Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=511773#post511773][b]Farkas Kamilla - 2015.08.31. 20:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=524573#post524573][b]Mesélő - 2015.09.27. 19:22[/b][/url]

Kellemes, meleg őszi időben indul el a 20. tanév itt, a kastély falai között. Egészen kellemes lehetett a szünetnek minden perce, hiszen kiélvezhették még a diákok a jó időt, most azonban ideje, hogy méltó zárása és nyitása legyen a folytatásnak. Mint a számból is látszik, egy nagyobb évforduló lesz ez az év.
Az elmúlt évekből oly megszokott színekkel találkozhatunk ismét a teremben, hiszen a szfinxek magasodtak ki teljesítményükkel. A Levita ház diákjai asztalán a legnagyobb csomagocskák pihennek, amellett hogy őket dicsőíti az egész este. Kék-bronzban pompázó étkészletek, terítők és dekoráció. A kupák már egymás mellett sorakoznak a pódium mellett, csak arra várva, hogy igazgató úr fellépjen és beszédet mondjon.
Az egész estét vacsora koronázza, majd a jutalmakkal, a kis csomagokkal együtt mind megnyitjuk az új tanévet. Minden évben számos meglepetés vár a diákokra és a tanárokra egyaránt. Vajon idén mik ezek? Hamarosan kiderül...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=524722#post524722][b]Révész Kornél - 2015.09.27. 21:28[/b][/url]

Nem egészen erre számított.
Tanácstalanul néz szét a nagyterembe, ahová egy kellemetlen és eléggé meglepő rántás kíséretében került át a navine toronyból, azon belül is a szobájából. És hát Ella fölül. Utazott már máskor is zsupszkulcs segítségével, ahhoz hasonlított az érzés, de ha ez tényleg az volt, akkor teljesen bizton állíthatja, hogy ennél morbidabb zsupszkulcsot még életében nem használt. Hitetlenül mered a kezében tartott kondomra.
Az idő nagyjából fél kilenc fele járhat most, szóval egy elég forgalmas időszaka ez a nagyteremnek ahhoz, hogy jelenlegi helyzete a legszebb, eufemizmus jegyében megfogalmazott kifejezéssel élve is rohadtul ciki és wtf. Legyünk őszintén, vállaljuk fel, mondjuk ki: férfilelkesedésének csúcspontján, kezében egy kondommal, száz százalékig pucéran álldogál a nagyterem közepén, ahová az imént került, hála annak, hála.. minek? Egy percre teljesen lefagy és ezalatt nem is csinál semmi mást, minthogy processzál. A környéken ülő egy része hangosan röhögni kezd, néhány lány felsikkant, megint mások szemérmesen eltakarják a szemüket, és csak az a szerencséje, hogy egyik tanár sem döntött úgy, hogy vacsoráját ebben az időben kívánja elfogyasztani. Néhány odakiabálnak neki, ki viccelődve, ki pedig felháborodva közli, hogy takarodjon ki a teremből, és meg merne rá esküdni, hogy néhány "szatír!" kiáltás is elhangzik. Főleg ezek azok a reakciók, amik visszazökkentik őt is a kezdeti megilletődöttségből.
Zavart vigyorral néz szét. Ez kétség kívül baromi megalázó szituáció, de kutya legyen, ha nem hozza ki belőle a legtöbbet. A levita asztala felé sétál, mire mint az ijedt galambok (úgy, rebbennek el a közeléből az üldögélő diákok).
- Bocs, elkérhetem azt a tányért?
Aztán elgondolkodva néz le magára, középtájékra, megállapítva, hogy a hirtelen nyilvánosság sajnos nem volt elég ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak a hormonjai.
- Ha lehet, változtassátok át valami mélyebb tányérrá. Nem akarok nagyképű lenni - dehogynem, ó, Kornél, te kis komisz - De mondjuk fazékká.
Egy-két oldalról vihogás csap fel erre, ő meg tettetett szemérmességgel néz hátra a másik asztalsorra. Jó páran vannak, akik kényszerítik magukat arra, hogy ne nézzenek oda, míg vannak, akik direkt vigyorogva szemlélik a műsort.
Elvégre, nem mindig tűnik fel egy diák a vacsora közepén teljesen meztelenül a nagyteremben.
- Tudom, hogy harapnátok ezt a két formás kis almát - pofátlanul beleröhög a saját mondandójába, ezt képtelenség fapofával bírni - de huss-huss. Perverz állatok.
Végre kap egy kondért, amit az imént kért és ha a hátsó felét nem is, de legalább az igazán idegen szemeknek nem való részeit sikerül elfednie. Mintha már ennek beszerzése is külön mutatvány lett volna, meghajol a vacsorázók felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=533755#post533755][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.23. 18:02[/b][/url]

Halloween alkalmából ma a Nagyterem teljesen más arcát mutatja, mint eddig, hogy megfeleljen a bál témájának: A pokol tornáca. A falakat és az iskola címerét ábrázoló zászlókat vörös lángnyelvek nyaldossák. A belőlük felszálló sötét füst komoran, nehézkesen bodorodik felfelé, ahol szinte teljesen eltakarja a mennyezetet. Fényt egyedül a tűz áraszt magából, így a terem egyes sarkaiban félhomály uralkodik. Az árnyékokat messzire nyújtja, táncoltatja a lángok fénye, kísérteties alakokat vetítve a kormos padlóra.

//Linkesített képek!//


Természetesen ez csak díszlet, a füst nem fulladoztat, a lángok nem égetnek, és nem is terjednek tovább, csupán hangulatfokozóként teszik a dolgukat. Éppen úgy, ahogy a falakon lógó démonmaszkok is, amelyek néha hangosan, gerincborzongató gonoszan felnevetnek. A falak mellett csontvázszobrok sorakoznak, akárha a pokolba száműzött emberek lennének. Az élőkre ügyet sem vetve csak egymással foglalkoznak, járják újra meg újra rémületes haláltangójukat.


A tanári asztal helyén egy kisebb színpad található, amelyen az este fellépő együttes, és néhány tűztáncos szórakoztatja a "közönséget". Utóbbiak néha lemennek a táncoló diákok közé is, és a vállalkozó kedvűeknek szívesen mutatnak néhány elemi mágia nélkül is kivitelezhető trükköt.
Természetesen a harapnivalók sem hiányozhatnak, és a csábító csokoládénál, a krémes édességeknél mi sátánibbat találhattak volna a lángoló asztalokra?


Az itallapon csupa démoni nevű lötty szerepel, melyek kinézetüket tekintve sem túl bizalomgerjesztőek. Némelyik lángol, míg más kísértetiesen füstölög és a legtöbb kifejezetten károsnak tűnik. De nem kell megijedni, mindezek ellenére pár pohárnyi Kísértéstől, Égő szenvedélytől, Megbánástól, Bűntudattól vagy éppen Gyilkos mámortól nem lehet a pokolra kerülni... Elméletileg.


Ha esetleg társ nélkül érkeznél vagy az este folyamán elveszítenéd táncpartneredet, néhány lángoló csontvázfickó, esetleg nő biztosan szívesen felkér egy-egy démontangóra. De belépned csak akkor szabad, ha ruhád, kinézeted illik a helyhez és kellően pokoli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=541573#post541573][b]Aiden Ward - 2015.11.10. 22:55[/b][/url]

Edzés után, a hatástalan frissítő zuhanyt követően, sajgó tagokkal lépem át a nagyterem hatalmas ajtaját, egyedüli motivációm az egyre hangosabban és intenzívebben korgó gyomrom. Nem túl finoman arrébb taszítok egy kisebb srácot, ahogy levágódok a zöldek asztalához, és figyelmen kívül hagyva a rendkívül ijesztő fenyegetést, pakolni kezdem a tányéromra a kaját. Félelmetes ütemben burkolom magamba a válogatás nélküli ízeket, nyilván el is nyerek ezzel az amúgy abszolút megszokott mutatvánnyal néhány undorodó pillantást, de továbbra sem zavartatom magam. A gyorsaság ellenére egészen kulturált táplálkozási módozatot mutatok be, és nem beszélek tele szájjal. Ez már jobb környékeken értékelendő!  
Éppen csak arra az időre emelem el kékjeimet a kajáról, míg öblítek jobb híján egy kis töklével, mikor szembetalálom magam egy új háztársammal, akit korábban nem láttam a kastélyban, és mégis, mintha ismerném valahonnan. És körülbelül eddig tartott az érdeklődés, a következő pillanatban már majdhogynem el is felejtem azt a furcsa érzést, hogy volt szerencsénk már korábban is. A számba dobok egy szem sült krumplit, és elnehezedett, izomlázas karjaim visszaterelik gondolataimat az edzésre. Nem sokára számunkra is elkezdődik végre az idény, és hát, kemény meccsek várnak a csapatokra. Már az ellenfél részéről, elég durva az idei felhozatal a rellonban. Halvány, elégedett mosoly kúszik a képemre, miközben továbbra is szorgalmasan tömöm a fejem. Kiélvezem, amíg csak tehetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=543251#post543251][b]Egerszegi Ákos - 2015.11.14. 20:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=552874#post552874][b]Szervezői Mesélő - 2015.12.13. 22:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=553551#post553551][b]Mihael Gérard Saint-Venant - 2015.12.15. 23:59[/b][/url]

- Te... Ahhoz nem igazán kellene hozzányúlnod... Mert abból egy van... És az az enyém lesz. - Határozottan, és lassan kiejtett szavait egy még határozottabban kimért, nagy slunggal küldött csapás kíséri. Az áldozat: az utolsó darab amerikai palacsinta a rellonos asztalon.
Reggeli. Az étkezések császára. A napok a reggeli szent keresztségében indulnak, a jóllakottság jegyében felkent diákok sokkal kedélyesebb közérzettel látogatják unalmas, reggeli óráikat, mint üres hasú kollégáik. Erre ez a kis vízi bivaly el akarja happolni előle. Látta a szemén! Látta! De nem fogja hagyni. Ez az ő kajája, értem? AZ ÖVÉ! Bárkivel megverekszik érte. Az abszolúte részletkérdés, hogy a manók csettintésre ugranának újat készíteni. Ez a momentum elvekről szól, a fensőbbség kinyilatkoztatásáról, egy amerikai palacsintaszelet birtokba vételéről. Elköteleződésről a kajáért vívott harc szent elve mellett!
- Veszed le róla a koszos mancsod. Meg a juharszirupról. Na... gyerünk! - Szúrós szemekkel mered az elsős háztársára, szinte morog-vicsorog rá, hogy hagyja békén azt a palacsintát, vagy bajok lesznek. Sokat elárul Mihaelről, hogy képes fennakadni olyan apróságokon, mint a "mennyi kaja kerül a gyomromba?" .

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=561912#post561912][b]William Eric Payne - 2016.01.09. 16:56[/b][/url]

Az éhség érzése borzalmas. Két napja nem találok semmit, amit szívesen ennék, ezért csak néhány szelet lekváros pirtóson, és néhány kanál levesen élek, ami a férfi gyomrának nem egy jó megoldás, mivel az hozzá van szokva a tisztességs étkezéshez. Az enyém is ilyen, így most érzem, hogy az egész szervezetem egy kisebb sokkban van azért, mert nem kap normálisan kaját. Nem tesz jót nekem ez az időszak, és úgy tűnik a szervezetem sem preferálja, hogy rosszba vagyok Lucyvel, talán beszélnem kéne a lánnyal, talán meg kéne békélnünk.
Elvégre szeretem, ez a napnál is világosabb, ahogy az is, hogy nem azért haragszom rá, mert ez nekem kényelmes, hanem mert meg vagyok sértve. El szeretném neki mesélni, hogy rossz volt otthon, hogy ez az új nő, akit apám hazahozott, milyen egy fura szerzet, és hogy mennyivel másabb a korábbi feleségeihez képest, vagy hogy pont annyi idős, mint Travis, vagyis konkrétan abban az évben született, amikor az apám először életében apává vált. Annyi mindent kellene mondanom neki, legelőször is azt, hogy hiányzik.
Mégsem teszem. Ahogy megpillantom, ahogy a tekintetünk találkozik, egyszerűen elpillantok róla. A gyomrom fájdalmasan kordul az illatokra, melyek valóban csodálatosak, és mégis, mintha félnék enni. Engedelmesen követem a lábaimat a Rellon asztalához, és ülök le Állia mellé.
- Hello.
Köszönök neki, valamint a szembe ülő vörös lánynak, akinek ha jól emlékszem Eszter a neve. A mellettem lévő hely még üres, így arra nem is fordulok. Eszter mellé csakhamar megérkezik a barátnője Kata is, így ők élénk beszélgetésbe kezdenek, míg én rápillantok a mellettem ülő tányérjára, majd a saját üres tányéromra, és megint Állia tányérjára.
- Ajánlasz valamit? Nem tudom, hogy mit kéne ennem.
Azt nem vallom be neki, hogy napok óta szinte semmit sem eszek. Kár ezze felvágni, és különben is, hátha csak egy javaslat kell, hogy megoldódjon az evési zavarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=565976#post565976][b]Nicole Graham - 2016.01.24. 16:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=576401#post576401][b]Renée Faraday - 2016.03.23. 12:48[/b][/url]

Kék szemek villannak meg a Rellon hosszú asztala alatt. Hálistennek csak akkor láthatod meg ezt a csodát, ha nagyon szemfüles vagy, mert a tulajdonos behúzódott egészen az asztal közepéhez, hogy minél kevésbé látszódjon. Pont annál a helynél kuporog, ahova Annelie ülni szokott általában. Már csak azt kell megvárnia, hogy a lány befusson és ő akcióba lendülhessen.
Az az igazság, hogy lassan 2 hete tanulmányozza a Rellonos lány napirendjét és ezt a reggeli időpontot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy lekapcsolja Anne-t. Egyedül jön, vagy van vele valaki, Renée-nek teljesen mindegy lesz, ő akkor is meg fogja csinálni, amit a fejébe vett. Csak türelmesen ki kell várnia, hogy megérkezzen. Bár ez pont nem az erőssége, legszívesebben már a pincénél rávetette volna magát, de inkább mégis ezt a lesből támadást választotta.
Végre lábak jelennek meg a széknél, ismerős cipők és lábak, így aztán Renée előre nyújtja a kezét és ráfog Annelie bokájára.
- Segííííts!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=579361#post579361][b]Mesélő - 2016.03.28. 20:42[/b][/url]

Zsibongás, új arcok, nevetés vagy éppen bosszankodás tölti be a Nagyterem előtti folyosót. Elérkezett a 20. tanév búcsúja és az újabb kezdete. Idén a hagyományoktól eltérően igazgatóhelyettesünk fogja megtartani a beszédet és tájékoztat minket mindenről, ugyanis Portnipper professzor távol van jelen pillanatban. Ezen az apropón kívül még készülhetnek a diákok nagy szavakra, valamiért olyan feszült a légkör, jobban is talán, mint kéne. Azonban, a rellonosok számára leginkább, sokkal kellemesebb a látvány. Újnak hat, bár a szfinxek biztos ránk cáfolnának, a zöld-ezüst díszítés. Teríték, asztalok, dekoráció és minden a sárkányokat hirdeti, címerük lebeg középen hatalmas mivoltában.
A megérkezés, lepakolás és beosztási ceremónia után mindenkire vár a megterített asztal és a szolgálatban álló manók. Több fogásos finom vacsora, hírek és élmények várnak itt mindenkire. Nyakunkon a 21. tanév, ideje lesz mindenkinek elcsípni a kezdését és méltón zárni a régit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=580821#post580821][b]Ombozi Noel - 2016.03.30. 17:25[/b][/url]

Évnyitó, Rubya kisasszony és Annelie
Megjelenés

A nagyterem ajtaját átlépve gombolja be utolsó inggombját is, és igazítja meg zakóját, hogy mind vállain, mind karjain jól álljon a drága anyag. Rápillant a csuklóján feszülő órára, majd felemelt állal, a tanári asztalnál helyet foglalókat figyelve sétál végig a Rellon asztala mentén. Végig Rubya professzor asszony tekintetét keresi, és ha a nő felnéz rá és pillantásuk találkozik, ő halványan elmosolyodik, s néhány hosszú másodpercen át tartja vele a szemkontaktust, majd elválasztva tőle zöldjeit, vigyorogva ül le Annelie mellé.
- Hali - köszön neki halkan, míg elhelyezkedik a zsúfolásig telepakolt asztalnál. - Kicsit késtem. Miről maradtam le?
Habár nem jellemző rá a késés, vagy az efféle nagy rendezvényeken való illetlen viselkedés, most mindkettő mögé sikerült pipát tennie. A tanári asztal felé pillant, egy ideig Merkovszky tanár úr gondterhes arcát figyeli, majd végignéz a rengeteg ismeretlen személyen. Merlinre, ezer, hogy a legjobb részről maradt le!
- Kik ezek? - dől a mellette ülő, svédül csivitelő füléhez, hogy meglepettségét egy pillanatra sem palástolva érdeklődjön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=585807#post585807][b]Scarlett Conroy - 2016.04.11. 09:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=587269#post587269][b]Csermey Natália Babett - 2016.04.16. 17:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=588541#post588541][b]Kilt Zoltán - 2016.04.20. 23:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=592443#post592443][b]Szervezői Mesélő - 2016.05.07. 21:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=595421#post595421][b]Anne Wolf - 2016.05.21. 15:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=598284#post598284][b]Hunter Bailey - 2016.06.01. 19:29[/b][/url]

Háztársai között, a Levita asztalánál ül, és szemöldökét ráérősen simogatva hallgatja az őt lelkesen instruáló fiúkat-lányokat. Azok egymás szavába vágva mesélnek a kastélyról; egyikük titokzatos termekről, másvalaki kerülendő tanárokról hint el bennfentes információkat, de hall néhány diáknevet is, amit valamiért érdemes megjegyezni. Többen félhangosan figyelmeztetik helyekről, ahová még véletlenül se menjen, és mikor épp egyikük sem beszél, egy addig csendben gubbasztó lány kihasználva a szusszanásnyi időt, szinte szavalni kezdi az iskola szabályzatát.
Hunter hol maga elé bámulva, hol a többiekre pillantva bólogat és a jó tanácsokat szorgalmasan nyelve hümment néha, de mikor a szabályzatot kívülről fújó lány elkezdi sorolni a házirend pontjait, szűkülő tekintete önkéntelenül is hozzátapad. Úgy dönt jobb, ha már most az eszébe vési ezt az arcot, hiszen ez a lány még jó lesz, ha tetemes mennyiségű házi feladatát leakarja passzolni valakinek.
Mutatóujja megáll a mozdulatban. Hunyorogva figyeli a tőle jóval fiatalabbnak tűnő diákot, majd ajkait beszívva bólint egy utolsót.
- Rendben van. Mindenkinek köszönöm a segítőkészséget, ha kérdésem lesz, tudom kikhez forduljak – áll fel és ajkait megnyerő mosolyra húzva sorban felveszi a szemkontaktust a körülötte ülőkkel. A szabályzatot szóról szóra fejben tartó lányt hagyja utoljára, és míg kiszélesedő mosolyával rákacsint, bal kezét hasára szorítva az asztal fölé görnyed, hogy egy tökös pitével a jobbjában egyenesedjen vissza. – Tudtátok, hogy a Roxfortban kétszer is megnyertem a harapós tökös piteevő-versenyt? Nem, mi?
Nevetve harap az omlós süteménybe, és a többieknek lazán intve indul el a bejárati ajtó felé. Zsong a feje az egyszerre rázúduló, temérdek információtól. Régen, a Hollóhátban hozzá volt szokva az ilyesfajta mentalitáshoz, azonban az utóbbi két évben egészen más körökben mozgott. A London utcáin összeverődött társaság egyik tagja sem jeles iskolai eredményeiről volt híres, viszont ami az életet illette, nos, tagadhatatlan, aziránt mindegyikőjük remek affinitással rendelkezett.
Kifelé menet pironkodó, kuncogó lányok hangja csapja meg a fülét, mire a fél pitével a szájában, szemöldök ráncolva fordul feléjük. Azok ketten egy lila stand közelében ácsorognak, és egymás nyakába bújva mutogatnak az asztal mögött álló fiú irányába. Nocsak.
A nagyterem hűvös kőfalához húzódik, hátát nekiveti, és süteményével időzve figyelni kezdi az izgatott tini lányokat és a fiút, akiről valószínűleg a susmus megy. Ráérősen rág, szemei olykor összébb húzódnak, máskor nagyobbra nyílnak. Közben egy harmadik lány tűnik fel a színen, aki az ismeretlen sráchoz tipeg és – úgy tűnik – csókra éhes.
Hunter az utolsó falatot is lenyelve összedörzsöli tenyereit, morzsák után kutatva végigsimít a száján, és megigazítva magán az inget elindul a lila standhoz. Ott, a legújabb lány mellett áll meg, s miután egy kérdő pillantást küld felé, a pult másik oldalán állóra emeli kék tekintetét.
- Szóval így csajozol? – ujjával először a srácra, utána a mellette fülig vörösödő lányra mutat. – Itt állsz szolgálatkészen és várod a bátor jelentkezőket?
Beszéd közben megkerüli az asztalt és közvetlenül a fiú mellett könyököl rá a csókot ígérő standra. Akárki is legyen ez a srác, fantasztikus esze van. Igazi állat lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=602396#post602396][b]Dr. Köröndi Hajnalka - 2016.06.15. 22:21[/b][/url]

Akárhogy is erősködik, a felrúnáztatott iPhone6S még így sem képes nagyon dolgokra az iskolán belül. Nagyrészt mugli környezetben tölti a hétköznapjait, így elég zavaró neki az internet- illetve hálózatmentes környezet, még mindig. Igen, 5 éven át ide járt az iskolába, de még ennyi idő sem volt elég hozzá. Hajnalka kicsit lassan dolgozza fel, emészti meg a dolgokat, nézzük el neki.
Azonban a dolgok jó oldalát nézi, egészen azóta, hogy egy hónapja elvégzett egy Pozitív Gondolkodás kurzust, ugyanis akciós volt, és csak a tankönyvet, meg a vizsgát kellett fizetnie. A kurzus elvégzését igazoló oklevelet kirakta, egyenesen a diplomái mellé. Szóval, mióta okleveles Pozitív Gondolkodó, azóta arra koncentrál, hogy ha otthon letölti a zenéit, kedvenc sorozatait, akkor azért pompásan működik a kastélyban a csúcskategóriás okos telefon. Egészen addig, amíg le nem merül. Utána pedig fájdalmasan unja magát, főleg, amikor nyugodt napja van és egy diák sem szándékozik őt az őrületbe kergetni a sok baromságával. Olyankor arról álmodozik, milyen jó visszamenni a korai nyaralására, a tengerpartra... nemrég jött haza ugyanis. Így kellemesen barna a színe, amit kosztümszoknyája és rövid ujjú inge láttatni is enged.
Nem igazán szeret a Nagyteremben ebédelni, mert ott sosem talál az ő étrendének megfelelő ételeket. Leül az iskolai dolgozóknak, tanároknak szánt asztal egyik végébe, elégedett vigyor ül ki az arcára. Olyan jó érzés, hogy már nem kell a diákok között nyomorognia!
- Ezt komolyan nem hiszem el - egy eltúlzott sóhajt hallat, kezeit megemeli. - Már megint krumpli, minden nap krumpli van, annyira gáz, hogy ezzel tömik a diákokat...
Morgolódása közepette úgy dönt, szed pár falatnyi párolt zöldséget, elvesz egy tükörtojást. A táskájából előhúz egy apró zacskót, tele chia magokkal, amelyek az étrendje szerves részét képezi. A madárnak is elég ennivalót meghinti vele, aztán előveszi a kulacsát, amiben természetes ásványvíz van, enyhén lúgosított, kitölti a poharába. Úgy néz végig az ebédjén, mintha éppen a megváltót látná maga előtt elterülve. Igen, ő vallási dolgot csinál az étkezésből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=605670#post605670][b]Egerszegi Ákos - 2016.06.29. 21:03[/b][/url]

A Rellon asztalánál most nagyon nem biztonságos számára. Sikerült két embernek egymás mellé ülnie, akiket egészen más hazugsággal rázott le, a szálak pedig előbb-utóbb összeérnek. Viszonylag kicsi közösség, túl sok pletykás központtal és fatális véletlennel. Neki pedig annál több sütnivalója van, mintsem ott várja a sorsát. Persze, nem mintha annyira érdekelné, inkább a nyilvánosság és a közönség zavarja. Sőt, kifejezetten szeret szópárbajba kerülni, de most egyszerűen muszáj meghúznia magát. Ez nagyon kevéssé összeférhető a feltűnési viszketegségével, úgyhogy neki sem egyszerű ez az időszak.
Bár nem egy kifejezett bátor hős típus, most mégis kénytelen menekülőre fogni és ehhez nem fűlik a foga. A rellonos diákok háta mögött, egészen lehajolva slisszol el a kérdéses párostól. Aztán egészen a Levita asztalánál köt ki. Akármennyire is fáj neki ez legbelül, az elsősök közé ül be, próbálja összehúzni magas, nyurga testét. Egy szőke lányka mellé könyököl, és ahogy hallja a közeledő lépteket, már fel is sóhajt elégedetten.
 - Merlinre, de rég láttalak, drágám! - nevetgél, mintha egyáltalán ismernék egymást Vandával, ám erről szó sincs, csupán kevésbé feltűnőnek kell lennie, mintha sunyin ücsörögne és lapítana. Még el is kapja a lány vállát, puszi-puszi a két orcára, jó magyar szokás szerint.
Azzal az eggyel nem számolt, hogy ez nem a Rellon asztala, ahol tulajdonképpen a legtöbb ember tojik magasról a másik agybajára. A kis elsősök tekintetei rá szegeződnek, néhány evőeszköz is megáll a levegőben. Így még feltűnőbb, érzi, hogy a tekintetek őt keresik. Annyira szívesen felállna az asztalra, az arcukba rúgna egy egész sültcsirkét, sztoikus nyugalommal. Minden vágya, hogy így intézhesse el a helyzetet.
Nagyot nyel, erőszakosan szuggerálja, kényszeríti magát. Vandára vigyorog, cinkosan kacsint rá, majd lebukik és már el is tűnt az abrosz alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608719#post608719][b]Szervezői Mesélő - 2016.07.15. 16:21[/b][/url]

Mintha egy kerti sütögetésbe csöppenne a bálozó diákokból álló nagy csapat, a nagyterem bejárata a szokásostól eltérő módon, magára a figyelmet rendesen felhívva alacsony kerítéssé változott. Kintről is jól látható, hogy a terem olyan, mintha az udvar lenne teljesen más köntösben.
Középen bőven van hely a végzősök bevonulásához, valamint az érkezők is meg tudnak állni, hogy kinézelődjék magukat. Ami nagyon szembetűnő, hogy az egész teremben tökéletesre vágott fű van a padló helyén, de a hosszú részen, valamint a táncparketten a víz uralkodik. Mintha csak vízen járnátok, de nem merültök, és semmi nedves érzetet nem ad. Csupán a látványt, a fodrozódását.


A föld elem jegyében néhány terebélyes fa, virágok adják a kerti hangulatot, néhol virágágyással körbevett szökőkutak színesítik a helyet. Köztük elszórtan helyezkednek el az asztalok. Minden berendezés a föld felett lebeg, lábaik sincsenek, de épp, hogy csak mozognak amikor elfoglaljátok a helyetek.
Itt-ott fáklyák, lebegő tűzgömbök szolgálnak világításként, valamint a terem négy pontján földgömböt formázó díszítőelemből csapnak fel a lángok.

Ha jól körbenéztek, felfedezhetitek azt a vékonyka, magasra nyúló minihurrikánt, mely egy helyben állva haragosan pörgeti a levegőt és elnyel mindent, amit csak beledobtok. Szökőkutaink mellett még egy helyen megtalálható a víz is, a terem bal sarkában egy kisebb medence helyezkedik el, sziklákkal felépítve, minivízeséssel. Aki szeretne, akár meg is mártózhat benne, persze csak ha nem félti a báli ruháját, vagy hozott fürdőruhát.

Hogy ne csak a díszítésről essen szó...
A bejárattal szemben a levegőben egy helyben áll a színpad, melyen egy híres együttes, valamint gramofon felelős az egész estén át tartó hangulatért, a legjobb mai slágereket hallgathatjátok az egész bál alatt.
Aztán ugye vannak, akik nem a tánc miatt érkeztek. Ahogy az lenni szokott, svédasztalos étkezés van, de az ételek és italok ezúttal nem egy helyen vannak. A négy elemhez passzoló ételek és italok négy különböző asztalon, zöld, piros, fehér és kék terítőn találhatóak. Különlegességek például a lángoló italok - melyek nem bocsátanak ki hőt -, a semminek tűnő limonádé, vagy a vakondtúrás süti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610416#post610416][b]Noah Jorgensen - 2016.07.30. 18:13[/b][/url]

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=624605#post624605][b]Hercegh Kriszpin - 2016.10.03. 15:25[/b][/url]

Évnyitó ünnepély
- 2016. őszi-téli tanév -

Elérkezett az új tanév, a nagyterem pedig ünnepi díszbe öltözött. A házak zászlai lengedeznek a hosszú asztalok fölött, amelyek egyelőre bár üresek még, de a diákok jól tudhatják már, hogy ez változni fog, nem is olyan sokára. A magasban gyertyák lebegnek. A falon, szobrokon, festményeken körös-körül a piros, kék, sárga és zöld színek girlandjai húzódnak. A tanári asztal fölött az iskola címere díszeleg.

Pontban délután fél 5-kor a terem ajtajai kitárulnak, így engedve utat az ünnepségre érkező, egyenruhába öltözött diákoknak, valamint a tanároknak és a tanoda más dolgozóinak. Bőven van ideje mindenkinek kényelmesen elfoglalni a helyét és kigyönyörködni magát a díszítésben. Az ünnepély 5 órakor veszi kezdetét.

//ehhez a hozzászóláshoz szálazzatok (Válasz erre), vagy a játékra érkezett bármelyikhez! a címzésnél jelöljétek, hogy az Évnyitó ünnepélyen vesztek részt! a játék 2016. október 3-ától tart, ameddig jól esik//

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=649630#post649630][b]Szervezői Mesélő - 2016.12.20. 17:04[/b][/url]

Elérkezett az oly régen várt bál ideje is decemberre. Idén az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezeti útja azt, aki a Nagyteremhez indul és betér a hajnalig vélhetően meg sem álló pörgésbe. Ha valaki idejekorán a fényűzés, a híres "amerikai álom" megszállottja lett, itt minden vágyát kiélve találhat önmagára. Nem kell visszafognod magad, légy bármennyi idős, bármilyen korú vagy helyzetű, szabadjára engedheted magad. A korszak sajátosságait zenében, hangulatban és pompában is megtalálja itt bárki, így erre igazán nem lehet panasz.

Egy télies formába bújtatott, a gyönyörű dekorációt és hangulatot még rejtő kis rögtönzött folyosó vezeti be a vendégeket, majd a függönyök megszűnésével mindenki elé tárul a gyönyörű, tél színeiben is pompázó, azonban teljesen eluralkodott Gatsby hatás. Az első szembetűnő jelenség, amit mindenki kiszúr, az bizonyosan a tanári asztalok helye, ami a legnagyobb, központi pompát kapta, közvetlenül a tánctér mögötti részen. Itt ugyanis az este fénypontjaként a végzősök táncát lehet majd megtekinteni, aztán pedig amíg az ember lába bírja táncolni kifulladásig.

Tollak, fények, csillogás. Az asztalok, a fali és plafondekorációk egyaránt vonzzák az ember szemét, de az elhelyezés itt is mind-mind úgy van alakítva, hogy a tánctérre irányulhasson a figyelem, arra vezesse az ember szemét. Ételek, italok, sütemények és egyéb édességek is várnak mindenkire a nagy, közös vacsorát követően is még! De ami az egyik legfontosabb, ne feledje senki, hogy ő is éppen ennyire éke lehet a teremnek! Fiúk, elő az elegáns viseletet, szerezzetek kalapot is; lányok itt az ideje a vörös rúzsnak és a hajpántoknak, könnyű ruhák, nagy élmények, most bárkit levehetsz majd a lábáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=653403#post653403][b]Várkonyi Zoltán - 2017.01.04. 12:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=654236#post654236][b]Varga Nóra - 2017.01.08. 13:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=655571#post655571][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.01.16. 17:22[/b][/url]

A szőkeség végigsepert az iskola folyosóján és miután két alsóbb évest megfenyegetve kiderítette, hogy az ő életmentője a Nagyteremben tartózkodik feljebb kapcsolt egy kicsit, nehogy lekéssen róla. Ez persze nyilvánvalóan lehetetlen volt, tekintetbe véve Hunter étkezési szokásait, minden esetre most szüksége volt rá.
Minden értelemben.
Arról, hogyan lehetett volna az elmúlt pár hét még ennél is katasztrofálisabb Szofinak igencsak kevés fogalma volt. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellene, most pedig úgy érezte bőven eljött az ideje, hogy egy kicsit más is így érezze... hát ne hogy már totál egyedül szenvedjen!
Valószínűsítette, hogy az ő hőse, Bailey memóriája egy aranyhaléval vetekedhetett, miután a szilvesztert követően még csak véletlenül sem kereste. Szofi még csak véletlenül sem tudta volna megmondani, hogyan keveredtek ők egy társaságba azon az éjjelen, de ő lényegesen kevesebb vakfolttal rendelkezett, mint Hunter, mert néhány pillanattól eltekintve mindenre vissza tudott emlékezni. Többek között sikeresen megismerte Hunter bátyját is, ahogy egyre többen és többen verődtek össze Budapesten.  
Kivágta a Nagyterem ajtaját, ezzel általános felbolydulást keltve az ott étkezők között. Egy rakat kíváncsi fej fordult felé egyszerre és követték le minden egyes mozdulatát, miközben a Levita asztalához igyekezett, cseppet kétségbeesett ábrázattal és határozottan teljesen összezavarodva.
Hunter előtt fékezett és két tenyere hangosan csattant az asztallapon, ahogy felé perdült és áthajolt felette, hogy közvetlenül a férfi szemébe mondhassa a tényeket.
- Hunter, van egy kis gond! Terhes vagyok. -Tudattad a lány a tényeket maximális hangerőn, nehogy véletlenül valaki ne csípje el a mondat legfontosabb részét a hátsó sorokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=658931#post658931][b]Kaisch Ráhel - 2017.02.08. 22:02[/b][/url]

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Kellett ez nekem?
Gyanítom, erre sosem fogom megkapni a választ. Még egyszer végignézek magamon, és sóhajtva konstatálom, hogy valahogy a nagyi is így festhet. Oké, nagy akartam lenni, de nem ennyire. Azért remélem, a kellő hatás meglesz. Nem kevés segítségbe került ez. Ami vigasztal, hogy Kolos is most tervez akcióba lépni, vagyis őszintén ajánlom neki, hogy ne így próbáljon átverni.
Már a nagyterem felé vezető úton körberöhögnek páran, de én mit sem törődve vele, szorongatom kezeim közt azt a rózsafüzért, és teljesen átszellemülve tapasztom tekintetem a padlóra. Hát inkább, mint hogy a rajtam gúnyolódó fejeket kelljen bámulnom, akkor tuti kiborulnék megint, az meg senkinek nem hiányzik.
És igen, beérek a nagyterembe, és igen a várt hatás be is következik. Hirtelen lesz néma csend, én pedig hamar ki is szúrom Mata Harit, aki gondolom felettébb élvezi a látványom. Mivel sem magyarázkodni nincs kedvem, sem a vallatáshoz, tőlem rendhagyó módon azt teszem, ami először eszembe jut. Megfogok egy zsemlét, elemelem a navinés asztaltól, és egyenesen a Mata Harinak öltözött rellonoshoz vágom azt.
- Eretnek - próbálok olyan öreg, rekedtes hangon visítani, de mentségemre legyen mondva, én ezt sose gyakoroltam. A hatás mindenesetre meglesz, az egész terem konkrétan rajtunk röhög, de hát... ez volt a cél, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=659040#post659040][b]Csizmazia Hajna - 2017.02.09. 22:00[/b][/url]