38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Keresztessy Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2013. február 13. 20:24 | Link

Valentin-nap; Kiva.

Valahol el kell kezdeni, nem igaz?

Jó párszor meggondoltam magam, mire eljutottam idáig. És 'idáig' alatt nem csak a Nagytermet értem, hanem úgy az egész iskolát. Nagymama csak a jövő tanév kezdetén tervezte, hogy visszaenged. Ám én úgy gondoltam, hogy - ha nem is vizsgázok, de - muszáj a tanév közepén visszacsöppennem a Bagolykő életébe. Nos, nem ment túl egyszerűen az öreg hölgy meggyőzése, de végül egy héttel a vizsgaidőszak beköszönte előtt már itt voltam. Így talán kevésbé tűnt fel a többieknek a távollétem. Vagyis, ugyan már, Léda... kit akarsz áltatni? Tutira senki se vette észre, hogy nem voltál itt. Tekintve, mennyi barátot sikerült összeszedned az elmúlt években. Lássuk csak... egy. Egyet talán, de ő sincs már sehol. Hagyjuk ezt!
Természetesen szinte azonnal a fülembe jutott a Valentin-napi bál híre. Ugyan nem voltam oda a nyálas, szerelmes, rózsaszín felhők között úszkáló szerelmesek látványáért, de nem voltam abban a helyzetben, hogy válogatni tudjak.
Persze sorban megtaláltam a kifogásokat az öltözködési folyamat közben, csakhogy mégse kelljen nekem erre a bálra elmennem. Először a hajam nem tetszett, az egyik tincs valahogy nem akart úgy állni, ahogy én szerettem volna. Először egy kék ruhát választottam ki magamnak, aztán egy sárgát próbáltam, majd megint a kéket... , s végül, alig másfél óra múlva egy fehér, pánt nélküli ruhában léptem ki a klubhelyiség ajtaján.
A magassarkú minden egyes koppanása azt az érzést keltette bennem, hogy minden szempár rám szegeződik, akik mellett csak elsétálok. Ám, ahogy felemeltem a fejem, minden egyes pillanatban azzal kellett szembesülnöm, hogy igazából jó, ha csak néhányan méltattak egy-egy pillantásra. Ez meglehetősen rosszul esett, ahhoz képest, hogy az előbb még azért imádkoztam magamban, hogy ne engem nézzen mindenki, és ne beszéljenek rólam!
A díszítésben nem csalódtam, giccs az volt bőven. A látványra kicsit fintorogtam, de aztán eszembe jutott, hogy nincs kifogás! Nagy sóhajjal belépdeltem a szívecskés falak közé. Valószínűleg, ha mellettem nem csak az elképzelt szőke herceg lebegett volna láthatatlanul, akkor én sem akartam volna elhányni magam ettől a sok szerelemtől. Azért mindezt nem mutattam kívülről.
A terem közepén megálltam, s akárhányszor úgy láttam, mintha valaki felém indult volna, vagy beszédre nyitotta volna a száját a közelemben, izgatottan kaptam fel a fejem. Mindannyiszor csalódnom kellett. Aztán rájöttem, hogy úristen, én nem vagyok ilyen szeretetre, meg odafigyelésre ácsingózó kislány. (De, de amúgy igen, az voltam.)
Fel is hagytam hát hamar a tömegben ácsorgással, s alig vártam, hogy leülhessek valahova.
- Kár, hogy nem adnak itt alkoholt, ezt csak azzal lehetne kibírni... - morogtam félhangosan, ahogy lehuppantam egy asztalhoz, s ujjammal a legközelebbi habos sütiről leszedtem a krémet. S ekkor tűnt csak fel, hogy más is ült az asztalnál.
- Ó... helló! - köszöntem kissé meglepve, miután persze lenyaltam a rengeteg kalóriát tartalmazó krémet ujjamról.

*****
Ruha
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2013. február 13. 20:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. február 15. 04:26 | Link

Katniss

- Ez nagyon jól hangzik, nem tudom ki a szobatársad, de már most szimpatikus. Nagyon tündéri lány vagy lányok lehetnek. Nagyon jól hangzik.
A szeme előtt máris megjelent egy lány, akivel az éjszaka közepén beszélgetnek, majd reggel futkosnak, mert elaludtak, hiszen már a nap is elkezdett feljönni, amikor belealudtak a beszélgetésbe. Muszáj lesz rávennie a szüleit, hogy engedjék fel, neki beszélgetőtárs, barátnő, szobatárs kell. Aki határozottan lány és határozottan nyíltabb, mint például a testvére, aki szobalakó és morcos.
- Igen, remek volt, hú, nincs kedved eljönni velem? Mivel van ismeretségem, szinte bármire tudok jegyet szerezni. Vannak otthon műsorfüzeteim, nézhetünk szimpatikus darabokat. Azt is simán el tudom intézni, hogy az igazgató bácsi elengedjen. Na, mit szólsz?
Most egy kicsit olyan, mint egy mini maffiózó, akinek minden és mindenki a kezében van. Egy lelkes, mini maffiózó, hiszen a gondolattól, hogy esetleg együtt mennek el, majdnem kiugrik a bőréből.
- Mindent szeretek, lehet varázslatos, muglis, minden, amit el lehet képzelni. Mesés és valós, nagyon sok minden meg tud fogni, elég egy jó történet.
Persze nem mindegy, hogy milyen a színészi játék, de általában nem szokott csalódni a megnézett darabokban. Csacsogna is tovább, ha valaki nem simogatná meg a hátát. Felpillantva elmosolyodik a nő láttán, nem hitte volna, hogy az anyukája erre jár ma.
- Szia, ő az új barátnőm Katniss, Katniss, ő az anyukám, Elisabeth.
A fekete hajú nő mosolyogva nyújt kezet a lánynak, és mutatkozik be, majd jelzi, hogy elvinné magával, csak még vált néhány szót az apjával. A lány bólint egyet, majd visszafordulva gyorsan iszik egy kortyot még.
- Úgy tűnik mennem kell, de baglyot tudunk küldeni egymásnak a kisállat kereskedés meg a színház miatt. Örülök, hogy találkoztunk.
Hirtelen ötlettől vezérelve megöleli a lányt és nyom egy puszit az arcára, majd integetve elsiet az anyukája után.


Anyuka

Köszönöm szépen a játékot! <3
Utoljára módosította:Bianca Charlotte Shanes, 2013. február 15. 04:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. február 15. 11:43 | Link

Lotte

Február tizennégy. A legtöbb lány imádja ezt a napot, számomra érthetetlen okokból. Ugyanolyan nap mint a többi, csak a pletykák alapján Cupido ilyenkor szorgalmasabban dolgozik. Erre csak azt tudom mondani, hogy dolgozzon. Engem már eltalált, így a lány kedvéért ma jelenésem van a Nagyterembe. Nem vittem túlzásba a kiöltözést, bár így is átöltöztem egyszer. Az Aileennel való találkozás után felszaladtam a szobába, és felvettem egy fehér inget a szintén fehér pólóra. Csak félig gomboltam be, ujjvége pedig kilógott a zakóból. Az apró változtatás után visszatértem a Nagyterembe. Még mindig nem tetszett a sok rózsaszín, de mivel ez egy ilyen ünnep, megpróbáltam elvonatkoztatni ettől, és inkább a sütikehez sétáltam. A színek nagyrészt itt is megmaradtak. Mindegyik édesség jól nézett ki, ezért úgy döntettem, mindet meg fogom kóstolni. A sor elején kezdtem. Néha az ajtó felé néztem, hogy nincs e itt Lotte. Bár biztos voltam benne, hogy észre fog venni. Egy magas francia aki bármennyit tud enni elég valószínű, hogy a sütiknél keresendő.
Körbenézve nem láttam sok párt, amit a korai időpontnak tudtam be. Abba biztos voltam, hogy fognak jönni többen is, és azt is megállapítottam, hogy a varázslók sem túl pontos emberek. Eddig ennek az ellenkezőjét gondoltam, és mivel nem akartam kilógni a sorból, pontosan érkeztem. Annak azért örülök, hogy már tudom, ez nem így van, és nem kell majd mindenhova sietnem.
Egy pillanatra benyúltam a zsebembe, ahol a lány ajándéka volt. Nem nagy dolog, és sose csinálok ilyeneket, de azt gondoltam, hogy ez a lánynak egy fontos nap lehet, tehetném még szebbé. Amíg vártam, kigondoltam, hogy mikor adom oda. Nem fogom elsietni, majd csak éjféltájt kapja meg az apróságot. Addig a zsebemben lesz, nem fog tudni róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. február 15. 16:28 | Link

Charlotte

Charlotte válaszára csak bólintok egyet. Hogyan is lehetne szavakkal kifejezni ezeket az érzéseket? Annyiszor próbáltam már és minden egyes ilyen vállalkozásom kudarcba fulladt, mert mindig találtam valamit, amit egyszerűen nem tudtam körülírni. Ezekre mondják, hogy az ember egyszerűen csak érzi és kész, mert csak.  A javaslatra felcsillant a szemem.
-De, nagyon is van kedvem! Szívesen megnéznék bármilyen musicalt.-Olyan izgalomba jövök hirtelen. Olyan rég voltam már színházban. Hiányzik már az a közeg, az a varázs és bámulat, amelyet csak a színház tud adni. Erre nem képes senki és semmi más. Elképzeltem, ahogy mi fekszünk egy szőnyegen és a színház kínálatát nézegetjük, ahogy nevetgélünk és megbeszéljük az élményeinket vagy éppen kíváncsian találgatjuk, milyen lehet az a darab. Aztán elmegyünk, és egymás mellett ülünk a puha bársonyüléseken és mind a ketten tátott szájjal bámuljuk a színészeket és magával ragad minket a látvány.  Hirtelen eszembe jut anyukám, akinek ez a munkája és amilyen én is szeretnék lenni, ha nagy leszek. Színpadokon állva elkápráztatni a közönséget. Mennyire csodás érzés lehet! Hiányzik a családom. Anyu, apu és az állataim, de nem érdemes szomorkodni. Itt vannak a barátaim és csomó pompás dolgot csinálhatok itt és ők büszkék rám, mert itt egy csomó új és hasznos dolgot tanulok. Erre kell koncentrálnom, mikor érzem, hogy a honvágy borús fellegei el akarnának engem repíteni egy olyan helyre, ami nagyon rossz lenne számomra. Merengésemből léptek zaja ver föl. Egy gyönyörű fekete hajú nő jelenik meg újdonsült barátnőm mellett.
-Jó napot kívánok! Katniss Flechternek hívnak.-Köszönök a hölgynek, akiről később kiderül, hogy Charlotte anyukája.
-Szia és semmiképpen se felejts el írni!-Búcsúzom el a lánytól. Majd amikor átölel, én is szorosan magamhoz ölelem. Jól esik, hogy egy újabb barátnőt találtam. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk, gondolom miközben az éppen távozó Charlottenak integetek. Hiszen még majd valamikor a baglyokat is meg kell ám venni, ezek a gondolatok örömmel töltenek el. De, ideje mennem Rosy már biztosan visszaért a szobába és tűkön ül, hogy hova a csudába tűnhettem el. Így hát bekapom az utolsó falatokat megiszom a vizet és visszaviszem az üres tálcát a helyére, majd sprintbe vágva magamat, szaladok vissza a szobámba...


Én is nagyon szépen köszönöm <3

Utoljára módosította:Bánfai Odett Zoé, 2013. február 17. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 15. 17:24 | Link

Valentin nap; Eric
ruha

A lány életében a Valentin nap mindig is fontos szerepet kapott, de eddig nem azért, ami ennek az "ünnepnek" a lényege, hanem mert ő maga egy ilyen ajándék volt szüleinek, immáron 18 évvel ezelőtt, hajnalban. Ez a nap csupán ennyi számára, mindig egy évvel idősebbé teszi, a "szerelmesek ünnepe" dologgal eddig nem is foglalkozott. Persze, ez a szeretet ünnepe is, az mindig számított neki, de most ezzel a részével is megismerkedhetett.
Rátalált a szerelem, és ezt most nem Cupidonak köszönheti. Ez saját magától jött, belülről, ez a saját érzése. Minden okkal történik, nem volt véletlen, hogy akkor, és oda ment, és most itt van. Újra boldog.
Reggel, amint felkelt, ágya melletti éjjeli szekrényén egy levél volt, a Szív küldi üzenődobozból, valószínűleg. Ő is küldött ezen módon üzenetet, éppen annak, akitől az övét kapta. Örömteli arckifejezésekkel olvasta a sorokat, a kérdésre már pedig csak ott magában is bólogatott.
Neki is állt volna ruhát választani, már délelőtt, de valahogy mindig csúszott fél órát a dolog, így aztán csak kora délután kezdte el, és szerencséjére nem tartott sokáig. Először valami aranyosat akart, aztán valami lazább mellett döntött, és az időt figyelembe véve összeszedte magát, felvette a kiválasztott darabokat, és haját is kivasalta, majd egy copfba kötötte, és már indult is. Normál esetben magassarkút vett volna fel, minimum tíz centivel, de a fiú és közte lévő magasságkülönbséget nem akarta megfordítani, így egy lapos balettcipő mellett döntött.
Hamar felért, igazából futott is. A kastély lakóinak könnyű megoldani a dolgot, hiszen benn vannak, ki se kell lépniük, neki pedig a hidegben kellett mászkálnia. Kabátját otthon felejtette, de szerencsére az ajándékot nem, amit már jó pár nappal előre megvett. Kis táskájában volt, ami csak úgy ugrált, ahogy a lány nagyokat lépve próbálta a havas részeket kikerülni és menekülni az időjárási viszontagságok elől. Útját azonnal a Nagyterem felé vette. Nagyon jól tudta, hogy hol van, meg azt is, hogy milyen, DÖK-ös létére, de mikor belépett, nagyon meglepődött. Ez azonban csak egy pillanat volt, mert tekintete már vándorolt a bent lévő párokon, természetesen Ericet keresve. Magasságából adódóan hamar megtalálta, láthatólag a süteményeknél. Éppen nem vele szemben állt, így közelebb lépett, és egy félpillanat után köszönés mellett döntött.
- Szia - mondott valamit. Hirtelen csak ennyi jutott eszébe, de nem nagyon erőlködött a további dolgokon, majd jönnek maguktól. Amint végül egymásra néztek, arcára mosoly ült ki, meg az a levakarhatatlan boldogság, ami hetek óta csillog szemeiben. - Hogy vagy? - kérdezett még végül valamit. Lényegesnek is tartotta, meg valamivel el kellett kezdeni bármiféle beszélgetést. Próbált aranyosan nézni, ahogyan szokott általában, közben pedig látatlanul végigpillantott a drága ruháján. Ő sem öltözött ki, de ettől függetlenül is tetszett neki, mint amúgy mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. február 17. 23:22 | Link

Valentin-nap - Lédus

Egész kellemes itt az asztal végében ücsörögni, ide kevésbé jutnak el a rózsaszín fellegek, amiken a párok járnak. Néha, mintha elsuhanna előttem valami, de sosem tudom megállapítani, hogy mi is lehet az. Végül is mindig arra jutok, hogy valószínűleg csak Cupido repked jobbra-balra. Biztos vadászik a kis drága, bár úgy nézem, hogy a szinglik kevesebben vannak, mint azok, akik valakinek éppen a kezét szorongatják. Remélem hogy én nem vagyok annyira szimpatikus neki, főleg hogy olyan émelygő fejjel tudok körbe tekinteni, mint mikor tényleg rosszul vagyok. Próbálok úrrá lenni magamon és nem látványosan szenvedni.
Nézd már, csatt egy pofon. Szegény srác, majdnem kiugrott a nyaka a helyéről, a csaj olyan erősen sózott neki oda. Feltehetően szegény ember máshova kukkantott, mint az megengedett lett volna neki, szóval azért megértem a reakciót, na dehogy ekkora taslát megérdemelt volna szegény fiú... Azt azért nem gondoltam volna. De hát az élet nem igazságos, most mindenesetre a lány után szalad, bár lehet hogy ebből még átkozás lesz a mai napon...
Közben én sem maradok társ nélkül, egy hölgyemény le is huppan mellém a bajsza alatt morogva. Oldalra kukucskálok, a jobb szemöldökömet felhúzom és kérdően pillantok rá. De kis dulifuli itt valaki.
- Igen, szia neked is. - látom rajta, hogy kicsit zavarba jött, nem igazán számíthatott arra, hogy társaságba kerül. Pedig az előbb még a terem közepén ácsingózott szegénykém egyedül, mintha keresett is volna valakit.
- Ahogy látom te se igazán szívleled ezt az egész hercehurcát.
Átvetem a lábamat a padon és most már teljes testtel a lány felé fordulok. Mondjuk ez szoknyában nem annyira díjazandó ötlet, szóval mégis csak visszateszem az asztal felőli oldalra és úgy nézek tovább a mellettem ülőre, reakcióra várva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2013. február 20. 20:58 | Link

Valentin-nap
Mindenkinek!

A Nagyterem Valentin-napi ünnepi forgatagát hamar megszoktam. Pillanatok alatt természetessé vált a sok szerelmeskedő, már-már nyáladzó pár, a vidám beszélgetőpárok és a sok süteményfaló, akik akkor jelen voltak. Én is megpróbáltam elvegyülni a tömeggel, ügyelve a magam szórakoztatására. Ugyan Hanna nem volt velem, neki más dolga akadt, én mégsem éreztem magam magányosnak. Sőt, nem is volt időm annak érezni magam, hiszen nekem kellett a programokat felügyelni.
A szavazóládákba gyűltek a cetlik, mindenki voksolt a maga jelöltjére, a dobozt egy idő után pedig néhány manó vitte szemem elé. Én a jelölteket egy jegyzetfüzetben kanyarítottam fel, szinte precíz statisztikai munkát végezve. Hiába is, ez a dolgom! A győztesek nevének lekörmölése után nem maradt más hátra, mint a szükséges felszerelések és személyek összekészítése, s hogy újra a tanári asztal közelébe lépve magamra vonjam a jelenlévők szíves figyelmét.
- Figyelem, figyelem! A Valentin-napi szavazás lezárult. Engedelmetekkel eredményt hirdetnék... - megvártam, amíg mindenki elcsendesül, s kis hatásszünetet tartva folytattam -  Sok-sok szavazat érkezett, köszönöm szépen a szavazóknak. Bizonyára a jelöltek is izgulnak, hiszen csomó szerelmespárra lehetett szavazni. Ez a nap az övék, így köszöntsük sok szeretettel... az idei tanév... Valentinját és Valentináját. A szoros versenyben a győztes pár, akik jogosan viselhetik magukon ezt a címet a következő évi partinkig... nem más, mint Amira Loveguard és Földesy Kristóf! Gratulálunk nekik! Megkérném, ha valamelyikük jelen van a rendezvényen, kérem fáradjon hozzám és vegye át a nyereményét! - tapsoltam lelkesen, ahogy azt a helyzet megkívánja. Tapsom mosollyal fűszerezve kezdtem el kémlelni valamelyikőjük után. Örülök, hogy ők nyertek, megérdemelték. Kapnak szalagot, koronát, mindenfélét, ahogy elnéztem.
Miután megkoronáztam a nyertest, lezajlott az eredményhirdetést és az ajándékokat is átvették, újra a tömeghez fordultam:
- A rendezvény hátralévő részében egy kedves zenekart köszönthetünk, akik a mai napra való tekintettel újra megalakultak! Fogadjátok szeretettel a Zúzmarás Zúzókat! - kiáltottam lelkesen, s már mögöttem is termett a többtagú, vén, nyugdíjas falulakókból álló rockzenekar, akik a mai alkalommal többféle stílusban fognak zenéket előadni. A parti ideje alatt a Nagyterem kialakítása varázslatos módon megváltozik, hogy a táncparketten mindenkinek jusson hely. Itt aztán lehet őrjöngeni, csápolni, vagy éppen lassúzni. Megteheted egyedül, a barátaiddal vagy a szerelmeddel, a hangerőből nincs hiány, sőt! Remélem, hogy nem jön le morcos tekintettel az igazgató! Levonultam a színpadról és magam is a táncolók közé vetettem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Keresztessy Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2013. február 23. 22:16 | Link

Valentin-nap; Kiva


Kihúztam magam, miközben igyekeztem megtisztítani az ujjaimat a sütemény krémjétől. Egy gyors mozdulattal a szoknyámat is megigazítottam. Csak, hogy minden kifogástalan legyen. Próbáltam leplezni a zavarom, és közben azon gondolkodtam, mégis hogy nem vettem észre, hogy már ülnek az asztalnál? Akkor biztosan nem ide huppantam volna le. Kissé feszengtem is emiatt a helyzet miatt.
Nos, végülis én akartam magamnak társaságot, nemde? Bár nem pont ilyenre gondoltam, de legalább most lenne alkalmam beszélgetni, barátkozni... na jó, ennyire ne menjünk messzire. Beszélgetni. És közben nem képzelek bele semmi többet. Akkor nem csalódhatok. Egyszerű asztaltársi csevej. Ennyi. Aztán ki-ki megy a saját dolgára, én pedig ismét elkönyvelhetek egy sikertelen kapcsolatteremtést. Túl negatív vagyok, ebből elég.
- Nagyon nem. - Válaszoltam félmosollyal a lánynak, s ezt a válaszadást használtam ki arra, hogy végigmérjem, mégis kivel van dolgom. Ismerős volt, ennyi, semmi többet nem tudtam róla. Se a nevét, se azt, melyik ház tagja lehet. Igazából a teremben lévők nagy részével így voltam. Nem tudtam volna nevükön nevezni őket, és gondolom, ők is így voltak velem.
Tekintetem időközben a tömegre vándorolt. A Valentin-napi szavazás nyerteseit hirdették ki. Erre csak grimaszoltam egyet, és tüntetőleg nem tapsoltam a nyerteseknek. Igen, eléggé irigy voltam. Legszívesebben magamat láttam volna a nyereményért lépkedők helyén.
- Nem értem, minek ez a felhajtás és nyáladzás. - Jó, tudom, ha az este másképp zajlana, biztos nem ezen a véleményen lennék, hanem én is beállnék a mosolygó, nyáladzó, táncoló diákok közé. Mivel azonban nem volt kivel táncolnom, hisz egyetlen hímnemű sem pillantott felém, a parkettre gyülekező párokat is szidni kezdtem magamban.
Aztán jött a nagy felismerés.
- Igazából, azt sem tudom, én mit keresek itt. - Sóhajtottam, és ismét a lányra pillantottam. Hirtelen úgy éreztem, kell valami, ami ellensúlyozza ezt a sok panaszkodást.
- És te hol hagytad a párod? - Fogadjunk, hogy csak italért ment. S amint visszatér, én odébb is állhatok, gondolom.
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2013. február 24. 09:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 18:01 | Link

Ririke
Kora délután

Ma igencsak jó hangulatban telik a napja, mint úgy általában mindig. Még a vizsgáira is tanult valamicskét, mondjuk úgy egy hangyalábnyit, ami tudás szerinte pont elegendő lesz ahhoz, hogy átmenjen, vagy legalábbis meglegyezgesse vele valamelyik tanerőt. Kár, hogy nem szóbelik vannak, mert akkor legalább kibeszélné magát a helyzetből. Papíron azért nehéz meggyőzni a tanár néniket/bácsikat, hogy mennyire hiányozna a személyisége a másodikos órákról.
De persze nem aggódik egy percig sem, helyette nagy műgonddal összekócolta haját a tükör előtt, felvett egy nyalókamintás piros ruhát meg egy zöld harisnyát, hozzá az elengedhetetlen mamuszt, ami most éppen méhecskés, majd leindult a Nagyterembe, hogy magába tömjön egy rakat süteményt. Ebédre. Merthogy ugyan eltelt már valamennyivel dél, de aprótermetű hölgyünknek csak most jutott eszébe, hogy éhes. De nagyon.
Rohanvást érkezik a helyszínre, lényegében már előre lefutja azokat a mindjárt magába erőltetett kalóriákat. Körbe sem néz, hogy esetleg találhatna-e magának ismerőst, azonnal az asztalhoz huppan, hogy nekiállhasson tömni a fejét, mintha eddig éheztették volna.
Süti. Persze nem az, hogy a hely milyen süti, mert Leonie a legkevésbé sem ismeri a szlenget. Furán is hangzana az ő szájából, ha úgy állítana be legközelebb a konyhára, hogy „Na, mi a kotta füles ropik? Kajás vagyok, toljatok elém egy kondért.”
Helyette a lehető legfinomabb süteményre gondol, mégpedig túrós rétesre, amit a tányérjába felhalmozva el is kezd hamarjában eszegetni. Szépen, kulturáltan, két kézzel nyomja a szájába, csak azért, mert ő ilyen hedonista alkat. Hiszen rá senki nem mondhatná, hogy micsoda egy disznó. Maximum minimalac, azok meg köztudottan ultra cukik...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 18:24 | Link

Leonie

* Azok a csúnya, csúnya vizsgák. Az előzőekre nem emlékszik, akkor még nagyon picike lány volt, de az biztos, hogy rengeteg dolga van miattuk az anyukájának. Egész nap csak javít, meg a tanáriban az évzáró értekezletek, ami hosszúra nyúlnak és unalmasak. Az utóbbi időben Gyuri bácsi már nem örült, ha a kicsi lány is ott tanyázott, mert nem tudott tőle figyelni a mamija. De ha egyszer játszani szeretne, ez pedig egy egész óráig tart? Gondoljanak a kisgyerekes szülőkre, nem úgy megy az ám, hogy csak úgy lepasszoljuk valahová a törpéket. Ha megszülték, fel is kell nevelni.
Ez a nap is így alakult, az anyucija elhozta az óvodából, utána pedig neki kellett esnie a vizsgák javításának, meg mindenféle szörnyű papírmunkának, ahelyett, hogy vele foglalkozott volna. A csöppleányzó ürességet érzett a gyomra tájékán, így elkéredzetett a Nagyterembe valamiféle harapnivalóért. A játszós ruháját már átvette délután, most csak egy kinyúlt kék pulcsit, farmer nadrágot és egy tornacipőt visel.  A haja szokásosan összevissza áll, a reggeli fonatának maradékait láthatjuk a kilógó tincsek mindenfelé állnak. Felkapja a labdáját, és vidáman elindul a toronyból lefelé, egyenest az első emeletre. Messzire van a szobájuktól a „menza”, de napjában többször meg szokták tenni az utat, így álmában is odatalálna. Kitárja a hatalmas ajtót, határozott léptekkel indul meg a tanári asztal irányába. Elég groteszk látványt nyújthat a kis törpe, ahogy a hosszú padok között masíroz hóna alatt egy pöttyös labdával. Csakhogy menetelés közben megpillant egy ismerős arcot. Úúú, őt már látta a folyosón, amikor az anyukájával mentek valahová. Akkor is nagyon tetszett neki a haja, de a tanár néni nem akarta, hogy odamenjen hozzá, éppen sietett. Nem is kellett több a tündérborsónak, egyből a főnixek asztalához csapódott, jó 2 méterre a lánytól. Megígérte, hogy rendes ételt fog választani, de nem állt ám a tervei között, szóval miután ellenőrizte, hogy tiszta-e a terep, egyből belevetette magát egy csokoládékrémmel bevont muffinba. Ahogy nagyokat harap az édességből oldalra sandít, és mindig egy kicsit közelebb csúszik a vörös leányzóhoz. Mivel a süti nagyon krémes, a gyermek meg kicsi, sőt még labdája is van, a szája körül végig csokis lett. Amikor már csak fél méter választotta el őket egymást az Eridonos irányába fordult, törökülésbe ült, a labdáját a lábaira tette, s rákönyökölt. Ha megfordul a vörös hajú teremtés, egy vigyori, csokis képű tökmaggal találja magát szemben.* - SZIA! * Rikkant rá a lányra lelkesen.* - Hogy csináltad a hajad, hogy ilyen? *Kérdi angyalian mosolyogva.* - Nekem is kell, hogy így… * Motyogja, miközben a kacsója Leonie hajával párhuzamosan jár.* - Ott világos, ott meg nem.  
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. február 25. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 25. 19:41 | Link

Rirrentyű

Eleinte zavartalanul falatozik, elvan saját kis fantáziavilágában, talán éppen azt játssza magában, hogy ez a harmadik próba, amit ki kell állnia, hogy aztán megmentse a királyságot. Fel nem tűnne neki, hogy egyesek megpróbálnak közelíteni felé. Mentségére legyen szólva, Rirrentyű nem sokkal jobban nőtt ki a földből, mint egy hóvirág, ráadásul legalább annyira bájos, és védett fajnak is számít. Épp a harmadik szelet rétesét tuszkolja bele a szájába, mintha csak valami guiness rekordra készülne azzal, hogy egyben próbálja lenyelni. Nem tehet róla, ha egyszer tényleg isteni finom! Ekkor hoz rá szívbajt a mai ügyeletes törpécske, merthogy olyan kicsi, még a törpét is becézni kell nála. A fele süteményt letüdőzi, és enyhe fulladásos rohamot kap, csak hogy ne indulhasson olyan nyugalmasan kettejük ismeretsége. Kicsit szörcsögve veszi ugyan a levegőt, de azért fejét a mellette ücsörgő irányába fordítja. Szemei egy pillanat erejéig elkerekednek a kislány láttán. Jééé, hiszen ő az egyik tanárnő lánya. Mit is tanít? Mugliismeret? Nem, nem. Valami állatos. Chupacabratan? Valami más… csigák talán? Jaj, nem! Gyíkok? Áhh, az lesz az! Gyíktan!
-Szia! – Vigyorog a tündéri kislányra. Olyan zabálni valóan néz ki, hogy félő, menten felfalja. Tisztára tökmagos cukorka, egy kis csokival.
-A hajam? – Nem mintha nem lenne szalvéta, de nagyokat cuppantva, ujjait egyesével nyalogatja le, hogy ne legyen süteményes. – Az úgy lett olyan, hogy sokat voltam nyáron a szabadban, és a napsütéstől ilyen világos lett a vége. – Még akár igaz is lehetne, ha egyébként nem festetné. Nem is tudja, miért nem mondta meg egyszerűen, hogy nem ez az eredeti színe. Talán mert a kislány menne az anyukájához, hogy neki is csináljon ilyet, Véda néni meg hozná az órai anyagot, és leégetné Leonie egyetlen ékét a koponyájáról, amiért teletömte a törpintyó fejét hülyeséggel.
-De ha szeretnél Te is ilyet, megmutathatom, milyen lenne. Mit szólsz? – Kérdezi lelkesen, miközben feltérdel a padra. Mindig is egy nagy gyereknek számított, ezért most aztán igazán megtalálta a saját társaságát. Körbenéz az asztalon, és gyorsan eloroz egy ezüsttálcát tükör gyanánt, leborítja róla az ételt, majd felpattan, és a kislány elé tartja, miközben egészen közel lép hozzá.
-No, most következik a varázslat, nézd! – Ezer wattos vigyorral behajol Rirrentyű fölé, és előreborítja a haját, hogy betakarja vele a szöszi fejet, talán a kicsi ki sem lát mögüle, akkora lobonca van. Csak miután elmúlt az újdonság varázsa, lép vissza, és huppan le újdonsült babájával szemben.
-A Te hajad sokkal szebb – Állapítja meg, miközben visszarakja a tálcát a helyére.
-Tiszta csoki vagy! - Teszi hozzá, miközben vesz egy szalvétát, és a leányzó felé nyújtja, hogy megtörölgesse az arcát. - Anyukád ugye tudja, hogy lejársz nassolni? - Vigyorog rá. Bár sanszos, hogy itt mindig akad valaki, aki árgus szemmel figyeli a kishölgyet, nehogy baja essék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. február 25. 23:08 | Link

Leonie

* Eddig nem látta ilyen közelről az Eridonost, de az a hajszín egyre jobban tetszik neki. Ha az anyukája nem engedi meg, hát Viviennel megcsináltatja, neki úgy is mindegy már, lényegében bármit tesz, azért büntetés jár. Ha tudna levegő nélkül élni, talán még azért is leszúrná az apukája, hogy lélegzik.  A testvérei apuja annyira nem olyan, mint az övé. Ha ő egész nap édességet szeretne enni, akkor azt fog. Ha akkora plüssjátékot kér, mint ő maga, akkor meg is kapja. Ha Vivien szabadon enged néhány veszélyes bestiát az iskolába, akkor már egyből le kell szúrni, pedig csak azt akarta, hogy járhassanak egyet. Legalábbis a kishúgának ezt mondta, aki nem egészen biztos benne, hogy helyes döntést hozott az idősebbik nővére, tekintve, hogy az anyukájuk is be volt pöccenve az intermezzo miatt.
Szóval, ahogy rászocializálódott Leoniera, szerencsétlen félrenyelte az aktuális falatot, úgy megijedt. Mondták már neki, hogy ne ijesztgessen embereket azzal, hogy váratlanul kontrollálatlan hangerővel rájuk köszön. Ez éppen a lehető legszerencsétlenebbül jött ki, de öröm az ürömben, hogy hála Istennek a vörös leányzó nem fulladt bele a rétesbe. Lebiggyesztett szájjal figyeli végig a pozitív módon véget érő tusát, majd lesütött szemmel szólal meg.* - Bocsi, megörültem neked. * Motyogja majd a hatalmasra nyitva kék szemeit felnéz a leányzóra. Nem akarta ő, hogy megfulladjon, pláne annak a tudásnak a birtokában, hogy hogyan lehet valakinek ilyen hajkoronája. Mikor Leonie végre beszélni tud, minden szavát issza magába.* - Én is voltam napon! * Jelenti ki határozottan, kicsit felpattanva a széken, és a látóterébe húzza a hajvégeit, majd bámulni kezdi azokat.* - Világosabb? Te vörös hajjal születtél? * Sorolja az újabb kérdéseit, miközben újra a nagylányt figyeli, aki egy mókás trükkel rukkol elő, hogy megkukkantsák, hogy áll a törpeségnek a vörös. Kisöpri a szemébe lógó Leonie tincseket, majd vigyorogva bámul az ezüsttálcába. Igaza volt a lánynak, a saját hajszíne jobban áll neki. Biztos azért, mert még olyan kicsi. Ismét nagy szemekkel bámulja a lányt, és kuncogni kezd. Egy kicsit olyan, mint a nővérei, velük is jól el tud játszani.* - Milyen varázslatot ismersz még? * Kérdezi ámulva a lányt. A család szórakoztatja őt mindenfélével, amit a pálcájukból előszednek, épp hogy csak a nyúl meg a cilinder hiányzik a repertoárból. Neki még sajnos nincs varázsereje, de alig várja már, hogy kijöjjön, és ő is tudjon virágokat kilőni a pálcájából.* - A tesóm is csinálnak nekem vicces dolgokat. * Folytatja a társalgást immáron még bátrabban, mint eddig. Közben ő is észrevette ám, hogy ha erre járna a mamája, akkor lebukna a vacsi ügyben, úgyhogy valamiféle cincogó-kuncogó hang kíséretében átveszi a szalvétát, és megtörli vele a pofiját. Miután végzett megköszöni, elvégre erre tanították, majd válaszol a kérdésre.* - Öööááá… * Kezdi meg tartalmas mondanivalóját ismét széles vigyorral a képén.*- Mondjuk. Tudod… * folytatja roppant sejtelmes hangon suttogva*- Nem szabadott volna sütit ennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 26. 20:45 | Link

Rirrentyű

-Semmi baj, szotyi. – Vigyorog a kislányra, mert ha van tökmag, miért ne lehetne szotyola is? Ráadásul az sokkal finomabb, és Kiss Ádám is megmondta, hogy annak közösségkovácsoló ereje van.
-Még sosem örültek így nekem – Teszi hozzá lelkesedve. Már most imádja ezt a törpét, és nem csak azért, mert végre ráakadt egy emberre az iskolában, aki még nála is kisebb. Úgy érzi, lelki társra lelt, vagy ha ez kicsit túlzás, legalábbis remek játszópajtira.
-Mutasd csak! – Hatalmas szakértelemmel vizsgálja meg Rici haját, és gondterhelt fejcsóválásba kezd közben.
-Ez bizony nem világosabb. Dee… - Derűs képpel visszatuszkolja a kislány haját a füle mögé, hogy ne lógjon a helyes kis arcába. Vétek lenne eltakarni egy ilyen angyali kinézetet.
-Elmondok egy titkot. Csak ígérd ám meg, hogy senkinek el nem árulod! Kisujjbecsület? – Kinyújtja felé a kisujját, hogy összekapaszkodhassanak. Végül is, nem titkolja olyan nagyon, hogy ez nem eredeti hajszín, hiszen elég nyilvánvaló, de azért hirdetni sem szokta. Elég kényes a hajtémára, az a legnagyobb kincse. Le is halkítja a hangját, és közelebb hajol a gyermekhez, mintha tényleg valami nagyon izgalmasat készülne megosztani vele.
-A hajam be van színezve. Azért csináltam ilyen vörösre, mert szeretem a pirosat. De ha tetszik ez a hajszííín… – Egy negyed pillanatra elgondolkodik, majd olyan vidáman csapja össze tenyereit, mintha legalábbis most fedezte volna fel a gravitációt.
-Van a szobámban egy vörös babám. Azt Neked adom! – Rajong minden plüss kis izémizéjáért, amit a hálójában, illetve legfőképpen ágyában tart, de mindemellett tudni kell róla néhány dolgot. Először is szeret ajándékokat kapni, legyen az egy darab papírzsepi vagy egy igazi egyszarvú… viszont ezzel szemben, vagy talán pont emiatt, egyszerűen imád adni is. Ellentmondás tehát nincs, ha lesz alkalma, Rirrentyűnek odaadja egyik alvópajtását.
-Varázslatot, hááát… - A fene, nyilván megint nincs nála pálca. Miféle boszorkány ő, hogy még egy darab botot sem képes magával hordani? Ebből így nehezen lesz mutatványozás… hacsak!
-Megkapom a labdádat kicsit? – Ha a tökmag beleegyezik, átveszi Tibi bácsi pontos lasztiját, meg a szövegét is. Leo(né)nie elintézi! Feltartja mutatóujját, majd elkezdi pörgetni rajta a játékot. Elvégre kviddicsezik, csak értenie kell valamennyire a labdákhoz, nemde? Mondjuk egy gurkóval ezt nehéz lenne gyakorolni, az is igaz…
-Tádámm! – Sajnos a mugli trükközésből csak ennyihez ért, és ehhez sem hosszú távon. Ezt bizonyítja, hogy a következő pillanatban Rici tulajdona már gurul is a másik asztal felé.
-Ajajj! Ez megszökött! - Felpattan, és rávigyorog a kislányra - Visszaszerezzük együtt? - Feltett szándéka kalandjátékba kezdeni. Az ilyen kislányok úgyis hatalmas fantáziával rendelkeznek, valószínűleg nem esne nehezére elképzelni, hogy asztal és a padok valójában kastély, az azt körülvevő várfallal...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 2. 17:18 | Link

Leonie <3

* Csillogó szemekkel nézi a vörös hajú leányzót. Szotyi. Ez nagyon vicces, sosem mondták még ezt neki. Valamiért szeretik ehető dolgokról elnevezni, arra még nem jött rá, hogy miért. Remélhetőleg nem akarják megenni, vagy ilyesmi.  Juuuj, dehogynem! Szoktak olyat mondani, hogy „mindjárt megeszlek, annyira édes vagy”. Lehet, hogy ezért tömik annyira édességgel, és a mamija azért akarja, hogy ne egyen annyit, hogy a csúnya vasorrú bábák ne egyék meg, mint Jancsit és Juliskát. Nem sokára hat éves lesz, lehet, hogy mézeskalácsházat kérne kérnie az apukájától? Ezt még érdemes átgondolni. * - Én nagyon örültem! * Bizonygatja lelkesen. Ő mindenkinek nagyon örül, akitől akar valamit, vagy tudja, hogy mindig tart magánál édességet, és szívesen megosztja a drága kis babucival. A pici lány csalódottá válik, amikor kiderül, hogy bizony nem lett világosabb a hajvége. Ez az érzés hamar elmúlik, amikor is Leonie egy nagy titok gazdájának szeretné kinevezni. Hű, még igazán nagy titkot nem bíztak rá, maximum Vivien, amikor véletlenül rosszaságon kapta. Széles vigyorral kinyújtja Leonie felé a parányi kisujját. Leonienak sincs valami nagy, de az ő pici kacsója még az aprócska termetű Eridonos mellett is eltörpül. Szóval festi a haját. Vivinek is volt egy ideig vörös haja pedig az övé is szőkésbarna, akár csak Ririborsóé. * - Sejtettem ám, hogy nem igazi! * Súgja oda sejtelmes hangon. Okos kislány ő, sokat kérdez, hogy gyarapítsa a tudását. * - Igazából nekem adod? DE JÓÓÓ! *Rikkantja ismét örömében. Már pár hónapja nem kapott új babát, azt mondták neki, hogy előbb a régiekkel játsszon. A felnőttek ezt nem érthetik, hogy hogyan lesz egy játék 1-2 hét alatt unalmas. Az lesz és kész! * - Te már nem játszol vele? Hogy hívják? * Kérdi nagy szemekkel. Ezt fontos megtudni, elvégre is ha a lány nem unja meg olyan hamar a babáit, mint Riri, akkor nincs joga elfogadni, hiszen nem szabad elvenni más játékát. Az oviban is rászólnak az olyan gyerekekre akiknek épp az a játék kell amivel éppen a csoporttársuk játszik. Átnyújtja a labdát és várakozással figyeli az eseményeket. Biztos benne, hogy nagyon vicces dolgot fog mutatni az Eridonos. Nagyot kacag, főleg, amikor Leonie elejti a labdát.* - Az orrodon is tudod, mint a fókááák? * Kérdi tovább nevetgélve, miközben bólint egyet a lány kérdésére. Feláll a hosszú padon, majd leugrik róla és fut a lány után. Ez mókás lesz, csak le ne verjenek valamit, mert büntit fog kapni.*
Utoljára módosította:Zelei Viktória, 2013. március 2. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 2. 21:49 | Link

Emma

Mindjárt leszakad az agyam. Hullafáradt vagyok, mert egész éjszaka a régi telefonomat bütyköltem. Egyszerűen nem értem, mi hiányzik. Egy könyvet is találtam erről a könyvtárban, és azt hittem, működni fog, de nem... Nem értem meg. Szóval megint hajnalig fent maradtam feleslegesen, mert nem tudtam életre kelteni azt a ketyerét. Cserébe viszont felzavartam Tollandot, amikor hajnali kettőkor elkezdett visítani a telefonom. Nem annyira örült. Szerencsére egy Silentio bűbáj elhallgattatta. Mármint a telót, nem Tollandot. Sajnálom a srácot, mert tudom, hogy ma vizsgázik tíztől. Azaz fél óra múlva. Remélem átmegy, mert magamat fogom okolni, ha elszúrja a vizsgáját.
Nekem már megvan minden tárgyam, úgyhogy könnyen vagyok. Ráérek fél tízkor lebattyogni reggelizni a Nagyterembe. Lapátolok egy adag rántottát egy üres tányérba, és elhelyezkedem a Levita asztalánál. Egyik kezemmel sózom a kaját, másikkal a kenyeres kosárhoz nyúlok. Még melegek a szeletek, nyamm.
Végig a telefonon jár az agyam. Ha rá tudnám bírni, hogy működjön a Bagolykőn, onnantól már simán menne a gameboy feltámasztása. Ilyenkor vizsgaidőszakban még nagyobb szükségem lenne valamelyik játékomra, mert a többiek nemigen kaphatók semmilyen játékra vagy csak egy beszélgetésre, mert mind őrülten készülnek az írásbelijeikre.
ÚÚőőaah! Ez piszkosul sós! Morcosan félresöpröm a tányéromat. Nem igaz, hogy semmi sem jön össze ma.
Egyből beugrik az intelem: ha rossz történik veled, azt saját magadnak okozod, és a gondolataid erejével jobbá fordíthatod a sorsod. Olykor próbálok azonosulni az efféle nézetekkel, de jobbára az agymosás kategóriába sorolom. Például most is: ebben a nyomott hangulatban nem lehet rám hatni ezekkel az 'elme ereje'-dolgokkal.
Az asztalon könyökölve, egyik tenyerembe támasztva az állam, villámmal az asztallap barázdáit vakargatom. Attól minden jobb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Chaterine Nightingale
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 3. 13:34 | Link

Antonio

Már elég rég nem mutatkozott Gwen társaságban, ami tőle szokatlan. Nagyon is szokatlan. Na de most majd megmutatja ő. Egy ebéd pedig erre teljesen tökéletes lesz, méghozzá a nagyteremben. Együtt enni a többiekkel, és nem egy kis zugban, magában.
Amikor leér, csak besétál, kicsit unottan, majd lehuppan a helyére, valahol az asztal végén, az ajtóhoz közel. Öltözete is egyszerű, vasárnap lévén egy egy színű pulcsi, és egy farmer, pont rá szabva.
Leül, haját felköti, majd elkezd kanalazni. Egy tál meleg húsleves, vagy erőleves, kinek mi tetszik, aztán a másodiknál már kérdés.
Azt egyelőre csak bámulja, mert dönteni nem tud, villája végével dobol az asztalon, és támaszkodik a kezén.
Marhasült? Saláta? Szimpla püré? Vagy mi lehetne most a legjobb?
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. március 3. 14:15 | Link

Alex a morci


Nehézkesen induló reggel, ez általában hiányzik Emmus szótárából, ám a mai nem indult valami könnyen. Első körben, ami nem volt a megszokott, arra ébredt, hogy barátnője, aki egyben szobatársa is, az íróasztalon fekve tért magához és mormogott. Valószínűleg tudatosult benne, hogy pár óra és vizsga. A körmeit szinte lerágta az éjjel, míg tanult, szerencsétlen. Ami Emmát illeti számára vége ezen időszaknak, az utolsó vizsgáját is ami szükséges volt sikeresen teljesítette. Nagyon büszke volt magára, hogy ezen a csatán már túl van. Viszont ez a büszkeség nem terjedt ki egy mosolynál tovább, ugyanis a pocakja morgásba kezdett, éhes. Mivel nem siet sehová, teljesen kényelmes tempóban kimászik az ágyikóból és a szekrényhez siet. Felöltözik, méghozzá egy kényelmes cicanadrágot vesz fel, hosszú kékes felsővel, meg egy fehér kardigánt. Fésülködés közben táncikál kicsit, teljesen rá vall, hogy mást ne mondjunk, örüljünk, hogy énekelni nem kezd el. Ennek az utolsó gubancos tincs kifésülése és gyomra újabb mordulás vet véget. Integet, és egy mosollyal elköszön a még szobában lévőktől, majd a Navine szárny irányából a Nagyterem felé vezet útja. Jól fog esni most valami finom reggeli.
Belépve csak néhány diákot lát szállingózni, valószínűleg a hozzá hasonlóan ma éppen ráérők azok. Háza asztala illetve az étel iránya felé indul.
Rántotta? Komolyan? Utálom a rántottát. Olyan, úh, jó szót sem találok rá. Egyszer ettem, de a borzalmas ízét még a só is tetőzte. Érdekesebbnél érdekesebb mimikákkal tudatja a környezetével is nemtetszését. Majd egy szendvics mellett dönt egy kis tejjel. Viccel, kicsit olyan mint a kiscicák, imádja a tejet, sőt apukája gyakran mondta neki, hogy mikor a fejét simogatják, gyakran olyan mint mikor a macska dorombol. Micsoda képességek, nem? Ezt azért nem kell reklámozni. Sokszor eszébe jut, hogy a nemrégiben örökbefogadott kis csöppsége hogy is van, de nemsokára minden bizonnyal meglátogatja.
Az asztalok között bandukolva, mélyen merengve tekintete egyszer csak egy kerekes székes fiút szúr ki. Kissé morcosnak tűnik. A kíváncsisága pedig nagy úr, tehát Emma egy félelmetes fordulattal, ami talán azért lehet ijesztő, mert sosem tudod, éppen kihez indul, célba veszi a Levitások asztalát. Úgyis olyan kihalt, csak nem lesz baj.
- De morcos itt ma valaki. Vizsgák vagy rántottás kaland? – Mosolyogva néz, miközben energiabombaként a srác életébe robbanva megszólítja. – Utóbbit inkább megérteném, az valami borzalmasnak tűnt.
Nem szokta észrevenni, ha zavar, de ilyenkor, mikor szükségét érzi a pozitív energiák áramoltatásának, ha lőnének rá se hagyná magára a célszemélyt. Új ismerőse mellett leteszi a tányérját, majd folytatja a csacsogást.
- Remélem nem baj, ha csatlakozom. Mondjuk, nem szívesen kerülnék bajba amiatt, hogy ideültem. Bár nem tűnsz elvetemültnek. – Mosolyogja telibe szegényt, aki valószínűleg a falra is mászik, ha rosszabb napja van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 3. 19:57 | Link

Emma, aki nem Smiley


Már egy kis részen sikerült felkarcolnom az asztal fafelületét, mikor valaki kiránt a másik világból, ahol épp jártam.
- Hogy mi? - nézek rá értetlenül. Feltolom az orrom hegyére csúszott szemüveget, így már látom, hogy még sosem láttam az illető lányt. Mosolygó energiabomba, és ez üdítő változatosság számomra, ezért visszamosolygok rá. A Levitás lányok, Ágo, Dalmi, Aileen sokkal nyugodtabbak, bár utóbbi kettő olykor-olykor megkattan, mint annak már lehettem részese is. Mindkét alkalom meglepően végződött.
- Hja, azt már én is tapasztaltam - bökök érintetlen rántottás tányéromra. - Nem az a fajta kaland, amiben szívesen részt vettem. Ne próbáld ki.
- Persze, nyugodtan - ki is húzok egy széket neki, mert én ilyen udvarias gyerek vagyok. Nem is figyelek arra, mit reagálok, csak jönnek belőlem a válasz-szavak: - Ne higgy a szemednek. Ártalmatlannak tűnök, de ki tudja? Lehet, hogy a következő pillanatban igába hajtom az akaratodat!
Érzékelem, milyen sablonos a válaszom. Bármikor vissza tudok csatolni az X-Menre, és nem is szeretem ilyenkor magamat, amikor beszélgetek az emberrel, de tulajdonképpen nem is beszélgetek, csak dobálom egymás után a mondatokat, és az agyamnak csak egy kis darabja figyel arra, hogy kapcsolódjon is a téma fonalához.
Lenézek a faragványomra. Egy betű kezdete lehet. De vajon mit akartam írni? Nem emlékszem. Túl hirtelen jött...
- Ne haragudj! - leteszem a nem rendeltetésszerűen használt evőeszközt az asztalra, és megpróbálok koncentrálni a jövevényre. - Jó étvágyat. Úgy látom, a te reggelid jobban sült el, mint az enyém, szóval tőled bátran kérek tanácsot: mit egyek? A rántottától elment a kedvem.
Na, megy ez.
- Amúgy Alex vagyok. Hogyhogy még nem láttalak a klubhelyiségben?
Az nem fura, ha nem látom az órán. Még a legjobb levitás haverjaimmal is sikerült úgy órákat választanom, hogy évfolyamunk és tárgyaink teljesen elütnek egymástól. De hogy egész eddig elkerültük egymást a toronyban? Közel lehetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 4. 22:38 | Link

Ririke

Tudta ő, hogy Rirrentyű még nem az az igazi buta kis szőke, akinek bármit be lehet magyarázni. Persze az évek segíthetnek ezen, tizenévesen az első szájfeltöltés, aztán jöhetnek az ütközők, csak a biztonságos közlekedés végett… Az agyi szint meg csak stagnál valahol a béka feneke alatt. No, persze, Rirci biztos nem lép majd erre a borzalmas útra, úgyhogy ugorjunk.
-Igazából Neked adom! – Új babából sosem elég. Meg aztán, mindenkinél úgy megy ez, hogy mindig akad egy-két új barát, de attól a régiek is megmaradnak. Nagy átlagban. Miért ne kaphatna hát a kis szotyola egy következőt? Ezért még csak nem lesz hajtépés otthon.
-Én már ritkábban játszom vele, és biztos unatkozik velem, úgyhogy Nálad jobb helye lenne. – Kezdi el bizonygatni, nehogy már visszautasítsák, mikor olyan jó szívvel tukmálja az ajándékot. És ráadásul ebben nincs semmi hátsószándék, mivel nem ő az iskola cukros nénije, azt a posztot már, ha minden igaz, elvitték mások. De lehetne még az iskola bolondja is, mert kicsi törpe, meg színesben is jár, már csak olyan csilingelős végű, több ágú sapka kéne neki, aztán rohangálhatna a folyosón. Talán április elsején kipróbálja, milyen lenne.
-A neveee… Mici. Igen, Mici. – Igazából a legkevésbé sem mondható kreatívnak, ugyanis a gyártótól kapott nevet tartotta meg a játéknak. És hozzátenném, hogy akad pár ilyen babája, és az összesnek ugyanez a neve.
-De most már a Te barátod lesz, adhatsz neki másik nevet.  – Kacsint a kicsire, miközben ugye elejti a labdát, és már rohan is utána.
-Miért a fókák hogyan csinálják? – Fordul vissza Ririhez derűsen. – Én olyat még nem láttam, szóval azt Neked kell bemutatnod. – Csak hogy a kislány se unatkozzon. Meg aztán, feltett szándéka, hogy tényleg elszórakoztassa újdonsült pajtását, ezért jön a következő akció.
-Ajjajj, nézd! – Kiált fel, miközben rámutat a rellonosok asztalára. A labda átgurult az egész termen, és náluk kötött ki.
-Az ott a sárkányok fészke! Hogyan fogjuk megszerezni a gonoszoktól? Ráadásul át kell jutnunk egy csomó akadályon! – Pillant a levitás asztalra. Az a néhány diák, aki errefelé lézeng, tuti idiótának fogja nézni.
-Még őrök is vannak! – Most az említett emberkék felé bök, aztán eszébe jut valami, és elvigyorodik.
-Menjünk zsupszkulccsal a hídig! – Kinyújtja a kezét, jelezve, hogy ezt halálosan komolyan gondolja. Ha tökmag beleegyezik, és megérinti akár egy pillanatra is a kezét, odaugrik mögé, elkapja, és jól megpörgeti, majd a végén a levita padjára állítja. Íme, a híd.
-Én voltam a zsupszkulcs. – Nevetve maga is felpattan a padra – Vigyázzunk, bele ne essünk a vízbe, mert akkor minden asztalról eltűnnek az édességek, és mindenki mérges lesz ránk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 5. 21:37 | Link

Leonie <3

*Ha lehetséges még tovább fokozni a kicsi lány szemeiben a ragyogást, akkor Leonienak sikerült. Az Eridonos nagyon ügyesen ért hozzá, hogy örömet okozzon neki. Remélhetőleg az anyukája nem fog haragudni azért, hogy más gyerekek játékait elfogadja. A vörös hajú leányzó megmondhatja a mamijának is, hogy már ritkábban játszik vele, és bizony a babák tényleg hajlamosak unatkozni. Riri babái is állandóan panaszkodnak amiatt, hogy azzal a labdával többet szórakozik, mint velük. * - Köszönöm szépen! * Hálálkodik a kicsi lány, ahogy megtanították neki. Olyan széles vigyor húzódik az arcára, hogy az már szinte fáj neki, de akkor sem tudja levakarni magáról. Azon picit megdöbben, amikor Leonie elgondolkodik a piros hajú baba nevén. Ő el tudja mondani fejből az összes babája és plüsse nevét. * - Iiilyen sok babád van? * Kérdezi lelkesen. Biztosan így kell lennie, mert különben azonnal tudta volna Mici nevét.* - Majd egyszer játsszunk együtt velük! *Csiripeli szenvedélyes hangon. A testvéreivel nem szokott olyan sokat babázni, mert ők messze laknak, meg azt mondják, hogy már nagyok hozzá.* - Vannak testvéreid, akikkel játszhatsz? * Tudakolja csevegő hangon. Ő nem bánná, ha lenne egy kishúga, akivel annyit babázhatna, amennyit csak szeretne.* - Tudod az én tesóim öregek babázni. * Folytatja sóhajtva. Ha jó napjuk van, akkor lényegében hajlandóak rá, de látszik rajtuk, hogy nem akkora átéléssel csinálják, mint ami szükséges egy ilyen komoly játékhoz. * - Nekem tetszik a Mici, így még nem hívják egyiküket sem. * Feleli boldogan mosolyogva.  Nagyon sok babájának lengyel neve van, mert éppen ott éltek, amikor megtanult folyékonyan beszélni. Az ottani állatkertben ismerkedett meg először a fókákkal. * - Nem tudood? * Kérdi ledöbbenve, mégis büszkén. Végre valami, amit a nagyok nem tudnak, ő pedig igen. Elkéri Leonietól a pöttyöst az orrára teszi, miközben próbálja dobálni, hozzá tapsikolni és hozzá a vicces fóka hangot adni. Természetesen arról a kis pici pisze nóziról azonnal legurul a labda, így nem tudja tökéletesen véghezvinni a mutatványt. * - Így már emlékszel? * Teszi fel az újabb kérdést. Reméli, hogy igen, mert ezt a produkciót még sokat kell gyakorolnia. Nincs sok ideje ezen mélázni, Leonie egy vicces mókát eszelt ki kettőjüknek. * - Hhhjúúúúúúúúúúj! * Kiált fel kezét a szája elé téve.* - Én tudom!  Láttam a filmekben! * Két kis kacsóját pisztollyá formázza, majd az ellenséges diákok felé irányítja*- PJÚ,PJÚ, pjú! SOKAN VANNAK! * Üvölti, miközben a földre vetődik, és onnan próbálja meg eltalálni az ellenséget. Miután biztonságban érzi magukat megfogja Leonie kezét, s átrepülnek a hídon.* - A zsupp'kulcs vicces! * Mondja nevetve, majd újra feltölti a fegyverét.*  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 6. 19:45 | Link

Rirci

Naná, hogy sok babája van! Helyesbítek, sok plüss játéka, mert a babákból is csak azokat szereti, a műanyagok valahogy olyan ijesztőek. Meg a szemük! Azok az üveges tekintetek, hát csoda, ha rosszat álmodik az a gyerek?
-Igeeen, ilyen sok van! – Még a kezével is mutatja, milyen nagy rakat játéka van otthon, illetve a szobájában. Ráadásul nem is lelkendezhetne jobban, mikor a kislány felajánlja, hogy játszanak együtt velük. Ebben a tökmagban igazán jó pajtira lelt, már csak az a félő, hogy az anyukája zaklatásnak fogja gondolni, ha Leonie minden nap ott kopog az ajtaján, hogy elrabolhatja-e Rircit.
-Jujj, nagyon szeretném, ha összeismertetnénk a babáinkat! Éppen ideje, hogy új barátokat szerezzenek, meg sajnos az én testvérem is öregek már ahhoz, hogy velem játszanak. – Egyrészt roppant mód kikapna, ha az öreg jelző visszajutna az említettek fülébe, másrészt pedig nem teljesen igaz, amit mondott. Bátyjával sokat szokott játszani, csak éppenséggel nem babáznak, annál ők együtt sokkal brutálisabb csapatot alkotnak. Nem is örülne neki, ha kapna egy kistesót maga mellé, mivel szeret legtörpébbnek lenni a családban, de ezt inkább nem kezdi el fejtegetni a kis szöszikének. Helyette áttér a fókás témára, hadd örüljön a töpszli, hogy kiokíthatja buta vörös fejét. Vigyorogva végignézi a mutatványt, és lelkesen tapsikolva nyilvánít véleményt.
-Emlékszehhem! – Hasát fogja a nevetéstől, de persze nyilván nem Rirrentyűt röhögi ki. Egyszerűen annyira nagyon üdítő a társaság, hogy képtelen nem jót mulatni. Mintha legalábbis reggel bedobott volna egy felest.
-Jóó, lőjük le miind! – Teljesen príma, hogy a kislánynak nem valami pálcás megoldás ugrott be, hanem egy filmes jelenet, mivel Leonie is rengeteg tv-t néz a nagyszülőknél, könnyedén azonosulni tud a szereppel.
-Ott is egy! Meg ott is! – Nagy puffogtatást imitálva lövöldöz a Nagyteremben lődörgőkre. Lassan eljut odáig, hogy gépfegyvert imitálva, visítja, hogy „Ratatatatata!” Így aztán első körben szépen kinyírnak mindenkit, aztán meg utaznak egyet a zsupszkulccsal.
-Húúú, ott egy troll! Bújjunk eeel! – Nem épp kedves módon mutogat egy srácra, aki a két asztal között sétál el éppen, majd elkapja a kislány kezét, és magával húzza a levitás asztal alá, ahol aztán négykézláb kezd el mászni.
-Mit szólnál hozzá, ha ott kitörnénk? - Mutat a pad egy pontjára. - Ráállsz a padra, aztán én is felállok, Te pedig a hátamra mászol. - Lelkesen vázolja a tervet.
-Te lelősz mindenkit, aki az utunkba kerül, és meg futok! - Csodálatos csapatmunka, bár Leonie-nál azért elég félő, hogy hatalmasat fognak tanyálni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 14:39 | Link

Gwen
A gólyalakban töltött hosszú alvásból hirtelen felébresztette rettentően nagy éhsége. Ránézett az órájára:
-12 óra 13 perc!!???-hülldezett-Jó sokáig aludtam.
~Enyje biztos nagyon fáradt voltam ~ gondolta magában ~ Na mindegy uzsgyi gyorsan ebédelni... öhm vagyis az én értelmemben reggelizni.
A nagyterem zsúfolásig tele volt, az Eridon asztalánál már egyáltalán nem volt hely. Vagy mégis? Az évfolyamtársa Ronald és az ötödéves Gwen között volt egy üres szék.
~ Akkor menjünk oda gyorsan foglaljuk el azt a helyet mielőtt más foglalná el. ~gondolta
Le is ült de ahogy leült egyből csodálkozni kezdett.
-Azta ilyen sok étel! Eddig mindig tudtam rendesen enni de most csak mindenből keveset hogy mindenből egyek. A köret már meg is van: krumplipüré. Na de vajon mi legyen a hús? Sült máj? Sült oldalas? Rántott csirkecomb? Legyen az utóbbi és egy kis paradicsom szósz, no meg egy pohár sütőtöklé!
Azzal a kiválasztott ételekből szedett és békésen elfogyasztotta. De legnagyobb bánatára elfelejtett keveset enni és mire elfogyasztotta a kívánt ételt nem bírt többet enni.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. március 17. 22:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15046
Írta: 2013. március 7. 21:05 | Link

Alex a szendvicses társ


Pillanatig zavart vél felfedezni a fiúcskán, de hamar tisztázódik, hogy csak gondolataiba merült, ezért történt mindez. Az asztalba való vésésre csak elmosolyodik, fogalma sincs, ez mi lehet, lehet valami új hobbi amiről neki nem meséltek, vagy ebben a házban szokás a nevüket is a helyükre vésni? Ki tudja…Vállrándítással letudja gondolatait majd a visszakérdés egyúttal a földre taszítja az elkóborolt merengésből. Nem látta még őt, bár ez nem meglepő, a maga klubhelyiségében több időt tölt, mint az iskola más részein. Ez a nap is egy igen kivételes alkalom, hogy lemerészkedett, de itt az ideje igazán, hogy végre sok ismerőst találjon, aztán meg barátokat. Már előre belegondol, sokszor milyen lenne sok cuki kis baráttal együtt mászkálni. Ez egy picit le is hangolja, de ő az örökös mosolygásával, ezen is átlendül, most a kis morcihoz fordul.
- Nincs az a varázslat, ami rávenne, hogy megegyem. Jobban kedvelem a cuki kalandokat.
Vigyorogja telibe ismét őt. Aztán a maga melletti ülőalkalmatosságot még ki is húzza a fiú, micsoda illedelmes viselkedés ez. Még Emmuska kényelembe helyezi magát, addig biztosítja róla a Levitás, hogy igenis van mitől tartania, bármikor előbújhat belőle a pszichopata. Mondjuk már csak az kéne neki, lennének még izgalmak itt ma akkor.
- Azt nem tudom mi fog történni a következő pillanatban, de az biztos, hogy túl aranyosnak tűnsz ahhoz, hogy kárt tégy bennem.
Komolyra próbálja fordítani a szót, de kevésbé sikerül, hiszen ott bujkál a mosoly végig a szája sarkában. Nem megy neki ez a komolykodás dolog, sosem volt igazán olyan, aki el bírta hitetni azt, amit akart mindig túl szeleburdi és aranyos, még gonosz se volt az életében eddig, senkivel.
- Hmmm, igazából gyorsan összedobtam két nagy szendvicset, de kétlem, hogy ennyit megennék egyszerre. Szóval, fogadd el az egyiket, ez már majdnem olyan, mintha főztem volna rád, az meg elég szuper, mert olyat még csak a családnak sikerült eddig, meg egy elsős Navinésnek.
Mondja vidáman, majd nekikezd az evés előkészületeinek. Majd figyeli tovább a fiút, aki közben bemutatkozik, meg érdeklődik mért nem látták eddig egymást, majd homlokon csapja magát.
- Tudtam én, hogy eltévedek! Még itt is… – vakarja meg a homlokát. – Akarom mondani, Emma vagyok, Navinés. Ebből következik még miért nem láttál, oda még nem szöktem be soha. Hű, pedig biztos vannak nálatok is jó és vicces folyosók meg termek. De azért remélem, azért, mert veled eszem nem büntetnek meg.
Kezd el a kezeivel hadonászva magyarázni, arcának mimikájával pedig alátámasztja szavait. Néha túlságosan él benne a gyermeki kíváncsiság, talán ideje lenne kinőni, de még így - már nagykorúan - se az erőssége. Közben végigméri Alexet, nem ez az első alkalom, de most látja csak micsoda járgánya van.
- Ez a járgány eszméletlen, nem gondoltál még rá, hogy lángnyelveket fess ide oldalra – mutogat a kerekekre – és akkor gyorsabbnak tűnhetnél.  
Teljesen beleéli magát a saját ötletelésébe, szegény fiúnak időt sem hagyva az esetleges menekülésre.

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2013. március 8. 07:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 8. 14:18 | Link

Nőnap
(Bárki jöhet)

Korán reggel felkelt, hogy sikeresen meglepje az ellenkező nemű tökéletességeket. Elővette a virágait, amiket felhalmozott, kilépett a szobája ajtaján, ami nem sokáig lesz szobája. Inedrának jelezte, hogy szeretne Woodhoz költözni, mivel a gólyalakon ne tehet azt amihez kedve tartja. Jó, Wood szobájában sem tehetek meg majd bármit, de sokkal szabadabb lehetek. Végre ott lesz Wood, akinek elpanaszkodhatom, hogy a tanárok milyen sok tanulnivalót hagynak. Neki sok mindent köszönhetek, mert ő segít, hogy megismerhessem az iskola teljes területét. Neki és Hegyi Nikinek köszönhetem, hogy szívesen tanulok ebben az iskolában. A mugli iskolában nem ilyen sokoldalú, izgalmas az élet, de ha Nikivel egy mugli suliba járnék akkor biztosan szívesen járnék iskolába. A klubhelyiségből kiérve egyenesen, rendíthetetlenül ment a Nagyterembe, ahol aznapi akcióját tervezte. Titokban egy virágcsokrot eltett. A legszebbet, a legszebb lány számára. Leonienak, csak róla szól minden gondolata. Nem érdekli őt az, hogy volt ez a kis balhé az erkélyen, majd a gyengélkedőn, ahol úgy tudta, hogy Leonienak barátja van. Őt ez nem is zavarná, csak abban a pillanatban elszomorította, mellbe vágta ez az információ. Ezen a napon a nőket kell előnyben részesíteni. A nőket, akiknek tökéletességét férfi agy nem tudja felfogni. A férfiak csak ezért nem értik a nőket. Mert a nők nem emberek. A férfiak emberek, de a nő tudja csak emberré tenni a férfit. A nők miatt talál ki az ember szebbnél szebb beceneveket, bókokat. A föld lenne a világ legrosszabb helye, ha nem lennének nők, akik támaszt nyújtanak. A nők fordítják a világot a megfelelő irányba. Ha szeret egy nő, akkor a görbét is egyenesnek látod, mert ha nő nem lenne, férfi sem lenne. A nőket tilos kellene legyen kihasználni. A nők egy kincses ládák, gyémántbányák. De sajnos, mivel az ember gyarló ezért, ugyanúgy kihasználja a nőket, akár a gyémántbányát. A nőket szeretni kell, szerintem a nők azért vannak a földön, hogy valaki szeresse. A tökéletes szót a nők miatt hozták létre. A nő felbecsülhetetlen értéket képvisel, pláne ha anya. Az anyáknak köszönhetjük életünket. A nőket szeretni kell, és csak szeretni szabad. A nagyterembe érve lerakta rózsáit egy előzőnap oda készített asztalra és várt, hogy meglásson egy nőt, akit meg tud ajándékozni egy szál virággal, és köszönetet tud neki mondani, hogy van.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. március 17. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2013. március 8. 16:59 | Link

Leonie


* A picurinak mindene megvan hozzá, hogy komoly babázást csaphassanak. Az apukája egyetlen hercegnője lévén lényegében mindent megkap, amire csak kinyitja a száját. Van vagy 18 babája, megszámlálhatatlan mennyiségű plüsse, Barbie babák, babaházak, babaruhák és minden, mi szem-szájnak ingere. * - Juuuj! Nekem is ilyen sok babám van! *Mutatja a kezével, miközben hadonászik, hogy még nagyobbnak látszódjon az ilyen.  Elég sokáig el tud már számolni a korához képest, de azért ekkora mértékben még ő sem ismeri a számokat. * - Ez jó ötlet! Majd gyere fel hozzánk! * Magyarázza, miközben felmutat a plafon irányába a kis kezével. Reméli, hogy tudja hol laknak, mert egy kicsit kacifántos az eljutás. Sokáig ő is eltévedt volna, ha az anyukája nem mondja neki, hogy ne ott forduljon be, hanem a másik sarkon. Elgondolkodik azon, hogy vajon Leonienak mekkorák lehetnek a testvérei, elvégre ő maga sem sokkal lehet fiatalabb a nővéreinél. * - Hány évesek a tesóid? Az enyéim 19 évesek, ikrek. Külsőre teljesen egyformák! * Súgja meg a nagy titkot a lánynak. Tudja ő, hogy nem minden iker egyforma, de szereti közölni, hogy az ő ikrei bizony azok. Belsőre már kevésbé, de attól még jól kijönnek. * - Hogy hívják őket? És… * Tűnődik el az állát dörzsölgetve. Valójában még azt sem tudja, hogy az újdonsült játszó pajtiját hogy nevezik.*- Téged hogy hívnak?  Én Riri vagyok. De nem ez ám az igazi nevem! * Suttogja ismét a lánynak, mintha valami nagy titok tudója lenne. Ez csak egy becenév, amit nagyon szeret, de bárhogy hívhatják lényegében. A Sárát nem használja, de azzal sincs nagy baja. Annyi, hogy furcsa neki, hogy benne van a sár szó. A mamikája nem szereti, ha piszkos a kicsi lány, de ő nehezen tud úgy játszani, hogy ne koszolja össze magát. A fókás játék legalább tiszta, és a főnix emlékezetét is sikerült visszacsalogatnia. Vele együtt kezd nevetni, majd odanyújtja neki a labdát, hogy most ő jön.  Szívesen megnézné, hogy Leonie milyen fóka, ha már a kezével olyan ügyesen bűvészkedett.  Akkor is nagyot kacag, amikor a vörös hajú leányzó szintén pisztollyal kezd lövöldözni a diákokra. Úgy kell nekik, minek jönnek olyan földre, amit két ilyen bátor harcos véd. Nem érdekli, hogy furcsán néznek rájuk, meg az sem, hogy nem mindegyik tervez meghalni. Ők lelőtték, számára nem léteznek. * - Trooooll! De büdii! * Visítja Leonienak, majd vele tart az asztal alá és követi a mászásban. Helyeslően bólogat a lánynak* - Lelövök mindenkit.  *Ismétli az utolsó szavait, egyfajta bizonyságképpen, hogy ő bizony bárkit lelő hidegszívvel. Azt se bánná, ha egy tanár lenne az illető. Mármint, Szebi bácsit inkább nem, mert ő gyerekeket szokott enni. De a többieket simán. Kimászik a padra, s várja, hogy jöjjön utána felfedezőtársa.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 8. 18:13 | Link

Antonio Welse


-Szia Antonio! Nem láttalak egész nap. Azt hittem enni sem jössz le!
Mi van veled?
- tettem fel a kérdésemet barátomnak. Persze nagy prüszkölés közepette, mert úgy jelent meg mellettem mint Eridon szelleme.
-Nézd milyen jól néz ki ez a pite!
Igaz már alig bírok enni. De azért próbálom Antonio elé tolni az ételt. Elég sápadt szegényke.
Persze tegnap este találkoztunk utoljára ugyanitt, de akkor sem evett eleget. Valami baj lenne vele? Nem akartam épp most megkérdezni, de azért furdalt a kíváncsiság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antonio Welse
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 12:05 | Link

Ronald
-Nem semmi bajom jól vagyok, csak negyed egyig aludtam. Nem tudom miért. A pitét meg kösz de már nem bírok többet.
Akármilyen szépen ajánlotta a barátom, nem bírtam volna megenni.
-Na és te Gwen nehéz az ötödik? Kár hogy pont vizsgaidőszakra írtak be a szüleim, így nemsokára mehetek vissza Madrid-ba. Mivel ott élek.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. március 17. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 9. 18:22 | Link

Zsolti
Nőnap reggele


* Ó, igen! Nőnap van megint, ez majdnem olyan nyálas, mintha Valentin nap lenne. Adria gyomra mind a kettőtől felfordul, baromságnak tartja, hogy a férfiak egy évben kétszer (Anyák napjával esetleg háromszor) úgy csinálnak, mintha törődnének a nőkkel.  Unottan felkel, s csak remélni tudja, hogy ma nem várja semmi az ágya végében. Szerencséje volt, ezúttal nem lelt gyanús ajándékra. Máig nem tudja, hogy ki küldte neki a múltkor a csokit, de legalább nem volt benne szerelmi bájital. Fogalma sincs, hogy ki lehet a titkos hódolója, mindenesetre piszkosul zavarja a puszta léte is. Komótosan felölti az iskolai egyenruháját, megfésülködik, arcot mos meg feldob egy kis színezett ajakápolót, ő köszöni, készen áll arra, hogy egész álló nap ünnepeljék. A klubhelyiségen áthaladva virággal a kezükben lát lányokat, és azt beszélik, hogy valami elsős Levitás osztja ezeket a nagyteremben. Ó, ki lehet ilyen romantikus? Van egy sejtése, ezért miután az órájára pillant, visszasiet a klubhelyiségből a hálószobájukba fogja a dugiban rejtegetett kóláját, és előkészíti a meglepetést. Igazán meg kell hálálnia, hogy ilyen rendes ez a fiú. A múltkori erkélyes-gyengélkedős balhé után megromlott a viszonyuk. Reméli, hogy a srác szereti ezt a mugli löttyöt, közösen iszogathatnák, akár a játszóteres találkozásukig visszahozhatnák a kapcsolatukat. Lehet, hogy a pszichológus néni azt mondaná, hogy Adri azért olyan kis gonoszkodó a sráccal, mert őt még nem szerette senki úgy, mint ahogy Zsolti imádja Leoniet. Pedig Adrit nem kell betörni, elvan a maga kis világában. A legtöbb embernek úgy tűnhet, hogy jégszívű leányzóról van szó, pedig ez koránt sem igaz. Mondták rá a mugli általános iskolájában, hogy jómadár. Pedig ez teljesen téves állítás, madárnak túlzottan is ember, jónak meg… nos, rossz.
Vissza a mai történésekhez. Szóval előkészült a fiúnak szánt bocsánatkérő meglepijével, felpakolja az üveg lightos kóláját és elindul a nagyterem irányába, ahol meg is pillantja évfolyamtársát. Gyorsan odasiet hozzá, és bűnbánó nagy szemekkel köszönti.* - Szia, zavarhatlak? Úgy gondolom rendeznünk kéne a múltkorit… *Kezd bele a mondókájába. Nem mondja ki, hogy sajnálja, ahhoz túlzottan is büszke, meg túlzottan is önmaga, de úgy érezheti a fiú, mint aki békülési szándékkal közelít felé.* - Tök rendes tőled, hogy gondolsz a csajokra. Más nem ilyen… lovagias. *Normál esetben más kifejezést használna a lovagias helyett, olyat, aminek köze van az emésztőnedvekhez, s enyhén lúgos kémhatása van. Ám ma nem kötekedik, esze ágában sincs kiejteni a száján a 3 féle mirigy által termelt testnedv nevét.* - Hoztam mugli kólát, remélem szereted! Nincs itt ilyen minden nap! * Folytatja csevegő hangon, finom mosollyal az arcán. Ez az egész megalázó neki. Megpróbálja felbontani, ám nem megy neki, így a fiú felé nyújtja. A múltkor látta, hogy micsoda izmai vannak, ciki lenne, ha ő sem tudná kinyitni az üveget.* - Segítenél? *Kérleli csilingelő hangon.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. március 9. 19:51 | Link

Emma: túl cuki, hogy igaz legyen Smiley


- Cuki kalandokat? - Őőő. Ez elég buggyantan hangzik. - Milyen egy cuki kaland?
Nem vagyok benne biztos, hogy meg szeretném tapasztalni. Elég rózsaszínnek és bolyhosnak tűnik.
És még én is aranyos vagyok! Na jó. Mondanám, hogy ez már annyira émelyítő, hogy szivárványt fogok hányni, de... na. Egész helyes ez a lány. A tény, hogy learanyosozott valaki, aki nem Noé, a torkomon is akasztja a szót, úgyhogy nem tudok semmi frappánsat reagálni.
Így csak beleharapok a szendvicsbe, amit ad nekem.
- Jót főztél! - dicsérem a művet. Csak sajnos már a második hatalmas harapásnál kiderül számomra, hogy ez kevés lesz.
- Remélem, vagyunk annyira jóban, hogy kérhetek majd még egyet.
Tudjátok, milyen mosolyt villant Simba Kiarára az Oroszlánkirály 2-ben? Na, most bepróbálkozom ezzel a szendvics reményében, és még hozzá is teszem az ultimate érvet: - Hiszen olyan aranyos vagyok!
Ahh! Minden világos! Navinés a csajszi. És egy kicsit bolond. Egyelőre még nem találkoztam annyival, ezért számon tudom tartani: ő a harmadik dilis lány, akivel találkozom itt. Lehet, hogy a varázsló gének gyakran állnak együtt a dinkagénekkel.
- Dehogy büntetnek, nem hinném, hogy összeülni reggelizni törvényellenes volna. De majd elbánunk velük! - vigyorgok. A szavai felkeltik az érdeklődésemet. Még sosem voltam más házában. Tudom, hogy egyesek átjárkálnak a párjaikhoz meg ilyesmi, de én még senkinek nem voltam a párja itt. És amúgy is, nekem ez kicsit elképzelhetetlen. Egyszerűen vacakul érezném magam, ha a Levita szfinxének szemébe kéne néznem, miután elárultam a jelszót valaki olyannak, akit hivatalosan épphogy nem kéne beengednie a Levitát őrző festménynek, de mégsem tehet mást, hiszen az illető tudja a jelszót. Miattam. Na, de visszatérve a Navinére.
- Mi izgalmas van nálatok? Nektek is van fürdőtök meg tér-idő szobátok?
Eztán a verdámra terelődik a szó, és felkuncogok, hogy bár még be sem mutattam neki, máris járgánynak nevezi. Tetszik.
- Nem rossz ötlet! Megfested? - közben megfordulok a kerekesszékkel, hogy a másik oldala mutasson Emma felé.
- De illenie kell a békámhoz - mutatok valóban egy kreténmód vigyorgó kis békafejre, ami a kerék küllőjére van csíptetve. Abigéltől kaptam Mikulás-napra egy csomót, és egyet fel is tettem, nehogy megbántódjon a lány. Azóta meg már összeszoktunk. A békával mármint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 10. 01:18 | Link

Szotyola

-Húúú, komolyan feljöhetek hozzátok? De jóó! – Lelkendezik egy sort, amiért a kis tökmag meghívta, bár nyilván ebbe anyucinak is lesz majd beleszólása. Biztos nem lesz furcsa, mikor bekopog az ajtón. „Csókolom, Ririhez jöttem játszani, szabad?” És a kezében egy tucat babával rávigyorog Védára. Abszolút hétköznapi jelenet.
-De, ha teljesen egyformák, akkor hogyan különbözteted meg őket? – Kérdezi gyermeteg csodálkozással. Ez a szotyola totálisan rossz hatással van rá, mivel amúgy sem százas elméje már tényleg egy óvodás szintjét produkálja. Próbálja elképzelni a két egyforma embert maga előtt. Pazar!
-Milyen jó lenne, ha nekem is lenne egy ugyanolyan testvérem! Akkor senki nem tudná, ki kicsoda közülünk, és eljátszhatnánk egymást. Neked nincs véletlenül egy ikertestvéred? Lehet, hogy amíg nem néztem oda, kicseréltétek egymást, és akkor most veled beszélek, de mégsem! – Áhhá, ezt kövesse le Rirrentyű! Főleg, hogy aztán hirtelen témát vált.
-Az enyémek húsz évesek, szóval csak kicsit idősebbek a Te tesóidnál – Közli derűs vigyorral. – Biztos jól kijönnének egymással. A nővérem Nadine, a bátyám Kevin Fynn. De ő inkább csak InciFynnci, mint a kisegér. – Mindig ezzel piszkálja őt. És apropó, nevek!
-Téényleg, még be sem mutatkoztam, milyen neveletlen vagyok! – Valójában szinte soha nem mutatkozik be, csak ha eszébe juttatják.
-Leonie vagyok, Te meg… de aranyos a neved! – Igazából, ha ennél jobban mosolyogna, még Joker is megirigyelné, ami azért nagy szó lenne. – És nem ez az igazi? Hűhaaa! – Maga is suttogóra fogja – Nekem elárulod, hogy mi az? Becsszó, nem adom tovább senkinek! – Úgyis sanszos, hogy menten meghalnak a csatamezőn, agyonüti őket egy troll vagy valami. Ugyanis nagy merészen kimásznak az asztal alól, a vöröske odapattan Rirci elé, és a hátára kapja, majd elkezd vele körbe-körbe szaladgálni. Kicsit lovacskásra is veszi a figurát, ugrándozik vele egy sort, meg a sörényét rázza, aztán leteszi a rellonosok asztalánál.
-Ott a zsákmány! – Mutogat a földön lévő labdára hevesen, és meghagyja, hogy a csapat legkisebb tagjáé legyen az érdem, amiért megszerezte.
-Vuhúú! – Ugrándozik tapsikolva. – Akkor most már jöhet a fókázás, meg egy jól megérdemelt süti. Mit szólsz? – Kacsint a kishölgyre cinkosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet