36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 60 ... 68 69 [70] 71 72 ... 80 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2016. december 22. 17:26 | Link


▫ A bálon

Nem egyedül érkezik az iskolához, a banda gitárosa is vele tart. Igaz, útjaik elválnak a bejáratnál, a srác a barátnője elé megy, akit a bálra kísér. Arlen megigazítja kalapját mielőtt belépne a csarnokba, ahol az első pillanatokban még észrevétlenül meg tud tenni pár lépést.
Ezután sikoltást hall, meg is lepődik rendesen. Cipője talpáról pár dobbantással leveri a kinti sarat, és tekintetével partnerét keresi. Arra viszont nem sok esélye van, hogy egyhamar eljusson Ráhelhez, ugyanis tollak és gyöngysorok kereszttüzébe kerül.
Elképzelése sincs róla, hogy ezek a lányok honnan szedtek elő tollat és egyáltalán miért hordanak maguknál ilyen fegyvert a bál estéjén, de inkább nem kérdez, csak mosolyog és készségesen dedikál.
- Nem, nem lépünk fel - rázza meg a fejét, hisz sejthető volt, hogy ez lesz a feltételezés.
- A partnerem már vár - kissé türelmetlenül szeli ketté a kisebb lányhadsereget, hogy átverekedje magát rajtuk és az idő közben megpillantott hölgyemény elé induljon.
Kalapját emelve, jobbját Ráhel felé nyújtva üdvözli a szőkeséget. Érzi a kíváncsi tekinteteket, melyek sorra figyelik a párosukat.
- Szabad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. december 22. 17:54 | Link



Bögréjéből lassacskán kifogy a koffein, nem tölti újra. Lerakja a közeli asztalra, figyelmét pedig kolleginájára irányítja. Bólogat és igyekszik elraktározni az információt egészen addig, míg a körbepillantás alatt tekintete össze nem akad egy rég nem látott ismerősével. Szája is nyitva marad a döbbenettől, egészen biztos abban, hogy Auróra volt a bizonyos névtelen.
Elnézést kér a nőtől, majd elegánsan kikerülve őt a ismerős után ered. Esze ágában sincs jelenetet rendezni, igazság szerint oka sincs rá, ezért sármos mosollyal férkőzik a közelébe és elvesz két puncsos poharat, melyből az egyiket a hölgy felé nyújtja.
- Nem tudtam, hogy ha valaki lemegy a térképről, évekkel később még visszatér - jegyzi meg halkan, továbbra is mosolyogva. Csak egy futó pillantással illeti Aurórát, majd a tömeget kezdi pásztázni. Teljes testével elfordul, csípőjét a pultnak támasztja és ráérősen elszórakoztatja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. december 22. 18:24 | Link


Legjobb


Már az első sikítást hallva tudom, megérkezett. Nyelek egy nagyot, és egy utolsó pillantást vetek az ablakban lévő, kissé riadt lányra, aztán megemberelem magam. Jó pár percbe beletelik, mire Arlen le tudja küzdeni a kisebb tömeget, ami hirtelen vette körbe, én meg egy grimasszal veszem tudomásul, mégis csak volt valami oka, amiért ennyire nem fűt ehhez az egészhez a foga.
Mentségemre legyen mondva, hogy nehéz megszokni a tényt, őt bizony mindenki ismeri, vagy látta már egyszer életében... ennek ellenére se lep el a komplexusok hada, ami általában szokott.
Mosolyogva nézek végig rajta, magamban megállapítva, megint kitett magáért, noha ez a stílus, nem áll olyan közel hozzá. Ő viszont egyáltalán nem érzi magát kényelmetlenül, nem úgy ahogy én.
- Tényleg eljöttél - őszinte döbbenet cseng hangomban, miközben belekarolok, hogy megindulhassunk a tényleges helyszínre. Én annyira nem tudom figyelmen kívül hagyni a minket vizslató tekinteteket, mégis... a zavar helyett inkább kihúzom magam. Hisz jöhetett volna közülük bárkivel... jöhetett volna.
- Sajnálom, nem gondoltam volna, hogy még ma sem hagynak békén... - elvégre, nem ez az a nap, amikor mindenki csak saját magával foglalkozik? Persze, nem értem én a másik végletet, az olyanokat, akik tényleg minden lehetőséget megragadnak, csak hogy egy kicsit a közélebe kerüljenek.
- Fuu, hallod, ha a pillantással most ölni is lehetne... - nevetek halkan, ahogy beérve megállapítom, nem most lopom magam a többi lány szívébe. Nem kell nagy viselkedéselemzőnek lennem ahhoz, hogy levágjam, hová kíván a teremben lévők túlnyomó többsége.
- Nagyon pazarul néz ki most a nagyterem - nézek körbe ráérősen, és tényleg díjazom is a DÖK leleményességét, biztos nem volt ezt egyszerű összehozni.
- Iszunk valamit? - pislogok fel aztán Arlenre, hisz mégis csak ő a lényeg ezen az egész bálon, legalább is számomra. A többi meg most nem érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 22. 18:49 | Link


Megjelenés


Csak remélni meri, hogy Kirill észreveszi és odamegy hozzá, mert ha nem, az egyrészt kellemetlen lesz, másrészt pedig sokat elmondana az ismeretségükről. Semmi kedve hozzá, hogy könyörögjön, koslatni sincs kedve, ahhoz túl büszke. Így nem áll meg, a pulthoz sétál, nem mer oldalra pillanatani, de minden egyes porcikája remeg. Milyen fontos pillanat ez, és Kirill még csak nem is sejti.
-Nem mentem le a térképről. Csak keletebbre sétáltam.
Lassan megfordul, igykeszik őszintén mosolyogni. Meglepő, de nem erőltetett a helyzet, igykeszik nyugodt maradni, ez csak egy ártatlan beszélgetés, semmi több. Elveszi a felkínált poharat, összekoccintja a férfijéval és belekortyol. Végig vezeti a tekintetét a tánctéren, a pörgősebb zenének hála lassan megtelik a tánctér.
-Szóval tanár lettél?!
Kérdés és kijelentés, ezzel próbál meg elkezdeni egy könnyed beszélgetést, és egyúttal tereli magáról a szót, egyelőre nem kész erről beszélni. Ugyanakkor örül neki, hogy Kirill is emlékszik még rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Bálozunk :)
Írta: 2016. december 24. 11:49
| Link

Rachel
Kinézet

Valahol teljesen természetes volt Rachelt hívni a bálra, elvégre tavaly is őt hívtam, mégis volt a dologban valami kis izgalom, mert most mégis csak a "barátnőm" még ha csak a projekt kedvéért is. De talán épp emiatt jobban is készültem, mint tavaly. Nem, nem gondolom, hogy csakmert tavaly bálkirály lettem, idén is az leszek. Koreában sosem volt kérdés, de Magyarország, itt határozottan különc vagyok és nem csak a piercingek, meg a feltűnő hajszínek miatt. Ezek nélkül is az lennék. Mindenesetre úgy döntöttem visszafogom magam, mégis ez a végzős évem - még tablóm is lesz! -, nem árt, ha kivételesen nem az extrém külső miatt fognak rám emlékezni. A legfontosabb, egyébként még mindig az, hog jól érezzük magunkat és szinte biztos, hogy Rachel mellett ez nem lesz probléma.
A Nagyterem előtt várom, öltönyben. A kabátomat szokás szerint a levitában hagytam, és amíg nem érkezik meg - mert én most direkt korábban jöttem -, addig a nyakkendőmet igazgatom. Sehogy sem tetszik, mindig ferdének érzem, persze az is lehet, hogy csak azért mert nem tükör előtt igazgatom, hanem mindenféle egyéb felületen, amit a folyosón találok: páncél, ablaküveg, stb. Végül lemondóan sóhajtok, és körbe nézek újra, hogy merre van Rachel.
Amint megérkezik, széles mosolyra húzom a számat.
- Csodásan nézel ki! - mondom neki kevesen, aztán kénytelen vagyok megkérdezni - Jó így a nyakkendőm? Nem ferde?
Remélem segít egyenesbe hozni, mert bár sok esetben direkt eltekrném, mert poén, ma szeretném, ha jól állna. Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor felemelem a karom, jelezve, hogy részemrőm mehetünk, s amint belém karol be is lépünk a nagyterembe, hogy aztán együtt ámuljunk az idei díszeken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 24. 15:53 | Link

MJ


Kinézet

Rach nagyon örült, hogy MJ elhívta a karácsonyi bálba, mert múltkor is jól szórakoztak együtt, mondhatni, remek párost alkottak. Sokat gondolkodott, hogy mit vegyen fel erre az alkalomra, aztán a fehér ruhaszettje mellett döntött. A kelleténél kissé jobban izgult, hogy milyen lesz az este, mivel jelenleg egy párt alkottak, még ha nem is volt ez így igaz, azért valamennyire mégis beleélte magát a szerepébe. Várta már, hogy kezdetét vegye ez este, már órákkal előtte elkészült, legnagyobb örömére még a sminkje is egész jól sikerült. Haját kiengedve hagyta, de feltett egy fejdíszt is, amely tökéletesen harmonizált a szerelésével. Miután eljött az idő, Rachel elindult a helyszín felé és már nagyon izgatottan várta, hogy végre találkozzon a fiúval.
- Szia! Ó, köszönöm! Te is nagyon elegáns vagy, jól áll neked az öltöny! - mondta neki sejtelmesen, miközben mosolyra húzta a száját.
- Megigazítom! - lépett oda hozzá a lány, majd kibogozta a srác nyakkendőjét, hogy aztán szebben megköthesse. Ebben már nagyon gyakorlott volt, mert az édesapjának is ő segített sokszor ebben. Az édesanyja megtanította erre is, hiszen szerinte mindig is fontos volt a tökéletes megjelenés, amibe egy elcsúszott nyakkendő már nem fért bele.
- Tessék, remélem tetszik! - vette elő a retiküljéből a tükröt, majd a fiú felé tartotta, hogy megnézhesse magát. Remélte, hogy elégedett az eredménnyel, hiszen sokat számított neki a véleménye. A Rellonos nagyon örült neki, hogy megismerhette MJ-t, hiszen jól elvolt vele olyan embernek tartotta, akire mindig számíthat.
- Mehetünk! - karolt a fiúba, majd elindultak a nagyterem felé, hogy megcsodálhassák a szép díszeket és kezdetét vegye a mulatság.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 24. 20:39 | Link

Kevin - A bálon
Kinézet

Sokaktól hallottam az elmúlt időszakban, hogy nincs kedvük bálozni, s különféle okokat találtak ki arra, hogy ugyan miért is ne éreznék jól magukat a legutolsó tanítási napon. Néhány héttel ezelőtt talán még én is hasonlóképpen nyilatkoztam volna, mégis annyi minden pozitív dolog történt velem, hogy végre újra elkezdtem élvezni az élet adta örömöket, és próbáltam kihasználni minden adandó lehetőséget arra, hogy a szeretteimmel legyek. Éppen emiatt mondtam igent egyik legkedvesebb barátom meghívására, s már napok óta izgatottan készülődtem az estére. Aztán persze, hogy ezen az estén kellett összefutnom Nikolaial a klubhelyiségben, azonban még ez sem szegte a kedvem, így ha egy picit késve is, azonban talpig felöltözve, az esthez passzoló ruhában, magassarkúban érkeztem meg a bálra, s miután végig haladtam a fehéren díszített folyosón, mosolyogva léptem be a terembe, hogy szemügyre vehessem a dekorációt.
- Fantasztikus - Suttogtam magam elé, majd pillantásommal azonnal a teret pásztáztam és Kevint kerestem. Bíztam abban, hogy a srác nem hagy cserben és nem feledkezett meg arról, hogy milyen klassz kis bulizást találtunk ki erre az estére. Volt számára egy kis meglepetésem is, amit egyelőre a kis táskám mélyén rejtegettem. Közben, ha ismerősöket láttam, biccentettem feléjük, vagy intettem, majd oldalra húzódva várakoztam tovább a srácra. Vagy talán már ott volt, csak én nem vettem őt észre?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. december 24. 22:35 | Link

Karácsonyi bál ~ Megjelenés
Bri:)

Egy fekete, földig érő, aszimmetrikus ruhában pompázik, és láthatóan naggggyon-nagyon elégedett önmagával. Ma minden jól sikerült. Passzol a ruha, passzol a táska, passzol a cipő - és csak potom négy és fél órát töltött el készülődéssel! Dehát az ilyesminek csak meg kell adni a módját, nem minden nap mutathatja meg az ember lánya, hogy mi minden van a gardróbja mélyén! Várjunk... Ez nem igaz. Noémi számára minden nap bálozásból áll, és ruhatára tartalmának villogtatásával. Akkor miben különbözik ez a nap a többitől? Csak annyiban, hogy kivételesen a többiek is próbálkoznak, hogy kinézzenek valahogy. Ennek pedig mérhetetlenül örül a (mostanában már) Navinés. Az év 364 napján szörnyű szenvedéseknek van kitéve, amiért azt kell éreznie, a világ igénytelen, az igazi értékekkel (vagyis a szépségápolással) nem törődő emberekből áll. Ilyenkor viszont kerek minden.
Éppen csak egy bökkenő van, az viszont hatalmas. A partnere sehol, pedig már ezer éve mellette kellene feszítenie, mint a bál legbüszkébb hím tagjának. Mégis hol a fenében van?!
Noémi szinte dühöng, de természetesen megőrzi a hidegvérét. Mind tudjuk, hogy a dühtől eltorzult arc mihez vezet. Ráncokhoz. A ráncok pedig? Azok természetesen egyenlőek a halállal. Így aztán keres egy szimpatikus ülőalkalmatosságot, miután felmarkolt egy diétás-kólát, amelybe a saját kis retiküljéből előhúzott rózsaszín, bolyhos végű szívószálat belehelyezte. És most itt fog duzzogni, amíg meg nem jön az ő görög-félisten partnere. Vagy amíg kedvet nem kap hozzá, hogy utána menjen és kislányt varázsoljon belőle. Nem igazi varázslatról beszélünk, ahhoz sajnos túl ügyetlen, inkább a barbár mugli módszerekhez fog folyamodni, amennyiben elég ideig váratják. Persze ez is csak üres fenyegetés. Nem tenne ilyen szörnyű soha...! Akár még a körme is letörhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. december 25. 10:48 | Link

.:Megmentett rellonos:.


Komolyan nem értette, mi ütött belé. Először megcsókolta Shayleent, élete nőjét, most pedig Ildával megy a bálba. Oké ez így elég furán hangzik, de van rá magyarázat. Igazából még nem tudja, hogy is vannak a levitással, szerelmes belé, de nincs kimondva, hogy: „Mától együtt vagyunk!”. Egészen kis maki kora óta csorgatja utána a nyálát, ám azt az érzelmi biztonságot nem érzi. Azt, hogy viszont szeretné teljes szívéből, ami kicsit összezavarja.  Shay előtt nem mutatta ki a kétes érzéseit, nem akarta megbántani vagy esetleg félt attól, hogy elhagyja. Bár ez képtelenség, hisz nem jártak. Egyelőre csak úgy viselkedett Shayleenel, hogy ne érezze át Kevin kétségeit. Nem tudja, mi a pontos helyzet vele, velük, ezért úgy döntött egy újonnan megismert barátot hív meg a bálra, hátha kicsit ki tud kapcsolni, vagy esetleg tud a lány valami értelmes tanácsot adni Kevin reménytelen helyzetében. Ha csaj ad tanácsot csajjal kapcsolatban, valószínűleg bejön. Vagyis… Kevin nagyon reméli.
Fogalma sem volt, milyennek is kellene kinéznie egy "Gatsby"-féle bulin, nem is szórakozott sokat a ruhaválasztásnál, volt jobb dolga ettől. Szóval a két öltönye közül előkapta a fehéret, kicsit téliesebbnek tűnt a számára, a haját bezselézve hátratolta, és már el is készült.
Zsebre dugott kezekkel sétált ki az eridonból, néhány lány csodáló pillantását egy-egy fogvillantó mosollyal köszönte meg. Úgy nézett ki, mint a gimis bálokon a tipikus bájgúnárok, pont úgy nézett ki. Magas volt, szőkés barna, helyes és kigyúrt, pont bájgúnár alkat, szörnyű. Azonban neki tetszett a helyzete, ez így jól is volt, szerinte. Amint leért a nagyterembe, nem látta egyelőre a rellonost, szóval azonnal megkörnyékezte az italpultot, ahol reményei szerint lesz vajsör vagy valami hasonló és nem gyümölcslevet kell majd szopogatnia a bál alatt. Keresett, kutatott, hátha talál némi alkoholtartalmú italt, de a terve kudarcba fulladt. Fancsali képpel töltött magának puncsból s tett még egy kört, hátha rálel Ildára. És tényleg, mert pont akkor ért be és mintha mondott volna valamit, de a tömegtől és a hangos zenétől nem értette az eridonos, hogy mit mondott. Amint balra húzódott, pont mögé ért és mutatóujja hegyével megbökte a vállánál.
- Szia, Ilda - köszöntötte.
Utoljára módosította:Kevin Schönfeld, 2016. december 25. 10:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 13:06 | Link

A szuperhős
Kinézet

Miközben Kevinre várakoztam, tekintetemmel nem csak a díszpompába öltöztetett termet és a finomságokkal elhalmozott asztalokat vettem szemügyre, hanem a betévedő párosokat is. Diáktársaim szebbnél szebb ruhákat viseltek, egyesek ruhája igazán passzolt a bál hangulatához. S ahogy így morfondíroztam, egy pillanatra kiszúrtam az unokhagúgomat is, Ráhelt. Mosolyogva még integettem is felé, bár abban már nem voltam biztos, hogy majd ki is szúr ebben a nagy tömegben.
A kellemes zene adta a talpalávalót , s mivel mindig is szerettem a zenét, lábfejemmel apróakat koppintottam a parketten, s nagy unalmamban töltöttem magamnak egy pohár áfonya levet, hogy abból kortyoljak, míg várakozok a táncpartneremre, aki mondhatjuk, hogy maga volt az álom, szőke herceg, fehér lovon. Csak éppen nem az én hercegem, s bármennyire is kedveltem a fiút, nem váltott ki belőlem oly érzéseket, mint az olasz. Meglepő, hogy ismét Ő jutott az eszembe, s hirtelen azon kaptam magam, hogy már azt fürkészem a tömegben, hogy vajon ő hol lehet. Felbukkan-e majd, s ha igen, akkor kivel érkezik? Biztosan valami csinos leányzóval, elvégre akadt az ujjára nem egy, nem kettő. Röpke gondolataimat elhessegetve kortyoltam az áfonyaléből, mikor egy apró bökést éreztem a vállamon, s ahogy megfordultam, kiszúrtam az én esti hercegem.
- Nahát Kevin, wáow, fel sem ismertelek volna, komolyan - nevetve bókoltam a srácnak, ezzel jelezve felé, hogy mennyire jól áll neki az öltöny. Pillantásom éppen csak végig futtattam rajta, végül tekintetem megállapodott a fiú kék íriszein.
- Örülök, hogy nem gondoltad meg magad, akkor ihatnám egyedül az áfonyalevet.-Elmosolyodva hajoltam közelebb, egyik tenyeremmel megtámaszkodtam a vállán, s röpke két puszival köszöntöttem őt.
- Van egy kis meglepetésem számodra, érdekel? - Kíváncsi mosollyal vontam fel szemöldököm, s a magasba emeltem kistáskámat, ami a fiú karácsonyi ajándékát rejtette.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. december 25. 13:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2016. december 25. 16:24 | Link


   ~kinézet

Lovagja késésben van. Óráját ugyan a szobájában hagyta, hiszen nem illett volna az összképbe, bármennyire szép darab is egyébként, de mégis biztos benne, hogy Adrian késik, hiszen ő maga is késve indult. Egy nőnek mégiscsak úgy illik, hogy legalább öt percet, ha éppen nem negyedórát várakoztassa azt az elszánt herceget, aki elviszi a bálba. Talán Cole keze lenne a dologban? Lefoglalta volna valamivel kedves közös ismerősüket, hogy elronthassa az ő estéjét ezzel? Végtére is a bátyja mégiscsak rellonos, és mire nem képes puszta kicsinyes irigységből, hogy keresztülhúzhassa az ő számításait. Toporzékolni tudna a gondolattól is hirtelen, ahogy a megbeszélt találkahelyen ácsorog, de nagy önuralomról téve tanúságot nem teszi. Hogy nézne az ki? Úgy tesz inkább, mintha nem is várna senkire, inkább várakoztatni óhajt valakit. Megigazgatja a fülbevalóját, majd valami tükröző felületet keres, hogy szépen göndörített dús fürtjeit is helyresimíthassa, ha netán elcsúsztak volna útban idáig. Milyen rossz gondolat volt nem hozni magával tükröt, habár a sminkjét nem kell igazítani. A szeplőit nehéz eltüntetni, félmunkát pedig inkább nem végez. Különben is szép a bőre, és csupán aranyszínű szemfestéket választott most ehhez az alkalmi öltözethez, ami még inkább kiemeli haja rozsdavörös színét és világos bőrét. Odafent a tükör előtt ácsorogva tökéletesnek érezte a látványt. Elégedett magával. Csak jönne már Adrian. Kissé hűvösen köszönti aztán, amint megérkezik, szinte büszkén magára, hogy noha meggondolta, mégsem engedte le a haját csak azért, mert a fiú annyira szereti látni azt a hajzuhatagot. Állát felszegve karol bele azért nyomban, ahogy azt illik.
- Már kezdtem attól tartani, hogy elfelejtettél - szólal meg alig észrevehető hűvös kis éllel a hangjában, hiszen őróla megfeledkezni nem lehet. Az halálos véteknek tekinthető tulajdonképpen. Gyorsan el is felejti azonban ezt a sérelmet, már mosolyog is, szépen libbenve be a terembe a fiú mellett, igyekezve arra összpontosítani, hogy itt vannak, bál van, öröm, csillogás, neki meg igazán fess partnere akadt, akit már egész régóta ismer egyébként is, és tudja, hogy a táncnál sem kell attól tartania, hogy majd netán a lábára lép megtaposva cipellőjét.
- Különben nagyon jól nézel ki - dicséri meg, most már sokkalta kedvesebben, végignézve rajta. - Én hogy tetszem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. december 25. 16:58 | Link


