36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Főmesélő
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 95
Írta: 2014. március 17. 22:02 | Link

ÉVNYITÓ - ÉVZÁRÓ


Hamarosan este hét óra, a folyosók tömve, egymást lökdöső diákokkal, akik mások között átnyomakodva igyekeznek megkeresni a barátokat, hogy elmeséljék a szünidei élményeket egymásnak. Vannak itt megszeppent elsősök, akik épp csak túlestek a beosztáson, még keresik a helyüket, és próbálnak nem elesni az új talárjukban. Vannak itt szellemek, akik mindenféle tekintet nélkül suhannak át embereken, akiket kiráz a jeges érzés a találkozás miatt. És vannak tanárok, dolgozók, akik igyekeznek a rendet fenntartani a bejárati csarnokba, noha ez szinte lehetetlen, hiszen egy szünidei románc, egy izgalmas utazás ilyenkor sokkal fontosabb, mint az, hogy ne tapossunk rá néhány lábra.
Odabenn a díszek kékben és bronzban tündökölnek, a gyertyák is kékek, bronz díszítéssel. A tanár asztalt a Levita ház színeivel terítették meg, mögöttük pedig büszkén tekinget a falat betöltő szfinx. Lassan a tanárok is megérkeznek az asztalhoz, melynek közepén már ott ül az igazgató, jobbján ülő kollégájával mély értekezést folytatva. Amint elüti az óra a hetet - alig van addig tizenöt perc - megkezdődik az új tanév, és lezárjuk a régit.


//Játékidő: 2014. március 17 - április 06. //


//A hozzászólásokat egy szálba, az előző hozzászólóra (nem a játékpartneredre) szálazzátok!//
Utoljára módosította:Gál Botond, 2014. március 19. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. március 18. 17:57 | Link

Év záró/nyitó ünnepség

 A szünet olyan gyorsan telt el, ahogy a szél fújja a lehullott leveleket az udvaron. Szaladtak a napok és most azon kapom magam, hogy már itt ülök megint a tanári asztalnál bal oldalt, legszélen. Levita kék-bronzban áll a helység és a teríték, aminek örülök és büszkén vezetem körbe pillantásom, de korán van még a diákok jó része odakinn tobzódik és csevegi el társainak a nyár élményeit. Jó nekik, gondolom magamban és eszembe jut saját diákkorom. Nosztalgiázgatok szépen csendben és figyelem, ahogy lassan mégiscsak megtelik a Nagyterem.
 Fekete dísztalárom alatt egy vérszín estélyit viselek, hozzá a szokásos ékszereimet, egyet kivéve. Vőlegényem apjától kapott medálom nincs rajtam, veszekedésünk óta az most talonban, egy puha selyemmel bélelt dobozban pihen, szerelmünkkel együtt. A féltékenységet nem tűröm, szabad vagyok de hűséges, ha ezt nem tudja felfogni nincs közös jövőnk. Kár féltenie, mert fogadtam: Az övé vagyok. Hordom a gyűrűjét, nem tehetvén amúgy sem mást mert egészségemnek is záloga az ékszer, illetve a benne lévő kövek. Azért jöttem ide ilyen hamar, hogy lássam bejönni. A vitánk, vagyis év vége óta nem találkoztunk. Ahogy én úgy ő is családjához tért haza. Furcsa lesz ismét a közelemben tudni, hogy vajon megbocsátottunk-e egymásnak az majd ezen az estén kiderül.
 Addig is míg várok csendben tovább szemlélődöm. Nézek, de nem látok, lélekben máshol járok, fahéj íriszem fénytelen ürességgel fixíroz immár egyetlen pontot és valami látenset keres, ami sohasem volt ott. Koncentrálok, kizárom a világot és csak a mellkasom közepét érzékelem. Smaragd baglyom zölden ragyogó fénye világítja be lelki szemeim előtt szívem s negyedik csakrám, gyógyítva sebeit, mint a hegedűből kicsalt édesbús dallamok, ez a kő is így szól hozzám. Befelé figyelek csupán,  hiába vesz körül a mind hangosabban zsibongó ember orkán.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. március 21. 21:49
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 17:58 | Link

Lorelai K. Riviera

  Megszeppenten nézelődöm. Nekem nagyon új ez a hely, a nagy, ódon falaival. De másrészt viszont nagyon megkönnyebbülök, mert végre vége a beosztásnak! Igazából nem annyira lepődtem meg, amikor kiderült, hogy navinés leszek. Sejtettem, hogy vagy a Navinébe, vagy az Eridonba kerülök. De azt nem tudtam, hogy a kettő közül melyikbe, és a süveg se nagyon. Bár nagyon örültem, hogy az eridonba is mehettem volna, de igazából jobb így. Mert az eridonosoktól mindig elvárják, hogy tegyenek valami nagyot, bátrat. Eddig annyira nem gondolkoztam ezen, csak amikor leültem a székre, és a fejemre húztam a süveget.
 Eddig egy kicsit féltem, hogy milyen lesz itt, és hogy lesznek-e barátaim, de most megnyugodok. Valahogy jó hatásra van rám ez a nyüzsgés.
 Öntudatlanul keresgélek az emberek között, hátha van, aki észrevesz, aki rám mosolyog, vagy leül velem beszélgetni. Nem nagyon zavar, hogy haszontalanul keresek, mert látom, hogy sok gólya van még, aki egyedül ücsörgél.
 A talárom egy kicsit nagy rám. Eléggé kényelmetlen is, és nagyon meleg. Én nem tudtam, hogy Magyarországon ilyen meleg van! Eddigi életemet Németországban töltöttem. Szerencsére van a ládámban egy kevésbé meleg talár is. A mai estét meg valahogy kibírom.
 Alig várom, hogy elkezdődjön a vacsora, mert akkor valaki leülne mellém, és ha van egy kis szerencsém, még beszélget is velem. Így nézelődöm tovább csendben.
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2014. március 18. 18:55 | Link

Kowai
~ öltönyöm
Évnyitó/Évzáró


A nyár sem telhetett el eseménytelenül, most mégsem tud egyetlen emlékével sem törődni, egyszerű fekete öltönyében robog a Rellon klubhelyiség felé, hogy minél hamarabb újra láthassa a régi arcokat. Egyetleneggyel nem szeretne találkozni még, mert hiába teltek el hónapok, úgy érzi a viszontlátásra egyelőre nincs felkészülve. A klubhelyiségben várakozik, reméli, hogy táncpartnere hamarosan lelibeg hozzá a hálókörletéből, és csakúgy, mint a karácsonyi bálon, ma ismét elkápráztathatják a nagyközönséget. Tekintete a régen látott, szívéhez nőtt falakat, a sárkányokkal díszített bútorokat, kandallót, s ósdi padlót járja. Jó érzés visszatérni házába, megnyugtató újra érezni a sárkányfészek utánozhatatlan illatát és izgalommal teljes belegondolni az elkövetkező időszak lehetőségeibe. Másodévesként folytathatja tanulmányait, napokon belül az új tanév első óráiról fog hiányozni, hogy készülhessen az előzőleg nem megcselekedett balhékra. Kowai megpillantásakor széles vigyor telepszik arcára, és a lány elé lépve tartja jobbját, hogy karoljon belé.
- Látom sikerült most is lánynak öltöznöd - ugratja vidáman a sötét hajút, akinek ugyan nem mondja, de hiányzott neki a tanulmányi szünet alatt, és egyszer-kétszer levélírásnak is nekifogott, aztán a levélpapírok bizonytalan indokok miatt hamar a kukában végezték. - Jól nézel ki.
A klubhelyiség lassan megtelik háztársakkal, Noel pedig úgy látja ideje indulniuk. A nagyteremben ritkán jár, csak ha éppen társaságra van szüksége, egyébként a konyhában szerzi be ételszükségleteit, szerencsésebb esetben pedig egy Trubadúr nevű házimanóval hozatja be kedvenc vacsoráját a szobájába, hogy némi panaszáradat meghallgatásáért cserébe további kényelmi szolgáltatásokat vehessen igénybe. Szeret elkényeztetve lenni, főleg a konyhai dolgokban van szüksége hozzáértőkre, hiszen főzni-sütni egyáltalán nem tud, a legegyszerűbb fogásokra sem képes, és az ételek jóízű elfogyasztásán kívül nem is érdeklik ezek a feladatok.
A folyosók tömött sorban állnak, a képkeretek izgatott lakókat rejtenek, néhány páncél csevegő hangon diskurál, a házszellemek itt-ott bukkannak fel. Úgy tűnik, mindenki vidám, és várakozással teli, a rellonos fiatal pedig egyenesen majd kiugrik bőréből.
- Kíváncsi vagyok, ki hogyan változott meg a nyár alatt - súgja, miközben közel hajol a lány fejéhez. A hajolás alatt megállapítja, hogy valószínűleg nőtt pár centit, mert mintha eddig nem kellett volna ennyire mélyre hajolnia. Vállat von magában, aztán megáll a nagyterem ajtaja előtt, és pillanatnyi bekukucskálás után elengedi Kowai karját, és szembeáll vele.
- Kész vagy, hogy újra színre lépjünk? - sanda félmosolyt ereszt meg kérdése után, aztán körbenéz a folyosón, hátha meglátja a szőke frizurát, s kék szemeket, amelyek elől ha menekül is, szíve mélyén látni akarja viselőjét. Visszapillant szövetségesére, arcára ezáltal azonnal visszatér a derű, s jókedv, majd fejével a teremajtó felé bök. Mehetünk?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2014. március 18. 18:58
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 18. 19:30 | Link

Sophie Alsen

Az évnyitó unalmas, mint mindig, de a megjelenés kötelező. Legalábbis nekem biztosan, ugyanis prefektus vagyok. Kicsit el kellett gondolkodnom azon nem vagyok-e túl régóta ebben a pozícióban... ráadásul már másodszorra veselkedek neki ennek az egésznek.
Szokásos rutinfeladataimat végzem az évnyitón, a bukdácsoló, tanácstalan elsősöket útbaigazítom, igyekszem elhallgattatni azokat a személyeket, akiknek túl nagy a szájuk és zavarják a helyet. Próbálom a tömeget is irányítani, ha éppen valami történik. Mert ezeken az évnyitókon sosincs nyugalom, na persze nem mintha máskor olyan ártalmatlan és unalmas lenne a kastély.
Ráadásul undorító kék az egész ünnepség, amikor gyönyörű sárga színekben pompázott a nagyterem, sokkal jobban tetszett. Fintorogva néztem körbe... a Levita nagyra lehet magával, ezt az évet átengedtük nekik. A következőben biztosan lesz ellenfelük, nem akarom feladni, bár nem volt túl sok időm a pontversennyel törődni ebben a tanévben. Így utólag morogni én is tudok, hogy elvesztettük a kupát, de nem érzem magam bűnösnek, hogy nem tettem érte. Az ilyesmi egyszerűen lepereg rólam.
Amikor vége volt a beosztásnak, végignéztem az újdonsült diákokon. Nem festettek valami talpraesettnek, mégis nosztalgikus érzéseket keltettek bennem. Ó, igen, nagyon is emlékszem arra, amikor én álltam ott, amikor idejöttem a kastélyba. Még egészen elveszett voltam, nem tudtam éjszakánként jól aludni, akaratom ellenére küldtek ide. El sem tudtam volna képzelni rosszabb helyet ennél. Most viszont elég nehéz lenne elképzelni az életem a Bagolykő nélkül. A sors iróniája.
Annyira fáj az önérzetemnek bevallani, hogy a nagynénémnek igaza volt: itt megtalálhattam a számításomat. Deborah sosem lesz a szívem csücske, de már nem akarok minden áron lázadni ellene, rájöttem, hogy felesleges.
Felpillantottam, visszatértem az emlékekből a valóságba. Halovány mosollyal megrázta a fejem, majd odaléptem a Navine asztalához. Mielőtt még leültem volna, egy kislányt láttam erre téblábolni, a házamhoz osztották be őt. Éppen egy szellem repült felé és tapasztalatból tudtam, hogy nem túl kellemes élmény.
- Tűnés. - Szóltam a szellemnek, miközben felemeltem a pálcám, bár nem sok kárt tehettem volna benne. A kísértet kikerülte a lányt, talán csak a fagyos tekintetem ijesztette el. A kis újoncra pillantottam.
- Látom nem igazán találod a helyed. - Mondtam neki, miközben leültem az asztalunkhoz. - Ülj ide, ha akarsz.
Biztosan ijesztő lehetek egy kislánynak. Nem vagyok a legbarátságosabb jelenség, emellett mestertanonc vagyok... további erényem, hogy még meg is büntethetem, ha akarom. Halványan elmosolyodtam a gondolatra, ahogy magamra nézek kicsi szemmel és megremeg a térdem. Lori, a rettegett. Őszintén szólva, tetszik ez az imázs. De most megengedtem a kislánynak, hogy leüljön velem vacsorázni. Miért ne? Ma rendesnek kell lennem velük és nem elijeszteni őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 18. 20:37 | Link

Lorelai

 Na, végre valaki észrevesz! Nagyon örülök, hogy valaki hozzám szólt.Bár egy kicsikét megszeppenek, amikor észreveszem, hogy prefektus. Nem hinném, hogy valaha is leszek prefektus, nem nagyon akarok lenni. És az se túl valószínű, hogy év végén mindenből jól le tudok majd vizsgázni. Ez vajon látszik rajtam?
 Ú, és még mestertanonc is! Remélem, nem egy olyan lánnyal tévedtem össze, aki utálja a rossz tanulókat! De ahogy jobban megnézem, kicsit megnyugodok. Jó, egy kicsit talán ijesztően néz ki, ahogy végigmér, de nem hiszem, hogy ne lenne jófej, különben miért akarna mellém ülni? De az is lehet, hogy csak megszánt. Sőt, ez valószínűbb! De ha megszánt, akkor valószínűleg nem akar valami apróságért megbüntetni.
 Most megnyugszom, de lehet, hogy egy kicsit furán néztem ki, miközben átgondoltam az egészet.
 -Öööö. Köszi. -Huh, ez sikerült.
 Hirtelen nagyon melegem lett a talárban. Jaj, miért nem bírtam a kevésbé meleg taláromat felvenni!!!
 Leülök mellé. Ugye nem látszik, hogy bő rám a talár?! Nagyon feszengek. És még a hajam is szét jön. Na, hát ez jó. Hogyan keltsek így jó benyomást az emberekre?
 Megpróbálok megnyugodni. Jó, most nagyjából sikerült. Lélegezz nagyokat!
Felnézek rá, hogy észrevett-e valamit. Úgy tűnik, nem. Most szemügyre veszem a navinéseket. A legtöbbjük szimpatikusnak néz ki. Azért jó navinésnek lenni, mert a navinések a legbarátságosabbak, szóval itt a legkönnyebb beilleszkedni.Ez így nagyon jó lesz! Most szétnézek az egész teremben. Mindenki beszélget. Hát, akkor én is megpróbálok... Be  kéne mutatkoznom!
-Ööö Sophie vagyok. Sophie Alsen.
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. március 19. 00:01 | Link

Évnyitó/Évzáró
Ombozi.




* Nem sokat volt otthon, ami nem meglepő... ugyan úgy tűnik, hogy a következő évfolyamba léphet, Awer anyuka mégsem volt túl boldog, hogy nem mindenből hibátlan Kiválót vitt haza a kicsi Eris, és ugyan a vastagon felkent kenőcsök eltüntették már a kék-zöld foltokat, halványan még mindig láthatja őket az, aki nagyon közel nézi a bőrét. Nem jött jól ez a bál, legszívesebben el sem menne, de nem hagyhatja szövetségesét egyedül, szégyenben maradna, ha lány nélkül lépne be a Nagyterembe, annyira meg - bár nem vallja be magának -, megkedvelte a fiút, hogy ne akarja kellemetlen helyzetbe hozni. A fürdőszoba hideg csempéjén ücsörög egy darabig a gondolataiba mélyedve és a testén éktelenkedő sebeket figyelve, aztán mikor már a többi lány dörömböl az ajtaján, hogy jó lenne, ha igyekezne, feltápászkodik a padlóról és nekiáll készülődni. Nem telik bele sok időbe, máris a mai napra tartogatott zöld-fekete ruháját ölti magára, haját bal oldalt összefogja egy laza, több helyen meggumizott frizurába, pár tincset meghagy szabadon a másik oldalt is, így most kicsit úgy néz ki, mintha egy görög meséből lépett volna ki - persze a dísztalárját kivéve, s karjait egy hosszú zöld anyaggal takarja el. Nyakába csempészi a kígyós medált, amit önmagától kapott ajándékba még karácsonykor, aztán megnézi a tükörben, és megállapítja, hogy ennyi ékszer bőven elég. Szemhéjára csak kevés zöld-fekete füstös sminkfélét kever, nem ért ő nagyon ehhez a cicomázásokhoz, ha meg tovább próbálkozik vele, csak elrontaná és kezdhetné előröl, arra pedig most nincs idő. A "lovagja" már a klubhelyiségben várja, hogy újabb cselszövésüket ismét a nagyközönség leple alatt tervezhessék meg. Még utoljára megnézi a pofikáját az arcán továbbra is csúnyán sötétlő keresztel, aztán kap pár gúnyos megjegyzést az édes Opheliától, de a sötét hajú lány ezzel mit sem törődve, szoknyája alá, a lábára erősített tartóba rejti a pálcáját, s már útnak is indul, hogy megkeresse Ombozit. Nem kell sokáig kutatnia utána, hiszen a fiú valóban rá vár - ki tudja mióta, és rögtön bókkal fogadja, amit Eris egy fintorral "köszön" meg. *
- Te is rendesen kinyaltad magad. *Ereszt egy félmosolyt a fiú felé, majd egy újabb változást fedez fel. * Nocsak. Jól megnőtt a hajad, már copfban kell összefogni. Aztán vigyázz Rapunzel, nehogy a szőke herceg fehér lovon fel akarjon mászni rajta. *Vigyorodik el most már teljesen, aztán elfogadja a feléje nyújtott kart. Észreveszi, hogy Ombozi mintha magasabb is lenne, mint amilyennek utoljára látta, de ezt már nem jegyzi meg. Elindulnak hát ketten együtt ki a klubhelyiségből, Noelnek pedig rá kell jönnie, hogy Kowai azóta sem lett beszédesebb. A lány, miközben karöltve sétálnak, leginkább csak feszeng a dísztalárban és gondolataiban szitkozódik a szoknya feltalálójáról. Idegesíti, hogy össze van fogva a haja, hogy nyomja az a leheletnyi smink a szemhéjait, töri a cipője, magára kell szorítania a selyem anyagot, hogy ne látszódjon a karján a verés nyoma, és különben is, utál emberek között lenni, minek kell neki most megint megmutatnia magát? Ha Noel néha ránéz, csak annyit láthat, hogy időnként rándul egyet Eris szája és mintha valamit motyogna is, de inkább csak az ajkai mozognak. Tudja, hogy nemsokára ott vannak az ünnepség helyszínén, nem csak a falakból, hanem abból is, hogy egyre több diákot látni és mindenféle lényt, akit lehet utálni. Ombozi egyre izgatottabbnak tűnik, kíváncsiságának hangot is ad. *
- Én nem. * Morogja Eris durcásan. Nem akart eljönni, ez most más, mint a Karácsonyi bál. Akkor legalább nagyon jól tudta, hogy csak meg akarja mutatni Noel akkori csajának, hogy igenis tud ő csinos lenni, de most nincsenek ilyen szándékai. Ha Ombozi nem hívta volna el, most biztosan odalent gubbasztana a fürdőszoba padlóján. A fiú bekukucskál az ajtón, elengedi a karját, aztán szembefordul vele. A kérdés és a sanda mosoly legalább eljut hozzá, most már Eris is hasonló mimikát varázsol arcára. *
- Naná. * Ezúttal ő karol bele magától a sárkányba, de még mielőtt átlépnék az ajtó küszöbét, halkan, hogy csak Ombozi hallja, a szokásos "kabalamondatát" is kimondja. * Showtime.
* Odabent kék és bronz áradata fogadja őket, amitől a rosszban sántikáló mosoly egyből eltűnik a lány arcáról, fintorba torzulva. Hát persze, hiszen a Levita nyert idén, de ennyire azért nem kellett volna túlzásba vinni a színeket. Miután kifintorogta magát, ismerős arcok után kutat a szemeivel, hogy feltérképezze a tanárok és a prefektusok helyzetét, nehogy túl közel kerüljenek hozzájuk. Emelt fővel, óvatosan lépked. Nem azért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, hanem mert utálja a magassarkú cipőket és nem akar benne elesni. Nagyon reméli, hogy most ha táncikálásra kerül a sor sem akarja belevonni ebbe a hülyeségbe őt Ombozi, de nem mer ebben hinni, hiszen hogyan máshogy tudnának feltűnésmentesen kommunikálni? Már most érzi, hogy nem kellett volna fel jönnie a pincéből, émelyeg a gyomra. *
- Szerintem iszom valamit. Te kérsz? * Pillant fel, sötét szemeivel a fiúét keresve. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 16:34 | Link

Évzáró/-nyitó ünnepség

Azt hiszem nagyon az év vége felé haladva jöttem ide. Nem igazán tudtam még rájönni arra, mik itt a szokások, puszta véletlenségből találtam el helyekre is, de amit felfedeztem, annak mind nagyon... örülök. Már érzem, hogy a kíséretházba sokszor látogatok még el, mintha egy faluban láttam volna! A bútorai porosak, ablakait talán kövekkel verhették be nagyon régen. Szomorúan és üresen áll arra várva, hogy valaki meglátogassa.
A napjaim zöme eseménytelen volt. Kódorogtam, próbáltam felfedezni a helyet, s minél kevesebbet poshadni az iskola unalmas, förtelmes falai közt. Találkoztam ugyan emberekkel, de szokásomhoz híven elég visszahúzódó magatartást mutattam velük szemben. Én inkább magamnak való vagyok, ezért van az, hogy most is egyedül sétálok a folyosón lassan, meg-megbotolva időnként a tömegben, amitől egyébként masszív hányingerem támad.
Neee, nem akarok sokáig köztük lenni! Remélem hamar vége lesz ennek az egésznek! Kétségbeesetten nézek körbe, miután sikerül beesnem az ajtón, végül leülök a saját asztalom legvégébe, remélve hogy a többiek messziről elkerülnek majd. Nem akarok társalogni. Nem akarok most itt lenni. Nem akarom, hogy megpróbáljanak szóba állni velem.
Hajamat kiengedve viselem a mai napon, ami pedig a ruhámat illeti, elég lezser viselet rejlik a talár alatt egy fekete hosszú ujjú, és egy farmer képében.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 18:02 | Link

Év záró/nyitó ünnepség

Az elmúlt évben keveset tartózkodtam a kastély területén. Különös betegségem miatt Londonban töltöttem a tanidőt. Visszatérve viszont örömmel láttam, hogy semmi sem változott. A szobám ajtaján még ott a nevem és...
A társaim nem találom. Sietve veszem az irányt a Nagyterem felé, hiszen ünnepség lesz. Nem csak tanévzáró, hanem kicsit részemre is, hiszen újra itt vagyok.
Sok idő telt el, most újra kell keresnem az ismerőseimet. Remélem összetalálkozok egy-két Eridonos ismerősömmel.
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 19. 20:52 | Link

Sophie

Úgy látom, a lányka nem érzi magát túl kellemesen itt. Elég idegesnek tűnik, egyből feltűnik. Nem bámulok felé, csak szemöldököm alól, oldalra pillantok néha. Ha már úgy döntött, leül mellém, figyelek rá kicsit. Tudom, nem lehet minden diákot egyesével terelgetni, ahhoz túl sokan vannak, de olyan kis elveszettnek tűnik. Még az én kőszívem is meg lehet enyhíteni néha - a kislány erre most pont alkalmas. Persze, nem mutatom, hogy észrevettem, mennyire rosszul érzi magát.
Úgy tűnik, mintha kicsit melege is lenne a lámpalázon kívül. Elveszek az asztalról egy pohár vizet, egy ideig a kezemben tartom és az elemi mágiával alaposan lehűtöm neki. Jóleső, frissítő így is, de így talán jobban fog csúszni neki.
- Tessék, idd meg ezt. - Adom oda neki a poharat, miközben egy nagyon nevetgélő diákcsoportot méregetek. Nem vagyok túl éhes, talán majd pár falatot eszek, de azt is csak később. Nekem most fontosabb dolgom van, úgy érzem, mintha minden pillanatban elszabadulhatna a pokol.
Aztán a következő pillanatban a lány bemutatkozik, erre kicsit hátrébb dőlök, felé fordítom a fejem, rápillantok. Szimpatikus, hogy nem fél hozzám szólni és nem tűnik megszeppent báránykának, amikor rápillantok.
- Lorelai Riviera vagyok, örülök.
Biccentettem egy kicsit a lánynak, majd egy picit végignéztem rajta. Úgy tűnt, lassan kicsit megnyugszik. Nem tudom, hogy ez a jelenlétemnek köszönhető, vagy magában rendezte csak a dolgokat, de őszintén szólva nem is érdekel annyira. Viszont ha már megmert szólítani, igyekszek felhagyni a szavakban szűkölködő énemmel.
- Egyél bátran, nagyon finom szokott lenni. Jól főznek a manók, különösen a sültekhez értenek.
Halvány félmosollyal adtam tanácsokat neki, hiszen még nem igazán tudja, milyen is itt a koszt. Nem vagyok nagy evő, de vannak fogások, amiket tényleg muszáj kipróbálni itt, ilyenek a sültek. A manók nem tudom, hogyan csinálják, de legyen az sertés, bárány, marha, csirke... mindig tökéletes. Nem túl rágós, de nem is száraz. Pont tökéletes.
- Nem magyar neved van. Honnan jöttél ide? - Kérdeztem végül, miközben elvettem én is egy pohár vizet és ittam belőle pár kortyot, majd testemmel félig a lány felé fordultam, hogy a szemébe nézhessek.
Hozzászólásai ebben a témában

Szofi Wilkinson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 87
Írta: 2014. március 19. 21:42 | Link

Ronald
Ünnepély

Szofi az egész szünetet a nagybátyjával töltötte aki, egy héttel Szofi hazaérkezése előtt jött haza Németországból. Nagy volt a boldogság, hogy itthon van a rég nem látott kedvenc nagybácsi.
Mivel így kifejezetten izgalmasan telt a szünete, az utolsó pár napban, amikor visszautazott a szeretett nagybácsi a leányzó körülbelül végig csak aludt. Szóval nem igazán bánta már, hogy vissza kell jönnie. Ha több embert ismerne még jobban várta volna. De majd idén, amikor már nem elsős lesz, többen meg fogják ismerni. Úgy tervezi több ideje lesz, mint eddig volt és akkor majd megismerkedik mindenkivel és mindenki tudni fogja ki is az a Szofi Wilkinson.
~Szép elgondolás. – Szólalt meg magában a lány.
A talárját felöltve, határozottan vette az irányt a Nagyterem felé.  Minél közelebb ért hozzá, annál jobban bántotta a fülét a nagy zsivaj. Nem tud ellene mit tenni, el kell viselnie, hisz kötelező iskolai program. Mondjuk, csúnya lenne, ha már az évnyitón nem lenne itt.  A sok elsős, micsoda félelemmel, izgatottsággal nézi a kastélyt, az embereket. Milyen jó érzés, hogy ő már túlesett rajta. Amikor minden szempár rád szegeződik, és te ártatlanul emeled a fejedre a süveget.
Az ajtóból egyből szétnéz, először a Naviné felé pillantgat, majd a Levita, ahol ismerős arcot lát. Int neki, rámosolyog, majd továbbviszi tekintetét. Az Eridonosokra pillant, néhány emberen megakad a szeme, elmosolyodik, majd testével elindul a Rellonos asztalhoz, és tekintetével mindenkit végigmér. Már majdnem mindenki itt van. Leül az asztalhoz, onnan várja a sült galambot remélve, hogy odarepül.
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 19. 21:44 | Link

Évzáró/nyitó, Márk, levitások

Különleges alkalom az iskola életében, hisz egy évben csak egy ilyen van, én mégis szorongva készülődtem, hiszen a tanulmányi eredményeim nem úgy alakultak, ahogyan alakulniuk kellett volna, és ezért már a legrosszabbra is fel voltam készülve. Ám most ruha kellett, de persze nem kaptam erre pénzt, így Márktól kellett kölcsönkérnem, megígérvén, hogy valahogy törlesztek majd neki. Egyelőre még fogalmam sem volt róla, de egy dolog világossá vált, nem mehetek ennyire ellene apám akaratának, hiába nincs itt. No nem Márk miatt, bár neki sok mindent megtennék, hanem hogy békén hagyjon, és lenyugodjon, hogy minden a legnagyobb rendben van velem. Eddig is az volt, csak az én nézőpontomból. Szóval kellett egy ruha, ennek érdekében pedig kisétáltam a Főutcára, meg a Boglyas térre, nincs messze a házunktól, és kinéztem egy olcsóbb, de azért tetszetős rucit. Nem mentem már haza, nem akartam, hogy Márk ebben lásson, csak ha már ott vagyunk a bálon, ott ugyanis már nem sok mindent tehet ellene. Amúgy meg rajtam lesz a talár is és alig, fog belőle látszani valami.  Megbeszéltem Issie-ékkel, hogy a szobájukban átöltözhetek majd, Márk pedig utánam jön, és a Nagyteremben találkozunk. Magamra öltöttem a ruhát, a hozzáillő cipőt. A hajammal nem csináltam semmi különöset, csak egy simító bűbájjal, még otthon tanultam, kiegyenesítettem tincseimet. Mivel a lányok már valahol másutt voltak, nem vártam rájuk, majd Márkra elég lesz várakozni, így el is indultam a Nagyterem irányába. Szinte sodródtam a tömeggel, sietősre kellett vennem lépteimet, hogy fel ne lökjön valaki a hátam mögött. Hamar elértem a Nagyterem ajtaját, de nem mentem be azonnal, pedig ahogy belestem az ajtó nyíláson, a sok kék és bronz, a Levita színei nagyon csábítottak, hogy egészben lássam a dizájnt, de Márkkal együtt szerettem volna belépni, mert az olyan romantikus, nem mellesleg meg azt beszéltük meg, hogy a bejáratnál találkozunk.  Ő még persze nincs sehol, így várnom kell rá.
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2014. március 19. 22:54 | Link

    Olyannyira kiment a fejéből az iskolai bál, hogyha Hannus nem kért volna hozzá egy kis aprót, ő talán el is felejtette volna. Nemrég érkeztek meg a harmadikos könyvei, s saját szobájában képtelen volt helyet találni a számukra. Épp a konyhában keresett neki megfelelő helyet, amikor jött a kérés.
    Egyrészt azonnal rábólintott, helyben, az egyik fiókban volt az apai apanázs, na nem mintha titkosan lett volna elrejtve Hannus elől, kivehette volna maga is. A lehetséges kérdés megelőlegezve visszasietett a szobájába – nehogy a vásárláshoz is kísérnie kelljen -, onnan kikiabálva beszélték végig, hogy jó, fent találkoznak, a csajok között majd szépítkezik, az úgyis több óra, szia-szia.
Ennek örömére miután a lány távozott, bement az ő szobájába, mert dísztalárját az ő szekrényébe tárolta. Ott akadt megfelelő hely számára, s mivel szó nélkül hagyták, ott is maradt. Kivette onnan, visszatért a saját szobájába, s levágta magával együtt az ágyra, hogy aludjon este előtt.
Neki ezzel telt a készülődés, hogy aztán mikor felébredjen, az idő hiányán túl lássa, nem minden tökéletes. A cipője nem az övé, apjáét sikerült elhoznia, szerencséjére nagyjából a mérete volt, csak icipicit szűk. Csokornyakkendője sima állapotban, amiről lövése nem volt hogy kellett volna megkötnie. Youtube és internet hiányában úgy maradt, a földre hajítva. Végül fehér inge kicsit gyűrött a vállánál, na ez se világvége, nem veti le a dísztalárt, séta közben pedig kisimul rajta. Felkapva ezeket, öltönynadrággal és a háza színeit viselő iskolai nyakkendővel, s pálcájával bálra késznek nyilvánította magát.
A sétát amennyire lehetett, elnyújtotta, ki tudja este folyamán hányszor gyújthat rá, valószínűleg semennyire. Talán egy felsőbb évest elkaphat ha megérzi rajta a füstöt, esetleg a mosdó. Az ilyesfajta terveit aztán hagyta, ahogy belépett az iskolába. A tömeg a Nagyterem előtt még épp vállalható ahhoz, hogy kiszúrja Hannust. Pislogott kettőt, hármat, mert bár láthatta eddig is elégszer őt, most annyira másnak tűnt. Az egyenes haj, meg talán smink is, más az arcának a fehérsége, összességében kicsit idegnek hatott. Bár talán a sok fény meg a ruha, vagy hogy szépnek találta, de magának se ismerte be, ha így lenne.
    Finom köhintést ejtve lépett oda hozzá a párjához, közben biccentett egyet-kettőt másoknak is. - Várunk még másra is? - Köszönés letudva, de karját úgy tartotta, hogy átérhesse Hannus sajátjával. Ha így tenne, akkor biztosan beléphetnek.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2014. március 19. 23:06
Hozzászólásai ebben a témában

12
Lipovszky Dóra Villő
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 12:57 | Link

Hanka, Márk, meg a többiek, akik később jönnek Cheesy

kinézet

Kicsit későn kezdtem el készülődni, aminek hála későn is értem le a nagyterembe. Annak ellenére viszont, hogy késtem, teljes mértékben elégedett lehetek magammal, szóval no problem.
Ahogy beérek a feldíszített ruhában, elég kényelmetlenül érzem magam, hiszen a ruhám sárga, miközben a terem kékben pompázik, meg bronzban. Mellettem ismerős arcok, akiket amikor észreveszek, rögtön lesütöm a szemem, mert inkább hagyok, majd bent úgyis beszélgetünk. És bár beszélgettünk róla, hogy együtt jövünk le, meg miegymás, és jó buli lesz, én mégis most egyedül megyek be a nagyterembe, hogy leüljek egy hosszabb szabad részre az asztalunknál, ahova majd a többiek is csatlakozhatnak. Addig pedig mindenképpen tudok agyalni a következő éven, amit jajjj...
Most jut eszembe, hiszen évet zárunk. És végre másodikos leszek, nem elsős, és jön velem Hanka is, meg Zoli is, meg Shi, és még nagyon sokan mások is. Egy pillantást vetek az asztal tanári asztal felőli végére, és megpillantom az elsőseinket. Olyanok, mint annak idején én magam is, félénkek és bátortalanok, meg ahogy nézem, jelenleg ismerkednek.
Ezen kénytelen vagyok elmosolyogni, majd utána ezen is jár a fejem addig, míg majd valaki le nem ül mellém, majd szóra nem bír.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:36 | Link

Állia Szipenni


Újra itt. Már azt hittem sosem érek ide. Na persze az elmúlt évben csak kívűlről figyelhettem a kastély életét, mivel kihagytam az évet.
Ahogy figyeltem a diákokat és innen -onnan hallottam kinek milyen élményei, borzalmai voltak a vizsgákról még örültem is ennek.
Ahogy körbenéztem megláttam egy csinos lányt. Nem vagyok ilyedős, egyből elé léptem.
-Szia. Ron vagyok. Mi lenne, ha együtt fogyasztanánk el a vacsorát és kicsit megismerkednénk. -Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és mélyen a szemébe néztem.
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:52 | Link

Szofi Wilkinson



Ahogy megérkeztem a kastélyba egyből arra gondoltam, hogy otthon vagyok. Már nagyon hiányzott ez a légkör. Az elmúlt 2 évben szinte minden gondolatom a tanulást és a csínyeket vezérelte. Átöltöztem a számomra legszimpatikusabb zöld taláromba. Szép alakzatok vették kőrbe, egy szép vöröses-sárgás főnixmadár harcolt egy türkizkék sárkánnyal. persze mindez diszkrét méretben.
Felkaptam egy pergament és egy pennát. Hátha valamit le kell írnom, mert elég szétszórt vagyok.
Ahogy leértem szétnéztem. Már majdnem elkéstem, szokás szerint megint. Elindultam hát a saját házam, az Eridon asztalához, amikor a Rellonosok között megláttam egy szép lánykát. talán elsős. De nagyon csinos. Felrémlett bennem az amit megfogadtam az idénre. Minden elsőst próbálok segíteni. Ez most kapóra jött. Mivel volt mellette egy hely, hát lehuppantam mellé.
-Szia. Ron vagyok, Eridonos.- hadartam.
-Mi lenne, ha segítenék beilleszkedni a kastélybeli életbe.- kacsintottam rá kicsit cinkosan. Persze nem flörtölni akartam, de sosem lehet tudni, minek véli a fiatal lány.
- Volt valami fontos eddig?- hadartam mindezt egyszerre.
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 20. 19:17 | Link

Ronald Little-Leah

Lassan sétálok le a lépcsőn a nagyteremhez. Közben pedig végig nézek a sokaságon, mindenki itt van és várja az évnyitó kezdését. Én már nem várom annyira, harmadik évem lesz és már nem olyan érdekes mint elsőre, de még mindig kellemes. Én pedig az alkalomhoz remekül öltöztem. Dísztalárom alatt ott méregzöld térdig érő, fekete szegélyű estélyi viselek, apró kiegészítőkel, hozzá pedig szintén méregzöld magas sarkút viselek. Amiben úgy 2cm-vel magasabb vagyok. Kiengedett hajamba egy sárkányos csatot tettem, ami illik a táskámon lévőhöz. Így teljesen illek a házamhoz, de még mindig a saját stílusomnál vagyok. Le érve körülnézek, hátha látok valaki ismerőst, de csalódnom kell, mert nem látok senkit. Épp indulnék befele, amikor mellém lép egy fiú és a szemembe néz. Bemutatkozik, majd arra invitál, hogy együtt üljük végig a dísz vacsorát. Vissza mosolygok rá. Majd kedvesen válasz szolok.
-Szia. Állia én vagyok. Mért is ne.
Fülem mögé tűrőm az egyik tincsem, majd elkezdek kedvesen csevegni.
-Melyik házból vagy?
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:13
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:37 | Link

Állia

-Szép neved van. Milyen nemzetiségű? Még sosem hallottam. -Kezdtem a csevegést, majd sietve hozzáfűztem
-Amúgy Eridonos vagyok. Harmadikos diák.
-Gyere, keressünk valami jó helyet. Hátha hallunk majd valami bölcsességet ma. Na meg jó lenne a legfinomabb ételeket is megtalálni.- mosolyodtam el, pedig tudtam, mindenki elérhet minden ételt.
- Tudod már mit szeretnél tanulni idén?- tettem fel talán a legostobább kérdést, ami elhangozhat első beszélgetésként.
Majd elmélyedtem a lány szép szemeiben. újabb cinkos mosollyal palástoltam zavarom. jelezve, hogy épp keresem a jó helyet megkérdeztem, hova is ülhetnénk.
-Van hely a Rellonosok és az Eridonosok asztalánál is.
-Melyik házhoz is tartozol?
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. március 20. 20:07 | Link

Ronald

Örömmel fogadom a bókot. Majd jókedvűen felelek. Ezzel most már elindítva a beszélgetést.
-Köszönöm. Nem is tudom pontosan, de nem csodálom, hogy nem halottad még, nincs több ilyen nevű lány a suliban.  
Sajna tényleg nincs név rokonom a suliban. Bár ezt nem is csodálom. Közben Ron válasz szol a kérdésemre. Kicsit meglepődöm. Harmadikos, nem emlékszem, hogy láttam volna eddig, szóval elég meglepő. De lehet, hogy csak én nem emlékszem rá. Rá is kérdek.
-Ez furcsa, én is most leszek harmadikos, de még nem láttalak.
Ezen kicsit elgondolkodom, de mikor Ron szól, hogy most már talán mennyünk be. Úgy hogy már nem törődöm vele. Most már újra vidám leszek, és úgy válasz szolok.
-Rendben menjünk.
Míg haladunk befele, Ron újabb kérdést tesz fel. Amire kicsit habozva felelek. De ez nem látszik rajtam.
-Mindent, ami érdekel.
Egy pillanatra elhallgatok, majd vissza dobom a labdát.
-És te?
Aztán meg állunk, én pedig csak azt veszem észre, hogy újra egy más szemébe nézünk. Majd Ron cinikusan elmosolyodik, amire én is elmosolyodom. Aztán újra helyet keresünk. Ron tájékoztat, hogy hol is van hely. Már majd nem mondanám, hogy a Rellonhoz, mikor meg kérdi, hogy melyik házba is tartózom. Erre egy apró vigyorral felelek.
-Házamhoz öltöztem, de ha ebből nem jössz rá, a hajamban ott a címer állatunk.
Kicsit oldalra fordulok, hogy lássa mi van a hajamban.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:15
Hozzászólásai ebben a témában

Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 20:56 | Link

Lorelai

A nagylány most átad nekem egy pohár vizet. Először nem értem, hohy miért, én is pont most akartam venni. De amikor beleiszom, érzem, hogy nagyon hűs. Valószínűleg lehűtötte. Nem szólok neki, mert lehet, hogy az udvariatlan -  igazából fogalmam sincs - , de hálásan tekintek rá, hátha észreveszi a célzást. Bemutatkozik. Nagyon tetszik a neve, én is mindig ilyen hosszú, sok magánhangzós nevet akartam. Újra megszólal. Hmm..manók?? Hallottam már manókról, de nem igazán tudom, milyenek. Lorelai nem olyan lánynak néz ki, aki ki nevetne ezért, úgyhogy megsúgom neki:
- Igazából én még nem láttam manót.- hát nem tudom. Egy kicsit fura, hogy manók főznek...Persze, annak örülök, hogy kiszolgálnak, de talán mégsem ezt érdemelnék.
 Megkóstolom a vacsorámat. Hú, ez tényleg nagyon finom! Hirtelen gyorsan lenyomok pár falatot.
 Aztán megkérdezi, hogy milyen származású vagyok.
- Németországban éltem eddig, mert a nevelőszüleim németek. De igazából magyar vagyok, és az igazi szüleim is varázsoltak. Vajon megkérdezi, hogy miért vannak nevelőszüleim?Ha igen, remélem el tudom mondani anélkül, hogy ne érezzek a torkomban gombócot. Most, mielött eljöttem a Bagolykőbe, meglátogattuk a szüleimet. Nagyon szegény körülmények között élnek, én nem gondoltam , hogy ennyire! Jaj minek kellett erre gondolnom! Már érzem a torkomban a gombócot. Elfordulok, hogy ne lássa az esetleg eleredő könnyeimet. Szipogok egy nagyot, feltörlöm a könnyeimet, és felerőltetek magamra egy mosolyt. Remélem, nem vette észre.
- Khm..-berekedtem még ettől a kicsi sírástól is.-De te se magyar vagy, ugye? újra felemelem a poharat, és iszom belőle egy kortyot.
Utoljára módosította:Sophie Alsen, 2014. március 31. 20:51
Hozzászólásai ebben a témában
Szofi Wilkinson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 11
Összes hsz: 87
Írta: 2014. március 20. 21:05 | Link

Ronald

Most, hogy itt ül, szívesen hazamenne. Ülni egyedül, miközben mindenki diskurál valakivel az elmúlt hetekről, nem túl jó érzés.  Meghúzódva figyeli az eseményeket. Amikor egy fiú leül mellé, megijed. Olyan váratlanul érte, már kezdett belelendülni a gondolataiba.
- Ööö... Szia. Én Szofi vagyok, mint látod Rellonos.  – válaszoltam a bemutatkozására.
Beilleszkedni. Még nem is ismerjük egymást, de már segíteni akar. Nem tudom mire vélni ezt. Most vagy túl kedves, vagy neki sincsenek barátai.
- Egyszer majd élek a lehetőséggel köszönöm. – Mosolygok rá, mint a tejbe tök.
Szofi furcsának tartja az ilyesfajta gyors közeledést.  
- Mire gondolsz? Hogy érted azt, hogy fontos? – Néz rá értetlenül. Igazán nem tudja, mire gondolhat a fiú. Lehet, azt gondolja, hogy most lett elsős Szofi. Pedig idén, már a másodikos Rellonosok táborát gyarapítja.
- Te… Ööö.. Hányadikos vagy? Teszi fel aztán a lány a kérdést.
Nem tudja, hogy mit is keres a Rellonos asztalnál egy Eridonos. Eddig mindig is úgy tudta, hogy minden ember a saját háza asztalánál ül. De lehet ő tájékozódott félre, aztán mindenki oda ül, ahová szeretne. Bár ezt igazán kétli. Hogyan tájékozódhatott ő félre? Pont ő? Aki mindig mindent a legjobban tud.
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2014. március 20. 22:01 | Link

Sophie

Látom, ahogy a lány elveszi a poharat tőlem, nem igazán érti, miért pont azt kéne innia. Viszont nagyon tetszik, hogy nem kérdez semmit, csak csendesen kortyolgatja a hűs vizet. Talán némi feloldást jelent neki a talár melege alól. Elkaptam a tekintetét, ahogy egy hálás pillantást vetett felém, én pedig egy aprót bólintottam neki. Most, hogy így belegondolok, gyakran kommunikáltam mindig is apró, nonverbális jelekkel.
Amikor azt mondja, hogy nem látott még manókat, csak megemelem az egyik szemöldökömet. Kicsit érdekes, de egyáltalán nem lepődök meg rajta.
- Varázstalan szülőknél éltél, ugye? Amikor idejöttem, én sem láttam még manót, ne aggódj. Viszont ne lepődj meg, ha sok új dologgal találkozol majd a kastélyban.
Jobbnak láttam előrevetíteni, hogy készüljön fel a meglepetésekre. Jól emlékszem, amikor idejöttem, mennyire hihetetlen volt az egész. Mint egy rémálom - hiszen én utáltam itt lenni. Ennek ellenére csodálatosnak találtam a varázsvilágot. Viszonylag hamar meg is szoktam mindent, a manókat és minden mást. A kastélyt is kiismertem már teljesen, hiszen rengeteg ideje élek már itt. Hét éve? Még belegondolni is iszonyat sok. Halvány mosoly kúszik az arcomra, amikor ezekben a gondolatokban elmerülök. Nosztalgikus érzés, csak idősebbnek érzem magam tőle. Mintha már ide sem tartoznék...? Egyszer el kell hagynom a kastélyt, ha minden igaz. Nem élhetem itt le az élete. Vagy mégis?
Közben Sophie-t figyelem, azt, ahogy eszeget és látom rajta, tényleg ízlik neki. A mosolyom erősödik kicsit, amikor őt nézem. Hiába, nem tehetek róla. Egyszerűen aranyosnak találom a lányt. Jól is esik most beszélgetni kicsit vele és nem az esemény felkavarodására figyelni. Amikor meghallom a nevelőszülő szót, akaratlanul is kicsit megrándulnak a szemöldökeim - össze akarnak húzódni.
- Mesélj róla, ha akarsz. - Ajánlom fel neki. Nem akarok rámenős lenni, miért lennék? Ha nem akar róla beszélni, úgysem fog. Ha pedig akar, majd meghallgatom. Pontosan tudom, az ember mennyire meg tud szenvedni a családjáért, a családjával. Elég sok dolgon mentem keresztül, talán most hasznot húzhatnék belőle és tanácsolhatnék neki valami hasznosat.
Aztán Sophie elfordul, egyértelmű, hogy sír és az is, hogy titkolni akarja. Nem mondok semmit, nem teszek rá megjegyzést. Úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Nem akarom nyaggatni vele, hagyom, hadd szedje össze magát. Csak utána pillantok le rá újra.
- Angliából származom, de a nagynéném előírta, hogy itt tanuljak. Megszerettem Magyarországot, csodálatos hely. - Bólintottam mellé egy aprót, majd belegondoltam, mennyire jóra fordult minden... már ami az országot illeti. Nekem kellett ez, szükségem volt erre. Itt kellett maradnom, még ha itt nem is menekülhetek örökre az emlékek elől. Nem is szabad tovább menekülnöm, szembe kell néznem velük.
- Így elsőre hogy tetszik a kastély? Örülsz neki, hogy itt lehetsz?
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. március 21. 00:02 | Link

Évnyitó/záró - Keith drága;;


Nem is telt el olyan sok idő, na jó, egy fél tanév azért csak-csak, a legutóbbi bál óta. Most nem volt abban a kifejezett nagyruhás, tinci-táncis hangulatban, de ott akart lenni, ráadásul volt egy eridonos fiú, akit egy nagy, fura, mókás és tök szupi véletlen által ismert meg, amin máig nagyon jókat kacarásznak. Tudni kell ugyanis, hogy egy elkóborolt baglyocska kezdte az egészet, aki nála és Benjinél kötött ki, Luca pedig felbuzdulva megválaszolta azt, amiből egy nagyon vicces levelezés lett. Máig nem tudja, hogy az eredeti címzettnek van-e erről tudomása, vagy sem, mindenesetre azt megtudta, hogy a lány, Leonie, akinek szánta a szőke, nagyon cuki vörös leányzó. Biztos jól kijönnének, mondta akkor Keith. Azóta persze megismerte és nagyon bírja a kis főnixet.
Találkozott vele pár napja, és megbeszélték, hogy együtt fognak érkezni. Nagyon megkedvelte a fiút, mert ő is ilyen művészi beállítottságú. Lucának nem nagyon van mása, mint a rajzai, innen jött az ötlet, hogy emlékezetből megpróbálta lerajzolni a fiút, egy nagy Főnix mellett, mert mégis csak az a háza állata. Nagyjából egy napja rá is ment erre, éppen az ünnepség előtt nem sokkal fejezte be rajta az utolsó simításokat. Aztán a szobája - ami amúgy sem rendes, a négy lányból minimum 4, ha nem 5, tök rendetlen, ez már egy matematikai káosz- egyik sarkában talált egy fekete szalagot, de valami pirosat is akart bele, így keresett tovább. Végül egy zacskó külön csomagolt cukorka papírjait találta meg, kreatív Lucus bekapcsolt, nekiállt felragasztgatni egy lapra, a Fiú nevét kirakva belőle, majd ebbe csomagolta a rajzot, amit gondosan a háta mögé tervezett rejteni, még a barátja megérkezik.
Az asztalra letette a meglepetést, aztán rohant is a szekrénybe, amiből csak úgy repültek ki a ruhák. Talált végül egy csinos piros szoknyácskát, meg alá egy fekete harisnyát, majd, gondolván van még ideje, belebújt vissza az egyszarvús mamuszába, és az egyik alsó ágyra csücsült egy könyvecskével a kezében, amibe élvezettel kezdett. Érdekes könyv volt ez, egy hajótörött kislányról szólt, aki, hogy ne érezze magát egyedül naplót írt, és minden este felolvasta magának az előtte nap írt mesét. Végülis csak a könyv felénél jár, nagyon kíváncsi, hogy happy end-e a vége, de nem akar kukacoskodni és előre olvasni, szóval inkább a kezében lévő hajkefével esik neki a bogos hajának, mikor ez kész elkezdi szépen fonogatni az egyik oldalra. Egész mosolygós, mikor a folyosóról hallja beszűrődni a sietős léptek hangjai. Jaj, az ünnepség!
Mint akit puskából lőttek, úgy pattant fel, semmit nem nézve, felkapta a becsomagolt rajzot és leviharzott a nagyterembe. A díszek mind a szfinxeknek szóltak, ámult egyet vagy kettőt, aztán tekintetével Keitht kereste, miközben ide-oda billegett, a navine asztala felé menve megállt a sütiknél, biztos pontnak érezte a barátja és maga között ezt a helyet. Saját magának pedig az már fel se tűnt, hogy mamuszban sikerült lejönnie… Majd Keithivel biztos jót nevetnek, ha felhívja rá a figyelmét, addig is figyeli, ahogy beszállingóznak az emberek, és türelmetlenül billeg háta mögött a kis ajándékkal.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. március 21. 09:20 | Link

Évzárás/nyitás – Emma


A nagy hajtás után elérkezett a várva vár pihenés, a szünet, minden, amit egy vizsgázó csak kívánhat. Nemigen találkozik már ideges, kapkodó emberekkel, mint akkor, nemigen kell már senki idegeit, főként a saját idegeit nyugtatni. A vizsgáit sikeresen tudhatja maga mögött, megnyugodhat, hogy a következő, az utolsó lépcsőfok áll már csak előtte. Hogy mit hoz a jövő, arra csak elképzelése  és terve van, nem tudja viszont, hogy bejön-e, sikerült-e. De nem adja fel, már nem olyan, tudja, hogy ha akar és küzd, meg tudja tenni.
Jelenleg viszont nem azzal kellett törődnie, a Tervvel, amit még senkinek sem vázolt. Túl kezdetleges, és még túl bizonytalan talapzaton áll. Később persze, elmondja azoknak, kik számára fontosak, de addig ez az ő kicsi „titka” lesz. A Nagyterem felé igyekezve, az idei évben saját talárját felhúzva sietett az ünnepségre. A tavalyi bakira ő még emlékszik, a tömeg bizonyára kevésbé, de nem is egy örök életű pletykát akart ezzel elindítani. Menet közben, kikerülve az egy helyre siető diáksereget, megigazgatta gúnyáját, jelvényét, amelyet el sem vesztett, és kinyújtóztatta tagjait. A szünet idejében nemigen ment messzire, nem tervezett utazást, csak hazalátogatott, hogy elújságolja, idén mi hogy sikerült, és ennyi. Felelősségtudata, mely a jelvényhez köti, inkább azt mondta, jobb, ha azokra figyel, akik a kastélyban maradta netalántán. De hát, ez a dolga.
A Nagyterembe érve, a díszítést megszemlélve mosolyodott el, hiszen tudta, hogy mi és miért pompázik kék színekben, hiszen háza megint kitett magáért, igyekezett elérni azt a bizonyos győzelmet, ami sikerült is nekik. Beljebb haladva, az említett asztal felé igyekezve köszönt oda háztársainak, morzsolt el pár szót egy-egy emberrel, majd udvariasan elnézést kérve, tovább is haladt. Célszemélye, kit keresett, más asztalnál foglalt helyet, ha megérkezett már, és nem késésben van, mindenesetre, jelenleg vele szeretne a legjobban találkozni az ünnepélyen. A Navine asztalához lavírozva állt meg, futtatta végig íriszeit az ott tartózkodó arcokon, alakokon, majd miután nem találta meg, kit keres, az egyik szabad ülőhelyre huppanva, a bejárat felé tekintve várt türelmesen. Most biztos fura annak a kis elsősnek, aki mellett jelenleg ücsörög, hogy mégis mit keres itt a másik ház diákja, ekkora erővel, de nem szólja meg végül a dolgot, vagy csak a fiú nem hallja, hiszen a zsivaj nagy, az apró, halk hangok elvesznek a tömegben. De figyelme éber, és kitartóan vár Emmára, ameddig meg nem pillantja, nem moccan a helyéről.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Apáthy Hanka
INAKTÍV


Bájitaltan TS,
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 4538
Írta: 2014. március 21. 12:55 | Link

Ott nyílik, ahol zárul  Cheesy  Márk

Szerencsére várni rendesen megtanultam, volt rá időm is, Márknak is megadtam arra, hogy ideérjen végre. Türelmem talán határtalan, kiváltképp vele szemben, bár be kell valljam, kihozott már a sodromból ismeretségünk alatt, de olyan édesen csinálja, hogy nehéz rá haragudni. Hogy ez az ő varázsa, vagy én lettem általa elvarázsolva, azt nem tudom, de mostanában gyakran felmerül bennem egy kérdés: Milyen lehet a szerelem, mert még soha nem éreztem, és hogy, amit Márk iránt érzek, az vajon az e? Még nem tudom, de megpezsgeti a véremet minden alkalommal, ha látom, ha pedig gondolok rá, mint minden percben, valami a gyomrom tájékán bizserget. A közelében gyorsabban száll az idő, vagy épp megállni látszik, a hiánya pedig sajdítja a szívemet. Ezt azonban egyelőre nem kell tudnia, nem tudom, mit reagálna rá, amúgy is én úgy tanultam, a fiúnak kell kezdeményeznie. A díszes kavalkádban csak őt kerestem tekintetemmel, arra fókuszáltam, mikor látom meg egyéni védjegyét, hajkoronáját, közben reméltem hamarosan feltűnik a fordulóban és nem alszik éppen mélyen, szobája kanapéján. Nagy sokára vagy csak egy pillanat telt el, megláttam alakját közeledni, szemeim itták a látványt, hevesebben vert a szívem is, alig bírtam levegőt venni, pedig csak néhány órája váltunk el, otthon, mielőtt vásárolni indultam volna, na meg szépítkezni a lányoknál.
- Szia, ha már bent lennénk is késő lenne, induljunk azonnal. Persze, ha nincs ellenedre. - vettem át az udvarias stílust, ezen alkalomhoz ez illett. Karján vezettetve, mint valami hercegnő léptem be a terembe. Várakozásomat felül múlta az a pompa, mi ott várt, és különösen jól esett a kék szín dominanciája. Büszkén húztam ki magam, Márk miatt elsődlegesen, meg a Levita győzelme miatt is, még így is, hogy semmi érdemem nem volt ebben. Jövőre nézvést meg ígérni sem tudok, ha most minden tárgyat fel kell majd vennem, nagy lesz rajtam a nyomás. Lopva pillantottam kísérőmre, így öltönyben, kiöltözve még nem láttam, de amit szemrevételeztem rajta, az minden igényemet kielégítette.
- Jól mutatsz...úgy értem, szépségemet csak jobban kihangsúlyozod. - tompítottam azért a burkolt dicséreten, még elbízza magát, na meg attól soha nem tántorodtam el, hogy húzzam kicsit az agyát. Soha nem csalódtam a visszavágásában és ez mulattatott, meg megadta a beszélgetésünk alaphangját, ami ebben a feszélyező helyzetben reméltem engem is és őt is feloldja majd. Egyre beljebb jártunk már a tömegben, én a levita asztalát kerestem, de nem tudtam, neki mik a szándékai.
- Hová menjünk? Ott ül Dóri. Vagy keressünk egy csendes sarkot? - kérdeztem nem minden célzatosság nélkül, és ez már bőven több volt annál, amit megengedhettem magamnak.
Utoljára módosította:Apáthy Hanka, 2014. március 21. 22:46
Hozzászólásai ebben a témában

What is apathy? I don't know and I dont't care.
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 15:15 | Link

Merkovszky Ádám

Évnyitó/záró ünnepély


Feltett szándéka volt, hogy minél sűrűbben lássa húgát, aki ezt bizonyára kevésbé szerette volna, tenni mégsem tudott ellene. Összetartoznak, életük egy családban indult útnak, és ha nem is jutott sok a jóból, most lehetőséget kaptak az egymásra találásra. A viszontlátás öröme azonban elmaradt, de a fiatal nő ezt soha nem fogja felróni Opheliának. Természetes viselkedés egy természetellenes élethelyzetben.
A szünidőben mindent elintézett, életét átszervezte Bogolyfalvára, lassan megírják az albérleti szerződést is, és kiköltözhet a már belakott, megszokott, otthonossá varázsolt tizenegyes szobából. Most az évnyitó ünnepségre is fürdőjében készül, egyszerű matt fekete kisestélyijét húzza végig lábain, csípőjén, s bujtatja bele vállait. A cipzárt rutinos mozdulatokkal húzza fel hátán, hiszen soha nem volt segítsége, mindent egyedül tanult meg, férfi pedig a leggyengébb pillanatában sem érhetett hozzá, így gyorsan önállóvá vált. Tökéletes élete volt egyedül is, szerette napjait, a munkáját, a család hiánya testvére eltűnésén kívül máshol nem ütötte fel fejét.
Selyem sálát maga köré tartva siet az ünnepélyre, fekete topánjának sarka kopog a falu kövén. Kellemes az idő, és ez jókedvre ösztönzi. Belemosolyog a napba, a bárányfelhők égen utazó társaságába, majd az utcán zsibongó emberek között, egyenes háttal halad a kastély felé. Annak tornyait már messziről megpillantja, látványukra szíve azonnal hevesebben kezd verni. Nem tudja miért, ideje volna már megszoknia húga - és mások - közelségét.
A kastély folyosóit elözönlik a diákok, így azonnal eszébe jutnak saját emlékei, hogy mennyire nem szerette a kötelező rendezvényeket, a nagy tömeget és az elhallgathatatlan ricsajt. Némi feltűnést bizonyára kelt megjelenésével, a diákok egy része talán azt gondolja róla, hogy egy új tanárnő, de tévednek. Taníthatna is, mert ért hozzá, most mégsem azért érkezett, hogy az oktatási szakértelmét csillogtassa meg. A nagyterem előtt dísztalárba bújt fiatalok várakoznak, izgatottan kukucskálnak az ajtón túlra, hogy mi történik a teremben, Daphne viszont pillanatnyi habozás nélkül lép be a Levita színeiben pompázó, ünnepi hangulatba öltöztetett helyiségbe. Elmosolyodik, hiszen a Roxfortban is nehéz volt versenyezniük a Hollóháttal, a séma úgy tűnik tehát, hogy változatlan maradt. Okos, precíz emberek háza a Levita, akik nem restek szorgalmukkal lekörözni a többit.
A fiatal nő körbenéz, de egyelőre nem látja Opheliát, akiről könnyen feltételezi, hogy a kötelező megjelenés helyett Milannal üti el az időt. Fiatalok még, had élvezzék egymás társaságát. Ő viszont az egyik asztalhoz lép, ahol italok és sütemények kínálják magukat, a kókuszos finomságoknak pedig képtelen ellenállni.
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2014. március 21. 15:39 | Link

Avery
évnyitó ünnepség.

Itt az évnyitóó, itt az évnyitóóó. Megint tanulás, megint stressz, megint hatalmas röhögések Mandával és Adrival. Igazából két dolog változik meg csak ettől a tanévtől kezdve. Az egyik, hogy lemondtam az Eridon kviddics csapatának vezetésének jogáról. Már egy ideje ért bennem a gondolat, három évig voltam kapitány, kettőt a Griffeknél, egyet a saját házam csapatánál, de őszintén, kezdtem úgy érezni, hogy kinőttem az iskolai bajnokságot. Mind korilag, mind képességileg. Nem tartom magamat egy hű, de hatalmas tehetségnek, de talán túl régóta játszok már itt. Túlfejlődtem a dolgot, ennyi. Szóval ebben az évben kispados leszek, csak szükség esetén ugrok be meccselni, átadtam a stafétát Ginnie-nek a kapitányi poszton és egy lelkes elsősnek a karikák előtt. Lássuk, hogy teljesítenek akkor, ha én csak a háttérben vagyok.
A másik ilyen megváltozó dolog az életemben az, hogy ez lesz az utolsó évem. Bizony, átmentem a vizsgáimon, így végre ötödikes leszek/vagyok. Bár egy kicsit túlkoros vagyok itt a végzősök között a magam 20 évével. De nem zavar. Végre-valahára eljutottam idáig is. Tudom, hogy apu büszke lenne rám, annak ellenére is, hogy később végzek, mint az átlagos diákok.
Most épp a bejárati csarnokban toporgok és várom a spontán összeszedett kísérőmet, Averyt a Rellonból. Hogy miért spontán? Had meséljem el. Egyik ebédnél már éppen jóllaktam és hátradőltem egy kicsit a padon, mikor jött ez a szimpatikus fiatalember, aki valami botlás következtében az ölemben landoltatta a levesét. Mivel ez nem minősül szabályszegésnek, de mégis meg akartam valahogy torolni a dolgot, arra a közös nevezőre jutottunk, hogy akkor elkísér az évnyitóra. Éljen a hatalommal való némi visszaélés és a Rellonosodás!
Nem tudom eldönteni, hogy most ő késik, vagy én érkeztem-e túl korán, de kezdek kicsit türelmetlen lenni. Nincs nálam semmiféle időmérő eszköz, ami orvosolni tudná ezen problémámat, szóval igyekszem a lehető legtürelmesebb énemet elővarázsolni és várni. Hamarosan be is fut az ideiglenes lovagom és együtt indulunk el a nagyterem felé. Odaérve meglepve tapasztalom, hogy pont lekéstük az igazgatói beszédet.  Ha Robi 5 másodpercen belül elkezd őrjöngeni, akkor nem lett iskolaelső, amennyiben nem, akkor ő lett az. Beszéltem vele néhány napja, a tőle megszokott magabiztossággal jelentette, hogy mindenből kiválóra vizsgázott és valószínűleg ismét iskolaelső lesz. Én azért remélem, hogy összejött neki a dolog.
- Hozol valamit inni, kérlek? - fordulok most a kísérőm felé, amint besétáltunk az ajtón. Éhes nem igazán vagyok, indulás előtt nem sokkal ettem otthon. Manda csinált kaját, jól esett a házi koszt. Remélem Avery hajlandó hozni valami frissítőt. Máskülönben kénytelen leszek én magam elmenni érte.
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. március 21. 16:58 | Link

Daphne A. LaFonde - Évzáró/nyitó rendezvény

A szünetem egyáltalán nem telt olyan jól, mint ahogy terveztem. A Temivel való veszekedésünk után, bár meglátogattam a szüleimet, de pár nap után vissza is tértem Bogolyfalvára. Nem bírtam tovább apám látható rosszallását és mostohám furcsa arckifejezését, amiben egyszerre volt aggodalom és megnyugvás is. Utóbbit egyébként sokkal rosszabbul viseltem, mint édes szülőm tulajdonképpen jogos haragját, sőt olyannyira zavart, hogy láttam anyámon a megkönnyebbülés jeleit, hogy még gonoszul oda is szóltam neki, miszerint ne örüljön ennyire nyilvánvalóan a dolognak.
Végül inkább visszajöttem, és lányaimmal töltöttem a szünet további részét, ők pedig mindent megtettek, hogy valamennyire jobban érezzem magam. Sajnos minden igyekezetük ellenére sem tudtam kiverni a fejemből azt, hogy, ha nem is az egészében, de nagy részben az én hibámból vesztünk össze év végén a menyasszonyommal. Mikor már nem telt el nap anélkül, hogy ne céloztam volna arra, hogy egy balfácán vagyok, kezdett a dolog az elemi varázslataimon is meglátszani. Életemben először nem voltam magabiztos, viszont négy elem irányítása és összehangolása nem engedi meg a lelki instabilitást. Így történt, hogy az új tanév előtti pár napot az elemi mágia tanterembe bezárkózva meditálással töltöttem.
Az évnyitón azonban illő volt megjelennem, így hát kopott farmerom és fehér ingem fölé, magamra kaptam egyik fekete taláromat és elindultam a nagyterem felé. Amikor beléptem a kékkel díszített helyiségbe az első, akit megláttam, Temi volt. Láttam, hogy még viseli a gyűrűmet, de azzal is tisztában voltam, hogy nem tehet mást, ezért ezt nem is vettem egyértelmű jelnek, mely kibékülésre utalt volna. Hirtelen megsajdult a szívem a hiányától, azonban büszkeségem meggátolt abban, hogy azonnal odamenjek hozzá bocsánatot kérni. Inkább elfordultam tőle, és körülnéztem a teremben.
A diákok többségét nem ismertem, hiszen csupán keveseket tanítok elméletre, és közülük is csak párat gyakorlatra. Néhány tanárnak köszöntem, és az igazgató felé is bólintottam tiszteletem jeléül, de egyelőre még nem foglaltam helyet az asztalnál. A termet vizslatva egyszer csak feltűnt, hogy már többször is átsuhant a tekintetem egy fiatal nőn, akit egészen addig, míg háttal állt nekem diáknak gondoltam. Meglátva az arcát azonban úgy éreztem, hogy valahonnan ismerem őt. Nem is kellett sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, a faluban már futólag többször is láttam a hosszú, szőke hajú lányt.
Nem értettem, hogy mit keres itt, de örülve, hogy folyamatosan Temihez visszatérő gondolataimat a kíváncsiság pár percig maga mögé utasítja, odaléptem a nőhöz.
- Üdvözlöm, Merkovszky Ádám vagyok - mutatkoztam be neki, majd kézfogásra nyújtottam a kezem, remélve, hogy nem utasítja vissza. - Elnézést kérek, amiért megzavartam, csak éppen érdekelne, részvételének oka, ha nem érzi tolakodónak a kérdést. A válaszért cserébe szívesen lennék a kísérője az ünnepség idejére.
Vártam a lány reakcióit, közben pedig próbáltam megfeledkezni arról, hogy Temi mit gondolhat rólam, és, hogy ez a helyzet, hogy nézhet ki kívülről.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. március 21. 17:12 | Link

Hanka, Márk, Dóri, meg azon Levitások, akik kicsit késnek!

Sosem szerettem, ha valami ünnepség volt! Mindig ki kell öltözni, ilyenkor úgy érzem magam, mint aki karót nyelt, meg van szabva hogy ülhetsz le, milyen mozdulatokat tehetsz. Ezeket muszáj volt elviselnem, mert nem tehettem mást, de egy cseppet sem volt ínyemre. Szívem szerint inkább el se indulnék a bálba. Aztán eszembe jutott, Levitások sokan lesznek, így nekem is mennem kell. Keserű szájízzel, de elkezdtem készülődni. Felvettem a nadrágot, majd az inget, utána a cipőt, majd az öltönyt, végül rá a talárt. Mély levegő, majd elindultam. Nagy a tömeg, alig bírok előre haladni. Azt gyűlölöm ebben a tömegben, hogy mindenki lökdös mindenkit és még csak elnézést sem kér, még ha véletlen ment neki a másiknak. Haragomban inkább a fal mellett mentem, így kisebb az esély, hogy több oldalról nekem jöjjenek, viszont nő az esélyem, hogy a talárom falas lesz. Ezt az aprócska kockázatot vállalva, haladtam a nagyterem felé. Kicsit megijedtem mikor odaértem, hisz tömeg az volt, de Levitásoknak hűlt helyét sem láttam. Vagy korán jöttem, vagy késtem. Jellemző, mindig kések az ilyen rendezvényekről. Sebaj. Beléptem hát a terembe, majd szemügyre vettem az asztalokat. Diákok serege beszélget, nézelődik, nevetgél. A tanári asztalra téved szemem, Páran itt vannak, de nem mindenki. Állapítom meg. Levita asztalt fürkészve, páran itt vannak. Elhatároztam, hogy leülök és várok. Vagy jön valaki beszélgetni, vagy nem. Vagy - ami szintén megfordult a fejemben, hogy senkinek sem fog feltűnni, ha szépen visszamegyek a hálókörletbe. Bár ezt megtartom vész tervnek.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Sophie Alsen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 21. 17:17 | Link

Lorelai

Szerencsére a nagylány egyáltalán nem lepődik meg, és nem nevet ki, amikor elmondom neki, hogy nem láttam manót. Azt mondja, hogy sok új dologgal fogok megismerkedni. Hát igen, ezt én is gondoltam.
 Amikor a kis sírásom után azt mondja, hogy nyugodtan beszéljek, egyszerűen kiszakad belőlem. Egész idáig tartogattam, mert a nevelőszüleimnek ( vagy ahogy mondani szoktam, a szüleimnek) nem mondhattam el, mert az nagyon fájt volna nekik, hogyha látják, hogy szomorú vagyok az örökbeadás miatt. Egyszerűen úgy érzem, hogy ennek a lánynak bármit elmondhatok, mert megért, és segít.
-Tegnap, még mielőtt elmentünk az állomásra, és felszálltam a vonatra, meglátogattuk a "régi" szüleimet. Most nyelek egyet, megpróbálom visszatartani a könnyeimet. Most még ne, majd legfeljebb miután elmondtam.-Nagyon szegények, és...Ők nem rosszindulatból adtak örökbe. Csak nem volt elég pénzük, és nem tudtak volna eltartani. Nagyon szeretem őket, de mindig olyan nehéz a találkozás, főleg utána, amikor nem sírhatom el magamat csak úgy, mert a szüleimnek rosszul esne. És ott van a nővérem is. Nekik volt már egy gyerekük, amikor megszülettem, ezért nem élhettem velük.
Úristen, milyen hálátlan vagyok! Itt vannak a szüleim, akik örökbe fogadtak, és én meg azon szomorkodom, hogy miért nem élhettem a régi szüleimmel, amikor nagyon jó gyerekkorom volt és van, és semmi okom a panaszkodásra!
Most újra megszólal, lehet, hogy azért, hogy ne kelljen tovább feszengenem, lehet hogy nem, mindenesetre megkönnyebbülök. Azért is, mert erről nem kell tovább beszélnem, de azért is, mert elmondtam neki. Nagyot sóhajtok.
-Igen Magyarország tényleg nagyon szép. De egy kicsit meleg, nem gondolod?-kérdezem, és elmosolyodok. Na. ez egy igazi mosoly volt. Kiadtam magamból ami zavart, most már könnyebb és talán vidámabb lesz a beszélgetés. Nekem egyre szimpatikusabb ez a lány. Tényleg érdekli is amit mondok, nem csak azért hallgatja végig, mert elsős vagyok, és be kell illeszkednem. Amikor megkérdezi, hogy tetszik-e a kastély, még szélesebben elmosolyodok.
- Az nem kifejezés, hogy tetszik! Nagyon tetszik! Ezek a nagy, barátságos falak, a nagy ablakok....- álmélkodva körülnézek újra.
-Alig várom, hogy a kastély többi részét is lássam!
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet