36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 13. 23:29 | Link

Még nem volt alkalmam feltölteni a hűtőmet is, és különben is, nem árt megnézni, hogy milyen is a ház felhozatala. Erre pedig a legjobb lehetőségnek most a reggeli kínálkozott. Bár a nagyterem zsúfoltságig megtelt falai és az ételek illatainak keveredése cseppet sem volt számomra vonzó. Kis fintorral az arcomon léptem át a küszöböt. Egy gyerek majdnem éppen nekem jött. Valami kis pöttöm elsős lehetett. De szerencsére pont el tudott manőverezni mellettem. Szerencséje. Különben a belépőm az lett volna, hogy ordítok egy elsőssel. Nem túl szerencsés.
A sorok között elindulom. A rellon asztalát egyből kiszúrom. Szemeim gyorsan cikáznak végig az asztal körül ülőkön. Vannak köztük olyanok, akiket elevenen képes lennék felfalni. Nem is értem, hogyan kerülhetett egy dicső házba egy ilyen diák. De az ilyeneket úgyis kiszelektálja a társaság. Már csak az a kérdés, hogy melyik az a társaság ebben a házban, ahová mindenképpen érdemes csatlakozni, ha jó pozícióban akarok lenni.
Feljegyzés a fejemben lévő noteszba, hogy a hatalmi berendezkedésnek még utána kell járnom mindenképpen. Fontos, hogy az iskolai elitbe tartozzak. Ha pedig nincs ilyen, akkor sürgősen ki kell alakítani azt. Egy iskola sem az igazi, ha nem rendelkezik egy belső hierarchiával. Pláne egy bentlakásos iskola esetében.
A tekintetem persze a Rellonról azért tovább téved a többi házra is, hogy láthassam, mi az iskolai felhozatal úgy összességében. Azt a megállapítást kell tennem, hogy elég változatos. Vannak itt szépfiúk, meg csini, cuki csajok, és elég magukba fordul egyének is. Na meg sok-sok fura arc, akiknek a társaságát önvédelem miatt jobb kerülni. Ki tudja, milyen borult elmével rendelkezik egy-kettő.
A nagy kiértékelésem közepette jut el a szemem egy valamennyire ismerős archoz. Elsőre meg sem ismerem, de aztán kifut a vér az arcomból, amikor rájövök, hogy ő bizony a drága fekete bárány öcsém, aki éppen farkasszemet néz velem. Szúrós pillantást vetek rá, hogy érezze a felé irányuló "szeretetemet", majd egy gyere ide! parancsot formálok felé ajkaimmal. Magyarázatot várok tőle. Most rögtön!

Öltözet
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 13. 23:50 | Link

Egészen kellemesen indult a reggelem. Már azt is megszoktam, hogy néha úgy kelek fel, hogy Lex félig rajtam tehénkedik; szerintem a plüssmackójának, vagy pontosabban a plüsskutyájának gondol. Na, szóval annak ellenére, hogy a szoba teljesen káoszos, és a benne lakó arcok is furcsák - mondjuk egy volt rab, inkább ne beszéljen -, mostanra már mindent a helyén tudok kezelni. Reggelente megvárom Eriket vagy a lányokat, mert ők valamiért mindig csapatostul szeretnek járni mindenfelé, szóval, ha Mikóval akarok reggelizni, az egyben azt jelenti, hogy Elenával és Alízzal is. De már ezt is megszoktam.
Ma reggel azonban valami nagyon rossz dolog történt: megpillantottam valakit, akit rémálmaimban sem szerettem volna. Miko éppen mondott valamit, én pedig bólintottam neki, majd kortyoltam a kezemben tartott bögréből, lenyelni azonban nem sikerült minden folyadékot, mert felnézve szembe találtam magam a nővéremmel.
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, legalább annyira, mint az a fiú, aki velem szemben ült, s akire az egész pofányi kakaót ráköptem. ~Hogyaza... Ő meg mit keres itt?~ Mindig is úgy gondoltam, hogy neki és a családomnak ez a hely túl proli, azt hittem, ide soha nem fogják betenni a lábukat. Most Eszter mégis itt van, és úgy néz rám, hogy lassan már biztos lehetek benne, hogy a tekintete lyukat éget a homlokomba.
Pillantásából és ajakmozgásából rájövök, hogy szeretné, ha közelebb mennék hozzá, én azonban nem tudom, mennyire lenne ez jó ötlet. Sosem rajongtunk egymásért, miért nem teszünk úgy, mintha nem is történt volna semmi?
Végül mégis felállok, és zsebre tett kezekkel közelebb araszolok a szőke lányhoz. Nem mintha vágynék erre a találkozásra, de nem szeretném, ha egy másik szőkeség gyávának gondolna. Nem, én nem fogok meghátrálni. Legalábbis most biztos nem.
- Na, mi van? - nézek rá, még mindig alig akarva elhinni, hogy itt van. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Úgy terveztem ugyanis, hogy az a nap sosem fog eljönni... Szóval mi a fenét keresel te itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 00:10 | Link

Nagy kegyesen, zsebre vágott kezekkel lépked oda hozzám őlazasága. Mindig is utáltam ezt a tenyérbemászóan nem törődöm stílusát. Az pedig hallatlan a számomra, ahogyan beszél velem. Egyébként is elvárom mindig a tiszteletet, pláne az öcsémtől. Még ha az... khm... szóval elég mihaszna egy példánya a családnak.
 - Nem tartozom neked elszámolással... De te mit keresel itt egyáltalán? És mi ez a jelvény. - Lenézően megbököm a prefektusi jelvényt a fiú talárján, majd gúnyosan felhorkantok. - Csak azt ne mondd, hogy itt te képviseled a törvényt. Pf... ez a hely tényleg elég szánalmas... - Teszem karba a kezeimet szánakozón pillantva a drága öcsémre. Én sem kívántam jobban a viszontlátást vele, mint ő. Épp annyira kedvelem őt, mint amennyire ő engem. Vagy talán még kevésbé. ~Ooooolyan kis, áhh... ~ Nincsenek szavak, amelyek kifejeznék őt.
 - Csak itt volt sajnos megfelelő képzés a számomra. Tudod, valaki vinni is akarja az életben valamire. - Szúrósan teszem oda a megjegyzésem, hogy vegye a lapot. Mert még mindig úgy gondolom, hogy Krisztiánból soha nem lesz semmi. Legalábbis semmi olyan, amire büszkének lehetne lenni. - Na és te mit keresel itt? Kidobtak még a javítóból is? Vagy feltételes szabadlábon vagy, kedvesem? - Tettetett érdeklődést mutatok az irányába, amit ő egyből le fog vágni. Annyira azért ismer. Mégis csak részben együtt nőttünk fel. De csak részben. Szerencsére túlzottan sokáig nem feketítette be a napjaimat.
Tekintetem visszafordítom oda, ahonnan érkezett és rákérdezek az igazán díszes asztaltársaságára.
 - Ez a te kis brancsod? Igazán... hozzád illőek. Az a lány úgy néz ki, mint aki most szabadult a cirkuszból. Ezt pedig nem bóknak szánom. - A gúny és az irónia nem, hogy csak csepeg, egyenesen árad is a hangomból. - Na és mondd csak, mégis miből fizeted az ittléted? Azt ne mondd, hogy olyan fényes a tanulmányi eredményed, hogy ösztöndíjas vagy, mert azt úgysem hiszem el. Vagy esetleg dolgozol iskola mellett? Igazán szép karrier egy Neviczkyhez képest... -
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 14. 00:32 | Link

Soha nem ütöttem meg egy lányt sem, és igazából nem is éreztem rá késztetést, kivéve akkor, amikor Esztert beszélni hallottam. Bármikor, ha megszólal, az embernek az első reakciója, hogy viszketni kezd a tenyere tőle. Biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyta el még a száját egyetlen kedves mondat sem. Persze behízelgő igen, annak már láttam, elvégre a puncsolás is régi Neviczky hagyomány, na, igaz az is, hogy, eléggé magasan kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezt megtapasztalhassa.
Sértéseit nem veszem félvállról, de igyekszem nyugodtnak tűnni. Régebben sokkal gyorsabban felkaptam a vizet, de a javító és a magánzárka megtanítottak a türelemre és a pókerarcra. Ha a többiek látják rajtad, hogy mennyire idegesít, amit csinálnak, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe fognak kergetni vele.
Feszülten vigyorgok nővéremre, jelenleg ennyire futja. Igazából nem tudom, hogy ő mennyire van tisztában azzal, hogy mi vagyok, mi történt velem az elmúlt pár évben, de, ha jól sejtem vajmi kevés dologgal lehet tisztában.
- Hát igen, sikerült feljebb kapaszkodnom a suli ranglétráján - pöckölöm meg én is a vörös jelvényt. - De az is lehet, hogy csak szemmel akarnak tartani - vonom meg a vállam, elvégre én sem értem, hogyan lett belőlem prefektus.
- Azért ez elég nagy bosszúság lehet neked. Te egy ilyen lepratanyára sosem tennéd be a lábad önszántadból. Egyébként meg nem is értem, mit akarsz. Ha jól emlékszem a Neviczky család nőtagjainak elég, ha szépek, na, meg jól kell férjhez menniük.
Tudom, hogy ez idegesíti, hiszen ő mindig is nagy karrierről álmodozott, akárcsak a bátyám. Szerintem nem is tudja felfogni, hogy engem miért hagy hidegen ez az egész.
- Megszöktem - vigyorgok rá Eszterre. - Untam már a banánt, gondoltam, ideje lépni. Itt bújkálok, remélem, nem buktatsz le.
Egyáltalán nem érdekli, hogy valójában mi van velem, kap hát tőlem egy ostoba poént, kvittek vagyunk.
- Szántál te már valaki másnak is bókot a tükörképeden kívül? Á, ne is válaszolj! Nem is értem, miért ereszkedsz le az én szintemre. Szóba állsz egy olyan egyszerű halandóval, mint én? Furcsa... Nem vagy te beteg?
Terelek, elvégre mit is mondhatnék az anyagi helyzetemről? Nem túl rózsás, lassan tényleg el kell kezdenem munkát keresni. Viszont az ösztöndíjjal beletrafált, bár nem éppen a tanulmányi átlagom, hanem inkább a szociális helyzetem miatt kaptam. Na, meg persze még abból a pénzből is van, amit még a suli előtt az öregtől fejtem le. Ha már a karrier és a Neviczky név... Először életemben úgy viselkedtem ahogy ők: megzsaroltam a fatert a médiával. A mai világban már nem nézi olyan jó szemmel a közvélemény, ha az ember csak úgy kidobja a fiát, márpedig egy az eladásokból élő cég vezetőjének fontos a jó hírnév.
- Szerintem már tudod, de nem vagyok Neviczky. Talán soha nem is voltam. Úgyhogy nem kell aggódnod. Az újdonsült talpnyalóid - elvégre neked barátaid nincsenek - nem fogják tudni, hogy az öcséd vagyok.
Nem tudom, mit kezdhetnénk még egymással. Tanácstalanul, kérdőn nézek rá, elvégre ő kezdeményezte a beszélgetést. Talán még a kinézetemet is kritizálni akarja, esetleg bennfentes infókra kíváncsi a suliról? Sosem tudom, mi jár pontosan abban a szőke fejében.
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 01:13 | Link

Krisztiánt kisbabaként azért nem szerettem, mert sokat visított. Amikor elkezdett cseperedni, mindenemet összekent és játszani akart az én dolgaimmal, ami nekem egyáltalán nem volt az ínyemre. Szóval sosem volt jó korszakunk. AZ a 3 év korkülönbség pont elég volt mindig is ahhoz, hogy teljesen külön világ legyünk. Bár a bátyámmal nagyon jól meg tudom érteni magam. Ő szerencsére hasonlóan gondolkodik, mint én. Vagyis inkább egyszerűen csak normálisan gondolkozik. Krisztián meg leginkább sehogy se a régi tapasztalataim alapján.
 - Valami akkor szorult beléd a Neviczky vérből is. De csak néhány csepp. Bár a megfigyelés logikusabbnak tűnik. - Mondjuk mondanom sem kell, hogy az ilyesfajta megfigyelési módszerrel mennyire nem értek egyet. Hatalmat adni egy olyan embernek, aki ön és közveszélyes a lehető legnagyobb felelőtlenség.
Az öcsémet szóhoz juttatni pedig még nagyobb. Hamar fel is tudja tolni a pumpát a locsogásával bennem. Nekem ugyanis az egyik gyenge pontom az, hogy nőként a család nagyja érdemben nem viszi sokra, így nem is nagyon várja senki sem azt, hogy nekem magasabb rangú képesítésem lesz. Azt pedig többen is szóvá tették már, hogy számomra a karrier fontosabb a párválasztásnál.
 - Én nem egy férfi szárnysegédje akarok lenni, hanem egy független erős nő. - Sziszegem a fogaim között kissé felpaprikázottan. De egy nagy levegővel uralni kezdem inkább az érzéseimet. Nem ér annyit ez a kis vakarcs, hogy miatta húzzam fel magam.
 - Aha... ja, persze. - Fintorgok a hülye hazugságán. Tény, mi tény, hogy rettentő keveset tudok róla. Nem ő a vacsoraasztali téma minden hétvégén. Néha anya azért tudom, hogy utánanézett, hogy mi is van ezzel a jómadárral, de sose emlegette, csak ha épp kerestem valamit az íróasztalán bukkantam rá egy-egy cikkre. De ez édes kevés tudásnak mondható. Pláne, hogy testvérek vagyunk. Bár ezt mind a ketten erősen tagadjuk.
 - Nem, teljesen egészséges vagyok. De igazad van, nem is kéne szóba állnom veled. De érdekelt, hogy mit is keresel te itt. - A terelési hadművelet sikeres volt Krisztián részéről, mert teljesen el is siklok felette. Ebből is látszik az, hogy mennyire érdekel az, hogy mi is van vele. Az, hogy elfogyott a pénze, vagy éppen, hogy dúskál nem igazán hat meg. Nem terveztem adományozni a rossz sorsú családjuknak hátat fordító gyerekeknek.
 - Hallottam róla. Jobb is így. Nem csorbítod a család hírnevét legalább. - Persze én ettől még azért mindig Neviczkynek nézem őt, mert mégis csak az öcsém. Ugyanakkor ez még nem ébreszt bennem gyengéd érzéseket. Sőt, igazából semmi sem ébreszt bennem azokat. Főleg nem vele kapcsolatban.
 - Egyébként mi ez a fiúbarát kinézet? Egy oldalon játszunk Krisztián? Vagy lehet, hogy a névváltoztatás olyan sikeres volt, hogy inkább Krisztinának kéne hívnom téged? - Nézek végig rajta, és nem tudom nem észrevenni, hogy bizony itt-ott meglehetősen másságra hajazó momentumok vehetőek észre. Igazán nem lepődnék meg rajta, de még inkább elásná a szememben magát az öccsém, ha még ez is kiderülne róla.
 - Nos, most viszont jobb lesz, ha tovább állok. Már így is túl régóta csevegünk. Feltűnő lesz valakinek még a végén. Na, pá! - Fordítok hátat a fiatalabbiknak. Egy fintorgó mosolyt még kap, ami egy még beszélünk kijelentéssel ér fel. Hiszen egy iskolában nem fogják tudni folyton elkerülni egymást. Sajnos.
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 14. 10:50 | Link

Nővéremnek még nem megy a pókerarc annyira mint hiszi, vagy csak én ismerem őt túl jól. Pedig úgy gondolnám, hogy valójában egyikünk sem tudja, milyen a másik. Fél életünkben kerültük egymást, vagy masszívan utáltuk, aztán meg a suli és a javító miatt sokáig nem is találkoztunk. Ismerem őt, akár a tenyerem, de valójában nem is tudok róla túl sokat. Ha megkérdezné valaki, azt sem tudnám megmondani, hogy mi a kedvenc könyvének a címe, vagy, hogy mi élete legnagyobb csalódása. Na, jó, ez utóbbi lehet, hogy pont én vagyok.
- Mindent elkövetek, hogy ez a genetikai hiba ne üssön ki rajtam. Tudod, a Nevicky vér eléggé mérgező is tud lenni.
Igazából nem akarom felbosszantani, de ösztönösen mégis ezt teszem. Válasza sem lep meg, hallottam már elégszer. Ez talán az egyetlen dolog, amiben a nővérem még szüleinkkel szemben is képes a sarkára állni. Na, persze a kiskirálylánynak, aki mindig megkap mindent, de főleg azt, amit akar, nincs szüksége vitára az ősökkel; elég megrezegtetnie a szempilláit. Na, ezzel igazán fel tudnám dühíteni őt... De inkább csendben maradok.
Irántam való pillanatnyi érdeklődése gyorsan lanyhul, látom rajta, hogy már nem sokáig kell elviselnünk egymás társaságát, a kihallgatást hamarosan berekeszti. Addig is nyugodtan tűröm, hogy sértegessen, elvégre enegem aztán nem érdekel, hogy ő mit gondol rólam. Főleg, hogy még csak azt sem tudja, hogy... Mármint biztosan nincs tisztában azzal... Na, a titkomról szerintem csak őseink tudnak, de ebben nem igazán vagyok biztos. Persze Esztert bizonyára sosem érdekelte, hogy mi van velem, így aztán, ha nem kérdezett rá, nem is kötötték az orrára. De azért biztosabban érezném magam, ha tudnám, mennyit tud a... betegségemről. De erre nem itt és most fogok rákérdezni. Ezt a témát majd egyszer máskor gondosan előkészítve kell felvezetni, olyan helyen, ahol lehetőleg kettesben lehetünk. Pedig aztán a fene se kívánkozik a közelébe.
- Szerintem mi sosem fogunk egy oldalon játszani. Elvégre te önállósodni akarsz, úgy érzem, az, az ember, akit te szeretni tudnál, nem is létezik. Neked szerintem nincs is oldalad. Az enyém meg azt hiszem, csak rám tartozik - próbálom berekeszteni a beszélgetést, pedig tudom, akkor mehetek majd csak el, ha az "úrnő" is úgy gondolja.
A megjegyzéseiről egyébként eszembe jut, hogy kár, hogy nincs itt Lex, elvégre biztosan eléggé megbotránkoztatnák a nővéremet, ha hirtelen a hátamra vetődne, mint általában. Bár Lex eléggé lányosan néz ki...
- Jah, szerintem is - morgok még egy kicsit, majd visszatérek az asztalunkhoz. Mikor a többiek rákérdeznek, hogy ki is volt ő, én csak a vállamat vonogatom, és azt mondom, "Nem érdekes". Jobb úgy, ha senki nem tudja, hogy rokonok vagyunk. Legalábbis egyelőre. Az ilyen titkok úgyis hamar le szoktak lepleződni, de addig is lesz egy kis nyugtom.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet