31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 59 ... 88 89 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. szeptember 29. 18:59 | Link

Nyit/zár
Kerianyuuuuuu *-*  Love


Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára ennyire felspannolva. Egyenesen királynak érzem ezt a helyet, mióta világossá vált számomra, nem vagyok egyedül. Ez akkora megkönnyebbülésként hatott rám, hogy egyből teljesen más megvilágításban látom azóta is a helyet.
Plusz, hogy még keresztanyám is itt leledzik, és igen, a pörgésem oka is ez. Ma jött a bagoly anyuéktól - szegény, biztos valóságos kín neki, hogy se Facebook, se e-mail, de még skype és viber sincs -, hogy elméletileg az évnyitón még láthatom is.
Nem tudom, miért, de most még kicsivel több időt is szánok arra, hogy normális külsőt varázsoljak magamnak. Léna szép, és nem akarom, hogy szégyenkeznie kelljen miattam, elvégre mégis csak az egyik legdrágább rokonom, és nem.. nem csak azért, mert tök jó ajikat szoktam tőle kapni.
Ő tényleg az, aki, ha meglátogat - hozzáteszem, nem csak egy évben kétszer -, akkor tényleg kíváncsi is arra, mi van velem, aki teljes mértékben megérti, ha olykor már pattanásig feszülnek az idegeim a pasi többlet miatt, aki el szokott vinni vásárolni, mert anyu nem igazán ér rá. Igen, szeretem Lénát, és ilyesmit azért ritkán hallani tőlem.
Már a lépcsőn észreveszem, aztán rájövök, hogy nem is ő az, csak valaki, aki nagyon hasonlít rá, így néma hálát rebegek, hogy le sikerült küzdenem a kényszert, hogy visítva ugorjak a nyakába. Amúgy is, az nem nagy lányokhoz illő.
Még egyszer megigazítom a talárom, és belépve a terembe, némi keresés után, már célirányosan is haladok felé.
- Lénnnnnaaaaaaaaaaaaaaaa - na, ennyit arról, hogy nem ugrunk visítva keresztanyánk nyakába. Igazából nem hat meg, ki néz hülyének, vagy épp ki nem, ez nálam ilyen megszokott jelenség.
- Durva mi? A fene gondolta volna, hogy itt kötök ki... - lépek egyet hátrébb, miután kellően megszorongattam, mert úgy gondolom, levegőre azért neki is szüksége van.
- Szóval ezért nem hoztál soha magadhoz nyaralni - biccentek úgy, mint aki már mindent ért, pedig aztán talán egyszer, ha felhoztam, és akkor is megértettem, hogy nem lehet mindent... Most már legalább az okát is tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Első évnyitóm
Írta: 2015. szeptember 29. 21:32
| Link

a talár alatt

Eljött ez is. Az új életének kezdete. Hátralévő életének első napja, vagy mi. A régit már hónapokkal ezelőtt ott hagyta, de azóta csak a berendezkedés folyt az újrakezdéshez. Most mindezeknek vége: megvolt az osztályozóvizsgája, ebben az idegen iskolában negyedik évfolyamba került. Gyanította, hogy nem kevés hátszéllel, de próbált nem gondolni erre. Pláne arra, hogy ha nem hozza fel magát a negyedikesek szintjére, villámgyorsan ki fog bukni a Bagolykőről. Ja, nem. Az apja úgyis elintézi. Dühös lett, amikor ez jutott eszébe.
Próbálta elhessegetni ezeket a gondolatokat, és hogy elterelje a figyelmét, elkezdett ismerősök után nézni. Nem sok ilyenje volt neki. Megismerkedett már két tanárral (bár az egyik sokkal gyerekesebb volt, mint Manó a tizenhét évével), az igazgatóval és négy házbélivel. Most egyiküket sem látta a tömegben, ahogy beáramlott a többiekkel a nagyterembe, így szótlanul és magányosan ült le a Navine asztalához. Próbált nem elveszettnek tűnni. Fejét felszegte, a díszítést nézegette, az arcokat figyelte, vetett pár pillantást a többi asztal diákjaira is. Mindenkin egyentalár feszült, ami fölött Manó még mindig nem tudott napirendre térni. Értette az indokokat, amik az egyenruha mellett szóltak, mégsem tudott egyetérteni velük. Ő önkifejezésében gátolva érezte magát ettől a rendelkezéstől. Hogy ezt valamelyest mégis kimutassa, talárja alá, egyszerű fekete nadrágja és inge fölé egy különleges, fehér, virágmintás zakót vett. Sajnos hacsak meg nem pillantották a néha kikandikáló szegélyét, más nem gyönyörködhetett benne. Pedig a nyári szünetben felfrissített átváltoztatástan tudását kamatoztatva Manó néhány virágot sárgára is változtatott rajta, hogy prezentálja Navinehűségét, mert állítólag ez fontos volt ebben az iskolában. Aki látja, meg nem mondaná, hogy a gyenge teljesítményű varázslógyerek nem teljesen így tervezte az átalakítást. Tehát Manó büszkén viselte szerelését, amely tökéletesen illett fehér bubifrizurájához, még ha senki sem látta, illetve senkit sem érdekelt, mi rejlik az unalmas és közönséges fekete talár alatt.
Utoljára módosította:Regős Manó, 2015. szeptember 29. 21:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 30. 19:29 | Link

Lilike

- Rossz hozzáállás! És tudod jól, hogy segítek, mindenképpen átrugdoslak rajta… amúgy is, annyira nehéz nem lehet – vonok vállat, miközben finoman végigsimítom a libabőrös kacsóját. Mindenki szidja a vizsgát, de egész sokan végeznek kifejezetten jó eredménnyel, csupán ebből következtetek, egyébként pedig gőzöm sincs. Mivel nem itt végeztem el az alapképzést, nem is találkoztam a hírhedten szívatós feladatsorral, leginkább megnyugtatásnak szántam szavaimat, mert hát… nincsen lehetetlen. Végtére is, van egy kényszeresen agyát tágító, valamit folyamatosan olvasó, okoskodó pasija, ez azért nem utolsó dolog. Bár azzal nem igazán tudok mit kezdeni, hogy legfeljebb félóránként eltereli valami különösen érdekes dolog a figyelmét. Mondjuk egy alig látható karc tüzetes vizsgálata, vagy áttér a ’hogyan akasszuk ki rekordidő alatt Tilda nénit és Arnoldot a könyvtári könyvek sarkának behajtogatásával, esetleg céltalan lapozgatással éppen csak észrevehető gyűrődést okozva’ nevezetű játékot. Ami nyilván teljesen tudat alatt zajlik, és nem is Lilla tehet a néha túlzásokba erős eső könyvszeretetemről.
- Nem emlékszem, hogy láttam volna ilyesmit korábban – ráncolom a homlokom. – Biztos átaludtam. – Nem kizárt. Tudom, hogy keményen próbálkoznak az ilyen kötelező programok izgalmassá tételével, de… nos, a helyzet az, hogy nehéz lekötni a figyelmem, főleg, ha elém pakolnak egy kisebb halomnyi kaját, amit öt perc alatt beburkolok. Aztán kajakóma, akár atombombát is robbanthatnának mellettem...
- Hogy én? Dehogyis… - ja, tökre jól kamuzok egyébként. Se. Végül aztán kinyögöm terveimet, cserébe kapok az ölembe egy jó adag töklevet a taláromra, illetve az alóla éppen kilógó farmeromra. Őszintén? Az hagyján, hogy a mögöttünk felbukkanó Tamás jelenléte nem jut el a tudatomig, de az öltözékemet beborító hideg löttyöt is csak enyhe fáziskéséssel veszem észre. Mire már mindenki röhög, Lilla arca vörösre vált, ami ugyanúgy megmosolyogtat, mint bármikor máskor. Ezt nem lehet megunni. A legkevésbé sem érdekel, hogy röhej tárgyává váltunk, csak legeltetem a szemem a lányon, igyekezvén a lehető legkevésbé bárgyú pofát vágni.
- Nem történt semmi – aha, ismét kicsit megkésve eszmélek fel. Átbújtatom a kezem a háta mögött, és a derekánál fogva még közelebb húzom Lilit, fejemet az övére hajtva. – Tudom, hogy kockázatos az expedíció… de el sem fogom engedni a kezed, úgy talán nem fogod összetörni magad. Novemberre gondoltam, mit szólsz? Vagy karácsonykor is mehetünk, amikor csak szeretnéd – leheletnyi homlokpuszival megspékelve tálalom a terveket.
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. szeptember 30. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 408
Összes hsz: 897
Írta: 2015. szeptember 30. 20:58 | Link

Évnyitó - Édesapám

Hat hónap. Egy terhesség kétharmada, egy év fele... ennyit voltam távol. Egyik pillanatról a másikra jött egy lehetőség, én pedig mentem. Mennem kellett. Ki kellett szabadulnom innen. Rá kellett jönnöm, hogy ki vagyok, mit akarok. Felnőttem sok téren, és gyerek lehettem még többön. Az életem nagy részében felnőtt voltam, és anyám ezt túl későn vette észre. Túl korán léptem be az életébe. Mostanra azonban megbékéltem ezzel. Most pedig, hogy visszatértem, már tudom, hogy ki akarok lenni, mit akarok tenni az életemben. Isabelle, Anita és Gillian segítettek ebbe. Ők voltak a szobatársaim az amerikai tartózkodásom alatt. Sok mindenre rávilágítottak, és sok másik élethelyzetet is megismerhettem.
Így érkeztem vissza. Először nem is haza mentem, a bőröndöm, a sok cuccom csak betettem az előszobába. Ráírtam egy füzetlapra a "NE NYÚLJ HOZZÁ!" feliratot, áthúztam az iskolai egyenruhámat, és már siettem is fel a kastélyba. A vonatom túl sokat késett, de még mielőtt elfoglalnám a helyem, találkoznom kell egy emberrel.
Más vagyok. Ahogy beérek az iskolába, az első szívdobbanásommal is tudom. Ismerős illatok, mégis, másként élem most meg ezeket. És ennek kifejezetten örülök. Mielőtt a terembe lépnék, megigazítom a taláromat, és végigsimítok a hajamon. Sokat változtat egy hajszín az emberen, főleg ha a szinte fekete haját festi szőkésvörösesre. Van egy képem anyáról, ahol hasonlóan néz ki. Onnan is jött az ötlet, hogy fessük az enyémet is ilyenre, hogy felfedezzem, mennyire is hasonlítok rá is. Megvolt. Ahogy először megszáradt a hajam, és kifésültem, láttam. Le is vágták, szerintem többet is, mint a harmadát. Nem bántam meg semmit. Belépve a nagyterembe pedig egyből ki is szúrom azt, akit keresek, és sietős léptekkel elindulok felé.
- Warren professzor! Professzor úr, hogy van? Izgatott az új tanév miatt?
Miközben beszélek hozzá, végig az arcát fürkészem. Fél éve nem látott, érdekel, hogy mit szól most hozzám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. szeptember 30. 21:46 | Link

Warren Mina
évnyitó



Idióta évnyitó, idióta kötelességek, idióta megjelenés, idióta... nyakkendő.
Azzal babrál újra meg újra, idegennek, folytogatónak és életellenesnek érzi, hogy az ember bármit, ismétlem, bármit a nyaka köré fonjon, mint egy retkes hóhérhurkot. Húsz éves kora óta talán most hord ilyet másodjára, eddig pedig nem is hiányzott az életéből igazán - ezt látszik igazolni a tény, hogy az előkerítésére órákat kellett szánnia, az otthoni tárolójának olyan mélységeiben hevert ugyanis, hogy onnan egy mezei Invito már képtelen volt kirobbantani. Különben sötétkék. Mélykék. Királykék. Fene se tudja, sose érdekelte, kék oszt' kész, azt pedig nagyon ajánlja, hogy az általában az öltözetét látva a szájukat húzgáló kollégák értékelni fogják az erőfeszítéseit.
Az asztalok közt sétál végig, a srácok köszönnek neki, kik lelkesen, kik kevésbé. A bronz és kék díszítésen rövid időre akad meg a szeme, majd siklik tovább - igen, valahol örül a ténynek, hogy az a ház nyerte meg a kupát, amelyikbe neki is belépése van. Ám részben kívülállóként őt nem izgatja annyira a dolog, mint talán azt kellene.
   -  Hah?
Az ismerős hangot azonnal felismeri, mégis teljesen idegennek hat a nagyterem zaján át. Megfordul a tengelye körül, a szavakból pedig különben nem sokat fog fel. Professzor, blablabla, új tanév, blablabla... Helyette közelebb lép és egy hozzá képest meglepően lelkes ölelésbe vonja elsőszülött gyermekét, majdnem egy gazdáját otthon üdvözlő kutya örömével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2015. szeptember 30. 22:20 | Link

Helena  Kiss
Évnyitó/Záró


Eredetileg nem sok kedve volt megjelenni a számára igencsak kínosnak ígérkező évnyitón/évzárón. A délelőttje azzal telt el, hogy egy nagy papírhalmaz felett görnyedve, golyóstollat csattintgatva agyalt különböző okokon, mentségeken, magyarázatokon, hogy miért nem tudott megjelenni ezen a nevezetes eseményen. Elmélkedését egy bagoly türelmetlen kopogtatása szakította félbe. Ez nem lett volna különösebb esemény számára, hiszen naponta akár száz üzenetet is kaphat az ország bármelyik pontjáról, azonban az a levél kicsit más volt a megszokotthoz képest. Az üzenetet sietősen kaparták le egy papírdarabra, háromszor kellett nekiugrania, mire a mondatfoszlányokból értelmes, összefüggő szöveget rakott össze. A kérdés már nem volt kérdés többé, ha menni kell, hát menni kell.
A diákokat kicsit arrébbtolva vágott utat magának a tömegen keresztül a rellonosok asztalainak környékére. Bár neki a tanárok asztalánál kellett volna már réges régen ülnie, nem igazán zavartatta magát. Tekintete a jól ismert arcvonásokat kutatta a gólyák közt, de mielőtt feleszmélhetett volna, egy hatalmas vigyor tolult az arcába. Ha lehet ilyet mondani, rettentően örült Helena érkezésének. Már a kezdetek óta nagyon jól kijöttek egymással, elég sok programot szerveztek, még ha ez a saját munkája és léte miatt sokszor nehezen is jött össze. Soha nem mondhatta el neki, hogy mi is ő valójában vagy hogy mit csinál, amikor azt mondja: dolgozik. Helena eddig úgy tudta, hogy a mugli rendőrségnél irodista, s bár nem is füllentett olyan hű de nagyot, a munkaköre azért elég erőteljesen eltér az állítottól. Most pedig... Hell itt van, a Bagolykő falain belül, a varázslótársadalomban és ezzel a ténnyel még nem igazán tudott mit kezdeni. Ez annyira más így.
 - Jézusom! - nyögte ki, ahogy keresztlánya szinte kiszorította belőle még a szuszt is.
- Cssspszt! Itt.. öhm... hát, tudom hogy ezt nehéz lesz megszokni, meg minden, de elvileg Almásy tanárnő. De otthon persze ahogy eddig, csak itt... Jézusom. Ez annyira durva.
Arckifejezésén és egész testbeszédén látszott, hogy nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel.
 - Sajnálom. Sajnálom, hogy ennyi éven át hazudtam neked. De nem tehettem mást... Anyukád tudta, de neked nem mondhattam el.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 408
Összes hsz: 897
Írta: 2015. október 2. 18:23 | Link

Évnyitó - Apukám

Izgatott vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit fog reagálni, hogy mit fog szólni a hajamhoz, vagy ahhoz, hogy egy kicsit sminkelem már magam. Persze nem vészesen, nem kell egyből nagyon nagy dolgokra gondolni, de már nem nyomom ki a szemem a szemceruzával, ami határozottan előnyt jelent.
Nem tudom elmondani, hogy mennyire izgatott vagyok a gondolattól, hogy mit tesz majd. Tudom, hogy apáról van szó, hogy nem kell nagy dolgokat várnom, de nekem egy leszóló megjegyzése is nagy dolog lenne most. Ehelyett azonban olyat kapok, amit egyáltalán nem vártam. Történetesen azt, hogy megölel. Egy hosszú pillanatig fel se tudom fogni, hogy mi is történik most itt velünk. Egy csomó ember van itt, de nem érdekli, úgy húz magához, mint egy igazi apa. Azt hiszem ez a hosszú külön töltött idő komolyan megerősítette a köteléket, ami összetart minket.
Úgy ragaszkodok én is ehhez az öleléshez, és egyúttal hozzá is, mintha félő lenne, hogy bármi elszakít minket. Érzem, hogy közben egy tétova könnycsepp is útnak indul, de most nem foglalkozom vele, csak azzal, hogy ez a pillanat örökké tartson. A vállába fúrva az arcom, elsuttogok egy halk „szeretlek”-et, majd finoman elhúzódva nézek végre végig rajta, még mindig tartva őt, mintha attól félnék, hogy elvesztem.
- Milyen csinos vagy. Jó ez a nyakkendő, illik a házunkhoz.
A Levita úgy tűnik eléggé családi ház lett, hiszen nem csak anya és én jártunk oda, de most már apa is részese lett az érzésnek. Ha Sean továbbra is olyan jól halad, mint eddig, akkor egész biztosan ő is oda kerül majd.
- Hogy vagy?
Érdeklődöm, kihasználva azt, hogy ez a pont a teremben most csak a miénk. Az igazgatónak még úgysincs nyoma, addig szabad rosszalkodni kicsit. A Levita asztala úgysincs innen olyan messze.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 2. 20:22 | Link

Nyit/zár
Kerianyuuuuuu *-*   Love


Szinte le se lehet lőni, na meg Lénát is nagyon nehezen akarom elengedni, főleg most, hogy lassacskán megemésztem, már annyi időt tölthetek vele, amennyit csak akarok. Persze a helyzet maga fura, de én sose ragadtam le az ilyesmin. Most sem érdekelnek a miértek, vagy a hogyanok, csupán örülök neki, hogy itt van. Ő. Akit legalább annyira szeretek, mint a saját anyámat, és már alig várom, hogy megint shoppingolni menjünk. Ja, az ilyesmit vele szoktam intézni, ha van rám ideje, és nem foglalja le az irodai meló. Azért cseppet kíváncsi vagyok, hogy akkor most valójában mi is az igazi foglalkozása.
Persze, kiakadhatnék azon, hogy hazudott, de nem lenne jogos, hisz nem önszántából tette, ahogy én se, mikor a barátaim kérdezték, milyen magánsuliba megyek.
- Almásy... tanárnő.... hmm... ez tényleg cseppet... öhm... mióta vagy te tanár? - azért akaratlanul is elkerekedik a szemem, mert ez így tényleg érdekes felállás lesz. Én nem szoktam ahhoz, hogy tanárokkal lógjak, erre meg kettő személy is az, aki közel áll a szívemhez.
- Nekem mondod... felrobbantottam a konyhát, pedig Milán csak azzal húzott, amivel szokott, gondolhatod, anyu mennyire ki volt akadva, mikor minden tányér meg cucc ripityára tört.... vagyis... gondolhatja - fogom hallkabbra, és még körbe is nézek, miközben a tarkóm vakargatom. Nem lesz könnyű, egyáltalán nem lesz olyan hivatalos nyelvet megütni vele szembe. Vele szembe. Te jó ég.
- Ugyan, nem te tehetsz róla, nekem is megmondták mit szabad és mit nem, és hát én is ugyanúgy kamuzok az otthoniaknak... azt hiszem ez pont az a szabály, amit nem jó áthágni - húzom el a szám, elvégre a szabályszegés se áll túl messze tőlem, csak hát... vannak bizonyos határok, és ez pont olyan határ, mait nem igazán akaródzok áthágni.
- Nézd... rellonos lettem... - vigyorodok el újfent, kellemesebb vizekre evezve a témát, vagyis... megpróbálom leküzdeni ezt a furcsa kellemetlen érzést, ami most engem is hatalmába kerít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Rozsos Annamária
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 764
Írta: 2015. október 3. 12:57 | Link

Ombozi Rebeka Liliána


 - Hát ez az, hát mugli vagyok én? - visszhangozza nagy beleéléssel ő is, pedig ő azért annak tartja magát, egy deficites muglinak, akit idedobtak ebbe a szürreális és nagyon hosszú színdarabba. De a másik olyan beleéléssel kiabálja, hogy minek nézik, muglinak, hogy nem lehet nem csatlakozni hozzá.

 - Meg az, hogy nincs mindennap mindenféle édesség. Múltkor is, akartam enni egy kis csokitortát, de mondták, hogy az aznap nincs. - kezd kifogyni a szuflából, az ötletekből meg pláne, ha már így színezve adja elő az élményeit. Mert csokitorta, na, az tényleg nem volt, de felajánlottak a végtelen türelmű manók a kényes kislánynak tízfajta másik tortát. Aki nagy boldogan, akkurátusan végigkóstolta mindet. Teljesen elégedett ő itt mindennel, félre ne értsük - csak ez a vizsgaidőszak ne lenne.

 - Szóval így van, és most megyek, és kimosom az ingemet. - tájékoztatja kiabálva a másikat, és ezzel egyidőben a Nagyterem nagyobb részét, ugyanis kiadta a mérgét, és látja, hogy egyes prefektusok mintha kelnének fel a székükből. Így is, úgy is kap valamit a jelenetért, de hát legalább ne a paradicsomlevese mellett kapja. Szegény levesnek ma nem volt jó napja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Évnyitó
Írta: 2015. október 3. 17:03
| Link

Vakarcs

Attól, hogy a vizsgákra nem mentem be, az évnyitóra muszáj betolnom a képem. Az ittenieknek a tudomásukra kell adni, hogy megérkeztem. De nem miattuk húztam fel a dísztalárt, amit ki nem állhatok, hanem az öcsém miatt. Szólhattam volna neki, hogy jövök, de így nagyobb meglepetést fogok okozni neki. Már vagy fél éve nem láttam a fejét, és nem vallanám be neki, de azért hiányzott. A kistesók közül vele a legjobb a kapcsolatom, amikor még kicsi volt, sokat találkoztam vele. Azóta már talált mást az édesapánk, régóta elhagyta az ő, illetve az én anyámat is.
Jó ötletnek tűnt felvonszolni magam a kastélyba, megismerem a helyet és kereshetem őt a sok fiatalabb diák között. Rengeteg itt a kisgyerek, irritáló az összes ez nem tagadhatják le. Nem a szívem csücskei, de ez érthető. Ki szeretné a rinyáló fajtájukat? Én is voltam az, de belőlem milyen gyerek lett. Talán kicsit egoista, azonban ez még elfogadható. Út közben egyre több korombeli boszorkányba botlok bele, akik még jól is néznek ki. Amikor meglátom, hogy melyik asztalhoz ülnek le, a legtöbbtől elmegy a kedvem. Mondták már, hogy nem a házról kéne megítélnem másokat, de a rellonosak a legjobbak, ez tény. A többiek utánunk kullognak évszázadokkal lemaradva.
A Nagyterembe (vagy, hogy hívják itt) belépve elfintorodom a díszítés színén. Ezek a levitások biztos mindig az elsők a házversenyben, amilyen stréberek. Nálunk is volt ilyen bagázs, velük volt a legjobb szívózni. Nem tudják megvédeni magukat és könnyű prédának számítanak. Könnyű megkülönböztetni a többi házbelitől, mindig könyvel, vagy valami tanulnivalóval közlekednek. Gondolom itt sem más a helyzet. Az asztalunkra pillantva megpillantom a keresett személyt, de ő másfelé figyel, és nem vesz észre. Odalépek a háta mögé, a vállaira rakom a kezem és egy vigyor kíséretében szólok hozzá.
- Szia, Vakarcs!
Egy kicsit talán megijesztettem az érkezésemmel.
Utoljára módosította:Travis Ryan Payne, 2015. október 3. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Évnyitó
Írta: 2015. október 4. 15:46
| Link

„Már megint igazgatót kell játszanom.” - gondolta magában, miközben a végső simításokat rendezte dísztalárján. Persze, nem mintha Rabbotnak bármi baja is lett volna azzal, hogy igazgatónak kell lennie: azelőtt is egy csodabogár volt (még a mágusok között is) és azóta is az. Különös dolgai, de főleg közvetlensége miatt, amivel akár kollégáihoz, akár a diákokhoz viszonyult,  sokan úgy gondolták, hogy nem is „normális” igazgató. Vannak emberek, akik számára a rangoknak, és a rangokhoz társuló tekintélyeknek nagy jelentősége van, és az ilyen ember azt gondolja, hogy bizonyos pozíció megkövetel egy bizonyos viselkedést. Rabbot sohasem volt ilyen ember. Ő az igazgatói székben a lehetőséget látta, lehetőséget arra, hogy a Bagolykőben egy kicsit mindenki apukája legyen, aki biztosítja a hátteret gyermekei számára, hogy élni, fejlődni és boldogulni tudjanak ezen iskola ódon falai között.

A kötelező részét azonban annyira nem szerette, habár tudta, hogy eleget kell tennie az ilyen feladatoknak is, így erőt vett magán és elindult a nagyterem felé. Belépett és a szokásos zsibongás fogadta, ami azonnal feloldotta benne a kötelezőség miatti rossz érzést. Végignézett a diákokon, és elöntötte az a nagy szeretet érzése, ami minden rossz érzést kiűz. A mosolyok, a hangazavar arról tanúskodtak, hogy itt élet van, és nem is akármilyen élet. Eszébe nem jutott volna csendre inteni a diákokat. Rabbot nem valami püspök, akinek nagybevonulását feszült csendben kell végignéznie a pórnépnek. A lehető legészrevétlenebbül, nehogy megtörje az életet jelző „szent” zsibongást, a helyére ment.

Látta, hogy már kollégái is javarészt megérkeztek, akik közül kit mosollyal, kit kézfogással üdvözölt. Néhány kedves szava mindenkihez volt.  Észrevette, ahogy Warren professzor ölelésébe vonja leányát. „Végre valaki megolvasztja a falat, ami e jó ember szívét körülveszi.” - gondolta.

Kis idővel később, mialatt a szokásos általános „Hogy vannak?” kérdések elhangoztak közte és a szomszédságában ülő kollégák között, észrevette, hogy egyre több fej forog hol felé, hol az üres tányérokra, így elérkezettnek látta az időt, hogy megkezdje szokásos beszédét. Felállt, elmormogta a többnyelvű bűbájt, és belefogott mondanivalójába.

- Kedves bagolykövesek! - érezte, hogy ez így túl hivatalosra sikeredett, ezért rögtön hozzátette - Drága kollégáim, szeretett gyermekeim, és mindenki aki az iskolánkhoz tartozik! - na ez így már olyan igazán Rabbotos volt. - Ismét lezárult egy csodálatos, kalandokban gazdag tanév. Az idei madagaszkári iskolatáborunk felettébb megszínesítette életünket, és örülök, hogy jól éreztétek magatokat a tengerparti iskolában. Még egyszer szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak, akik megszervezték és lebonyolították ezt a nem kis feladatot. Tapsoljuk meg őket, ki jár nekik! - Lelkesen tapsolt a teremben lévőkkel együtt.

- Örömmel látom, - folytatta - hogy az idei vizsgákat sikeresen teljesítettétek. Nagy taps mindenkinek aki vette az akadályokat, megérdemlitek! - lelkes taps mindenhonnan. - Kezdésnek szeretném átadni a házkupát. Negyedik helyen végzett az Eridon ház 1021 ponttal. - Rabbot az eridonosok asztalához fordult - Főnixeim! Nem jellemző rátok, hogy a sereghajtók vagytok! Idén sok-sok pontot és nagy, igazi eridonosokhoz méltó versengést szeretnék látni tőletek! Tapsot nekik! - [TAPS] - Harmadik helyen végzett a Rellon ház, 1472 ponttal. - Rabbot most a rellonosokhoz fordult - Házatokhoz méltó volt a csata a második helyért, alig maradtatok le. Gratulálok a sárkányoknak! - [TAPS] - Második helyen végzett a Navine ház, 1500 ponttal.  - Most a navinések asztalához fordult - Ti mindig megleptek engem. Odavagyok azért a békés és lelkes harci szellemért, ami bennetek van! Szép volt Navine, járjátok továbbra is az unikornis útját! - [TAPS] - Az idei bajnokságot azonban a Levita Ház nyerte 3415 ponttal! - [TAPS] - Örülök, - mondta a levitások asztalához fordulva -  hogy a Szfinx Háza újra és újra bizonyítja tehetségét és rátermettségét! Szívből gratulálok! - [TAPS] Rabbot ekkor a tanári asztalnál odalépett Matildához is Dwayne-hez is, kezett fogott velük, gratulált még egyszer, és átadta nekik a házkupát, s a termet a kék és bronz színek töltötték be.

- Mivel már mindannyian éhesek vagytok - folytatta - ezért csak még két szót szeretnék szólni ünnepi vacsoránk kezdete előtt: Jó étvágyat! - s egy pálcaintéssel felvarázsolta a manók által készített csodálatos vacsorát. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: húsleves, gulyás leves, tárkonyos raguleves, sajtleves, sütőtökleves, gyümölcsleves, hogy csak a levesekből néhány említést nyerjen. A levesek elfogyasztása után újabb fogások jelentek meg az asztalon: mindenféle ételcsoda kelettől-nyugatig mindenki hazai ízlésének megfelelően. Egy különös ételt is készítettek idén a manók: tejfölös-kukoricás csirkemellet, ami páratlan sikert aratott.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2015. október 4. 16:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2015. október 4. 16:15 | Link

Ott nyílok, ahol zárul
ez lenne az évnyitó/záró is?

Nem mintha az én érdemem volna, nem mintha együtt tanultam, készültem volna valamennyi kis szfinx-szel, hajtva, hajszolva őket, a maximumra törekedve, de ennek ellenére is, hogy a részem nem vettem ki belőle, végtelenül büszke voltam valamennyi kék dísztaláros lányra és fiúra, nőre és férfire, egyszóval a diákjaimra.
A terem ugyan még nem öltötte fel a kék-bronz díszítést, mikor beléptem, és a tanári asztalhoz siettem, de tudtam a pontverseny állását, és azt is, hogy az igazgató beszédében mit fog ez jelenteni. És mintha csak születésnapom lett volna, úgy izgultam. Sőt, jobban, mert a születésnapjaim miatt igazán sosem izgultam, legalábbis azóta biztosan nem, mióta magam vettem a könyveimet.
Egész felderülve láttam azt is, hogy Dwayne az alkalom kedvéért egészen ünnepibe szedte az öltözékét, még nyakkendőt is vett fel, ami meglepően normálisan állt a nyakában. Rámosolyogtam, és a sugárzó örömömből adagoltam a lelkesen ujjongó levitásoknak is, mikor Rabbot végül oda ért beszédében, hogy bejelentette a ház győzelmét.
Már fájt ugyan kissé a tenyerem az eddigi folyamatos taps közepette, amit a többi ház is igazán kiérdemelt a munkájával, mégis rákapcsoltam, és úgy megtapsoltam a szfinxeket, hogy úgy éreztem, tűzmágus leszek menten, mert kigyulladnak a tenyereim.
Átvettük a kupát (ami nem olvadt meg a kezemben szerencsére) Rabbottól, aminek rettentően jól esett a hűs falát fogni, és nem csak azért, mert az égő fájdalmat enyhítette. És még sokkal jobb volt a Levita színeket látni mindenhol. Igen, büszke voltam, hogy ilyen végtelenül kivételes és nagyszerű fiatal boszorkányok és varázslók közé tartozónak mondhattam magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 4. 17:16 | Link

I. Payne

Ez az évnyitó most más, mint a többi. Sosem volt itt ilyen korán, de most okkal jött ide szinte elsőként. Az ok pedig a kezében pihenő füzet és golyóstoll. Igyekszik semleges képet vágni, amúgy sincs olyan nagy rajongótábora, mert valljuk be, nem az a "cuki pasi" kategória, és nem is akar az lenni. Pont kényelmes neki ez a jelenlegi, szinte semleges állapot. Aki meg akarja ismerni, meg is ismeri, aki meg nem, a nem. Erről a gondolatról jut eszébe Lucy, így felpillantva próbálja megkeresni a lányt, de még láthatóan nincs itt.
Lucy az egyike azoknak a keveseknek, akik kíváncsiak voltak rá, és akiknek sikerült a semleges arc mögött meglátni az érdeklődő és kíváncsi kisfiút.
- Helló.
Nem nagyon figyel arra, hogy ki köszönti, még csak a névre se figyel fel, csak arra, hogy megérkezik az igazgató. Ezt gyorsan le is jegyzi, mielőtt eljut az agyáig, hogy az a valaki fogja is a vállát. Nyugodt arcán csak egy pillanatra rándul meg a szemöldöke, mielőtt felpillant.
- Travis... mit keresel te itt?
A hangjában nem cseng semmi, ami a túlzott izgalomra utalna. Néha már-már túlságosan is érdektelennek hat a srác, pedig nagyon is érdekli, hogy mi a fenét keres itt a testvére, akinek éppen egy másik iskola évnyitóján kellene ülnie. Közben megkezdődik az igazgató beszéde, és igyekszik gyorsan behozni a lemaradását, miközben a testvérére is odafigyel. Nem igazán szereti, ha kizökkentik a munkája közben.
- Na helyes, kaja.
Szerencsére a pontverseny eredményeit szépen kijegyzetelte, így nem maradt le számottevő információról. Mindenkit megtapsolt valamennyire, most pedig éppen a közelében lévő húslevesből mer magának, sok sárgarépával és hússal.
- De most komolyan. Mit csinálsz itt, és miért nem szóltál?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Travis Ryan Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 195
Írta: 2015. október 4. 20:40 | Link

Vakarcs

Úgy tűnik az öcskös nem számított rám. Nem is baj, ez a lényege a meglepetéseknek, azt hiszem. Nem kaptam, és nem kaptam ilyesmiket, maximum édesapám vett nekem dolgokat, vagy a kisebb testvéreim csináltak valami home made dolgot. Anyám letudta lóvéval, mondván vegyek valamit magamnak. Ez kiskoromban jobban fájt, mostanra már megszoktam, nem is törődök vele sokat. Felhúzott szemöldökkel tekintek le rá. Mintha nem örülne annak, hogy megérkeztem. Biztos csak meglepődött, amiért a legmenőbb testvére itt van, és nem tud megszólalni az ámulattól. Megértem! Én is így reagálnék, ha találkozhatnék magammal. Sajnos ez lehetetlen, bár kitudja. Még nem fedeztem fel az iskolát és a környékét, nem tudhatom mik várnak rám.
- Nem is örülsz a nagytesónak? - kérdezem. Leülve mellé, pillantok az igazgatóra. Őt hallgatva elfintorodom, ahogy a többi házat mondja. A rellonosok, - vagyis most már mi, mert én is itt vagyok, - szóval mi lettünk következünk a Levita után. Szerintem a második hely rosszabb, mint a többi, mert olyan, mintha a kékek jobbak lennének. Mit csináltatok zöldek? Nem mintha én sokat segítenék, ez az elsősök meg a kisebbek dolga, ők úgyis olyan szorgosak. Majd jövőre meg kell velük beszélni a teendőket. Legyenek szorgalmasabbak és nem leszünk jóban.
A kaja is megjelenik, ezzel megszüntetve a farkaséhségemet. Ma nem csináltattam kaját Zonkával, ebédelni nem volt kedvem, de mostanra megjött az étvágyam. Elvileg itt ugyanolyan jók az étkek, mint az előző sulimban, de ezt nem hiszem el csak úgy, személyesen kell, megtudjam.
- Ha szóltam volna, megakadályozhattad volna, hogy itt legyek - vigyorgok a Vakarcsra, ezzel ugratva őt. Biztos nem csinált volna ilyet, imádjuk mi egymást a magunk módján.
- Egyébként Mestertanoncnak jöttem kviddicsszakra. És te? Hogy megy a sorod?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ask
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Évnyitó
Írta: 2015. október 6. 11:33
| Link

Még a desszertek feltálalása előtt Rabbot, a szokásához híven felállt, hogy kihirdesse a szokásos dolgokat. Elmormolta ismét a többnyelvű bűbájt, és belekezdett beszédébe.

- Most, hogy mindannyian jóllaktatok, de még az édességcsodák bekebelezése előtt, szeretném kihirdetni a régi és új tanévvel kapcsolatos információkat. Az idei évben a Rellon Ház vezetősége nagyon kitett magáért, hiszen Vasváry professzort választottátok meg az év házvezetőjének és Markovitsné professzort választottátok meg az év házvezető-helyettesének! Szívből gratulálok mindkettőjüknek! - [TAPS], különösen lelkes taps a Rellon asztalától. Rabbot átadta a professzoroknak az elismerő oklevelet, majd folytatta - Kérem azokat a diákokat, akik nevüket hallják, jöjjenek ide, hogy átadhassam nekik is az elismerő oklevelet. Az idei évben a legeridonosabb eridonos Vér Lanetta kisasszony lett, - itt Rabbot nem állhatta meg, hogy egy kedves csipkelődő megjegyzést ne fűzzön hozzá - akinek már nevében is ott az Eridont fémjelző vörös szín. Gratulálok! - [TAPS] - A leglevitásabb levitás Rentai Bálint, a legnavinésebb navinés Révész Kornél és a legrellonosabb rellonos Farkas Zétény lett. Gratulálok mindegyiküknek! - [TAPS], közben a diákok kijöttek a tanári asztalhoz, és átvették Rabbottól az oklevelüket, aki szertartásszerűen mindenkivel kezet fogott az oklevél átadása után, és személyesen is gratulált. - Ha már a megválasztott diákoknál járunk, akkor ne feledkezzünk meg az idei év prefektusáról sem, aki - Rabbot itt egy picit elbizonytalanodott a név kimondásában - Michelle Angelique Saint-Venant kisasszony lett! Jó magam is köszönöm áldásos munkáját neki is, és az összes prefektusnak. Gratulálok! - [TAPS] Rabbot a folytatás előtt megköszörülte a torkát, majd ivott egy kis bort a kupájából, amitől láthatóan egy picit kipirosodott az arca.

- Folytassuk azokkal, akik tanulmányi és szorgalmi eredményeik alapján érdemelnek kitüntetést. Az idei év diákja Victoria Fresmoon kisasszony lett, aki egymaga 920 pontot gyűjtött. Sajnos a kisasszony jelenleg nincs közöttünk, de innen is gratulálunk neki! - [TAPS] - Meg kell említenem, hogy második helyen Dolánszky Alex végzett 626 pont megszerzésével, harmadik helyen pedig Lazriell Hiuron 555 ponttal. Mindkettőjüknek gratulálok, jár nekik is a taps és az elismerő oklevél! - [TAPS+oklevél] - Idén az iskolaelsők 11 kiváló vizsga teljesítésével, ami igen szép eredmény, hiszen erre még magam sem voltam képes diákként, Mezősi Nyeste Veronika kisasszony, aki idén volt első éves a Navine házban, és az év diákja címet elnyert Victoria Fresmon kisasszony, aki idén volt harmadik éves a Levita házban. Mindkettőjüknek gratulálok! - [TAPS]. Rabbot Veronikának is átadta az oklevelet. - Külön kiemelném még, hogy Várffy-Zoller Róbert, aki a Rellon ház diákja, hetedik évesként egymaga 8 kiváló vizsgát teljesített. Gratulálok! - [TAPS + oklevél] - A többi évfolyam legjobbjait felsorolom, akik, kérem, szintén fáradjanak ide. Második évfolyamról Rosalia Leather a Levita házból, 4 kiváló vizsga. Negyedik évfolyamról Ombozi Noel a Rellon házból, 5 kiváló vizsga. Ötödik évfolyamról Szelniczky Mínea, Rellon, 3 kiváló; Catherine Shayleen Black, Navine, 3 kiváló; Axel Sjölander-Wayne, Rellon, 3 kiváló; Adelaide I. Pote, Levita, 3 kiváló. Hatodik évfolyamról Vasil Dimitrov, Navine, 3 kiváló; Aaron E. Blake, Navine, 3 kiváló; Martin Romberg, Rellon, 3 kiváló. Gratulálok mindegyiküknek! - [TAPS] Rabbot egyenként átadta nekik az oklevelet.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2015. október 6. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
évnyitó
Írta: 2015. október 6. 13:51
| Link

Manó és Rabbot bácsi *o*

A nagyterem előtt beleütközött egy lányba. Ha jól látta eridonos, de nem volt ideje elmakogni a bocsánatot, már tovább is sodorta őt a tömeg. Rosszkor jött. Erre már rájött. A nyár rövid volt, és bár élvezte az otthon töltött napokat, s Apuka is büszke volt rá nagyon, most mégis örül, hogy visszatér a kastélyba. Furcsa, de igaz. Amennyire hiányzott az előző év elején Apuka most úgy hiányzott neki az iskola. Mert itt olyasmit tanulhatott, amihez úgy tűnt több érzéke van, mint a mugli dolgokhoz. Mert Emma nénivel már varázsolgatni is kezdtek, még ha nem is ment olyan tökéletesen... Életében először, Nyeste valóban érezte, hogy ő az anyja lánya is, és büszke volt magára, amiért a vizsgákat is jól teljesítette. Anyuka fentről mosolyog rá az égből - ezt mondta Apuka.
Na de visszatérve. Csepp termete miatt csak sodródik az árral. Igyekszik haladni, hogy ne lökjék fel és közben figyel ő se menjen bele senkibe sem. A navine asztalánál aztán nagy nehezen kiszakad az árból... Sosem tűnt fel neki, hogy ennyien járnak ide, de mindegy is. Fáradtan - pedig még el sem kezdődött az este - huppan le egy üres helyre, egy meglehetősen szőke fiú mellé, s bár nem illik egy darabig bámulja a majdnem fehér tincseket azon agyalva, hogy vajon természetes-e a hajszín, s ha igen albínó-e a mellette ülő, vagy csak a természet különös ajándéka ez a hajszín. Végül aztán elkapja a tekintetét, remélve, hogy nem vették észre, majd ahogy szépen megérkezik mindenki az igazgatóra kezd figyelni. A beszéde nem túl hosszú, lényegre törő.
Nyeste illedelmesen megtapsolja a házakat, a Navine említésénél még ujjong is egy picit, mert bár nem nyertek, azért szerinte nagyon ügyesek voltak. Na meg, ő naivan azt gondolja, a Levitásokat nem is lehet lekörözni tanulásban, elvégre ők a legokosabbak, de hát ez van.
Megkezdődik az evészet, az ő pillantása meg, újra és újra a mellette ülő fiúra terelődik. Szeretne rákérdezni de mivel a beszéd nem erőssége, nem kezdeményez.
Végül aztán elérnek oda, hogy az igazgató ismét feláll, s beszélni kezd.
Nyeste figyelmesen hallgat. Egy-egy dolog meglepi, de illedelmesen tapsol. Természetesen akkor a legjobban, amikor valamelyik navinés társát említik. Arra viszont nincs felkészülve, hogy az ő neve is elhangzik. Őszintén meglepi a dolog, az iskolaelső szótól meg szó szerint ledöbben. Tátott szájjal néz körbe, hogy miféle viccről, tévedésről van szó, de végül csak feláll és odasétál az iskola igazgatójához, hogy átvegye az oklevelét. Azzal együtt, még mindig meglepetten huppan le a korábbi helyére. A papírt, mely szerint iskolaelső lett az asztalra teszi, s most mivel szüksége van a megerősítésre már megböki a fiút, hogy megtudja, nem álom-e ez az egész?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Évnyitó - Visszatérés
Írta: 2015. október 6. 14:54
| Link

Egyelőre egymagam

 
 
Újabb fél év. Ennyi kellett hozzá, hogy ma este emelt fővel visszatérje. Mint a borostyán a rideg kőfal oldalán, olyan vagyok én, túlélő, álhatatos. Saját erőmből és családom támogatásával sikerült összeszednem maradék erőmet, hogy új alapokra helyezve felépítsem önmagam saját romjaimból.
 Azon az éjszakán, amikor elküldtem volt férjemnek a gyűrűmet, a sors kezébe helyeztem az életem és elindultam haza, Spanyolhonba a Rubya kúriába. Pár napig még tartott az ametisztek utóhatása és egészen jól voltam, leszámítva lelkem fájdalmát, de aztán komoly aritmiáim jelentkeztek.
 Nyelési nehézségekkel és szédüléssel karöltve közeledett felém az elkerülhetetlen. Szeretteim tudták baj van. De mind hiába győzködtek, hajthatatlan maradtam, mert nem akartam tovább élni. "...Makacs vagy Temi és önfejű, mint az Apád..."-mondta Anya, s végső megoldásként elhívta hozzám azt az egyetlen embert akire úgy gondolta, hogy talán hallgatni fogok rajta kívül, mert most még ő sem tudott mit kezdeni velem. Zolit, a legjobb barátomat. Ő pedig bevetette magát és minden eszközét arra, hogy megértesse velem, sokkalta értékesebb vagyok annál, mintsem ilyen módon adjam magam a Halál kezére. Nem ilyennek ismer, küzdőbbnek, erősebbenk. Rengeteget beszélgettünk. Fél éjszakán át ült az ágyam szélén mert jobbnak látta, ha nem kelek fel. Áldott jó ember, olyan amilyen én soha sem leszek, az én napos oldalam. Bíztatott és vigasztalt. A szeme melegséggel töltötte el a szívem, szavai hitet ébresztettek bennem. Így végül beleegyeztem, hogy Szegeden új köveket és velük együtt telepet operáljanak belém. És most fél évvel később itt vagyok, megbékélve az életemmel, új erővel a tanításba vetve magam. Hiszen ez az én utam, független szabadon, mint szikla a hegy ormán, melyet bár szél tépáz és vihar támad stabik és méltóságteljes marad. Lakrészem érintetlen várt, mintha lelke volna és hite, hogy gazdája visszatér hozzá. A bútorok porát egy mozdulattal eltűntettem, magammal hozott holmimat elpakoltam, vettem egy fürdőt és magamra öltöttem az estélyimet, amit erre a napra vettem, fölé lazán felvetettem dísztaláromat, majd kisvártatva elindultam a Nagyterem felé.
 Belépve múltam ölelt meg régi ismerősként, a nyüzgő Diákok az házak színeiben, a Kollégák, akik a tanári asztalnál beszélgettek, minden változatlan mégis más, s mintha megállt volna az idő. Múlhatnak az évek, történhetnek szörnyűségek, itt minden a régi marad. És ez így van jól.
 Mosolyogva elindulok hát egy pohár innivalóért és, hogy helyet keressek magamnak. Közben hesszonit íriszű lélektükreimmel az arcokat figyelem. Vajon emlékeznek-e még rám, lesz-e valaki, aki jó szívvel fogad. Nem tudom, Ivyt meglátom egy pillanatra, de nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, van elég baja szegénykémnek így is, mióta az Anyján elhatalmasodott a betegség. Így inkább tovább folytatom utamat a kívánt folyadék felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Évnyitó/Évzáró
Írta: 2015. október 6. 18:08
| Link

Anna


Ma nagyon vidám voltam, mert végre visszatérhettem második otthonomba, a kastélyba. Miután megérkeztem, felmentem a toronyba, hogy lepakoljam a holmimat, és mivel korán érkeztem, körbenéztem a toronyban, hátha találok ismerős arcot. Szerencsémre találtam is egyet, Annát, akivel a klubhelyiségben találkoztam és egy nagyot beszélgettünk a nyárról és, hogy mit tervezünk az idei évre, majd megbeszéltük, hogy a bejárati csarnokban találkozunk újra, hogy együtt menjünk be a nagyterembe a vacsorára. Ezután elmentem átöltözni a dísztaláromba és elindultam a bejárati csarnok felé. Mikor leértem, egy bagoly várt rám, amiben kiderült, hogy Anna nem tudott lejönni időben és, hogy menjek be nyugodtan és majd ő megkeres. Miután elolvastam a levelet, bementem a nagyterembe megkeresni a helyemet az Eridon asztalánál. Már egészen sokan voltak az asztalnál, de szerencsémre sikerült találnom egy helyet. Miután elfoglaltam, azt vártam, hogy kezdetét vegye az ünnepség. Eléggé izgatott voltam, hogy mit fog mondani az igazgató úr, s, hogy kik lesznek azok akiket kitüntetnek idén a szorgalmi, vagy a tanulmányi eredményük miatt, és mert mindig az az est fénypontja.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. október 15. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 379
Összes hsz: 2078
Év(ad)nyitó/záró
Írta: 2015. október 6. 19:46
| Link

Lelelevendula
A vacsora közepén

 Ő aztán pedig igyekezett. Mindig igyekszik mindenhova időben odaérni, mégis mindig mindenhonnan késik. Akkor ez most hogy is van? Most sem tudta volna megmondani, mit csinált az előbb, ami miatt elúszott az ideje. Talán egy átok áll rajta? Születésétől kezdve?
 Rohant le a széles lépcsőkön, hogy még időben odaérjen, mikor még nem ették meg az összes süteményt meg minden. Talán a diri még beszédet mond, akkor pedig később kezdenek majd neki. Na meg persze szegény Levendula is várhatott rá. Még jó, hogy pont akkor érkezett egy levél, így eszébe jutott elküldeni a bagylot Levinek, hogy értesítse. Eddig még sose jutott ilyen eszébe. Legközelebb mondjuk inkább megbűvöl egy papírrepülőt, az kevesebbet fogyaszt.
 Na de most nincs itt az ideje az elmélkedéseknek, hisz nem késhet le még egy megnyitót! Na jó, már lekésett. De nem késheti le az egészet!
 Sebesen berontott a nagyterembe, megállt az ajtóban és szemével Lenevendulát kezdte keresni a sok emberek között. Annyi bizonyos, hogy elnézelődött egy ideig, mire kiszúrta. Legtöbb esetben mondjuk odakiáltott volna hozzá, de lassan felnőtté érik, úgyhogy már nem engedhet meg magának ilyesfajta luxust.
 Lehuppant Levendula mellé, kicsit arrébb túrva a többieket, majd azonnal szedni kezdett a maradék ételből, miközben folyamatosan beszélt.
 - Boccss, komolyan. Nem akartam ennyit késni. De legalább van elég kaja, amint látom - eresztett meg egy széles vigyort a megpakolt tányérjára. - Ez hiányzik a legjobban, mikor nem vagyok itt.
 Be is tömte a szájába az első falatot. Alig rágta le, már nyelte is le.
 - Lemaradtam valami érdekesről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. október 7. 14:44 | Link

Anna

Éppen egy nagy tál ételt falatoztam, amikor megérkezett mellém egy nagy forgószél közepében Anna, nagyon siethetett, mert látszott rajta a sprintelés fáradalmai. Hirtelen lehuppant mellém, és szedni kezdett az előtte lévő ételből.
- Semmi gond! Ez velem is elő szokott fordulni néha. Igen, nekem is szokott hiányozni ez a sokszínű finomság. Idén különösen kitettek a manók magukért. Szerencsére nem sok mindenről maradtál le. Az igazgató úr is éhes lehetett, mert csak a házversenyt mondta el. Veled minden oké, mert látom, hogy időhiányban szenvedsz.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. október 15. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. október 8. 18:45 | Link

a talár alatt

Rengeteg diák jár ide. Most először látja őket így egyben, eddig csak körülbelül kétszer fordult meg a kastélyban, és akkor nem ekkora dózisban kapta a gyerekáradatot. Az ő iskolájába maximum ha húszan jártak, sosem volt tumultus. Most néhányan meg is lökték a hátát, ahogy elvonultak az asztalok között, a helyükre igyekeztek.
Manó ezt csöndben tűrte, szerencsére ritkán fordult elő, és senki nem inzultálta komolyabban a belső szerveit, ha neki is ütődött. Így viszonylag kényelmesen elnézegethette az arcokat és a talárok alól kivillanó ruhákat, miután a díszletet rendesen szemrevételezte. Ahogy lassan eltűntek a fejek, ahogy leült a tömeg java, a tanári asztal körül gyűlő felnőtteken is elidőzhetett. Az igazgató még nem volt ott, de felismerte Merkovszky Ádámot. A többiek idegenek voltak még, azt a másik, fiatal tanárnőt nem látta.
Nem sokára befutott Rabbot Portnipper, szinte észrevétlenül bukkant fel az emelvényen. Manó körülnézett a navinés asztal körül, felmérte, hogy állnak az ülők: elhelyezkedett-e már mindenki, kezdődhet az évnyitó? Egyik oldalára egy vörös hajú lány került, aki épp akkor kapta el a pillantását, amikor Manó ránézett, így nem volt alkalma bemutatkozni. Másik oldalán egy nagydarab gyerek dobolt az asztalán, maga elé meredt, a szőke nem akarta zavarni. Vele szemben is csupa idegenek ültek. Hol van Mat vagy Ágoston? - Manó ültében nyújtózkodott, de nem látta egyiküket sem a közelben. Remélte, meg fogják keresni, és mellé ül legalább egyikük, de nem így történt.
Elég unalmas volt így a várakozás, de végre az is elérkezett, hogy az igazgató felállt, és belekezdett mondókájába. Csak egy részét mondta el, és Manó úgy érezte, neki semmi köze az elhangzottakhoz, de azért udvariasan tapsolt, amikor ez volt terítéken.
Hogy a valódi terítékről is szót ejtsek, ez hamarosan - varázsütésre! - megtelt százféle étellel. A sok fogás közül rengeteg időbe került, míg a fiú kiválasztotta, mit egyen. A levest meghagyta másoknak, az ő tányérjára párolt zöldségek és egy fűszeres csirkemell került. Evés közben - csúnya dolog vagy sem -, igyekezett mások beszélgetésébe belekagylózni, így ő is valamennyire elszórakozott, míg végre túlestek a vacsorán, és jött az igazgatói beszéd második része.
Ezt őrült sok taps szaggatta szét, megint csak mindenféle díjak kerültek kiosztásra. Manó hallgatta a nyertes személyek vég nélküli sorát, és legalább a navinések említésénél próbálta a kisétáló diák arcát és nevét jegyezni. Meglepetésére az egyik díjnál - Manó már akkor elfelejtette, melyiknél, amikor Portnipper befejezte a szót - kis késéssel a mellette ülő lány pattant fel. Törte a fejét, mit is kapott most ő, ahogy nézte, amint átveszi az oklevelét odakint. Aztán visszajött, és ahogy az asztalra helyezte a díszes lapot, a fehér hajú leolvashatta róla a címet: iskolaelső. Az mi?
Mielőtt méltathatta volna a teljesítményt, a lány maga fordult hozzá, és megbökte. Az új fiú egy mosollyal indított, nem tudta, mi az oka a bökdösődésnek, de nem akadt fenn rajta.
- Gratulálok! - mondta tompított hangerővel, hiszen az igazgató még sorolt valamit. Aztán, nem tudván, hogy ezt világosan elmondták korábban, mikor ő már elveszett az érdektelen szavak és hangok tengerében, szégyenérzet nélkül, még mindig barátságos mosollyal rákérdezett a lánynál:
- Hogy lesz valakiből iskolaelső?


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
KARANTÉN


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 594
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. október 9. 00:31 | Link

Captain Sparkles
- határozottan nem az évzárón -


Révész Kornél szinte menetrend szerint érkezett meg - valahol számított rá, hogy egy olyan időpontban bukkan fel, amikor a legtöbb diák nem a hálószobákban tartózkodik, de hogy pont az esti csúcsforgalmat fogja ki, felülmúlta várakozásait. Napok óta törzsvendége az Eridon asztalánál ennek a kivételes kilátással bíró helynek, s mivel a móka ezerszer jobbnak ígérkezik bármilyen vacsoránál, egy mozdulattal félre is tolja tányérját, előredőlve és kényelmesen az asztalra könyökölve, hogy maradéktalanul kiélvezhesse. Elvégre, tanár nincs a közelben, a tömegen pedig már végig is futott a döbbenettel vegyes izgalom első hulláma, úgyhogy pillanatokon belül robbanni fog a bomba, amit az imént közéjük dobott.
Elfelejtettem volna említeni? A zsupszkulcs Gareth műve.
Alapjáraton nem egy elvetemült bosszúálló, azonban van néhány érzékeny pont, amire a kelleténél rosszabbul reagál, Kornélnak pedig volt szerencséje egy ilyenen végigtrappolni. A Navinesnek valószínűleg haloványnarancs (vagy egyéb, tetszőleges árnyalatú) segédfogalma sem lehetett róla, mennyire melléfogott, amikor tréfájához áldozatot választott. Az Eridonos szinte szenvtelenül figyeli, erre mit lép majd, elvégre a vizsgák végétől nem kevés idő telt el, így a másik már el is felejthette az egész incidenst, amivel kiérdemelte, hogy éppen meglehetősen csapnivaló másolatát játssza Leonardo Dávid-szobrának, múzeum helyett épp a terem közepén, bár tény, méltó megvilágításban. Ritka elégtétel figyelni, ahogy dermedt-bambán próbálja feldolgozni a helyzetet, míg a terem már röhög, de a Levitások reakciója is felér egy viccel.
Kornél eközben állja a sarat -  nem mintha sok választása lenne - a fazekas megjegyzésén pedig még Gareth is röhög egy visszafogottat. Valahol értékeli, hogy stand uppal próbál valahogy jól kijönni a helyzetből, de ismerjük el, a legvagányabb szóvirágcsokor mögé sem igazán tud elrejtőzni. Végül valaki megszánja egy fazékkal, aminek láttán hősünk úgy dönt, ekkora edényre mégsincs szüksége a Navinesnek (és a látottak alapján a terem többsége egyet is értene vele). Észrevétlen húzza elő pálcáját, hogy egy apró intéssel és hangtalan elmormolt igével piros alapon fehér pöttyös, igazán cuki köcsöggé változtassa a kérdéses főzőalkalmatosságot, majd a varázseszközt ugyanilyen gyorsan el is rejtve, tovább figyeli a műsort.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2225
Írta: 2015. október 9. 12:13 | Link

Díjátadás

Hááát eljött ez is a végzős év. Kivéve, ha maradunk, úgy tudom Lyra szeretne mestertanonc lenni, talán akkor nekem is ki kéne találnom valamit. Nem tudom, egyelőre legyen meg ez az év. Miután fényesen bevonultunk a Nagyterembe, Lyrát a helyére kísérem, illetve, ahová mondja. Nem is értem, hogy miért nincs dedikált helyünk, na ezért sem jön be a suli igazán. A kettyós Diri pedig hamarosan elkezdi majd a beszédeit, de remélem gyorsan túl leszünk az egészen. Elbúcsúzom a menyasszonyomtól, odaintek Izának, ha meglátom, majd ledobom magam valahova a zöldek közé. Most a díszítés kékes amúgy, mert a Levita nyert, mily meglepő. Jó lenne már letörni  a vigyort megint az arcukról, de nem látok rá sok esélyt. Mindegy, vége az első etapnak, lehet enni. Gyorsan befalom, ami nekem jár, persze figyelve, hogy normálisan egyek, ne úgy, mint itt a legtöbb éhenkórász. Tuti, hogy a legtöbbjük csak a zaba miatt jár ide.
Jön a következő rész és meghallom a nevemet, hogy mi? Persze felállok és szerénynek nem nevezhető mosollyal az arcomon kisétálok a kettyóshoz, átvenni az oklevelet. Igazán jó helyre került a díj, úgy gondolom. Kezet rázok a dirivel - majd az asztalnál megtörlöm, nem kell félni -, aztán visszasétálok a helyre és az asztalra teszem a cuccot. Megtörlöm a kezemet a szalvétában, aztán várom a többi nagyokost, hogy lassan mehessek is a dolgomra. Ennyi elég is volt, majd kiteszem a falra az oklevelet, öcsém! De, hogy melyikre, azt még nem tudom...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szombat Anna
Független boszorkány, Edictum szerkesztő, Végzett Diák


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 379
Összes hsz: 2078
Év(ad)nyitó/záró
Írta: 2015. október 9. 17:28
| Link

Lelelevendula

 Nem telt bele tíz percbe, de Anna már a desszerteknél tartott. Olyan gyorsan falta az ételt, hogy szinte biztos volt benne, előző életében bizony porszívó volt. Na meg hogy ezek után úgy megüli majd a gyomrát a sok étel, hogy megfogadja, soha többet nem fog enni. Ami persze legalább harminc percig igaz is lesz.
 - A házverseny? Na, akkor tényleg nem sok mindenről maradtam le - nevetett fel jóízűen, tudniillik, amióta betette lábát a Bagolykő falai közé, Eridon negyedik helyezésnél nem kapott jobbat. Vagy legalábbis nem rémlett neki.
 Persze nem hibáztathatja ezért háztársait, hisz tény, hogy ő sem tett túl sokat azért, hogy a ház ne az utolsó helyen kullogjon folyton. A gondolatot egy vállrándítással letudta, hisz nincs neki ehhez túl sok kedve és szorgalma, így hát nem is igazán foglalkozott vele.
 - Ja, időhiány... - kezdett bele Levendula kijelentésére. - Hogy őszinte legyek, nagyon sok időm van, tudod? Vagyis, azt hiszem. Igazából nem nagyon tudom, mivel ütök el annyi órát. Sosem tűnik ám olyan soknak, mikor éppen ott vagyok.
 Bekapott egy falat krémest, és szépen lassan ízlelgette, amíg kitalálta, hogyan folytassa a gondolatot.
 - Biztos te is voltál már így. Azt hiszed, fél óra volt, közben meg három órán keresztül barangoltál a kastélyban. Olyan mint egy átkozott időnyelő.
 Most már jóval lassabban evett, kezdte érezni a feszítő érzést a hasában. Még néhány muffin, és nem fér bele több. Tényleg. Aztán az igazgató csendre intette a népséget, és belekezdett a díjátadóba.
 - Neked jár valami? - tette fel halkan a kérdést Levinek az egyik kötelező taps alatt. Nehogy véletlen megzavarja a kiosztást. Tudják, a díjakét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 9. 23:57 | Link

Villantós műsor- Jíhháá
-a közönség sorai | határozottan nem az évzárón-


Este van, este van, vacsoraidő, a nagyterem megtelt éhes szájakkal és türelmetlen diákokkal. Hogy, hogy nem, odahaza ők ketten Roxyval sikerült szénné égessék a vacsorát, így -mint akik jól végezték dolgukat, és más teendőjük nem is létezhet a világon- felballagtak a kastélyba elkölteni az ingyen vacsorát a szép terítékről, a valódi főzőtudománnyal rendelkező szakácsok fakanalából. Nos, hogy a rendet még inkább megbontsák, tudatosan ledobták magukat a levitások asztalához. Csak fő a testvériség, a jó összetartás, és a vicsorgó mosolyok a művészlelkű zsenik melankolikus klubja felé.
- Ide adnád a sót? Ja, köszkösz... - Bájcsevejek a betojt levitásokkal, az asztali etikett helyenkénti mulasztása, ez jellemzi a cselekedeteit. Mert, hogy a száját nem igazán törli meg a szaftos étek után, hanem inkább végignyalja, ez tény. Roxy egy nőies bokán rúgással jelzi, hogy az illemtani alapkódex sokadik megszegéséért már jár a jutalom.
- Mi va' ? Iri' vaj, mer' többe' szettem? - Préseli ki a száján nehezen érthető artikulációval franciául, miközben egy nagy adag krumplipürén csámcsog. Ekkor veszi kezdetét a nem várt esti műsor...
Hirtelen sikkantások, "Szatííír!" kiáltások és vihogás tölti be a termet. Láthatóan megbolydult a jelenlévő kajás hadsereg, s mikor odanéz, hogy analizálja a semmiből jött indokot, szó szerint szembeköpi a röhögéstől a mellette ülő kis töpörtyű levitást. Egy nyomdafestéket nem tűrő, vihogással színezett vicceszitokkal adja Roxy tudomására, hogy tetszik a látvány, megérte feljönniük, s ezt tetézendő, az attrakció feléjük tart! Hát ez kész. Kornél úgy áll előttük, ahogy az Isten megteremtette, az édesanyja a világra szülte, és egy lány és/vagy fiú felturbózta. Ismételten: hát ez kész!
- Öcsém... - Csöppet sem zavartatja magát, végigméri a-tól z-ig a srácot, mintha a hentesnél nézegetné a felakasztott sonkákat. Háromkilencven, maradjon? Hmmm, maradhat! Nem kommentálja mélyebbre menően a meglehetősen explicitre sikerült ... semmit, csak Roxy felé pislant fél szemmel.
- Na? Megcsinálod neki? Látod, a rendes óvszer már nem is jó rá, fazék kell ide... - Jó, itt már felröhög baromi hangosan, nem bírja ki, hogy ne. Míg a felesége elbíbelődik a fazékbűvöléssel (neki ofkorz ez most lehetetlen számba megy a vihogás miatt), addig ő vidáman kettőt-hármat koccint öklével az asztalra azt ismételgetve, hogy "Megpusztulok!", és csak akkor tér magához, mikor Kornél már kézhez kapta Roxytól a megbűvölt fazék-tányért. Annyit még bevár, hogy a kis kujon megforduljon, távozóra fogja, és adhasson a két almájára egy visszhangos seggre pacsit egy "Jííhháá" kurjantás kíséretében. Hát na, szinte könyörgött érte az a fenékpofa!
Még hosszú percekig rázza a kacarászás, egyszerűen nem képes napirendre térni egy ilyen jó vicc és mélységes bénaság fölött (elvégre honnan tudhatná, hogy nem Kornél rontotta el a saját varázslatát?)- Roxy vállának dőlve potyogtatja a könnyeit, próbál mély levegőt venni, de hiába. Míg Fazekas Póni bent lebzsel a... most már bögréjével, na ezt nem kellett volna lássa. Újabb röhögőgörcs fogja el. Egyhamar nem jutnak innen haza ép rekeszizmokkal.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. október 10. 01:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Írta: 2015. október 13. 17:30 | Link

Anna

Mikor már tele voltam, töltöttem magamnak egy pohár almalevet, és körbepillantottam a teremben. Mindenfele jóllakott diákokat és tanárokat látott. Ma megint kitettek a manók magukért. Elkezdtem igazgatni a ruhámat, mert úgy éreztem, hogy valami elcsúszott rajta. Miután rájöttem, hogy a ruhámmal semmi baj, ránéztem Annára, aki úgy falt, mintha ez lenne az utolsó vacsorája.
 - Igen, szerencsére nem maradtál le semmiről. Mosolyogtam rá.
 - Sajnos idén is utolsóak lettünk. Mondjuk nem is tettem hozzá sokat a változtatáshoz, mert inkább gyakorlati ember vagyok, mint magolós. Majd mikor az Igazgató Úr belekezdett ismét a beszédébe, Anna felém súgott.
 - Nem, elvileg nem kapok semmit, de ki tudja, a vezetőségtől bármi kitelik.
- És neked?
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. október 15. 21:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Levy
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2015. október 14. 21:56 | Link

Travis

Ha a fiú kihallaná, mit gondol a másik, jót nevetne. Nem, egyáltalán nem találja a legmenőbbnek, inkább a legbotrányosabbnak. Ennek ellenére persze szereti a testvérét, ez amolyan kötelessége is, meg annak ellenére, hogy mennyire különböznek, mégis vele találja meg legjobban a hangot. Néha el is gondolkozik ezen, hogy vajon mennyire normális az, hogy ő és Travis ilyen jóban vannak, holott ennyire különböznek. Valószínűleg ez olyan, mint a párkapcsolat az ellentétekkel, meg ilyesmikkel.
~Lucy…~
A gondolat csak egy pillanatra villan át az agyán, miközben az igazgató beszél, ám annál jobban résen van, mint, hogy a gondolat után a lányra nézzen. Ki tudja, hogy a mellé telepedő testvére mi mindent tud már, lehet, hogy simán belelát az elméjébe, és valamiért még nem akarja, hogy tudjon a lányról. Ez egy természetes védekezés is lehet éppenséggel. Persze idővel felpillant rá, és amikor találkozik a tekintetük – a lány valószínűleg régebb óta nézi őt -, kacsint egyet.
- Szóval ide jöttél kviddicseskedni? Rellonos lettél?
Nem mintha ne lenne egyértelmű, de azért felteszi a kérdést, miközben a kajája fölé hajolva nézegeti, hogy mit is szedett, és elkezd falatozni. Vele mi van?
~ A helyi újságba publikálok, van egy párkapcsolatom, aki tökéletes, jók az eredményeim.~
- Semmi érdekes. Közelebb vagyok egy évvel a záróvizsgákhoz, de nem tudom, hogy mi akarok lenni.
Még vállát is megvonja kissé két falat között. Ha étel van a közelében, nagyon nehezen képes koncentrálni, azonban illendően beszélget testvérével egészen a vacsora végéig. Azonban az is igaz, hogy fáradt, és alig várja, hogy az ágyába beérjen.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. október 14. 21:58 | Link

Aiden

Ösztönösen fintorodik el. Hát, ha cukiság az, hogy lenyúlják az ember kajáját - és most tekintsünk el attól a ténytől, hogy Shayleen ezt valóban nagyra értékeli -, ráadásul úgy csinálnak, mintha ők szellentették volna a passzát szelet... Nos, nem. Egészen másképpen értelmezik a szavakat, ezt pedig nem először kell megfigyelnie. Talán néha egyeztethetnének is. De tényleg, csak néha. Egyébiránt nincs baja a fiúval, hiszen volt már vele normális is, keringőztek, meg minden isten haragja. Szóval jah, nem rossz arc.
- Nincs nálam kés, majd legközelebb - kiölti nyelvét, hiszen éljenek a szóviccek! Most persze szívesen fordulna vissza eddigi asztaltársaságához felszegett állal és diadalittas mosollyal, de leköti a figyelmét a rellonos. Nagyon jó barátok, a maga fura módján, de navinésünk bízik benne, ami igen ritka adomány. Még egy ember érdemelte ezt ki, de ő nincs a jelenlévők között, így nem említem a nevét. Nem, nem Voldemortra célzok, odáig nem süllyedt a lányom.
- Bizony megtisztelsz, egyenesen le vagyok nyűgözve, nem látszik? - szinte ijedten hőköl hátra, mintha a feltételezés is kiborítaná. Pedig, ha tudnánk, mennyire megjátssza magát. Kár, hogy nem tart néha "savazzuk Aident" napot, tök jó kikapcsolódás lenne. A bibi ott lenne kialakulóban, hogy kedveli a fiút, talán jobban, mint azt piciny és sötét lelke bevallani engedné, tehát a cél adott: minél messzebbre kerülni tőle. Ismeri a mocskos kis titkát, hogy nem eszik, hogy már gyógyulni sem akar, hogy neki ennyi volt. Tudja, mert elmondta, maga mondta el. Fegyver van a másik kezében. Ebből az elmélkedésből ocsúdik fel lassanként és pislog egyet.
- Én... - megakad, ahogy az a pimasz félmosoly elterül a rellonos arcán. Pedig olyan nagyot akart mondani, de végül csak felsóhajt és megcsóválja a fejét. - Ne mondd, hogy én vagyok itt az egyetlen, akit boldogítani tudsz. Mi a helyzet a nőiddel? - felvonja fél szemöldökét és pimasz módon most ő húzza sunyi mosolyra ajkát. Lehet, hogy most beletapint a dolgok lényegébe. Lehet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Évnyitó
Írta: 2015. október 20. 12:49
| Link

/* mindenki + Merkovszky Ádám */

- Szólnom kell még a kviddics eredményekről. - folytatta beszédét, miután ismét ivott egy korty bort kupájából. - Sajnálatomra, a Navine ház az idei kviddics versenyből egy szabotázs miatt kiszállt. Megértem a nevinéseket. Szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy a nyerésre az ember akkor lehet büszke, ha a játékot tisztán nyeri. Nem érdemes nyerni bármi áron, mert egy esetleges szabálytalanságokra épülő győzelemre az ember nem lehet őszintén büszke. A bennmaradó csapatok  közül harmadik helyen a Rellon 210 ponttal - [TAPS] -, második helyen a Levita végzett 290 ponttal - [TAPS] -, és első helyen az Eridon végzett 420 ponttal. Külön köszönet a főnixeknek a ragyogó teljesítményért! - [TAPS], tombolás az Eridon asztalánál. Rabbot átadta az Eridon vezetőinek a kviddics kupát. -  Hirdetném még a kviddiccsel kapcsolatban, hogy Yarista Palarn, aki egy fantasztikus játékvezető, hiszen a lehető legzökkenőmentesebben lezajlott idényt tudhatjuk magunk mögött, távozik posztjáról. Köszönet neki, tapsoljuk meg! - [TAPS] - A kviddicsben a játékvezetői posztot Kőrösi Dániel Martin veszi át, kívánjunk neki sok sok erőt és kitartást. Egy biztató tapsot ő is megérdemel. - [TAPS].

- Végül rá kell tértem a tanári változásokra. Az LLG-t eddig Mészáros Gréta professzor tanította, megsokasodott teendői miatt átadta Emma McNeilly professzornak, így a professzor asszony végre a végzettségéhez megfelelő tantárgyat vesz át, ezzel együtt az asztronómiát leadta. Rédey András Kálmán professzor hosszú idő után leadta a mugliismeret tantárgyat. Helyét Podmaniczky Ádám professzor veszi át, aki jelenleg még gyakorló tanár az iskolánkban, szóval az órákon segítsétek a professzor munkáját. - Itt Rabbot egy kedves, de sokatmondó mosollyal nézett végig a diákokon. - Két új tantárgyunk is van: Ságváry Krisztina álomfejtést tanít ötödiktől, és Szendrei Véda sárkánytant tanít negyediktől. Minden professzornak sok sikert kívánunk az idei évre, egy biztató tapsot megérdemelnek! - [TAPS]

- A beszédem végéhez érvén egy nagyobb változást is szeretnék bejelenteni. Idén az év tanára díjat Merkovszky Ádám professzor nyerte el. Először is tapsoljuk meg a professzort, hiszen ez nagyon szép elismerés tőletek! - [TAPS] - Az én teendőim is megsokasodtak az utóbbi években, mióta átvettem szeretett iskolánk vezetését, és már egy ideje keresek valakit, aki alkalmas lenne segítőnek. Merkovszky professzorban, úgy érzem, megtaláltam a megfelelő embert, ezért kineveztem őt a Bagolykő Mágustanoda igazgatóhelyettesének. A professzor némi biztatás után elfogadta a kinevezést, így mostantól, akárcsak engem, őt is bizalommal kereshetitek. Köszöntsük egy nagy tapssal az új igazgatóhelyettesünket! - Örömteli taps mindenhonnan.

Rabbot odament Ádámhoz, hogy ismét gratuláljon neki. Volt valami megmagyarázhatatlan szimpátia Ádám szemében, ami miatt Rabbotot igazi öröm töltötte el, akárhányszor találkozott Ádámmal. A rajongása a mágia határterületei iránt, a benne lévő szeretet, amivel a diákokat megszólította, Rabbotra is nagy hatással volt. Így mikor gratulált neki, Rabbot akarva-akaratlanul is megölelte Ádámot, ami némileg viccesen hatott a jelenlévők számára (Mégis milyen már az, hogy az igazgató a kollégáit ölelgeti?). Rabbot érzékelte, hogy ez túl bizalmas lépés volt, így zavarában gyorsan visszament az emelvényhez, ahonnan beszélt. Összeszedte magát, és bár látta, hogy sok helyen nevetnek (remélte, hogy nem rajta), még egyszer megszólalt.
- Örülök, hogy ti is örültök az új igazgatóhelyettesnek. - igyekezett elcsapni az előző cselekedete élét. - Köszönöm figyelmeteket, minden fontos dolgot elmondtam. Így már csak a desszertek elfogyasztása maradt hátra. Sikerekben gazdag új tanévet kívánok mindenkinek! - A desszertek beborították az asztalokat, aminek a sok tapsban kiéhezett diáksereg gondolkodás nélkül nekiesett. Rabbot is leült, és azonnal felhajtott két kupa bort egymás után. Az előbbi, mondjuk így, ciki szituációt elemezte magában. Próbálta megérteni, hogy mi késztette arra, hogy Ádámot megölelje, de nem találta az okát. Így erőt vett magán, és a bortól felhevülten próbált újra bekapcsolódni a mellette ülők beszélgetésébe.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2015. október 20. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 1179
Esemény vége
Írta: 2015. október 21. 13:20
| Link

Évnyitány és zárás


Az előző év értékelése, a változások említése és az új nyitása a szokásos módon lezajlik, bár az igazgató úr igyekszik a legkevésbé időrabló lenni. Egy-egy mocorgó és unatkozó diák mindig akad, azonban az ételek érkezése elvonja a figyelmet erről. A közösen elfogyasztott vacsora után minden díjazottnak hatalmas taps és gratuláció jár, valamint jutalmak. Vannak, akikre büszkébbek nem lehetnének diáktársaik, házuk vezetése, vagy éppen tanárai, de akad olyan is, aki nagy meglepetést okozva tört előre valamiben.
Az este végéhez érve minden izgalomról lehull a lepel. A tanári gárda teljes valójára fény derült, valamint egy meglepetéssel is szolgálnak: új igazgatóhelyettest avatunk. Mindemellett leköszönések és még az iskola sporteredményei se maradhattak el.
A beszédek után a manók szorgosságának köszönhetően azonnal nekikezdhetnek az eseményt záró desszertnek a fiatalabbak és a felnőttek is. Ennek elfogyasztása után pedig elindul a teremből való kiszállingózás. Mindenkit vár a körlete, és másnaptól a szokásos szorgalmi időszak. Reménykedő arcokat és megkönnyebbüléseket látva egyként izgulnak, hogy mindenkire sikerekben gazdag tanév várjon.


//Az évnyitó/záró lezárult!//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 39 ... 47 48 [49] 50 51 ... 59 ... 88 89 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet