36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 22:14 | Link

Zora
Jelmez

Gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolga, de ő nem az a fajta srác akit ilyesmivel könnyen zavarba lehet hozni. Elégedetten dől hátra és összefűzi maga előtt a karjait. Soha nem gondolta végig, hogy pontosan hogy is akarja csinálni, de nem úgy, ahogy mindenki más. Tőle távol állnak a csicsás dolgok, a klisés, elcsépelt jelenet meg pláne. Nem azért szeretné elvenni Zorát, hogy kiteljesedjen a szerelmük, az se igazán hajtja, hogy nélküle nem tud élni és magához akarja láncolni, bár azért ez sem utolsó, de ezt soha nem vallaná be senkinek.
- Jó, akkor szerezz egy ruhát.
Bánja is ő. Neki tényleg mindegy, hogy Zora miben megy hozzá, tőle aztán lehetne melegítő is, de ha éppen hercegnő szeretne lenni, akkor legyen hercegnő. Bár ami azt illeti, csicsás dolgot nem tudna elképzelni a Navinesen, de ettől annyira nem is tart, ennél jobban ismeri a lányt. Az már más kérdés, hogy ebben az esetben neki is ki kellene öltöznie, amihez sok kedve nincs. Ebben az estében is az öltöny viselte meg leginkább. Farkasszemet néznek egymással, éppen csak addig, amíg Kornél fel nem sóhajt. Nem akar engedni, nem is fog, inkább megpróbálja kitapogatni a középutat. Könnyed mozdulattal dől előre és csókolja meg a Czettner lányt, mintha a világ legtermészetesebb dolgát hajtaná végre.
- Akkor nem fogod megkapni a gyűrűt, pedig szép. Tükrözi a remek ízlésemet.
Mondja rekedtesen a lány ajkainak, majd felkapja a zakóját, felkel és kezet nyújt Zorának is, ennyi élmény egy estére bőven elég.
- Majd meglátjuk, ki bírja tovább.


Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 7. 07:58 | Link

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Mivel a magyart erősen töröm, és sok mindent nem értek, így a srác feltételezésére is csak értetlen arccal ráztam meg a fejem, vontam fel a vállam. Egyből sokat beszélt, mintha már régről ismertük volna egymást, de semmi kivetnivalóm nem volt az ellen, hogy haverként indítsuk az ismeretséget.
- A menyasszonyom jó - a menyasszony kifejezés tetszett magyarul, könnyen meg is tanultam. Végignéztem magamon, és már csak azt sajnáltam, hogy a kék nem látszott rajtam ebben a fekete-fehér térben.
- Mekkora vagy? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet, és még egy gyanakvó pillantást vetettem az italára. Aztán végül bólintottam egyet. Nekem ezek a furcsa csomagolásba rejtett jó dolgok sosem voltak a kedvenceim, nem vagyok elég naiv. Annelie-nél sose tudhatom, mikor kever bele valami löttyöt az italomba, és ha az egész DÖK a háta mögött van...még rosszabb. - Én ahol jött, tiz...nyolc...tiiizenynyolc a kor, én decemberben lesz - nehezen, de remélem sikerült érthetően elmotyognom neki a nálunk levő szabályokat. Tetszik, hogy a varázsvilágban általában már tizenhéttől nagykorúnak számít az ember, úgyhogy ezt most már ki is használom.
Gyanakvásom még mindig nem múlt el teljesen, de azért megkérdeztem, hogy elnézünk-e az asztalok felé. Valószínű, hogy én csak jégkockát fogok eszegetni az este folyamán a szemgolyó után, de elég kellemetlen volt a táncparketten ácsorogni, főleg mikor megéreztem egy könyököt a gerincemben.
- Ember, vigyázz már, jól nézek ki kékre festve, de nem kell, hogy foltom is legyen - morrantam rá a mögöttem állóra, persze az anyanyelvemen szólva. Még annyit se mondott, hogy bocs, szóval kapott egy kellemetlen jégbilincset a lábaira...na így táncolj haver.
- Bocs... Dioméd - kezemet nyújtottam felé. Hümmögtem, aztán elindultam vele az asztalok felé. - Én nyár jött, itt tanul. Te? - kíváncsi voltam rá, mert nem volt ismerős az arca. Aztán lehet, hogy itt van babakora óta, csak még nem futottunk össze a pár hónap alatt.
Az asztalról elvettem egy poharat, és belevarázsoltam pár kocka jeget, és úgy emeltem a számhoz, mintha természetes lenne pohárból jégkockát enni.
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. november 8. 09:27 | Link

Isabella

A lánnyal nem sokszor találkoztam eddig, de amúgy elég szimpatikus volt nekem. Elmosolyodtam, mikor kihúzta magát a sminkje dicsérete miatt. Hát igen, egy kis egészséges egoizmus nem ártott meg eddig senkinek, szóval nem mondtam rá semmi érdekeset, hagytam, hogy örüljön. Közölte, hogy ő csinálta, mire felvontam a szemöldökömet. Jól nézett ki, pláne, ha saját kezűleg csinálta.
- Nem is rossz. Nem mondom, profi munka - bólogattam elismerően, majd a poharamba  ittam. Átlagos töklé volt, talán egy kicsit több fahéjjal, de így is nagyon finom volt. Megöleltem, amitől úgy tűnt, hogy eléggé meglepődött. Mondjuk nem csodálkozom, elvégre elég rövid ismeretség volt a hátunk mögött, de attól még bírom a csajt.  Szóval körbepillantottam elgondolkozva, majd vissza a lányra. Láttam pár hozzá hasonló sminkű lányt, mire elvigyorodtam. Tuti a korábban említett szobatársak.
- Én sem vittem túlzásba, mint láthatod, nálam sokszor jobb jelmezek vannak itt. De tényleg, most nézz körül! - nevettem fel és én is körbenéztem. Hát igen, az állításom nagyon is helytállónak tűnt a számomra. Persze, ő valószínűleg nem látta azt a filmet, amiben ez a szerkó volt. Elmosolyodtam kissé szégyenlősen, de hamar elszállt az érzés. Megkérdezte, hogy Robin Hood vagyok-e, mire kicsit felnevettem. Végül is nem volt egy rossz tipp. No majd jövőre. Ezt azért megjegyeztem magamnak, arra az esetre, ha nem lenne más ötletem.
- Én egy vámpírvadász vagyok, drágám. Nem a Bogolyfalvi úrra vadászom, csak a rossz fiúkra - húztam ki magamat, elszánt fejet vágva. Hát igen, aki jó fiú, az nem vadászik, csak rossz fiúkra.  Viccet félretéve  nem akartam vámpírvadász lenni, az ocsmány egy küldetés. Végigsimított az íjon, én pedig szélesen elvigyorodtam.
- Persze, hiszen az én íjam. Méghozzá nem is rosszul, de most nem mutatnám meg, ha nem baj, mert még a végén kidobnak - nevettem fel , majd Cat felé néztem. - Ne haragudj, csak itt a nővérem is valahol. Neked van rokonod a tanodában?
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. november 8. 09:28
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 8. 13:05 | Link


Öltözet és arc


Értetlenül pislog rám a szőke srác Pán nevére is, úgyhogy a továbbiakban hanyagolom a mitológiát, úgy tűnik, a görögök messze nem érdeklik. A kérdésemre tömören válaszol, és lassan kezd összeállni a kép, hogy már megint valaki olyanba botlottam, aki nem igazán beszél magyarul. Bólogatok a megállapítására. Biztos, hozzáfűzni viszont nem sokat tudnék a tényhez, hogy a menyasszonya kicsit jó. Kicsit kérdőn felszalad azért a szemöldököm a kifejezésre, hogy menyasszony, de nem kérdezek rá, ki tudja, lehet csak nagyon tetszik neki a szó. A következő kérdése azonban... félre is nyelem tőle a ciánkék italt és köhögni kezdek úgy rendesen. Viktor, ezt ma szépen kifogtad. Igyekszem nem megfulladni, iszom egy újabb kortyot, aztán nagy levegőt veszek és válaszolok.
- Huszonegy leszek - mondom abban a reményben, hogy a kontextus alapján jól értettem a kérdést és mégsem arra volt kíváncsi, hogy száznyolcvanöt centi magas, elvégre ez különben is látható, nem? Mindegy, lapozzunk, vagy meg fogok fulladni a következő kortynál. Bólogatok rá, hogy tizennyolc lesz, ezek szerint nem sokkal fiatalabb, mint gondoltam. Ránézésre úgy tizenkilencnek saccoltam volna, nem tévedtem nagyot. Miközben az asztalok felé tartunk, az is nyilvánvaló lesz, hogy önbizalomért neki sem kell a szomszédba menni. A megállapításra csak mosolygok, és érdeklődve pislogok fel a kék említésére, nem lenne rossz látni akkor a teljes művet, kár, hogy itt erre nincs lehetőség, hiszen minden fehér-fekete. Talán majd később, addig beérem a kevésbé színes változattal, így is szép látvány történetesen.
- Örvendek - mondom kezet rázva vele, ha már végre megtudtam a nevét. Megjelenik az arcomon egy féloldalas mosoly is, és elraktározom jól a nevet. Nem mindennapi, legalábbis nem magyar környezetben, és rémlik némi görög vonatkozás, bár kapásból nem tudnám megválaszolni a kérdést, hogy honnan és miért.
- Nyár, értem - bólintok, és igyekszem követni, közben meg azon töprengek, hogy rakjam össze a válaszom, hogy ne legyen az a végeredmény, hogy aztán a felét nem fogja megérteni. Újabb korty ital után már az asztalok közelébe érve szólalok meg ismét, itt egyébként is nagyobb eséllyel lehet társalogni, mint a tömegben.
- Pár hete jöttem. Levita. Mestertanoncképzés. Aurornak - tőmondatokra szorítkozom, hogy kizárjak minden fölösleges szót, ami csak összezavarná esélyesen.
- Te mit tanulsz? Melyik ház? Ó, és honnan? - érdeklődöm, és végignézek az asztalon, de egyelőre beérem az italommal is bőven, amíg választok a szemgolyók és minden egyéb furcsaság közül. Igaz, úgy nehéz lesz dönteni a felhozatalt illetően, ha közben meg inkább legeltetem a szemem Dioméden. Megfordult már az első pillanatban a fejemben, hogy kellene egy kis felhajtás, ami majd visszajut Matthew-hoz. Dioméd különben sem jött még zavarba, ami vagy azt jelenti, hogy abszolút nem ért semmit, vagy éppen nincs kifogása, de próba szerencse, ugye?
- Jég? Ennyire szereted? - kissé meglepetten pillantok rá, de végül is, ha ez neki megfelel, jó az úgy. Még egy kicsit... ajh, na jó, ez igazán nem... most vagy soha.
- Nincs kedved lelépni? Megnézném színesben is a jelmezed - ez szép volt, Viktor, igazán. Gondolatban hátba is veregetem magam, hogy mennyire jól megy ez ma, de azért várjuk ki a végét. Felhívás keringőre, de hátha nem fog kiszaladni ezután se a világból.
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 8. 13:52 | Link


A lány persze nem nagyon foglalkozott a bókkal de nem zavartattam magam rajta, tekintettel arra, hogy Grace is ezt csinálta, vagy elviccelte. Megszoktam, hogy nem minden jön össze, azonban régen nem szerettem, a valaki figyelmen kívül hagyta a fáradozásomat. Most inkább azon voltam, hogy ha már velem van valamennyire jól is érezze magát, de így elsőre nem tudtam, hogyan is vigyem ezt véghez mivel őt jobban lefoglalta, hogy a díszítést és a diákokat nézze, mint én magam, tehát hagyta, had élvezze ki a Dökös sikereit és bekísértem magammal, vigyázva, nehogy elveszítsem őt a tömegben, vagy valaki megtapossa, esetleg nekimenjen. Sikeresen eljuttattam magunkat a svédasztalhoz és megkérdeztem minek hívjam amire az Izát választotta én pedig megajándékoztam egy mosollyal.
- Rendben, akkor maradjunk az Izánál. - mondtam és őt figyeltem. Persze a sütik nem nyűgöztek le annyira, de miután elmagyarázta, hogy nem halok meg tőlük, utána felkaptam egy szemgolyót és szórakozottan feldobtam a levegőbe. - Te, ez elég bizarr. - kaptam el a golyót és néztem. - Mintha élne... - bontottam ki és bekaptam amit azonnal le is nyeltem. -Hajmeresztő... meg akart ölni! - nyögtem ki, mert az a hülye cukor forgott a számban és inkább ezért lenyeltem amilyen gyorsan csak ment. - Azt hiszem a többit nem akarom kipróbálni... - grimaszoltam, majd a lányra néztem. Persze a lánynak se jöttek be az édességek és ezen meg sem lepődtem, de egy próbát megért... majdnem olyan volt amúgy mint egy csokibéka, csak cukorként. Iza újra elfordult és a társaságot kezdte szemlélni, tehát nem akartam őt megzavarni ebben, ezért én is hasonlóképpen tettem. Nem kellett sok, hogy kiszúrjam Graceket akik elváltak és ő végül táncolva egy asztalon találta meg a helyét és felénk emelte a tekintetét. Visszapillantottam Izára, aki pont ekkor szólt hozzám és arra amit mondott nem igazán tudtam először hogyan is válaszoljak, de hamar összeszedtem a megfelelő szavakat.
- Szóval nincs hozzá kedved, ami nem baj, de remélem nem az én hibám Iza. - emeltem rá a tekintetemet nyugodtan és kimérten választva meg a szavaim, mert nem szerettem volna megbántani őt. - Ezzel nincs semmi baj. - sóhajtottam és az édességek felé emeltem a tekintetem, nehogy őt nézzem majd. - Tudod, én sem vagyok az a nagy bulizós, szóval megértem amit mondasz nekem, sőt átérzem. - néztem  a tömeg felé. - De ha nem szerettél volna eljönni, miért nem mondtad el, hogy ne jöjjünk be. Nem lett volna belőle semmi, nem haragudtam meg volna érte. - néztem vissza rá, egyenesen a szemébe, várva mit mond majd erre. Persze nem azt vártam, hogy bocsánatot kérjen, csak érdekelt, miért nem mondta el, hogy egy kicsit sincs kedve az egész hercehurcához, mert akkor nem jöttünk volna el és neki sem lett volna kényelmetlen, vagy zavaró.
- Ha szeretnéd kereshetsz valakit, ha az én társaságommal van a baj, vagy ha nem, akkor visszakísérhetlek ha szeretnéd és akkor nem kell itt maradnod. - mosolyogtam rá, hogy tudja nem haragított magára, mert nekem is voltak ilyen pillanataim. Most például úgy voltam vele, hogy semmi bajom nem volt a bulival, de nem akartam, hogy egész este rosszul érezze magát a társaságomban.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 8. 16:07 | Link

Anthony


Ezek az édességek tényleg nagyon bizarrak voltak és nem meglepően mozogtak. Tényleg kitettek magukért a készítők és megemelem a kalapom, komolyan. A muffinok még egész aranyosak voltak, de a fülek és a szemgolyók rendesen rám hozták a frászt. Anthony is ezen a véleményen lehetett, de ő végül még is megkóstolt egy szemet. Most komolyan, miért pont azt? Fájdalmas grimasszal az arcomon néztem, ahogy az édesség eltűnik a szájában és nyelés nélkül csusszan le a torkán. Brr...
- Amúgy milyen íze volt? - attól függetlenül, hogy ez lehetne egy igazi érzékszerv is még érdekelt, hogy sós, cukros vagy savanyú. Talán még én is megkóstolok egyet, de előtte mindenképp hosszasan tárgyalok magammal ezen. Az oké, hogy nem mérgező, de én képes vagyok mindenfélét bemesélni magamnak és a legfinomabb vattacukornak is akár sóska íze lehet. Jó, azért vattacukroknál nem szoktam, azok mindenhogyan isteniek.
Folyamatosan a tömeget bámultam és egyre jobban azt éreztem, hogy feleslegesen jöttem el ide, hiszen totál semmilyen kedvem sincs most ehhez a bulihoz és amikor a mestertanonc megkérdezett, igen helyett még is csak nemet kellett volna mondanom. Aztán valahogy kibukott a számon a mondat, amit talán nem kellett volna kimondanom. Egy sóhajtással hallgattam végig a fiú mondanivalóját, összefontam a karom és lassan elfordítottam a fejem, smaragdjaimat pedig ráemeltem.
- Nem a Te hibád. Egyszerűen csak elment a kedvem... talán ezeknek a szemgolyóknak a hibája - mosolyodtam el. Pál pillanatig még őt néztem, zöld szemeim utána újra a tömegre siklottak és egy vállvonás kíséretében döntöttem. - Visszamegyek a szobámba. Ez most nem az én napom. Nem kell visszakísérni, érezd jól magad. Szerintem biztos találsz valakit, akivel tudsz majd beszélgetni. Jó bulizást, szia...
Nyomtam egy puszit az arcára és a tömegen átvágva kiléptem a nagyteremből. A kalapot leszedtem a buksimról, kiengedtem a hajam és valamivel nyugodtabban lépdeltem vissza a Levita toronyba. Most már biztos, hogy nem állok még készen ennyi emberes rendezvényekre...
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 8. 16:48 | Link


Egy ideig ücsörögtem ott és figyeltem az események folyását, elfilozofálva azon, hogyan fogok a lehető legkevesebb feltűnést keltve kiosonni, meg hasonlókon, de nem mentem végül vissza. Az olyan megalázó lett volna.. Még a végén azt hiszik, hogy megbántott az a kis taknyos! Ch, azt már nem.  Szóval még ellötyköltem az üdítőmet az üvegemben, majd meghúztam a copfomat és cuki kislányos szökdécseléssel tettem le az asztalra az üvegemet. Pont arra gondoltam, hogy most megyek és lefekszem, mikor Mary Poppins volt szíves elviharzani nem messze tőlem. Felszaladt szemöldökkel bámultam utána, majd egyre szélesebb mosoly terült el a fehérre meszelt pofikámon. Hát, a cukiság nem minden, sors. Ezt neked.  Szívem szerint tettem volna egy obszcén kézmozdulatot az égbolt felé, de egy gond az volt, hogy nem láttam, a másik pedig az, hogy túlontúl sok volt itt a tanár. Ma nem megyek büntetőmunkára, az egyszer biztos! Megtorpantam, felkaptam még egy üveg olyan kék löttyöt, majd tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és a tömegben elszlalomoztam a kis szöszke szívemig. Azaz, hogy éppen mögötte álltam meg, azon gondolkozva, hogy a múltkori után meg merjem-e bökdösni most a vállát. Végül lesz, ami lesz alapon megöleltem hátulról és puszit nyomtam a nyakára kis vigyorral. A kis füstszagú, kormos dög, akit faképél hagytak, hát szegényke. Elvigyorodva a füléhez hajoltam, lábujjhegyre állva.
- Találd ki, ki vagyook!- mosolyogtam szélesen, még mindig mögötte ácsorogva. Ezért már megérte várni, pedig az unalom már majdnem rákényszerített, hogy öt sarlót fizessek egy dementor csókjáért. Annak ellenére, hogy nem velem jött, mégiscsak velem kötött ki, még ha nem is önszántából. Jól esett megölelni, mert napok óta nem láttam már a hülye fejét. Csak tudja, ki vagyok, ha meg nem, akkor jó helyen vagyok ahhoz, hogy seggbe tudjam rúgni.
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 9. 00:10 | Link

Renée

- Van még valami, amit feltétlen tudnom kéne? Bűnöző múlt, egyéb rejtett fegyverek? Szép is lenne, ha hozzáérnék a válladhoz, és egy ujjal kevesebbel emelném vissza. – félmosoly húzódott Jeremy arcára, aki most az egyszer komolyan viccesnek találta a poént.
 Eddigi beszélgetésük számára nem volt valami élvezetes, ami azt illeti, maga sem tudja, miért csinálja mindezt csak a lányért. Talán megszánta a kis törpét, hogy a számára fontos bulira - bár annak nem nagyon lehet nevezni -  Jeremyvel kellett jönnie. Lassan követte Ameliet a parkett felé. Hosszú, kimért lépései ezúttal megrövidültek, és igyekezett össze-vissza kanyarogva célbaérni, kiélvezve minden percét a tánc nélküli nyugodt pillanatoknak. Végül nagy levegőt vesz, és belép az ugrándozó szerencsétlenek tömegébe.
Kétségbeesést színlelő arccal nézett a lányra, és állt, mint… Nem jutott semmi hasonlat az eszébe. Az egyik másodikos kinézetű, nyeszlett fiú meglökte Jeremyt az esztelen csapkodása közben. Gyilkos tekintettel nézett le a srácra, majd Amelie felé haladva fél kézzel fellökte. Csak semmi feltűnés. Talán et volt a legjobb abban, hogy a kavalkádban voltak. Erőtlenül felemelte jobb karját, de az erőtlenül visszazuhant.
 Ez lenne a tánc? Persze, már látott, sőt, még színlelte is egyszer, de nem értette mi olyan jó benne. Nagyon nem neki való, hiszen a zene is hidegen hagyja. A hangok semmilyen hatással nincsenek rá, így csak állt, és nézte a többi gyerek csámpálását.
 Ami azt illeti, kitűnt a tömegből, a nem mindennapos magasságával. Zavartan, lopva körülnézett újra. Ha még öt percet itt kell töltenie, valószínű, hogy bájitalba folytja magát. Vagy mindenki mást, míg egyedül nem lesz.
Már nem volt sok hátra.

Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 9. 00:11
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 9. 14:05 | Link


- egyedül visszatérve, EREDMÉNYHIRDETÉS
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Nem éppen így tervezte az estéjét. Kedve jó volt, nagyon is, pedig ez nem túl gyakori, erre a végén már alig várta, hogy vége legyen az egésznek, és a másnap levő születésnapját kipihentem eltöltse az erdő mélyén.
Nem elég, hogy Domi késett, még le is lépett amikor kimentek a tisztásra. Nem tudta a lány, hogy miért, negyed óránál többet nem is voltak kint. Fázott, és szívesen ment volna vissza, de nem egyedül, ahogy aztán kellett neki.
Feldúltságából próbálta a legkevesebbet mutatni a nagyterembe visszaérve, ott pedig félrevonult a leghátsó asztalhoz, és onnan figyelte azokat, akik jókedvűen táncoltak és beszélgettek. Karba tett kezekkel konstatálta, hogy jobb ha pár nélkül megy a továbbiakban minden eseményre, akkor nem éri csalódás.
Az idő csigalassúsággal ment el, de végre elérkezett az a pillanat, amikor volt mit csinálnia. A szavazatokat összesítette, aztán a győzteseknek járó koronával felsétált a pódiumra átvenni a zenekar helyét pár percre.
- Remélem mindenki jól szórakozik, most viszont kérnék egy kis figyelmet. Egészen idáig szavazhattatok azokra, akik szerintetek legjobban megérdemlik a Halloween rémkirálya és királynője címet jelmezeik alapján. Tehát... A rémkirályunk nem más, mint Jeges Kventin Dioméd - mosollyal és kis fejcsóválással kereste meg a tömegben "fiát", és intett neki, hogy menjen ki mellé. Két puszi kíséretében a fejére rakta a koronáját, aztán visszalépett a mikrofonhoz. - A rémkirálynő pedig Mészáros Gréta tanárnő, jöjjön ide kérem - a tanerőnek kézfogással helyezte a fejére a koronát, és már csak egy pár mondat volt hátra, miután elhalt a taps. - Gratulálok! A koronán kívül a király és királynő egy közös romantikus vacsorát kap jutalmul a Pillangó-varázs Étterem felajánlásával. Hát...hajrá Dió - arcán tükröződött az, hogy nem igazán tudja elképzelni, hogy Gréta elmenjen a sráccal vacsorázni. - További jó szórakozást!
Anne a hirdetés után visszaült a helyére, és az este további részében a csodára várva nézelődött, mivel elnökként nem léphet csak úgy le egy rendezvényről.

Rémkirálynő
Rémkirály
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. november 9. 14:07
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 9. 15:54 | Link


Jelmezem

Mosolyogva néztem Mattet aki annyit mondott rá, hogy ez természetes dolog. Szórakoztató volt, mert az akinek az ilyen természetesnek minősül, az midig is egy vicces jellemet takar, mivel van aki elrohan, vagy el is ájul, egy számára félelmetes lény láttán.
- Ha te mondod! - mosolyogtam és belegondoltam abba, hogy szerintem azért én az elájulós szakaszban tartózkodnék... Beleittam az üvegembe, ami nem volt túl jó ötlet, de nem tudhattam, hogy Matt mondani akar valamit, így kis híján sikerült félrenyelnem az italomat. Mikor végre összekaptam magam, akkor a táncparkettre sétáltunk és végül egy kicsit táncoltunk is. Nem volt rossz, sőt egészen megnyugtató volt erre a zenére táncolni egy kicsit, habár nem volt a stílusom, de poénja miatt sikerült feloldódnom és fel is ajánlottam neki, hogy megtanítom flamencózni.
- Rendben, biztos vagyok benne, hogy még sokszor össze fogunk futni. - feleltem a tömeget vizslatva, majd a zene  végeztével visszasétáltam az italokhoz vele a nyomomban és itta egy újabb italt, aztán Lavit szemléltem, akit ki is szúrtam a tömegben. A tekintetemmel tovább időztem a sokaságon és kiszúrtam, Diót is aki elhagyta a csajszit és most egy fiú társaságában volt fellelhető. Nem kellett azon aggódnom, hogy megint egy lány szoknyája után legyeskedik... Az idő szépen ment, tudtam, hogy nemsokára ki fogják hirdetni a győzteseket a jelmezversenyre, így mamit kezdtem keresni a szememmel a tömegben és sikerült is meglelnem, mikor odament, hogy kihirdesse a győzteseket. Szórakozottan néztem, amikor kiderült kik lettek a győztesek. Dióra számítottam, de arra nem, hogy egy tanárral kell majd vacsoráznia. Ez annyira vicces volt, hogy az ajkamba kellett harapnom erősen nehogy hangot adjak neki.
- Hát, erre te számítottál? - néztem Mattre vidáman. - Egy tanár és egy diák egy kellemes vacsorát tölt el kettesben... - néztem rá, majd a tömegre. - De azért jó választás volt! - A homlokom nekidöntöttem a hideg üvegemnek, hogy lecsillapodjak egy kicsit. Ezzel fogom halálra szekálni szegény Diót, azt már most láttam.
- Mit szólsz? Megnézzük a thesztrálokat? Vagy a dementoros standot, vagy mi az? - kérdeztem kíváncsian, mert nagyon érdekelt milyen lehet ez a simogató, na meg minden ami ki volt találva a mai napra. Hiszen még nem volt vége a napnak és reméltem attól még jól érezhetjük magunkat!
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 9. 16:43 | Link

                       Catherine Alexis Rawen  

Hú, eredményhirdetés! Az izgalom elég rendesen megkörnyékezett, pedig még nem is jelöltek. Nem ismeretem igazán senkit, de azt viszont biztosra vettem, hogy az eredményeket kihirdető lány egy rellonos prefektus volt. Dioméd és... MÉSZÁROS GRÉTA! Na jó!  Az öklömet kénytelen voltam a szám elé tenni, hogy ne nevessek fel és láttam, hogy Cathy is küzdött a nevetéssel.
-Egyáltalán nem!-ráztam meg vigyorral díszített arcomat-De mindenesetre tényleg jó döntés!-ismertem be. A lányhoz hasonlóan én is le akartam hűteni magam, de az üveg helyett a méretemnél kb. három számmal nagyobb pólómmal. Egyáltalán nem irigyeltem a "Halloween királyi pár" férfi tagját.
-Nézzük meg mind kettőt!-lelkesedtem-Imádom a thesztrálokat, de egy dementor látványát sem hagynám ki!-váltottam bevállalósra-Hol kezdjük?-kérdeztem. Nem tudom, mi volt az üvegemben, de totál felpörögtem tőle! A kontaktlencsém is sárgából vörösre válthatott, mert kezdett hiányozni a szemüvegem, már a viszkető érzés miatt, ezért ki is szedtem, ami sajnos eltartott vagy fél percig. Mért vagyok ilyen béna?!
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 10. 07:54 | Link

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Egy szimpla kérdést tettem fel a srácnak, erre köhögőrohamot kapott. Kissé tehetetlenül álltam előtte, és megveregettem a hátát, hogy rendbe jöjjön. Én nem érzékeltem semmit, ami ezt kiválthatta belőle, úgyhogy csak értetlenül pislogtam.
- Fiatalabb lát én, kicsi - ujjammal is mutattam neki a picit, de nem voltam meglepődve. Engem általában idősebbnek néznek, szerintem meg a kor nem számít.
Ismeretségünk jól indult, nekem már fel sem tűnt, hogy a lány nincs mellettem. Talán még jól végződik az este egy új ismerőssel.
A beszélgetés tovább folyt, meg is tudtunk egymásról pár dolgot. Megtudtam például azt is, hogy a Levitába tartozik, ami nekem azért tetszett, mert ők a kék ház. Nekem pedig a kék a kedvenc színem. Erre a zöldekhez raktak...mondjuk nem azért, mert jobban áll a zöld, mint a kék, de biztos, hogy a tornyokban megsültem volna.
- Auror mit csinál? - felszaladt kissé a szemöldököm, ezt a kifejezést nem hallottam még, vagy nem tudok róla (rossz az emlékezetem).
- Én tanul pálcát használ, elsős. Grönlandról, én tud ilyet - felemeltem a poharamat, és meglötyögtettem benne az olvadozó jeget. Láttam az arcán, hogy meglepődött, én meg erre elvigyorodtam. - Én van jégvarázsló.
Amikor rákérdezett, hogy lelépünk-e, csücsörítve néztem körülbelül két másodpercig, hogy biztos jól értettem-e. Válaszra nyitottam a számat, amikor a nevemet hallottam meg a hátam mögül. Értetlenül pislogtam körbe, aztán észrevettem, hogy Annelie szólít. Leesett, hogy volt ez a jelmezes szavazás. Hatalmas vigyorral néztem körbe, és elindultam a lány felé.
- Vár! - szóltam vissza Viktornak, mert nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerkedjünk.
Végig vigyorogva mentem, lehajoltam, hogy a drága anyám a fejemre tegye a koronát, és kíváncsian néztem körbe a teremben a királynő után kutatva. Nálam jó néhányan nyertek volna, de egy tanárnő...na erre nem számítottam. Azért persze a vigyor nem tűnt el a képemről, büszkén feszítettem.
Amint lehetett, én néhány kézfogás közepette visszasiettem a svédasztalhoz, remélve, hogy a srác megvárt.
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 10. 13:37 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

Kinek a nevéhez fűződik a töklámpás a monda szerint? - olvasta Erik, de a válaszon már nem volt ideje gondolkodni, mert hátulról egy pár puha kéz eltakarta a szemét.
- Remélem, Elena - mosolygott eltakart szemei alatt Erik. Tényleg remélte, mert egy idegennel való beszélgetésre még nem készült fel. Megérintette a kezeket, és finoman megpróbálta elhúzni őket a szemétől. Feszegetni nem akarta, de ha a lány elengedte, rögtön meg is fordult. (És mintha tüzes vasat fogna, gyorsan elengedte a fél percre az egyik kezében felejtett kezet.)
Másik mancsában a kvízjáték lapult, most eszébe jutott, de hirtelen már nem tűnt olyan fontosnak. Köpenye zsebébe gyűrte.
- Csinos vagy - jelentette ki a lánynak, bár egy kicsit zavarta, hogy fekete-fehérben látja a valószínűleg szép színes, de jelenleg szürke ruhát.
Körülnézett, sűrűn pislogva a szokatlanul színtelen teremben. Nem tudta, mire invitálhatná meg a lányt.
- Öhm... mit szoktál ilyenkor csinálni? - kérdezte meg, mert ő aztán tényleg, igazán igyekezett jó társaság lenni. Legalább most az egyszer. Azt már tudta, hogy a tánc nem jó ötlet, a múltkori bálon, Abigéllel erre hamar rájöttek. Több lányt nem szeretne eltaposni nagy, esetlenül tántorgó lábaival.
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 19:55 | Link



Lehet jobban járnék, ha nem próbálkoznék meg inni, amíg újdonsült ismerősömmel beszélgetek, mert még egy ilyen kérdés, és vagy attól fulladok meg, hogy félrenyelek, vagy a röhögéstől. Nem szép, tudom, főleg, hogy nem is szándékosan teszi fel a kérdéseit úgy, ahogyan, de akkor is, nekem nehéz nem félreérteni egy-egy megszólalását. Igyekszem abbahagyni a köhögést, szerencsétlen már így se érti bizonyára, hogy mi bajom, majd ha ez sikerült, válaszolok is a kérdésre. Hogy fiatalabbnak tűnnék a koromnál? Megvonom a vállam válaszul.
- Mondták már mások is - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, hiszen tényleg nem ő az első, aki nem néz huszonegynek, néha még az is előfordul, hogy egyik-másik helyen igazolványt kérnek, bár azt azért már igazán nem értem, mi alapján. A beszélgetés közben folytatódik, már a lány hiányában és miután tőmondatokra szorítkozva összefoglaltam, mit is keresek itt, rákérdez, mit csinál az auror. Pff, na jó, kiselőadást tudnék tartani a témáról, annyi vállfaja van ennek a munkának is, de maradjunk a rövid és velős megfogalmazásoknál, különben nem vennék rá mérget, hogy meg is ért. Keresgélek egy kicsit a lehetséges kifejezések tárházában, majd megszólalok végre pár pillanatnyi hallgatás után.
- Rendfenntartó - mondom ki, szerintem ugyanis ez az egyetlen szó viszonylag jól fedi az auror jelentését, most már csak annyi kell, hogy ő is értse, mit jelent ez a kifejezés. Gyorsan megiszom az italom maradékát, mielőtt újra megszólalna, mert véletlenül sem szeretnék azért úgy kinézni, mint amilyen a jelenlegi kinézetem a sminknek hála, és leteszem az üres poharat az asztalra. Kissé meglepő, amit mond, meg is emelem a szemöldököm értetlenkedve. Elsős? Ne már, hiszen alig három év van köztünk. Jól megkésett az iskolakezdéssel ezek szerint.
- Ühümm. Grönland... és hogy lett Bagolykő az iskolád? - nem megyek bele, hogyhogy elsős még csak, de azért azt nem bírom nem megkérdezni, mit keres itt. Magyar felmenőkkel vagy valami, még csak-csak érteném... vagy lenne neki, csak épp nem mondaná meg az ember elsőre? Na mindegy, kivárom a választ, az a biztos.  A folytatás viszont még ennél is érdekesebbnek ígérkezik, főleg, hogy nem szalad ki a világból attól, amit javaslok. Egyre érdekesebb ez, és ha már van lehetőség, miért is ne élnék vele. Teremtsünk némi pletykához alapot, hátha az majd valamiféle reakcióra bírja Matthew-t. Kockáztassunk, aztán lehet, hogy tévedek, lehet, hogy nem. Kiderül. Bólintok, amikor azt mondja, hogy várjak, és vigyorogva nézem végig, ahogy kimegy a koronájáért. Igazán szép jelmez véleményem szerint, úgyhogy egyetértek a szavazók döntésével, és szép csendben örülök annak is, hogy feltűnésben itt sem lesz hiány. Lelépni a bálkirállyal... gondolatban vállon veregetem magam, hogy a lehető legjobb embert sikerült kiszúrnom tiszta véletlenül. Megvárom, míg Dioméd visszaér, gratulálok, aztán meg ha már lelépünk, még arra is gondom van, hogy olyan fecsegő portrék előtt sétáljunk el, amikről biztosra tudom, hogy a pletykával meg sem állnak az Ediktum szerkesztőségéig.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 21:38 | Link


Jelmezem

Mattnek is épp annyira tetszett ez a helyzet mint nekem, habár más okokból kifolyólag, de együtt mulattunk az eredményeken!
- Hát... én örülök neki! Legalább nem hódít egy újabb lányt! - ingattam a fejem, mert reméltem azért egy tanárral csak nem. Habár Dió az Dió! Szórakozott mosollyal bólintottam, mert tényleg remek szavazás volt. Megtapsoltam a színpadra érkezőket és mamit, majd felvetettem neki, hogy menjünk thesztrált simogatni, meg dementorozni. Mind a kettő érdekes volt, de úgy voltam vele, hogy nem tudtam dönteni melyiket nézzük meg előbb azonban hamarabb. Habár mivel a theszik nem itt voltak, mármint a közelben ezért a dementoros standra esett elsőre a választásom.
- Akkor nézzük meg őket! - mondtam lelkesen- A dementoroknál, aztán menjünk a rétre a thesztrálokhoz. - mosolyogtam rá és a fiút néztem, akinek gondja akadt a kontaktlencsével. Nem sietettem, hiszen ráértünk és amúgy sem volt baj, hogy egy kicsit eltöltjük az időt.
- Ugye nincs baj? - kérdeztem, mert ha igen, szívesen lemondtam volna a thesztrálokról és a dementorokról is. Nem az a lényeg, hogy csak nekem legyen jó ez a egész. Aggódva néztem Mattet, de végül sikerült kiszednie a lencsét én pedig őt figyeltem, majd körbepillantottam a helységben. Hát innen nehezen fogunk kijutni, nem éppen kevés ember döntött úgy, hogy bent tölti az estét, ezért úgy láttam, hogy inkább a végére tartogassuk a dementorokat. A rét talán nincs ennyire tömve.
- Tudod mit? Inkább menjünk ki, persze csak ha minden rendben és szeretnél még kimenni. - mosolyogtam rá, majd újra felpillantottam és a tanárokat szemléltem, persze volt itt rengeteg olyan ember akit látásból sem ismertem, de olyanok is akiket meg igen, sőt még Adam is itt volt. Visszanéztem Mattre és őt figyeltem. Igazán érdekelt mit is gondol, mit szeretne ő csinálni, vagy hogy mennyire érzi jól magát a társaságomban, de eddig úgy tűnt, hogy jókedve van, ám azért sosem tudhatja az ember... Enyhén oldalra biccentettem a fejem és továbbra is őt szemléltem, hogy hogyan tovább.
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. november 10. 22:14 | Link


Halloweeni bál - Erik
jelmez


Nem bánta meg, hogy eljött erre a bulira. Sőt, kimondottan örül annak, hogy nem kell egymagában gubbasztania a szobája mélyén, miközben zacskószám habzsolja a megtakarított édességeit. Az meg még pluszbónusznak mondható, hogy ezt az időt Erikkel töltheti el. Mert hát az már nyilvánvaló, hogy Elena kedveli a fiút, a kérdés csak az, hogy megmeri e ezt valaha is mondani neki. A gondolatai teljesen máshol járnak jelenpillanatban, még arról is megfelejtkezik, hogy a kezei háztársa szemein maradtak. Folyton csak az asztalokon lévő nyalánkságokat bámulja, a szemei majd' kipattannak a nagy csillogásban, amikor hirtelen felhangzik a fiú hangja. Szerencsére hamar rájött, hogy az aki ádáz mód korlátozza a látását, az nem más, mint a mi energiatúltengéses Lenácskánk. Ám arra Ő sincs felkészülve, hogy a fiú maga vegye le a puha cicapraclijait a fejéről, pár percen túl tovább szorongatva a két tehetetlen végtagot. Mert igen, a lány most totál leblokkolt, tudniillik mindig megzavarodik, ha Erikkel kerül egy légtérbe. Az elmúlt hónapokban sikerült ezt valahogy leküzdenie, de amikor a múltkor az Eridon falai közt lejátszották azt a bugyuta játékot, újra előjött ez a hebegek-habogok stílusa. A feje mint a mugli lázmérők vörös higanyszála, úgy vált hirtelen a normális színéből skarlátvörösre, mikor a hobbitnak öltözött srác kezében megpillantja a sajátját. Erik gyorsan reagál, hirtelen elrántja a saját mancsait és valamilyen papírral kezd el babrálni. Elena próbálja megfigyelni, hogy micsoda prospektust rejteget a srác, de végül, mivel még mindig tetőtől-talpig vörös, így talán még jobb is, hogy nem gondolkodik rajta többet. Helyette inkább megpróbálja valamivel elterelni a gondolatait, mielőtt zavarodottságában valami bolondságot csinálna itt mindenki - főleg Erik szeme láttára. De mivel is lehetne elütni az időt... Nézelődik jobbra-balra, bámulja a beszélgető vagy éppen hevesen táncoló bálnépet, mikor egy újabb mondat üti meg a fülét. A képe megint égni kezd, fogalma sincs, hogy most mit mondhatna erre, mivel még sosem mondtak neki ilyet, legfeljebb a barátnői, mikor néhány találkasorán felpróbáltak pár érdekes ruhát, de az valahogy egészen más volt. Akkor nem érezte úgy, hogy mindjárt kifut a talaj a lábai alól, az sem merült fel benne, hogy a kobakja szétrobban a zavartól, semmi. Most viszont ezek mind előjöttek.
 - K-köszönöm...! Te is nagyon... jól nézel ki - hebegi a fiú szavaira válaszolva, barna íriszeit szégyenlősen a padlóra szegezve. Hát Elena, ma tényleg nincs formában... Na jó! Tereljük másra a szót! Mondjuk... azok a szemgolyók igaziak? Vagy a bejáratnál álló csontvázaknak milyen fogyókúrájuk lehet, ha már ennyire hatásos eredményt értek el? Te jóságos Merlin! Miken jár ennek az Elenának a kobakja. A további képzelgéseket ismét Erik szavai törik meg, szerencsére, mert nem tudni, mi lett volna, ha ezeket az eszement kitalációkat még tovább folytatja.
 - Hát... - kap a fejéhez hirtelen, bugyután mosolyogva az előtte álló srácra - táncolni nem tudok, úgyhogy marad a többi dolog. Mondjuk, ha gondolod beszélgethetünk vagy nem is tudom - mondja, közben mutatóujjait egymásba gyűri, tekintetét ismét a padlóra szegezi, lábait pedig sután ingatja ide-oda. Jézusom, Te lány! Mi van veled?    

Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. november 10. 22:26
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. november 11. 09:26 | Link

Kísér(t)őm - Anton

 Roppant ötletes és hozzá feltétlen illő kalóz jelmezben suhan be mellém laza lépteivel kedves Kollégám. Anton szerfelett kellemes társaságnak bizonyul, jót beszélgetünk, fél szemmel figyelve csak a teremben zajló eseményeket. Nekem néha le is kell ülnöm, hiszen elég nagy súlyfelesleg van gerincemen és lábaimon, hogy elfáradjak álltomban.

- Rémesen kellemes ez az este, nem gondolod?

 Kérdem és tőlem szokatlan közvetlenséggel viszonyulok a férfihoz. Mi tagadás némi változást hoztak magukkal azok a bizonyos hormonok, na meg, hogy szimpátiám azonnali és erős volt Antonnal kapcsolatban. Mindig is tiszteltem és becsültem az aurorokat, régen még amikor szakosodásról kellett döntenem majdnem én is az lettem, de a gyógyító ösztön erősebb volt. Ezen elmélkedve hirtelen ötlet jut eszembe.

- Mit gondolsz nem jönne jól a Mestertanoncoknak valamiféle egyesítése a Te és az én tudományomnak? Harctéri sérült ellátás, amolyan felcser képzés féle...Áh szólj ám, ha badarságnak tartod!

 Nevetek fel a férfira és belekortyolok a puncsomba, nem, ez nem alkoholmentes, spanyol lévén tartom a mondást egy korty itókától csak erősödik a szervezet, még egy várandós fehérnépé is. Persze rágcsálni valókkal is fel vagyok pakolva, különösen kedvemre valók azok a virslik melyeket ujjaknak álcáztak és néha megmoccannak a tányéromon.

- Kicsit elfáradtam, nem volna kedved feljönni és nálam cseverészni tovább? Hagyjuk meg a bulit az ifjúságnak. Ígérem semmi olyat nem teszek, ami rémisztésedre volna.

 Kacagok és felkászálódom székemről, amin mindeddig ücsörögtem. Várva Anton válaszát körbepillantok és látom a sokaság jól érzi magát. Rám is jó hatást tettek, vidám vagyok és sokat mosolygok, ismét csak tőlem szokatlanul, pedig nincs sajnos minden rendben. Koránt sem olyan az életem, mint szeretném, s mint vágytam rá.
 Ádámom kissé eltávolodott tőlem, talán félt de ezt sajnos rossz módozattal hozza tudtomra. Sosem szerettem, ha kalitkába zárnak, még ha aranyból van is. Neki sem tűröm el, csak a helyzet miatt maradok nagyrészt veszteg. Ha megszületnek a picik minden más lesz, tudom, s lassan kezdek tőle tartani. Nem akarok belesüppedni az anya szerepbe. Szükségem lesz továbbra is a függetlenségemre.
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2014. november 11. 10:20 | Link

Artemisia
a világ legszemrevalóbb fehér bálnája
- jelmezem -

Az este nagy részében vagy valami van a számban, vagy éppen a számhoz emelek valamit. Nem hagyok ki semmit a kínálatból, és természetesen semmi sem gátol benne, hogy teli rakott pofával társalogjak. Kalóz volnék, vagy mi! Jó, igazából ez csak jó duma. Valójában a hétköznapokban is nagyon gyakran beszélek evés közben, azonban a hosszú éveknek és a rutinnak köszönhetően már egészen gusztusosan művelem mindezt. Szóval tolom magamba az idétlen cukorkákat, alaposan meghúzom az italos üvegeket -mit nekem pohár? ch-, végigkóstolom a rémséges kinézetű süteményeket és mind ennek tetejében részt veszek egy almahalászaton. Mindig is perverz vonzalmat éreztem ez iránt a játék iránt, hiszen mi viccesebb volna annál, minthogy a fejed egy vízzel teli dézsába nyomod, annak reményében, hogy a fogaid között egy ropogós gyümölccsel térsz a felszínre?
- Ahogyan mondod! - értek egyet a kolleginával, a pár perce kihalászott, pirosló almámat majszolva. Még azon sem fáradtam, hogy megszárítsam magam az alámerülés után. Szóval néha hátratúrom vizes hajamat. Ezzel is megmutathatom a sok szárazföldi patkányoknak, kivel van dolguk!
- Hm. Nem, nem badarság. - intem le a gondolatkifejtéseit követő utolsó szavait, noha véleményt még nem mondok az ügyben. Ezen majd még agyalok. Most viszont csak figyelem tovább a fekete-fehér társaságot, székemen terpeszkedve, aztán ahogy az almámból már csak csutka marad, körbenézek egy szemetes után. Kicsit kiegyenesedek ültömben, becélzom ééés talál! Senkit nem somtam fejbe. Egy kendőben megtörlöm kezemet, és a kismamára nézek magam mellett, amikor meghív magához. Veszélyesen elvigyorodom. Mintha tudnék máshogy...
- Benne vagyok. De előbb... - nyújtom oda kezemet, táncra invitálva Őt, miközben Vele együtt felemelkedem a székről. Nem hinném, hogy illene bármelyik nőszemélyt anélkül elengedni egy ilyen mulatságról, hogy egy kicsit meg ne pörgetted volna. Odavezetem hát a táncparkettre és ellötyögünk ott egy hosszabb számnyit, ám természetesen nem akarom még jobban kimeríteni, úgyhogy még forgatok rajta egy utolsót, aztán fejet hajtva kezet csókolok neki, és már indulhatunk is ki a teremből. Szöktetem a fehérnépet!
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 11. 12:18 | Link

Váradi Fanni
¤lopott páncél és festett arc¤


- Nem, de egyébként sem áll szándékomban magamra haragítani a kisasszonyt.-*Legalábbis nem lenne túl okos dolog az első találkozáskor, ezzel kapásból meg is utáltatva magát esetleg. Mások kifejezett kérésével homlokegyenest ellenkező tettekkel az ember nem szokta magát belopni a szívekbe, még ha jelenleg bőven beérte pár órányi társaságával is - nem szabad túl mohónak lenni, ugyebár.*
- Igyekeztem megőrizni egy keveset tekintélyemből.-*Ehhez nem ártana némi méltóságteljes csontzörgés, erről viszont le kell mondania, legfeljebb a páncéllal csöröghet, ami annyira nem lenne effektív. Az persze nem fenyeget, hogy lesül a bőr a képéről - hah - de valahogy már túlzásnak érzi.*
- Remélem, nem akarnak majd elropogtatni poénból párat a csontjainkból.-*Jegyzi meg, mert tudja a tesztrálokról, hogy ragadozók, viszont hogy a tesztrálok tudják-e, hogy ő nem járkáló nasikollekció, az jó kérdés.
Mentőötlete pozitív fogadtatásra talált, ezzel is megspórolt néhány percnyi kínos téblábolást a tömegben - az már más lapra tartozik, hogy valahol jó ürügyet is szolgáltatott, hogy felkérhessen egy vonzó idegent.*
- Megtiszteltetés, köszönöm.-*Gareth magabiztos, legalábbis van annyi tudása és tapasztalata, hogy semmiképp se maradjon szégyenben. Szeretett táncolni, de a kényszer képes megfosztani szinte minden élvezettől, ezért most kiváltképp kíváncsi, milyen lesz csak úgy, saját örömére vinni táncba általa választott partnert. Míg Fanni az italát, ő a sisakot teszi félre, így is fog csörögni, nem kell még fokozni is a dolgot, de az egész csupán egy pillanat műve. Véletlenül sem maradna le, karját nyújtva kíséri haláli hölgyét a parkettre, amíg lassan lejár az előző szám és a zenekar ügyesen vált át a következőre. Se túl lassú, se túl gyors és nem keringő - ennél többet most igazán nem kérhet, bár beszélgetni nem lehet túl effektíven, így ideiglenes szünet áll be szavak terén. Kell egy kis idő, amíg összehangolódnak, alkalmazkodva a másik stílusához, mozgásához, de Gareth nem érzékeli, hogy nagy különbség lenne köztük, úgyhogy viszonylag szabadon vezethet, variálva a lépéseket, hogy ne csak az unalomig ismert alapokat ismételjék. A hallgatás azonban csak látszólagos, mert ha a lány nem riad vissza a szemkontaktustól, az ezüstöskék szempár kertelés nélkül elmondja, mennyire élvezi az egészet. Sőt, talán egy egész picit flörtöl is, kihívóan arra biztatva, hogy Fanni megmutassa, mit tud.
*

Talán jobban is szórakoznak a kelleténél és a zenekar is észrevétlen mossa össze a számokat, mert a következő, amire feleszmél, a következő DÖK bejelentés. Meghajlással köszöni meg a táncot, elengedve partnere kezét, miközben a szavazás eredményét hirdetik ki és maga is megtapsolja a házvezetőjét, már csak illendőségből is.*
- Azt hiszem,-*köszörüli aztán meg torkát,*- most már akadálytalanul kijutunk tesztrálozni. Ha megbocsát egy pillanatra.-*Eltűnik a tömegben, hogy leadja a jelentkezésüket, de kisvártatva már vissza is tér, hogy sisakját visszaszerezve ismét karját kínálja fel.*
- Mehetünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 11. 20:38 | Link

                       Catherine Alexis Rawen

Na jó. Ilyen eredményt sem vártam! Habár nem tört le túlzottan a dolog. Illő módon megtapsoltam a párt, majd visszanéztem Cathyre.
-Igen, hallottam nagy "nőcsábász" mivoltjáról.-vigyorogtam a festett képemmel. Az ötlet, hogy nézzük meg az édes thestrálokat, nagyon tetszett! Habár tudtam, hogy nem látom őket, feldobott a dolog.
-Nincs. Na ezért nem használok lencsét!-mondtam, miközben a szemgolyómat piszkáltam. Hát, a szerencsétlenségből nekem kijutott. Miután kipiszkáltam a nyavalyást, megindultam a bódé felé. De egy lépés után lemerevedtem, a következő mondat miatt.
-Igazad van!-ismertem el, miközben robotszerűen felegyenesedtem. Cathy a tömeget fürkészte, én pedig megigazítottam műanyag parókámat. A képem nagyon nem érdekelt, mert ez a sugar skull dolog  még ijesztőbb, ha lefolyik. A lány visszanézett rám. Mereven bámult. Én az ilyet nem bírom  ki röhögés nélkül, tehát egy-két másodperc után kitört belőlem a nevetés. Mivel láttam, hogy "vágyi rá", hogy kifürkéssze, mi jár a fejemben, így kisegítettem.
-Jó szórakozom!-nevettem egy fogas vigyorral.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 12. 17:36 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

- Öhm... a szobatársaim érdeme - válaszol egy mosollyal a külsejét illető dícséretre. Őt magát kicsit bosszantja az olykor a szemébe lógó göndör haj, de a halloweeni jelmezbál - eredetileg, úgy tudja - amúgy sem a szépsgéről szól.
- Képzeld, én sem tudok! - kap a szón Erik. - Múltkor kipróbáltuk... egy lánnyal...
A fiú elvörösödik, és már bánja az egészet.
- Semmi ritmusérzékem - zárja le a sztorit.
- Üljünk le - indítványozza gyorsan, és kiválaszt egy üres asztalkát. Erre is jutott a különleges édességekből. Letelepednek, és Eriket rögtön megihleti az előtte rakott agysüti halom. A kezébe vesz egyet, és megnyomogatja. - Ez vajon miből lehet?
Már túl van azon, hogy kerülje társasága tekintetét, sőt, ha Elena nem épp rajta tartja a szemét, Erik gyakran felejti az arcán a sajátját. A fiú szociális fejlődése abból is kitűnik, hogy most már saját maga is mer beszélgetést kezdeményezni (vagy hogy egyáltalán feltűnik neki, hogy a kukán ülés helyett ezt kéne tennie). A kviddics lenne a kézenfekvő téma közöttük, a végzősnek mégis más jut eszébe.
- Nem kérdeztem még: milyen prefektusnak lenni?
Elena egy ideje viseli a jelvényt, de mivel általában közös sportjukról értekeznek, ha összeverődnek, a fiú még sosem kérdezett rá nála. Saját szobatársa is prefektus, tőle is megtudakolhatná, de tőle aztán pláne nem kérdezné meg Erik. Maga Krisztián sem beszédes, de a kommunikációt amúgy is ellehetetleníti közöttük a szobában tartózkodó két forgószél, illetve a szintén önálló életet élő berendezés. És különben is, őt inkább Elena gondolatai érdeklik, mint idegen szobatársáé.
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 13. 01:33 | Link

Jeremy.

Jelmez

Kár is lenne tagadnia, hogy élvezte a saját kis performanszát. Nem azért, mert annyira nagyon el lenne szállva magától, vagy bármi, hanem mert arra a három másodpercre, míg elrepült a kés a kezéből és a falnak csapódott a fülekkel együtt, úgy érezte, hogy megint fellép. Már egy éve eljött otthonról, de eddig a szent pillanatig nem érezte úgy, hogy hiányozna neki a cirkusz. Most viszont megcsapja a hiányérzet, hogy nem szerepel már, nem tapsolnak már neki; hirtelen rátör, mennyire régen nem látta már a szüleit, haza kéne mennie látogatóba.
Mindez csak néhány pillanatig köti le a gondolatait, mert kapcsol, hogy össze kéne szedni a széthagyott cuccait, és elpakolnia.
- Nem, semmi más. Félek az artistatrapéztól, de ennyi. Fogd meg a vállam, ha szeretnéd, nem eszek ujjakat - igen, természetesen ügyesen sikerül szó szerint értelmeznie a hallott mondatot, de ezen nem kell csodálkozni. Még mindig nem szokta meg teljesen a nyelvet, meg azért lássuk be, naiv még a szentem meglehetősen. Teljesen ártatlan tekintettel pillog fel Jeremyre, nem akarja ám ő megcsonkítani szegény srácot, nem az a fajta.
Ha megcsonkítani nem is, most önakaratán kívül meg fogja kínozni a szegény Rellonost. Ujjait ráfonja Jeremy kézfejére és ügyesen kanyarogva vezeti a másikat az eléggé besűrűsödött diáktengerben. Kicsit nehézkes vontatni a nálánál jóval nagyobb termetű embert, aki ráadásul nem is igyekszik megkönnyíteni a dolgát. De nem adja fel, Töki nem olyan; rendületlenül halad előre, a célja felé, Jeremy meg kénytelen követni, mert eléggé erősen szorítja a kezét. Végül kis nehézségekkel, de sikerül bevontatnia a vonakodó Rellonost egy kevésbé zsúfolt helyre. Látja az enyhe kétségbeesést a másikon, de nem is igazán érti; ez csak tánc, nem rituálisan feláldozni akarja a másikat az azték isteneknek vagy ilyesmi. Mindenesetre nem fekszik a zene neki, és láthatóan a srácnak sincs nagy humora hozzá, amit meg tud érteni. Nem olyan jó az a csontváz banda, mint gondolta. Mozdul néhányat, de aztán ő is leereszti a kezét, és elkapja Jeremy nyakát, hogy lehúzza a saját szintjére a fiút.
- Lépjünk innen, jó? - eléggé nagy lett a hangzavar, kezdenek felpörögni az események, normális esetben élvezné is, de a kis szivacs lelke felveszi azt a kedvet, amit a másik mutat, így most nincs kifejezetten sok kedve maradni. Újra megfogja a Rellonos jóval nagyobb kezét, és hagyja, hogy kivezessék arra, amerre akarják.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. november 13. 01:39
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 13. 20:42 | Link

Iza, majd Graciee!


Az a szemgolyó nem tűnt olyan jó ötletnek így utólag, de már nem tudtam visszavonni. Izára pillantottam és ki is fejtettem neki a véleményem, ami az volt, hogy ez az átkozott cukor megölt volna, ha  nem nyelem le. Így  végeredményben azonban még éreztem az ízét és nem volt rossz.
- Egész jó! Meg kellene kóstolnod. Habár… - szórakozottan ingattam a fejem, inkább nem akarok még egyet én sem. - Tudod mit, felejtsd el! - ráztam meg a fejem újra egy kicsit és elléptem oldalra egy fél lépést, mert attól tartottam, hogy valamelyik nyalánkság még a végén megtámad. Persze Iza újra a tömeget kezdte pásztázni, így kezdtem azt érezni, hogy a legszívesebben elmenekülne ebből az egészből ahogy van. És tessék, lássék ki is fejtette ezt nekem, mire felajánlottam, hogy elkísérem a toronyba.
- Hát, azért örülök, hogy eljöttél velem. - mosolyogtam rá, viszont ő ezt nem láthatta, mert egyszerűen szólva a tömeget jobbára vonzotta a tekintete. Nem zavartattam magam rajta, legalábbis ebben a pillanatban épp nem. Végül kijelentette, hogy elmegy és nem kell visszakísérjem. Vacilláltam rajta, hogy erősködöm, de nem tettem, csak mosolyogva tűrtem az arcomra lelehelt puszit és néztem ahogy elsétál. Terveztem, hogy majd a bál után elkapom, hogy beszéljek vele, de most más probléma is volt amit meg kellett oldanom. Ugyan azt mondta, hogy találok valakit, csak ez nem olyan egyszerű, mint kimondani. Az csak pár szó, nem pedig egy adott szituáció, ellenben szerencsémre megmentett egy őrangyal, vagyis Grace. Már a hangjából sejtettem, hogy ő az, de azért nem adtam a tudtára, ehelyett pókerarcot vettem fel és megütöttem némi bizonytalan hangszínt.
- Nos... nem tudom. Valami lány a suliból? - kérdeztem ártatlan hanglejtéssel némileg keverve a tudatlan élt benne, hogy úgy tűnjön tényleg nem tudom. Pedig de még mennyire, hogy tudtam ki az! Egy gyors fordulatot vettem és rávigyorogtam.
- Szia Gracieeee! Hát te? Nem szédíted az elsős szöszkét? - kérdeztem élve a szöszkés szövegével, majd megöleltem őt vidáman, mert már annak is örültem hogy idejött. - Várj... az előbb láttam, hogy elment egy sráccal. - jutott eszembe, így rá emeltem a tekintetem és mindent sejtő arcot vágtam. - Akarod, hogy elátkozzam a kölyköt? - kérdezem rá őt nézve, majd végigpillantottam rajta és elismerően vigyorodtam el.
- Harley... tetszik. Dögös vagy! - nevettem fel, majd  a sütik felé böktem. - Te ettél belőlük, vagy csak én mertem...
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 14. 01:24 | Link


Persze a kis játékot, hogy találja ki ki vagyok,mindössze szórakozásból tettem fel, de miután közölte, hogy valami lány  suliból, hátsón billentettem. Ezért volt jó, hogy nadrágban jöttem: ha nem abban jöttem volna, akkor egész biztos, hogy nem tudom ilyen cukin fenéken térdelni. Megérdemelte, bár reméltem, hogy csak viccel, ezért is nem rúgtam nagyot. A hangsúlya viszont nem pont erre engedett volna következtetni és ez egy kicsit elbizonytalanított. Hál Istennek, csak egy pillanatra,mert ismerem már magamat és őt annyira, hogy sejtsem, szeretne kétségbe ejteni. Amikor szembefordult velem széles vigyorral, persze rögtön a nyakába borultam, szorosan átkarolva és felkuncogtam. A kis szemétláda...Talán ezt most megérdemeltem... nem nagyon, de egy kicsit megérdemeltem. Elhanyagolható mértékben. Mikor átkarolt, szélesen elmosolyodtam, még inkább, mert egész este hiányoltam ezt a kis gesztust.  Vidámnak tűnt és ezt gyorsan el is könyveltem a saját számlámra, megfogadva, hogy ma még vállon kell veregetnem. Én a helyében nem lennék boldog, hiszen otthagyta egy csaj a bál kellős közepén. Bár nekem ez csak haszon volt, éreztem, hogy ennek így kellett lennie, mármint, ide kellett jönnöm hozzá.
- Neked is szia, Tony-cica! Hát én hozzád jöttem, nem szédítek elsős szöszkéket,mert nem vagyok pedofil és mert... mert nincs is elsős szöszkém. Csak egy szöszkém van, de az hatodikos és hiányzott nekem az este - ölelgettem boldogan, ami nem volt jellemző rám, így elég fura volt, de jó érzés. Azt hiszem, abban az italban valami pia lehetett. Még a kis égett, szenes illat ellenére is boldog voltam, a nyakába nyomva a pofim, majd nagy nehezen levakartam magam róla és megigazítottam a copfomat az arcát stírölve. A kis poros...
- Veled meg mi történt, bedöglött a kecódban a fürdőszoba? Ha ennyire vészes a helyzet, szólj már, becsempészlek a miénkbe - nevettem fel, most teljes őszinteséggel, ami azét elég ritka volt a részemről. Nagyon fura, de azt hiszem, hogy azt kell mondjam, ma kifejezetten felpezsdült a hangulatom, mióta megszöktem a jeges sráctól. Mikor tett nekem egy ajánlatot Dióval kapcsolatban, felnevettem és puszit nyomtam a pofijára, ott hagyva neki egy édi rúzsnyomot.
- Igazán lovagias lenne tőled, de azt hiszem, hogy egy puszinak most jobban örülnék. Ha derogál, azt is elfogadom, de akkor időt kérek, mert el kell mennem a dementorhoz kérni egyet  - biggyesztettem le az alsó ajkam kissé bánatos, részben pedig elgondolkozott arccal, a dementoros bódé felé pillantva. Egyre hívogatóbbnak tűnt, most már komolyan. Nem kerülte el a figyelmemet az a tény, hogy végigmért, de csak egy apró mosollyal és enyhén felvont szemöldökkel jutalmaztam a dolgot. A válaszom hamar érkezett, végre valaki felismert. Szívem szerint ugrálni kezdtem volna, hogy: "igen, igen, igen, igen, ő vagyok!" De inkább nem tettem, csak csillogó szemekkel meredtem rá. Mikor azt mondta, hogy dögös vagyok, enyhén elpirultam ugyan, de maximum onnan vehette észre, hogy ismét beharaptam az ajkamat, a kesztyűmre pillantva.
- Kösz, reméltem, hogy sikerült eléggé visszahoznom a karakter hangulatát. Még szőke is lettem miatta, látod? - lebegtettem előtte a szőke-vörös copfomat, majd a bakancsom mutogattam. - Ez pedig felemás, még erre is odafigyeltem!
Utána a sütik felé pillantottam, de megráztam a fejemet. Nem akartam még hozzányúlni az édességekhez, miután Dioméd majdnem megfulladt attól a szemgolyótól. Na az undi volt!
- Nem, nem kóstoltam még semmit, de mielőtt beszólsz, itt az ideje... - mondtam, majd megettem egy bizarr agysütit. A kinézete rémes volt, de az íze nagyon finom volt, így a lakkozott körmű, ujjatlan kesztyűbe hüvelykujjammal mutogattam, hogy  bizony király. Nagy nehezen megrágtam, majd lenyeltem,mert elgondolkoztam kicsit, de végül rápillantottam.
- Nem volt rossz... Amúgy voltál táncolni? - kérdeztem kérdő pillantással, oldalra döntve a fejemet kicsilányosan. Most kivételesen aranyos hangulatomban kapott el. Lehet, hogy beszívtam valamitől?
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 15. 21:22 | Link

Annyira tudtam, hogy Grace az, de meg akartam egy kicsit szívatni, így nem mondtam el neki, inkább hazudtam, aminek az lett a következménye, hogy seggbe rúgott. Nem zavartattam magam miatta, sőt örültem, mert ki tudtam venni a kuncogásából és ebből a jókedvét. Felé fordultam és enyhén oldalra döntve a fejem figyeltem őt., ahogy válaszol nekem.
- Tudom, hogy nem vagy pedofil! - nevettem el magam a feltételezésen. - Csak hát vele jöttél... - mondtam, majd őt figyeltem szórakozott mosollyal arra, hogy hiányoztam neki. - Ha annyira hiányoztam miért nem kerestél meg a piknik óta? - kérdeztem kíváncsian, majd megöleltem őt. Persze nem zavartattam magam azon, hogy kivel jött, csak muszáj volt feldobom azt a bizonyos magas labdát. A fürdős megjegyzésén persze vihogtam egy sort.
- Becsempészhetsz, de nem hiszem, hogy a többiek repesnének az örömtől, ha meglátják. - vigyorogtam, majd  eligazítottam egy tincsét a füle mögé. - De amúgy rendben van a fürdőm, köszöni kérdésed, csak most kéményseprőt játszom. Nézd! - mutattam meg a seprűszerűséget – Kéményseprő vagyok, látod... mehetek szépen rendbe tenni a kéményeket. - mosolyogtam a puszi miatt, majd elengedtem és megmondtam neki, hogy ha kell akár elintézem a srácot, már ha megbántotta őt. Persze azt mondta, hogy nem kell és hogy egy puszinak örülne...
- Na várj, várj, stop!  - vágtam rá, majd hadarva angolul kezdtem el beszélni, nem magyarul ahogy eddig, habár ő az angolt is értette volna. - Te azt mondod, hogy most adjak neked egy puszit aztán meg, hogy kérsz egy csókot a beöltözött dementortól? Ugyan már Grace! - hadartam végig a szövegem, majd magamhoz húztam és az ajkára leheltem egy könnyed és gyors csókot, aztán rögtön elengedtem attól parázva, hogy leüt.
- Nem éppen egy dementor csókja, de remélem megfelel. - néztem rá szórakozott mosollyal, mintha nem az előbb csókoltam volna meg. Belegondolva a dologba csak azért tettem, mert nem akartam, hogy  most komolyan odamenjen ahhoz a bódéhoz.. ja és mert meg akartam tenni. Miért ne tehettem volna? Áttértem arra, hogy Harleynak van öltözve és oda volt meg vissza, mert tudtam ki ő. Ilyenkor jó, ha az ember tud egy két dolgot a muglik világáról.
- Látom! - nevettem fel a lelkes Gracen. Ritkán láttam ennyire aktívnak, mint régen. Akkoriban persze ő más volt és én is, azóta pedig mind a ketten sokat változtunk. A sütik felé intettem és rákérdeztem, hogy evett-e már belőlük, de azt nem akartam neki javasolni, hogy megtegye, inkább el akartam tőle ijeszteni, de sajnos lecsúsztam róla, mert bekapta az egyik agysütit. Vágtam egy elég érdekes grimaszt és nem mondtam inkább semmit. A süti megevése után engem mustrált, amit könnyedén tűrtem tőle, nem zavart, azonban a kérdése eléggé vicces volt, mert tudhatta volna, hogy nem lesz a válaszom. Ugyan a táncot mesterien űztem, mert az ilyen apróságokat anyám belém nevelt, mint a tánc, a zene és még rengeteg olyan dolgot, ami a művészethez tartozott.
- Nem Grace, nem táncoltam. De nem is akarok! - vágtam rá és egy hirtelen mozdulat kíséretében a vállamra kaptam. - És ha most nem gond elrabollak, mert már nincs kedvem ehhez az egészhez. Le se kellett volna jönnöm. - mondtam a végét inkább magamnak mint neki, majd kifelé indultam vele a vállamon azzal se törődve, ha ezért verni kezdené a hátam. Mivel úgy gondoltam így gyorsabban kit vagyunk, mintha győzködném, ezért végre is hajtottam az elképzelésemet. Kiérve lazán tovább sétáltam vele a Levita tornyáig, mit sem törődve a minket megbámulókkal. A szobám ajtaja előtt tettem le csak le és ránéztem.
- Innen eltalálsz a szobádig... - simítottam meg az arcát mosolyogva. - Vagy akár be is jöhetsz, még korán van. Na nem mintha annyira lényeges lenne, hogy meddig vagyunk kint, hiszen mestertanoncok vagyunk már. Kijár nekünk az a luxus, hogy akármeddig kint kóborlunk. Na de a többi csak rajtad áll. - kacsintottam, majd besétáltam a lakrészembe és ledobtam magam a kanapémra elkényelmesedve és várva, hogy hogyan dönt. Az, hogy tiszta korom voltam most egy kicsit sem zavart, mert ez az én lakrészem és egem nem érdekelt a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 15. 22:40 | Link


Aranyos volt tőle, szóba sem hozta, hogy seggbe rúgtam. Meg kell hagyni, legalább hősies volt tőle, hogy felvállalta a tette következményeit. Egész boldognak tűnt, valami számomra megmagyarázhatatlan okokból. A buksiját oldalra döntve nézett, ami miatt összeborzoltam a haját, felnevetve. Tiszta cuki volt ilyenkor, szerettem ha vidám. Olyankor az én kedvem is kicsit felderült. Ez valahogy az ő kiváltásága volt...
- Na, legalább te tisztában vagy vele, hogy nem bukom a nálam fiatalabbakra... Az pedig, hogy vele jöttem, semmit nem jelent, elhívott és lényegében ennyi. Azzal a dementorral is eljöttem volna, ha megkér rá! - mutattam a pult felé nevetgélve, majd visszanéztem rá érdeklődve. Előhozakodott azzal is, hogyha annyira hiányzott nekem, akkor miért nem kerestem meg, mire egy pillanatra elkomorultam. Az ajkamba harapva gondolkoztam el azon, hogy is magyarázzam el neki a dolgot úgy, hogy ne tűnjek lehetetlen, reménytelenül szerelmes nőszemélynek. Végül szólásra nyitottam a szám, de pár pillanattal később be is csuktam, hogy utána összeszedjem magam és tényleg megszólaljak.
- Akartalak keresni, de nem tudtam, hogy reagálnál rá, a múltkori viselkedésem után... - mosolyogtam rá lágyan megsimogatva a pofiját. Szívem szerint csak lógtam volna a nyakán, mint egy koala, de nem tettem, mert elég hülyén nézett volna rám sok ember. Például ő is. Az viszont nagyon meglepett, hogy megölelt engem, de azért a nyakába fúrtam az arcom és el sem engedtem pár percig. A fürdős megjegyzésért persze kinevetett, amiért csúnyán néztem rá, összefonva a karomat a mellkasomon. Jellemző, kivételesen valamit halál komolyan felajánlok - vagy nem- , és máris kinevet. Bah! Jellemző, tiiipikus férfi!
- Jó, mindenesetre ha szükséged lesz rá, majd azt mondom, hogy hallucinogéneket adtam be nekik. Úgyis kinézik belőlem! - nevettem fel én is, a kezére sandítva apró mosollyal. Aranyos volt tőle, bár nem értettem, milyen alapon piszkálgatta a hajamat, de ha már egyszer jól esett neki, nem ellenkeztem. Csak tessék. Nekem nem volt ellenemre.
- Oh, szóval kéményseprő! Nem győztél meg, szerintem legközelebb inkább gyere velem és akkor nem leszel koszos. A fehérség már más kérdés - forgattam a szememet, de aztán persze csak vállat vontam. Az ő dolga, de most azt hiszem elhívtam a következő bálba. Igen Grace, elhívtad. Hülye vagy. Zavartan a hajamba túrtam, nagyjából szétcseszve a copfomat, de nem zavart. Persze mikor felhoztam a puszi dolgot, rögtön kibukott, szerintem nem várta, hogy majd ilyesmit kérek tőle a mai este folyamán. Tetézte a megállapításom, miszerint most fent akadt, mivel hadarva angolul kezdett beszélni. Nekem persze tetszett a dolog, kezdett rozsdálni az angolom, hiszen nem sűrűn tudtam gyakorolni. Nem volt olyan ember, akivel angolul beszélgettem volna. Csak dioméd, mert az ő magyarja még nem volt az igazi.
- Igen, pontosan azt mondt... - nem tudtam lezárni a mondatot, mivel magához rántott és megcsókolt, én pedig a döbbenettől meg sem tudtam volna szólalni. Azonban mikor elengedett, én léptem közelebb hozzá és csókoltam meg, az ujjaim a hajába futtatva. Így kicsit könnyebben tudtam kifejezni azt, hogy nem zavart a dolog, mintha megint értelmetlen körmondatokat mondtam volna. Azokból valahogy sosem jövök ki jól.
- Igen. Igen, megfelel - mosolyogtam rá gyengéden. Igazából pár pillanatig elgondolkozott, ebben nem is zavartam meg... Még pár pillanattal korábban tartott a gondolatmenetem. Megcsókolt. Szent isten. Mikor rájöttem, hogy tudja, kinek öltöztem, kifejezetten lelkes reakcióm volt, amin ő persze jól szórakozott. Ki tudtam volna ugorni a bőrömből a mai este miatt, hiszen a részemről jobban nem is alakulhatott volna. Maga volt a valóra vált álom... már ha a meleg srácot nem számoljuk. Igazából ő is kellett bele. Na mindegy.Mindezek után elfogyasztottam egy sütit, majd lenyaltam az ujjamról a morzsákat, ezzel pedig egy igen érdekes grimaszt váltottam ki a szöszkéből,  muszáj volt nevetnem. Az a fej! Már mondtam volna, hogy nem lep meg, mert végig megfigyelőset játszottam, de valahogy megnémított a tény, hogy fogta magát és a vállára kapott. Lesokkolva feküdtem pár pillanatig, majd lógtam és azon gondolkoztam, hogy mi ütött most belé. Lehet, hogy ez most valami új hobbi. Hülye vagy Grace, már most a fejedbe szállt a vér...
- Az jó, hogy neked nem kellett volna lejönnöd... Velem kellett volna jönnöd! Öhm... amúgy hova is megyünk? És ha én még maradni akartam? Anthony, semmibe veszed a terveimet, hahó! - próbáltam érvelni magam mellett, de most nem ütlegeltem a hátát, igazából szórakoztató volt a helyzet. Ha máskor tette volna, egész biztos, hogy orrba rúgom a szexi acélbetétes bakancsommal, de ma jó kedvemben kapott el. Végigcipelt a fél kastélyon, már kezdtek zsibbadni a végtagjaim és fájni a fejem, szóval jól tette, hogy lepakolt. Kissé kótyagosan, szédelegve tettem egy lépést oldalra, körbepillantva. Szerintem berúgtam... A szobájánál voltunk, legalábbis azt hiszem. Nem voltam benne biztos. Mikor megsimította az arcom, lehunyt szemmel a kezének döntöttem a buksim, így igazából el sem nagyon jutott az agyamig, hogy mit mondott, csak a hiánya tűnt fel pár pillanattal később. Nem volt kérdéses, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy visszamenjek a szobámba. Momentán tuti lezuhantam volna a lépcsőről vagy valami hasonló, így inkább benyitottam és elismerően bólogatva néztem körbe. Nem is rossz. Kifejezetten nem rossz. Szóval végül kb karnyújtásnyira tőle megtorpantam és őt néztem, majd a szobát.
- Nekem tetszik. Illik hozzád - jegyeztem meg vissza pillantva rá.
/folyt. köv. Megnyugtat-lak/
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 15. 22:51
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 17. 21:04 | Link


Elmosolyodtam amikor Mat azt mondta, hogy hallott már a nőcsábász életviteléről és egy bólintással adtam a tudtára, hogy helyes az információ. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk thesztrált simogatni, aminek láttam, hogy ő is örül, így még jobban tetszett mint előtte. Aztán persze jött az eset és Matt szenvedett egy keveset a kontaktlencséjével én pedig aggódva kérdeztem rá, hogy nincs-e esetleg gond. Persze kaptam magyarázatot arra, hogy mi a baj egy kicsit értetlenül álltam a dolog felett, tekintettel arra, hogy én nem voltam szemüveges sohasem, így kontaktlencsére sem volt soha szükségem.
- Hát, ezt nem nagyon tudom milyen, de biztosan kellemetlen érzés... - jegyeztem meg és őt figyeltem. Amikor végül összehozta a dolgot elindult a stand felé, de felvetettem neki a thesztrálokat, mert egy kicsit kezdett klausztrofóbiám lenni a tömegtől. Elismerte, hogy tényleg sokan vannak amire egy bólintás volt megint csak a válaszom, mert a tekintetem közben a tömeget fürkészte, de kezdett  zavarni a sok ember látványa, így visszatekintettem rá, aminek az lett a következménye, hogy Matt nevetni kezdett. Felvontam a szemöldököm és meglepetten néztem rá miért nevet, de végeredményre sikerült engem is nevetésre sarkallnia. Legalább jól szórakoztunk, amit a fiú ki is jelentett egy vigyor kíséretében.
- Szuper! Ennek csak örülni tudok. - mondtam, majd kifelé indultam kerülgetve a társaságot, itt-ott megállva, mert páran éppen elhaladtak előttem. Persze a végére csak sikerült kijutnom a teremből és a folyosón vettem egy mély lélegzetet csak úgy magam elé motyogva.
- Egy kis csend... - körbepillantottam, majd Mattre emeltem a tekintetem és rámosolyogva kiindultam a rétre, de rájöttem, hogy ebben a ruhában egy kicsit, hogy úgy mondjam fáznék. Szórakozottan ráztam meg a fejem és hirtelen megálltam, majd Mattre pillantottam.
- Én valószínűleg, ha kimegyek bekapok egy kiadós megfázást... - jegyeztem meg szórakozottan. Ez rám vall, ha akarok valamit akkor beüt a guta. - Mit szólsz az erkélyhez? Onnan rálátásunk lenne mindenre. Na és útközben szerezhetnénk egy pulcsit! Vagy most elrohanok... - néztem rá az ajtó előtt állva, majd elmosolyodtam. - Várj egy picit! Mindjárt visszajövök. - siettem el a Rellon felé, hogy szerezzek egy pulóvert magamnak. A szobáig szinte száguldozva tettem meg az utat, így nem volt csoda, hogy egy két diáknak ez nem tetszett, de nem tudtam foglalkozni velük. A szobába érve gyors lekaptam a kabátom a fogasról, majd  visszafutottam egészen Mattig. Most én voltam aki lihegett, így kellett pár másodperc, amíg ki tudtam nyögni valamit is.
- Mehetünk! - mondtam próbálva rendbe szedni a légzésemet és amikor sikerült a folyamat, akkor elindultam az erkély felé. Ugyan így már kimehettünk volna a rétre is, de valahogy már nem kívánkoztam ki oda, mert láttam pár párocskát akik kifelé tartanak a rétre. Most semmi kedvem nem volt az emberi társasághoz, leszámítva Mattet. Ezért tűnt jó választásnak az erkély. Rálátásunk nyílik majdnem mindenre és senki más nem lesz ott nagy valószínűséggel. Pont a megfelelő hely volt, legalábbis egy kis nyugalomhoz. Reméltem ő is így fogja gondolni a dolgot és nem csak én vagyok ennyire akaratos.
//Folyt köv. Erkély//
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet