36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Halloween buli
Írta: 2014. november 1. 19:00
| Link

Rubya professzor
a világ legszemrevalóbb fehér bálnája
- jelmezem -

Apropó helyes kollégák... Hihetetlenül jóképű személyem a nyolc órás kezdés magasságában csörtet be széles, O-lábú lépteivel a folyosóra. Fura mosolyommal biccentek vagy intek oda egy-egy rám köszönőnek, különben meg a rám jellemző grimaszok hadával arcomon megérkezem a Nagyterem bejáratához, ahol...
- Üdv kollegina! - köszönök rá a fehér ruhás kismamára, amint odaérek hozzá, kissé görnyedt, ám annál lazább tartásomban állva meg előtte. Ami a jelmezemet illeti, kalóznak öltöztem. Nem olyan tipikus, kampókezes, falábas, fejkendős, kalapos, szemfedős módon, hanem ennél jóval árnyaltabban. Zsákszín ing, buggyos vállú kabát; hanyagul felcsatolt öv, rajta erszénnyel és karddal; térd alá érő, visszahajtott szárú csizma; és egy fülbevaló a bal fülemben. Persze, nem fúrattam rá lyukat érte, ám az illúzió tökéletes.
Túljátszva intek egyet a terem bejárata felé, nagy mozdulattal, hogy parancsoljon csak előre fáradni a hölgy, aztán persze még a küszöbön beérem, amelyet átlépve minden fekete-fehérre vált. A világ színei megszűnnek létezni a számunkra. Elvigyorodom ezen, hát még az udvarias csontvázon, aki ajtót nyitott nekünk.
- Köszi, pajtás... - biccentek neki, aztán mosolyogva összenézek Artemisiával, egy vállvonás közepette, így reagálva le a csontúriembert, miközben haladok tovább befelé, figyelve a terem változatos, rémséges népét.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 1. 21:03 | Link


Jelmezem

Rámosolyogtam amikor azt mondta, hogy lakat a számon. Ez eléggé murisan hangzott, pláne ha az ember komolyan ezt csinálná, mikor ilyet mond.
- Oké, szuper! Köszi, jövök neked eggyel. - kacsintottam, majd ittam az italomból és kis híján félre is nyeltem amikor kijelentette, hogy nem hunyok ki.
- Hát, ha nem vagyok egy... csillag talán. Akkor remélhetőleg ez nem következik be, de köszönöm Mat, ez kedves tőled. - mosolyogtam és a táncparkettre sétáltam vele ahol a zene nem nyerte el a tetszésemet, de mikor megkérdeztem, hogy ő tud-e rá akkor olyat mondott amin felnevettem.
- Flamencot? Én azt tudok! - néztem a szemébe. - Ha akarod, majd megtanítalak! - mondtam  neki. Ezután megfigyeltem az embereket. Valószínűleg ő vagy engem nézett, vagy szintén körbetekintett, azt sajnos nem tudtam, de mikor visszanéztem rá és mondtam  Visszanéztem rá és egy kissé bocsánatkérően nézve rá mondtam neki, hogy táncoljunk akkor. Mégis csak ezért jöttünk ide, a parkettre, így hát mikor belement elkezdtem táncolni vele erre a zenére. Nem volt olyan nehéz alkalmazkodni a ritmusához, de mondjuk egy zombit elnéztem volna, ahogy erre táncol. Ezen mosolyogtam magamban egy sort, aztán minden figyelmemet a fiúra szegeztem. A tánc végéig nem kérdeztem semmit, mert nem akartam megzavarni sem őt, sem magamat, mielőtt még valami balul sül el. A tánc végeztével mutattam neki, hogy menjünk vissza innivalóért és el is siettem arra, remélve, hogy követ engem. A közelben kiszúrtam Lavit, aki egy lánnyal érkezett. Semmi meglepő nem volt benne, az lett volna, ha egy sráccal jön el, mert akkor megkérdeztem volna, hogy ki volt az a szerencsés, akit nem fojtott meg azért, mert el merte hívni magával. Az italoknál körbepillantottam, majd elvettem egyet és beleittam. Ez töklé volt, nem koktél, de ezt is épp úgy szerettem ahogy a másikat, így nem zavart, hogy nem ugyanaz. Az ital jólesett, kellemes hőmérsékletű volt, főleg azután, hogy kissé kimelegedtem.
Hozzászólásai ebben a témában
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. november 1. 22:37 | Link

Gareth S. Nightingale
•jelmez•


 Igazán kellemes az újdonsült lovag ismerősöm társasága, annak ellenére, hogy Halloween van és mindenki borzalmasan néz ki – persze csak a lehető legjobb értelemben. Nagyon is élvezem a kis játékot az egyelőre ismeretlen fiúval, ezért egy kecses kis pukedli is a jutalma.
- Ugyan lovag úr, hát olyan szívtelen maga? Hol hagyta el? Nem dobog valahol valakiért az örökkévalóságban? - Kérdezem. Persze, nyilvánvaló, hogy a srác vérkeringésével semmi baj, és ott a szíve a helyén, nade a szerep! Az fontos; bár utólag esik le, hogy nem feltétlen ildomos megkérdezni egy csontvázlovagtól, hogy hol hagyta a szívét, úgy látszik megint sikerült belekérdeznem a közepébe. Sebaj, amit egyszer kimondtam már vissza nem vonhatom, és különben is bízom a srácban, az eddigiek alapján majd elmésen kivágja magát valami érdekes mesével, és a felsejlő mosolyból, ami a mondandóját kísérte, azt állapítom meg, hogy ő is élvezi a játékot. Nem kell sokáig várnom meg is tudom az eddig ismeretlen lovag nevét is, amiből nyilvánvalóvá válik, hogy egy háztársammal van dolgom. Akkor még az is lehet, hogy már valahol összefutottunk a toronyban.
- Megtisztelő, hogy megismerhetem Sir Eridonházi Gareth! - válaszolom a bemutatkozásra, igyekezve tartani a régies stílust, és még egy aprócska elegáns bólintást is mellékelek. Mielőtt azonban bármelyikünk újabbat szólhatna, felkapom a fejem, mert elhallgat a zene, és egy diáktársunk lép az emelvényhez, majd egy köszöntőt mond. Jelmezverseny? Na ez váratlanul ér; bár nem hiszem, hogy az én öltözékem lenne itt a legkreatívabb, de nem is életcélom ilyen babérokra törni. Viszont a thesztrálsimogatás érdekesnek hangzik, fel is csillan a szemem az említésére.
 A kis közjáték után ismét minden figyelmemet Gareth irányába fordítom, ami jó is, hiszen egy újabb kérdés érkezett tőle; és nem tudom megállni, hogy el ne mosolyodjak a hozzá társított mozdulaton.
- Váradi Stefánia Anna, a főnixek házából. De tájékoztatnom szükséges, hogy nevemre érzékeny vagyok, és csakis a Fanni verzió elfogadható számomra, ha nem kíván még holtában is borzalmas kínokat kiállni – mutatkozom be én is, kicsit kevésbé kreatívan, mint az előttem szóló, de ide nagyon is illik a kis rigolyám a nevemmel, mert attól tényleg kiszaladok a világból, ha valaki Stefániának akar szólítani.
- Nos, az előbb említett thesztrálsimogatás felettébb érdekesnek hangzik, nem gondolja? Igazán szívesen venném a kíséretét – A szemeimben az előbb felcsillant kis komolyság szikrája sem fedezhető fel, és izgatottan csillognak. Persze nem zárkózom el, ha Gareth nem akar jönni, vagy esetleg más tervei vannak, nem ragaszkodom én semmihez, rugalmas vagyok és fő a spontaneitás.
Hozzászólásai ebben a témában

Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. november 1. 23:56 | Link

Zoli
~ jelmez ~

A mai napom is nagyon furcsa volt, egész áldott reggel a jelmezemet kerestem, a nap többi részét pedig a könyvtárban töltöttem. Igazság szerint már alig vártam a pillanatot, amikor magamrakaphattam a jelmezemet és vághattam neki az útnak a kastélyon keresztül a Nagyteremhez. Most kivételesen céllal, végre nem kellett egyedül mennem az ilyen rendezvényekre. A terem előtt már vártak rám, pontosabban vát rám a Kilt Zoltán névre hallgató háztársam, akit az én - szerencsés - áldozatom szerepében kellett elképzelni. Kénytelen lesz elviselni az én társaságomat, hiszen ő adta be a derekát. A célomul szolgáló helyszínt megközelítve lelassítottam egy kicsit, letettem magam mellé a fekete cicámat és a magányosan álldogáló páncél elé álltam, aki nem mellesleg egyből ki is szúrt engem. A köszönésére illedelmesem én is megtettem a dolgot. Legalább túlestünk a formaságokon.
- Szépséges estét!
A meghajolást viszont örömmel fogadtam - az úgymond "lovagom" részéről - viszont az már furcsa volt, vagyis jobb szavakkal élve meglepő ahogyan a páncélt viselő háztársam kiszórt mindent a keze ügyéből. Amire lehajoltam volna segíteni ő mindent felkapkodott, de azért a kardját sok sikerrel elkacsmartam a kezei körül.
- Ezt majd magamnál tartom, addig sem fogod elhagyni...
Igazság szerint nem csak ebből az indokból raboltam el tőle a fegyverét, hanem, mert olyan volt a hangulatom és a macskámon kívül mást is cipelni akartam. A cicust idő közben felkaptam az egyik kezembe indulásra készen. Most kivételesen elhanyagoltam a masnik használatát és így se a hajamban, sem a macskám nyakában nem volt található ilyen dísz. Az állatkámra egy síma nyakörvet aggattam, amely sötétbarna színben pompázott egy aranyszínű bilétával karöltve a nyakában. A megoldóképességem nem ismert határokat a napokban, a biléta felirata helyén az "Anonismusz" név tündökölt... mi mást tudnék odaírni, ha még nincs neve a jószágnak. Lehet, hogy a masnikkal jobban jártan volna... A karomat a lovagom felé nyújtottam, mivel a kezecskéim tömve voltak, így csak ez maradt. Amennyiben hajlandó elkapni indulhattunk is befelé, hiszen ez a terv. A kérdésére csak bólintottam, persze, hogy mehetünk, azért vagyunk itt...
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 2. 10:00 | Link

                         Catherine Alexis Rawen

Látszott Cathyn, hogy a lakatos szóhasználatomat eléggé viccesnek találta. Pláne a  kézmozdulatommal kiegészítve.
-Ugyan, ez csak természetes.-legyintettem, hiszen számomra természetes, hogy mindenki fél valamitől. Mindketten ittunk egyet az üvegcsénkből. Úgy tűnik, az kitalált szavaim öli tudnak, szó szerint. Legalább is Cathyt majdnem megfullasztottam. A parkettre sétáltunk, s ugyan látszott, hogy ez nem a kedvenc száma, a flamencós poénomtól viszont felnevetett.
-Az jó, megbeszélhetjük.-mosolyogtam, kék szemébe nézve. A tömeget fürkészte. Én is ezt tettem, habár engem inkább a jelmezek érdekeltek. Nem sokáig nézelődtem, mikor a lány visszanézett rám, és szolt hogy táncoljunk. A szám végéig nem kérdezett semmit. Élveztem a táncot, a szám végénél aztán Cathy az italok felé bökött, én pedig értettem a célzást. Elindult, én pedig követtem volna, de megbotlottam a cipőfűzőmben. Gyorsan felpattantam, és követtem, habár odakaptam a könyökömhöz. Amikor beértem Cathyt, láttam, hogy néz valakit, vagy valamit, de bármennyire érdekelt, nem tettem szóvá. Követve példáját, vettem egy üvegecskét, és belekortyoltam. A lány töklével teli üveget vett fel az asztalról. Az enyémbe vérnek kinéző cseresznyelé került. Jól esett a hideg lötty, főleg azért, mert teljesen ki voltam melegedve. Sóhajtottam, és a jelmezversenyre gondoltam. A szavazóláda körül rengetegen legyeskedtek, voksaikat írogatva. A sok jó jelmez között a legjobbat kiválasztani! Kemény dió!-gondoltam magamban.
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Családlátogatás és egyebek
Írta: 2014. november 2. 15:49
| Link

Németh Kiara és Keiko

Máskor, máshol, más körülmények között, már áttestálta volna másvalakinek a problémás diákot, hiszen nem pszichológus ő, hogy bajlódjon a lelkével, mert az hamar egyértelművé válik számára az arcba húzott kapucniból, az alig hallható beszédből, és a padló kitartó fixírozásából, hogy a baj nagyobb, mint egy múló rosszkedv. Az viszont biztató, hogy legalább ha pár szóval is, de válaszol. Innentől azt tekinti Várkonyi, fő céljának, hogy egy halvány mosolyt elérjen nála. Hiába, a kötelesség, az kötelesség, akkor is, ha az kellemetlen vagy nehéz. Leülteti a csuklyást, ha hagyja magát, egy üres asztalhoz.
- Nehogy elszökj nekem, mert megharagítasz - közli a lánnyal és eltávolodik sietve víz után kutatni, ami a sok színes lötty között nem kis kihívás. Ahogy sóvár szeme a jól ismert színtelen, szagtalan lé után vizslat, egészen más valami vonzza a tekintetét. Keiko az, akit már az előbb is felfedezett, de most látja, nem tévedett. Valóban ő az és a ruha, amit visel, valóban nem az, amit Várkonyi helyénvalónak tekintene. Némi megnyugvást hoz neki, hogy legalább nem egy fiúval látja, hanem egy rokonnal, aki pasi szinten nem jöhet szóba. ~ Legalább nem pasizik. ~ Bár tudja, hogy lassan az is eljön és akkor lesz csak még sok gondja....Előveszi a pálcáját és egy néma intéssel meghosszabbítja a szoknyácska lepelszerű fodrocskái hosszát, jó két tenyérnyivel. Még így sem ér le a térdéig, és haladás már ez is, hiszen pár hónappal ezelőtt még bokáig érővé varázsolta volna. Mágiával tölt vizet egy üres pohárba. Visszaül a magányos lányhoz, félmosollyal kér elnézést a késlekedésért, majd itt is beveti az illúziómágiát. A zárkózott levitás szeme elé varázsol üres termet. Ha nem lesz, ami stresszeli, talán közlékenyebb lesz, gondolja, és elé tolja a vizet.
- Most, hogy magunkra maradtunk, mesélhetnél, hogy mi a baj! Szereted a farkasokat? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. november 3. 12:19
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 2. 21:43 | Link


Öltözet és arc


A tükörben olyan arc pillant vissza rám, hogy Frankenstein démona is megirigyelhetné. Élőhalottnak tűnök szép vörös karikákkal a szemem alatt, kiszáradt, cserepes szájjal, pergamenszerű bőrrel. Ez a lány egy zseni. Igaz, másfél órán keresztül dolgozott, hogy ilyen legyen a végeredmény, de igazán hálás vagyok neki, és végül is cserébe megtanítom repülni. Igazán jó egyezséget sikerült kötnünk szerintem. Az ábrázatomhoz egyébként kórházi öltözet társul, úgy nézek ki, mint aki most szabadult valamelyik jobbacska régi fajta elmegyógyintézetből, ahol még kikötözve tartják az ápoltakat és alkalomadtán elektrosokkal kezelik, de talán a lobotómia sem ritka. A lényeg, hogy a végeredmény láttán mosolyra húzódik a szám. Mégiscsak jobb, mintha egyszerűen csak terepszínbe öltözöm netán, mert jelmeznek tűnhetne, de nekem sehogy sem az. Ez tökéletes. Kissé megtépázott, lógó fűzőjű teniszcipőt húzok - mezítláb mégsem vonulhatok végig a folyosón - és lesétálok a toronyból a nagyterembe. Lynette-t megpróbáltam ugyan elérni abban a reményben, hogy talán akad olyan társaságom erre az estére, akit ismerek is, de nem jártam sikerrel, így egyedül állítok be. Legfeljebb megismerkedem pár emberrel, az úgysem lenne tragédia, sőt. Nagyon is rám fér még, elvégre bolond lennék az ismerőseim számát arra a pár emberre korlátozni, akiket már korábbról ismerek. Belépve az ajtón az első megállapítható tény az, hogy sokan vannak. Matthew-t egy ilyen helyre esetleg akkor tudnám elcipelni, ha rászórnék egy imperio-t, de talán még akkor sem. Beljebb sétálok, és körülnézek, hátha látok valahol ismerős arcot, de a következő pillanatban arra is rájövök, hogy ez mekkora nagy ötlet volt. A fele társaságon annyi a smink, hogy a saját édesanyjuk sem ismerné fel, miért éppen nekem sikerülne. Csak ámulok, és bámulok, hogy ha az arcomat kifesteni másfél órába telt, mennyibe telhetett itt néhány igazán különös alkotás. Például a srác tőlem nem messze, ágakkal a hajában - madárfészek akar az lenni vajon, vagy mi a szösz - úgy néz ki, hogy legalább fél napba telhetett ez az eredmény hagyományos módon. Vagy illúziómágus lenne netán. A hirtelen feléledő kíváncsiságom nem hagy nyugodni, úgyhogy szerzek egy pohár innivalót - furcsa ciánkék színe van, de az illata alapján nem úgy tűnik, mintha lenne benne alkohol - és közelebb sétálok.
- Üdv. Remélem nem zavartam meg semmit, csak megjegyezném, hogy igazán szép jelmez. Dionüszosz jutott eszembe róla - szólalok meg, amint odaértem. A cybertgoth stílus képviselőire emlékeztető ruhába bújt lánynak mintha nem nagyon lenne kedve maradni, vagy éppen egy veszekedés közepébe csöppentem volna? Fene tudja, minden esetre feléjük emelem a poharam, aztán belekortyolok.
- A tied is érdekes - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében azért a lánynak is, elvégre tényleg az, és véletlen sem szeretném, ha megsértődne, de a szemem azért mégiscsak a kísérőjén időzik el inkább, mint rajta.  
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 2. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 3. 07:58 | Link

Grace Erin Green, Návay L. Viktor
Az erdők ura

Nem mondom, nagyon is idegesített, hogy egész este flörtöltünk, és akkor mikor már ott tartottunk, hogy kezdődjön az este, közli, hogy szeret valakit. Persze el is kezdte magyarázni a dolgot, amire én csak bólogattam, de őszintén megmondom, semmit nem fogtam fel belőle, igazból annyit hallottam, hogy blablablablablaaa, blablablaaa... Az ezerről nullára csökkent az érdeklődésem iránta, de jó fiú vagyok, kedvesen mosolyogtam, mit sem mutatva abból, hogy fogalmam sincs mit magyaráz, és hidegen is hagy ezek után.
- Hááát... - tarkómra téve a kezemet igyekeztem olyan választ kiötölni, ami nem sérti meg, de én is jó helyzetbe kerülök. És körülbelül ekkor jött a felmentősereg, válaszomat nyitva hagyva néztem a hozzám szóló srácra.
Elvigyorodtam, és büszkén kihúztam magam, bár azt nem értettem, kihez hasonlított.
- Kösz. Az erdők ura - kezemet nyújtottam a vörös hajú srác felé. Ilyet még nem is láttam, hogy nem egy lány volt vörösen, hanem hímnemű. Annyi még a furcsaság itt, de szeretek megismerkedni minden ilyennel.
Testemmel is a köpenyes felé fordultam, Grace most már csak másodlagos volt. Nem volt vele célom több, a lelkesedésem is elfogyott. Talán ez bunkó, de jobban érdekelt ezekben a pillanatokban az ital, ami ennek a vörösnek a kezében volt.
- Mi az? Mered inni? - vigyorogva néztem, amint a poharat a szájához emelte, és teljes biztossággal kortyolt belőle. Mondjuk hallottam, mikor volt mentoranyám erről beszélt az imént, azért én mégsem bízok semmiben, aminek ilyen színe van.
- Kedved lenne menni el? - a srácnak mutogattam a svédasztal környékére, hogy értse, mit akarok kinyögni, még ha a beszéddel gondjaim is vannak.
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. november 3. 16:53 | Link

Szerencsére sikerült ismerősöre akadnom a tömegben Habár sok emberrel járok egy évfolyamba, nem sok barátot sikerült szereznem az előző évben.Az de évre a célom az, hogy legalább néhány jó ismerőst kaparjak össze valahonnan és azt hiszem, hogy erre a Halloween- buli pont tökéletes alkalom. Nem vagyok valami túlságosan nyitott természet, habár tény, hogy mióta de kerültem sokkal bátrabban nyitok az ismeretlenek felé, hiszen gyakran tévedek el a kastélyban. Ilyenkor rászorul az ember, hogy inkább kérdezősködjön, minthogy órákon át tekeregjen valami furcsa folyosón, és k tudja, hol lyukadjon ki.
Az egyik asztalhoz sétálva nézem meg magamnak a finomságokat, ám észreveszem az egyik évfolyamtársamat, aki habár nem Navine-s, azt hiszem nem fog megharagudni, ha megszólítom. Lágyan, igyekezve nem megijeszteni őt, kopogtatom meg a vállát és tartok az orra elé egy pohár sütőtöklevet. Egy pár pillanatig csak mered az arcomra, de pár másodperc múlva látom a felismerés szikráját a szemében: megismer. Elmosolyodom, és örülök, hogy ő is mosollyal köszönt. Megdicséri a sminkemet, mire büszkülve kihúzom magam.
- Köszönöm, én csináltam. Meg kb. az egész szobáét - nevetem el magam és megcsóválom a fejemet, majd viszonzom a suta ölelést. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jóban vagyunk, de jól esik az ölelése.
- Nem vittem túlzásba a jelmezeket, nem tudtam, hogy itt mennyire szoktak költözni a diákok - vonom meg szégyenlősen a vállamat. Úgy gondolom, hogy ez az egyszerű ruha, illetve a smink egész jó egy alap Halloween-i bulihoz, bár az ittenihez nem. Itt túlságosan kiöltöznek az emberek, úgyhogy kicsit alul öltözöttnek érzem magam.
- És te mi vagy? Robin Hood nőben, vagy mi? - mosolyodom el és kuncogva pislogok az íjra. Remélem, hogy nem bántom meg vele a lányt. Hogyha engedi, akkor végighúzom az ujjamat az íjon, ami elég nagynak tűnk és csodaszép.
- Lőttél már ilyennel? - érdeklődöm tovább, bár lehet, hogy már kicsit többet beszélek, mint kellene...
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 3. 19:34 | Link

Renée...Amelia

Gyalázat

Jeremy csak állt az asztal mellett, és figyelte a diákseregletet. Voltak ott klisés vihogós lányok, akik csoportba verődve sugdolóztak, kibeszélték a lányokat, és mikro egy gyanútlan elsős fiú elsétált mellettük, elkapták a vállánál fogva, és innentől kezdve nem volt menekvés. Szegény flótás eltűnt a szerpentin- és csillámfelhőben. Mikor kiszabadult a hosszú körmök fogságából, rúzzsal egy szív volt rajzolva a homlokára. Az üstöke ragyogott a töménytelen csillámportól.
 Jeremy félmosollyal figyelte a jelenetet, ám sajnos véget ért, ugyanis egy gavallér srác felkérte az egyik csitrit. Bár a terem másik végében álltak, még Jeremy is hallotta a sikongatást. Ez egy időre lefoglalta őket.
Szeme továbbhaladt, mígnem látott valami olyasmit, amitől megállt a szíve. Egy bizonyára nála idősebb pár volt az, mindkettőnek szét volt tetoválva az arca… Legalább is olyanná sminkelték.
Mintha ismerősek lettek volna, de nem tudta eldönteni kik. Minden esetre, elkapta a tekintetét róluk.
Elismeréssel tartozott a kislánynak, akivel jött, ugyanis eddig teljes csöndben álldogált. Jeremy rásandított, mikor a szoknyájával kezdett el bíbelődni. Gondolta csak kisimítja a ráncokat, vagy ilyesmi, de nem, Amelia egy tőrt húzott elő.
- Ennyire ijesztő lennék? – próbált viccelődni a fiú és mikor a lány felé fordult, a levegőbe karmolt. Egy erőtlen nevetést is fűzött hozzá. Nagyon nem akaródzott jópofizni, de szegény lány nem tehetett róla, hogy rákényszerítették. – Tudod is használni, vagy csak dísznek van, mint szépe Helénának?
Mindig is érdekelte a görög mitológia. Az egyik legutáltabb személyről beszélt Jeremy. Azért nem szerette, mert kapott egy tőrt…. és ő elnevezte tükörnek, és szépítkezéseknél használta.
- Az a helyzet, ha akarnék, sem tudnék táncolni. – elhallgatott, lassan lenézett Ameliára – Ugyanis nem tudok táncolni.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. november 3. 20:12 | Link

Keiko

Szélesen vigyorgok, minden bizonnyal sikertelenül palástolom kárörvendésem, bár biztos vagyok benne, hogy csak kinézetre visszataszító az a lötty, nem érdeke senkinek sem elzavarni mindenkit a buliról, megmérgezni meg pláne nem. Mondjuk, a vicc kedvéért lehetne valami hatása rövidebb időre. Árgus szemekkel figyelem, ahogy belekortyol, és nagyon szeretnék belekötni, hogy ne szórakozzunk már itt ilyen lányos szürcsölgetéssel, de… nem adódik alkalom, az egészet lehúzza. Rendben, családban marad a kölyök – persze ezt hangosan nem szándékozom közölni, az előbb láttam az idősebbik Várkonyit, oké, rokon, de nem ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ujjat kell vele húzni. No meg, vagyok olyan védelmező kedves unokahúgim felé, mintha a nagytesója lennék, és valahol ez így is van.
- Lássuk csak – fogok meg egy hasonló tartalmúnak vélt kis üvegcsét, mert hát, a színek hiányában nem tudom pontosan megállapítani, és belekortyolok. Rögtön fintorba torzul az arcom – Merlinre, fúj! Nem lenne rossz, ha nem utálnám ennyire a vaníliát – ráadásul még valami fahéjhoz hasonló aromája is volt, karácsony még messze van, nem illik ennyire átvágni az ilyesmitől irtózókat!
Hangosan nevetek fel, amikor meglátom, hogy a lány szoknyájának hossza enyhén megnövekszik, és gyorsan körbe is futtatom a tekintetem a termen, a felelőst keresve. Biccentek felé egyet, és igyekszem nem túl feltűnően tudatni vele, hogy ez jó ötlet volt, persze képtelenség, hogy a feltartott hüvelykujjam láthatatlan maradjon Keiko számára.
- Gyere, táncoljunk! – meg sem várom a válaszát, már húzom is a terem közepe felé, amint meghallom a zenét. Fogalmam sincs, lesz- e ellene kifogása, viszont nincs esélye menekülni, és amúgy is, remek táncos vagyok, kézben tartom a dolgokat – jelen esetben őt. – Ráléphetsz a lábfejemre, ha gondolod, de… a sarkaiddal vigyázz, kérlek – csekkolom gyorsan a cipőt. Elképzelni nem tudom, hogyan képesek ilyenekben járkálni a nők, minden elismerésem.  
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. november 3. 20:27 | Link

Anthony


- Az lesz, igen – bólogattam mosolyogva. Amíg mi kint ácsorogtunk, a nagyterem közben megtelt a kíváncsi és jelmezbe öltözött diákokkal. Boldogan vettem tudomásul, hogy aki bement, nem is jött ki egyhamar, vagy is tetszik nekik a díszítés. Sóhajtva megcsóváltam a fejem az újabb bókra és a mestertanoncba karolva lassan a terembe lépdeltem. A szemem káprázott még pár pillanatig a szürke látványtól, pedig már megszokhattam volna. A diákokon végignézve azt vettem észre a boldogságtól sugárzó arcukból, hogy tetszett nekik a buli és a diákönkormányzatnak most sikerült újra valami fantasztikusat alkotnia. A fekete-fehér terem azt az érzést keltette bennem, mintha egy régi színtelen filmbe kerültem volna, színes karakterekkel. A színkavalkádban igyekeztem nem elszakadni a mestertanonctól, ami többé-kevésbé sikerült is. A svédasztalhoz érve válaszoltam csak az imént feltett kérdésére, akkor is csak egy vállvonással.
- Maradjunk az Izánál – döntöttem oldalra a fejem és végigpillantva a kirakott szemgolyókon, füleken és orrokon, hirtelen olyan érzésem támadt, mintha ezek az „édességek” tényleg élők lennének. Valójában nem tudom pontosan, hogy kik csinálták őket, de a manókra tippelek. Remek munkát végeztek, egy ideig biztos nem fogom megkóstolni őket...
- Elvileg nem mérgezőek… elvileg – vontam meg a vállam és inkább hátrébb léptem attól tartva, hogy az egyik majd nekem ugrik. Végül is ki tudja, ez halloween, bármi megtörténhet, nem? Meglengetem az esernyőm és ezzel együtt meg is fordultam. Jó volt végignézni a társaságon, Anne beszéde pedig valamennyire megnyugtathatott minket, hogy az ételek nem mérgezőek, nem ugranak ránk, sőt, nagyon finomak.
- Nincs valami buli-hangulatom – biggyesztettem le az ajkam a helyre nézve, ahol az előbb még a diákönkormányzat elnökasszonya állt. Valójában most a legutolsó dolog lett volna a „Mit szeretnék csinálni ma este” listámon, de ezt valójában előbb is megmondhattam Anthony-nak. Jól van Iza, ezt megint jól megcsináltad.
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 3. 20:38 | Link

Dioméd, majd szingliben
Harley Quinn jelmez
Persze attól eltekintve, hogy nem mutattam a dolgot, láttam, hogy nagyon ideges lett rám, amiért lepattintottam. Vannak ilyen esetek, hát most megszívta, nem az én problémám a továbbiakban. Elmagyaráztam neki a dolgot, de kb annyi figyelmet szentelt nekem, hogy az sem tűnt volna fel neki, ha azt mondom, hogy a hajában mászik egy bazi nagy pók, vagy hogy sárkánytrágyát reggeliztem. Jellemző volt, de nem hatott meg a dolog, még egy icurka-picurkát sem, elvégre egy elsős srác volt, akit még csak nem is ismerek. Amúgy sem volt különösebben az esetem, így majdnem összetettem a kezem, mikor megjelent a Levitás mestertanonc srác. Szívem szerint diadalmasan ráztam volna az öklöm, amiért végre megszabadulok a kínos helyzetből és szinte ugyanabban az időpontban, hogy Dioméd a sráccal kezdett beszélgetni, én megvetettem a szexi, felemás acélbetétes bakancsaim a parketten és eltűntem két ember közt, a drága duót magukra hagyva. Nem tehettem róla, átvágva a parketten önkéntelenül is győzelmi táncba kezdtem, magamon kívüli állapotban, amiért végre megszabadultam. Igazából szereztem egy vélhetően ciánkék és méreg kinézetű itókát, majd vállat vonva beleittam. Mi bajom lehetett volna? Hát nem lett semmi, olyan... Áfonyás íze volt, amit kifejezetten szeretek, szóval megtartottam és elkortyolgattam felülve egy asztal tetejére, mivel éppen nem használta senki. Az ajkam harapdálva pásztáztam a termet, felmérve a kosztümöket, azt, hogy ki kivel sétálgat, ilyesmiket. Egész szórakoztató volt, így a lábam lógálva néztem az előttem játszódó jeleneteket. Egy rellonos meg egy navinés az italoknál cimbiztek, míg Várkonyi tanár úr éppen Keikoval rendezte a nézeteltéréseit - azt hiszem -,  Annelie, a DÖK elnökünk pedig nem is olyan régen érkezett. Ott is ott volt Várkonyi prof. Őt nehéz volt elkerülni, bárhova néztem,ott volt... Most komolyan. Inkább visszanéztem a szöszkémre, aki még mindig a Levitás kicsilányt boldogította. A csaj mindezek ellenére nem tűnt valami boldognak.. ch... Ezek sem tudják magukat megbecsülni! Halványan elmosolyodtam, bár nem egy boldog mosoly volt, de édesek voltak együtt. Inkább másfelé néztem, le az üvegemre. Elvoltam így, szólóban, egy darabig.
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 3. 23:15 | Link

Annelie


Siettem ahogyan tudtam, de az időérzékem nem a legjobb, így lehet, hogy sok mindenről lemaradtam. Annelie viszont nem hozza fel, és amúgy is elnézést kértem. Jobban is el tudjuk ütni az időt, mint azzal, hogy ilyesmin veszekszünk. A két megjegyzésre, csak mosolyogtam, majd egy asztalhoz invitáltam. Miután mind a ketten helyet foglaltunk, érdeklődve figyeltem Annelie-re. Ha más hívott volna el, tuti azt mondtam volna, hogy nem, de miatta megérte. Oké, hogy a DÖK-ben nem jöttünk ki jól, de mégis csak a volt ház és prefektustársam.
– Örülök, hogy jól vagy. Nem? Azt hittem eget rengető változásokról maradtam le. –bár azt hallottam, hogy Markovits maradt a ház élén, és a helyemet valami újdonsült srác vette át. Kíváncsi vagyok mit tehetett a jelvényért, hogy az érkezése után rögtön ki is nevezték prefektusnak. Annak viszont örülök, hogy nem csak a Reptan tanár nyakába szakad minden, hanem van egy helyettese is. Kérdésére aprón vontam meg a vállam, helyezkedtem a széken és az asztalra könyökölve néztem rá.
– Néha jó, néha rossz. Hiányoznak egy páran, de valahogy csak túlélem. Nem sok időm van levelezni se, mert vagy Ákossal tanulunk, vagy edzés van, vagy meccs. –tekintetemet ugyanúgy az övéibe fúrtam, mint ő a sajátját. Fogalmam sincs, hogy miért nem beszéltünk mi régebben… Talán a távolság miatt van, hogy most jól esik a társasága, vagy nem is tudom.
– Milyen az új HVH és a Prefektus, akit felvettek a helyemre? –elsősorban ez is érdekel még sok más dolog mellett. Közben észrevettem, hogy egy srác most érkezett, aki… aki kiköpött olyan, mint Marci. Vagy talán ő az, csak már nem emlékszek rá? Na mindegy, inkább visszafordultam Annelie felé, és mosolyogva figyeltem őt.

Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 3. 23:42
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 4. 02:15 | Link


Öltözet és arc


Érkezésemet követően nem sokkal már egy pohár innivaló társaságában belecsöppenek egy enyhén kínos jelenet közepébe. Nem zavar különösebben, hogy a lány lelép, elvégre különben sem ő érdekelt volna, de attól még furcsának tűnik ez az egész helyzet. Egy pillanatra feldereng agyamban a kérdés, hogy a sors milyen fintora révén kerültek ők ketten egy légtérbe, de azon nyomban el is vetem. A megfigyelés meg a következtetések levonása maradjon csak Matthew hobbija, engem különben sem zavar, hogy a lány, aki mellől már csak valami még fel nem talált jövőbeli science fiction járgányt hiányolok a teljes kép érdekében, más társaságot keres magának. Jobb nekem, nem igaz? Úgyis a hímneműek vonzanak, és legalább eggyel kevesebb lehetőség, hogy egy lány önbizalmát akaratlanul is megtépázzam, mert inkább a pasiját mérem végig, nem őt. Az csak még kínosabb lehetne, mint az iménti jelenet, így még örülök is neki, hogy ennek a lehetőségét megúszom.
- Aha... akkor inkább Pán? Mindenesetre nagyon jó lett. Komolyan kíváncsi vagyok, hány órába telt ez az egész festés - nézek végig rajta, aztán visszatér a tekintetem az arcára, pontosabban a szemére, miközben kezet rázok vele. Röhejesnek tűnhet, de mindig a szemek érdekelnek először, hát ragaszkodom ehhez a szokásomhoz és legalább a szeme színét megpróbálom megállapítani. Amint rákérdez az italra, megvonom a vállam.
- Miért ne? Diákoknak szól a rendezvény, kötve hiszem, hogy tiltott italokat szolgálnának fel, bár amúgy nem érzek rajta alkoholt és ha lenne is, nagykorú vagyok - jegyzem meg, majd újabb kortyot iszok a kissé gyanús színű, de szerintem teljesen rendben lévő innivalóból. Nincs fura íze, mintha áfonyát éreznék rajta mellékesen, és eddig fura hatása sem, úgyhogy csak jó lehet. Közben a szabad kezemmel hiába próbálom egy már automatikussá vált mozdulat révén megtalálni a nadrágom zsebét. A köpeny alatt a rövidnadrágomnak ugyan van zsebe emlékeim szerint, de ahhoz is hozzáférni... másodszori próbálkozás után ezt most inkább feladom. Az elhangzó kérdése hirtelen Markot juttatja eszembe, amint a kviddicspályán magyarul próbált egyezkedni velem, én meg az angollal szenvedtem. Féloldalasan elmosolyodom, aztán bólintok.
- Végül is... aha... egyébként Viktor vagyok. Új vagy itt? - érdeklődöm, és elindulok én is az asztal felé követve az erdők urát. Egy lépéssel még le is maradok, szándékosan, elvégre nem akármilyen látványt nyújt a fiú. Eltöprenghetnék rajta, hogy vajon mennyi esélyem lenne, vagy egyáltalán mennyire akadna ki, ha, de ez csupa feltételes módú gondolat lenne csak, én meg nem vagyok az az ember, aki ezzel szórakozik. Töprengjen, aki értelmét látja. Az asztalhoz érve megállok mellette, és most elég alaposan végigmérem azért, és nem hiszem, hogy kétséget hagynék afelől, hogy megmozgatta a fantáziámat, közben meg elmosolyodom kíváncsian figyelve, hogyan is reagál, és valljuk be, sajnálnám, ha kiszaladna a világból.
Utoljára módosította:Návay L. Viktor, 2014. november 4. 17:05
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 02:39 | Link

Jeremy.

Jelmez

Egy pillanatig, de tényleg csak egy nagyon kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy akkor most szépen búcsút int Jeremynek, és megy és beleveszik a tömegbe, valahol keres egy ismerős embert, vele leáll beszélgetni, nekiáll pogózni a zenére, aztán visszajön az asztalhoz, és rosszullétig tömi magába az édességet. De nem. Renée nem ilyen, egyáltalán. Bevállalta - jó, pontosabban bevállaltatták vele -, most már végig fogja csinálni, még ha egy idegropi is lesz az este végére, és hamarabb áll neki bőgni Manda lábához bújva, minthogy kiugorjon a tetőablakon. Pedig ez azért egy eléggé durva felállás...
A szúróvágó eszköze hogy-hogy nem, a kezében köt ki alig 5 perces bent tartózkodás után. Mindig ez van. 5 év alatt nagyon könnyen és gyorsan hozzá tudtak nőni a kések, állandóan nála vannak, mintha valami talizmánok lennének, vagy valami hasonló. Egyértelműen nem az önvédelem miatt tartja őket, kezd ráébredni, hogy bizony varázslat lehet a dologban, mert múltkor megcsúszott a keze ám, és majdnem átszúrta Alexist a másvilágra, míg a srác háttal állt neki, de aztán az eszköz enyhén irányt váltott, és a falba csapódott. Valószínűleg meg lettek bűvölve a kis drágái.
- Tegyél egy üvegcsét a fejedre, és megmutatom - enyhén szúrós szemekkel pislog fel Jeremyre, tekintetében tükröződik, hogy ennél jobban nehezen lehetett volna megsérteni. Még a feltételezés is az elevenjébe vág, hogy csak dísznek tartja a kicsikéit.
Végül nem várja meg, hogy a Rellonos teljesítse a kérését. Egyetlen ugrással fent terem arc magasságban a fiúval, lekapja a nyúlfület a fejéről, maga elé dobja a levegőbe, majd az eddig szorongatott kés segítségével néhány pillanat múlva a falnak szegezi. Utólag pillant csak körbe, hogy nem-e van körülöttük tanár, de piszok nagy mázlija van, eléggé sűrű a diáktömeg, és senki nem kezdett el visítozni, hogy vágóeszköz van nála. Most az egyszer megúszta, de máskor körültekintőbbnek kéne lennie, mert egyszer még elkapják a grabancát, hogy mit dobálózik. Megteszi azt a 4 lépést, ami köztük és a fal között van, kihúzza a kést, majd a kezébe veszi a füleket, és Jeremy kezébe tolja őket. Az eszközt visszasüllyeszti a tartójába, ezek után pláne nem hiányzik, hogy meglássák, mit hord magánál. Nem vár se tapsot, se elismerést a sráctól, csupán a hitet abban, hogy igenis tud bánni azzal, ami nála van.
- Aha... Megtanítsalak? - kezd ráérezni arra, hogy nem olyan biztos az, hogy nem egyenlő felek Jeremyvel. Óvatosan felsandít a másikra, enyhén lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon erre mi lesz a következő lépés.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 4. 07:44 | Link


- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


- Szerintem semmi eget rengető nem történt - kissé megvonta a vállát, mivel nem gondolja, hogy történt bármi olyasmi, ami sokat számítana. Legalábbis mostanság nem volt ideje megdöbbenni semmin, ami a ház körül, illetve az iskolában történt.
- Jól megy a kviddics? Egyszer elvihetnél, megnéznélek - mosolygott, és tényleg így gondolta. Nincs odáig a kviddicsért, de van amikor még azt is elnézi, ha van ki miatt. Mint például Máté is. Már előre retteg, mi lesz a következő balesete. A legutóbbinál is napokig volt vele a gyengélkedőn, és utána is ápolgatnia kellett otthon is, meg segíteni neki. Valószínűleg ezt senki másért nem tenné meg, csak érte, meg a rendes testvéreiért.
- Zója nagyon aranyos nő, a srácról meg semmit nem tudok, igazából nem is érdekel. De képzeld, visszajött az unokanővérem, itt tanult egy ideig, most meg gyakorlótanár, és van köztük valami Markovitscsal - ha már a HV-nél tartottak, úgy gondolta, hogy ez jó kis infó, ha már Domit annyira érdeklik a mostani dolgok. Egy kis pletyka, egy kis vigyor, és nem igazán tudja elkapni a tekintetét a szemben ülőről.
- Ó, tudtad, hogy Amira tanít nonverbálisan varázsolni? - felvonta a szemöldökét, bár gondolta, hogy a válasz nem lesz. Honnan is kéne tudnia?
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 4. 21:47 | Link

Renée.

Gyalázat

- Francokat. - valóban kíváncsi volt a lány tudására, de nincs az az isten, hogy a kér nyuszifül nevetségességét megkoronázza egy üveggel is a kobakján. Lehajtotta a fejét, lopva körbenézett, újra ismerős arcokat keresett, de mikor nel talált, felemelte tekintetét. Nem is olyan messziről nevetés... Nem, röhögés hangzott fel, mire dühösen odakapta a fején. Kiderült, nem rajta nevettek, hanem az egyik srácon, aki leitta a fehér indjét valami sűrű, vörös folyadékkal.
Lustán visszafordult Ameliához, aki már a levegőben volt ekkor. Kis... legalább is Jeremyéhez képes kis ujjai ráfonódtak a fehér szörnyetegekre a fején, és gyors mozdulattal le is rántotta róla. A füle tövénél egy ideig még érezte ennek a nyomát, de valami sokkal fontosabb dologgal törődött.
A lány feldobta, és egy eridonoshoz méltó bátorsággal, és meggondolatlansággal utána küldött egy tőrt, aminek a hatására hozzászegeződött a falhoz. Egy rövid ideig még rezgett a tőr markolata, majd a lány odament, neki támasztotta bal kezét a falnak, míg jobb kezével kihúzta fegyverét.
- Nem rossz egy törpétől. - mosolyogtam rá, majd el is illant az arcáról, ugyanis nem volt őszinte. - A cirkuszból szalajtottak, vagy mi?
Amelia következő mondatából tudta, hogy felbomlott a dominanciája a lány felett, nem kellett volna mosolyognia. Nem lett volna rossz megtanulni táncolni, ugyanis fontos része az életnek. Sajna Jeremy a zenét sem kedvelte, nem hogy arra rázza magát. Ha csak megmozdult, már úgy érezte, lejáratta magát.
A füleket elvette a lánytól, ledobta a földre, majd oldalazva belerúgott egyet, mire az eltűnt az asztal abrosza alatt.
- Ennyit erről. Ami meg a táncot illeti... - körbenézett a terítéken. - Nem hiszem el, hogy száz féle ital van itt, és egyben sincs alkohol. - úgy tűnt, tiszta fejjel kell végigszenvednie a táncot. - Egye fene.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 22:52 | Link

Jeremy.

Jelmez

Egyetlen futó fél másodpercig egy kissé gúnyos mosolyt villan fel az arcán, természetesen nem Jeremy felé fordulva, hanem csak maga elé nézve meri elengedni a vigyorát. Igen, pontosan ez az a válasz, amire számított. Az összes ezt csinálja, mindig. Először kíváncsiskodnak, aztán mikor a bizonyításra kerülne a sor, mindenki meghátrál. Pedig aztán ha nem ijesztik ki belőle a lelket vagy nem lökik meg, nem véti el a dobását. Soha.
Tökéletesen kapóra jön neki az, hogy a Rellonosnak most jut eszébe, hogy mindenfelé pillantgasson, csak ne éppen felé. Ki is használja az alkalmat, hogy elorozza a füleket, majd pedig a kése segítségével a fal foglyává tegye azt. Valószínűleg a srác nem fog krokodilkönnyeket hullajtani a fejdísz után, erre azért fel meri tenni 3 ujját is akár. A falhoz lépdel, hogy visszaszerezze a tárgyakat, amiket az imént sikerült "elhagyniuk", szerencsére nem volt akkora ereje a dobásának, hogy percekig kelljen cincálni a kést, hogy végre elengedje a fal. Ciki lenne itt harcolni a cuccaiért. Jeremy mancsába nyomja a füleket, majd kissé várakozóan pillant fel a másikra. Vajon mi lesz a megjegyzés? Áh, szóval a klasszikus cirkuszi majmos dolog, sejthette volna. Sóhajt egy aprót, majd két karját meglengetve maga mellett néhányszor, hogy lendülethez jusson, végül ugrik egy hátra szaltót.
- Pontosan onnan. Artista vagyok - ez így enyhén túlzás, a trapéz miatt tud ilyen kis nyalánkságokat, de lényegében csak késdobáló. Nem gumiasztalozott sosem, és odafent, a levegőben sem tudott sokat érvényesülni. De fogjuk rá, hogy az. Ha kéne, tudna itt hányni egymás után három vagy négy flicket is, nem kerülne nagy erejébe.
Szeretné megjegyezni, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, valószínűleg nem fog találni egyetlen csepp alkoholt sem a fiú, de ő maga is erre a következtetésre jut, szóval neki nem kell kinyitnia a lepénylesőjét. Csendben végignézi a nyuszifülek halálát, néhány pillanatig még utánuk bámul oda, ahol eltűntek a terítő alatt, majd tekintetét a Rellonosra szegezi. Enyhén oldalra billenti a fejét, ahogy meghallja azt a két szót és picit értetlenül pislog - a rendszer nehezen dolgozza fel, hogy Jeremy beadta a derekát -, de aztán finom mosolyba fordul az arca, kézen fogja a nála jelentősen nagyobb teremtést, és szolidan maga után kezdi húzni. Ha jön magától, az úgy könnyebb, akkor legalább nem kell cibálnia a másikat. De tök mindegy a hogyan, a végeredmény a lényeg: sikerült bevontatnia a partnerét a tánctérre. Innentől ismerős lesz számára a terep.
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. november 5. 17:08 | Link

Annelie


Válaszára bólintottam, aztán meglepődve pislogtam rá. Eljönne egy meccsemre? Nem úgy ismertem meg, mint aki oda meg vissza van érte, hiszen az iskolai mérkőzéseken se láttam a páholyban. Vagy csak nem figyeltem elég jól, de mindegy is. Vigyorra húztam szám szélét, mielőtt válaszoltam volna.
– Egészen jól, bár a legutóbbi mérkőzésem kis híján balesetbe torkollott. Szívesen elviszlek, de nem csak rajtam múlik. Beszélek majd Ákossal is, és majd megüzenem, hogy mit mondott, ha addig nem keres meg, oké? –kötve hiszem, hogy az újdonsült JV ne engedné meg, de azért jobb, ha mégis megkérdezem. Elvégre én is vendég vagyok, az ő szabályát kell tiszteletben tartanom, nem intézkedhetek a tudta nélkül.
– Zója… ő a pszichológus is, nem? Na ez szuper, de miért pont Markovits az, akit kiszemelt magának? Úgy hallottam a drága HV-d éppenséggel az egyik prefektusával szűrte össze a levet, de nem tudom, hogy a pletykás Banya mennyire ferdítette meg az igazságot. Érdekes szerelmi szálak vannak kialakulóban. –nem szokásom az Edictum fürkészése, de miután Ákos hazahozott egy példányt, és abban megjelent a cikk, hát bátorkodtam elolvasni. Aztán rájöttem, hogy nem kellett volna, de ugye Annelie jobban tudhatja a dolgokat, mint én.
– Nem mondta, de jó tanárra akadtál, ebben biztos vagyok. Engem is megtanított egy gyógyító bűbájra. –azt már nem mesélem el, hogy milyen körülmények között futottam vele össze, meg mik is voltak kettőnk között, mert nem tartozik másra.
– Mennyire kellesz most ide? Kimehetnénk sétálni, kezd fülledt lenni a levegő. –ha benne volt, már fel is keltem az asztaltól, karomat nyújtottam, hogy felsegítsem, és kifele vettem az irányt.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. november 5. 18:37
Hozzászólásai ebben a témában


Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. november 5. 18:15 | Link

Arnold


Hah... Még mit nem. Nem adom meg neki a lehetőséget, hogy beszóljon, hogy iszom. Mármint, milyen ˇlányosan". Nem vagyok én olyan, aki fél, sőt egyenesen irtózik minden ismeretlen dologtól. Ez meg csak egy kis folyadék, egy iskolai rendezvényen. A DÖK csak nem akar minket megmérgezni, vagy csupán valami undorítót itatni velünk. És ahogy hallom, Annelie beszédét, amire csak fél füllel figyelek, ezek a löttyök teljesen ártalmatlanok. Mondjuk az az izé, ami ott lebeg benne elég furán néz ki. Nincs benne olyan sok, egyszerre felhajtom az egészet, jobb előbb túlesni rajta, és tényleg nem rossz, egész finom. Kedves kuzinom azonban nem ilyen szerencsés. Elvileg ugyanolyat vett el, mint és, és igen ő is a vaníliásat vette el. Jaj szegényke, most mondanám, hogy mennyire sajnálom őt, de az nem lenne igaz. Végül is, nem lett semmi baja, nem halt bele, nem lettek rémes kiütései, mint valami allergiás reakció, csak volt egy kis kellemetlen élménye. Nem bírom ki, hogy ne nevessek ezen, viszont ez nem tart sokáig, hamar lefagy a mosoly az arcomról, valaki miatt. A szoknyám hossza hirtelen megnövekedik, erre pedig Arnoldból tör fel a nevetés. Nem kell körbenéznem, hogy tudjam, ki volt a tettes, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy apa volt az. Keresztbe fonom a karom, s morcosan nézek fel jelenlegi páromra.
- Ez _nem _volt _vicces... - csak ennyit tudtam mondani, mert Arnold máris egy új ötlettel rukkol elő, s meg sem várva válaszom már húz is a táncparkett felé. Pedig tiltakoznék, de mennyire, hogy tiltakoznék, de így esélyt sem adott rá. Gonosz...
- De, de, de... De én még mindig nem tudok táncolni... - felváltva nézem a cipőm, és a kuzinom egy darabig, de nem tudok semmit mondani. Nem nagyon akarok rálépni a lábára, mert nem tudom megígérni, hogy a sarkaimmal tudok vigyázni. - De...
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 5. 20:48 | Link


- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Rosszallóan csóválta meg a fejét mikor Domi közölte vele, hogy majdnem balesete volt a meccsen. Pontosan ezért nem szereti a kviddics. Durva sport, és ha rosszra fordulnak a dolgok, akár meg is halhat benne bárki. Na nem mintha neki nem lett volna még kisebb balesete egy-egy próbán, de ő legalább biztosítva van a magasban.
- Nagyon jó - mosolyogva bólogatott végül. Még egyébként nem látta a fiút játszani, úgyhogy ez elég jó alkalom rá, meg jó indok ara, hogy újra találkozzanak.
Zójás kérdésre bólintott, aztán elújságolta, hogy itt van az unokanővére. Jó régen találkozott már Barbival, korábban is évente talán kétszer esett meg, hogy családi összejövetelt tartottak. Pedig jóban vannak, és biztos, hogy most kihasználja majd az alkalmat, hogy itt tartózkodik, és bepótolják azt a sok időt.
- Nem tudom, mi volt Markovits életében eddig, de Barbi gyerekkora óta szerelmes belé - megvonta a vállát, majd hangsúlyozva a "szerelmes belé" részt megforgatta a szemeit. Ő még sose volt az, nem is tervezett ilyet, így érthető ez a reakció.
- Alig várom, hogy megszülessen Anna. Jaj, ugye tudtad, hogy kislány lesz a babájuk? - szemei kissé elkerekedtek, ujjait vörös ajkaihoz emelte. Csak remélte, hogy nem szólta el magát, mert Miráék nem verték nagy dobra a pocaklakó nemét és nevét.
Egy kis idő után a srác felhozta, hogy menjenek ki egy kicsit, amibe Annelie lelkesen belement. Tényleg nem ártott volna valami szellőztető bűbáj, már jócskán ott tartott, hogy leveszi a stólát, de végül magán hagyta, és hagyta, hogy kivezessék  teremből.
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2014. november 6. 01:20 | Link

Váradi Fanni
¤lopott páncél és festett arc¤


Úgy tűnik, melléje szegődött a szerencse az este, mert a lány meglepő könnyedséggel veszi a lapot és száll be a játékba. Ígéretes kezdet, mert így valószínűleg találnak még közös nevezőt és nem fullad kínos hallgatásba az egész próbálkozás.
- Nem tudom. Lehet, hogy megették a férgek, lehet, hogy elrabolták és valaki egy dobozban rejtegeti.-*Milyen választ adhatott volna? Fogalma sem volt, és csak remélhette, hogy nem ezen bukik el rögtönzött kis színjátéka.
Mielőtt belemelegedhetnének a beszélgetésbe, egy hivatalos bejelentésre kerül sor - az emelvényre lépő lányt egyáltalán nem ismeri, az emlegett Ágostont még annyira sem, viszont a tesztrálsimogatás határozottan érdekli. A jelmezverseny hallatán mindössze halk, horkanásszerű hangot hallat, mert az ő eléggé esetlegesen összetákolt maskarájával esélytelennek tartja magát. Szerencsére azonban nem kénytelen mások öltözésének mustrájával és pontozásával tölteni az estéjét, így visszafordul bájos társaságához, hogy a félbeszakadt társalgást folytathassák. Kap egy nevet, valamint egy hozzá mellékelt vérkomoly figyelmeztetést, amit ha tudna, igazán szívére venne, de mivel ilyen opciója nincs, csak jó alaposan az eszébe vés.*
- És honnan tudja úrnőm, hogy nem egy mazochistához van-e szerencséje?- *Érdeklődött, csendes derűvel, mert valahogy kizárt, hogy ennyi udvariaskodás után leFannizza, bár nem szeretné elveszíteni a lány szimpátiáját.
- Szívesen elkisértem bárhová.-*Japp. Ez egy gyenge szóvicc volt, abból a fajtából, amit az ember meggondolatlan pillanatokban enged ki a száján, csak hogy az utána beálló csendben lélekben a legközelebbi falat simogassa ütemesen homlokával. Valószínűleg itt érkezett el az alkalmas időpont, hogy lemondjon a hősies nagymonológjairól és köznapi halandóként folytassa - ha az embert nem fenyegeti, hogy lovagi becsülete védelmében leszúrja egy csontvázlény, valószínűleg inkább mer a képébe röhögni, és a világért sem fosztaná meg ettől a lehetőségtől a lányt.*
- Még sosem láttam tesztrált, de szörnyen kíváncsi vagyok.-*A brit akcentus marad, de a hangsúly kicsit változik és mintha közvetlenebbé válna. Amennyiben akarnak, később még visszatérhetnek a játékhoz, de most kényelmesebbnek tűnt megtörni egy kicsit. Mindenesetre, mivel az újság hallatán hirtelen megrohamozzák a szervezőket, egy mosollyal fordul Fanni felé.*
- Egy táncot, amíg eloszlik a tömeg? Vagy valami más, amivel kedvedben járhatok?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 16:59 | Link

Kornél
Jelmez


Tagadhatatlan, élveztem az egész légkört, bár szívem szerint az embertömeget legalább a felére lecsökkentettem volna. A társasági élet aktívan élése nem tartozott soha a kedvenceim közé, ellenben a díszlet, és maga a Halloween hangulat nagyon is. Oldalra pillantva tudtam, hogy Kornél is akármennyire utálta a zsúfoltságot, és amikor túl sok emberrel kellett interakcióba keverednie, de azért bíztam benne, hogy ez az este kibírható lesz a számára, és legalább feleannyira élvezni fogja, mint én. Mert abban az egyben biztos voltam, hogy akármennyi kellemetlen tényezővel is kell a mai estén szembenéznem, nagyon is élvezni fogom az egész estés jelmezesdit, főleg egy nem is akármilyen jelmezben. Régen szakadtam már ki ennyire saját magamból, régen bújtam már teljesen más bőrébe. És az igazat megvallva, már kezdett szükségem lenni rá, és kellett, hogy más legyek - ha csak külsőre is. A szürke hétköznapok megtették a hatásukat a hangulatomra nézve, egyre kevesebbet tudtunk együtt lenni Kornéllal, és éppen ezért kellett jobban és jobban már ez az este.
A tudat, hogy Kornélnak is legalább annyira tetszett a jelmez, mint nekem, csak még jobban felvillanyoz, és egy széles mosolyt varázsol az arcomra - nem mintha az agyonfestett, kidekorált bőröm mellett ez nagyon látszódna. Az egész felhajtás, az emberek sokasága, a színessége, a gyönyörűen kicsicsázott nagyterem... mind-mind csak egyre jobban feldobja az estét, és már-már a gyerekkoromban érzem magamat. Leszámítva persze a csontvázat, akinek a karjába karolva lépkedek egyre beljebb és beljebb.
- Mázli, hogy nem igazi - kacsintok rá Kornélra. Tény, hogy a telihold legalább olyan klisé, mint a tök, vagy a boszorkányok, vagy akár maguk a jelmezek... mégis, egy kicsit talán túl sok tekintve, hogy a kastélyban legalább két olyan diák is tanul, akik nagyon is érzékelnék, ha az a fehér gömb igazi lenne... Rosszabb esetekben mások is érzékelnék az elhagyott végtagjaik nyomán.
Ahogy beérünk nagyjából a tömeg közepébe a táncparkettre, hirtelen fordít meg, ezzel ugyanúgy meglepve, mint általában minden mással. Bármennyire is próbálok felkészülni Kornél - számomra gyors - cselekedeteire, ez sosem sikerül. Néhány pillanat kell csak hozzá, hogy alkalmazkodjak az új testhelyzethez, a karjaimat egy laza mozdulattal a nyakába fonom és közelebb húzódok hozzá.
A következő kijelentése után aztán nem tettel, hanem szóval sikerül meglepnie. Eltátom a számat, és hirtelen sikerül kizárnom az egész külvilágot, csak ő van és én - bármilyen újabb közhelynek is hangzik ez. Egy ilyen mondat után nem lehet csak olyan egyszerűen a halloweeni mulatságra koncentrálni.
- És, ha szabad tudnom, mégis mikor tervezed? - kérdezem, mikor újra szóhoz tudok jutni, és a pörgés után a mellkasán támaszkodok meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 19:45 | Link

Zora
Jelmez

Ha azt mondta volna, hogy rosszul érzi magát, akkor biztosan hazudott volna. Jól érezte magát, de ennek köze sem volt a Halloweenhez, vagy a zenéhez, pláne nem az emberek tömegének. Egyes-egyedül Zora volt az, aki miatt a kedélyállapota feltornázódott olyan szinte, hogy hajlandó volt ennyi ember előtt elmosolyodni. Nem gyakran tesz ilyet, az esetek túlnyomó részében komor pillantásokat lövell a nagyvilágba, pedig a kedélyállapota ritkán olyan komor, mint az arc, amit a világ felé mutat. De ez is az a remekül felépített színjáték része volt. Pedig nem volt semmi okra arra, hogy komor esetleg haragos legyen. Ahhoz képest, hogy milyen volt az élete, mikor idejött, most 180 fokos fordulatot vett és ez csak egyre jobb lett. Bár a boldogságot beárnyékolta a tény, hogy hamarosan el kell majd mennie, ettől függetlenül minden rendben volt. Talán ezért sem tiltakozott annyira a mai bálozás miatt.
- Érdekes volna, ha igazi lenne. Már biztos nem lenne itt ez a tömeg.
Súgja a fülébe, miközben közelebb húzza magához, épp csak annyi ideig, hogy ezt elmondhassa. Valósággal szórakoztatja, ahogy elképzeli milyen pánik lenne itt, ha megjelenne itt farkas mivoltában. A valóságban persze ez sokkal borzalmasabb lenne, de nem neki. Ő biztosan remekül szórakozna és még jól is lakna. Még a végén elkezdi sajnálni, hogy a fenti telihold csak a szervezők elcsépelt ötlete.
- Hát mondjuk holnap, vagy jövő kedden.
Megvonja a vállát, amolyan "nekem aztán mindegy" fejjel és lassít a mozdulatain, ahogy lassul a zene is. Nem azért akarja elvenni a lányt, mert ez mostanában annyira "trendi" lett, fiatalon sem tervezett házasodni. Pusztán taktikai okok miatt, ha el kell mennie, másként nem viheti magával Zorát és ha esetleg valami történik vele...akkor Zora további élete biztosítva lenne, nem mintha eljátszadozott volna a közelgő halálával, de az ő "szakmájában" ez benne van pakliban.
- Mit szólsz hozzá?
Gúnyos vigyor ül ki az arcára, egy kicsit úgy tesz, mintha nem gondolta volna komolyan, pedig nagyon is komolyan gondolta.
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. november 6. 19:49 | Link

Gareth S. Nightingale
•jelmez•


 Azt hiszem határozottan bánnám utólag, ha nem jöttem volna el erre az estére. Már csak azért is, mert ilyen remek társaságtól fosztottam volna meg magamat. A szívkérdésem kicsit furán jön ki, és persze megint előbb cselekedtem, mint gondolkodtam volna, de szerencsémre Gareth ügyesen megmagyarázza, mire egy kicsit felnevetek.
- Ugyancsak jó táplálék jutott akkor némely féregnek – mondom. A bejelentés után én is bemutatkozom Garethnek, mégis csak úgy illik, hogy tudjuk egymás nevét.
- Igaza van, nem tudhatom. Micsoda jó meglátás, akkor kénytelen vagyok feltenni a kérdést: ön mazochista? - Igyekszem halálosan komoly arcot vágni, de emellett persze felismerhető a derű a vonásaimban. Persze azért reménykedem benne, hogy komolyan azért nincsenek mazochista hajlamai a srácnak. Bár végül is szíve joga, hogy az legyen. Illetve nem szíve, azt most mondta, hogy megették a férgek, áh, bánom is én, lehet mazochista is. A kis szóvicce kifejezetten tetszik, azt hiszem elég magas labdát adtam hozzá, hogy egy ilyen estén és ilyen szövegkörnyezetben ne ez legyen a válasza.
- Hát kísérteni is szokott? Igazán félelmetes társaság maga lovag úr – felelem neki nevetve. Persze a „bókot” a lehető legjobb értelemben értve. Persze, talán hülye kérdés, ki ne kísértene Halloweenkor, de mégis, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kísértetek, akik nem kísértenek, mert jobban szeretik a magányt, tehát ez esetben nagyon is helytálló lehet a kérdésem. A thesztrálok ötlete neki is tetszik, ez látszik rajta, és a mondandóján is. Könnyedebb, kötetlenebb hangnemre vált, ami egyáltalán nem zavar, kicsit talán fárasztó lenne pár száz éves stílusban végigtársalogni az estét.
- Én sem láttam még, azért is érdekel – bólintok egyet megerősítve a mondatát. Azt tudom, hogy most már látom őket, mert tavaly nyáron halt meg a dédnagymamám és én éppen rosszkor voltam rossz helyen, hogy lássam. Azt nem mondanám, hogy mély nyomokat hagyott benne, alig ismertem őt, de persze nem életem legjobb élménye volt. Látom, hogy elég sokakat foglalkoztatnak ezek e különös lények, mert egyre többen gyűlnek a szervezők köré így azt hiszem még várnunk kell. Gareth persze ért hozzá, hogyan változtassa a várakozást kellemessé, és felkér táncolni.
- Örömmel venném, tényleg sokan vannak – bólintok egyet mosolyogva a tánc ötletére. Magam sem tudom miért, de kicsit izgatott vagyok. Elég sok táncleckén vettem részt ahhoz, hogy magabiztosan mozogjak a táncparketten, mégis most valahogy más. Talán azért, mert a való életben próbálhatom ki a tudást, nem tudom. Mindenesetre igent mondtam Garethnek, és szeretek is táncolni, szóval nincs visszaút. Le is rakom gyorsan a még mindig a kezemben szorongatott italt, és elindulok a táncolók felé hátrapillantva a fiúra, a jobb szemöldökömet kicsit kérdőn felhúzva, ha ő még nem indult volna el.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 20:00 | Link

Kornél
Jelmez


Az ilyen és ehhez hasonló események emlékeztettek rá igazán, hogy mennyire szerettem régebben az iskolában lenni. Ehhez hűen csúsztam is a mestertanonci képzésemmel néhány tanévet, mikor éppen jobb dolgom akadt, mint a tanulás, vagy nem éreztem magamat képesnek rá, hogy kidugjam az orromat az otthoni szobám biztonságos falai közül. Igazság szerint mindig minden fontosabb volt, mint az iskola befejezése, és ezzel egészen eddig Zoé is így volt, tehát nem zavart. Most viszont, ahogy a nővérem nagyon is magától értetődően előrelépett a tanárok közé, és nem volt már velem a Navine toronyban sem, egyre elérkezettebbnek látszott az idő az iskola befejezésével. Persze, őt Asher kötötte a tanári gárdához, ahogy engem Kornél az iskolához, azon belül is a diákokhoz. Mégis, már éppen kezdett elég lenni. Egy kezem nem lenne elég a halloweeni ünnepségek összeszámolásához, amit az iskolában töltöttem, amit egy átlagos mestertanonc nem feltétlenül mondhat el magáról.
- De, itt lenne... Darabokban - súgom vissza Kornélnak egy apró mosoly kíséretében. Akármennyire is komolynak hatna a téma bármikor máskor, most nem tudok a hangnememre koncentrálni, a figyelmemet máris elvonja a körülöttünk ünneplő tömeg, de a szemem legtöbbször az ő arcán pihen. Mikor velem van, mindig ő áll a figyelmem középpontjában, még, ha nem is tesz semmit érte. Még ebben a hatalmas nagy tömegben is, ahol száz másik, sokkal feltűnőbb - vagy nem - emberre is koncentrálhatnék.
- Holnap... Jövő kedden? - vonom fel kissé döbbenten a szemöldökömet. Nem a kétségeim beszélnek belőlem, még csak nem is kétkedek a kettőnk kapcsolatában... Egyszerűen csak akármennyire is ott pihent eddig kettőnk között az ötlet, az ígéret, sosem mondta ki ennyire... ennyire valószerűen. Persze, ott van Noel, és a tény, hogy mi leszünk a keresztszülei, vagy bármilyen másik előjel. Minden esetre nem számítottam rá, hogy ma a halloweeni díszeken kívül más is le fog taglózni.
- Kell egy ruha - motyogom végre felpillantva a szemeibe. Ha lenne rá alkalom, most máris hozzámennék, de ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Legalább Kornéllel mindent jól akarok csinálni az életemben, és nem akarom, hogy bármit is elkapkodjunk a kettőnk ügyében. Az pedig a minimum, hogy az esküvőnkön egy normális ruhát viselek.
- Na és hol marad a gyűrűm? - nézek rá kérdőn, de az arcomra visszatér az előbbi széles, most már kicsit gúnyos vigyor.
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 20:31 | Link

Zora
Jelmez

- Nekem jobban tetszene.
Egyszer biztos, félelmetes Halloween lenne, csak nem biztos, hogy túlélő is maradna, aki ebben gyönyörködhetne, vagy épp rettegne. Bár ami azt illeti, biztos van itt egy két tanár is, úgyhogy ha ügyesek akkor nem lenne annyi áldozat de azért ő sem annyira védtelen.
 - Akár.
Kétkedve figyeli a lányt, kicsit tart a reakciótól, pedig valójában csak tesztelni szeretné, hogyha arra kerülne a sor, Zora milyen gyorsan adná be a derekát, és mennyire biztos bennük. Mert Kornél az, halálosan. Amióta Zorát maga mellett tudja, még csak egyszer sem gondolt félrelépésre és ami azt illeti nem is tervezi a közeljövőben. Persze, azért a szép lányokat továbbra is megnézi, de vitán felül áll, hogy az ő nője a legszebb. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, azt laposra veri, ennyi és nem több.
- Minek? Rengeteg ruhád van.
Férfilogika. De amit azt illeti, ez logikus. Neki aztán teljesen mindegy, hogy hogyan és mint, sőt, kicsivel jobban örülne, ha nem kellene cicomázni. Neki az is bőven elég, ha egy délelőtt bemennek a hivatalba, aztán szépen kijönnek a papírral. De a nők ennél sokkal körülményesebbek. Ha most tehetne egy velős megjegyezést, akkor azt mondaná, hogy egyszer már megvolt a máz, de soha semmilyen körülmény között nem bántaná meg Zorát. Azt sem mondaná meg neki, hogy ő valójában bebiztosítani szeretné magát, minél kevesebbet tud, annál jobb.
- B...tudtam, hogy valamit elfelejtek.
Színpadias tekintet égnek emelés következik, majd lehúzza Zorát a tánctérről és egy üres asztal felé vezeti. Leül a székre, majd a még üres széket maga felé fordítva, kellően közel húzza magához és megütögeti.
- Gyere, nézd meg a belső zsebemet.
Vonja fel a szemöldökét, majd ledobja a zakóját az asztalra. Nem az a típus, aki majd letérdel, vagy konkrétan rákérdez a dolgokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 20:48 | Link

Kornél
Jelmez


- Azt rögtön gondoltam - vigyorgok rá, bár szinte biztos vagyok benne, hogy komoly helyzetben annyira nem tetszene neki se. Éppen eleget szidja magát előttem, hát még utána mi következne. Minden esetre száz százalékig biztos, hogy egy rögtönzött vérfürdő a halloweeni bálon, a nagyterem közepén meglehetősen szép végszó lenne az itt töltött időnek, és egy éppen tökéletes ok rá, hogy elhagyjuk a kastélyt... Végre valahára. Nem mintha gyűlölném az iskolát, mindig is szerettem ott lenni. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy Kornél nélkül egyáltalán otthonomnak tudnám érezni ezeket a vastag falakat. Furcsa... előtte simán ment, nem kötött ide Zoén, meg persze a családon kívül semmi olyan, vagy senki. Mióta viszont ismerem őt, és az van közöttünk, ami, teljesen megváltozott az életem... A jó irányba.
A hirtelen jött esküvő ötlete miatti letaglózottságom viszonylag gyorsan semmivé lesz, mikor is belegondolok az egészbe. Persze, szeretném, hogyha jól csinálnánk ezt, hogyha jól csinálnánk mindent. Nem feltétlenül úgy, ahogy az meg van írva - ez már a múltkor sem működött -, egyszerűen csak szeretném, hogyha más lehetőség eszünkbe sem jutna. És részemről nem is jut. Kornél minden, amit valaha kerestem, vagy amire vágytam. Még több is annál.
- De egyik sem esküvői - vetek rá egy csúnya pillantást. Nem sok mindenhez ragaszkodok az esküvővel kapcsolatban, de a ruha egy ilyen sarkalatos pont. Ahogyan az is, hogy Zoé ott legyen, meg az, hogy Kornél legyen a vőlegény - gondolom tanújaként Olivérrel, ki mással? Nem nagy, fehér habos-babos hercegnő ruhát akartam, de mindig is úgy gondoltam, hogy meg kell adni az alkalomhoz fűződő tiszteletet. Egyszer már férjhez mentem hófehérben, az nem sikerült valami jól, így egyáltalán, nem is ebben a színben gondolkodtam már. Ettől függetlenül viszont ruha kellett, és pont.
Hirtelen indulunk el az üres asztal felé, és ültet le magával szemben a székre. Ekkor már olyan, mintha nem is lenne körülöttünk ünneplő tömeg, mintha csak mi ketten ülnénk valamilyen eldugott helyen. Bár belegondolva kívülről nézve az agyonfestett jelmezünkben meglehetősen érdekes látványt nyújthatunk, de ez most egyáltalán nem tud zavarni.
- Ugye tudod, hogy nem úszod meg ilyen egyszerűen? - Nem vártam, hogy letérdeljen előttem, és, hogy mindent szabály szerint csináljon, de ennél azért jobban meg kellett dolgoznia. Legalább a kérdést hallani akartam, holott a válaszomban biztos voltam. Karjaimat keresztbe fonva, egy félmosollyal az arcomon emelem rá a pillantásomat, pedig alig tudom megállni, hogy izgatott gyerek módjára ne nyúljak rögtön a gyűrű után.
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. november 6. 22:05 | Link

HALLOWEEN BULI
október 31.



Fgyelem emberek, figyelem!

Amíg ti lelkesen szavazgattátok a rémkirályt és királynőt, a Nagyterem közepében egy kis bódé jelent meg. Csókstand, dementorok által. Persze ez nem a legjobb üzlet az iskolának, így lehetőség van arra, hogy lányok önként jelentkezzenek támogatásgyűjtés céljával.
Egy csók most csak 5 sarló.


Lassacskán pedig kihirdetik a jelmezverseny győzteseit, ideje helyrehozni az elfolyt sminkeket, megigazítani a felcsúszott szoknyákat!

//A szavazásokat pedig elindítottuk, az Álmodói részleg szavazásaiban meg is találjátok.//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. november 6. 22:12
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet