36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. december 16. 12:48 | Link

Karácsonyi és végzős bál
December 21. este
szünet előtti utolsó este


Elérkezett a karácsonyi bál ideje is, és ez alkalomból a Nagyterem teljesen átalakult. Szinte rá sem ismerni, és akkor még nem is volt szerencséje a belépőnek minden meglepetéshez. Az idei bál Hóvarázs névre hallgat, így talán kicsit sem meglepő, hogy a teremben folyamatosan finoman szállingózik a hó, ám a hópelyheknek nyoma veszik, mielőtt elérnék a padlót, így nem kell félni tőle, hogy bárki is elcsúszna az este folyamán. A fal mentén hatalmas karácsonyfák is emlékeztetnek az ünnepre. Minden fán csodaszép díszek függnek, amelyek színe a törtfehértől a hófehéren át az ezüstig terjed, és ez a leheletnyi játéka a különböző árnyalatoknak kiküszöböli, hogy bárki is vakítónak, vagy túlzásnak érezze a díszek sokaságát.




Az egyébként megszokott asztaloknak most nyoma sincs, van azonban néhány mézeskalácstól, kókuszgolyótól és egyéb karácsonyi édességtől roskadozó asztal, amiről bárki nyugodtan vehet bármit, ha megéhezne. Nem messze az asztaltól az est egyik különlegessége egyforrócsoki-szökőkút. Bárki megszomjazna, csak egy bögrét kell elvennie a közelben elhelyezett asztalról, ahol azok egymás mellett sorakoznak, és bár ránézésre úgy tűnhet, hogy véges a számuk, mégis jut elég mindenkinek. Aki nem rajongana a forrócsokiért és valami kevésbé édesre vágyna, azt különféle karácsonyi teakülönlegességek és nem gőzölgő, de azért még meglehetősen finom egyéb innivalók várják a bögrék szomszédságában, mindenki válogathat kedvére.


    


A bálra a kötelező viselet a fehér mind a lányoknak, mind a fiúknak, bár egy szép színű nyakék, karkötő, nyakkendő azért még belefér. A szervezők ez alkalomra nem csak a választott színhez maradtak hűek, többségük hófehér angyalruhába bújva jelent meg az eseményen, ezzel is emelve az ünnepi hangulatot.

Ahogy azonban a tánc időpontja közeleg, a terem ismét változásokon, a hópelyhek megragadnak a karácsonyfák apró tűlevelein, a díszeken, a résztvevők haján, de nem kell félni, senki sminkjét, hajkoronáját, ruháját nem teszik tönkre, ugyanis nem olvadnak el, majd egyszerűen eltűnnek nyom nélkül, amint kilépnek az ajtón. Az est fénypontjára, a végzősök által táncolt keringőre már ebben a megváltozott környezetben kerül sor. A fények kialusznak, a táncolókat lebegő gyertyák veszik körül, ezzel lágyabb hangulatot adva.




Mindez természetesen még nem minden, ugyanis a szervezők és az iskola jóvoltából a karácsonyi bál minden résztvevője kap egy kisebb ajándékot is – többféle, kézzel készített karácsonyi dísz egyikét –, amint távozni készül a teremből.


//Kérdéseitekkel forduljatok a Szervezői Mesélőhöz!
Álmodói időpont: dec. 16-tól jan. 6-ig.
A végzősök bármely évfolyamból választhatnak partnert a tánchoz.
Kérünk benneteket, mivel ez egy esemény, mindig az utolsó eseményre érkezett hozzászóláshoz szálazzatok!!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. december 16. 15:47
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. december 16. 22:21 | Link

Karácsonyi, végzős bál - Máté
Viselet


Mint egy hógolyó. Olyan vagyok, mint egy csillogó hógolyó. Nem, menj egyedül Máté, én ebben... He?!
- Noak! Nem, fujj, rossz sárkány! Menj a helyedre - morrant rá a kis éjfúriára Annie, amikor az megpróbálta szétcincálni gazdája ruhájának alját. Nagy zöld szemeit lesütve szaladt el a kandalló felé, Hestia pedig utána, hogy elterüljön a szőnyegen a kanapé előtt.
A lány nagyon nehezen barátkozott meg azzal, hogy ilyen ruhát kell viselnie, holott az ő keze is benne volt a dologban. Egyrészt a szervezési részében, hogy kötelező fehér legyen, másrészt ennek a kiválasztásában, mert olyan királynőset akart. A végeredmény viszont...egy kisminkelt, feltűzött hajú hógolyó lett, legalábbis szerinte. Egyébként csinos volt, a bálhoz pont passzolóan, remélhetőleg Máténk is tetszően.
Vállrándítással igazgatta meg a haját, aztán a cipőjét, és elindult a Nagyterembe, mert drága tesója a faluból ment fel estére. Meg persze korán volt még, negyed órával előbb indult, hogy ránézzen a szervezésre.
Ezen az estén Ágoston vette át a beszédet, mert Máté végzős, és Annie táncol vele a gyertyafényes keringőben.
A terembe érve először körbenézett, aztán köszönt a már ott levő DÖK tagoknak. Minden szépen készen volt, várta, hogy lassan elkezdjenek beszállingózni a szebbnél szebb ruhát öltő diákok és tanárok.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. december 16. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 19. 17:22 | Link

Karácsonyi, Végzős bál - Jeges Kventin Dioméd
HajViselet

Nem is hittem volna, hogy eljön ez a nap. Az egész szervezkedés a karácsonyra felcsigázta a csapatot, ezzel együtt engem is. A Dökben mindenki szívét, lelkét beleadva szervezte a bált, hogy a többieknek egy szép napot szerezhessen. A szervezkedés számomra is egy remek élmény volt és már alig vártam, hogy eljöjjön a nap. Dioméddel megbeszéltük, hogy erre a bálra kivételesen most együtt jövünk, nem pedig külön, így egy kicsit jobban izgultam az átlagosnál. Legfőképpen azért, mert ezen a bálon a fehér ruha volt a viselet, ami pedig nem éppen volt az én stílusom. Az ilyen ruhákat, amelyeket a fehér szín alatt tituláltam, azok az esküvői ruhák voltak. Persze anyámmal sikeresen leüzleteltem a dolgot, így ő segített nekem a bálra szerezni ruhát, persze miután megmondtam neki, hogy nem, nem akarok sem fodrosat, sem túl csicsás ruhát és a tiarát pedig felejtse el, mert nem szépségkirálynő akarok lenni, hanem csak helyes, vagy  legalábbis nagyjából jól kinéző egyén a bálon. Na persze, ha a szülőkről van szó, akkor beszélhetsz nekik. Mikor megkaptam a ruhát és felpróbáltam, úgy éreztem magam mint habcsók hercegnő. Még grimaszoltam is hozzá, mert amit elsőre választott egyszerűen nekem túlzottan  csicsás volt, így egy ruhacsere történt a napokban és körülbelül két napja kaptam meg a mostanit. Ez is olyan volt a számomra, amit nem igazán hordanék egynél többször, de legalább nem volt teleaggatva virágokkal meg csillogó kövekkel. Komolyan, legközelebb ráveszem magam és én megyek el, aztán valószínűleg fehér nadrágot húzok fel egy fehér enyhén kivágott felsővel! Jó, furcsa lenne, mert valószínűleg az összes lány szebbnél szebb ruhában fog megjelenni, így nekem sem lehet gatyát húznom, pláne most, hogy Dioval leszek. Csak ne essek el előtte... Ezen járt a buksim, miközben magamra vettem a fehér ruhát és a hajam is rendbe szedtem úgy, ahogy anyám mondta. Miután a formalitásokkal, vagyis a sminkeléssel is megvoltam újra ellenőriztem a kinézetemet és eldöntöttem, hogy tudok még úgy kinézni, ahogy egy lány, vagy legalábbis egy nagyjából helyes leányzó. Az ékszereket felvéve már csak a magassarkúba kellett beleugranom, de mivel egy fehér magassarkú szandál volt, így jobbnak láttam volna, ha nem megyek fel benne, ám akkor meg az átlátszó harisnya kárára ment volna a dolog. A szépségért meg kell szenvedni! Mély sóhaj hagyta el a szám, majd felvettem a szandált is és elindultam a Nagyterem felé, ahogy az meg volt írva. Mázlimra sehol sem botlottam meg, mert már kezdtem megszokni a magas sarkakon való járást. Ahogy sejtettem, az én hős lovagom már ott állt az ajtónál és rám várt. Ki ne akarna egy ilyen romantikus pillanatot magának? Hát én teljesen felélénkültem mikor megláttam őt. Rögtön elmosolyodtam és nagyjából sietősre véve a lépteim, majdnemhogy szárnyra kapva mentem oda a fiúhoz.
- Szia! - szólaltam meg, mikor hallótávolságba értem annyira, hogy ne kelljen kiabálnom. - Remélem nem vártál sokat. - tettem hozzá és rámosolyogtam. Örültem neki, hogy kivételesen együtt jöttünk és nem külön, mert így legalább nem kell féltékenykednem. Habár semmi okom se lehetne rá, de azok a női ösztönök...
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 19. 18:12 | Link

Végzős bál - Léda
Ruha

Nagyon kíváncsi voltam, hogy tényleg eljön-e. Az utóbbi hetek keseregve teltek számomra, többet bosszankodtam, mint mióta itt tanulok. Léda annyira felhúzott már, hogy meglebegtettem előtte, hogy inkább Eriket hívom meg a bálba helyette, ha már ennyire értelmetlenül nem mutatkozunk együtt. Jók a titkos együttlétek, meg az, hogy nem zavar senki, de én szeretnék mellette büszkén lépdelni… ő viszont… Be van gyepesedve, vagy nem tudom, nem értem. Szerintem az egész iskola tudja, hogy együtt vagyunk, de ő úgy viselkedik, hogy ez korántsem igaz. Attól félek, ha megkérdeznék tőle, lehet, hogy akkor is letagadná, az mondjuk, nagyon fájna, remélem senki sem tette még meg. Amúgy, ha nem ezen veszekednénk, hisztiznénk, dobálóznánk folyton, egészen szuper kapcsolatunk lenne. Viszont megelégeltem ezt az egészet, még egy csúnyát is sikerült beszólnom neki, amit azóta is bánok, de most ez van. Remélem, eljön, és ha már mindenki látott minket együtt, akkor megnyugszik végre, és nem kell tovább titkolóznunk. Ez csak neki olyan nagy szám, egy kicsit azért én is tartok tőle, hogy hogyan néznek ránk. Persze, ha Ő támogat, akkor kit érdekel, hogy mit gondolnak? Tilda mondjuk nem tudom, hogy mit fog szólni, hogy Alexis után egy lánnyal járok. De majd megszokja, és tudom, hogy szeret annyira, hogy nem akad fenn rajta túlságosan.
Egyébként szép ruhát szereztem, kíváncsi vagyok, hogy ő fiús, vagy lányos ruhában jön-e. Az én estélyim nagyon szép, a hajamat, pedig Elena varázsolta szuperré. Megkértem egy kis sminkelésre is, mert az nem az én asztalom, és hajlandó voltam néhány ékszert is felvenni. Szerintem elég jó lett az összkép, bár az a helyzet, hogy továbbra sem vagyok oda mindezért. A végzős bálért viszont mindent! Főleg Léda miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Bál
Írta: 2014. december 19. 19:18
| Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



Igen mondtam neki, leginkább azért, mert nem akartam elkeseríteni. Annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem elutasítani, pedig akkor nem voltam kifejezetten bálozós hangulatban, mert újnak számítottam, így szinte biztos voltam benne, hogy mindenki megbámul majd. Amint azonban beértem a szobába, már izgultam, alig vártam, hogy kiválaszthassam mibe megyek, hogyan fogom megcsinálni hajamat. Mivel még itt nem voltam soha bálban, meg felénk amúgy sem szokás az ilyesmi, először kicsit utána kellett járnom a dolognak. Kiderítettem, hogy itt nagy hagyománya van, a lányok kiszoktak öltözni és ebben az évben még a dress code is elég erős, fehér. Fehér ruha a lányoknak és fehér a fiúknak is. Amint megtudtam, rögtön felnevettem, nem csak a megkönnyebbüléstől, hanem mert elképzeltem a rengeteg lányt fehérben. Mekkora butaság! Ritka az, amikor valakin igazán jól mutat, a legtöbb lányok nem szokott jól mutatni, ráadásul a legtöbbjüket kövéríti. Ritka az, amikor egy fehér ruha láttán valakinek az jut az eszébe, hogy milyen csinos az illető, kivéve persze, ha menyasszonyról van szó, de ebben az esetben ez csak egy rakás bálozó diák. De itt voltam én, az ébenfekete bőrömmel, sötét szememmel, sötét hajammal és a magas, már-már gebe testalkatommal. Számomra tökéletes választás volt a fehér, élvezettel próbáltam fel a ruhát, amit apám küldött Afrikából. Illegtem a tükör előtt benne, nagyon tetszett. Nem volt hétköznapi, nem volt egészen báli megjelenés, viszont fehér volt és piszok jól mutatott rajtam.
Mikor elérkezett a bál napja, már korán reggel felkeltem, de délutánig nem tudtam mit csinálni magammal. Ideges voltam és nem csak azért, mert ez volt az első ilyen alkalom itt az iskolai falai között, ahol tömeg előtt kell megjelennem, hanem mert Jeremyvel mentem. Tetszeni akartam neki! Azt akartam, hogy szépen lásson, hogy leessen az álla, ehhez viszont bomba formában kellett lennem.
Délután négykor azonban nem bírtam tovább, beálltam a zuhany alá, jó sokáig fürödtem, majd készülni kezdtem. Megcsináltam a sminkemet, a hajamat, jólesően piszmogtam, mert volt időm. Végül aztán, mikor már alig tizenöt percem maradt a megbeszélt találkozóig, a tükör elé léptem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat. A hajam előrehúzva, összefonva a lógott majdnem a derekamig, az arcomon épp csak egy leheletnyi smink volt. A ruhám épp csak kicsivel többet mutatott meg, mint azt illendő lett volna. Vettem egy mély levegőt majd hátat fordítottam a tükörnek és elindultam a nagyterem bejáratához. Mikor odaértem, nem láttam egyedet csak a feltódult tömeget, így kicsit félreállva néztem körbe, hátha megpillantom Jeremyt.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 19. 19:23 | Link

Zehyrine

Kinézet

Jeremy nem igazán izgult. Nem először fog táncolni, és a lányoktól sem rezel be. Na, jó, Sabrának tényleg meg akart felelni. Egy héttel ezelőtt elhívta a lányt, aki beleegyezett. A nővérével elment vásárolni, mivel valami barom kikötötte, hogy csak fehérben mehetnek. Még a fiúk is. Jer alapból sápadt volt és ez rátett még egy lapáttal.
 Az ízlésben, teljes mértékben Lexinere támaszkodott, ő nem igazán törődött ezzel, ha nem volt szükséges. Olyan hat körül elkezdett készülődni, előre kikészítette a ruháit hajával sem kellett bajlódnia sokat. Bár egy kicsit gyorsított léptein, mikor az iskola felé tartott, a gyér megvilágítású úton. Belépés előtt gyorsan ellenőrzött mindent. Haja rendben volt, a fehér rózsát, amit ajánlottak a ruhához az üzletben nézte pár pillanatig, majd a háta mögé dobta.
Belépve egyből a lányt kereste, nem volt nehéz dolga a sok fehér ruhájú világos bőrű ember között megtalálni.
Egyből hatalmas mosoly terült szét az arcán, mikor tekintetük találkozott. Nagyokat lépve közeledett a lányhoz, kikerülve az előtte áramló sápatag sorokat. Megállt Sabra előtt, kinyitotta a száját, de egy röpke pillanatra nem jött ki hang rajta, csak szemét járatta a tökéletes sminken, a hajon, és a ruhán. Hirtelen elszégyellte magát, nem tudta, hogy fog mutatni mellette.
- Te... gyönyörű vagy. – mondta. A hangja inkább csodálatot sugallt, mint meglepődést. A korcsolyapályán is magára vonzotta a tekinteteket, mi másra számított volna? Zavarodottan a lány mellé fordult, hogy Zephyrine belekarolhasson.
Lássa meg mindenki, hogy Sabráról le lehet szállni, az ő kiszemeltje.
És csak is az övé.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 20. 00:47
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 19. 19:55 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



Nem kellet sokáig várnom, szerencsére. Igyekeztem kerülni minden tekintetet ami rám szegeződött, nyilván új voltam és nyilván kilógtam, rajtam másként állt minden. Szorongtam, rossz érzés volt. Azt hittem, hogy ennyi idő alatt majd sikerül legyűrnöm, de a páni félelem most is legyőzött, aztán, amikor megpillantottam Jeremyt, hirtelen a szorítás a torkomban rögtön felengedett. Álltam a tekintetét, titokzatosan elmosolyodtam, majd lesütöttem a szememet, mintha zavarban lennék. Pedig erről szó sem volt, minden a színjáték része volt, ettől valahogy az ember sokkal kívánatosabb lesz, már a szó legnemesebbik értelmében. Mikor elém lépett, hagytam, hogy végignézzem rajta, majd mikor megszólalt szórakozottan a vállára csaptam.
- Ugyan már..
Ezzel az egyszerű mondattal lepleztem a remegést, ami végigfutott a gerincemen, szerettem ha dicsértek, sőt, ami azt illeti imádtam, gyakran szomjaztam is, de sosem túl feltűnően, épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de hasson kellemesen. Mikor mellém állt, lazán belekaroltam és elindultunk be a tömeggel együtt, fogalmam sem volt, mi vár majd ott, de amint beléptünk és körbepillantottam egészen magával ragadó volt a dekoráció és az egésznek a hangulata, koránt sem gondolta volna, hogy ezt is ennyire komolyan veszik. A szabad kezemet tenyérre felfelé kinyújtottam és figyeltem ahogy a megbűvölt hópelyhek ráesnek.
- Egyébként nagyon...csinos vagy. Lehet ilyet mondani? Ez a fehér szmoking. Mondjuk még a többiekéhez képest jól néz ki.
Vigyorogva dicsértem meg, mert ez volt az igazság, tényleg jól nézett ki és ami jó, azt általában megjegyzik az emberek, hacsak nem féltékenyek rá.
- Örülök, hogy ilyen magas vagy, de azt hiszem ezt már mondtam neked.
Tényleg hálás lehetek a hormonjainak, hogy így megnövesztették, különben nagyon bután néznénk ki egymás mellé, de kellemes volt, hogy hiába volt rajtam magassarkú, még így is alacsonyabb voltam mint ő, hiába, gyengéim voltak a magas fiúk.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 20. 23:15 | Link

Zehyrine

Kinézet


Jeremy tekintetét gyakran mondták fürkészőnek, mintha mindent meg akarja jegyezni, amit lát. Most is épp ez történt. Figyelte Sabrát, ahogy szempillái megrebbennek, majd lesüti a szemét. Olyan ártatlannak tűnt ekkor, de a fiú valahogy mégis érezte, hogy Zephyrine nem ilyen. Ő állná a tekintetét. Kissé zavarta ez az álságoskodás, de csak azért tette a lány, hogy tetsszen neki. Bizonyára. Mi már lett volna? Magabiztosság sugárzott belőle büszkeséggel keveredve. Ezeket részben a lánynak köszönheti. Próbálta elrejteni azt, hogy valószínűleg ő a hálásabb kettőjük közül ezért az estéért.
- Ne játszd a szende kislányt. Te is tudod, hogy dögös vagy. - kissé erősnek tűnhetett, ezt próbálta egy vigyorral kompenzálni. Sabra belekarolt, ő pedig elindult a terembe a vakítóan világos kavalkádban. Bent szétszóródtak az emberek, ő pedig a mellette álló Zephyrinet figyelte, ahogy a kövér hópelyheken csodálkozik.
- Varázslatos, mi? - ezzel a jelzővel lehetett talán leírni a helyet a legjobban ezt a bált.
Önelégülten bólintott a lánynak, mikor az megdicsérte.
- Azt hiszem szabad ilyet. Ha jogos, legalább is. A nővérem segített kiválasztani ezt, én nem nagyon vagyok benne ebben a témában. - körbepillantott a többi fiún, akik épp táncoltak, vagy a terem szélén sutyorogtak. Nem egy volt otromba dísztalárban. - Igen, úgy látom jó ízlése van Lexinenek.
Szinte hitetlenkedve nézett Sabrára. Szemöldökét felhúzva kérdezett vissza.
- Valóban?... Hát nem hinném, hogy mondtad nekem, de köszönöm. Én is eléggé elégedett vagyok a méreteimmel. - egy kis szünetet tartott, majd nagy levegőt vett, és folytatta. - Ha már itt tartunk, szerintem nem egy irigy pillantást kaptam, mióta beléptünk. Nem kérdés, hogy te vagy itt a legszebb. - mosolygott rá, de legbelül fortyogott. Nem viccelt,több srácot is látott, aki Zephet bámulta, és ez tarthatatlan volt. Mintha nem látnák, hogy Jeremy ott van mellette. Tennie kellett valamit.
- Van kedved táncolni?
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 21. 16:40
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. december 21. 23:04 | Link

Jake
Ruha

Azt hiszem, hogy mikor először hallottam az egész Karácsonyi bál cuccról, csak a szemem forgattam. Úgy terveztem, hogy nem megyek el, nem akartam megint tök egyedül eltölteni egy hosszú estét. A Halloweeni bál is egy évfolyamtársamnak köszönhetően nem fulladt botrányba, szóval azt terveztem, hogy egy Sherlock kötettel bekucorodok az ágyamba és teázgatva fogok aznap este olvasni. Viszont nem jött össze ez a dolog, mert Jake elhívott, én pedig igazából nagyon meglepődtem. Ami azt illeti, egy kicsit lesokkolt a dolog, de azért nagyon örültem és igent is mondtam neki. Szinte azonnal, kicsit zavarba is estem utána. A készülődéssel nem siettem el semmit, de azért tervezgettem, hogy milyen ruhát veszek fel. Nem nagyon szerettem, még a gondolatot sem, hogy fehérben kelljen mennem, nem voltam egy habcsók-fajta, aki imádja az estélyi ruhákat. Pár nappal előtte viszont már megvolt a tökéletes darab, amit Joli néni küldött el nekem, bagolypostán, egyenesen Párizsból. Ő volt az én jó tündér-keresztanyám, aki mindig kihúzott a csávából, főleg akkor, ha divat kérdésről volt szó. A hajamhoz nem sok ötletem volt, még aznap este sem, így a tükör előtt ülve bámultam a tükörképemet tanácstalanul. Annyira felbosszantott az ötlettelenségem, hogy csak laza kontyba fogtam, halvány sminket dobtam fel magamnak és a tükörbe néztem mély sóhajjal. Nem voltam teljesen elégedett magammal, de azt hiszem, hogy ez a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Az órámra pillantottam, majd majdnem káromkodtam egy sort, mikor megláttam, hogy megint késésben vagyok. Az ágy szélére dobtam magam, majd felkaptam a cipőmet és szinte a nyakamat törve futottam a lépcsőkön, meg a folyosókon, míg odaértem a Nagyterembe. A folyosón nem volt senki, így gondoltam, hogy Jake már bent van, vagy jobb esetben még nem jött meg és nem lett volna akkora égés, hogy megint megcsúsztam a készülődéssel. Nincs akkora szerencséd, Lavia... Nagy sóhajjal beléptem, majd körbepillantva szemrevételeztem a terepet. A szállingózó hó elsőre kifejezetten aggasztott, azon gondolkoztam, hogyan is fogok én a következő tíz percben hanyatt esni, de nagy megnyugvásomra a hópelyhek eltűntek, mire a földre értek volna. Megkönnyebbült sóhajjal a termet kezdtem pásztázni, téve pár lépést a forrócsoki-szökőkút felé, ha már nem volt jobb tervem a párom megtalálásáig.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Jake Sandder
INAKTÍV


Blöff | Bátty | Álom xD
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 166
Írta: 2014. december 22. 00:53 | Link

Lavia

Öltözet

Szerinte jól döntött. A többiek ugyan nagyot néztek, miután megtudták, hogy egy másodikos lányt kért föl, aki ráadásul DÖK tagos, de ez annyira nem érdekelte. Úgy is csak irigykednek, ráadásul a pletykásabbak hamarabb tudták meg, hogy Lavia DÖK tag, mint ő. Azért ez egy kicsit igazságtalan. Persze mindent nem lehet kipletykálni, főleg ha semmi olyan konkrét témát nem tudnak, amin el lehetne lovagolni egy ideig. Ráadásul Lavia helyes lány, Cath is mesélt róla, de ami a legfőbb dolog az egészben, hogy igent mondott! Nem úgy, mint ő... na de ez most teljesen mellékes.
A ruha választásban nem volt nehéz dolga. Sőt, igazából semmi, csak Dany-nak kellett elrugdosnia egy üzletig, ahol már ki is volt választva egy igazán tetszetős darab. Meg kell hagyni, jó ízlése van a húgának.
Ráadásul a választott darab kimondottan jól áll neki. Tiszta úri ember vagy ahogy Dany mondta, fess.
A lányra egy ideig az ajtó előtt várt, de a kíváncsiság beljebb csalta, így a benti fények, illatok és hópelyhek varázsában várakozott egy ideig. Igazából nem is bánta annyira, hogy várnia kellett egy keveset. Nem mintha izgult volna... de azért nagyon nem volt mindegy, hogy milyen benyomást is tesz majd elsőként a lányra.
Mikor megpillantja Lavia-t, elmosolyodik, majd vesz egy apró, de mély levegőt és odasétál hozzá. Még a karját is felajánlja, hogyha a lány akar, bele is kapaszkodhat.
- Kimondottan jól áll neked ez az elegáns viselet.
Húzódik félmosolyra szája szélső szeglete. Ha a lány hagyja, beljebb vezeti a terembe, hogy mindenki lássa érkezésüket. És persze kicsit sem izgul...nem! Most már tudja, hogy jól választott. Elég csak körülnéznie.
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 22. 01:57 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?


- Na jó, igazad van.
Felelem egy fáradt sóhajjal, túlozva, amennyire csak tudok. Nem akartam én ennyire álságos lenni, csak az önbizalmam jelenleg túl haladta az egészséges szintet, így vissza kellett fognom és ez nem ment egyszerűen. Na meg, ki is akartam tapasztalni, hogy szól mindehhez. Aztán, amikor ügyesen hárított, képtelen voltam tovább színlelni. Az egész végén felnevettem és jókedvűen nézelődtem az oldalán. Nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy Jeremy mennyire szerencsés lenne, én is csak egy lány voltam, a sok közül. Lehet, hogy magasabb és egy kicsit másabb, mint amit az itt lévők megszoktak, de akkor is csak egy diáklány. A tekintetek, hát azokat meg igyekeztem inkább lesöpörni magamról úgy, hogy sehová nem néztem elég ideig ahhoz, hogy feltűnjön, hogy valaki bámul. Tudtam, hogy az csak összezavarna és nem érezném jól magamat.
- Igen, az.
Még szerencse, hogy nem hideg. Ebben a formájában eltudnám viselni a havat. Ha nem lenne hideg és nem olvasna pocsolyává, csak úgy leesne, hogy azután szép csinos halomba rendeződjön, majd mikor már nem lenne rá szükség, egyszerűen csak felszívódna. Semmi hideg és latyak nem tárulna hozzá. Így még azt hiszem a tél is egész hangulatos lenne.
- A nővéred, aki faluban lakik igaz? Nem sokat meséltél még róla...
Én meg nem kérdeztem. Lehet, hogy azért mert kevésbé érdekelt, de lehet, hogy közrejátszott az is, hogy azt vártam, hogy majd szépen magától beszél róla, semmi erőszak. Néhány elejtett kósza információból táplálkoztam csak, se semmi fontosat, vagy használhatót nem tudtam meg, se róla, se a családjáról. Már nem mintha én annyit meséltem volna róla. így eszem ágában sincs felróni neki.
- Ha elejtesz ma még egy bókot, kénytelen leszek felhúzni magamat. Ne aggódj, nem figyelek rá, hogy néznek, még akkor se, ha így van.
Égnek emelem a tekintetemet. Igaz, egy nőnek mondhatják akár ezerszer, hogy mennyire szép, akkor sem unja meg, de Jeremynek most már túl kellene lépnie ezen. Akárhányszor találkoztunk eddig, mindig ezt hallgattam és igen, jól esik, de beszélhetnénk másról is.
- Persze, menjünk. De csak akkor, ha utána kipróbáljuk a csokiszökőkutat.
Már kiszúrtam magamnak, a többi édességgel egyetemben. Imádok enni, igaz, az édesség nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megeszem, egye-fene.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2014. december 22. 01:57
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. december 22. 03:32 | Link

Jake
Ruha

A kezdeti izgatottságom, félelmem, vagy hogy is hívjam, ami attól tartott, hogy nem jött el és felültetett, természetesen hamar elmúlt, mert volt annyi egészséges önbizalmam, hogy tudjam, csak nem hagy cserben. Mindenesetre azt hiszem, hogy azzal, hogy igent mondtam egy elsős fiú meghívására, elég nagy okot adtam a pletykálkodásra. Nem igazán érdekelt, ezeknél sokkal fontosabb elfoglaltságaim is voltak, mint például az, hogy pontot szerezzek a házamnak, méghozzá sokat, amivel eddig nem is haladtam rosszul. Éppen elkezdtem volna törni a fejemet, hogy mit is rajzoljak legközelebb, de aztán rá kellett döbbennem, hogy a bál kellős közepén voltam, Jake pedig tett pár lépést felém. Mély levegőt vettem, majd gyorsan ki is fújtam, hogy a lehető leghiggadtabbnak nézzek ki. Persze az is voltam, de attól még a levegő nem árthat meg. Úr isten, de gyíkarc stréber vagy, öreganyám... Mikor Jake ideért, elmosolyodva biccentettem és belé karoltam, ha már volt ily udvarias és felém nyújtotta a karját.
- Jaj, ne is hozd el, úgy érzem magamat, mint egy fehér szaloncukor. De komolyan, még jó, hogy nem mindjárt rózsaszínbe kellett öltözni - nevettem fel zavartan, majd elsimítottam az egyik hajtincsemet. - Azaz, azt hiszem, azt kellett volna mondjam, hogy köszönöm. Neked is jól áll! - jegyeztem meg és tényleg így is gondoltam. Mármint, mindig, amikor a pasik elegánsba öltöztek, azt valamiért úgy véltem, hogy helyes. Sokkal jobban állt egyeseknek az öltöny, mint a sima farmer és póló párosítás. Ez persze nem mindenkire volt igaz. Mikor beljebb húzott, nem ellenkeztem, amúgy sem akartam egész nap itt ácsorogni és arra várni, hogy kinőjön alattam a fű. A dekoráció még mindig le tudott nyűgözni, mármint azután, hogy bizonyosodtam róla: nem fogok pofára esni a hólatyakban, mert nem keletkezik ilyen.
- Sokat vártál rám? Ha igen, ne haragudj, csak megint elnéztem az időt... nem erényem a pontosság, sajnos... - sóhajtottam és körbenéztem. Minden olyan szinten fehér volt, hogy az néha-néha már fájt a szememnek. Inkább visszanéztem a partneremre, kissé felvont szemöldökkel.
- És amúgy hogy vagy? Milyen napod volt? - érdeklődtem, ami még nekem is új volt. Mármint, nem sűrűn szoktam ilyeneket kérdezni, mert azt hiszem az ilyesmi nem az én dolgom. Most mégis megkérdeztem. Mi van velem?
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 22. 14:46 | Link

Aileen Aurora
A karácsonyi bálon.

Az elején amikor elhívtam a tanárnőt a karibálra, akkor poénnak szántam. Az egyik óra közepén jártunk és magamhoz hűen durmoltam, mivel mostanában nem aludtam túl jól. Persze a tanárnőnek ez vagy nem volt a kedvére, vagy talán hangosan szuszogtam azt nem tudom, de felkeltett én pedig egy kicsit kómás fejjel lestem fel rá. Persze az lett belőle, hogy nem büntetett meg egyem a jó szívét, de én poénból felvetettem, hogy büntetésemként elviszem a bálra. Na persze azt hittem elutasítja a dolgot, vagy leszid, de meglepő módon belement. Habár azért megleptem vele, legalábbis szerintem így volt, de nem nagyon mutatta ki, vagy talán én nem figyeltem meg túl jól az arckifejezését, mert fáradt voltam. Na hát a lényeg az, hogy így jutottunk arra, hogy együtt menjünk el a karácsonyi bálra és én hűen a megbeszélt dolgokhoz készülődtem is. Mivel nem volt fehér öltönyöm, így egy bagolyban értesítettem az anyámat, aki volt olyan kedves és szerzett nekem egyet, amit mintha rám öntöttek volna. Mondjuk ő mindig is tudta, hogy mi az ami jól áll nekem, ezért most sem csalódtam ebben a képességében. Viszont megírtam neki, hogy nem megyek haza a szünetre, ami miatt a válaszlevele nem volt túl kedves, de egy vállrándítással ráhagytam a dolgot. A készülődés nem volt nehéz, hiszen a hajam nem volt egy nehéz eset. Úgy fél óra alatt teljesen készen álltam a bálra, ám voltam olyan jófiú, hogy szereztem egy kardíszt, amit anyám javasolt, hogy szerezzek, na meg amúgy is megtettem volna, bárkivel megyek is. Illőnek találtam, hogy ha már egy szép hölgyet viszek el a bálra, akkor adjak is neki valamit, na meg azt is illőnek találtam, hogy a kardíszhez megfelelően egy fehér rózsát tűzzek az öltönyömre, ami illett a kardíszéhez. A séta a nagyteremig nem volt valami érdekes, ám láttam pár fehér ruhás leányzót, amint végigtipeg a folyosón előttem. Szórakoztató volt, mert láttam páron azt, mennyire nem örül a fehér ruhának, de voltak akik odavoltak az ötletért. Mi fiúk sem rajongtunk annyira a fehérért, ám nekünk az öltöny azért egy kissé megszokottabb viselet volt, mint a lányoknak ez a ruha. Körbepillantottam, majd eldöntöttem, hogy még van egy kis időm arra, hogy várjak, így a falnak dőlve, felvettem egy elég kényelmes pozíciót és vártam. Türelmes leszek és megértő, mert azokba a ruhákba biztos nem egyszerű belebújni, na és ha valaki még jól is akar kinézni... Egy szórakozott félmosoly jelent meg az arcomon arra a gondolatra, hogy mennyire fárasztó lehet a lányok számára ez az egész. Lehunytam a szemem, majd falnak döntöttem a fejem, egy idő után pedig a plafonra tekintettem a gondolataimba merülve.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 22. 15:29 | Link

Anthony E. Blake
A bálon

Eredetileg nem terveztem, hogy részt veszek a karácsonyi bálon, már csak azért sem, mert otthon fontosabb terveim voltak, de végül mégis úgy alakult, hogy maradtam még a kastélyban az utolsó napra. Terveim meghiúsítója az egyik mestertanonc srác, aki úgy döntött, alszik az órámon. Mondjuk, ez tőle nem volt éppen meglepő, és alapesetben az ilyesmi nem is érdekel túlzottan, elvégre nem lettem szigorú tanár, és nem is az én érdekem, hogy az órán figyeljenek a diákok. Szóval hagytam volna büntetés nélkül az egészet, erre ő viccesen elhívott a bálba. Hogy bosszantsam, igent mondtam. Azt hittem, hogy csak poénkodik, és vissza fogja szívni, elvégre az ilyen szőke herceges srácok akárkit elvihetnének a bálba, úgy gondoltam, már van párja az eseményre. Tévedtem. Tony vagy komolyan gondolta vagy nem mert visszakozni, mert azt hitte, hogy én komolyan gondolom.
A lényeg, hogy nekiállhattam fehér ruhát keresni a szekrényemben. Amit persze nem találtam, hiszen a ruhatáram kimerül lila, rózsaszín és fekete darabokban. Még szerencsém, hogy a színházban, ahol dolgozom már vannak barátaim, így nem volt nehéz kölcsön kérni egy jelmezt. Állítólag egy éve ebben játszotta valaki a Hókirálynőt. Nekem mindegy volt, a lényeg, hogy fehér.
Ma este pedig felölthetem végre a ruhát, hajamat kibontva hagyom, nem akarok vele túl sokat babrálni, majd elindulok a nagyterem felé. Kísérőm már az ajtó mellett áll, láthatóan nem észrevéve engem. Lassan odasétálok - bár ebben a cipőben csak tipegni lehet - hozzá, és megszólítom:
- Úgy látom, te mindig, mindenhol képes vagy elaludni.
Mosolyogva felnézek rá, várom, hogy karját nyújtsa és elindulhassunk befelé.
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 22. 16:25 | Link

Aileen Aurora
A karácsonyi bálon.

A várakozás olyan volt, mint mikor órák után várom, hogy Grace megérkezzen, mivel ő volt az a típus, aki mindig elkésett, ha megbeszéltem vele valamit. Így vártam, habár nem tudtam mennyi idő telt el várakozás közben, de páran már bementek a bálra, szóval azért olyan tíz perc biztosan volt. Nem zavart, szerettem ha én várakozom, nem pedig a társaságom vár rám, pláne ha lány az illető. Olyankor szinte utáltam magam, mivel nem érdemlik azt, hogy a türelmüket feszegessem. A merengésemből az én kedvenc tanárnőm hangja rántott ki, így ráemeltem a tekintetem és elvigyorodtam és a szokásomhoz hűen nem magáztam, hanem tegeztem. Persze megszokhatta, hiszen mindig így beszéltem vele, de másnak lehet, hogy furcsa, hogy egy tanárt nem magázok, hanem tegezek.
- Ebben vagyok a legjobb! - mondtam hamiskásan, majd enyhén oldalra döntöttem a fejem. - Igazán... - nem tudtam hogyan fejezzem ki magam, szóval megköszörülve a torkom újra ránéztem. - Hű... tanárnő, ez igazán jól áll neked. Gyönyörű vagy, már ha szabad ezekkel a szavakkal élnem. - vigyorogtam rá huncut mosollyal, majd a kardíszt a csuklójára helyeztem. - Remélem megfelel, nem igazán tudtam mi lenne az igazi, de úgy érzem ez illik hozzád. - pillantottam az arcára, majd a karomat nyújtottam, hogy bekísérhessem őt a bálra. Úgy tűnt, hogy ez a bál egy kicsit más lesz, mint az előző, itt minden fehér és nem lesz tele érdekes jelmezekkel. Mondjuk azokkal sem volt sosem gondom, de azért szerettem volna egy igazin is részt venni, mivel már jó rég adatott meg a számomra, hogy megtegyem. Most viszont alkalmam volt rá, ráadásul egy remek párral. Kell ennél jobb? Nem!
- Akkor gondolom mehetünk. - pillantottam Aileen tanárnőre, majd ha beleegyezett, akkor besétáltam vele a nagyterembe, hogy részt vegyünk a karácsonyi bálon.
Utoljára módosította:Anthony E. Blake, 2014. december 22. 16:29
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 22. 18:36 | Link

Anthony E. Blake
A bálon

- Azért szerintem másban is tehetséges vagy - utalok arra, hogy bár imád aludni az óráimon, attól még jó festőnek tartom, akiben látni a lehetőséget. - De azért tény, hogy ezt többet gyakorlod - nevetek fel, majd rögtön utána el is pirulok a bóktól. Felnőttesebbnek érzem magam, mint tavaly ilyenkor és magabiztosabb is vagyok, de úgy látszik, még mindig nagyon könnyen vörösödök el. Ráadásul nagyon furcsa, hogy tanárnőnek szólít, még akkor is, ha tényleg az vagyok.
A tegezés viszont egyáltalán nem zavar, sőt el is várom, hogy a diákok tegezzenek, elvégre alig fél éve még én is ide jártam. Azt sem hiszem, hogy a tanárok a kollégájuknak tekintenek. Bár többen is vannak, akik korban nem állnak olyan messze tőlem.
- Köszönöm a kedvességed és a virágot is. A szavakkal pedig nincs gond. Szólásszabadság van, vagy nem? Bár sokan elfeledkeznek arról, hogy mindenről mindenkinek lehet véleménye, de a véleménynyilvánítás csak addig szabad, amíg azzal valakit meg nem bántunk. De bocs, igyekszem kevésbé kiábrándítóan viselkedni az este további részében. Ez pedig gyönyörű - emelem fel a kezem, hogy rátehesse a virágot a csuklómra, majd villantok a fiúra egy hálás mosolyt.
- Persze, indulhatunk - karolok bele, majd lépek be Tony mellett a terembe, ahol minden fehér, minden vakító, minden ünnepi. Tetszenek a díszek, a hóesés, a DÖK-ösök idén is kitettek magukért.
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
..party rock is in a house tonight..
Írta: 2014. december 22. 21:18
| Link


öltözet

Okéééé. Még mindig itt van, és nem ment haza, úgy döntött, egyelőre kicsit halasztja, de már csak azért is, mert a bál maga felcsigázta, és mindenképp maradni szeretett volna. Nem olyan fajta, aki ilyen helyekre járkál, de most mégis legyőzte az alkalmi ruha utálatát, és eldöntötte, menni fog, még ha a fene fenét is eszik. Igazándiból ellett volna ő egyedül is, sőt, képes lett volna egész este egy felmosóval nyomni a táncot – amekkora a tudása, az értékelné, viszont, a lányok nem épp arra vágynak, hogy ilyet nézegethessenek, sőt. Jó darabig várt azért, valahogy nem is izgatta a dolog, bár volt olyan, aki elég egyértelműen célozgatott a dologra, hogy elvihetné, csak szándékosan nem vette a lapot, és kalandozott messzire a fantázia, persze nem rossz értelemben. Aztán végül mégiscsak eljött a pillanat, hogy random sikerült találnia valakit, akitől megkérdezte, menne-e vele a bálba, és még szerencséje is akadt. Sajnos a felmosó más partnerre várhat, bár ki tudja, mi lesz később, nem-e akadnak egymásra..
Ahogy eljött a bál napja, úgy nőtt a lelkesedése, de szíve szerint farmerban, és pólóban állítana oda. Nem, valahogy az utolsó pillanatig halasztja, hogy fel kelljen húznia a pingvinjelmezt, próbál találni már alternatívát, de a szekrényében nemigen lel olyasmi darabokat, amelyek erre a célra megfeleltek volna. Így, marad az „A” verzió, a nem túl kényelmes, de az eseményhez tökéletesen passzoló. Ez van, ezt kell szeretni. Az órát figyelve rendezgeti tincseit kivételesen rendezett sorokba, isten tudja milyen indíttatásból művelve ezt, majd végül csak szemléli a végeredményt. Hosszas sóhajt ereszt ki ajkain, hiszen még mindig vannak gondok az emeleten, de már koránt sem akkorák, de ez ami van, maradandóbb lesz, mint gondolta. Az viszont biztos, hogy félreteszi ezt az egészet, és ma mulat, amennyire csak bír. Még pár igazítás, és már indul is a megbeszélt pontra. Odakint hömpölyög az embertömeg, majdhogynem elsodorja, de sikerül zökkenőmentesen odaérnie, és egy félreeső zugban megállnia, hogy nyakát nyújtogatva várja a bálpartnerét. Hát, csak nem fog beégni.. annyira..
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2014. december 22. 22:20 | Link

Julien

Kinézet

Elhívták, ő pedig igent mondott. Miért is ne? Még meg is volt illetődve egy kicsit. Így legalább Derek ha akarja, elhívhatja Kira-t… ő mindenesetre még sosem volt hasonló bálon, így szeretné jól érezni magát. Imádja a jó ruhákat, főleg a bőrdzsekiket és a színes dolgokat, de fehéret úgy igazából nem sűrűn hord. Főleg nem báli ruha formájában, de ha már itt ez a bál, akkor meg kell rá keresni a megfelelő darabot. A ruhaüzletben kis híján kiakasztotta szegény eladónőt, mikor felvázolta, hogy milyen ruhát is szeretne nagyjából, na meg persze mikor nevető görcsöt kapott egy csipkegomolyagban. Nem, az igazán nem volt nevezhető ruhának, csak felpróbálta, ha már annyira bizonygatta a nő, hogy mennyire jól fog mutatni benne. Na mindegy. Végül csak megkerült a megfelelő darab, aminek nincs uszálya, egyszerű, nem mutogat túlságosan semmit, de mégis elegáns. Erre jött még néhány kiegészítő, nagyon halvány smink és már is indulhatott a Nagyterem irányába. Persze előbb Kira-hoz is benézhetne, úgy is ráér még… vagy vethetne még egy pillantást a tükörbe, hogy biztos jó lesz így ez az egész… Kicsit izgul. Na jó, nem is kicsit, de ezt felírja szimpla lányos parának.
Nyugi Mea! Mikor leér és meglátja azt a rengeteg embert, ki kell fújnia a levegőt, de aztán lelépdel a maradék pár lépcsőfokról is és elindul az ajtó felé, hogy megkeresse a fiút. Nem látja sehol ebben a tömegben. Na és persze mindenki fehérben van, hogy még véletlen se lehessen könnyen kiszúrni valakit! Páran utána fordulnak, de most igazán nem tudja eldönteni, hogy azért, mert jól néz ki vagy mert ennyire tördeli a kezeit. Jobb lesz abbahagynia!
Hozzászólásai ebben a témában


Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 23. 17:59 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


- Pff... akkor sem kényelmes, és... fáj is.
Már napokkal korábban tudta, hogy itt segítségre lesz szüksége, mert nem csak nem bízik, de képtelen is összehozni valami... szépet? Igen, belenézve a tükörbe nem egészen azt nézte, hogy hűha, ma hercegnősdi lesz, és mennyire csinos lesz, mint a többi lány szokott vele ellentétben. Zoénak szólt leginkább, aki az örökkévalóságnyi időnek tűnő fodrászkodást befejezve az utolsó hullámcsatot is a hajába tette Lucának. Na, tuti nem lett volna minderre képes, meg feltűzött haj? Alapvetően vagy lóg, vagy maximum praktikusságból felköti, extrém esetben befonja és itt kifújt. De meg lett neki szépen magyarázva, hogy ehhez a ruhához ilyen illik, mert zárt felül, meg ezzel szép, és a többi. Egyszer... talán egyszer majd megérti ezeket jobban. Pedig a legcsinosabb akart lenni, a legjobb és minden ehhez köthető, hiába nem megy annyira. Mindezen kis morgolódások, vagy az, hogy Zoét szóval tartotta ezekről, kicsivel kevésbé hozták elő a gyomrában a gombócot, amit az izgalom okozott. Bár amint elkezdett beszélni Róla, ez elég hamar bekövetkezett. Mondjuk a nővérének még átérzőnek se kellett lennie hozzá, hogy a szavakhoz valami mögöttes érzést társítson, azért Luca csak túlmagyarázott mindent, bár a neki szegezett kérdéseket inkább kikerülte. Szokásos módon.
Belebújt a cipőkbe is, amitől már normál lányos magassága lett, és jó pár centivel átlépte a 160-as határt, ám tisztában volt vele, hogy azok, akik ezzel rendelkeznek is húznak ilyen lábbelit, így csak elhúzta a száját a gondolattól. Nem boldog tőle, hogy simán elveszik negyedikes létére az elsősök tömegében, bár legszívesebben tornacipőben belavírozott volna, az legalább kényelmes. Egyébként is próbakörök gyanánt ebben a magassarkúban lavírozott előző napon a klubhelyiségben, nehogy valami baj legyen, bár a tánctudásán ez nem segít sokat. Nem baj, vannak lassú számok is... reméli.
De ezekkel vége is a felkészülésnek, ugyanis idő van, a Nagyterem előtti folyosón terveztek összefutni, aminek Luca nagyon tudott örülni egyébként. Abból a szempontból, hogy kevesebb esélyt látott arra, ha Vince meggondolná magát, hogy onnan lelépjen, őt otthagyva, mintha mondjuk a Navine bejáratához jönne a fiú. Lassan ballagott, kezeit maga előtt összekulcsolva, ami távolról úgy tűnhetett, mintha takargatná magát, pedig nem, csak fogalma sem volt, miért csinálja. Arcán ott pihent a mosoly, bár kicsit idegesen remegett meg a szája széle, mikor egyik évfolyamtársa valakit keresve állította meg őt, de megrázta a fejét, aztán folytatta az útját, közeledve pedig Vincét kereste a befelé igyekvő kisebb tömegben.
Akkor bál. Luca várja, akarja. Nagyon.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 23. 19:16 | Link

Iván
Ruha, Cipellő

Mindig nagyon izgulok az ehhez hasonló nagy ünnepségeket, rendszerint már jóval korábban gondolkozok a ruhámon és azon, hogy vajon mi hogy lesz. Ez a bál sem kivétel, ráadásul ötödikesként még táncolnom is kell. Szüleimnek hála nagyon hamar megtanultam a társastáncokat, szeretem is őket, a keringő pedig még kedvenceim közé tartozik, de mégis csak sokan fognak minket nézni. Próbáltam az ünnepség ezen részére nem gondolni, inkább a ruhámra koncentráltam. Igyekeztem nem kitűnni, de szó mi szó, nagyon szeretem a nagyestélyi ruhákat. Szívem szerint egy habos-babos ruhát választottam volna, de az már túlzásnak éreztem, ezért egy sima lefutásúban egyeztem meg magammal. Hozzá fehér magassarkút vettem fel, de nem igazán szántam a megfelelő darab felkutatására sok időt, mert nem fog sokat látszani a ruhám alatt. Hajammal gondban voltam, de végül úgy döntöttem, hogy szabadon hagyom, nagy részét a jobb vállamnál előretéve.
Nem volt más hátra, már csak el kellett indulnom az ünnepségre. Noszogatásra volt szükségem, de most csak magamra számíthattam. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, mégsem mondhattam le, hiszen megbeszéltem a találkozó idejét és helyszínét Ivánnal. Felemeltem ruhám alsó részét, hogy ne essek el benne és elindultam a Nagyterem felé. Vigyáztam, hogy a lépcsőket esés nélkül megússzam, ezért nem siettem, bár tudjam jól, hogy néhány perces késésben vagyok. Szerencsére gond nélkül megérkeztem, ruhámat is elengedtem, majd körülnéztem. Nagy tömeg volt a terem ajtaja előtt, nem lepődtem meg, csak így nehezebb volt megtalálnom táncpartnerem. Kicsit ideges lettem a sok ember láttán, reméltem, hogy nem nézek ki viccesen, se csúnyán, de túlöltözötten.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 23. 19:28 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

Még öt perc. Gyerünk Vince, futás, szaladj, innen most nem késhetsz!
Győzködte magát főhősünk, miközben nekiiramodott a lépcsőn és az utolsó három fokot más ugrotta és rohanva folytatta az útját. Késésben volt, bár ez nyilván mindenkinek feltűnt. Korábban akart ott lenni, hogy várhassa a lányt, hogy már a távolból megnézhesse, de kezdte úgy érezni, hogy ez már veszett ügy lesz. De aztán elképzelte, ahogy Luca ott áll és várja, ahogy körbepillant, ettől pedig annyira felment benne a pumpa, hogy gyorsított. Igaz, leérve az első emeltre megcsúszott egy kicsit az utolsó lépcsőfokon, de ügyesen kapaszkodott, na meg senki nem látta, úgyhogy a dolog akár semmis is lehet. Óvatosságból azért egy pillanatra megtorpant, lezserül zsebre vágta a kezét és körbepillantott, majd mintha puskából lőtték volna ki, folytatta az útját. Mondhatni, nem ez volt az erőssége, pedig egész gyorsan futott és viszonylag élvezte is a sebességet, de a tereppel már problémái voltak. Amint a tömeg kezdett dagadni, ő is lassított, majd és elkezdett furakodni a tömegen át, bocsánatkérések közepette, hogy elérje, a folyosót, ahol majd találkoznak. Tudhatta volna, hogy nem erre kellett volna jönnie, de nem gondolkodott, arra nem volt ideje. Magában szitkozódott kicsit, majd mikor távolabb ért a tömegtől, lerakta a kis dobozt az ablakpárkányba, amiben Lucának hozott egy kis apróságot, majd szembefordulva az ablakkal, hála annak, hogy kint sötét van, megszemlélte magát. A látvány...az borzalmas volt. A haja össze-vissza állt, mintha épp most kelt volna - bár ez hosszú percek keserves eredménye volt, így állt pont jól -, a fehér ing és szmoking még elment volna, de a fehér nadrág feszélyezte, mindössze csak a fehér tornacsukája tetszett neki, amitől nem volt hajlandó megszabadulni, végtére is, kinek tűnne fel? Bálba mennek, ott senki nem figyeli a lábakat. Fújtatva, megfordult és összefűzte maga előtt a kezeit, de ekkor csoda történt! Ugyanis megpillantotta Lucát! Egész éjjel azon gondolkodott, hogy vajon a lány hogy fog kinézni, de a valóság minden képzeletét fölülmúlta. Biztos volt benne, hogy ez a lány nem felé tart, az lehetetlen. Elrúgta magát a faltól, majd tétován hátrapillantott, de mikor nem állt mögötte senki, kiült a bamba vigyor a képére. Tényleg Luca volt és tényleg erre jött, felé. Legszívesebben fogta volna magát és ordítva hívta fel volna magukra a figyelmet, de nem tette. Helyette mikor odaér a lányt, átkarolta a derekát és halkan füttyentett.
- Nézzenek oda, milyen csinos valaki..és, magasabb.
Az egyik kezével nevetve magához mérte, Luca most már kicsivel föntebb ért, mint ahol az álla volt, így nem kellett annyira lehajolnia ahhoz, hogy üdvözlésként adjon neki egy csókot, nem túl hosszan, hiszen most bárki láthatja őket, ő pedig nem az a kirakatgyerek, de nem tud neki ellenállni.
- De hiányolom rólad színeket, ezért..hoztam neked valamit.
Visszaugrik a párkányhoz, elkezdi kibontani a dobozt és kiveszi belőle a virág karperecet és mosolyogva megmutatja neki.
- Add a kezed.
Ha a lány odanyújtja, mosolyogva felköti áll, majd mellette terem és kinyújtja a karját.
- Menjünk, kapaszkodj.

Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Bálozás Iván módra Henivel
Írta: 2014. december 23. 20:26
| Link

Dresscode

Végiggondolva utólag már totális hülyeségnek találtam azt, hogy Ivánként álltam neki ennek az egész estének. Gideon számít csak bejegyzetten végzősnek, noha volt, hogy Ivánként tűntem fel az órákon. Sokak számára éppen ezért vagyok egy végzős a sok közül. Végül is annyira nem erős az összetartás itt, mint a régi iskolámban volt. Hiszen ott mindenki ismert mindenkit. De tényleg. Itt ez nem így van. Volt már ahhoz is szerencsém, hogy valakinek beadjam azt, hogy mindig is idejártam, csak még sosem találkoztunk. Elhitte. Hazudni jól tudok. A viselkedés ismerete azzal a tudással ruház fel, hogy bármikor megtudok vezetni bárkit. Hasznos.
Ivánosabbik felemhez hűen az öltözködést lazára vettem. Persze azért a fehér dresscode-nak eleget tettem, és a maga módján elegánsnak is mondható az öltözék, de mégsem az a tipikus jólfésült úriember érzetét keltem. Kényelmetlen is ez egy kicsit elsőre. De mire leérek a nagyteremhez sikerül átszellemülnöm. Ilyenkor mindig Ivánra jellemző dolgokon gondolkozom. Párbeszédeket játszom le a fejemben. Így egészen egyszerűen megy a színészkedés. Egy egész estére ki kell ma tartanom. Nem eshetek ki a cserediák szerepkörből.
Mivel az állandó fel-fel tűnésem miatt azt találtam ki, hogy a háttérsztorim az lesz, hogy cserediák vagyok. Így nem kell egyik házhoz sem tartoznom. Csak arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy melyik iskolából jöttem, de hát ez már igazán apró dolog. A kulturális tudásom van olyan kiterjedt, hogy ne okozzon gondot egy olyan iskoláról mesélni, amiben sosem jártam.
A nagyteremhez végül megérkezem. Az egyik páncélban még ellenőrzöm az arcomat. Nyugtázom magamban, hogy a képességem fölött továbbra is úr vagyok. Nem hiába a sok gyakorlás.

 - Csinos vagy. Az egyszerű elegancia a legcsinosabb. - Bókolva lépek mellé és nyújtom oda kezem a lánynak, hogy az belekarolhasson. Igazán nem ismerjük jól egymást, de mindenképpen meg akartam jelenni az eseményen, ezért jött az ötlet, hogy Henivel jöjjön el ide. Gideonként nem lett volna kivel, és nem is tudtam volna jól kezelni a helyzetet. Ivánosabbik felemmel tudok olyan laza lenni, hogy ne verjen ki a víz, ha egy lány belép a félméteres körömbe. Miért? Mert ilyenkor kikapcsolok résszint fejben. Csak sodródom. Nekem ez a kikapcsolódás, a hobbi. Valamilyen szinten.
 - Mehetünk? Nyugodj meg, jól táncolok, majd vezetlek, neked csak bíznod kell bennem. Menni fog?
Hozzászólásai ebben a témában
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 23. 22:25 | Link

Iván
Ruha, Cipellő

Épségben és esés nélkül megérkeztem a nagyteremhez. Jó magassarkúban járónak tartom magam, de azért általában szoktam látni, hogy hova lépek, most viszont a ruha miatt gyakorlatilag vakon kellett végigmásznom a lépcsőket. A tömegbe érve ide-oda kaptam a fejem, vadásztam a sok arc közül a nekem kellőt. Ivánt annyira nem ismertem, csak látásból, esetenként váltottam vele néhány szót, de ennyi volt a kettőnk mögötti múlt. Talán ezért is lepődtem meg nagyon, amikor megkérdezte, hogy elmennék-e a bálra. Természetesen igent mondtam, elvégre nincs bajom a sráccal és így legalább jobban megismerhetem.
Egy velem szembejövő szempárra lettem figyelmes, elmosolyodtam, amikor megláttam Ivánt és rögtön meg is indultam felé. Kettőnk közül Ő szólalt meg előbb. A bókra szerényen elmosolyodtam.
- Szia! Köszönöm, te is jól nézel ki. – Kétségtelen, hogy nagyon macsó volt a ruhájában. Belekaroltam a felém nyújtott kezébe. – Mehetünk! – Bólintok, mikor megkérdezi, hogy mehetünk-e és rögtön utána elindultam a terembe. Iván rockosnak tűnt eddig nekem, nem gondoltam, hogy a tánc is a kisujjában van, de magabiztosságából erre következtettem. És valószínűleg ez csak egy dolog a sok közül, amit ma meg fogok tudni róla.
- Én is tudok táncolni, de kettőnk közül Te vagy szerintem a vezetőtípus, szóval menni fog.
Közben beértünk a nagyterembe, ahol nem lehetett nem észrevenni a fehérséget. A díszek, a ruhák, minden fehérben pompázott, sőt még a hó is szállingózott. Azt hinné az ember, hogy fázni fog, de a varázsolt hó nem volt hideg. Még jó is, hiszen az ujjatlan ruhámban én gyorsan megfáznék, az ünnepek előtt pedig nem lenne szerencsés dolog. Jobban megnéztem a termet, volt ott minden, még csokiszökőkút is. A nagy végzős táncnak még nem jött el az ideje, ezért érdeklődő arccal társamra pillantottam.
- Leülünk az egyik asztalhoz? - Kérdeztem tőle, felvetve az ötletet, de reménykedtem, hogy ha neki más elképzelése volt, akkor megosztja velem.
Utoljára módosította:Kávássy A. Henrietta, 2014. december 23. 22:25
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 23. 23:09 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Gombóc a gyomrában, kissé remegő lábak, izgalom, zavart vigyor,, földbámulás igazából pipa. Lehetne aranyos a dolog, de inkább cikinek érzi, hogy így tart az egésztől. Járt már az iskolai rendezvényeken háztársakkal, sőt fiú is kísérte már el, de ez most... igazából nem tudja milyen, jobban odarakta magát, mint várta, még ezt a sminkdolgot is kipróbálta, de a szempillaspirál meg a rúzs kettősénél nem ment tovább, mert nem tetszett neki. Bár sok ilyen van, amit még nem visel annyira jól, de a nővérei szerint egyszer ezekkel is meg kell ismerkedni, aztán jobb későn mint soha.
Ez igaz Vince meglelésére is. Ugyanis hiába bámészkodik, túl sok az ember így nem igazán vette észre, ha itt is volt, szóval kicsit bátortalanul, de azért nem olyan lassan megindult a Nagyterem bejáratához, amikor is az egyik ablaknál kiszúrta a fiút, annak vigyorával együtt, amitől valahogy neki is szélesebbre húzódott a szája. Ha nem ebben a cuccban lenne, már rárontott volna és a nyakába veti magát, de sokan is vannak, meg ebben a szerelésben nem egyszerű ez a pattogás szóval csak közelebb lépett és viszonozta a csókot, majd vigyorogva hátrált, de csak egy egészen picit. Ezután lenézve Vince ruhájára, majd végigsimított nagy mosollyal rajta. Ez a fehér...annyira, annyira... színtelen. Igen. Furcsa és szorongató a dolog, de persze azért szép is van benne.
- Így talán nem veszem el az elsősök sűrűjében...
Picit elhúzta a száját, miközben az eridonos zakójába kapaszkodott, aztán megigazítva elengedte azt és hátrébb lépett tőle körbenézve a folyosón, hogy ideje lesz lassan elindulni be.
- Igen, nekem is hiányoznak...de széééép! Köszönöööm.
Az ajándékra felcsillannak a szemei és azonnal adja is a karját, aztán mikor megkapja és felkerül kezére gyorsan még átkarolja örömében, aztán belé kapaszkodva elindul befelé. Ismét visszaköszön kicsit az a szorongató érzés, ez észrevehető, hogy egyre közelebb simul Vincéhez és egészen szorítja szegény kezét, de azért nem tesz benne kárt persze.
Mikor beérnek körülnéz, szokott módon kitettek magukért a DÖK-ben, mert valóban nagyon jól sikerült ismét az egész, már a látvány is elragadja az embert, még akkor is, ha a fehérrel továbbra se békélt meg annyira, de ahogy a kezére téved a tekintete megnyugszik kicsit. Szín, legalább egy kevés. Ezután figyelt csak fel a rengeteg édességre, ami felé éppen tartottak. Vannak dolgok, ez is azok közé tartozik, amivel pillanatok alatt lehet Lucát teljesen levenni a lábáról, na egy csokiszökőkút látványa pont ilyen. Meg így a gondolatait is elterelhette kicsit a bűvös tánc dologtól. Kicsit félt. Na jó, annál azért jobban.
- Úúú, együnk valami édeset! - Kezdett bele nagy vidáman, aztán Vincére nézve folytatta, miután végigmérte a termet. A zeneszámok pedig váltogatták egymást, ahogy a párocskák gyűltek, hogy táncolhassanak a terem közepén. - Többen vannak, mint elsőre gondoltam volna...
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 24. 19:09 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

Felnevet a megjegyzésre, igaz, hogy nem nőtt valami nagyra Luca, de pont ettől olyan érdekes, az egész lényét csak még aranyosabbá teszi, nincs ezzel semmi baj, Vincének még ez is tetszik benne. Vigyorogva megrázza a fejét, miközben a tömeg felé vezeti a lányt.
- Nem veszel el köztük, hidd el.
Sőt, ő ezer közül is kiszúrná. Már lehetősége volt annyit nézni, hogy egy normális ember talán betelt volna vele, de ő szerette nézni, hol elgondolkodva, hol kedvtelve nézegette a lányt, de sosem unta, sőt...minél többet nézte, annál inkább érezte úgy, hogy nem látta még eleget. S bár számára ez egy kissé visszásan hatott, hamar eltudta fogadni a helyzetet. Mikor beérnek a nagyterem ajtaján, megtorpan egy pillanatra, hogy legyen ideje nézelődni. Tényleg szép, sőt, gyönyörű, bár az ő ízlésének kissé zsúfolt, míg az embertömeg inkább színtelennek hat, ami nem tetszik neki, de legalább senki nincs pirosban! Így el lehet kerülni a kellemetlen félreértéseket. Szorosan fogja Lucát, igyekszik neki utat törni a tömegben, csak halvány fogalma lehet arról, hogy mennyire nehéz magassarkúban járni, de már az elején is látta, hogy a lány léptei nem biztosak, így igyekszik azokat könnyíteni, legalább úgy, hogy biztos támasz lesz, ha már mást nem tud tenni.
- Tőlem jöhettél volna mezítláb is, vagy tornacipőben, én is abban vagyok.
Őt nem érdekli a külső, nyilván így, teljes puccban nagyon csinosak a lányok, de az a sok felesleges cicoma, smink meg haj...ő ezt sosem értette igazán. Neki ha tetszett valaki, akkor az melegítőben, kócosan is ugyanolyan  jól nézett ki, nem számított. Hatalmas vigyorral a képén indul meg a csokiszökőkút irányába, ahol egyéb édességeket és innivalókat is észrevesz. Mikor odaérnek szabad kezével gyorsan megigazítja a poharakat, hogy tökéletesen egymás mellett legyenek, majd Luca felé fordul.
- Itt viszonylag nyugi van. Mit szeretnél?
Nem volt soha édességrajongó, így inkább csak nézelődik, de nem nyúl semmihez, inkább igyekszik nem fintorogni.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 24. 20:44 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Javíthatatlan marad abból a szempontból, hogy a magasságára minden dolgot célzásnak fog venni és célkeresztben érzi majd magát, na meg ezért akar extrán bizonyítani mindenben, hogy ettől függetlenül is tud a legjobb lenni. Valahol mélyen ebből fakad a versenyszelleme is, most mégis csak azért zavarja ez az egész, mert nem tudja, Vincét amúgy zavarja-e. Borzalmas elméleteket tud gyártani, de azért megnyugtatják az elhangzottak és bátran vág bele az este további részébe, legalábbis igyekszik.
- De azt mondták, az nem illik a ruhához, meg minden...
Igen, kisül micsoda "szakértő" a báltémában és mennyire nem önálló a megjelenés, de attól még figyelt a nővéreire meg másoktól elcsípett tanácsokra. Érti ő valahol, hogy mire jó ez, de attól még nem fog mindennapossá válni számára. Elég fura is lenne, ha a törpe magassarkúban vonulna ki edzést tartani, vagy szoknyában repdesne. Juj, belegondolni is rossz, hogy a levegő fellibbenti, meg mennyire kényelmetlen lenne, na meg jézuskácska, belátni alá! Egy pillanatra végignézett magán, ahogy összeszorított lábakkal álldogált az édességek mellett és elég viccesen nézhetett ki. Megrázta magát végül belülről, hogy hé, hé, beszélnek hozzád, aztán kapcsolt csak.
- Ühhüm. - Vigyorgott rá, aztán tekintetét a táncolókra emelte újra, még kicsit a fejét is oldalra döntötte ahogy bambult. Eléggé abnormálisan figyelte a dolgot, de valahogy ez leírta azt is, hogy az ide-oda lépegetésen túl neki minden új. Aztán visszafordult. - Valami csokisat, talán.
Elég esetlennek hangzik ez tőle, kicsit tördeli is az ujjait, aztán egy bátortalan mosoly után nyúl egy szalvétával két csokis golyó után, majd a fiú felé tartja. Mindenben ilyen kis megosztós. De közben a gondolataival már egészen más vizeken evez. Mármint megint leragadt a tényeknél. Nagyon jól érzi magát, szeret vele lenni, itt lenni, meg jó barátok is... és itt jön az a bizonyos bukfenc. Luca érzi, hogy valami nem olyan, valami egészen másabb és jobb dolog, de hallgatott róla, mert inkább kiélvezi, hogy jó kedve lehet és nem kell a saját dolgait még kibogozgatnia, pedig nagyon is ideje lenne.
- Te nem izgultál a mai este miatt? - Bugyuta egy kérdés, tudja is, de ha egyszer őszinte, akkor ezek is vele járnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. december 24. 21:52 | Link

Ash <3
Kinézet

- Bocs, hogy az utolsó pillanatban, csak eléggé sok minden van most a fejemben.
Talán nem a legjobb, hogy nem ez volt az első dolgom. Sőt, biztos, hogy nem. A lányok szeretik bebiztosítani magukat ilyen téren. Nem is értem, hogy nem vettem ezt azonnal figyelembe. Mostanában mintha valami bunkóság jönne rám, azt hiszem, ahogy a végzős vizsgák közelednek, úgy vagyok egyre mufurcabb, ráadásul a kviddicses menet is megszakadt, hátrébb tolták, így az is csak a vizsgák előtt dől majd el. Az idegeim kikészültek, sírni tudnék, de mivel egy férfi ilyet nem tesz - vagy nem vallja be -, így hát én se állok neki elvonulni egy sarokba.
- Gyönyörű vagy.
Fordulok a lány felé, és mielőtt belépnénk, nyomok egy puszit a lány arcára. Ő volt nekem itt az első ember. Az első, aki hozzám szólt, az első, aki segített, az első, akit megszerettem. Ő az, aki bármi történjék is, mellettem állt és remélem mellettem is fog. Ő az egyetlen, akivel őszinte tudok lenni, akinek bármit elmondhatok, mert tudom, hogy megbízhatok a titoktartásában és abban, amit mond, hogy nem akar átverni.
- Tudok táncolni.
Ez azért egy fontos momentum lehet a történetben, elvégre nem nagyon tudtunk gyakorolni, viszonylag kevés időt hagytam, és akkor se voltam toppon, de ma ott leszek. Ma mindent meg akarok tenni azért, hogy a partnerem jól érezze magát. Ez a végzős bálunk, lehet, hogy az utolsó alkalom, amikor együtt tudunk táncolni, itt legalábbis.
- Ash.
Mielőtt még belépnénk, visszahúzom, egész közel magamhoz, hogy mélyen a szemébe nézzek. El kell neki mondanom, most, amikor még viszonylag nyugodtan vagyunk. Bent már biztos megy a bál, és ott nem lesz meg a hangulat.
- Nem akarlak elveszíteni. Kellesz az életembe. Történjen velünk bármi, ne veszítsük el egymást.
Még egy hosszú pillanatig a szemébe nézek majd egy köhintéssel és mosollyal elfordulok, hogy aztán a jobb kezem ujjai közé az ő ujjait csúsztassam, a másikat pedig a zsebembe, és elinduljak vele befelé.
- Azta... imádom a mágiát.
A kinézet pazar, sőt csodálatos. Gyönyörű és azta. Ha anyu ezt látná, valószínűleg kétszer olyan lelkes lenne, mint én. Imádom az ilyen túldíszített, de szép megoldásokat.
- Megérte fehérben jönni.
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 24. 21:54 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

- Kit érdekel?
Bukik ki belőle, úgy igazán őszintén. Ő sosem értette az ilyesmit, ráhagyta ezeket a dolgokra a lányokra. Megtudta állapítani, hogy mi a szép és mi nem, mi tetszik neki és mi nem, tudta, hogy mik azok a színek, amik nem illenek össze, de ő ennyiben ki is merült és soha nem érdekelte a dolog különösebben. Soha senki nem kényszerített ki belőle divattanácsokat, bár a húga gyakran kérdezte meg, hogy tetszik-e neki ez vagy az a ruha, de ez meg ízlés, nem pedig gyakorlás kérdése. Luca ugyanúgy tetszett volna neki, ha nincs rajta ez a borzalom, amiben leginkább csak szenved.
- Ahogy elnézem, itt csak csokis van.
Oldalra pillantott, ameddig csak az asztal tartott, roskadásig volt rakva mindenféle nyúlós, ragadós, masszás édességgel. Nem is volt kérdés, hogy az italért nyúlt először. Megfogott két poharat, az egyiket megtöltötte forrócsokival, a másikat pedig szimplán csak teával, már a gondolattól is rosszul volt, hogy neki kell meginni. A forrócsokit szórakozottan a lány felé nyújtotta, miközben belekortyolt a sajátjába. Ekkor ért el a tudatáig a kérdés. Egy ideig teljesen figyelmen kívül hagyta a felé kínálkozó csokigolyókat, majd elvett egyet, csak azért, hogy ne sértse meg a lányt. Aztán, úgy döntött, utána a vízözön, nem érdekelte mi lesz. Úgy érezte, ha most nem teszi meg, akkor talán soha nem fogja és tartott tőle, hogy soha nem lesz még egyszer alkalma rá.
 - Luca...
Egész testtel a lány felé fordult, kivette a kezéből másik édességet is, és lerakta maguk mellé az asztalra, vett egy mély levegőt és belevágott. Úgy érezte, hogy ennek eljött az ideje, ennyi után, mikor már biztos volt a dolgaikban.
- Nem izgultam, inkább vártam, most viszont izgulok...de mindegy..akkor is végigmondom. Szóval, nagyon fontos vagy nekem és ez a pár hét csak még inkább megerősítette bennem és tudod, arra gondoltam, hogy ez talán valami...több.
Összevonja a szemöldökét, hunyorít, próbálja kivenni a lány vonásaiból, hogy vajon Luca rájön-e arra, amire ő akar kilyukadni. Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatja.
- Szeretek veled lenni, nagyon is...és abban bízom, hogy te is így vagy ezzel.
A lány kezei után nyúl, ráfonja az ujjait a lányéira, mintegy megerősítve azt, amit mondott. Sosem volt képes normálisan kifejezni az érzelmeit, most sem épp azt hozta ki a dologból, amit szeretett volna, de jóval többet akart mondani egy "Járunk?"nál, így viszont félő, hogy a lány esetleg elveszítette a fonalat a sok duma között.

Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 25. 00:01 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Lucának is feltűnt, hogy itt még az asztal is előfordulhat, hogy csokoládéból van, mégis teljes nyugalommal ejtette ki, hogy csokisat keres az asztalon. Jól van na, nem egy bonyolult lány a maga módján, csak a helyzetek zavarosak körülötte. Mondjuk kicsit dekoncentrált attól, ami kavarog a fejében, bár nem szabad mindent erre fogni, hiszen ha így lenen, közveszélyes volna neki Vincével mászkálni, azt meg nem kockáztatná meg, hogy erről le kelljen mondania. El is veszi a felé nyújtott italt, bele is kortyol, de a süti megevéséig még nem jutott el.
- Hmm?
Derült égből fordulat, édesség elvonva, és elhangzik a "Luca" is. Felkúszik a szemöldöke egy pillanatra, de igyekszik nyugodt maradni, bármit is vágnak hozzá. Pár pillanat elég ahhoz, hogy kisebb listát pörgessen le maga előtt, mit ronthatott el, de úgy igazán, hol hibázhatott. Ahogy pedig belekezd, hát csak még szaporább lesz Luca szívverése, el is kapja azért a pánik belülről, de csak mosolygósan figyel és szépen kivárja, mi is lesz ebből, próbál nem értetlenkedni, pláne nem sürgetni. Szívesen közbevágott volna, hogy "te is az vagy nekem", meg azt is, hogy "nem csak ez a pár hét volt olyan jó", és még kismillió dolgot, de csak szépen hallgatott, az arcán pedig egy vigyorrá kezdett szélesedni az a türelmes mosoly.
- Felvidítasz, mindig és ettől jól érzem magam veled. Szeretem, mikor kijavítasz, még akkor is, ha én hinni akarok az elképzeléseimben és azt is, mikor megcsókolsz, igen, azt mondjuk nagyon... És mikor meglepődsz valamin... hát ez mellettem sűrűn előfordulhat még, azt hiszem.
Miközben megszorított a kezeit fogó Vincét, a szemébe nézett, aztán vissza a kezeikre, lassan közelebb húzta őt magához, a kezeit a csípőjére húzta, a sajátjaival pedig Vincét karolta át és bújt hozzá. Mély levegő után nézett fel rá, aztán elnézett egy kicsit, mintha észrevett volna valamit, de egyszerűen csak nem akarta letámadni rögtön a szeretetével, így meg van ideje összekapni magát. Magasabb volt ma, de azért így is ott volt még az a különbség, de nem zavartatva magát hajolt egyre közelebb és közelebb, aztán még folytathatta volna az előbbi kis monológját, de nem tette, csak mosolygott.
- Vince... szeretném.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 25. 13:18 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Amióta úgy döntött, hogy tagja lesz a diákönkormányzatnak Halloween környékén, ez a bál az első igazi rendezvény, amin szervezőként van jelen, hát ki nem hagyta volna a világért sem. Lénit elég sokat kellett győzködni, hogy elkísérje. Hercije nemrég vizsgázott külön engedéllyel, hogy ötödikes lehessen és még mindig nem tudni az eredményeket, hát azon izgul. A fehér öltözet volt a ráadás, ami miatt nem igazán akaródzott neki megjelenni, de végül csak sikerült rávenni szerencsére. Kiderült, hogy egyikük sem örült volna túlságosan, ha Tanja másik kísérő után néz, aki még véletlenül sem a bátyja, szóval Léni is itt van valahol. Az imént még látta néhány eridonossal beszélgetni, most azonban az asztal közelébe érve már hiába nézelődik, túl sokan állnak az útjában ahhoz, hogy kiszúrja a tömegben a fiút. Sebaj, majd mindjárt visszatér hozzá, csak meglesi, hogy minden rendben van-e mindenhol, úgy, ahogyan az kell, meg szerez egy bögre forrócsokit is, ha már erre jár. A bál témájának megfelelően fehérben van, mert ugye a gyöngyházszín is egyfajta fehér, mindennek nem kell vakító hófehérnek lennie szerinte. Az árnyalat meghatározása már túlságosan is nagy korlátozás lenne. Cipellője sarka kissé magas, legalábbis azokhoz mérten, amikhez szokott, biztosan magas, de gyakorolt benne járni, mostanra már nem botladozik benne... annyit. Éppen ezért nem is siet túlságosan, lassan is elér ő a célhoz. Haja szépen kiengedve, nyakában meg ott a Lénitől kapott málnás nyaklánc, amit időnként már csak úgy a biztonság kedvéért is megszorongat, hogy tudja, ott van, megvan. Szépen halad az asztalok felé, mert bár szokása néha szaladgálni, ugrabugrálni, tánclépésben közlekedni, ekkora sarkakon nem merné biztosra venni, hogy nem sikerülne elesni is. Így is sikerül kibillenni az egyensúlyából, amikor is egyetlen pillanatra lepillant a nyakláncára megcsodálni, hogy de szép is. Léni igazán tökéletes ajándékot választott neki, a nézegetése azonban elvonja a figyelmét tulajdon lépteiről meg a közelben álldogálókról, így majdhogynem nekigyalogol egy lánynak, aki előtte ácsorog. Bocsánatot kérve lép egyet hátra, a barna leányzó csak nem most nőtt ki a földből, hogy az útjába álljon, tehát ő nem figyelt eléggé. Szabadkozva lép hátra túlságosan is sietősen, így a végeredmény az lesz, hogy mielőtt elesne korrigálni igyekszik egyensúlyát és megkapaszkodik egy magas fiúban, aki a legközelebb esik hozzá. Jéé, már látta órán. Határozottan emlékszik rá, hogy látta.
- Húúú, szia. Bocsi... izé, nem szoktam meg ezeket a... kínzóeszközöket - mutat a cipőire kissé zavartan nevetgélve, majd máris homlokát ráncolva pislog fel a fiúra. Majdnem olyan magas ő is, ha éppen nem pont olyan magas, mint Léni, a cipő egyetlen előnye, hogy nem kell annyira nyújtogatnia a nyakát.
- Találkoztunk már órán - jelenti ki, majd bevillan a szükséges információ is egy kis agytorna eredményeként és fülig érő szájjal, őszinte mosollyal megszólal ismét.
- Tudom már. Te vagy Ervin... Te jöttél a Durmstrangból, jól emlékszem? Tanja Polter - mutatkozik be kicsit sem törődve vele, hogy esetleg mással foglalkozna a fiú, vagy beszélgetne, vagy ki tudja. Ha már belebotlott, annak okának kell lenni, naná, hogy él az alkalommal és bemutatkozik.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. december 25. 19:54
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet