36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. december 15. 21:07 | Link

December 22., Karácsonyi bál




Hosszas várakozás után újból elérkezett a karácsonyunk áldott és meghitt ünnepe. A Nagytermünk, ahogyan az lenni szokott, idén is a tél színeibe öltözött. Belépésünk után a megbűvölt mennyezetből szállingózó hópelyhek varázsa kápráztathat el bennünket. Ezek természetesen landolás előtt eltűnnek, megkímélve az ünneplőket a különféle kellemetlenségektől. Dekorációból pedig nincs hiány. Különösen a falakat, ablakokat és a bejárati ajtót díszítik az ilyenkor már mindennapjainkat meghatározó szimbólumok. Elengedhetetlen kellék a birtok erdejéből hozatott fenyőfa. Több, kisebb-nagyobb fajta is körülöleli a termet, de a legnagyobb mégis a terem legvégében, a tanárok mögött tündököl. Ha kedvet érzel hozzá, Te is részt vehetsz szebbé tételében. A sarokban álló dobozkában rejlik ugyanis a többi dísz, melyet a diákság és a többi jelenlévő közösen helyezhetnek a fákra. A házak asztalain a kivételes alkalomból elkészített ínycsiklandó fogások találhatóak, az egyszerű rágcsálnivalóktól kezdve a vacsorának is megfelelő ételeken át egészen a desszertekig, mely édességek, mézeskalácsok és más sütemények tömkelegét jelentik. Senki ne vonakodjon tehát asztalhoz ülni, jut itt mindenkinek valami finomság. Karácsonyunk azonban többről szól, mint a lakoma. A tanári asztalok előtt kialakítottak egy teret, ahol kiváló lehetőség adódik társalogni, táncra perdülni, vagy egymást megajándékozni. A szerelmespárok fölött váratlanul megjelenő fagyöngy Cupido nyílvesszői helyett segíthetnek.

December 22-e van, az utolsó, mindenki számára kötelezően kastélyban töltött nap. Holnaptól szabadon hazautazhattok, és a családotokkal tölthetitek az ünnepeket, de aki szeretne, maradhat a kastély falai között.
Ezen a napon nagy a sürgés-forgás, hisz mindenki szép akar lenni, reménykedik benne, hogy ajándéka -ami ma reggel érkezett az ajándékozottak szobájába- tetszett azoknak, akiknek küldte. Valószínűleg akik a legjobban izgulnak ezen a napon, a végzős, ötödikesek. Ők nyitják a Karácsonyi bált egy keringővel, olyan párokkal, akiket akár az első évfolyamból is választhattak. Szebbnél szebb ruhák, szebbnél szebb színekben, formában, hosszúságban, és persze a szépen kiöltözött fiúk egészítik ki a színkavalkádot.
Az est tehát a keringővel kezdődik, és az igazgató beszédével folytatódik. A szokásos ünnepi köszöntés után elmondja, hogy ezen az estén két dologra lehet szavazni. Az első a Hókirály és Hókirálynő megválasztása, akikre este 9-ig lehet szavazni a tanári asztal jobb oldalánál levő dobozba dobott nevekkel. A győztesek ezután koronát kapnak. A második szavazás a legszebb karácsonyfára történik. Minden ház asztalának végeiben kis karácsonyfák várakoznak arra, hogy valaki feldíszítse őket, és benevezzék a "versenyre". A fákra a bal oldali dobozba dobott számmal lehet szavazni. A nyertes minifenyő az alkotó nevével kikerül a többi fa közé, természetesen nagyban.

Mikor 23:55 percet üt az óra, a diákok nagy része -akik nem fagynak meg öt perc alatt- kivonul tanáraikkal a bejárati elé, hogy hagyományainknak megfelelően magasba engedjék a kívánságlámpásaikat (ezeket mindenki megkaphatta reggel, mikor az ajándékait is).


//A játék szálazására figyeljetek! Álmodói időpontok: december 16-tól január 3-ig.
A keringősöknek nem kell a mugli szokásokhoz igazodni, bármilyen ruha jó (főként a lányoknak szól).
NEM kötelező kijátszani a táncot, és nem is kötelező, elég ha említést tesztek róla, hogy benne voltatok, vagy sem.
Akiket jelölni szeretnétek a Hókirály és királynő címre, azoknak neveit küldjétek el a Szervezői Mesélőnek bagolyban. Ha a karácsonyfa díszítő szavazásra jelentkeztek, küldjetek képet szintén a mesélőnek!//
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. december 16. 18:38 | Link

[Magányosan]


Nem voltak túl jó napjaim az elmúlt pár héten. Természetesen most kellett feltűnnie egy régi "kedves" ismerősnek is, akitől nem félek, hanem rettegek. Olivérrel az elmúlt napokban párszor összefutottam, átbeszéltünk egy-két dolgot, de az esetek többségében próbáltam kerülni a fiút. Nem lett volna jó ötlet együtt mutatkoznunk. A legtöbb időt az iskola falai között töltöttem, azon belül is a szobámban, ahová csak a mestertanoncok juthatnak be. Beletemetkeztem a munkába, és ez meg is látszott rajtam. Eléggé csapzottan nézek ki, nem úgy, mint ahogy egy vélának illene. Szemeim alatt karikák éktelenkednek, mivel napok óta alig bírok aludni. Ha el is alszom, akkor sem sokáig, mivel megizzadtan riadok fel egy rémálom miatt. A múlt kísért. Az a fránya sötét múlt, ami az ember legszívesebben kizárna az életéből, az emlékezetéből. Nem gondoltam volna 20 évesen, hogy egyszer ennyire a pokolba fogom kívánni magam.
Opelianak kiadtam parancsba, hogy maradjon a suliban, a jól megszokott kis szobájában. Ne menjen haza, és a legtöbb cuccát hozza el. Én is amit csak tudtam, és ami fontos, azt elhordtam onnan, és jó alaposan bezártam az ajtót. Dongó most az egyik kedves szomszédnál csövezik, mivel az iskolába nem akartam behozni. Utálja a gyerekeket, itt meg ugye szinte csak azok vannak.
Napok óta próbálom elintézni az új házat, ahova el tudunk költözni. Szeretem azt a kis lakást, de ott nem vagyunk egyelőre biztonságban. Ismerem Dávidot, elég közelről, sőt, talán túl közelről is. Ha egyszer eldöntötte, hogy megtalál, akkor nincs az a mágustanoda ami őt megállítja. Milyen jó, ha az ember egy "báróval" köt egyességet, főleg, ha egy olyannal, akinek még varázsereje is van. Gratulálok Vanda!
Az új ház messzebb van a falutól, pontosan a falu határában van, benn az erdőben. Természetesen nem annyira benn, de pont úgy, hogy ne lehessen rálátni.
Ophelia egyelőre annyit tud, hogy költözünk. Azt adtam be neki, hogy lejárt a szerződésem, és valaki más vette ki a lakást. Nem fogom elmondani neki, hogy mekkora bajban vagyok. Jelen esetben én vagyok a felnőtt, ő a gyerek, és nem traktálhatom mindenféle problémával.
De Karácsony van, amikor is el kell felejteni azokat a bizonyos problémákat. Az iskola díszbe öltözött és a bál napja is elérkezett. Utóbbin nekem is illene megjelennem, szóval kimozdultam az iskolából. Meglátogattam a faluban az egyik fodrászt, aki egy igen mutatós frizurát alkotott szőke tincseimből. Ezután egyik kedves ismerősöm egy szolid, de mégis elegáns sminket varázsolt arcomra. Meg tudtam volna én is csinálni, de azoknak a karikáknak profira volt szükségük, és sok-sok alapozóra. Sokáig nem vesztegettem lenn az időmet. Visszafelé még beugrottam a lakásba egy ruháért, majd megálltam egy kávéra, és már tekertem is vissza az iskolában. Az út alatt gyomromban végig hatalmas görcs volt, mint ahogy torkomban is.
A nap további részét pihenéssel, majd további készülődéssel töltöttem. Számomra a karácsony színe a piros, így egy ilyen színű, elől felsliccelt ruhát választottam. Amikor elérkezett a idő, magassarkúmban lesétáltam a nagyterembe, és türelmesen vártam, hogy valaki hozzám csapódjon.
Utoljára módosította:Dobrai Vanda, 2013. december 16. 18:51
Hozzászólásai ebben a témában
Szabó-Kelemen Zsombor
INAKTÍV


bubi.
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 1011
Írta: 2013. december 17. 00:19 | Link

lucicca **., a bál kezdete után nem sokkal.


Annak, hogy a mai este megvalósulhatott számomra, két oka van, a kettő pedig gyökeresen összefügg. Az első az, hogy mikor összepakoltam a cuccaimat fél évvel ezelőtt - bele sem merek gondolni, hogy már ennyi idő eltelt! -, az anyám követelte, hogy rakjak be egy elegáns ruhát, amit pediglen azzal indokolt - és teljesen logikusan, ha belegondolok... -, hogy soha nem tudhatom, mikor lesz rá szükségem. Végül sikerült neki becsalnia úgy a bőröndömbe, hogy feladtam a küzdelmet. Vagyis félig-meddig, hiszen még egyszer, utoljára kiszedtem a többi ruha a közül az ugyan pedánsan, de mégis csak összehajtott viselnivalót, hogy szépen zsákba rakjam, vállfára akasszam, pont úgy, ahogyan a nagyok. Ha már öltöny, akkor legyen olyan, amilyennek lennie kell, ne legyen rajta egy fél gyűrődés se, különben az egész este folyamán azon rágódnék. Ennyi a történet, e nélkül ma nem lennék itt.
Na meg persze kellett hozzá Luca is. Nem is tudom, meddig rágódtam, mígnem végül rávettem magam, hogy elhívjam, s mikor már lélekben készültem arra, hogy orr horgasztva visszasunnyogok a helyemre, ahonnan majd senki nem látja a szégyenemet, akkor... akkor igent mondott, én meg olyan meglepetéssel konstatáltam, hogy visszamentem a szobámba, ahol jöttem, és... és ennyi.
Most pedig itt vagyok. A nagyterem díszes bejárata előtt, ahova a találkát megbeszéltük. Lehetnék türelmetlen, ülhetnék tűkön, ahogyan a mondás tartja, mérgelődhetnék, hogy késik - persze nem késik, csak én jöttem előbb -, de nem lenne értelme. Inkább csak csöndben várom, hogy megérkezzen, miközben fél füllel hallgatom a nagyteremből kiszűrődő zene halk hangjait, s figyelem az embereket -  na nem mintha sok lenne, sőt! -, akik ki-be haladnak, ilyesmi. S ha ez nem lenne elég, akkor a ruhámról szedegetem az időközben rászállt szöszöket, mert borzasztóan bosszantanak. Mindenhol ott vannak, mindent tönkretesznek...
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2013. december 17. 18:44
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. december 17. 10:27 | Link

Bálra érkezésem

Öltözetem


 Eljött ez a nap is. Karácsonyi Bál lesz ma este. A múlt jut eszembe, régi történetek, egy szellem és az ő testet öltése. Régen volt, réges-rég, dőlt a fény a terembe...Ismerős, bennem él...Már felsejleni sem mer... Dúdolok magamban egy dallamot ahogyan mélyzöld estélyimben igyekszem a Nagyterem felé.
 Hajamat az alkalomra félig feltűztem egy malachitdarabokkal mozaik szerűen kirakott csattal, sminkem lágy de nőies, fülemben a két szokásos pár fülbevalón kívül egy termetesebb rombusz alakú darab van, nyakéket nem viselek és gyűrűt is csak egyet az ónix köveset. Lépteim zaját visszavetik a vaskos, masszív és hűvös kőfalak.
 Belépve teljesen ámulatba ejt a csodás díszítés, a hófehér varázs, akár egy jégbe zárt tündérvilág olyan lett a miliő. Pislogva nézek körbe, s egy pillanatra kislánynak érzem magam akit átjárt a karácsony igézete. Szabadon lévő vállaimra hópihék hullnak a megbűvölt mennyezetről, de nem fázom tőlük mert eltűnnek olvadás helyett.
 Látom a Kastély lakói jórészt már megjelentek, de nincs még itt az akire várok. Csendben elsétálok a tanári asztalsor felé és kíváncsian szemlélődöm tovább, nem elegyedem szóba senkivel csak, ha megszólítanak. Úgy tűnhet petrezselymet árulni jöttem, ám igazából leperegnek előttem annak az öt évvel ezelőtti hasonló bálnak az emlékei.  
 A heg eltüntető bűbájt alkalmaztam ugyan, de a tetoválás láthatatlanná tevőt nem. Azt hiszem itt az ideje a felvállalásnak, ha már a szeretet és elfogadás ünnepe van. Ennek értelmében gerincem mentén a szürkeárnyalatos borostyán indákat, melyek felfutnak a tarkómig, a ruha alatt pedig le egészen testem támaszát adó csontjaim végéig, és a bal csuklómra varrt, szintén szürke, arcot formázó levélmotívumot is láthatják a szemfülesek.
 Kíváncsi leszek a Levitások reakcióira, ha egyáltalán lesz ilyen. Kiismerve a többi ház diákjait, talán a Rellonosoktól számíthatok bármiféle megjegyzésre. De valahol el kell kezdeni a valódi Artemisia Desideria Rubya adagolását, aki nagy dózisban eléggé mérgező tud lenni. Tehát most csak egy cseppnyi lesz belőlem itt jelen. Azután meglátom, hogy legyen.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. december 17. 12:39
Hozzászólásai ebben a témában
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 12:20 | Link

[Szív Király]



Nagy dolog van készülőben a nagykislány életében- állítja Anya, Faithi, és Mama a hétvégén a csajos délutánon. Ő ilyenen még sosem volt, mert soha nem hívták a lányok magukkal a "csodabogarat", és igazából nincs is neki sok lány barátja... persze fiú se. Szóval összességében sincs neki sok, de a lényeg, hogy most bizony összegyűlt a család nőtagjainak kupaktanácsa, hogy megvitassák ezt az új helyzetet, amikor is a nagykislány bálba készül egy nagyfiúval - tehát randizik.
Mama még nem tudott semmit Kornélról, így mindent el kellett neki mesélni - szerencsére ezt a szerepet Anya vállalta, és beszámolt zanzásítva, amiért a kicsi hálás volt, mert nem tud pirulás és szégyenlősködés nélkül, összefüggően, hosszan beszélni róla, pláne az érzelmi részéről, amiben, mint tudjuk, nem túl ügyes.
Először felpróbálta a ruhát, amit Anyával választottak, és nagy örömére mindenkinek nagyon tetszett, így megmutatták a ház egyéb részeibe szorult Apának és Papának is, meg a testvéreinek. Még a fiúk se tudtak rosszat mondani, szóval elkönyvelték ezt sikernek, ezután visszavonultak, és Faithi megtanította járni magassarkú cipőben nagy szerencsétlenkedés és nevetgélés közepette. Persze nem tudta maradéktalanul elsajátítani a dolgot, pláne, amikor ahhoz a részhez értek, hogy már nem csak járni, de forogni is, meg "riszálni" is kéne benne (amiről eddig úgy hitte, azt csak tánc közben szoktak, de kiderült, hogy nem ám... járás közben is a nagylányok).
Kitalálták, milyen legyen a haja, nagyon egyszerűre képzelték, csak egy kis színnel megbolondítva, amit könnyű volt elkészítenie - csak rágondolt. Ezután következhettek a mindenféle jó tanácsok a fiú elcsábítására, kezdve azzal, hogy Mama korában mire kellett vigyázni a fiúknál, és hogy a gyomrukon át vezet az út a szívükhöz egészen addig, hogy hogyan kell véletlenül a karjaiba esni. Tömérdek információ, amivel igyekezett lépést tartani, de bár adtak volna neki inkább egy könyvet, ami erről szól!
Felszerelkezve tehát a csábítás trükkjeivel, és felöltözve a szép ruhába-cipőbe, a haját elkészítve, az egészet a Kornéltól kapott nyaklánccal tökéletesítve (természetesen, eszébe sem jutott mást felvenni, és egyébként is tökéletes a szetthez) érkezik a Nagyterem elé. A szíve talán életében nem dobogott még ilyen hevesen, és amint körülnéz, eszébe jut, hogy már most megszegte az első szabályt: "Várakoztasd meg egy kicsit!" de mentségére szóljon, hogy elfelejtette (bár ez inkább tragédia, mint mentség) és hogy nagyon izgatott.
Az egyik lovagportré szólítja meg, megdicsérve a ruháját, és beszélgetésbe elegyedik vele, kicsit talán elkendőzve a tényt az elméjében, amiért itt van, de amikor megérzi az ismerős vonzást, és az irányába fordul, elakad a szava, ahogy meglátja Kornélt, aki több, mint helyes!
Szívdöglesztő - jut eszébe a szó, amit tanítottak neki, hogy használni szoktak, de természetesen soha nem fiúk, legfőképp a kifejezés alanya előtt nem! Visszafogott, kevésbé totálisan-oda-vagyok-érted mosolyát veszi elő -elvégre felfegyverezték rendesen, ki kell használni- ahogy elfordítja figyelmét teljesen a lovagtól, és tesz egy lépést a másik felé, aki közeledik.
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2013. december 17. 12:21
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 17. 14:46 | Link

Ashley



Egyetlen porcikája sem kívánta ezt a mai estét. Nem csak azért, mert utált öltönybe bújni, hanem azért is, mert utálta az embereket. Nagyon kevesen érdemelték ki azt nála, hogy egyáltalán szóba álljon valakivel. Most mégis a tükör előtt állt, éppen a nyakkendőjét kötötte és húzta meg jó szorosan, ennyi büntetés igazán ráfér, amiért volt olyan ostoba, hogy beleegyezett ebbe. A gyógyszerei az ágyán szétszórva, a biztonság kedvéért már napok óta mindegyikből a megfelelő adagot veszi be és nem csak úgy találomra, így viszonylag rendben van a hangulata de a fintorán a gyógyszerek nem tudnak változtatni. Szerencse, hogy már túl van a teliholdon, így eggyel kevesebb ok arra, hogy türelmetlen és agresszív legyen. Néhány perccel korábban indul el, nem sieti el a dolgot, de ő akar előbb ott lenni. Ha Ashley bálozni akar, akkor bálozni fognak, bár ő maga koránt sem a tökéletes alany erre a feladatra. De ahogy elképzeli mennyit szenvedhetett a kislány a mai nap miatt, már mosoly kúszik az arcára. Ahogy a alagsori lépcső aljához ér, már megüti a fülét a zene, és a zsibongás zaja, a háta közepére se kívánta, mert felfokozott érzékeinket hála minden pillanatot keserves kínként fog megélni. Hát ki szereti azt, ha valaki hosszú órákon keresztül ordibál a fülébe? Bizonyára senki. A nagy önmarcangolás közepette el is felejtett fölnézni, ám amikor megteszi, egy pillanatra megtorpan. Mintha nem is Ash állna a rózsaszín habos-babos szerkóban, pedig bizonyára ő az, az illata összetéveszthetetlen. Mosolyt erőltet az arcára, megigazgatja magán az öltönyét és jöjjön aminek jönnie kell. Odasétál hozzá, megáll előtte, és levigyorog rá.
 - Még magassarkúban is alig érsz a mellkasomig.
Bizony, minden részletet megfigyelt, ez sem kerülhette el a tekintetét. Lassan elindul, körbesétálva alaposan megszemléli, majd megáll ismét előtte. Talán mondani kellene valamit és ki is mondja hamarosan, csak előbb megfontolja, hogy mennyire árt vagy épp használ a kis kijelentéssel.
 - Nagyon csinos vagy.
Őszintén beszél, hozzá jár a mosoly is, bármennyire nehezére is esik. A ricsajtól egyszerűen megőrül, összepréseli az ajkait, egy pillanatra lehunyja a szemét, mély levegőt vesz, majd a kezét a kislány felé nyújtja.
 - Mehetünk?
Legszívesebben már túl lenne rajta, minek kerülgesse a forró kását, ha egyszer be kell menni, teljesen mindegy, hogy előbb vagy utóbb, ugyan úgy fog fájni.
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 15:36 | Link

[Szív Király]

Sűrűn pislogva szemléli a fiút, kizárva a külvilágot - noha utóbbi nem volt szándékos. Meglepődik, amikor Kornél ellép, nem érti a dolgot, de aztán persze rájön, hogy csak megkerüli, nem hagyja itt - bár ettől függetlenül még mindig nem egészen érti.
-Miért, meddig tart a te mellkasod?-
Kérdez vissza, és magát is meglepi, milyen könnyen jön ez az incselkedés. Csak kimondta, ami először az eszébe jutott, talán ezt kellene tennie ezek után is, bár... nem, mégsem. Kornél az este végére megőrülne tőle. Azért majd figyel, hátha sikerül még spontán ilyeneket mondania - de csak miután a fiú reakcióját is megkapta erre.
Képtelenség elrejtenie a sugárzó mosolyt. Ó, ha Kornél tudná, hogy mennyit, de mennyit tipródott mindezen! Nem akar rá szégyent hozni még azzal is, hogy nem megfelelően néz ki, épp elég, hogy kicsi, ráadásul olyan sok mindent nem ért a nagyok világából. De a fiú mégis beleegyezett ebbe, az ő kedvéért, így az a minimum, hogy kitesz magáért. A szűrőt pedig máris használnia kell, ami a gondolatok és a kimondott szavak között van, mert mint azt a szabályok meghatározzák, nem árulhatja el minden kétséget kizáróan, mennyire oda van érte, márpedig a "Te pedig tökéletes" pont az a válasz, amivel ezt tenné, így pár pillanatig kutat a fejében, majd inkább csak pukedlizik egyet köszönetként (és hálát ad az égnek, hogy talán kicsit esetlen, de nem esett el).
-Mehetünk.-
Mondja, ahogy nézi Kornél kezét, majd odanyújtja a sajátját, és csak amikor a bejárat felé fordulnak, akkor gondol bele igazán, hogy itt emberek lesznek! Olyanok, akiket ők ismernek! Be fog menni kézenfogva vele egy hatalmas terembe az iskolában, ahol mindenki ott van: az igazgató, a tanárok (Anya kivételével, mert ő már otthon van), az iskolatársai... mindenki. És a titka nem marad többé titok, Kornél már nem lesz az ő féltve őrzött szerelme, pedig ez a gondolat, ez az érzés eddig csak az övé volt. Még Luca sem tudja, ki a Szív Király, se Chari - csak Anya. Olivér pedig rájött a múltkor, amikor találkoztak, de ő nem mondta meg az igazat neki... hányingere támad ettől, elbizonytalanodik, és arra gondol, hogy ostobaság volt ezt kitalálnia. Kicsit erősebben fogja a fiú kezét, ahogy remegő lábakkal elindul, és mélyeket lélegzik, hogy megnyugodjon... ha őt nem is szeretik sokan, biztos nem fogják csúfolni Kornél jelenlétében. Tőle az ő korabeliek biztosan félnek, vagy legalábbis nem mernek nyíltan konfrontálódni vele. Na nem, mintha sok korabeli lenne, hiszen itt mindenki vagy minimum 14, vagy sokkal fiatalabb nála, és nem is iskolás.
Hozzászólásai ebben a témában

Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 17. 15:56 | Link

Czettner kisasszony


Még mindig kételkedik benne, hogy ez jó ötlet-e. Ami azt illeti nem, egyáltalán nem kételkedik, teljes mértékben tisztában van vele, hogy az egész egy szörnyen rossz ötlet. Alapjáraton a bált magát is katasztrófának tartja, szerinte nem több az egész kicicomázott diákok magamutogatásától. De mivel ő is a tanárok közé tartozik, és ez egy iskolai esemény, nem tehette meg, hogy elkerüli. Eredeti terve szerint körülbelül fél órát akart itt tölteni, megmutatni magát a nagyközönségnek, aztán visszavonulni alagsori lakrészébe, amely kellően távol van az egész zsivajtól. Csakhogy jött egy navinés prefektus, aki felborította eredeti terveit.
A könyvtári "találkozásuk" óta nem igen ejtettek szót a beszélgetésről, vagy akár saját magukról, kizárólag a tanórákon találkoztak, és bár névlegesen Zoé maradt a tanársegéde, egy percet sem dolgoztak együtt. Tartotta magát az elhatározáshoz, miszerint nem fogja a társaságát ráerőltetni a lányra, úgy főleg nem, hogy az öngyilkos ötletekkel dobálózik. Mert az egész vállalkozása tagadhatatlanul öngyilkosság számba ment. Éppen elég nagy dolog volt azon a bizonyos estén, ami történt, nem volt szükségük még egy alkalomra, amikor esetlegesen túlzásba eshet. Azért jött a kastélyba, hogy meghúzza magát egy kis időre, nem pedig azért, hogy felhívja magár a figyelmet egy diák - vagyis tanársegéd - megölésével. Abban pedig nem kételkedett, hogy a dolognak nem lett volna szép vége, ha egyáltalán elgondolkozik rajta. Nem tette, éppen ezért állt be a mosolyszünet közöttük, amire talán szükségük is volt. És most jött a bál...
Nem sokkal az esemény kezdete után érkezett, a diákok még csak lézengtek a nagyteremben, amit általában inkább elkerül éppen a nagy tömeg miatt. Nem volt szüksége a kíváncsi pillantásokra, most sem tudta száz százalékosan, hogy mit is keres itt. Nem sokkal az ajtó mellett állt meg, félrehúzódva, fekete öltönyében, fehér ingében, és az elengedhetetlen nyakkendőben - pontosan abban, amit Zoétól kapott. Okkal.
Nem töri magát, hogy az emberekhez közeledjen, éppen elég lesz a szociális töltet, mikor a lány megérkezik. Leginkább arra vágyik, hogy az este véget érjen, mielőtt még egyáltalán elkezdődött volna, ez is csak egy a kötelező társasági események sorából, amik sosem voltak a szíve csücskei. És ez még enyhe kifejezés...
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 17. 16:25 | Link

Mr. Wayde




Miközben készülődtem többször is meggondoltam magamat. Félig voltam kész, mikor leültem az ágyra és úgy döntöttem, hogy nem megyek. Egyrészt nem etikus, másrészről pedig tartottam bizonyos következményektől. Túllőttem a célon az ajándékkal. Szemtől szemben persze nem akartam neki odaadni, mert látni sem akartam, de amikor megláttam rögtön ő jutott róla az eszembe, más kérdés volt, hogy mennyire lőttem vele túl a célon. Nagy levegőt vettem és ismét nekiálltam a készülődésnek. Nem siettem el a dolgot, hiszen hetven éves múlt, az évek során gyakorolt elég türelmet, hát várjon.
Tudtam, hogy meg kell jelennie ezen a bálon, még akkor is, ha nem akar. Kötelessége, új tanárként, ráadásul sokan kíváncsiak rá, ideje lesz eloszlatni a kételyeket. Egyedül nem tudta volna rávenni magát, így kötelességemnek éreztem elkísérni őt, még akkor is, ha utáltam. Valószínűleg én voltam az egyetlen, akivel hajlandó volt ezt megtenni, szándékosan úgy állítottam be a dolgot, mintha nem lenne más választásom, így sokkal könnyebb volt. Mikor elkészültem, belenéztem a tükörbe és lesimítottam a szoknyámat. Nem vittem túlzásba a dolgot, fekete, egyenes vágású ruhát választottam, amit korábban nem volt merszem magamra venni, de mellette megengedhettem magamnak a dolgot, hozzá egy vörös szandált választottam, ezzel törve meg a sötétséget, a hajam egyenesen omlott a hátamra, csak fülbevalót viseltem, nyakláncot nem, ennek is megvolt az oka. Miután végeztem a vizittel, hátat fordítottam tükörnek, felkaptam a táskámat és elindultam fölfelé a Nagyteremhez. Fölfogtam a szoknyámat, nehogy véletlen rátapossak, majd mikor fölértem, megálltam egy pillanatra a lépcsőn, mert rögtön kiszúrtam, ott lapult a gyáva az ajtó mögött, nyilván különösebben nem vonzotta a tekinteteket, csak az enyémet. Már távolról láttam, hogy a tőlem kapott nyakkendőt vette fel. Ijedten nyeltem egyet, majd meglibbentettem a hajamat és elindultam felé. Néhány lépéssel megálltam előtte és a tekintetemmel az embereket figyeltem, szándékosan nem néztem rá.
- Hello.
Lassan fordítottam felé a tekintetemet, levegőt venni is elfelejtettem, figyelmeztetnem kellett magamat arra, hogy szükségem van az oxigénre. Bólintottam, de nem bírtam megszólalni helyette közelebb léptem hozzá és belenyomtam a gyomorszájába a táskámat, jó erősen, hogy odakapjon, ezzel téve szabaddá a kezemet. Majd odanyúltam a nyakkendőhöz és megigazítottam, végül ugyan olyan kedvesen rántottam ki a kezei közül a táskámat, amit valószínűleg csak azért hoztam, hogy szadizhassam vele.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 17. 16:28
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 17. 16:52 | Link

Ashley


 - Addig, hogy fel sem éred. Valakinek nagyon felvágták ma este a nyelvét.
Úgy tűnik a csinos ruhával és a gyilkos tűsarkúval együtt jött a bátorság és a nagy száj is. Nem bánta, egy csöppet sem, sőt, valahol még tetszett is neki, nem úgy, mint az este, amire ő egyáltalán nem volt kész. Most már mindegy volt. Innen nem futamodhatott meg, szóval jobb lesz ha szembenéz a démonaival és beleveti magát a bálozásba. Ha másért nem is, Ashley miatt megpróbál normálisan viselkedni és senkit nem vágni a falhoz, mert az egy kicsit kellemetlen lenne. Neki nem volt mitől félnie, hiszen alig ismert a kastélyban valakit, csak néhány ismerőse volt, de kételkedett benne, hogy itt akár eggyel is találkozni fog. Ellenben a lány, aki úgy fogta meg a kezét, mintha valami hatalmas dolog lenne készülőben. Amikor meg is szorította, nem bírta megállni, hogy ne vigyorodjon el, lenézett rá, majd a kezükre. Hogy lehet valami ennyire apró?
 - Csak nem félsz? Ne aggódj, biztonságban vagy.
A gonosz farkas majd megvéd. Persze ezt jobban látta nem hozzátenni, a mai este nem alkalmas arra, hogy megbeszéljék ki mit rejt a bőre alatt. Helyette inkább inkább táncolniuk kell, ami nem okozott neki különösebb dolgot, a beszélgetés a többi emberrel viszont annál inkább. Abban reménykedhetett, hogy Ashleyvel el tudnak úgy vegyülni, hogy a kislány egyik ismerőse sem látja meg őket, nem volt kedve kérdésekre válaszolni, ő inkább ma este csak amolyan kellék. Kellék ahhoz, hogy a kislánynak legyen egy tökéletes estéje, pontosan olyan, mint amilyenre álmaiban vágyott. Megvan hozzá a csodaszép ruha, a bál, még a hajszínén is változtatott, épp csak azt nem tudja, hogy Kornél nem a legmegfelelőbb herceg alapanyag.
 - Ne aggódj, nem fogsz elesni, majd tartalak.
Ezzel egyidejűleg tényleg egy kicsit lentebb is ereszti a kezét, hogy Ash biztonsággal támaszkodhasson rá, senkinek nem hiányzik egy pofára esés, pláne nem az első bálján, amikor azt tervezi, hogy minden tökéletes lesz. Mikor megtalálja a lánnyal az egyensúlyt és az összhangot, mély levegőt vesz és beleveti magát a tömegbe.
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2013. december 17. 19:04 | Link

A bál - Arty

Idén karácsonyozok először a kastélyban, és most látom először a feldíszített nagytermet. Igazán kitettek magukért a szervezők, az egész hely hangulata a Roxfortos karácsonyokat idézi fel bennem. Számomra ez az ünnep ott kapott először igazán értelmet, addig karácsonyfát is csak Budapest nagyobb terein láttam, elvégre anyám elkötelezett természetvédő. Nálunk ritkán találni a téli hónapokban fenyőt a nappaliban, és ha mégis, biztos, hogy azt egy hatalmas ládában, gyökerestül cipelte oda apám.
Mivel én és anyám nem igazán mondjuk magunkat vallásosnak, apám rendszerint egyedül megy el a templomba szenteste. Mi addig feldíszítünk egy szobanövényt, rendszerint a legnagyobbat és leglombosabbat, majd alátesszük az ajándékainkat, hogy meglephessük, amikor hazaér. Ezután rendszerint játszani szoktunk, kivételes alkalom, amikor apám rávehető valamilyen közös programra, nekem ez jelentette az ünnep lényegét.
A bál most nem is azért érdekes számomra, mert karácsonyi, ez számomra egy lehetőség, hogy úgy lehessek azzal, akit szeretek nyilvános helyen, hogy közben ne lepleződjünk le. Elvégre csak felkérhetem egy táncra az egyik kollégámat, bár egy kisebb pletykahullámot valószínűleg elindítanék vele. Tekintetemmel belépésem óta keresem azt a bizonyos személyt, közben látszólag a díszeket, és a termet veszem szemügyre.
Néha köszönök vagy bólintok, ha ismerős arc tűnik fel a tömegben, de még mindig nem látom Őt, aki miatt végül is eljöttem, annak ellenére, hogy az elegáns viseletet még mindig nem érzem túlságosan testhezállónak. Jól áll, és nem kényelmetlen, de valahogy furcsa, és nem tudom megszokni. Mindennek ellenére mégis, fekete öltönyt és hozzá fehér inget vettem fel, de nyakkendő helyett egy sötétzöld selyemsálat tekertem a nyakam köré. A hajamat szokásomtól eltérően nem hagytam borzasan, inkább hátrazseléztem, így legalább nem lóg folyton a szemem elé.
Ebből a látványból úgy is kár lenne bármit is elmulasztani pár kósza tincs miatt: végre megpillantom Őt. Próbálok úgy tenni, mintha kevéssé érdekelne, de biztos vagyok benne, hogy a tekintetem elárul. Elindulok felé, és bár közben sok kitérőt teszek, pillantásom gyakran visszavándorol hozzá. Végül odaérek elé, közelről is megcsodálom öltözékét, tetoválásait és gyönyörű szemeit, majd finoman meghajtva előtte felsőtestem táncolni hívom.
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 19:07 | Link

[Szív(döglesztő) Király]


Elpirul egy kicsit, de megint megszületik a fejében a válasz Kornél reakciójára, és gyorsan úgy dönt, ki is mondhatja.
-Mert valakire rossz hatással vannak...-
Bizony ám, a fiú szokott így beszélni, neki meg papírja van róla, hogy az átlagnál gyorsabban és könnyebben tanul, így nem csoda, ha ragad rá. Persze nem gondolja komolyan, hogy tényleg rossz a hatás, sőt, maga a hatás lehetne tartósabb is, és intenzívebb, és...
De elindulnak befelé, ő pedig igen is hogy nagyon fél. Kár, hogy nem gondolkozott ennyire előre, sőt, nagyon nagy hiba, elvégre ő okos! Miért ennyire béna, ha Kornélról van szó, vagy a vele kapcsolatos... akármiről?! Idegesítő! Viszont a fiú a szavaira egy nagyon kedves mosolyt kap válaszul, miközben a fejében feljegyzi az újabb kifejezést, amit hallott tőle a mellé, ami a karácsonyi ajándékához volt írva. Hogy szereti...
Nagyon régóta várta már ezt az estét, minden cicoma és csillogás és nehézség ellenére is. Biztos benne, hogy ő a legszerencsésebb lány, és tulajdonképpen nem is érti, Kornél miért vele mutatkozik. Biztosan akadnak jelentkezők tucatjával... de nem akar erre gondolni, csak kiélvezni az első bált, de amint elindulnak, a sok embertől, a sok felkavaró gondolattól a gyomra is bukfencezik egyet, és nem a jó értelemben. Tekintetére kiül a pánik, próbál mély levegőket venni, amikor is meghallja ismét a szívét melengető mély hangot. Hálásan bólint, és jobban belekarol, hogy biztosabban tudjon járni, mert ez a cipő eleve életveszély némileg a számára, hát még a stressz.
Belépnek a terembe, de az első dolog, amit észrevesz nem az, amire számított. Nem a sok ember, a nyüzsgés, hanem a hatalmas fa a terem másik végében. Szemei elkerekednek, még a száját is eltátja egy pillanatra - minden évben így szokott rá reagálni, és mindig azt hiszi, a következőre már nem így fog.
-Nézd, milyen szép!-
Mondja lelkesen, majd észreveszi a hópelyheket is. Ezeket mindig megpróbálja elkapni, és mindig nagyon bosszús lesz, amiért nem sikerül neki, de most igazán nem kellene nekiállnia kapkodni utánuk, nem lenne az helyénvaló. Lefelé engedi a tekintetét, és megrohamozza a tömeg látványa, amitől megint csak rosszul kezdi érezni magát, de nem kezd újra pánikolni, inkább megmakacsolja magát, elvégre nem ezért jött ide... azért valami alkoholos dolog most biztos segítene, hiszen az köztudottan oldja a gátlásokat. Kár, hogy tilos innia.
Szerencsére még nem lát egyetlen ismerőst sem, így nem kell senkihez odamennie - nem is akar. Inkább visszafordítja a figyelmét Kornélra, amikor megüti egy nagyon szép zene a fülét, hegedű, ettől máris komfortosabban, lazábbnak érzi magát, a hegedű mindig megnyugtatja, nem hiába a kedvenc hangszere, és imád rajta játszani. Kíváncsian néz fel a szempillái alól a fiúra, úgy, ahogy tanították neki, de ez ösztönösen jön most (persze sokat segít, hogy begyakorolta, de nem kell rá magát emlékeztetnie, hogy csinálja) és elmosolyodik, de Kornél elég feszültnek tűnik.
-Nem szereted az ilyen dolgokat.-
Inkább kijelenti, mint kérdezi, de azért megerősítést vár, elvégre sokszor gondol valamit valakiről, amiről aztán kiderül, hogy nem is úgy van. Bárcsak inkább Anya képességét örökölte volna, azzal sokkal többre menne!
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 17. 19:30 | Link

Ashley


Nincs mitől tartania, az egyetlen amire ügyel, hogy ne szakadjon be a dobhártyája. Levegőt is csak nagyon ritkán vesz, mert az illatár összezavarja az érzékeit és őt magát is, ami ellen elég nehezen tud tenni. Mindeközben nem ártana normálisan is viselkedni, ami igazán több annál, mint amire egy férfi egyszerre képes figyelni. Igaz, ő nem hétköznapi férfi, szóval illik neki egyszerre annyi dologra figyelni, amire fontosnak tart időt pazarolni. Amikor belépnem a terembe, gyorsan körbepillant, majd lenéz Ashleyre, aki tátott szájjal figyeli a jelenetet. Minden évben ugyan ilyen lehet, bár utoljára elsős korában volt a karácsonyi bálon, de akkor is ugyan ilyen volt, csak akkor nem volt ilyen társasága. Amikor Ash megszólal, elmosolyodik és még egy aprót bólint is.
 - Igen, tényleg gyönyörű.
Azt persze nem kell tudnia, hogy Kornél magasról tesz a csálé díszítésre, mert mire Ash felpillant rá, már ő is régen a karácsonyfa tetején terebélyesedő díszáradatot nézi, és őszinte részvétét fejezi ki a fa iránt, mert nem hogy halálra lett ítélve, hanem a halála után még meg is lett szégyenítve, kicsit olyan, mintha saját magát látná, de igyekszik nem foglalkozni a tulajdon gondolataival. Beljebb sétál Ashleyvel, tekintete folyton a tömegen jár, lassan lélegzik, igyekszik olyan keveset beszélni, amennyire csak tud, de úgy tűnik a problémát a társasága is hamar kiszúrja. Felsóhajt, az egyik üres asztalhoz vezeti, kihúzza neki a széket, megvárja amíg leül, majd ő maga is a lány felé fordít egy széket és levágódik rá. Szórakozottan az asztalon lévő kés után nyúl és az élét az ujjához nyomva, forgatni kezdi.
 - Szeretném ha tudnád hogy nem veled van baj. Túl nagy nekem a zaj...nem vagyok hozzászokva. De szeretném ha jól éreznéd magadat, megpróbálom én is moderálni magamat, már amennyire tudom.
Mennyivel könnyebb lenne, ha tudná az igazságot. Akkor talán nem kellene ennyi magyarázkodnia olyan dolgok miatt, amik magától értetődőek. Kiskutya - vagy inkább kis farkas - tekintetekkel nézi Ashley és reméli, hogy megtudja győzni az igazságról.

Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 17. 19:50 | Link

[Szív Király]

Nem tudja, hogy szokás viselkedni az ilyen bálokon, mármint oké, hogy magassarkúban kell járni, és szép ruhát felvenni, és szép hajat csinálni, meg mosolyogni, és beszélgetni másokkal, meg csábítani, mert ez egy randi, de... mi az, ami könnyű egy ilyen estében? Amitől jól szórakozhat, bár neki már az is az, hogy Kornéllal van, na de mit kellene tenni, hogy a fiú ne unatkozzon? Mert az előbbi felsorolás aggasztóan kimerítőnek tűnik, egy részét teljesítette, másokkal beszélgetni meg nem akar, a csábításban meg nem biztos még, ahhoz most nincs elég bátorsága, és... különben is, mi van, ha rosszul sül el?
Szerencsére rábízhatja magát a fiúra, aki egy asztalhoz vezeti, és le is ül a kihúzott székre, bár még nem fájnak a lábai, de azért máris imákat rebeg magában, mert ültében kisebb a valószínűsége, hogy elesik. Nagyon fura, zavart pillantással nézi, ahogy a fiú egy késsel kezd játszadozni, azután az arcára pillant, és megállapítja a nyilvánvalót. A sóhajból ítélve pedig nagyon is telibe találta - a sóhajokból már könnyebben olvas.
-Tudom, hogy nem velem van, már mondtad.-
Bólint, mert nála ez ilyen egyszerű. Kornél megmondta, és az úgy van. Nincs kérdés, meg feltételezgetés, hogy de mi van, ha mégis... bár vannak bizonyos dolgok, amiket Anyáék nagyon is megkérdőjeleztek, sőt, már ő maga is, a fiú viselkedése alapján, de inkább tartja magát az esetek többségében ahhoz, hogy amit mond, az úgy van, mert ez neki sokkal könnyebb így, ez egy biztosabb talaj.
-Rendben. De azért örülnék, ha te is jól éreznéd magad... hallgasd a hegedűt!-
Talán Kornél is képes rá, hogy csak egy-két hangra koncentráljon a sokból, neki van hozzá hallása, és tényleg gyönyörű a dallam, amit játszik valaki. Amilyen kis rajongólelkű, legszívesebben felpattanna, hogy megkérdezze, mi ez, de nem teszi, mert az nem illendő ilyen helyzetben. Inkább az asztalra néz, és a sütiket veszi szemügyre, amik mind nagyon jól néznek ki. Felemeli az egyiket az arca elé, és fölötte kukucskál a fiúra, hátha sikerül mosolyt csalnia az arcára.
-Kérsz egy kis endorfint? Attól biztos felfelé fog kerekedni a szád széle.-
Ezt a kifejezést neki szokták mondogatni bizonyos helyzetekben otthon, és nagyon szereti, bár nem sűrűn használja, viszont most pont illik a helyzethez, már úgyis nagyszájúnak lett titulálva. Igazából könnyebb már elengednie magát a fiúval, mert kezdi elhinni, hogy nem fog olyan rosszat csinálni egy-egy mozdulatával, cselekedetével, vagy mondatával, amitől elszaladna, hiszen már elég sok rosszat mondott, tett, és csinált, és mégis még mindig itt van - ráadásul a bálon!
Hozzászólásai ebben a témában

Kalászi Attila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 17. 20:27 | Link

Amilyen hévvel vetettem bele magam a bagolyköves lét örömeibe, olyan hamar le is higgadtam, nehezen múltak a napok, hetek, hónapok. Nem kötött le a tanulás, sem az órák, jó agyam volt hozzá, több, mint amennyi fenekem, így nem ültem sokat soha a könyvek felett gubbasztva, néha már-már szégyelltem is magam miatta. Mondjam azt, hogy unatkoztam? Igen, talán ez a legjobb kifejezés, no meg aztán a honvágy is kínozott, de ezt nem vallottam volna be senkinek. Ezen a bálon még túl kell esnem, amihez nem sok kedvem van, aztán végre itt a szünet, mehetek haza. Hiányoznak az otthoniak. Csak nem ragadott el a depresszió sötét mélysége? Éppen ez is egyik oka, hogy meg kell jelenjek a bálon, hogy kizökkentsen a punnyadtságból. Ám van másik is, ami még fontosabb, de arra gondolni sem merek. A sivár gólyalakban készülődve, hálát adtam édesanyámnak, hogy nem lánynak szült, mert akkor törhetném a fejem, hogy milyen báli rucit húzzak magamra, így azonban adott volt az öltözet, még a színén sem kellett nagyon gondolkoznom. A fekete, bár hagyományos, soha nem megy ki a divatból és mindig elegáns, ezért egyértelmű volt a ma esti toalettem. Nyakkendőmet csak sál gyanánt, lazán a nyakam köré tekertem, a megkötésével nem vesződtem. Szegény lányok, őket még a smink nyűge is izzasztja, az a sok kence, amitől sokkal szebbek lesznek szükséges, de hála ismét anyámnak és Istennek, csak nekik. Én szerencsére a tér és idő egy olyan szegmensébe pottyantam, hogy a férfiaknak ez nem előírás.
Kilépek a folyosóra, és a zene lágy, halk hullámzása felé hagyom terelni magam. Megyek, amerre szállingózni látom társaimat, hasonló ünnepi hacukában, mint én. Igen színes a kavalkád és a terembe lépve egy pillanatra a szám is tátva marad. Nem véletlenül, még soha nem láttam ennyire impozáns díszítést. A falak mentén sorfalat álltak a különféle méretű és alakú fenyőfák, minden csillogott, villogott. A megbűvölt gyertyák fénye, intim fénybe vonta az éppen táncolókat, így arcukat ki sem vehettem igazán, de mindegy is, úgy sem ismerem őket nagyon, jobban mondva csak egy-két levitást, de most hirtelen egyet sem látok. Leülök egy megrakott asztalhoz, hátha no nem is a személyem, de az illatos mézeskalács vagy a sültek hívogatóan hatnak valakire.

kinézet
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 17. 21:12 | Link

Karácsonyi bál
Ruha

Végre itt a karácsonyi bál napja, ami nagyon jól tudom, hogy mit jelent. Azt jelenti, hogy nemsokára karácsony, az egyik legkedvencebb ünnepem az évben. Csak kár, hogy én nem megyek haza, pedig milyen jó lenne otthon lenni anyával és apával, na meg a kicsivel ott anyu pocijában. De nem, és úgy döntöttem, hogy most nem megyek haza, talán így mindenkinek jobb. Vagy nem... Hát ki tudja. Nah, megint beszélek én itt össze-vissza hülyeségeket. A lényeg a lényeg, hogy ma van a bál, és feltett szándékom elmenni rá. Az se baj, hogy nincs senki akivel elmenjek, így egyedül fogok oda menni, talán lesz majd ott valaki, vagy valakik, akikkel beszélgethetek. Vagy ha nem, akkor én jól el leszek az egyik sarokban egyedül. Na majd meglátjuk.
Tudom, sok lány úgy van ilyenkor, hogy órákig keresgél, hogy mit vegyen fel, de én nem vagyok ilyen. Már jóval a bizonyos esemény előtt van elképzelésem, tudom, hogy mit akarok felvenni, így elég csak egy fél, egy órát rászánnom arra, hogy minden rendben legyen. Most is ez a helyzet, bár a legtöbb idő azzal telik el, hogy előbányásszam a szekrény mélyéről azt a bizonyos kék ruhát, de végül csak megvan, így indulok is a nagyterem felé. Ott aztán egy kicsit elidözöm az ajtóban, gyönyörködöm a díszletben, és nézem hogy ki van itt, kivel tudok szóba elegyedni. És sikeresen megpillantom Attit, aki jelenleg nekem háttal áll, de az előbb még láttam az arcát, így felismertem őt. Odamegyek hozzá, és ha még nem vett észre, akkor megkocogtatom a vállát.
- Szia. Ugye nem zavarok? - kérdezem egy bájos mosoly kíséretében, végig Atti szemeibe nézve. Igen, elhatároztam, hogy most, csak a mai napig elfelejtek minden rosszat ami az utóbbi időszakban történt, és bármennyire is nehezen fog menni, mosolygok, és nevetek, úgy mint azelőtt.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 17. 22:21 | Link

Karácsonyi bál
outfit


Izgatottan készülődött, elsős lévén ez lesz élete első karácsonyi bálja - habár más bálokhoz már volt szerencséje, érezte, hogy ez minden korábbitól különböző lesz. Már jó előre kikészítette ruháját, mely egy hosszú, világoskék, egyszerű darab volt, melynek az egyedüli különlegessége a szokatlan dekoltázsa, illetve a hozzá illő, hasonló színű szaténtopánkákat is elővette már. Haját egyszerűen kibontva hagyta, ám sminknek egy magához képest erőteljeset választott, mely hangsúlyozta az öltözékével közel azonos árnyalatú szemeit.
Lelkesedését egyetlen dolog fogta vissza: Noel az estére egyik háztársát kísérte, amennyire elmondta, valami rellonos dolog miatt, és habár megígérte, hogy foglalkozik majd Lyrával is, ugye mégsem ugyanaz a helyzet, mintha teljes értékű partnere lenne az egész estére.
Ám ennek ellenére elhatározta, hogy remekül fogja érezni magát, ha nem lesz más lehetősége, hát idegenekhez csapódik. A bál hivatalos kezdése után nem sokkal már a Nagyterem bejárata előtt ácsorgott, itt fogta el először a bizonytalanság, hogy talán nem is volt olyan jó ötlet eljönnie, ám erőt véve magán felszegte fejét és - habár egy kicsi félszegen, de - megindult a terem belseje felé.
Az első pár lépést követően azonban meg is torpant, ajkait kicsit eltátotta, úgy bámulta a mesebeli dekorációt, mely a jeles ünnep alkalmából borította az amúgy átlagos étkezőhelyiséget. Arcára visszatért gondtalan mosolya és rögtön magabiztosabb léptekkel indult tovább, hogy aztán nem sokkal később észrevegye két háztársát.
Szinte táncos léptekkel indult meg Keiko és Ati felé, hogy aztán boldogan rájuk vigyorogva köszönjön nekik.
- Sziasztok! Minden évben ilyen káprázatosan gyönyörű a Nagyterem ilyenkor?
Kérdését elsősorban a lánynak címezte, elvégre Ati hozzá hasonlóan gólya volt, de a másodikos levitástól talán számíthatott valamiféle támpontra.
Végigpillantott háztársain és egy pillanat kellett, hogy eszébe jusson, talán alkalmatlankodik. Félénken szólította meg őket ismét, arcán halványan kirajzolódó pírrel.
- Jaj, de buta vagyok. Zavarok?
Némán korholta magát, amiért ilyen udvariatlan volt, hogy kérdés nélkül csatlakozott kettősükhöz, főleg, mert fogalma sem volt, hogy most háztársai csak barátként vannak-e itt. Pirulva illetlenségén bocsánatkérően pislogott a szfinxekre és csak remélni merte, hogy nem küldik el őt.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 18. 11:47
Hozzászólásai ebben a témában

Kalászi Attila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 18. 00:41 | Link

Keiko, Lyra... a kék frakció

Elzsibbasztott a zsongás-bongás, a beszélgetések lágy moraja, és csak fél szemmel, oda sem nézve ocsúdtam néhány ismerősebb hangra vagy lépésre. Egyelőre csak a házvezető helyettesünk képviseltette magát a kékek táborából, aztán még egy-két tanár, meg egy csomó ismeretlen ismerős, akivel talán valamelyik folyosón futottam össze vagy a faluban. Unalmasnak ígérkezik az este, de remélem, hogy lesz még jobb is. Az előttem lévő nagy tál mézeskalácshalomból egy angyalkásat húzok ki, és arra gondolok, hogy szegénynek meg vannak számlálva a percei. A karácsony angyalai most rémülten néznek össze, mikor a számba tolom a figura fejét és kéjes örömmel fosztom meg a testétől. Állítólag az édesség fokozza az öröm hormonok termelődését, vagy csak a csokiról olvastam ezt valami idétlen mugli lapban? Várom a hatást, de semmi, ezért szememmel felfedező útra indulok, akad-e valami csokis cucc az asztalon. Végigsiklatom a tekintetem a kínálaton, mint éhes sas a mező ringó kalászai felett, de én nem rágcsálót, hanem rágcsálnivalót keresek. Ááá, az ott jó lesz! Egy tömény csoki bombát robbantok a számban, hátha az atomnyi morzsaszemek csokitartalma a kedélyemet is felrobbantja. Közben a láthatatlan zenekar valami andalító romantikus számot kezd játszani, többen összebújnak, mintha melegíteniük kéne egymást a hidegben. Borzalmas, hogy az antiszociális hulláma hogy elöntött, rólam mintázhatnák a depressziós azkabáni fogoly minta szobrát, ahogy egy dementor éppen végez a lelkével. Tán a rövidülő nappalok teszik, vagy a nemtommi, de egyre rosszabbul érzem magam. Negatív tulajdonságom, hogy mikor vidámnak kéne magam érezni, az istennek sem megy. Parancsra örülni...nem vagyok képes. Én most depis vagyok és kész. Ahogy ezt eldöntöm magamban, egy mosolygó kék arcot pillantok meg a mézeskalács morzsáiból felnézve.
- Dehogy zavarsz, dehogy zavarsz, épp mosolyogni tanulok, de nem jutok vele semmire. Segítenél? - nézek szomorúan az enyémbe mélyedő barnákba. Aztán történjen is bármi, ráhagyatkozom, míg újabb levitás nem érkezik. Szemmel láthatóan azt hiszi, hogy intim együttlétben szenvedünk Keikoval, fel kell, hogy világosítsam.
- Éppen mosoly tanfolyam van. Akarsz csatlakozni? -
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Hunor Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 156
Írta: 2013. december 18. 01:28 | Link

Vanda



Mostanában eléggé el volt foglalva azzal, hogy rendes otthont találjon magának a faluban, azonban még nem sikerült ráakadnia. Lakhelyéül továbbra is a helyi csárda ad otthont, amit nem bánt meg. Megszerette azt a helyet, és a megfelelő bűbájoknak köszönhetően, még a lenti zajjal sem kell törődnie. Szabadidejében igyekszik minél többet az unokaöccsével, Gergővel eltölteni. Szeretné magához venni a fiút, azonban ehhez az kell, hogy megismerjék egymást, illetve megbízzanak a másikban. Egész jó úton halad vele, noha Gergő mostanában el van veszve. Könnyedén megtalálhatná az agyturkálás segítségével, de ameddig nem hiszi, hogy veszélyben van, addig nem keresi.
A sok papírmunka közepette, azonban egy borítékra lesz figyelmes. Letéve a tollát, felveszi az ismeretlen levelet, székén hátradőlve nézegeti azt. Fogalma sincs, hogy kitől kaphatta, vagy hogy mikor, mert név nem áll rajta, de addig nem is lesz okosabb, ameddig ki nem bontja. A levélpapírt kivéve, figyelmesen halad sorról sorra, és mikor a lap aljára ér, mosoly jelenik meg a száján. Egy régi ismerőse, Olívia hívta meg őt az iskolában lévő Karácsonyi bálra. Meglepő, hogy a hölgy kezdeményezett, és talán ezért sem utasította el, hanem pennát ragadott, és választ írt. Elküldte azt egy bagollyal, és nekilátott a készülődésnek.
A tisztálkodás után, egy egyszerű, ám mégis elegáns ruhát választott az estére. Nem akarta túl lihegni ezt a dolgot, ugyanis nem róla fog szólni az este, hanem a diákokról, ám mégsem állíthat be úgy, mintha egy hajléktalan lenne. Nyakkendőt nem kötött, attól mindig kényelmetlenül érzi magát, mert olyan érzése van, mintha meg akarnák fojtani. Még elvégezte az utolsó simításokat, azután kilépett az ajtón, és bezárva azt, megindult. Túl sokat nem sétált, ugyanis a csárdából kilépve, azonnal az iskola kapujába hoppanált, onnan meg nem tartott sokáig, hogy a nagyteremig eljusson. Az utazás előtt még beszerzett még egy szál rózsát a leányzónak, és mivel még nem érkezett meg az illető, bement a nagyterembe.
Körbenézett, és mosolyogva látta, hogy a diákság jól érzi magát. Szeme viszont megakadt az egyik kolléganőjén, aki éppen megérkezett a bálra. Már ismerő Dobrai kisasszonyt, párszor beszélgettek a tanáriban, s mivel neki sincs még dolga, jobb ötlet híján a nő felé vette az irányt. Az egy szál virágból, rögtön kettő lett, mire a nő elé ért, és az egyiket nyújtva felé, mosolyogva néz rá, majd megszólal.
– Szép estét Dobrai kisasszony. Gyönyörűen néz ki. Kérem, fogadja el ezt a rózsát, amely csak fokozza szépségét. –köszönti kolléganőjét, s miután elvette a virágot, kezét nyújtja a nő felé, várva, hogy a másik elfogadja azt, és kezet csókolhasson a hölgynek.
– Hogy van ma? Kér esetleg egy italt? –kérdezi udvariasan a nőt, s közben beljebb invitálja, hogy senkinek ne legyenek az útban.
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 18. 01:45 | Link

Ashley

Ismét végigjáratja a tekintetét a tömegen, mintha mindenhol ellenségeket keresne, úgy kémlel, akárcsak akkor, amikor neki kellett őrt ülnie és vigyázni a többiekre. Nem tehet róla, ez a természetével jár. Ráadásul kiszolgáltatva érzi magát, mert az érzékei tompulnak, hála a zenének és a tömegnek, ez nem ő pályája. Mindenesetre próbál csak Ashleyre figyelni, hátha ezáltal eltudja tompítani az összes többi felesleges ricsajt a fejében.
 - Miért pont a hegedűt?
A hegedű számára egy elég szomorú hangszer volt, ráadásul olyan hangszínt is képes volt elérni vele az aki játszott rajta, amitől az embernek ripityára törik az agya, mindenesetre ezt nem teszi szóvá, mivel látja a kislányon, hogy neki tetszik a hangszer, ráadásul őszintén szeretne segíteni neki. A legtöbb amit tehet, hogy úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de ez nem olyan egyszerű, mint azt bárki gondolná. Kezdetnek talán annyi is elég, ha átadja magát a kislány mosolyának és mosollyal felel rá. Hát persze, mint minden gyerek, ő is szereti az édességet, de Ash ezzel is bakot lő, mert Kornél utálja az édeset, neki jelen pillanatban valami kiadósabbra fája a foga, de ezt inkább nem említi, viszont válasz nélkül sem hagyhatja a dolgot.
 - Tudod, én nem szeretem az édességeket, sem az édes ízt. Sokkal jobban szeretem a keserűt, de ha lehet, inkább húst eszem.
Felvonja a szemöldökét és Ashleyre sandít. Többször próbált már neki célozgatni, azokban a gyenge pillanataiban, amikor úgy látta, hogy sokkal jobb lenne, ha Ashley tudná az igazat, de mindig elbizonytalanodott a végére, úgy, ahogy most is.
 - De te egyél csak nyugodtan, legalább felpörögsz az édességtől, ennél is jobban.
Semmi más nem számít, csak az, hogy jó kedve legyen, az pedig, hogy Kornél a poklot szenvedi végig, most mellékes.
Hozzászólásai ebben a témában

Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2013. december 18. 09:23 | Link

Karácsonyi bál
Ombozi.



* A legnagyobb meglepetésére őt is meghívta valaki a bálba, ám hogy ki... az lepte meg a legjobban. Fekete magassarkú cipője kopog a kastély karácsonyra hangolódott folyosóin, Noellel haladnak át a többi diák között, egyenesen a Nagyteremig. Kihívó zöld-fekete ruhakölteményén túl sötét bársonykesztyűt is hord, egyébként egyenes haja loknikba van varázsolva, amik igényesen fel vannak kötve, ettől Eris arca pedig kivételesen bájos... lehetne. A rideg lány ugyanis kissé kellemetlenül érzi magát ilyesféle ruhákban, pláne szoknyákban, de az elsődleges cél, hogy leessen Ombozi álla. Tudja nagyon jól, hogy a fiúnak barátnője van, nem is szándékozik semmi olyat tenni, amivel egy hisztis, féltékeny liba haragját magára vonhatná. Ombozival egy titkos paktum köti csak össze, és ez alkalomból is csak azért jönnek ide a nagy publikum elé, hogy a feltűnőséggel vonják el magukról a figyelmet. Ügyes taktika, ez most Noel érdeme. Így amúgy is vékonyabbnak tűnő karjait keresztbe fonja, rávicsorog azokra a diákokra, akik megnézik maguknak őt, majd a fiúra fordítja tekintetét. *
- Biztos vagy te ebben? Ha oda bemegyünk, nem jövünk ki élve.
* Teszi fel a kérdést, utalva arra, hogy ha mások is meglátják őket együtt bemenni, nincs visszaút. Biztosan betalálják őket a pletykák, talán pár féltékeny és rosszakaró tekintet is a fiú párjának baráti köréből, esetleg felháborodott pillantások a feltűnően rövid ruhájára... Személy szerint ezekkel Eris nem igazán törődik, sőt, ki kell élveznie, hogy valaki inkább az ő helyében akar lenni. Nyilván komolyan gondolta Noel amit kitervelt, úgyhogy belekapaszkodik a fiú karjába, és hideg mosolyt erőltet az arcára. *
- Jólvan Gábor, showtime.
* Emelt fővel, és a lehető legridegebb arccal Ombozi Noel oldalán besétálnak a nagy publikum elé, a Karácsonyi bálra. *
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 18. 10:35 | Link

[Szív Király]

Kornél furcsán viselkedik, úgy nézi a tömeget, mintha mindenkiben ellenséget látna. Ash vesz egy nagy levegőt, azon tanakodik, hogyan terelhetné el a figyelmét a fiúnak, de egyelőre nem jár túl sok sikerrel. Megvonja aprócska vállait, és ismét a szempillái alól les fel Kornélra, majd hátradobja a haját is. Óvatos kis próbálkozások a csábításra, de a szavai azok, amikkel talán többet elárul.
-Amikor kicsi voltam, nagyjából két éves koromig kötött le az esti mese. Azután közöltem apával, hogy ezek fantáziátlanok, én sokkal jobbakat ki tudok találni, ne olvasson többet. Így viszont nem volt mivel elaltasson, hát hegedült. Nagyon, nagyon szépen játszik rajta, és én is nagyon megszerettem a hangját, aztán el is kezdtem hegedülni, amint lehetett.-
Meséli a fiúnak, majd egy kicsivel közelebb hajol az asztal fölött, Kornél tekintetét fürkészve, mintha titkot osztana meg vele, és talán így is van.
-Nekem a hegedű a lehetőségekről szól... hogy bármit elérhetsz, amit csak akarsz.-
Vagy éppen akit. Hiszen a hegedűjáték annyira el tudja varázsolni az embereket, és ő abszolút nem csak a szomorú dallamokat szokta játszani, sőt!
Egy csupa-csoda édességet ragad meg az asztalon, az arca elé emeli, és így próbálja mosolygásra késztetni a fiút, a próbálkozását pedig siker koronázza, hasonlóan elragadó mosolyt tükröz az arca, mint a fiúé, csak az övében jóval több lehet a rajongás.
A válaszra összevonja a szemöldökét, természetesen Kornél még csak a gyanút se tudja elültetni a lány fejében ezzel, mert a nagykislánynak teljesen máson pörög az agya.
-Hogy lehet azt nem szeretni?!-
Csúszik ki a teljesen felesleges és értelmetlen kérdés a száján, de talán Kornél nem "csak úgy" nem szereti, hanem van valamilyen más magyarázata is. Addig is azon gondolkozik, hogy ő maga biztos, hogy nem keserű, inkább édes, ha jellemeznie kéne magát így, akkor ezt mindenképpen be kell látnia. És Kornél? Hozzá illik a keserű... így kicsit szégyenlősen süti le a szemeit, ártatlanul, nagyokat pillog Kornélra.
-Talán én is inkább a keserűt szeretem.-
Közli alsó ajkát beharapva, mert bizony ebből is kapott kiképzést, ez mennyire fontos. Ő arra gondol, hogy szívesebben kóstolná a fiúét, és ha ez visszafelé is igaz, akkor hátha nyert ügye van, és megkapja azt a csókot, amire az előző óta vágyik.
Az ajkai elé emeli az édességet, és beleharap a felszólításra, nagyon ízlik is neki, egy pillanatra lehunyja a szemét a csokicsodát ízlelve, majd ismét a fiúra emeli.
-Szóval akkor te inkább konyakozol?-
Ezt határozottan el tudja képzelni, és észre se vette, hogy a kislányos viselkedése most már tényleg átalakult egészen merésszé, és csábítóvá. Már csak az a kérdés, hogy a csábítás alanya hogy reagál minderre. Az ételre még biztos várniuk kell, de eszébe jut valami más.
-Nálad van a royal flush?-
Kérdezi kíváncsian, majd felpattan az asztaltól, és megemberelve magát, meg a tűsarkúakat igyekszik riszálva távozni a nagy karácsonyfa felé - legalábbis addig így, amíg Kornél látja. Tudta, hogy nem tudná miben elhozni az ajándékot, így miután Kornél megtalálta a kártyalapokat, odatette a másik dobozkát, hogy majd eljöjjön érte, és átadhassa, így egy kicsi, fekete dobozzal tér vissza, ami olyan színű szalaggal van átkötve, mint amilyen Kornél szeme színe.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 18. 10:59 | Link

Karácsonyi bál
Kowai kisasszony oldalán



A bál napja ma nem ígér szerelmes pillantásokat, és összefonódott lassúzást, sokkal inkább hoz majd másféle, a fiú szívét ugyanúgy megdobogtató izgalmakat. Kowait a rellon klubhelyiségében várja teljes harci felszerelésben, egyik ünnepi öltönyébe bújva. Nem a megszokott színeket öltötte magára az elmúlt órában, tartózkodik az egyszerű, környezetébe beleolvadó feketétől, hiszen ma az a cél, hogy mindenki lássa: részt vesznek a karácsonyi ünnepségen, és nagyon jól érzik magukat. Nem fognak gyanút kelteni, vagyis nem többet mint általában, tánc és zene alatt tárgyalják majd meg következő bulijuk részleteit. A lányra, aki időközben belép a klubhelyiségbe, először nem is figyel, ő másra vár. Aztán az érkező odasétál hozzá, és akkor ránéz. Döbbent tekintetét végighordozza a ruháján, amelyben sokkal csinosabb, mint egy-egy fekete, hétköznapi szerelésében.
- Jól áll neked a zöld - mondja neki komoly arccal, majd jobbját tartja, hogy Kowai karoljon csak belé, indulnak a bálba.
Az iskola folyosóin kiöltözött diákok, és néhány tanerő beszélget a fal mentén, és még a kastély szellemei is izgatottan szállnak egyik folyosóról a másikra. Noel magabiztos léptekkel halad előre, nem néz senkire. Biztos benne, hogy vannak akik megnézik őket, hiszen szokatlan, igazi rellonos páros, akik nem tudnak elmenni senki mellett úgy, hogy ne kapnának rosszalló tekinteteket. Talán még a tanárok között is akad olyan, aki megcsóválja a fejét, ha rájuk esik pillantása. Egyik keze a lányét tartja, másik a zsebében tapintja elmaradhatatlan pálcáját. A nagyteremhez közeledve a lány feszült hangja búg a fiú fülében, mire egy igen széles mosollyal felel.
- Próbáljanak csak meg ártani nekünk...
Ha a nagyteremben kezdene ki velük valaki, még az ünnepre való tekintet miatt sem hagyná ki, hogy visszaszóljon, vagy megvédje magukat. Nincs olyan, aki megúszná azt, hogy éppen beléjük köt. Lenéz a fekete loknis lányra, majd a terem ajtaja előtt megáll egy pillanatra, szembefordul vele, és egy halvány, biztató mosolyt követően szólal meg.
- Showtime.
Ezzel lépnek be a feldíszített, pompás helyiségbe, ahol már több ismerős, és még több ismeretlen nevetgél, és vannak akik halk zenére már táncolnak is. Az biztos, hogy ennyi diákot egy átlagos napon nem lát sem tanórán, sem reggeli közben. Most az összes itt lakó felöltözött, kicicomázta magát, és ha van párja, ha nincs, részt vesz a bálon. Pontosan ezért vannak itt Kowaival, itt mutatják meg magukat először nagy nyilvánosság előtt.
Noel megpillantja szőke barátnőjét is Keiko, és egy fiú társaságában, de nem néz egyelőre többet oda, még nem szeretné, ha összekapcsolódna tekintetük. Túl korán van még ahhoz, s túl sok a tennivaló. Háztársnőjére vigyorog, és ezzel a lendülettel húzza a táncparkett közepére. Jobbja a lány derekát, balja a vékony ujjakat tartja. Sokan nem gondolnák róla, de jól, s könnyedén mozog a parketten, így a zöld ruhás lánynak elég, ha rábízza magát partnerére.
- A december tizenöt jól sikerült, mindenki azt gondolja, hogy nekünk ehhez semmi közünk - mondja általános hangon a fekete szemeket fürkészve. - Ez így tökéletes is, de szükségünk van egy ennél nagyobb durranásra. Több visszhangra, nagyobb balhéra.
Szavait senki nem halhatja a lányon kívül, hiszen egészen közel beszél annak füléhez, miközben apró mozdulatokkal irányítja őt a parketten a többi pár között.

Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. december 18. 12:43
Hozzászólásai ebben a témában

Karsa B. Bálint
INAKTÍV


Önmaga legnagyobb paródiája, egy bögre kávéval.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 140
Írta: 2013. december 18. 11:49 | Link

Karácsonyi Bál || Blaskovits.



'Pereg a film, s vele száll az idő, vissza a múlt sosem kérhető' sálállá. A pesti Anna ódákat zeng erről a levelében, hogy ő aztán mennyire oda és vissza van tőle, nekem meg egészen Pestig kell majd utaznom, hogy meghallgassam. Majd hétvégén, addig csak ezt az egy sort dúdolom magamban, főleg, hogy valamit dúdolgassak, amikor olyan dolgokat teszek, amire ezer éve nem volt példa. A bál felé tartok. Igen, ez engem is ugyanígy sokkolt, ahogy sokkolja a festményeket az iskola falain, s suttogva - suttogva? - összesúgnak - súgnak? -, hogy éppen a nagyterembe tartok. Rég találkoztam már szellemmel is, azt hiszem, kezdek túl hétköznapi lenni. Talán ezért döntöttem úgy - döntöttem? -, hogy lenézek egy kicsit ünnepelni. Gondolom étel és ital van, akkor rossz már nem lehet ez az egész. Egyszer voltam még csak ilyen helyen itt, három éve lassan azt hiszem, azóta se, s gondoltam nem is fogok, hogy nem vesznek rá még egyszer ilyen badarságra, de jól szembeköptem magam azzal, hogy saját magamat vettem rá, hogy 'na fiam, Bálint, lemész a bálba, kiiszod a vezetőséget a vagyonukból, s még jól is fogod magad érezni! Oké, de csak egy darab vicodin szabad, világos? Túl józannak kell maradnod az eseményekhez, hogy aztán másnap mindent megbánj. Öltözz és menj, nincs ellenvetés! Mondom, nincs!' Ilyen és hasonló módon zajlott a meggyőzés a mestertanonci szobába, ahol csak én voltam és Dr. Nádori Pál, bár ő most nem is beszélt, tehát én voltam önmagammal, a legjobb társaság, de tényleg. Nem vagyok őrült. Egy kicsit sem, oké, talán egy kicsit, de aki nem az, az kikészít a túlságosan nagy normalizálásával. Az ember azért ember, hogy őrült módjára szaladgáljon, hiszen ha nem ezt tenné, mi oka lenne arra, hogy a majmokhoz hasonlítsa önön magát? Majmok az őseink, a muglik néha nagyon gyerekesek tudnak lenni, csak mert látták a Tarzant. Ugyan már, kérem, s ha én víziló akarok lenni, akkor az már nem is lehet a hősöm-ősöm? Oké Bálint, remekül kezdenek menni már megint a szóviccek, ideje lesz, hogy megállj. S megállok a nagyterem ajtaja előtt, a lépcsőnél, körbelesek olyan semmilyen tekintettel, noquestion c'est moi, mert várom a rellonost. Azért olyan elvetemült nem vagyok, hogy egyedül lépjek be azon az ajtón itt szembe, persze még csak az kéne, aztán lehet ez is olyan, mint a Kívánságok terme s akkor rám zúdulna az, ami a fejembe van, visszatérne minden, vagy lehet épp a pokolbugyrába sétálnék bele, hogy boszorkány módjára tüzes fadarabokkal dobáljanak meg, de az is lehet, hogy ufók közé kerülnék, akik mindenáron azt akarnák, hogy énekeljem el egy szál rózsaszín tütüben a hello kittyt. Na nem, én aztán nem teszek próbát, ezért is mondtam Blaskovitsnak, hogy siessen szépen ide a nagyterem elé. Hogy miért pont ő? Hogy miért pont vele? Egyszerű és mindent elsöprő tény: ő se a legjobb haverja Kittynek, csupán a goodbyenak. Én már így választok. Választok? Ez elég...egyszerű heteroként hangzott; kezdek hétköznapi lenni és tipikus hímpéldája a világnak, így elkezdem szórni a pénzt, amint belépek az ajtón, és hangosan flörtölök majd minden nőneművel csak azért hogy, és azt fogom sugallni, hogy ki-ha-én-nem.
Oké, kezdek unatkozni, jó lenne, ha Blaskovits befutna már.
Utoljára módosította:Karsa B. Bálint, 2013. december 18. 12:06
Hozzászólásai ebben a témában


http://ask.fm/muveszkavezo



'If I were gay—and I’m not gay yet, maybe one day—but if I were gay, I’d like to see movies where homosexuality isn’t always a problem.'
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 18. 16:05 | Link

Czettner kisasszony


Az emberek és viselkedésük vizslatása nem foglalja le túlzottan sokáig, már most azon gondolkozik, hogy az este során mennyi szenvedésben lesz része - természetesen bájmosolyokkal és felesleges, átlátszó csevejekkel palástolva. Itt sem lenne, ha nem akarná fenntartani a normálisság látszatát, de éppen ez az, ez a dolog jelenleg már létszükséglet számba megy nála. Így is éppen elég feltűnést keltett itt a megjelenésével az iskolában, nem hiányzott neki, hogy a hiánya is szemet szúrjon az iskola lakóinak. Akkor találgatni, kombinálni kezdtek volna, és ő pedig egyre közelebb és közelebb kerülne a zuhanáshoz a szakadékba, aminek az aljában a kirúgása várja az iskolából.
Nem a diákok, vagy a kollégái érdekelték, nem a munka, és még csak nem is a majdnem felbecsülhetetlen értékű kutatási anyag, amely az iskola könyvtárának zárolt részlegén volt megtalálható, számára egyedül a helyszín tökéletessége számított. Rejtett, kellőképpen védett a külső betolakodók ellen - mindez az eddigi menedékei toplistájára emelte. Ha eljön az idő, természetesen gondolkodás nélkül fogja hátrahagyni az egész iskolát, és minden bizonnyal hatalmas kő fog lezuhanni a válláról a pillanatban, hogy kilép a kapunk, de addig is viselkednie kell, mégpedig úgy, ahogyan azt a mai társadalom elvárja. Ez pedig sajnálatos módon maga után vonja az ilyen és ehhez hasonló közösségi eseményeket, tehát akaratlanul is találkoznia kell a diákjaival, akikkel az órák a tanterem sötétjében számára bővel elegek lennének. A tanulók kotnyelesek, mindenbe beleütik az orrukat, amibe semmi közül, és éppen ezért már így is a kelleténél többen tudták, vagy legalábbis sejtették, hogy kicsoda - azaz micsoda - tanáruk. Ezek a rendezvények pedig csak még több alkalmat adtak nekik rá, hogy találgatózzanak. Előre sejtette, hogy a megjelenése nagy visszhangot fog kelteni, különösen a partner "választása".
Gondolatai örvényéből csak a jól ismert hang felcsendülése szakítja ki, egészen addig a pillanatig mereven, homlokát ráncolva bámulja az egyre több és több diákot befogató nagytermet. Zoé megjelenésekor kiegyenesedik, kifejezéstelenné rendezi az arcvonásait, majd pillantását ráemeli. Szemöldökét féloldalasan felvonva méri végig leplezetlenül, a művelet végeztével arcán egy elégedett, arrogáns mosoly jelenik meg.
- A pontosság nem az erősséged. - Hangjában egy cseppnyi düh sincs, inkább csak a közöttük már megszokott csipkelődés a célja. Teljes mértékben elégedett azzal, amit lát, ellenben a nyakát szándékosan kerüli ki pillantásával, hiszen számára még mindig láthatóan ott díszelgett a bizonyos éjszaka nyoma. Túl korán volt még hozzá, hogy belevágjanak ebbe a témába, bár sejtette, hogy a lány okkal nem rakott semmilyen ékszert a nyakába. A kis táskás akción már meg sem lepődik, azt viszont nem bírja megállni, hogy miközben Zoé a nyakkendőjét igazgatja, ne vessen rá egy olyan pillantást. Valamiért sejtette, hogy a ruhadarabnak az este során még szerepe lesz...
- Mehetünk? - kérdezi szemöldökét felvonva, miután megszabadult Zoé táskájától, és régi korok úriemberéhez hűen a karját nyújtja neki. Bármennyire is szeretne inkább a háttérben maradni, tudja, hogy meg kell mutatnia magát beljebb is, és előre érzi, hogy a pillantások egyenesen záporozni fognak rájuk, részben miatta, részben pedig a nem mindennapi párosuk miatt.
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 18. 16:58 | Link

Bál - A kis kék bagázs

Nem is tudom, igazából minek is jöttem el, simán maradhattam volna a szobámban,vagy ami ennél is jobb ötlet: mehettem volna ki, a szabadba, most úgyis mindenki - szinte mindenki - itt van a bálon, fel sem tűnne senkinek, hogy nem vagyok a kastély falain belül. De nem, és hülye inkább úgy döntök szocializálódom, és eljövök a bálra. Azonban nem akarom ott rontani a hangulatot a mostanság a béka feneke alatt található kedvemmel, így úgy döntök, hogy erre az egy napra, egy mosolyt húzok az arcomra, és úgy viselkedem, mint még azelőtt, hogy elkezdtem volna depizni. A nagyterem ajtajában aztán elidőzök egy kis időt, éppen csak annyit, hogy felmérjem a terepet, mi, hol, merre... Azt is nézem, hogy kik vannak itt, mivel ha nem látnék senki ismerőst, akivel ellehetnék, akkor már sarkon is fordulnék, és viszlát, már itt sem vagyok. De nem. Sajnos - vagy nem sajnos - megpillantom az egyik kis levitás gólyát, így arra vetemedek, hogy vele fogom eltölteni az egész időt, míg tart a bál. Persze megtehetném azt, hogy még mielőtt bárki ismerős észrevenne, elhúzom a csíkot, de nem teszem. Végül is soha nem árt a társaság.
- Hát, nem épp a legjobb emberhez fordultál, mert mostanában én sem vagyok olyan nagyon mosolygós kedvemben. De azért megteszek, amit csak lehet, hogy legalább neked jobb kedved legyen. - mosolyodom el halványan, alig láthatóan. De mégis mit tegyek? Ha még magamat sem tudom felvidítani, akkor hoy tudnám Macit? Áá, ez képtelenség lesz. De azért csak próbálkozzunk, hátha... Kezdjük az eddig egész jól bevált ötlettel, tehát két mutatóujjammal Atti arcát megérintem, és egy mosolyt varázsolok az arcára, majd halványan én is elmosolyodom, de az enyém nem sikerül olyan élethűre... Na mindegy.
- Uuh!! Csoki! - kiáltok fel, persze nem túl hangosan, mikor megpillantom az asztalon heverő édességek közül a kedvencem, a triplacsokis muffin... Mintha a manók tudták volna, hogy eljövök. Na jó, biztos akkor is csináltak volna, ha én nem jöttem volna el, de mindegy. Ettől az édességtől valahogy mindig jobb kedvem lesz. Mintha valamiféle boldogsághormonokat szabadít fel bennem, és egyből jobb kedvem lesz. De ez nem szokott sokáig tartani.
- Igen, minden efféle rendezvényen ilyen szép szokott lenni a Nagyterem. - felelek az időközben hozzánk csapódott levitás lánykának, aztán a következő kérdésére akaratlanul is elnevetem magam, de csak diszkréten.
- Ugyan, dehogy zavarsz, örülök is a társaságodnak. És hát igen, jól jönne a segítséged a "tanfolyamban". Elvállalnád a tanár szerepét? - kérdezem egy halvány mosolyt megeresztve, és csak ekkor tűnik fel, hogy Ly egyedül jött. Pedig azt hittem, hogy ha eljön, akkor azt Ombozival teszi majd meg. - És Noelt hol hagytad? - kérdezem, majd rögtön vissza is szívnám, mert meglátom Ombit Eris oldalán. Brrr... Eris. Vajon mit mire készül?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 18. 21:37 | Link


Ruhaköltemény


Mezítláb szaladok végig a bejárati csarnokon, halk jujjogások közepette, elvégre miért is volna meleg a kő talpam alatt, és ha már nem az - mert tényleg nem - akkor kénytelen vagyok ennek hangot is adni. Aztán lefékezek a nagyterem bejárata előtt, és bekukucskálok a nyitott ajtón a zsibongásba, mely odabent uralkodik.
Még nincsenek túl sokan a bálozók, nem jöttem későn, igazából nem is azért siettem, mert attól tartottam volna, hogy lemaradok valamiről. Ha megkérdeznék, miért is tettem mégis, nem tudnék mit válaszolni. Talán az izgalom. Régen nyílt alkalmam már a nagytermet a karácsonyi pompában tündökölve látni, és ha nem is maga az esemény, hát ez idevonzott. Diákként is csak csendben besomfordáltam, és elbújtam valahol hátul, és nézelődtem. Akkor még azzal sem foglalkoztam, hogy rendesen felöltözzek, alkalomhoz illően. Talán ezért sem vettek észre.
Most már, hogy könyvtáros, ezért sokak által gyakran látogatott, ezáltal látott személy lettem, nem hiszem azt, hogy teljesen feltűnésmentes maradhatok a bál idejére, így, ahogy az évnyitón, most is kiválasztottam egy hétköznapitól megfelelően elütő darabot, hogy elvegyüljek az ünneplő sokaságban. Mikor nem sokkal ezelőtt megszemléltem magam a tükörben (amit ki kellett szabadítanom egy könyvoszlop mögül), megállapítottam, hogy úgy nézek ki, mint egy mikulásvirág. Kellően bizarr, szóval megteszi. Igazából még tetszett is.
Belebújok az ezüstösen csillogó cipőmbe, majd kifújom, majd kihúzom magam, és besétálok. Tekintetem automatikusan felfelé vándorol a mennyezetről hulló mágikus hó irányába, és kis híján sikerül is felbuknom egy nem sokkal előttem érkező párban.
- Hoppá! Párdon.. - nevetgélve slisszanok el a közelükből, mert úgy tűnik nekik máris a táncon jár az eszük. Én inkább az édességeket környékezem meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. december 18. 23:32 | Link

Karácsonyi Bál - Ádám és Kalászi úr


 Mint űzött vad ki prédaként fut keresztül a vad pusztaságon, úgy kerülget embert, s asztalt Kedvesem, hogy ne lepleződjünk le. Megéreztem jöttét, ahogy belépett megláttam mert tudat alatt belém ivódtak testéből áradó sejtszintű rezgései. Na jó ezt mondanám Gemmológusként, nőként inkább azzal magyarázom a jelenséget, hogy szíveink közt a szerelem arany szálat húzott mely megpendül, ha egymáshoz közeledünk.
 Romantikus vagyok, legbelül mélyen, ám ezt igyekszem palástolni mert gyengének tüntet fel, bár mások szerint ez tesz kívánatossá egy nőt. Nem osztom ezt a nézetet, hiszen az életet nem nézhetem csak rózsaszín szemüvegen át mert akkor nem veszem észre, hogy kik és hányan ejtenek éppen át. Ezért csak elmémben és szívem legmélyén élem meg a meghitt érzelmeket, illetve csak azok felé akiket erre érdemesnek ítélek és Ő ezek közt a személyek közt van.
 Odaérve hozzám némán meghajol előtte és táncra kér. Rámosolygok, mert ha látom ezt érzem helyesnek és biccentek felé, majd kezem kezébe helyezem és hagyom had vezessen a táncparkett felé. Tetszik a külleme, nagyon elegáns, milyen is lenne más, csodás és férfias. Karjában megnyugvást lelek és finoman ringatózom a zene ritmusára.
 Hirtelen tör rám a vágy és az ötlet, melyet szinte azonnal tettem követ. Szegve szabályomat, hogy védjük titkunkat - kettőnk ügyét, megszegem és ajkam az övére helyezem. Finoman érintem nem tolakszom, ha akarja saját száját csak elhúzza és a csóknak vége is, ám ha kívánja tovább tarthat egy lélegzetnél, hogy ezzel lebbentse fel végérvényesen a fátylat és hozza tudtára a világnak: Egyek vagyunk Ő és én. Miután a táncunkat Ádámmal eljártuk észreveszem, hogy néhány Levitás diák megérkezett.

- Ne haragudj Kedvesem, de egy tartozásom le kell törlesztenem.

 Mondom Szerelmemnek és rákacsintok majd elindulok a Kékek asztala felé és meg sem állok addig míg eléjük nem érek. Megvárom míg a diákok beszélgetésüket befejezik, majd illőn köszöntöm őket, most nem csak professzorukként, hanem Házvezető helyettesükként is jelen vagyok közöttük, s egy nebulóhoz külön szavakat is intézek.

- Jó estét! Ugye csodás ez a Bál? Nekem nagyon tetszik, a díszítés mesés, jövőre a Levitát öltöztethetnénk ilyen hólepelbe, mit szólnának hozzá?
 Oh, jut eszembe Kalászi úr köszönöm az ajándékot, nagyon hasznos és kedves volt öntől, hogy gondolt rám. Ezért cserébe és mert kérte azt hiszem itt az ideje, hogy táncoljunk, nemde?


 Kérdezem a fiatalembert és mosolyogva főt hajtok előtte. Kíváncsi leszek hogyan reagál erre a hölgyválaszra, mivel kiskamasz még, lehet zavarba hozom, ki tudja majd az idő ezt is kiforogja. Ádám biztosan nem lesz féltékeny, hiszen ez egy ilyen este, tudjuk be annak hogy a karácsony a fagyos hideg kőszívebe is becsempészi a szeretet remény melegét. Amíg az ifjúra várok körbepillantok és egyre több tanulót és kollégát látok, s az a vicces mindebben, hogy mivel főleg a lakteremben vagy a termemben tartózkodom egy részüket nem is láttam csak talán az évnyitón, így szinte idegenek a számomra.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 19. 00:15 | Link

Karácsonyi bál - Kékecskék

Kicsattanó jókedve egy pillanat alatt apadt le, mikor rádöbbent, hogy háztársait nem a sajátjához hasonló hangulatban találta. Ám ahelyett, hogy rajta is eluralkodott volna a melankólia, megmakacsolta magát, hogy megpróbálja felvidítani a másik kettőt. Nem tudhatta, hogy minek köszönhető szokatlan mélabújuk, a gólyaavatón mindkettőjüket kedvesnek, fáradhatatlannak és főleg élettel telinek ismerte meg, ellenben a mostani leeresztett formájukkal. Lyra tanácstalanul állt a helyzet előtt, ám tapintatlan sem akart lenni, így ahelyett, hogy kérdezősködéssel rontotta volna tovább a hangulatot, elhatározta, hogy mindent bevet, hogy valamivel kellemesebbé varázsolja a két levitás estéjét.
- Szívesen csatlakozok, bár tanárnak azt hiszem, csapnivaló lennék. Maximum példával szolgálhatok.
Szinte fültől fülig érő, széles mosolyt villantott meg, kijelentését igazolandó, mely egyik pillanatról a másikra fagyott le arcáról, mikor a japán lány barátját hozta szóba.
- Hát ő...
Hirtelen semmi értelmeset nem tudott kinyögni, és ezen az sem segített, hogy követve a másik lány pillantását észrevehette az éppen a terembe bevonuló sárkányát - oldalán egy fekete, Lyra szerint túlzottan is csinos, rellonos lánnyal. Már az is épp eléggé elkeserítette, hogy a fiú nem kereste vele még a szemkontaktust sem, ám az utolsó csepp a táncra invitáló mozdulata volt, amelyet nem a levitásnak tett. Szája sarka lekonyult, homlokát enyhén összeráncolta és mintha a szíve is direkt fájdalmasan nagyokat dobbant volna.
Nem tervezett féltékenységi jelenetet rendezni, elvégre megbeszélték már a mai estét korábban Noellel, aki biztosította róla, hogy semmi oka az irigységre, ám ezt zúgolódó gondolataival már nem volt olyan könnyű megértetnie. Azonban szégyent sem akart hozni párjára, így egy mély levegővétel után visszavarázsolta korábbi mosolyát - habár már megkopott kissé -, és azzal arcán nyögött ki egy értelmesebb választ.
- Egy háztársával jött a bálra, elvileg valami rellonos dolog, ha minden igaz, majd később találkozunk.
Még szerinte is szánalmasan reménykedő volt a hangja, így megemberelve magát próbálta visszaterelni gondolatait egy kellemesebb ösvényre: elvégre itt van a bálon, barátok között, akiknek talán a támogatására van szükségük. Miután megtalálta motivációját, rögtön jobb kedvre derült, és már bele is kezdett volna mosolymissziójába, mikor újabb vendéget üdvözölhettek kis körükben. Meglepődve vette tudomásul házvezető-helyettesük jelenlétét, aki most is a legváratlanabb pillanatban tűnt fel - és remélhetőleg mentette meg az estét.
- Jó estét, professzor! Remek ötlet, társíthatnánk hozzá apró jégcsapdíszeket is, hogy teljes legyen a hatás. És ha tanárnő volna szíves majd kijárni, akkor a vezetőség sem szólhatna érte.
Apró mosolyt villantott oktatója felé, habár még nem igen ismerte, meglehetősen szimpatikus volt neki a határozott nő.
Érdeklődése csak növekedett felé, mikor felkérte a velük lévő Atit egy táncra, a lány nem hitte volna, hogy ilyen előfordulhat tanár és egy gólya között - bár sejtette, hogy jelképes a dolog -, ám minden ellenérzés nélkül figyelte az alakuló eseményeket.
Hozzászólásai ebben a témában

Kalászi Attila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 19. 10:21 | Link

Karácsonyi Bál, Szépecskék: Keiko, Lyra, Rubya prof

Kiderült, hogy a legvidámabb levitás, most éppen nem a legvirgoncabb formáját hozza, de azért velem ellentétben veszi a fáradtságot, hogy legalább annak hasson.
- Tudom, nem mindenki szereti kibeszélni a bajait, de ha el szeretnéd mondani mi bánt, szívesen meghallgatom. -  
Én sem hagyhatom el magam, hiszen apa mindig azt mondta, hogy egy férfin nem látszhatnak az érzelmei. Ezek szerint inkább anyura hasonlítok, pedig apám keménysége jobb lenne az auror pályához, amit választottam. Mindenesetre nem szeretném, ha Keiko puhánynak látna, már így is ez a Maci becenév sejtet valamit, amibe bele sem akarok gondolni. ~ Attis szedd össze magad! ~ biztatgatom magam, meg az arcvonásaimat, amit a japán lány kezd nevetősre formálni. Két apró ujjával húzza mosolyra az ajkaimat...és valóban. Olyan édesen teszi mindezt, hogy mire Lyra is csatlakozik hozzánk, már elfogadhatóbb a fizimiskám. Bátorítóan rámosolygok a szőkére, aki vitatja tanári képességeit, de jó példával jár elől, szélesre húzott mosollyal.
- Szerintem fog az neked menni, máris nagyon jól belejöttél. Ha két ilyen fantasztikus tanárom lesz, át fogok menni a nevetés vizsgán, vidámság szakon. - Erre már el is vigyorodom, ekkora baromságot. Ám elhangzik egy fiú neve, ami újra megakasztja a jókedv forrását, nem segít a sok süti meg a csoki sem. Nem ismerem a helyzetet és a megnevezettet sem, de érzelmi szálak gubanca okozhatja Lyra arcán a sötét felhőket. A házvezető helyettesünk menti meg a helyzetet, egy meglepő fordulattal. Ugyan számomra nem volt meglepő, hiszen a táncot én kértem tőle, de kétségeim voltak, hogyan reagál rá. Rubya professzor nem a kenyérre kenhető stílusáról híres, de titok lengi körül. Kiismerhetetlen és engem vonzanak az ismeretlen területek. Persze tisztában vagyok a helyzetemmel és az adott szituációval, azzal is, hogy mit vállalt magára ezzel a tánccal. Megtiszteltetésnek, sőt mi több, nagy kegynek tekintem, amit nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki, de az biztos, hogy nem akarok kicsit sem visszaélni vele. A dekorációs kérdésére nem tudok válaszolni sem, teljesen lefagytam a hölgyválaszra, de aztán magamra találok.
- Az...ajándék? Szóra sem érdemes - nyökögöm, asszem el is pirultam. - Nekem a megtiszteltetés, és természetesen örömmel és...nagyon izé... - Ránézek a megdöbbent lányokra, megeresztek egy halvány mosolyt. - Ne haragudjatok, egy kicsit magatokra hagylak titeket. Jók legyetek addig és ne fussatok sehova, mindjárt jövök. - Egy kacsintást még villantok mindkettőnek, aztán karomat nyújtva a tanerőnek, a táncparkettre vezetem.
- Ezek szerint, meg kívánja tartani a nyilakat is? Remélem nincsenek fájó, hátsó szándékai velük! - mutatok a fenekem irányába, majd folytatom - azt még jobban, hogy a tánc után sem lesznek, ha eddig nem is! - A legkedvesebb mosolyommal ajándékozom meg a házvezető helyettesemet, aztán illendően átfogom a derekát, a másikkal a kezét és a lágy keringő dallamára viszem táncba a hölgyet. Szerencsére nem valami romantikus zenét játszik a láthatatlan zenekar.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet