a felvetésre.
- Remek lesz. Menjünk táncolni - helyesel, és látni, hogy közben azért eltöpreng, mire is kíváncsi ő pontosan éppen, így egy pillanatra úgy tűnhet, mintha kevésbé lenne lelkes, de csak úgy tűnhet. Nem kell sok, hogy ismét csillogni kezdjen a két szép szürkéskék szemecskéje és telve lelkesedéssel meg kíváncsisággal Ervinre függessze tekintetét.
- Milyen nyelven tanultál ott? - érdeklődik, mert ezt az apró részletet tekintve számára például teljes a homály, csak abban biztos, hogy ő angolul tanult, itt meg néha kicsit szenved is a magyarral, mert ki tudja az összes másik nyelven tanult kifejezést hirtelen megfeleltetni az itteni változatoknak. Fárasztó dolog tud ám lenni, aminek a vége az, hogy egyik vagy másik nyelv helyett a végén németül szólal meg. Csudajó.
- És miért lettél bagolyköves? Mármint, én abszolút örülök, hogy új évfolyamtárs meg háztárs meg még a katicákat is szereted, de szóval... neked is van családtagod itt esetleg? - kérdezi roppant aranyos mosoly kíséretében, pusztán kíváncsiságból. Az meg sem fordul a fejében egyébként, hogy Zalán bácsinak és Ervinnek közös a családneve, netán rokonok lehetnek, mert Zalán bácsi az egyszerűen csak Zalán bácsi neki és kész, valamiért sose volt hajlandó Lasch tanár úrnak hívni. Pedig milyen szép német neve van a bácsinak is, igazán.  
  
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. január 5. 01:22 | Link

Kiranella Amorden

Észreveszem, hogy mennyire fellelkesül a tánc hallatán. Magamban még kuncogok is. Majd látom, amint felemeli kezét, mint  aki kész a táncra. Torkomban dobog a szívem, remegő kézzel fogom meg az övét és valahol a táncolók szélén próbálok maradni. Közben táncolni kezdünk. Ez a legnehezebb része a dolognak. Koncentrálni a zenére, a többiekkel körülbelül szinkronba kéne mozogni és a partner lábát se illő letaposni. Mosolyogva nézek a lány szemébe, néha pedig a lábaimra. Ez utóbbit csak megnyugtatásul, hogy nem lépek a lábára.

-Milyen ügyesen táncolsz!

Dicsérem meg, közben mosolygok. Rólam ugyanez nem mondható, maximum próbálkozok. Hiszen nem vagyok valami nagy táncos. Tőlem mindenki jobban táncol. A zene lassan mintha a végére érne. Erre fülelek fel a legjobban. Lassan vége a táncnak. Amint a zene elhallgat, mi megállunk. Részemről meghajlok, ezzel is jelezve, hogy megtisztelt a tánccal.

- Köszönöm, hogy táncoltunk!

Bár ezt lehet nem nekem kellene mondanom, de mindegy. A fő, hogy Kira jól szórakozik. Első báli élménye kipipálva. Mosollyal az arcomon nézek a lány szemébe. Remélem tényleg jól érzi magát!
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. január 5. 22:28 | Link

Kilt Zoltán

kinézet

Helyben vagyunk végre, a táncolók között. Igaz úgy tűnik Zoli izgul egy kicsit, de azért egészen jól táncol és csodák csodájára én sem lépek a lábára egyszer sem. Jó érzés a zenére forogni. Kicsit remeg a keze a táncpartneremnek, így rámosolygok, hogy tudja semmi vész, szerintem egészen jól megy a dolog és ennek nagyon örülök. Mivel még meg is dicsér már kezdek magabiztosabban lépegetni, követve őt és a zenét.

-Kedves, hogy ezt mondod. Nem vagyok nagy táncos, de veled könnyű, mert te is jól táncolsz.

Tényleg nagyon klassz dolog a fehér bálozók között táncolni vele. Hopp, majdnem megbotlottam még szerencse, hogy van kibe kapaszkodni. Egy idő után és sok tánc után, végül elhalkul a zene igazán sajnálom. Mosolyogva fogadom a meghajlást, amit táncpartnerem mutat és egy szoknyaszél fogásos térdhajlítással viszonzom, mert valahogy magától így jön, aztán kuncogva szólalok meg.

-Én köszönöm neked a táncot.

Még elvegyülünk kicsit a bálozók között. Mikor úgy tűnik lassan véget ér az este és elkezdenek elszállingózni az emberek Zoli felé fordulok, hogy megköszönjem, hogy elkísért.

-Nagyon jól éreztem magam. Kedves vagy, hogy elkísértél ez nagyon jó kis este volt. Remélem te is jól érezted magad végül. Nem is lehetett rajtad látni, hogy a tömeg zavart volna.


Még végig járatom a tekintetem a többi bálozón. Úgy tűnik lassan végleg befejeződik az este. Intek búcsúzóul a barátaimnak, majd mosolyogva búcsúzom Zolitól. Nagyon örülök, hogy megismertem. Az este végén és dudorászva jókedvűen libbenek tovább a szállásom felé.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. január 5. 22:40
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. január 6. 20:31 | Link

Karácsonyi, Végzős bál - Jeges Kventin Dioméd
HajViselet

Ez az egész, teljesen felforgatta a dolgokat bennem, pedig nem voltam ilyen, legalábbis én nem így láttam önmagamat. Akárhogy próbáltam kiűzni a fejemből azt ami zavart, az mindig visszatért, ezzel tönkretéve az eddigi jókedvet. Most azonban más volt, nem tehette ezt velem, hiszen itt volt Dioméd és ő nem tehetett arról, hogy házas lesz és Lavia hirtelen elutazásáról sem. Megpróbáltam rávenni magam arra, hogy a mával törődjek, ne azzal, hogy mi lesz utána, ám ez nem volt olyan egyszerű és így kerültünk ehhez a témához.
- Megértelek. - figyeltem meg a reakcióját a kérdésre. Tudtam, hogy nem örül ennek az egésznek, de azt nem hagyhattam figyelmen kívül, hogy akármit is akar ő, vagy éppen én ez akkor is így lesz. - De azért kedveled őt, így azért jobb. - mondtam, ezzel lezárva a témát, mert ez a mi napunk. Nem akartam végig ezen rágódni, szerettem volna egy olyan napot vele tölteni amiben nincs szó a jövőről. Eltereltem a témát, ezzel lezárva végleg a dolgot. Dio annyira komoly válasszal állt elő az egyszerű felajánlásomra, hogy sikerült teljesen zavarba jönnöm. Felsóhajtottam és felnéztem az arcára. - Bocsi, nem akartam butaságot mondani. - mondtam őszintén. Elsétáltunk az asztalokhoz és én szereztem inni magamnak, míg ő sütit evett. Olykor rápillantottam csak úgy, nem is igazán értettem miért. Az biztos, hogy a szerelem furcsa dolgokat művel az emberekkel, ez esetben pedig velem is ez történt. Mivel szerettem a fiút, tényleg, teljes szívemből. A pohárra pillantottam a kezemben, majd letettem azt és hozzá sétáltam. - Érezzük jól magunkat! - mondtam vidáman. Az idő telt, láttam rajta, hogy tetszik neki a hely kinézete amit meg is értettem, mivel ő jégvarázsló volt. Mikor elkezdődött a végzős bál, akkor odavezetett és átölelt hátulról, ami nagyon jó érzéssel töltött el, hiszen nem is emlékszem, hogy tett volna ilyet ezidáig. Még a szívem is gyorsabban vert tőle a mellkasomban. Lehunytam a szemem és egy kis időre teljesen boldog voltam, problémák nélkül. A fiú végül bevezetett engem is táncolni, amire mázlinkra képes voltam. Nem lett volna túlzottan romantikus, ha a lábára lépek, de szerencsénkre a szüleim szerették volna, ha tudok táncolni. A vigyorát figyeltem, ami mosolyt csalt az arcomra.
- A romantikus alatt értsem azt, hogy egy kicsit nyálas? - kérdeztem kuncogva, mivel a fiúk annyira nem szerették az efféle hangulatot. Nem sértődtem volna meg, ha ezzel illeti, de azért nekem nagyon tetszett. A következő szavai azonban megdobogtatták a szívemet. - Én is örülök neki. Annyira boldog voltam, hogy együtt jövünk, hogy... - haraptam el a mondatot a szemébe nézve. - Tudod... nem tudom, hogy kimondtam-e már ezt így, vagy csak utaltam rá, de szeretlek Dioméd. - mosolyogtam rá és az ajkaira leheltem egy könnyed csókot, aztán tovább táncoltam vele. Ez az egész bál jó volt, olyan amilyenért bármelyik lány odadobná az életét is, hiszen azzal voltam akit szeretek és ez az egész helyzet mesébe illett. Szerettem volna, ha sohasem ér véget, de ez nem történhet meg, mivel az idő telik akár akarjuk, akár nem... Bár sohase lenne vége ennek a napnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet