36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
évnyitó-záró
Írta: 2015. december 14. 11:48
| Link

Manó

- G...g...g...gondolod? - kérdez vissza először bizonytalanul de aztán ellenőrzi újra. Valóban az ő neve van ott, így bólint. Egy pillanatig gondolkozik, aztán az jut eszébe, hogy talán valóban a jó vizsgaeredményeknek köszönhető a dolog, bár nem érzi továbbra sem jogosnak. A fiú is hasonló megállapításokra jut mögötte, s ahogy belegondol, a Dzsungel tusát is megnyerte még Madagaszkáron, aztán a bizonyítványa is bizony kitűnő. Halvány, kissé zavart mosoly kúszik az arcára, úgy kezd el bólogatni Manó szavaira. Igen-igen. Pontosan ez történt. De hogy ezért bármit is kapjon! No ezt álmában sem gondolta volna. Még mindig kicsit zavartan mosolyog, amikor a tapsvihar kitör.
Illedelmesen kezdi összeütni a tenyereit, miközben ő is azt nézi mi is történhetett. Neki szerencsére könnyebb dolga van. Ismeri Merkovszky professzort, tudja, hogy nagyon jó tanár, és a legtöbb diák kedveli. Nem csodálkozik, hogy örülnek neki.
- Őőőőő.... ssssz...sssz...sszerintem M...M...Mmmmmerkovszky p...p...p... - megrázza a fejét, a professzor szó, túl nehéz - t...t...tanár úr... k...k...kkaphatott v...v...v...vvalami k...k....kitűntetést. Ő... m...m...mmmindenki k...k...kkkedvenc t...t...ttanára - próbálja magyarázni, bár annyira nem is tud sokat ő sem. De végül is mindegy. Ki fog ez még derülni később. Megvonja hát a vállait, s ahogy a taps vihar elül a figyelmét ismét az oklevelének szenteli. Nézelődni kezd, hova tehetné, hogy ne maszatolódjon össze a rengeteg finomság között, ami hirtelen megjelenik az asztalon. Végül úgy dönt a legjobb, ha megmenti. Feláll, bocsánatot kér az asztaltársától és az oklevéllel együtt távozik a nagyteremből. A szobájába szalad, hogy ott biztonságba helyezze a különleges meglepetést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. december 14. 15:54 | Link

Karácsonyi bál az urammal.♥

Sehol egy normális gönc, sehol! Már háromszor vagy négyszer feltúrta azt a jégszekrényét, amiben a ruháit tárolta, de semmi elviselhetőt nem talált. Az egyik túl hosszú volt, a másik túl rövid, a harmadik túl kihívó és így tovább, és így tovább... Már épp azon gondolkodott, hogy nem is megy erre az ünnepségre, de nem bírt volna várni még egy esztendőt. Így egy nagy, csüggedt sóhaj után már épp kezdte volna feladni a ruhakeresést, amikor véletlenül a kezébe akadt egy tökéletes darab.  Hatalmas, csillogó mosoly futott végig orcáján, azonnal az ágyára pakolta a ruhát, a többit pedig begányolta a szekrényébe.
A nagy kereső akció után átment az szomszédos szobába, ahol az ura lakott. Aludt a szoba tulajdonosa, ezért csendben kikészítette neki a ruháit –jó feleség módjára-, hogy csak fel kelljen vennie azokat zuhany után. Egy puszit nyomott az alvó srác homlokára s úgy hagyta el a szobát.
Irány a fürdő, idő volt már. Elviharzott, letusolt, felöltözött és kifestette magát. A szőke ritkán volt kimaszkírozva, nem szerette túlságosan az alapozót és a szemfestést, mert idegesítette, de egy este erejéig kibírhatja, egyszer legalább egy évben. Ezzel a tudattal felvette az ébenfekete, virágcsipkés báli ruháját, aminek a szoknyarésze bokáig ért, viszont a combja közepéig felhasított volt, szabadabb volt a mozgás benne.
Mire végre mindennel végzett, a klubhelyiségben találkozott Dióval és együtt indultak meg a bálba. Mosolyogva konstatálta, hogy csak azért sem vette fel a férje a nyakkendőt, amit kirakott neki a vicc kedvéért. Pedig megnézte volna azt a kockás csodát a srác nyaka körül. Amint beértek a nagyterembe, Karina tekintetét azonnal a csillagos mennyezet fogta meg, csodálattal pillogott felfelé, aztán párjára pillantott s lábujjhegyre emelkedett, hogy odahajolhasson a füléhez, még a vállába kicsit bele is kapaszkodott.
- Keressünk valami jó helyet, vagy jó lesz nekünk itt is? - sutyorogta a fülébe, aztán visszaereszkedett és elengedte Diót, nem volt a csimpaszkodás híve, inkább körülnézett, hátha lát ismerős arcokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. december 14. 17:03 | Link

Benedek
kinézet

Bár azóta már elég sok idő eltelt, Nyeste nem feledkezett meg róla, hogy Benedeknek ígérte magát a bálra. Abban már nem volt biztos, hogy a fiú is emlékszik. Nem igazán volt lehetőségük beszélgetni, hisz a lányt lekötötte a sok tanulnivaló és a non-verbális varázslás gyakorlása na meg a kviddics. Igaz a legutóbbi edzésen már Benedek is ott volt, de Nyeste komolyan veszi a kviddicset is, így itt nem állt le a fiúval beszélgetni.
A ruháját a faluban vásárolta, és életében először egy buta lányos magazinra is költött csak mert a címlap azt ígérte olyan varázslatokat is tartalmaz, amivel semmi idő alatt tökéletes frizurát és sminket készíthet magának. Nyeste pedig mivel korábban sosem próbálkozott semmi ilyesmivel erősen szükségét érezte az ilyen jellegű tippeknek.
Nem biztos benne, hogy ez a megfelelő ruha a bálra, vagy hogy a bűbáj által meghosszabbított frufruja tartós lesz-e. Azt sem tudja, hogy a smink nem túl erős-e az ő arcához, mert hiába csak egy kis szemhéj púder meg egy kis szempillaspirál és szájfény, a mindig természetes lányka ezt is soknak véli. De hát növekszik, mégsem mehet úgy, mint egy általános iskolás. Főleg, hogy nem is egyedül megy... Na nem mintha Benedek miatt ki kéne magát csípnie, csak mégis.
Mivel nem igazán tudja eldönteni, hogy jó-e így, vagy sem, egyszerűen felkapja a pálcáját és elindul a nagyterem elé, ahol remélhetőleg találkozik majd Benedekkel. Csak menet közben jön rá, hogy a pálca a kezében nem éppen praktikus, de nem igazán tudja máshova tenni, így jobb híján tartogatja, aztán a terem előtt megáll, és nézelődni kezd, az ajkait harapdálva, hogy hol is van a fiú, akivel elvileg be kéne majd lépnie a nagyterembe.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 17:41 | Link

Nyeste
Öltözék


 Azért nem szeretem az ilyen rendezvényeket, mert nagyon hosszan tudok rájuk készülődni. és mindig az lesz a vége, hogy kicsit kések. Főleg akkor nagyon tudom magamat kényelmetlenül érezni, ha még várnak is rám. Ebből a szempontból csak, amúgy szeretek ilyen helyekre járni, főleg szép hölgy társasággal. Ez nem egy jó pont egy férfi embertől, de ezen is lesz még javítani valóm. Csak sikerült elkészülnöm, és lassan a terem bejáratánál is vagyok, már itt is vagyok. Még jó hogy a bocskai ruhába el tudom tenni a pálcát, így azt nem kell a kezemben fogni Meglátom Nyestét, aki ma még gyönyörűbb mint szokott lenni általában. Hoztam neki virágot, mert így illik egy úriembertől.
 - Szia Nyeste! Tessék, a virágot neked hoztam. Gyönyörű vagy nagyon, nagyon örülök annak, hogy elfogadtad a meghívásomat. Együtt jöhettünk a bálba. -
 Most annak ellenére bókolok neki, hogy tudom nem szereti. Most ennek itt a helye. Ténylegesen nagyon szép ma este, mindig is az, de most gyönyörű. Úgy döntök, még több bókkal fogom meglepni a lányt, vállalva azt, hogy itt hagy, de ezen az estén szerintem megérdemli, és el is fogadja. A következő bókot már a fülébe súgom.
 - Nyeste én annak örülök a legjobban, hogy a bál leggyönyörűbb hölgyével jöhettem ide erre a karácsonyi bálra. -
 Nem tudom erre mi lesz a reakciója, de egy ötlettel ezt is áthidalom. Megpróbálom áthidalni, és reménykedem a sikeres kifejletben. Meg fogom a lány kezét, és szépen indulok a terem felé.
 - Szerintem induljunk be, nem szeretnék kihagyni egy lehetőséget sem, hogy a legszebb hölggyel lássanak bemenni, és legfőképp táncolni -
Mondom ezt széles mosollyal a lánynak, aki minden pillanatban egyre elbűvölőbb számomra.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
karácsonyi bál
Írta: 2015. december 14. 17:56
| Link

Benedek
kinézet

Szerencsére Benedek hamar feltűnik, s Nyeste mosolya is kiszélesedik, ahogy meglátja a fiút. Csak int neki a kezével, majd biccent egyet köszöntés képpen, hiszen sok idő lenne kimondani bármiféle köszönést, főleg úgy, hogy a fiú folyamatosan beszél. A virág teljesen váratlanul éri, elveszi, de nem igazán tudja, hogy mit kezdjen vele. Most már két dolog van a kezében, amit nem tud hova tenni: a virág és a pálcája. Előbbit még megszagolja, aztán néz csak fel a másikra, hogy milyen sületlenségeket hord már megint össze.
Elsőre leinti, mert szent meggyőződése, hogy csak udvariaskodik a háztársa, aztán viszont ahogy folytatja, már zavarba jön Nyeste. No nem azért, mert bókoltak neki. Azt gondolja, hogy Benedek valaki mással megy a bálba, és ezért hozta neki a virágot. Nézelődni is kezd, hogy ki lehet az a bizonyos lány, de mielőtt megszólalhatna, már a kezét fogja - még jó, hogy a pálcás kezében tartotta a virágot! - és további szép szavakat súg a fülébe a fiú.
Nyeste nagyot nyel, és kicsit haragszik magára, amiért elcsatolta a haját, amiért nincs frufruja, ami mögött elbújhatna, mert bizony az arca még a hajánál is vörösebb árnyalatba vált át. S bár első döbbenetében a fiúra pislog nagy szemekkel, hamar elkapja a tekintetét és a cipőit kezdi bámulni, hogy kicsit megnyugodjon.
- D...d...d...de... de... de... de... - makogja, még a szokásosnál is nehezebben és megáll, még mielőtt beléphetnének a nagyterembe. Ez így nem ér. Ő azzal a feltétellel jött el, hogy Benedek nem fog ilyeneket mondani neki. Így, hogy minden bizonnyal rákvörös a feje, nem mehet be abba a terembe. Bár kizártnak tartja, hogy amúgy bárkit is érdekelne, elvégre ez a bál a végzősökről szól, azért mégis csak kellemetlen. Na meg, azt hitte, a fiú tartja majd magát a kéréséhez.
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2015. december 14. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 14. 19:42 | Link

Nyeste
Öltözék


 Láttam mennyire nem tudja hova tenni a bókokat, vagyis nagyon zavarba jött. Nem kicsit pirult el Nyeste. Ezért nagyon rosszul érzem magam, hiszen megkért arra, fogjam vissza magamat. Ezt még a trófeaterembe kérte, és én ígéretet tettem rá, hogy próbálkozok ezen a téren. Fülébe súgva kérek tőle elnézést.
 - Bocsánat, hogy kicsit elrugaszkodtam az ígéretemtől, csak amikor megláttalak, nagyon nem tudtam bírni magammal. Nem fog előfordulni, figyelek erre. Ne haragudj. -
 Beérünk a nagyterembe, minden csodaszép. Alapvetően nincs nagy fény a teremben, hanem a csillagos és imitáció, és a többi dísz nem annyira erőteljes fénye adja a megfelelő fényerősséget a helynek. Ami nagyon is el lett találva. Egy jó pont a szervezőknek.
 - Csodálatosan van a hely megcsinálva. Ugye Nyeste? Van kedved táncolni? -
 Nem látok zenekart, ezek szerint gépről mehet a muzsika. Ami nem baj, de azért az ilyen alkalmakra azért jobban illik az élő zene. Lehet később jön majd.
 - Annak örülök, hogy együtt szerepelhetünk a ház kviddicscsapatában. Engem is váratlanul ért a felkérés, még jobban csodálkoztam, hogy tényleg megfeleltem. Nem hinném, hogy azért vettetek volna be, mert ennyire nem volt ember. Bár csak most kezdtem el repülni tanulni, de ahhoz képest azért jól megy. A tanár állandóan dicsér, szerintem nem vagyok olyan jó. Most ne erről beszélgessünk, hanem érezzük jól magunkat. Én azon leszek, hogy neked csudálatosan felejthetetlen legyen ez az este. -
 Remélve ennyit elbír még Nyeste, hogy azon fáradozok minél jobban érezze magát ezen az estén. Megértem őt, tudom azért csinálja, mert nem tudja kezelni a bókokat, mivel még nem szokta meg. Szerintem valahol biztos jólesik neki, de tiszteletben tartom a kérését, próbálom minél jobban. Türelmes leszek hozzá, mert számít a véleménye nekem, és az hogyan érzi magát.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 14. 19:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
karácsonyi bál
Írta: 2015. december 14. 21:17
| Link

Benedek
kinézet

Lassan bólint. Nem haragszik. Csak... nem is tudja. Zavarban van, valószínűleg erről van szó. Bár magának sem tudja megmondani, hogy mi olyan zavarba ejtő. Inkább a fiú mellkasát bámulja, és a rajta levő ruhát. Tetszik neki ez a fajta minta. Rajzolt is már ilyet korábban... S valahol meg is nyugtatja a bocskai minta. Össze is szedi magát, aztán felnéz a fiúra ezzel jelezve, hogy már készen áll, bemehetnek. Aztán ahogy belépnek kicsit tátva is marad a szája, mert hát erre nem számított. Az ajkaihoz kapja szabad kezét, így viszont jól beleszagol újra a virágokba és a pálcájával is arcon szúrja magát. A saját butaságán aztán halkan kuncogni kezd.
- Igen. Sz...sz...szép - jegyzi meg végül a fiúnak és nézelődni kezd, hogy hova ülhetnének le. - Öhm... k...k...k...később? - kérdezi kissé bizonytalanul a tánc kapcsán. Úgy tudja a végzősök kezdik a táncot, bár zene már van, mégsem érzi úgy, hogy neki kéne vágniuk. Majd ha többen lesznek a táncparketten és senki nem látja, hogy kissé ügyetlen. Legalábbis ő gondolja, hogy ügyetlen, mert hát nem igazán táncolt még ilyen helyen.
A kviddicses témára csak bólogat, bár nem érti teljesen honnan jutott ez eszébe a másiknak. Persze azért örül, hogy végre nem ő a téma, a kviddicset pedig rettentően megszerette, így szívesen beszél róla.
- B..b...bbiztos ügy...ggyes l...llllleszel - mondja a fiúnak egyfajta bíztatásként - Én j...jjjól érzem m...m...magam, h...hhha k...k...kkk... k... - vesz egy nagy levegőt, magában végig gondolja, hogy csak és kizárólag erre az egy szóra koncentrál, lehunyja a szemeit, elképzeli, hogy kimondja és sikerül, s ezután próbálja meg újra - ha kviddicsről beszélünk. Szeretem.
Mondja ki hibátlanul és eszméletlen büszke mosolyra húzza a száját. Persze az örömtől ismét cikázni kezdenek a gondolatai, így a következő szavaknál ismét megakad, de ez őt cseppet sem zavarja már.
- Üljünk l...ll...le - kéri a fiút, és ha az nem ellenkezik, akkor az egyik asztalhoz lépked. A helyzet az, hogy nem szokott ő ilyen cipőket hordani és nem szokta még meg, hogy magasabb. Na meg a virágot és a pálcát is letenné, úgy mégis csak kényelmesebb.
Utoljára módosította:Mezősi Nyeste Veronika, 2015. december 14. 21:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2015. december 14. 21:31 | Link

A zenekar egyelőre nem erőlteti meg magát, a végzős táncra tartogatják magukat, s majd utána kezdenek bele a valódi muzsikába. Addig is egy régi megbűvölt lejátszó gondoskodik a hangulat zenéről. A diákok szépen gyűlnek, ki-ki párral, ki anélkül. A zene azonban nem foglalkozik azzal, hogy van-e párja a jelenlevőknek. Szép sorban játssza a dalokat, amiket a szervezők terveztek. A bál hangulatához illően, a '90-es évek slágereiből válogatva. Így csendül fel a következő dallam is. Hátha valakiket a táncparkettre csábít...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Benedict Ian Lloyd
INAKTÍV


Bigonville Bombers
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 727
Írta: 2015. december 15. 03:15 | Link

Becca

Iskolai edzés, a bál előtt néhány nappal. Becca éppen letép egy gurkót Ian-ről, ami a fiú füle tövéhez igyekezett - és amit abszolút nem vett észre. A cseppet sem érzékeny felkérés is a levegőben történik, miközben mégiscsak lebukik, hogy ne ütközzenek a hirtelen melléfaroló lánnyal.
- Te, ez jó volt. Gyere el velem a bálba. - Így Ian.
- Felőlem jó. - És így Becca.


Tehát a mai napon is együtt indulnak el a Rellonból - éppen csak 20 percre ejtik útba a konyhát, hogy szépen kiöltözve befaljanak valami tisztességes vacsorát (=hamburger), mikor kiderül, hogy a bál nincs egybekötve a lakomával. Beccának külön szüksége van az energiára, mert úgy hírlik, ma a fellépők között lesz - Ian pedig igyekszik nem leenni az elegáns inget és a sötét zakót, bár nagyobb összegben merne fogadni rá, hogy Ethan így is fog találni rajta valami precíz igazítanivalót, mikor találkoznak. Indulás előtt sajnos nem sikert összefutniuk a klubhelyiségben.
A bejáratnál nagyvonalúan maga elé engedi háztársát, és csak utána ámul el ő maga is a dekoráción. Itt is csillag, ott is csillag - a romantikus félhomály jótékony hatással van sokak megjelenésére, mindamellett néhány gyerekkorában látott szerelmes-gimisfilm utolsó felvonásait idézi fel benne, ami mosolyra készteti.
- Hangulatos. - Jegyzi meg Beccára pillantva, miközben odébb lépnek, hogy véletlenül se legyenek útban a mögöttük befelé tóduló diákoknak. Az este hivatalosan még nem kezdődött el, a szokásos zene tölti be a termet, amikor...  
- Te jóságos ég. - Nagyot nevet, amikor meghallja a régi slágert - azonnal felidéződik benne a gyerekkora, meg az is, mekkora elánnal kapcsolták el a mugli rádiót, mikor századjára is ez került műsorra. Még a felvételt is látja maga előtt, ahogy egy nyáron a nagyapja lakásán Ethannel a kanapén, a tv előtt fetrengve éppen a női lény mibenlétéről beszélgettek - csak olyan kilencéves fiúk módjára.
- Gyere...! - Nem hagy túl sok választási lehetőséget Beccának, ugyanis egy szám erejéig karon ragadja és behúzza magával a táncparkett szélére. Megpörgeti és nagyokat vigyorogva forogni kezd vele, mindamellett a szándékosan nem éppen odaillő nem-veszem-komolyan-ezt-a-nyálas-dalt mozdulatai mellett is legalább látszik, hogy megtanították táncolni - eldobni mindenesetre nem fogja Beccát. Inkább mint valami ügyes, kihagyhatatlan paródia.
Utoljára módosította:Benedict Ian Lloyd, 2015. december 15. 03:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Év játékosa/Év mesterlövésze/Év Hajtója/Álomcsapattag
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2015. december 15. 15:00 | Link

Nyeste
Öltözék

 Nyestét is elbűvölte a látvány, a terem díszítése. Nagyon kitettek magukért a szervezők. Az asztalok felé vesszük az irányt, ahogy a lány is felvetette, a tánc még várhat, meg amúgy is a végzősök előjoga az első tánc.
 - Persze gyerünk, keressünk valami jó helyet, ami távol ahhoz, hogy lássunk valamit, de nem is a forgalmas úton van. Ahogy szeretnéd, amikor akarod akkor táncolunk. -
 Így keresünk magunknak egy helyet. Találtunk is, illedelmesen segítem nyestét leülni. Én is elfoglalom a mellette levő széket. Úgy látom a kviddics eloszlatta a bóktól esett zavarát. Még jó, hogy van egy olyan közös témánk, ami eltereli az ilyenekről a figyelmét.
 - Milyen figyelmetlen vagyok. Hozzak neked valami hűsítő italt? -
 Tényleg figyelmetlen voltam ebből a szempontból, és vártam Nyeste válaszát. Attól, hogy nem mondom ki neki, akkor is elragad a gyönyörűsége. Ebben a szép ruhában még jobban kifejeződik milyen elbűvölő is valójában. Körülnézve, nem nagyon találok ismerős arcot. Nem is nagy a valószínűsége ennek, hiszen nem sok embert ismerek még. Nyestén kívül csak egy - kettőt. Egyre nagyobb létszámban kezdenek lenni a bálban, még közel sincs annak a veszélye, hogy zsúfolt legyen a hely. Aminek kiváltképpen örülök, hiszen nem nagyon szeretem a tömeget.
 - Szólj nyugodtan, ha bármiben is szolgálatodra lehetek. Szeretném, ha minél jobban éreznéd magad ezen az estén. -
 Susogom a fülébe, figyelve arra, nehogy valami bók elhagyja a szám, mert nem akarom zavarba hozni, de legfőképpen tiszteletbe tartom a kérését.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2015. december 15. 15:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. december 15. 20:57 | Link

A színjátszósok elöadása


Összegyűjtöm a kis csapatomat és a színpad mögé terelem őket. Még egyszer utoljára megbeszélem velük a sorrendet, aztán ha ez is megvan, akkor felsietek a színpadra, amin egyelőre semmi díszlet nincs. Teljesen sötét, csak akkor gyullad ki egy lámpa, amikor felérek középre. A pálcámat a torkomhoz illesztem és egy egyszerű sonorus-szal érem el, hogy mindenki hallja a hangomat a teremben.
- Szép jó estét mindenkinek! - Kezdek bele és megvárom, amíg mindenki befejezi a beszélgetést és rám figyel - Remélem eddig remekül telik az este. Hogy ennél csak jobb legyen, készültünk nektek egy kis aprósággal. Pontosabban... 3 aprósággal.
Mondom nyugodtan és a hármat a gyengébbek kedvéért mutatom is. Persze tudom, hogy mindenki tud számolni háromig, de igazság szerint nem szeretek csak így állni a színpadon és nem csinálni semmit. A mondandómat sem terveztem el előre, valószínűleg ez is teljesen egyértelmű mindenkinek.
- Ha valaki még nem tudná, Rentai Bálint vagyok, a színjátszó csoport vezetője, és a következő néhány percben a színjátszósok fognak nektek kisebb műsorokkal kedveskedni.
Ego on. Jól van Bálint legalább már mindenki tudja, hogy te ki vagy... Még jó, hogy én nem szerepelek amúgy. Bár segítettem pár tippel a többieknek, hogyan tudnák jobbá tenni a dolgokat, de az mégiscsak rettentően kevés volt, mert alapból jól megszervezték a produkciókat.
- Első körben, Isaac Matthew Philips kedveskedik nektek egy dallal. Őt követi majd Havasi Bence Milán és Álmosvölgyi Asztrid Szira előadása, egy zenés táncos produkció. Végül, de nem utolsó sorban pedig, fogadjátok majd nagyon sok szeretettel Aileen Aurora tanárnő és Szentesi Aliz Zsófia báb-meséjét.
Várok egy picit, hogy mindenki feldolgozza a hallottakat. Valószínűleg némi sutyorgás is lesz, így amíg az elhallgat csendben ácsorgom.
- Az utolsó előadás előtt némi szünetet fogunk tartani, amíg a díszletet felállítjuk. De hogy ne unatkozzatok, majd mesélek pár viccet közben - őrült egy ötlet, mindjárt fejbe is lövöm magam gondolatban miatta.
- Most pedig vágjunk is bele! Jó szórakozást! - fűzöm még hozzá, aztán megszüntetem a varázslatot, amivel kihangosítottam magam és lesietek a színpadról átadva a terepet Mattnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. december 15. 21:03 | Link

2015. Karácsonyi előadás
Matt előadása
„Safe and Sound…”


Egy nagy, halvány fényű lámpa gyúl ki, megvilágítva azt a kis széket, amit az előadásom miatt helyeztek ki. Ehhez a kis sámlihoz társult továbbá egy állványra erősített mikrofon, mert ugye kéz nélkül csak nem tudom megfogni, izgatottan nyelek egyet, megmarkolom a gitáromat és megigazítom a zakómat és végignézek magamon. Nem vagyok túl csicsás, de ezt a dal, amit előadok, majdnem hogy megköveteli, és természetesen mi van a lábamon, illetve mi nincs? Hát cipő.  Nem vagyok túl fázós, szóval nincs is rá nagyon szükségem, úgy sem fogok a havon ide-oda járkálni. Egy utolsó izgatott sóhaj és megindulok a kis szék felé. Felülök, ölembe veszem a hangszert, rendesen belefektetem, előveszem a pengetőmet, megigazítom a mikrofont, de még mielőtt elkezdeném pengetni, beleszólok a készülékbe.  
Csak csukd, be szemed. A nap épp lemegy. Rendbe fogsz jönni, már senki sem bánthat. Jöjj, hajnali fény! Te és én épek és egészségesek leszünk… mondom a dal refrénjét magyarul, majd ránézek a gitár nyakára és elkezdem játszani a kezdődallamot…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 15. 21:31 | Link

2015. Karácsonyi előadás
Szira és Bence előadása
Let it go/Let her go


A két dalt közösen választották ki és gyúrták egy kerek egésszé, kifejezetten a bálra. Ezelőtt még nem csinált ilyesmit nagy közönség előtt, így egész sok időt töltött gyakorlással, hogy minél gördülékenyebben menjen le az előadásuk.
Oldalra pillant a lányra, mielőtt fellépne az egyelőre megvilágítatlan színpadra, vesz egy mély levegőt és megindul előre. Elegáns fekete-fehér szmokingját, na meg a csillagmintás nyakkendőjét látni még nem engedi a rá boruló sötétség, sem az alkalomra normálisba zselézett hajzatát.
Átsétál a színpad egészén, hogy helyet foglalhasson a zongoránál. Ujjait finoman ráhelyezi a billentyűkre és egy pillanatra lehunyja a szemeit, hogy összeszedje magát és a szöveg egészét is. Megvárja, míg Szira is a helyére ér, majd ahogy felgyullad a két fény, ami beteríti mindkettejüket, elereszti a hangján és elkezd játszani a zongorán. Hangja beteríti a termet, ami minden egyes eltelt másodperccel magabiztosabban szól. Kellemes hallgatni, bár tény, hogy nem nyerne ezzel tehetségkutatót... de azért az első tízben benne lenne, talán még az ötben is. Főleg, hogy nem kiforrott énekesről beszélünk, eme tudását eddig csupán a zuhany alatt kamatoztatta.
Zongorajátékában viszont nem lehet kivetni valót találni. Ujjai gyengéd táncot lejtenek a billentyűkön, pontosan igazodva a dal üteméhez.
Szinte végig csukott szemmel énekel, a külvilág megszűnt a számára. Szira táncára sem tud koncentrálni, viszont nincs kétsége, hogy a lány tökéleteset produkál, kiegyenlítve ezzel a énekes tapasztalatlanságát.
A dal végén megpihenteti ujjait a zongorán, csupán egy szusszanásnyi idő múlva kel fel mögüle, hogy Szira mellé sétáljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. december 15. 22:06 | Link

Az előadás
Bence&Szira
Zene és Tánc

Szerencsére rengeteg időmet lefoglalta a művészeti suli és most a karácsonyi bálra készülve a színjátszó. Előadásokkal készültünk, amit persze nem hagyhattam ki. Bencével ültünk össze kitalálni, mit adjunk elő közösen és nem volt nehéz rájönnünk, hogy ő tudná a zenét alapul, és pedig hozzá a táncot adni.
Sokat gyakoroltunk, főként külön-külön. Én a Grosserlieb próbatermét használtam főként, de a közös gyakorlás sem maradt el. Elég magabiztosan álltam az estéhez, de azért ott volt a félsz, ami minden előadás, fellépés előtt ott van az emberben.
Nem vittem túlzásba a fellépő ruhát, egy egyszerű fekete cicanadrágot, felülre pedig piros, kissé csillogós, ejtett vállú pulóvert vettem fel és mezítláb sétáltam a rellonos fiú mellett a színpadra. Elfoglaltam a helyem középen, háttal a többieknek és még egy mély levegőt vettem a kezdés előtt.
Ahogy felcsendült az ismerős dallam, testem magától mozdult, pontosan tudta irányítás nélkül is, hogy mikor merre kell billenni. Egyik láb, másik láb, kicsit lassabban... Tánc közben semmi másra nem figyeltem, csak a zenére amit Bence játszott és egy cseppet sem zavart, hogy igazából semmit sem látok a közönségből. Csak magamnak táncoltam abban a pár percben. Ugrottam amikor kellett, forogtam és minden begyakorolt mozdulatot a tőlem telhető legpontosabban csináltam.
A végénél elmosolyodtam és végül újra a kiinduló helyzetbe, azaz háttal álltam a közönségnek. Néhány szusszanás után vigyorogva néztem a közeledő fiúra - immár előre fordulva, közelebb lépve a színpad elejéhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. december 15. 23:59 | Link

Snow Vincent - Tökéletesen nem a karácsonyi bálon

Bosánát a rondításért :c


- Te... Ahhoz nem igazán kellene hozzányúlnod... Mert abból egy van... És az az enyém lesz. - Határozottan, és lassan kiejtett szavait egy még határozottabban kimért, nagy slunggal küldött csapás kíséri. Az áldozat: az utolsó darab amerikai palacsinta a rellonos asztalon.
Reggeli. Az étkezések császára. A napok a reggeli szent keresztségében indulnak, a jóllakottság jegyében felkent diákok sokkal kedélyesebb közérzettel látogatják unalmas, reggeli óráikat, mint üres hasú kollégáik. Erre ez a kis vízi bivaly el akarja happolni előle. Látta a szemén! Látta! De nem fogja hagyni. Ez az ő kajája, értem? AZ ÖVÉ! Bárkivel megverekszik érte. Az abszolúte részletkérdés, hogy a manók csettintésre ugranának újat készíteni. Ez a momentum elvekről szól, a fensőbbség kinyilatkoztatásáról, egy amerikai palacsintaszelet birtokba vételéről. Elköteleződésről a kajáért vívott harc szent elve mellett!
- Veszed le róla a koszos mancsod. Meg a juharszirupról. Na... gyerünk! - Szúrós szemekkel mered az elsős háztársára, szinte morog-vicsorog rá, hogy hagyja békén azt a palacsintát, vagy bajok lesznek. Sokat elárul Mihaelről, hogy képes fennakadni olyan apróságokon, mint a "mennyi kaja kerül a gyomromba?" .
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Havasi Bence Milán
INAKTÍV


#padlófűtés | ELMEszökevény
offline
RPG hsz: 137
Összes hsz: 2827
Írta: 2015. december 16. 11:17 | Link

Mihael SV - még mindig nem a bálon


Reggel. A nap legnehezebb időszaka, legalább is számára. Mint általában, most is keservesen, nagyrészt álmatlanul töltötte az éjszakát. A sötétben próbálta kivenni a plafon és a falak körvonalait, de most is rá kellett jönnie, hogy nem lett macskaszemmel megáldva. Gondolatai szakadatlanul ostromolták, ha a teste nem is, az agya nagyon is jól bírja a maratonfutást. Csillapítani sem tudta a káoszt, akaratlanul is rákoncentrált minden apró kis fonáldarabkára, s csak azután engedte tovább, hogy kielemezte.
Mindezek hatásait nyögi reggelente. Karikás szemeiről csupán bozontos hajzata vonja el a figyelmet. Úgy közlekedik, mintha az egyik itt kóborló szellem szállta volna meg. S, hogy ebből az állapotból mi képes kirángatni?
A reggeli. Édes, hizlaló, boldogsághormonokban dúskáló reggeli. Szaglása, mint a kutyáké, szeme, mint a sasnak, ha kajáról van szó. Hamar felfedezte a palacsintás tálat, amin persze már csak egy darab árválkodott.
Rá várt. Látóköre leszűkült, úgy cserkészte be az édességet, mint az űzött vadat. Aztán ahogy ujjai birtokba akarták venni a tányért, még egy kéz termett rajta, ami más emberhez tartozott. Lassan emelte fel a fejét, tekintetét a háztársára szegezve, szavai visszhangoztak a fejében. Épp egy pillanatba telt felmérnie a helyzetet; kisebb is, gyengébb is, fiatalabb is, mint a vele szemközt álló. Na meg a híre megelőzi a delikvenst, így fel is ismeri a francia nép egyik tagját. Mostanában túl gyakran fut össze furcsa helyzetekben a leszármazottakkal...
Ez. Az. Enyém. - Higgadtan, magabiztosan ejti ki a szavakat, mindazok ellenére, amiket az imént konklúzióként levont. Most ő lesz a hős, aki elnyeri a jutalmat.
Utoljára módosította:Havasi Bence Milán, 2015. december 16. 12:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rebecca Davison-Keis
INAKTÍV


Gyakorló anyuka
offline
RPG hsz: 54
Összes hsz: 709
Írta: 2015. december 16. 12:36 | Link

Ian
Csi-ni-ben

Jót mosolyogtam Ian elhívásán pár nappal ez előtt. Ma pedig csinibe vágva magam sétáltam ki vele a Rellonból.
Jó húzás volt tőle, hogy a bálozás előtt elmentünk a konyhába habzsi dőzsizni. Mint valami elcseszett romantikus filmben, elegáns öltözetben mind a ketten egy egy hamburgert ettünk. Ha kívülről láttam volna magunkat biztosan nevettem volna a jeleneten, de ez most egy életmentő expedíció volt. Már nagyon éhes voltam és az energiám is kezdett alábbhagyni.
A nagyterem díszítésétől komolyan mondom leesett az állam és csillogó szemekkel néztem végig a termen. Ahogy Ian is mondta hangulatos az egész. A zene a fények a díszek minden tetszett, úgy ahogy volt. Filmekben számomra teljesen máshogy hat az ilyen, olyan sablonosak, átlagosat itt élőben viszont teljesen máshogy hat. Tényleg varázslatos volt.
- Tényleg az. –mosolygok vissza rá miközben arrébb araszoltunk. A szállingózó diákokat látva nem fogott el semmi új, talán egy kicsi lámpaláz a fellépéssel kapcsolatban. Ahogy egyre többen lettünk én úgy lettem egyre izgatottabb. Igaz, hogy hozzá vagyok szokva, hogy néznek az emberek, de az meccs ez meg egy előadás lesz, ami apf szerintem teljesen más. Mindenesetre éppen szólni akartam Ian-nek, hogy foglaljunk el egy asztalt szépen csendben, amikor felcsendül a következő zene és ő nevetésben tör ki. Kuncogtam rajta egyet, hiszen mulatságos volt, hogy így felcsigázta egy muzsika, amit már vagy ezer éve nem is hallottam. Kíváncsi lettem mi játszódott le éppen a fejében, de nem hagyott időt, hogy rákérdezzek. Éppen csak akkor eszméltem fel, amikor jól megpörgetett én meg addig úgy kapaszkodtam, mint egy kis majom. – Jesszus. –motyogom kuncogva miközben meglepett, lefagyott képpel mozogtam arra, amerre éppen vezetett. Vicces látvány lehettem, főleg, amilyen fejet vágtam mellé. De Ian se volt jobb, a vigyor a képén és a tánc a nosztalgikus zenére, még jobban felpezsdíthetjük azok estélyét, akik éppen ránk pillantanak.
- Mondd, csak van, amihez nem értesz? –ezer wattos mosollyal az arcomon néztem Ian-re. Igaz eddig csak játszani láttam és most táncolni is, de bakker van, amihez ez a srác nem ért? De most komolyan.

Utoljára módosította:Rebecca Davison-Keis, 2015. december 25. 03:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 19:43 | Link

Drága  Love



Hát csak az jár a fejemben, hogy remélem, ez a bál jobban fog elsülni, mint a Halloweeni. Nem mintha azzal komolyabb gondok lettek volna, épp csak ma tényleg jól akarom érezni magam. Vele.
Bár egyikünk se végzős, mégis kivesszük a részünk ebből az egészből, és én meg tök örülök neki, hogy vele még ilyen helyekre is el lehet menni, noha már-már hallom, ahogy morgolódik az öltöny miatt.
Ennek ellenére, vigyorogva nyitom ki szobájának - nem, kopogni még most se fogok - ajtaját, csak hogy megbizonyosodjak róla, biztos elkészült már.
- Hmmmm... többször kéne ilyet hordanod - nézek végig rajta, aztán beharapom az ajkam, mert hogy Ward öltönyben eszméletlen jól néz ki, és még meg is borotválkozott, ami meg csak dob ezen az egészen. A nyakkendőjénél megakad a tekintetem, így kuncogva sétálok oda hozzá, aztán nemes egyszerűséggel újra kötöm neki. Az ember lánya megtanul dolgokat annyi pasi mellett, szóval cseppet sem okoz nekem ez gondot.
- Na, tökéletes... mehetünk? - pislogok fel rá, majd ha biccent, megfogva a kezét megyünk a nagyterembe, ahol a dekoráció megint fergetegesre sikeredett.
Meglátva Iant, mosolyogva intek neki, meg a lánynak is, akit szintén láttam már, csak lövésem sincs, kicsoda ő.
- Nézd már mennyi rellonos - nevetek fel, miután levonom magamban a következtetést, jelenleg mi vagyunk többen, aztán odavezetem magunkat az asztalunkhoz, csak, hogy beszerezzek innit is.
- Olyan állati jól nézel ki, hogy nem bírok betelni a látvánnyal - nevetve pislogok fel Wardra, aztán kicsit azért a fellépőkön is járatom a tekintetem, de nem mondhatni, hogy annyira lekötnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. december 17. 20:02 | Link

Tobias
megjelenés


Úgy volt vele, hogy ez a bál nem is igazán nekik, hanem inkább a végzősöknek van. És ez rendjén is van így, de ennek fényében ő sem vette most olyan komolyan a tradicionális báli megjelenés formáit - példának okáért nem a barátnőjével, Eszterrel jött, hanem Tobiasszal. Ugyanezen az elven akár Iannal is betoppanhatott volna, de hallotta a csodásan kivitelezett báli meghívásról. Meg is csóválta a fejét rajta, egy nem is oly titkolt kis része viszont büszke volt Ian magától értetődő gyakorlatiasságára.
A másik rellonost még a bejárati csarnoknál szedte fel, hogy azért mégse itt a kapunál fussanak össze, addig is maradt idő egy rövid beszélgetésre, amíg felértek ide. Most egyik kezét lezserül a zsebébe csúsztatva nyit ajtót Tobias előtt mosolyogva, miközben szétnéz a teremben.
- Látszik, hogy itt is értenek hozzá, hogyan kell minden alkalomra teljesen másként berendezni a termet. Lassan már nem is emlékszem, hogyan néz ki az eredeti.
Nem csoda, elég ritkán jár ide étkezni, általában a gyakorlati helyén, a minisztérium földszintjén elhelyezett kantinban eszik, vagy a faluban - illetve elég gyakran látogatnak ki a fővárosba Iannel kipróbálni a magyar éttermek valamelyikét. Sajátos kis hobbija ez kettejüknek, kipróbálni helyi különlegességeket vagy épp azt, a kedvenc ételeiket itt hogyan készítik el.
Ha a látvány nem lenne elég, végre eljut a zene milyensége is a tudatáig, ami kiszélesíti a mosolyát.
- Oh god, hát ez nosztalgikus.
Nincs az az isten, hogy táncoljon erre, de szórakoztatónak találja a soundtrack választást.
- Leülünk? - Ideje helyet keresni valahol, mert időközben Britney elhallgat, és átadja a helyét az iskola színjátszóköröseinek, azokat a produkciókat pedig igazán kár lenne végigácsorogni. Kérdőn pillant oldalra, aztán végig az asztalsorokon, van-e valahol még szabad szék számukra. Amíg az első énekes előadás lemegy, addig csak találnak maguknak valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2015. december 17. 20:10 | Link

#bál #legjobb partner #bögre kakaó #sarokban állás
Csatlakozni ér


Ez az első bálom. Nem mondhatom, hogy egész életem során, mert voltam már bálon, csak semmi nem maradt meg abból. Kellemetlen, de nem tudom hogyan kell viselkedni egy ilyen eseményen, a ruhát is bagolypostán kaptam, mert anyu előbb gondolkodott.
Most pedig úton vagyok a nagyterembe, hogy kínosan, de egyedül sétáljak be kezemben egy nyakkendős, festett öltönyös bögrével. Ő a partnerem, benne a finom kakaóval, amit még indulás előtt a konyhában töltettem bele. Szorongatom két kézzel és a nyakamat kissé behúzva lépek el az útból. Onnan nézek körbe. A díszlet csodálatos, és ebben a félhomályban legalább nem leszek feltűnő, hogy magamban ácsorgok.
Jó ideje szótlanul állok a fal mellett, javarészt azért jöttem, hogy megnézzem Bence fellépését. Szusszanok a színjátszókör vezetőjének felszólalására, egyik lábamról a másikra helyezve a súlyom kukucskálok a színpad felé.
Második ő, második ő. Nem tudnám megmondani a lány nevét akivel felsétál a színpadra, de lelkesen tapsolok és vigyorgok, mert jó érzés látni. Jól áll neki a kiöltözés. Ennyit állapítok meg amíg el nem kezdi a dalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 17. 20:52 | Link

Asszony  Rolleyes

A rémületesen romantikus meghívásom ellenére is igent mondott a csaj, pedig... igazából nem is meghívtam, csak közöltem vele, hogy eljön velem majd a bálra. Tartoztam neki ennyivel kárpótlásképpen, mivel a Halloween bálját elég rendesen elszúrtam. Pedig igencsak jól néztünk ki akkor.
Ő még nem volt végzős, én meg már nem lehettem az, szóval egyszerűen csak a karácsony része miatt érdekelt az egész, ha már ez a rémes perszóna azt akarja, hogy megünnepeljem. Az egyetlen dolog, ami nem annyira imponált nekem, hogy öltönyt kellett vennem. Szerettem amúgy ezt a viseletet, de hogy a suliba is ezt kelljen hordani, az nem annyira... Végül csak megembereltem magam, olyannyira, hogy még meg is borotválkoztam, ami már szintén nem volt egy napi rutin a részemről, pláne mióta kiderült, hogy Hellt nem zavarja a dolog.
Aztán egyszer csak berobbant valaki az ajtómon, aki egyértelműen a barátnőm volt, ez nem is volt kérdés.
- Komolyan tartani fogok neked egy tanfolyamot, ahol megmutatom a kopogás különleges művészetét. - horkantam fel felé fordulva és összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. - Nem hiszem, hogy fogok, mert többször fogod harapdálni az ajkadat, én meg végelgyengülök.
Egy lemondó sóhajt engedtem meg magamnak, mikor kibontotta a nyakkendőmet és csúnyán néztem rá, persze nem az a nagyoncsúnya nézés volt, csak az a "muszáj ezt, asszony?" fajta.
- Igen anyu, mehetünk - forgattam a szememet, majd  a kezét fogva sétáltam le vele a nagyterembe. A dekoráció jól nézett ki, egészen tetszetős volt. Szórakozottan mosolyogva néztem a fellépőket, aztán utána a barátnőmet mértem végig alaposabban, amit ma még nem tettem meg. Persze kicsit felszaladt a szemöldököm, aztán nevetve ittam az italomba.
- Hol a szoknyád többi része, Hamupipőke? - érdeklődtem komoly arcot vágva, de azért egy félmosoly csak kiült az arcomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 21:17 | Link

Drága  Love


Nem akadtam fent azon, hogy csak úgy kijelentette, megyünk. Örültem annak, hogy velem akar, elvégre egyszer már megbántottak egy bál előtt, szóval igen, ilyen apróságokkal is örömöt lehet nekem szerezni.
Azzal meg végképp, hogy nem csak mondta, hanem ténylegesen készülődött is, én meg majdnem dobok egy hátast, mikor meglátom. Ja, ilyen mindig előfordul velem, de most... most különösen.
- Nocsak, Mr. Weaver rejtegetni valója van? - vágom csípőre a kezem, csak hogy húzzam az agyát. Mert igazából nekem semmi bajom azzal, hogy nem egy nyitott könyv, hisz én se vagyok az, az meg csak úgy lenne fair, ha mindketten tökéletesen ismernénk egymást. Azért annyira rég nem vagyunk együtt, hogy megengedjem magamnak azt a luxust, hogy ilyesmin ténylegesen kiakadjak.
- Igazad van, az az öltöny teljesen felesleges, meg az ing is, de most azért legyen rajtad, nők is lesznek ott - forgatom a szemem vigyorogva, utalva arra, én már láttam máshogy is, és akkor is legalább ennyire jól nézett ki, de... de úgy azért ne lássa már mindenki, még a végén kezdhetek féltékenykedik, pedig az nekem cseppet sem áll jól, és nem is megy túlzottan, könnyen átesek a ló túlsó oldalára.
-  De nézd, így sokkal jobb - nevetek, és megmutatom neki, hogy így már jól áll rajta az a nyakkendő is. Persze ez a fej ismerős, apa meg a tesóik is mindig így néztek rám ilyenkor.
- Héj, azért kicsit abszurd lenne, ha az anyád lennék - rázom meg a fejem, mert még a gondolata is durva, nem is akarok ezen tovább kattogni. A mi helyzetünk így is elég rendhagyó, de... talán már megszokták. Mindenesetre, még most sem áll szándékomban sem bújkálni, sem semmi mást, mert nekem így jó.
Kicsit zavarba jövök, mikor végigmér, még a fejem is lehajtom, mindig fura érzés, mikor így néz rám, de igyekszem túllépni ezen, és hát... jelentősen megkönnyíti a dolgom.
- Elhagytam - pislogok rá ártatlanul, mint aki tényleg nem tehet arról, hogy ez a ruha van rajta, holott, pont ezért vettem meg, na meg mert tetszett is... nagyon, és még így se mutat sokat, azért arra figyeltem.
- Nem tetszik? - kérdem halkan, még a szám is elhúzom, hisz mi másra gondolhatnék, a pasik csak akkor tesznek ilyen megjegyzéseket, mikor nincs ínyükre az, amit látnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2015. december 17. 22:06 | Link


Asszony  Pirul


Elég nehezen vettem rá magam, hogy nekiálljak készülődni, de mikor nekiálltam, akkor tényleg kitettem magamért. Legalábbis a drága barátnőm arckifejezése erről árulkodott, mikor belépett a szobába. Mire jobban megnéztem volna magamnak, addigra meg már belemászott a személyes terembe és a nyakkendőmmel bíbelődött, szóval egyelőre nem volt meg hozzá a szerencsém. A kopogást meg egy az egyben kihagyta, szóval közöltem vele, hogy ha kell, megtanítom rá.
- Rejtegetnivalóm? Nincs. De ha lenne? Vagy mondjuk épp nem lennék felöltözve? Gondolj csak bele! - vágtam olyan "gondolkozz asszony" fejet, már ha létezik ilyesmi egyáltalán. Ha nem létezett eddig, hát akkor én ma feltaláltam. Egészen pofás kis beszólást kaptam tőle, mire elkaptam az állát és kihívó vigyorral néztem pár pillanatig a szemébe, de aztán csak a levegőben dobtam neki egy puszit és elengedtem.
- Majd igyekszem odafigyelni rá, hogy ha nők közé megyek, legalább ing legyen rajtam - igazítottam meg a zakómat sunyi vigyorral, de aztán a szemem forgatva hagytam neki, hogy a szerinte rémesen kinéző nyakkendőmet megigazgassa, legalább egy kicsit, annyira, hogy ne kapjon tőle sikítófrászt. Mit kell ezen ennyit majrézni? Ez is csak egy hurok a nyakam körül, az meg nem mindegy, hogy hogy van megkötve?
- A mi helyzetünk így is elég abszurd, szerintem ne tetézzük a dolgokat. - nyomtam egy puszit a hajába, majd halványan elmosolyodtam. Nem is kívántam soká húzni az időt a szobámban, gondoltam, majd ha arról van szó, arra úgyis lesz még lehetőségünk. Szóval csak odaértünk a bálra, ahol végre jobban megnéztem magamnak a kisasszonyt.
- Nem lehetett valami tartós anyagból, ha ilyen hamar elhagyta, kicsi szívem... legközelebb kérj rá garanciát - sóhajtottam a fejemet rázva, de persze még egy kicsit sem zavart a dolog, elvégre jól nézett ki. Az már az én bajom, hogy Overprotective vagyok. Megkérdezte, hogy most akkor nekem nem tetszik, vagy mi van, mire halkan felnevetve sunytam le a fejemet és megráztam azt kicsit.
- Sokkal jobban tetszik, mint azt szívem szerint megengedném magamnak alap esetben. Lehet, hogy azt a nálam alvást át kéne tenni másik időpontra - kuncogtam majd az italomba ittam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. december 17. 22:27 | Link

Drága  Love


Nem mondhatni, hogy én túlzásba vittem volna a készülődést. Elvégre nincs rajtam vakolatnyi smink, nem vagyok teli aggatva mindenféle giccsel, még a hajam sem valami szobrászati költemény, egyszerűen hullámosan omlik a vállamra, szóval ja, ha azt vesszük, tök természetesen nézek ki, leszámítva persze a ruhát, amibe első látásra beleszerettem.
- Hát... őszintén, semmi szörnyűt nem látok benne, de jó... legközelebb majd megpróbálok - vonok vállat, de meg is nyugszom, hogy ennyivel le is tudja a dolgot, nem akad ki teljesen. Én meg tényleg megpróbálok majd kopogni, egyébként megy is, csak... csak ide mindig sietek, és sokkal egyszerűbb, mint az ajtó előtt toporogva, azon gondolkodni, vajon beenged-e.
Nem elégedek a levegőbe dobott puszival, én igenis odahajolok, hogy megcsókoljam, mert ma ez még kimaradt, és már egész jól belejöttem, Warddal meg még szeretek is, noha alapjáraton a hideg ráz ki ettől. Nem, valahogy belegondolva még most sem tudok teljesen megbarátkozni vele, de csinálni persze más.
- Megköszönném - biccentek nevetve, elvégre tényleg nem akarok féltékenykedni, és azért némi birtoklási mánia is kiütközött rajtam, ami azt hiszem, alapjáraton még jó dolog is, feltéve, ha az ember lánya nem viszi azt túlzásba, én meg az ilyenekkel hajlamos vagyok túlzásokba esni.
Látom rajta, hogy nem tetszik neki, mégis megigazítom a nyakkendőt, csak hogy teljesen tökéletes legyen az összhatás.
- Szerintem se. De látod? Minden csoda három napig tart, szerintem már a többiek is megszokták. Sőt egyik órán még meg is jegyezték nekem, fura engem nélküled látni - mosolygok lágyan, hisz akkor rendesen hízott a májam, meg hát... tényleg jól esett, hogy már vannak olyanok, akik szintén természetesnek veszik, hogy együtt vagyunk, és nem kezdenek el lovagolni holmi számokon, hisz mi vagyunk rá az élő példa, hogy a legkevésbé se számítanak.
- És mi van, ha én gondoskodtam róla? .... Direkt - hajolok a füléhez, hogy belesúgjam a szót, majd játékos vigyorral az arcomon, iszom ki a poharam tartalmát. Arcom persze elkomorul, mikor felhozza, nem ma kéne nála aludnom.
- De én szeretnék - pislogok fel rá, és tényleg halál komolyan gondolom, persze még ki is húzom magam, mikor közli velem, tetszik neki.
- Táncoljunk - teszem le az üres poharat, aztán megvárom, hogy Ward is így tegyen, ha akar, majd a kezét fogva, táncparkett felé veszem az irányt.
- Még úgyis lógsz egyel. Látod? Nem felejtek - vigyorgok rá, mert hogy az ígért tánc a poklos bulin elmaradt, ideje hát bepótolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. december 18. 11:23 | Link

A színjátszósok elöadása


Szerintem mindenki számára egyértelmű volt, hogy nem gondoltam végig, mit is fogok mondani. De mindegy is. A háttérből figyelem az első előadást és lelkesen tapsolok, amikor Matt végez, majd az újabb fellépőket figyelem. Ők is nagyszerűen teljesítenek, s valahol büszke vagyok magunkra, pedig nekem igazán nem sok közöm van a produkciókhoz, hiszen mindegyik saját ötlet volt.
Aztán lemegy ez a műsor is, és rájövök, hogy vissza kell mennem a színpadra, hogy valamit meséljek, mert ezt ígértem és Aileen rettentően kíváncsinak is bizonyult a témát illetően. Pedig ő aztán biztos tudja, hogy förtelmes vicc mesélő vagyok.
Megvárom míg Sziráék lejönnek a színpadról. Bencének megrázom a kezét, mint egy gratuláció gyanánt, a lánynak meg egy puszit nyomok az arcára, és a fülébe súgom: "Kívánj sok szerencsét!" aztán felsietek a színpadra, s ismét elvégzem a korábbi bűbájt, hogy mindenki halhasson.
- Remélem tetszettek az eddig produkciók, tőlünk már csak egy van hátra... - kezdek bele ismét a meg nem tervezett szövegbe. - Mármint, azon kívül, hogy túl élitek a szörnyű vicceimet... Bár az igazság az, hogy nem tudok egyetlen viccet sem, így talán mégis megússzátok...
Próbálom menteni a menthetőt és magam mögé pislogok, hogy jelez-e már Leenke a sötétből, hogy elvégezték az utolsó simításokat, akkor abba is hagyhatnám a szövegelést, de nincs szerencsém.
- Oh! Mégis csak tudok egyet! - csapok a homlokomra, aztán megigazítom a csokornyakkendőmet, és megköszörülöm a torkom. Picit helyezkedem is a színpadon, mintha valami nagyon jó poénra készülnék. Még a jobb kezem mutatóujját is felmutatom, mint ha ez bizony egy Heuréka pillanat lenne. Abban bízom, ha más nem, ez kellően röhejes lesz. Veszek egy nagy levegőt, nem, nem azért mert ideges vagyok, bár lehetnék az is. De részemről ez csak körítés... Aztán kifújom, és megengedek magamnak egy zavart mosolyt. Most természetesen csak játszom. Nem tudok viccet, épp gondolkodom. Veszek egy újabb levegőt, és ezúttal már nem akadok meg.
- Mit kap a tolvaj gyerek karácsonyra? - kérdezem meg végül, mintha mi sem lenne természetesebb, és már előre vigyorgok a poén miatt. Amit amúgy még nem tudok, de van időm gondolkozni. A kellő hatásszünet, illetve az esetlegesen bekiabált válasz lehetőségek között, kutatom az arcokat a nézők között. Aztán a pillantásom egy csapat kviddicsesre esik, s a vigyorom még szélesebb lesz. Látványosan bólogatni kezdek. Igen-igen, én már tudom mi lesz a poén. S néhány másodperc után megadom a kegyelem döfést mindenkinek:
- A seprűdet! - várok picit, hogy mindenkinek leessen a poén, aztán ha túl vagyunk a fújjoláson, akkor megszólalok ismét.
- Én szóltam előre, hogy szörnyűek a vicceim... - megvonom a vállam - De... a jó hír, hogy a most következő előadás klasszisokkal jobb nálam.
Hátra pillantok ismét, s végre megkapom a jelet, amire vártam, így mosolyogva fordulok vissza a jelenlevők felé.
- Én további szép estét kívánok nektek, ti pedig fogadjátok szeretettel Aileen Aurora és Szentesi Alíz Zsófia előadását! - megtapsolom őket, már előre egy picit, aztán lesietek a színpadról. Elbújva a jótékony sötétségben, amíg a következő műsor elfeledteti mindenkivel a gagyi viccemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2015. december 18. 11:53 | Link

2015. Karácsonyi előadás
Alíz és Lin produkciója
A kis fenyőfa története


Amíg felkonferáltak minket, elbújtam hátul a díszlet mögött. Testre simuló fekete ruhám csuklyája alá tömködtem be szőke tincseimet, nehogy lebuktassanak. Bár Alízzal fel szerettünk volna lépni a karácsonyi bálon a többi színjátszóssal, látszani nem akartunk feltétlenül. Nem sok színészi tehetség szorult belém, ezért rávettem a lányt, hogy adjunk elő valamit megbűvölt díszletekkel. Szerencsére Alíz nem ellenkezett, én pedig tudtam, hogy kifejezetten ügyes a hátterek, díszletek és jelmezek kiötlésében és az ötletek megvalósításában, ezért egy pillanatig sem aggódtam amiatt, hogy úgy sikerül-e a kis műsorrészünk, ahogy terveztük.
Egy pillanatra még láttam megvillanni valahol velem szemben a vörös tincseket, aztán a teremre ereszkedő csend, és a teljes sötétség jelezte, hogy ideje elkezdenünk az előadást. Egy karácsonyi történetet választottunk, elvégre mégiscsak az illett a bálhoz és az időponthoz.
Nyeltem egy hatalmasat, aztán pálcámat felfelé irányítva, halkan suttogva fénygömböt bűvöltem a színpad fölé. A hűvös fény jelképezte tavaszi nap megvilágította a fenyőerdőt, amit néhány valódi és pár kellékfenyővel, valamint az aprólékosan megfestett mozgó háttérrel tettünk valóságosnak tűnővé. Pálcámmal irányítottam a fényt, miközben tudtam, hogy Alíz valahol tőlem nem messze a hangokat idézi elő. A fénygömb méretét, színét és helyzetét váltogatva el tudtuk játszani egy év eltelését. Amíg tavasz volt csiripelő madarak hangja szállt a teremben, amikor nyár lett nevető gyerekek és vízloccsanás zajai utaltak arra, hogy nem messze fiatalok fürödnek talán egy tóban vagy folyóban. Esténként tücsökciripelést sodort a szél még a nagyon hátul ülő emberekhez is. Ősszel színesebb lett minden, kivéve a fenyőket. Mozgó hátterünk változott, narancsos vörös dombok váltották fel a korábbi zöld fű színét. És alig néhány perc alatt el is érkezett a tél.
Hóesést bűvöltem a fák fölé, amelyből az első pár sorban is kaptak a nézők. Nem teljesen direkt, de, ha már így sikerült, nem tartottam feltétlenül hibának. Úgy gondoltam, így talán jobban be is vonódnak az előadásba.
Hamarosan vastag hótakaró fedte el színpadunk műfüvét. Amíg ez megtörtént, leóvakodtam az egyik oldalsó lépcsőn, felkaptam a kellő bábut, aztán Mobiliarbusszal beirányítottam a színpadra. A másik oldalon Alíz hasonlóan cselekedett, így aztán favágóink nagyjából egyszerre érkeztek meg a középen álló fenyőhöz. A mágikus gramofon lejátszotta a talpuk alatt recsegő hó hangját, aztán ahogy elkezdték kivágni a kis fenyőt, megszólalt a fejszék éles koppanása és mellé a recsegő fa hangja. Néhány megriasztott madár elrepült a festett háttéren, én pedig jobb kezemmel a megbűvölt színpad egyik kapcsolója felé nyúltam. Mivel először nem értem el, jobban nyújtózkodtam, ennek köszönhetően egy pillanatra nem figyeltem a favágómra, aki így lendületesen lefejelte a fát. Egy "Hoppá" suttogással megragadtam a kapcsolóként funkcionáló kart, de csak akkor húztam meg, amikor Alízzal rávettük fából készült bábjainkat, hogy az időközben kidőlt fát felemeljék.
A kapcsoló fordítani kezdte a színpadot, így az erdő lassan eltűnt szem elől, és feltűnt egy barátságos nappali képe. Bábuink végig egy helyben jártak, csak a díszlet fordult el alattuk. A kellékekkel felállíttattuk a fát, majd lesétáltattuk favágóinkat a színről.
Amíg mi felrohantunk a színpad felső, rejtett részébe egy hátsó lépcsőn, a diákok megtekinthették a kandallót a benne égő tűzzel, a felette lógó családi képet. A zöld kárpittal fedett kanapét, a vastag szőnyeget, és az ablakot, amin kitekintve hóesést észlelhettek. Mindezt nagyon sok időnkbe és energiánkba telt megépíteni és megfesteni, ezért nem is zavart, hogy egy kicsit tovább tartott feljutni a tervezettnél. Legalább jól megnézhettek mindent az állólámpától a díszpárnákig.
A kanapé mögé azonban nem láthattak be. Ott feküdt négy kis baba, vékony, majdnem láthatatlan zsinórjaik pedig akkor már a kezeinkben voltak. Egy hatalmas sóhajjal kiléptettem a bútor mögül saját kis bábjaimat, hogy Alízéival együtt körbeállhassák a fát. A gramofonból felhangzott egy karácsonyi dal gyermekek előadásában. Ezt valójában az előkészítőben vettük fel még korábban, ahol igazán készségesek voltak a tanárok és a kisdiákok is. A sok gyakorlásnak hála a nézők számára úgy tűnhetett, mintha a négy ünneplőbe öltöztetett gyermekbáb énekelné és táncolná körül a kis fenyőt.
És ekkor jött az igazi varázslat: kellékfenyőnkön egymás után jelentek meg a kis díszek, a gömbök, a fények, a cukrok és minden, ami egy fenyőt karácsonyfává tesz. Ezt mi ketten nem tudtuk volna megvalósítani - pláne úgy nem, hogy közben a bábokkal kellett foglalkoznunk -, de az időzítő bűbájjal felszerelt kellékfenyő, amit a színjátszó költségvetéséből szereztünk be, nem csak szép látványt nyújtott, de helyettünk is "dolgozott". Egyik kezembe vettem mindkét bábom zsinórjait, hogy a szabad ujjaimmal zsebemből előbányászva pálcámat a karácsonyfa és a tűz fényén kívül minden más fényforrást "kikapcsoljak".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2015. december 18. 12:46 | Link

Benedek
kinézet

Megnyugszik, hogy nem kell táncolniuk egyelőre, és hamarosan találnak is egy takaros kis asztalkát. Kicsit elkalandozik a figyelme a zene felé. Mosolyogva csóválja a fejét. Ő ilyet még csak nem is hallott korábban, de tulajdonképpen tetszik neki. Aztán persze Benedek hangja magához téríti.
- K...k...k...köszönöm, n...n...nem kérek s...semmmmmmit! - válaszolja a fejét rázva. Egyfelől, nem gondolja, hogy a másiknak ki kéne őt szolgálnia, másfelől tényleg nem szomjas. De ha majd kér valamit, akkor feláll és hoz, nincs olyan messze az italos pult.
Az újabb ajánlatra csak bizonytalanul bólint. Kellemetlen számára ez a helyzet. Sejti, hogy a másik csak udvarias próbál lenni, mégis kicsit úgy érzi, mintha őt képtelennek tartaná Benedek arra, hogy gondoskodjon saját magáról. Már pedig ez nem igaz. Őt egészen kicsi kora óta arra nevelte Apuka, hogy megálljon a saját lábán, s ha nem is ment mindig tökéletesen, nem szeretne másokra hagyatkozni most sem.
Ez a gondolat azonban hamar kimegy a fejéből, ahogy elhalkul a zene s a pódiumon megjelenik egy mestertanonc fiú. Látta már többször is, de eddig nem tudta a nevét. Most viszont bemutatkozik, és be is villan neki egy pár dolog! Ő bizony látta a fiú nevét a trófeateremben! Hát őt abszolút nem ilyennek képzelte, de most nagyon figyel, még rá is mutat, hátha Benedeknek nem tűnt még fel, hogy műsor van.
Aztán jönnek a fellépők, és a zene annyira nem köti le, de azért mozgatja a fejét balra jobbra a zene ritmusára. A táncos előadás már érdekesebb, figyel is jobban, hátha elcsíp néhány lépést, ami később hasznára válhat. Aztán lopva Benedekre pillant, vajon a fiú mit gondol a műsorról?
- Ügyesek - jegyzi meg halkan, közelebb hajolva a mellette ülőhöz, aztán ismét elhallgat, hogy meghallgassa a vicceket. Jól szórakozik rajta, és szent meggyőződése, hogy a színpadon a srác, előre begyakorolt minden egyes mozdulatot, de ennek ellenére is felnevet a viccen. Igaz nem túl hangosan, a kezét a szája elé is kapja, nehogy probléma legyen.
- Ez... ez... ez... haha... jó...jó...jó... p...pppp... ppofa! - Pillant ismét partnerére, aztán szépen lenyugszik és várja az újabb előadást.
Hamar ráismer a történetre, és el is komorodik. Mindig is szerette ezt a mesét, de a mosoly most nem helytálló, hiszen ez nem egy vidám történet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. december 18. 13:24 | Link

2015. Karácsonyi előadás
Alíz és Lin produkciója
A kis fenyőfa története


A fények kialszanak.
A gyerekek örömteli kacaja még mindig hallatszik,
ahogy a pár perces mozdulatlanságban várnak a lányok. Alíz Aileenre tekint, majd újra mozgatni kezdi bábjait. Hol az ő, hol a levitás helyettes gyerkőce lép a fához és szed le róla egy-egy cukrot, díszt, mézeskalácsot. A gyerekkacaj nem hal el, a fa pedig szépen lassan csupasszá válik. Alíz fent, ahol senki nem láthatja a zsinórpadlás szélének dől, és a bábokat viszonylag középre rendezve táncoltatni kezdi azokat. Kezükben jól láthatóak a pár perce még a fán ragyogó díszek, amelyek közül néhány -inkább a cukrok és mézeskalácsok- varázslatosan már el is tűnik a gyerekek bendőjében. Aileen mellette elvileg ugyanezt csinálja - ebben nem biztos, hisz csak a színpadot látja, a kicsiket és a fácskát. Amint a gyerekek körtánca véget ér, kivezeti bábjait a színpadról, amire teljes sötétség borul. Pár percig semmit sem látni és semmit sem hallani, ekkor pedig az eridonos pálcája segítségével félhomályba borítja a szobát. Olyan, mintha a kinti esti homály világítaná csak meg azt a picit teret, amelyet most látni lehet. Halványan, szürkének, de látni lehet. A fenyő nem marad sokáig egyedül, súlyos léptek zaja hallatszódik és egy ajtónyitáshoz hasonló nyikordulás, aztán Alíz már be is lebegteti saját felnőttjeit a színpadra, Aileen pedig a túloldalt is ezt teszi. A felnőttek megállnak a fa előtt, gondolkoznak egy kicsit, majd elfektetik és húzni kezdik maguk után. A háttér ekkor ismét változik, egy sötét és poros padlás képét vetíti a diákok elé. A bábok ide húzták fel a fát, amelyet most az egyik sarokba állítanak és vissza sem nézve rá elhagyják a szobát. Némi por száll fel, ahogy az ajtó becsukódik és meglendül a függöny - amely talán évek óta nem volt kimosva, így az első két-három sorban álló diákok kicsit közelebbről is megismerkedhetnek a műporral. Leen évszakgömbje újra előkerül, csak most nem az évszakok váltakoznak, hanem az éjszaka fordul át másnap reggelre.
A felnőttek visszatérnek kesztyűben, munkásruhában, jókedvűen megragadják a fát és lehúzzák a padlásról
. A fenyő sok tűlevelet hullajt útközben, míg ki nem érnek az udvarra, ahol az előző este látott gyerekek játszanak. Újra körbetáncolják a fekvő fenyőt, egy kicsi gyermek pedig a csúcsán lévő aranycsillaghoz szalad, s leszakítja róla. Aileen irányításával a gyerekek lejtenek még egy táncot, majd eltűnnek a színről, ezzel párhuzamosan Alíz középre irányítja a két favágót akik hangos fejszecsattanásokkal elkezdik felaprítani a fenyőt. A színpad fokozatosan sötétül el, ahogy a fából egyre kevesebb látszik.
Végül minden elsötétül,
a lányok pedig várnak egy picit. Leen elindítja a kart, a nappali képe látható ismét. A mágikus kandallóban vidám tűz ropog, a termet pedig rövidesen kellemes fenyőillat tölti be. A szoba közepén nem áll már ott a fa, a díszek eltűntek, ahogy a gyerekek és a felnőttek is. Senkit nem látni a szobában, csupán a kandalló pattog vígan és árasztja magából a fenyőfa illatot. Nem titok, hogy mi is ég ott.
Ahogy a színpad még egyszer utoljára elsötétül, látni lehet egy villanást az arany csúcsdísz képében - az aranycsillagot, amely azon a boldog estén a fenyőfa legszebb ékessége volt. De annak az estének vége; vége a fának is, vége a mesének is; vége, vége - minden mesének ez a vége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2015. december 18. 14:18 | Link


Ruhácska

Végzős keringő


Párja oldalán ment a bálba, persze korábban, mint ahogy a többiek előtt kinyitották volna a kaput. Teljes puccban volt, báli ruha, magassarkú, hozzá a loknikban hagyott, kissé hátracsatolt haja. A sminket szokás szerint nem vitte túlzásba, meg hát ideje sem volt rá Adrian mellett...
Még pár dolgot a helyére kellett rakni, majd elégedetten mosolyodott el mikor a világítást lecserélték a csillagokra. Ujjait összefűzte a fiúéval és kissé nekidőlt.
Pontban fél nyolckor kinyitották a nagyterem ajtaját, hogy az érkezők beáramolhassanak rajta. Egy jó fél órát szólt a zene halkan, akik akartak, táncolhattak, majd Bálint felkonferálta a színjátszósokat, akik külön erre az alkalomra készült előadásaikat mutatták be az összegyűlt közönségnek. Aztán az utolsó előadás után a zenekar még játszott egy-két dalt míg Annelie felsétált a pódiumra, hogy végre kezdetét vegye az igazi bál.
- Sziasztok! Annelie vagyok, a DÖK elnöke. Azért szakítom meg a szórakozásotokat, hogy elmondjak pár információt míg a végzőseink felkészülnek a keringőjükre - ezzel a bejárt irányába pillantott, ahol összenézett aktuális végzős-felelősével, aki bólintott, hogy kész vannak. - Mint minden évben, most is lesz bálkirály és bálkirálynő szavazás, voksaitokat a bejárat mellett elhelyezett asztalnál tehetitek le. Az idei év különleges. Gondolom észrevettétek már, hogy régi slágerek szólnak, kicsit a kilencvenes évekbe kalauzoltunk el benneteket. Ennek oka, hogy iskolánk immár a huszadék tanévet kezdte idén. Remélem jól fogjátok magatokat érezni és ugyanúgy fog tetszeni a következő néhány fellépés, mint ahogy a színjátszókörösök előadása. Érdemelnek is egy nagy tapsot az előadásokért - mosolyogva pillantott feléjük, majd megvárta, hogy elhaljon a taps. - Most pedig...érkeznek a végzőseink! Az Eridon házból Álmosvölgyi Asztrid Szira, Álmosvölgyi Kilián, Cindy Merryweather, Fülöp Félix, Gwen L. Blake, Köves S. Kerubina, Leavey Héloise Lindsey, Sarah L. Jackson, Schlett E. Lilla, Seth Gareth Selwyn, Szombat Anna és partnereik. A Levita házból Hollósi M. Karolina, Hűvösvölgyi Napsugár, Katniss Flechter, Lyra Aurora Black, Nemes L. Izabella, Rui Mendes Dias, Szentesy E. Izabella, Széthi Titanilla Flóra, Tolland Clotan és partnereik. A Navine házból Bentley L. Collins, Cornelia R. Knight, Fülöp Farkas, Lasch Ervin Balázs, Mary Glotter, Szakács Ágota-Beáta, Várkonyi Fruzsina Kiara és partnereik. Végül pedig a Rellon házból Eris L. Awer-Kowai, Farkas Zétény, Harold Love Blomqvist, Keith Young, Lévay Hanna, Maximilian Loveguard, Ombozi Noel, Péterfy Dorina, Samantha H. McSouthernwood, Zephyrine Sabra Iweala és partnereik!
Mikor mindenki a helyére állt, felcsendült a zene, vele együtt pedig a már jól betanult tánc elkezdődött.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2015. december 18. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. december 18. 19:29 | Link

Asszony
 - akkor sem leszek pingvin-

Hajnalban volt edzése, arra elment, akkor visszajött, kiette hűtőt, letusolt, és bedőlt aludni. Aztán valamikor a déli fél kettő tájékán kénytelen volt felkelni arra, hogy valaki jó idegesen csapkodja az ajtót, aztán meg, hogy valami nem puha landol pár centivel a feje mellett. Akkor vagy öt percig egymást hajigálták a cipőikkel, felnőtt, normális emberek módjára, aztán Adrika kicammogott a fürdőbe, megmosta a fogát, megcsinálta a haját - igen, a pasik még többet tökölnek a hajukkal mint a lányok.
Öltözéke egy fekete farmerből áll, abba tűrte bele a fehér inget, aminek feltűrte az ujját, fel a bakancsot, kabátot, kirabolni a konyhát, és le Anneliehez. Csak, hogy levihesse a fogkeféjét. Igen. Meg megnézhesse a ruháját.  Közben tök büszke volt magára, hogy nem hagyta, hogy az asszony magára kenje azokat a kenceficéket. Szóval lényeg ami lényeg, kettesben vonultak be még a bál előtt, az elnökasszony csinálta a dolgát, ő meg felakasztott két díszt, lenyúlt pár sütit, amúgy meg ült, meg ölelgette a barátnőjét, mint egy rossz szerelmes. Aztán szállingózni kezdtek az emberek, halkan ment a zene, ki evett, ki ivott, táncolt, járatta a száját, ő meg kereste a nép között az ismerős arcokat, és örült magának, amikor kiszúrt akár egyet is. Aztán megint el kellett szakadniuk egymástól, jött a nagy bejelentés a végzősökről, meg a szavazásról, meg mindenről ami ilyenkor szokott menni.
A színpad mellett áll, zsebre dugott kezekkel, aztán elmosolyodik, mikor Anne megindul lefelé.
- Remek. Mostantól az enyém vagy. - ellentmondást nem tűrő, mégsem épp kemény hangon közli a számára egyértelmű tényt, miközben kinyújtja jobbját a lány felé, hogy elhúzhassa valamerre.
- Nem tom hogy megy nálatok, de úgy érzem, most végignézzük a táncot, utána szabad a terep. Szóval. Mit szeretnél először csinálni? - lenéz rá miközben beszél, és valami fenti erő hatására indul meg az asztalok felé.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. december 18. 19:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.

Oldalak: « 1 2 ... 46 ... 54 55 [56] 57 58 ... 66 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet