36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. október 29. 11:43 | Link

HALLOWEEN BULI
október 31.


Eljött a rettegés éjszakája, a kastélyt sűrű köd övezi, az égen a Hold teljes. Egész nap borús volt odakint az ég, a kedvet is csak a kastély berendezése, díszítése dobta fel. Ugyanis a diákok arra ébredtek, hogy az egész kastély kicsit kísértetkastély jelleget vett fel. Nincs is annál jobb ébresztő, mint mikor a falból hirtelen előugrik egy levágott babafej, sikoltva, rémisztően.
Az órák normál idő szerint meg lettek tartva, a Halloween ünneplése csak este kezdődött. Ha már az egész kastély tele van rakva töklámpásokkal, pókhálókkal, és mindenféle díszítéssel, a helyszín, a Nagyterem se maradhat ki. Már a vacsora alatt is átfutott mindenkin az a bizonyos borsódzás, amit az élethű csontvázak, mennyezetről lelógó akasztott bábuk, és a többi érdekesség okozott.
Hát még ezután...
A közös vacsora után egy óra van hátra a buli kezdetéig. Pontban 8 órakor tárul fel először a Nagyterem bejárata, melyet egész este két udvarias csontváz nyit és zár a be-, és kilépőknek. Ekkora alakul ki egészében a díszítés, ami egy sötétebb, kísértetiesebb csarnokot idéz.
Amint átléped a Nagyterem ajtaját varázslatos látvány tárul a szemed elé. A terem ünnepi díszt öltött, hogy méltó legyen Halloween szelleméhez.
A színek eltűntek, mintha egy varázslat szippantotta volna ki, minden fekete-fehér, titeket is beleértve.  A mennyezet a megszokott látványt nyújtja, vagyis csak majdnem, mivel a gyertyák egy-egy töklámpásban kaptak helyet ezúttal.
Hosszú asztalaink eltűntek, sok kisebb, négy-öt, illetve két személyes asztal vette át a helyüket. Egy hosszú asztal húzódik a terem bal oldalánál, ez tele van italokkal, ételekkel, hátha a vacsora nem volt elég. A rengetegféle édesség és sós rágcsa között vannak olyanok is, mint a szemgolyó cukorka, mely ha kibontod, forogni fog még a szádban is, gazdáját keresve, és akár a szemedbe is ugorhat, ha nem fogod rendesen. Aztán van agysüti, fülsüti, és persze cseppet sem ihatónak kinéző, de annál finomabb, palackba zárt italok. Legyetek felkészülve, ugyanis bármelyik pillanatban előbukkanhat az ételek közül valamelyik szellemünk, esetleg életre kelt gumicukorkukacok.
Persze ha már buli, az teljes. Van egy nagy táncparkett is, a tanári emelvényen felszerelkezve szolgáltatja a buli jó zenéjét egy nem túl híres, csokornyakkendős csontvázakból álló zenekar.

Persze erre a bulira a belépés csak jelmezben lehetséges, az est folyamán pedig jelmezversenyre kerül sor, melyhez a bejárat mellett elhelyezett dobozra lesz szükségetek, ide dobhatjátok be a jelöltek nevét.

A teremben lehetőségetek lesz többfajta tevékenységben is részt venni, ilyen a tökfaragás, kvízkitöltés, rémbedobás, almahalászat, kint a réten pedig thesztrálsimogatásra mehettek.

Jó szórakozást kíván a DÖK minden tagja!

Álmodói időpont: okt. 29-től nov. 19-ig.

//Álmodói információk: Aki részt vesz a bulin, vagy a játékban, szeretnénk, ha ez idő alatt avatarnak is fekete-fehéret választana. Ez lehet a saját alanyodról bármilyen, illetve jelmezes is.
Szavazni az Álmodói részleg >> Szavazások témában tudtok majd, a jelmezversenyen mindenki részt vesz, aki a hozzászólása elejébe berakja a jelmezét.
A Halloween másik része, a rémtörténetes ezzel egy időben, egy estén zajlik, aki nem a Nagyteremben tartózkodik, bármikor belecsöppenhet a meséjébe (akik jelentkeztek).
További információért keressétek a Szervezői Mesélőt!

Kérünk benneteket, mivel ez egy esemény, mindig az utolsó eseményhez érkezett hozzászóláshoz szálazzatok!//

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. október 30. 20:02
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 29. 13:06 | Link

Renée, még a házuk előtt.

Jelmez

Semmi kedve nem volt felkelni az ágyról.
Kihagyta a vacsorát az iskolában, inkább itthon kapott be pár falatot, és felment a szobájába. Ma volt a Halloweeni buli, amit a Roxfortban inkább került, de itt idén esélye sem volt a kihagyására. Miért is akart fogadni a Star Warssal kapcsolatban, miközben meg sem nézte? Nem volt ideje, nem gondolta, hogy kötelező lenne megnéznie. Hát, ennek most itta meg a levét, mivel elvesztette, és a lehető legrosszabb büntetést kapta.
Egy eridonos csajt kellett elvinnie a bálra, és a jelmez is ki volt kötve. Egy számára szintén ismeretlen filmből… vagy rajzfilmből volt, az Alíz Csodaországbanból volt egy nyúl egy órával… Fogalma se volt mit keres egy nyúlnál egy óra, de ők tudják. Beállt a tükör elé, nagyon sóhajtott, majd elkezdett készülődni. Bordó nadrág. Az nem is volt olyan vészes, egy kicsit szoros volt az ő ízléséhez, de ez van. Fekete cipő, az egyetlen normális része a jelmeznek, úgy gondolta, lehet nem is olyan vészes. Levette a pólóját, és gyorsan átváltotta a fekete ingre. Egy ideig bíbelődött a gombokkal, túl macerásnak találta az effajta dolgot, így csak nagyon ritkán vett fel inget. Erre jött valami piros szintén gombos ruhadarab. Egy túlméretezett láncos óra, ami valamiért nem rendelkezett súllyal, gondolta meg van bűvölve, mégis járt. Egy…. Arany csokornyakkendő következett, amit gyorsan feltett. Már azt hitte, kést, túlélte, annyira nem is rossz, amikor észrevette, hogy a zacskó alján lapul még valami.
Nyuszifülek. Olyan sebesen dobta el, mintha tűzforró lett volna. Végül felvett egy kabátot, ami eltakarja a teljes jelmezét, és a sátáni fejdíszt eltette a zsebébe. Elég lesz a később felvennie.
Sietősen távozott a házból, szerencsére nem is látta senki. Igyekezett sötét helyeken közlekedni a faluban, meg ne lássá, míg elért a címhez, amit adtak neki. Nem volt más hátra, mint lenyelni a büszkeséget, feltenni a füleket, és becsengetni.  Ki tudta? A lány akár aranyos is lehetett volna, ezért mosolyt erőltetett az arcára, és a pálcájából egy intésre kinőtt egy virágcsokor.
És becsengetett.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. október 29. 13:07
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 29. 13:58 | Link

Várkonyi tanár úr
Jelmez, Smink


Az egyetlen jó nap az évben az a mai. A Halloween a kedvenc ünnepem, ilyenkor én is kicsit vidámabb vagyok a szokásosnál. A sok töklámpás, és az egyéb ijesztő dekoráció... Egyszerűen nagyszerű. Ma még jobban el is viseltem a fényesek jelenlétét, mint máskor. A tanórák elég gyorsan elteltek, én pedig a szobámban félrevonultam, hogy még az utolsó simításokat elvégezzem a jelmezemen. Igen, jól hallottátok, jelmez. Szándékomban áll elmenni arra a bálra, vagy mire. Vagyis... Inkább csak a kíváncsiság miatt mennék. Biztos sokan lesznek ott, nagyon sokan, és ez kicsit, na jó nagyon zavar. De Dóri szerint jót tesz nekem, ha emberek között vagyok. Meg hát Halloween van emberek! Ki nem hagynám. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a dekoráció, remélem eléggé félelmetes lesz. Vacsorázni nem megyek le a Nagyterembe, mert nem vagyok éhes, helyette inkább dolgozom még a jelnezen, bár sok mindent nem kell rajta csinálni, és a sminket is felteszem. Így legalább nem fog nagyon látszani az arcom, ami plusz pont, így talán lesz merszem bemenni.
Lassú léptekkel tartok a nagyterem felé, végig a padlót bámulva, egyszer sem nézek fel, és szerencsére nem is megyek neki senkinek, és semminek. A Nagyterem ajtajához érve azonban megtorpanok. Mi van, ha itt is ugyanaz lesz, mint Pécsett az általánosban? Ott is egyszer voltam ilyen Halloween-i bulin, és akkor is katasztrófa volt az egész este. Az ajtófélfának támaszkodom, innen nézek be, de beljebb menni nem tudok... Egyszerűen nem merek. Talán vissza kéne fordulnom, vissza kéne mennem a szobámba, úgyis mindenki itt van...
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 14:08 | Link

Jeremy. ~ aki nem fog nekem örülni. :<

Jelmez

Csúú, Halloween van! Töki rápörgött a dologra, eddig még nem volt része ebben az ünnepben, odahaza annyiból állt a dolog, hogy a többiek totálisan egyedül hagyták a teljesen sötét cirkuszban egyszer, és előugráltak különféle, nem éppen kellemes maszkokban mindenféle helyekről. Mikor a harmadik ilyen után elájult, akkor azért elgondolkodtak a többiek is, hogy ezt nem biztos, hogy tovább kéne csinálni. Naná, a kicsit szívatni mindig könnyű kérem, akkor volt vagy 10 éves. De következő évben már ő is beállhatott az ijesztgetők közé, az sokkal jobban feküdt neki. Nem a legviccesebb, mikor a sötétből repül feléd egy teljesen random kés. Szegény srác sem nevetett rajta nagyon, aki felé dobta. De ő legalább nem ájult el.
Idén meg se kell erőltetnie magát, házhoz jön a partnere, állítólag valami fogadás volt a dologban, és fogalma sincs róla hogy, de ő is bekerült az egyenletbe, így dobta ki végül a gép, hogy egy Rellonossal menjen el bulizni. Ha Kiva tudná... Nincsenek előítéletei a kislánynak, nem az a fajta gyerek, ő nagyon szeret mindenkit, legyen az ember, szellem, vagy akár vérfarkas.
Harci feladata felöltözni Alíznak, amihez kapott jelmezt is nagy előrelátóan, most éppen azt próbálja magára ügyködni, de akárhogy csavargatja szerencsétlen kis kezét, az istenért se sikerül felhúznia a hátán a cipzárt. Kénytelen lesz megkérni Mandát, hogy segítsen... Hangtalan suhan le a padlástérből az emeletre, hogy két alig hallható koppanást ejtsen a nő ajtaján. Ha nincs szerencséje, Lili alszik és most éppen felkelti. De akkor valószínűleg kitűzik négy darabban a ház 4 sarkára, elrettentő példának. Szerencséje van a lánykának, mert nem hall sírást, és Manda is viszonylag nyugodt hangon szól ki neki. Egyelőre életben marad, de kitudja, meddig tartható fenn ez az állapot. Beoldalazik a sárkánylányhoz, és megkéri szépen, hogy rakja már össze normálisan, mert neki magának nem megy ez a legózás téma. A Rellonos egyetlen mozdulattal felrántja a cipzárt, ő megköszöni szépen, és már ott se van. Visszaslisszan a rejtekébe, hogy harisnyát húzzon meg cipőt, és masnit kössön a fejére. A késeit nincs hova tennie nagyon, pedig azok nélkül egy centit nem mozdulna sehová. Vészmegoldásként a bal combjára rögzíti a szúróvágó eszközeit rejtő kis tartót, fix ami fix. Most ilyen Lara Croft-feelingben nyomja. Kész is van a művelettel, mire kopogást hall odalentről. Villámsebességgel dzsal le a tetőtérből, majdnem orra esik a lépcsőn, az utolsó két fokról konkrétan lebucskázik, de semmi baja a gyereknek. Olyan, mint a csótány, túlél mindent. Lekanyarítja a fekete kabátját a fogasról, és kitárja az ajtót.
Kicsit olyan érzése van, mintha épp a Mount Everest lábánál állva kémlelni próbálná a csúcsot. Azt nem mondták, hogy egy zsiráf jön érte! Néhány pillanatig csöndesen méregeti az ajtó előtt álló alakot, majd elmosolyodik.
- Szia! Te vagy a nyulam, igaz? - kérdezi meg biztos, ami biztos alapon, bár a hegycsúcsra kitűzött nyúlfülek valószínűleg erről árulkodnak.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 29. 17:36
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 14:50 | Link

Németh Kiara

~ Halloween party, na persze. Magyarországon semmit nem tudnak erről az ünnepről, bezzeg Angliában, a Roxfortban…na, azok tudtak szervezni. Kíváncsi leszek, mit alkotnak itt ~ Füstölög félhangosan magában, miközben nagy gonddal igyekszik magához édesgetni a csokornyakkendőjét. Ez a fajta nyakravaló, amit leginkább utál, mégis az alkalomhoz ez illik, hát meg kell adni a módját, elvégre Várkonyiról van szó, mint tudjuk. Tekergeti, csavargatja, puritán szobácskája, cseppnyi fürdőszobájának tenyérnyi tükre előtt állva. Nadrág még nincs rajta, előbb be akarja idomítani a nyaktekerészeti mellfekvenc kis öccsét, míg végre elégedett az eredménnyel, bár a fránya kis jószág félre csúszik, mire teljesen magára ölti az ünneplő frakkját. Jelmeze nincs, nem azért, mivel az utolsó utáni pillanatban döntötte el, hogy elmegy a rendezvényre, de különben sem illenek hozzá az ilyen gyerekes huncutságok, viszont maszkot azért fest magának, de azt sem viszi túlzásba, csak szolidan félelmetesre pingálja magát, néhány kiegészítővel gazdagítja megjelenését arc tájékon, aztán, végig néz magán és mielőtt kilépne az ajtón, még megtörli lakk cipőit hátul a nadrágja szárába. Bólint látva a különbséget, ahogy kifényesedik a jobb napokat is megélt, szekrény mélyén porosodó lábbeli. Nyikorgó hangokat hallatva csattog végig a kihalt folyosón, ám ahogy közelebb ér, megüti a fülét egy enyhe tömeg moraj. Hátra pillant és látja ám, hogy egy kisebb hadsereg masírozik a nyomában a Nagyterem irányába. megszaporázza a lépteit, nem tenne jót az önbecsülésének, ha eltiporná egy nagyobbacska, zombikból és vámpírokból álló csürhe. Pont az ajtóban, mielőtt belépne, érik utol, betolva maguk előtt a tanerőt, akinek tehetetlenségi nyomatéka akkora, hogy talán magával sodorja, az előtte álldogáló, vacilláló lánykát is. Ha el akarna esni a hölgyemény, akkor szorosan megtartja, de rosszallóan néz a távozó csoport után. Eszébe villan, hogy egy fontos kelléket nem hozott magával, még pedig a kis zöld noteszét, de most már mindegy. Lemondóan legyint magában, majd a lány felé fordul, teljes figyelmével.
- Ne haragudj, engem is löktek. Nem sérültél meg? – Kérdése öncélú, egyáltalán nem az aggódás vezeti, csak hát viselkednie kell, valamint hű lenni tanári voltához, mert ez a kötelessége.
- Várkonyi Zoltán vagyok. Asztrológia tanár. Még nem találkoztunk. – Na, ezzel nem mondott semmi különlegeset, kábé az egész Nagyteremnek elmondhatná ezt a mondatot, egy-két emberkétől eltekintve.

SMINK
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. október 29. 15:01
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. október 29. 15:26 | Link

Ehh.... Renée.

Gyalázat

Nyílik az ajtó csöndben, mégsem lát senkit. Csak egy masnit lát alul...Ajjaj, Ekkor jött rá Jeremy, hogy nem a saját korosztályával kell menni a bálba. Bár a mosoly az arcáról nem tűnik el, legbelül úgy befagyott, hogy el is felejtett válaszolni, két másodpercig csak butáán mosolygott a lányra, mint valami egy olyan fura férfi barbie.
- Eh?! Mármint. - zavarodott vigyor. - Azt nem mondanám, hogy a tiéd, ne tárgyiasítsunk, de igen, a hozzád tartozó személy vagyok.
Gyors mozdulattal a kezébe nyomta a csokrot, majd felemelte a hatalmas óráját.
- Nem szeretnék elkésni...lassan indulhatnánk. - megvárta, míg a lány kiér, berázta mögötte az ajtót, és elindult a törpeAlíz mellett az iskola felé. Ahogy közeledtek, a köd egyre csak sűrűsödött a köd körülöttük, így egy kis fényt varázsolt lumossal.
- Szóval... hogy hívnak? Én Jeremy vagyok, Rellonos, ötödikes. Most elmondom a szabályokat. Nincs tánc, maximum körbeugrálsz. Nemtudom mit szoktak az ilyen bulikon csinálni, de a programokat is megvétózhatom, hogy miket csinálunk meg, és miket nem. Ha lesz fotózás… Azt csinálhatunk. Neked valami óhaj-sóhaj?
Odaértek az iskola kapujához, amit Jeremy könnyedén betolt, megvárta, míg a lány besétál, utána maguk mögött hagyta bezárulni a kaput. A nagyterem pár lépésre volt tőlük, ott is előreengedte A lányt. De amit látott, nem kicsit lepte meg. Fekete-fehérben volt minden. Tényleg minden, mintha egy régi filmben lettek volna. A csontvázakból álló banda rázendített egy ijesztőnek szánt dallammal.
Morogva, de kitartotta karját, hogy belekaroljon a lány, ahogy az szokás volt. Szeme össze-vissza ugrált, keresve az ismerős arcokat.
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 29. 16:30 | Link

Kuzin
Jelmezünk :3



- Ne mocorogj már! Kérlek... Csak két perc és kész vagyok. Na... - mint egy kisgyerek, esküszöm. - Kész vagyok, na. - mosolyodom el, majd még egyszer megigazítom a csokornyakkendőjét, mert megint félrecsúszott. - Mehetünk?
Vigyorgok, nagyon vigyorgok, mert jó kedvem van, és ilyenkor nem lehet nem vigyorogni. Nagyon kíváncsi leszek az egészre, hogy milyen lesz a díszlet, bár ezt már a vacsoránál valamennyire láttuk. Az a sok csontváz... brr... fantasztikus. Mondjuk a DÖK mindig kitett magáért, minden rendezvényen, és bálon, most sem lehet ez másképp. Kifejezetten örülök annak, hogy nem egyedül megyek, van párom, az ed kedves unokabátyám. És annak is örülök, hogy belement, hogy ezt a jelmezt vegyük fel. Először voltak kétségeim afelől, hogy igent fog mondani, de most itt vagyunk, ebben az öltözetben, amit én varrtam. Igen, tudok varrni. Anya megtanított még néhány éve, és szerintem ezeket a jelmezeket is sikerült elég szépen megvarrnom. Ügyi vagyok.
A Nagyterem előtt még egy kicsit megtorpanok, megigazítom a szoknyát, és felnézek partneremre, akire ha most ránézek nem töröm ki a nyakam. Most nem, hála ennek a fekete 12 centi magas sarkú cipőnek. Bár még így is elég magas hozzám képest, na de mindegy is, ez most annyira nem számít.
- Nahát... - ez az első, és egyetlen szó, ami kiszalad a számon. Minden fekete-fehér... Eeez de furi. Arnoldot a kezénél fogva húzom a különböző rémséges süteményekkel teli asztal felé.
- Eeeez de undi... - veszem el az egyik fülsütit, és a kuzinomnak nyújtom. - Megkóstolod?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. október 29. 17:35 | Link

Zora
Jelmez

Ahhoz képest, hogy mennyire nem kedveli a közösségi eseményeket, most mégis ott áll a nagyterem bejárata előtt, Zorával. A fejét felemelve, térdét kicsit rogyasztva türelmesen várja, hogy a lány végezzen a csokornyakkendője megkötésével. Egy ideig ő maga bíbelődött vele, de türelmetlenségének hála gyorsan feladta. A diákok szállingóztam befelé mindannyiuk jelmezben van, pont úgy, ahogy ők is. Apropó jelmez.
Más körülmények között soha nem hagyta volna, hogy Zora ezt tegye vele, de mivel ez valamilyen szinten az ő ötlete is volt, beáldozta magát és hagyta, hogy Zora kipingálja. Sűrű fekete haját hátrafésülte, majd jöhetett az arc és a nyakfestés. Az egész hosszú órákat vett igénybe, ám mégsem bánta, mert legalább addig is együtt voltak és jól szórakoztak, sőt, több mint jól. Mikor a smink kész volt, Zora felvette a parókát, majd mindketten öltönybe bújtak és a tükör elé állva megszemlélték magukat. Kornél első reakciója az volt, hogy nem is ők vannak a tükörben.
- Hihetetlen.
Hála egy ügyes kis trükknek, a smink még csak el sem mosódhat, kivéve, ha dörzsölik. Így kerültek hát a Navinéből fel a Nagyterembe. Kornél ismét végigvezeti a tekintetét a tömegen és felsóhajt. Tudta, hogy Zora sincs túlzottan oda ezért, de mostanában annyi minden történt az életükben, ami nem normális, hogy kijár valami egészen hétköznapi dolog is, hétköznapi emberek között. És erre mi sem lehet alkalmasabb, mint egy bál. Hogy jól meggondolták-e? Bizonyára nem. De abban egészen biztos, hogy már eleve ezért a jelmezért megérte.
- Kész van?
Szándékosan hagyta utoljára a csokornyakkendőt, nem szeretett semmi ilyesmit hordani, valószínűleg azért, mert nyakörvnek érezte...valamilyen szinten az is volt.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 17:35 | Link

Jeremy. ~ aki tényleg nem örül nekem.

Jelmez

Hát, úgy tűnik sikerült meglepnie a ma esti saját bejáratú Csomolungmáját. Először simán eltekintenek a feje felett, amit nem igazán vesz jó néven, de hát ha az ember 156 centi magasan él, előfordul, hogy kikerül a nagyok perifériájából. Ha már nagyok: Jeremy biztosan ráver korban egy laza 3-4 évet, meg még tízszer ennyi centit is. Sóhajt egy picit, érzi, hogy ez nem lesz egyszerű, mert tutira nem fogják egyenlő félként kezelni. Igaz, hogy fiatal, de itthon legalább partnerségben van kb Mandával, szóval ha kérnek tőle valamit, azt teljesíti, cserébe ő is mer kérni kisebb dolgokat. Tiszta szimbiózis.
- Hát valami olyanra gondoltam én is - ecseteli Jeremynek, meg se fordult abban a szerencsétlen kis fejében, hogy a kérdését szó szerint fogják értelmezni. De hát úgy tűnik, hogy a fiúk már csak ilyenek, nem lehet velük mit kezdeni.
Zsupsz, valami nagy lendülettel landol a kezében, a színek és illatok alapján a Rellonos egy csokor virágot lökött oda neki. Fogja a kis szerzeményét, és a konyhába igyekszik vele, hogy keressen egy vázát, és beleállítsa az ajándékot. Nem mer felkiabálni a nőnek, hogy elment itthonról, bár valószínűleg hallotta a kopogást, de azért tollat és cetlit ragad, hogy a maga kis betűivel odafirkálja, hogy elment, majd jön. A nővére is mindig ezt csinálta. Gyorsan kisurran a házból, megvárja, hogy a srác behúzza mögötte az ajtót, majd elindul az oldalán fel a kastélyba.
Kissé hűvös az idő, kezeit mélyen a két zsebébe süllyeszti, nem igazán van a hideghez szokva, Argentína azért egy tök más éghajlat. Ráadásul olyan köd van, mint a tehénbe', alig lát a tulajdon orránál tovább. Őszintén reméli, hogy nem fog felbukni semmiben, mert már a saját lábát sem látja. Kicsit összerezzen, ahogy Jeremy megszólal mellette, nem igazán látja, csak a körvonalát a fiatalembernek, váratlanul is éri, hogy beszélnek hozzá. De legalább már van támpontja azzal, hogy Jeremy világít a pálcájával.
- Amelia, Eridonos... Elsős - kicsi habozás után teszi csak hozzá az utolsó információt, sosem szokta szégyellni a korát, de most kivételesen zavarja, hogy ennyivel fiatalabb a másiknál. Arról meg ne is beszéljünk, hogy csak a második keresztneve jön hirtelen a szájára, tényleg kattant egy kicsit szegény lányka agya. A kérdésre csak megrázza a fejét, fogalma sincs, hogy látta-e a Rellonos a gesztust, de hirtelen nem is foglalkozik a dologgal.
Legalább elérik a kastélyt, ahol már lát is valamit, amiért külön hálát ad a teremtőnek. Külön mosolygásra készteti a nagyterem előtt ácsorgó csontváz, aki az ajtót nyitogatja. Szívesen eltrécselne vele egész este, de most sajnos nem ér rá erre, szóval csak rávillantja az összes fogát, ami csak van, és besétál a terembe. Arra azonban nem volt felkészülve, ami odabent várja: mintha csak elveszítette volna a színlátását, minden szürkébe borul előtte, még a mellette álló Jeremy is. Ó. Elfogadja a feléje nyújtott kart, és belekapaszkodik. Bőszen pislog ide-oda, hátha megakad az egyetlen jó szeme valami ismerősön, de egyelőre semmi. Néhány lépés után megtorpan, és jelentőségteljesen pislant fel jegenyefa termetű párjára.
- Figyelj, tudom, hogy nem erre számítottál - mutat végig magán a szabad kezével - de próbáljuk meg jól érezni magunkat, oké? - reményteli mosolyt küld Rellonos partnere felé, és bízik valamiféle pozitív reakcióban.
Hozzászólásai ebben a témában

Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. október 29. 18:50 | Link

Gregor H. Polter

Jelmez

Sokat gondolkodott azon, hogy egyáltalán eljöjjön-e erre a partira. Őszintén szólva mostanában nincs a legjobb passzban, és emberek közé is csak akkor megy, ha muszáj, Na, meg persze az is közrejátszik abban, hogy kerüli az embereket, hogy olyan gyalázatosan viselkedett a múltkor a pubban. Sohasem fogja megbocsátani magának, hogy több ember szeme láttára került illuminált állapotba, szégyent hozva ezzel a makulátlan Losonczy névre. Csak reménykedni mer abban, hogy az ismeretségi körükből senki, de tényleg senki nem volt ott akkor a szórakozóhelyen, mert, ha ezt a szülei megtudják, hát fogalmazzunk úgy, hogy Linácska akár el is áshatja magát. Nem azért, mert olyan szörnyű büntetést szabnának ki neki-mondjuk biztosan nem lennének oda meg vissza az örömtől-, de képtelen lenne a szemükbe nézni. Most mégis fekete angyalnak öltözve ballag a folyosókon, ruháját igazgatja, és úgy véli, megint túllőtt a célon, már ami a gönc hosszússágát illeti. Talán itt lenne az ideje, hogy leellenőrizze a ruhatárát, és megszabaduljon a túlságosan mini daraboktól, mint például ez a szoknya. Na, de most már mindegy, ezt az egy estét majdcsak kibírja valahogy. Hamarosan megérkezik a nagyterembe, ahol a sötétség honol, persze azért az elmaradhatatlan töklámpások gyéren megvilágítják a termet, és az összes diák valamilyen jelmezben sündörög. A Bagolykő aztán tényleg belevetette magát a rémségek éjszakájába! Lina csak nézi a boldogan andalgó zombi párokat, és azon tűnődik, vajon, ha Ő itt lenne minek öltöztek volna be, és mennyivel boldogabb lenne akkor. Fél percre, de enged a nosztalgiának, eszébe jut a mesehősnap a maga felhőtlen boldogságával. Ajkára félmosoly húzódik, majd legszívesebben sírva rohanna ki a teremből, de helyette inkább célba veszi az ételekkel és italokkal megrakott pultot, hogy elterelje a gondolatait. Odaérve magához szólít egy vérnek kinéző löttyöt, tölt belőle, majd a pultnak támaszkodva figyeli a rémségeket.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 29. 19:26 | Link

Anthony

Jelmez


A halloween egyenlő a rémisztő dolgokkal, a fergeteges hangulattal és sok emberrel. Már eleve amiatt, hogy lesznek egy csomóan megfontolandó volt számomra a dolog: eljöjjek? Mostanában kezdtem újra begubózni, ha nem járőröztem, vagy nem volt olyan dolog, ami miatt ki kellett mozdulnom a szobából; gondolok itt a kviddicsre, akkor nem mentem sehová. A kutyámmal játszottam, zongoráztam, vagy tanultam. Nem volt szükségem társaságra és talán még a szobatársaim sem furcsállták a dolgot. Pont így viselkedtem még gólyaként és ha akkor nem volt szükségem társaságra, most miért legyen?
Végül még is csak eljutottam, méghozzá nem is egyedül. Az új mestertanoncunk, Anthony hívott el, viszont először nem akartam elfogadni a meghívást. Végül is megszerveztük a DÖK-kel, Anne nem mondta, hogy kötelező elmenni rá. Nem mondtam tehát se igen, se nemet, de aztán meggondoltam magam és valahogy a hangulatom is a jó felé fordult, így belementem a dologba. Elvégre ha már elhívtak, illetlenség nemet mondani, nem?
- Jó szórakozást - motyogtam magamnak, miközben lesétáltam a Levitából, hogy a remélhetőleg üres bejárati csarnokban találkozzak Anthony-val. Az esernyőm lóbálva lépdeltem le a lépcsőn, az alsó ajkamat harapdálva. Amikor még csak ötleteltünk, hogy milyen legyen a nagyterem, nem voltam benne biztos, hogy a végeredmény elég ijesztő lesz-e, de most majd kiderül. Jó, most örülök már, hogy elfogadtam a meghívást.
- Szia - köszöntem a mestertanoncnak, mikor leértem hozzá. Oldalra döntött fejjel pillantottam végig a ruháján és elkönyveltem magamban, hogy nagyon jó lett. Mary Poppins-t már nagyon kicsi korom óta ismertem és szerettem, meg hát a muglik is szeretik. Nem voltam benne biztos, hogy a többiek tudják, hogy ki is ő valójában, de bíztam benne, hogy igen. Azért csak tudják...
Hozzászólásai ebben a témában

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. október 29. 19:26 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

Még a varázslófaluból érkező Erik is elámul, ahogy felméri, halloween napján a kastélyban (de még azon kívül is) mindenhol mágia dolgozik az ünnepet éltetendő. Ez a második halloweenje a fiúnak, mivel Szalamandra-Szentegyeden nem ünnepelnek ilyesmit. A Bagolykőn hallott először a boszorkányok és kísértetek éjszakájáról, és idén először már érti is, miről van szó. Tavaly túl hirtelen jött túl sok információ. A satnya fantáziájú eridonosnak szerencsére jóval kreatívabb szobatársai vannak, így ők kevesebb, mint egy perc gondolkodási idő alatt eldöntötték, minek fogják beöltöztetni Eriket. A Végardó kölyök számára ezen a ponton végre fény derülhetett arra is, ki az a bizonyos Frodó, akihez gyakran hasonlítgatják iskolatársai. A tükörben megszemlélheti a hobbitot (Szobatársai meséje alapján most már tudja azt is, amikor efféle odavetett megjegyzéseket kap másoktól, az mit jelent. Ez már rég óta foglalkoztatta, csak sosem merte megkérdezni.), és megállapítja, hogy hobbitnak lenni egyáltalán nem olyan rémes, mintha doxitrágyának csúfolnák. A haját maga növesztette és bongyorította a fiúk tanácsai alapján. Hegyes füleit Krisztián varázsigéjének köszönheti, Alexis szerezte a levél alakú csatot, amellyel köpönyegét a nyakánál összefoghatta, Julien pedig egy aranyláncot és a rajta függő gyűrűt kölcsönözött neki, hogy teljes legyen a szerelés.
Október vége van, az óravisszaállítás is megvolt már, hamar sötétedik. A tegnapi éjszakában semmi különös nem volt, de ma este, a DÖK munkálatainak, a dekorációnak és a bál izgalmainak hála minden sokkal hátborzongatóbb és érdekesebb.
Eriknek nagyon tetszik a világító töklámpásokkal kirakott folyosók hangulata. Szobatársai gyűrűjében, tempójukat felvéve, futólépésben baktat le a Nagyterembe. Szerette volna megvárni Elenát, partnerét a bálra (A lány hívta el őt, mert Erik annyira mulya, hogy még erre sem volt képes.), de a fiúk elkezdték neki magyarázni, hogy a csajoknak mindig órákba telik a készülődés, úgyhogy tökre nem érdemes őket odafent várni. Meggyőzték, hogy addig is lent szórakozva időzzenek inkább.
Tehát Erik már lent van a Nagyteremben, szájában egy izgő-mozgó szemgolyó cukorkával éppen a kvízjáték csábításának enged, odaballag a lapokat osztogató lányhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. október 29. 20:12 | Link


- még bőven a tömeg elején
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Elég régóta készült a DÖK a Halloweenre, szerettek volna idén olyat csinálni, ami még nem volt, és meglepetésszerű. A nagy készülődésben majdnem elfelejtette, hogy jelmezt is kellene választania, így az az utolsó két napra maradt. Nem volt igazán kétségbeesve, és Máté segítségét kérte. Nem szeretett volna sablonos jelmezbe bújni, kutya, vagy méhecske szerkóban bulizni, úgyhogy a választása végül a barátjával együtt a Marilyn Monroe-t idéző szerelésre esett.
Korán kezdték a készülődést, sőt, a díszítést már előző éjszaka, az órái egy részét ki is hagyta, hogy tudjon pihenni. Nagyon lusta volt, nehezen kelt fel, de már sürgette az idő, menni kellett vacsorázni a többiekkel. Éhes is volt, úgyhogy evett, ivott, de korábban lelépett, mint a diákok többi része, hogy időben elkezdhessen készülődni, és időben vissza is érjen, még mielőtt elkezdenek beszivárogni az emberek.
Fürdőszobai munkálatai során felkerült arcára a szép smink, haja rövid, és hullámos lett, és persze belebújt abba a szűk fekete ruhába, amit választottak. Ilyenkor jó, ha az ember már megtanult magassarkúban járni, nem okozott gondot a lánynak az, hogy magassarkúban aggassa magára az ékszereket, majd abban tipegjen le a Nagyterembe. Egy gyönyörű, valódi szőrme stóla védte vállait a hidegtől, ajkai vörösen fénylettek, így nem csoda, hogy páran jól meg is nézték maguknak.
Amikor odaért, belecsaptak a készülődésbe, ő mint az elnök, rendezgette a dolgokat, igazgatta a berendezéseket, és izgult, hogy minden jó lesz-e.
Az idő szépen elszaladt, és eljött a nyolc óra, amikor a zene halkan felcsendült, az ajtó pedig nyílott, és bevánszorgott az első jelmezes csapat a fekete-fehér kis világba. Anne a pódium mellett állt, néha a füzetét olvasta, néha az utolsó instrukciókat adta ki, néha pedig felpillantott.
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 29. 20:14 | Link


Jelmez

Nem tudom miért is akartam elmenni erre a bulira. Talán mert annyian mentek? Nem, ez biztos nem az az indok volt ami miatt több száz diák között akartam elvegyülni. Felsóhajtottam, majd az öltözetre néztem és lehunytam a szemem eltöprengve rajta. Nem volt nehéz rájönnöm az okára, szerettem volna egy kicsit elvegyülni a sokaságban anélkül, hogy az órákkal, vagy a bajaimmal kelljen foglalkozom és erre a legjobb dolog az lehet, ha kimozdulok. Mehettem volna Grace-vel, de ő valószínűleg nemet mondott volna nekem és fejbe vág, csak mert meg mertem kérdezni, legalábbis akkor még azt gondoltam mikor meghívtam az egyik Levitás leányzót magammal a buliba, azonban az elején nem akart belemenni ami nem esett jól, de végül rávette magát a dologra és én pedig belementem, ha az elején én voltam az, aki meghívta. A jelmezötlete bejött, habár ki kellett hogy mondjam semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy a mugliknál van egy ilyen munkásember és szórakoztatónak tűnt az ötlet ezért könnyű szerrel belementem. A ruházatomra emeltem a tekintetemet újra és elvigyorodtam. Na hajrá Tony itt az ideje kicsit megerőltetned magad! Ezzel a gondolattal kaptam magamra a ruházatot, és miután eligazítottam a fejembe húztam a sapkát és felkaptam azt a seprű szerű valamit, amit a vállamra kapva indultam neki a kastélynak. Nem tévedtem el, hamar felleltem a bejárathoz vezető utat, így viszonylag hamar értem oda. A lány, becses nevén Izabella még nem volt itt, így a falnak döntöttem a hátam és a sapkát kissé az arcomba húzva vártam a leányzóra és figyeltem az áthaladókat. Voltak eléggé érdekesek, sőt meglepő öltözetekben sem volt hiány, szóval  nem éreztem magam, kényelmetlenül a sajátomban. A lány végül megjelent és köszönt nekem én pedig végignéztem rajta, majd egy barátságos mosolyt villantottam rá.
- Szia neked is. Örülök, hogy elfogadtad a meghívást végül. - néztem a szemébe, majd a kezem nyújtottam, hogy fogadja el. Végülis együtt megyünk a bulira, illő dolog lenne, ha nem úgy ácsorognánk egymás mellett mint két vadidegen, aki nem mert a másik közelébe sem menni, nemhogy megfogni a kezét. Végigpillantottam rajta én is, épp úgy, ahogy ő mért végig, ha nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy az én szememet nem csak a ruházata fogta meg.
- Csinos vagy Iza, örülök hogy a párod lehetek. - mosolyogtam rá és enyhén oldalra döntöttem a fejem kíváncsian. - Te is részt vettél a szervezkedésben, ha jól emlékszem, szóval mire számítsak odabent? - kérdeztem, majd a Nagyterem felé pillantottam, aztán vissza rá. - Mehetünk drága? - kérdeztem várva, hogy igent mondjon és akkor elvezessen a Nagyterembe, ha ő is úgy akarja.
Utoljára módosította:Anthony E. Blake, 2014. október 29. 20:16
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 29. 20:38 | Link


Halloweeni bál - Erik
baba jelmez, mert enélkül nincs buli

Izgatottan néz a faliórára, kezében az óriási kulcsát szorongatva. Oké, még van elég ideje befejezni a jelmezét, mielőtt régi rossz szokásához híven elkésne a buliról. Szobatársai már rég leléptek, már csak a kislány készülődik serényen, egymagában, közben fel-fel pillantva a kísértetiesen kattogó órára. Most végkép nem szabad lecsúsznia erről a buliról, pláne, hogy Ő hívta el Eriket erre a banzájra. Lassan végez mindennel és szerencsére még az időkeretbe is pont belefért, viszont most már csipkednie kell magát, ha leszeretne érni a toronyból. Cipőit a kezébe kapva lépi át a szoba küszöbét, mezítláb csattogva végig a folyosókat. Igen, ilyen időben nem a legjobb megoldás meztelen lábakkal végigrohanni a hideg köves padlókon, de nem szeretne csalódást okozni a fiúnak, meg amúgy is ráfér már erre a "nők mindig késnek" szlogenre némi frissítés. Útközben egyszer-kétszer megáll, hogy táncot ropjon pár csontvázzal, puszit nyomjon néhány sikítozó babafejnek vagy épp cukrot dobjon pár elsős nebulónak, akik vihorászva suhannak tovább a folyosón, hálás pillantással nézve Elenára. Hát igen, ez a mi Lenácskánk!
A Nagyterem ajtajához érve azonban megtorpan... Hiába volt bátor akkor, amikor felkérte a fiút, most olyan félelemmel dobja le a díszes cipőit a kőre, mint valami félős nyuszi. Elena! Mi ütött beléd? Ennyire csak nem lehetsz mulya! Vesz egy nagy levegőt, kifújja aztán belebújva a cipőibe, belibben a terembe.
A DÖK most is kitett magáért, fantasztikus lett ez a hely, a fekete-fehér kombináció tényleg nagyon jól néz ki, teljesen régi film hatást kelt Elenában. De nem is ez ami igazából először megfogja, hanem a... Jóságos ég! Mennyi cukorka! Csak nyeldes, dülleszti a szemeit a sok vérfagyasztó finomságra, aztán sikkantva egy picikét, elindul az édességes asztal felé, ahol rögvest fel is kap egy levágott fület és nagyban rágcsálni kezdi. No, de nem ezért jött, hanem, hogy Erikkel töltsön egy kis időt, a baj csak az, hogy eddig nem látta sehol sem a fiút. Na, akkor nézzük csak végig még egyszer! Vámpír, szellem, nyúl, hobbit, Alíz... Várjunk csak... hobbit? Jé, hát ez Erik! Örömködve szökdécsel közelebb a fiú hátához, aztán amikor már kellőképp közel ért hozzá, gyorsan befogja a szemét.
 - Naaaa, ki vagyok? - Kérdi hatalmas mosollyal az arcán, közben azért rápillantva a kvízre, ami a fiú kezében lapul. Hmm, kvízjáték... nem is hangzik olyan rosszul.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. október 29. 22:20
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 29. 20:50 | Link


Jelmez

A mai napon egy teljes kész, totális káosz volt... Mit káosz, inkább apokalipszis, csak a négy lovas hiányzott. Miután egy rellonos srác, bizonyos Dioméd volt oly édes, hogy elhívott, egész éjszaka gyomorgörcsösen gondolkoztam a jelmezemen. Nem is akartam eredetileg eljönni a bulira, egyedül meg biztos, hogy otthon maradtam volna, de így akadt valaki, aki elkísérjen, tehát már nem mondhattam le pánikolva. Amúgy sem lett volna az én műfajom, mert megaláztam volna vele a srácot, ami meg még rosszabb, saját magamat is. Szóval ötlettelen éjszakázással töltöttem az óráimat. Már világosodott, mikor elaludtam, de csak pár órát töltöttem ezzel a haszontalan elfoglaltsággal. Utána még törtem a fejem egy darabig és végül sikerült rájönnöm  egy egész jó, ám annál inkább necces jelmez ötletére. Harley Quinn, a kissé pszichopata, ex-pszichológus bohóclány karaktere kedves volt a szívemnek régebben, ezért töltöttem az egész délutánomat azzal, hogy összeharácsoljam a kellékeim. Azt hiszem, a végeredményért megérte dolgoznom, mert szinte magamra sem ismertem első pillantásra. Persze, ha valaki jobban megnézett, akkor a szőke haj és a rengeteg fehér arcfesték alatt megtalálhatott engem is. Azért nem ártott figyelni. A mai nap abban tért el a többitől még, hogy túlságosan is izgultam ahhoz, hogy elkéssek. Nem, nem a fiú miatt, vagyis nem csak miatta, hanem leginkább azért, mert nem szerettem a tömeget és ha tehettem, kerültem is. Ma viszont a tömeg közepébe készültem, ami nagyon nem volt rám jellemző. Szedtem a lábaim a nagyterem felé, néha rácsodálkozva arra, hogy mi olyan jó a sok pókhálóban. Utálom a pókokat. A tömeget is. Fuj! Megráztam a fejem, majd nem messze a nagyteremtől megtorpantam és mély levegőt véve a falnak döntöttem a fejem és vártam. Remélem, hogy Dioméd nem gondolta meg magát, mert én egyedül oda be nem megyek...
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 29. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. október 29. 21:17 | Link

Anthony

Jelmez


Nem értem magam. Az egyik pillanatban még a szobámban ücsörgök és a kutyámat nyomkodom, a másik pillanatban pedig már a tükör előtt ácsorgok és éppen kisminkelem magam. Nagyon megváltoztam nagyon rövid idő alatt és ez nem csak engem rémített meg, hanem anyát is, akinek írtam még a múlt héten. Nem számítottam olyan nagy rácsodálkozásra, végül is mindenki változik, de nekem nem kellene. Főleg nem olyan irányba, hogy a múlt hónapban több időt töltöttem a rellonoskkal, mint kellett volna. A franciaországi kirándulás is pont egy sárkánylánnyal történt, anyámék pedig még mindig nem tudtak róla. De ha megtudják, olyan balhét csapnak...
Most viszont érezzük jól magunkat, nem gondolunk az otthoniakra, csak Anthony-ra, a nagyteremre és varázsoljunk már az arcunkra egy kis halloweeni hangulatot. A szám harapdálása nem tartozott éppen a jó hangulat-varázsolásomhoz, de kezdtem kicsit izgulni. Segítettem ugyan a DÖK-nek, viszont nem éreztem úgy, hogy olyan túl sok mindent csináltam volna. Mire leértem a fiúhoz, addigra már a diákok többsége beszállingózott a nagyterembe, a többiek pedig páronként siettek le a lépcsőn, nehogy lemaradjanak valamiről. A fiú elé érve rámosolyogtam a partneremre és nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen aranyosan néz ki ebben a jelmezben.
- Én is - bólintottam a kérdésére és most már sokkal készségesebben fogadtam el a felém nyújtott kart. Smaragdjaim a nagyterem ajtaját fürkészték, miközben magamon éreztem a fiú tekintetét. Megmozgattam a vállaimat, megszorítottam az esernyőm nyelét és újra a fiúra néztem.
- Köszönöm. Jó jelmezt választottam, jól áll neked - mosolyodtam el újra, a kérdésére viszont megráztam a fejem. - Az meglepetés, nem mondok semmit.
Lehet, hogy nem hangzott titokzatosnak, de én még is annak éreztem a válaszom. Nagyon kíváncsi voltam a véleményére, amikor majd belépünk a terembe. Sóhajtottam egy nagyot, bólintottam és lassan előreléptem. A hasam ugrott egyet, amikor beléptünk a terembe. Minden fekete-fehér volt, ahogy megterveztük, de még így is rémisztő valamennyire. Ez jó estének ígérkezik.
Hozzászólásai ebben a témában

Mészáros Gréta
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Adjunk a pletykáknak! :D
Írta: 2014. október 29. 21:20
| Link

Dwayne Warren
Jelmez


Megint itt van ez a bizarr, ünnepnek nem igazán nevezhető dolog, a Halloween. Bevallom, sosem ünnepeltem, nálunk otthon, az Alföldön nem igazán szokás az ilyesmi, de itt a kastélyban eléggé nagy hagyománya van a dolognak, mert eddig minden évben megrendezte a DÖK a programot. És idén végre rászántam magamat, hogy én is benézzek. Na persze nem egyedül, úgy nem igazán lett volna kedvem ácsorogni a sok-sok diák között, kísérőm is akadt, aki nem más, mint a helyettesem, Dwayne. Nem vagyok az az über társasági lény, ha tehetem, inkább egyedül olvasok vagy dolgozok, de be kell látnom, hogy néha nekem sem árt egy kicsit kikapcsolódni.
Szóval így esett, hogy ma egy csontvázszerű lénynek öltöztettem magamat. Nem egy erős oldalam a sminkelés, de mivel Dwayne azt mondta, hogy ő bizony csontváz lesz,úgy gondoltam stílszerű hozzá igazítanom magamat. Sokáig kísérletezgettem ezzel a festegetés dologgal, de végül csak sikerült úgy alakítanom, hogy jó legyen. Amikor felöltöztem rendesen ebbe a jelmezbe, elindultam szép lassan lefelé a nagyteremhez. Időben voltam, nem szokásom se késni, se órákkal hamarabb odaérni helyekre, és ezen jó szokásomat igyekeztem most is megtartani.
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2014. október 30. 23:47
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Adjunk bizony!
Írta: 2014. október 29. 22:30
| Link

Mészáros Gréta

~ Jelmez ~


Az ő hazájában komoly hagyománya van ennek a jeles, őszi ünnepnek, így az itt töltött évek alatt ez az alkalom, hogy határozottan otthon érzi magát. Nem tehet róla, a faragott tökökhöz, a beöltözéshez, a hányásig zabált édességekhez a legkellemesebb gyermekkori emlékei kötik, ezt le sem tagadhatná. A Halloween azon ünnepek közé tartozott, amin összegyűjt a környék a kötelező tökkiállításra, disznóval való iszapbirkózásra és evőversenyekre, hogy este végül féktelen csokievésbe tokolljon az egész. Áhhh, drága Wisconsin, éljen Amerika...
Így le sem tudná törölni a vigyort arról a szőrös képéről, ahogy a Nagyterembe igyekszik, bájos kolleginája oldalán. Egész gáláns lovagként kérte fel neki pár nappal korábban, hogy ha nincs jobb dolga, jöjjön már vele el, mert ez mégis jobb, mint a semmi. Elvégre neki különböző szakmai- és magánéleti okokból kötelező a megjelenés. Illetve a tökevet sem hagyná ki sosem.
A jelmezválasztásban, mint mindig, megcsillogtatta fényes kreativitását. A göncre még hetekkel korábban akadt, amikor a lányával vásárolt, az egész egyrészes pizsamaszerűség pedig annyira nevetségesen szürreálisan hatott, hogy muszáj volt megvennie. Előnyi persze bőven akadnak a dolognak, a ruhába varrt tágas zsebekben minden elfér, amire szüksége lehet, hogy elviseljen egy ilyen tinibulit, ezekről azonban jobb, ha nem tud a nagyérdemű.
   -  Amikor kissrác voltam, mindig medvének öltöztem. Mármint mindig. Nem t'om miért - magyarázza Grétának beljebb gyalogolva, félvállról - Oszt' egyszer Frank bá' kicsit többet ivott és ténylegesen medvebocsnak nézett, képzelheted, vadász az öreg meg eléggé gyengén lát. Majdnem kilőtt trófeának.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 29. 22:31 | Link


~ A JELMEZ ~


Minden vért levettem a jelmezemről a végére, sőt, gyorsan csináltam két babát is, amit magammal vonszolhatok. Ahogy felöltöttem a nagymamám varrta csipkeruhát, s arcomra egy kis smink - no meg pár jótékony bűbáj - segítségével gyakorlatilag egy álfeketelyukat varázsoltam, elöntött az a bizarr várakozás. Cipőm egy kis topánka volt, s bekerült a világos, ijesztő kontaktlencse is a pislogóim elé. Hajam hófehér volt, szám halovány, s a két összevarrt babával a kezemben úgy néztem ki, mintha én lennék a harmadik baba, csak nagyban és élőben. Vagyis... mozgóban.
Elégségesnek tituláltam a szerelésem, így hát kiléptem a Rellon klubhelyiségébe, ahol a különböző ijesztő - vagy gagyi - jelmezbe bújt háztársak csapatokba verődve beszélgettek. Egy pillanatra elnémult pár csoport, ahogy meglátott engem. Na, nem a jelmezem miatt - az már volt sokkal jobb is, mint idén -, inkább a tekintetem volt az oka.
Daviddel úgy beszéltük meg, hogy bent a teremben megtaláljuk egymást; közöltem vele, hogy a thesztrálsimogatásra mindenképpen ki akarok érni, így hát igyekezzen, de hát ki tudja...?
Ahogy beléptem a terembe, megláttam, hogy valamennyien fekete-fehérek, sőt, az egész nagyterem az volt; a lámpások, az asztalokon lévő bizarr sütik és cukrok... minden. Szemem felcsillant, ahogy megláttam a beöltözött alakokat, volt köztük igazi bálozó és páran, akik palira veszik az egészet - de a lényeg az, hogy most mindenki jelmezbe bújt, mindenki adózik egy kis időt a halálnak és az ijedtségnek, ez pedig gyönyörrel tölt el engem. A halál, maga ez a rejtélyes fogalom, ilyenkor van a legjobban az emberek tudatában, de ők ezen is csak szórakoznak; s számomra ez az igazán érdekes és felemelő, hogy az emberek félnek az elmúlástól, ezért kinevetik. Nem is tudják, hogy a halál minden kis sarokban ott van, minden eldugott szobában és minden tekintetben; a halál lehetőségét azóta magunkban hordozzuk, hogy megfogantunk, sőt, még előtte is, hisz anyáinkban és apáinkban is benne volt a halál, úgy, ahogy az ő anyjaikban és apjaikban is. Ez benne a csodálatos. Hogy a halál a részünk, és mégis félünk tőle, ünnepeljük azt.
Ahogy ez végigfutott az agyamon, s átjárt egy belső, földöntúli öröm eme eszmefuttatás nyomán, az oldalra tolt asztalokhoz sétáltam, s vettem egyet a szemcukorkából. Szemem a tömeget pásztázta a Rellonos terelőt keresve, s a többieket nézve. Halloweenkor mindenki olyannak öltözik be, ami a lelke legsötétebb részéhez közel áll. Gyönyörű nézni, ahogy a különböző arcok megkapják a legszélsőségesebb, legsötétebb formákat. Ámulattal adózom a Halálnak.
Pont úgy, mint az életnek is.
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2014. október 29. 23:10 | Link

Keiko
jelmezünk


Egészen kezdek beleszokni abba, hogy a beöltözős estek előkészületeként hosszú perceken keresztül mozdulatlanul, csukott szemmel tűrjem, hogy valaki kipingálja az arcom, legközelebb megpróbálkozom vele én magam, ki tudja, a végén még kiderül, hogy erre születtem. Elégedetten bámulom enyhén kifehérített arcomat a tükörben, míg kedves unokahúgom az öltözékemet igazgatja. Nem erősségem a türelmes egy helyben ácsorgás, és valahogy mindig mindenem útban van, szerintem már rég kész lehetnénk.
- Jól van, na, már mehetnékem van – morgolódok nem létező bajszom alatt, és felsóhajtok, amikor az elcsúszott csokornyakkendőn is igazít még egyet, végül szélesen elvigyorodom, amikor meglátom a két szerkót együtt. – Elég frankó, kitettél magadért, kuzin! – nyomok egy puszit a homlokára, de rögtön eszembe jut, hogy nem az volna az elsődleges cél, hogy még indulás előtt lenyalogassam a púdert az arcáról.  
Az persze nem kérdés, hogy mehetünk- e, nem is tudom, mióta várok arra, hogy megnézhessem, ezúttal mit alkotott a fenomenális DÖK-ös brigád, és nem csalódom, már az nagyon király, hogy két csontváz várja a belépőket a nagyterem hatalmas ajtaja előtt.
- Aztamindenségit! – így, egyben. Nincs időm azonban sokáig tátott szájjal bámészkodni, Keiko kézen ragad, és beljebb vonszol, közben a jelmezről jelmezre kapkodom a fejem és… minden fekete-fehér? Hát, ez fantasztikus! A felém nyújtott süti már kevésbé. – Bleh, fúj, tényleg az – húzom el undorodva a számat, igen élethűre sikeredett ez a cucc. Elveszem azért a lánytól, és beleharapok, mert ilyen marha bevállalós csávó vagyok – nem –, és ki gondolta volna, csak látványra gusztustalan.
- Te jössz, mondjuuuk… ott, azt. – Mutatok rá egy elég természetellenes színű itókára, amiben úgy tűnik, még úszkál is valami. Nem túl bizalomgerjesztő!  
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. október 29. 23:16 | Link

Losonczy kisasszony
Jelmez

Tudjátok milyen az, mikor az asszony sikítófrászt kap tőletek? Én nagyjából 5 perce szembesültem ezzel a dologgal, mikor beállítottam hozzá a Levita toronyba. Már út közben is elhúzódoztak előlem az emberek, hát a fene nem érti őket, egyet se ettem még meg, akkor meg mi a frász bajuk van? Na mindegy is. A toronyba felérve két kisebb lány konkrétan visongatva szaladt el előlem, hát komolyan, ott már kezdett kicsit elkapni az ideg. Aztán még az Alkot-lakból is menekülnöm kellett. Homályosan, de láttam Runa arcán az ijedtséget, meg hallottam a sípoló lélegzetvételt, szóval megelőztem a bajt és villámgyorsan csapódott mögöttem a szobaajtó, még mielőtt megint a plafonnak lapulok. Csukott nyílászárón keresztül megbeszéltük, hogy ő lehet inkább itt maradna, de én attól még menjek. Hát, rendben van.
Kicsit problémás a kilátás ebben a hacukában, nem nagyon szokásom fejemre húzott valamikben szaladgálni túl sűrűn. De most erre az egy estére igazán elviselhető. Ha valaki rám néz, akkor egy egészen magas, arc nélküli, öltönyös manust láthat, rózsaszín nyakkendővel. Halál komolyan. Felvettem azt az átokverte darabot, hogy egy kicsit nevetségessé tegyem magamat, ha már az arcom nem látszik. Úgyse tudják, hogy ki a frászt rejt ez a felettébb szokatlan maskara.
Amint belépek a nagyterembe, valahogy elönt a nyugalom, hogy minden fekete és fehér, legalább nem látszik, hogy milyen színt aggattam a nyakamba... Na akkor, ha már a vacsorát sikerült kihagyni egyéb okok miatt, akkor most ideje lenne tápolni valamit. Mielőtt sikerülne elérnem az asztalt, valamibe beleütközök. Ejj, nem szép dolog, hogy egyesek útakadályokat pakolnak ki a többiek elé. Hoppá, hogy nem valami rossz tréfának mentem neki, hanem egy lánynak. Runa-féle szabványméret, töpörtyű, alig látszik ki a földből a drága. Ez ciki.
- Hopp, ne haragudj. Nem látok normálisan ebben az izében - természetesen mindig könnyebb a körülmények áldozatának tettetni magunkat, mint bevallani, hogy balfékek voltunk. Remélem azért nem pipul be nagyon, hogy majdnem elbuldózereztem.
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2014. október 30. 00:47
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. október 29. 23:50 | Link

Csábos büntetés – Halloween-i bál Mr. Adam Kensingtonnal /még a nagyterem előtt/
~Jelmezesdi - csak halványkéken képzeld el~

Szíve valahol a torkában dobog, ez nem kétséges; szörnyen izgul, pedig nagyon figyelt minden apró részletre. Igaz, akadt egy kis intermezzo- Greg úgy fél órája insta szívrohamot okozott neki és majdnem felvisított, mikor megpillantotta őt a szobája ajtajában… aztán Greg bevágta az ajtót és elillant Runácska nagy csalódására. Jó jó, így is pityergett egy kicsit, rondán megijedt az igen hatásos és jól koreografált jelmeztől, melyet kedvese alkotott magának, és újra kellett sminkelje magát. Nagy feladata volt, így alig tíz percet hagyományozott a női praktikák űzésére. Ma estére el kellett hívnia Bogolyfalva legmisztériumosabb személyét, Adam Kensingtont. Enyhe idegbaj környékezte persze ennek előéletét is, ugyanis egy héttel ez előtt, a könyvtár előtt ráejtett egy laza stócnyi könyvet Michelle Angelique Saint-Venant lábára, mit a rellonos proprefekta egy kiadós büntetőmunkával honorált neki a hangos leszidás után csípős nyelvezettel körítve. A feladat az lett, hogy hívja el a falu rejtélyes férfiját az iskolai bálra mint párját, és táncoljon vele egy dalnyit. Mondani sem kell, Runa holtra váltan fogadta az ítéletet, mert rebesgették, hogy aki Kensington közelébe megy, fura élményben részesülhet, feláldozzák (egyeseknek vad a fantáziájuk), vagy éppen átmossák az agyát, ilyesmik (Runához a vérszívós rész, ha van is ilyen közszájon, nem ért el nem is oly’ meglepő módon).  Nem csoda, hogy remegve botorkált le három nappal ez előtt a faluba, naplemente után (Michelle kikötötte, hogy csakis akkor mehet le hozzá és a birkaakaratú kislány nem ellenkezett), kért útba igazítást a Kensington rezidenciához, s végül kopogtatott be az ajtón. Valószínűleg festményre illő lett volna az a fej, amit Adam vágott, mikor a százhatvan centit súroló törpe negyedikes fiatal hölgy előadta, mi szél fújta erre (saját elemi mágiáján kívül), és mit szeretne kérni tőle vadidegenül, látatlanban. Készített azért szépen dekorált, aranyos szegélyű meghívót és gyöngybetűkkel vésett rá egy protokoll báli meghívószöveget. Az utóiratba pedig belefűzte, hogy ha Adam szíve megesik rajta, örökké hálás lesz neki. Naiv naiv kislány, sosem érzi a vesztét, csak mikor már túl késő van. De végül is megnyerte a rejtélyes idegent bizarr ügyével (még maga is beleszédült, hogyan sikerülhetett a malőr), s most, negyed órával a bálkezdés előtt zavartan, kétségektől és szörnyű lámpaláztól gyötörve lépked le a Levitából a nagyterem felé vezető lépcsősorokon.
Cipellői aprókat koppannak,  hosszú, földig érő ruhája pedig egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább idézi Maria Antoinette-et. Runa nem tud ijesztgetni, így inkább kezelte az egészet egy egyszerű farsangi beöltözősként, akár megszólják érte, akár nem. Még a haját is fehérré varázsoltál a szobában Lyrával némi ügyködés és szerencsétlenkedés árán, sőt göndör csigákba rendezték az egész hajzuhatagot, hogy ne szükségeltessen a kényelmetlen paróka. Fúj, régen abban termett meg a tetű, nem kér belőle, nem higiénikus. De nos, ezt félretéve, ruhája a nagyon halovány acélkékre hajaz, széles, földet seprő darab jó erős fűzővel ellátva- Ádámot rávette, hogy elmenjenek egy pécsi kölcsönzőbe, amit nagybátyja elég jó hírű és elérhető árú jelmezes boltként adott elő, hogy onnan válogathasson kedvére, és végül ez lett belőle. Lehetett volna rosszabb, mondjuk múmia, vagy az isten tudja, milyen bizarrságokat árultak még ott. Persze akadt klasszikus, mint a vámpírlány, meg a vérfarkaslány imázsa, de egyik sem vonzotta, maradt ennél az egyszerűbb, nem rémisztő, de nagyszerű, hozzá illő koncepciónál.
Kezdés előtt tíz perccel járnak, végre elérte a nagyterem bejáratát. Illik megvárnia Adamet- végül abban maradtak, hogy itt találkoznak, mert a kis ostobácska levitás kislány elújságolta kéztördelés közepette, hogy földig érő ruhában nem túl vicces átseperni a fél falut, majd ismét fényezni rajta egyet a kölcsönzött ruha aljával, így praktikusabb volna itt összefutniuk.
~ Nem jön el… Nem jön el és keresztre leszek feszítve. Édes Istenem, bocsáss meg, ha légpajzsot húzok Michelle ellen, de ha megtalál, ízekre szed. Jézuskááám, mi van, ha Mr. Kensington mégis eljön? Nem túl őrült ez a ruha? A végén még leégetem az arcáról a bőrt, amilyen szerencsétlen vagyok. És még a tánc sem megy. Greg is minek hagyott ott? Anyuuuu….. ~ Mindebből a külvilág felé annyi látszik, hogy arcára kiült az idegesség, bár ezzel elvegyült már egy nagyfokú izgalom is, hiszen látja érkező társait és azok ijesztő jelmezeit, ez felviszi kicsit az ő adrenalin szintjét is. Viszont a kéztördelése az olyan alap dolog, sőt egy adott ponton felhagy ezzel is, csak egyik kezét tördeli magányosan, a másikkal meg egy lelógó hajtincsét kezdi csavargatni szája szélének rágcsálása közepette. Még mindig borzasztóan udvariatlannak érzi, hogy rátört egy vadidegen falulakóra, de… hát igen, önmagának is be kell már vallja, hogy azért izgalmas, hogy elfogadták a meghívását egyből, sőt meglepő, rejtélyes is némiképpen. Nagyon elkezdte fúrni az oldalát, kicsoda is ez az Adam Kensington, mi fán terem és miért ódzkodnak tőle egyesek, mások meg állatkerti látványosságként beszélnek róla, megint más meg vállat von a hallatán- már akik ismerik, természetesen itt most csak róluk van szó, kategorizáláskor.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. október 30. 00:35
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 30. 00:04 | Link

Cyanne


 Igen, ez az "úgy beszéltük meg" dolog nem pontosan úgy volt, mint ahogy azt a kisasszony elő akarta adni a jónépnek. Leginkább közlésszerű információ-csere volt, amikor közölte, hogy na akkor itt meg itt és ekkor meg ekkor, no meg persze igyekezzek ne szégyent hozni rá és a Rellonra. Hát ezzel nem lesz gond, azt hiszem. Már jó ideje kinéztem magamnak ezt a pompás színészt, akit most le fogok utánozni, mert hát valljuk be: valahol azért rajongója vagyok Jack Nicholsonnak és a Ragyogásban pedig páratlanul alakított.
 Régen nem csináltam már ilyen aprólékos munkát, mint amivel most előrukkoltam. Reméltem, hogy Nina is eljön erre a bálra és láthatja, ő biztosan értékelné - holott nyilvánvalóan nem jönne oda hozzám csak azért, hogy ezt a tényt közölje velem. A tükör előtt a mosolyom egy pillanatra megfagyott ezen felismerés végett, de nem tartott sokáig. Tovább folytattam a póló nélküli festői tevékenységemet és a végeredménytől határozottan elégedett voltam. Na igen, Jacknek aligha voltak sebek mindenütt a bőrén, és tetoválásra sem emlékszem a hátán, de ez most így jött ki, ő sem lehet tökéletes. Egy fekete-piros-átmenetes kockás inget vettem fel karakterhűen, hozzá valami sötétebb színű farmert, mindezek tetejére egy hózentrógert, elegánsan könyékig feltűrtem az ingem ujját, cipő, fejsze a kezembe és elindultam. A fejsze valódi és eredeti volt, azonban egy védőbűbájjal fel kellett szerelnem, nehogy valaki tényleg gyilkolászni akarjon és pont az én műtárgyammal, tehát amíg teljesen élesnek hatott az éle, addig az szinte teljesen tompává avanzsálódott a varázslat hatása miatt. A klubhelyiségben ácsorgó érdekes vagy épp szánalmas öltözetű emberekre csak egy szemöldököt felhúzós pillantást vetettem, és bár nem tudtam, hogy Cyanne társam milyen benyomást gyakorolt szegényekre, én is valami hasonlót váltottam ki azokkal a félelmetesen jól sikerült műszemöldökkel.
 A Nagyterem előtt lévő dobozra fel volt tüntetve, hogy a jelmezverseny nevezői, és voltam kellően büszke az alkotásomra, hogy ásatag betűkkel felvéstem a nevem meg az egyéb információkat egy papírra és laza csuklómozdulattal beadtam a jelentkezésemet én is. Beljebb érve a hangulat egyre jobban tetszett, mert végre nem egy olyan rendezvényre tettem be a lábam, ahol pingvinkosztüm van és a lányok báli ruha szépségversenyt rendeznek. Nem. Ez itt most halál és vér. Csodálatos. A fejszémet magam elé tartva hasítottam utat személyemnek egészen Cyanne hasonlóan eredeti jelenségéig, ahol hátulról jobb kezem ujjai a lány nyakának finom bőrére csúsztak, majd hátrálva egy lépést vártam a reakcióját és hogy végre szemből is megcsodálhassam a terelő-társam öltözetét.

a jelmez (a fejsze azért ennél életszerűbb) és az arc, amit magam maszkíroztam.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 30. 07:25
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Halloweeni összejövetel
Írta: 2014. október 30. 01:24
| Link

Miss Katie Runa Blackwood
a barokk tünemény
- megjelenésem -

Igazság szerint egy kissé csalás az, ahogyan beöltöztem erre a halloweeni bulira, ugyanis a külsőm csaknem egy az egyben a 150 évvel ezelőtti önmagamat tükrözi. Olyannyira így van, hogy pontosan ugyanezt a klasszikus, elegáns, fehér inges, óraláncos, fekete, mellényes összeállítást hordtam anno a viktoriánus korban. Most pedig csak elővettem a szekrényből és magamra kaptam. A különbség az akkori és a jelen külsőm között egy részről a hajam, amelyet most érdekességként levágtam félhosszúra, hiszen nappali pihenésem alkalmával majd úgyis visszanő; más részről egy arany pecsétgyűrű az ujjamon; harmadrészről pedig a kerek lencsés napszemüveg, amit szintén különlegességnek szántam, hogy legyen egy kevés steampunkos beütésem.
Légies lépteimmel megérkezem arra a folyosóra, amelyből a Nagyterem nyílik. Napszemüvegem takarásából pillantok végig az ünnepségre igyekvő, színes társaságon, miközben tekintetemmel a lánykát keresem, aki meghívott a rendezvényre. Meg kell valljam, valóban meglepett ezzel. Egy kicsit. De nem túlzottan. Ugyanis annyi bagolyköves diákkal volt már dolgom, hogy igazából szinte mindent kinézek belőlük. Merész egy banda. Szóval az a bizonyos festmény az arcomról, ami azt a pillanatot örökítette volna meg, mikor Runa megjelent nálam, valószínűleg nem mutatna nagyon más képet az ábrázatomról, mint amilyen mindig. Ezzel a nyugodt kifejezéssel pásztázom most a folyosót sötét lencséim mögül, hamar kiszúrva a várakozó kisasszonyt.
Odasétálok hozzá, elé állok, jócskán fölé magasodva, és leveszem a napszemüvegemet, zakóm belső zsebébe csúsztatva, hogy régi fényű tekintetemet rávethessem, miközben egy mély, úrias biccentéssel üdvözlöm, némán. Mozdulataim egyáltalán nem teátrálisak, bár a ma szemlélőjének némileg annak tűnhetnek. A leányzó mellé lépek, és könyökömet oldalra nyújtom neki, hogy belém karolhasson. A barokk hölgy és az Ő viktoriánus kísérete. Szép kis páros vagyunk.
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 30. 08:52 | Link

Várkonyi tanár úr



Nem, nem, nem, nem!! Ez nekem nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy akárcsak egy lépést is megtegyek, be a Nagyterembe. Nem is tudom mit képzeltem. Olyan hülye vagyok, maradtam volna a Levita toronyban... Úgyis szinte mindenki itt van, én meg egyedül lehetnék ott. EGYEDÜL. És nem tömegben. Nem... Én erre nem vagyok képes. Bocsi Dóri, de ez nekem nem megy. Túl sok itt az ember. A csuklyát még jobban a fejemre húzom, hogy még inkább ne látszódjon az arcom, s már fordulnék is meg, azonban valaki letarol, nekemjön, én pedig elesem. Vagyis csak esnék, ha az illető nem fogna meg. Szinte már görcsösen szorítom, úgy kapaszkodom a férfi karjában, mintha alattam valami mélységesen mély szakadék tátongana, s az lenne az egyetlen, mi visszatartana a zuhanástól.
Pár másodpercbe beletelik, mire eljut az agyamig, hogy mit is csinálok, és talán el kéne engednem az ismeretlen karját. Ezt is teszem, s még két apró lépést is hátrálok a tanerőtől, de nem nézek fel rá, jó szokásomhoz híven csak a padlót bámulom, s idegességemben a jelmezem újjának szélét szorongatom. Mintha valami rosszat tettem volna, és rajta kapott volna ez a tanár, s most a kivégzésemre várnék. Akarom mondani a büntetésemre. És én tényleg úgy érzem magam, pedig semmi okom nem lenne rá.
- Nem, j-j-jól vagyok... - megint az a fránya dadogás. Mióta itt vagyok egyre többször dadogok, talán a hirtelen környezetváltozás, és a sok ember miatt. Vagy nem tudom, de azt tudom, hogy már elég rég dadogtam ennyit, mint most az elmúlt néhány napban.
-  Én... Én Kiara vagyok... - egy tanár... Miért pont egy tanárral sikerül összetalalkoznom már rögtön a bál elején... Nem maradtam volna sokáig, de így talán kénytelen leszek még egy ideig eltűrni az embereket magam körül, mert azért egy tanárt faképnél hagyni illetlenség lenne.
Utoljára módosította:Németh Kiara, 2014. október 30. 08:54
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. október 30. 12:00 | Link

Mihael G. Saint-Venant
jelmez

Az ujjaim ütemesen dobolnak a térdemen, miközben a szekrényajtóra akasztott jelmezt bámulom. A sminkkel már kész vagyok, csak bele kéne bújnom abba a ruhába, és elindulni, a végén még lemaradok az egészről, akkor aztán megérte ez a tépelődés. Ingerülten fújtatok egyet, majd még egy percnyi tétlen ücsörgés után felpattanok. Óvatosan simítok végig a tüll szoknyán, és ellenőrzöm a tükörben, nem mutat- e túl sokat, mert hát, lássuk csak be, ez nem az a jelmez, amiben a férfi családtagok szívesen látják lányukat. De sikerült megoldanom a problémát, megkönnyebbülten forgok körbe, hogy aztán elvégezhessem az utolsó simításokat: a konty, a tiara, és a vádlim köré tekeredő fekete szalag hiányzik már csak.
Még akkor sem vagyok teljesen biztos magamban, hogy jó ötlet- e ez az egész jelmezesdi, amikor elindulok a buli helyszíne felé, de… igazából mindegy, már nincs visszaút. A vacsoránál kaptunk egy kis ízelítőt a díszletből, ami már akkor is elég látványos volt, most viszont… lenyűgöző. Amúgy is olyan jó hangulata van ilyenkor a kastélynak, bár kifejezetten bosszantó tud lenni, amikor egy kétperces út alatt háromszor kapsz mini-infarktust, ugyanakkor e nélkül nem lenne az igazi.
A legkülönfélébb jelmezekben sereglenek folyamatosan a diákok innen-onnan, és már egy kisebb tömeg vár a Nagyteremben, amikor a két csontváz mellett belépek a helyiségbe. És hirtelen eltűnik minden szín, fekete-fehérben pompázik minden. Elmosolyodom, és szinte azonnal méltatlankodó grimasszá is változik, amint egy kisebb lökést érzek a bal vállamnál. Oké, lehet, hogy nem az út kellős közepén kéne letáboroznom bámészkodni, de azért kikerülni az embert nem túl megterhelő feladat. Lassan, ráérősen sétálgatok végig az asztalok között, az édesség és italfelhozatalt lesve, némelyikbe belekóstolva, bár a fülsütit csak felemelem, aztán fintorogva vissza is teszem a többi közé. Ötletes, de nem túl bizalomgerjesztő.
Fél szemmel az érkezőket figyelem. Óriási, milyen színes a felhozatal jelmezek terén, persze a klasszikusok is megtalálhatók, hol kreatívabb, hol egyszerűbb megoldásban. Szinte mindenki párral érkezik, kezdhetem rosszul érezni magam, amiért különcködök, és nem öltöztem össze senkivel?

Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 12:08 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

Bírom ezeket a beöltözős bulikat, be kell, hogy valljam. Kissé felidézik a gyerekkoromat, habár nekem a meseszereplős volt az első beöltözős dolgom. Nálunk jégvarázslóknál ez nem divat, maximum a jelmez nélküli (értsd: pucér) party. Tetszik ez az ország, ez az iskola, és a csajok. Ó te szent jegesmedve, ezek a csajok! Már ha rájuk gondolok is tűzbe jövök. Hahh. Van is három kis barátnőm Karinán kívül. Csaj egy, csaj kettő, csaj három... No, tudom ám a nevüket, Catherine, Alíz, meg Anna. Remélem ez csak a kezdet.
Aztán erre a bulira összeszedtem egy dögös, most figyelj, mestertanonc csajszit. Jaj azok a szemek! Meg az a száj! A testéről nem is beszélve, ami, mint egy szobor, olyan precizitással van kidolgozva. Hamar felkértem partnernek, azzal nem is törődve, hogy lett volna három olyan partnerjelölt, akiknél a csókért meg sem kell küzdenem az este folyamán...az nem lenne az igazi.
Természetes, hogy nem én választottam jelmezt. A menyasszonykám tette a javaslatokat. A nagy fenéket fogok pávának öltözni! Iskolánk szabályzatának megfelelően a minimális ruhamennyiséget felvettem, ez egy boxer volt, amit teljes mértékig eltakart a profin rám operált anyagdarab. Kék és zöld színekben pompáztam, leginkább azután, hogy megkaptam a testfestésemet - gondolhatjátok, mennyire élveztem -. A hajamba is ágak meg levelek kerültek, a tükör előtt meg már bókoltam Az erdő urának.
Kicsit elfeledkeztünk az időről, kapkodva csúsztam végig a folyosókon a magam elé fagyasztott úton. Ismét sokakat fellöktem, de nem izgatott. Még a nagyterem előtt megálltam, kék hajamba túrtam, és felmértem a terepet. Nagyjából minden lány párral volt odakint, de az ácsorgók között nehezen jöttem rá, melyik lehet Grace. Odamentem kettőhöz is, akik nevetve közölték, hogy ők nem azok, míg végül megtaláltam a páromat.
- Reméltem, hogy itt leszel. Dögös vagy - villantottam rá ezerwattos mosolyt. - Minek öltöztél? Én az erdők ura vagyok - mutattam végig a "ruhámon". Ezután kinyújtottam a karom, hogy belém karolhasson, és fejemmel az ajtó felé intettem, hogy mehetünk-e.
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 12:16 | Link

Jelmezem

Az utolsó jelmezes beöltözés óta nem igazán rajongtam az ötletért, hogy egyedül elmenjek a partira ami most a Halloween témájában készült el. Ugyan a DÖK tagjaként tudtam mire számítsak, de valahogy jobbnak tűnt akkor, hogy ne menjek el, ám nagy meglepetésemre elhívtak rá. Egy elsős srác volt a Navinéből és nagyon kedves volt tőle, hogy megkérdezett, így nem tehettem meg, hogy faképnél hagyom egy nemmel. Belementem a meghívásba és meg is beszéltem vele, hogy a Nagyterem ajtaja előtt találkozzunk. A bál napján újra éreztem némi izgalmat azzal kapcsolatban, hogy be kell öltöznöm. A ruházatomat eléggé könnyedén kiválasztottam pár hete, hiszen a Halloweenra nem kell más, mint egy kis borzongás. Végül egy ötvözve a gótikus és a viktoriánus ruházatot választva megtaláltam a megfelelő öltözetemet és elkértem otthonról egy hollót. Nem volt annyira nehéz beszerezni, anyám imádta a hollókat ami számomra nem volt meglepő már csak a vezetéknevünk miatt sem. A hajamat rendbe tettem és összefogtam, majd elkészítettem a sminkemet, ami eléggé ijesztő ábrázatot adott nekem ahhoz, hogy egy ideig a tükör előtt szemléljen a kinézetemet és a „vérző” foltot a vállamon. Nem volt rossz, sőt egészen kellemesnek mondható, de egy kicsit paráztam  milyen lesz a végeredmény a legvégén és azon, hogy mit szól majd hozzá a partnerem. A nyakamba akasztottam az anyámtól elkért holdköves nyakéket, aztán felkaptam a ruházatomhoz megfelelő kiegészítőket és a gótikus stílusú magassarkú csizmát, aztán még egyszer ellenőriztem magam a tükörben, majd elégedetten a végeredménnyel és a madárral siettem ki a részemről, bekukucskálva Laviához és egy „Búúú” kíséretében megrémisztettem őt. Kuncogva futottam ki a szobából, mielőtt leharapja a fejem, vagy rájön, hogy én voltam az. A lépcsőket sietősen szedtem, de azért vigyáztam, hogy ne dobjak egy hasast, vagy esetleg egy hátast a nagy rohanás következtében, mert az nem lenne szép. És nem szerettem volna megismételni azt az esetet ami... Felsóhajtottam és végignéztem a folyosón. Egyszerűen lehengerlő volt, tökéletes lett ahogy azt sejtettem. Biztosan megmondom a többieknek, hogy ennél szebb díszítést ki se találhattak volna, legalábbis az én véleményem szerint. Észrevettem néhány kint ácsorgó diákot, így én is ezt tettem, na és azt beszéltem meg Mattel, hogy ide jön majd, nem pedig bent várok rá. Nekidőltem a falnak és figyeltem az érkező diákokat, akik már a párjukkal jöttek. Lehet nekem is ezt  kellett volna megbeszélnem Mattel, de most már teljesen mindegy. Inkább felhagyva azzal, hogy ezen törjem a fejem, néztem a különféle jelmezeket. Volt néhány eléggé érdekes, de volt olyan is, ami ijesztő volt a számomra, így bőven volt nézni valóm, míg a hős lovagom, aki bekísér megérkezik. A jelmezeinket nem egyeztettük, de nem is volt akkor az eszemben, így reméltem sikerül nagyjából egyenlő stílusban megjelennünk. Ha nem, az sem zavart volna igazán, mert az a lényeg, hogy beöltözzünk. Észrevettem pár diákot a Rellonból akiket látásból, vagy éppen nem abból ismertem. Elmosolyodva sunytam le a fejem azon morfondírozva, vajon mi lenne, ha Lavi is megjelenne egy fiúval kéz a kézben. Elvileg ő is be fog öltözni, de nem tudtam kiszedni belőle, hogy miben jön el, sőt azt sem mondta el, hogy kivel jön el. Enyhén megráztam a fejem és felpillantottam, hogy Matt jön-e már, de egyenlőre nem láttam. Azonban még volt ideje rá, hogy megérkezzen, én pedig türelmes ember vagyok, aki tud várni.

Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 12:29 | Link


~ A JELMEZ ~


Egyszer csak ujjakat éreztem meg nyakam körül, s eszeveszetten hátracsaptam a két babával, amik egy srác elmaszkírozott arcában landoltak. Kis fáziskéséssel jöttem rá - csakis a szemek színéből - hogy ki is az.
- *******, David! - káromkodtam egyet, majd odafordulva a sráchoz még egy ütést mértem rá a két babával. - Remélem elhoztad a szülinapi ajándékom, mert ezért kárpótolnod kell.
Zavaromban megigazgattam a csipkeruhámat. Eddig nagyon kevés ember tudott engem megijeszteni, de a fizikális érintés a kulcs. Ezt nagyon kevesen tudják rólam - főként a nyakam érzékeny pont, gyűlölöm, ha hozzá érnek.
Ahogy kilestem Dave mögött a bejárat felé, megláttam egy igencsak hiányos öltözetben becsörtető lánybandát, akiknek combjuk, hasuk, meg úgy ám blokk szinte mindenük a kirakatban volt. Kissé megforgattam a szemem, és elhúztam a szám. Miért van az, hogy egyes lányoknak az egész csak arról szól, hogy megmutathassák az egyébként kevésbé előnyös testüket a másik nem képviselőinek? Egyszerűen... szánalmas.
- Ezeket sosem fogom megérteni. - böktem fejemmel a mellettünk elviharzó lányhorda felé. Közben éreztem, ahogy a szemes cukorka bizarr íze szétárad a számban.
Most, hogy lélegzethez jutottam az ijesztés és az érdekes lányok után, sikerült két lépést hátrálnom, hogy végig tudjam mérni terelőtársam jelmezét. S bár idegenkedem a fizikai érintkezéstől, mégis végigsimítottam a balta élén. A maszkja igencsak jól sikerült, és a ruhája sem volt rossz.
- A jelmezed nem is sikerült rosszul. - mondtam kimért hangon, s ez tőlem már hatalmas elismerésnek számított. Dave átment a rostán, nem fogok gyilkosan nézni rá az egész este alatt a jelmeze hanyagsága miatt. Hiszen a Ragyogás mégis csak egy alapmű, s bár kétlem, hogy túl sokan ismernék ebben a mágus-népségben, azért mégiscsak dicséretre méltó, hogy David ismer ilyeneket.
- Te is szereted Stephen Kinget? - kérdeztem egy kimért félmosolyt küldve felé, amolyan "cinkosul".
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. november 1. 10:23
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet