Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=843803#post843803][b]Autumn Rue Danvers - 2022.02.23. 22:08[/b][/url]

Persze, hogy azt mondtam tartsa meg. Szememmel üzentem, hogy be ne merje fejezni a mondatot, és nem is tette. Hogy azért, mert közbevágtam, vagy mert megértette az üzenetem, az nem derült ki. Mindenesetre elmondtam, amiért jöttem. Kicsit nyersen, kevéssé kíméletesen, de legalább nem hazudtoltam meg magamat, ahogy néhány ember szokta, mikor a megfelelési kényszer súlya alatt majd' megroppannak. Egyszer régen rám is hatással voltak ezek. Aztán minden megváltozott. Én is.
Ajkam egy pillanatra ketté vált az új információ hallatán, és azért, mert a szavak úgy jöttek ki a számon, ahogy. Habár én az utóbbi két évben nem ünnepeltem a szülinapomat, pontosan tudtam mennyit jelentett egykor. Talán el is kapta a pillantásom Zalán, talán Herb gyorsabb volt. De ez az egyetlen elharapott mondat képes volt egy pillanatra minden ellenszenvet félresöpörni bennem, és hagyni, hogy a másik teljesen kizárjon a kis beszélgetésükből. Idegesen beharaptam az alsó ajkamat, de csak hamar el is engedtem. Levegőért kaptam, hogy újra felhívjam magamra a figyelmet, de fülemet megütötte az elfúló szó barátok.
Most mi volt a gond? Barátok vagyunk. Talán ahogy mondta, azzal a fura hangsúllyal. Vagy az a belső üresség, ami a szót követte. Nem, a hangsúlyt. Biztosan azzal volt a baj, mert mással nem lehetett.
- Tulajdonképpen mit akarsz elérni ezzel a táblával Herbert? Csinálj magadból hülyét, de miért szekálsz vele másokat, akik úgy sem akarnak részt venni? - kérdeztem, ahogy kezdett megtörni a kis faluk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=843846#post843846][b]Nagy Sándor - 2022.02.26. 16:33[/b][/url]

Fejcsóválva, néhány könyvet a hóna alatt szorongatva idősödő, de még viszonylag fürge lépteit. Már az állásinterjún is mondta két éve, hogy ő nem tanárnak tanult, épp ezért lesz számára kihívás a dolog. Igen ám, de sokat látott szeme bizony erre azért nem számított.
Persze, persze, fiatalság bolondság. Szokták volt mondani, nem igaz? Csakhogy ő hiába próbálja megreformálni itt a dolgokat, hiába indult el nagy lendülettel a tanárrá válás útján, folyton folyvást falakba ütközik. Hol egy aláírandó papír hiányzik, hogy egy példánnyal kevesebb, hol meg azt mondják, ez elfogathatatlan ötlet.
Úgyhogy kicsit csüggedten igazgatta meg fekete talárja úját, ami inkább hasonlított egy hosszú szövetkabáthoz a gombok miatt, de ő így szerette. Még a kalapját is a teremben hagyta, annyira elcsüggedt, hogy idén sem sikerült a zseniális ötleteinek megvalósítása. Pedig ő aztán igazán próbálkozott.
Nagyot sóhajtott, és lehajolt a földre a könyveiért. Valamelyik ebédelni igyekvő kisdiák lökte ki a kezéből őket. Még csak hátra sem pillantott... Sanyi morgott is valamit a gondosan borotvált, nem létező bajsza alatt, majd egy pálcaintéssel magához rendelte a gyereket, hogy egy-két rosszalló szó után az asztalához küldje. Egyébként sem akart túl sok időt elrabolni magától. Vágyott már egy jó forró feketére az ebéd mellé. Ki tudja, mivel lepik majd meg a manók őket. Olykor lejárt hozzájuk csak úgy. Beszélgetni. Kellemes társaság egy hosszú nap után.
- Jó étvágyat, Sándor! - húzta ki a széket kollégája mellett, miközben meglapogatta a vállát köszöntésképpen. Egy hatalmas sóhajjal huppant bele a kényelmes székbe, hogy egy nagy szippantás után magához emelje az éltető feketét. Már nem is emlékezett rá, mikor szokott rá az italra. - Korán végeztél - állapította meg az első korty után, miközben az érkező tanároknak biccentett üdvözlésképp. - Ennyire jók vagy ennyire rosszak voltak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=844131#post844131][b]Keserű Mátyás Flórián - 2022.03.06. 15:54[/b][/url]

Rudi, te kis Bubu
Sokáig nem tudta, mihez kezdjen a tudással, aminek birtokába jutott egy kellemes, házvezetői megbeszélésből kora esti kötetlen bondingba simuló eszmecsere során. A maga részéről teljesen oda és vissza van eridonos kollégája titkos becenevétől, ugyanakkor meg is esküdött rá, hogy nem terjeszti tovább. Ezt - természetesen -, meg nem szegheti, nem is szeretné. De egy ilyen pezsgő, szünet előtti energiákban bővelkedő békésen korai vacsoránál csodálatos ötletként jut eszébe. Még... Még kivár, de kívülről nézve pontosan jól látható, hogy Flórián bizony már állapotot váltott szája sarkába kisfiús mosoly kúszik, s míg levesét gyorsított tempóban kanalazza szájához, a tányér másik oldalán ujjai izgatottan kezdenek dobolni az életlen kés fémesen pattogó pengéjén. Felpillant, mint amikor kisgyerek a játszótéren, mielőtt szájába tömné a homokot, ide-oda tekint.
Nem szép dolog ilyennel piszkálni a másikat, tudja, meg nem szép dolog visszaélni a legilimenciával, ezt is tudja, de nem tervez körbenézni, csupán egy egészen rövidke üzenetet hagyni Rudi fejében, így... Előre is megbocsájtja magának ezt a kis... Kicsapongást. Vannak már abban a viszonyban!
Kivárja, hogy az eridonos házvezető egy újabb kanál levest emeljen szájához, és tudtán kívül ő maga is leköveti mozgását, szintén kanalazva egyet. Amikor aztán szinte tökéletes szinkronban szürcsölik ki a levesüket, szépen besasszézik Rudi elméjébe, hogy egy kedves, mégis harsány - Bubu! - után vissza is vonuljon, a kiváltott hatást figyelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=844151#post844151][b]Farkasházy Rudolf - 2022.03.07. 07:02[/b][/url]

Az este békés, kellemes, így én magam sem érzem, hogy a közeledő támadás...nos, közeledik. Pedig ez a nagy helyzet, olyan szinten ez, hogy azt elmondani se tudom. Dánián elmélkedek, ahogy Nellire pillantok, meg Hege kérdésén, hogy mi lesz vele. Semmi feleltem akkor, de csakugyan semmi volna? El kellene mondanom neki, tudom, de nem tudom, hogy miként. Nyilván arra vágyom, hogy azt mondja, velem jönne, de ilyet még csak nem is remélhetek.
Elhessegetem a gondolatot, és helyébe olyan futó gondolatok jutnak az eszembe, hogy otthon feltétlen nézzem meg Felagund professzor jegyzeteit, amiket a minap adott, vagy éppen, hogy holnap nem jövök, főznöm kell. És akkor, akkor bekövetkezik a nagy betűs ÁRULÁS.
Tekintve, hogy én a leveseket igencsak borsosan szeretem, természetes, hogy az utolsó kanalak egyikén már inkább fekete szemcsehalmok vannak, mintsem tényleges leves, így hát a hang hatására a félrenyelt folyadékból kiváló kis erősségek mind a torkomra tapadnak, és fullasztani kezdenek. Én meg, elvörösödött fejjel köhögök, és érzem, ahogy elképesztő mennyiségű könny tör fel, hogy végigszántson arcomon, melyet Flórián felé fordítok, és mint a halálra ítéltek hörgöm:
- Flóóóriááán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=844229#post844229][b]Szigethy Sándor - 2022.03.09. 13:25[/b][/url]

Azt hiszem, hogy túlságosan belemerülök az önmarcangolásba. Maga a számmisztika egy nem megértett tantárgy vagy Szigethy Sándor nem tudja érdekessé tenni a diákok számára? Az egyik diákom még azt is mondta, hogy az asztrológia utánzata, egyedül ez a tudományág meg sem állná a helyét. Természetesen megvédtem szeretett tárgyamat, de egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy semmibe nézik a diákok, amit tanítok. Már megint túlpörögtem. Szemeimet erősen szorítom össze, majd nyitom fel azon nyomban, hogy a mellettem kihúzott szék cselekvőjére tekintsek. Barátságos görbe kerül megterhelt, kreolszín arcomra, hogy aztán a kívánságra magam elé nézzek, s meglepetten konstatáljam, hogy az étel már elém is került. Észre sem vettem… Érzem, ahogyan a jobb szemem alatt rángani kezd alsószemhéjam.
– Köszönöm – húzom ki magam, majd terítem ölembe az anyagszalvétát. Az étkezésnek szeretem megadni a módját, amikor alkalmam van rá, és nem a csak szárított marhahúson rágódok egyik teremből a másikba sietve. – Ebéd előtt? – mutatok villát tartom kezem mutatóujjával a kávé irányába. Biztosan meghozhatja az étvágyat, de úgy tudom, hogy inkább megmarja a gyomor falát, minthogy segítene az éhségérzeten. Okoskodni persze nem akarok, csak magamban szoktam leginkább. Ösztönös dolog ez, hiszen még első- és másodéves koromban jól megrángattak azért a többiek, hogyha kijavítottam őket, vagy ugye… „okoskodtam”.
Ekkor hallom meg a megjegyzést, majd a hozzá kapcsolódó kérdést. Éppen vágnék egy szeletet a steakbe, ám a mozdulatban megállok, és elkámpicsorodott grimasszal tekintek kollégám melegszívű tekintetébe. – A rossz nem a jó szó – csóválom meg a fejem. – Érdektelenek ezek a kölykök – folytatom karcos baritonomon. – Egyszerűen nem tudom, hogy mihez kezdjek velük…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846073#post846073][b]Romhányi M. Áron - 2022.04.30. 16:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846074#post846074][b]Hayden M. Wilson - 2022.04.30. 17:13[/b][/url]

Úgy nevet, hogy majdnem belefullad az ebédjébe. Egyre szociálisabb, egyre több embert tűr meg maga mellett, így egyre vidámabban telnek a hétköznapok. Már nem menekül haza minden nap végén, már nem az egyetlen és kedvenc elfoglaltsága elvonulni valahová egyedül. Egyre bátrabb, egyre kiegyensúlyozottabb, és ennek mindenki egyre inkább örül. Most épp valami idétlen pletyka felett pusmognak, mint ahogy az ilyen korú lányoknál illendő is.
Egész addig, míg meg nem jelenik felettül egy árnyék, és új barátnője megadóan el nem iszkol. Áron fenyegető jelenléte elég ahhoz, hogy szavak nélkül üldözzön el mindneki mást is, az egész környéken ketten maradnak. Csodálja ezt a megjelenés, hogy valaki a puszta jelenlétével képes ilyen hatást kiváltani másokból. Egy pillabatra elcsendesedik a körülöttük ülő társaság, így most a vörösön a sor, hogy zöldjeivel inspirálóag körülnézzen.
- Mégis miből? - Halk, de határozott szavak, a rellonoson kívül egész biztos nem hallja más. Talán az első szavak, amiket Áronhoz intéz. Tekintetét az asztallapra függeszti, zavartan piszkálja ebédje maradékát. Nem hiányzik ez most neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846075#post846075][b]Romhányi M. Áron - 2022.04.30. 18:37[/b][/url]

B O N G Y O L A most csak te vagy

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846076#post846076][b]Hayden M. Wilson - 2022.04.30. 19:19[/b][/url]

Remélte, hogy sosem jön el ez a nap, hogy ezt a beszélgetést sosem kell lefolytatniuk. Eddig tökéletesen bevált az elkerülő hadművelete, színét sem látta a másiknak, mióta megtörtént kettejük közt az a kis incidens, amiből túl sokra nem emlékszik, csak hogy tett és mondott néhány olyan dolgot, amelyet nagyon de nagyon nem kellett volna. Ostoba volt, és ezen már nem változtathat, de remélte, hogy legalább a következményekkel nem kell majd együtt élnie.
- Én játszom veled? - Olyan őszinte hitetlenkedés és megütközés hallatszik hangjából, hogy egyértelmű, nem csak megjátsza ezt az egészet. Hay egyérteleműen úgy gondolja, hogy akivel játszottak, játszanak, az ő. Mert nyilván semmi nem volt komoly abból, ami kettejük közt eddig történt. Egyetlen röpke pillantásra méltatja Áront, mielőtt pillantásával újra az asztallap erezetét fedezné fel. - Talán akarsz valamit? - nem hülye azért, nyilván pontosan tudja, hogy miből lett elege a másiknak, csak a miértet és az időpontot nem érti igazán. Mire kéne még neki? És miért pont most, ennyi idő után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846095#post846095][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.02. 10:18[/b][/url]

Néhány szó elég, hogy a tekintetem változni kezdjen. A szembogár körül hömpölygő fenyegetés elhalványul, vagy inkább más érzésekkel mosódik össze. Düh és csalódottság járja át a testem, amit Hayden is könnyen kiolvashat a szememből, feltéve, ha az asztal erezetén kívül mondjuk rám is hajlandó nézni. Kifejezetten bosszant a jelenetünk; a helyszín és a mód, de ez sem tartásomból, sem pedig lassú, megfontoltnak ható mozdulataimból nem derül ki. Nyugodtnak, sőt békésnek tűnök, csak az egymásnak nyomódó ajkaim és felületes légzésem árulkodik arról a kínról, amit belülről érzek. Nem tudom elmondani, mi ez. Csak azt tudom, mert ezt élem meg, hogy az őrület határán mozgok minden alkalommal, amikor ezt a lányt látom. Nevet, beszél, láthatóan jól van. És én? Én miért nem vagyok jól?
- Akartam - préselem át az egyetlen szót összeszorított fogaimon, ami hosszúra nyúló fejezeteket képes elmesélni egymaga.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846107#post846107][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.02. 16:24[/b][/url]

- Egy új trófeát a gyűjteménybe? - Tudja, hogy nem kéne ezt mondania. Érzi, hogy komolyan, legalábbis komolyabban kellene vennie ezt az egyetlen szót, és sokkal kevesebb keserűséget adagolnia szavaiba. Mégis, a szavak kicsúsznak száján. Aztán hirtelen jött bűnbánása el is párolog, mert eszébe jut, hogy ezt bizony ketten cseszték el. - És akkor hol voltál eddig? - Mert az egy dolog, hogy Hay visszavonulót fújt. De ha Áron tényleg akart volna valamit, akkor küzdenie kellett volna, nem? Vagy ha nem is küzdenie, de legalább némi erőfeszítést tennie. Vagy ez lenne mindaz, amit képes megtenni az ügyért, hogy ideül és vádaskodik? Róka akkor aztán köszöni szépen, tényleg nem kér belőle. Pedig eleinte pokolian nehéz volt ám. Addiktív volt a másikkal töltött idő, egyre többet és többet akart, és aztán rettentően szenvedett, mikor ki kellett mondania önmagának, hogy nem. Most is, mennyivel egyszerűbb az ebédhez vágni ezeket a szavakat, mint a szemébe nézni. Fél attól, amit látna, és amit elindítana benne egyetlen, röpke, összekapaszkodó tekintet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846110#post846110][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.02. 22:19[/b][/url]

B O N G Y O L A most csak te vagy

Hayden hangja csúnyán elárulja a fájdalmat, amit érez, és amit a megvetés dísztálcáján, költőinek szánt - választ tehát köszöni, de nem szükséges kapnia - kérdésként nyújt át. Trófea. Szóval így érzed magad a közelemben. A lesújtó válasz már a nyelvem hegyén, csőre töltve vár, azonban a tekintetem, amivel felé fordulok, érthetetlen módon megértést és valamiféle együttérzést tükröz.
Szóban viszont nem adom meg neki. Arra nem vagyok hajlandó.
- Lehetnél a helyükben - vetem oda sértett daccal, csak azért is, hogy fájjon, hogy égessen, hogy az igazságot az én számból hallja: a kastélyban terjedő pletykák nem alaptalanok; vannak lányok, akik előtt a szükség órájában kitárul a szobám ajtaja. Arról persze eszem ágában sincs beszélni, hogy akkor is ő jár a fejemben, amikor arctalan testeket ölelek.
- Mióta beszélsz? - kérdezem rekedten, arcomat elfordítva tőle. Nem akarom látni, egyetlen szeplőjét és vörös tincsét sem. Az illatát éreznem is éppen elég. Ajkaimat szorosan egymásba passzírozom, arcizmaim megfeszülnek. Utálom a gondolatot, hogy jobban van, mióta nem képezem a mindennapjai részét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846111#post846111][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.02. 22:40[/b][/url]

Egy röpke, vagy inkább két hosszúra nyúlt pillanat erejéig úgy tűnik, saját nyálában fog megfulladni, ha már más nincs a szájában, amit Áron szavaira félrenyelhetne. Lemarad az együttérző, megértő pillantásról, csak ez a kimondott fél mondat jut el hozzá, ami elég ahhoz, hogy díjnyertes fulladást prezentáljon. Bár arca hajához válik hasonlatossá, szerencsére megússza minden komolyabb gond nélkül, és néhány másodperc elég ahhoz, hogy legalább fizikálisan hellyel-közzel helyre rakja magát. Ezt még jó ideig emészteni fogja.
- Nem emlékszel? Bár egyikőnk sem volt teljesen beszámítható. - Tény, hogy akkor már elég részeg volt ahhoz, hogy elég bátor legyen a beszélgetéshez, de vannak azok a személyek, akikkel már józanul is képes kapcsolatot teremteni. Kevesen, de vannak. - Velük nem... még mindig nem. - Fejével aprót biccent a tömeg felé, csak hogy éreztesse, kikre gondol egészen pontosan. Mindenkire. Leginkább mindenkire. Nem képesen ezen uralkodni, nem tudja eldönteni, hogy holnap regel úgy kel fel, hogy ő lesz a legcserfesebb lány a Navinében. Ha valakiben elkezd bízni, ha valakihez elkezd kötődni, az egészen más. És bármennyire is szeretné, érzelmire sem lehet ráhatással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846118#post846118][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.03. 07:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846119#post846119][b]Hayden M. Wilson - 2022.05.03. 08:11[/b][/url]

A pillantása szinte égeti a bőrét, ennek az ostromnak már nem tud ellenállni. Már-már kényszert érez arra, hogy felé fordítja az arcát, de a mozdulat csak lassan követi az elhatározást. Mert pontosan attól fél, ami bekövetkezik, hogy összekapcsolódó tekintetük hatására megmozdul benne valami. Pillangók a gyomorban, vagy valahogy így fogalmaznak az okosak, Hay meg inkább nyelne rovarirtót, csak megszüntesse ezt odabent. Utálja, hogy saját gondolatai tükörképét látja viszont.
Ha az előbb piros volt az arca, most élénkvörösbe vált, hogy a haragtól, vagy a fokozódó zavartól, az nagyjából eldönthetetlen, még ő maga sem tudja biztosan. Zöldjei elfelhősödek az indulatoktól, legszívesebben felpofozná. - Baszódj meg - morogja, mielőtt valóban megüthetné. Hogy mozdulatait kontrollálja, körmeit tenyerébe mélyeszti, míg meg nem érzi jobbkezében az égető fájdalmat. A fájdalom jó. A fájdalom önuralom. A fájdalom segít. Hogy milyen áron... az már mindegy. Légzése megnyugszik, már nem fújtat, mint egy indulatos macska, tekintetéből is eltűnnek az indulatok, csak épp jobbjában mélyülnek a barázdák. Az legalább begyógyul majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846120#post846120][b]Romhányi M. Áron - 2022.05.03. 08:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846573#post846573][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 13:03[/b][/url]

Elias
- Hogyan mondjam el? Az apasági teszt másnapján
Casually flirting

A déli csúcsforgalomban kivétel nélkül mindig marad körülöttük egy-egy szabad hely Elias nyers kisugárzásának köszönhetően. Egy balról, egy pedig jobbról. Vannak lányok, akik megbámulják őket, de a legtöbben figyelmen kívül hagyják a párost. A királylányról tudja, aki tudja, hogy férjnél van de ez olyan gennyes dolog, amibe senkinek nincs gusztusa belemászni indokolatlanul, meg aztán mindenki azt művel a magánéletével, amit szeretne. Ha Adél felszarvazza a férjét, és Will ezt elviseli, az már kettejükre tartozik.
Halk nevetéssel hajol közelebb a kedvese füléhez, hogy belesuttogjon, diszkréten eltakarva a kezével a száját.
- Biztos vagyok benne, hogy térdre borulna előtted, annyira néz. - Az eridonos asztal felé kalandozik a tekintete egy elsős-másodikosnak kinéző kislány felé, aki vörös fejjel kapja el a tekintetét a párosról, de főleg Eliasról.
- Még mindig nem hajlandóak visszaengedni, vagy a karkötőket levenni. Kezdek szörnyen ráunni erre. - Elmesélte, mi történt Júliával, hát hogyne tette volna? Magyarázattal tartozott, miért költöztették haza, miért vannak vélamágiát elzáró, rúnázott karkötői, amik megrázzák, ha megpróbálja levenni őket. A legutóbbi hírt azonban még nem mesélte el. Ma szeretné, de hogy biztos ne legyen belőle... semmi gond, publikus helyen akarja robbantani a bombát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846576#post846576][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 17:11[/b][/url]

A Nagyterem alap zsibongása nem jut el a tudatomig. Belemerülve olvasom az anatómia könyv sorait, kékjeim zizegnek az ábrázolásokon, az azokhoz fűzött jegyzeteken és mindenen, ami legalább a látszatát kelti annak, hogy elfoglalt vagyok - és legalább mondhatom a vérfarkasomnak, hogy foglalkoztam bármennyit is a szarjával.
Éppen az ajkaimhoz emelt pohár áll meg a levegőben, ahogy először Adélra, majd az eridonosok asztala felé pillantok kissé kiegyenesedve. Vállat vonva kortyolok a vízből, és fordulok a poharat letéve Adél felé.
- Térdelgessen csak - van egy eridonos az életemben, aki így is sokkal több, mint amit elviselni képes lennék normális esetben, és mindez mellé társul Adél a hülyeségeivel, valamint William, aki Adél tartozéka lett. Vagy fordítva. Faszért nem váltak el amúgy még? Kicsit mintha lemaradtam volna.
Megrázom fejemet, fekete tincseim esnek szanaszét, ahogy ismét rá figyelek.
- Túl leszel ezen - nyúlok kezéért, ujjainkat összekulcsolva emelem azt ajkaimhoz és csókolok rá. - Szerintem már nem kell sokáig kibírnod, végül is... elég sok idő eltelt. Már hova akarnak ennél jobban büntetni? Felesleges - csóválom meg fejemet. Ráadásul haszontalan, mert ha valóban megtette volna, megteszi megint, de mivel nem tette meg, még inkább semmi értelme. Fú, baszdmeg, milyen összetett gondolatok.
- Fejezd már be. Pihenni sem lehet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846577#post846577][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 18:29[/b][/url]

Kuncogva megrázza a fejét, hogy csak úgy lengedeznek az enyhén göndörített, barna fürtjei. Az iskolában még mindig nem hirdeti, hogy negyedvéla, főleg, hogy a bűverejét elzárták egy időre most.
- Gondolom, sosem próbált senki aranyvétű büntetést kiszabni rád. - Nevetés és keserű cinizmus csillan a szemében, utóbbi nem Jeremynek, hanem a helyzetnek címezve. Ettől függetlenül élvezettel követi az ujjai útját a kedvese ajkaihoz. Mindig imádja, ha kényeztetik, akár egy királynőt.- Ha akarják, még évekig hordanom kell. - Végigfuttatja a mutatóujját a pohara szájának peremén, mélázó tekintettel.
- Mondd csak - Hirtelen lendülettel fordul Jeremyhez. - tudnom kellene valamiről? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846578#post846578][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 18:46[/b][/url]

- Az undorítóan nyálas szavaidtól hánynom kell.
Akkor próbáld meg visszafogni magad, mert ha valakinek a bementi oldalon jön ki bármi is, biztosan elhányom magam én is. Nincs annál undorítóbb, úgyhogy szedd össze magad és hagyd, hogy csináljam a dolgom.
Lezseren vonom meg vállaimat. - Néha kaptam verést az árvaházban. Az számít? - hüvelykujjam simít végig bőrén, kezeinket engedem magunk közé, ahogy fejemet ingatva hallgatom. Ezt a pesszimizmust.
- Ha nem teszel ellene, akkor lehetséges. Győzd meg őket, hogy nem kell - az időközben becsukott könyvet húzom magam elé ismét, az ujjamnál nyitom ki újra és kezdem el böngészni a sorokat, mert befejezettnek tekintem a beszélgetést. Sokkal többet beszéltünk már erről amúgy is, mint kellene és indokolt lenne. Energiavámpír.
Fejemet fordítom felé lassan a kérdésre. Pislogok párat, majd nevetek fel hangosan. Szusszanva csukom be rendesen a könyvet és fordulok felé teljes testemmel, lábamat dobom át a padon, hogy szemben legyek vele.
- Úgysem úszom meg, ha azt mondom, hogy nem, úgyhogy... mit kellene elmondanom?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846579#post846579][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 18:56[/b][/url]

Nagyon har maguk mögött hagyják a szokott kis köreiket. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy rákérdezzen az elefántra a szobában. Azóta sejti, hogy van egy harmadik is a képben, hogy néhányszor még elment Jeremy lakására, és nem lehetett nem észrevenni, hogy még valaki él ott vele egy ideje. Zavarta, borzasztóan elkezdte fúrni az oldalát, de a kiderült hazugságok talán jobban elvonták a figyelmét. Megingott a bizalma abban, akit elkezdett szeretni, és ez egy időre teljesen összezavarta.
Valahol összefacsarodik a lelke a nevetős, számára oly' kedves arc látványától- túl könnyed a hangvétel, szemernyi szégyen vagy megbánás sincs benne. Mondjuk az övében is kevés zavar volt, mikor Jeremy rajtakapta őt Willel, meztelenül, fényes nappal.
- Mióta van veled? - Mosolyt varázsol az arcára. Az évek és a rutin megedzette, hogy ha fáj is, a legszebb szalonmosolyával kezelje ezeket a helyzeteket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846580#post846580][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 19:02[/b][/url]

Most a kutyára gondol vajon? Mióta? Hát édesem, sokkal régebb óta, mint azt bármi is indokolná, mert már most a hajamat tépem tőle, amikor csak meglátom. Főleg, ha könyörögnöm kell neki, hogy takarodjon be a fürdőbe, mert olyan redvásan, ahogy hazajár, biztosan nem fekszik le a földre. Nem, még a földre sem, nagyon jól látod.
- Ha jól értem, akkor most számon kéred rajtam Narit - vigyorodom el szélesen. Lassan dőlök hátra, magam mögött támaszkodom meg mindkét kezemmel a padon. Mint Adél mondta: tökéletesen elférünk mindig, mindegy hol ülünk. Köszönjük meg az elbűvölő kisugárzásomnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846582#post846582][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 19:23[/b][/url]

- Inkább csak felzárkózom információk terén. Nem érdekelheti a szeretőd a másik nő kiléte? - Most már ő is teljesen Elias felé fordul, egyenes gerinccel, babamosollyal, tökéletes külsővel... és némi féltékenységgel a szemében. Szóval Nari a neve. A rohadt kis ribanc... Vajon mióta teszi szét a lábát Jeremynek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846583#post846583][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 19:53[/b][/url]

- Tévedsz. A jelenlegi felállásban én vagyok a szerető és nem te - billen oldalasan fejem, a mosolyom visszafogottabb lesz akaratom ellenére. Féltékeny.
- Miafasz?! Tudja, hogy ő a házas?!
Persze. De, amit egy hercegnőnek lehet, az az alja pórnépnek még csak a gondolataiban sem fogalmazódhat meg. Ezt nevezem én fair játszmának. Számon van kérve rajtam a vérfarkas, aki egy váratlan pillanatban tört rá az életemre és akit bármelyik elborultabb pillanatomban kérdés nélkül ölnék meg, ő meg dugatja magát a férjével. Mert házas baszdmeg.
Egyik kezem mozdul, tarkómon dörzsölök egyet, ahogy halkan felnevetek. - Beszéljünk arról, hogy te vagy a házas, mégis melletted vagyok. Egyáltalán mi is van köztünk? Szeretsz vagy csak éppen jól jön a farkamon pörögni, mikor Krise rád sem néz, mert éppen a megsértett herceget játssza? Viseljem el, hogy mellette vagy, de nekem még egy kibaszott lakótársam sem lehet? - kapom el tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846584#post846584][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 20:05[/b][/url]

Végül Jeremy csak eléri, hogy leolvadjon az arcáról a mosoly, átforduljon távolságtartó közömbösségbe. A nyolc hónapnyi viszonyuk alatt csak a legelején mutatott ilyen reakciót. Mielőtt Elias a konyhapultján a magáévá nem tette a kétségbeesett, akkor még nagyon is terhes lányt.
- Szeretlek. - Valószínűleg sosem mondta még Jeremy szemébe ezt, inkább éreztetni igyekezett az inkább lángokkal, semmint bársonyos parázzsal átitatott kapcsolatuk során. Szereti ezt a nyers, sokszor undok, megközelíthetetlen, mégis vele gyengéd, már-már gentleman férfit, aki az ágyban képes megalázni, akárcsak a férje tette ez előtt. Mégis...
- Éppen ezért ideje befejeznünk a viszonyunkat, Jeremy. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846585#post846585][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 20:13[/b][/url]

- He?
Kussolj el még az elején, gondolkodnom kell. Szeret. Kimondta, hogy szeret. Gusztustalan ez a szó, semmit nem vált ki belőlem az elégedettségen kívül. Az ujjam köré van csavarva, és ennél...
- He?
Most az egyszer egyetértek veled. Az eddig is hamis mosoly telibe leolvad arcomról, értetlen nézem arcát, hátha valami minimális jelet találok arra, hogy viccel. Hogy a tökömbe jutott arra a következtetésre, hogy szeret, ezért el kell hagynia? Ez elmebeteg? Nem lenne csoda, amúgy is ingatag, de hogy ilyen hamar elérkezett volna.
- Te miről beszélsz? Most mondtad, hogy szeretsz - nevetek fel zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846586#post846586][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 20:20[/b][/url]

Tisztában van a szavai logikátlanságával a teljes kontextus hiányában. Mégis, ha egyből kimondja, azt remélte, könnyebb lesz folytatni. Aztán mégsem jönnek olyan ütemben a szavak, ahogy szeretné. Lassan éa göcsörtösen kapaszkodik fel minden hang a torkán.
- Megváltoztak a körülmények, Jeremy. - Az arckifejezése szinte fájdalmasba fordul át lassacskán. Egy kisebb szünetet követően folytatja:
- Terhes vagyok. És tegnap óta száz százalék, hogy Willé a baba. Innentől a gyerekem az első. Sajnálom. - Szonja óta kialakult benne ez a nagyon erős tudat: ha választania kell a gyereke és a szerelme között, amellett teszi le a voksát, aki tovább marad vele. Egy kisbaba egy gyermek szeretete, bálványozása alsó hangon évekre biztosítja, hogy ne legyen magányos többé. Elias innentől második helyre szorult vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846587#post846587][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 20:27[/b][/url]

- Mi van?! - csattanok fel elfelejtve a tényt, hogy az iskola Nagytermében ülünk. - Felcsináltattad magad és inkább a fattyadat választod, mint engem?! - dőlök előre, ujjaim szorulnak ökölbe, levegőt elfelejtek venni. Tekintetem hidegen csillan meg, és pontosan érzem, hogy a düh és a sötétség egyszerre jön. Az iskolában vagyok - tudatosítanom kell magamban a tényt, különben olyat teszek, amit nem kellene.
- Mester meg fogja tudni és elveszted.
Hirtelen kapok levegő után. Tüdőm sípolva fogadja a hirtelen hatalmas mennyiséget, mellkasomnál szorítom össze pólóm anyagát. Fejemet hajtom előre, így fekete tincseim esnek homlokomba. Nem veszthetem el Mestert. Nem egy ilyen miatt.
- Krise-é a gyerek - morgom magam elé. - És inkább megtartod tőle, mintsem... - felciccenve hagyom abba a mondatot és fordulok el tőle.
- Hülye picsa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846588#post846588][b]Adele Nadia Krise - 2022.05.19. 20:51[/b][/url]

Tudja, hogy megannyi szempár szegeződik éppen rájuk. Azt is tudja, hogy ennek nagyon könnyen híre mehet akár ma estére. Lehet, nem a nagyterem volt a legjobb választás, de Jeremy impulzív természete miatt nem merte a baba kapcsán megkockáztatni, hogy négyszemközt mondja el.
Mégis, ahogy a szerelme tárgya gyakorlatilag előbb gerjedő ingerültséggel csattan fel, majd összeroskad, megmozdul benne a bűntudat. Négyszemközt kellett volna. Talán nrm bántott volna.
- A gyerekem semmilyen szempontból nem lesz fattyú. Az apja... vállalja érte a felelősséget. Részt akar venni az életében. - Monoton hangon sorolja fel a részleteket, amiket már az este kigondolt magában. Mit lehet ilyenkor mondani? Nehéz értelmesen reagálni egy lehetetlen helyzetben. El akart válni, valamikor, aztán Will is a szívéhez nőtt, de Jeremy még jobban berágta magát oda. Képtelen helyzetbe sodorta önmagát, és ezt nem kenhette másra, csak ő a felelős a jelenleg előtte görnyedő alak szenvedéséért.
-... gyereket akartál volna tőlem? - Csendesen beszél, szinte együttérzőn. Nem ismeri Elias valódi gondolatait, és ez így van jól.
- És aztán? Hova költöztünk volna? Mi védte volna meg őt a... hátszeledtől? Jeremy... Szerettem volna, ha ez működik kettőnk között, de nem fog. Te teljesen más szabályok szerint élsz, én viszont a határmezsgyén akarok maradni, fél lábbal az aranyvérűek világában, másfelől a magam útját járni. És ebben Will lesz a partnerem, aki ugyanúgy lavírozik a kettő között. A gyerekünknek kell a biztos háttér, nem cserélhetem le a bizonytalanra. - Nincs a hangjában vád, csak a végiggondolt tények. Azt nem teszi hozzá, hogy erre a racionalitásra félig Will ébresztette rá: Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is. Ő tényleg gyerek, de Will nem. Ő lesz a garancia rá, hogy a babája vele marad, és a családja, vagy Madlen nem teszi majd rá a kezét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=846589#post846589][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.05.19. 21:06[/b][/url]

Tehát a fattyút választja helyettem. Ennyi hónap kínszenvedés mellette és mindezt azért, hogy semmit nem érjek el vele. Még azt is képes voltam elviselni, hogy az a fasz széttört a koponyámon egy üveget, majd megmérgezte Adélt, hogy rám se tudjon nézni hetekig. Lábam áll neki gyorsan fel s le mozogni, ahogy keserűen és halkan nevetek fel.
- Hogyne. Vállalja érte - ismétlem meg a szavakat inkább magamnak. Hátha így egyszerűbb felfognom, de nagyon úgy néz ki, hogy felsülök. Krise akarja a gyereket. Ki nem állhatja Adélt, erre komolyan fel akarnak nevelni egy kölyköt?
A kérdésre kerekednek ki a szemeim, fejemet kapom fel. Nem pillantok el róla, amíg be nem fejezi, sőt még utána is képtelen vagyok. Szemeim elé húzom tenyerem, ahogy kitör belőlem a röhögés.
- Te mégis mit hiszel rólam? - szegezem neki a kérdést. - Mit kellene bizonyítanom? Hogy van pénzem? Van. Adok, vidd, szarok rá, azt csinálsz vele, amit akarsz. Oda költözöl belőle, ahova akarsz - hogy jutottunk el idáig? - Tőlem félted, amikor egy feltételes szabadlábon lévő mágus a férjed? Nem hiszem el, hogy mindezek mellett van még pofád ezt felhozni - ingatom meg fejemet, ahogy felkelek, a padot átlépve állok meg mellette. - Értettem, Mrs. Krise - fordulok felé, kezemet lezseren teszem hasamhoz, ahogy meghajolok, és mosolyodom el, mikor megszólalok. - Csak ne érjen meglepetés.