33. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bianca Charlotte Krise
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. október 4. 01:49 | Link

Bogica, Igi bácsi, Bogica

- Ez mondjuk igaz, de ez csak természetes, hiszen mostantól veletek is számolni kell. Ti is belecsöppentetek az iskolai életbe és nem árt megtippelni, hogy milyenek lesztek. Például ott az a lány, a kék talárba, szigorú konttyal, szemüvegben, és lebiggyesztett szájjal. Mindig le van biggyesztve a szája, mintha mindenki bántaná. Egy idős velem, de hihetetlenül lekezelően bánik az emberekkel, mintha a kastély az övé lenne, és mi mind a szolgái lennénk. A felsősök már régebben is elkerülték, mert már akkor játszott rajta.
Biztos rossz lehet így élni. Ő persze nem ilyen volt, már gyerekként is ismerkedett, vigyorgott, alkudozott. Hozott édességet a nagyobbaknak, akik olyan cukinak találták, hogy nem küldték el. Mindig védte valaki, és mindig volt vele valaki, így aztán az első évnyitóján olyan volt, mint aki eddig is ide tartozott. Ismerősök közé ült le, és ismerősökkel osztozott a szobáján is.
- Elefántos… imádom az elefántokat, főleg az indiai elefántokat. Olyan szépen néznek ki, egyszer szívesen utaznék egyen. Nem akarok neki fájdalmat okozni persze, csak szeretném kipróbálni, hogy milyen. Biztos nagyon izgalmas lehet. Már simogattam elefántot, persze cirkuszban, de azért az is ér. Majd megmutatod? Biztos nagyon szép lehet a doboza, ha még ki se bontottad.
Bevallja itt és most, szégyenkezve, de ő nem szokta nézni a csomagolást. Imádja az ékszereket, az ajándékokat, így természetesen mindent azonnal magán akar tudni, a csomagolásra pedig ilyenkor nem jut idő egyszerűen.
- Rendben, mindenképpen. Meg szívesen bemutatlak pár haveromnak is, ők segítenek mindenben. Merre kell menni, hol a rövidebb út, éppen beléd kötött valaki. Mindenre van megoldás.
Közben azért elkezdődik az évnyitó is, ő is halkabbra fogja a pletyizés hangerejét. Illedelmesen megtapsol minden házat, kis csomagját is örömmel bontogatja. Kezd éhes lenni, de még nincs kaja, viszont egy kis csokival biztos ki fogja húzni a tanévet.
- Nagyon sok lelkes ember van a házadban. Egyszer láttam őket, ahogy a könyvtárban együtt írnak szorgalmit. Sajnálom, hogy nem a Levita nyert, nagyon jók komolyan.
Ő is jól érzi magát ennél az asztalnál, persze a Rellont nem cserélné el semmi pénzért, hiszen mégiscsak az az ő szeretett háza, ahol otthon van, és nem csak azért, mert a vezetőség a rokonsága, pontosabban a fele, és lélekben a másik fele is.
- Oh, mindjárt jövök!
Boldog mosollyal az arcán robog ki, hogy kezet fogjon az igazgatóval, majd illedelmesen megálljon ott, ahol mondja. A többieket is megtapsolja, bár Dalma esetében van egy kis keserűsége, amikor megtudja, hogy egy vizsgával ugyan, de beelőzte. Nem szerepelt túl jól a Repüléstan vizsgán, nem is nagyon megy neki profin a dolog, tudta, hogy nem lesz kiváló a vizsgája, hiszen a gyakorlata valami katasztrofális volt, de remélte, hogy még így is sikerül, hogy iskolaelső lesz. Hát nem. Ez hatalmas csalódás bent, de kint igyekszik erős lenni. Majd ha már egyedül lesz, akkor nyünyög ezen egy sort, most nem vághat itt hisztit, hiszen milyen lenne az már? A könyvét – Híres boszorkányok a boszorkányperek idején – és a napraforgót, melyet az igazgatótól kapott magához ölelve lépked vissza a lányhoz és ül vissza hozzá elégedetten.
- Mindig meg akartam venni ezt a könyvet, de elfelejtettem, hogy ki írtad. Wanda Witschkrafter. Jó fura neve van, de sokan dicsérik, szerintem holnap el is kezdem.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 4. 02:20 | Link

Kahlil

Meg kéne tapsolnia az emelvényre sorra feljövő embereket, de nem megy neki, mert ha megtenné, akkor el kéne engednie a pirosak házvezetőjének kezét, mely most a legbiztosabb pont az életében. Amióta tudatosult benne az, hogy mi is történt, mintha minden csak kicsúszna a kezei közül, kell végre valami, amit biztosan tud tartani.
- Olyan mint én.
Jegyzi meg csendesen, amikor Bia érkezik, és feléjük mosolyog. Tényleg képes volt beülni kilenc vizsgára, ő is megtette. Sok mindent tanult, mert hajtotta a tudásvágy, és az, hogy ha esetleg szembekerül valakivel, tudjon védekezni. Kevesen gondolnák, de igen sok tudás és erő rejlik az aprócska szőke nőben, ám a halál elleni gyógyírt még ő sem fedezte fel. Nem tudja, hogy a mellkasát szorító érzést mivel lehet lenyomni.  Nézi, ahogy alulmarad, és ahogy nem mutatja a fájdalmat. Sokszor maradt ő is alul, a Levitások köztudottan szeretnek jól szerepelni a vizsgákon, de a kitartó küzdelemnek negyedévesként megvolt az eredménye, hiszen akkor egyszer nem csak évfolyam-, de iskolaelső is lett.
- Ha én is elhagyom őket, összezavarodnak.
Mindig azt hitte, ő megy el előbb. Néha tett utalásokat Serennek, amikor nagyon megviselte a szervezetét a sok gyógyszer, amiket azért szedett, hogy enyhítse a fájdalmát, amit  a korábbiak mellékhatásaként könyvelt el mindenki, aki megvizsgálta. Tudja, hogy lassú és fájdalmas haláltusát vív majd, mégis próbálta készíteni rá Serent, hogy bármikor átvehesse a helyét, és most mi lesz? Hirtelen senkit se tud mondani, aki átveszi majd a helyét, akivel együtt tudna dolgozni.
- Tudom, de nem akarok lejjebb süllyedni, onnan nem lenne visszaút. Érzem, hogy ma még egy kicsit elvesztek az erőmből, akkor már nem tudok felkelni megint.
Az is csoda, hogy most itt van, még végig kell hallgatnia azt, amit már hetek óta tud, még át kell vennie a kis kupát, amit Serennek készítettek, még neki is meg kell emlékeznie megint róla. Talán most, ennyi ember között menni fog majd a továbblépés. Hétfőn három órája is lesz. Nem teheti meg, hogy nem megy be, tanársegéde sincs.
- Jogos, én sem akarnám, de azt hiszem az ok, amiért itt vagyok, hasonló a tiédhez. Nem is akarok változtatni rajta. Nem akarok senkit egyelőre, főleg nem ismeretlenül.
Ez a fajta kíváncsiság is hajtotta. Meg akarta ismerni az új tanárokat, hogy lássa a felhozatalt, amiből úgymond lehet válogatni, még akkor is, ha nem tervezi. Kéne keresnie tanársegédet is, aki átvállal tőle néhány órát. Kellene keresnie új irodalmat, a szorgalmik megteszik. A házban körül kell néznie, fogadnia az elsősöket, és otthon is, kicsit a gyerekeivel kéne lennie, hiszen az utóbbi időben nem nagyon volt ereje erősnek lenni.
- Van már ötleted, hogy ki legyen a helyettesed?
Érdeklődik, miközben az igazgató félreáll, átadva a helyét Árminnak. A kviddics nem érdekli annyira, hogy ne beszélgessen alatta, persze nőként azért fél füllel az eseményekre is figyel.

Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 472
Összes hsz: 1961
Írta: 2013. október 5. 18:47 | Link

Annabell

Az ünnepség folyt a maga monoton medrében, de egyszer csak szúrást éreztem az oldalamban. Odakaptam, egy pillanatra a szemem is becsuktam. Mikor kinyitottam, különös érzés kerített hatalmába. Az Eridon asztalánál összenéztem egy lánnyal, és minden vágyam az lett, hogy ölelhessem, csókolhassam.
~ Mi van veled ember? Ez egy bányarém, akire normális esetben rá se néznél! ~ szólalt meg egy belső hang valahonnan nagyon mélyről, de képtelen voltam elkergetni a szerelmes gondolatokat, ráadásul a lány rövidesen oda is jött hozzám.
~ Légy erős! Ellen kell állnod! ~ belül hatalmas csatát vívtam, de kívülről ebből legfeljebb annyi látszódhatott, hogy néha ökölbe rándult a kezem, vagy behunytam a szemem. Sajnos a mágia hatása fokozatosan felülkerekedett a valós énemen.
- Naná, hogy hiányoztál, édes. - te jó ég, miket hordtam össze, valójában fogalmam se volt, hogy honnét szalasztották ez a csajt, még a nevét se tudtam. Az ellenállásomból annyira futotta, hogy nem kezdeményeztem, viszont a lány kénye-kedve szerint kiélhette magát rajtam. Hagytam, hogy megcsókoljon, hagytam, hogy magához húzzon. A rövid szünetet kihasználva fejemet a vállába fúrtam. Legszívesebben örök életemre így maradtam volna, mintha ebben a pozícióban találtam volna meg életem értelmét.
Cselekednem kellett. A ruhát finoman letoltam a lány bal válláról, és csókokkal halmoztam el e számomra kiváltképp vonzó testrészét. Lábaim és kezeim néha-néha azonban idegesen megremegtek, ez jelezhette, hogy valami nagyon nem volt rendben.
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. október 6. 01:42 | Link

Ikrem <3, Adrika, majd Piroska és a farkas
- outfit-

A környezete, az egész rellon asztala, a tanári kar, mindenki elég keserűen állt ehhez az egészhez. Az esemény fényétől függetlenül, mindenkin látszott valami. Mondhatni, hogy alapból semmi nem köti le Amandát igazán, de ez azért elég durva és nyomasztó. Csak akkor vigyorog, mikor testvére, meg a tehetséges kis tudása, elkezdenek a terítővel babrálni. Elindult a Navine HV vs. Lina harc, de vajon ki jön ki ebből pozitívan? Mindenesetre egy darabig figyeli ezt, mikor azonban Véda tanárnő számonkérő tekintetére néz, akaratlanul is maga elé vigyorog, fél pillanatra összenéz testvérével, szavak nélkül is tudja, hogy ezt nem fogja annyiban hagyni.
Közben elkezdődik az egész puccparádé, átadják a kupát, díjaznak mindenféle embert, néha kedvetlenül, de tiszteletteljesen tapsol, főleg, mikor egyik-másik háztársát szólítják meg. Szerencsére az asztal széle felé ülnek, így nincs probléma azzal, hogy pár falat után, a szövegelést követően, leléphessen. Körbetekintve elég sok ismerőse van itt, az egyik, Robi személyében, nem messze tőle mufurckodik. Alapvetően nem az a „majd ki csattanok az örömtől” figura, de most még semmilyenebb a hozzáállása. Mondjuk nem csodálom, a ház teljesítmény nem volt valami felemelő, bár hibáztathatnám magam is, tettem idén nagyban a pontokra, pedig prefektus voltam, az iskolaelsőséget is elvitte egy levitás. Milyen meglepő, nem? Bár ők legalább dolgoztak idén.
Alapvetően nem figyelt fel semmi extrára, ám mikor az igazgató rátér a kviddicsre, arra azért felkapja a fejét, a termet pásztázva néz végig a termen volt csapattársait keresve, ugyanis nagyon úgy tűnik idén nem fog. Sokan kiszálltak, új emberekhez se idegzete, se gyomra. Ha nagyon kellene, talán, de egyébként nem sok esélyt lát rá. Meg azóta, a komolyabb sérülés óta már eleve gondban van a hogyan tovább dologgal. Tekintete Robin akad meg, aki meglehetősen furán viselkedik, a mozdulatai, meg a szövege, arról nem beszélve, hogy egy eridonost édesget magához az asztalukhoz. Épp Ria csusszanna vissza a helyére, nagyon örül neki, hosszú ideje nem talált testvérén kívül olyan embert, akivel ennyire megtalálta volna a hangot, akkor elkezd neki pisszegni, valami gratulálás félét eldarál gyorsan, majd fejével Robiékhoz bök.  
- Most ezt nézd meg. – Mikor Adrika is hasonló kérdő tekintettel mered, és az összenézésük egyértelműsíti, mi legyen, akkor elindul. Felvont szemöldökkel keveredik a fiú mögé, csípőre tett kézzel.  
- Mi az Piroska, eltévedtél? Csak úgy szólok, sok erre a farkas. – Finoman szólva sem kívánatos személy az olyan, aki nem a házhoz tartozik itt, az meg, amit Robival művelnek, komolyan hányingert keltő az a farkas éhség, amivel itt tekint rá. Egyrészt mert nem itt kéne, másrészt meg, Várffy komolyan idáig alacsonyodna le? Ezt igazán kétli, de az, hogy semmit nem is tesz ellene, jó háztársi módon készteti egy elég erőteljes fejbevágásra a fiú felé, hátha észbe kap hol is van.  
- Te egyre lejjebb adod a színvonalat? Nem hittem volna… De legalább ne itt művelnéd. – Forgatja meg a szemeit, ha lesz is bármilyen megjegyzése, egy mosollyal elrendezi, tőle nem venné bántásnak, ezzel nyilván Robi is tisztában van. Ha meg a fejbevágás nem térítette észhez, előbb vagy utóbb kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni, mert ezt nem tűri ennél az asztalnál, ha van, ha nincs jelvénye valakinek, ez már gusztus kérdése, és pont egy Eridonos keveredik ide? Ugyan!
Hozzászólásai ebben a témában

Kahlil L. Rochard
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 6. 01:55 | Link

Alexa, majd a becupidózottak

Az emelvényre érkezőket számtalan tenyér éljenzi, megvannak az övék nélkül is. Alexa pár szava is elég, hogy tudjam, büszke a lányára, és nem ok nélkül. Jó ez az érzés, mert ha küzdeni látja, ez a büszkeség nem engedi, hogy csak úgy feladja; de a következő gondolat is kapaszkodó volt. Józanul látta a helyzetet, amire most szüksége is van, de egy egészen kicsit ki kell javítanom.*
- Nem kell süllyedned.-*Ráztam meg a fejem egy egészen pici mosollyal - a rellonosok oly' könnyen gyengeségnek könyvelték el, ha másokra kellett akár csak egy kicsit is támaszkodniuk, s ez alól még ő sem kivétel, úgy tűnik. *- Erőt tudsz meríteni másokból. Elég, hogy mögötted állnak.-*Néha nem kellenek szavak, könnyek vagy nagy gesztusok, mert nem a lelkizésen, pusztán egy vagy több fontos ember jelenlétén múlik, összeomlunk-e. Ismertem erre egy kiváló példát, de mint annyiszor, most sem volt jelen az ünnepségen - minek is jött volna egy emléklapért és egy könyvért? Bíztam benne, hogy Alexa enélkül is megérti az üzenetet, a sorok köztit is; osztoztunk a gyászon, s ha szeretné, osztozunk a harcon is, amit az elkövetkezendő időszak jelent majd.*
- Ezzel a Rellonosok is így vannak szerintem. Nem irigylem az új tanárt.-*Nehéz dolga lesz, ha a magasabb évfolyamok diákjait is meg akarja győzni arról, hogy méltó utódja lesz Serennek. A férfi talán nem az oktatók mintapéldánya volt, de tudása és képességei messze felülmúlták a követelményeket, így aki komolyan vette a sötét varázslatokat, az rengeteget tanulhatott tőle. Ráadásul sajátos maró, szarkasztikus stílusával többnyire az önálló gondolkodásra igyekezett őket nógatni, párbajköröket szervezett... A sárkányok pedig kifejezetten ellenségesek lesznek, ha helyesen ítélem meg őket.
Alexa gondolatai közben pozitívabb irányt vettek, gyakorlatiasabb problémákat és teendőket vehetett sorra, mert a következő kérdése már más volt.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy akarok-e helyettest. Szükségem lenne rá, de valahogy nem kedvez nekem a szerencse.-*Ha egyedül vagyok, több a dolgom, de legalább tudom, hogy mi vár még elintézésre és nem jókora késéssel vagy csak utólag döbbenek rá, mennyi minden nem lett megcsinálva. Jelenleg jobban aggaszt a két megüresedő prefektusi hely...valamint Cupido megjelenése.*
- A keservit!-*Sziszegem, mert nem sokáig húzta az időt és perszehogy pont ezt a pillanatot kellett választania, hogy megpróbáljon zavart kelteni. A két kiszemelt diák nem volt számomra ismeretlen, ráadásul pont kettőnk házaiból választott magának ez az... A bennem támadó dühöt gyorsan fojtottam el, törtmásodperc alatt határozva el magam a közbeavatkozásra, Alexára villantva a tekintetem.*
- A puttó a tiéd.-*Közöltem, mielőtt elengedtem a kezét, felállva és elhagyva a helyem- most a legtöbb szem még Árminra szegeződött, így igyekeztem kihasználni ezt. Egyenest a Rellonos asztalhoz tartok, mivel időközben Annabell érkezett odaérni, sőt, le is telepedett a másik áldozat ölébe. ~ Matilda meg fog ölni...~, nyögtem lélekben, megszaporázva lépteim, ahogy az újdonsült pár egy percet sem vesztegetett. Amint hallótávon belül értem, megkezdtem a feloldódallam dúdolását - Cupido bűbája a mestervarázsok szintjén áll, mert körülbelül mindent elnyom az ösztönös és feltétlen vonzalmon kívül, így nem elég egy puszta hang a megtöréséhez. A maradék méterek nagyjából elégnek bizonyultak ahhoz, hogy befejezzem a sietve alkotott dalt, de még így is közelről szemlélhettem, mint kezd a fiú Annabell vállának csócsálásába - bár talán az imádás pontosabb lett volna. Mielőtt még a helyzet komolyan rosszra fordulhatott volna, megálltam a párocska felett és hangosan összecsaptam a tenyerem, közvetlenül a fülük mellett. Nem a legkellemesebb módja az ébresztésnek, de ennek elégnek kellene lennie, hogy magukhoz térjenek és remélhetőleg szétrebbenjenek.*
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2013. október 6. 09:48 | Link

Évnyitó -.-

A lelkem szárnyalt, ahogy Hozzá tartottam, még soha nem éreztem ekkora vonzalmat valaki iránt, és soha nem is nyilvánítottam volna ki ezt tettekkel. De most nem bírtam tovább, Robi mágnesként vonzott, és nem volt olyan erő, ami megakadályozhatta volna, volna, hogy az ölébe kerüljek.
- Nem hozzád jöttem szivi – fintorgok az egyik rellonos felé, aki hozzám szólt, de mire komolyan felmérgesített volna már Robi ajkain járt táncot az enyém, el is felejtettem azt, hogy egyáltalán megszólítottak. Az igazat megvallva mindent elfelejtettem, csak Ő létezett, és ez nagyon kellemesen is érintett. A kis huncut már félre is húzta a vállamon a ruhám, amikor fejbe vágta az a liba.
- Mégis mit képzelsz kisanyám? Ki vagy te? Kikaparom a beteg… – förmedek rá, de a szemeim máris lehunyom, a mondatot nem tudom befejezni, mert Robi megcsókolta a vállamat. Valami eszméletlen ez a srác, az illata máris odaragasztott magához, szerintem egyhamar nem fogunk szabadulni egymás varázsából, amit jelen pillanatban nem is igazán bánok, és egy halk sóhajjal is jelzem is, hogy jó, amit csinál. Ekkor egy hang csattan a fejem felett, én pedig ösztönösen a füleimhez kapok. Robi varázsa egy pillanat alatt múlik el, dacosan körbenézek és meglátom az alattam ülő fiút, meg a csupasz vállamat. Visszarántom rá a ruhát, a szemeim ölni tudnának és levakarom a magam róla. A közelemben a HV-nk, biztos ő csattogott, de csak vállaimat rántom meg összegezve a történteket. Viszont ami fura, hogy egyáltalán nem vonzódom Robihoz, ami nem segíti a mérgem elpárolgását.
- Köszi Kahlil! Nem értem, hogy hogyan jöhettem ennek az ölébe, de kinyírom, aki ezt velem tette. Mert magamtól nem nyúltam volna hozzá, elhiheted – már majdnem kiabálok a Házvezetőmmel, ráadásul le is tegezem. Aztán a zöld liba felé fordulok.
- Legközelebb nagyobbat is üthetsz a fejére – nem várom meg a választ, hanem elindulok kifelé a teremből, nagyon mérges vagyok, és ha nem állítanak meg, itt is hagyom az egész hóbelevancot. Kit érdekel ez az egész egyébként is?
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2013. október 7. 08:29
Hozzászólásai ebben a témában

David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2013. október 6. 14:06 | Link

Levita asztalánál
Évnyitó

Sietősen érkezek az iskolába. Bár kevesebb izgalom volt bennem, mint tavaly, elsősként. Valószínűleg lekéstem az igazgató beszédét. Ezt gondoltam magamban. Lekéstem a vonatot, ami az iskolába hozta a diákokat. Így hát a szüleim hoztak el az autónkkal a birtok határáig. Onnan pedig futottam az iskolába. Kissé nyitva volt a Nagyterem ajtaja. Besurranok és gyorsan a Levita asztala felé veszem az irányt.
Úgy tűnik nem csak én késtem! Látom magam mögött, hogy mások is még csak most érkeztek meg. A maradék szabad hely egyikére leülök.Most tekintek csak körbe.
A terem sárgában pompázik, a Navine nyerte a bajnokságot. De mi is jók voltunk, hiszen jó nagy dobozok vannak az asztalunkon. Ebben az évben, már nem elsősként kellett bejönnöm és ez megkönnyebbülés volt számomra. Legalábbis azért, mert most nem én vagyok a legkisebb. A tanári asztal felé pillantva sok új arcot látok. Új tanárok. Visszagondolva az előző évre szinte semmi fontosat nem tudnék mondani. Csak annyit, hogy nem buktam meg. Bízom benne, hogy ez az év izgalmasabban zajlik majd mind az előző.
A szünet eléggé jól sikerült, részben ez az oka, hogy késtem. Mugli barátaimmal és az egyik szüleivel Skóciába mentünk egy hétre, ami nagyon jól alakult. Viszont az iskola előtt egy nappal jöttünk meg, és nem volt sok idő a pihenésre, ezért eléggé fáradt vagyok. De a kedvem attól még jó, hiszen újra itt vagyok!
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 14. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 6. 17:31 | Link

Évnyitó - David

Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy nem találom a talárom, ugye? Hát persze hogy igen. Pedig tegnap még megvolt. Tisztán emlékszem, hogy tegnap kikészítettem az ágyam szélére az egyetlen talárt, amim van. Nem is szeretem hordani mert olyan bénán áll rajtam, csak lóg rajtam mint tehénen a gatya,és a lehető legkevesebbszer viselem. De a mostani alkalomra kötelező felvenni. És mi van ha nem abban jelennék meg? Megfordul ez a megoldás is a fejemben, de ezt egyből el is vetem, mert az hogy nézne már ki, hogy mindenki talárban van, csak én nem. Hát az elég gáz lenne. Már legalább fő órája keresem azt a nyamvadt talárt, mivel miért is ne az utolsó pillanatban kell rájönnöm, hogy nem találom. Ez jellemző. Már mindenki rég elment, talán én vagyok az egyedüli a szfinxek közül,aki még nincs a nagyteremben. Feltúrom az egész szobát, a szekrényekből is kidobálok mindent, csak legyen már meg. Aztán félórás eredménytelen keresés után végre megtalálom. Na és hol van, na hol? Hát persze hogy az ágy mögött. Gyorsan leporolom, és magamrahúzom, majd futólépésben indulok a nagyteremfelé, hogy minél hamarabb odaérjek. Kicsit megkönnyebbülök, mikor egy srácot, a kékek közül látok besurranni a terembe, ezek szerint nem csak én nem érkeztem időben.
Az ajtóban kicsit megtorpanok, mert az igazgató épp a beszédét tartja, és nem akarom zavarni, tehát a legfeltűnésmentesebben kell az asztalunkhoz eljutnom. Lábujjhegyen lépkedve osonok el, egészen az asztalunkig, szerencsére nem vontam magamra senki figyelmét, legalábbis szerintem. Leülök amellé a srác mellé, akit előttem láttam belépni, és egy hatalmas vigyorral az arcomon nézek rá. Valahogy nem bírom ki, hog ne beszélgessek valakivel, és ő pont megfelelő áldozatnak ígérkezik.
- Szia. Gólya vagy? Meg nem láttalak. Bár lehet hogy csak én vagyok ilyen vaksi, hogy eddig nem vettelek észre. - zúdítom rá a szavak tömkelegét, de csak halkan, meg ne zavarjam az időközben felcserélődött beszélőt, aki a kviddicsről dumál valamit.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2013. október 6. 17:59 | Link

Évnyitó-Keiko

Gondolataimban még messzi Skóciában járok. Milyen jó volt Glasgowban Tommal és Linnel. Bár eléggé hideg volt az esti sétákon. De így is fergeteges volt. Nem úgy, mint az első nap ,a mikor a többiek még nem voltak ott és Coventryben voltam a nagynénémnél. Az borzalmas volt. Éppen ezen szörnyülködtem, amikor egy lány ült le mellém.Nem volt annyira ismerős,de meglepődtem a kérdésén.
- Szia! Nem! Nem vagyok új, már másodikos vagyok! - nevetek fel kissé, de aztán rögtön elhallgatok, nehogy rám szóljanak.
- És te? - kérdezem suttogva, miközben egy sütit veszek az asztalról - Jaj, de szeretem az epres sütiket! - szólalok meg sem várva, hogy a lány válaszoljon.
Gyorsan megeszem és iszok pár kortyot. Közben gyorsan megnézem, hogy a többiek mit szedtek ki az ajándék dobozból.
- Elfelejtettem mondani, David Anglesea vagyok! - mondtam halkan.
Engem senki nem ismer? Teszem fel a kérdést magamban. Igaz szinte semmit nem beszélgettem senkivel, és sokat voltam beteg is, ami nem jó. Nem vagyok valami könnyen barátkozós típus.
- Neked, milyen tantárgyaid vannak? - érdeklődök tőle. A nagy választék közül még kettő sütit választottam és a tányéromra tettem közben, pedig őt hallgattam.
- Hogy telt a szünidő? - kérdezgetem mosolyogva, majd gyorsan megeszek egy csokis muffint.

 
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 14. 19:44
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 6. 20:49 | Link

Évnyitó - David

Olyan cikinek érzem, hogy kések. De valamelyest enyhít az a tudat az érzésen, hogy nem vagyok ezzel egyedül, nem csak én toppanok be később. Szerencsére a lopakodó üzemmód bevált, legalábbis én úgy veszem észre,és minden probléma nélkül eljutok az asztalunkig, ahol egy számomra ismeretlen srác mellé telepedekg le. Valami késztetést érzek az iránt, hogy szóba elegyedjek vele, nem is tudom miért, de most úgy érzem nem lennék képes befogni, és csendben végighallgatni az egész mindenséget. A srác nem pisszeg le, ami azt jelenti, hogy egy jó áldozatot találtam arra, hogy kibeszéljek magamból mindent. De a bökkenő itt van; nem tudom miről is lehetne beszélni. Az első témaötletemet már eljátszottam, és a választ meg is kaptam rá. Hogy nem vehettem észre őt még eddig, valahogy mindig sikerült elkerülnöm őt, mert az biztos, hogy egy ilyen szép szőke loboncot nehezen tudnék elfelejteni.
- Tényleg? Hát akkor jól elkerültük egymást az év folyamán, mert én is másodikos vagyok már. - vigyorgok a srácra, mint egy fogyatékos, a 200 wattos mosolyomat kivillantva.
- Én a csokisat jobban szeretem. - mondom, majd egy másik sütistálról elveszek egy extracsokis muffint csokihabbal, és egy apró meggyel a tetején. Na ettől tuti még jobban fel fogok pörögni azt hiszem, de ez zavar most a legkevésbé. Épp mikor húzom vissza a kezem, benne a sütivel, a talárom ujja valamilyen számomra ismeretlen, kék trutyiba merül el, aminek ugyan az illata egész jó, de a talárom ujján elég gusztustalanul néz ki.
- Óh a... - és itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak hangzottak el a számból, amilyet eddig szerintem még senki itt nem hallott tőlem. Na hát most igen. Bosszankodva nyúlok a talárom belső zsebébe, a pálcám keresve, majd mikor megtalálom halkan elmormolom a megfelelő varázsigét, és voala máris tiszta a talár - amit legszívesebben a kukában látnák. Harapok egyet a sütiből, de a szám körüli rész tiszta csoki lesz a csokoládéhabtól, amit persze én nem veszek észre, de másoknak tuti feltűnik, szóval biztos tisztára leégetem magam a tudtomon kívül.
- Én Keiko Sama vagyok. - vigyorgok Davidre, még mindig csokis szájjal. Körülnézek, hogy ugyan kik vannak itt akiket ismerek, és azért látok jópár ismerős emberkét, s még Kuma is tiszteletét tette ha jól látom.
- Hmm.... Bűbájtan, reptan, rajzmágia, melodimágia, MitVall, meg még sok egyéb tantárgy. -mondom, a végét már kicsit halkabban, mert elég hangosan kezdtem bele, aztán az utolsó falatot is bekapom a sütiből. - És neked?
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. október 8. 01:56 | Link

Ophelia

- Na szép, ebbe eddig rendesen bele se gondoltam. Most aztán rághatom magam, mert túl fiatal vagy hozzám. Köszönöm szépen kedvesem.
Szép dolog, hogy pont egy prefektus magyaráz arról, hogy a szabályokat át kell hágni, igazán szép. Mondjuk, ezen már csak nevetni tud. A kérdésre kicsit felemeli a szemöldökét és egy kicsit megrázza a fejét.
- Ne légy hülye.
Persze ezt nem bántásból mondja, sőt, ha átgondolhatná a dolgot, nem is biztos, hogy ezt mondaná, ez csak úgy kicsúszott. Kicsit el is mosolyodik, jelezve, hogy nem olyan komoly ez, mondjuk szerinte nem is hallatszott annak, és reméli, hogy a lány se sértődött meg, pont veszekedni nincs kedve.
- Nekem ő nagyon szimpatikus.
Mutat a fekete hajú professzorasszonyra, aki olyan fiatalosnak tűnik, egy idős lehet körülbelül a keresztanyjával, aki valamiért kéz a kézben ül Kahlil professzorral. Van egy olyan sejtése, hogy a szünet kezdetei eseményekhez köthető a dolog. A férfiakat is megnézi persze, de ők olyan semlegesek neki. Mondjuk az ő tanárai egész mások lesznek most, mint a lányé, lehet a nőcit ki se fogja magának.
- Add le, majd én megtanítalak arra, amit tudnod kell, talán többre is, mint amit itt megtanulhatsz, na?
Ez egy nagyon szép ajánlat, és ok, hogy még többet legyenek együtt, elvégre nemrég valami olyasmit mondott, hogy mindig vele akar lenni, hát tessék, itt a nagy lehetőség. A következő pillanatban azonban elválasztják őket, mivel szépen lassan kihirdetik az évfolyamelsőket, és ötödéven ő teljesített a legjobban, ami egy kicsit meg is lepi, így hát felkelve kilép, hogy átvegye az emléklapot és a kis kupát, ami ezt jelzi.
Visszafelé elkapja a húga kezét, magához húzva nyom egy puszit a fejére, tudja, hogy sokat küzdött az iskolaelsőségért, azért, hogy büszkék legyenek rá, de nem sikerült neki. Reméli, hogy azért nem omlik össze teljesen, az elmúlt hetek így is megviselték. Elválva tőle visszaül Ophelia mellé, a kupát forgatva a kezei között. A kviddics annyira nem érdekli, így kicsit elmerülhet a gondolataiba.
Hozzászólásai ebben a témában

Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2013. október 8. 01:58 | Link

Mindenki

Fura dolog itt ülni, tanárok között, akik többsége egykor tanította őt, tanárok között, akik olykor büntetőmunkával jutalmazták megmozdulásait. Persze ő nem tanár, félreértés ne essék, akkor lenne csak itt világvége, ha rá bíznának egy halom kiskölyköt, hogy tanítsa meg őket bármire is. Hogy legyen rendszeres valamiben. Ő szereti a változatosságot, azért is vezeti a kviddicsmeccseket, hiszen egyik se hasonlít a másikra.
Azért ül mégis itt, mert mond ma egy rövid beszédet a meccsekkel kapcsolatban, hiszen jön némi változás, mely hatással lesz az elkövetkezendő két tanévre minimum, és mégse ülhetett a diákok között, hiszen oda még ennyire se illik. Aztán meg ő is egyéb dolgozónak minősül, mint a vadőr, vagy a könyvtáros lány, akik szintén itt ülnek most. Az igazgató úr szólítására felemelkedik, és vigyázva, hogy mást ne zavarjon, kerüli meg az asztalt, majd lép oda, ahova hívják, hogy átvegye a szót.
- Köszönöm a szót igazgató úr! A tavalyi évben már csak három csapat indult a meccseken, ám érezhető volt a motiválatlanság, a széthúzás a csapattagok között. Voltak konfliktusok, ami nem meglepő, hiszen a vegyes csapatokban más és más személyiségtípusok feszültek egymásnak. Éppen ezért, idén új szabályok kerülnek bevezetésre, melyekről mindjárt szót ejtek, ám előtte jöjjenek az idei év eredményei. Harmadik helyezést értek el idén az Arany Főnixek, akik összesen 70 pontot gyűjtöttek.
Megtapsolja őket, miközben az előzőekhez hasonlóan, a Főnixek előtt megjelenik egy kupa, bronzból, rajta kis tábla hirdeti a helyezést, a csapatot, az évet. Mikor a taps elhallgat ismét szólásra nyitja a száját:
- Második helyezést ért el, összesen 180 ponttal a Sárkánylovasok csapata, akik egy győzelmet és egy vereséget tudhatnak maguk mögött.
Őket is megtapsolja, miközben a teremben elszórtan megjelennek a kupák, melyek ezüst színűek, és egy kicsit nagyobbak, mint az előző. A tábla ezeken is megtalálható a felirattal, mely majd a távoli jövőben, ha a kezükbe akad felidézheti a meccsek és edzések örömteli pillanatait.
- Első helyezést ért el a Golyóálló Griffek csapata, akik két győzelemmel összesen 330 pontot gyűjtöttek.
Most a taps közben aranyszínű kupák jelennek meg a teremben elszórtan elhelyezkedő Griffek előtt, ez a kupa a legnagyobb a három közül természetesen. Ebből jelenik meg a legtöbb, hiszen a Griffek egy ember híján két csapatnyi emberrel bírtak.
- Idén nem lesznek kviddicsmeccsek, legalábbis olyanok nem, melyek téttel járnak. Ez a felkészülés, az átállás éve lesz, célunk a csapatok összehozása, az emberek összeismerkedése, összeszokása, a stabilitás megteremtése, az, hogy a pályára lépve minden csapat összhangban tudjon mozogni.
Reméli, hogy rögtön az első mondatával nem vágta el magát teljesen az emberek előtt, akik konkrétan a kviddics szeretetéért jártak ki a meccsekre, hogy drukkoljanak kedvenceiknek, vagy lássák, ahogy a gurkó eltalál egy-két embert.
- Ismét megpróbáljuk a házak szerinti kviddicscsapatokat, mert többen hiányolták, és remélem, reméljük, hogy a ház dicsősége jobban megfog majd titeket, nagyobb lesz a motiváció a kviddics iránt. A négy ház csapatkapitányai a hirdetést követő néhány órán belül jelentkeztek is, így már a csapatok toborzása is megkezdődött. A csapatkapitányok, akiknél jelentkezni lehet, ha szeretnétek a házatok csapatába tartozni, Kiva Faraday, Inedra Pote, Czettner R. Luca és David Benett. Ha bármilyen kérdésetek van vagy segítségre van szükségetek, akkor pedig forduljatok hozzám bizalommal. A csapatok természetesen választhatnak maguknak nevet, jelmondatot, bármit, ha nem szeretnének a házuk nevével indulni csupán.
Egy pillanatra megáll, végiggondolja az elmondottakat, mert nem szeretne semmit kihagyni, azonban az időt se húzni, hiszen már ő is érzi, ahogy pereg az idő, és bár hétvége jön, biztos mindenkinek sok dolga lesz még az iskola előtti napokon.
- Kérlek titeket, hogy ha bármilyen véleményetek van a kviddiccsekl kapcsolatban, bátran keressetek meg vagy juttassátok el hozzám, mert mindig szívesen állok a rendelkezésetekre, hogy a meccsek olyanok legyenek, amilyeneknek ti szeretnétek.
Az igazgatóra pillant, jelezve, hogy a vége felé jár, megnyugtató, hogy türelmesen várja.
- Természetesen, ha vannak olyan csapatok, akik szeretnének gyakorolni egymással, vagy csak kipróbálni magukat, akkor szívesen levezénylem a meccseket. Erről majd később egyeztetünk persze. Mindenkinek sok sikert kívánok! Köszönöm a figyelmet!
A helyére sétálva helyet foglal ismét a csinos, fekete hajú, új tanárnő – Artemisia – mellett, várva, hogy lassan elkezdődjön a vacsora.  

Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. október 8. 02:46 | Link

Kahlil

- Nem akarok gyengének tűnni. Akárhányszor megtettem, rosszul jöttem ki belőle. Nem akarom, hogy úgy kezeljenek, mint aki bármikor összeomlik.
Az igazgató egész szünetben úgy bánt vele, mint egy hímes tojással, mintha bármelyik pillanatban összetörhet, pedig nem most először kell túllendülnie valahogy a mélyponton, hiszen Petre ebből már jó leckéket adott neki párszor. Viszont ugyanakkor valahogy szeretné azt is elmondani a férfinek, hogy hálás, amiért mellette van most, amiért nem kell ezt egyedül végigcsinálnia.
- Én sem. Nem lesz könnyű neki, legyen akármilyen jó, a zöldekkel meg kell küzdenie, főleg, ha nehezen viseli a mentalitásukat.
Ebbe bele se szeretne gondolni, de most már legalább beszélget, ez az elmúlt napokra nem nagyon volt jellemző, határozottan pozitív változásnak indult a dolog, csak maradjon is így. Tényleg tart attól, hogy a zöldek esetleg lázadni kezdenek, és nem szeretne felzúdulást, hiszen bárki is veszi át a posztot, nem az ő hibája, ami történt. Még ő is kicsit negatív vele szemben, pedig ő a nagy, okos felnőtt, legalábbis elméletileg, hiszen képes most is nagyon gyerekesen viselkedni.
- Talán majd az újak között. Hátha lesz valaki, aki szimpatikus és aktív, akit a gyerekeid is elfogadnának, mint anyuka.
Legyen férfi vagy nő, tekintve, hogy Áron is nem egyszer hangoztatta, hogy ő az anyukájuk, ami elég viccesen jött le nem egyszer, főleg, hogy a párja ilyenkor nem éppen szépen nézett rá. Aranyosak együtt, örül neki, hogy végül csak révbe ért.
- Mi az?
Ő csak egy fél pillanattal később kapcsol, de amikor kapcsol akkor azonnal megjelenik a fintor az arcán. Nem szereti a Cupidot, mivel pimasz és kellemetlen lénynek tartja, méghozzá nem is alaptalanul, hiszen mint mindig, most is csak a bajt keresi.
- Örömmel.
Legalább kicsit kiélheti – méghozzá legálisan – a vágyait, hogy egy kicsit keresztbe tegyen a szárnyas kis rosszaságnak, aki jót mulat azon, hogy képtelen párokat bolondít egymásba. Pálcáját előhúzva becélozza a kis szárnyast, és elmormol egy Immobilus-t, majd, hogy teljes munkát végezzen egy Cumeruita-t is, ha már lúd, legyen kövér, nem igaz? Nem tudja sajnálni, amiért megdermeszti és még egy kis fájdalmat is kelt benne. Olyan, mint egy megnevelhetetlen gyerek, ő meg elég időt töltött már a zöldek között, ahhoz, hogy tudja, hogyan kell megnevelni a megnevelhetetlen embereket. Ennyit arról, hogy kedves és aranyos tanító néni.
Reméli Kahlil időben odaér, mielőtt még elfajulna a dolog. Neki is nem kellene elindulnia utána, mert akkor már feltűnőek lennének, na nem mintha a csattanást ne vette volna észre a közelükben ülő gyerekek hada, akik közül páran fel is kiáltottak, de szerencsére annyira nem vészes a helyzet. Pálcájával int egy aprót, hogy Cupido kikerüljön a látóterükből, majd a vacsora végén lesz olyan kedves, és felszabadítja a kis nyilas vadászt, persze, ha addig nem felejti el véletlenül.
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2013. október 8. 14:37 | Link

Évnyitó - Damjanovits Ármin

 Mialatt én a mellettem ülőket és az igazgatót figyeltem mellém telepedett egy úriember. Fiatal és helyes, már ami arcberendezését illeti. Azt, hogy hangja és egyéb részei milyenek csak akkor tudom megállapítani amikor az Igazgató szólítja, s ő felemelkedik, odalép az idős mágus mellé, majd kihirdeti az ez évre érvényes kviddicsmeccsekkel kapcsolatos információkat.
 Nem tudok rá annyira figyelni, sosem kultiváltam ezt a sportágat, inkább az olyan erőpróbák vonzottak amik magányosan is űzhetők és a koncentrációra és a pontosságra építenek, mint például a mágus és mugli íjászat. Ettől függetlenül értem mi a lényege asztaltársam mondandójának. Amikor befejezi beszédét visszatér a tanári asztalhoz és ismét elfoglalja helyét mellettem. Odafordulok hozzá, elmosolyodom majd nagyon halkan, szinte suttogva szólalok meg.

- Ön lett a rossz hír hozója...Bár ki tudja, ebből a visszarendeződésből a végén még jó is kisülhet. Amúgy Artemisia Rubya vagyok, régi-új gemmológia professzornő.

 Szavaim egy mosollyal zárom. Remélem a fiatalember veszi a lapot és poénnak, nem pedig sértésnek tekinti az első mondatban tőlem kapott titulusát. Furcsa úgy ülni itt, hogy kimaradt nagyjából öt év az életemből, már ami a Bagolykőbeli dolgokat illeti. Ez egy kicsit frusztrál, de úgy gondolom bele fogok rázódni hamar, mert elég vehemens és gyors vagyok ebből a szempontból.
 Könnyen alkalmazkodom az új és változó körülményekhez attól függetlenül, hogy magát a változást nem szeretem. Elég rituális és bizonyos dolgokkal kapcsolatban már-már konzervatív nőszemély vagyok, aki háklis saját környezetének harmóniájára, annak ellenére, hogy viselkedésem és habitusom ennek pont az ellentétéről ad tanúbizonyságot. Két pólusú a jellemem, amit remélem diákjaim nem vesznek olyan rossz néven, ha rájönne ebből nekik semmi hátrányuk nem fog származni. Velük egyformán bánok és bármiben számíthatnak rám. Bízom benne, hogy lesznek olyan tanítványaim és talán kollégáim is, akik meglátják bennem a néha kicsit KőSzívű, de szerethető és tisztelhető VadMacskát.    
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2013. október 8. 15:10
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2013. október 8. 15:07 | Link

Évnyitó-Keiko

Mosolyogva hallgatom a lányt, aztán kérdezgetek is tőle.
- Én is szeretem a csokisat! - mondom utána. Aztán a másik sütimet is megeszem és az italokra pillantok. Ő is vesz egy muffint és azt eszegeti.
-Jó sok tantárgyad van! Nekem Bűbájtan, Átváltoztatástan,Repüléstan, SVK, Bájitaltan, Gyógynövénytan, LLG, Mágiatörténet. Akkor találkozunk, majd néhány órán! - szólok.
Kiválasztok egy narancslevet, de amikor felveszem valaki meglök és az egész a tányéromra és az asztalra ömlik. Elhúzom a számat, lesütöm a szemem. Ez nem lehet igaz! Csak én lehetek, ilyen ügyetlen! Gyorsan felveszem a szalvétámat, és próbálom felitatni a kiömlött üdítőt. Sikeresen felitatom a narancslevet és úgy döntök inkább nem iszok-eszek ma már semmi többet. Időközben Keiko is szerencsétlenül járt, és egy kék trutyiba lógott bele a talárja.
- Ó, hogy nekem nem jutott eszembe a pálcám! - mondom bosszúsan, mikor látom, hogy ő egyből a pálcájával tisztítja meg a talárját.
Lassan már vége lehetne az évnyitónak. Ekkor meglátok egy tálcán még egy epres sütit. Felcsillan a szemem és gyorsan nyúlok érte.
- Ezt nem hiszem el! - mondom hangosan - Az utolsó darabot pont most vették el!
Még egyet sóhajtok és könyökömmel az asztalra támaszkodom. Keiko, pedig hatalmas mosollyal beszél. Végül kissé jobb kedvem lesz, és az ő szünetéről kérdezek:
- Neked, hogy telt a szünet?- kérdezem, majd hozzá is teszem a válaszom - Nekem nagyon jól telt, csak elfáradtam az utazásban!
Nem is tudom, ilyen fáradtan, hogy lehet tanulni?
- Nem tudod mikor lesz vége? - kérdezem ásítozva.
 
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 14. 19:53
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. október 8. 19:29 | Link

David

Olyan jó hogy nem pisszeg le rögtön, amint megszólalok, hogy ő hallgatni akarja a diri bá'-t, vagyis most éppenséggel a kviddics játékvezetőt, szóval maradjak csendben. Nem bántam meg, hogy ideültem, és nem az asztal másik végébe, és ettől ha lehet, még nagyobbra húzódik a mosoly az arcomon. Aztán kiderül az is, hogy ő már nem gólya, ahogy én eredetileg hittem, hanem már másodikos. Ez hogy lehet? hát nagyon elkerültük egymást az már igaz, de azért ennyire. Még órákról sem rémlik, hogy láttam volna. Na de sebaj,most már megismertem őt,és ez a lényeg.
Nyúlok a sütiért,de azt a mozdulatot meg is bánom, mert a talárom valami kék trutyinak lesz az áldozata. Mondjuk azon könnyen lehet segíteni,csak egy egyszerű varázslat és kész, majszolhatom is a sütit. Velem ellentétben David már nem ilyen éles eszű, neki nem jut eszébe ez a megoldás.
- Ne aggódj, egy pillanat és megoldom a te bajod is. - nevetem el magam, majd a pálcám a narancslé-folt irányába szegezem, és már tiszta is a terítő. Vajon hogy lehet valaki ilyen kétbalkezes? Jó, biztos csak rossz napja van, nekem is szoktak olyan napjaim lenni, és akkor inkább jobb, ha ki sem teszem a lábam a szobából. Most viszont örülök, hogy nem én szerencsétlenkedem, már ha eltekintünk attól, ami az imént történt, s egy jót kacagok, persze csak magamban az egészen. Elveszek egy pohár üdítőt én is, és azt kezdem el kortyolgatni, lassan míg Davidet hallgatom.
- Hát neked sincs kevés. De én ebben a tanévben az iskolaelsőségre szeretnék gyúrni, és ahhoz 5 tantárgy elég kevés lesz. - Felelem vigyorogva. Igen, feltett szándékom, hogy iskolaelső legyek, de tudom, hogy az elég nehezen fog menni. Aztán fél füllel meghallom, hogy a kviddics ismét házanként lesz, és megfordul a fejemben, hogy mi lenne ha játszanék? Igaz, hogy életemben nagyjából kétszer ültem eddig seprűn, és azok sem épp a legszebb élményeim között szerepelnek, de mindegy.
- Lehet kviddicsezni fogok majd. Te nem akarsz? - kérdem, majd elveszek egy újabb sütit az egyik tálról. Szegény gyerek - itt most Davidre gondolok, túl későn nyúlt a sütiért, így egy másik levitás elvette előle. Nekem rögtön eszembe is jutott valami, egy varázslat, amit ugyan csak felsőbb évben tanulunk de ha az ember fia - jelen esetben lánya - levitás, akkor előre tanul dolgokat. Ezt az ötletet azonban el is vetettem hamar, mert azt még sak elméletben tudom, így nem merem megkockáztatni. De, hogy ne szomorodjon el, meglátok egy másik tálcán egy ugyanolyan sütit, és rögtön értenyúlok, hogy aztán egy mosoly kíséretében átadjam Davidnek.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 8. 19:39 | Link

Blaise

- És ez zavar téged? - az arcomról eltűnik a mosoly, most kivételesen teljesen komolyan kérdezek rá, mert a korom az, ami ellen nem tudok mit kezdeni, és nem is akarok. Tény, hogy belegondolva, igaza van, legalább is abban, hogy ez a korkülönbség talán egy kicsit sok, de hát engem nem zavar, és félek, ezzel csak én vagyok így.
Pár percig némán meredek rá, majd nem tehetek róla, de kiszakad belőlem a nevetés.
- Te most tényleg lehülyüztél? - jót derülök ezen, és nem, eszem ágában sincs megsértődni, mert még ha komolyan is gondolná, igaza lenne. De Blaise szájából hallani ezt a szót, finoman szólva is... furcsa.
Körbenézve a tanárokon, elfog a késztetés, hogy odamenjek, és megöleljem Alexát, de az mégis hülyén venné ki magát. El is kapom onnan a tekintetem, és a terítőt kezdem fixírozni. Valahol nagyon mélyen, még mindig reménykedek abban, hogy Seren hirtelen benyit, ezzel is megfagyasztva még a levegőt is, épp ezért nehéz. Persze türtőztetem magam, és inkább Blaise vállára hajtom a fejem. Nem akarok erre gondolni, még csak az hiányzik, hogy most, mindenki előtt omoljak össze.
- Ohh, szuper, kezdhetek aggódni - vigyordogok el, persze nem gondolom komolyan. Azért mégis végigfuttatom a tekintetem a tanárnőn. Tudom, ez nagy hülyeség, de még új nekem ez a kapcsolatosdi, és a birtoklási mániával se tudok mit kezdeni, ezért fordulhat elő, hogy még a tanerőt is potenciális riválisnak tekintem, és el is könyvelem, nekem ő egyáltalán nem szimpatikus.
- Hmmm kecsegtető az ajánlat - harapok bele az ajkamba, elvégre tudom, Blaise tudása lehet felér Révayéval, hiába szól a férfi mellett a rutin meg az évek.
Büszkén nézem, ahogy kimegy, és el is mosolyodok, mikor Biancához ér, és megpuszilja.
- Na, most mondd, hogy nem vagyok okos - vigyorgok, majd közelebb hajolva hozzá, adok egy puszit a szájára.
- Gratulálok, zseni - már csak azért is alapon teszem hozzá. A kviddics engem se köt le, sőt, épp ezért nem esek letargiába, amiért megszűnik.
- Fura lesz ez az év - bukik ki belőlem, talán kicsit szomorúbban is a kelleténél. Valahogy nem bírom megállni, hogy ne tekintsek folyton a házvezetőm felé. Fogalmam sincs, átveszi-e valaki Seren helyét, de egyáltalán nem szeretném. Azt a helyet senki nem tudná kellőképp betölteni. És igen, megint elkap az érzés, hogy mi lesz így velem. Hisz konkrétan neki köszönhetem, hogy még itt ülhetek...
Hozzászólásai ebben a témában
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 9. 20:41 | Link

Lilyke és Kumacchi (zárás)

Abban a biztos tudatban hagyta ott Axelt, hogy nem eszik meg a rellonosok, h már a saját házukhoz tartozik. Most pedig abban a kellemes érzetben lubickol a levitás kék asztalnál, hogy hazaérkezett, az övéihez. Ma este minden olyan tökéletesen jó. Lelkesen megtapsol minden díjazottat, elnézegeti az újabb arcokat is (pl Keiko dumapartnerére nem is emlékszik még csak látásból sem. Egy nálánál is buckalakóbb levitásról lehet szó!), ééés persze Lilykét megdicséri, milyen szépen van felöltözve. Magában vállon veregeti önmagát, hogy jól begombolt a talárját, hogy ne látsszon a hétköznapi ruhája, de pillangós teniszei még így is virítanak, ha kinyújtja a patáit.
-Köszi szépen.- Lilyke egy cukorfalat, amilyen aranyosan tud válaszolni. Vajon az a két kis gödröcske mindig ott van, mikor háztársnője mosolyog? Ennivalóan édes velük.
-Húú, gratulálok, akkor megint évfolyamtársak vagyunk.- nevetgélve átöleli futólag a leányzót a gratuláció mellé, majd ugye az a rózsaszín, bolyhos vattatömeg is beúszik látómezejére, amilyet még nem is látott, vagy elkerülte a pillantását. Talán ez a nyúl egy KGB ügynök és a rejtőzködés mestere, hogy eddig nem akadtak össze. Bár, ha ügynök is, sosem fogja bevallani, legfeljebb, ha belenyomják egy nagy dézsa vízbe és kivallatják. Na de hogy tud beszélni? Ez hihetetlen! Még jó, hogy biztos kezekben van a nyulambulamot, másképp baj lenne és leveszuhany Kumának. Kissé elakad a lélegzete, mikor Kuma szóra fakad, de rögtön utána átveszi egy kisebb sikkantás keretén belül és magához öleli. Kuma így még az ikrekkel is találkozhat... még, ha futólag is.
-Ááááááá, nagyon édes vagy! Lily, Kuma egy kisangyal, veszedelmesen aranyos. Hogy találkoztatok? Az eszem megáll, annyira cukorfalat vagy.- talán a vattás jószág elnézi ennek a bolondos lánynak, hogy éppen össze-vissza csókolgatja a két vattapofiját, de hát ritkán lát az ember lány beszélő, „élő”  műnyúltömeget!
-Nagyon örvendek, Kumagoro. Én lehetek Ruu vagy Ruru is neked, ha akarod.- végre eltartja a nyusszt, és lepakolja óvatosan Lilyke és őközé, de még mindig megigézett, csillogó szemekkel, kipirosodott arcocskával vizslatja a fülest. Elképesztően gyorsan rácuppant Kumára.
-Persze, hogy nem vagy gyerek. Teljesen felnőttél, hiszen látjuk mindketten.- szinte bálványozó érdeklődéssel pislog a nyuszkóra, meg Lilyre. Teljesen feldobta most ez a találkozás, annyira, hogy rögtön két citromos muffint is tol a füles elé kérésre.
-Parancsolj, szolgáld ki magad.- valószínűleg ez a masszív érdeklődés el fog tartani még jó darabig nála, de azért a megnyitó végén nem felejt majd el elbúcsúzni Axeltől és jó éjt kívánni neki, mielőtt Kumával és a többi levitással elvonulnak a hálókörletükbe.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 10. 01:48
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. október 10. 01:48 | Link

Mindenki

- Utolsó hirdetnivalóm, mellyel lezárjuk az elmúlt évet és köszöntjük az újat, az új tanárok bejelentése.
Itt tart egy kis szünetet, hiszen páran még a kviddicsről beszélgetnek, esetleg a kihirdetett csapatkapitányoknak pisszegnek, így lemaradhatnak értékes információkról, pedig szeretné, hogy mindenki tisztában legyen az új évvel, az új tanárokkal.
- Már biztos értesültetek róla többen is, de azért szeretném elmondani, mert nem mehetünk el a dolog mellett anélkül, hogy ne mondjuk ki a nyilvánvalót. Az elmúlt tanév végén történt egy baleset, és kérlek titeket, hogy ne keverjetek bele semmi mást, baleset és nem több, az iskola falai között, melynek következtében Seren Eric Weaver professzor, a Sötét Varázslatok Kivédésének mestere életét vesztette. A tűz, neki köszönhetően nem terjedt tovább az iskola más termeire, így senki másnak nem esett baja. Emlékének az iskolában szeretnénk emléket állítani. Mivel ő lett idén az év házvezető-helyettese, díjat is készítettünk neki, átadni azonban sajnos már nem volt módunk, ezért ezt Flaviu professzorasszony veszi át.
A kupát felemelve megvárja, amíg a professzorasszony kiér hozzá, kezet fog vele, és néhány szóban megköszöni, hogy Cupidot kiiktatták, bár talán jobb is, hogy nem tudja, mit él most át a pufók kis fiúcska a színfalak mögött.
- Most pedig térjünk át ténylegesen az új tanárokra. Idén iskolánk rekordnak számító jelentkezést kapott, és tantárgyaitok száma tizeneggyel nő.  Elsőként szeretném bemutatni az új professzorasszonyokat. A Sötét Varázslatok Kivédését ettől az évtől Angelinne Stanwood, iskolánk egykori diákja veszi át. A Gemmológia oktatására visszatért Artemisia Rubya professzorasszony, akit üdvözlünk ismét köreinkben.
Mindkét tanárnőt megtapsolja, ahogy a teremben tartózkodók is.
- Idén két tantárgy során is megismerkedhettek Lasch Hunor Zalánnal, aki Mágiatörténetet és Legilimenciát oktat. A Legilimencia természetesen mestertanoncaink kiváltsága lesz. Szentpéteri K. Zoltán professzor Mágiatörténelemmel várja a kedves érdeklődőket. Az Illemtan, mint új tantárgy Szikszai Attila közreműködésével sajátítható el. Változás történt a Rúnatanban is, melyet mostantól Hornyák Gábor oktat, szintén változott a Vámpírológia is, itt Asher Noah Wayde professzort köszönthetjük. A Gyógynövénytant Lantos Gábor Bálint oktatja, a Hatástant pedig Sebastian Gérard Felagund professzor tolmácsolja nektek.
Természetesen itt is megtapsol minden tanárt, igazán kiváló pályázatokkal álltak elé, ő pedig örömmel fogadta őket.
- A tantárgyaitokat október 30-ig adhatjátok le, illetve vehetitek fel , kérdéseitekkel a keressétek a tárgyakat tanító tanárokat, akik szívesen válaszolnak mindenre. Most viszont adjuk át magunkat a manók készítette ételeknek. Jó étvágyat!
A mondat végére megjelennek az ételek, ő is visszatér a helyére, majd az első falatok után beszédbe elegyedik Felagund professzorral, vacsora után pedig lakrészébe vonul vissza.

//Az évnyitó szerepjátékos része október 13-án 23:59-kor zárul.//

Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2013. október 10. 02:06 | Link

David, verekedés, Kimberli, Amira, évnyitó zárása

Játsszák itt neki a nagymenőt, pedig elég ránézni erre a tagra, annyi agya sincs, mint egy marék lepketrágyának. Egyáltalán hogy nem bírja az ilyen IQ fighter felfogni, hogy kérjen már bocsánatot seggen csúszva, ha beleütközik valakibe? Az a minimum, hogy elnézést kérjen még a megszületéséért is! Bár talán ő vár el túl sokat. Ez a túlméretezett gyűrűsféreg még talán rendes kommunikációra is képtelen.
Pár perc alatt odáig viszik a Mindentudás Egyetemével vetekedő társalgást, hogy őt taszigálják, ő gyomrozna, ha összejönne (de nem jön ezek szerint), viszont kaszálni kaszál, és nemsokára kitör a bunyó. Úgy tűnik, sokakat nem izgat a jó kis meccs –ezért háromszoros hurrá az igi bá’nak, ki ilyen jól lefoglalja ezt a meditáló, nirvánás népséget- , ám őt annál jobban. Pörögnek az események, nemsoká ő válik boxzsákká, ugyanis a fejét fejjel verik szó szerint, a fülét tépik, s bár ő sem rest, megérzi mindezt bőven. Főleg, hogy éppen kivitték az orrát és ömleni kezd belőle a vér. Hátrálni kényszerül és bár rendes ellenállást tanúsít, nekivágódik végül a falnak, mert erőben nem tud a nálánál idősebb fölé kerekedni olyan könnyen. A második roham után káprázik a szeme és éppen csak annyi érkezése marad hirtelenjében, hogy az időközben megkezdett gyomron rúgási kísérletet befejezze, azaz ha a srác nem elég szemfüles, a gyomorszájától elbúcsúzhat érzékelésügyileg egy időre.
Közben persze jönnek az okoskák is szájtátani, mert egyeseknek tényleg nincs jobb dolguk. A csajra (Kimberli) olyan szemeket mereszt, hogy ölni lehetne velük, sőt a fogát is csikorgatja, mielőtt válaszolna.
-Befoghatod akár!- a hangjában mély undor csendül, de ez sokkal inkább Gombóc Artúrnak szól semmint neki. A keze újból életre kel és fogja az első berendezési tárgyat, ami az útjába kerül egy kósza szék képében, s már repül is a csaj irányába hevenyül súrolva Artúrkát is, ha nem vigyáz eléggé. És ekkorra megjelenik kedvenc kiscsillaga, Büntetős Mirácska is. Azistenit. Röviden és velősen ez összegezi legkézenfekvőbben a fiú érzéseit prefektája iránt a múltkori macis incidensnek hála.
Ő részéről nem felel semmit, de elég vadul mered az egészet –szerinte- kirobbantó alakra. Látszik rajta, hogy vacillál, folytassa-e a műsort vagy hagyja a búsba az egészet. Elvégre már úgy is mindegy- elég rendesen szétverték a képét, ő is bevitt pár fájdalmas húzást a csávónak és ezek után jó, ha nem fognak idehányni ütéseik következményeként. Végül arra jut, hogy derekasan megérdemli a háztárs, hogy még egy lást punch-ot bevigyen neki amolyan bemutatkozóul mellé ezt harsogva.
-Jegyezd meg a nevem, görény, és legközelebb kérj bocsánatot: Mihael vagyok.- azzal bumm, útnak indítja az arcra puszi jobbegyenesét. Az lesz a szép, ha netán kiütik egymást...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2013. október 10. 04:25
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. október 10. 02:40 | Link

Ophelia  Kiss

- Nem…nemtudom. Amíg nem gondoltam bele nem zavart, de most ez hogy felmerült, kicsit elgondolkoztam, de végül is, kit érdekel, vannak tanárok, akik diáklányokra másznak rá, hozzájuk képest én semmi vagyok.
Sőt, ebbe nem is szeretne belegondolni, mert szerinte undorító, ahogy a kislányok után jár némelyik tanár. Az ő kapcsolatuk egész normális, ha azt vesszük, hiszen mindketten diákok, nem ront meg senki senkit, és nem is olyan vészes ez a korkülönbség, van olyan ismerőse, akik között több, mint tíz év van, na az lenne brutális.
- Komolyan, de nem úgy komolyan.
Neki is muszáj nevetnie, hiszen viccesen jött ki a lépés. Azért örül neki, nem is kicsit, hogy nem sértődött meg a lány, akkor lenne itt halál, ha már rögtön az elején ilyen apróságok miatt egymásnak esnek, mint azok, akik nem bírnak ki egy évnyitót se feltűnés és verekedés nélkül. Kicsit elidőzik rajtuk a tekintete, de inkább nem szól semmit, jobb dolga is van, mint ők, például Opheliával foglalkozni, vagy az igazgatót hallgatni, mert tulajdonképpen ezért vannak itt.
Egy pillanatra meglepődik, hogy a lány a vállára hajtja a fejét, de nem kell sok ész hozzá, hogy kitalálja miért. A Rellonosok nagy része most érzi a veszteséget, az űrt, amit Seren elvesztése jelentett, így átkarolva őt nyom egy puszit a fejére.
- Lehetnék okosabb is. Ezért tanulok tovább, meg persze miattad, még valaki behálózna ezek közül.
Bök fejével a többiek felé, bár nem tartja valószínűnek, csak annyira, mint, hogy ő egy tanárral kezdene. Az óráját mindenképpen felveszi, de nem azért, mert jól néz ki, hanem mert olvasott már róla és hasznos tudásnak tartja, ami a későbbiekben még jól jöhet.
- A zsenit viszont megtartom.
Naná, hiszen ezt se mondja mindenki. Kicsit forgatja kezei között a kupát, vegyes érzései vannak iránta. Egyrészt örül neki, mert ő lett a legjobb, másrészt, mégsem lett olyan tökéletes, mint remélte.
- Az biztos, egy nő veszi át Seren tárgyát.
Jobban megnézi magának a nőt, aki egykor ide járt közéjük, de több figyelmet nem szeretne szentelni neki. Inkább szed magának egy kis krumplit és húst, majd köret után nézelődve biztatóan rámosolyog Opheliára.
- Nem lesz új helyettese, mármint Alexának, kérdeztem, de nem akar, azzal be kéne ismernie, hogy nincs többé Seren és gondolom ezt szeretné húzni még. Egyél te is valamit inkább, aztán, ha van kedved, gyere haza velem, holnap még nincs iskola, ráérünk felkelni.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2013. október 10. 12:29 | Link

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Vivcs, Igazgató, Boti -


Úgy tűnik a mai napon nem csak az Emmus nevezetű bomba fog becsapódni, hanem Vivi is előszeretettel csatlakozik ehhez. Már szélesedik, az amúgy sem csekély mosolya és integet ezerrel vissza a lánynak, mikor észreveszi. Igazából már a házuk tagjainak nagy többségét ismeri, egytől-egyig mindenkivel szorgalmizott együtt, vagy volt órán, bár lehet, csak azért integetnek neki, mert itt virít sárgában.
- Természetesen segítek. – Még mondja Adriának, majd tekintete Vivire irányul, hiszen lényeges momentum, Superwoman megérkezett és a körülöttük zajló események is pörögnek, amik igencsak érdekesek. Kezdve azzal, hogy a természet érdekes játék, hogy annyi tiszteletteljességgel áldott meg csak egyes rellonosokat, amennyivel. Komolyan, már majdnem meglepődött volna, ha nincs valami, jelen esetben a terítő színezgetése, hát, ennél azért jobbra számított tőlük. Ez a gondolatmenet távol állna Emmától, de elég feszült hónap van mögöttük ahhoz, hogy az aranyos énje mellé beférkőzzön a valóságlátás is.
- Szia Vivcs. Mi újság?  Te is jól festesz, egyébként mondasz valamit, de ahogy látom, a sárga nem mindenki tetszését nyerné el. - Ezzel a rellon asztala felé bök, mikor Vivi épp figyel, közben szép lassan befut Véda néni is, akire bátran mosolyog, hiszen idén sokat munkálkodtak együtt Sárkánytan órákon, még órát is tarthatott egyedül, amiért nagyon hálás, a többi tapasztalatról nem is beszélve, amit szerzett, ennek biztos hasznát fogja venni a jövőben. Hallgatja Adria és a hávé néni lányának párbeszédét még mindenki elcsendesedik, aztán az Igazgató elkezdi a szokásos levezénylést. Minden házat megtapsol, de természetesen a saját házuk és Véda néni kapja a legnagyobb tapsot, az egyéni címekért, és a Navine kupa átvételéért. Az asztalt elég jól látja ahhoz, hogy feltűnjön neki a babrálás is a kupában, illetve utána mellette, ha a sejtései nem csalnak –főleg, hogy az imént jött ide hozzá gratulálni a kis tündérke- beugrott Flóra is ünnepelni a házzal, bár meg kell hagyni a módszerei igencsak különösek. El is neveti magát, de büszkén tapsol tovább, aztán az év diákja díj átadásán kicsit meglökögeti Adriát, egy amolyan, héj, indulj már módon, miközben felé is tiszteletét fejezi ki. Ezután jön az a pont, amit nem bír ki sutyorgás nélkül, Vivi felé fordul.
- Az én drágám tök jól fest ebben a szerelésben, nem? Rud adta kölcsön reggel… - Meséli, közben figyelmesen várja a folytatást, még átveszik a jutalmakat és megkapják a tapsokat. Folytatódik a jutalmazás, haladnak szépen előre, mindenki megkapja a megjáró tapsot, azonban az évfolyamelsőknél, mikor a hatodik évfolyamhoz ér az Igazgató bácsi és az ő nevét mondja hatalmas meglepődéssel az arcán kel fel és sétál ki. Megköszöni, gratulál először évfolyamtársának, majd a többieknek. Végül elveszi a jutalmát, meg mindent, ami jár és vörös pofival, mert ennyi ember előtt eddig nem kellett leledzenie, visszasétál az asztalához. Ám szinte alig van erre ideje, hiszen pont leülne, mikor az Év Navinéseként ismét jelenése van, a szintén évfolyamelső Vivi kezébe nyomja az ajándékait, majd indul ismét ki, sűrű ez az évnyitó/záró, de természetesen csakis pozitív értelemben. Ismét gratulál a többieknek, azaz próbál. A Legrellonosabb rellonostól azért tart, mert nem sok szépet hallott eddig a cím birtokosairól, mondjuk a rellonosokról sem. Megint kap dicséretet, virágot és könyvet, amit mosolyogva átvesz, majd a kézfogások után visszaballag a helyére és kíváncsian várja az új tanárok bejelentését, de előtte még a kviddics a téma. Ehhez nem igazán tud hozzászólni, bár ügyesnek tartja azokat, akik csinálják, meg is tapsolja a tavalyi év bajnokát, főleg, mert Adria is köztük van, meg az újjá alakuló csapat kapitánya Zoé és Zora húga lesz, de ennyi. Végighallgatja kik az új tanárok, majd mikor hivatalosan is vége mindennek tekintete Botit keresi, akit hamar meg is talál. Megfogva a díjakat, ajándékokat, amik mögül alig látszik ki elindul felé, majd együtt fogják elhagyni a nagytermet remélhetőleg.
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 19:55 | Link

Kath

- Mit sajnálsz? Hogy még élsz, hogy nem a te kihűlt tested van valahol elhantolva? Vagy azt, hogy bár annyiszor mentettek meg téged, mégsem voltál te sem képes ott lenni akkor, amikor tényleg kellett volna? - kérdeztem sötét hangon, és a szavaimból szinte csöpögött a szívet szorongató méreg. Tudtam, hogy én is legalább annyira hibás vagyok, mint a lány, de mégis kellett valaki, akin levezethettem a dühömet, és vesztére most őt sodorta elém a sors.
Odabent sorra hangzottak el az eredmények, amiket a diákok az előző évben értek el, és egyre közeledett a pillanat, mikor be fogják jelenteni, hogy mi történt Serennel. Aztán eljött ez az idő is, és keserűen felkacagtam a szavakat hallva. Baleset, mi? Nem baleset, öngyilkosság, és erre a nyakamat mertem volna tenni. Nem vagyok benne maximálisan biztos, hogy Seren egyedül követte el, de még ha volt is segítsége, ez saját maga elpusztítása volt.
Nem vártam meg, hogy elmondják az új tanár nevét, hirtelen mozdultam, szembe fordulva Kath-tel, és hangelvonással burkot alkotva magunk köré, hogy ne is halljam, ki veszi át Seren helyét. Ráadásul az sem tartozott senki másra, amit Kathnek akartam mondani.
- Nem kell hogy hozzád érjek ahhoz, hogy tudjam, hogy valamire készülsz - sziszegtem villámló szemekkel. - De bármi is az, felejtsd el, mert ebbe NINCS JOGOD beleszólni. Lehet, hogy szeretted Serent, és bosszút akarsz állni, de árnyakat kergetsz, és nem érheted utol őket, bármilyen szuper képességeid is vannak. A saját érdekedben, gyászolj csak szépen csendben, ahogy más is teszi, mert bár nem tudom, mi történt valójában, de nincs szükségünk még egy hullára, vagy valakire, aki belebolondul a saját képzelgéseibe.
Ezzel megszüntettem a varázslatot, és feltápászkodtam a földről, egy pillanatra megszédülve, de aztán összeszedtem magam, és már mentem is, magára hagyva a lányt a padlón. Nekem itt nem volt már több dolgom, otthon pedig vár rám a kandalló melege, és egy bögre tea.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. október 10. 19:57
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 20:42 | Link

Lyra

Lyra szavai mellbe vágtak. Egy röpke pillanatig csak bámultam magam elé és az a bizonyos fájdalom, ami szépen lassan felemésztette a testemet, most újult erőre kapott. Mintha csak éppen az lett volna a célja, hogy engem szép lassú, kényelmes tempóban őrületbe kergessen és nevetve nézze végig, ahogy a szikla peremén egyensúlyozva megcsúszik a lábam. Láttam magam előtt a rövid, de annál rémisztőbb jövőmet, ami csak és kizárólag káoszból, gyűlöletből és halálból állt.
Idáig süllyedtem volna?
Seren sohasem hagyta volna, hogy ilyen legyek, én pedig egyszerűen csak feladom? Nem tehettem meg. Nem magam miatt, az már régen nem érdekelt, hogy velem mi van. Miatta. Érte. Az emlékéért. Felért volna a szememben egy megcsalással, márpedig én soha, semmilyen körülmények között sem hazudtam volna neki, vagy bántottam volna őt.
-Nekem kellett volna mellette lennem? –hitetlenkedtem. –Sohasem engedett olyan közel magához, mint téged! A francba is, csak egy diákja voltam! –csattantam fel. –Mindent együtt éltetek át és nekem kellett volna megakadályoznom?
Vissza akartam vágni. Szerettem volna látni, hogy neki is fáj, nem csak nekem. Nem azért, mert nem szerettem Lyrát, hiszen gyakorlatilag az egyetlen olyan személy volt, aki ismerte az igazi valómat, hanem azért, mert megalázva és megtiporva éreztem magamat. Darabokra szaggatott. Ha most egyedül lettem volna nyilvánvalóan pánikrohamot kaptam volna, vagy egyszerűen csak lefeküdtem volna a padlóra, átkulcsolom a térdemet és zokogok. De itt nem tehettem meg.
Láttam, hogy Lyra készül valamire, miközben fél füllel elkaptam a baleset szót. Az. Baleset. Összerázkódtam és majdnem hangosan felnevettem. Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ne pattanjak fel és üvöltsem el magamat „Tényleg ennyire ostobák vagytok?”. Tűz… persze. Le mertem volna fogadni, hogy Serennek komoly része volt benne, ezért pedig mérhetetlenül dühös voltam. Mert itt hagyott. Mert ennyire könnyedén kihátrált.
A lány megpróbált otthagyni, miközben én szinte vicsorogtam és dühösen szikrázó szemekkel bámultam rá. Nem bírtam megállni, ki kellett nyitnom a számat.
-Azt teszek, amit csak akarok. –csaptam ököllel magam mellé a padlóra, ennek nyomán pedig egy csinos kis mélyedést eszközöltem. –Én legalább teszek valamit, nemcsak várom a megváltást. És hidd el, egyáltalán nem magamért teszem. Miatta teszem.
Fogalmam sem volt, milyen hatással lesznek Lyrára a szavaim, de ebben a pillanatban az sem érdekelt volna, ha eltöri a nyakamat.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2013. október 10. 20:56
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 20:56 | Link

Blaise  Kiss kiszaladva Lyra és Kath


- Na ugye? Amúgy is... engem sose érdekelt más véleménye, az a lényeg, hogy téged nem zavar - vigyorgok rá, még csak nem is hazudok. Felőlem aztán suttoghatnak bármit a hátam mögött, eddig se érdekelt, most se fogok pletykaéhesen folyosókat járkálni.
- Értem én, vicces volt - vonok vállat kuncogva. Néha tényleg úgy érzem magam Blaise mellett, mintha amúgy tök normális lennék, és a világon semmi gondom nem lenne, aztán mindig jön valami, ami visszarángat a valóságba.
- Nem is a rellon lenne - forgatom meg a szemem, mikor Blaise tekintetét követve, meglátom az "Erős Pista vagyok" verseny két résztvevőjét. Elfog a késztetés, hogy odamenjek, de mivel Mira ott van, én pihenhetek, na meg, a prefi társammal amúgy se vagyok egy légtérben, és ha tehetem kerülöm, mert félő, minket is szét kéne szedni. Egyáltalán nem szimpatikus, holott még nem is beszéltem vele.
Azt elfog valami hülye érzés, ami miatt a jókedvem is köddé veszik. Tartom magam, mert sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy kiakadjak, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy menne. És az utolsó lenne az, hogy képmutatóvá váljak. Tény, Seren nekem nem jelentett annyit, mint azoknak, akik éveken keresztül ismerték, én nem tudok, és nem is fogok ódákat zengeni róla, ettől függetlenül ugyanúgy hiányzik, és ugyanannyira elveszettnek érzem magam. Ilyenkor általában Blaisere vándorol a tekintetem, és magamban hálát adok azért, hogy engem ölel, holott még fél éve se gondoltam volna, hogy ilyen elő fog fordulni velem. Mikor puszit nyom a fejemre, én odabújok hozzá, nem érdekel, mennyire etikus ez, máshogy nem tudom kimutatni, szükségem van rá.
- Szívem, két éven keresztül csak neked sikerült, szerinted ezek után bárkinek zöld utat adnék? - csóválom meg a fejem, mert ez a feltételezés fáj. Körbenézve meg is állapítom, hogy jó nekem ez a felállás, a rellonost le nem cserélném senkire.
- A tiéd - biccentek elégedetten, talán még büszkén is, elvégre az én barátom sétált ki az előbb, és vett át egy kupát. Na, meg ez a barátnők dolga, nem?
- Klassz - a hangom mindenféle lelkesedéstől mentes. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretném fitogtatni ezt a témát, nem akarom próbálgatni a határaim, még akkor se nézek oda, mikor a nő nevét mondják.
- Érthető, Seren pótolhatatlan. Oké, nem vagyok a fanatikusa, csak az életem köszönhetem neki... - elhallgatok, mert nem érzem úgy, hogy ez lenne a megfelelő alkalom arra, hogy ezt kivesézzem.
- Nem vagyok éhes, viszont mindjárt jövök - nyomok egy puszit az arcára, mikor az ajtó nyílása közben, felfedezem kint a földön ülő két lányt.
Oda kell mennem Lyrához, bár nem tudom, mit mondhatnék neki. Amúgy se vagyok a szavak embere, ezt a lány is tudja.
Viszont, mire kiérek, ott is elszabadul a pokol. A szemem forgatom, aztán mégis elkap az indulat.
- Kath, állj le. Ne vágj hozzá olyasmit, amiről fogalmad sincs, elvégre, ahogy mondtad, csak a diákja voltál - a hangom kemény, és erősen megnyomom a csak szócskát. Lyrát senki ne bántsa a szemem előtt, még akkor se, ha van benne valami, mert viszont nekem Lyra olyan, mint neki Seren.
- Figyeljetek, bent így is áll a bál, ne keltsétek még kint is a feszültséget, Alexára is tekintettel kéne lenni, ő is baromira összetört, és cseppet sem hiányzik neki gondolom, hogy helyre kelljen még raknia két megzabolázott sárkányt - fogom normálisra a hangerőt, és felváltva nézek a két lányra. Nem, Kathel sincs semmi bajom, sőt, annak ellenére, hogy eleinte a víz levert tőle, eléggé kedvelem. Viszont tényleg felesleges a dráma.
- Te, meg úgy van, csinálj megint baromságot, menj ölesd meg magad, vagy mit tudom én, de vésd jól eszedbe, innentől kezdve nem lesz senki, aki utánad megy, hogy leállítson - nézek komolyan szobatársam szemébe. Tudom, hogy Serennek köszönhet ő is sok mindent, és nem félek a fejéhez vágni, innentől már nem lesz így. Már csak nekem kéne elfogadnom, de az ráér.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. október 10. 20:58
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 21:23 | Link

Kath és Oph

- Keresheted a kifogásokat, de te is épp olyan jól tudod, mint én, hogy felesleges - néztem a lányra. - És ha egy kicsit is törődnél Seren emlékével, akkor nem tennéd semmissé az összes áldozatát azzal, hogy valami őrült bosszúhadjáratba kezdesz, talán nem is létező ellenség ellen.
Nem emeltem fel a hangom, de ennél gúnyosabban már nem is tudtam volna kiejteni a szavakat, és a szemem is hideg-kéken villant. Szúrt és elevenbe talált minden szava, de ha helyben megölnek, akkor sem mutattam volna ki, de azt akartam, hogy őt tépje a lelkiismerete, már ha van neki egyáltalán olyan, mert... mert valami gonosz bennem azt akarta, hogy másoknak is annyira rossz legyen, mint nekem, és mert Kath volt kéznél. És mert részben komolyan gondoltam azt, amit mondtam. Hiszen ki tudja, ki ölte meg Eirit, nem volt-e köze azokhoz, akik Kathet üldözték, és akiktől Seren megvédte őt? Márpedig ha ők voltak, akkor a vámpír tehet mindenről.
Meglepetésként ért az új hang mellettünk, ami még épp azelőtt ér utol, hogy elindultam volna felfelé, és hirtelen Ophelia jelent meg mellettem, és ebben a pillanatban hihetetlenül hálás voltam a támogatásáért, és el kellett ismernem, hogy a lehető legjobbkor érkezett, mert ha a vámpír még egy szót szól, akkor nem álltam volna jót magamért.
Elkaptam az érkező kezét, és belekapaszkodtam, míg lehunyt szemmel próbáltam nyugtatni magam, és csak utána néztem újra Kath-re.
- Bele fogsz bolondulni a gyászba, ha miérteket kezdesz keresni. Én sem hiszem, hogy baleset volt, de te nem láttad a nyomokat. Seren intézte így, ahogy az igazgató is mondta, ő fékezte meg a tüzet, ez pedig azt jelenti, hogy ezt akarta. És még ha valaki segített is neki, hát akkor sem a te dolgod kiszabni a büntetést, elég volt megtenni azt annak a feltételezett valakinek, aki szerinted talán, mondom talán, létezik. És csak a miheztartás végett, ha véletlenül segített neki valaki, amit egyébként nem hiszek, akkor csak azt sajnálom, hogy nem én voltam mellette - sziszegtem oda még, mielőtt elengedtem volna Oph kezét. - Menj vissza, mielőtt megpróbál dühében és elvakultságában bántani. Én is megyek. - Mondtam a lánynak, remélve, hogy nem akar itt maradni és összeakaszkodni a vámpírral, aztán most már tényleg elindultam fölfelé, magam mögött hagyva ezt az őrületet.
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 10. 21:40 | Link

Lyra és Oph

Borzalmasan fájt, hogy Lyrának igaza volt. Talán ennél rosszabbul még sohasem éreztem magamat egész életemben. Mintha valaki aprólékosan elkezdte volna szikével feldarabolni a bensőmet. Megvédhettem volna magamat, képes lettem volna rá, de minek? Szerettem volna ezt itt és most lezárni, mielőtt csak még több fájdalmat kapok, és még mélyebbre csusszanok az én kis gödrömben. Ijesztő volt, hogy úgy kezdtem gondolkodni róla, mintha teljesen természetes lett volna, hogy egy szakadék alja felé közelítek. Talán ez volt a normális. Talán itt volt az ideje, hogy én is búcsút intsek mindennek.
Elhessegettem a gondolatot és igyekeztem racionálisan reagálni. Mindebbe az is beletartozott, hogy felkeltem a földről és hátráltam egy lépést, így is eltávolodva a lánytól. Sohasem bocsájtottam volna meg magamnak, ha valami visszafordíthatatlan ostobaságot követek el. Az egyetlen támaszom ő maradt, most pedig sokkal messzebb sodródott tőlem, mint azt valaha is képzeltem volna. Hihetetlen volt belegondolni, hogy egyetlen év leforgása alatt milyen hosszú utat bejártunk együtt. Az érzelmek skáláján táncoltunk oda-vissza, miközben hol egymásban, hol saját magunkban kerestünk kapaszkodót. Valószínűleg teljesen feleslegesen.
Ophelia megjelenése volt a legutolsó, amire számítottam. Nem mintha bármi bajom lett volna a lánnyal, csakhogy ebben a pillanatban kifejezetten labilis voltam, ő pedig éppen azokat a szavakat vágta a fejemhez, amivel még több apró darabra cincálhatott. Mintha nem lett volna így is elég.
-Nem hinném, hogy olyanba kellene szólnod, amiről fogalmad sincsen. –jegyeztem meg hidegen.
Tigrisként védelmeztem volna a saját álláspontomat és Serent, ha erre van szükség. Még most is. Nem azért, mert annyira mérhetetlenül ostoba lettem volna, inkább csak kimondhatatlanul makacs. Ha szeretünk valakit az maradandó, ahogyan az is, ha elveszítünk valakit. Figyelmeztet, hogy milyen fájdalmak érhetnek.
Elnéztem valahová Lyra mögé, de nem szóltam egyetlen szót sem arra, amit ő mondott. Pontosan azért, mert nem szándékoztam folytatni vele a csatát. Mindketten gyászoltunk. Mindkettőnknek fájt és csak céltáblákat kerestünk. Kapóra jöttünk egymásnak, még ha igazságtalanul is.
-Nem akarom, hogy valaki utánam jöjjön. –közöltem nemes egyszerűséggel. –Tudod miért, Ophelia? –vontam fel a szemöldökömet. –Mert az egyetlen ember, aki képes lenne leállítani, az halott.
A lehető legjobb döntésként sarkon fordultam és egyszerűen elsétáltam. Nem azért tettem, mert így egyszerűbb volt, vagy mert így nem kellett hallanom a válaszaikat, egyszerűen csak nem akartam csalódást okozni. Sem magamnak, sem neki.
A végén, amikor valakit elveszítesz, minden gyertya, minden ima hiábavaló lesz, mert az egyetlen dolog, amid marad, az a lyuk az életedben, ahol az a valaki, akivel törődtél, létezett.
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. október 11. 23:25 | Link

Ophelia

- Ez mondjuk igaz.
Nem is firtatja tovább a témát, nem szokta túlkomplikálni a dolgokat, olykor már-már unalmasnak, sőt zavarónak hathat nyugodtsága. Persze ezt is csak meg kell szokni, sosem volt az a kapkodó idegbeteg és nem is valószínű, hogy most hirtelen váltani szeretne. Ő egy olyan túlontúl nyugodt srác, de hát ilyennek is kell lenni, nem?
- Tudod, lehet, hogy él, csak összejött valami nővel, akivel kalandozgat. Egy nap, amikor megunja a nőt besétál ide, széles mosollyal, kitárt karokkal, mondjuk kicsit szőrösen, mivel zavaróan jóképű volt, csillogó szemekkel belép, mintha mi sem történt volna, és mire felfognánk, hogy mit látunk, Alexa agyonveri egy díszpárnával. Jobb neki így, azok a díszpárnák szörnyen tudnak fájni.
Olykor Lotti is fejbe szokta vágni vele, amikor épp nem tetszik valami neki, ő pedig tzudomást sem vesz róla, és az nagyon szokott fájni. A tényre, hogy nem éhes és mindjárt jön, csak bólint. Ő éhes, mindig tudna enni és ha már elé tették eszik is. Nyugodtan vesz egy adag rántott sajtot is, hozzá némi krumplit még, majd a desszertből is eszik pár kört, viszont a lány nem jön, így egy idő után felkel, hogy elinduljon megkeresni.
A hangzavar miatt meghúzódik a sarokban, amúgy se hangos a járása, így jól el tud rejtőzni addig, amíg lefolytatják ezt a kis eszmecserét. A pálcája kéznél, ha kellene védeni valakit, bár a cicaharc alapjaiban jó, kis iszappal vagy zselével, fürdőruhában, de itt valószínűleg ha egymásnak esnének, mindhármuknak vére folyna, amit azért szeretne megakadályozni.
- Elég ijesztő ez a csaj.
Mikor már Kath elment és Lyra is elindult lép elő az árnyékból a fényre, zsebre tett kézzel, nyugodtan. Nem akart hallgatózni, de közbeavatkozni sem. Nem nagyon tetszik neki a stílus, ahogy a lány beszélt a másik kettővel, és hogy itt mindenkit Seren mentett meg, az egyenesen zseniális, lehet ezt unta meg, sok unatkozó diák van itt ezek szerint. Oké, Ophelia esete más, legalábbis ő máshogy kezeli.
- Menjünk, mielőtt jön a tömeg, bent még áll a bál. Amira körül mindig ekkora a cirkusz?
Ő mondjuk eddig észre se vette a lányt, vagyis de, tudott róla, de fel se merült benne több, pont a híre miatt, viszont ezt már régen meg akarta kérdezni, csak eddig hülyén vette volna ki magát, még a végén az Edictumba került volna.
- Jobb lenne, ha egy pár napig nálunk lennél, csak amíg lehiggad. A másik lány, um, Lyra, igen, szóval Lyra is jó lenne, ha kerülné. Csak jó tanács.
Közben lassan elindul a bejárati csarnok lépcsői felé, kezét kinyújtva, hogy Ophelia reményei szerint csatlakozzon hozzá.  
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 753
Összes hsz: 1216
Írta: 2013. október 12. 11:19 | Link

Amira Loveguard

Nem látott még senki olyan évnyitót, ami ne bővelkedett volna nem jó, vagy nem a legdicséretreméltóbb tettekben, ez az idei se egy egyszerű ünnepség. Valamiért ma több ember is túlzott erőt érez magában, amit feltétlenül ki próbál adni. Az első ilyen, a Nagyteremben zajlik két rellonos között, ahol láthatóan már egy lány is igyekszik csitítani a kedélyeket, nem a legsikeresebben. Bár nem tudni, mit vártak, bennük mindig túlteng a versenyszellem, ezen a téren biztosan, így várható volt, hogy előbb vagy utóbb valami történni fog. Nem is telik bele nagy időbe, mire az első ütések megesnek, illetve a prefektuskisasszony, Amira személyében, megjelenik a helyszínen, hogy eligazítást tartson a feltűnési viszketegséggel küzdő párosnak. Bármi is a bújuk-bajuk, a feketeség tekintetét elnézve, senki nem lenne most a helyükben. Az öklökön kívül már eszközbevonással is működnek, értve ez alatt a repülő ülőalkalmatosságot. Valamiért az embernek olyan érzése van, mintha egy süketnek próbálna beszélni, de biztos csak az Igazgató úr beszéde nyomja el a csitítók hangját. A lány és a prefektus sem épp pozitív visszajelzésben részesül, szóval el is vágta magát, főleg a harciasabbnak tűnő Mihael előttük. Hiába próbálja őket termen kívülre keríteni, Kristóf miatt már kellően felhúzta magát Amira ahhoz, hogy maga tessékelje ki őket, ha így folytatják.
Amiért ennyire ideges lett, hirtelen furcsán is kezdte magát érezni, de ezt próbálta nem kimutatni. Az igazgató beszéde is a végéhez közelít, nem is az asztal felé megy, hanem inkább a Nagyteremből kifelé indul el. Émelyeg, szédül, tompa szúrást érez a hasában, amitől csak még inkább aggódni kezd. Nem szabadna a sok buta és felelőtlen ember miatt ennyit idegeskednie. Vélhetően ez még csak attól van, hogy megerőltette magát, ám a folytatásra még ő sem számított. Az évnyitó végszavára csődület indult meg kifelé, előbb egy elsős, majd egy közel hozzá hasonló korú rohant belé, majdnem fellökve őt, a hasába könyökölve nem kis hévvel és a falnak löki, amin felnyögött. Ha elég ereje lett volna, nyilván elkapja és elevenen nyúzza meg az illetőt, de csak annyira volt, hogy éppen ne essen össze egyből. A lépcsőház felé veszi az irányt, végig a falba kapaszkodva, de pár lépés után elsötétül előtte minden és egy tompa puffanás keretében, a hasára tapasztott kezével zuhan a földre. Már az elmúlt pillanatokban érezte, hogy baj van, most pedig, már biztos is lesz benne. Beverte a fejét, ahol le is horzsolta a halántékát, de ez a legkisebb problémája, arra tér majd magához, hogy vérzik, és szinte elviselhetetlen fájdalmat érez.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Lily Brown
INAKTÍV


Botanikus tanonc * Lizi
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 545
Írta: 2013. október 12. 16:31 | Link

Kuma és Ruu (zárás)


Fantasztikus érzés, hogy már nem egyedül veszek részt az évnyitón, és hogy új embereket – és egy aranyos nyulat - ismertem meg.  Nagyon örülök, hogy Ruu hozzánk csapódott, annyira vártam már, hogy megismerhessem őt. Ahogy áradozik Kumáról, és ahogy kacag! Ki kéne találni, ha nem lenne.
- Hát Kuma, lassan okosabb leszel nálam, ha ennyire szorgalmas vagy - nevetek a rá a plüssre. Hihetetlen, mekkora energiabomba van ebben a kicsi vattatömegben.
-Kumával emlékeim szerint a klubhelyiségben találkoztam, de már többször is láttam, amint elugrándozik mellettem –nézek rá a nyuszira, még mindig vigyorogva.  Picit arrébb csusszanok, hogy Runa le tudja rakni közénk Kumát.
A nyúl gombszemeiben kis sértettséget vélek felfedezni, mikor róla beszélek, így hát kénytelen vagyok kiengesztelni egy kis buksi simivel valamint egy finom sütivel.
-Sajnálom, ha megbántottalak, nem volt szándékos - nyújtok felé én is egy süti szeletet. - Csak hát nem minden nap találkozik az ember lánya ilyen ennivalóan aranyos plüssnyúllal, akinek semmi szüksége a gazdája támogatására, és önálló életet él.
Bízatóan rámosolyogtam Kumára, és én is elvettem egy muffint. Utoljára még odafordultam az igazgató felé, hogy meghallgassam a beszéd végét, majd a többiekkel együtt kimasíroztunk a nagyteremből.
Utoljára módosította:Lily Brown, 2013. október 14. 14:05
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet