38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] 49 50 ... 58 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szépvölgyi Richárd
Független varázsló, Elemi mágus, Okklumentor, Gyógyító, Végzett Diák


aeromágus sürgősségi gyógyító
offline
RPG hsz: 440
Összes hsz: 1065
Írta: 2015. augusztus 19. 20:13 | Link



Az igazság az, hogy a pillecukros takarós kaland után igencsak lebetegedtem. Nátha - lehet, hogy nem tett jót ruhástul beleesni a medencébe? -, bár az hiszem, ezt már meg is szoktam, mivel elképesztően sokat vagyok beteg a vitaminok, az immunerősítő bájital, meg a többi ellenére is. Tehát, finoman szólva sem éhesen ültem le a Rellon asztalához, lehetőleg távol mindenkitől, és egy bögre tea, meg az alapjáraton köretnek felszolgált pirítósom társaságában azon merengtem, hogy vajon csak hőemelkedésem van-e, avagy lázam is. Ezt a merengést megszakította egy tüsszentés; előkutattam a papír zsebkendőm, és kifújtam az orrom. Remek. Ez sosem lesz jobb. Főleg, hogy a következő vizsgám mágiatörténet, amiben csak tényeket és adatokat kérnek számon; ami engem nagyon untat. Semmilyen önálló gondolat, semmi, csak az, hogy 1348-ban ez és ez történt. Persze, ezzel nincs problémám, ugyanis agyam, mint egy szivacs, képes beszívni ezeket az információkat, de könyörgöm... untat. Főleg betegen.
Mikor végeztem ezzel az igencsak fáradtságos tevékenységgel, vettem csak észre, hogy sikeresen leültem munkatársam, Annelie mellé. Ahogy pillantásom rávetült, rögtön végigmértem, hogy esetlegesen nála van-e az íja, de mikor arra a megállapításra jutottam, hogy nincs, megnyugodtam egy kicsit. Végül hűvösen biccentettem neki.
- Beló. - köszöntem bedugult orral, s ezzel lezártnak tekintettem a kommunikációt; pirítósom felé fordítottam a fejem, és megpróbáltam magamra erőltetni még két falatot. Muszáj megennem, mert kell az energia a testemnek. Nyár van, és én megfázok. Hogy lehetek ilyen béna?!...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. augusztus 21. 09:10 | Link

Három falat. Már a negyede eltűnt annak amit kiszedett. Jó lesz az, csak így tovább. Szemezett a csirkemell darabkával, szerette volna ha nem kell rágnia, csak egy pillantással kitölti a gyomrát az étel. Laktató bájitalon kezdett gondolkodni amikor magába küzdötte a negyedik falatot.
Egy pillanatra meglepődött mikor valaki leült mellé és orrhangon ráköszönt. Oldalra fordította a fejét, járó lába megállt egy pillanatra.
- Heló kuzin - biccentett Ricsi felé. Összevonta szemöldökét egy pillanatra, finoman arrébb is csusszant, valahogy nem szerette volna elkapni azt amitől háztársa csúnyán megfázott.
Torkát megköszörülve fordult vissza tányérjához. Komótosan bökte fel villájára a zöldséget, amit sokatmondó arckifejezéssel rágott meg. Menni akart már, otthon akart lenni, próbálni akart. Nem...inkább aludni. Sokat pihenni Noakhoz és Noelhez bújva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. augusztus 21. 10:47 | Link

Aiden

Eléggé reggel van és hosszú idő óta először hajlandó kimerészkedni szobatársaival együtt a kis odújából, hogy a Nagyteremben étkezzen. Vagy valami hasonlót csináljon. Körülötte mindenki túl elevennek és túl kommunikatívnak hat, így Shayleen amolyan szürke pöttyként járkál közöttük. Az egész úton ott sétál a csajokkal, de nem nagyon szólal meg, ha kérdezik is csak rövid válaszokat ad. Foghatnánk ezt a betegségére, de igazából csak fáradt: ezt teszi az alvászavar. Az éjszakái jobb esetben telnek csak félálomban, rosszabb napjain még abba sem. Így szokott rá a kávéra, feketén. Nem tesz túl jót amúgy is meggyötört szervezetének.
Az asztalnál ülve ugyan egy falatot sem eszik, de végre beszáll a diskurzusba. Mi több, még mosolyt is csalnak arcára a többiek hihetetlen ötletei és néhol igen vicces megszólalásai. Túl sok hírrel nem szolgálhat, de láthatóan mindenki örül, hogy végre kezd feloldódni. Egyik fiú háztársa épp nagy sztoriban van, mikor Aiden levágja magát mellé. Csak úgy, hívatlanul. Nem zavarja, csak furcsállja, végtére is mi dolga egy rellonosnak a navinések asztalánál?
- Jó reggelt - arcára jóleső reggeli, álmos mosoly ül ki és a fiú felé fordul, elnézést kérve a többiektől, akik sokat sejtető mosollyal bólintanak. Mit tudnak ők, amit a lányunk nem? Mindegy is. - Kóma van, de látom nálad is. Tudod, mikor mondtál nekem olyat, hogy "mizu"? Soha - azzal végre elterül egy hatalmas vigyor az arcán. Nos, valóban. Eddig sosem sikerült normális körülmények között találkozniuk, a mai az első. Mindig volt valami extra. Szalmonella, másnaposság, végzős keringő... Végre egyszer nyugi van. Egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 21. 17:49 | Link

Cyanne

Imádom ezt a lányt. Annyira vicces. Az egyik kedvenc szórakozásom azt nézni, mennyire tudja bosszantani a tény, hogy például belefirkáltam valamit a rajzába, amit olyan nagy gonddal készít "Mágiatörténet" címet. Amúgy azt hiszem bunkó lettem mellette. Mármint, eddig azért úgy csináltam, mintha figyelnék apám mondandójára, mostanában azonban már nem is erőlködöm. Ez valószínűleg ahhoz fog vezetni, hogy nagyon nagyot szívok majd a vizsgán, de igazából annyira nem hat meg a dolog, hiszen Cyanne vicces. Nem is gondoltam, hogy találok majd valakit, akivel együtt fogok szenvedni a tanóráim nyolcvanöt százalékában.
- Gondoltam megkérdezem, hogy hozzám jössz-e feleségül.
A hangom nyugodt, sőt, egy olyan macsós, ellenállhatatlan mosolyt is az arcomra csalok, mint nagy kedvencem, Flynn Rider, az aranyhajból. Be kell vallanom, imádom azt a mesét, és imádom az olyan reálisan ábrázolt hősöket, mint amilyen ő. Szóval bevetem minden sármomat, bár lehet, hogy a lány képes és igent mond. Akkor viszont futhatok majd az életemért. Nem akarok én még nősülni, sőt, elég bonyolult most az életem, meg az, ami benne van ahhoz, hogy még egy lányt is belevegyek, akinek persze ki kellene tartania mellettem. Házasság, majd talán tíz vagy tizenöt év múlva. Nem is értem azokat, akik most csinálják. Olyan furcsák.
- De igazából a cukor is jó lesz.
Teszem hozzá egy kis várakozás után, még az előtt, mielőtt felpofozna. Fájó arccal nem esne olyan jól a tejberízs, pedig nagyon vágyom már rá. Nem is sejtettem, hogy mennyire, de aztán kimertem, és igen, ez kell most nekem. A gondolatra, hogy csak egy kis cukor, és ehetem is, megint előjön a mosolyom, sőt, még a nyál is összefut a számban. Szóval nagyon remélem, hogy Cyanne hamar ideadja nekem, és végre élvezhetem a vacsorámat. Utána úgyis neki kell állnom tanulni, mert az élet bizony igazságtalan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 21. 19:28 | Link



Amint hátrafordultam, s szembetaláltam magam Laschsal, eszembe jutott, hogy holnap neki is mágiatörténet vizsgája lesz nagy valószínűséggel - tehát megint egymás mellett fogunk szenvedni majd. Kinézem magunkból, hogy a vizsgalapra is ugyanazt fogjuk firkantani válaszként, mint amit az ügyeletes órán a jegyzetek helyett, úgyhogy egy pillanatra elvigyorodtam gondolatban erre. Szigorúan csak gondolatban.
Kérdésére röhögni kezdtem, ugyanis az jutott eszembe, hogy ezt is csak így fogom megkapni maximum, mármint ezt a kérdést.
- Még szerencse, hogy csak gondoltad. - mondtam végül, megeresztve felé egy vigyort. - Hiszen mihez kezdenél, ha igent mondanék? Egy villamosszék lenne a nejed.
Biztos voltam benne, hogy Ervin se veszi komolyan, amit mondok, ugyanis bár a lehető legkomolyabban mondta ezt, ő is csak hülyéskedett. Várakozóan pillantottam rá, aztán végre kiderült, hogy igazából csak cukrot akart.
- Miért, nem vagyok neked elég édes? - kérdeztem immár komoly arccal, kissé flegmán, mint ahogy mostanában szoktam. Végül csak hátrafordultam a cukortartó felé, és átnyújtottam a Navinésnek; asztalára pillantva láttam, hogy tejberizst eszik. Gyűlölöm a tejberizst.
- Nincs mit. - mondtam, meg sem várva, hogy megköszönje. Kisvártatva hozzátettem: - Holnap?
Ezzel a kérdéssel természetesen arra utaltam, hogy a vizsgát is végigszenvedjük-e együtt, vagy jobb társaságot kíván esetleg maga mellé - valakit, aki tudja is a tananyagot. Tanultam, persze, de az E-ben is csak reménykedni tudok, ha mágiatöriről van szó. Bár azt hiszem, ezzel a legtöbben így vannak.
Végül, ha megválaszolta a kérdésemet, bólintással vettem tudomásul, amit mondott, majd visszafordultam, hogy befejezzem a vacsorámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 24. 11:41 | Link

Laz

- Lazriell, Lazriell... -mondogatom a nevét az egyik muglireklám fülbemászó dallamára. - Vajon mondták már neki, hogy a neve hasonlít valami fájdalomcsillapítóéra? - emelem fel fejem cipőfűzőm megkötése közben, hogy fekete kandúrom jégkék szemeibe nézhessek.
Egy elnyújtott nyávogással reagál, ami általában nemleges választ jelent. Hát jó, ő tudja. Felpattanok vízágyam széléről, csípőre tett kézzel pár pillanatig kiélvezem a hőspóz által szerzett lendületet, bámulok a távolba sejtelmesen, majd az asztalhoz lépdelve összeszedem a felszerelésemet, és elindulok a nagyterem felé.
Szerencsére a főbejárattól nincs messze a nagyterem. Összekoppintom cipőm sarkát kétszer, de nem mondom, hogy otthon édes otthon, és nem is pottyanok Kansasba, csupán kiugrik bakancsom talpából egy pár korcsolyapenge. magam előtt jégből ösvényt készítek, és nekiindulok. Sokkal megerőltetőbb, de gyorsabb. Szeretem ilyenkor a körülöttem elmosódó fenőket és lámpákat bámulni, de nem egyszer taknyoltam már emiatt, szóval most inkább magam elé bámulok. Máskor váltanom kellett  félúton a lassabb csúszkálásra, de hála Kornál edzésnek nevezett kínzásának, már végig tudok szántani a falut és a sulik összekötő úton. Pengéim nyomán vízzé válik a megfagyasztott út, majd kis idő múlva el is párolok, nyomtalanul. Erre akkor szoktam rá, amikor Ádi utánam akart jönni az éjszaka közepén, és nagyot zakózott az egyik tócsában.
Végül beérek a suliba, és gyorsan körülnézek, prefektusokat keresve. Jó, gond egy szál se, ráadásul itt van Lazriell.
- Jíííí! - szaladok oda hozzá, hogy megölelhessem. Nem tudom miért,most olyan közvetlen napom van. Hetem. Hónapom. Évem... Életem. - Jaj, de jó muri lesz! Hoztam fagyit arra az esetre, ha megéheznénk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 24. 21:20 | Link

Brandon

Elkerekedett szemekkel konstatálom, hogy Bran is itt van, sőt egyenesen ölelésre tárja a karjait. Ezen eléggé meglepődtem, még ahhoz sem volt elég lélekjelenlétem, hogy reagáljak valamit a gesztusra. Némán hagytam, hogy megöleljen, majd amikor végre száz százalékos lett a feldolgozottság az agyamban, szélesen elvigyorodtam. Kezem reflexszerűen a szám elé tettem, mert féltem hogy hangos nevetésbe fordul át az a vigyor.
 - Hú, látom izgatott vagy - mi tagadás, én is eléggé az voltam, csak sokszor szerencsétlenül mutattam ezt ki. Abban a pillanatban aprókat toporogtam egy helyben és a táskám csatját kezdtem el piszkálni, amikor meghallottam a következő mondatokat.
 - Fagyi? - szemeim felcsillantak - Milyen fagyi? - kérdeztem kíváncsian, miközben lepakoltam a levita asztalának sarkánál. Már sötétedett, de a fáklyák sora adott valamennyi fényt a teremben ahhoz, hogy lássam, ahogy valaki még a leckéjét írja az egyik padon kuporogva.
 - Nagyobb felületet nem találtam, amire lehetne festeni. - felmutattam az anyagot, ami addig a kezemben volt. kihajtogattam, hogy megmutassam azt Brannek. Régi, fehér lepedő volt eredetileg, de tegnap kék festékbe áztattam, így már inkább úgy néz ki, mint valami zászlószerűség. A félhomályban nem látszott tisztán, de egy szfinx sziluettje volt jelölőtollal felvázolva a kék vászonra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 25. 14:43 | Link

Cyanne

- Ha igent mondtál volna, elvettelek volna. Meg szoktam tartani az adott szavam.
Még a vállam is megvonom kissé. Ez a helyzet is olyan, hogy ha már egyszer megkérdeztem, te igent mondtál, akkor az a minimum, hogy megtartom a szavam, elvégre én voltam az, aki felhozta a témát is. Vicces lenne Cyanne férjének lenni, olyan kedves lány azok alapján, amit megismertem. Biztos, hogy a szomszédaink önként adnák át a frissen termesztett paradicsomokat. Viszont a legviccesebb ez akkor lenne, ha mindezzel apám elé járulnánk, hiszen egy ilyen fordulatra tőlem, szerintem még ő sem számít.
- Amúgy, felráznád mindig a házasságunk. A legtöbb házasság az unalomba bukik bele.
Nem hiszem, hogy mellette lenne időm, vagy energiám unatkozni. Az biztos, hogy megrázó élmény vele veszekedni. Áh, annyi ilyen szóvicc jut az eszembe, hogy az már művészet. Viselkednem kellene inkább.
- Komolyan az érdekel, hogy milyen ízt tudnék hozzád párosítani? Meg is nyalhatlak.
Ilyen távolságból, és ennyi ember előtt csak nem kínos halálra. Mondjuk lehet ennyi pimaszság után még meg is érdemelném, hiszen mondandómhoz egy kacsintást is társítok.
- Köszönöm. Holnap.
Vigyorodom el szélesen visszafordulva a saját asztalom felé, jó alaposan megcukrozva a vacsorámat. Hümmögnék is neki, de sajna ahhoz messze van és háttal, az asztalnál pedig mindenki idiótának nézne, ha nekiállnék hangokat kiadni a vacsorám fölött. Észre se veszem, mikor fog el a második adag, jólesően szusszanok egyet, majd felkelve azért odahajolok Cyanne füléhez.
- Az ízed szerintem olyan, mint a gyömbéres kekszé. Ha megszokod a fanyar ízt, rálelsz az édes részekre. Akkor holnap.
Kifelé menet észre se veszem, hogy milyen széles vigyor ül az arcomon. Bolondos ez a lány.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 25. 15:09 | Link



Lasch tovább húzta a poént, de egyelőre még nem nagyon tudatosítottam magamban olyanokat, hogy a velem egy idős srácok ezeket sokszor nem csak poénból mondják, sokkal inkább hormonális indokokkal.
- Ez esetben átgondolom. De én rendezem be a lakást. - kötöttem ki, még mindig azzal a furcsán kötekedő hangommal, amivel általában beszélni szoktam az emberekkel.
Szörnyű szóviccére csak égnek emeltem a tekintetem, de valahol egyébként jó poén volt. Végül mégis kicsalt egy szájszéli mosolyt ez a vicc, de ennyi. Hajam előreesett a vállam elé, így egy kézmozdulattal hátraküldtem.
- Nem csak a házasságot ráznám meg. - kezdtem, s jelentőségteljesen néztem Ervinre, ami miatt esélyes volt, hogy félreérti a dolgot. - Az életedet is.
Remélhetőleg bevittem a találatot, úgyhogy odaadtam neki a cukortartót, egy csípős hangnemű kérdéssel párosítva. Elvégre, ha már úgyis "megkérte a kezem", úgy, hogy valószínűleg ő volt az első és ő is lesz az utolsó, aki ezt megteszi - akkor van jogom számon kérni az ilyesféle dolgokat. Naná. Persze. Mert amúgy én nem vettem poénnak az egészet. Nem.
Mikor azt mondta, hogy megnyal, egy pillanat alatt felszaladt a fél szemöldököm, majd eszembe jutott, hogy Lasch Navinés. Ah, nekik vannak ilyen pihent vicceik.
- Nem szükséges, szerintem elég keserű élmény lenne. - mondtam hanyagul, majd az ismét előreeső hajtincsem miatt beletúrtam a hajamba, és amint megkaptam a válaszomat a kérdésre, egy bólintás kíséretében vissza is fordultam ahhoz a pár darab tökös derelyéhez.
Már pont végeztem volna a kajával, csak pár falat volt vissza, amikor hirtelen egy leheletet éreztem meg a fülem mellett. Majdnem reflexből ütöttem, már emeltem is a kezem, de ekkor meghallottam Lasch hangját. Attól, amit mondott, szemeim nagyra nyíltak, és ekkor derengett fel előttem, hogy talán az előbbi hülyéskedés az volt, amit mások flörtnek hívnak.
Mire ezt felfogtam, Lasch már el is hajolt tőlem - meglepetten néztem utána, aztán értetlen mosollyal az arcomon fejeztem be a vacsorámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Brandon Norrey
INAKTÍV


Született feleség *.*
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 6313
Írta: 2015. augusztus 25. 21:44 | Link

Lazriell

Azt hiszem nem szokott hozzá a bran-féle vehemenciához. Szinte letarolom az ölelésemmel, érezheti a csak nekem készített vaníliafagyiillatú illatot, ami szinte állandóan körbeleng engem. Hiperszuper megfigyelésemmel észreveszem, hogy ő egy kicsit fél, izgul, de szerintem nincs semmi ok az aggodalomra. Mármint nem kell nagy tudás ahhoz, hogy észrevegyük, milyen visszafogott viselkedést. Én már elsőben kinindzsáztam magam Adamhez Ezután, és nem történt semmi baj. Mármint egyszer odafelé bevertem a fejem egy páncélba, de hát megesik. Ser Karom otthon valószínűleg a fűtött vízágyamon durmol, Amadeus pedig a sarokba állított fán piheg.
- Hát, van sztracsatella, vanília, csoki, eper, s egy valami, amit én csak a feketének hívok. - mondom, és félve felnyitom a fekete gagyit tartalmazó dobozkát, mait a mágiámmal hűtöttem egész végig.
Bemegyünt a Nagyterembe, mindig is kíváncsi voltam milyen akkor, amikor nincs rajtam kívül senki. Na, most vegyük úgy, hogy Lazriell meg sem született. Bocsi Laz.
- Baziteo. - mondom mosolyogva, a lepedőre szegezett pálcámra, amitől rögtön hatalmas izévé vált. - Jaj, nem. - A zsugorítóbűbáj varázsigáját kimondva visszaváltoztatom,. - Majd miután megfestettünk, úgy sokkal nagyobb meló lenne.
Előveszem a legjobb és legszebb mágikus ecseteimet, még a vélahaj ecset is itt van nálam.
- Van terved is, hogy hogy nézzen ki? A kviddicscsapat és a címer? Esetleg valami idézet, szöveg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ser Karom|hydromágus|Ask|
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. augusztus 26. 21:28 | Link

Vér Lanetta
Ruha

Pezsdítsük fel az állóvizet!
A vizsgaidőszak a magolásról és a könyvek fölötti görnyedésről, ami iszonyat unalmas. Szerencsére mindig vannak olyan emberek akik felrázzák a hétköznapokat.
Seprűvel a kezemben mosolyogva lépek ki a Rellon klubterméből.
Nemrég találkoztam egy Eridonos elsőssel, akivel remek ötletünk támad arra, hogy egy kis színt vigyünk ebbe a szürke napba.
Elérem az étkező ajtaját, de nem megyek. A falnak dőlök és laza mosollyal az arcomon várok. Nemsokára Lanettának is meg kell jönni a labdákkal, és akkor kezdődhet a játék.
Meglepő módon örülök, hogy ilyen hülyeséget fogok csinálni egy elsőssel. Talán a stressz miatt van...
A gondolataimból egy lökés zökkent ki, bosszúsan nézek az előttem elmenő srácra, de nem hívom fel magamra a figyelmet egyenlőre.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. szeptember 11. 21:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. augusztus 31. 16:39 | Link


Vizsgák, vizsgák mindenütt. Rebeka mindig is utálta, ha naphosszat magolnia kell, ráadásul óriási hátránnyal indul, mivel év közben érkezett. Mégsem adja fel a reményt, eldöntötte, hogy átmegy, minek köszönhetően a jegyzetekkel és tankönyvekkel kel-fekszik. Most, így hajnali tíz órakor is egész éjszakás és egy napos nem alvás után próbálja magába diktálni a kávéját, plusz valami elemózsiát. Szemei alatt sötét karikák éktelenkednek és őszintén örül, hogy az apja sehol nincs, mert szégyellne így megjelenni előtte.
Épp egy háztársával próbál értelmes beszélgetést folytatni, mikor a holnapi vizsgával kapcsolatban új információt kap. A jó tankönyvből a rossz részt tanulta meg. Ugye mindannyian érezzük ennek a súlyát...? Amikor mást sem teszel, csak betűk halmazát próbálod bepasszírozni elnehezült fejedbe, amikor kirakják rád a megtelt táblát és, amikor már nem ismersz se istent, se embert, csak egy ágyra vágysz, mert kigürizted a beled, és akkor valaki azt mondja... Nem, ki se mondom, le sem írom. Mindenesetre Rebeka cérnája valahol ezen tájt szakad el véglegesen és megmásíthatatlanul. Poharát lecsapja az asztalra és hangszálait nem kímélve kezd el igen hangosan és igen cifrán monológot szavalni.
- Hogy az a büdös, bárcabitorló, holló rágta, hörcsög által meggyalázott, kitört fogú - itt kezd belemelegedni... - sánta és púpos, megveszekedett, cefrében érlelt, romlott külsejű, utcasarkon virágot áruló, mocskos, szerencsétlen jó édestestvérét! - életében nem volt még ilyen hosszú és ilyen tartalmas, ám annál rondább kifejezéseket helyettesítő mondandója, azonban ezt bepótolandó üvölt, hogy az egész terem zeng tőle. Az evőeszközök is elfelejtenek megcsörrenni hirtelen, olyan döbbenet támad. És már tudja a folytatást...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. augusztus 31. 20:31 | Link

Rhoxáné
@csakmegneölj @szeretlektudod


Nos. Mihael nem vágta ki a gégéjét, és Roxy meg nem verte addig a fejét a falba, ameddig kicsorgott belőle a káposztalé. Ami amúgy eléggé meglepte, tekintettel arra, hogy szerinte mindkettőt megérdemelte volna. Hogy volt- e bűntudata? Nem is kicsi. Most meg itt ül, vacsoránál, és próbál lenyomni valamit a torkán. Akármit, mert igazából még most sem bocsátotta meg igazán magának, hogy ő_ betörte_ Mihael_ feleségének_ a_ fejét_. Kissé meredten bámult a tányérjába, miközben próbált a körülötte folyó beszélgetésre koncentrálni, hogy azért ha valamit kérdeznek tőle, tudjon válaszolni. Erőszakosan kifújja a levegőt, ahogy a villáját a valamibe döfi, majd inkább elfordítja tekintetét az ételről, és a többieket kezdi bámulni - nem mintha valami érdekesek lennének. Úr isten Kamilla, ne gondolj ilyenre. Mert oké, hogy épp nem a pozitív oldaláról szemléled most a világot, de akkor se. Ismét piszkálni kezdi a kaját, ahogy gondolatai visszabarangolnak a Saint-Venant házaspárhoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roxanne Megane Saint-Venant
INAKTÍV


XVIII. - A Hold
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 163
Írta: 2015. augusztus 31. 21:32 | Link

Kamilla
@naná @hogyodanerohanjak
2015. 10. 31.

Nem szokta kifejezetten zavarni a dolog, ha a férje időközönként meglép, de még csak alkalma sem volt megköszönni neki az életmentést. Megszokott dolog, hogy egy-egy napra, akár egy hétre is bedobja a törölközőt Mihael, de ilyenkor legalább egy szárnyast megerszt az oroszlánkirálynőnek, hogy be aggódjon, és hogy mikorra várható az érkezése. De most, már 7. napja semmi. Se levél, se fapapucs, se törölköző, de még csak egy SMS-re sem futtotta. Ami nem gond, mert hát nem lehetnek sülve-főve együtt (meg amúgy nincsenek is), csak megbeszélt dolog náluk, hogy értesítik egymást a kimaradozásokról. Megforult a dinka fejében, hogy itt hagyta a férje egy pomponcsapat kedvéért, ami valóban nem gond (noha meglepte a lányunkat maga a tudat, hogy ő most bizony kifejezetten aggódik Mihaelért. Ez nem normális..), csak na. A miheztartás végett. Meg amúgy is van egy paktumuk, mely alapján az alapvető tájékoztatást azért megadják egymásról. De most se kép, se hang.
 Az első gondolata a pomponcsapat után egy többnapos részegedés volt Daviddel, de ezt is elvette, mert legalább egy józan pillanatában - vagy részegben - megdobta volna valami üzenetfélével a telefonszerűjéréről. De akkor mégis mi lehet? Vonatszerencsétlenség? Hisz tud hoppanálni. Elkapták? Ő ennél jobb, hogy csak úgy hagyja magát.
 Lányunkban a nap folyamán megérett azon gondolat, hogy kicsit utánanéz a dolgoknak a kastélyban is. Felkeres egy-két embert, akiknek bármi fogalma lehet Mihael hollétéről. A vacsorakor pedig, amit kivételesen nem odahaza fogyasztott el, kivétele alkalma nyílt. Egy fekete rövidnadrág fölé Mihael egyik pólóját(KATT) húzta fel, s mihelyst megpillantotta a luvnyát, aki pár nappal korábban fejbe vágta egy terelőbottal, rájött, mi a teendő. Szépen felállt a saját asztaluktól (otthagyva így az ínycsiklandóan csábító vadast), majd a Navine felé vette az irányt. Kamilla mellé érve a mellette lebzselő partnere vállát megkocogtatta és intett neki, hogy húzzon a búsba. Persze nem mozdult, erre kényelmesen befurakodott a padra kettejük közé s Kamilla felé fordult. Arcán nem tükröződött érzelem, inkább tán a kialvatlanság miatti olimpiai karikák a szeme alatt valamint némi őszinte aggódás.
- Hé. - rekedtes hangján érződik a nagy mennyiségben elszívott nikotin és hogy legalább 24 órája nem használta a hangját. - Mihaelt nem láttad mostanában?
Utoljára módosította:Roxanne Megane Saint-Venant, 2015. szeptember 1. 11:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. augusztus 31. 22:10 | Link

Ombozi Rebeka Liliána

Rezignáltan eszi, ami a legközelebb volt hozzá. Rezignáltan, élettelenül, szivacsaggyal, túl fáradtan minden érzelemhez. Kanál a levesbe, be a szájba, szótlanul passzolja a sót meg a borsot, ha kérik, tekintete valahol a vele szemben ülő poharán nyugszik, szóval ez vagy a zen, vagy a zombivá válás első foka. Vizsgaidőszak van, és akkor ez mindent megmagyaráz.

És akkor lecsöppen egy kanál leves az ölébe. Nem forró, de cserébe paradicsomleves; pedig ha húsleves lenne, lesöpörné a tésztát, és végülis csak egy vizes folt maradna a ruháján, ami fura mód velőscsontok képét idézne fel a mellette elhaladókban. Ez viszont paradicsomleves, amit nem lehet elmismásolni. Betűtésztás piros folt marad utána.

Tárgyilagosan szemlélve ez nem tragédia, valljuk be. Folyamatos tanulással töltött napok után viszont kiváló ürügy, hogy kiboruljon. Miután gyanúsan hosszan meredt az elkószált paradicsomlevesre az ölében, lecsapja a kanalat, és vesz egy mély lélegzetet...

...és akkor valaki balszélen is leehette magát, mert elszakadt a cérna ott is. Normális körülmények között minimum megijedne, majd magában méltányolná a káromkodás káromkodások nélküli igen kreatív megoldást, de ezek a hetek messze esnek a normális világtól. A díszes kiabálás csak biztatást ad neki, hogy hajrá, most te jössz. Egy pillanatra megképzik előtte egy amerikai filmbe illő jelenet, ahol mindenki sorra kiordítja magát a nagyteremben, majd angyali, jóllakott napközis mosollyal szépen visszaül enni, de már felállt, és már mondja is, hogy

 - Most kinek jut eszébe paradicsomlevest főzni, most komolyan? Halványkék ez az átokverte ingem itt, a manók tuti tudták, hogy jövök enni, és akkor mondták, hogy te, tudod mit? Tegyünk oda annak a navinés kiscsajnak, csináljunk neki paradicsomlevest! Eleve, ez a lány itt - mutat a vele szemben ülőre - cukorral eszi, ez kész katasztrófa, ki eszik paradicsomlevest cukorral? És még csak normális betűtészta sincs hozzá, esküszöm, hogy nincsenek benne számok, hát normálisak vagytok?
 
Utoljára módosította:Rozsos Annamária, 2015. augusztus 31. 22:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 31. 23:35 | Link

Brandon


Kíváncsian pillantottam bele a dobozba, amiben a 'fekete' fagyi volt. - Húúúúúú - kíváncsi voltam, hogy vajon milyen íze lehet. - A vaníliát és az epret nagyon szeretem. - mondtam halkan - De erre is kíváncsi vagyok - mutattam a fekete dobozra. Nem értettem, hogy annak ellenére, hogy ilyen meleg van, hogyhogy nem olvadt meg a fagyi, mire ideért vele... Talán erre is van valamilyen bűbáj.
 Miniszívrohamot kapva ugrottam fel, amikor a vászon hirtelen megnőtt a kezemben, majd zavaromban elnevettem magamat. Ilyenkor látszik meg az, hogy annyira nem vagyok még otthon bűbájok terén. - Ezt meg kell tanítanod egyszer - vágtam rá gyorsan, mire az anyag visszahúzódott az eredeti méretére.
 Amíg Bran az ecseteket pakolászta, én előszedtem a festéktubusaimat és sorba rendeztem őket, az elején voltak azok, amik 100% biztosan kellenek majd, vagyis bronz, barna, fehér és fekete.
 - Én a legegyszerűbbre gondoltam. Mondjuk a ház nevére és a címerállatra... habár... - az ajkamba haraptam - Talán esetleg valahogy meg lehetne oldani, hogy a vonalak átrendeződjenek időnként és a csapattagok jelenjenek meg rajta. Mint egy mozgó arcképcsarnok. Létezik erre valamiféle bűbáj? - látszólag Brandon sokkal tapasztaltabb volt ilyen téren - A többiekről is van már rajzom segítségképp. - előszedtem a táskámból egy mappát és meglóbáltam a fiú orra előt. - Mit szólsz hozzá?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 1. 08:32 | Link

Rhoxáné
@rohanokén @miazhogynemeláttam?


Igazából már azóta tervezi, hogy valahogy megpróbál bocsánatot kérni tőlük, amióta kitette onnan a lábát. Ebben a nagy tervben csak két dolog nem ment. Az egyik az, hogy félt és szégyellt eléjük állítani, a másik meg az, hogy fogalma sem volt arról, mit és hogyan csináljon. Viszont a szándék, na az nagyon erősen élt benne. A száját harapdálva próbált lenyomni egy újabb falatot a torkán - valósággal rátört a hányinger közben - amikor megjelent Roxy. Pont ő. Pont most. Kikerekedett szemekkel meredt a szőkére, ahogy még arrébb is húzódott, hogy az kényelmesebben elférjen. Hát.. Ha ez így megy, hogy csak rágondol és itt terem, akkor mehetne az is, hogy nagyon erősen akarja azt az elnézést, és az is lefolyik. Már épp belekezdett volna a mondandóba, hogy Roxy miért ne essen neki a torkának, ám ugyan akkor miért érdemelné meg, amikor jött a másik szájából a kérdés. A villa szinte kifordult a kezéből, és vagy kétszer megfordult körülötte a világ. Mi az, hogy nem látta-e? Mit csinált, hogy látnia kelljen? Automatikusan indult be nála ez a féltő meg védeni akaró akármi, mert bárhogy is nézzük, Mihael ez, aki megtanította kviddicsezni, meg aki megmentette az összeroppanástól és az őrültségtől, amit tettének súlya okozott volna.
- Mi.. Mi lett vele? - tette fel az első értelmes kérdést, amint meg tudott szólalni. Körbepillantott, majd teljes testével a lány felé fordult, s lehalkította hangját.
- Miért kellett volna látnom? - suttogta, hogy azért valamennyi infót be tudjon gyűjteni mielőtt kijelentené, hogy az incidens óta még csak hallani sem hallott róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. szeptember 2. 11:41 | Link


Egyáltalán ki találta ki a vizsgákat? Melyik volt az a szerencsétlen léhaéletű, aki annyira unatkozott, hogy úgy döntött teszteket készít, természetesen ötszáz kifejtős kérdéssel? Akárki is volt, sokkal fontosabb kérdés, hogy az összes többi miért nem verte agyon?! Ja, mert hogy azt nehezen lehetett volna, lévén ennyi ésszel szabadlábon fegyver nélkül is közveszélyes a delikvens...
És persze itt jön a feketeleves, mert végtére is van olyan, akinek ez mulatság, mert tud mindent. Mert azt is tudja, hogy melyik részt kell megtanulnia abból a tetves tankönyvből, míg másokat félreinformálnak, többek között maga a tanár is. De isten legyen a tanúja, Rebeka még meglátogatja a drága rossz életű tanerőt és olyat ad neki, hogy koldulásból fogja keresni a kenyerét. Mindennek hangot adva üvölteni kezd és megszidja a minden bizonnyal nem létező testvérét - amelyre a mellette ülő nagyjából öt métert arrébb araszol. Hiába, a vizsgaidőszak mindenkit kifordít magából. Már éppen folytatná, mikor a Navine asztalánál is valaki igen hangosan kezdi kinyilvánítani nemtetszését. Vörösünk szinte perdül is arrafelé és a fél nagytermet átordítva válaszol - mit válaszol, kiabál vissza, jelzem teljes felháborodással.
- A paradicsomlevesbe betűtészta való, és kampányolok azért, hogy tegyenek bele, igazad van! - egész testhelyzete olyan, mintha a maradék levegőt is ki akarná préselni magából, akárcsak valami idegbeteg gorilla. - És tudod mi még a szörnyű? Hogy a tanárok tesznek arra, hogy mi mennyit készülünk! Rossz anyagot diktálnak fel, amit a vizsgára kéne tudni, majd összedörzsölik a tenyerüket, mely nyáltól síkos, hogy "ez az, átvertem a mocsadék kölyköket, most aztán felpattanhatnak a nyalókás kerékpárra és tekerhetik a vizsgaidőszak végéig"! - hevesen gesztikulál, s közel sem jár a berekedés határán. Az persze kérdés, hogy van-e a közelben olyan tanerő, aki mindezt zokon veszi, bár Rebekát ez sem hatná meg. Jelenlegi lelki állapotában bárkinek szívesen megmutatja, hogy mégis merre kéne elindulnia, hogy sose jöjjön vissza. Így, hogy partnerre talált a totális kifakadásban, máris jobban érzi magát. Nemcsak ő csavarodott be!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Rozsos Annamária
INAKTÍV


Mindenki Glenn Cullenje
offline
RPG hsz: 485
Összes hsz: 767
Írta: 2015. szeptember 2. 13:01 | Link

Ombozi Rebeka Liliána

 - Nincsenek benne számok! Mer az oké, hogy addig rakosgatom, amíg kijön belőle a nevem, de ha nincsenek benne számok, akkor hogyan találom ki, hány százalékot kapok a következő vizsgámon? Meg speciális karakterek, mi az, hogy nincsenek benne ékezetes karakterek? Ugye, milyen? Mi vagyok én, annamaria?

Kiált vissza a balszélen kiabálónak, teljesen hétköznapi modorban, mintha nem is a nagyteremben ordibálnának, miközben az iskola nagyobb százaléka mondjuk ebédelne. Paradicsomlevest. Is.

Nem mondja, mintha látna mozgolódást a szeme sarkából, és egészen biztos, hogy a körülötte ülők kényelmetlenül mocorognak, de jelen pillanatban ez nagyon nem tudja érdekeln. Háttérzaj, fehér zaj egy ilyen érdekes beszélgetés mellett.

 - Így van, teljesen egyetértek! - bólogat bőszen a másik felvetésére, de mint minden kiborulófélben levő ember, a legkevésbé sem figyel arra, amit a másik mond. Ilyen pillanatokban az ember magával van elfoglalva. Bár időnként él a gyanúperrel, hogy minden más pillanatban is.

 - Meg amikor olyat kérdeznek, amit tuti, hogy soha nem is említettek, nem hogy leadtak volna, és akkor vigyorognak vizsga közben, mert látják, hogy nem tudod! - tesz rá még egy lapáttal egy személyes élményt, ugyanis a múlt csütörtöki vizsgája nem sikerült a legfényesebben, valljuk be, és a hibát emberi szokás szerint másokban kell keresni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 2. 21:58 | Link

Állia
Szerelés



  Vidáman baktatott le a lépcsőn a nagyterem felé kanyarodva. Mikor reggel összefutott egy rellonos lánnyal nem gondolta volna, hogy a délutánját egy seprűvel a  markában, és egy kvaffal a hóna alatt fogja kezdeni. Azonban egy cseppet sem bánta, sőt, izgatottan várta mi fog kisülni az egészből.
  Már jócskán benne trappol az iskola a vizsga időszakban. Mindenki csak a tanulással van elfoglalva, no meg avval, hogy tövig rágja a saját körmét. Az ilyen dolgok, mint amire Álliával készülnek, kitépi ebből a szürke színfoltból Lalát, és mosolyt tud csalni az arcára.
  Nemsokára megérkezett, társa már várt rá, lazán támasztva a falat. Széles vigyor terült el az ezüst fonatos lány arcocskáján, ahogy megállt a másik előtt és felmutatta a vörös labdát.
- Voálá... egy titkos útba került a szertárban, de megvan - jelentette ki. - de mást nem mertem elfogni, a gurkó durva lett volna, a cikeszt meg úgyse kapnánk el - tette még gyors hozzá, hogy magát mentse amiért csak egy labdával lépett oda Álliához.
  Hamar kikerülte a lányt és belesett a nagyterembe, kíváncsi volt mennyien tartózkodnak odabenn. Voltak azért, épp elegen ahhoz, hogy ne zavarjanak de azért bámészkodva méregessék a két seprűvel megáldott lánykát.
- Ideje kezdeni a meccset - kacsintott a másikra a lány. Sosem játszott még ilyen szűk helyen. Ami azt illeti életében elég kevésszer ült seprűn, még csak haladónak sem mondhatta magát, nemhogy profinak. Kicsit aggódott, hogy fog kikerülni valami hirtelen jött akadályt, de legrosszabb esetben kitöri a lábát, a kezét vagy valami más felesleges végtagját. Csak egy út a gyengélkedőre, néhány elviselhető fájdalomreceptor ordibálása, semmi komoly probléma nem sülhet ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. szeptember 6. 21:43 | Link

Lanetta

Nem kell sokat várnom, és a tömegben megpillantom az Eridonost. Enyhén felhúzom a szemöldököm, mivel csak egy labda van nála. Nem mintha a kvaffnak nem örülnék, csak egyszerűen többre számítottam.
Ezt amint elém ér meg is magyarázza. A monológ végén bólintok, így is jó lesz.
Bár kevésbé érdekes....
Enyhén elmosolyodom, amikor Lanetta bepillant az étkezőbe. Én már felmértem a terepet és van bent bőven bámészkodó. Ami azt jelenti, hogy sokáig fognak erről beszélni.
A lány szerencsére nem lesz lámpalázas, sokkal inkább izgatott. Amikor visszafordul hozzám, magabiztosan válaszolok.
-Szerintem is.
Mielőtt felszállnék, kinyújtom a kezem a kvaffért.
- Kérem a labdát.
Jobban szeretem, ha a piros bőrlabda az én kezemben van, így legalább abban biztos lehetek, hogy felszálláskor nem esik le az ebédlőben lévők közé. Bár a terveim szerint utána sem fog leesni, de ez még nem száz százalék.
A szűk teret tekintve elég nagy esély van rá, hogy rögtönöznünk szinte végig. Ez mondjuk engem nem zavar, ki tudja, lehet tanulok valami hasznosat.
Utoljára módosította:Martin Romberg, 2015. szeptember 11. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. szeptember 10. 17:03 | Link

Állia
Szerelés


  Lala kedélyesen érkezett meg a kijelölt találkahelyre, mely a nagyterem ajtaját jelölte. Itt kevés diák lézengett, azok is sietve távoztak vagy közeledtek, mindenki ment a maga dolgára, élte a maga életét. Azonban egy azonnal szemet szúrt az eridonos leányka számára. Az az alak nem sietett, a falnak döntött háttal vizsgálta a mellette elhaladó embereket aztán észreveszi Lanettát. A lány elpirul mikor a rellonos szemöldöke felszökik, azonnal rájön, hogy a labdák számát kevesli. Éppen ezért mikor oda lép mellé köszönés helyett máris a lényegre tér. Elregéli, hogy miért csak egyetlen kvaff van nála, és, hogy a labdák triojának  a többi tagját mi okból nem hozta magával.
Állia válasz gyanánt csak biccentett. Ennyi elegendő is volt Lalának, máris inkább elindult felmérni a terepet. Belesve a hatalmas helyiségbe minden oka megvolt az elégedettségre. Volt azért közönségük - mert, hát milyen lenne ha ők itt bohóckodnának, aztán senki sem látná mit művelnek? - , azonban nem vertek nagy ricsajt, sem hangzavar nem tombolt odabenn, hogy ne lehetne nyugodtan játszani.
  A felszólításra a lány hamar átpasszolta a labdát, majd hátra sem nézve besétált a nagyterembe.
Már akkor megnézték a többiek, mikor meglátták az ezüst hajú kezében a seprűt. Mindenki tudta, hogy készül valamire. Néhányan izgatottan ficánkolni kezdett, nyakukat forgatták, vagy  csak vidáman összesúgtak, előre megjósolva a dolgokat. Mások szemüket forgatták vagy szemrehányóan méregették az apró teremtést, de voltak olyanok is akik a maguk egyszerűségében észre sem vették a jelenetet.
  Az eridonos hajtó csak mosolygott, izgatottan, piros pozsgás arccal, melyet az izgalom festett oda, no meg a repülést megelőző szúnyogcsípésnyi félelem. Egy utolsó pillantást még megengedett társa felé, majd lába közé vette a seprűt, és a következő pillanatban a levegő lágy simogatásai közepette az égbe emelkedett. Egyre magasabban a diákok feje fölött. Egyre közelebb a csillárok felé. Már most látta, hogy gondot fognak okozni, és, hogy rettentő óvatosnak kell majd lenniük, hogy mindketten ép bőrrel megússzák a játékot.
- Mi legyen a két karika, melybe a kvaffot dobni kell? - mindkét kezét a szája alá tartva apró kürtöt formált, és elordította magát, hogy Állia biztos meghallja őt. Eközben feje már tekergett is nyakán, a magfelelő karikák után nyomozva, melyek nemsokára kapuként fognak dominálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. szeptember 16. 01:12 | Link

Shayleen

Úgy vágódok le az unikornisok közé, mintha ez lenne természetes lelőhelyem, pedig rendesen lerí rólam, hogy a legkevésbé sem vagyok odavaló. A mellettem, illetve, hogy teljesen pontos legyek, mögöttem ülő srácot egy kicsit arrébb is tolom, és rá se hederítek, amikor az hangot ad ebbéli bunkóságomnak. Nem hozzá jöttem, hanem Shayleen-hez, akivel így most teljes mértékben szemben helyezkedem, csak fél lábamat átvetve a padon, az asztalra könyökölve. Álmosan körbetekintek az összegyűlt bandán, mintha bárkit is ismernék közülük, végül úgy döntök, marad a megszokott: tapló leszek, nem köszönök. Semmiféle komoly interakcióra nem vagyok képes, amíg nem üt be a szer, így inkább nem is erőlködöm. Szerintem tökre érthető. Hogy néznék már ki, ha kérdeznek, oszt csak bambán bámulok, kis híján még a nyálamat is csorgatom, mint egy holdkóros troll, he? Na, ugye.
A lány mosolya ragadós, bár okát nem tudom, minek rakoncátlankodik kora reggel a szám széle, különösebb okot nem adtam rá neki. Biztos az elvonási tünetek! Ráébredve, hogy már egyetlen korty sincs a bögrémbe, és mégis igyekszem szürcsölni a nagy semmit, az enyhe pániktól kikerekedett szemekkel töltöm után az éltető nedűt.
- Vésd az emlékezetedbe, mert nem is egyhamar fogod újra hallani – mondom nagy komolyan, mintha valami rendkívül rendhagyó dolgot nyögtem volna ki kezdésként. Közben a Shay tányérján lévő érintetlen pirítós felé nyúlok, és kisajátítom, mintha minden jogom meglenne rá. És őszintén? Vegye ki a számból, ha annyira kell neki. Valahol a tudatom legmélye persze benyomja a vészcsengőt, igyekszik emlékeztetni arra, hogy kényes terepre értünk, bár talán… még segítek is rajta, hogy elpusztítom a kajáját. Az majdnem olyan, mintha megette volna. Tökre.
- Szóval nem történt semmi érdekes? Látod-látod, nem vagyok a közeledben, és máris halál unalom az élet… - most már azért elmosolyodom, és sokadszor is emlékeztetem magam, hogy nem a szobám falai közt vagyok, ahol –szinte– bármit megtehetek, és hagyjak szünetet az ivás, evés és beszéd között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Aiden

A kora reggel mindig megviseli az embert, főleg akkor, ha amúgy sem él aktív életet. Persze ez is abszolút szubjektív dolog: mi számít aktívnak? Shayleen például hosszú idő óta először megy a többiekkel reggelizni, ez tőle szokatlan. Mások viszont állandóan jönnek, tehát nekik normális. Ahány ember, annyi variáció egy témára. Épp egyik férfi nemű háztársát hallgatja, mikor egyszer csak Aiden megjelenik és levágja magát az asztalukhoz. Nem mondhatnánk, hogy a navinés nem lepődik meg, de arcáról nem igazán lehet leolvasni semmit. Legfőképpen érzéseket. A lányok somolyogva fordulnak el, mintha csak jelezni akarnának valamit. Én tudom, mit, de a kis salátatündéremnek dunsztja sincs róla és talán addig jó.
- Hát ez igazán kedves tőled – unottan pislog a fiúra és lazán hagyja, hogy lenyúlja előle a pirítóst. Amúgy sem ette volna meg, így még a dolgát is megkönnyíti a srác. Talán nem is baj, hogy idejött, legalább valami hasznosat is csinál azon kívül, hogy elvonja a figyelmét. Vagy inkább magáénak követeli. Ez mellesleg igen gyakran előfordul, tekintve, hogy a fiú mindenhol ott van, de tényleg. Most például mint derült égből Aiden csöppent ide és éppen akadályozza a nagy nehezen megkezdett szocializációs folyamatot. Ha ez nem volna elég, az egoizmusa szépen lassan megrepeszti a nagyterem plafonját és Merlinre mondom, nem akar itt lenni senki, mikor az leszakad.
- Haha, humoros vagy. De képzeld, valahogy csak elfoglalom magam nélküled is – egy kedves mosoly ül ki arcára, de hangjából csak úgy süt az él. Nem akarja ám bántani a rellonost, valószínűleg nem is nagyon tudná, csak nem szereti, ha valaki istenségnek képzeli magát. Akkor sem, ha az illető külső tulajdonságai okot adnak erre. – Minek köszönhetem a látogatásodat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. szeptember 16. 19:28 | Link


- Így van! Tán nekem is Liliana néven kellett volna születnem, hogy megfelelő paradicsomlevest kapjak? Felháborító, hogy itt nem gondolnak az ékezetes nevűekre is! És persze a százalékok! A százat még csak-csak kirakom egy i-ből és két o-ból, de mi van, ha csak kilencvennyolc lesz?! – ezek a problémák enyhén fogalmazva is eget rengetőek, de ha egyszer ez van, ezzel kell kezdeni valamit. Meg amúgy tök jó program ez az üvöltözés. Érzi Rebeka is, ahogy a feszültség lassanként távozik testéből, szépen megszűnni látszik a belülről szorongató érzés. Fenomenális, de volna még rajta mit csiszolni.
- Rosszindulatú mocsok népség ez! Tán jó hogy nem a macskája nevét kérdezi, ami amúgy ló és nem nyávog, hanem ugat!! Mert ugye Piri néni édes jó tyúkja se kíváncsi arra, hogy miért alakultak ki az aszteroidák, és mit használnak másképp a muglik! Hát mugli vagyok én? MUGLI VAGYOK? – hevesen gesztikulálva igyekszik felvázolni az egyértelműt, miszerint nem. Ennyi felesleges vizsgát és tantárgyat! Egyszerűen elképesztő, mennyi mindent akarnak a fejükbe verni, márpedig mikor lesz szükségük arra, hogy kulcsot használjanak alohomora helyett? Semmikor, persze, hogy semmikor. Nehezményezi is rendesen Rebeka ezeket a dolgokat, most minden kitör belőle.
- Aztán a másik, hogy miért ilyen kicsi a választék? Mi az, hogy vagy paradicsomleves, vagy semmi? Felháborító, hogy se a kajáinkat, se a vizsgáinkat nem válogathatjuk meg! – széttárja karját és jelzi, hogy tessék vele egyetérteni, mert ez milyen kiakasztó. Én már meg sem merek szólalni, hadd mondja. A holnapi vizsgája már úgyis bukó, meg körülbelül az egész vizsgaidőszaka katasztrófa lesz, de mindegy. Ez a tanárok hibája, ő ártatlan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. szeptember 16. 20:22 | Link

Shayleen

Laposan pislogok körbe az egybegyűlteken, akik érkezésem pillanatában gyanús hallgatásba merülnek, és csak egy fél perc elteltével folytatják nyilvánvalóan rendkívül jelentőségteljes beszélgetésüket, ahol abbahagyták. Most mégis mi olyan nagy szám abban, hogy egy másik ház diákja a legyőzhetetlen késztetésnek engedve idecsapódott hozzájuk, he? Bizonyára a történelem során még nem esett meg hasonló. Úgy forgatom a szemeimet, mintha valóban erről volna szó, és nem csak én kanyarítanék indokolatlan sztorikat mindenhez, ami egyébként teljes mértékben lényegtelen tényező. Majd csak kinyitják a szájukat, és közlik, ha van bármi mondandójuk. Bár nagy eséllyel körülbelül annyira érdekelne, mint a mögöttem óbégató mitugrász.
Ezen a közömbös, semmitmondó arckifejezésen kis híján meg is sértődöm, csak… ezután villantja meg a mosolyát, amivel egyébként kora reggel nem igazán tudok mit kezdeni, mármint totál össze vagyok zavarva, de hát… nők. Sosem fogom megérteni őket, és a taktikáikat. Mert persze minden lépés egy alaposan kiszámított, ördögi terv része.
- Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy hajnalok hajnalán ilyen cukiságokkal örvendeztetem, igazán vághatnál hozzá jobb képet – morgok kissé durcásan, körülbelül, mint egy ötéves gyerek, amikor a szülők letudják annyival a hatalmas homokvárat, hogy ’szép’. A lopott pirítós rögtön elfeledteti morcosságom okát, és ahogy a gyomrom helyén lévő feketelyuk aktivizálódik, illetve a rohamos tempóban fogyasztott kávé lassan eléri a várt hatást, sokkal kisimultabbnak érzem magam.
- Mondtam egy szóval is, hogy nem így van? Csak hát… sokkal érdekesebb, ha megtisztelem jelenlétemmel a… azt, bármi is legyen az. – Semmi sem árulkodik arról, hogy ne gondolnám komolyan. Mindig van valami eksön, ahol épp rontom a levegőt. Homlokráncolok, ahogy ujjaim az üres tányért matatják csak, aztán az előttem lévő tányérra pakolok még egy kisebb halom kaját.
- Talán zavarok? – kérdezek vissza lazán. Most mégsem nyöghetem be, hogy unatkoztam, erős ellentétben állna azzal a szövegeléssel, amit az előbb lenyomtam. A hangom nem támadó, egyszerűen csak érdeklődő, még egy pimasz félmosoly is játszik az arcomon, miközben rágok.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. szeptember 16. 20:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 814
Összes hsz: 1292
Írta: 2015. szeptember 27. 19:22 | Link

Évnyitány és zárás


Kellemes, meleg őszi időben indul el a 20. tanév itt, a kastély falai között. Egészen kellemes lehetett a szünetnek minden perce, hiszen kiélvezhették még a diákok a jó időt, most azonban ideje, hogy méltó zárása és nyitása legyen a folytatásnak. Mint a számból is látszik, egy nagyobb évforduló lesz ez az év.
Az elmúlt évekből oly megszokott színekkel találkozhatunk ismét a teremben, hiszen a szfinxek magasodtak ki teljesítményükkel. A Levita ház diákjai asztalán a legnagyobb csomagocskák pihennek, amellett hogy őket dicsőíti az egész este. Kék-bronzban pompázó étkészletek, terítők és dekoráció. A kupák már egymás mellett sorakoznak a pódium mellett, csak arra várva, hogy igazgató úr fellépjen és beszédet mondjon.
Az egész estét vacsora koronázza, majd a jutalmakkal, a kis csomagokkal együtt mind megnyitjuk az új tanévet. Minden évben számos meglepetés vár a diákokra és a tanárokra egyaránt. Vajon idén mik ezek? Hamarosan kiderül...


//Álmodói idő: szeptember 27. - október 16.
Szerepjátékos idő: október 1. este
Szálazás: egy esemény, mindig az utoljára erre érkezett poszthoz szálazzatok!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2015. szeptember 28. 22:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. szeptember 27. 21:28 | Link

Gareth
-határozottan nem az évzáró időpontjában-

Nem egészen erre számított.
Tanácstalanul néz szét a nagyterembe, ahová egy kellemetlen és eléggé meglepő rántás kíséretében került át a navine toronyból, azon belül is a szobájából. És hát Ella fölül. Utazott már máskor is zsupszkulcs segítségével, ahhoz hasonlított az érzés, de ha ez tényleg az volt, akkor teljesen bizton állíthatja, hogy ennél morbidabb zsupszkulcsot még életében nem használt. Hitetlenül mered a kezében tartott kondomra.
Az idő nagyjából fél kilenc fele járhat most, szóval egy elég forgalmas időszaka ez a nagyteremnek ahhoz, hogy jelenlegi helyzete a legszebb, eufemizmus jegyében megfogalmazott kifejezéssel élve is rohadtul ciki és wtf. Legyünk őszintén, vállaljuk fel, mondjuk ki: férfilelkesedésének csúcspontján, kezében egy kondommal, száz százalékig pucéran álldogál a nagyterem közepén, ahová az imént került, hála annak, hála.. minek? Egy percre teljesen lefagy és ezalatt nem is csinál semmi mást, minthogy processzál. A környéken ülő egy része hangosan röhögni kezd, néhány lány felsikkant, megint mások szemérmesen eltakarják a szemüket, és csak az a szerencséje, hogy egyik tanár sem döntött úgy, hogy vacsoráját ebben az időben kívánja elfogyasztani. Néhány odakiabálnak neki, ki viccelődve, ki pedig felháborodva közli, hogy takarodjon ki a teremből, és meg merne rá esküdni, hogy néhány "szatír!" kiáltás is elhangzik. Főleg ezek azok a reakciók, amik visszazökkentik őt is a kezdeti megilletődöttségből.
Zavart vigyorral néz szét. Ez kétség kívül baromi megalázó szituáció, de kutya legyen, ha nem hozza ki belőle a legtöbbet. A levita asztala felé sétál, mire mint az ijedt galambok (úgy, rebbennek el a közeléből az üldögélő diákok).
- Bocs, elkérhetem azt a tányért?
Aztán elgondolkodva néz le magára, középtájékra, megállapítva, hogy a hirtelen nyilvánosság sajnos nem volt elég ahhoz, hogy visszavonulót fújjanak a hormonjai.
- Ha lehet, változtassátok át valami mélyebb tányérrá. Nem akarok nagyképű lenni - dehogynem, ó, Kornél, te kis komisz - De mondjuk fazékká.
Egy-két oldalról vihogás csap fel erre, ő meg tettetett szemérmességgel néz hátra a másik asztalsorra. Jó páran vannak, akik kényszerítik magukat arra, hogy ne nézzenek oda, míg vannak, akik direkt vigyorogva szemlélik a műsort.
Elvégre, nem mindig tűnik fel egy diák a vacsora közepén teljesen meztelenül a nagyteremben.
- Tudom, hogy harapnátok ezt a két formás kis almát - pofátlanul beleröhög a saját mondandójába, ezt képtelenség fapofával bírni - de huss-huss. Perverz állatok.
Végre kap egy kondért, amit az imént kért és ha a hátsó felét nem is, de legalább az igazán idegen szemeknek nem való részeit sikerül elfednie. Mintha már ennek beszerzése is külön mutatvány lett volna, meghajol a vacsorázók felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Arnold
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 114
Összes hsz: 245
Írta: 2015. szeptember 28. 23:23 | Link

Lilike
- az évnyitón

Nem igazán foglalkozva a házam asztalán tornyosuló méretes csomagmennyiséggel, vagy éppenséggel azzal, mennyire fogok kilógni a pirosak közül a levitás szerkómmal, szó nélkül telepszem le Lilla mellé. Kétlem, hogy bárki is firtatná a körülöttünk ülők közül, hogy mi a frászt keresek itt, az elmúlt évben eléggé megszokhatták a jelenlétem, hiszen szinte mindennapos volt, hogy átültem hozzájuk valamelyik étkezés alkalmával. Ha pedig bárkit is kényelmetlenül érint a dolog… hát, majd kinyitja a kis száját.
Ha minden a terv szerint haladt volna, most nem is ülnék itt, hanem egyetemi orientációs napon vennék részt, vagy épp lepacsiznék a lakótársammal. De semmi sem aszerint történt, ahogy vártam, és hiába lovaglok azon, hogy hol lehetnék most. Nem vagyok híve az önmarcangolásnak, és amúgy is tökéletes helyen vagyok: Lilla oldalán, apró ujjait az enyémek közt tudva. Kíváncsian várom, mit tartogat erre a jubileumi évre a vezetőség, bár tenyerembe támasztott, grimaszba torzuló arcom nyilván nem éppenséggel erről árulkodik. Hallgatom, ahogy az eridonos banda vidáman sztorizgat, hatására néha halvány mosolyfélére görbül szám ép, mozgatható fele.
- Év végén VAV. Asszem jobb, ha összekapod magad, kisanyám – vigyorodom el Lili felé fordulva, rendezve szétcsúszott arcvonásaimat. Tudom, hogy a lány nem fogja félreértelmezni a párkapcsolatokban épp nem feltétlenül szokványos megszólítást, sértődés meg aztán pláne szóba sem jöhet. Szerencsém van vele, tényleg. Nem sokan tolerálnák azt a fajta és mennyiségű baromságot, amit egy átlagos nap alatt leművelek.
- Van tipped, mi lesz a mostani évnyitó bónusza? – tényleg érdekel, de csak felvezető figyelemelterelésnek szántam. Elég zűrös nyarunk volt, így nem is volt lehetőségünk rendesen kihasználni a pihenőidőt. És Lilla rengeteg áldozatot hozott értem. Szóval itt az ideje, hogy egy régi tervünket, és nagy álmát végre valahára valóra váltsam. – Arra gondoltam, hogy elvinnélek síelni Svájcba.
Utoljára módosította:Várkonyi Arnold, 2015. szeptember 28. 23:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. szeptember 29. 12:25 | Link

Arnókám


Háááhá, átmentem az idei vizsgákon! Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag imádkoztam az áteresztésért, nem is lettek olyan rosszak az eredményeim. Sőt! Kiválóra vizsgáztam mindenből.. már amire elmentem. S mindeközben Arnold volt az, aki tartotta bennem a lelket. Hihetetlen ez a fiú. A főnyereményt ütöttem meg vele. Annak ellenére, hogy az édesapja.. hogy nem olyan rég távozott közülünk, és ha csak tudtam, vele voltam, még ő támogatott abban, hogy igenis menjek el azokra a nyamvadt vizsgákra.
Most pedig az évnyitó. Egy teljesen egyszerű farmert vettem fel, egy fehér pólót meg Arnold egyik kardigánját, ami legalább egy számmal nagyobb volt, mint én, de .. szóval az ő illata vett körbe. Jó, jó, a talárom nem fért már rá, úgyhogy az mellettem hevert a padon, de senki nem szólt érte eddig. Margaréta valamiről beszélt mellettem, talán a pontversenyről sajnálkozott, mikor legnagyobb örömömre na ki ült le mellém? Felvillanyozottan adok neki egy üdvözlő puszit és pirulok el, mint eddig minden alkalommal, mikor találkoztunk. Ujjaink összefonódnak, őméltósága pedig szépen elterül az Eridonos asztalon, én pedig felé fordulok. Vigyorgok, mint aki valami gyorsítót vett be az ünnepség előtt, de édesanyám életére mondom, semmi ilyen nincs a háttérben!
- Ááááh, ne is mondj ilyet! A hideg kiver, mikor eszembe jut. Nem fogok átmenni, biztos, hogy megbukok. - mikor a libabőr végigszaladt rajtam, felhúztam egyik karomon a pulóver ujját, hogy megmutassam a hatást.
- Tömegverekedés. Általában ez szokott lenni a .. bevett módszer. Vagy az első és az utolsó helyezett diákjai esnek egymásnak, vagy két benga vadállat veri szét a berendezést. - gondolkodtam volna még további lehetőségeken, de inkább megint kiszélesítettem a vigyorom - készülsz valamivel? - odahajoltam hozzá, egész rásimultam az oldalára, hogy puszit nyomhassak arcára, amit csak a tenyere választ el attól, hogy az asztalra bukjon.
Éles váltás következett be. Mosolyom, ami eddig csak az összes fogamat villantottam meg, lassan 'O' betűvé változott a meglepettségtől. Nem volt időm válaszolni, ugyanis az észkombájn Tomi jelent meg mögöttem, kezeit a vállamra passzírozta és elkezdte ropogtatni ezen szegény testrészem. Annyira váratlanul ért az érintés, hogy meglepetten rezzentem össze. No de csoda lett volna, ha ennyivel beéri az élet az esetemben: természetesen egy pohár esett áldozatul a mozdulatomnak. Töklé. Egyenesen Arnold ruhájára. Ijedten kaptam mindkét kezem az arcom elé, majd Tomi és Maresz elkezdtek tapsolni. Erre a velünk szemben ülők is összeütötték a tenyerüket, majd az asztal távolabb eső emberei is, mint egy ösztönösen, a végére minden, diákoknak fenntartott asztalnál tapsoltak az emberek. Úgy elöntött a pír, hogy elmondani nem tudom - s mindeközben szobatársam a tányérja fölé görnyedve haldoklott a nevetéstől. Kikukucskáltam ujjaim közül.
- Ne haragudj. - idő kellett ahhoz is, hogy pálcám után nyúljak, amit persze egyszer a földre ejtettem kínomban. Egy suvickust mondtam Levitásom ruhájának szegezve, s mire újra tiszta, foltmentes volt a felsője, már a zaj is elült, mindenki megint a saját kis dolgával foglalkozott. Tomi Margaréta mellé ült le és hevesen gyakorolták az alapfokú párkapcsolat fogalmát. Mint egy kislány, úgy bújtam oda Arnoldhoz.
- Te komolyan mondod? Mármint engem elvinni.. engem, Svájcba.. én síelni? .. Ugye lennének ott készenléti gyógyítók? - nem is tudtam mit mondani, újra átjárt a meghatottság. Volt már szó erről a legutóbbi télen, de hogy komolyan elvinne.. Vigyorom visszakúszott és így sasoltam Arnoldra - Tetszik a gondolat. Ez egy nagyon jó gondolat. - vigyor. Ezer vattos, tejbetök vigyor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] 49 50 ... 58 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet