31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] 74 75 ... 83 ... 88 89 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kiss Roland József
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
Évnyitó ünnepély - 2017. tavaszi-nyári tanév
Írta: 2017. április 5. 21:51
| Link

Juhász Ramóna Zita

Kicsit késve érkeztem az évnyitó ünnepségre. Egyből az Eridon asztala felé vettem az irányt. Persze szégyelltem magamat az eset miatt, de nem tudtam mit tenni. Aki képes az első napon eltévedni az iskolában az így jár.
De ha egyszer olyan szórakozott vagyok, hogy az ünneplős taláromat nem húztam fel, hanem sportcipőben és kopott farmerben, rövid ujjú pólóban akartam bemenni a terembe, hát ez az én hibám. Még jó, hogy az egyik prefektus elém állt és visszaküldött, hogy szedjem össze kicsit magam.
Így az asztal felé araszolva- legalább is én annak éreztem- vettem az irányt és kerestem egy helyet magamnak kissé kétségbe esve.
Az asztal közepe táján megláttam egy lányt, akinek a jobbján volt még szabad hely. Mivel tudtam, hogy más nem késhetett el, így gondoltam leülök mellé. De az illendőség úgy kívánta, hogy megkérdezzem foglalja-e valakinek.

- Szia Ron vagyok. Ez a hely szabad? Nem foglalod valakinek? Szinte nem is vártam választ és elkezdtem helyezkedni, majd folytattam a beszédet.
Sajnos elkéstem. Amúgy mi történt eddig?

Közben magam elé húztam egy tálat amiben hús, krumpli és brokkoli volt, amit persze nem szeretek, így ügyesen elkerültem. Miután a tányérom telepakoltam egy pohár töklevet is töltöttem egy szépen mintázott pohárba.
Közben a mellettem ülő lány szemébe nézve vártam a válaszait.
Utoljára módosította:Kiss Roland József, 2017. április 6. 03:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 5. 22:11 | Link

Ron, évnyitós késős program


Kissé fáradtan és kótyagosan esett be az évnyitóra, miután késett pár percet, és még jó, hogy semmi fontosról nem maradt le tulajdonképpen. A taláros gonddal ő is küzdött, ő csak szimplán fordítva vette fel az egyenruhájára, még jó, hogy akadt egy segítőkészebb felsős, aki röhögés helyett inkább kicsit szárnyai alá vette a szöszke, elanyátlanodott lurkót.
Noha alapjáraton vidám és lelkes, most annyira nem volt az, nem szerette a kötött, hivatalos cicomákat, és a beszédeket is unalmasnak tartotta.
Aztán ettől az unalomból egy még nála is később érkező srác mentette ki, meg is lepődött rendesen.
- Ejha, te aztán nem pazarolod az időd – vigyorgott, kicsit ironizálva. – Szia, én Juhász Ramóna Zita, hívj, ahogy akarsz.
Imádta, hogy két neve van, bár nem okozott volna meglepetést, ha a srác a Zitát választaná, ő mindegyik nevére hallgatott.
- Semmi különös, ez a baj. Unatkozom, kezdjük már el és essünk túl rajta – nyöszörögte, lábával picit idegesen, de halkan dobolva a padlón. Erősen gondolkodott rajta, hogy ne generáljon-e ő maga valami szép kis eseményt, hadd legyen egy jelenet, ami emlékezetessé teszi ezt az összecsődülést.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 19:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Roland József
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
Írta: 2017. április 7. 21:15 | Link

Juhász Ramóna Zita


Ahogy hallgatom a lányt kicsit belefeledkezem a szemébe. Nagyon szép szeme van. Ez esik le először nekem, na meg az, hogy nagyon éhes lehetek, ha már az étel előttem van. De az elindult beszélgetést nem hagynám abba semmiért, így az ételt kicsit eltolom magam elől.
- Nagyon szép neved van, ha nem baj a Ramónát választom. Annak inkább olaszos hangzása van, ami miatt kicsit egzotikus hangulata van.
Majd  hirtelen eszembe jut, hogy Ron-ként mutatkoztam be, holott eddig csak Angliában hívtak így. A rokonok és a barátok. Itt Magyarországon használjam csak szépen bemutatkozáskor a teljes nevem.
- A teljes nevem Kiss Roland József. Csak a család és a barátok becéznek Ron-nak.
Majd azon töprengek, vajon Ramóna mindig ennyire unatkozik, vagy csak nem szereti a formaságokat? Hiszen az évnyitó inkább a formaságokról jut az ember eszébe. De ezt a gondolatot el is hesegettem.
- Tudom nem illik megkérdezni mindjárt az első nap, de nagyon érdekel, melyik tantárgyakat vetted fel? Nehezen tájékozódóm, így talán néha kisegíthetnél, hogy merre kell mennem.
Mondom fülig érő mosollyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 7. 21:35 | Link

Ron, évnyitózás

Ramóna általában hamar észrevette, ha valaki feszült, feszélyezett a környezetében, és ez a másikról egyenesen ordított. Tuti a formaságok miatt van így, tekereg eme gondolat a kis agyában a csöpp elsősnek.
Örült neki, hogy nem valami bunkó ült mellé, és eléggé tolják is a képébe a cirádás bókokat. Kicsit húzza a száját, nincs oda a különleges dolgokért, az egyszerűség híve, vagy, ahogy mondani szokta, az ahogy sikerül-szabvány a kedvence.
- Ugyan már, semmi különös nincs benne, bár az olaszos izében van valami – gondolkodott el, de gyorsan tovább is hessegette ezt a foszlányt, mielőtt még jönne a következő ötlet a fejében. Nem igazán szokott törődni a nevek eredetével, nekik tulajdonított jelentésükkel, mert szerinte nem a név tesz valakit azzá, aki – sokkal inkább a tettei. A dolgokhoz való hozzáállása az, amiért kedvel, vagy nem kedvel valakit.
- Rendben, ahogy szeretnéd – bólintott, lezártnak tekintve ezzel az ismerkedős, sablonos köröket, amiket eddig róttak. Utálta a hivatali formaságokat, fölösleges időpocsékolásnak vélte, és rettentően unatkozott.
Minek ezeket túlnyújtani? Bah! Zavarják le minél gyorsabban, és mehessek aludni! Vagy játszani Kökénnyel. Vagy bármit, csak ne tétlenkedjünk már…
- Eh, azt ne mondd, hogy ennyire érdekel a tanulás. Jó sok van idén, kész vicc az órarendem. Három választhatót vettem fel a kötelezők mellé, Álomfejtést, Csillagászatot és Asztrológiát. És te? – Jah, már megbánta, hogy első ízben így összezsúfolta a napi beosztásait, mert így rohangászhat, mint pók a falon, hogy odaérjen egyik helyről a másikra, még jó, hogy ütközője itt nem lehet, hallott már szépségeket a mugli iskolák óraütközéseiről. – Milyen választható óráid vannak az alapon túl?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. április 7. 22:04 | Link

Évnyitó beszéd
délután öt órakor az ünnepélyen

Egy jóleső sóhajjal lépek be a feldíszített terembe. Oda-odamosolygok a diákokra, akik izgatottan igyekeznek a helyükre a házak asztalainál. Hamarosan a kollégákhoz érek. Néhányan még nem értek ide, de még úgyis van pár perc a kezdésig.
Egyelőre leülök én is és figyelem a nyüzsgést, váltok néhány szót a hozzám közel lévőkkel. Bár párszor az asztal másik végével is. Mire aztán észbe kapok, a létszám nagyjából teljes. Késők persze mindig akadnak. Minden esetre ahogy ötöt üt az óra, felemelkedek a székemből és hangosító bűbájt teszek magamra.
- Üdvözöllek benneteket évnyitó ünnepélyünkön! - kezdek beszédemnek.
- Ahogy tavaly, így most sem rabolnám soká a drága időtöket, amit sokkal hasznosabban is tölthetnétek a vacsorátok elfogyasztásával és a tanáraitok kibeszélésével - nézek kicsit körbe magam körül, széles mosollyal.
- Mindössze szeretnélek tájékoztatni titeket a fontosabb változásokról, valamint ismertetni veletek az előző tanév ilyen-olyan eredményeit - foglalom össze, mire számíthatnak. Nem nagy meglepetés. Minden évben ez van terítéken. Hagyomány.
- Hornyák Gábor és Markovits István professzorok távoztak sorainkból. Köszönjük eddigi munkájukat! - bólintok, bele is vágva a közepébe, majd elrakom a pálcámat, amit még az iménti varázslás óta a kezemben felejtettem.
- Az idei tanévtől Repüléstant tanít majd nektek Lewy Bojarski, Álomfejtést Kormos Katalin, valamint Csillagászatot Várkonyi Zoltán - tekintek kollégáról kollégára, ahogyan említem őket és tárgyaikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiss Roland József
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 8
Írta: 2017. április 7. 22:08 | Link

Ramóna

- A csillagászat engem is érdekel, de kipróbálom magam a számmisztikában is. Az igazság az, hogy találomra vettem fel pár tárgyat, mert nem készültem fel rá, mit is tanulnék szívesen.
De azonnal meg is bántam ezt az utolsó mondatrészt.
Hogy az a leborult szivarvégit... nem kellene ennyire őszintének lennem. Így előbb utóbb az a kép alakul ki rólam, hogy nem vagyok megbízható, ellenben felelőtlen és nemtörődöm alak vagyok.
- Persze ez azért van, mert még nem tudom, mit is szeretnék majd magammal kezdeni az életben. Az egyik nagybátyám Zoológus, a másik pedig a Szent Mungóban gyogyító. Apám meg a minisztériumban dolgozik Angliában. Na irodista nem akarok lenni. Auror, vagy ereklye kutató viszont igen. Hadartam szinte egy szuszra.
Viszont úgy vettem észre, hogy Ramóna még mindig unatkozik. Így megpróbáltam kitalálni mit is tehetnék az ügyben, hogy érdeklődést mutasson.
- Egyvalamit viszont nem szeretnék, nem akarok csak a tanulássa foglalkozni itt az iskolában. Kviddics, vagy éppen a kirándulás is megteszi. Rossz időben a varázslósakk és a tilosban járás is kihívás lehet. Mondjuk nagy móka lenne éjszaka csatangolni a kastély folyosóin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2017. április 9. 20:38 | Link

Oszvlinsky

- Mássz arrébb! - Rágózva-lenézően pillant a hozzá képest szintekkel lejjebb elhelyezkedő, kétajtós szekrényre. Aki eszik. Aki egy olyan, stratégiailag fontos helyen eszik, ami az ő felségterülete. Függetlenül attól, hogy roppant rövid ideje van itt, rendelkezik bizonyos megszokásokkal, amikből nem hajlandó engedni. Példának okáért az ülésrenddel is úgy van megszokva, hogy ő asztalközépnél ül, mindenki mást pedig figyelmen kívül hagy, felőle a padlóról is étkezhetnek, amíg az ő helye biztosított.
- Megmozdulnál még ma? Tudom, hogy szörnyű nehéz lehet egy ekkora batár testtel közlekedni, de próbálj meg nitró üzemmódba kapcsolni... - Várakozóan, türelmetlen éllel a hangjában mered a háztárs Neander-völgyire. Mi más lehetne, mint egy őskorból ideszakadt fosszília? Rá kell nézni az ápolatlan külsejére és lerí róla, hogy hírből sem ismeri a hajkefét, vagy a fodrászt, de még rendes ízlése sincs. Ahogy végigzongorázza odabent gondolatai sorozatát, lemondó sóhajjal nyugtázza, hogy megint valami tökéletesen inkompetens anyámasszonyhoz van szerencsétlensége.
Továbbra is az ő helyén ülnek. Roppant bosszantó.
Utoljára módosította:Eszterházy Zsófia Johanna, 2017. április 9. 20:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 9. 20:58 | Link

Eszterházy

Tátott szájjal megállt egy pillanatra, amikor csak úgy a semmiből valaki megszólalt a háta mögül. Megforgatta szemeit majd, mint aki nem vett észre semmit beleharapott a frissen sült meleg kiflijébe. Majd pont ő fog arrébb menni, még mit nem. Majd az a némber keres magának egy másik helyet. Ha meg nem talál, Nimród szívesen segít, nem kell kétszer mondani neki. Kezdett reménykedni benne, hogy a levegőnek nézés segített a csajnak felfogni, hogy kopjon le, de újra meghallotta a nem kívánt hangot. Mélyet sóhajtva lehunyt szemekkel vízéért nyúlt. Már emelte volna ajkaihoz, amikor meggondolta magát és hirtelen megfordult úgy, hogy a pohár összes tartalma a másikon landoljon. Egy sunyi mosollyal az arcán végig mérte a nyilván elázott lányt majd, mint aki jól végezte a dolgát visszafordult és újra beleharapott a kajájába. Utálja, ha valaki modortalanul megzavarja az étkezésben főleg egy fárasztó nap után.
- Kopj le. –morogta teli szájjal és a kancsóért nyúlt, hogy töltsön magának egy kis vizet. Nem is figyelt igazán a lányra. Hol érdekli őt ilyen holmi kis csitri, aki próbál vele kötözködni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Zsófia Johanna
INAKTÍV


SünSünSün
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 152
Írta: 2017. április 9. 21:14 | Link

Oszvlinsky

Dang- valami elpattan az agyában. Olyan, mintha a damilhúrt valaki elvágta volna egy éles késsel vagy ollóval, és az egész, eddig összefogott tákolmány széthullana elemeire. A pillanat törtrésze alatt kattan be a "rohadt szád" üzemmódba. Csak egy pohár víz, ennyire volt szükség, és egy ősemberre.
Kívülről nincs különösebb változás rajta a csöpögő, fekete haját és a nedves pólóját leszámítva. A tekintetéből odalett a lenézés, helyette üres, vak bámulás tátong a hétemeletes, ülő sziklatoronyra.
Aztán teljes erőből, két kézzel esik neki a fejének. Nekimegy, mint valami önjelölt buldózer, teljes erejéből, súlypontját áthelyezve vetődik rá a másikra, hogy röpke ötven kilójával lenyomja őt az asztalra, bele az esetleges tálba vagy magába az asztallapba.
Vele ezt nem fogják művelni, ilyet nem játszanak! Minden erejét latba vetve próbálja a másikat belepasszírozni a tömörfába, vagy a fiút a fától elválasztó valamibe. Fájjon csak neki! Ha arrébb ment volna, most nem szívna! Persze ott az a nem mellékes körülmény, hogy a karizmain kívül más izomcsoport nem szolgál túl nagy segítségéül, ugyanis ezeket leszámítva egy nem túl erős testfelépítésű ember. Upsz...
Utoljára módosította:Eszterházy Zsófia Johanna, 2017. április 9. 21:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne rázd a pofonfát, mert szüret lesz belőle!
Oszvlinsky Nimród
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 352
Írta: 2017. április 9. 21:34 | Link

Eszterházy

Ujjak a hajban megmarkolják a tincseket és Nimród feje sebesen közelít az asztalhoz. Le is fejeli! Bizony ám, akkorát koppan a buksija, hogy azt még a terem végében is hallani lehetett szerintem. De nem kell félteni őt sem. Kezeit egyből beveti, először megtámaszkodik majd a nyomásból vett lendülettel eltolja magát a tömör fától és a lány fölé magasodik.
Szemei szikrát szórnak. Baromira nincs jó kedvében. Amúgy sose szokott, de az ismeretlen fruska rátett egy lapáttal. Ökölbe szorulnak kezei, próbálja visszafogni magát nem nagy sikerrel. Nem akar ő kárt okozni másokban, de nem tehet róla forrófejű és ez most is totálisan kiütközik. Nem bírja lenyugtatni magát holmi ujjak összezárásával. Elborult aggyal átlépi a padot és mit sem törődve a többi diák fürkésző tekintetével és az esetleg arra járó tanárokkal megragadja a másik pólóját mellkasánál fogva. Közelebb rántja, magához vicsorog egy sort majd, mint egy rongyot úgy löki félre. Szép és jó lenne minden, ha a földre akarta volna lökni, de Nimród nem ilyen jó szívű. Kiszúrta ám a másik asztalnál azt a nagy melákot. Nála magasabb és kétszer olyan széles, mint ő. Ismeri ám a srácot… látásból. Igaz nem tudja, milyen közös órájuk van, de biztos benne, hogy valamire együtt járnak. Na, neki lökte volna a kiscsajt, ha jó fej lenne. De Nimi nem az, úgyhogy a nagydarab melletti üres hely felé taszította nem kis erőt belefektetve.
- Megmondtam, hogy takarodj. -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. április 10. 20:56 | Link

Évnyitó beszéd
délután öt órakor az ünnepélyen

- Történt némi változás a házak vezetőségével kapcsolatban is. Leköszönt a Rellon éléről Vasváry Richárd Nándor. Helyét eddigi házvezetőhelyettese, Ramholcz Kirill vette át. Valamint három házban is új házvezetőhelyetteseket köszönthetünk. A Levitáé Gwen L. Blake, a Nevinéé Helen Lawrence, a Relloné pedig Sólyom Máté - sorolom el a változásokat, mindig elpillantva az éppen szóba kerülő kollega felé. bíztató mosolyt küldve.
- Ha pedig már itt tartunk... - bólintok, azonban mielőtt ennek nekiláthatnék, feltűnik a színen Pajkos. Pajkos nem más, mint a kutyám, akit nemrég fogadtam be a Mancs-helyről. Egy helyes, fiatal Jack Russel-terrier keverék. Megjelenik a nagyterem ajtajában, kicsit megszeppenve néz körbe a sok emberen, de ahogy meglát engem, már rohan is felém a terem szélén.
- Egy pillanat - kérem a jelenlévők türelmét. Leveszem a hangosítást magamról.
- Gyere ide - lépek ki a szék mögül, magamhoz hívva őt. Biztos meghallotta a felerősített hangomat és ezért iszkolt ide. Lehet, be kellett volna csukjam az irodám ajtaját. Dehát ezelőtt nem jött még ki onnan egyedül.
- Ül, ül a kutyus! Itt marad! Lefekszik - simogatom meg, csöndesen beszélve hozzá, mutatva neki, hol helyezze magát kényelembe a tanári asztal mögött. Majd a beszéd után visszaviszem talán, de most nem fogom itt hagyni a kastélybelieket.
- Nos... - zengi be derűs hangom ismét a teret, amint visszatérek helyemre.
- Az elmúlt tanévben az Év házvezető-helyettese a szavazataitok alapján holtversenyben Návay L. Viktor és Ramholcz Kirill lett - kezdem a hirdetést, minden bejelentés után hagyva egy kis szünetet, hogy megtapsolhassák őket.
- Az Év házvezetője Béres Bárcián - pillantok barátomra mosolyogva.
- Az Év tanárai szintén holtversenyben Podmaniczky Ádám és Seth Gareth Selwyn - nézek el az asztalnál ülő professzorokra elismerően.
- Az Év prefektusa Széplaki Alíz - tekintek a sárgák asztala felé.
- Az Év diákjai pedig a megszerzett pontjaik alapján Choi Min Jong 744 ponttal, Zelei Viktória 1075 ponttal és Széplaki Alíz 3148 pontal - bólintok mélyet és alaposan megtapsolom én is őket. Nagyon szép teljesítmény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. április 15. 09:26 | Link

Évnyitó beszéd
késő délután az ünnepélyen

- A legtöbb kiváló vizsgával büszkélkedők nyerik el az évfolyam első címet. Ők az elmúlt tanévben az I. évfolyamból Alison Black és Mácsai Ráhel hét-hét kiválóval, a II. évfolyamos Zelei Viktróia négy kiválóval, a III. évfolyamos Széplaki Alíz tizeneggyel, a VI. évfolyamból Kékessy Arabella szintén tizenegy K-val, az V. évfolyamos Choi Min Jong és Csizmazia Hajna öttel-öttel, a VI. évfolyamból Ombozi Noel öt kiváló vizsgával, a VII. évfolyamos Grace Erin Green néggyel, és végül -de nem utolsó sorban- a végzett VIII. évfolyamos Ward Weaver három kiváló vizsgával - hirdetem ki jólesően ezeket az igen csak szép tanulmányi eredményeket, az újabb név előtt mindig hagyva egy kis időt a jelenlévőknek a díszes társaság ünneplésére.
- Ezek alapján tehát két iskolaelsőnk is lett: Kékessy Arabella és Széplaki Alíz. Gratulálunk nekik! - bólintok mélyet egyik lányról a másikra nézve, és természetesen csatlakozom is a méltán kiérdemelt tapshoz.
- A kviddicsbajnokságon ebben az előző idényben a Levita csapata nem indult, az Eridon pedig ideje korán távozott a mezőnyből. Így végül harmadik lett az Eridon, második helyezést ért el a Navine, és első lett a Rellon - sorolom fel a képzeletbeli dobogón álló csapatokat. Figyelem a kisebb csalódottságokat és a nagyobb örömöket. Átadom a kupát a zöldek csapatkapitányának.
- Végül következzék a pontverseny eredményhirdetése... - érek el a beszédem azon részéhez, amelyet általában a legjobban vár mindenki. Ki magáért a bejelentésért, ki pusztán azért, hogy utána végre vacsorához juthasson.
- 1320 ponttal negyedik lett az Eridon ház. 1885 ponttal harmadik helyen végzett a Rellon. 3556 ponttal második lett... a Levita. Első helyezést ért el 5834 ponttal és ezzel elnyerte a házkupát a Navine! - tárom szét lendületesen a kezeimet, mire a terem díszítése sárgába és feketébe fordul, a zászlókon és címereken pedig unikornisok nyerítenek fel. A házkupa megjelenik előttem az asztalon. Ünnepélyesen átadom a házvezetőnek.
- Élményekben és sikerekben gazdag tanévet kívánok mindenkinek! Valamint jó étvágyat... - biccentek mosolyogva. A hosszú asztalok megtelnek válogatott finomságokkal. Helyet foglalok, leveszem magamról a hangosító bűbájt és nekilátok én is a vacsorának, olykor juttatva pár falatot a kutyusnak. Jókedvűen elbeszélgetek a kollégákkal és figyelem a pezsgő diákságot.

Kezdetét vette az új tanév.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. április 18. 18:50 | Link

Nathaniel

Alapvetően életképes vagyok. Esküszöm. De komolyan, a héten a harmadik egyenruhám megy tönkre. Az elsőt leköpte a bemutatott állat LLG-n, a másodikat valahogy leettem egy kis foltba szederlekvárral, és hiába tettem be a szennyestartóba, Mimi kiszagolta, kirángatta és jól széttépte, olyan kicsi darabokra, hogy inkább a szemetesbe dobtam, mert játékbabának is illetlen öltözetnek számítanának a cafatok. A harmadik pedig most történt, éppen csak egy pillanatra nem figyeltem oda, és a bájitalom egyik hozzávalója rácseppent a blúzomra, két nagy lyukat égetve hastájékra. Persze Felagund a maga kedves stílusában még hozzáalázott.
Szóval most jobb ötlet híján annyit tudtam csinálni, hogy a leégett részt levágtam, a szoknyámat pedig feljebb húztam, hogy eltakarjam a lyukat. Alig lázadónak néztem ki a sok térdszoknyás lány között, ahogy én minden lépésnél kivillantottam a combjaimat is. Mert amúgy ez orvosolható pálcával, ha valaki elhozza a pálcáját, és nem hagyja az éjjeliszekrényén, mert pont oda való. Remélem, mire hazaérek, Mimi azt is megrágja, és akkor vehetek másikat. Morcosan csörtetek be a nagyterembe, éhes vagyok, és kollektíve elegem van az egészből, főleg amikor a rellonos asztalnál még utánam is fütyülnek. Remélem pontlevonás is lesz a vége, mert ízlésesen mind a két középső ujjamat felmutattam nekik, és ezzel együtt a tanári karnak is. Nem is nézem, hogy hova, csak valahova levágódok, és inkább a gyümölcslevesre koncentrálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. április 18. 18:51 | Link

Franci

Ash számára nem volt szokatlan az iskola. A szünet során már már egészen hiányzott is neki, hogy legyen valami, ami lefoglalja a szürkeállományát. Az, hogy megbukott, egyszerűen képtelenségnek tűnt a szemében, mikor annyit készült a vizsgákra... Leginkább a folyamatos stresszre lehetett fogni a dolgot, mikor vizsgázott, mindig rátört a félsz.
Azóta már továbblépett ezen, most is éppen lelkesen tömte magába a gyümölcslevest az arcocskájába. A meggyektől már lassan olyan formátumot öltött, mint egy hörcsög három tál sárgarépa után. Ekkor tipegett be a szőke a gyönyörű görög istennőhöz hasonló lábain. A srác egyből látta, hogy valami nem okés, így hát fel is pattant és átpakolta magát a látványosan feldúlt leányzó mellé.
- Na mesélj, minden oké? - közben hevesen integetve jelezte egy háztársának, hogy húzzon onnan és hagyja őket beszélgetni. A tányérját is sikeresen mentette át, talán megmarad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. április 18. 18:52 | Link

Ash

Ha a nézéssel ölni lehetne, életem valószínűleges szerelme már bizony nem csak, hogy halott lenne, de olyan lenne, mint egy kis porszem, mert még háromszor ölném meg, pedig nem akart ám nekem rosszat, csak nem a jó napomon talált meg.
- Nem akarok beszélni róla.
Jaaaj, nem olyan nincs egy nőnél, hogy nem akar beszélni róla. Ezt még én is tudom, csak előbb egy percet kérek, mert különben leüvöltöm szép szőke hercegemet a székéről, pedig ő aztán nem tehet semmiről.
- Leégettem magamról a felsőmet bájitaltanon.
Jó ez egy kicsit dráma királynősen hangzott, főleg a nagy sóhajtással, és főleg azzal, hogy még mindig rajtam van a felsőm, épp csak nem az egész, de azért nem történt katasztrófa.
- Felagund meg még hangosan meg is jegyezte, és olyan önelégült volt a mosolya, hogy azt hittem megverem. Azóta meg füttyögnek utánam, ráadásul reptanom lesz. A szoknyámat a nyakamba húztam, hogy ne legyen kint a hasam, de ha így megyek reptanra, ott is ki fognak csinálni. Ez nem az én hetem.
Pedig ez egy rövid hét, és a hét első fél napján vagyunk csak túl. De akkor is ki vagyok akadva.
- Ne haragudj, nem is kérdeztem meg, hogy milyen napod van.
Próbálom a hisztériát legyűrni, de nem olyan könnyű. Fogalmam sincs, hogy mi lelt, de Ash jelenléte legalább egy kicsit arra kényszerít, hogy ne bőgjem le a szemfestékemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. április 18. 18:53 | Link

Franci

Tény és való, hogy Ash sosem volt egy Casanova, de attól még neki is feltűnt, hogy  tényleg beszélni akar róla. Ez olyan, mint mikor azt mondják, hogy semmi. Az is azt jelenti, hogy véged van ember. Ezt már ő is tudta, hiába volt elég tapasztalatlan.
Nem sokkal később ki is bújt a szög a zsákból és leányzó elmesélte, hogyan szenvedett balesetet a ruhája. Nathaniel most először vetett komolyabb pillantásokat a meggyötört egyenruhára és azért el kellett ismernie, hogy még így is elég jól néz ki a szöszi. Sőt. Attól még nem kéne így mászkáljon az iskola falai között, mikor ennyi itt a pasi.
- Oh, sajnálom szívem. Akkor ez egy ilyen peches nap... - a száját elhúzva próbált valamiféle lelkitámaszt nyújtani a barátnőjének, noha tudta, hogy nem túl jó benne. Attól még senki nem mondhatja azt, hogy nem is próbálkozott.
Tudta ő, hogy a tanárok is mennyire szemetek tudnak lenni, ha rossz napjuk van, nem kellett már bemutatni neki. Felagundnak pedig szerintem még sosem volt jó napja, mióta tanerőnek állt.
- Reptan? Az a csávó annyira fura... Nem kéne hazamenned átöltözni, vagy valami? Nekem totál nem szimpi az ipse. Még csak negyedikes a barátnője. - Nem gyakran szokta kibeszélni a "fajtársait", de attól még ez a csávó nem esett a szimpátia-körébe.
- Jaj, semmi baj, cica, nekem az első izgalmas dolog a napomban a gyümölcsleves volt... - mesélte éppen semmiféle lelkesedést nem mutatva az órák iránt. Már volt minden, tudta a dolgokat, igazából akár aludhatott is volna, akkor sem marad le semmiről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. április 18. 19:08 | Link

Ash

- Az.
Ezzel nem nagyon tudok tiltakozni. Elegem volt a mai napból rendesen. Szívem szerint hazamentem volna, beültem volna egy jó nagy kád forró vízbe, és csak lebegtem volna a semmibe. Eleve nem szeretem a nyomott időt, állítólag itt még havazhat is, mert magasan vagyunk. Alig várom, komolyan. Már elővettem a tavaszi és nyári ruháimat, most majd kirángathatom megint a télieket. De legalább akkor már annyi hó essen, hogy lehessen hóembert építeni.
- Nathaniel!
Szidom le egyből, vagy nem is szidás ez, inkább csak megbotránkozás. Ő pletykálkodik. Hát ez valami hihetetlen. Viszont szerencsére a másik itt ülőt elküldte, így csak ketten ülünk, ezért hát egy kicsit közelebb hajolok és pillogok rá.
- Negyedéves? Éppen csak nagykorú? De hát ő már öreg, nem? Vagyis mennyi lehet, harmincon felett biztos.
Kedvelem a kviddicset, jártam kint pár meccsen is, de annyira sosem érdekelt, hogy posztert gyűjtsek, kártyákat, vagy, hogy tudjam az életkorukat. Épp csak a játékot néztem. Tudom, bennem van a hiba.
- Ki a barátnője?
A negyedévesekből csak pár ember van meg. Kováts Marci, mert nagyon tetszik a hajszíne, Czettner Maja, mert annyira cukinak néz ki, hogy szerintem ő rendesen is egy kis cukorvirág meg Emma Weißling, mert ő meg olyan különlegesen néz ki, legalábbis számomra. De hogy rajtuk kívül is vannak negyedikesek...hát biztos. Végül is, a sulit fenn kell tartani.
- De ha van barátnője, akkor miért kezdene mással?
Életem első kapcsolatában vagyok. Igen, az elsőben és igen, egy olyan sráccal, akinek a lélegzetvételéből tudom, hogy milyen hangulata van, szóval azt is tudom, hogy nem csalna meg, ezért ilyen téren eléggé naiv vagyok.
- De legalább finom a leves.
Merítek magamnak hozzá még egy kicsit úgy, hogy inkább csak gyümölcsök legyenek, majd gyorsan be is kanalazok egy adagot.
- Ha hazamennék, már nem jönnék vissza. Egyedül meg elég uncsi lenne lógni. Köhömm.
Vigyorgok rá szélesen. Végül is, napközben van, otthon nincs senki. Apáink dolgoznak, Lili fejét innen kiszúrom, ha most esetleg hazamennénk, kinek tűnne fel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. április 18. 19:28 | Link

Franci

Hiába is próbálta volna feldobni a napot, jelen egyedül pillanatban arra volt alkalmas, hogy meghallgassa Franci óhaját-sóhaját, panaszát, esetleg még egy kicsit pletykáljon. De ez volt minden, amit jelen pillanatban nyújthatott, a gyümölcsleveses tálon kívül.
- Most mi van? - Soha nem volt nagy pletykás, éppen ezért nem is értette, miért kell rögtön ráförmedni. A srác éppen nem volt jelen az ebédnél és a barátnője sem a házba járt, akkor meg miért kellene olyasmin izgulnia, hogy ki mondja vissza neki a dolgot. Az Edictumnak hála így is eleget folyt róluk a szó.
- Sem, azt hiszem. Azt beszélik, még csak most lesz 17. A srác talán 26? Valami hasonló - vont nagyot a vállán, jelezve, hogy nem különösebben kérdezett utána még a dolognak, pedig aztán akár meg is tehette volna.
- Czettner Maja - ezt az információt viszont pontosan tudta. Ez már annyira nyilvánvaló volt, hogy szinte fájdalmas, de jóval azelőtt, hogy a pasi it kezdett volna tanítani. Arra a kérdésre, hogy akkor miért kezdene mással, lazán vont egyet a vállán. Az ilyen pasiknál sosem tudhatja az ember. Végül is annyira nem volt nagy kunszt az egész, de jobban szerette volna, ha nem nézegette senki Franci formás lábikóit.
Azt meg sem próbálta vitatni, hogy a leves jó. Kellemesen halványrózsaszín volt, krémes, tele gyümölcsdarabokkal, éppen annyira, hogy ne tűnjön kásának, de túl kevés se legyen. Sok háziasszony összetette volna a két kezét, ha hasonló finomságot képes főzni.
- Arra gondolsz, hogy...? - Értette a célzást, de egyszerűen képtelen volt elhinni, hogy Franci tényleg lógni akarna órákról. Ez valószínűleg azt jelentette, hogy az apukák nem voltak a ház közelében, Lili itt ült és a ház üres.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. április 18. 19:47 | Link

Ash

- Nincs is tizenhét?
Nem kaptam szikrát. Jó, a srác fiatalabb, mint gondoltam, de azért ez már elég durva szerintem. És az is, hogy Maja az, akit én inkább egy nyakigláb, szemüveges kamaszfiú mellett tudtam elképzelni, aki lesi minden kívánságát, mert Maja egyszerűen olyan habcsók, hogy nem lehet ignorálni.
- Lehet, hogy nekem is egy idősebb pasival kellene kezdenem.
Látványosan pillantok el a tanári asztal felé, hogy szemügyre vegyem a kínálatot. Rubya tanárnő, Riviera tanárnő, Belmonte tanárnő és Thege tanárnő békésen fogyasztották ebédjüket.
- Hát öhm, azt hiszem Belmonte tanárnő a legesélyesebb.
Az a nő gyönyörű volt, a többiek is szépek voltak, de benne volt valami plusz, valami nagyon dögös. Végül azonban csak elmosolyodtam, és visszafordultam Ash felé. Elmélkedésemből könnyen kirobbantott az a tény, hogy ő itt van velem szemben. Nem, nem lennék képes elcserélni az iskola egyik szívtiprójára se, legyen az diák, tanár vagy iskolai dolgozó.
- Te melyik tanárnőt választanád, ha tanárral bonyolódnál viszonyba?
A kérdés hirtelen fogalmazódik meg bennem, miközben két meggyszemet kergetek.
- Nem tudom, hogy a fiúk szoktak-e ilyenen agyalni, de a lányok igen. Én legalábbis igen. Meg tudok még pár emberről, akik szintén igen. A fiúk meg fiúból vannak, szóval ők is igen.
- Igen, arra.
Nyomom meg a válaszomat sejtelmes mosollyal párosítva azt, a levesem elfogyott, így már húzom is magam elé a rántott halszeleteket, a rizst és a tartárt. Imádom, hogy itt nem kell a szálkával szórakozni, mert a menők eltüntetik a halacskából.
- Nincs is jobb, mint iskola helyett romantikus filmet nézni és fagyizni.
Teszem hozzá csak úgy mellékesen, ártatlanul felpillantva rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2017. április 27. 16:27 | Link

Franci

A kérdésére Nath csak egy apró fejrázással tudott válaszul szolgálni. A Navinés legjobb tudomása szerint még fiatalkorú volt és nem is értette az egész kapcsolat lényegét, mert bizony a friss tanerő sokminden volt, de kedves semmiképpen. Nem tett jó első benyomást az eridonosra, a maga beképzelt, mosolytalan, humortalan valójával.
- Már látom is az első randitokat. Biztosan bukna az ötletre... - igyekszik elviccelni a dolgot, de azért a gondolatra mégiscsak gombóc ül a torkában. Mi van, ha a szőke tényleg komolyan gondolja? Mindenki jobban járt azzal, hogy a kanalat szorongatva inkább ismét a meggylevesre koncentrált.
Senki nem merte volna tagadni, hogy Olive nagyon szép nő volt, de neki már egy jó ideje teljesen más volt az ideálja, amibe a csinos LLG tanárnő egyáltalán nem passzolt. Neki csak a nyakigláb szőke kellett, aki most éppen az agyát próbálta húzni. Neki pedig mindebből semmi fel sem tűnt... A pillantását pár másodpercig a tanári karon legeltette és csak azután nyitotta ismét szólásra a száját.
- Hogy én? Húúú... Talán Erdős-Prinz tanárnőt, ő olyan nagyon szép és elég kedves is - nehezére esett ilyesmiről beszélni, de tudta, ha nem ad választ, akkor a szőke úgysem lapoz addig, míg ki nem szedi belőle. Okos enged, azt mondják. Ő mindig próbált okos lenni, csak a legtöbbször nehezen ment neki, sok időt vett igénybe a művelet. Valahogy nem lepte meg a dolog, mármint hogy Franci beavatta, hogy a lányok ilyesmiken gondolkoznak, meg néha a fiúk is. Ő is értette, sok ismerőse szerette volna a tanári kar egyik-másik tagját az ágyában tudni.
- Részemről... rendben van - eléggé bizonytalanul hangzott, de nem zavartatta magát, így is komolyan gondolta. Előbb azonban szerette volna befejezni az ebédjét. Már úgysem tudtak neki újat mondani, hiszen tavaly jó gyerek volt, szinte minden órán ott volt, ha betegség nem tartotta távol. Kisfiús mosollyal pillantott a mellette ülő vélaszármazékra, majd inkább ismét az evésre koncentrált. - De semmi szerelmünk lapjai...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Franciska Veszna
INAKTÍV


FrinciFranci
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 385
Írta: 2017. április 27. 18:01 | Link

Ash

- Én sajnos már nagykorú vagyok.
Sóhajtok egy hatalmasat, mintha tényleg olyan nagyon bántana a dolog, pedig nem. Szeretem Asht. Szerettem egy éve, szeretem most, és tudom, hogy ha hirtelen a világ a tetejére fordul és elválunk egymástól, akkor is szeretni fogom. A napokban álmodtam erről, rossz volt. Ash és én elváltunk, ő idősebb volt, a ráncok mélyebben ültek a homlokán, a szeme világosabb, mégis fakóbb volt. Éreztem, hogy amikor rápillantok szomorú vagyok, és mintha ő is szomorú lett volna, de nem mondtunk semmit a másiknak. Én visszavettem a gyerekeinket tőle, ő intett félszegen, és ahogy néztem elsétálni, azon gondolkoztam, hogy szeretem őt. Sírva keltem fel, pedig nem szoktam ilyet tenni. Ez már nem szerelem, érzem, hogy több annál. Nem meséltem el neki, pedig hajnalban az ő arcát pillantottam meg először. Egy hosszú másodpercig még nézem a szépséges tanerőt, talán, hogy ne ütközzön ki rajtam a felidézett álom, majd visszafordulva már újra hamisan vigyorgok.
- Szóval a szőkékre buksz.
Tudom, hogy nem esik jól neki, hogy ilyenekről faggatom, mellettem eleve nincs könnyű élete, és bármennyire igyekszem megkönnyíteni, néha annyira belebonyolódok, hogy csak az jár a fejemben, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha önmagam maradok. Szegény Ash, de remélem, nem ezzel ijesztem majd őt el.
- Képzeld el, nem fogod elhinni.
A hangom egyszerre lesz erősebb, de szerencsére még így is elnyomja az általános alapzaj, nem fordul hát mindenki felénk, mondván, nem normális a csaj.
- A múltkor mondom magamnak, hogy nézek egy jó kis romcsi filmet. Benyomom a Szerelmünk lapjait, és nem tetszik. Mármint tényleg, rendesen nem tetszett. Azt hittem beteg vagyok, vagy ilyesmi.
Tényleg elég kemény perceg voltak, ahogy ott ültem, és vártam a "whaaa" érzést, ami nem jött el. Így hát a P.S. I Love You jött, féltem, hogy ott sem lesz meg, de ahogy megszólalt a zene, meg is volt a hangulat.
- De amúgy nem muszáj filmeznünk.
Eleve nem is akartam, csak húztam az agyát, de szegényem meg komolyan vette. Nem véletlenül említettem meg, hogy se apukák, se testvérek se senkik, csak mi.
- Amúgy, ha most van egy közös testvérünk, akkor technikailag mi is testvérekké váltunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 28. 18:27 | Link


Hosszú nap volt, és én farkaséhes vagyok - illetve voltam, amíg be nem lapátoltam villám sebességben az első adag kajámat (ami púposan feküdt a tányéron). Mások még a negyedét sem ették meg, de amikor éhes vagyok, ott semmi sem számít - sem az íz, sem az, hogy esetleg leégeti az étel a nyelvem, se semmi.
Mindenesetre most, hogy csillapítottam a kínzó éhséget, ami a nap 23 és fél órájában gyötör általában, már némileg nyugodtabban szedek második adagot. Kissé elkalandoznak a gondolataim azért, úgy sok minden volt ma. Körülöttem nevetgélnek a többiek, beszélgetnek, néha szórakozottan bólintok, ha kérdeznek valamit, de most úgy valahogy nem igazán tudok odafigyelni, csak lézengek a nagyvilágba a gondolataim között.
Bámulok ki a fejemből, azt se tudom, hova nézek - néha azért a vacsira pillantok, hogy lehetőleg ne menjek félre a falat mondjuk a vállamra, vagy az ölembe, esetleg a tüdőmbe, ha félrenyelem. De nem, egyelőre ez a pörkölt most igen jó helyre megy, a fekete lyukba, ami a hasam helyén fejlődött ki tizenegy éves koromban.
Szóval ahogy így elvagyok a saját kis világomban, bámulok össze-vissza ki a fejemből már vagy negyed órája - egyszer csak megjelenik a látóteremben egy tenyér, először nem is nagyon érzékelem, de aztán újra integetnek előttem, mire álmatagon pislogok rá a mellettem ülő ismerősömre. "Mit bámulsz, Andris?", kérdezi, én pedig abba az irányba pillantok, ahova feltehetően eddig is néztem.
- Semmit... - válaszolom. - Elbambultam...
Az a srác ül abban az irányban - mit abban az irányban, pontosan velem szemben a szomszéd asztalnál -, akivel padtársak vagyunk Gyógynövénytanon év eleje óta. Ó, bámészkodtam volna? Mh...
Folytatom álmatag, szinte hipnotikus evésemet. Aztán egyszer csak észreveszem, hogy már megint Milánt nézem, úgyhogy zavartan elfordítom a fejem, vissza a vacsorámra...
Pár falat után azonban már megint ezen kapom magam, úgyhogy ismét másfele figyelek, de semmi haszna, mert tekintetem ismét visszatér hozzá. Mh, na, ne már, ez biztos tök zavarba ejtő, pedig nem direkt van... Főleg, hogy a többiek is észrevették. Nyuh, na jó.
Azonban percek múlva, ismét fantáziavilágba süllyedve minduntalan vissza-visszanézek Milán felé. Pedig nem direkt van. És már megint csak néha veszem észre, és egyre zavartabbá válok. De aztán újra elkalandozik a figyelmem. Hülye figyelemzavaros én!...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 28. 21:17 | Link

Andris.

Egy ideig tempósan pakolgatja be a szájába a falatokat és nem is igazán koncentrál semmi másra. Egy bájital receptjét pörgeti a fejében, pontosabban a hozzávalók listáját, miközben egy adag csirkepaprikást igyekszik villával az arcába tuszkolni, az pedig a nagy gondolkodásban eszébe sem jut, hogy talán azok a nokedlik nagyobb hajlandóságot mutatnának a megevődésre, hogyha kanállal próbálkozna.
Valami viszont nem stimmel, zavart érez az erőben. Furcsa érzése van, habár nem tudná megmondani, mi okozza ezt. Legalábbis egy ideig. Amikor azonban felpillant és körbejáratja a tekintetét, az Eridonos asztalnál elkapja Andris pillantását, aki általában Gyógynövénytanon szokott mellette ülni. Ekkor áll össze neki a kép a furcsa érzésről... Valószínűleg azt érezte meg, hogy figyelik.
Szentel egy pár gondolatot a srácnak. Nem tud róla sokat, mivel nem nagyon van alkalmuk beszélgetni - a GYNT ugyanis azon kevés órák egyike, amelyek Milán kitüntető figyelmét élvezik, méghozzá a legkisebb részletekig. Ettől függetlenül azért tud egy-két dolgot a fiúról, még egy párat pedig sejt. Féloldalas mosolyra húzza a száját, amely afféle köszönés akar lenni. Többre nem futja, ugyanis éppen a keze és a szája is eléggé tele van, a kapacitása nagy része mondhatni az evésre megy el.
Nemsokára azonban újra arra lesz figyelmes, hogy a fiú tekintete rajta van. Egy pillanatra óvatosan körbesandít maga körül, őszintén szólva leginkább egy csinos lányt keresve, aki ezt a sok-sok pillantást kiérdemelte. Körülötte azonban csak pár ember ül, közülük pedig a lányok mitagadás nem túl szemrevalók, a többség pedig így is fiú. Nem igazán érti a dolgot, de nem különösebben zaklatja fel, így újra enni kezd, habár most már kicsit lassabban, mert önkéntelenül is felrémlik előtte, vajon Andris milyennek láthatja, amint habzsolva teletömi a hörcsögpofit. És habár nem az a típus, aki a megjelenésével kapcsolatban nagyon kényes lenne, azért ez mégsem az a kép, amit szívesen láttat magáról.
Így már azonban ő is egyre ritkábban tudja megállni, hogy ne nézzen Andrisra, akinek a gondolatai közé láthatóan nagyon beférkőzhetett, ugyanis egy az egyben úgy néz ki, mint aki valamit nagyon szeretne a tudtára adni, csak éppen a kommunikációnak nem a szokványos módját választotta, hanem inkább szuggesztió segítségével igyekszik megoldani a dolgot. Tanácstalanul a tányérjába néz, hátha ott nem stimmel valami - de nem, nem cserélte ki senki ez ebédjét élő varangyokra, vagy változtatta a tányérját frizbivé. De akkor mi a fenét bámul rajta? Finoman végigsimít a szája mentén, hátha ezzel letöröl onnan egy kis félrement ételmaradékot, de nem igazán érződik úgy, hogy bármiféle hatása lenne. Kezdi magát kényelmetlenül érezni, nem is annyira a pillantásoktól, inkább attól, hogy nem érti az okát. Olyan nincs, hogy Fellegi Milán ne értsen valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 28. 21:48 | Link


Csak annyi szakít ki ebből a szakadatlan bambulásból, hogy hirtelen megváltozik amit - akit - nézek, mert hogy rám mosolyog. Hopp. Öhm, akkor én most visszamosolygok, aztán inkább másfelé figyelek. Hmph, de... Mhm, khm. Próbálok a többiek beszélgetésére koncentrálni, miközben eszek még az előttem lévő húsból, csak közben így arra gondolok, hogy olyan furcsa, mintha megijedtem volna az előbb.
Aztán egyre inkább feltűnik, hogy nem csak bambulok, hanem mintha egyenesen bámulnám, szegény ő, szegény én. Ez mindkettőnknek olyan kellemetlen. Hát mindjárt felállok az asztaltól!... Csak... szívesen megtenném én, tényleg, de... az a helyzet, hogy még mindig olyan éhes vagyok...
Inkább kortyolok egyet a baracklevemből (mert evés közben nem árt leöblíteni a táplálékot néha), aztán ismét a kajára figyelek, és ahogy felveszem a kanalat, hogy megegyem a kanalat... izé, falatot... szóval egy pillanatra, de csak egyetlen pillanatra ismét Milánra vetül a tekintetem, és ő meg pont visszanéz. Hümmm. Gyah, kellemetlen, miért pont velem szemben ült le? Valaki beülhetne ide az Eridon asztalához a szemközti helyre, és akkor nem kéne farkasszemet néznem a padtársammal. Nem mondom, hogy feszélyez, csak nem tudom, nem akarom bámulni, és valahogy mégis megtörténik, pedig nem direkt van. Eskü!
Megint fellesek, és látom, hogy körbepillog, szóval balga módon én is követem a tekintetét, aztán rájövök, hogy minden bizonnyal azt keresi, mit bámulok, és erre nyilván nem kézenfekvő vagy elégséges válasz az, hogy őt. Mert amúgy tényleg nem, én csak... Nézek, és úgy pont ő van szemben. Mentális tarkóvakarás következik. Fura a szitu.
És a perifériámból figyelem, illetve nem figyelem, csak véletlenül észreveszem, hogy ő is felpillant rám néha, amikor én rápillantok. Nyuh, szusszanok inkább egyet, és iszok a baracklevemből. A többiek meg, illetve a mellettem ülő ismerősöm oldalba bök, hogy mi van már, emlékszem-e erre meg arra, mire majdnem félrenyelem az italom, és mintha a levitás pont akkor emelné fel a pillantását. Kínos.
Pár köhögést követően jól hátba is vernek (amitől csak még rosszabb lesz egyébként), és ez most elég rosszul jött ki, mert olyan, mintha attól nyeltem volna félre, hogy... Eh.
- Jól van na! Hagyd abba - köhögöm oldalra, és legalább már nem érzem, hogy bele akarnak taszítani a pörköltöm maradékába. Hála a jó égnek. "Mi volt a kérdés?", pislogok pár pillanattal és néhány 'khm-khm'-mel később, aztán válaszolok is valamit (magam sem tudom, tulajdonképp mit is mondok), és lenézek a kajámra - na és persze megint megtörténik, egy pillanatra fellesek. Tuti látta ezt a fantasztikus fulladozó akciót. Na nem mintha bánnám, igazából biztos vicces volt. Csak úgy izé.
Egyél már, András!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 29. 17:31 | Link

Andris.

Ha eddig gyanította, hogy a fiú őt nézi a szemközti asztalnál, akkor attól a pillanattól kezdve biztos benne, amikor majdnem belefullad az innivalójába. Kissé szemöldökráncolva figyeli a jelentet, egy cseppet talán még aggódik is, mert egyáltalán nem biztos benne, hogy idejében ide tudná hívni Lorelait vagy Leont, hogyha szükség lenne rájuk. Szerencsére azonban erre nincsen szükség, pár pillanat múlva társai egyértelmű hátráltatása ellenére is túlteszi magát a fiú a dolgon. Kicsit megcsóválja a fejét, közben pedig újra a tányérjába néz, hogy most már végre kivégezze az utolsó pár falatot, ami még maradt. Pár pillanattal később azonban folytatódik az ő kis táncuk - újra magán érzi a fiú pillantását. Na jó, most már azért ez kezd túlzás lenni! Direkt nem néz Andrisra, inkább másfelé bámészkodik, ameddig a lehetőségeit latolgatja. Az agyában szinte láthatóan zakatolnak a fogaskerekek. Tegyen úgy, mintha nem vette volna észre? Ahhoz talán már azért egy kicsit késő. Kérdezzen rá, mit szeretne? Nem lenne az fura? Elvégre szinte semmi konkrét nem történt, éppen csak párszor tévedt össze a tekintetük, ráadásul az elmúlt egy-két percben már legalább annyiszor ránézett ő is Andrisra, mint amennyiszer az Eridonos rá. Az aztán igazán gyenge kifogás lenne, hogy ő kezdte. De azért mégis túl gyakoriak a pillantások ahhoz, hogy a véletlen műve legyen. Nyilván jár valami a fejében.
Miközben ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében, a fiú újra őt kezdi nézni. Milán pedig már éppen úgy döntene, hogy visszamegy a Levitába és későbbre hagyja ennek a rejtélynek a megoldását, amikor ismét elkapja a pillantást. Na jó, itt most elég ebből a bizonytalanságból! Felpattan az asztal mellől, felkap az egyik közeli tálról egy almát, majd határozott léptekkel megindul az Eridon asztala felé. Pár méretes lépés után pedig  fogja magát és elfoglalja az Andrissal szemben található helyet, mintha mi sem lenne természetesebb. Magában persze már kezdi megbánni az egészet, most fogják éppen minimum öten hülyének nézni. De ha már mindenképpen ez lesz a dolog vége, most már juszt is kideríti, amiért jött.
- Helló. Úgy tűnt, hogy beszélni szeretnél velem - mondja, miközben a mellette ülőket szinte teljesen kizárva, kékjeit Andrisra függeszti. Mialatt azt reméli, sikerül majd bármilyen érdemi reakciót kicsikarnia a fiúból, letámasztja kezeit az asztalra és úgy könyököl rá a fára, hogy karjait közben összekulcsolja. Na gyerünk, ki vele, mi a helyzet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 29. 22:55 | Link


Próbálom táplálkozással elnyomni a nézéseim. Eszek, egyszóval - és amikor felnézek (merthogy így is felnézek), próbálom inkább a környezetében lévőkre irányítani a tekintetem, de így is átsiklik rajta.
De ez most már nem lehet véletlen. Mi van veled, Andris? Mentális szemöldökösszevonás. Zavart érzek az erőben.
Nincs sok időm ezen elmélkedni mondjuk, mert a srác, Milán feláll az asztaltól, amivel rögtön eléri, hogy tekintetem ismét rávándoroljon. Hát. Jól látom, hogy ide jön? Nem, először nem igazán hiszek ennek az illúziónak, inkább a többiek felé fordulok, de aztán tényleg látom, hogy idefelé tart, sőt, megjelenik a látóteremben az alakja, úgyhogy kissé zavartan nézek rá, aztán konstatálom, hogy nagy lendülettel leül velem szemben. Kicsit liftezni kezd a gyomrom, bár tulajdonképpen ezt sem értem, miért van. Hatalmas szemeket meresztek Milánra, aztán meg is szólal, úgyhogy a gyomrom megint fordul egyet. De most miért liftezik? Most ettem. Nem lehetek éhes.
A többiek meg rám pillantanak, fú, de kellemetlen. Megemberelem magam, és egy olyasmi mosolyt villantok Milánra, mint ahogyan amúgy is szoktam mosolyogni az emberekre, mert valahogy azért az imidzset meg kell tartani itt a többiek előtt, hogy amúgy az ég világon semmi különös nincsen ebben, mert kedvelem az embereket. Csak azt nem tudom, mi a fenét mondhatnék.
Eltelik így egy másodperc.
- Hali. - Áááh, pánik, pánik, pánik! - Hátőőőő... - ...időhúzás... - Csak... - Koncentrálj, jaj, basszus. Itt néznek a haverjaid. Apró nevetés, miközben egyetlen fél pillanatra lesütöm a szemem.
- Csak elbambultam, bocsi. Gondolkoztam aa... amikor rád néztem, eszembe jutott... - De mi?! - ...hogy már megint elfelejtettem a fürgebab felhasználási módjait. Azon gondolkoztam.
Ééés érzem a furcsálló pillantásokat magamon. Nem éppen a gyógynövényekben való jártasságomról vagyok híres. De egyszer véletlen pont ezt másoltam le Milánról.
Utoljára módosította:Andrássy Tamás Milán, 2017. április 29. 23:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. április 29. 23:17 | Link

Andris.

A kijelentése láthatóan nagy hatást gyakorol a vele szemben ülőre. Persze ha kicsit jobban értene a non-verbális jelek értelmezéséhez, Milán valószínűleg azt is észrevehetné, hogy igazából közel sem a kimondott szavai nyomán jelentek meg másik Milánunk kétségbeesett reakciói, hanem már sokkal hamarabb - nagyjából akkor, amikor a Levitás popója a padot érintette. A válasz lassú, nyögvenyelős, sok benne a bizonytalan őőő-zés. Kérdéses, hogy a növény nevét volt-e ilyen nehéz kitalálnia, vagy az egész mondandóját.
Egy teljes pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy meg kellene sértődnie. Tényleg a Fürgebab az első, ami az embernek eszébe jut, amikor ránéz? Mármint persze, jó Gyógynövénytanból, na de azért ez mégiscsak pofátlan skatulyázás. Meg egyébként is, ő ennél jóval izgalmasabb személyiség! Ez azonban csak egy rövid intermezzo, hiszen aztán ő is rájön - ez egész egyszerűen kamu. Az Eridonos úgy lesüti a szemét hazugság közben, mint ahogyan az igazi középső csoportosok szokták, arról nem is beszélve, hogy a Fürgebab a trollok betaknyosításán kívül szinte semmire nem jó - a legtöbb bájitalban ahol használják, simán pótolható mással is, ráadásul Bájitaltanon nem is ül mellette, úgyhogy erről nem neki kellett volna eszébe jutnia.
Egy vékony repedést piszkál az asztallapon a körmével, miközben azon gondolkodik, mégis mihez kellene ezzel a helyzettel kezdenie. Kedve lenne odaszúrni valami epéset, de úgy dönt rendes lesz. Aztán viszont mégsem bírja megállni, hogy finoman ne adja Andris tudtára, őt nem lehet ennyire madárnak nézni.
- Ah. Azt hittem, ezek a dolgok csak a Levitásokat foglalkoztatják még vacsoraidőben is - mondja, szemét enyhén megforgatva, majd hosszasan Andris barna tekintetébe fúrva, hogy egyértelműen megérkezzen az üzenet: "Valamit titkolsz!"
- Trolltakony haver, trolltakony. - Ennyi végül is a Fürgebab haszna. A trollok allergiásak rá. Remélhetőleg Andris kapcsol és úgy fog tenni, mint akinek most már világos minden. Egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mert ha most az Eridonos elkezd értetlenkedni, akkor aztán tényleg éghetnek mindketten, mint a Reichstag.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2017. április 30. 00:01 | Link


Igazából nem tűnik rossz füllentésnek, mármint hihetőség szempontjából - de mikor rájövök, mit mondtam, az egy kicsit csúnyának hangzik így ebben a formában, de mentségemre szóljon, hogy mást nem tudtam kitalálni hirtelen. Csoda, hogy eszembe jutott valami növénynév, amit rá tudtam vágni - de az is csak azért, mert egyszer már láttam...
Csak aztán ahogy rám néz, hát totálisan lesápadok azért, gyaah, mhhh - és akkor most itt leírhatnék egy fél oldalas mondatot ilyenekből, hogy ehhmmmahhhmmmjahj, de nem fogok, mert kábé fél másodperc alatt játszódik le egy ilyen, mégis végtelenül hosszúnak tűnő hangsor a fejemben. Hajjajaj. Valami tényleg nincs rendben, és ijesztően ismerősen nincs rendben. Ájjájjájjáj... Merthogy... szóval...
Elmosolyodok azért, próbálom fenntartani a látszatot.
- Hehe. - A francba is, Andris, ne, ne, ne! - Ehm, hát, ha hiszed, ha nem, az eridonosoknak is van tudásvágyuk. - Jaj, mi történt?!
Hát, az tuti, hogy most elment az étvágyam. Ilyen már legalább tíz éve nem történt. Most mégis leteszem a kanalat, és a térdemen lévő ruhaanyagot hívom segítségül zavarom orvoslására. Basszuskulcs.
Ááh, biztos... biztosan nem. Ez hülyeség. Ugyan már, hehe. Hogy is juthat ilyen az eszembe?
Csak aztán megint elém idéződik az egy-két másodperccel ezelőtti pillantás, és frusztrál, hogy olyan, mintha valamit még sokkal jobban tudna nálam. Izé. És félek, hogy tudom, hogy mit. Ez ijesztő. Ijesztőek ezek a levitások.
Trolltakony. Óóó, f... Hát, ezt most aztán megcsináltam magamnak. Trolltakony. Érted. Ki az, aki képes bekamuzni az EGYETLEN trolltaknyos növényt? De komolyan. Ki az? Hát persze, hogy Andrássy Tamás. Trolltakony. _Trolltakony_.
Azért nevetek. Igaz, hogy kínomban, de az már részletkérdés. Csak ne vörösödjek ki, ezen imádkozom, de abban a pillanatban, hogy eszembe jut, érzem már, hogy késő. Szuper.
- Tényleg, az volt az. - Ááá, és így extrán gáz, hogy "róla jutott eszembe". Jézusom, de kínos. Úristen. Ja, de amúgy halvány lila dunsztom sincs, mi az összefüggés a trolltakony meg a fürgebab közt, de sejtem, hogy nem túl gusztusos. Szóval asszem' hogy nekem lőttek ebben a pillanatban most, úgy mindenhogy.
- Igen, emlékszem, hogy ezt írtad... - Azért. Azért menthetem, ami menthető? Légyszi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Vitéz Rebeka
Bogolyfalvi lakos, Animágus, Független boszorkány


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 262
Összes hsz: 1008
Írta: 2017. május 1. 14:39 | Link

Nóri
mééég múlt évben a vizsgaidőszak vége felé

- Áh igazából semmi fontos, ami olyan volt, azon már szerencsére régen túl vagyok. De még egy ilyen egyszerű vizsgára is képes vagyok olyannyira rástresszelni, hogy még enni sem tudok. - Két falat között válaszolt a másik lánynak, aki időközben szintén jó ízűen falatozott. Töltött magának egy pohár gyümölcslevet, és azt iszogatta a vacsorája mellé.
- Nos ismerek egy párat, ami biztos tetszene neked. Például ott van a titkos könyvtár, nem tudom jártál-e ott. Ha igen, ha nem, akkor is el kell oda mennünk egyszer. - Szemében izgalom csillant, ahogy az eldugott helyről beszélt. Felrémlett benne egy régi találkozás emléke egy fiúval, akit azóta sem látott. Bár ha nincs az a találkozó, valószínűleg soha nem jut el a titkos helyszínre. Egy pár percre talán kissé el is bambult, ahogyan visszaidézte két vagy három évvel azelőttről a találkát.
- Azért annyira nem vagyok sokoldalú. Egyszer akár összeülhetnénk zenélni, és alkothatnánk valamit, ha van kedved hozzá. Na mit szólsz? Csak úgy mellékesen hozzátenném, hogy nemleges választ nem fogadok el – olyan macsós módon kacsintott egyet, majd elképzelte, hogy mennyire röhejesen nézhetett ki eközben, és ezért muszáj volt elnevetnie magát.
- Bocsi, ezt muszáj volt. Komolyabbra fordítva a szót, szívesen elolvasnám néhány versed, ha megengeded. Azt viszont előre közölném, hogy nagyon kritikus vagyok és a véleményemet nem sűrűn tartom magamban. Egyébként nem tervezem komolyra fordítani a firkálmányaimat, a fiókban lapulásért meg nem éri meg átnézetni, és ezzel fölösleges munkát adni neked a tanulás mellett. - Miközben beszélt is folytatta az evést. Természetesen nem beszél és evett egyszerre, hanem két szó vagy éppen mondat között nyelte a csirkéjét.
- Kegyetlenség tőlem olyat kérdezni, hogy ki a kedvencem. Nincs egy kedvencem, hanem legalább vagy száz van különféle műfajokban.
Utoljára módosította:Vitéz Rebeka , 2017. május 1. 14:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2017. május 1. 15:25 | Link

Andris.

Nem kerüli el a figyelmét, hogy Andris úgy viselkedik, mint aki nagyon zavarban van. Hogy mégis mi a fenétől, azt persze már ő maga sem nagyon érti, de leginkább betudja annak, hogy nehéz helyzetbe került a megfelelő füllentés megtalálását illetőleg. Aztán hogy a füllentésre miért van szükség, az már végképp meghaladja Milán képességeit  - nocsak, ilyen is van - de tény ami tény, továbbra sincsen meggyőződve róla, hogy a Bagolykövesek között akár csak egy normális is akad. Így aztán bűntudata sincsen sok, amiért nem érti őket, elvégre az eleve feltételezné, hogy ő maga sem normális. Márpedig ő normális. Éppen emiatt tekint magára továbbra is Herzberges, nem Bagolyköves diákként. Lesz ez valaha máshogy?
Szerencsére Andris legalább annyira kapcsol, hogy helyeselni kezdjen a trolltakony dologra. Aztán persze el is rontja, Milán pedig csak egy gyengébb fintorgással tudja kiváltani a kikívánkozó igazságot, amelyet így végül hősiesen magában tart. Már miért írt volna olyat a jegyzetébe, hogy trolltakony? Nem ám, ő szép kerek mondatban leírta, hogy "A trollok allergiásak rá, messziről jelzi közeledtüket". Habár szereti a lényegre törő és rövid jegyzetelést, az óravázlatait mindig úgy készíti el GYNT-n és BIT-n, hogy akár tizenöt év múlva is tökéletesen tudja, mi hangzott el az órán. Szóval ez sajnos nem jött be.
- Örülök, hogy segíthettem felfrissíteni az emlékezetedet - mondja szórakozottan, persze a hangjából inkább bosszúság hallik, mint öröm. Végül megvonja a vállát, mint akinek láthatóan nincsen már itt több dolga, aztán feláll az asztal mellől, habár baljával még az asztalt támasztja,  miközben búcsút mond. Nem mintha a búcsú sokáig szólna, holnap ugyanis lesz közös órájuk.
- Hát akkor holnap! További jó étvágyat! - Ezzel a lendülettel pedig felkapja a bal kezét az asztalról, int vele egy aprót és a Levita felé veszi az irányt, hogy ott gondolkodhasson tovább, miért nézte ki a fiú a szájából a vacsorát. Andris megúszta, legalábbis egyelőre, de jajj neki, mert habár nem tud róla, ennek még itt nincs vége...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 63 ... 71 72 [73] 74 75 ... 83 ... 88 89 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet