36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Évnyitó ünnepély
Írta: 2014. szeptember 19. 13:19
| Link

Az első diákok érkezése előtt alig fél órával végeznek a manó minden étellel, a díszítéssel. Minden készen áll, hogy fogadja a diákokat, a tanárokat, hogy elbúcsúzzanak az elmúlt évtől, és méltóképp köszönthessék az újat. Ez az évnyitó sok meglepetést tartogat majd, és a terem túloldalán álló igazgató reméli, hogy mindennek örülni fognak a gyerkőcök és a tanárok is. A díszítés idén kéket és bronzot ölt, a tanári asztal mögötti falon terebélyes zászlón büszkén tekinget körbe a szfinx, mely a pontverseny győztes Levita ház címerállata. Az asztalok felett kék és bronz gyertyák lebegnek, a falon a díszítés is a ház színeit viseli. A hosszú asztalokon étel még nincs, azonban maga a teríték is előcsalogatja a vágyat a vacsora iránt. Mindenki foglalja hát el a helyét, hamarosan kezdődik az ünnepély!


//Karakteridő: Október 1. 18:00 – 21:00, Szerepjátékosan: Szeptember 19 – Október 5. éjfél
Szálazás: Az évnyitó/záró esemény egy szálba kerüljön, azaz mindig az utolsó hozzászóláshoz szálazzatok. Köszönöm!//

Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. szeptember 19. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. szeptember 19. 13:45 | Link

Tanévnyitó.

* Eltelt egy újabb év, a fene se gondolta volna. Eris szokásos morcos tekintetével mered előre a diákseregben. A vonaton már átöltöztek a talárba, a bőröndjeiket az ünnepség alatt elviszik a hálókörletekbe. Nem is tudja, hogyan is fogadja a harmadévet Ombozi nélkül... A diákok nem éppen rendeződve tolonganak be a Nagyterembe, Kowai az első Rellonosok közt van, aki helyet foglalhat. Ez egy fontos ceremónia, az elsősöket ugyan még nem osztották be, de már most meg kell tudniuk, ki is itt a góré. A legjobb helyeket amúgy sem ildomos nekik átadni. Miután lestoppolta hátsójával a jól megérdemelt helyét, akkor tűnik csak fel neki a tetem díszítése és nyomban elkapja a hányinger. Ennyi kéket egy rakáson, mintha a szabad ég alatt lenne ez megtartva. Sötét szemeivel a nevetgélő társait pásztázza, akik a viszontlátásnak örülve mesélik egymásnak nyári élményeiket. Elfintorodik és inkább a zöldek asztalához gyülekező megmaradt terminátor-kviddiccsapat után kutat, ám leginkább a sámánt próbálja megtalálni. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Magányos? farkas
Írta: 2014. szeptember 19. 14:35
| Link

ÉVNYITÓ  kicsit az igazgató

Ismerős bagoly repül be a nyitott csárdaablakon, lábán levél, tollain meg a reggeli hideg pára. A férfi meg sem borzong, pedig talán mindenkit felébresztene legalábbis, ha nem a nedvesség, akkor a beáramló csípős reggeli levegő. Már felöltözve feszít a tükör előtt, a napi rendes penzum is megvolt, felülések és fekvőtámasz, amit itt a szobában tenni tud a kondijáért, meg a kockákért. Leoldja az igazgatói bagoly lábáról a levelet, miközben bekapja reggelijét, egy korpás kekszet, amit a madár jogos méltatlankodással fogad. Várkonyi rá se hederít, csak kibontja az üzenetet, az állat erre rikácsolva elrepül. Meglehet magában a véleménye a Várkonyi félékről, tisztelet mindig a kivételeknek.
Az üzenet, meghívó a mai évnyitó ünnepélyre, amiről nem tudni, hogy a diri udvarias, kecsegtető gesztusa vagy kedves búcsúajándék, hisz a férfi még mindig nem sejti, elfogadták-e az állásajánlatra beadott pályázatát. Őszintén szólva, a baglyot meglátva, azt hitte, most megtudja, de még nem jött el az ideje. Szótlanul tudomásul veszi, aztán a szekrényhez sétál, szemrevételezni a ruhatárát, van-e egyáltalán valami, amit ilyen alkalomra felvehetne. Talál egy fekete elegáns öltönyt, amit temetésekre szokott felvenni, igazából még csak egyszer volt rajta, mikor valami harmadik unokatesójának a második nagybátyja testvérének anyukája halt meg. Nem ismerte személyesen, de valahogy szeret temetésre járni, bár ritkán nyílik alkalma rá. Lehet, hogy a mai is egy hasonló nap lesz, gondol az est végkimenetelére, de aztán visszateszi a feketét és egy szép, de semleges szürke mellett dönt. Konzervatív fehér ing, egyszínű nyakkendő, tökéletes választás, gondolja elégedetten.
A nap további részében meglátogatja a konditermet, mert a testedzésből soha nem elég, megebédel a csárdában, legurít hozzá egy pohár félszáraz bort, aztán a szobájában kuksol és az asztrológiai jegyzeteit rendezgeti, javítgatja. Estefelé felöltözik és egyenletes léptekkel a kastély irányába halad.
Belépve a Nagyterembe, körülnéz. Tekintete elsőnek az igazgatón állapodik meg, biccent felé egy szívélyeset, felmutatva a Meghívót, s egy nála ritka mosollyal köszöni meg a gesztust. A terem díszítése nem ragadja meg, soha nem adott az ilyesféle sallangokra, de azt tudja, hogy Keiko is kék és hogy a házkupát a Levita nyerte. Elégedett ezzel, igen ez a jó szó. Büszkének talán csak akkor látnánk, ha a lánya rellonos lenne, de hát ez van, különösképpen ez sem izgatja. Pillanatnyilag helyet keres magának, ám a diákok közé ülni nem fog, a tanári asztalhoz meg még nem, hacsak nem hívják. Szemeivel Keikot keresi, de a lány még nincs sehol. ~ Késik ~ állapítja meg. Várkonyi szerint aki ő utána érkezik, az elkésett, mert azt tudnunk kell, hogy nem Zoltán igazodik az időhöz, hanem az őhozzá.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2014. szeptember 19. 14:48
Hozzászólásai ebben a témában
Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 19. 20:28 | Link

Évnyitó -  Iza
Ruha a dísztalár alatt. Cipellő

Jézusom már el is telt egy év? Mintha csak tegnap lett volna az előző ünnepély, ami nagyon jól megragadt az emlékeimben. Eddig még bele sem gondoltam, hogy már egy éve az iskola diákja vagyok, hát itt volt az ideje átgondolni, hogy mik történtek velem az elmúlt évben. Tanulmányilag nem teljesítettem olyan rosszul, mint amennyire vártam. Szerencsére sok tudást szereztem a Bagolykő előtti éveimben is, így nem kellett annyi energiát befektetnem az órákra való készülésre. A vizsgaidőszak eléggé húzós volt, de talán egy-kettő dolgozat kivételével elégedett lehetek. A legfurcsább az egészben az az, hogy a kék színű házam ellenére nem vagyok tanulás és könyvmániás. Sport terén talán egy kicsit csalódott lehetek, ugyanis jóval kevesebbet tudtam taekwondózni, mint azelőtt. Az új évben erre nagyon kell figyelnem, muszáj lenne javulnom és nem visszaesnem. Viszont elkezdtem kviddicsezni is, ami azért nyugtató számomra. Így legalább formában maradok és nem gyengülök el.
A szobámban fekve gondoltam át az év eseményeit. A szünetben sikerült hazamennem egy hétre Koreába, de aztán jönnöm is kellett vissza. Volt már jobb nyaram is.
Az órámra tekintettem és megállapítottam, hogy még bőven van időm. Felültem, majd újabb bambulás következett. Unatkozom. Mivel másba már nem akartam belekezdeni, elkezdtem öltözködni. Csinos akartam lenni, de azért azt sem szerettem volna, hogy a ruha furán mutasson a dísztalár alatt. Egy állcsipkés ruhát választottam, majd hozzá egy magassarkút. Ideje nőiesedni Dasha! A hajam simán, kiengedve hagytam, nem volt kedvem vele bajlódni.
Elindultam, kiléptem a szobámból és a közös szobarészlegbe mentem. Izával megbeszéltük, hogy együtt megyünk, bár nem mondtuk meg a találkozásunk helyét. Nem voltam biztos, hogy itt, a mi tértágítóval ellátott szobánkban van-e még, ezért logikusabbnak véltem a nagyterem ajtaja körül megvárni. A süveggel a kezemben elgyalogoltam a nyugati szárny legnagyobb terméhez. Az ajtóhoz közel megálltam és elkezdtem várni. Úgy helyezkedtem, hogy a többieknek ne legyek útban.
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. szeptember 19. 21:40 | Link

Az Eridon asztalánál


Hölgyeim és uraim. Podmaniczky Ádám megérkezett. Bizony ám, arról a Podmaniczky Ádámról van szó, aki idén ötödszörre lépi át a küszöböt. A küszöböt, melyben először majdnem orra bukott, annyira tátotta a száját. Mugliszármazású gyermek révén nem tudta ép ésszel felfogni azt a sok mindent, ami a varázslatot jelenti. Másodévesen egy lány szép haját követve lökött fel majdnem egy manót. Harmadévesen elvesztett egy fogadást, és ezért Rellonos talárba jött be és ülte végig a beosztást fa arccal a sárkányok között. Negyedévesen Aysétól pénzt kuncsorogva jött be, és most az ötödév kapujában maga se tudja, hogy mit is érezzen.
Mit is érezhetnék? Azt hiszem félek. Idén végzős vagyok. Idén ott a Varázstani alapismeretek vizsga. Jövőre már mestertanoncként lépem át a küszöböt, bár, hogy milyen szakon, azt még mindig nem tudom. Nem tudom mi is akarok lenni. Minden nem, de elég sok minden, és jó lenne, ha okosabb lennék. Korán érkeztem, még csak szállingóznak az emberek. Ismerős arcok, ám csak futó kapcsolatok, így valahova előre, a tanári asztalhoz közelebbi végére az asztalnak mászok, és ott is foglalok helyet. Szerencsére mély zsebe van a dísztaláromnak, melyet csak néhány napja kaptam. „Végzős nagyfiúnk” van, mondogatta anyám könnyek között, ami engem is meghatott.
Egyetlen fiúként nem könnyű a dolgom, elég sok az elvárás felém, de megértem, hiszen a legjobbat akarják nekem a szüleim. A zsebemből előhúzok még egy újdonságot, amit a hazalátogatásomkor szereztem, méghozzá az Emlékek őre című könyv egy példányát, és amíg nem telik meg a terem élettel, addig azt olvasgatom. Teljesen lebilincsel, és jelenleg nagyon tudok azonosulni Jonas karakterével.  
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 19. 22:12 | Link

Évnyitó - Dasha
Ruha



Évnyitó. Te jó ég, egy újabb év csúszott el mellettem és én tök lazán vettem az "akadályokat". A vizsgáim jól sikerültek, az év közbeni ájulásokat és a halálhírt is sikerült feldolgoznom már, így teljesen jól voltam. Kicsit még bennem volt az az érzés, hogy ne menjek-e, hátha megint... megtörténik velem az, mint tavaly, de végül belementem, mikor Dasha felajánlotta, hogy eljön velem.
Most az ágyon feküdtem és a plafont bámultam. Sóhajtozva néztem a fehér falat, aztán úgy döntöttem, hogy elmegyek készülődni. Fél óra múlva már az aulában álltam és arra gondoltam, hogy talán még sem kellett volna idejönnöm. Két ájulás... a tanulószobában és Ricsi bácsinál. Anyám már rég elvitt volna mindenhova, hogy derítsék ki, mi bajom van, amit én persze nem akartam. Dashát könnyen megtaláltam, integettem neki és a tömegen átvágva gyorsan odasasszéztam hozzá.
- Szia! - mosolyogtam rá. - Mi újság?
Beharaptam az alsó ajkam és a nagyterem felé pislogtam. Kíváncsi voltam, hogy mennyien lesznek, bár gondoltam, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, az egész iskola itt lesz. Hmm, vagy talán csak a fele, de biztos sokan lesznek. Ami azt jelenti, hogy megnőtt annak az esélye, hogy most is elájulhatok... megint. Hát ez nem túl kecsegtető dolog, szóval inkább mély levegő, húzd ki magad és ne gondolj rosszakra. Tudod Iza, jó dolgok, mint például a birtok, anyu, apu, Vivi, vattacukor, felhők, pillangók, ilyesmik. Oké, nyugi. Lassan sikerült megnyugtatnom magam és a vattacukor gondolata egészen kecsegtető volt. Olyannyira, hogy rögtön enni akartam legalább egy pálcikával, de sajnos nem volt kéznél. Rosie! Ő hozott nekem egyszer még... ó, Rosie... emlékszem még, hogy majdnem elkapta őt az az árny. Gyakorlatilag egymást mentettük meg, amiért én is és ő is hálás volt. Sóhajtottam, visszanéztem Dashára és újra rámosolyogtam. Nem akartam olyan látszatot kelteni, hogy esetleg baj van, mert akkor esetleg... hát talán elkezdenek majd kérdezősködni hogy minden rendben van-e, satöbbi. Hát igen, ezt nagyon nem akartam. Úgy, mint tavaly sem. Ó, még van idő visszafordulni...
Hozzászólásai ebben a témában

Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2014. szeptember 20. 14:58 | Link

Tanévnyitó

Szállok, hasítok Hungarian Gabipop. Ma reggel csak úgy ég a szívem, végre vége. Eljött a várva várt nap, amikor bejelentik, hogy elmúlt egy év, és utána jön a rossz hír, hogy kezdődik egy új. Nem értem én ezt, egyszerűbb lenne, ha a diákok megvennék a könyveket, elolvasnák és utána eljönnének vizsgázni. Kész, nem lenne koránkelés meg sok-sok beszéd. Na, de jó ez így, nem panaszkodom, még a végén valaki meghallja. Úgy lépek be a terembe, mint egy királynő. Végig nézek az embereken, biccentek neki, és az elsősöknek a szigorú tanárt mutatom, nehogy azt higgyék még a végén, hogy jó fej vagyok, mert akkor nem fognak tanulni. Ilyenkor azt kell mutatni feléjük, hogy szigorú vagyok, magabiztos és könyörtelen. Úgyis megismernék majd az éven, és rájönnek, hogy csak felszívtam magam, de fontos az első megjelenés. Nos, ott jártam, hogy épp sétálok a tanári asztal felé, a helyemre. Én egy szófogadó tanárka vagyok, a helyemre megyek, ha kell. A mai öltözékem az megér egy misét, a szép kis talárom alatt, van az ünnepi öltözékem, ami egy hosszú fekete nadrágot, egy fehér inget, fekete nyakkendőt, és fekete öltönyt takar, amihez zoknit és szandált párosítottam -nem, nyugi csak vicceskedem, fekete cipőt és fekete zoknit vettem fel-, és szépen fésült séróm van. Tehát, adtam a megjelenésre, azért ilyen rendezvény is csak egy évben egyszer van-szerencsére-, és kikell öltözni. Elérkezem a kis helyemre, beülök a székembe és mosolygok, ez a mosoly jelentheti azt is, hogy egy újabb év, ahol szívathatom a diákságot, vagy azért is mosolyoghatok, mert eszembe jutott egy vicc. Kezeimet előkészítem a tapsra, arcomat pedig az elismerő mosolyra. És próbálom visszafogni magam, nehogy bárki is azt lássa rajtam, hogy már várom az ünnepség végét. Tanár vagyok, vagy valami ilyesmi és nem mutathatom, hogy unalmas a program, még akkor se, ha így gondolom. Bár, nem lenen rossz, ha jönnének zenészek, akik csak azt éneklik, hogy Gabi a király, no roxa áj, itt Gabi a király, de erről lekell mondanom. majd az igazgató mond egy kis beszédet, az okos emberkék kapnak díjat, a legjobb HV is kap egy szál rózsát, a legjobb tanár egy vállveregetést, és vége a koncertnek. Kivéve akkor, ha lesznek új tanárok, mert akkor őket is bemutatják, meg a házvezetőket is elmondják, és csak utána lesz vége. Mindig ez van, biztos valami szabályzatban le van írva, hogy mit kell mondani meg mikor, de jó lenne már változtatni, ha nekem kellene beszédet mondani, akkor kiállnék, jobb kezemmel hátra mutatnék, és azt mondanám: "ők itt a tanárok". Utána a diákság felé mutatnék: "ti vagytok a diákok, voltak akik jól tanultak, voltak akik nem. Ez van, de most egyetek, utána menjetek!" És kész, nem lenne sok beszéd, de maradna egy csomó szabadidő, ami alatt megismerkedhetne mindenki a másikkal, vagy elmehetne aludni, olvasni, úszni és bármi mást csinálni. Mondjuk, ha nekem kellene ilyen beszédet tartani, akkor nem kellene kiöltözni, én például eljönnék egy nadrágba, meg egy pólóba utána felülnék egy seprűre és elrepülnék Hawaiira, hogy egy kicsit még pihenjek. Na, de nem én beszélek, hanem az igazgató úr, és iránta érzett tiszteletem jeléül, csak rá koncentrálok és a beszédére.
Hozzászólásai ebben a témában

Professor Xevyr Zebulon
INAKTÍV


Don't make limonade!
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 250
Évnyitó
Írta: 2014. szeptember 20. 15:18
| Link

A legjobb dolog abban, hogy gondnok lett, az volt, hogy nem kellett talárt viselnie. Nem kellett a diákokkal kapcsolatba lépnie, nem kellett sokat beszélgetnie, nem kellett sok mindent csinálnia. El kellett látnia gondnoki teendőit, aztán kísérletezgethetett tovább a laborjában, ezenkívül a fontosabb eseményeken is meg kellett jelennie. Ilyen például az évnyitó.
Még sok mindent kellett elintéznie, mielőtt oda megy. A nemrég felavatott laborban -első tudományos felfedezés az új helyen- még fel kellett takarítania, mert elég piszkos kísérlet volt. A takarítás nem az erőssége, szóval ráhagyta az egyik kis gépecskéjére, aztán el is indult a nagyterem irányába.
Hosszú, fehér laborkabátja alól ki-kivillant barna zakója, ahogy gyors léptekkel haladt a folyosókon. Út közben letörölgetett pár panaszkodó portrét, aztán ment tovább, míg el nem érte úti célját.
Megállt az ajtóban, megigazította nyakkendőjét, és nagy levegőt vett. Utált sok ember között lenni, pláne, ha ő az új fiú. Ellenben sunnyogni sem szeretett. Fél percig mérlegelte lehetőségeit, majd a legdrámaibbnál döntött.
Hatalmasra tárta az ajtókat, majd zsebre tett kézzel, felemelt fejjel és lobogó kabáttal végigment a nagytermen, majd a tanári asztalok mögött, a sarokban megállt, és összevont szemöldökkel nézte a diákságot. Nem óhajtott szóba elegyedni senkivel, csak azért jött be, mert muszáj volt. Várta, hogy véget érjen az ünnepély hepaj nélkül, és mehessen vissza, hogy megnézze, milyen pusztítást végzett a robot a laborban.
Hozzászólásai ebben a témában

Science isn't about WHY. It's about WHY NOT.

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 15:57 | Link

Évnyitó -  Iza

Megálltam a nagyterem ajtaja előtt és körülnéztem. Rengetegen voltak, én pedig nem nagyon szeretem a tömeget. Nem irtózok tőle, de jobban szeretek egyedül, vagy kis társaságban lenni. Próbáltam azért leplezni.
Az emberek között megakadt hirtelen a szemem és azt vettem észre, hogy egy ismerős arc néz vissza rám. Iza közeledett felém. Most ugrott csak be, hogy vele először pont egy éve, a tanévnyitón beszélgettem. Nem volt a legszerencsésebb ismerkedés, akkor még nem is gondoltam, hogy ő lesz az egyik legjobb barátnőm.
Jó volt látni, ahogy mosolyogva köszön nekem.  
Szia! Semmi különös. És veled? – Válaszoltam szintén mosolyogva. Ha minden jól megy, akkor most nem fog úgy végződni Izának az ünnepély, mint tavaly. Bár nem hiszem, hogy változott volna a tömeghez való viszonya.
A lány benézett a terembe, majd kis idő múlva újra találkozott a tekintetünk.
Bemegyünk? – Kérdeztem, fejemmel a bent lévő asztalok felé biccentve.
Ezúttal azért nagyobb lelkesedéssel álltam az évnyitóhoz, mint tavaly. Akkor alig vártam, hogy vége legyen, nem érdekelt igazából semmi. Idén már kíváncsi vagyok az eredményekre is.
Ahogy beléptem, lehetőségem volt jobban körülnézni. Eszembe jutott, hogy nem véletlenül pompázik minden a Levita színeiben. Boldog léptekkel közeledtem a terem közepe felé, a Levitás asztal mellett. Nem akartam se túl elől, se túl hátul lenni, így megálltam az általam vélt legmegfelelőbb helyen és a barátnőmre néztem.
- Leülünk ide? – Kérdeztem. Szerencsére bőven volt választási lehetőségünk, hiszen még a padsor fele szabad volt.
Utoljára módosította:Dasha Fresmoon, 2014. szeptember 20. 17:21
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 20. 16:21 | Link

Évnyitó - Dasha



Váltig győzködtem magam, hogy nem lesz semmi baj, nem fog történni semmi, jó lesz és a többi. Kívülről nem látszott semmi, talán csak a gondterhelt arcom, de akkor is a terem felé pislogtam és nem néztem rá Dashára. Nem tagadom, nagyon is ideges voltam, de tudtam, hogy még egy ájulás és anyu biztos, hogy kinyírna. Ezt már szerintem Dol is jelentené, vagy valami, azért elég sokszor ütöttem már ki magam ahhoz, hogy lehessen valami bajom, de talán csak a trauma miatt, vagy hogy hívta a pszichológus...
Sóhajtva visszapillantottam a lányra és elmosolyodtam. Nem akartam, hogy gondterheltnek lásson, pedig nagyon is az voltam. Főleg rettegtem attól, hogy a "történelem megismétli önmagát". Ez kicsit talán furcsán hangozhat, de tényleg ettől tartottam a legjobban.
- Semmi említésre méltó - vontam meg a vállam a kérdésére. Elvoltam a nyári szünetben, na meg amikor Lucyék is visszaköltöztek, nagyjából átbeszéltünk mindent. Azóta meg nem sok minden történt, csak aludtam, feküdtem az ágyamon, meg Vattával játszottam. Sejtettem, hogy ez az év húzósabb lesz, mint az első kettő, szóval hát akkor nagyon bele kell húznom... Csak ne büntessenek meg még egyszer, azt nem bírnám ki.
- Persze - bólintottam és a lány után én is belépdeltem a terembe. A diákok többsége főleg az aulában gyülekezett, ott várták be egymást, így érthető módon a teremben még elég kevesen voltak ahhoz képest, ami ott kint volt. Próbáltam nem elszakadni a lánytól, főleg a padok között közlekedtek a bent tartózkodók, elvágva ezzel az utat Dasha után. Egy Rellonos bevágott elém, így kénytelen voltam megállni, hacsak nem akartam frontálisan ütközni. Mire a fiú eltűnt előlem és utolérhettem a lányt, addigra ő már megállt és tanácstalanul nézett rám
- Itt jó lesz, igen - mosolyodtam el újra. Furcsa, hogy ahhoz képest, mennyire rettegtem attól, hogy mi történhetne velem az elkövetkezendő másfél órában, most még nagyon is vidám voltam. Arcom sugárzott a boldogságtól és rájöttem, hogy hogyan tudnám magam lenyugtatni, arra az esetre, ha valamiért nagyon beparáznék: Vivire gondoltam. A szünetben hazajött és tudtam beszélni vele, jó volt az a néhány hét, amit együtt tölthettünk. Azt mondta, hogy mire vége lesz az újabb évemnek, addigra ő is befejezi az iskolát és hazajön. Hát mondanom sem kell, nagyon örültem a hírnek.
- Mit csináltál ma? - huppantam le a padra, magam alá gyűrve a szoknyám és a talárom. A hajam összefontam és egy virágos pántot csúsztattam a fejemre. Nem tartott sok ideig, Vivi még a nyáron megmutatta, hogy hogy kell és ezért is nagyon hálás voltam neki. Smaragd szemeimet a szobatársamra emeltem és beharaptam az alsó ajkamat. - Nagyon csinos vagy.
Mosolyogtam még mindig. Hiába, ez tényleg egy nagyon szép napnak ígérkezik, annak ellenére, hogy évnyitó van... új év...
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 17:22 | Link

Évnyitó -  Iza

Nagyon örültem, hogy a szünet után ismét láthattam Izát. Semmi sem változott az elmúlt időszakban, se vele, se velem, se pedig az iskolával. Utóbbi számomra inkább közömbös volt, mint pozitív. Reméltem, hogy azért az új év tartogat meglepetéseket és nem lesz unalmas. Na, de ne siessünk ennyire előre, el kell búcsúztatnunk az elmúlt tanévet, ami azt jelenti, hogy még nincs pont rakva a mondat végére. Köszöntünk egymásnak, majd a szokásos kérdések után szokásos válaszok hangzottak el. Vagyis nem történt egyikünkkel sem nagyon érdekes dolog, ami miatt letámadtuk volna egymást a pletykázással.
Elindultunk befelé a terembe. Próbáltam minél hamarabb kiérni az ajtónál lévő tömegből. Egyenesen a kiszemelt padrészhez igyekeztem és nem vettem észre, hogy Iza megtorpan, amikor egy Rellonos keresztezi útját. Hátranéztem és megvártam, míg odaér hozzám. Miután mindketten leültünk elkezdtünk beszélgetni, ezúttal már tartalmasabb témáról. Megkérdezte, hogy mit csináltam ma.
- Hát, nem sok mindent. Már pár napja az iskolában vagyok. Nagyjából csak unatkoztam, kicsit edzettem, na meg persze kitakarítottam a szobám. – A hálószobámat nem szoktam a manókra bízni, nem azért mert félek, hogy valamit elvesznek, csupán nem szeretnék elkényelmesedni. Időm meg most úgyis volt. Közben Iza összefonta szőke haját és egy helyes kis pántot is húzott a fejére.
- Bárcsak én is úgy tudnék fonni, mint te. Ha lesz időnk megtanítasz? Én nagyon béna vagyok a hajfrizurák készítésében. – Mondtam, miközben a lányt csodáltam.
Fura volt hallani, hogy csinosnak vélt, miközben ő néz ki fantasztikusan.
Te sokkal csinosabb vagy! – Nagyon irigyeltem. A szőke hajú lányokra jobban buknak a pasik is. Sokszor szentségeltem, hogy miért koreainak kellett születnem, hiszen így az európaiak sokszor elkerülnek, idegennek tartanak. Ezért is változtattam sokszor a hajszínem, de mindig csak egy-egy napokra. Mindezek ellenére tiszteletben tartom származásom.
- És te mit csináltál ma? – Kérdeztem vissza.
A válaszát hallgatva kicsit körülnéztem. Nem feltűnően, mert nem szerettem volt, hogy Iza azt érezze, nem figyelek rá. Még nem voltak kirakva ételek, de látszott a terítésen, hogy nem fog elmaradni az ünnepély lakoma része sem. Még nem voltam éhes, de direkt nem vacsoráztam.
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2014. szeptember 20. 17:43 | Link

Évnyitó - Dasha



Évkezdés, na meg most ugye az évzárás, szóval elég sok mesélnivaló van ilyenkor, kivéve nekem. Nem történt semmi olyan dolog, ami elég izgalmas lett volna ahhoz, hogy a lányoknak tudniuk kellett volna róla. Persze nem azért, mert nem bíztam bennük, egyszerűen csak szerettem, ha ez az én dolgom maradna és akkor semmi bonyodalom nem lehetne belőle később. Akár mennyire is telt el egy év, Vivi szerint még mindig ugyan olyan antiszociális voltam, mint elsőben. Vivi sok mindent mondott már nekem az első két évemről illetően, de azért ő sem volt itt mellettem a nap minden percében, hogy nézze tényleg igaza lenne-e. Amúgy igen, igazad lehet. Ezt válaszoltam neki, ő pedig csak mosolygott. Aztán még beszélgettünk pár dologról, de igazából csak arról viccelődtünk, hogy mi is történhetne itt, ha visszajövök. Vivien váltig meg volt róla győződve, hogy idén beszerzek magamnak egy pasit és ezt így mondta. Hát nem is kicsit akadtam ki, nem mondom.
A padig többé-kevésbé eljutottunk és amíg én a hajam fontam, Dasha is leült mellém. Tényleg nem tartott tovább nyolc-tíz percig befonni, a karom még is elzsibbadt a sok hátrafelé nyúlkálástól. Valahogy ebben mindig béna voltam, hogy totálisan is fájni kezdett a vállam és a felkarom, amikor hajat fontam magamnak. Vagy ez mindenkinél így van?
- Ha lesz időnk, persze - pislogtam bólogatva. Smaragdjaim gyorsan végigfuttattam a lány haján és kis gondolkodás után megállapítottam magamban, hogy sok mindent tudnék kezdeni a hajával. Na meg ő is, ha szeretne valamit csinálni, én szívesen megtanítom rá. Még egyszer utoljára gyorsan eligazítottam a virágokat a pántomon és már teljes egészében tudtam a lányra figyelni.
- Köszönöm - pirultam el a megjegyzésére. - Bevallom, hogy nekem semmim sem tetszik magamon. Sem a hajam, sem a szemem ami egyszer szürke, egyszer zöld... Vivi szerint egész nyáron kék volt.
Elhúztam a szám és az ajtó felé pillantottam. Sóhajtva megrántottam a vállam és visszanéztem a lányra. Tényleg nem tudom, hogy Vivi miért szerette úgy birizgálni a hajam, meg gyönyörködött annyit a szememben, mikor ő sokkal szebb volt. Kémszínű hajával és a szürkés-tengerkék szemével nagyon a nagyira hasonlított, akit már öt éve nem láttam. Valahova elköltözött és nem is beszéltem vele. Sóhajtottam és megmozgattam a fejem.
- Kicsit elfeküdtem a nyakam - hunytam le a szemem. - Ezenkívül Vattával voltam, tavaly év végén nagyon elhanyagoltam szegényt.
Erre nem voltam valami büszke, elvégre még is csak milyen gazda az, aki elhanyagolja az állatát? Nem is gazda, hanem inkább valami... szörnyeteg. Na jó, szörnyeteg azért nem voltam, de akkor is... hogy örült, amikor ma levittem sétálni az erdőbe! Hát majdnem bezuhantam egy gödörbe, de végül is Vatta örült a kis kirándulásnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. szeptember 20. 18:01 | Link

A Levita asztalánál

Eljött ez a nap is. Komolyan olyan, mintha álmodnék, és mégsem. Teljesen komolyan itt vagyok. Mindjárt belépek a nagyterembe, mindjárt elkezdődik a mágustanodás életem. Olyan, mintha egy mágikus határvonalat lépnék át, melyen túl egy másik nehéz feladat vár rám. Hiába voltam itt több ezerszer, anyu és apu révén is, ez most tudom, hogy más lesz. A vadonatúj dísztaláromon élénk még a kék, anya szerint, ha ilyen ütemben növök, jövőre újat kell majd venni. Kint már hűvös van, így a dísztalárom, és a ruhám apa irodájában volt, ott öltöztem át, mert itt bent viszont meleg van. Bár nem lakok majd fent, ma este megengedték, hogy itt maradjak, megismerkedjek a háztársaimmal. Talán idővel kétlaki életet élek majd, még nem tudom, csak az a biztos, hogy elindultam az úton, amire olyan régen vártam.
Nem akarok hálátlannak tűnni, nagyon szerettem az előkészítőt, de egy ideje már másra vágytam, arra, ami a nyitott kétszárnyú ajtó mögött van, ami felé lassan közeledem. Csak ne kapkodjunk el semmit, szeretném kiélvezni a pillanatot. Vannak mellettem, akik gyorsan belépnek, rutinosan mennek a helyükre, én viszont, bár tudom, hova kell mennem, mégis olyan kis szerencsétlenül lépkedek, mint akinek ólomsúlyt kötöttek a lábaira. Aztán eljön a pillanat, átlépem a bűvös ajtó vonalát, és tátva marad a szám.
Akár giccses, akár nem, csodálatos ez a kék és bronz kavalkád, mely jövendőbeli háztársaim szorgalmát hirdeti. Mesélték, hogy milyen félelmetes pontszámmal értek el győzelmet, és remélem, hamarosan én is osztozhatom mindebben. A Levita asztala mellett haladva, nem tudom hova ülhetek, így megint kicsit elbizonytalanodom.
- Sziasztok!
Páran már ülnek ott, így nekik odaköszönök, majd nem messze tőlük, egy üresebb részen foglalok helyet. Nem akarok egyik szélére se kerülni, mert még a végén azt hinnék, antiszociális vagyok, és bár van benne valami, most nem akarom, hogy azt feltételezzék, hogy az vagyok.

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. szeptember 20. 18:41
Hozzászólásai ebben a témában

Dasha Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. szeptember 20. 19:14 | Link

Évnyitó -  Iza

Az asztalnál ülve vártuk, hogy teljen az idő. Izabella gyönyörűen befonta a haját, amire kicsit irigy lettem. Én magamnak sosem tudtam befonni a hajam, ehhez mindig is béna voltam. Ha visszagondolok, utoljára talán négy-öt éves koromban volt szépen befonva a sötétbarna fürtjeim az édesanyám által. Anyám, pontosabban a szüleim halála után viszont gyökerestül megváltozott az életem. Elkezdtem komolyan sportolni, ami miatt általában csak lófarokba kötöttem a hajam, arról nem is beszélve, hogy időm sem lett volna szépen megcsinálni, kialakítani azt. De ami késik, nem múlik. Itt az ideje megtanulni ezt a művészetet is és talán ebben az évben lehetőségem is lesz rá. Iza is belegyezett, természetesen, csak ha találunk is rá alkalmat.
Megdicsértük egymást. Nagyon jól esett nekem, már nagyon régen mondták nekem, hogy csinos vagyok. Kicsit talán el is pirultam, fogalmam sem volt, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet, ezért gyorsan vissza is helyeztem rá a téma alanyát. Elmondta, hogy neki semmije sem tetszik, amire én csak elmosolyodtam.
- Ezzel szerintem a legtöbb lány így van, legalábbis én biztos. – Kis szünet. – De hidd el, gyönyörű vagy. – Mondtam őszintén.
Elgondolkoztam a néven, amit kiejtett a száján. Vivi. Nem ugrott be hirtelen egy lány sem, akit így hívtak volna. Gondoltam, megkérdezem, hogy ki is az a Vivi, de inkább csak a nyelvem hegyére haraptam. Valószínűleg nem az én dolgom. Nem szerettem volna eljátszani a mindentudó öregasszony szerepét.
Megtudtam, hogy Iza elfeküdte a nyakát. Erre barátságosan egy költői kérdést tettem fel neki.
- Megmasszírozzam? Jól tudom játszani a fiú szerepét. – Mondtam nevetve. Természetesen nem gondoltam komolyan, milyen lenne már, ha az ünnepség közepén elkezdeném masszírozni.
Megemlítette Vattát is. Már régen találkoztam az aranyos kutyusával, a neve hallatán kedvem támadt játszani vele. Felírtam az agyam noteszébe, hogy a héten még elmegyek Izával a rétre vagy a tisztásra kutyát sétáltatni, persze csak ha időnk lesz rá.
Hirtelen egy aranyos hangra lettem figyelmes. Felnéztem és egy fiatal lány volt az, aki menet közben köszönt nekünk.
- Szia! – Köszöntem hát én is neki kedvesen, majd mikor elhalad mögöttünk visszafordultam Izához.
- Én meg egész nyáron Kiarát szekáltam. Ugye a szünet első felében nem tudtam hazautazni, egyedül maradtam és valamit kellett csinálnom.  – Szegény kis macsesz, ő Vattával ellentétben örülni fog, hogy elkezdődik az iskola, ami miatt kevesebben fogom tudni tapizni. Aztán eszembe jutott, hogy nem voltam annyira egyedül, hisz megismerkedtem Lorával is.
- Jujj, képzeld el Iza, majdnem kinyírtam magam a nyár alatt. – Gondoltam ezt a sztori feldobja majd az unott hangulatot, amit a várakozás okozott, okozhatott.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. szeptember 20. 23:47 | Link

Zétény
~ outfit


Ismét elérkezett az évnyitó napja, és a tavalyival ellentétben idén, apjának köszönhetően, nem tehette meg, hogy megbújik a Levita klubhelyiségében. Mostanra már háztársaihoz is eljutott a híre, hogy szándéka ellenére ugyan, de eljegyezték, ezért legalább az értetlenkedő kérdésektől nem kellett szenvedjen, hogy ugyan mi baja van. A válasz mindenkinek egyértelmű volt: egy bizonyos rellonos már várja, hogy karonfogja Lyrát és együtt vonuljanak be a Nagyterembe. Szinte már mesébe illő. Brr.
Szépen, kötelességtudóan felöltözött hát, bár aki ismerte, annak feltűnhetett, hogy nyomott hangulata rányomta bélyegét kinézetére is, a szokottnál sötétebb göncökbe bújt, csak hogy kifejezze határtalan lelkesedését, amelyet a randevú iránt érzett.
Miután prefektusi jelvényét is gondosan felerősítette, egy látványosan nagy sóhaj után megindult kifelé, hogy találkozzon élete megkeserítőjével. A tőle telhető leglassabban lépegetett, minden lépcsőfordulóban megállt szusszanni egyet, de tovább már nem odázhatta az egyre közeledő pillanatot, egyrészt mert ha ennél lassabban ment volna, akkor már visszafele halad, másrészt pedig késni nem akart, azt rangján alulinak érezte. Így tehát a megbeszélt időpontban, percre pontosan megérkezett a Nagyterem előtti folyosószakaszra, ahol most szinte fekete tengert alkottak a taláros diákok, hogy egy gyors körbetekintést követően ki is szúrja vőlegényét. Sóhajtott még egy utolsót, majd beletörődve sanyarú sorsába megindult a rellonos felé.
Legnagyobb elkeseredettségére a fiú a megbeszéltekhez tartva magát várt rá, Lyrának pedig nem volt semmi kibúvója, mostanra már beletörődött sorsába.
Közönyös kifejezést erőltetett arcára, egyelőre a műmosoly még nem ment, első körben a fintorát próbálta eltüntetni. Mikor aztán elfogadhatónak ítélte ábrázatát, kelletlenül ugyan, de a farkas elé lépett, majd ajkait még mindig szorosan összeszorítva, kipréselt magából egy nem túl lelkes köszönést is.
- Szia.
Ollé, kezdődik a móka!
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 21. 10:27 | Link

Lyra

Újabb év, gondoltam bevárom Lyrát, hogy még egy évig mellette lehessek. Meg amúgy is a franc se tudja, hogy hogy értették a szüleink azt, hogy ha végzünk, elveszem a szöszit. Lehet, hogy már az is benne volt a pakliban, hogy ha valamelyikünk hamarabb végez, bekövetkezik a szertartás. Nos, ezt egy évvel eltoltam a sikertelen vizsgaidőszaknak hála. Persze előre lejelentettem otthon, hogy nem volt időm semmire, nemhogy tanuljak – ami mint tudjuk, nem első a listán -, szóval ezt nézzék el nekem.
Most pedig felhúzom a dísztalárt, aminek az árából az egyhavi kajakészlet kijönne az egész kastély számára, Ly tényleg megtisztelve érezheti magát, hogy az oldalamon vonulhat majd be. Igen, mivel figyelnek minket, muszáj eljátszani, hogy i de jó barátok lettünk. Pedig alig találkoztunk, csak a kötelező időt töltöttük együtt, azt is nagyrészt szótlanul. Lyra tanult, legalább is mindig erre hivatkozott, engem meg nem érdekelt annyira, hogy azon a kevés eseten kívül megzavarjam a nyugalmát. Szóval nem, nem bratyiztunk még le, sőt meglehetősen foghíjas az ismeretségünk, és annyira nem is nagyon akarunk változtatni rajta.
Elslattyogok a Levita toronyhoz és letáborozok egy folyosói padra. Úgy hallottam, hogy szépen megégette az Ombozi itt a képeket, csak egyet tudok vele érteni, elég unalmasak. Még a míves zsebkendőmmel megigazítom a fényezést a cipőmön, majd rájövök, hogy nem ide beszéltük meg a találkát. Pedig „biztos” hogy örülne, ha innentől kéne végigmasíroznunk a nagyteremig. Szóval még mindig van egy kis időm, így a nagytermi folyosón nekidőlök egy oszlopnak, és úgy várom a menyasszonyom és közben nézem a tömeget. Ezeknek sem adtak enni egy hétig, annyira várják már a diri beszédnek a végét, látszik az arcukon. A HV-mnak intek, azért van, akivel nem árt jóban lenni, vagy legalább semlegesnek maradni. Végül megérkezik Lyra, na, ő már nem annyira derűs, amit a ruhájával ki is hangsúlyoz. Nem mondom, ő is bármit vesz fel, nem tudja elrontani, jó bőr, ezt el kell ismernem továbbra is. Amúgy jól néznénk ki egymás mellett természetesen, de én mindenkinek növelem a fényét, pedig Lynek nem is kellene. Megérkezik, és elsziszeg egy sziát, amire én felhúzom a szemöldököm, és gyilkos mosollyal jutalmazom.
- Szia! Beszélhetnénk egy picit, gyere velem! Ö… kérlek – nem ment könnyen, de kimondtam, így remélem, tudja, hogy ez fontos dolog. Amúgy is magammal rángatnám, de fontos, amit mondani akarok neki. Szóval így, vagy úgy, de egy folyosóval arrébb, ahol már csak néhány lézengő van, megállok és ránézek a morcos szoborszerű arcra.
- Figyelj szöszi! Tudod, hogy k… konstruktív vagyok, és a találkozásainkkor is hagytalak tanulni, magamhoz képest visszafogtam magam. Mi lenne, ha egy kicsit kedvesebb arcot varázsolnál a képedre, amikor velem vagy, hogy a figyelők elhiggyék, nyert ügyük van, nekünk meg legyen időnk kitalálni valamit az eljegyzés ellen. Én ismerem apámat, szóval, ha minél jobban mutatjuk, hogy nem oké a dolog, annál szigorúbb követelésekkel állnak elő. Nekem viszont fontos, hogy jól szerepeljek, és jó lenne, ha nem rontanád el, meg nem kéne mondjuk heti ötször két órát egymás társaságában tölteni. Cserébe kérhetsz valamit, persze ésszerű határokon belül. Nem mondom, hogy búj hozzám, meg rebegtesd a szempilláid, de mondjuk egy visszafogottabb mosoly jó lenne – hát ez elég hosszú volt, nem tudom, hogy egyáltalán érdekli ez, vagy ő is csak a saját dolgával akar törődni. Bár most adtam neki egy esélyt, hogy kérhet tőlem valamit, hát nem nagyszerű fickó vagyok? De.
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. szeptember 21. 10:43 | Link


Dísztalár alatt


Éppen, hogy beért. Mármint az iskolába. Otthon volt, a Mirákulum vezetője szólt is az igazgatóságnak, hogy Máté, Harold és Annelie lehet, hogy késni fognak. Persze Anne igyekezett, nem akart később odaérni, mint mindenki más, ráadásul ugye mentorvezetőként az ő feladata, hogy az újakat valamelyest összeszedje. Annyira volt ideje, hogy amikor felrohant a Rellonba átöltözni, a klubhelyiségben összegyűlt elsősöket üdvözölje, és leküldje őket pár nagyobbal a Nagyterembe, hogy ne tévedjenek el, így nyert magának negyed órát, ami alatt kevéske varázslat segítségével sikerült összevakarnia magát.
Új volt még neki, hogy a vörös haja helyett szőke tincseket fogott össze konttyá, és ebbe tette bele a szépen csillogó hajtűt. Éppen megfelelő mennyiségű smink volt az arcán, és ahogy prefektusokhoz nem illik, felvette a kis fekete ruháját, meg egy fekete cipőt, és dísztalárjával a kezében szaladt le a többi diákhoz.
Időben odaért, még éppen ajtózárás előtt, és lihegve bár, de helyet foglalt a gólyák közelében, majd magára kanyarította a talárt, és mélyeket lélegezve nézett körbe. Intett a bátyjának és Máténak, ezzel konstatálta, hogy ők is időben megérkeztek az ünnepségre.
Figyelme eztán a tanári asztalok felé irányult, és várta a történéseket.
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. szeptember 21. 11:58 | Link

Zétény

Nos, a nehezén túl is volt. Szépen felöltözve, levitás prefektushoz méltóan elindult a tanévnyitóra, Black lányhoz méltó módon pedig vállalta a családja által rá kiszabott kötelezettséget is. Pedig Merlin a megmondhatója, hatalmas volt a kísértés, hogy egyszerűen magára zárja a szoba ajtaját, miután Runáék kimentek, ő pedig bent maradjon, egészen a lakoma legvégéig. Farkaska akkor nem tehetett volna semmit, esélye sem lett volna a szfinx feladványával szemben, ő pedig békében eltölthette volna az estéjét csendes magányában.
És mégse. A gondolat, hogy milyen egyszerűen megúszhatta volna az egész kellemetlenséget, ami tanévnyitó címen futott, egy keserű fintort húzott ajkaira, épp miután köszönt a kiválasztottjának.
A fenyegető mosoly, amelyet válaszul kapott, már meg sem lepte, annál inkább a viszonylag civilizált megfogalmazás, amely végéről szinte már hiányolta az elvárt öcsém megszólítást.
Ennek ellenére azonban nem mutatta meglepettségét, továbbra is szótlanul követte a rellonost, ki a tömegből, egy viszonylag kihalt folyosószakaszra, ahol aztán szembefordult vele, és miután sokatmondóan keresztbe fűzte karjait maga előtt, tekintetét a másikra függesztette.
- Mondd.
Nos... Maradjunk annyiban, hogy az udvariasságát elhagyta, még valahol a Levita klubhelyiségében.
Amikor aztán egy kész monológot kapott válaszul... Ezúttal már nem tudta elrejteni meglepettségét, ami kiült arcára, és ami aztán szép lassan átváltott felháborodásba, majd végül zavarba. Mikor aztán elhalt a fiú hangja, ő pár pillanatig még csendben maradt, magában többször átrágta az elhangzott szavakat, nem akart átgondolatlan választ adni.
Szóval jó lenne, ha nem rontaná el. Meg hogy mosolyogjon, nem, ne vicsorogjon, kedvesen mosolyogjon rá. És persze kérhet valamit...
Ez utóbbi még ötletnek is nevetséges volt, nincs semmi, de egyáltalán semmi, amit akarna tőle, már persze azon kívül, hogy soha többet ne kerüljön a szeme elé. Sejtette azonban, hogy ez a kérés már kívül esne a fiú által emlegetett ésszerű határokon. Szomorú.
De akkor mit kérjen? Már ha egyáltalán teljesíteni akarja farkaska kérését és megpróbálja hihetőbben játszani a szerepét. Bahh, belegondolni is fárasztó, nem véletlenül nem színjátszókörös.
És akkor felbukkant egy apró gondolatfoszlány, a kíváncsiság bátortalan ötlete, amely először tökéletesen nevetségesnek tűnt, amit egy kézmozdulattal el lehet hessenteni, de mégis befészkelte magát a lány gondolatai közé, míg az már másra sem tudott gondolni.
Elragadó mosoly terült el ajkain, szemei fényesen csillogtak, ahogyan közelebb lépett a fiúhoz, majd a látszattal szöges ellentétben lévő, határozott, szinte már parancsoló hangon kimondta a fejében mostanra már szinte örvénylő gondolatot.
- Rendben, vigyél be a Rellonba.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2014. szeptember 21. 13:43 | Link

Lyra, Izcsu és Annelie

Nem is vártam mást, Lyra nem akadékoskodott tovább, hanem egyből eljött velem a másik folyosóra. Még a végén kiderül, hogy jó fej, csak elfelejti megmutatni másnak is. Igaz, nagyon távolságtartó, amit nem csodálok, akaratán kívül ül a szemétdombunk tetején és még vigyorognia is kell hozzá. Én sem vagyok felhőtlenül boldog, de van az a pénz és hírnév, ami miatt el kell viselnem sok mindent, például az ő hősiesen hűvös magatartását. Ha ebből boldog házasság lesz, megeszem a nem létező kalapom.
Végül elmondom neki, hogy ez nagyon nem tetszik, persze az okot nyilván nem. Még az kéne, hogy megtudja, hogy én miről maradhatok le, ráadásul idő előtt el is vehetnék tőlem, ha úgy látják, vagy szankcionálhatnak minket. Ez persze kerülendő dolog, így sem azt kérem, hogy turbékoljon, mint egy belőtt galamb. Tényleg, egy hős vagyok!
Nézem, ahogy csodálkozik rajtam, pedig, ha belegondolna, nagyon is logikus az érvelésem, aztán már látom is, hogy komolyan elgondolkodik. Pár másodperc néma hallgatás után megered a nyelve, és olyat kér, amire nem számítottam, de nem kivitelezhetetlen.
- Aztán ott mit akarnál? Megesznek a zöldek reggelire – mosolyodom el, de gyorsan vissza is állítom az alapjára a képemet. Ha már komolya a kérésem, nekem is annak kell maradnom.
- De oké, áll az alku – egy kedvesebb mosolyt villantok felé, majd felajánlom a karomat, hogy belekapaszkodhasson. Amint elfogadja, elindulunk a Nagyterembe, mielőtt belépnénk, megállok.
- No, akkor, hagy lássam, azt a híresen szép Black mosolyt – én is felöltök egyet, semmi extra, nem nyálas, nem szerelmes, de mondjuk úgy, hogy kedvesebb, mint a szokásos. Aztán elindulunk befelé, megállunk pár másodpercre a bejárat után pár lépéssel, hogy megcsodálhassanak minket apáink spiclijei, majd elvezetem Lyrát az asztalához. Megérkezvén még egy ismerőst látok, Izcsut, mellé ültetem le a menyasszonyom. Kisöprök egy tincset Lyra szeméből, a füle mögé tűzöm, adok neki egy kézcsókot (egy normálisat, nem úgy, mint először), aztán elköszönök a kékek asztalától.
- Jó mulatást! – mosolygok a leendő feleségemre – szörnyű, még rágondolni is erre a dologra -, majd egy kacsintás a smaragdszeműre és eloldalgok a zöldekhez. Ott aztán leülök a vörös hajat szőkére váltó Anne mellé, és szemmel követem a kéket asztalát egy pár másodpercig még. Most jön az unalom egy órája…
- Helló, jól áll neked ez az új szín baba -  kacsintok rá, majd unatkozva összefonom az ujjaimat, és hátradőlök a székemen. Gyerünk diribá, csoszogj be, aztán kaja!
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. szeptember 21. 16:54 | Link

Évnyitó ünnepély, kezdés


A diákok megérkeztek, a tanárok elfoglalták helyüket, az óra egészet ütött, ő pedig eddigi sétálása helyett, hiszen ilyenkor még nem ül le, a kis emelvényre lép, melyen, mint mindig, most is ott sorakoznak a jutalomkönyvek, kupán, emléklapok, melyeket az este ki szeretne osztani.
- Csodálatos estét kívánok nektek. Gondolom már mindannyian várjátok az ünnepi lakomát, ám előtte néhány dolgot hirdetnem kell. Azt ígértem változásokban és meglepetésekben gazdag este lesz. Remélem a végén nem okozok senkinek csalódást.
Kezeit összefonja maga előtt, az évek során finoman megnövekedett pocakjára helyezi, miközben lepillant papírjára, ahol pontokba szedte a ma este eseményeit, és mindenhova odaírta a számadatokat, nehogy tévedjen valamiben.
- Kezdjük is a házkupával! Idén a pontverseny negyedik helyén foglal helyet a Rellon csapata, akik 817 pontot szereztek. Reméljük jövőre kicsit összekapják magukat.
Egy kacsintást is megereszt, miközben a zöldek előtt néhány édességet tartalmazó csomagocska jelenik meg. Megvárja, amíg elhal a taps, majd folytatja.
- Harmadik helyen végzett az Eridon, akik 1433 pontot gyűjtöttek.
Mint az előzőnél, most is tapsol, miközben a pirosak asztalánál egy, a Rellonosokénál másfélszer akkora csomag jelenik meg, tele finomságokkal.
- Második helyen végzett a Navine ház, akik 2834 pontot gyűjtöttek.
A Navinések előtt unikornisos csomagolásban, az Eridonosokénál kétszer olyan nagy csomag jelenik meg, szintén édességet rejtve magában. A taps lassan ül el, ő pedig mosolyogva, türelmesen vár.
- Idén valami frenetikus pontszámmal, összesen 5270 ponttal lett első helyezett a Levita ház, akiknek házvezetője méltán lehet büszke erre a csodás eredményre.
A tapsviharban a Levitások előtt is megjelenik egy nagy, kék és bronz csomagolású csomagocska, melynek mérete a másik három házé összesen. Minden finomság van benne, amit csak szeretnének. Ő ezalatt felveszi a kupát, melybe a dátum, a ház és a házvezető neve már belevésődött, és a tőle nem messze ülő Dolhoz sétál vele. Jogos most minden tenyértalálkozás, hiszen ez az eredmény verhetetlenné tette őket idén. Kezetfog a lánykával és még két puszit is nyom neki, miközben átadja a házkupát. A tanári asztalt megkerülve sétál vissza, és ő az utolsó, aki befejezi a tapsot.
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 22. 11:10 | Link

Alig pár órával ezelőttig a Dunántúlon teljesített szolgálatot - a késése így, legalább is saját maga számára bocsánatos bűn. Normális esetben ilyen fáradtan meg sem jelenne az ünnepséget, hiszen ezer jobb és hasznosabb dolga is lenne annál - például átöltözni az aurori egyenruhából valami kényelmesebbe. Ez azonban valamennyire más, mint az eddigiek, hiszen megígérte egy apró gyereklánynak, hogy akár az élete árán is, de eljön.
Minának pedig úgy fest, nagyon fontos ez az egész.
Valahol a Navinének szóló taps magasságában oldalog be a hátsó ajtón a nagyterembe. Tömbe van, mint mindig, így kissé elhúzza a száját, a lehető legkevésbé feltűnően dobja le magát egy tetszőleges székre valahol a tanári asztal szélén. Hivatali egyenruhájának hála - mely igen erősen faszén füstjének szagát árassza jelenleg - eléggé kilóg a komor sorból, ám jelenleg ez a legkevesebb, ami foglalkoztatja. Mindössze fél füllel hallgatja a diribá beszédét, míg felkonferálja  győztes házat, kifújja magát, fél kézzel megtörli a homlokát, aztán dől hátra, hogy a tekintetét az asztalokra emelje.
Keres, keres, keres, keres... végül pedig kiszúrja a lelkének oly' kedves törpét a kékek asztalánál. Minden bizonnyal büszkének kellene lennie, ám az érzés inkább... nyugodt. Nagyon jól tudja, hogy a levitás házvezető oltalmazásában jó sora lesz és kisebb eséllyel válik olyanná, mint azok a... többiek.
A piszkos tenyerét újra és újra a nadrágjába törli, néha felpillant, valójában azonban inkább a tálak mágikus megtöltését várja igazán. Végre ehetnénk.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. szeptember 21. 18:41 | Link

Krisztián
Ruha

Milyen gyorsan telik az idő. Nem is veszed észre és már itt is a következő tanév. Nemrég lépte át a kastély falait, és már itt áll harmadévesen. Ha ilyen hamar szállnak az évek, nemsokára végzős lesz, és pápá suli. Ez alól kivétel a vizsgaidőszak, mivel az csigalassúsággal telik. A mindennapi tanulás, aztán beülni egy terembe a többiek közé és írni, amit csak tudsz. Két tárgy volt, amiből örült, hogy vizsgázhat. Az egyik a Rajzmágia, mert segített a tanárnak, és emiatt kiválót kapott, a másik az a Sötét Varázslatok Kivédése, ahol nem a teremben ült, hanem gyakorlat volt, és még sárkányt is látott. Ha összegezni kéne, akkor nem panaszkodhat, hiszen az Elemi Mágián kívül mindenből átment, és bár nem mondja büszke magára. Benne van a kviddics csapatban csereként és még játszhatott is. Az már más tészta, hogy a másik fogó előbb kapta el a cikeszt. Időközben belépett a DÖK-ösök és a színjátszósok közé. Most azon gondolkozik, hogy az Edictum szerkesztésében is szeretne részt venni, de lehet, hogy arra már nincs ideje és energiája. Ezek a gondolatok kavarognak a fejében készülődés közben. Az idei rendezvényen nem szeretne semmi csínytevést végrehajtani, hanem inkább végigüli az egészet. Járkálni nem sokat fog abban a cipőben, amit Alina adott neki kölcsön. A jelmeztárban megismert lány mondta neki, hogy szereti a cipőket, és mivel Gwennek nincs itt a suliban ezért tőle kért egyet kölcsön. Milyen szerencse, hogy egy a méretük. Nem tudja elképzelni, hogy van olyan ember, aki szereti ezeket és mindenhova magassarkúban megy. Az biztos, hogy Gwen nem bírná ki. Elég neki, ha az összejöveteleken kell felhúzni, amikre  nagynénjét és vele együtt a családját hívják. A ruhát nem cifrázta túl. Pirosat választott az Eridonhoz híven, és arra rá a dísztalárt, amin egy főnix található meg. A hajával se bíbelődött sokat. Megmosta, aztán kifésülte, majd egy bűbáj segítségével hullámossá varázsolta. Így a szőke-rózsaszín hajzuhatag most a háta közepét veri. Az ékszerek, amiket általában visel, mennek az eseményhez és a ruhához, így marad a macskás nyaklánc-karkötő-gyűrű trio. Ezután felteszi a minimális sminkjét, amit a szempillaspirál és a szájfény tesz ki. Mikor kész van, beáll a tükör elé, hogy megnézze az összhatást.
~ Legalább pár centivel magasabb lettem - gondolja és egy sóhaj közepette elindul.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. szeptember 27. 14:05
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. szeptember 21. 18:53 | Link

Tanévnyitó

* Nem látja a bejövő diáksetegben a sámánt, biztos már leült valahova, vagy az évnyitóról is lóg. Jellemző. Soksok ismerős és mégtöbb ismeretlen arc keresi a helyét a négy hosszú asztal között, végül mindenki elcsendesedik, mert az igazgató nekilát a beszédének. Eris csönben hallgatjaa a szavakat, de nem is kell sokáig, mert rögtön hátulról az elsők lesznek. GYŐZELEM A RELLONNAK!! Ezt pipáltok le, hátulról mi lettünk az ELSŐK! Kowai a szégyentől emelt fővel húzza ki magát, idén direkt nem tett semmit az asztalra, és ezzel lehet mások is így voltak. A zöldeknél megjelenik egy nem csekély, de mégsem jelentős mennyiségű édesség halom. Néhányan már most érte nyúlnak, de arról a csomagról, ami pont Eris előtt van, már most lemondhatnak. Kígyó módjára fújtat és nem engedi mégcsak ránézni sem a körülötte ülőket, az ölébe rejti a finomságokat, s azt védi társaitól, míg az igazgató tovább beszél, a teremben meg minden után tapsolnak. Jó lesz még ez a zsákmány Ombozinak. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. szeptember 21. 20:16 | Link

Ashley
Évzáró-nyitó

Nem hiszem el, hogy már egy éve itt vagyok. Pedig bizony. Annyira gyorsan eltelt és annyi minden történt! Nehéz elhinni, főleg, mert eleinte nagyon sok ellenérzésem volt most pedig egyik sincs sehol. Jó kedvem van és alig várom az estét, az ünnepséget. Elhívtam Ashleyt. Nem igazán értem miért. Ez nem olyasmi, ahova párosával szokás menni, de megkérdeztem jönne-e velem, ő pedig igent mondott. Én pedig a normálisnál hosszabb ideig ácsorgok a tükör előtt, jól akarok kinézni. Persze egy hang a fejemben állítja, hogy mindig jól nézek ki, de azért mégis teszek érte. Lepucolom a cipőimet, és kisimítom a legapróbb gyűrődést is az ingemen, a nadrágomon. Bár a dísztalár alatt nem is biztos, hogy látszik majd. A hajam vagy 15 percig igazgatom, aztán feladom. Ha lefésülöm az túl stréber, így viszon kicsit kócos. De talán nem annyira vészes, mint amikor neki kezdtem, akkor még tényleg százfelé állt. Végül késznek nyilvánítom magam és elsietek a Nagyterem elé, hogy ott várjam be Ashley-t. Igaz, neki az eridon asztalához kéne ülnie, de bízom benne, hogy átül velem a levitához. Esetleg ülhetek vele az Eridonhoz... Ismerek még egy-két eridonost, talán nem lenne baj az sem. Valamiért szeretnék vele lenni. Az utóbbi időben, ő került hozzám a legközelebb...
Nem kell rá sokat várnom, pontosan érkezik én meg nem is találok szavakat. Mikor lett ez a lány ennyire szép? Mármint, eddig is szép volt de most még sokkal gyönyörűbb.
- Öhm... szia... - köszönök nagy nehezen megtalálva a hangomat és kihasználom, hogy megbírtam szólalni, hogy hozzáfűzzem:
- Nagyon csinos vagy! - a karomat tartom felé, és ha belém karol, akkor együtt lépünk be a terembe, hogy aztán leüljünk valamelyik asztalhoz és úgy hallgassuk végig az igazgató szavait. Nem lep meg, hogy a Levtia nyert, most mégis nagyon büszke vagyok magunkra, és ez biztos látszik is rajtam. Örülök, hiszen a pontok nem kis része tőlem származik, és még csak nem is kellett megerőltetnem magam.
- Ügyesek voltatok! - súgom oda Ashleynek hiszen az Eridon is sok pontot szerzett. Megtapsolom őket is, aztán magunkat, és bár sok a finomság az asztalon, egyelőre nem nyúlok semmihez sem. Ha minden igaz, pár perc múlva úgyis megjelenik a tányéromon a számomra készített, diabetikus finomság.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 21. 21:08 | Link

Mina
Ruha //a dísztalár alatt//



Túlságosan gyorsan telik az idő... Szinte még csak most voltam elsős, most volt az első évnyitóm, de már azon kapom magam, hogy eltelt a harmadik év is, és most itt vagyok a negyedik évnyitómon. Olyan gyorsan eltelt ez a tanév is, még csak most kezdődött, és úgy érzem, hogy szinte semmit nem csináltam ebben a tanévben, pedig tudom jól, hogy ez nem így van. Idén is mi nyertünk a házak közötti pontversenyen, aminek nagyon örülök, bár szerintem én nem sok mindent tettem le az asztalra ennek érdekében, mondhatjuk úgy is, hogy kicsit elfoglalt voltam, és mindig akadt más dolgom a szorgalmik írásán kívül.
Nyugodt tempóban megyek a Nagyterem felé, egyedül, a gondolataimba süllyedve, az elmúlt, és a következő tanévvel kapcsolatban is. Főként a kviddics, és a csapat jár a fejemben, és hogy hogyan tudnám őket kicsit aktivizálni, hogy pörögjenek, és fejlődjenek, ne tunyuljanak el.
Gondolataimtól csak akkor szakadok el, mikor elér a tudatomig, hogy megérkeztem a Nyugati szárnyba. Egy pár pillanatig az ajtóban állok, körülnézek, hogy eddig kik vannak itt. Látok jópár ismerős arcot, akiken tekintetem csak néhány másodpercig időzik el, de van egy ember, akin megakad a szemem, és a kelleténél tovább nézem. Itt is itt van... Miért? Minek? Mindegy, nem fogom zavartatni magam ez miatt, inkább elindulok a Levita asztalhoz, apámra pedig egy pillantást sem pazarlok, és az egész nap folyamán nem is szándékozom.
- Sziasztok! - Köszönök Izának, és Dashának, miközben elmegyek mellettük, de nem hozzájuk ülök le, hanem inkább ahhoz a lányhoz, aki ott ül, kicsit távolabb tőlük, és szerintem túlságosan is egyedül van. Márpedig legalább ma né legyen egyedül, főleg ha Levitás. Bár az is lehet, hogy nem kíváncsi a társaságomra, de ki tudja... Majd kiderül.
- Szia! - köszönök neki is, miközben leülök a mellette levő székre, egy bájos mosollyal kísérve. Közben pedig az igazgató úr is elkezdett beszélni, szóval azért arra is figyelek.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2014. szeptember 21. 22:00 | Link

Zétény, majd levitás törpök

Kimondta. Valószínű, hogy meglepő lehetett ez a mondat a szájából, ő azonban semmi furcsát nem érzett benne, az okok számára világosak voltak. Az iskolában töltött két évben már volt szerencséje több kisebb kalandba belekeveredni, többségében a Levita tárnáiban, és bár előfordult, hogy nem épp veszélytelen helyzetbe került, egyfajta kaland-, és még inkább tudásvágy azóta nem tágított belőle. Már nem érte be a könyvtár nyújtotta tudással, másra, izgalmasabbra vágyott, és a lehetőség, hogy belógjon a híres-hírhedt sárkányfészekbe... Nos, pont ezt az izgalmat garantálta.
Amikor a rellonos nem adott egyenes választ rögtön, őszintén szólva, már meg sem lepődött, csak megforgatta szemeit, majd tekintetét egészen addig a fiú jégkék tükreibe fúrta, amíg meg nem kapta az elvárt beleegyező választ. Akkor aztán elfeledkezve magáról és az általános tartózkodásról, amelyet vőlegénye felé tanúsított eddig, elégedetten elvigyorodott és teljes természetességgel karolt bele a felajánlott kézbe.
Gondtalansága egészen addig kitartott, amíg meg nem érkeztek a Nagyterem elé, ahol is újra rá kellett jöjjön, hogy még mindig csak felsőbb utasításra cselekszik. Azonban még fényesen ragyogott lelki szemei előtt a beígért jutalom, így megelégedett egy beletörődő sóhajjal, mielőtt felöltötte magára legjobb mosolyát.
Állát megemelve, egyenes tartással, visszafogott, de azért bájos mosollyal lépett be a terembe jegyese oldalán, szinte sugárzott róla az elégedett boldogság. Vagyis úgy látszott, és ennyi pont elég is volt.
Egy pillanatra megtorpantak, hogy mindenki megcsodálhassa őket, majd a kékek asztala felé vették az irányt, ahol is nem ért véget a műsor, miután helyet foglalt Miza mellett, még el kellett viselje magán a fiú érintését, ahogy az megjátszott gyöngédséggel megigazította egy rakoncátlan tincsét, majd egy látványos és szinte már csöpögősen romantikus kézcsókkal elbúcsúzott tőle. Lyra csak egy biccentéssel reagálta le a köszönést, majd fordult is vissza a szfinxek felé, még az sem tűnt fel neki, hogy leendő férje a mellette ülőnek kacsintott.
- Ne szóljatok hozzám.
A mosoly egy pillanat alatt olvadt le arcáról, de teljes tudatában a figyelő szemeknek megpróbálta elrejteni zaklatott arckifejezését, egyik kezét a homlokának támasztotta és úgy is maradt néma csendben egészen az igazgató beszédéig. Csak legyen már vége. Csak mehessen már.
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Magányos farkas
Írta: 2014. szeptember 21. 23:40
| Link

Szépen gyűlik a tömeg, Zoltánnak csak tényleg ennyi, nem arcok és emberek, hiszen a lányán, néhány tanáron és az igazgatón kívül nem ismer senkit. Hanyagul a fal mellé húzódik, onnan szemléli a kavargó diákokat, a tanári asztal felé is vet néhány pillantást, és csak azt a fura alakot nézi meg jobban, aki lobogó fehér köpenyben jelenik meg, ők ketten vannak, akik nem viselnek talárt. Ő azért, mert a meghívóban erre nem talált utalást, de hogy az az alak miért nem, azon elgondolkodik. Most örült volna Zoltán, ha mégis a gyászöltöny mellett dönt, nem rítt volna ki ennyire a sok fekete holló közül, ő egyedül a szürke öltönyében. Egy másodperc tört része alatt elintézi magában a problémát, s mivel még senki nem szólt rá, nem utasították ki a teremből, ezért napirendre tér fölötte. Azon sem akad fenn, hogy közben a befutó Keiko szinte átnéz rajta. Persze tisztában vele, hogy nem fog a nyakába omlani, meg, hogy a levita asztalhoz kell ülnie a lánynak, azonban egy biccentést köszönés helyett, elviselt volna. Az ilyen apró illetlenségeket, pár hét zsebpénz megvonás, nagyon hatásosan szokott orvosolni, így inkább az igazgatói beszédre koncentrál. Ő is megtapsol sorban mindenkit, akit illik, de alig várja már, hogy túlessenek ezeken a felesleges cécókon. Már legalábbis szerinte felesleges. Azt tervezi, ha megtörténik a tanárok bemutatása, és elhangzik a neve, szépen elkotródik a szállására, ha nem hangzik el a neve, akkor is, csak ebben az esetben valami állást kell keresnie a faluban.
Hozzászólásai ebben a témában
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2014. szeptember 22. 09:40 | Link

Talárja, süvege

A nagyterem felé vezető lépcsőn és folyosószakaszon szapora cipőkopogás visszhangzik. Thaihasy kisasszony ugyanis ismét késésben van, annyit vacakolt otthon, annyit rágódott, hogy végül csak később indult el. Persze azért őt sem kell félteni, Hullócsillagját a kezei közé kapva száguldott el a faluból a kastély bejáratáig, női lovaglóülésben, fél kezével a szép süvegét fejéhez szorítva. A hatalmas tölgyfaajtónál leszállt ugyan, de nem azért, mert úgy félne a házirendtől. Inkább csak benne van, amit kisdiákként sem szeretett; a porték óhatatlanul gonosz, méregető pillantásai, amivel folyamatosan azzal fenyegetik, hogy beárulják a Házvezetőnek. Izé, jelen esetben az igazgatónak. Miközben sebtében kapkodja a lábait, egy pillanatra elgondolkozik azon, hogyha felveszik ide tanárnak, hogy fog viszonyulni majd a rettegett Felagund professzorhoz, hiszen egykor még ő volt a házvezetője, no meg a legszadistább tanára (Csíkszentmihályi után persze), így meg még az is benne van a pakliban, hogy kollégák lesznek.
~ Tényleg, mennyi idős lehet Felagund? Akkor se volt túl fiatal, mikor ide jártam... ~
De nincs idő efféle gordiuszi csomókon gondolkodni, hiszen már be is ér a Nagyterem ajtaja elé, ami mostanra csak egy szűk résnyire van nyitva. Remek, odabent már megy az évnyitó, ő meg lemaradt róla. Fél kezével szorosan megmarkolja seprűét és átpréseli magát a résen. Illetve ez nem megy olyan könnyen, szenved vele egy kis darabig, mert ezalatt a pár év alatt szedett fel bizonyos helyekre, amik most eléggé megnehezítik a munkáját. De azért teljes siker! Mint ha mi sem történt volna oldalaz el a a fal mellé, miután átért, és onnan figyeli az eseményeket. Úgy tűnik, nem sokan fogták a tanári karból ennyire hagyományosra a figurát, de sebaj. Ő aranyvérű családból származik és legalább büszke rá. Ám az már egy kicsit kellemetlenebbül érinti, hogy óhatatlanul összeöltözött volt Eridonos létére a díszlettel, ami most a Levita dicsőségét hirdeti. Rámosolyog gyorsan Keikora, ha elkapja a pillantását, még integet is szolidan és eltátog egy "Sziá!"-t, azután tovább slisszol kicsit a fal mentén a főnixek asztala felé, hogy legalább távolról, de ismét diáknak érezhesse magát.
Hozzászólásai ebben a témában


| Hullócsillag Seprű- és Kviddics Szaküzlet tulajdonos |
Nagy Dzsenifer
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 8
Összes hsz: 10
Írta: 2014. szeptember 22. 16:30 | Link

Évnyító - Oliver

Az Eridon színeinek megfelelően öltöztem erre a számomra nagyszerű eseményre, ami ugyanis Bagolyköves tanulmányaim  második évének kezdete. A ruházatom egy divatos de mégis laza v kivágású felső, fekete tunika övvel, fekete cicanadrággal, fekete balerina cipővel, ami fölé felvettem a nyári szünet alatt  nem használt taláromat, ami számomra igen csak hosszú időnek tűnt hiszen alig vártam az iskola kezdetét, az esetlegesen új tantárgyakat, az izgalmasabbnál izgalmasabb és érdekesebb új tananyagokat és talán még a szorgalmi feladatokat is. Igazából mindent ami a varázsvilághoz kapcsolódik. Elindultam a nagyterem felé, hogy újra láthassam legjobb barátomat Olivert. A nagyterem előtt várakoztam rá és egyszer csak felbukkant az én Navinés barátom.
-Légy üdvözölve a másodévesek között. Jó újra látni. Felkészültél az idei évre? Szerintem nehezebb lesz mint az előző. - Teli izgalommal és kíváncsisággal megfűszerezve, na meg persze örömmel ejtettem ki a számon a következő mondatokat, hisz új tanév elé nézünk Oliverrel. Alig várom már az új varázslatokat, az órákat, a kihívásokat mindent ami az iskolához kapcsolódik. -Szerintem menjünk be, hamarosan kezdődik a ceremónia.
Elindultunk a nagyterem ajtaján át, ki-ki  a saját asztala felé. Helyet foglaltam és vártam hogy kezdetét vegye az elsősők beosztása, a házkupa átadása, a bőséges étel amit kapunk majd. Nem volt nehéz kitalálni ki nyerte a házkupát, hiszen mindehol kék és bronz színű díszítések voltak felfedezhetők. Az igazgató úr elkezdi a beszédét és elmondja ki-ki hányadik helyen végez  a pontversenyen, majd attól függöen a házak asztalánál édesség csomagok jellennek meg.  Az Eridon sajnálatos módon csak az utolsó előtti helyet szerezte meg magának, így a Rellonénál kicsivel nagyobb édesség csomagokat kap.  A Navine ház  pontszámait és helyezését mondja éppen az igazgató úr, én így megkeresem a szememmel  a  Navine asztalánál ülő barátomat, rámosolygok és integetek neki, majd miután az igazgató úr befejezte a mondokáját, hevesen tapsolni kezdek Oliver házának jó eredményéért. Ki hirdetik a házkupát, majd átadják én pedig édességeket majszolva tovább várok a ceremónia folytatására.
Hozzászólásai ebben a témában

Nagy Dzsenifer
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Évnyitó
Írta: 2014. szeptember 22. 17:23
| Link

Hát ez is eljött. Évzáró és évnyitó egyben. Ez azt jelenti számomra, hogy másodéves lettem. Nagyon várom már, a tanévet, az új akadályokat, és persze az új kalandokat a nemrég szerzett barátaimmal. Erre a nemes alkalomra jó Eridonoshoz húen piros v kivágású blúzt és fekete szoknyát vettem fel és rá a már jól megszokott talárt az Eridon címerével díszítve. A nagyterem felé sétálva találkoztam néhány háztársammal akiknek intetteem, majd besétáltam a terembe. Már voltak egy páran a teremben. Odasétáltam az asztalunkhoz, majd leültem. Körbenéztem és a tereem díszítésén látszott, hogy ki nyerte meg a házkupát. Sajnos nem i, hanem a Levita-ház, de majd idén újra próbálkozhatunk és nagyon remélem, hogy jobb eredményt fogunk elérni. Láttam néhány barátomat, akik már megérkeztek és intettem nekik. Majd elkeezdődött a ceremónia. Az igazgaót úr éppen a házkupa eredményeit olvasta fel. Kapott a házunk egy jó nagy adag édességet, de azért a Navine és a Levita nagyobbat kapott. Már várom a folytatást, mert kiváncsi vagyok az új elsősökre és az esetleges új tanárkra.
Hozzászólásai ebben a témában

Levy

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet