Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=606398#post606398][b]Egerszegi Ákos - 2016.07.02. 21:41[/b][/url]

 - Igen, be fogunk - válaszolja könnyedén, miközben próbál a diákok között feltűnés nélkül, óvatosan haladni. - De gondolj bele, az Edictum hogy fog kapkodni az ötletért, még az is lehet, hogy meggazdagszom belőle.
Természetesen tisztában van vele, hogy ez esélytelen, de legalább elüti az időt suttogással. Na meg persze, a beszéd az egyik kedvenc időtöltése, főleg, ha ilyen hülyeségekről van szó, vagy valaki meggyőzéséről.
A lány kérdésére pedig vigyor ül ki az ajkaira, és remekül szórakoztatja az elsős kislány bátorsága. Imádja az olyan báránykákat, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy éppen a farkas karmai között vannak, és nyugodtan bégetnek. Elégedett szusszanást hallat, mielőtt még válaszolna:
 - Amiatt aggódsz, hogy féltékenyek lesznek rád a lányok? - Ezen a ponton egy aprócska hatásszünetet tart. - Jól teszed.
Na jó, ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már biztosan tudja Vanda is, hogy egy kis egóért nem kell a szomszédba mennie Ákosnak. Sosem kellett és valószínűleg soha nem is fog majd. De ehhez a megjegyzéshez muszáj egyszerűen hátrapillantania, hogy hatásos legyen az elégedett tekintettel és a félmosollyal párosítva. Nos, azzal ő sem számolt, hogy ezzel felegyenesedik kissé, amúgy is hosszú tagjai, törzse, alig fértek el az asztal alatt, most pedig még annyi hely sem lenne. A feje kellemetlen találkozásba bonyolódik az asztallal. Ákos pedig a szőke szépség karjai között landol, egy aprócska pillanatra minden elsötétül és fordul vele egyet a világ, de felpillantva Vandát látja és tulajdonképpen elégedett azzal, hogy a mennybe jutott. Kell egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait és beszédképes.
 - Ja, amúgy... csak azért csináltam, hogy kényeztess - válaszolja halkan nevetgélve, közben pedig látja a kíváncsi arcokat. Semmi baja a fejének, csak kicsit megütötte. Ennél több gond úgysem nagyon lehet már a fejében, így nem is aggódik a mentális épsége miatt. Az ütés helyét simogatva, szédelegve tápászkodik fel, de férfiúi becsülete nem enged meg neki több pihenést vagy gyengeséget. Hiszen mások előtt minden csak egy karcolás, főleg, ha tényleg lehetett volna belőle komoly baj. Így sokkal keményebbnek, legyőzhetetlenebbnek tűnik majd mások szemében - feltéve, ha ennyire egyértelmű, hogy nem sziklából van a feje, és majd kezdenie kell vele valamit.
 - Na most... itt az ideje cselesnek lenni és feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt - adja ki a parancsot, komolyan a szőkeség szemébe nézve, és bólintással nyomatékosítva mondanivalóját.
 - Persze, csak azért, hogy ne hiányoljanak és marasztaljanak - teszi hozzá magyarázatként, pedig tudja, hogy egyértelmű, mit csinálnak éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=606401#post606401][b]Barabás Dália Vanda - 2016.07.02. 23:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=606568#post606568][b]Egerszegi Ákos - 2016.07.03. 21:36[/b][/url]

 - Mindenképpen kapsz belőle részesedést - ígéri meg teljes magabiztossággal, főleg azért, mert tudja, hogy ez az egész nem komoly. Nem mintha olyan irigy személy lenne, de szereti, ha minden róla szól és semmi másról. Általában sikerül is így alakítania a dolgokat maga körül, amikor pedig nem... nos, akkor kezdődnek az igazi gondok. Akkor bizony meg tudja mutatni a foga fehérjét, és talán már nem is az a kedves, kissé egoista tinédzser, aki csak éppen pubertáskorszakát éli. Akkor valami sokkal mélyebb sötétségbe gázol bele az ember, és már az első lépésnél visszafordulna, noha tudja, hogy azt nem lehet.
 - Tetszik a mentalitásod - nevetgél halkan a lányon. Nagyon nem nézte volna ki belőle ezt, de úgy néz ki, kihúzta a sok-sok kis szende levitás kislány közül a gyöngyszemet. A báránykát, aki egyszerűen vágyik arra, hogy figyeljen rá, hogy különlegesnek érezhesse magát, és ennek fényében úgy ugrál, ahogy Ákos fütyül. Akkora elégedettséggel tölti el ez az érzés, hogy ennek megkoronázására még meg is fejeli az asztalt, fel is hívja a figyelmet magukra. Mert természetesen semmi nem mehet zökkenőmentesen, nem tudja, hogy kell menekülni, tulajdonképpen sosem futamodott meg nyuszi módjára. Sokkal szívesebben vicsorgott úgy, hogy a góliátok is a nadrágjukba csináltak. Most viszont ki kell próbálna valami újat, és tetszik neki a kihívás. Az akció, az izgalom, az adrenalin. Ezért él, más célja talán nincs is, csak annyi, hogy átélje ezeket.
 - Persze, hogy megérte, különben keresnem kéne egy párnát - mondja ki az utolsó szót, némi undorral a hangjában. Csak azért, hogy éreztesse, ez a bánásmód mennyivel kellemesebb és királyibb, ez való neki. Valóban el tudná viselni, de meg fogják találni, úgy két percen belül, neki pedig kell valami terv, amit előhúzhat a farzsebéből. Méghozzá gyorsan.
 - Kutya bajom - legyint egyet a lánynak egy lezser mozdulattal. Szédeleg, tompán fáj a feje közben, de ha nem figyel oda és nem koncentrál rá, az számára olyan, mintha nem is létezne a probléma. Sőt, még úgy érzi, a vacsorája is szeretne visszaköszönni régi ismerőseinek. És akkor megszületik fejében a csodás gondolat, miközben gondolkozik, szinte fel sem tűnik neki, hogy a szőkeség kérdezett. Majdnem felkapja a fejét az ötletre, de az előzőből tanulva még az elején visszafogja a mozdulatot.
 - De csinálhatnánk úgy, mintha lenne. Odamegyünk a javasasszonyhoz, és elpanaszoljuk a gondunkat. Akkora egy szipirtyó, tuti békén fognak minket hagyni, ő meg majd sipákolva elvisz minket a gyengélkedőre. Na? - kérdez rá a végén, bár ellenkezésre nem igazán számít, vagy készül fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=607661#post607661][b]Barabás Dália Vanda - 2016.07.08. 18:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608064#post608064][b]Egerszegi Ákos - 2016.07.11. 18:30[/b][/url]

 - Egyértelműen jobb vagy, mint egy párna - erősíti meg a lányt, és nevetni tudna, annyira ez élete leginkább elcseszett bókja. De ez talán az előző koppanásnak volt köszönhető. Néha picit elhomályosul a látása, és tompa zúgást érez a fejében, talán kicsit szédül is, de ezt nem tartja nagy dolognak, hiszen beütötte a fejét. Sőt, történt már a fejével ennél rosszabb dolog is már, ó igen, de még mennyivel rosszabb... úgyhogy maga miatt nem aggódik. Meg amúgy sem mutatná ki a gyengeségét más előtt, soha. De remekül el tudja játszani a hattyú halálát, ha arról van szó.
 - Gyerünk - adja ki a parancsot, ahogy kilép az asztal alól. Finoman húzza maga után Vandát is, tovább vezetve a mozdulatot pedig karja alá húzza. Átkarolja a vállát, és úgy csinál, mint aki dülöngél, akit ez a kis szőkeség tart egyenesben. Természetesen nem nehézkedik rá, elég valószínű, hogy nem igazán bírná.
 - Ügyesen, csak ügyesen - suttogja a lánynak, egy pillanatra felé fordítva a fejét. Kissé gyorsabban megy, már nincs messze a javasasszony, a tanárok asztala. Már látja is az alakját, ahogy feláll, de... mintha tényleg nem látna valami jól. Egy ponton pedig már nem csak úgy hülyeségből dülöngél, a lánynak tényleg ellen kell tartania.
A következő pillanatban pedig már a térdét is gyengének érzi, legalábbis gyengébbnek, mint eddig. Egy furcsa, fekete folt is megjelenik a látóterében. Látja még a felé közeledő nőt, az ideges tekintetét. Aztán elengedi Vandát, talán egy picit el is löki magától, mielőtt még teljesen kiesne pár képkocka és végleg beállna a blackout.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608719#post608719][b]Szervezői Mesélő - 2016.07.15. 16:21[/b][/url]

Mintha egy kerti sütögetésbe csöppenne a bálozó diákokból álló nagy csapat, a nagyterem bejárata a szokásostól eltérő módon, magára a figyelmet rendesen felhívva alacsony kerítéssé változott. Kintről is jól látható, hogy a terem olyan, mintha az udvar lenne teljesen más köntösben.
Középen bőven van hely a végzősök bevonulásához, valamint az érkezők is meg tudnak állni, hogy kinézelődjék magukat. Ami nagyon szembetűnő, hogy az egész teremben tökéletesre vágott fű van a padló helyén, de a hosszú részen, valamint a táncparketten a víz uralkodik. Mintha csak vízen járnátok, de nem merültök, és semmi nedves érzetet nem ad. Csupán a látványt, a fodrozódását.


A föld elem jegyében néhány terebélyes fa, virágok adják a kerti hangulatot, néhol virágágyással körbevett szökőkutak színesítik a helyet. Köztük elszórtan helyezkednek el az asztalok. Minden berendezés a föld felett lebeg, lábaik sincsenek, de épp, hogy csak mozognak amikor elfoglaljátok a helyetek.
Itt-ott fáklyák, lebegő tűzgömbök szolgálnak világításként, valamint a terem négy pontján földgömböt formázó díszítőelemből csapnak fel a lángok.

Ha jól körbenéztek, felfedezhetitek azt a vékonyka, magasra nyúló minihurrikánt, mely egy helyben állva haragosan pörgeti a levegőt és elnyel mindent, amit csak beledobtok. Szökőkutaink mellett még egy helyen megtalálható a víz is, a terem bal sarkában egy kisebb medence helyezkedik el, sziklákkal felépítve, minivízeséssel. Aki szeretne, akár meg is mártózhat benne, persze csak ha nem félti a báli ruháját, vagy hozott fürdőruhát.

Hogy ne csak a díszítésről essen szó...
A bejárattal szemben a levegőben egy helyben áll a színpad, melyen egy híres együttes, valamint gramofon felelős az egész estén át tartó hangulatért, a legjobb mai slágereket hallgathatjátok az egész bál alatt.
Aztán ugye vannak, akik nem a tánc miatt érkeztek. Ahogy az lenni szokott, svédasztalos étkezés van, de az ételek és italok ezúttal nem egy helyen vannak. A négy elemhez passzoló ételek és italok négy különböző asztalon, zöld, piros, fehér és kék terítőn találhatóak. Különlegességek például a lángoló italok - melyek nem bocsátanak ki hőt -, a semminek tűnő limonádé, vagy a vakondtúrás süti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608742#post608742][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.15. 19:14[/b][/url]

Talán senki sem gondolná szőke daliánkról, hogy mennyire szereti a puccos eseményeket, bár talán ez az első, mit személyesen is átél. Ezidáig, pontosabban a Bagolykőbe érkezte előtti időkben, az otthoni plazmatévéjük előtt csorgatta a nyálát a tinifilmek azon jelenetein, mikor csodaszép, habos-babos ruhákban, gyönyörű hajkoronákkal, de mégis az argentin szappanoperákat megszégyenítő módon egymás haját tépve, sikongatva rántották egymást az épp véletlenül mellettük lévő medencébe. Hősünk el sem tudta hinni, hogy eme csodálatos főként amerikai hagyománynak itt is ekkora keletje van.
Fenemód izgatottan vetette bele magát a ruhaválasztásba és bármennyire is szeretett volna az előírt szabályokhoz méltó lenni, mégsem tudott ellenállni eme csudaszép lila költeménynek. El sem tudja képzelni, hogy mégis hogyan hagyhatták ezt a művészi öltönyt ezidáig a boltban. Csak rá várt és boldog örökkévalóságban egyesülnek majd a bál alatt - legalábbis ilyen fennkölt gondolatok születtek meg Őszőkeségünk fejében.
Sokat elmélkedett azon is, hogy kivel kéne megjelennie eme emlékezetes napon. Természetesen első gondolata hű társa volt, neve szerint Rudolf, csak épp illő ruházatot nem talált rá. És mégsem jelenhet meg pőrén, csupa szőrösen egy ilyen neves eseményre! Viszont Jeromosunk hamar rátalált a tökéletes, szívének egyik bogárkájára - pontosabban hősünk megfogalmazása szerint. Engedjétek meg nekem, hogy méltóképpen felkonferáljam lila daliánk bálpartnerét. Ő -kit egyelőre nem nevezünk nevén-, a zöldek becses táborát erősíti, jelleme makulátlan, ahogy öltözete is. Igazi művész, annak elvontan csodálatos valójában. Társaságában pihent nyugalom száll az ember lelkére és elméjére, mit az ember újra és újra át akar élni. Hogy ki lehet ő, eme csodálatos személy? Természetesen Wallie... vagyis Allie... illetve Allan. Igen, Allan. Ki épp most lép be Jeromosunk oldalán.
- Halloood, mintha a Milka reklámok rétjein lennénk. Bár... nincs lila tehén. - Egy pillanatra szomorúan biggyeszti le ajkát. Rosszul esik neki az illúzió hirtelen lerombolása, főleg amit saját maga ellen követett el. De hamar ismét az izgatottság járja át tagjait és vigyorogva járatja körbe tekintetét a helyiségen. A standja köddé vált, de nem is bánja annyira. Amit lehetett, már kihozott belőle eddig.
- Az most kajak egy tó? Betojok, itt is lesz vízberántás? - Minek ide alpesi táj, ha a hagyományokat rendesen hozzák? Ez lesz élete legkirályabb bálja evör.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608745#post608745][b]Artemisia Rubya - 2016.07.15. 19:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608746#post608746][b]Nikolai Weißling - 2016.07.15. 19:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608752#post608752][b]Rothman Anton - 2016.07.15. 20:31[/b][/url]

Éppen a végzős bálra tartok. Na nem az enyémre. Az még odébb van. Ez most azoknak az akárkiknek a végzős bálja, akik éppen kijárják a Bagolykövet. A lányom hála égnek még bőven nincsen köztük. Ettől függetlenül viszont lehet, hogy jelen lesz. Klassz lenne. Bár biztos kissé kiakadna, hogy mit keresek itt. Dehát mit ne keresnék? Férfiúi kötelességemet teljesítem. A minap összeakadtunk Artyval és említette, hogy lesz ez a bál. Na nem úgy akadtunk össze, mint múltkor a cupidos esetnél. Bár ez a történet szempontjából nem is érdekes. Egy szó, mint száz: rákérdeztem, kivel megy. Azt mondta, még nincs kísérője, én pedig rögvest bejelentettem, hogy akkor én leszek. Egyáltalán nem tiltakozott.
Fehér ingben, sötétszürke öltönyben és fekete lakkcipőben lépem át az iskola kapuját, bandukolva a nagyterem felé. Biccentek olykor egy-egy ismerősnek a folyosón, meg pár ismeretlennek is, jól zavarba hozva őket. Különben a nyakkendőm is valami ilyen mélyszürke, ám ennek egyszerű az oka: a hölgyhöz óhajtom igazítani a színét, mielőtt a bálterembe lépnénk. Hiszen nem vagyok elkötelezett egyik elem felé sem. Nekem aztán tök nyolc, mi lesz rajtam. De stílusos volna passzolni a partneremhez.
Ez a bizonyos, említett partner pedig már ott álldogáll a kapu előtt. Mélyvörös ruhában pompázik. Így hát miközben közeledek, vigyorogva odaintegetek neki, majd előveszem a pálcám a zakóm belső zsebéből, a megfelelő színt mormolva a nyakkendőmre bökök és már kész is. Utána széttárom a karomat. Voilá!
- Helló szépség! - köszönök rá a hölgyre és már nyújtom is könyököm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608770#post608770][b]Allan Colton Fisher - 2016.07.15. 23:09[/b][/url]

Végzősök bálja? Az a helyzet, hogy a világ összes pénzét megadnám alapesetben azért, hogy senki se lásson táncolni, de mivel nem tangabugyiban kell Hattyúk tavát lejteni, úgy voltam vele hogy oké, miért ne. De persze ezt is a magam módján akarom csinálni. Na nem azért, mert herótot kapnék tőle, ha mondjuk egy lányt kéne vinnem a bálba, hanem mert a hobbim a polgárpukkasztás.
De nem is jöttem volna el, ha nem találtam volna megfelelő társaságot magam mellé. Samu pedig asszem' megfelelő, már a szónak abban az értelmében, hogy az első találkozásunk után megbizonyosodtam róla, hogy - egyrészt nem normális, másrészt pedig hasonló az érdeklődési köre, mint nekem. Nem, itt nem a kisállatokra gondolok. És nem is arra, amire ti. Inkább arra, hogy ő is mindig józan. Pont, mint én, ugye.
Ezen a bálon mutatom meg először, hogy egészen kulturáltan is ki tudok nézni. Nem a szokásos öltözetben jöttem, mert bál, meg minden, ja, felhúztam az öltönyöm. Sőt. Kifésültem a hajam. Tehát durva erőfeszítéseket tettem, hogy konszolidáltan és szigorúan feltűnésmentesen tudjak érkezni a bálra. Igaz, a hajam három másodperc alatt állt vissza göndörbe hajmosás után, és Samu... Samu egy lila öltönyt húzott. Amikor meglátom, felvonom a szemöldököm, aztán csak elröhögöm magam. Igen, rég tudjuk, hogy Samu nem normális.
Azt tudtuk, hogy a bál a négy elem jegyében fog eltelni - ide most képzeljetek el egy képet négy darab Duracell elemről -, de amikor belépünk, egyelőre még szigorúan fizikai kontakt nélkül, azért elcsodálkozok, majd egy fintort ejtek meg. Mondja meg nekem valaki, hogy ezt ki csinálta, legyetek olyan kedvesek. Isten volt a díszlettervező? Vagy ki tojta ide a világ természeti csodáit?
Samu képzettársítására ismét egy röhögésfoszlánnyal adózok. Ha nem beszéltem volna már vele, megnézném a pupilláit, hogy a szokásos módon józan-e, de mivel tudom, hogy neki nem kell a szomszédhoz mennie egy kis hülyeségért, csak megvonom a vállam.
- Pedig a költségvetésből tuti telt volna rá. - Eskü, én nem tudom, ki finanszírozza az iskolát, vagy mi van, de ez biztos, hogy nem két forint volt. Eladják a diákokat a feketepiacon, vagy mi? - De asszem' megsejtették, hogy te alapból Milka fangirlös cuccban fogsz jönni.
Körbefuttatom tekintetem a termen, és én nem a tavon akadok le - már meg se lepődök, ez a Bagolykő -, hanem azon, hogy úszik a táncparkett. Nem vágom, Samu milyen vízberántásról hadovál, de egyelőre nem azzal vagyok elfoglalva.
- Szerinted eltörött a vízvezeték, vagy komolyan gondolták, hogy vízben tocsogva fogunk keringőzni? - kérdezem, megállva az egyik falhoz közel. Oké, annyira nem vagyok mugli, hogy ne vágjam le, hogy van benne valami trükk, de az, hogy nem leszünk vizesek, nem egyenlő azzal, hogy a lábak alatt nem fog ide-oda spriccelni a víz. Nem mintha aggódnék a tánc esztétikai minőségén, mert igazából teszek rá, csak egyszerűen nem értem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608815#post608815][b]Annelie Freya Merkovszky - 2016.07.16. 07:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608820#post608820][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 08:43[/b][/url]

Komolyan, lehetne ennél jobb? A gyönyörű színben pompázó faszerkezet mögött nem csak a kilátás nyújt nyálcsorgató örömöket, de még igen pompás - vagy csak pompásan kinéző társaságra lelt hősünk. Buzog benne az izgatottság, bár hamar realizálnia kell, hogy jelen pillanatban a standja adta lehetőségeket nem lesz képes kihasználni. Ajkai lebiggyednek, szomorúság csillan kéklő szemeiben. Őszőkeségünk tökéletesen ura az ázott kiskutya effektusnak. De nem sokáig alkalmazza eme fegyverét, hisz a vattacukra hamar elvonja a figyelmét. Látványosan nyel egyet, mintha életében nem jutott volna hozzá ilyen mennyei finomsághoz. De most talán mégsem épp erről van szó. Olyan művészinek találja az összképet, olyan reklámba illőnek. Mit is mondhatna... sosem figyelte még saját magát evés közben. És ha a nálánál kissé alacsonyabb sorszámú ikre ennyire menő, akkor milyen lehet ő maga! Merlinre, tuti egyből szerelembe esne magába, ha látná.
Jeromosunk lassan elszakítja a tekintetét delikvensünkről, hogy véletlenül se tegyen meggondolatlan dolgokat, így mindenki előtt. Na meg ha nem is volt meg a filmbe illő drámai rész, mikor felismerve egymást, könnyezve omlanak egymás nyakába, hogy hiányoztál bro, attól még ugyan nem szeretné, ha máris sikongatva, pironkodva hagyná őt faképnél. Önuralom, Jeromos. Önuralom. Csak bár ismerné a szó jelentését...
Mint tökéletes üzletember és menedzser, nem feledkezik meg a rajongóiról sem. Ragyogó, fogvillantó mosolyát végigjáratja a termen és persze el is időzteti egy-két arcon, ami után pironkodást is hagy maga után - vagy épp némi undort, de hősünk ilyesmit úgy sem ismer fel. Ugyan, ki ne szeretné őt? Olyan nincs.
- Miért, nem látod a bogár... - Torkán akad a szó, ahogy körbenéz és iménti partnerének már csak hűlt helyét találja. Félistenünk elvonta a figyelmét a kuncsaftjáról, csúnya hiba. De daliánk nem adja fel, majdnem átesik a lila tákolmányon is, hogy megpillantsa imént még akcióra kész leányzót.
- Hé, bogárkám! Ígérem kárpótollak, csak ne hagyj el! - Jeromos nem zavartatja magát. Az épp az ajtó felé igyekvő lányka után kiált, nem kis figyelmet vonva ezzel magára és ezzel lánykánk arcát is sikerül paradicsomvörössé varázsolni. Ezzel szemben hősünk angyali mosollyal integet utána, majd egy ábrándos sóhaj kíséretében fordul vissza Jeromos kettő felé.
- Szóval... nem láttad a bogárkámat? Elég jó a felhozatal. De most komolyan. Ebben a suliban láttál már csúnya lányt? Esküszöm itt nem csak azt nézik, hogy varázsló vagy-e, vagy sem. De igazuk is van. Ha mi így nézünk ki, azért tartani kell a szintet. - Kaján vigyor kúszik az arcára és szemöldökei is meg-megemelkednek, amolyan you know what I mean jelzéssel. Hisz honnan ne értené? A kastély két legjobb csávója, a két adonisz félisten itt áll egy helyen, nem csoda, ha vágyakozó sóhajok halma árasztja el őket. Mert így van, ő hallja ám... mélyen, a lelke mélyén.
- Amúgy Charlie vagyok. - Kezét is nyújtja a másik felé. Reméli, hogy vele ellentétben delikvensünk a teljes nevét fogja mondani. Járási... akárki. Akkor végre jöhet a boldog egymásra borulás és egy csodálatos, új jövő kezdete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608823#post608823][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 09:13[/b][/url]

Még el sem kezdődött igazán a bál, Őszőkeségünk már most olyan, mint egy kisgyerek, ki épp most csöppent a mézeskalácsházikóba és a vasorrú bába még sehol sincs. Vigyorogva issza a látványt, megcsodál mindent és mindenkit, közben dagadó mellkassal igazgatja magán az öltönyét. Nem csak azért, mert iszonyat királyul néz ki benne -pedig így van-, de büszke a partnerére is. Csodálatos a feketebárányokra emlékeztető bongyori haja, amihez őszintén szólva bizseregnek az ujjai, hogy jól összekócolja, mint ahogy a klisés nagymamák szokták. De hatalmas önuralomról tesz hősünk tanúbizonyságot. Nemhogy nem esik neki Wallienak és kezd dorombolva hozzádörgölőzni, de még a termet sem kezdi körberohangálni és nem fogdos meg semmit -egyelőre-.
Hősünk maga a megtestesült nyugalom, legalábbis kívülről. Szolidan társalog, ahogy az elő van írva a bálozók nagykönyvében. És bizony, ebbe még pont belefér a felszabadult nevetése, mi betöltené tán az egész helyiséget is, ha nem tompítaná el a zene.
- Igazad van. Legközelebb tőgyeket is kötök magamra és akkor lesz milkacsokink is. - Természetesen vigyora letörölhetetlen és roppantul élvezi saját elképzeléseit, bármennyire is undorítónak hathat bizonyos nézőpontból. De ő már csak Jeromos. Ez az, amit nyújtani tud.
Partnere arcára téved a tekintete, majd onnan egyenesen a parkettre. Hmm, érdekes, tényleg nem aprózták el a dekorációt. Bár... akkor lehettek volna már maximalisták. Hol a eső? Nem úgy a legromantikusabb? A filmekben mindig olyan önfeledten nevetnek és csókolóznak az átázott, tapadós ruháikban, a fejükre tapadt tincsek és folyó smink közepette.
- Biztos szteppelni kell majd és közben együtt énekeljük a Singing in the rain-t. Láttam egy mashupot Rihanna Umbrella című dalával. Előadnám veled. Bár... tovább is vinném a történetet. - Pimasz vigyorra húzódik a szája. Most talán mindenki azt hiszi, hogy milyen egy piszkos fantáziával van megáldva hősünk. Persze, az kimondatlanul is ér, de sokak csalódottságára most nem épp erről van szó. Hát mekkora menő lenne már a végén vízi ugróiskolázni?!
- Kaja! Együnk az eksön előtt, na? - Legszívesebben végigtaperolna mindent és mindent egyszerre tömne a szájába, hogy az ízek is rendesen összeérjenek. De ő bizony kulturált fiatalember. Egyszerre maximum kétfélét tol majd a szájába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608824#post608824][b]Barabás Dália Vanda - 2016.07.16. 09:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608889#post608889][b]Allan Colton Fisher - 2016.07.16. 16:27[/b][/url]

Ahogy beljebb megyünk a terembe, meglátok pár kviddicsest és ismerőst, oda is intek nekik. Ők pedig valszeg' eléggé meglepődnek a párválasztásomon, de erre már nem figyelek oda, inkább Sámuelre pillantok magam mellett, miközben - helyette is - beletúrok göndör hajamba, ami a szemem elé lóg, gyakorlatilag kicenzúrázva a termet. Ami egyébként egy giccsparádé, szerintem.
- Legközelebb nem velem jössz - válaszolom vigyorogva. Samu jó arc, bírom, de ha választanom kell, hogy valaki mással megyek a következőre, vagy a tőgyekkel felszerelt szőkére, talán az előbbit választom. Mert hogy belőle kinézem, hogy megcsinálja. Igaz, az sem biztos, hogy több ilyen rendezvényen tiszteletemet teszem.
Szteppelni. Egyre inkább kételkedek benne, hogy Samu tudja, hogy keringőznünk kell majd, bár már közöltem vele a tervet, és bele is egyezett. Vagy csak valami random képzettársítás ez is, nemtom'. De azért jó lenne, ha nem égnénk be teljesen a tánccal.
- Romcsi lenne - fűzöm hozzá, miközben elcsípem Samu sokat sejtető vigyorát. Ezt a szót nemrég hallottam egy levitás lánytól, hogy romcsi, és rájöttem, minek a becézett alakja ez. És annyira bugyután és idiótán hangzik, hogy muszáj használnom. - De a keringő is elég lesz, szerintem. A történetet anélkül is tovább vihetjük, hogy szteppelnénk. - Mert bár fingom sincs, mi volt a sztorija a mashupnak, de partnerem arckifejezéséből nem nehéz kitalálni. Már ha arra gondolt, amire én. De valószínűleg inkább valami elmés ökörségre.
Tekintetem az asztalokra kúszik, ami tele van koleszterindús, hizlaló kajákkal. Jaj, remek.
- Ehetünk - mondom, miközben elindulok az asztalok felé, bár az fix, hogy én ezekből nem fogok még csak megkóstolni sem semmit, mert utána járhatok plusz edzésekre, és a francnak sincs kedve hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608949#post608949][b]Ombozi Noel - 2016.07.16. 21:03[/b][/url]

Izabella érkeztééig Rubya kisasszonyt és Rothman urat érintve
Megjelenés

- Nem akarok mást - feleli a bejárati csarnokban szembefordulva ragyogó kedvesével, és egy utolsó csók után, némi hezitálással ugyan, de átnyújtja az addig sajátjában pihenő törékeny kezet Haroldnak. - Aztán vigyázz rá!
Annak ellenére, hogy a fiú Annelie testvére és csak a nagyteremig viszi, Noelben gyorsan felébred az egész nap altatgatott csendes szörnyeteg, valami egészen apró, de annál kellemetlenebb érzés; hiányérzet és dac keveréke, amiért nem az ő oldalán táncolja el Annelie a végzősök táncát.
Őrlő gondolatainak azonban nem ad hangot, hátra sem pillantva indul el a Rellon irányába, hogy egy kis pihenő után belebújjon a legmegfelelőbb öltönybe. Az tőle szokatlan módon egyszerű, letisztult darab, amiben viselője egyszerre érezheti magát elegánsnak és sportosnak. Úgy tűnik, az Ombozi fiú valóban kezd felnőni.
A pompába öltöztetett termen aztán körbehordozza elégedettségtől fénylő tekintetét, szemüvegén meg-megcsillannak a fények. Kezeit nadrágzsebébe csúsztatva sétál beljebb, de egyelőre igyekszik mindentől távol maradni, és csak a nagyterem legszéléről figyelni.
És hoppá! - elismerő szájtartással dönti oldalra fejét, amint megpillantja a mélyvörös ruhában tündöklő Tanárnőt, oldalán egy látásból már ismert férfival. Ha jól tudja, az aurorként tevékenykedik, az viszont már nem rémlik neki, hogy Balatonnál találkozhattak-e?
- Tanárnő! - lassú léptekkel közelíti meg a párost, arcán széles vigyor ül. Meg sem próbálja titkolni, mennyire odáig van a nőért - természetesen csak az udvariassági kereteken belül. - Imádom a mai dresszét! Gyönyörűen fest - őszinte bókját halvány biccentés és sejtető pillantás kíséri, majd a férfihoz fordul, biccentése mélyebbre csúszik. - Uram, Önnek csak gratulálni tudok partneréhez. Hogy vannak ma este?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=608958#post608958][b]Álmosvölgyi Asztrid Szira - 2016.07.16. 21:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609011#post609011][b]Rentai Bálint - 2016.07.16. 22:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609073#post609073][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.07.17. 12:30[/b][/url]

Szóval nekem így tökre természetes volt, hogy a nővérem fogom elhívni magammal a bálomra, mert ő a nővérem, és nincs értelme valami random csajt elrángatni mikor van egyszer egy nővérem, szóval értitek. Az egyedüli zavaró tényező Aiden lett volna, ha előttem kérdezi meg, de hát nem tette, szóval sajnálom - nem, egyáltalán nem.
Az is teljesen magától értetődőnek jött, hogy nem tudok magamtól rendesen felöltözni. Nekem amúgy tökre úgy tűnt, hogy jól nézek ki, amíg Shayleen meg nem találta a szobám, hogy ez tévedés, mert ez borzalmas, meg az borzalmas, meg ez nem így kéne álljon, meg az nem is kéne rajtam legyen. És bár normális esetben másra haragudtam volna, rá nem tudok, még ha akarnék sem - nem akarok amúgy -, szóval mint egy jó kistestvér hagytam, hogy ő nyomja a kezembe a ruháimat, ha ez őt boldoggá teszi. És nem mondom azt, hogy nem nézek ki úgy mint egy pingvin csokornyakkendőben meg ingben, de hát ez van, ezt kell szeretni. Igazából lehet, hogy titokban még tetszik is nekem ez, csak nem akarom bevallani.
- Amúgy örülök, hogy nem lány lettem. - jelentem ki, ahogy kényelmes tempóban sétálunk végig a folyosón, hol stresszelő nők, hol pedig várakozó férfiak mellett elhaladva.
- Mármint képzeld már el, mindig kéne várjon rém valaki, meg mindig hisztiznék a sminkem meg a ruhám miatt, fúú. - megcsóválom fejem, egy pillanatra teljesen elfeledkezve arról, hogy én tulajdonképp egy nő mellett járkálok itt fel alá, aki akármelyik pillanatban nyakon vághat vagy valami, csak mert a testvérem és megvan hozzá a joga.
- Amúgy elég jól nézel ki. - féloldalas mosollyal arcomon pillantok le rá, és én amúgy tök boldog vagyok így. Mármint tényleg, gyógyulgat meg minden, és én erre teljesen büszke vagyok. Meg maga a tudat, hogy ő az én másik felem, és nem másé, értitek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609075#post609075][b]Gwen L. Blake - 2016.07.17. 12:59[/b][/url]

Itt egy újabb végzős bál, ami azt jelenti, hogy Gwen is idősebb lesz egy évvel nemsokára. A nyár vége előtt tizenegy nappal lép az utolsó tizenéves évébe, ami valljuk be, kicsit elszomorítja. Ez is azt jelzi, hogy érettebbnek kell lennie, mert egy felnőttől már elvárják, valamint nemsokára az iskolát is el kell végeznie. Ha szeretne, visszajöhet majd az iskolába még egy szak elvégzésére, de nem tudom mennyire fűlik hozzá a foga, tekintve, hogy most is kanszenvedés neki végig ülni az órákat. Pedig próbálkozik, de ő nem az a fajta ember, aki órákat képes a fenekén megülni. Szóval az iskola nagyon, nagyon talános. A másik lehetősége a kviddics, amit majd szeretne folytatni, de ez a sok ide-oda rohangálás kifárasztja. Délután Ausztriába menni, majd visszajönni és még tanulni, meg dolgozni is amellett, illetve a barátokkal is foglalkozni. Még nem gondolkozott el azon, hogy valamiről lemondjon, mert szereti csinálni mindet, a pub az, amit nem annyira, de a fogadás lejártáig nem fog felmondani.
A bál mostani témája nagyon tetszik neki, és rögtön a tűz jutott eszébe, mint kedvenc eleme. Nézegetett ezzel kapcsolatos ruhákat, de nem találta meg a tökéleteset. Valamelyik nagy volt, a másik kicsi, a harmadik túl sokat mutatott, a negyediket meg drágállotta. A végén már lemondott az egészről, megfordult a fejében, hogy a bál helyett inkább elhívja magához barátját filmet nézni és pizzát enni, de ekkor megpillantotta a megfelelő, föld elemhez tartozó ruhát, ami félpántos. Ez plusz pont a lány számára. A fentiek közül egyik sem volt a ruhában, szóval tökéletesnek bizonyult és megvette. A készülődés nála nem szokott tovább tartani egy óránál. Nem is tudom, hogy csinálja, általában a lányok többségének több idő kell, de mindegy, most Gwenről van szó. Ő hívta meg Zalánt, mert a srácot ismerve nem ment volna vele, pedig annyira nem rossz ez az egész, főleg, ha ő végig tudja ülni/táncolni az egészet magassarkúban. Régebben sokat emlegette, hogy ő nem fog ilyeneket hordani még hasonló alkalmakkor is, sőt még az esküvőjén is fehér sportcipőben lesz, mert az sokkal kényelmesebb. Ezen mondata miatt lett „megfenyegetve” Lina és Szofi által, akik ezt nem engednék. Pedig nem is látszana a ruha alatt, ha nem mondta volna, észre sem veszik. De a legjobb a bálban a kaja, mert ilyenkor különlegesebb ételek is szoktak lenni, mint általában. Egy utolsó pillantást vet magára a tükörben, majd elindul az Eridon portréja elé, hogy ott várja meg Zalánt és együtt indulhassanak a nagyterem felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609079#post609079][b]Simfel Karina - 2016.07.17. 13:44[/b][/url]

Nem sok kedvem volt a mai naphoz, mert, hogy senki sem hívott el a bálba. Megesik az ilyesmi. Mondanám, hogy nem zavar, de hazudnék, nagyon is zavar a dolog. Szóval sokáig azt mondtam, hogy nem, én nem megyek, de aztán az egyik srác odajött hozzám, hogy hát táncolnék - e vele. Neki van partnere, de hát a végzősök nyitótánca így meg úgy, én pedig már csak azért is, mert nem is feltételezte, hogy nincs partnerem, igent mondtam. Jófej srác, miért szúrnék ki vele? Meg aztán apukám vett nekem egy csodaszép ruhát, így hát nem engedhettem meg magamnak, hogy ne jöjjek el.
Miközben készülődtem ma otthon, rájöttem, hogy teljesen feleslegesen hibáztatok bárkit is, főleg Wardot. A mi kapcsolatunk nem is kapcsolat, hanem barátság, extrákkal, mégis kicsit fájt a szívem, hogy fel sem merült benne. De hát így jár az ember gyereke, ha egyszerűen olyan nehéz eset, hogy nem találja élete szerelmét. Amikor meg megvan, akkor az meg lelép. Bár az én első életem szerelme valószínűleg sosem fogja megtudni, hogy mennyire nagyon szerettem őt. Szeretem még most is, de el kell engednem. Erre jó ez a mai este.
Elvégzem az utolsó simításokat, a hajam egész természetesen hagyom, nem vagyok a nagy kontyok feltétlen híve. Anyától a ruhához illő ékszereket kaptam, és egy kérdést, hogy vajon ki a fiú, aki miatt készülök. Na ha tudnám... Szóval csak mosolyogtam, és szépen felcaplattam a kastélyba, hogy segítsek a srácon. Ki tudja, talán itt ismerem majd meg a srácot.
Mikor belépek, elcsodálkozok a díszítésen. Minden évben, meg minden alkalomra is nagyon ki tudnak tenni magukért a DÖK-ösök. Mindig csodáltam, hogy milyen kitartásuk van az ilyesmihez. Gondoltam rá, hogy jelentkezek hozzájuk, de végül letettem róla, csak egy fellázadás volt, mint a legtöbb dolog az életemben. Amíg nem táncolunk, sétálgatok, várom a srácot, mert még egyet próbálni akart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609085#post609085][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.07.17. 14:34[/b][/url]

Nem gondoltam volna, hogy találok partnert. Most valamiért kishitű voltam ebben a témában. Azért nem csüggedtem el annyira, hogy ne tegyek még néhány utolsó próbálkozást arra, hogy ne egyedül kelljen eljönnöm. Még az is átfutott az agyamon, hogy kihagyom az alkalmat. Már majdnem beletörődtem a helyzetembe, amikor Rebeka igent mondott. Azért lepődtem meg a válaszon, mert elég későn kérdeztem rá. Bál előtti nap, az egyik óra után. Abban a tudatban voltam, hogy minden lány elkelt, de szerencsém volt. Egy széplány még nem volt foglalt, így eljön velem. Szobában végzek is az öltözködéssel, remélem jó lesz, és tetszeni fog Rebekának. Fekete ruhám alatt vörös ing feszül, a gallért kiteszem a Bocskai gallérja fölé, hiszen nem nagyon látszik belőle semmi. Jó ötlet volt, hogy valamelyik ruhadarabnak hordoznia kell az egyik elem színét. Utolsó igazítás a ruhán, és már megyek is a nagyterem felé, de útközbe beiktatom az Eridon ház bejáratát, hiszen azt mondtam, ott várom őt. Nem akarok késni, hiszen annál rosszabb nincs, ha egy férfi késik, főleg, ha egy hölgynek kell várni rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609090#post609090][b]Vitéz Rebeka - 2016.07.17. 15:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609096#post609096][b]Partay Alfréd Benedek - 2016.07.17. 16:01[/b][/url]

Előbb érek a megbeszélt helyre, de inkább várni kelljen, mint elkéssek. Többen már kijöttek az Eridonból.. Van, aki egyedül, de párok is mentek a bálra. Kilépett Rebeka, pontos volt. Nem ez, ami lenyűgöz engem, hanem a gyönyörűsége. Nagyon szép, ezért is csodálkozom azon, hogy még mindig szabad volt, mikor elhívtam a bálba. Ez legyen annak a gondja, aki kihagyta a helyzetet. Ennek én örülök a legjobban, hiszen most dicsekedni tudok csak azzal.
- Szia! Nem vártam sokat, pár perccel ezelőtt érkeztem én is. Gyönyörű vagy, csodálatosan nézel ki. Megtisztelő számomra, hogy én lehetek az a szerencsés férfi, aki elkísérhet téged a bálba. -
 Bókolok neki rendületlen, ami szerintem helyén való is ilyenkor szerintem. Nekem ez a lételemem, hogy ezt csinálhatom, élhetek ezzel, amikor adja magát a helyzet. Jól esik a hölgyeknek is, attól függ csak, hogyan fogadják, ki mennyire van hozzá szokva.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Neked ez az első bálod? Én már voltam pár bálon ezen kívül, de ne gondold azt, hogy olyan nagy tapasztalatom van benne. -
 Nem tudom mennyi hasonló rendezvényen volt eddig Rebeka, de ha ez az első neki, akkor nagyon szerencsés vagyok, hogy én lehetek, aki elkíséri rá. Amúgy csodálkoztam is azon, amikor az egyik Navinés mondta, hogy sokan nem is akarnak elmenni az ilyen rendezvényekre, és iskolai pályafutásuk alatt teljesen kimaradnak az ilyenből, vagy csak pár év múltán mennek el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609099#post609099][b]Farkas Kamilla - 2016.07.17. 16:19[/b][/url]

Nem kell várjon rám senki, nem kell idegeskednem meg sietnem meg minden. Felöltözöm, sminkelek, hajat csinálok, aztán nyitás előtt lesétálok a nagyterembe és segítek Annelie-nek meg a többieknek kidíszíteni a termet. Lehuppanok egy székre, előszedem a lapot amire a beszédet firkantottam - mert igen, idén ez is rám hárult, tekintve, hogy a főnökasszony végzős - nem mintha bánnám, egyáltalán nem bánom.
És akkor eljutottunk ide is. Hogy végzősök. És nekem a legjobb barátom végzős, vagyis én annak mondom őket, értitek. És most így tökre ballagnak, meg végeznek, és bár tudom, hogy többnyire itt folytatják a tanulmányaikat, attól még itt van ez a rossz érzés a tudattal, meg minden. És akkor így tökre jó, hogy nem hívott el senki, mert akkor én miután szerepeltem, szépen vissza is mehetek a szobámba és szomorkodhatok. Ja. Life goals.
Még egyszer gyorsan átfutom a szöveget, aztán meg már kezdődik is a buli, a nagyterem ajtaja kinyílik, és diákok vonulnak be rajta hol halkan beszélgetve, hol pedig hangosan nevetve valamin. Egyelőre nyugisan sétálgatok a teremben, kezemben egy pohárral, igyekezvén felmérni az emberek arcán, hogy jól érzik-e magukat vagy nem.
Tulajdonképp egész jó így egyedül lenni egy ilyen bálon, nincs senki akivel foglalkozni kéne meg ilyenek, ja, tök jó, mondom én.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609101#post609101][b]Hunter Bailey - 2016.07.17. 17:08[/b][/url]

Az öltöny

Ahogy azt kell, napszemüvegben, mellkasa előtt összefont karokkal, több másik diák után lépi át a nagyterem küszöbét. Pont, mint a nagykönyvben meg van írva. Határozott kiállását és magabiztos személyiségét egy pillanatra sem titkolva sétál végig a terem szélén, hogy végül egy pirosas színű italaival rendkívüli módon hívogató asztal mellett lassítson le, és felsőtestével éppenhogy a poharak fölé dőlve, összpontosítástól ráncolódó homloka alatt kezdje fixírozni azok - esetleges - hibáit. Ugye az magától értetődik, hogy a cseppmentes száradás fontos, főként egy ilyen eseményen, ő pedig nem rest ellenőrizni a rendezvényért dolgozó személyzet - vagy tudja is ő, kik - munkáját.
Hm, hm, hm.
Félhangosan hümmög a csillogó italkínálat fölött, az asztalt közben komótos mozdulatokkal körbejárja, karjait mellkasának feszíti, így tökéletesen hozza a döntőbíró precíz, magában valami nagyon, valami zseniálison filozofálgató figuráját. Az őt néző még el is hiszi neki, hogy ért hozzá. De a látszat néha csal, esetében meg még jól is hazudik.
Alkalmasint felpillant, körbenéz, hátha kiszúr az alakuló tömegben egy jól szituált ismerőst, akihez egészen véletlenül oda is akar menni. Ám hiába, akit lát, az nélküle is jól érzi magát, így mivel épp nincs gyertyatartó-hangulatban, marad az asztalka közelében. A fejét azonban már nem hajtja le, észrevétlen kémleli a gyülekezőket, és mikor elmegy mellette egy szerinte érdekes forma, legyen az lány vagy fiú, hangosan cuppant egyet. Ha az áldozat erre értetlenül visszanéz, ő szélesen rávigyorog, majd vállát megrántva mást kezd bámulni.
Igazi gentleman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609103#post609103][b]Farkas Kamilla - 2016.07.17. 17:33[/b][/url]

Elégedetten pillantok ismét körbe, mindenki tök jól megvan, aztán nemsokára kezdődik a végzős keringő is - ne is gondolj bele, nem, no way. A kiürült poharam szépen felteszem egy lebegő tálcára, ami majd elszállítja a konyhába mosogatni meg újratölteni, aztán ujjaim magam előtt összekulcsolva indulok el egy másik asztalka felé, amit eddig még nem fedeztem fel - shame on me. Amúgy egészen tetszenek a tüzes földgömbök, nem azért, mert az én ötletem volt, ádehogyis. Ahogy kinézek egy újabb ízletesnek tűnő italt, felemelem a poharat, s orrom elé tartva szagolok is bele, biztos ami biztos alapon. Aztán meg már egy kortyot is megengedek magamnak, hát most mondjátok meg, nagyon eleresztettem itt magamat.
Megemelem egyik szemöldököm, ahogy észreveszem az ismeretlent, aki látszólag nagy hozzáértéssel szemléli a többi innivalót, mintha csak bírálni akarná a munkánk, vagy nem is tudom. Újabb korty, a pohár pereme felett tovább szemlélem, ahogy megunja az előbbi elfoglaltságot, és most embereket kezd... Nem is tudom. Lehet nincs erre megfelelő szó, de a lényeg, hogy valamit csinál emberekkel, és ebből a kényelmes távolságból egész vicces az, amit csinál. Megcsóválva fejem fonom össze maga előtt karjaim, gondosan ügyelve arra, hogy ne borítsam magamra a poharam tartalmát, ahogy megindulok felé. Amúgy egész ismerős az arcszerkezete - ami nem meglepő, mert ha az ember figyel, ebben az iskolában biztos mindenkit lát többször is -, csak épp semmit nem tudok hozzá fűzni azon kívül, hogy létezik.
- Te mit csinálsz? - kertelés nélkül teszem fel az első és legfontosabb kérdést ahogy elé állok, közben ismét kortyolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609107#post609107][b]Hunter Bailey - 2016.07.17. 18:00[/b][/url]

Az öltöny

Egy cuppantás az úrnak ott fehérben, egy madarakat is megszégyenítő fütty a hölgynek emitt kékben. Hunter nem unatkozik, soha nem is volt rá jellemző a tétlenkedés, már ha órán kívül tartózkodott, természetesen. Ő tipikusan az az ember, aki mindig, minden helyzetben, s körülmények között nagyszerűen feltalálja magát, ami persze nem jár kéz a kézben azzal, hogy ennek a körülötte lévők is hasonló elánnal fognak örülni. Nem, ami azt illeti, a közvetlen környezetén kívül szinte soha nem talál hasonszőrűekre, akik megfelelően tudnák értékelni őt és a humorát. Merthogy neki - saját állítása szerint - remek humora van. Még csak nem is az angolsága miatt. Nem, ennek köze sincs származásához. Nála már a fogantatás pillanatában elkattanhatott valami. Talán front volt, vagy hatalmas fagy, végül is lényegtelen.
Felpillant a közeledő lányra, aki ma esti ruhájában pont úgy néz ki, mintha rögvest, de azonnal férjhez akarna menni.
A levitás mestertanonc sűrűn pislogva, kissé értetlenül figyeli a másikat, közben megenged magának egy-egy suta oldalpillantást is, hátha félreérti a helyzetet, és a menyasszony nem hozzá, hanem valaki máshoz igyekszik. Borostás arcán zavar játszik, de nem tudni, hogy az akaratlagos vagy szimpla ösztönjelenség.
- Hadd mutatkozzam be, kisasszony. Mr Hunter Bailey vagyok Budapestről - szólal meg erős hangján, egy pillanat alatt térve vissza magabiztos, vonzó énjéhez. Beszéd közben leemeli orráról kedvenc napszemüvegét, és azt egy belsőzsebbe csúsztatva megkerüli az asztalt, és a lány mellé sétálva kezet nyújt neki. - A Magyar Mágiaügyi Minisztérium küldöttjeként vagyok jelen ma este. Én ellenőrzöm, hogy e jeles esemény zökkenőmentesen zajlik-e.
A vonásai megkeményednek, hangja és teste is fegyelmezett. Korát meghazudtolva képes eladni magát, így ha valaki nem ismeri, most egészen biztosan elhiszi róla, hogy a minisztérium embere. Méghozzá olyasvalaki, aki még csak távolról sem ismeri a viccet.
- A poharak rendben - pillant fel róluk a kisasszonyra, szája szegletében apró, de annál melegebb mosoly fészkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609114#post609114][b]Farkas Kamilla - 2016.07.17. 18:22[/b][/url]

Nem igazán tudom hova tenni a reakcióját, de hogy vicces, az biztos. És akkor most felveszem én is a hivatalos hangnemem, mintha egy olyan igazi felnőttel beszélnék, aki már dolgozik meg családja van meg minden.
- Farkas Kamilla, rellon.
Well, well, szóval a Minisztérium emberének mondja magát, hát persze. Roppant érdekes milyen hamar elszaporodtak ezek a felügyelők ebben a kastélyban, egyik jön, másik megy, húha. És Balázs még csak nem is szólt róla, milyen kár. Pedig a fél életét vagy az otthoni irodájában, vagy a Minisztériumiban tölti, milyen kár, hogy elkerülte a figyelmét egy ilyen fontos részlet, teljesen sajnálatos.
- Ez esetben bocsáss meg az előbbi tiszteletlenségemért.
Nem fogom magázni, és ennek több oka is van. Az első és legfontosabb, hogy még mindig nem hiszem el, hogy ő csak úgy egy Minisztériumi ellenőr, ha pedig a véletlen folytán mégis az lenne - amit erősen kétlek -, felesleges öregítés nélkül is tudok tisztelni valakit, nem kell ahhoz 'csókolom'-ot köszönni meg ilyenek. És akkor reméljük, hogy nem fog emiatt megenni vagy akármi, mert ahogy elnézem, nagyon úgy áll itt, mint aki tényleg elhiszi, hogy ő az akinek elmondja magát. És én most nem kezdek elbizonytalanodni, ádehogy, nem értem miért feltételezi ezt bárki is.
- És eddig élvezed az estét? - a tömeg felé fordulva pillantok rá. Tekintetem végigjáratom pár emberen, a halk zene tökéletes háttérzajként funkcionál, amúgy halk mormolások egyvelege tölti be az átalakított teret.
A poharakat illető ítéletet hallva akaratlanul is elmosolyodok. Hát rendben, akkor a manóink kitűnő munkát végeznek.
- Felettébb boldoggá tesz, hogy egyetlen maszatot sem találtál rajtuk.
Beszéd közben felpillantok rá, majd vissza a társaságra, majd ismét újdonsült társaságomra fordítom figyelmem.