Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.
|
|
|
Katkó - este hétkor
- Ne húzd az agyam. Edd meg, gyerünk. Nem érek rá egész este. -Ma halmozottan jött az áldás, jobb is, rosszabb is egyben. Elsőként volt szerencséje hajnalban végignézni, ahogy az egyik kliensét elvezeti két minden lében kanál auror. Csak enyhén ment fel a cukra, tényleg. Ezután délelőtt a képébe vágódott egy bagoly reggelinél azzal az igen kurta-furcsa üzenettel, hogy a bácsikája országon kívül lesz, a nénikéje beteg, vigyázzon egy napig a négyéves unokaöccsére. Ne aggódjon, mágus a gyerek, múltkor leégette a macska bajszát. Hát csodás! Nagyon örül, minden vágyálma abban merül ki, hogy ovisokat pesztráljon, akik épp nem hajlandóak megenni a sonkás szendvicsüket és az asztalra köpködik a kukoricaszemeket a majonézből (ennek a gyereknek irgalmatlanul furcsa kérései voltak a manókhoz! ). Lassan kezdi érezni a késztetést, hogy levigye Gábort a kínzókamrába és fellógassa a bokáinál fogva. Tanulja meg, ha egyszer a szadista unokabátyja közli, hogy "Márpedig megeszed azt a szendvicset, vagy kígyóvá varázsolom és ő fog téged felzabálni!", akkor neki kutyakötelessége enni és befogni a száját a további csiripelésektől. Alapjáraton bírja a kölyköket, tényleg, de Gábor különösen irritálja már csak azért is, mert éppen olyan hülyén tud nézni, mint az anyja, és mindenre kíváncsi. Az előbb elszedte a cigis dobozát és majdnem megevett egy szálat belőle. Kevésen múlott, hogy ne pofozza fel helyben. További nyafogás következik most, hogy de nincs narancsleve, a szalvéta nem katicás, az anyukája pedig szokott málnalekvárt kenni rá (Éva tényleg beteg- hogy a fenében lehet majonézes sonkás szendvicsre MÉG málnalekvárt pakolni?) , és ekkor csap az asztalra. A cérna kezd elszakadni. - Jól nyisd ki a füled. Megeszed a szendvicsed, megiszod a teád. Nincs narancslé, nincs extra szalvéta, nem rágod meg a cigim, nem kapsz málnalekvárt, mert nem foglak meggyógyítani a hasmenésből, érted? Ha még egyszer nyavalyogsz, összekötöm a bokáid és a csuklóid, és behajítalak abba a bogolyfalvi házba, amit még a Kaszás is messze elkerül a két rellonos miatt, aki lakja. Ha azt akarod, hogy felzabáljon valami az udvarukon, mielőtt még meghallanák, hogy szuszogsz, kérlek, folytasd csak a vinnyogást. - Az arca ennél hidegebb aligha lehetne, a hangja is halk, a gyerek pedig gyakorlatilag kővé dermedve néz rá, de aligha a szavak súlya miatt. Sokkal hihetőbb, hogy az unokabátyja modora belevágta a frászt. Elképesztő, milyen gyorsan tud abrakolni egy gyerek, ha megfenyegetik, hogy rossz vége lesz a hisztijének. Gáborka full speedre kapcsol a szendviccsel.
|
|
|
Mihael Gérard Saint-Venant INAKTÍV
XV. - Az Ördög offline RPG hsz: 387 Összes hsz: 5187
|
Írta: 2014. február 26. 18:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=244282#post244282][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2014.02.26. 18:37[/b][/url] Katkó - este hétkor
- Ne húzd az agyam. Edd meg, gyerünk. Nem érek rá egész este. -Ma halmozottan jött az áldás, jobb is, rosszabb is egyben. Elsőként volt szerencséje hajnalban végignézni, ahogy az egyik kliensét elvezeti két minden lében kanál auror. Csak enyhén ment fel a cukra, tényleg. Ezután délelőtt a képébe vágódott egy bagoly reggelinél azzal az igen kurta-furcsa üzenettel, hogy a bácsikája országon kívül lesz, a nénikéje beteg, vigyázzon egy napig a négyéves unokaöccsére. Ne aggódjon, mágus a gyerek, múltkor leégette a macska bajszát. Hát csodás! Nagyon örül, minden vágyálma abban merül ki, hogy ovisokat pesztráljon, akik épp nem hajlandóak megenni a sonkás szendvicsüket és az asztalra köpködik a kukoricaszemeket a majonézből (ennek a gyereknek irgalmatlanul furcsa kérései voltak a manókhoz! ). Lassan kezdi érezni a késztetést, hogy levigye Gábort a kínzókamrába és fellógassa a bokáinál fogva. Tanulja meg, ha egyszer a szadista unokabátyja közli, hogy "Márpedig megeszed azt a szendvicset, vagy kígyóvá varázsolom és ő fog téged felzabálni!", akkor neki kutyakötelessége enni és befogni a száját a további csiripelésektől. Alapjáraton bírja a kölyköket, tényleg, de Gábor különösen irritálja már csak azért is, mert éppen olyan hülyén tud nézni, mint az anyja, és mindenre kíváncsi. Az előbb elszedte a cigis dobozát és majdnem megevett egy szálat belőle. Kevésen múlott, hogy ne pofozza fel helyben. További nyafogás következik most, hogy de nincs narancsleve, a szalvéta nem katicás, az anyukája pedig szokott málnalekvárt kenni rá (Éva tényleg beteg- hogy a fenében lehet majonézes sonkás szendvicsre MÉG málnalekvárt pakolni?) , és ekkor csap az asztalra. A cérna kezd elszakadni. - Jól nyisd ki a füled. Megeszed a szendvicsed, megiszod a teád. Nincs narancslé, nincs extra szalvéta, nem rágod meg a cigim, nem kapsz málnalekvárt, mert nem foglak meggyógyítani a hasmenésből, érted? Ha még egyszer nyavalyogsz, összekötöm a bokáid és a csuklóid, és behajítalak abba a bogolyfalvi házba, amit még a Kaszás is messze elkerül a két rellonos miatt, aki lakja. Ha azt akarod, hogy felzabáljon valami az udvarukon, mielőtt még meghallanák, hogy szuszogsz, kérlek, folytasd csak a vinnyogást. - Az arca ennél hidegebb aligha lehetne, a hangja is halk, a gyerek pedig gyakorlatilag kővé dermedve néz rá, de aligha a szavak súlya miatt. Sokkal hihetőbb, hogy az unokabátyja modora belevágta a frászt. Elképesztő, milyen gyorsan tud abrakolni egy gyerek, ha megfenyegetik, hogy rossz vége lesz a hisztijének. Gáborka full speedre kapcsol a szendviccsel.
|
|
|
|
Turnman Katalin INAKTÍV
exHobbikviddicses offline RPG hsz: 225 Összes hsz: 2790
|
Írta: 2014. február 26. 19:03
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=244313#post244313][b]Turnman Katalin - 2014.02.26. 19:03[/b][/url] Misi Farkaséhesen és elég fáradtan, ami nálam egyenlő a kissé pihent agyú, szórakozott és ingerlékeny állapotommal, esek be a nagyterembe. Volt egy elég tanulságos beszélgetésem Warrenel az aurori szakmáról, ami még mindig foglalkoztat, és egyébként pedig szorgalmas tanulással töltöttem a napot. Levágódok egy üres székre a Misiék asztala melletti asztalhoz, mégpedig olyan pozícióban, hogy a rellonos fenegyerek háttal van nekem, viszont a vele szemben ülő fiúcskára tökéletesen rálátok. Igazából elsőre fel sem ismerem Misit, nem is foglalkozom velük, mert inkább azzal törődök, hogy ipari mennyiségű rizst halmozzak a tányéromra és lelocsoljam egy liter majonézzel. Csak a fiú hangja alapján jövök rá, hogy Misi ül ott átellenben. Döbbentem igyekszem felfogni, hogy Misi egy gyereket etet. Ha épp nem fenyegetné a gyereket, még nevetnék is ezen a furcsa képen, vagy talán el sem hinném, hogy tényleg Mihael az. Na nem mintha olyan nagyon ismerném a rellonost, de volt egy kis afférunk, meg egyébként is folyton hallani róla ezt-azt. De visszatérve a jelenbe, megáll a kezemben a villa, miközben hallgatom, milyen könyörtelen, hideg hangon félemlíti meg az óvodásforma gyereket. Azonnal megsajnálom szegény párát, amiért a rellonossal van, bár arról (a döbbenet miatt) lekések, hogy közveavatkozzam a jelenetnek, mely következtében a kis lurkó máris tömi magába az egyébként nem túl guszta szendvicset. Kaját mosoly jelenik meg az arcomon, kicsit meg akarom leckéztetni Misit, meg egyúttal talán jobb kedvre deríteni a gyereket is. Rövid ideig gondolkodok, mivel érhetném ezt el, majd a rellonosra irányítva a pálcám nonverbálisan elvégzek egy fognövesztő ~Densaugeo! ~ és egy szemöldök növesztő ~Fronscresco!~ átkot. Csak azt sajnálom, hogy így hátulról nem fogom látni a fejét, és kénytelen leszek a kicsi fejéről leolvasni a hatást.
|
|
|
|