kinézet

Azt nem mondom, hogy agyontörtem magam annak érdekében, hogy ne pontos legyek - vagy esetleg még hamarabb is érkezzek -, de azt sem, hogy ez volt a célom. Viszont tudjuk, hogy megy ez. Több időt töltesz a nővéreddel, aztán fenntart a kutya, aztán nem találod meg az inget amit kinéztél magadnak az estére. Pedig nálam rend van. Magamhoz híven nem csináltam ereszd-el-a-hajam felhajtást a dologból, alkalomhoz és témához illően, mégis egyszerűen vagyok felöltözve.
Ahogy megpillantom Rosie-t megejtek egy halovány, bocsánatkérő mosolyfélét, majd kezeim közé véve orcáit nyomok egy puszit a homlokára. Milyen aranyos vagyok. Mindjárt idehányok.
- Ne haragudj, nem így terveztem - karom felé nyújtom, hogy amennyiben szeretne, karoljon csak bele, és amennyiben ez megtörténik, el is indulok a terem bejárata felé.
- Nem hiszem, hogy van rá lehetőségem - megrázom fejem, ó, nem, ő nem csak ilyen könnyen felejthető személy. Pedig sokszor kívánom, hogy bár az lenne. Például amikor Colton csak fekszik az ágyamon, és ömlik belőle a szidás. Komolyan, tiszta nyál lesz tőle az ágyneműm. Belépünk, a zene valósággal megcsap, ahogy a tömeg is, az illatokkal, zajokkal, és minden velejárójával együtt.
- Elég jól áll neked ez a ruha - állapítom meg, hogy megállva szembe fordulok vele, s oldalra billentve fejem mérem végig tetőtől talpig. Valami hiányzik. Aztán, mint aki megvilágosodik, arcomra lassan kúszik ki a mosoly, s míg balommal lefoglalom azt a kacsóját, amelyikkel a legesélyesebb, hogy felpofoz (komolyan ember, a nőknél soha nem lehet tudni), jobbommal a tarkójához nyúlok, s két ujjam közé fogva a haját összetartó tűt húzom ki azt. A mosolyom vigyorrá szélesül, a tű eltűnik az ingujjam alatt, majd szabad kezemmel elrendezem a lehulló vörös tincseket.
- Tökéletes. Mehetünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Abrianna Caterina Pellegrino
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. december 25. 21:57 | Link

Karácsonyi bál
Noémi
Öltözet


A szeretet ünnepén betoppanni egy teljesen új, és szokatlan helyre nem volt a legkellemesebb érzés. Mindenki a maga dolgával foglalkozott, sőt, ahogy hallottam még a karácsony alkalmából bált is rendeztek, így én se szó se beszéd, mindenki segítsége nélkül oldottam meg a beköltözésemet. Lehet, hogy jól jött volna pár tanács valakitől, hogy merre menjek és mit kezdhetek magammal itt az első pár napomon, de remélem azért így is el fogok boldogulni. Kicsomagoltam, és túl is lettem az első éjszakámon. Alig tudtam aludni, leginkább csak forgolódtam. Őszintén szólva, zavart, hogy nem tudtam megszólalni, illetve hát, persze tudtam volna, de senki nem volt akihez ezt megtehettem volna. Mondjuk, kissé féltem is bárkit csak úgy megszólítani, de szerintem vagyok már elég nagylány ahhoz, hogy ez ne akadályozzon ennyire. Egy hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem úgy, hogy talán nekem is le kellene néznem a bálba, aminek ráadásul a témája a 20-as évek. Amint ez a tudomásomra jutott, még izgatottabb lettem, meg is volt hozzá a lehető legtökéletesebb ruhám. Estefelé közeledve rendbe szedtem magamat, akaratlanul is igyekeztem a lehető legjobban kihozni magamból, pedig nagy valószínűséggel senki sem fog észrevenni. Nem is tudom mire számítok, hogy amint belépek rám szegeződik minden tekintet, és leesnek az állak? Nem vagyok én az a fajta. Felvettem magamra a csillámból nem hiányt szenvedő fekete koktélruhámat, a hajamat simán egyenesen lógva hagytam, de bal oldalra egy fekete, szintén csillámos rózsát tűztem. Smink, majd már kész is lennék. Felsóhajtottam, mielőtt kiléptem a szobám ajtaján, és lassú, kissé félénk léptekkel igyekeztem a nagyterem felé. Mellettem sorban haladtak el a szebbnél szebb ruhákba öltözött diákok, legtöbben párban. Na ne már. Párban kellett volna jönni? Ettől a gondolattól még inkább megfeszült a gyomrom, most, hogy tudtam lehet kellett volna mellém egy úriember is, és lehet én leszek az a szerencsétlen aki egyedül állít be. Erőt vettem magamon, majd a nagyterembe lépve végül nem másoknak, hanem nekem esett le az állam. Ez a stílus, a színek, a hangulat és a fények teljesen magukkal ragadtak, szinte legyökereztek a lábaim már a bejárati ajtóban. Mindig is imádtam a 20-as évek fényűző partijait, de az, hogy most belecsöppenhettem egybe, teljesen magával ragadott. Ahogy tettem beljebb pár lépést, az érzés csak tovább fokozódott. Megállás nélkül a plafont bámultam, majd mikor már mindent vagy százszor körbe néztem, visszaráztam magamat az életbe, és egy üres asztal felé vettem az irányt. Leültem, majd kissé idegesen, a körmeimet rágva néztem az egyre sokasodó diáksereget. Senkit sem ismertem, ami egyre feszültebb érzést váltott ki belőlem. Itt mindenki olyan jól elvan és ismer mindenkit, de azt legalább elmondhatom magamról, hogy itt jártam, és milyen jó buli volt. Nem mindenki érkezhet egy ekkora partira egy új iskolába, talán még szerencsés is vagyok. Az asztalra könyökölve folytattam a terem kémlelését, és a diákok öltözetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. december 26. 19:59 | Link



Egy rövid koccintás, majd mintha ott folytatnák, ahol elvágták az ő filmjüket. Valamiért akkor sokkal többet érzett a nő iránt, most viszont már csak a meglepettség ami nem múlik.
- Hosszú séta lehetett - azért nem tudja megállni a piszkálódást. Ajkai mosolyra húzódnak miután elemeli onnan a poharat. Eszébe jut az az este, és a puncsba pillantva az is, hogy némi alkoholos befolyás alatt álltak.
- Gyógyító, aztán tanár - bólint. Néhány perc elteltével most néz újra a nőre. Nem tudja, mit kellene mondani neki, hisz nem ismeri eléggé, mégis lenne hozzá legalább száz kérdése.
- Táncolunk? - ezt találja a legjobbnak mind közül. Amíg ki nem választja a maradék kilencvenkilenc közül a következőt, legalább megpörgeti az egyébként igencsak csinos hölgyeményt.
A poharat lerakja az asztalra, majd kezét nyújtja felé és ha Auróra elfogadja a felkérést, már be is perdíti a táncparkettre.
- Hogy kerülsz ide? - kilencvennyolc maradt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 26. 21:00 | Link


Megjelenés


-Csak három évig tartott.
Zavarta  kortyol bele az italába, reméli, hogy a zaj elnyeli a pikáns válaszát, bár annál határozottabb és célzottabb volt. Valahol mélyen úgy érezte, hogy Kirill sértett, pedig még nem tudott semmit. Ha volt is valami magabiztosság a tarsolyában, az is semmivé foszlott. Képtelen lesz mélyebbre menni a puszta csevegésnél, legalábbis jelenleg úgy érzi. Nem így emlékezett Kirillre, az emlékeiben nem volt ennyire magas és határozott. Ráadásul nagyon hasonlított rá Hanna, ez pedig féltékenységgel töltötte el.
-Persze.
Bólint, kiissza a poharát, majd belecsúsztatja a kezét a férfiébe és hagyja magát vezetni. Játszi könyedséggel alkalmazkodik, pedig a táncban nem brillírozott soha, épp csak képes volt hagyni, hogy más vezesse.
-Visszajöttem az egyetemre. Gondoltam beköszönök.
Sóhajt, félrenéz. Aki jól ismeri tudja, hogy ilyenkor hazudik. A szerencséje az, hogy Kirill nem ismeri annyira, épp csak egy hajszálnyival jobban, mint a teremben lévő többi férfi.
-És eljöttem bocsánatot kérni. Sajnálom, hogy úgy eltűntem, szó nélkül.
Utoljára módosította:Egressy Auróra, 2016. december 27. 11:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Arlen Leon Loveguard
INAKTÍV


Frontember ¤ Királyfi
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 974
Írta: 2016. december 27. 18:45 | Link


▫ A bálon

- Ez csak a hasonmásom
- vigyorodik el Ráhel hitetlenkedésére. Nem érdekli, hányan nézik meg őket, ő egy szösszenésnyit sincs zavarban. Megszokta az állandó figyelmet és most csak a partnerével akar foglalkozni, ha már eljött miatta.
- Mindig ez van - vonja meg a vállát vidáman. Általában még az éttermekben is odamennek hozzá autogramért, nem csoda, hogy egy ilyen estén is megrohamozzák.
- Csinos vagy amúgy - mellékesen jegyzi meg, Arlennek nem épp legjobb tulajdonsága a bókolási képesség. - Mondjuk ő csinosabb - bök a fejével az egyik barna hajú hölgyemény felé, akinek szépen csillog a ruhája és tökéletesen mozog a magassarkújában. Meg is nézi rendesen, összevigyorog vele.
- Ez ilyen. Talán ha elmegyek, nem tépnek meg - bólogatva vezeti be a terembe, ahol alaposan körbenéz. Tetszik neki a díszítés, még nem járt hasonló bálon, hisz a Roxfortban nem divat az ilyesmi. Ott minden évben más lányt vitt, sőt, cserélgette is a táncpartnereit.
- Mit lehet inni? - kérdezi és nyakát nyújtja a pult felé. Ráhelt irányítva meg is indul oda, ahol viszont már elengedi a lányt és két pezsgőspoharat vesz a kezébe, ebből az egyiket átnyújtja neki.
- Ez biztos, hogy nem pezsgő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 27. 18:45 | Link

Rachel
Kinézet

Megdicsérem mert valóban fantasztikusan néz ki. Biztos vagyok benne, hogy többen is irigykednek, amiért velem van, de ez csak vidámabbá tesz. Még akkor is, ha mindez pusztán baráti szinten történik. Projekt nélkül is elhívtam volna, így meg még plusz pontot is szerzek vele. Mindenhogy nyerő helyzet.
- Minden férfi jól mutat öltönyben. - Megvonom a vállam, ahogy válaszolok, mert sajnos ez az igazság. Megfelelő öltönyben mindenki jól néz ki. A nőknek ilyen szempontból nehezebb. Rachelt elnézve mondjuk, nem hiszem, hogy neki aggódnia kéne. Egészen olyan benyomást tesz, mint aki egy krumpliszsákban is tökéletesen elegáns tudna lenni, ezt viszont nem osztom meg vele, mert nem biztos, hogy díjazná.
- Köszönöm - motyogom, ahogy a csokornyakkendőmet igazgatja én pedig kissé feltartom a fejem, megcsodálva a plafont, hogy ne legyen útban az állam. Amikor végez elveszem tőle a kis tükröt és megnézem az eredményt. - Tökéletes. Köszönöm.
Visszaadom neki a tükröt aztán kezet csókolok hálám jeléül. Valahol olvastam, hogy volt ilyesmi szokásban, remélhetőleg jól csinálom. Ha pedig nem vág pofon érte, akkor a karomat is felajánlom, hogy bemenjünk.
- Idén is kitettek magukért a szervezők - állapítom meg, ahogy belépünk közelebb hajolva Rachelhez. - Amúgy... izgulsz? - kérdezem, mert mint végzős, ha minden igaz táncolni is kell. Volt is próba ha jól tudom, de igazán mentem el rá. Sosem okozott gondot a tánc, nem pont most fog. Csak azt nem tudom, Rach tisztában van-e a dolgokkal.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. december 27. 21:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 27. 21:19 | Link

MJ


Kinézet


Rach örült, hogy MJ felkért rá, hogy legyen a partnere a bálon, és az már csak hab volt a tortán, hogy emellett még plusz pontokat is szerzett a srácnak.
- Micsoda megállapítás, bár tény, hogy jól áll nekik az öltöny - válaszolta a lány nagy mosollyal az arcán.
A fiúnak tetszett a végeredmény, miután már tökéletesen állt a nyakkendője és megnézte magát, a Rellonos visszarakta a tükröt a retiküljébe. A kézcsókon meglepődött, mert már kezdett kikopni a divatból, de nagyon díjazta, mert otthon volt az udvarias formaiságok terén. Egy széles mosollyal jelezte felé, hogy pozitívan fogadta a dolgot, majd belekapaszkodott a partnere karjába és szép lassan elindultak a nagyterem felé.
- Ó, milyen gyönyörű a díszítést! Valóban nagyon kitettek magukért a szervezők! - csodálkozott el a lány, mert szemet gyönyörködtetően volt kidekorálva a hatalmas helyiség.
- Igen, kicsit izgulok, mert mégiscsak táncolni fogunk, de magától a tánctól nem tartok, mivel a szüleim révén sok táncfajtát megtanultam, szóval nincs okod aggódni emiatt - mondta a lány biztatóan MJ-nek, majd tekintetével a szép díszítést pásztázta.
- Gyere, nézzünk körül jobban - tekintett a srácra indulásra készen, hiszen már nagyon várta, hogy ők is a részesei legyenek ennek a fantasztikus eseménynek. Az anyjáék is sokszor tartottak táncos esélyeket, de azokat Rach általában unta, annak örült csak, hogy legalább a barátnőivel cseveghetett ilyenkor. Eleinte nehéz volt a szüleitől való elválás, de mostanra már kezdte élvezni a dolgot és azt a fajta kis szabadságot, ami otthon nem adatott meg neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 27. 21:44 | Link

Rachel
Kinézet

- Ez az igazság. De ne érts félre, nyugodtan mondhatsz még ilyeneket nekem - vigyorgok rá kicsit talán kihívóan, mert azért hazugság lenne azt állítani, hogy nem élvezem. De ettől függetlenül tény, ami tény. A férfiaknak mindig jól áll az öltöny. Most pedig, hogy a nyakkendőm is a helyére került már nekem sincs semmi okom panaszra. A kézcsókot is jól fogadja Rach, így nyugodtan lépek be vele a nagyterembe, hogy megcsodáljam az idei dekorációt.
- Minden évben más? - kérdezem azért, mert Rachnek több tapasztalata van, mint nekem. Vagy legalábbis remélem. Valóban kitettek magukért a szervezők, de nem vagyok unalmas alak, nem akarok végig a díszítésről diskurálni, ezért is terelem más irányba a beszélgetést: a táncra. Szerencsére emiatt sem kell nagyon aggódnom, mert Rach is jó táncosnak vallja magát, én pedig az utóbbi időben fejlődtem nagyon sokat, szóval nem fogunk felsülni.
- Nem aggódtam. De most már kifejezetten szerencsének érzem magam! - kacsintok rá, aztán a kérésének eleget téve elindulok a terem belseje felé. Persze nem bírok magammal... A hasam vezet, így ha rajtam múlik hamarosan az asztaloknál kötünk ki.
- Mond, hogy gondoltak rám is a manók és van mindenféle hús nélküli finomság! - nézek a mellettem levő lányra, mintha nem ettem volna egy hete, pedig ebéd után még megettem egy sajtos szendvicset is uzsonna gyanánt. Na de finom ennivalókból sosem elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 27. 22:13 | Link

MJ


Kinézet

- Ugye ilyen gyönyörű? Igen, a DÖK mindig kitesz magáért - mondta a fiúnak, miközben elégedettséggel töltötte el a terem teljes látványa.
- Ennek örülök! - kacsintott rá vissza a lány majd elindultak a terem belseje felé.
- Én is a kajára gondoltam először, csak nem mertem mondani, mert furán jött volna ki, hogy rögtön betámadom az asztalt, de akkor ezek szerint egyre gondoltunk! - lelkendezett a lány és már alig várta, hogy finom ételeket ehessen. Persze nem akarta degeszre enni magát, hiszen a tánc nehézkesen ment volna úgy, de nem szólt emiatt külön a fiúnak, mert gondolta, hogy ezzel bizonyára ő is tisztában van. Amikor odaértek a finom ételekkel telerakott asztalokhoz, Rach elég hamar kiszúrta a hús nélküli falatokat:
- Ott egy vegán szendvics, arra paradicsomos cukkinikarikák, ott távolabb pedig görögsaláta van. Aztán lehet van még más is, csak az én figyelmemet kerülte el.
A lány rögtön az egyik kedvenc ételével a lasagne-vel szemezgetett, majd meglátott mellette egy hús nélküli változatot is.
- Nézd! Van húsmentes lagasne is! - monda hangosan, de azért nem fülsiketítően a fiúnak.
Szedett magának a lasagne-ből, majd leült az egyik legközelebb eső székre és várta, hogy MJ is kiszolgálja magát, majd kényelembe helyezze magát és együtt egyenek. Nem tudta, hogy mit tartogat számukra az este, de abban biztos volt, hogy már a finom ételek miatt megérte ide eljönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 28. 17:58 | Link

Rachel
Kinézet


Bólogatok, mert nem igazán tudom mit mondhatnék még. Az tény, hogy fantasztikus az idei dekoráció is. A tavalyi is nagyon tetszett a négy elem elgondolással, de ez a mostani is hasonlóan színvonalas. Ennek ellenére, vagy pont ezért?, nekem muszáj kiderítenem, hogy az ennivalók is olyan jók-e, mint akkor voltak.
- Ez azért van, mert nagyszerűen összeillünk! - kacsintok rá pajkosan, közben meg megnyugszom, hogy nem néz rám furcsán, amiért a hasam az első.
Együtt megyünk a finomságokkal teli tálakhoz és Rachel útmutatását használva szétnézek. Tényleg úgy van, ahogy mondja, hamar meg is találom a nekemvaló finomságokat. A lány előbb végez, de nem zavartatom magam, tudom, hogy meg fog várni. Teszek mindenből egy keveset a tányéromra, aztán majd később, a tánc után azt eszem, ami a legjobban ízlett. Amikor megvagyok leülök Rachel szemben.
- Jó étvágyat! - nézek rá vidáman és megkóstolom a cukkinikarikákat. - Ez legutóbb is mennyei volt. Nem mintha a manók főztje nem lenne mindig az... De valamiért mindig különlegesebbnek érzem az ilyen alkalmakkor felszolgált ételeket.
Újabb falatot teszek a számba, ezzel pedig Rachelnek is van lehetősége válaszolni. Persze amúgy is meghallgattam volna ő mit gondol. Hmm... nem biztos hogy mindent fel fogok fogni belőle. Imádom a cukkinit!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. december 28. 18:23 | Link

MJ


Kinézet


- Milyen igazad van! - válaszolta a lány vidáman. Nagyon örült, hogy ennyire egy hullámhosszon van a fiúval és mellette teljesen önmaga lett, nem hiába voltak barátok.
MJ elég gyorsan kiválasztotta, hogy mit szeretne enni, majd leült a vele szemben lévő székre.
- Jó étvágyat! - felelte a lány, majd elkezdte eszegetni a lasagnet. Megpróbált nagyon óvatosan enni, nehogy leegye a fehér ruháját, mert abból semmi jó nem származna. Eszébe jutott, hogy a múltkori bálon is így járt, csak akkor itallal öntötte le, de MJ gyorsan orvosolta a helyzetet.
- Tényleg nagyon finom az étel! Imádom a finom falatokat, ez a lasagne is isteni! - mondta elégedetten a lány, miközben az ételét eszegette. Nagyon örült neki, hogy olyan alkat volt, aki annyit ehet, amennyit csak akar, mégsem látszik meg rajta. Mindig is jó étvágya volt, sosem zavartatta magát evés terén.
- Látom ízlik a cukkini! Mi jót iszunk utána? - érdeklődött Rach, hiszen valamivel le kellett öblíteni étkezés utána a kaját. Ahogy az ételt eszegette, megcsúszott a villája, de szerencsére az asztalon landolt, nem esett le és a ruhája sem szenvedett balesetet. Egy félénk mosollyal nyugtázta az egészet a fiú felé, majd megfogta az evőeszközt és tovább eszegetett, mintha mi sem történt volna.
- Kíváncsi leszek, hogy ki lesz idén a bálkirálynő és a bálkirály. Ahogy elnézem a többieket, mindenki gyönyörű ruhát választott magának. Nagyon sokan megérdemelnék ezt a címet, de később úgyis kiderül majd, hogy ki lesz a nyerő páros - mondta kissé elmélázva a lány MJ-nek, közben pedig a többieket figyelte, akik tényleg igazán kitettek magukért ezen a csodás estén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. december 28. 19:37 | Link

Táncis buli
ruci


Mindenkinek; végzősök és információk.

Nem kis izgalommal toporgott a teremben, hiszen nem csak egyszerű vendég, a szervezők között is kiemelkedő szerep jutott neki, ami okán igyekezett is erre méltó lenni. Boldogan és mosolyogva köszönt vissza a háztársainak és egy-két ismerősnek, záporoztak az ünnepi kívánságok is, még végül észrevette, hogy Anne mit ténykedik, ekkor pár lépést közelebb sétált, de több se kellett, hogy igencsak fegyelmező kontextusban zengjen a neve. El nem tudta képzelni, mit tett. Kérdően nézte a rellonos arcát, aztán a kezeit követte tekintetével, ami a ruhája rángatásába kezdett.
- Hé… mi? - Nem megállítani próbálta, inkább értetlenül hadonászott, hogy most mi van. Aztán megvilágosult, és egy szomorú sóhajt is megejtett. - Van alatta harisnya, és ebben léptem is már fel, nem lett volna baj, hidd el! Azért ilyen a szoknya alja, hogy az mindig igazodik szépen.
Magyaráz nagyon meggyőzően, végül hagyja, hogy kiélje magát a lány, mintha az anyai ösztönei túltengenének, kicsit nagyon. De nagyon kedveli őt a navinés, így csak viseli a dolgot szó nélkül a továbbiakban. Aggódva méri végig, majd tudva a feladatát, ha nincs más, elindul kicsit elvegyülni, az első fél órában még úgy is mindenki csak érkezik, táncikál és készül a bál tényleges kezdetére.
Azonban ez az idő gyorsabban telt, mint sejtette. Lassan szállingóztak be a végzősök is, a számok pedig egyre közeledtek ahhoz, amire ők ma itt előadják a táncot. Előlépett a korábban megbeszélt helyre, majd intésére elhalkult a zene, csend telepedett a teremre, ő pedig beszélni kezdett.
- Sok szeretettel köszöntök mindenkit az idei végzős bálon! A többi szervezővel együtt reméljük, hogy sikerült elhoznunk a legjobb hangulatot nektek, kiváltképpen az ötödikes diákjainknak és velük együtt mindenki jól fogja érezni magát ma este – Egy kisebb szünetet tartva fordította meg a kezében lévő kártyát, amin a nevek voltak és hogy mit ne felejtsen ki. - Lássuk is, kik ők, és természetesen partnereiknek is jár a taps! A főnixektől Fülöp Félix, Nánásy Levendula, Renée Faraday, Ronald Little-Leah és Rosie N. Fisher. A szfinxek házából Choi Min Jong, Glenn Grim, Katniss Flechter, Tristam McFly és Warren Mina. Az unikornis égisze alól Bakonyi Gergely, Regős Manó, Révész Kornél, Saigo Hanatsuki, Soóki Bende és Vittman Noémi. Végül, de nem utolsó sorban a sárkányok soraiból Aimé N. Flamme-Lenoir, Árvai-Mózs Barnabás, Csizmazia Hajna Cecília és Scarlett Conroy.
Ahogy a végére ér, megvárja, még mind megkapják a tapsot, majd pedig míg az utolsó pillanatokat kihasználva készülnek, gyorsan pár fontos információt is elmond.
- Ne feledjétek, hogy mint mindig, most is lesz bálkirály és bálkirálynő választás, szavazataitokat a bejárat mellett elhelyezett asztalnál várjuk! További jó szórakozást mindnekinek!
Azzal nagy levegő kíséretében kisétált a képletes reflektorfényből, Annere pillantott, kellett a megerősítés, majd ő maga is a valódi bál nyitányát, a végzősök táncát követte figyelemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2016. december 28. 23:18 | Link




- Bőven elég volt ahhoz, hogy kisétálj a gondolataimból - a fájó igazságot szárazon és előkészítés nélkül tálalja. Nem finomkodik, hisz nem egy törékeny lelkű gyermekről, hanem egy felnőtt nőről van szó, akit nem tud behatárolni. Alig ismerték egymást, most mégis felbukkan.
Kissé feszülten vezeti a táncparkettre. A nő kezét sajátjába helyezi, másikat a derekára helyezi. Finom, de határozott mozdulatokkal vezeti a zene ritmusára - ezzel nem akadt soha gondja.
- Aha. Minden ismerősödnek üzentél itt? - kételkedve vonja fel a szemöldökét. Egy szavát se hiszi el, ami érthető. Nincs rá oka, hogy bármit elfogadjon válasznak, de nem kötekedik...nagyon.
- Áhháá, világos - megvilágosodva bólint, aztán megpörgeti a szőkeséget. Visszarántja magához, arcán kiszélesedik egy vigyor. - Van képed három év után idejönni a karácsonyi bálra, felkeresel és úgy beszélsz, mintha nem akarnál semmi egyebet - lassan csóválja a fejét, félig beharapja alsó ajkát. Újból kilendíti, aztán vissza és a táncparkett közepéhez vezeti. Kezei és lábai tökéletes összhangban viszik a táncukat, külső szemlélő meg nem mondaná, hogy Kirill most kezd pipa lenni. - Mi kell, Auróra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egressy Auróra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 177
Összes hsz: 612
Írta: 2016. december 28. 23:51 | Link


Megjelenés



-Aú. Ha szerelmi vallomással jöttem volna, ez most biztosan betalál.
Igyekszik nyugodt maradni, még a csípős megjegyzés ellenére is. Bármennyire szeretne visszavágni, tudja, hogy nem teheti meg. Legalább addig nem, amíg megkapják az esélyt. Ha az rosszul sül el, utána majd kiabálhatnak egymással, gyűlölködhetnek, akkor már mindegy.
-Néhánynak.
Megvonja a vállát, még mindig igyekszik ignorálni Kirill feltörő indulatait, helyette megpördül a tengelye körül, majd visszatalál a férfi karjaiba, közben azon gondolik, hogy is menekülhetne a kutyaszorítóból. Rossz ötlet volt, elbizonytalanítja a felháborodás, mert ha az eltűnését a fejére olvassák mit fog kapni azért, mert nem egyedül lépett le? Hiába külcsíny, Rora Kirill minden rezdülésében érzi a dühöt.
-Miért zaklat fel három év után ennyire a jelenlétem?
Tisztában van vele, hogy ezzel csak még jobban felhergeli a férfit, de kíváncsi a válaszra, bár hajszálnál is vékonyabb arra az esély, hogy őszinte választ fog kapni, felháborodásra viszont annál inkább számít. Mindennél fontosabb, hogy ő megőrizze a nyugalmát.
-Hm.
Mi kell? Ez azért így elég nyers. Bár elmondhatná itt és most, hogy többet kapott már tőle, mint amit valaha is szeretett volna, hogy teljesen félreérti a helyzetet, hogy nem önszántából jött. De ha ilyen körülmények között mondaná el, nem hinne neki.
-Szeretnék veled találkozni, holnap délelőtt, valahol a faluban. Ha utána is úgy gondolod, akkor megismétlem a legutóbbi trükkömet. Hogy is mondtad? Kisétálok a gondolataidból.
Kirill haragja őszinte, nyílt tekintettel találkozik. Nincs a nőben semmi mesterkélt, látszik, hogy őszintén beszél és számít legalább egy minimális együttműködésre, még ha nincs is joga ilyet kérni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Birinin seninle bi problemi varsa, unutma ki, o onun problemi, senin degil.

Ramholcz Kirill
INAKTÍV


Óvóbácsi és tanítóbácsi
offline
RPG hsz: 84
Összes hsz: 993
Írta: 2017. január 1. 18:00 | Link



- Nem szoktam meg az ilyesfajta viselkedést - adja az egyszerű választ. Nem kell túlgondolni, igazából nem a nő hiányzott neki, csak a magyarázat. Nem volt korábban - és azután sem - a teljesítményére, sem a személyiségére, sőt.
Felbosszantotta, ez nyilvánvaló, de nem érezteti senki mással, csak Aurórával a beszédén keresztül. Pörgeti, forgatja, valami egészen szép látszatot keltve, közben pedig alig várja, hogy tiszta vizet öntsenek a pohárba.
A zene lassan elhalkul, ő pedig megkapja a várva várt választ. Illetve semmiféle választ nem kap, csupán egy kérést, melyet át kell gondolnia. Sóhajtva fogja meg a kezét és vezeti le a táncparkettről, hogy aztán egy lépést hátráljon.
- Találkozzunk. Tízkor a téren várlak. Ajánlom, hogy jó magyarázattal szolgálj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2017. január 1. 18:29 | Link

Figyelem, figyelem!

Szavazóládácskáink még egy kis ideig várják, hogy bedobjátok azokat a neveket, amelyekhez tartozó személyek szerintetek megérdemlik a BÁLKIRÁLY, valamint BÁLKIRÁLYNŐ címet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. január 1. 18:57 | Link


Legjobb


Még mindig hihetetlennek tartom, hogy eljött, hogy velem van, meg úgy ezt az egészet. A franc gondolta volna, hogy ez lesz egy ártalmatlan autogramból. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy hülyének néz majd, vagy képen röhög, aztán lelép, vagy… el sem jön.
- Úgy tudtam – csüggedten rázom meg a fejem, de egy pillanat múlva már megint csak mosolygok.  Nagyon durva, mennyire jól kezeli ezt az egészet, kicsit meg is döbbenek ezen, de sejtem, nála ez mindennapos.
- Sose volt furcsa? Én tuti paranoiás lennék – osztom meg vele. Kiakadnék, ha minden egyes lépésem figyelné valaki, ha mindenről tudna mindenki. Ez a mostani annyira nem zavar. Arlen itt van mellettem, s bár pont ezért kaptam kitüntetett figyelmet, ez a tény segít abban, hogy ne azzal foglalkozzak, mennyien bámulnak meg minket. Nem akarom elszúrni az estét a hülyeségeimmel, így rá koncentrálok és nem foglalkozok semmivel.
- Annelie? Ő mindig – tudom le egy vállvonással, mert sokkal inkább az foglalkoztat, hogy azt mondta, csinos vagyok. Meg is mosolygom ezt, és irtó jól esik, hogy nem cukinak nevezett, vagy édesnek, amitől már a hátamon is feláll a szőr.
- Eszedbe ne jusson – nevetek fel, mégis kicsit erősebben kapaszkodok belé, mintha ezzel el tudnám érni, hogy maradjon. Azt viszont muszájnak érzem éreztetni vele, hogy nekem fontos az, hogy itt van, még ha szavakba nem is tudnám foglalni, főleg nem megmagyarázni a miértjét, mert én magam se tudom.
- Puncs… sütőtök lé, gondolom, van némi alkohol is – csillannak fel a szemeim, elvégre, már pont elég idős vagyok ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen az. Igen, sokan nem értenek velem egyet most, sejtem, de akkor is.
- Gond lenne, ha az lenne? – sóhajtva veszem el tőle a poharat, némi csüggedtséggel, de aztán csak összeszedem magam. Koccintásra emelem a poharam, aztán miután az megtörténik, kortyolok is az italból.
- Ez nem is annyira rossz – hümmögök is kicsit mellé, szemeim pedig a táncparkettet fürkészik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. január 4. 12:29 | Link

Choi úrfi


Morcos...nem ritka eset, mondhatni, ha nem lenne az, az lenne meglepő. Nem szereti, ha a fürdővize hőfoka egy fél fokkal langyosabb vagy melegebb és persze ma ez történt. Aztán kifogyott a borotvahabja, ami egy Világégéssel ér fel. Lejött egy kávéra, aminek ugyan nem volt semmi baja, de elmaradt a szokásos sós-karamellás süteménye. A manó, mikor hírül vitte a szomorú eseményt, lőtávolon kívülről kiáltotta oda, nehogy Várkonyi olyanra ragadtassa el magát, amit később nagyon megbánna. Szeme villámokat lövellt, körülötte kiürült a tanári asztal, a kollégák nevetséges ürügyekkel távoztak, szinte köszönés nélkül. Mindezeket szinte nyugalommal vette tudomásul, legalább nem zaklatja senki a hülye kérdésekkel, hogy hogyan telt a hétvégéje. Hogy a fenébe telt volna? Úgy, mint az összes többi, csak nem kellett a sötét diákagyakba fényt csiholnia, vagyis nyugalomban. Élete legjobb partnerével lehetett, saját magával, és ez  a mai reggel, ebben cefetül megzavarta. Utálta, hogy elégették a pirítósát, hogy egy leheletnyivel több vaj volt rajta, a narancsléje túl hideg, a kávé meg túl meleg, huzatos a Nagyterem, ferdén néz rá a lovagi páncél a bejáratnál. Különben is, milyen ostoba ötlet vasöltözetekkel telerakni egy iskolát? Az is baj, hogy a ma reggeli háromszázadik fekvőtámasznál megremegett a keze, el is határozta, hogy holnap reggel ötvennel többet irányoz elő. Szóval a reggele fergetegesen pocsékul indul, azt gondolja, innen már nincs lefelé, csak felfelé. Rosszabb már nem jöhet, hiszen a mai asztrológiai előrejelzése említ néhány kellemetlenséget, de egészében véve egy jó közepes napot irányoz elő. Ez megnyugtatja kicsit, pár perc múlva még süti akad, igaz, hogy a múlt heti, és valaki már megkóstolta, de a férfit ez most nem zavarja. Kell valami, ami felvidítja és erre a legjobb a sós-karamellás sütemény.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. január 5. 10:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Várkonyi bácsi, még véletlenül sem a bálon
Írta: 2017. január 4. 20:45
| Link

Őrület! Egyszerűen őrület! Napok óta mindenféle asztrológiai hülyeséggel van tele a fejem. Nem is értem. Engem ez nem érdekel. Az órát is véletlen vettem fel, szakköre meg csak azért mentem, mert mondhatni köteleztek rá... De lássuk be, az egész egy nagy humbug. Már hogyan tudna engem befolyásolni egy bolygó innen több ezer kilométerre? És ha megteszi, mi értelme annak, hogy gondolkozni tudok, meg döntéseket hozni? Nekem ez annyira nem fekszik, hogy el sem hiszem. Na de pont ez a baj. Hogy minél több órán veszek részt, minél több szakköri feladatot próbálok megoldani, annál több "véletlen egybeeséssel" találkozom és lassan de biztosan, be kell látnom, hogy ennyi véletlen a világon nincs. Pedig lennie kell, mert... mert... nem tudom miért.
Ma reggel azzal kezdtem, hogy nekiálltam átnézni a szakkörön vett dolgokat. Igen ám, de nem volt velem a tanár úr, és a szépséges táblázata, amit felírt a táblára nekünk és nem is írtam le magamnak, mert minek? így pedig akárhogy néztem az ábrát megint csak görög jelnek tűnt minden, ahelyett, hogy valami értelmeset ki tudtam volna silabizálni belőle. Az pedig, hogy ez bosszantani kezdett, nos még engem is meglepett, de így volt és még most is így van. A zsebemben a pergamennel kajtatok fel a kastélyba, azzal a szent céllal, hogy megkeresem a tanárt és megkérem újra, hogy mondja el, mert valamiért nem hagy nyugodni, hogy nem értem. Korábban nem éreztem ilyesmit, max a lányokkal, és meg kell mondjam, nem villanyoz fel, hogy most egy tantárgy miatt érzek hasonlót, ezért is akarok minél előbb megoldást találni. Persze előbb enni kell valamit, teli hassal a gondolkodás is jobban megy. Ezért is veszem utam a nagyterem felé, amint a kastélyba érek.
Nagykabátban, sapkában és sálban lépek be a hosszú asztalokkal és padokkal felszerelt terembe, amiben most nyoma sincs a pár héttel ezelőtt bálnak. Így kicsit kopárnak és szürkének tetszik, de ahogy körbe pillantok mosoly kúszik az arcomra, mert megpillantom Várkonyit is, és így egy szép nagy kereső utat megspórol nekem. El is felejtem hirtelen az evést, egyenesen a tanárhoz megyek, épp csak a sálat letekerve a nyakamból meg a sapkám levéve, s mit sem foglalkozva azzal, hogy ő most éppen eszik vagy iszik, le is támadom.
- Jó reggelt! Tanár úr, tudom, hogy utál, de még mindig nem értek valamit! - Kezdek bele egyébként tök vidáman a mondókámba és ledobom az asztalra a sapkát-sálat a kesztyűimmel együtt. A kabátom cipzárját is lehúzom aztán nyúlok a zsebembe és teszem az asztalra az amúgy kissé már gyűrött pergament. Szépen kilapogatom, és közben már magyarázom is.
- Vannak ezek a fényszögizék... De ha maga nincs ott, hogy felírja mi mivel milyen szögben van... akkor honnan tudom? - nézek rá szépen pislogva, mert biztos vagyok benne, hogy ez egyébként valami pofonegyszerű dolog, csak nekem okoz nehézséget. Lehet el kéne mondanom, hogy diszkalkuliás vagyok, és már ott halott ügy, hogy 10-nél nagyobb számok vannak benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.

Oldalak: « 1 2 ... 60 ... 68 69 [70] 71 72 ... 80 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet