Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536382#post536382][b]Ethan R. Saint-Venant - 2015.10.29. 01:31[/b][/url]

Máskor talán valamivel kínosabbnak találná azt a szinte már gyermeki lelkesedést, amivel megszorongatják egymást, de túlzottan régóta nem látta már barátját. Tartják a kapcsolatot egymással, hogyne, hála a mugli technológiának és a mágia találkozásának, elég gyorsan tudják elérni a másikat akár a világ másik feléről is. A legjobb pedig, hogy a varázstalanokkal ellentétben nem kell aggódni a percdíj miatt. De ez mégis csak más, mint személyesen leülni egy korsó vajsör mellett és elbeszélgetni az élet nagy dolgairól.
- Szívesen meglepődnék, és a viszontlátást felavatnám egy döbbent "micsoda?!" felkiáltással, de hogy őszinte legyek, annyira nem lep meg, hogy győztetek. Gratulálok.
A mosolya olyan széles és lelkes, hogy nehéz elképzelni, hogy nem fáradnak bele az arcizmai a gesztus fenntartásába. Valahogy mégis sikerül neki. Az ölelés végével aztán hanyag mozdulattal el-eligazítja a gallért és a ruha nemlétező ráncait. Inkább ösztönös, semmint átgondolt mozdulatsor.
- Eddig sem volt rossz kedvem, de most már végképp remekül.
Eztán fordítja csak vissza a figyelmét Eszterre, aki időközben utánuk ment, de tapintatosan nem szakította félbe azt a félig-eddig akaratlan üdvözlési rituálét, amit a két fiú megejt egymás között. Ez dicsérendő, ugyanakkor magához téríti legalább annyira Ethant, hogy az amúgy még pont illendőség határain belül mozgó figyelme Ian felé ne forduljon faragatlanságba Eszter irányába.
- Azt hiszem, régebben már találkoztatok egymással. A mostani bálon én vagyok Eszter kísérője.
Lenéz a vörös jelmezére, aztán át a lányéra, végül vissza Ianre. Igen, az öltözetük is sokatmondóan passzol. Egyébiránt a másik kettő közti kis oda-vissza üdvözlést nem szándékozik ezen a kezdeti felvezetésen túl megzavarni, ennek most itt a helye, aztán később úgy is túllendülhetnek ezeket a formalitásokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536386#post536386][b]Ruben Marceau - 2015.10.29. 01:58[/b][/url]

Végre felveheti azt az izét, amit abból a boltból szerzett. Még régebben történt, amikor már sokadjára vendégeskedett a magyar főváros varázslóknak kialakított negyedében, és hát ez is az egyik kalandjának az eredménye. Fogalma se volt arról, hogy mire lesz ez jó később. De most itt a remek alkalom!
Bulinak fogja fel az egészet. Egy hely, ahol talán nem is olyan feltűnő. Jól megvan a kastélyban, köszöni szépen a kérdést. A szobatársaival kompromisszumra jutott, már nem panaszkodnak rá túlságosan, de azért tesz róla, hogy ne merüljön feledésbe a neve. Nem nagyon érdekli őt, hogy így rohan az idő, de tény és való, hogy elérkezett a jelmezek időszaka, a démonok ideje, a töklé főszezonja. Először nem is érti, hogy miért olyan nagy szám ez. Aztán, ahogy a kavalkádra mered a tekintete, hamar kapcsol: Ez bizony tényleg oltári esemény! Kötelezően ott kell rajta lennie, ha jót akar magának.
Nem hagyhatja hát ki, hogy ne tolja el a képét. Még az sem zavarja, hogy egyedül érkezik. Tudja nagyon jól, hogy hamar kiszemel magának valakit a tömegből, legyen az ismerős vagy totál ismeretlen szerzet, de teremt maga mellé egy kis társaságot... A múltkor is milyen jól sikerült a játszótéri kiugrója. Kár, hogy utána tényleg megfázott, ráadásul olyannyira, hogy napokig lustálkodott az ágyában. Nem is sikerültek jól az első dolgozatok.
Odaslattyog a süteményekhez. Mindkét markával a tányérok felé nyúl, elhatározva magában, hogy az összes finomságot végigkóstolja. Erre van is némi esély, merthogy alig evett ma valamit, korgó gyomra édességért kiált. Azért elég rossz választás volt a csokoládésat tenni legalulra, ami meleg keze által olvadni kezd és nyomot is hagy a tenyerén. Ugyanúgy szerencsétlenül jön ki, hogy alig bírja lenyelni a szájüregében felgyülemlett ételmennyiséget. Az sem fest túl szépen, ahogy utána koszos kezével a poharakért nyúl, hogy a folyadékkal próbálja leöblíteni a kaját. A koktél után valóban könnyebbnek találja a nyelést, de még mindig nyammog valamin. Ragacsos kéz, maszatos száj és fogak. Mintha egy tipegő tévedt volna a Nagyterembe. Ezen a látványon már az sem segít, hogy félmeztelen a csóri, lábain patákkal, hátul lógó farokkal. Maga az ördög.
Feléled benne a vadászösztön. Felkapja a fejét, ahogy meglátja maga mellett elsuhanni a fiatal szépséget. Bújj, bújj, zöld ág... Zöld levelecske. Odalép elé, s kínosan közel hajolva hozzá kezdi el faggatni.
- Hát te meg mi a fene vagy? - kérdezi teli szájjal, s talán néhány morzsa ki is repül onnét, de így legalább az akcentusa nem annyira feltűnő -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536480#post536480][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 13:19[/b][/url]

Hát eljött ez is, halloween éjszakája, amikor végre kiszabadulhat ez a kis rosszaság pár óra erejéig a pokol mélyéről és szabadon garázdálkodhat az élők közt. Elsődleges célpontja egy mágustanoda volt, a Bagolykő. Elég lélekenergiát érzett onnét, hogy tudja, ő ma este jól fog szórakozni. Az emberek számára láthatatlan habtestével el is lebegett oda, úgy vonzotta őt az élők lelkeinek erőssége, mint egy mágnes a vasat.
Az épületben a nagyterem felé közeledett, kereste az első áldozatát, s hopp, már benn is volt a buli helyszínén. Hatalmas, megsárgult lapulevélre hasonlító farkincájával úgy kormányozta magát repülés közben, mintha egy csónak lett volna. Fentről nézve egy fekete cilinder ütötte meg a harmadik, középen elhelyezkedő szemecskéjét. Gondolkodott pár pillanatig, mire ördögien felcsillant mind a három látószerve. Ma este tényleg szórakozni fog, gondolta magában, ezért letelepedett a leány vállra, a farka pedig úgy hullámzott, mintha csak egy kígyó lett volna.
Innentől már könnyű dolga volt, a lány füléhez hajolt, és békésen búgni kezdte ördögi szavait, amik a rellonos hölgyet a belsőhangjára emlékeztette.
- Hűha, látod ezt? Hogy lehet valakinek ennyire rossz az ízlése? Nézz csak végig Ivyn, látod mennyire förtelmesen áll rajta ez a maskara? Szerintem te képes lennél javítani rajta. Ettől már csak jobb lehet, nem? – annyira természetesen sugallta az akaratát, hogy ezzel a pár mézes szóval Álliát könnyedén arra sarkallta, hogy az egyik koktéllal jól arcon öntse a boszorkány ruhába bújt Ivyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536482#post536482][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 13:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536505#post536505][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 14:41[/b][/url]

Volt már pár órája, hogy ez a kis rosszaság a teremben lebegett, áldozatai után kutatva. Úgy tűnhetett a többi démon számára, hogy keresett valakit, viszont ő csak ide-oda lebegett, várt a nagy fogásra.
Ám, a sok várakozásnak hála belépett a tökéletes áldozat, egy hosszú fekete hajú, vagy fekete parókás lány, akinek vérzett a szeme, szája. Testét pedig egy gyönyörű, hosszú kimonóba csomagolta. Ezt a keleti hatású öltözetet nehéz volt a füstölő szemeivel nem kiszúrni. Hamar oda is röppent a leányzóhoz, füstös farkát végig húzta az orra alatt, a lány pedig olyan illatot érzett, mintha egy mámorító tábortűz mellett állt volna és a frissen rakott tűz illatát szagolgatta volna. A démon érezte, hogy ez a szellemlány él-hal a tűzért. Kapott is az alkalmon. Ormányával félre söpörte a sötétparóka kusza műanyagszálait, hogy az eridonos lány füléhez férkőzhessen.
- Csak nem féltékeny, vagy amiért te nem játszhatsz úgy a tűzzel, mint ezek a tűztáncosok. Pedig szerintem benned hatalmas tehetség lappang, csak még nem engedted ki magadból. Gyerünk, állj be közéjük, mutasd meg, ki itt a főnök… - mézes szavai parancsként hatottak a lányra. A gonosz kis lényecske tovább generálta a füstös illatokat azért, hogy a lány még véletlenül se álljon meg gondolkodni, a parancsa miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536520#post536520][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 15:36[/b][/url]

Ő egy kicsit különbözött a többiektől, nem kereste az áldozatát, nem is nagyon akart megtámadni senkit sem. Inkább megpihent az italpulton lévő egyik koktélos pohár szélén. Aprócska, gömbölyded testéről belepottyant egy-két fekete lemezke, amik nyomban fel is oldódtak az édes löttyben.  Ez a csöppség már ott gubbasztott hosszúpercek óta, a diákság pedig folyamatosan cserélődött a pult körül, míg végül valaki megemelte azt a poharat, amin eddig ő csendesen pihent. Ijedtében belekapaszkodott a Mardekárt megformázó fiú köpenye ujjába, és azon kapaszkodva felkecmergett a vállához. Megharagudott, amiért megzavarta a nyugalmát, gondolta viszonozza ezt a kedvességet.
- Szia, Robi. Én vagyok a lelkiismereted. Nem érzed magadat kínosan? Hisz mindenki olyan jól szórakozik a partnerével, te pedig csak egyedül vagy. Sehol egy leányzó, aki egyedül téblábolna a környékeden.  – pihe-puha sárga mancsával simogatta a fiú arcát, arra sarkallta, hogy legyen félénkebb, illetve csendesebb. A kis gombóc, már épp be akarta fejezni, amíg ki nem szúrta Boglár Grétát és Kilt Zolit. – De szerintem fel is kérhetnéd a lányt táncolni, biztos nem bánná a párja, ha elviszed ezt a helyes tökleányzót egy körre! De csak óvatosan kérd fel, a lányok szeretik a félénk srácokat! –ezennel be is fejezte a sugallásait, és már csak várnia kellett Robi reakciójára illetve cselekvéseire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536525#post536525][b]Álmosvölgy legendája - 2015.10.29. 15:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536542#post536542][b]Benedict Ian Lloyd - 2015.10.29. 16:33[/b][/url]

- Elbűvölő. - Szól elismerően a finom kézcsók után felegyenesedve, mikor Ethan szavaira végignézi mindkettejük ruháját - természetesen bókját Eszternek szánja. Féloldalas kis mosolya árulkodik róla, hogy a tulajdonképpen legkevésbé se lepődött meg; régi barátként üdvözli Ethan páros-jelmezek (legyen ez akár két egyszerű öltöny) iránt tanúsított meglepő szeretetét. Áldás is lehet és átok is; Ian biztos benne, hogy a nő legalább nem szorult rá az ügyvéd úr folyamatos, anyamacskát idéző tisztogatására - nem úgy, mint ő, valahányszor "összeöltöztek". Mindezen épp elég ideje van nosztalgiázni, míg egy fiú magához vonja a szót és felhívja a figyelmüket a szavazóládákra - futólag Ian is elpillant feléjük, de a társasága most túlságosan lefoglalja ahhoz, hogy igazán foglalkozzon a hírrel.
- Éppen ma költöztem be a kastélyba! - Közli vidáman Eszter kérdésére és egy pillanatra vissza is tér féktelen jókedve - mindez azonban most kimerül abban, hogy az imént az asztalra rakott italához nyúl, újból kortyol egyet, majd Ethan-re vigyorog.
- Most már nem kell egy másik országba átszöknöm, ha látni akarom a barátomat...Így tényleg egyszerűbb lesz. Itt végzem a kviddics mestert, ellenben arról nem tudtam, hogy veled is összefuthatok itt. - Csupán annyit tud Eszterről, hogy a Beauxbatons-ben tanult, ott, ahol Ethan, a vérgazdag aranyvérű családja viszont innen származik. Természetesen előkelőbbnek hathat, ha valaki egy ilyen nagy múltú külföldi iskolába küldi a gyerekeit, nem beszélve arról, miféle ismeretségeket köthet az ilyen helyeken ember - itt van például Ethan és Eszter. Sok szempontból igazán tökéletesek egymásnak.
- Jó itt a környezet, kellemes? És a társaság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536543#post536543][b]Az (E)Ördögh felesége - 2015.10.29. 16:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536545#post536545][b]Návay L. Viktor - 2015.10.29. 16:38[/b][/url]

Álmosvölgy legendája
jelmez

Nem tűnik ismerősnek, bár egy szempár alapján ezt amúgy is elég nehéz megállapítani, főleg, hogy feltehetőleg ő is visel legalább egy kontaktlencsét, ha nem mindjárt kettőt. Ennek fényében nem is erőltetem a memóriámat fölöslegesen, inkább azt kérdezem meg, nincs-e kedve bejönni.
- Nagyszerű. Ez esetben hölgyeké az elsőbbség - nyitom ki az ajtót és előre engedve megvárom, amíg belép, majd én is követem. Lenyűgöző a díszlet, ehhez a megállapításhoz elég csak belépnem, és minél alaposabban körülnézek, annál inkább meggyőződöm róla, hogy valóban nagyon jól sikerült alkotás ez. Körbepillantok ismerős arcok után kutatva, aztán a társamra pillantok, akinek kilétét számomra még mindig homály fedi. Figyelem, ahogy kezét kíváncsian a lángok közé dugja, amikről feltételezhető, hogy nem ártalmasak, lévén ez egy iskolai rendezvény mégis, de azért úgy vélem ezek alapján, hogy merész teremtés lehet. Máris szimpatikus. Minden előzmény nélküli kérdése eme feltételezés birtokában nem is lep meg annyira, hogy esetleg szó nélkül maradva pislogjak rá vagy egyáltalán kínosnak érezzem.
- Nem is igazán kerestem. A páromat ennyi ember közé elráncigálni képtelenség lenne, és egy bál különben sem attól lesz jó, hogy van valaki, akinek egész este kapaszkodhat a kezébe az ember - válaszolom megvonva a vállam. Nem keserű tudomásulvétele ez a jelenlegi helyzetnek részemről, hanem komolyan is gondolom. Attól, hogy Matthew nem szereti a tömeget, én még szeretek emberek között lenni, és nem látok benne semmi kivetnivalót, hogy egyedül jelenjek meg valahol, csak mert kedvem van hozzá. A mai este mondjuk nem éppen a kedvről szól, hanem inkább azt remélem tőle, hogy helyreráz kicsit ilyen tekintetben, és úgy érzem, máris jó irányba alakul, minden, nem fog csalódást okozni, bármennyire is korai még erre előre inni.
- Egyébként abban reménykedtem, hogy hátha a hangod alapján majd rájövök, kihez is van szerencsém, de azt hiszem, nem ismerjük egymást még. Viktor vagyok - mutatkozom be. Nem kizárt, hogy esetleg tudja a nevem, nem lenne az első eset, főleg ha például levitás, de erre semmi garancia, így jónak látom elmondani.
- Na és te? Hogyhogy egyedül? Vagy netán egyetértünk a bálokat illetően? - kérdezem. - Ihatnánk valamit közben - javaslom is szinte azonnal és amennyiben benne van, elindulok a poharakkal tele asztalok egyikének irányába, közben pedig időnként felé pillantok, figyelek a szavaira.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536563#post536563][b]Jégkirálynő - 2015.10.29. 17:22[/b][/url]

Megnyugodott a szőkeség, ahogy rátaláltak egymásra. Ráadásul a sárga prefekta igencsak kicsípte magát, tényleg olyan volt, mint, aki halálra fagyott. Ezt meg is jegyezte, tetszett neki, ahogy így kiemelte a jég és fagy jellegzetességeit. Még fel is kacagott, ahogyan Aaron megdicsérte az önmaga által készített öltözéket, és bólogatott hozzá, adta a srác alá a lovat.  
- Te honnét gondol, hogy én nem tud jégkocka csinálni? –pimaszul kérdezett vissza a szőke, meg is rebegtette szem pilláit, mosolygott. Aztán pedig megakadtak a szemei a bájitalos pulton, rá kérdezett, hogy annak mi a szerepe volt ott.
- Valódi pokolra? –ismételte meg a fiú szavait, miután az, megitta az ott osztogatott löttyök egyikét. Bele is karolt a karjába, amit felajánlott neki az unikornis srác.
- Én nem fél pokoltól. Én képes lefagyasztani pokol! –kacagott fel, nem hitt abban, hogy bármi kellemetlen dolog érheti benn. Csak azért sem itta meg az italt, kíváncsi volt mindenre.
- Lehet, így sokkal könnyebben megértesz. –folytatta angolul, ami már sokkal, de érthetőbb volt, mint a tört magyarja. – Szóval, ja. Nem félek én az itteni dolgoktól, ha kell akár a poklot is lefagyasztom, mégis csak én vagyok a jégkirálynő, nem? – pimaszul rákacsintott a srácra miközben befelé sétáltak a terembe. Úgy tűnt neki, hogy Aaron nem tudta róla azt, hogy milyen képességgel is van megáldva Karyn. Gondolta, majd megmutatja neki, ha lesz rá alkalma.
- Hű, ez eszméletlen jól néz ki, mintha a földi pokolba sétálnánk be! – ámult-bámult a szösszenet és hirtelen nem tudta, hogy mit nézzen, minden nagyon tetszett neki. – A DÖK igazán kitett magáért! –elismerően bólogatott, összefont karokkal. –Remélem karácsonykor is lesz ilyen, mert az tuti, hogy az én bálom lesz! – vigyorodott el magabiztosan közben a tömeget mérte fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536564#post536564][b]Álmosvölgy legendája - 2015.10.29. 17:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536576#post536576][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 17:45[/b][/url]

Az ilyet jól meg kell ám leckéztetni... Mit, ha nem szégyent hoz a szellemek világára abban a hacukában, amiben elmerészelt jönni a mai estére! Az aprócska lény az egyik asztal alá bújva nézte, ahogy a rellonos fiú felbukkant a teremben. Szerencséjére pont eltakarta a lelógó terítő, az mögül kukucskált ki kíváncsian. Ártatlan tekintete senkit ne tévesszen meg, valójában igencsak makacs és önfejű lénnyel van dolgunk. Az a pokoli sejtése támadt, hogy a legújabb vendég rövidesen a süteményeket veszi célba. Gondoskodott hát arról, hogy még idejében a vállán teremjen. Ugyan nem volt túl könnyű felverekednie magát a jelmeztől, de egy egészen kényelmes helyet talált magának alatta.
- Mondd csak, szellemem, nincs meleged ebben a szerkóban? - dörmögte mély, füstös hangján, a hatás pedig nem maradt el. Tényleg egyre forróbbá kezdett válni a légkör, pedig a diákönkormányzat gondoskodott arról, hogy a nagytermi tüzek ne bocsássanak ki hőt. Akkor mégis mi lehet ez? Talán a sütemény lehetett, amit nemrég a szájába emelt, ugyanis ez a felmelegedés mintha belülről is emészteni kezdené. Vagy talán az ital a ludas? Valaki csúnyán megtréfálta szerencsétlent, s már csak önelégült kacaja hallatszott kísértetiesen. De ki lehetett az? Nem fontos, a lényeg, hogy ez az égés valahogy lecsillapodjon. Mások kezében bőven lapul még hűs nedű, de az asztalról is érdemes felkapkodni párat. Lehetőleg minél többet, amilyen gyorsan csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536588#post536588][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 18:16[/b][/url]

Társai után ő is megérkezett. Botjával hármat koppantott, mire a végén lévő bogyók émelyítően édes illatot kezdtek árasztani. Halkan felkuncogott, mikor meglátta a közelében álló, a szagtól elfintorodó diákokat. Körbenézve megérzett valami furcsát: hideget. Ez a pokolban ritkaságszámba megy. Vonzotta a Jégkirálynő magához, felszaladt hát a ruháján a füléig. Leülve a lány vállára beszélni kezdett hozzá:
- Ínycsiklandóan néznek ki azok a sütemények. A csoki édesen keserű illata... Mmm... Mennyei. Te nem így gondolod? Szerintem sovány vagy. Túl sovány. El kell ismerned, így maximum a táncoló csontvázaknak tetszhetnél. Egyél valamit! Rajta!

/A démontól úgy érzed, folyton éhes vagy. Minél többet eszel, annál többet kívánsz./

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536594#post536594][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 18:27[/b][/url]

Apró lábaival hiába sietett, a többiekhez képest eléggé lemaradt, de talán nem késett el végleg. Kinézte magának a legközelebb lévő lányt, akinek vérre hasonlító sminkje impozáns hatást tett rá. Nehézkesen jutott fel a vállára, de aztán ott végre kifújhatta magát. Hegyes kis szarvával megböködte a lány nyakát, aztán beszélni kezdett:
- Nézz körbe! Ezek itt mind lúzerek hozzád képest. Te vagy itt a legjobb, egy valóságos királynő. Meg sem érdemlik, hogy a közeledben legyenek. Vagy rád nézzenek. Teljesen méltatlanok arra, hogy ugyanazt a levegőt szívják, amit te is. Mutasd meg nekik, hol a helyük!

/A démontól úgy érzed, meg akarsz alázni valakit, de legalábbis úgy érzed, te vagy a világ közepe./

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536681#post536681][b]Antoinette Myra Blackburn - 2015.10.29. 19:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536701#post536701][b]Emma McNeilly - 2015.10.29. 19:27[/b][/url]

Ahogy a terembe lépett furcsa érzések kerítették hatalmába a ténytől, hogy eljött. Élvezte is a dolgot, az utóbbi időben mintha elkezdett volna élni, amihez ez is hozzátartozik. Mégsem érezte egészen helyesnek. Jöhetett volna másodmagával is, viszont nem akart senkit a saját elképzeléseivel terhelni, ugyanakkor azért csak szólhatott volna merre is tűnik el ma este. Valahogy nem tudta Kornélt elképzelni itt, így nem akarta volna  elrángatni, Zoét már nem látta sehol, ő biztosan itt van valakivel, de szinte biztos nem szúrja már ki, így inkább az ételes és italos rész felé megy, ahogy ingatja a fejét jobbra és balra. Elsőre sikerül megúsznia a szívrohamot, amikor szeme sarkából kiszúrja a lengén öltözött fiút, azonban mikor az a privát szférájába mászik, reflexszerűen kezd el hátrafelé dőlni, mintha ezzel megúszná. Majd lép is párat ellenkező irányba az új ismeretségtől. Eléggé meglepődött, sőt, kifejezetten a frászt hozták rá.
- Neked is szia. - Kezd bele bátortalanul, de a hozzáállásból ítélve a másiknak is ugyan annyi fogalma van róla kivel beszél, mint neki. - Méregcsók, ha mond valamit. És te...?
Grimaszolva végigpillant saját magán, aztán jobban megnézi új ismerősét. Határozottan úgy tudná jellemezni,  mint egy nagyra nőtt óvodást. ezen pedig miután megtalálta a másik tekintetét nevetnie kellett. Neki hamar egyértelművé vált a másik szerelése, de elhúzott szájjal fojtotta magába a kérdést: hol hagyta a ruháit a másik? Egyelőre nem nagyon tudja mivel áll szemben jobb óvatosnak lenni, nem?
- Nem fázol?
Persze, a pokolban kinek van hidege? Van ilyen szó? Mindegy, már van, a lényeg hogy végül nem maradt benne a kérdés, amit korábban magában boncolgatott, inkább egy közeli asztalról süteményt vett magához, még toporgott a fiú környékén. Az igazság az hogy látszott is rajta, hogy rettenetesen meg van illetődve még az előző akciótól. Zavarban volt, de a fényviszonyok meg a smink legalább az arcát leplezték. Lassan kezdett a sütemény pusztításába, miközben figyelte a többi már magát jól érző beszélgető vagy éppen táncoló személyt. Elvigyorodott, ahogy felfedezett egy-egy navinést. Örült nekik, nem is azért jött hogy ellenőrizze őket, így hamar be is fejezte a nem túl kedves bámulást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536776#post536776][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 20:19[/b][/url]

Antoinette Myra Blackburn
Démonod

Őrült sebességgel vágtat, megállni akarván még csúszik is kicsit ennek következtében, hogy végül a lány közelében sikerül végképp helyben maradni. Fölényesen néz körbe, megrázza gyér sörényét, és az előtte álló lányra téved a tekintete. Fejét oldalra döntve néz végig rajta, majd úgy dönt, tökéletes alany lesz egy kis szórakozásra. Nekiveselkedik, hogy feljusson a vállára. Nem egyszerű feladat, de ő nem adja fel, még ha néhányszor vissza is csúszik néhány centit út közben éppenséggel. Felérve orrával bökdösi meg a lány nyakát, éppen csak, hogy felhívja magára a figyelmet és már beszél is mély, rekedtes, egészen fülbemászó hangján.
- Ne hallgass rá, csak nevetségessé akar tenni. Azt akarja, hogy mindenki rajtad szórakozzon ebben a teremben, és még utána is. Biztos, hogy ezt akarod? Valami szép kis becenevet egy életre, amiről hamarabb felismernek majd, mint a saját nevedről? Egy emléket, aminek az említésére is mindenki nevetni kezd majd, te meg legszívesebben elsüllyednél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536804#post536804][b]Szervezői Mesélő - 2015.10.29. 20:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536808#post536808][b]Czettner R. Luca - 2015.10.29. 20:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536813#post536813][b]Ruben Marceau - 2015.10.29. 21:02[/b][/url]

- Nana, nem elszaladni olyan nagyon! - rikkant fel a meglepődöttségtől, amikor észreveszi a kisasszony hátrafelé történő settenkedését. Nem szökhet meg olyan könnyen, hiszen tilos kellemetlen helyzetbe hozni Ruben Marceau személyét, ha egyszer már elkezdett valamit a nagy nyilvánosság előtt.
Méregcsók... Elismételgeti magában a nevet. Miután ezt már egy jó párszor megteszi, végleg megállapítja, hogy nem, abszolút ismeretlen elnevezésről szól. Majdnem ki is szalad a száján, hogy mégis miféle hülyeség ez, de aztán elvonja figyelmét a leányzó kacarászása. Vajon min mulat ilyen jól? Újdonsült partnere előtt szobrozva végignéz magán, még mielőtt érdemben elpirulhatna. A háta mögé is bekukkant, de az ördögi farka is a helyén van. Megtapogatja szarvait, pedig azokkal sem történt semmi különös. Legalábbis innen úgy néz ki.
- Tüzes macsó vagyok - közli büszkén, és főleg azért olyan elégedett magával, mert használhatja ezt a csodálatos szót: Macsó. A legtöbb, gyengébbik nemhez tartozó ember szinte másodperceken belül elolvad, miután kijátszotta ezt a kártyát. Szeret meztelenkedni, hiszen számos tetoválás van a testén, és ezúttal is nagyban tojik az iskola és a vén tanárok megjegyzéseire. Ő egy fiatal, liberális, emberi jogaival tökéletesen tisztában lévő, valamint független egyén, akinek ahhoz van kedve, amihez csak akar! Senki nem kötelezheti arra, hogy megszabaduljon nagyszerű mesterműveitől. Gyűlöli, ha nem veszik észre eléggé, pedig nagyon úgy fest, hogy most is ez a helyzet. Nincs rajta felül semmi, hát dehogynem! Ezt majdhogynem az előtte kuncogónak is fejtegetni kezdi, de jobb ötlete támad. Hasonlóan nagy sikert szokott aratni a lányok körében, ha nemcsak szemükkel csodálhatják, hanem meg is érinthetik ezeket a varrásokat.
- Így legalább látszódnak a tetkócskák, gyere és nézd meg őket közelebbről! - nyúl ki Méregcsók kezeiért, hogy saját mellkasára helyezze azokat - Nagyon szívesen mesélek róluk, ha érdekel. Mindenhol vannak. Mindenhol... Magam se tudom, hogy mennyi, szóval igazán örülnék, ha akadna valaki, aki megszámolná nekem őket - veti bociszemeit az áldozatra - De mással is kárpótolhatsz ám!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536880#post536880][b]Rozsos Annamária - 2015.10.29. 22:50[/b][/url]

Csornay Kíra Lotti
jelmez

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536881#post536881][b]Emma McNeilly - 2015.10.29. 22:54[/b][/url]

Elszaladni? Ha tehetné inkább elszublimálna vagy elteleportálna, hirtelen és nyomtalanul. Teljes sokkba kerül lassan és hihetetlen módon kezdik kifejezetten zavarttá tenni. Tény, hagyta, hogy szóba elegyedjenek vele valamennyire. Bár már majdnem negatívba jött hozzá a fiú, szóval mit tehetett volna? Meg amúgy se barátságtalan, sosem tudna az lenni.
- Nem szaladok, ebben a cipőben biztos nem. - győzi meg magát is igazából, hogy ha akar, ha nem, maradni kell, de hát lehet csak ő reagálja túl, nem? Ritkán kerül ilyen helyzetbe idegenekkel, lehet ez tök normális - nem, nem az, de túl naiv lenne ezt beismerni - és bízik benne, hogy belejön. Bele kellene, mert furán festhet, ahogy zavartan csak kis lépésekkel, de menekül a "macsó" elől. Vigyorogva csóválja meg a fejét a jelmezismertetésen. Hát, az tuti, hogy nem semmi, ahogy itt előadja magár a srác. Egyébként ebből az aktivitásból nézhetné eridonosnak, de a pofátlanság még benne is elindítja a vészvillogót hogy rellonos diákkal lehet dolga. Nem akarta ő megsérteni, se semmit a kérdésével, de láthatóan furcsának sikeredett. Vélhetően teljesen más nézeteik vannak.
- Nagyon találó viselet.
Próbál valami pozitívat mondani, hiszen a másik láthatóan jól érzi magát még végez a süteményével. Ezután azonban pillanatok alatt válik Emma teljesen megsemmisülté. Hallgatja ahogy elkezdi mondani a tetkós dolgokat. Persze találkozott már a jelenséggel, Kornél esetében is, de a vele szemben álló elég extrém eset. Emmának meg esze ágában sincs közelebbről megismerni a műveket rajta. - Nagyon.... csinosak, de biztos akad erre valaki más. Mindenhol?
A kérdést kb. azzal a lendülettel bánja meg, ahogy hirtelen feltette, de a keze körül matatás az, ami végleg káoszt okoz nála. Szája résnyire tátva marad, szemei kikerekednek, ahogy mindez zajlik. Próbálna hátrálni, de szerencsétlenségére ott van a pult, sikeresen feldönt egy-két poharat, bár üresek, aztán kínosan érezve magát pillog a másikra még összeszedi a gondolatait. Elég hülyén festhet, ő maga a ténytől van így, hogy egy félmeztelen diákkal - nevezzük bárhogy mit tesz - beszélget. Kívülről nagyjából mint egy elveszett első bálozó kislány. Valahol lehet még mindig benne van ez.
- Kárpótolni?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536886#post536886][b]Czettner L. Zoé - 2015.10.29. 23:02[/b][/url]

Őszintén örültem, hogy végre belebotlottam Lucában, furcsa volt egyedül a tömegben. Vagyis, nem a tömeg volt furcsa, inkább a gondolatok amik magányomban körüllengtek. Pedig ha egy kicsivel tájékozottabb lettem volna, akkor biztos kiszúrom, hogy ez a Halloweeni buli egyik sajátossága, de annyira nem érdekeltek a részleteket, hogy ez a dolog elmaradt.
- Hát tudod, maradt még némi kézügyességem.
Kicsit oldalra billentem a fejemet, hagyom, hogy Luca megfogja a hajamat, ami nem paróka, hanem igenis a sajátom és sokat bíbelődtem vele, milyen sikerült ilyenre varázsolnom. Mert már tudtam hajat színezni, ilyen átmenetes valamit még soha nem csináltam. A sminkes bűncselekményt viszont a két kezem által követtem el, szóval arra tényleg nagyon büszke vagyok, úgyhogy ki is húztam kicsit magam, de próbáltam nem elájulni attól, hogy a húgom még mindig mennyire édes...és mennyire nem tud öltözni.
- Te meg ne mond ki a nevemet. Tudod, inkognitóban vagyok itt.
Gyorsan a szája elé nyomom az ujjamat, majd megragadom a kezét és behúzom a tömegen át a nagyterembe, mégsem álldogálhatunk végig az ajtóban, ahol folyton lökdösnek minket. Először az egyik féli üres asztalhoz húzom, csak egy párocska foglal egy széket, épp egymás szájában vannak elmerülve, úgyhogy nem hiszem, hogy zavarunk. Fintorogva figyelem őket egy pár másodpercig, aztán lenyomom Lucát a székre.
- Ülj le, hozok valami innivalót.
Elsietek a tömegen keresztül egy kis édességért, meg két pohár cukros löttyért, aztán visszasietek Lucához leülök a mellette lévő székre és odanyújtom neki az italt.
- Akkor sem tetszik ez a szoknya, nagyon rövid.
Fejezem be a megkezdett gondolatot, aztán koccintásra emelem a poharamat. A tervem az volt, hogy először beszélgetünk kicsit, aztán táncolunk, aztán eszünk és megint táncolunk. Tetszett, szinte felszabadított, hogy nem ismernek meg a smink mögött, így egy picit elengedhetem magamat és nem kell tanárként viselkednem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=536892#post536892][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.10.29. 23:43[/b][/url]

A lányra figyelek, tökéletesen ki tudom szűrni a hangját a zene és a ricsaj különösen ismeretlen egyvelegéből, de nem mindig nézek rá, mert amúgy sem látom. De mivel nem akarok faragatlannak tűnni, elválasztom a tekintetemet a bulizóktól és a szellem felé fordulok.
- Hmm.
Mutatóujjammal az orromat kezdem ütögetni, miközben gondolkodom. Ez annyira izgalmas! Olyan, mint egy feladvány, amit nekem kell megoldanom! Sajnos, nem hagy annyi időt, hogy kitaláljam kiről van szó, de mikor elárulja a nevét, megkönnyebbülten elmosolyodom és boldogan összecsapom a kezeimet. Tényleg! Hát ismerős! Sőt, még háztárs is! Látszik rajtam, mennyire örülök, hogy ehhez az asztalhoz kerültem, gyorsan közelebb is ülök hozzá, hogy jobban halljam, na meg, ha örülök, akkor nem tudok a fenekem maradni, így hiába foglalok helyet mellette, a kezem és a lábam továbbra is jár a zene ütemére. Egészen addig, amíg szóba nem hozza a jelmezemet. Végignézek magamon, kissé elszontyolodom, sírós fejet vágok, majd unottan égnek emelem a tekintetemet. Hát már a klubhelyiségben sem ismerték fel a jelmezemet. Volt aki marionettbábúnak nézett, volt aki horror barbienak akart beölötöztetni.
- Ő a Sally a Nightmare...tudod mit? Legyen ufó! Végül is, teljesen mindegy, mert senkit nem érdekel. De azt látom, hogy te egy szellem vagy.
Nem is tudom mit vártam! Nagyon gázra sikeredett a jelezem, így nem csoda, ha nem ismer fel. A tömeg felé fordítom a tekintetemet és pont elkapom a pillanatot amikor egy lány, aki talán túl magas sarkakon jár elesik, magával rántva két másik barátnőjét. Az asztalra csapva nevetek fel és mutogatok Annának, hogy nézze ő is az ingyen műsort.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537002#post537002][b]Mardekár Malazár - 2015.10.30. 12:28[/b][/url]

Luca - Gréta - Zoli

Nem sok embert  tudtam felismerni, rendesen elmaszkírozták magukat. Lucát viszont kiszúrtam, és még azt is jól halottam, hogy a szoknyájának hosszára megjegyzést tettek. Bizonyára az egyik nővére gondolta úgy, hogy feltétlenül közölnie kell ezt. A közelükbe keveredtem, de ügyelve arra, hogy ne legyen feltűnő, hogy készülök valamire.
- Reducio! - mormoltam el feltűnésmentesen a kisebbítő bűbájt, egyenesen Luca szoknyájára célozva. Ugyanis én úgy gondoltam, hogy rövidnek ugyan a rövid, de még mindig nem elég rövid az a bizonyos ruhadarab. Nem valószínű, hogy kiszúrtak a tömegben, ezért feltűnésmentesen odébbálltam.
Ekkor azonban meglepetés ért, egy kis démon szólított meg, mondván, hogy ő a lelkiismeretem. Mióta van nekem olyanom? Mindenesetre arra sarkalt, hogy kérjem fel táncolni Boglár Grétát. Persze, majd pont egy nyamvadt kis sárvérűvel fogok táncolni, még mit nem. Ráadásul közben félénknek és csendesnek kezdtem érezni magam. Az ellenállásra esélyem se volt, kiutat talán az jelenthetett, ha megpróbáltam ellentmondást felfedezni a démon utasításaiban. Ezt volt az utolsó tiszta gondolatom, egyelőre elvesztettem magam felett az irányítást, és Gréta előtt találtam magam.
- Szia.. szóval... hát... izé.. arra gondoltam, hogy táncolhatnánk. - nyökögtem ki félszegen, és közben a cipőm orrát bámultam. Hánynom kellett magamtól, de tehetetlen voltam. Ekkor azonban szembenéztem a levitás Kilt Zolival. Levitás.. volt egy tiszta pillanatom, no meg a démon is azt mondta, hogy a párja úgysem bánná, ha felkérem Grétát táncolni.
- Te meg kopj le! - szóltam, a mesterségesen keltett félénkségemnél e pillanatban erősebbnek bizonyult a levitások iránt érzett szeretetem. Gréta esetében a sárvérűségére kell koncentrálnom, és akkor talán sikerülhet legyőznöm a démont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537009#post537009][b]Czettner R. Luca - 2015.10.30. 13:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537030#post537030][b]Aaron E. Blake - 2015.10.30. 14:47[/b][/url]

- Oh, elnézést a modortalanságomért. Akkor bizonyára havazást is tudsz ide bűvölni - vigyorodik el provokatívan, mert azt gondolja, a lány is csupán az eszét játssza.
Közben szert tesz egy démonűző italra, de az némi gonosz örömmel tölti el, hogy a lány nem iszik vele. Így legalább közelről tapasztalhatja, mennyire sikerült jól megszervezni a bulit.
Karján a lánnyal elindul befelé a terembe. Kicsit összezsúfolódott a tömeg a bejáratnál, de átjutva a csoportosuláson máris marad helyük levegőt venni.
- Persze Úrnőm, te vagy - nevet fel a fiú, kicsit a fejét rázva. A lány önbizalma felveszi a versenyt az övével is. - De azért figyelj, nehogy a pokol erősebbnek bizonyuljon, és elnyeljen!
A dicséreteket úgy fogadja, mintha neki szólnának, pedig aztán az övé csupán a munka egy része volt, még csak nem is a legfontosabb teendőket bízták rá.
- Hát remélem, inkább a pokolhoz lesz közelebb, mint a negédes mennyországhoz. Előbbi sokkal közelebb áll hozzám - húzza el a száját a gondolatra, hogy majd manócskák meg angyalkák lepik el a környéket. Aztán megvonja a vállát, és vidámabban fordul a lány felé: - Menjünk, igyunk valamit! Legalább bűvölhetsz jégkockákat a poharamba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537076#post537076][b]Ruben Marceau - 2015.10.30. 16:24[/b][/url]

Méregcsók megijed. Úgy látszik nem szeret találkozni az ördöggel. Pedig előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie vele, ez nem úgy működik, hogy az ember fogja magát és lelép. Ruben Őt szemeli ki magának az estére, ami bizony áldozatokkal jár, főleg partnere részéről. Úgyhogy nincs kifogás. Nyugtatólag hat rá a tudat, hogy faképnél már nem hagyhatják, hiszen az imént közölte vele, hogy ebben a pántlikában nem indul a részéről menet semerre sem, amit tulajdonképpen úgy is értelmezhet, mintha azt mondta volna az előbb, hogy: Dehogyis, drágám, hát miért hagynálak el Téged? - Tehát bőven van oka örülnie, még ha az a kósza nevetés egy pillanatra árnyékot is vet az este remek hangulatára. Ez sem tart azonban sokáig, hamar megmagyarázza neki, hogy mit talált rajta oly furcsának. Csak sajnos ezzel emlékezteti őt arra, hogy neki egyébként tök érdekes, sőt kifejezetten egyedi felsőteste van. Ha beleegyezik a tanulmányozásba, akkor kivételesen elszaladhat, de csakis vele, és csakis a felfedezés élményeiért.
- Pokoli jól fogod érezni magad velem - győzködi továbbra is rendületlenül, kajánul vigyorgó fejével hajolva közelebb és közelebb. Csalfa lehet ez a smink, de hát remélhetőleg csakugyan szép arc lapul a jelmez és a kencefice mögött. Korban hozzá passzoló diákkal lehet dolga, erről nincs kétsége legalább.
- Hö! - lepődik meg a pohárborulós mutatványon. Asztaltáncot készülne járni? Szívesen segít lerántani a terítőt, ha arról van szó. Egy szavába kerül, és akár még a tűztáncost is felhívja magának, ha nem kajacsatát rendez. A pokolban amúgy is mindent szabad, nemde?
- Táncoljunk inkább? - simul hozzá, és mint ahogy egy általános iskolai keringőn szokás, felveteti magukkal az alapállást - Kapaszkodj, jó móka lesz ez! - perdül meg vele párszor. Ha akarja, ha nem, hát egyedül a gáncsolással szabadulhat ki ebből az ördögi körből, akkor meg biztosan nagyot esne valamelyikük. Nem nézi, hogy más táncikál-e körülöttük, s hogy ez mennyire feltűnő. Ő rég ropta már így. Mulatni jött. Valakinek lassan muszáj lesz Merlinhez fohászkodnia a berendezés épségben maradásáért...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=537093#post537093][b]Roxanne Megane Saint-Venant - 2015.10.30. 17:15[/b][/url]

Micsoda őrület. Hogy lehet ennyire kitolni a diákokkal, sőt, már inkább hallgatókkal, hogy együtt _kötelező elmenniük a halloweeni mizériára?!
Roxanne alig 3-4 napja tért vissza egy meg nem nevezett helyről, ahol az 1 hónapos küldetésén volt, erre tessék, máris mehet valami elmeháborodottak által kiötölt jelmezversenyre, ahol legfeljebb csak akkor tenné tiszteletét, ha haszna, előnye származna belőle. S ha ez nem lenne elég, akkor egy agyat lesokkoló ténnyel kellett szembenéznie a minap, aminek a gondolatát nem hogy elfogadni, de még feldolgozni se volt ideje vagy ereje. Férje már jó fél órája elhagyta a házat valami idétlen hacukában, a biztonság kedvéért pedig még jól össze is veszett vele a hiányos öltözete miatt. Az adott tanár, aki megtalálta még a vizsgák ideje alatt a két hetvenkedő hercegnőt, az előre megadott helyen ácsorgott és várta őket. A gráciáknak, akiknek a haláluk előtti legutolsó pillanatban is az lett volna a gondolatuk, miként tegyék el egymást láb alól, előre meg kellett határozniuk, milyen jelmezt öltenek magukra: és ezen öltözetben fogja őket egymáshoz bilincselni a divatbemutató idejére. Roxanne idegesen kopogtatta fekete karaktercipőjének sarkát a folyosón végighaladva, hogy minél nagyobb hangot adjon elégedettségének - és mire odaért a célhoz, addigra a másik delikvens és az oly' kedves tanár már ott vártak. Nem szólt egy árva szót sem, csak hagyta, hogy a náluk idősebb férfi összekulcsolja a kezeiket, majd rátegye a varázslatot. S ezen bűbájnak a lényege, hogy nem ereszthetik el egymást, míg a halloween véget nem ér - így kell kimenniük füstölni, mosdóba.. egyéb helyre úgy se vinnék el a másikat. A nagyeszű tanár úgy gondolta, hogy ez remek alkalom lesz barátságuk megszilárdítására - aha. Kissé eltévelyedett.
- Táncolunk? - szűrte ki fogai között, mvékonyra préselt szájával pedig mosolyt akart imitálni. A kérdés természetesen a hozzáláncolt hölgynek szólt, hisz aki rájuk tette ezt a felettébb élvezetes varázslatot, épp őket figyelte (elvégre mögöttük lépett be a nagyterembe). Roxy látta a férjét (igen, a félmeztelen Mihaelt, akiről először egy csiga jutott eszébe), Davidet (mint valami eszelős bérgyilkost), a volt párját (aki te jó ég, a Navine házvezetőjét próbálja)... Lassan igazi mosoly terült szét az arcán, tekintetét Rebeccára emelve. Ha már így kitolt velük a sors, hogy órákon át együtt kell lenniük, legalább használják ki. Rellonosok, nem?