36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2014. február 2. 14:15 | Link

Ádám, és a többeik

  Az óra csörgésére ébredt reggel Emma. Gyorsan kinyomta. Visszafeküdt a pihe-puha ágyába, de már nem tudott vissza aludni. Tudta, hogy fel kell kelnie. Ide-oda vergődött, de aztán kócos hajjal kikelt az ágyából. Percek alatt felöltötte magára a szokásos ruháját, és egyik sarokból a másikba közlekedve készülődött tovább. Fehér műszálba öltöztetett ágyát bevetette. Haját féloldalas fonásba kötötte, és lesétált a lépcsőn, hogy a szokásos reggelit elfogyassza. Amikor belépett a teremben, az első ami megragadta a figyelmét, hogy az elvarázsolt plafonról pici, puha pelyhű hó esett.
  ~ Ez csak egyet jelenthet. Hogy kint is esik az a fránya hó. ~ sóhajtott egy nagyot.
  Az ódon fa asztalok hosszú sorban álltak. Emma kinézett magának egy egészen szimpatikus helyet, ahol csak pár ember üldögélt. Nagy léptekkel átszelte a helyet.
  ~ Vajon jó ötlet, hogy a helyett, hogy ismerős arcot keresnék, ideülök egy rakás ismeretlenhez? ~ gondolkodott, és közben oda is ért a csoporthoz.
  - Ide ülhetek? - kérdezte az egyikőjüket. Kezét rátette egy egyik üres szék háttámlájára. A szemek rá szegeződtek, aztán az egyikőjük bólintott. Emma kihúzta az ülő alkalmatosságot, és leült. Tányérjára rakott néhány frissen sült zsemlét, és egy kis gyümölcsöt.
  ~ Vigyáznom kell az alakomra. Itt az ember percek alatt elhízhat! ~ gondolatai cikáztak. Közben szemével követte a keze mozdulatait, amivel megkeni a péksüteményét.
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. február 18. 19:26 | Link

Emma és a többiek

A hajam olyan, mint egy nagy szénakazal, amit éjjel unikornisok táncoltak szét. Szerettem volna lelapítani, de sehogy se sikerült, így aztán úszósapkát húztam rá, és reménykedtem benne, hogy amíg összepakolom a könyveimet, lezuhanyzom és felöltözök, addig sikerül annyit elérnem, hogy ne legyen ennyire zavaróan égnek álló. A terv viszonylag jól bevált, közel egy órás hihetetlenül fáradt, csiga tempóban történő bepakolás – zuhanyzás – öltözés kombó után levettem a sapkát, és a fejem most csak kicsit volt össze-vissza, pont, mintha így terveztem volna. Elégedetten igazítottam meg kicsit, majd a nyakkendőmet megkötve, taláromat felhúzva, felhelyeztem a vállamra a táskát és elindultam a nagyterem felé, hogy ne kések le a reggeliről. Imádok enni és ebben a kint eső hó sem tud megakadályozni.
A szokásos helyemet megkeresve, biccentettem pár ismerősnek, akik körbevettek, szeretem a szokásos arcokat magam körül, majd egy nagy kiflit – aminek most nem jut eszembe a neve – vettem magamhoz, megvajaztam és teleraktam felvágottal, zöldségekkel, majonézzel. Töltöttem magamnak egy nagy bögre teát, majd butaságomra bele is kortyoltam, ami kissé égető érzést okozott a torkomba, kis köhögés, de igyekeztem nem ezzel foglalkozni, hiszen egy lány szólított meg.
- Persze, csak nyugodtam.
Mindig jó, ha új arcok ülnek közénk, így még egy mosolyt is megeresztek, mielőtt a szendvicsembe harapok, addig ő is kényelmesen el tud helyezkedni mellettünk, én pedig kivételesen nem viccelem meg bemutatkozáskor.
- Ádám vagyok. Harmadéves, és te?
Pillantok felé érdeklődve, a válasza közben intek egyet Ayva-nak, a nővéremnek, aki nem messze tőlünk sétál el, hogy helyet foglaljon a Navine asztalánál. Kell majd vele beszélnem, meg Andine-nal is, de ez még várhat, hiszen nagyon finom ez a reggeli. Az asztalra sandítva túrórudit keresek, és az első riadalom után örömmel konstatálom, hogy a most helyet foglalt lánytól nem messze van-
- Adnál nekem két rudit? Köszi.
Előre megköszönöm, így reménykedek benne, hogy tényleg meg is kapom. Imádom a túró rudit, szerintem nincs az a mennyiség, amitől rosszul érezném magam, csak nehogy felkavarodjon a gyomrom bájitaltan előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
INAKTÍV


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 386
Összes hsz: 2090
Írta: 2014. március 2. 14:14 | Link

Reggelizzünk /vagyis Ádám és Emma... meg aki még csatlakozik/

 Éppen farkasok elől futott. Sötét erdő, újhold és nedves föld... minden, ami ilyenkor kell, hogy elbotoljon a kiálló gyökerekben. Fel is borult. Felhorzsolta a térdét, és a keze belesüppedt a ragacsos sárba. Előző este eshetett az eső, ő meg ebben a hatalmas ruhában próbál menekülni. Hallotta a négylábúak csaholását maga mögött. Megpróbált gyorsan felállni, de elbotlott a hosszú ruhában és ismét visszaesett. Hátranézett, reménykedve, hogy üldözői még messze vannak, de már csak egy nyitott állkapcsot látott, amint a torka felé ugrik.
 Ekkor ült fel hirtelen az ágyában. A gólyalak megnyugtató, piros színei fogadták. A nap fakó fénye beszűrődött az ablakokon, így teljességgel megbizonyosodhatott arról, hogy már nem az erdőben rohan. A legtöbb ember mondhatná, hogy ilyen szörnyű rémálom után már rosszul indult a napja, de Anna nem tartozik ezek az emberek közé. Olyan élénk lett tőle, hogy azonnal kipattant az ágyából és fülig érő szájjal kezdett el válogatni szanaszét szórt ruhái között.
 Végre történt valami izgalmas, még ha csak álmában is. Érezte, ahogyan a szíve a torkában dobog és az adrenalin végigjárja a testét. Már alig várta, hogy elmesélje valakinek!
 Belenézett a tükörbe, hogy egy kicsit megigazítsa a haját, de az úgy állt, mint ahogy szokott: kissé kócosan, de mégis elég rendezettnek tűnt. Végigsimított rajta, megtéve a szükséges erőfeszítést, hogy rendbe hozza - bár ez csak látszólagos dolog volt -, és már rohant is le a nagyterembe reggelizni. Hosszú, gyors léptekkel végigbaktatott a folyosókon, majd belépett a Nagyterembe. Egy pillanatra megállt az ajtóban, hogy szemügyre vegye az emberkínálatot, majd meglátta Emmát és elkezdett felé sietni. Boldogan huppant le a padra mellé, miközben mindenkinek köszönt, aki szembe jött vele. Néhányan elég furcsán néztek rá emiatt.
 - Szép jó reggelt mindenkinek! - köszönt az asztaltársaságnak széles vigyorral, és a kakaó felé nyúlt.
 - Képzeljétek mit álmodtam! - mesélte lelkesen, miközben kiöntötte az italt, megkente a kiflijét vajjal, majd elkezdte belemártogatni a kakaóba. - Elköltöztem Erdélybe, és hozzá akartak adni  az ottani farkasfalka fiához... a herceghez vagy mi. Mert ugye ezek nem igazi farkasok voltak, hanem ilyen animágus-szerű izék. Na mindegy. Szóval én meg nem akartam ezt, és megpróbáltam elszökni egyik éjszaka, de ők meg üldözőbe vettek és meg akartak ölni, mert ellenszegültem a törvényeiknek. Hát nem izgalmas? - tömött a szájába csillogó szemekkel egy nagy adag vajas-kakaós kiflit.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet