31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 85 86 87 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 454
Írta: 2020. január 25. 03:44 | Link


Gyanakvóan ráncolom össze a szemöldökömet, ahogy vállammal a hideg falnak dőlve hallgatni kezdem a magyarázkodását. Nagyon sajnálnám, ha neki is meggyűlne a baja a zöldekkel, úgy látszik számos diák mindennapjait megkeseríti az az átkozott ház, és hiába távolodtunk el egy kicsit egymástól Karolával, nekem ugyanolyan fontos maradt a biztonsága, függetlenül a viselkedésétől. Ha megvédeni nem is tudom, vigasztalni még jó vagyok szerintem. Látom rajta, hogy megérintette a helyzetem, végtelennek tűnő hetek után végre élvezem a figyelmét, na meg hogy fontos vagyok neki. Az aggodalma most nagyon jólesik, mert egy kicsit kevésbé érzem magam egyedül a problémáimmal. Főleg amiért egy hozzám közel állóval is megoszthatom, akinek nagyon kíváncsi vagyok a meglátásaira. Helyén van az esze, csakúgy mint a szíve. Ezt annak ellenére is így gondoltam, hogy kicsit felkaptam miatta a vizet. Már-már vallatónak hathat azonban, ahogy az ő testbeszédét felvéve én is összefonom magam előtt a karjaimat. A sóhajtásával azonban csak jobban felcsigáz, nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly lenne a helyzet.
- Csak nyugodtan. Tudod, hogy köztünk marad - mosolyodom el bátorítólag, ahogy legyintek egyet a kézfejemmel, még mielőtt bármi érdemlegeset mondana. Maximálisan a diszkréciómat élvezi, nyugodtan megnyílhat előttem, ahogy én is teszem. Azt hiszem jobb lesz csiszolnunk a kommunikációnkon a jövőben. Korábban igaz, hogy sokat beszéltünk már magunkról, illetve a családi helyzetünkről, de úgy látszik naprakészebbnek kell tartanunk a híreket, ha nem akarunk konfliktust egymással. Mert talán az volt a gond legutóbb, hogy sokáig inkább magamban őrlődtem, egyre inkább elzárkózva előle. Attól tartottam, hogy őt ez nem fogja érdekelni, és inkább megtartottam az érzéseimet, viszont így csak még nagyobb kárt okoztam később. Lehet, hogy megéri mindent elmondani neki, ha amúgy is majdhogynem napi szinten találkozunk, akkor is ha szerintem felesleges és unalmas információról van szó.
Észreveheti rajtam, ahogy a története alatt többször is elkerekedik a szemem. Nagyokat pislogok, olykor hátrahőkölök, máskor zavartan sütöm le a szemeimet a padlóra. Az idegességtől ökölbe szorulnak a kezeim, ahogy magamat kezdem el hibáztatni mindenért. Még nem kérdeztem meg tőle, hogy mégis miért csinálta ezt. Valószínűleg azért, mert ezidáig nem voltam felkészülve az esetleges válaszára. Na jó, most sem vagyok teljesen, de a kíváncsiság úrrá lesz rajtam. Szóval lehetséges, hogy miattam itta le magát? Nem tudnám magamnak megbocsátani, ha a gyávaságom miatt baja esne. Belegondolok, hogy mennyivel nagyobb biztonságban lett volna velem. Talán nem került volna sor sem a lerészegedésére, sem a fiú zaklatására. Nagyon megérint a történet, a csattanóig pedig feszülten figyelek, hiszen lélekben már a legrosszabbra számítok. De aztán szerencsére megtudom, hogy Márk valóban nagyon jó fej volt. Kicsit sajnálom, hogy az elején túlreagáltam a megalakulásukat. Ha ő nincs, akkor el se merem képzelni, hogy hogyan végződhetett volna az az este. Őszintén sajnálom Karolát, nagyon rossz nézni, ahogy mintha szégyellné magát. Elhiszem, hogy nehéz erről beszélnie, és hogy mások ezért kinevetnék, naiv kislánynak tartanák. De azt hiszem hasonlóan tapasztalatlan lennék ezekben az ő helyében, egyáltalán nem hibáztatom. Nagyon csinos lánynak gondolom, sajnos érthető, hogy ilyen-olyan módon megtalálják.
- Te jó ég! Ez nagyon durván is végződhetett volna... Jelentened kellene valakinek - javaslom indulatosan. - Nem te tehetsz róla, hogy megtalált, sajnos ilyenek ezek a rendezvények, aztán majd elfelejtik. Márk viszont tényleg rendes volt. De mondd csak - lépek egy kicsit közelebb hozzá, és az eddigieknél is halkabban folytatom. - Miért kezdtél el iszogatni? Ugye nem rám haragudtál meg?
Félve, már-már remegő hangon teszem fel neki a kérdést, még az ajkaimat is elharapom az aggodalomtól. Karola okos lány, tudja a határait. Belőle nem nézném ki, hogy ilyen felelőtlenségre vetemedjen, kellett legyen valamilyen kiváltó oka a cselekedetének.
- Az! - vigyorodom el elégedetten, amikor lebunkózza a bátyámat. Ha hallaná, most biztos nagyon bosszantaná ez a kijelentés, legfeljebb jót csuklik otthon, hogy emlegetjük. Tudom, hogy ő a hunyó ebben, de amikor napokig bánt vele, akkor nehéz tartanom magam. Ha pedig beárulom, gyáva leszek. Ördögi kör ez. - Jó, megpróbálom. Csak annyira fáj a reakciójuk... Tudod eddig én voltam otthon a jó fiú, és most úgy érzem, mintha valami baj lenne velem, és szégyellnének. Olyat is mondtak már, hogy bárcsak normális maradtam volna, mert akkor nem forgatom fel a mindennapjaikat. Nehéz, hogy velük nem oszthatom meg úgy a varázsvilágban történteket. Viszont én is abban bízom, hogy idővel valahogy elfogadják, talán még apa is szembenéz a tényekkel - sóhajtok fel, majd elnevetem magam Karola fenyegetésén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 451
Összes hsz: 834
Írta: 2020. február 2. 12:58 | Link

Benibubu

Mivel Beni nagyon fontos személy volt számomra a kastélyban, akinek sokat adtam a véleményére, így ő volt az egyik olyan ember is, akinek a megrovásától tartottam a leginkább. Féltem attól, hogy a történtek miatt elítél, vagy azt követően majd máshogyan néz rám, éppen ezért volt nekem olyan nehéz a bálról mesélni neki. Már az italozást is rettentően szégyelltem előtte, de arról fogalmam sem volt, hogy mit szól majd, ha megtudja, más dolgok is történtek még. Nem akartam, hogy rosszat feltételezzen rólam, így egy kicsit dilemmáztam is, mielőtt belekezdtem, azután pedig folyamatosan figyeltem a srác reakcióját. Nehéz volt úgy mesélnem, hogy közben láttam a reakcióit, így a végén zavartan fogtam meg a fejemet, miközben Beni tekintetébe fúrtam a pillantásomat.
- De ne gondolj rólam rosszat kérlek, mert nem én akartam ezt, ez csak így...alakult - sóhajtottam, a fiún azonban a döbbenet mellett látszott némi aggodalom is, s talán volt benne egy kis felháborodás is a rellonost érintően.
- Igen, én is azt hiszem és így utólag már nagyon szégyellem azt, hogy ennyire kis hülye ostoba voltam. Tudod, te is mindig jössz az új könyvekkel, és még egyszer sem akartál...érted, semmi rosszat. Szóval még csak feltételezni sem mertem volna, hogy az a srác egész mást szeretne. - ezzel nagyjából azt is bevallottam Benett előtt, hogy valóban nagyon tapasztalatlan vagyok, naiv és ostoba, akit akár könnyedén vezethetett volna az orránál fogva az a fiú.
- De jelenteni nem merem - erre azonnal megráztam a fejemet. - Ha jelenteném, azzal bajba sodornám magamat is, mert akkor kiderülne az, hogy alkoholos italt fogyasztottam, bajba sodornám vele Márkot is, aki a pultban mellém volt beosztva, de még a DÖK elnök is veszélybe kerülne, aki ezért az egész partiért felelősséget vállalt. Így nem tehetem - még a fejemet is megráztam, hogy ezzel is azt sulykoljam Benibe, hogy felejtse is el ennek a lehetőségét.  
- Igen, ő egész rendes srác.. - nem folytattam tovább, csak lehajtottam a fejemet, mert vele kapcsolatban még mindig ezernyi gondolat kavargott bennem. Csak akkor emeltem fel újra a fejemet, amikor Benett közelebb lépett hozzám. A kérdése nagyon váratlanul ért, s azt hiszem, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit is válaszolhatnék.
- Én nem...nem tudom Beni. Az elején én tényleg csak kíváncsiságból kóstoltam meg azt az italt, de aztán visszatért Márk a pultba, és eléggé úgy tűnt, hogy nem is akar velem beszélni. És akkor még te sem jöttél oda hozzám, ami miatt nagyon szomorú voltam. Szóval talán részben ez is benne volt, rossz kedvem volt nagyon - vallottam be a fiúnak, s ahogy magam is elgondolkodtam, rájöttem, hogy bizony sok minden közrejátszott, így nem csak egy ember volt az oka annak, hogy pocsékul éreztem magam.
- De akkor nem tudtam ezeket a dolgokat, amiket ma meséltél el, szóval felejtsük el, tényleg - sietve tettem hozzá, hogy Beninek véletlenül se legyen bűntudata. Már szinte bántam is, hogy úgy letámadtam őt, a családja miatt pedig szörnyen sajnáltam a srácot.
El sem akartam hinni, hogyan lehet neki ennyire bunkó testvére, ezen ki is akadtam, s azonnal hangot is adtam a véleményemnek. Annak az idősebb Ivanichnak tényleg az volt a nagy szerencséje, hogy jó távol ücsörgött Bagolykőtől, mert egész biztos, hogy velem gyűlne meg a baja, ha Benit bántaná.
- De nincs veled semmi baj Beni, és te így vagy normális és kerek egész - miközben beszéltem hozzá, tenyereimmel megfogtam a karjait, hogy ezzel is jelezzem felé a mondandóm lényegét.
- Gyere már ide te, én így szeretlek, ahogy vagy! - nevetve öleltem magamhoz a srácot, s ha nem bánta, egy kicsit még összeborzoltam a haját is.
- Egyébként...mikor mész majd haza? Szívesen elkísérnélek, ha kell, az egész családoddal elbeszélgetek, hogy végre észhez térjenek - a segítségemet mindenképp fel akartam ajánlani Benettnek, mert úgy éreztem, hogy valakinek észhez kell térítenie azt a famíliát, bennem meg meg volt a tettvágy, s nem féltem volna kioktatni őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 5. 18:07 | Link

Bucika
Ruha

Pilláim félárbócra eresztve hallgatom a mellettem ülő lányok csacsogását arról, hogy milyen helyes fiúk vannak itt, és hogy ha igazán jó pasit keresek, akkor valami Tristan a rellonból nagyon jó választás, főleg a fenekén akad meg az emberek szeme és gondolat, hogy aztán nyálcsorgatva, meg aki még jó pasi az valami Zétény, szintén onnan, de ne kezdjek Kai-jal, mert az nagyon rossz választás, és összetör majd. Bájosnak is mondhatám, hogy feltételezik, engem egyből a pasik kezdenek el érdekelni, és meg is sértődhetnék, mert azt feltételezik, hogy nem vagyok elég erős, hogy túléljek valami rosszarcú rellonost. Ugyan kérlek, de azért ezt a Tristant megjegyzem magamnak, ha már éppen nem tudok mihez kezdeni, és egy jó férfi fenékre verném a nyálam.
Három dologban vagyok egészen biztos: Van az a helyzet, amikor vajazókéssel is fel lehet vágni az ereinket; ki tudom kapcsolni úgy az agyam, hogy más ereit ne akarjam felvágni; nem én vagyok az egyetlen farkas a teremben. Ez az utolsó pedig szabályosan izgatja a fantáziám, olyannyira, hogy már-már idült képpel nézem, ahogy a "rajongóim" a fiúkat ecsetelik. Szóva kerül egy másik Farkas, csak ő Bárány, és valljuk be, nekem ez egy kicsit mulatságos, így a mosolyomban egy kis őszinteség is jelen van, végül aztán, hogy elhallgattassam őket, előre mutatok.
- Engem ő érdekel.
Na és akkor mindent, amit csak lehet, másfél percben egy levegővétellel, három lány előadásában megtudok Helvey Beliánról. Leginkább azt, hogy olyan kis magának való, pedig cuki. Értitek ugye? A férfi halála, a cuki jelző. Itt amúgy mindenki cuki, és esküszöm, ha még egy kis időt eltöltök itt, még hányni is cukorkát fogok. Illőn bocsánatot kérek hát, mert megneveltek a kamu szentéletű szüleim, és határozott léptekkel elsétálok a kékek asztala felé, hogy aztán nem zavartatva magam, leüljek a fiúval szembe. Páran arrébb is húzódnak, és én addig nézem őt, míg csak rám nem emeli a tekintetét. Jobb szám széle mosolyra húzódik, és pislogás nélkül nézek a szemébe.
- Tudod mit csinálunk most, Belián?
A hangom kedves, megnyugtató, olyan, amilyen csak a kivételes emberekkel. Amúgy ripacs vagyok, egy szörnyű nagy képmutatás és móka. Semmi több, és ezt pontosan tudom is. Bal ajkam is feljebb zizzen kicsit, már-már cicamosolyom van, de a tekintetét nem eresztem.
- Farkasszemet nézünk.
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. február 5. 19:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4073
Írta: 2020. február 5. 22:28 | Link

.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.


Teljes nyugalommal ül le az asztalhoz, hogy ő most úgy teletömi magát, mint soha máskor. Ez persze nem igaz, de tagadhatatlan, néha megesik, hogy nem a saját, vagy a pizzázó kosztját fogyasztja, hanem enged az iskolai menza varázsának. Nem, nem ugyan az persze, itt nem áll a vastag karú, mégis már bőrlifegős Rózsika néni egy pult mögött és faarccal adagol, hanem itt huss és már minden ott is van. De, már nem veri le a tökleves kancsót meglepettségében és ezzel vált ki osztatlan röhögést. Az első alkalmak félelmetesek, a többi már kész megszokás.
Nincs szokott helye így mindig potyázik, ahol épp akad, de most már tudja, melyik az ő háza asztala. Ha nem figyel, random választ egyet, eddig még senki nem zavarta el, nem sok alkalom akadt, reggelente pedig, ha épp bent maradt éjszaka korzózni, az a kis reggeli egyik álmos, még be-begyógyult szemnek sem zavaró. Most viszont asztalt is talált és társaságot, noha nem épp a pletykasarkot, mert azt kikerülte, nem a susmorgós fajta, így inkább hallgatja a lelkes beszédet arról, hogy nemsokára kezdődik a meccsidény és hogy milyen csapatok vannak. Mintha amúgy értene hozzá. Kimondani nem tudja egyelőre a játék nevét, magában próbálgatja két rágás között, de mindenre olyan lelkesen bólogat, mintha a fogó neki nem szerszám lenne vagy épp fogócskás játékban az elkapóember, vagy a gurkó-t értené, hogy épp miért vigye le az ellenfél fejét a meccsen. Erre kicsit rosszallóan csóválja a fejét, mert ilyet elvileg nem szabad, de amaz nem foglalkozik vele. Kinyúl hát, hogy még egy szelet húst szerezzen és már harap is belé, egyelőre csend áll be. Legalább illedelmes és teli szájjal nem beszél. De továbbra sem zavarja, had mondja, talán még tényleg ki is megy megnézni, miféle őrület ez, hogy ennyire pörög rajta. Azt már vágja, hogy ez olyan a sulinak, mint az ország mugli felének a foci.
Szerencsére nem veszi észre az ujjal mutogatást sem, mert érdekes fejet vágna, így inkább marad a tányér látványa. Elnyammog, italért nyúl, amikor mozdul valami a látómezejében és közeledik. Nem reagál rá, mivel itt felállnak és kimennek az emberek, megszokott dolog, még ha a tömeg nem a kedvence. De az alak levágja magát szembe vele, és a második falat után szinte megérzi az égető tekintetet, amely mindjárt lyukat is éget belé. A villát leengedve, ráérősen rágva emeli fel a fejét és amint elkapja a tekintetet már meg is szólal. Neve hallatán ráncolódik a homloka, de persze, persze, mindenki hall ezt-azt. Prefektus is, könnyű úgy. Vagy valami olyasmi.
- Hogy mit? - mivel lenyelte ami a szájában volt, így már meg is tud szólalni. Oké, ez amúgy is hülye játék, túl sokat pislog, mintha már kényszeres lenne, de meg amúgy is. Ki és miért? De valamiért, egyelőre akaratlan állja a pillantást – nem, véletlen sem azért, mert kimeredt szemekkel nézi az arcot. Tuti, hogy látta valahol, realizálja, de ha most megverik sem tudná megmondani, hol. Ebben biztos.
- Ööö... oké, fura szokás, de azért, már ha nem sértelek meg, meg ilyenek, szóval... Ki is vagy te? Mármint, ha már kihívóm van... - mert nem esik ám le az a poén, nem-nem, annyira ártatlan kis mókának hiszi. Mert mindenbe és mindenre a „jót” feltételezi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ivanich R. Benett
Diák Levita (H), DÖK tag, Színjátszó vezető, Negyedikes diák


still alive
offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 454
Írta: 2020. február 7. 14:37 | Link


Megszánom őt, amilyen ártatlanul próbálja magát kimagyarázni előttem. Finoman megvonom a vállamat, majd arcomra halvány mosoly kúszik. Nem gondoltam volna, hogy ekkora kalamajkába keveredik, hiszen egy felelősségteljes, érett lánynak ismertem meg. Lehet, hogy a családja miatt egyszerűen túl nagy a nyomás rajta. Mindenki másképp éli meg, ha valami nincs rendben otthon. A bál jó alkalom volt mindenki számára, hogy egy kicsit kieressze a gőzt. Mégis, úgy tűnik csak én vagyok olyan nyomi, hogy megtartóztassam magam. A többiek úgy vannak vele, hogy fiatalok, ki akarják használni ezt az időszakot, és tudnak lazítani. Én meg úgy érzem magam, mintha folyamatosan be lennék feszülve valami miatt. Most olyan, mintha ebben teljesen egyedül hagyott volna. Viszont nem hagyhatom, hogy máskor felügyelet nélkül maradjon, mert ezek szerint be tud sokallni, vagy mi a szösz. Szörnyű, hogy egy iskolai buliban sem tudhatja magát biztonságban. Ez nem egy belvárosi diszkó, ahol ez a fajta nyomulás előfordulhatna. Mi lesz a következő, taperolni is fogják?
- Jó, nyugi - intek neki csendesen, hogy felhagyhat a mentegetőzéssel. Nincs értelme. Ha valaki miatt bizalmatlan vagyok, az Márk személye, de vele is sikerült eloszlatni a kételyeim zömét. Késő már ujjal mutogatni ebben bárkire is, ami történt, megtörtént. Muszáj, hogy továbblépjünk, és legszívesebben valamennyien elfelejtenénk a kínos pillanatokat. Nekem például a bál lezárása sikerült botrányosan felkavaróra. Mit meg nem adnék, hogy ne emlékezzek arra a húsz percre, kezdve a nyilvános megaláztatásomtól, amit a balul sikerült táncmozdulatom indított el.
- Hát ja, van itt pár seggfej - forgatom meg a szemeimet rosszallóan, a fejemet csóválva, majd biztos ami biztos, azért körülnézek magunk mögött, nehogy valaki meghallja és magára vegye. Itt a falnak is füle van. Félek, hogy a varázslóújság sem kímél meg a hírnévtől. - Hm, mondasz valamit. De muszáj lépned, ha nem állnak le vele... Én csak jót akarok - tárom szét a karjaimat előtte aggódóan. Értem az álláspontját, de nem nyugtat meg teljesen. Bármikor rászállhatnak, ahogy az iménti beszólogatás is mutatja. Nem tudom őt megvédeni, így más megoldáson kell törnöm a fejem.
Kissé előre nyújtom a nyakam, mikor Márk kerül szóba, mintha még mondani akarna valamit vele kapcsolatban. Kérdően nézek rá, de aztán betudom a szégyenérzetének, hogy csendben marad. Biztosan csak felidézi magában a jelenetet, gondolom nem valami büszke az állapotára, ahogy szegény srácnak látnia kellett őt.
- Ó, basszus... annyira sajnálom. Már azt hittem, hogy a te családoddal is van valami gáz. Légyszi ne az alkoholba menekülj, ha baj van - mosolyodom el kedvesen, kezemet a vállára helyezve. Nagyon bűntudatom van, hogy én is tehetek erről az egészről, ezt láthatja is rajtam. Szomorúan bólogatok a javaslatára, a felejtés most a helyes döntés. Lesütött szemekkel hallgatom, amit bátorítólag próbál mondani, még a kezeit is megszorítom. Nem érdekel, hogy ki mit gondol erről, jólesik a támogatása. Előtte már merek valamennyire őszinte lenni anélkül, hogy szégyellném az érzéseimet. Egyre több embertől hallom, hogy nincs velem baj, ellentétben a családommal. Már csak őket kellene meggyőzni valahogy. Karola véleménye nyilván sokat számít, hiszen ő a legjobb barátom.
Halkan felnevetek az ölelésére, majd behúzom a nyakam, amikor összeborzolja a hajamat. Úgy tűnik, ez nem csak az ő kedvenc elfoglaltsága, valahogy mindenki megtalálja magának a tincseket. Igazán érik már a fodrász. Eligazgatom a szálakat, ahogy eredetileg is álltak, aztán folytatom.
- Nem tudom, gondolom tavasszal. De jobb lenne, ha nem jönnél, azzal csak felkavarnád a kedélyeket. Azért kedves tőled - jegyzem meg illedelmesen, majd intek a fejemmel, hogy induljunk meg a körletünk irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. február 8. 10:32 | Link

Belián Love

- Mennyire cuki vagy!
Húzódik hatalmas, lelkes vigyorra a szám, szinte már rendellenesen csillognak a szemeim, és úgy nézek rám, mint a tökéletes karácsonyi ajándékra, ami akár ijesztő is lehet, de remélem, hogy nem kezd el futni, mert _én_nem_futok. Főleg nem egy pasi után, hát azért na, bennem is van önérzetesség. Viszont tényleg nagyon cukkancs, olyannyira, hogy még könyökeimmel is megtámaszkodom az asztalon, és arcomat tenyereimbe fektetem. Cukkancs és egyben nagyon bosszantó is. Hát baszki, komolyan a legjobb farkasos poénomat dobtam be, erre úgy néz rám, mintha fogyatékos lennék, és még neki is áll pislogni ezerrel. Most morzézik vagy mi a tök van? Lehet, hogy éppen egy harmadik farkasnak üzen hirtelen segélykérően? Jaj de izgi lenne! Érzem is, hogy az ereimben úgy ömlik a lelkesedés, mint amikor a színpadra megyek fel, és szinte már kezdek is pörögni. Társasági farkas leszek!
~ Csak nyugi! ~
Szólok rá magamra figyelmeztetően, hiszen valljuk be, erről szó sincs, ő csak pislog. Kurva sokat. Lehet, hogy ezzel azért orvoshoz kéne fordulni, mert ha egy egy egyszerű poén ennyire sokkolja, akkor mi van, ha belendülök, és durvább dolgokat hozok elő? Easy van, öcsém, tényleg nem akartalak telibe sokkolni, csak még tanulom én is ezt a közösségi farkas létet. Hát mennyire jó már, hogy van itt még egy legalább belőlem? Kazi nem is említette, hogy lehet majd papás-mamásat játszani. Mondjuk ahhoz szerválnunk kellene egy babafarkast is, de azért na, én bármennyire is szeretek farkas lenni, nem hiszem, hogy annyira lelkes lennék, amikor szembe jönne velem egy gyerek, aki érződik a farkas-kór. Akkor kinyírnám azt, aki ezt tette vele.
- Odett.
Jobb kezemet előre nyújtva kezdem meg a hétköznapi barátkozást - bah, azt hittem, hogy mostanra már a réten fogunk kergetőzni, erre... - és remélem, hogy elfogadja. Nem tudom, hogy a világ legjobb vicce után mit is mondhatnék neki, mert az “olyan, mint te” eléggé snassz lenne.
- Farkaséhes Odett.
Na hátha így már, ha így sem, akkor nem tudom, de most komolyan ki kell mondanom, hogy FARKAS, hát nem hiszlek el ember, de komolyan, hogyan lehetsz ennyire cukor és tompa egyszerre. Én meg itt szinte már körbeudvaroltalak. Csak essen le, légyszike. Na!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 17:37 | Link

Ian

*Így este fele közeledve nagyon unatkozni kezdtem, azért arra gondoltam eljövök a Nagyterembe mert itt mindig szeretek lenni, ez a kedvenc helyem itt*
*Leülök az egyik padra, üres az egész terem, kicsit félelmetes így.*
*Sétálgatok itt, nézem a terem tetejét, milyen varázslatos, várok hátha jön valaki.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 8. 17:53 | Link

Petra


  Az egyik étkezés alkalmával lettem figyelmes a nagyterem díszességéről, ami eddig nem tűnt fel. Most olyan kedvem van, és még időm is van hozzá, így lemegyek tüzetesebben megtekinteni. Tempósabban megyek le a lépcsőkön, nem mintha nagyon sietnék, még távol a takarodó ideje. Belépek a terembe, üres és csendes. Ijesztő így, nem kicsit. A méretétől fogva tekintélyt parancsoló, de kell is a tér, hogy mindenki beférjen az alkalmakon. Nem csak az évet záró és nyitó rendezvények szoktak lenni, hanem bálok, buli is. Már alig várom, hogy eljussak egy lazább alkalomra is, van tippem kit vinnék el. Nincs senki itt. Koppanásra vagyok figyelmes, körülnézek, és észreveszek egy alakot. Ezek szerint tévedtem. Szemügyre veszem ki is lehet az. Közelebb lépve látom, egy ismerős arc. Petra az, örülök neki, hogy összetalálkozunk. Gondoltam már egy levél küldésén, de nem tudtam összeszedni magam, pedig szerintem lesz még idő, amikor kelleni fog. Közel megyek hozzá, és megszólítom.
- Szia Petra! Annyira örülök, hogy találkozunk. Gondoltam rá, hogy küldjek egy levelet, egy beszélgetés invitálására valahol. Hogy vagy? -
 Nem sok idő telt el amióta elbúcsúztunk egymástól a lélekszobában. Remélem minden rendben van nála. Érdekel, nem is kicsit, hiszen nagyon szimpatikus lány. Vonzónak tartom, ez nem vitás, remélem nem vagyok nagyon nyomulós. Nem akarom megijeszteni. Jól érzem magam vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 18:00 | Link

* A sötétben hallok lépteket, de mivel nem látok rendesen nem tudom mi ez.*
*Hozzám szól és látom hogy ez nem más mint Ian, megijedtem egy kicsit.*
-Szia Ian, jól vagyok köszi, remélem te is, nekem nagyon hiányoztál.
-Már volt hogy éjszaka sírtam érted lefekvés előtt, nagyon kedvellek.
*S már megint elpirultam mikor közlöm vele hogy kedvelem,  bár mondjuk úgyis tudja.*
-Képzeld el, kiderült hogy félig Székely vagyok.
*És ezt örömmel osztom meg vele, boldogan.*
Utoljára módosította:Magyar Petra, 2020. február 8. 18:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 8. 18:26 | Link

Petra


Nem kicsit lepődök meg azon, hogy hiányzok neki, főleg azon, hogy még könnyeket is hullat emiatt értem. Az a jó benne, hogy azért tette mert kedvel, és nem azért, mert bunkó vagyok vele. Elpirul, szerintem nem ez lesz a utolsó a mai beszélgetésünk alatt.
- Igazán jól esik, hogy ennyire hiányzok neked. Nem gondoltam volna. Te is hiányoztál, sokat gondoltam rád. Elmondhatjuk kölcsönösen gondoltunk egymásra. -
 Elgondolkoztam rajta, elhívom jövőhéten pénteken a faluba enni, vagy ilyesmire. Nem kedvelem ezt a Valentin napi felfordulást, de tudom, neki ezt sokat számítana, és nagyon jólesne neki. Örülni fog biztos. Nem dolgoztam ki a koncepciót, de most kell lépnem, hiszen szép lány. Nem tudnám elviselni, ha más hívná el.
- Pénteken lenne kedved lejönni a faluba. Betérnénk valahova enni, inni beszélgetni. Egy kicsit kettesben tölteni az időt. -
 Tudatosan nem mondok dátumot, vagy azt, mi lesz aznap. Úgyis rájön, és vágni fogja a dolgot. Kíváncsi vagyok mit szól hozzá, vagy egyáltalán igent mond rá. Mert nem biztos, hogy elfogadja a felkérést. Én reménykedek benne, hogy egy hét múlva jó estét fogunk eltölteni kettesben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 18:33 | Link

*Természetesen elpirulok ezek hallatán,elmegyek vele mert nagyon szeretem és tudom hogy ő is engem.*
-Természetesen elmegyek veled Ian, nagyon kedves tőled, mikor megyünk? Mert én hétvégén mennék Udvarhelyre.
*Remélem nem pont akkor akart volna menni, csak már nagyon régen láttam a rokonaim.*
-Egyébként milyen volt a heted? Nekem fantasztikus, mert nagyon sok új dolgot tanultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 8. 18:52 | Link

Petra


  Úgy látom, nem biztos ez a randi, lehet pontosabban kellene fogalmaznom, annak ellenére, hogy utálom az egész Valentin napot. Nem a lány miatt nem jön össze, mert ő benne van, csak lehetséges más programja van.
- Valentin nap alkalmából szeretnék veled lemenni veled jövőhéten pénteken. Amennyiben más elfoglaltságot van, azt megértem. Máskor is eltudunk menni. -
 Nagyon nem hiszem, hogy nem akar velem lenni. Hiszen nem ezt mondja, de a család az első. Látogassa meg nyugodtan a rokonait. Én ráérek, tudok várni.
- Nincs kedved elmenni valahova innen. Nekem annyira nem jön be egy ilyen beszélgetéshez a nagy terem. Van ötleted hova menjünk? -
 Nem éppen jó helyszínnek bizonyul egy jó beszélgetésnek a nagyterem, de nem is ez a funkciója. Nem szeretnék rámenős lenni, ha neki itt a jó, akkor maradunk.
- Akkor ők lennének a székely rokonok? Egyszer voltam Erdélyben, körutazás volt a családdal, gyönyörű hely -
 Térek ki a lány székely származása okán Erdélyre, ami egy nagyon szép hely. Szeretnék egyszer visszatérni oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 19:03 | Link

*Látom nagyon oda van értem, amit meg is értek hiszen ugyan így vagyok én is.*
*Pénteken jó lenne, csak nem tudom mit mondjak neki, nem leszek fáradt utána reggel?.*
-Mivel pénteken lesz, természetesen elmegyek Ian * Mosolygok rá * -Szombaton megyek úgyhogy igent mondok.
-Ohhh, tényleg voltál már ott? * Csodálkozva nézek rá * -Én most megyek először, és igen ők a székely rokonaim, először látom majd őket, izgatott is vagyok ez miatt.
-Majd egyszer elmegyek oda is ketten? Szívesen mennék veled is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 8. 19:27 | Link

Petra


  Nagyon örülök annak, hogy elfogadta Petra. Tetszik nekem, szép lány. Nem akarom elkapkodni a dolgot. Ismerjük meg egymást, lehet van olyan tulajdonságaink, ami miatt nem tudunk meglenni egymással. Most ez még nem áll fen, remélem nem is fog. Én megadom a módját, és szeretném elkápráztatni a lányt.
- Nagyon örülök neki, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Jól fogjuk érezni magunkat, ez biztos. Tenni fogok a jó hangulatról -
 Mosolygok rá. Nem volt eddig Erdélyben, azt hittem már rendszeres visszatérő a rokonokhoz. Már a közös utat tervezgeti, kicsit megijedek ettől, de nem kell. Nem akar ő lerohanni egyből.
- Ezt a közös utat megbeszéljük, de benne vagyok. Szeretnék oda visszatérni. Ha olyan ember lenne mellettem, akivel jól érzem magam, az ajándék számomra. -
 Nehéz megszoknom azt, hogy egy olyan ember figyelmének vagyok a középpontjába, akit nem rég ismertem meg, és nem családtag. Ehhez hozzá kell szokni, hiszen az életrendje, hogy kapcsolatok alakuljanak ki, akár ilyen is. Petrával jól érzem magam. Lehet több lesz ez, mint barátság? teszem fel magamnak a kérdést, amire jelenleg én sem tudom a választ. Nem aggódom e miatt, hiszen tudom, nem kell sokat várni a válaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 19:36 | Link

*Már megint elpirulok mikor rám mosolyog, olyan helyes arca van* * Nagyon vörös a fejem, érzem, s közben nézek rá szégyenlősen.*
-Am.....Am....abban én is biztos vagyok, veled mindig nagyon jól érzem magam.
*Érzem hogy elkezdek sírni, nem azért mert bántott volna, hanem mert nagyon szerelmes vagyok belé. Még vörösebb a fejem.*
-Hát sajnos még csak most megyek először, pedig tudom hogy nagyon szép hely.
-Büszke is vagyok a magyar és székely származásomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 8. 20:09 | Link

Petra



  Mindig elpirul, bár most zavarban is van. Ilyenkor szégyellem magam, hiszen miattam produkálja ezt. Sejtem mi megy most belül le a lány lelkében. Nem akarom elkapkodni, de legszívesebben megcsókolnám, de nem hiszem ez jó ötlet. Még nem tettem ilyet, bár elméletben megy a dolog.
- Veled bárhova elmennék Petra, mert biztos vagyok abban, hogy jól érezném magam veled. -
 Megsimogatom az arcát, nagyon selymes bőre van. Aranyos nagyon, szinte vágyódtam az újbóli találkozásra vele. Nagyon tetszik az első pillanattól fogva, hogy megláttam.
- Én is büszke lennék rá, ahogy ők is büszkék lehetnek rád. Aranyos, szép, okos lány vagy, aki a legjobb helyen van itt, ebben az iskolában. -
 Nem mondom ki, de én is örülök, hogy itt tanul, hogy találkoztunk. Kicsordul a könnye, nagyon érzelmes lány, amit nem is tart vissza. Nem is kell, hírtelen indulatból vezérelve odahajolok hozzá, és megcsókolom.
- Ne haragudj, ezt nem kellett volna. -
 Hátra lépek egyet, ezt nem kellett volna most. Remélem nem haragszik rám. Nem szeretnék rosszat neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 8. 20:25 | Link

*Úristen, nagyon jól csókol, elpirulok rögtön és vörös fejjel mosolygok rá.*
-Nem persze, semmi baj, nagyon örülök neki hogy megtetted.
-Ezek szerint akkor te is úgy vagy vele mint én.
-Tetszem neked ugye Ian?
* Mosolyogva várom tőle a választ.*
-Tényleg okosnak tartasz? Ezt sem mondják túl sokan de te is nagyon aranyos srác vagy.
*Annyira elkezdtem izgulni hogy ott helyben összesetem és elájultam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 9. 08:43 | Link

Petra


Nagy kő esik le a szívemről, Petra jól vette a csókot. Megbizonyosodott számomra, hogy én is tetszek neki, remélem. Az első csókhoz képest jó hír, miszerint jól csókolok.
- Nem tagadom Petra, tetszel nekem, már az első pillanattól fogva, hogy megláttalak a lélekszobában. Kedvelek, jó a társaságodban lenni. Ne haragudj a csókért, ha az túl korainak találnád. -
 Annak ellenére, hogy kölcsönösen érezzük ugyanazt egymás iránt, nem szeretném elkapkodni a dolgot. Ezzel a cselekedettel sikerült, és még a lányt is feltüzeltem. Nem vagyok ebben a csajozós, párkapcsolatos dologban tapasztalt, mivel még nem volt egyáltalán barátnőm. Ideje elkezdeni a dolgot.
- Igen okosnak tartalak, és szépnek. -
 Hirtelen összeesik. Nem tudom mit kezdjek a helyzettel. Nagyon finoman megrázom, de nem reagál semmit. Az egyik erre járó diáknak odaszólok, menjen fel az ápolóhoz, szólni neki, az egyik diáklány rosszul lett. Nem hagyom itt a lányt egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Magyar Petra
Diák Levita, Elsős diák



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 43
Írta: 2020. február 9. 13:53 | Link

*Sötét van, nem látok semmit, nem tudom kinyitni a szemem.*
* Nagyon gyengének érzem magam*.
*Beszélni kezdek, hátha hallja valaki.*
-Ian......Ian..... Ha itt vagy csókolj meg, és fogd meg a kezem. Én szerelmes vagyok beléd és tetszel nekem Ian....
-Nem akarlak elveszíteni......
*Még mindig sötét van, nem érzek semmit sőt nem is hallok semmit.....
-Kérlek Ian.......

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
Prefektus Levita, Negyedikes diák


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 451
Összes hsz: 834
Írta: 2020. február 9. 19:08 | Link

Beni

- Tudom, és köszi, hogy így aggódsz értem, de nem lesz semmi baj - miközben beszéltem hozzá, megérintettem a karját is, hogy ezzel is jelezzem felé, mennyire hálás vagyok, amiért így támogat engem.
- Oda fogok figyelni, és ha nem állnak le, akkor tenni fogok valamit. De szerintem ez csak néhány napig tart majd, míg nem találnak maguknak más szórakozást - fűztem még hozzá, s bár nem tudtam a fiúk fejével gondolkodni, úgy véltem, hogy az a rellonos majd talál magának egy másik csajt, akinél próbálkozhat. S ami azt illeti, nem is akartam foglalkozni ezzel az üggyel, mert csak fölöslegesen idegesítettem volna magamat. Márk miatt inkább aggódtam, de annyira zavaros volt minden, hogy erről hirtelen nem tudtam volna Beninek mit mondani. Ő persze újabb kérdéseket tett fel, s sikerült belenyúlnia egy kényelmetlen témába, egész pontosan az ivásba. Láttam arcán az aggodalmas vonásokat, s azt is, hogy sajnálta a történteket.
- Jó, igazad van, és nem fogok többé, megígérem - cserkészbecsszó módszerrel mutató és középső ujjamat kereszteztem, miközben ígéretet tettem a srácnak, jól esett hogy most ennyire figyelmes volt velem.
Az azért még mindig nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő sem volt toppon, így ki is faggattam őt, s amint elmesélte, hogy mi történt vele karácsonykor, nagyon megsajnáltam. Elég ostoba családtagjai voltak az elmondottak alapján, s dühös is lettem, legfőképp a bátyjára, bár szívem szerint az apukájával is elbeszélgettem volna. Nem volt szép, hogy hirtelen a családi káoszért Benit tették felelőssé.
Hogy megnyugtassam, a szavaim végén hosszan öleltem magamhoz, még a haját is összeborzoltam, ő persze azonnal kiigazgatta a szálakat, amin csak mosolyogtam.
- Jól van, de tudd, hogy bármikor számíthatsz rám. Ha kell, letépem a blúzom és előhúzom Supergirlt - tettem hozzá gyorsan, még mielőtt másra gondolt volna, aztán elnevettem magam, s a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi, kölcsön kaptam múltkor egy képregényt, és amióta ilyeneket olvasok, kicsit meglódult a fantáziám - tettem hozzá nevetve, majd biccentettem Beni felé.
- Okés, egyébként le kéne vágni a hajadat, borzasztóan megnőtt. Ha gondolod, majd szívesen levágom - ajánlottam fel séta közben, majd lassan mindkettőnk sziluettje eltűnt a folyosó végén.


//köszi a játékot Smiley //
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. február 16. 19:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4073
Írta: 2020. február 9. 22:03 | Link

.team fullmoon?. szemezgetés is. wtf.


Oké. Talán mégis korán van neki ahhoz, hogy gondolkozzon és használja az agyát, vagy ne épp így reagáljon arra, ha valaki bevágódik elé. Mert ez anno, a gimis kajáldában tökre olyan lett volna, hogy nem szól, csak mereszti a szemét és csak aztán történik bármi, miután valaki elbukik. Természetes dolog, sok a haver, van, akinek meg ilyen a megszokott és a többi, ő meg hamar felvenné és asszimilálódva folytatná a marhulást. De ez nem egy gimi, ő már nem tini és kicsit a kör, akiket ismer és azok sem így viselkednek vele. Van egy olyan érzése, még ha semmiről sem tudnak, amiről nem kellene, mégis, egy kicsi lépés távolság mindig van és mindig akad. Már csak a kor miatt is, van, akinek a jelvény nem tetszik vagy rosszul értelmezi, amikor nincs jó kedve és furán néz. Mindegy is. Erre jön ez a nőci, mert nem kislány, azt bőven látja, tehát bizonyára mestertanonc mint saját maga, levágódik elé és előadja ezt. Persze, hogy elsőre köpni-nyelni nem tud, másodszorra meg a kajára koncentrált meg a mellette ülő szavaira. Ő is elhallgatott, eléggé, vagy meglepődött, vagy úgy hiszi, ismerik egymást meg minden, neki ebben már nem kell belemásznia. Pedig mennyre együtt tud érezni vele, hogy fogalma sincs mi történik, de azt nagyon tudja. Oké. Jól van ő, már többet beszélget, ismerkedik, belefér, igaz? A tömeg nem nyomja össze, nem kell örökké benne ülnie. Tökre más már és mégsem kicsit.
- Cuki... - aztán kibukik belőle a dolog és még ahogy néz is. Ő is hasonlóan támasztja meg a fejét, könyökét az asztalon pihentetve támaszt ő is állat, csak nem olyan.... cukin, ahogy a másik. Szabad ujjával ütögeti meg az állát, mint aki gondolkodik közben. - Lassan el kell gondolkodnom a sok ezresen, amit ez után a szó után fogok szedni. Hát mi „cuki” van ebben? - vagy benne, vagy úgy abban, hogy tökre értetlen. Vannak dolgok, amiket lehet nem kellene hangosan kimondania vagy kérdeznie, de ezt még nem tapasztalta ki és tanulta meg, még mindig évek csendje van a háta mögött, szóval, van mire fogni a dolgot és arra kenni, hogy hozott rossz döntéseket, amiket nem így kellett volna és talán nem lett volna a hozadék egy nehéz massza. Mindegy. Leereszti a kezét, gyors megtörli a száját és a kezét, ha már egyelőre nem tömi magába a maradékot, mert akkor nem tudna beszélni. Aztán a kinyújtott kézre pillant és erre már könnyebben kapcsol. Nem olyan hülye, mint aminek először látszott. Vagy hát, igen. Ő szokott szóviccelni, és amikor vele teszik, nem mindig jön át. Ez ilyen. Főleg nem arról. Akaratlanul ignorálja agya az utalást. Megint. Remélhetően van türelme.
- Örvendek, Odett – ráz vele finoman kezet, mert így illik, miközben figyeli. Ha van is valami fura, mélyen ülök és bizsergető érzés a tarkóján, mintha valaki figyelné, nem figyel rá mert nem tudja azonosítani. De mivel sokan vannak, amúgy is úgy van vele, hogy valaki, valakik nézik. Ennyi.
- Jóllakott óvodás Belián – engedi el a kezét, bár biztos nem éhes, előtte is ott van annyi kaja és nem nyúl egyhez sem, szóval valamire figyelnie kellene. Ráncolódik is a homloka, olyan, mintha azt keresné, melyik évben ültek a menzán egymás mellett vagy épp kinek a kije, mert tudja, hogy ismeri.
- Tökre ismerős az arcod, de nem tudom megmondani honnan. És ez frusztrál. És ezt kimondtam hangosan, megint. Remek – engedi el, egy sóhajjal és inkább nagyot kortyol. Nem teszi hozzá, hogy tudja, hogy utalni akar valamire, mert na. De a legutolsó dolog lenne azt feltételeznie, ami a kész válasz, mert ő annyira tagadó fajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 11. 23:58 | Link

Zétény
a másik Farkas
[zárt]

Végre nem töpörödötten ébredtem! Kimondhatatlanul nagy boldogsággal tölt el, dacára annak, hogy ez nem az első alkalom. Nem túl kellemes ám egy vadidegen helyre való beilleszkedést a normál magasságunknál 120 - bizony, százhúsz - centivel alacsonyabban kezdeni, még akkor sem, ha a testarányaid ugyanazok. Hiába találkozol kedves, megértő emberekkel, ha a görcs a gyomrodból tüntetően nem hajlandó távozni.
Kihasználva jelenlegi normál méreteim - ami még így is csak 153 centis magasság, de néha még így is égimeszelőnek érzem magam -, megindultam hát, hogy valami ennivaló után nézzek. Mivel már reggeli idő volt, a nagyterembe vettem az irányt, egyszerűbb, mint neki állni reggelit csinálni az Eridon konyhájában. Legnagyobb döbbenetemre utam során szinte minden kihalt volt, csupán néhány, engem észre sem vevő párocskát láttam a klubhelyiségben, meg egy-kettőt a folyosón. Akadt, akit már valamennyire ismertem, de hiába köszöntem oda, se' látott-se' hallott egyik sem. - Mi van ma mindenkivel? - morfondíroztam magamban egyre jobban ráncolt szemöldökkel, ahogy célom fele haladva egyre több ilyennel találkoztam.
- Igen, neked is szia, meg neked is, igen, jól látod, magamban társalgok, de semmi gond, úgyse fogod fel a jelenlétem. - legyintek. - Mit izgasson, hogy hülyének néztek-e, ha úgyis csak üres fejjel bambuljátok egymást... - vonogatom a vállam. - De most komolyan, itt tényleg mindenki begolyózott? - beszélek az utam végére már hangosan, látványosan gesztikulálva, hátha valakinek feltűnik végre, hogy ez nem normális, vagy legalább annyi, hogy én nem vagyok normális és reagál nekem címezve valamit, én meg végre megnyugodhatok, hogy nem átkoztak meg egy egész iskolát. - Pff... Felőletek aztán ki is robbanthatnák alólatok az épületet, az se tűnne fel, mi? - állok meg őszinte döbbenettel meredve egy párocskára, akik épp a nagyterem ajtajában cövekeltek le smárolni. Amivel önmagában semmi gond nem lenne, csak épp útban vannak. Persze reakciót nem kapok, így kénytelen vagyok szó szerint arrébb taszigálni őket, hogy bejuthassak. Ami a legijesztőbb, és ez már tényleg az, hogy láthatóan ők mindebből az ég világon semmit se vettek észre. Még pár másodpercig elnyílt ajkakkal bámulom őket, olyan ámulattal és hitetlenkedéssel, amit a varázsvilág még soha se tudott kiváltani belőlem. Végül megrázom magam, téve rá, mit szólhat a külső szemlélő - Ugyan kérem, milyen külső szemlélő? Valami hülye barlangba ragadtak ezek mind...-, és körül nézek a nagyteremben. Földbe gyökerezik a lábam. Tele van az egész terem. De nem csak diákokkal, hanem szívecskékkel, plüssmacikkal, rózsaszín meg piros fodrok, szalagok, girlandok mindenütt... Egy darabig beletörődő fintorral veszem tudomásul, hogy Bálint napja van, ugyanakkor boldoggá tesz a tudat, mert ez azt jelenti, hogy nem kell sokáig elviselni ezeket az irdatlan állapotokat.
- Hát, akkor szép jó reggelt mindenkinek és jó étvágyat annak... Nos, annak aki valamilyen ételt fal és nem a másikat. - mondom összehúzott szemekkel és maró gúnnyal, igazság szerint csak úgy bele a levegőbe, már-már megszokásból, miközben helyet keresek magamnak. Ahogy lépek, egyszerre csak belerúgok valami csörömpölő dologba. Homlokomat ráncolva meredek a padlón heverő, szív alakú üvegcsére. A földről felvéve egy cetli hirdeti: Szerelmi bájital. Láthatóan már hiányzik belőle, nagyjából a fele van meg, de ezek a kis cuccok elég erősek tudnak lenni, így ha valaki elfogyasztotta a felét, jó eséllyel legalább egy napig rózsaszín ködtől bódult állapotban lesz. Nem irigylek senkit, aki megitta, az biztos, minden esetre ez magyarázat a környezetre.
Az üvegcsét mélyen a dzsekim zsebébe rejtem, még jól jöhet alapon, és folytatom a kutatást. Eléggé borult a rend, a párocskáktól tisztes távolságra levő helyet csak a Rellon ház asztalának a végén találok. Még sosem ültem másik asztalhoz, de ez nem tűnik annak a napnak, mikor ez bármit is számítana, így kissé kifordítva egy széket, letelepszek a végén. Felhúzott lábakkal kényelembe helyezem magam és majszolgatni kezdek valamit reggeli gyanánt, miközben a szerelmeseket fixírozom, mint valami moziban. Ha már együtt kell étkeznem Cupido valószínűleg mit sem sejtő áldozataival, legalább legyen jó a rálátás, és had elemezgessem az együgyű kis párocskákat. Másképp egyedül még elviselhetetlenebb lenne az unalom.
Utoljára módosította:Farkas Piroska Beáta, 2020. február 14. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2020. február 12. 22:41 | Link

Fapiri

Ejj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet.
Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre.
- Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel.
- Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném.
- Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
Diák Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 222
Írta: 2020. február 12. 23:00 | Link




A mai nap alkalmából veszem fel a pulcsit, amit amúgy nem szoktam, sűrűn, de amúgy rettentő puha és kényelmes. De ma kell a színe. A kastély ki van dekorálva, akkor már úgymond én is, de álmos fejem nem annyira illik a dolgokhoz, hajam laza kontya pedig olyan, mintha most másztam volna ki a takaró alól. Nem is gond ez, hiszen nekem nincs jelenésem, bárki hihet bármit, vagy épp próbált faggatni a szobatársam is, hogy kivel lesz randim, ezzel a pulcsival bőven jelzem, hogy abszolút téveszme az, hogy engem ebben bárki megkíván. Ápol és eltakar, én pedig tenyeremmel a hatalmas ásítást, amit menet közben ejtek meg. Nem veszem fel, hogy mi történik a falak között és a folyosókon, úgy teszek, mint egy normál napon, mert így is kell. Most lehet fintorogni, meg hogy jaj fúj és ilyenek, de nem leszek álszent, ha lenne kivel, vélhetően én is többször másznék közelebb csókért és örülnék a csoki-virág párosnak, de nem, kedves idegen a jövőben, nem kell aggódni, ha ezek elmaradnak, annyira nem leszek mérges. De csak mert szeretem a csokit.
Az a könnyű most, hogy most kevésbé tart fel bárki, mert aki benne van, az elvan a másikkal, aki nem, az meg a sarokban, fal mellett depressziózik és sóhajtozik, vagy úgy tesz mint én, és egy színen kívül másképp nem tudassa a világgal, hogy mi is folyik jelenleg. Nekem éhség, ha pedig az van, akkor tipikusan hiszti is, így inkább csak intéssel rendezem le azt, aki mégis hozzám akar szólni. Egy háztársam az és valamiért nagyon izgatott, sőt mi több, látni rajta, hogy valamire készül és bele akart talán rántani is, ha épp nem tiltakozom, mert épp engem jobban foglalkoztat a megszokott helyem és a tányér, amire pakolni fogok.
- Majd máskor, jó? - nyögöm felé még elhaladóban, ő meg vállat von, ezek szerint mégsem voltam annyira fontos és nélkülözhetetlen, mert már fordul is más felé. Szemöldököm felvonva követem mégis, mert kíváncsi vagyok azért, de innen és ebből semmit nem fogok kideríteni. Nos, érdekes. Úgy érzem, jobb, ha kicsit figyelek feléjük, mert ha eddig elkerülte a figyelmem, akkor megint csukott szemmel éltem a világom. Lehet csak valami ragacsot akarnak az idegesítő párosra küldeni, tudod, ők azok, akik nem csak ma, de minden nap össze vannak ragadva, irritáló beceneveket adnak egymásnak és ha egyikükkel akarsz beszélni, a másik is ott van, mert majd meghalna abban az öt percben, ha nem. Értük nem kár, ha valóban ez lesz, majd sajnálom kihagytam.
- Te is hoppon maradtál? - az egyik srác nagyon lógatja az orrát, majd végül leülök, bajos sóhaja kíséretében. Nem vagyok különösebben kíváncsi rá, így kerítek pirítóst és rántottát a tányérra, szokványos kávét a poharamba és már eszek is, mert az éhség győz. Fél szemmel pedig azokra figyelek, le nem akarok maradni, ha már felkeltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 13. 00:02 | Link

Zétény
[zárt]

Komolyan mondom, ez elképesztő. Anno a gimiben is nagy kultusza volt a Bálint, illetve bocsánat, Valentin napnak - Ezt a marhaságot! -, de ennyire azért nem hülyítette meg a párocskákat. Meg azért a gimiben volt pár aranyos srác, akik hoztak be csokit a suliba, gondolva minden lányra, a fiú lakótársaim meg mindig csináltak nekünk reggelit, mint nőnapkor... De itt mindenki csak egy konkrét emberrel törődik, mintha a többiek az űrbe lőtték volna magukat erre a napra. Nem, ez nem pontos. A párocskák lőtték a Marsra az agyukat... - határozom el magam utolsó gondolatom mellett. Nem, ez valóban nem történhetett másképp.
Ahogy a reggelimet rágcsálva bámulom unottan az embereket, egyik párost a másik után, valahonnan messziről értelmes szavak ütik meg a fülemet. Aztán rájövök, hogy nem is jöttek azok olyan messziről. Mi több, ez köszönés volt. Nem, az nem lehet. Lassan rágcsálom tovább az éppen számban lévő falatot, egy pillanatra sem véve le szemem az általam éppen megfigyelt gerlepárról. Vagy mégis? - bizonytalanodok el magamban, ahogy egyre határozottabban kezdek érezni egy tekintet magamon. Összehúzom a szemem, úgy fixírozom tovább a bután egymásra bámuló fiatalokat. Miután lenyelem a falatot, kell még pár másodperc, hogy a csábítás, ami az oldalra pillantásra késztet, erőt vegyen rajtam. De csak letelnek a pillanatok, én meg jobbra sandítva valóban egy szempárral találom szembe magam. Egy kék szempárral. Ami engem néz. Ez tényleg engem néz. - állapítom meg kissé rémülten, mert nem örülnék, ha a kékségek tulajdonosa egy potenciális partnert vélne bennem felfedezni, akivel majd a többi jelenlévő példáját követheti. Talán fél percig is eltart, amíg bámulok rá, közben azt találgatva, vajon ő is csak egy besózódott szerencsétlen, vagy ép elméjű férfiú. A tiszta és huncutságtól csillogó tekintetből kiindulva hajlok afelé, hogy utóbbi, de azért biztos ami biztos, lassan intek párat szabad tenyeremmel közvetlenül az orra előtt, attól csupán néhány centire, a reakcióját lesvén, mint a holdkórosoknál szokás. Ez az utolsó pontja a vizsgálatomnak, mielőtt fennhangon is felállítom a diagnózist:
- Te tényleg magadnál vagy. - mondom némi meglepettséggel és őszinte csodálkozással hangomban, de hallhatóan határozottan, minden gúnytól mentesen, ahogy visszadőlök a székbe, tovább nézve őt. Hitetlenkedésem közepette még a fejemet is megcsóválom. - Ez elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy fogok ma ilyen embert látni a környéken. - teszem hozzá elismerően. Következő mondatára azonban már cseppet megütközöm, nem igen tudom hová tenni a stílust hirtelen.
- Te talán ismersz engem? - érdeklődöm félig felhúzott szemöldökkel. - Ugye, hogy nem. Na, én téged pont annyira. - teszem hozzá félmosoly kíséretében, mert azért nem akarok egészen bunkó lenni. Csak annyira, amennyire ő öntelt. - Piroska Beáta. Használd, amelyik jobban tetszik. - nyújtom felé jobbomat, csak mert így kerekebb a történet.
- Ha te is smárolhatnál most egy jó csajjal, eszedbe se jutna ilyeneket mondani. - pillantok rá még egyszer, miközben harapok a reggelimből, és keresek szemeimmel egy újabb párost, akik valamiben kilógnak a többi közül. Sajnos ez a valami mindegyiknél csak az öltözet, minden másban ugyanazt a három dolgot ismételgetik mind: smár, bámul, etet, smár, bámul, etet...
- Most komolyan, gyerekek, hol vagyunk? A gyogyóban? - intézem szavaim két lamúrharcoshoz, akik épp velünk szemben foglalnak helyet, és egymás nyalása meg etetése közepette fel se tűnik nekik, hogy egy tálca odébb lökésével épp most borították rám az italomat. Végignézve magamon lemondóan legyintek, eszembe se jut, hogy egy suhintással helyrehozhatnám a rajtam esett ,,károkat''.
- Mit gondoltál, mit kéne tenni? Örömmel hozzájárulok bármivel a nap jobbá tételéhez, ha van valami jó ötleted. - nézek ismét a kék szempárba, miközben egy utolsót harapok a reggelimből, és leteszem a tányért a felborult kupám mellé. Mit ne mondjak, számomra is unalmasak a jelenlegi állapotok.
Utoljára módosította:Farkas Piroska Beáta, 2020. február 14. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 273
Összes hsz: 857
Írta: 2020. február 13. 18:22 | Link

Heppi velöntájnsz déj
enni kell / kis bájital belefér?

Az éhség nagy úr, és akármilyen hihetetlen néha nekem is kell olyat, főleg, ha emberi időben jön rám az éhség. Meglepő, de ez ma pontosan így történt, szóval amikor kipattant a szemem, hogy mindjárt éhen veszek, felkaptam magamra egy fekete nadrágot és egy fehér pólót, majd komótosan battyogtam a Nagyterem felé. Battyogtam volna, mert hogy a klubhelyiségben egy dobozban üvegcsék sorakoztak, igencsak bizalom gerjesztő feliratokkal, szóval vállat vonva tettem mindkettőből egyet-egyet a zsebembe, majd ugyanolyan nemtörődöm arccal léptem be a Nagyterembe, ahol rögtön megláttam. Annie Brightmore. A hatalmas szemeivel, a vállára omló, fényes hajával, aki ott hagyott a Csillagvizsgálóban. Irulva-pirulva, de otthagyott, az egóm pedig ezt nagyon nehezen viseli, szóval az egyik üvegcsének már meg is van a gazdája, és miközben helyet foglalok öntöm bele egy pohárba, ami az asztalon van. Kell a megfelelő pillanat. Egy pillanatra kaptam el tekintetét, se több, se kevesebb nem volt, mint pár másodperc, mégis belefért egy szemtelen mosoly és egy kacsintás.
És eddig tartott az idill, merthogy valami csaj ült be elém, én pedig egyáltalán nem törődve a pohár tartalmával, vagy azzal, hogy más nyúl rá esetleg, hajoltam el kissé oldalra, hogy ismét megkereshessem Annie-t a tekintetemmel. Nem, már nem jó. Kissé vörösen, de tekintete már nem rám szegeződik, hanem valakivel beszélget nagy bőszen, mit sem sejtve, hogy hamarosan annyira vágyni és epekedni fog utánam, mint soha senki iránt, ha eddig azt hitte, hogy a Csillagvizsgálóban történtek a maximum, amit kiválthatok belőle. Ne legyél naiv, kicsi Brightmore. Vállamon érzem meg a puha érintést, vállam felett pillantok csak hátra, majd elmosolyodom, végül lábaimat átvetve a padon fordulok a srácok felé. Alsóbb évesek, a nevükre sem emlékszem, de ha beszélgetni szeretnének, akkor üsse kő. Kedves vagyok, ugye. Mégis... mintha valamit elfelejtettem volna. Abból kiindulva, hogy elfelejtettem, nem lehet fontos. Lépjünk tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Világalkotó, Negyedikes diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 58
Összes hsz: 216
Írta: 2020. február 13. 19:06 | Link

Brümi

Szóval ez a nap most más. Nem érdekel engem a Valentin nap, a sok szívecske, csak a születésnapom. Berci pedig megígérte, hogy együtt reggelizünk, palacsintát fogunk enni és annyi puszit kapok, ahány éves lettem. Tizenöt. Már tizenöt!
Úton a nagyterembe a hatalmas ajtók előtt pár rellonos társunk valamin nagyon pusmog, de erős túlzás a pusmogás, nem csinálnak nagy titkot belőle, mivel fognak bepróbálkozni a "nagy nap" alkalmával. Ahogy közelebb érünk mindkettőnk kezébe adnak egy-egy fiolát, benne állítólag szerelmi bájitallal.
- Vicces lesz - vigyorgok a tesómra, előre élvezem a helyzetet. A mosolyom levakarhatatlan. A fiolát a zsebembe süllyesztem, mintha soha nem is került volna a kezembe, aztán ha az asztalunkhoz sétálunk, máris az áldozatom keresésébe fogok.
- Miért jó átdugni a nyelved egy másik ember szájába? - az undorító műveletre, amit a navinés asztalnál folytatnak, grimaszolok és esküszöm, még a reggeli is visszaköszönne, ha nem most látnék neki a tányéromra pakolni a palacsintát. Bercire nézek inkább és leöntöm a palacsintáját csokiöntettel. Ma még szívecskés cukorkákat is lehet rá szórni, hát a művész hajlamaimat kiélve szórok rá abból is, meg pár félbe vágott epret tűzök a tetejére. A sajátom így is jó, alaposan meglocsolva juharsziruppal és csokival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2020. február 13. 21:36 | Link

Fapiri

Tényleg azt hittem, hogy legalább az étkezőket nem fogják zavarni ezzel a nyállal, de Mihailék itt is kitettek magukért. Majdnem visszafordultam, amikor beléptem, a rívás kerülgetett, a sok tapadókorongos pártól. Mint egy oázis a sivatagban, amikor már majdnem szomjan halnál, úgy nézett vissza rám tekintélyét teljesen kieresztve a Rellon asztala. Azt nem mondom, hogy nem voltak ott párok, de valahogy ők normálisabban viselkedtek, mint a többiek. Felmerült a gondolat, hogy a varázsboltokból eltűnhetett a sok szerelmi bájital, mert azért ez túl sok, még az én vastag gyomromnak is. Mindegy is, átvágtam a termen, és kisvártatva már egy eridonos csajszi mellett ültem, ha már volt valamim – konkrétan két valamim – amivel elterelhetjük a figyelmünket a mai témáról, vagy éppen egy kicsit viccesebbé tehetjük azt. Viszont a köszönésemre nem reagál azonnal a barna, nagyon el van foglalva a kajával és a bambulással. Szóval, nem csak azonnal nem reagál, hanem még később sem, mint, ahogy azt elvárná az ember. Ez nem jó pont egy Rellonos asztalnál a másik házba tartozó bárkinek is, meg amúgy engem is gyorsan fel lehet cseszni az alapvető tisztelet nem megadásával. Végül, mintha egy varázscsengettyűt ráznának meg felette, felém fordul, de szinte azonnal oldalra kell döntenem a fejemet és a bal szemöldököm felemelve fixírozni kezdem a lányt, ahogy előttem hadonászik. Are you fucking kidding me?
- Nocsak, megszólaltál – mondom ki azonnal, ami eszembe jut, de végre talán elkezdjük a normális kommunikációt, mielőtt ráönteném az előtte lévő töklevet és otthagynám.
- Persze, hogy nem ismerlek - bírom, ahogy tükrözi a mozdulatom és most neki van félig felhúzva a szemöldöke. Még a végén szemöldökpajtik leszünk, öcsém!
- Oké, akkor legyél… Bea – vállat vonok és elfogadom a jobbját, amit határozottan meg is rázok, hogy tudja, nem nyúlbélával van dolga, hanem… velem.
- Nem, én nem vagyok ilyen nyál, hogy mindenki előtt smárolgassak, főleg nem tenném ezen a napon. Bár tény, hogy jó smárolni, de itt eszenek az emberek és elképzelhető, hogy nem kívéncsiak rám - ironizálok, miközben Bea kiszúr egy újabb párost, és hitetlenkedve nézi. Később ennek a hitetlenkedésének hangot is, csak egyetérteni tudok vele. Főleg mikor ráborítják a töklevének egy részét.
- Rá se ránts, kapsz újat – közben a pálcám egy intésére felszárítom a ruháját. Hát nem jófejség ez tőlem? Ez, igen. Közben a manók valahogy visszatöltik az italát is.
- Arra gondoltam, hogy… hát nem nagy valami, de van nálam instant perui sötétségpor – előveszem a kis csomagot, amit csak földhöz kell vágni és sötétbe borul a világ. – Ha bedobod alájuk, mielőtt megcsókolnák egymást… reméljük, a mellettük lévőt fogják, vagy legalább fejre állnak emiatt. Ráadásul elég nagy a hatósugárban lesz sötét, szóval… nagy röhögésre számítok a részünkről - ravaszkás mosollyal adom elő a tervem rá eső részét, miközben felmérem a terepet. Még jó, hogy a kung-fu pontos távolságok bemérésére is megtanított, úgyhogy, ha eljön az idő, akcióba léphetek. Magam elé húzom a saját töklevemet és várom, hogy tetszik-e neki az ötlet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV


Pirinyó
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
Írta: 2020. február 14. 01:13 | Link

Zétény
Szemöldökpajti Cheesy
[zárt]

A ,,Végre megszólaltál'' megjegyzésre nem is reagálok semmit. Valahol végül is jogos, de most komolyan, körülnézett ez a gyerek egyáltalán? Kábé nincs is a teremben olyan személy kettőnkön kívül, aki nem épp extázisba esve élvezkedik valaki ölében, szájában vagy torkában... Kivéve talán a tanári kart. Hmm... És már támadt is egy szerintem igazán zseniális ötletem.
- Azt nem mondtam, hogy nem egy eldugott, setét sarokban tennéd. - sandítok rá. De valóban, végig nézve rajta ő sem tűnik egy nagy valentinozós gyereknek. Sőt, elsőre kifejezetten romantikátlannak látszik. Persze ki tudja, mit rejteget a világ elől, de azért az alapján, amit eddig láttam belőle, szívesen megnézném, milyen, mikor ő is átszellemült állapotba kerül. Biztos nem lenne olyan kemény, mint ezek a szerencsétlenek, akiknek valószínűsíthetően amúgy sem lehet olyan túl sok tartásuk, de azért valamennyire csak-csak... Hirtelen eszembe jut a zsebemben lapuló üvegcse, és egy pillanatra gonosz kis vigyor fut át az arcomon a gondolatra, de nyomban el is tűnik. Elhessegetem. Rosszul is elsülhetne... Na, majd hozza a helyzet.
A pólóm esete zökkent ki úgy igazán, de a srác elintézi helyettem. Egy kedves mosollyal bólintok, köszönetképp. Lehet, kissé szűkszavú vagyok, ami azt illeti, nem szoktam ilyen lenni, de van valami abszurd ebben a szituációban.
Ahogy előveszi a sötétségport, rögtön vidám-cinkos mosoly terül szét arcomon. - Ó, látom, készültél! - nyomban ki is kapom a kezéből a kis csomagot. - Még sosem használtam ilyet, de mindig ki akartam próbálni. - vizslatom örömmel, majd eszembe jut egy korábbi gondolatom, és újból felpillantok a mellettem ülőre.
- Szuper ötlet! Viszont, ha már így benne vagyunk a mókában - fogok bele ártatlan arccal - , neked hogy tetszene, ha elmaradna ma a tanítás? - biccentek egyet a tanári kar asztala felé, remélve, hogy érti, mire gondolok, közben pedig összeszedem az első üres kupát, amit találok az asztalon. - Ha ügyes vagy, még szórakoztatóbbá tehetjük ezt az egészet, mint elsőre gondoltad. Csak annyi lenne a dolgod, - mutatom meg a kupát, majd töltök bele valamennyit a földön talált üvegcséből. Nem valami kicsi ahhoz képest, hogy mi van benne, és még a szer fele is tekintélyes adag. Legalábbis, ha olyan, mint amilyet a kedves nővérkémmel itattak meg pár éve... Hú, rémes volt. Akárcsak ezek. Ráadásul napokig tartott. Valamennyit áttöltök a folyadékból a kupába, de hagyok az üvegben annyit... Nos, nagyjából egy fejadagot. Szükség esetére. Sose lehet tudni... Ezután az üvegcsét egyik kezemmel visszacsúsztatom a zsebem mélyébe, míg a másik, a fiú felől levő kezemmel átnyújtom a kupát a Rellonosnak - hogy ezzel odamész a tanári asztalhoz és elosztod a kupa tartalmát az italaikba, amíg én elterelem a figyelmüket. Szerintem egy ideig eltart majd a hatása. Én itt megvárlak, ha visszajöttél, mehet az éjszakai jelenet is. - nézek rá vidáman, lélekben már készülve a kacagástól fájó hasra. Most már egész szép kilátásokkal telinek tűnik a reggel, a néhány perccel korábbi felálláshoz képest. Már húzom is elő a pálcámat, gyomromban izgalommal telve, mert hát mégis tanárokat fogunk megtréfálni. Néhány suhintással átveszem az uralmat pár szív és girland felett. Két emberalakot alakítok belőlük, melyek látványos mozdulatokat téve két oldalról megkerülik a tanári asztalt, hogy mögötte szerelmetes táncot lejtsenek egymással. Nem egyszerű ennyi tárgyra koncentrálni egyszerre, de fiatalabb koromban egyik kedvenc játékom volt különböző tárgyak lebegtetésével történeteket alkotni, így egy pár fokkal egyszerűbb a dolgom.
Mindeközben reménykedek, hogy a tanárok a diákságnak hátat fordítva figyelik majd a kedves kis jelenetet, elérve ezzel, hogy ne érzékeljenek majd ottan, az asztal túloldaláról semmit abból, amit mi itten, az asztalon innen - vagy épp rajta - művelni fogunk. Vagyis inkább bajtársam. Mert hát én minden szó nélkül is készpénznek veszem, hogy aki ilyen cikkekkel a zsebében mászkál a hétköznapokon, az bármikor kapható egy kis tanárokkal való viccelődésre is.
Ha vállalta a rábízott küldetést és visszatért, újból egymás mellett ülve nézzük a párt, én pedig cselekvésre készen markolok rá a kis poros csomagra. Azonban ennek meg kell adni a módját. Rásandítok a fiúra, aki valami okból még mindig látványosan közel tartja magához a poharát. Elég furcsa. Mint aki vigyázza. Tulajdonképpen, körülnézve el kell ismernem, hogy érthető módon, de... Ó. Hát persze. Nos, ha te is, én is. - fogalmazom meg magamban, majd szemébe nézve, arcomon elégedett félmosollyal emelem koccintásra a poharam. - Boldog Valentin-napot! - majd kortyolok kettőt, és mindvégig tartva a szemkontaktust, végül jó erősen - meg persze jólesően - földhöz vágom a poros-zacsit, sötétséget  borítva ezzel az egész Nagyteremre.
Utoljára módosította:Farkas Piroska Beáta, 2020. február 14. 20:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2223
Írta: 2020. február 14. 22:55 | Link

Fapiri

- Nem, de nem vagyok legilimentor, hogy kitaláljam a gondolataid. Mondjuk, ők sem kitalálják – legyintek, de nem sokáig élvezhetem a normális beszélgetés folyamát, mert a lányt leöntik. Elhárítom a katasztrófát – egy nőnél azért simán lehet, hogy annak találja, márpedig az Eridonos már inkább nő, mint lány – és máris előhozakodok neki a tervvel. Amint megmutatom neki a port, látom, hogy a sztereotipizált bátrak között is van olyan, aki benne van egy kis mókába, főleg, ha más kárán fogjuk ezt végrehajtani. Elégedetten nézem, ahogy örül a sötétségpornak, és már látom, hogy ő fogja eldobni, úgyhogy meg is erősítem ebben. A bizalomhíd épül, de a tartószerkezetek még labilisak, így, hogy a csavarok jól meg legyenek húzva, nekem is adnom kellett valamit. Ja, a port is én adtam, never mind. Oldalra biccentett fejjel, de kíváncsi szemekkel és tágra nyílt fülekkel hallgatom az ötletét. Elpillantok a tanári asztal felé, csak egy ismerős van, Strakhova, de róla meg azt hiszem paranoiás, szóval nem egyszerű a kérés. Na, meg, ha ő a bátor, miért én csináljam. Ja, én vagyok az eszes és ravasz, így már értem.
- Hát ez elég botor dolog volt – kezdek vele és csettintek a nyelvemmel mellé. – Jobb lett volna, ha az üveget adod oda. Most vihetek egy egész kupát a tanár asztalhoz, á, nem feltűnő – ingatom a fejem hitetlenül. – De szerencséd van, mert van egy hasonló kancsójuk – én inkább annak mondanám, nem kupának -, így azt viszont ki tudom cserélni. Te olyan rendes vagy, hogy itt megvársz, öcsém, komolyan. Innen jól megnézed, csak ne lennél ennyire bátor Eridonos – röhögök, de én vagyok a Farkas, ő csak Piroska, szóval magamhoz veszem a kupát, és lassan elindulok a tanárok felé, mintha amúgy kifelé igyekeznék. Amikor már kiszúrható vagyok, hirtelen girlandokból és szívekből álló táncoló párocska indul el a tanárok felé. Néhány azt nézik, hogy ki lehet ez, de nem reagálok, majd megnézik maguknak. Úgy teszek, mintha engem is elvarázsolna a dolog, ami azt illeti, egész ügyes és kreatív, és várom, hogy a tanárok vére ne felém nézzenek. Amint ez megtörténik, elindulok és a tanári asztalnál egy gyors mozdulattal kicserélem a két kancsót, majd lassan hátrálok, és aztán visszafordulok és elindulok visszafelé zsebre vágott kézzel, aprót vigyorogva. nyilván a szabad kezem van „eltéve”. A Rellonosok mozgolódni kezdenek, én csak egy pajkos kacsintást küldök feléjük, majd visszaülök Bea mellé. Magamhoz veszem a töklevem és várom, hogy akcióba kezdjen a vendégünk.
- Magának is kisasszony – vágom rá, majd koccintásra emelem a poharat. Iszunk és nekem pedig a szemem eltűnik a lányéban, majd követi a kezét, közben a perifériámban felmérem a távolságot. Nos, a kung-fu ebben nagyon nagy segítséget ad, valószínűleg e nélkül nem is tudnám megcsinálni, amit akarok. Miközben visszafelé jöttem még az előbb, szépen lecsavartam a rellonos bájital zárókupakját, és készenlétben tartottam az ujjaim között, hogy ha eljön az idő, cselekedhessek. Amint sötét kezdett lenni – ez a por szinte azonnal azt csinál, 2 másodperc és te is sötétben leszel -, máris előhúztam, de úgy, hogy ne legyen feltűnő, majd gyorsan lejátszottam magamban, hogy hol lehet Bea töklevet és beleöntöttem a bájitalt. Aztán szépen visszaügyeskedtem, és lezártam az üveget a zsebemben, majd vártam, hogy a sötétségpor hatása elmúljon. Közben pedig hallgattam a tompa puffanásokat, a hitellen felkiálltásokat, hangos nyögéseket, meg a sok „au”-t. Ennekmeglétét röhögéssel fejeztem ki a nagyérdemű felé, a Rellonosok hangosan nevettek, amikor rájöttek, hogy mi történt. Aztán nagyjából egy-másfél perc múlva kitisztult a világ. Még mindig ugyanúgy tartottam a töklevet, és vadul vigyorogtam Beára.
- Odanézz – mutattam egy vérző ajkú lányra, majd egy másik párosra, akik a fejüket fogdosták. A Rellon asztala röhögésbe fulladt, a tanárok közül egy pár furcsán kezdett viselkedni. De engem jobban foglalkoztatott, hogy a baleseteseket vizslassam. Persze egyből kiabálás kerekedett, de senki nem lépett, majd a párocskák, is nevetni kezdtek, elrontva a bulimat. Régen legalább verekedtünk, most meg kínjukba nevetnek.
- Nos, hogy tetszik? – kérdezem, majd újra koccintásra emelem a poharam. Bármi lesz is, én iszom az enyémből egy jóízűt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 72 ... 80 81 [82] 83 84 85 86 87 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet