30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] 48 49 ... 57 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV


Tetovált benzintyúk
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
Írta: 2015. július 29. 20:25 | Link


Ezek a becenevek szinte kikészítik. Bár, jobban meggondolva még mindig jobb, mint az "édes mazsolám", így panaszra semmi oka.
- Ez esetben te mindenképpen "Gyere ide Takarodj!" lennél, ha az megfelel, bár ugye túl hosszú - cinkosan pillant a fiúra. Ha paraszt poénokkal akarják bombázni egymást, ám legyen, Rebekát sem kell félteni. Nem az alpári módon, de tud ő is tapló lenni. Tulajdonképpen amióta elkezdtek beszélgetni, azóta melegebb éghajlatra száműzik egymást végtelenül udvariasan és kedélyesen. És mit lát a külvilág? Egy mosolygó párost, akik szórakoznak. És tényleg!
- De csak most és csak érted, becsüld meg! - most rellonosunk szemei villannak meg, miközben kénytelen közelebb húzódni Aaronhoz. Nem tulajdonít jelentőséget a finom érintésnek a hátán, igazából észre se nagyon veszi, pedig ha tudná, hogy itt minden mozzanatot hátsó szándék vezérel, egészen biztosan rákontrázna a dolgokra. Így csak ismét eltávolodik, amint van lehetősége rá, de nem megy messzebb, mint eddig volt. Nagyon különösen viselkednek egymással, ez pedig elég feltűnő. Vagy csak nekik? Épp szóra nyitná a száját, mikor megérkezik a burkolt tahózás. Szemöldökei a magasba szaladnak és tulajdonképpen pislogás nélkül mered a másikra, beletelik pár pillanatba, míg ismét megtalálja a hangját, akkor viszont magabiztos és ismét visszatér a mosoly az arcára.
- Isteni szerencse, hogy képes vagyok értékelni a humorodat és a személyiségedet, ami valószínűleg nem túl imponáló egyetlen ember számára sem - egy kis visszaszúrás, de ugyanolyan finoman és óvatosan, mint ahogyan ő kapta. Semmi durvaság. Az együtt töltendő estét nem kéne tönkretenni, meg persze, ahogy halad az idő előre, úgy lesz egyre szimpatikusabb a fiú merészsége. Sejtései szerint nem minden ember merne így beszélni egy rellonossal, ahogyan nem is minden sárkány tűrné ezt különösebb felháborodás nélkül. Ez az este el lett rendelve, már most látszik.
- Az aranyhaj parókámat a másik ruhámban hagytam, szóval be kell érned egy tánccal - egy pillanatra lebiggyeszti a száját, mintha sajnálná a dolgot, de szemei környékén ott bujkálnak azok a nevetőráncok. - Na és mondd csak Áron, mit és mióta tanulsz itt? - igen, tudja jól, hogy nem Áron, de ez vele jár. Plusz említette az elején, hogy mestertanonc, így hát nem árt bővíteni a látókört. Közben persze belekarol a fiúba és hagyja, hogy a parkettre vezessék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


We're the Ombozis!
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 29. 21:46 | Link



Képtelen elfogadni, hogy elengedje Sárát hosszútávon, még akkor is, ha egyébként varázslók és ezer és egy módja van a nagyon gyors közlekedésnek, nem kell hozzá szuperhősnek lenni. Ez egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik. Fel is veti a szerinte erre a helyzetre tökéletes megoldásul szolgáló ötletét, de Sára nem ugrik a nyakába az örömtől repesve, nem ölelgeti szét dicsérve, hogy ez eszébe jutott és hajlandó lenne rá, micsoda remek ötlet. Kivételesen nem is várja ezt, nem azért teszi az ajánlatát, hogy körbetömjénezzék és szobrot emeljenek neki önfeláldozása miatt. Ez az este igazán érdekes meglepetéseket tartogat még számára is, ráébred, hogy talán, jó mélyen elrejtve mégiscsak létezik egy kevésbé egoista darabkája is, aminek nincs szüksége arra, hogy állandóan körülötte forogjon a világ, Sára most pedig elérte, hogy ez is megmutatkozzon, még ha netán csak futólag is. Értetlenkedve néz rá azért a kapott válaszon, mert ezt sem várta.
- Mondjuk mert ez egészen kivételes alkalom? - kérdez vissza. Egy egészen kicsit zokon veszi azért máris, hogy nem értékelik nagylelkű ajánlatát, és meglepően őszintén vállalja, hogy ez nem egy visszatérő alkalom, hogy ő ilyen. Természetesen lehetséges, hogy Sára ráveszi még ilyen döntésekre, semmi sem kizárt, viszont csak úgy, ingyen és bérmentve tényleg nem mindennapos nála az ilyesmi. Igazából még ebben is van valahol egy jókora adag önös érdek, ha alaposan megnézi az ember az indítékait, hiszen nem akar Sárától huzamos ideig távol lenni. Inkább lemond az anyja idegesítéséről, pedig azt élvezni szokta, ebben ez az értékelendő rész. Amikor a lány rákérdez erre is, készen áll a válasszal, és érdeklődve figyeli, hogyan alakul Sára arckifejezése. Nagyon nehezére esik még az is, hogy ne vigyorogjon, nemhogy az, hogy ne nevessen a lánnyal, de valahogy csak sikerül roppant komoly arcot vágnia még egyelőre és ismét szóra nyitja a száját.
- Igazából terveztem, hogy megkérdezem... Ombozi Sára, leszel a szobatársam? - így a végére elvigyorodik azért egész kajánul és kérdőn pislog a lányra.
- Tudod, arra gondoltam, hogy ha már ide járok, beköltözhetek technikailag a lány hálókörletbe, de ki akar egyedül lakni. Gyanítom, te sem ragaszkodsz hozzá, hogy valaki mással osztozkodjam a szobán - próbál érvelni nem kifejezetten a logikára, sokkal inkább érzésekre alapozva, mert azért tudja, hogy Sára is tud féltékeny lenni, bár végül is ki nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 29. 23:07 | Link

TeamWolgi *-*


 Érdekes érzés három lánnyal egyszerre bálozni. Minta mindet én hívtam volna el, kötelességemnek éreztem mindegyikkel törődni. És megtáncoltatni őket. Ha csak Kamillát vittem volna el táncolni, mint hivatalos páromat, a többieket magukra hagynám, azt pedig nem akarom. Nem akarom, hogy esetlegesen kényelmetlenül érezzék magukat.
 Detti felszólítására huncutan felvontam a szemöldököm, és egy félvigyorral bólintottam. Azonban mielőtt valami ötlettel előállhatott volna, megragadtam Blanka és Kamilla kezét, és ellentmondást nem tűrően a táncparkett felé húztam őket.
 - Pörögjünk! - kiáltottam Dettinek, ezzel mintegy meginvitálva őt is, hogy tartson velünk.
 Megálltam egy részen, ahol viszonylag nagyobb hely volt, így mindenki kibontakozhatott, és kiélhette mozgáshiányát mindenféle absztrakt mozdulatsorokkal. Rögtön el is kezdtem táncolni, hogy önbizalmat adjak a lányoknak, ha esetleg szükségük volna rá. Ilyenkor mindig olyan esetlennek érzem magam, de most nem ez volt a fontos. Az, hogy gentlemanként szórakoztassam a hölgyeket, azon az estén nagyobb prioritást élvezett. A ritmusérzékemmel nincs gond, így talán nem feltűnő a bizonytalanságom. Végignéztem a lányok arcán, egy-egy vidám mosolyból rettentő önbizalmat tudok gyűjteni. Beletúrtam a hajamba, picit hátravetettem a fejem és behunytam a szemem. A vidám mosolyom boldogra enyhült. Már csak egy répa kéne - gondoltam, aztán kinyitottam a szemem és egy hatalmas öleléssel magamhoz szorítottam őket, majd táncoltam tovább, mintha mi sem történt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2015. július 30. 01:46 | Link

Adrika  Kiss
bálozás mösterfokon

Már éppen azon filóztam, hogy mekkora hisztit vágjak le, ha esetleg Adrika mégsem érkezik meg időben. Tudom ám, hogy iszonyatosan nagy kérés a részemről hogy velem ropja a parketten, de könyöörgöm, ez az ÉN végzős bálom, ilyen nem minden nap történik ebben a kócerájban, és ha már pompa és elegancia, akkor már ki kell öltözni rendesen, még ha bohém is ez az egész.
Úgy kiöltöztem, mint soha senki más, Norbitól megörökölt keringőruhámban úgy pompáztam a tükör előtt, mint valami szépségkirály. Lila alsónadrágomat elfedte ugyan a hacuka, de azt remélem az este menetétől, hogy még megvillanthatom a nagyközönség előtt. Ugyanígy takarásba került nagyszerű felsőtestem is, aminek csodájára jár az egész alsóéves leánybanda - legalábbis nagyon remélem.
Nagyon élveztem a nyüzsgést, ami körülvett. Tudtam, hogy pont úgy tojják le a fejem, hogy csak na, szóval egyáltalán nem paráztam. A magam részéről már agyonszerveztem magam, éjszakába nyúló tanácskozás előzte meg ugyanis ezt az egész felhajtást. Elégedetten készültem arra, hogy bevonulhassak végre és eltáncolhassam a magamét, de már csak a barátnőm hiányzott mellőlem. Hogy ne unatkozzak addig, inkább felelevenítettem a múltamat, az idekerüléstől a jelenig. Hát, erről könyvet lehetne írni. Annyi hülyeséget, amennyit itt láttam... De úgy összefolyik az egész. Azt hittem, legalább egy kicsikét elérzékenyülök majd, helyette egy katyvaszt láttam magam előtt, ökörség ökörség hátán, értelmetlen idiótaságokkal. Csak a végcélt láttam magam előtt - jussak túl valahogy azon a naaagy vizsgán, s tanulhassam majd azt, amivel híres-neves professzor doktor Fandler Ágostonná nőhetem ki magam.
Késve, de belibbent az asszony is, akit először jól végigmértem a szememmel, méltó-e mellém. Hát persze, hogy az volt! Önelégült pofával forogtam jobbra-balra, hogy lecsekkolhassam a többiek párjait, s hogy minden évfolyamtársam tudtára adjam, hogy igenis nekem van a legszexibb, akarom mondani legszebb barátosném a faluban. Hogy ezt nyomatékosítsam is, még meg is csókoltam, pont időben. Umcacca, umcacca, felcsendült a muzsika, mi pedig bevonaglottunk. Próbáltam kulturáltan viselkedni, de eléggé el voltam magunktól szállva, úgyhogy inkább valami beszélgetést próbáltam magunk között kialakítani.
- Hinnye, aztán milyen érzés, hogy vén szamár lett a Gosti? - mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 30. 13:27 | Link

Das squad *.*

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}


A kijelentésre, miszerint csinálni is kéne valamit elmosolyodva bólintott, és mikor az egyetlen férfi a csapatból kitalálta, hogy táncoljanak.. Nos, nem egészen tudta, mi fog ebből kisülni, de hogy érdekes lesz, az biztos. Mivel cipője az asztalka alatt maradt, így mezítláb, harisnyában perdült ki a táncolók közé, és az elején pár percig nem bírt semmi mást tenni csak nevetni, mint valami idióta, vagy ki tudja, még ha másoknak is vicces lett volna ez az egész- ami azért nem valószínűtlen- de így, hogy ott állt cipő nélkül, és csak nevetett.. Valaki tuti gondolt arra, hogy el kéne vinni a diliházba, túl sokszor nevetett, és túl valószínűtlen helyzetekben, amikor nem kellett volna. Pedig nem is ivott semmit, hát még ha került volna alkohol a szervezetébe, te szent Merlin, hát abba belegondolni sem szabad. Végül belátva, hogy ezt bizony ők komolyan gondolták, ő is ropni kezdte, olyan mozdulatokat bevetve, amiket valószínűleg még Jack Sparrow is megirigyelt volna, ha látta volna. De sajnos nem látta. Kellett volna csinálni egy felvételt, hogy aztán majd elküldhesse neki, és majd összeüljenek egy kis party hardra.
Mikor a fiú magához ölelte a másik lánnyal egyetemben, vigyorogva lapogatta meg a hátát, s mikor újra szabaddá vált, folytatta az indián táncot, vagy mi volt az, amibe belekezdett. Valahogy úgy nézett ki mint egy magas növásű ötéves, akit kicsíptek a szülei. Ott forgott, meg minden, és igyekezett nem beleakadni a saját lábába. Mert hogy nézne már ki, ha fogná magát és csak úgy eldőlne itt mindenki között mint egy zsák, pont mint a rajzfilmekben. A gondolatra csak méginkább nevethetnékje támadt, ám ezt sikerült csodával határos módon visszafojtania.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 30. 13:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Simon Marcell
INAKTÍV


Észak és a Csevegő ura
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 122
Írta: 2015. július 31. 07:30 | Link

Podmanicky kisasszony

Életem első bálja, így nem tudom, mire kell számítanom az este folyamán. Csak hallomásból tudom, hogy ezek általában elég jók szoktak lenni. Nekem meg, mint főállású apukának már az is nagyon jó, hogy van egy kis kikapcsolódási lehetőségem.
Szerettem volna, ha a partnerkisasszonyom jól érzi magát, még akkor is, ha egy olyan emberrel érkezett, mint én. Biztos tudott volna szebbet és jobbat találni, na de hát ha már egyszer én kértem fel... Örültem, hogy belement. A korkülönbségnek hála legalább nem fogják azt hinni, hogy van közöttünk valami. Félreértés ne essék, szép lány, de hogy én valakivel...kizárt.
Bólintottam az italozásra, bár nem szomjaztam még meg, azért jól esik egy hideg ital. Ahogy Anna, én is töklevet öntöttem, lassan kortyoltam bele és kíváncsian figyeltem a pódium irányába. A végzős tánc kezdődik. Így belegondolva még jó, hogy nem mentünk el a sajátunkra, nem tudtam volna mit kezdeni magammal ott és hogy én mindenki előtt táncoljak... Az első percben feldöntöttem volna mindenkit a parketten.
- Anyukám vigyáz rá. Szerencsére most, hogy visszajöttünk már nem kell mindig velem lennie, az órákra való bejárás vele elég...necces. Budanekeresden lakunk, szóval ingázok az iskola és otthon között - mondtam el tömören, hogy mi nálunk a helyzet. Ide nem gyakran hozom be Noét és én sem jövök a órákon kívül.
- Te hova valósi vagy? - kérdeztem felvont szemöldökkel. Lehet, hogy már említette, csak nem emlékszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quentin Chamberlain
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 209
Írta: 2015. július 31. 08:09 | Link

Zoé
kinézet

Lehetek őszinte? Egyre kevésbé értem a lányt, de igazán nem tűnik veszélyesnek és tekintve, hogy azt mondta leléphetek, ha nem bírom egészen megjön a kedvem. Mármint, nem tűnik olyan szörnyű opciónak elmenni. Odamegyünk és 5 perc után eljövök. Így még azt sem mondhatja senki, hogy nem voltam ott a bálon. Amúgy meg egyre szimpatkusabb, hiszen a könyveket is szereti. Akit pedig egy-egy könyv rabul tud ejteni, rossz ember már nem lehet. Én legalábbis ezt vallom. Még akkor is ha a statisztika mást mond. Minden csak nézőpont kérdése.
- És miket szoktál olvasni? - kérdezem, ha már ismerkedünk, igazán nem lehet baj. Maximum az, hogy magára kell hagynom, amíg bemegyek a Markkal közös házunkba, hogy felvegyem a - reményeim szerint - megfelelő öltözetet. Igyekszem, de hogy mennyire vagyok gyors azt nem tudom. A szekrényből kidobált ruhákat a földön hagyom, majd elpakolok a bál után. Kiérve, bízva benne, hogy megfele a kinézetem a karomat nyújtam Zoénak, majd együtt lépkedünk fel a kastélyba.

Szinte magával húz, alig tudom tartani vele a lépést a lépcsőkön felfelé menet. Mivel nem ez az első bálom - és mert annyira azért sosem hozott lázba, mégha Mark ezt meg is cáfolná - nem igazán osztom a lelkesedését. Mindez viszont megváltozik, amikor kinyílik előttünk az ajtó és szemem elé tárul a speciálisan feldíszített nagyterem. Kissé az állam is leesik, nem ilyesmire számítottam.
- Öhm... Igen. Nem... Azt hiszem - felelek neki, ahogy eljut a tudatomig, hogy kérdezett, de a válaszom nem túl egyértelmű. Ámulva fordulok körbe, majd a lánnyal együtt indulok meg az asztalok felé.
- Szerinted puncs van? - kérdezem bizonytalanul, mert az egy dolog, hogy mi elég idősek vagyunk, ahogy nézem van itt elsős is... Bár a fene se tudja, lehet csak alacsonyak, mint én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 31. 10:03 | Link

Quentin


A világ legtermészetesebb dolga az, hogyha olvas az ember...
- Nem igen vagyok válogatós, szóval szinte mindent. Lehet romantikus, lehet akciószerű, lehet tankönyv, mindegy. Még azt is szívesen elolvasnám, amelyik a fekete mágiáról szól, annak gyakorlatáról, mert érdekel. De persze ez nem jelenti azt, hogy alkalmaznám is.
Jó a kiigazítás a félreértések elkerülése érdekében. Na nem mintha a fiúból kinézném, hogy csak a rossz énemet látja meg, sőt. Hát már most észrevehető, hogy ez csacsiság...

Az epertorta illata keveredik a gyömbéres üdítőével, és még sok más édes és kevésbé édes aromával. Isteni, de emlékeztet arra, amikor karácsonykor minden édes illatú volt, pláne a desszertnél.
Összefut a nyál a számban, így rögvest elindulok, remélhetőleg társaságban az egyik asztal felé.
- Íme a puncs. De azt már nem ígérem, hogy alkoholos.
Veszek két poharat, teletöltöm itallal, egyiket átnyújtom Quentinnek, majd veszek néhány szem aprósüteményt, amelyek, ha minden igaz, akkor valami fánk alakú izék. Hát kóstoljuk meg...
Az íze nem rossz, mintha megannyi gyümölcsöt passzíroztak volna össze majd zsugorították volna össze, hogy aztán az ember szájában csak úgy magától elolvadjon. Mennyei.
Tekintetem hirtelen a pódium felé fordítom, ahol egy viszonylag fiatalka leányzó, kb. velem egykorú lép fel és kezdi meg a beszédét, vagyis felhívását inkább. És mindezt csak azért csinálja, hogy engem elkapjon a sárga irigység. Na jó, lehet, hogy nem azért csinálja, de ezt éri el vele.
Csak zabálni fogok, míg véget nem ér a végzősök tánca, elfordulva az asztal felé, olyan "Ne szólj hozzám, mert a szemeimmel foglak szétcincálni és felfalni." tekintettel. Ezt pedig sanszosan sem Quentin, sem a többiek nem díjaznák, így elpuffogok magamban, amikor pedig elhalkul az utolsó akkord is, akkor, mintha semmi sem történt volna, visszafordulok a fiú felé, és tovább próbálok csevegni, vigyorogva, jó kedvűen.
- Van kedved körbesétálni, ha a pocód már tele? Ki tudja, talán vannak még itt jó fej arcok.
Vigyorgok rá, leteszem a süteményem maradékát, felhörpintem a maradék puncsom, amiben én abszolút nem érzek alkoholt, leporolom a kezem, cseppet sem úri hölgy módjára, szóval párszor összetapsikolok, hogy lehulljon róla a morzsa, aztán csak állok és várok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kovács Kata Flóra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 110
Írta: 2015. július 31. 11:44 | Link

Bastien
ruha | virágfüzér | haj

Nem kell a magyarázkodás, hogy miért néz így ki a fiú, Kata attól boldog, hogy elhívták. Eddig nem sok embert ismer a suliból, random személyek meg nem mennek oda hozzá, hogy "Menjünk el a bálba". Kicsit furcsállta is a fiú elhívását, de nem gondolkozott rajta sokat, jött ő szívesen.
- Semmi baj, a bátyám mellett volt időm megszokni az ilyesmiket - mosolyogja. Nem sokban különböznek Ádámtól, a Kovács is szokott hasonlókban megjelenni.
A táncban nem remekel a szőke, a fiú mégis felvezeti. Ő még nem látta Katát táncolni, ha azt lehet annak nevezni.
- Köszönöm! - hálálkodik megszeppenve. A következő mondatra egy biztató mosolyt küld Bastien felé, hátha ezzel növelni tudja az önbizalmát. Mindenkinek próbál segíteni, abban, amiben tud, de ami neki sem megy, abban nehéz. A vizsgák miatt nem aggódik ennyire, de ez csak az ő hibája. Ha figyelt volna az édesanyjára, akkor nem lenne ilyen helyzetben. Az alaplépéseket tudja, de a bonyolultabb forgásokat, azt nem. A zene felcsendül, és mindenki táncolni kezd. Hagyja magát vezetni. Eddig még nem lépett rá a fiú lábára, akkor remélhetőleg nem is fog. Ha nem vesszük a nuku tánctudást, akkor nem is olyan rossz ez a testmozgás. Talán ezentúl el fog járni valamilyen tánciskolába, hogy jobban menjen neki. A balettot például el tudnám képzelni a lánynak. A keringő percek múlva abbamarad, a zenét lehalkítják és jönnek az alsóbb évesek is. Egy elégedett mosoly jelenik meg arcán, nem is voltak olyan rosszak, mint először hitte.
- Gondolom ennyi elég volt a táncból - nem kérdésként hangzik el, inkább megállapítás. Bár, ha a fiú szeretne még táncolni, akkor visszamehetnek.
- Esetleg nem szeretnél inni valamit? - érdeklődik mosolyogva. Ő szívesen elfogadna egy puncsot, vagy más édes italt, de majd Bastien dönt mit szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sébastien Bataille
INAKTÍV


Bastien // Bambi
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 28
Írta: 2015. július 31. 19:55 | Link

Kovács Kata Flóra, és a keringő vége

Mert igen, Sébastien Bataille immár keringőtudását is prezentálta az egész iskola előtt, vörös fejjel, virágfüzérrel, igen, ugye, ezen nem lepődik meg senki. De legalább megnyeretem a fogadást. Oké, nem érte meg.
A zene olyan kis finom volt és lágy, én meg a furcsa mozgásommal olyan esetlenül éreztem magam! Mellettünk elhúzott egy páros, akik szinte profin pörögtek a parketten. Hát, ez nekem így nem megy. Megforgattam a lányt, csak finoman, megpróbálván elképzelni azt, hogy nekem nincsen vas a jobbos helyén amúgy, és teljesen tök jól tudok mozogni.
Majdnem megbotlottam. Bosszús sóhaj kíséretében nyeretem vissza egyensúlyom. Merlinre, miért nem tudok táncolni?! Ehh.
Vége. Ahogy a zenének vége szakadt, fellélegeztem egy kissé; finoman meghajoltam a lányka előtt, mármint úgy főhajtósan, mert ugye ezt így szokás. Ah, vége! És nem haltam bele. Annelie megpukkadhat ott, ahol van! Eljöttem ilyen arccal, és még táncoltam is a nyitótáncban! Ha ezzel nem nyertem meg a fogadást, akkor semmivel! Bár tény, hogy a festék fele már az ingemen volt a folyamatos izzadás miatt. Akármennyire is vagyok porondmester, még mindig baromi lámpalázas tudok lenni esetenként.
- Hát, ha nem haragszol... akkor igen, elég volt. - nevettem rá. - Valahogy lámpalázam van, ha táncolnom kell. Ezért is bénázok.
Annak rendje és módja szerint vezettem le a lányt a parkettről, és mintha csak a gondolatait találtam volna ki, az italos asztalhoz mentünk. Kérdésére összevontam a szemöldököm, ahogy a sok furcsaságot figyeltem. Utoljára a Beauxbatonsban voltam bálon, ez a sok magyar dolog olyan izé volt.
- Mmmmmmh, de. - mondtam még mindig koncentrálva. - Az mi, nem tudod? - böktem az egyik furcsaság felé. - Bocsi, de olyat még nem láttam.
Amint a lány válaszolt, tekintetem továbbsiklott, amíg végül a puncson állapodott meg. Óóó, milyen régen ittam ilyet!
- Puncsot? - kérdeztem, de zavaromban rögtön bele is rúgtam az asztalba, ami miatt a tálak tartalmának fele a fehér terítőkön landolt. Fene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kérdezhetsz ám! || féllábú exakrobata porondmester || a legsokszínűbb Eridonos - 2015 *
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 31. 23:09 | Link

Marci

*Miután helyet foglaltak az egyik kis asztalkánál, Anna a táncolókat kezdte bámulni, aztán hirtelen a szeme megakadt valaki máson. Nyelt egy nagyot, szemöldökét kissé felhúzta, dühében még keze is ökölbe szorult. Legszívesebben felállna, odarohanna a sráchoz és jól szétpüfölné a fejét. Ehelyett továbbra is a szöszit méregeti szúrós szemekkel. Nos, úgy tűnik Diomédot ez egyáltalán nem hatja meg, sőt... Egyedül csak partnerével foglalkozik. Valószínűleg Anna estéjét tökéletesen elrontotta, bár a lányka próbálja magát győzködni, hogy ne fakadjon ki, ne bőgje el magát, vagy ordibáljon egy sort, hisz' semmi értelme nem lenne, no meg Marci se díjazná. Egy ideig még csendben, magában, elküldi a srácot melegebb éghajlatra, aztán megrázza a fejét és Marci felé fordul. Azért még ilyesfajta gondolatok beköltöznek a fejébe, mint például: Igazán elhívhatott volna... Azt hittem ennél jobban kedvel... Lassan rájött ám a leányzó, hogy ideje leállítania magát, így hát próbálta elterelni a saját figyelmét valamivel.  Ennek okán gyorsan feltett valami kérdést, aztán a válaszra keményen koncentrált, próbálta nem a szöszi fiúcskát bámulni. Még a végén túl feltűnően tenné.*
 - Oh, nem tűnik túl… - *keresi a megfelelő szót* – kényelemesnek. Na, és mivel oldod meg az utazást? Hopponálsz? – *ennyit fűz csak hozzá. Közben azért tudatosul benne, hogy konkrétan egy gyermeket vállalt be 18-19 évesen, ami Anna számára elég durván hangzik. Valószínűleg abban a korban sem tudna gondoskodnia magáról, sőt… Nem csoda, ha Marci szétszórt, mérges meg ehhez hasonlók, a lányka minden bizonnyal kitépné az össze hajszálát. Egyesével. Kortyol még egyet a tökléből, majd szóra nyitja száját. *
 - Győri vagyok – *mondja, majd még hozzátesz valami az előző témához:* - Mindenestre, ha úgy adódik, nyugodtan bízd rám Noét. –* mosolyog. Igaz, nem ismerik túl régóta egymást, azonban Anna valamennyire sejti mennyi mindent kell a fiúnak a fejében tartani, és feltehetően alig jár el szórakozni.  Mivel Annácska egy kis tündér, azonnal segít.*
 - Gondolom már tengernyi bálon voltál, eddig ez milyen, a többihez képest? – *kérdezi. Nem túl rég érkeztek ugyan, ám Anna azért kíváncsi, hogy pár évvel ezelőtt is ugyanilyen volt-e a díszítés, a kaja, vagy azért van-e valami változás.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. augusztus 1. 16:28 | Link

Shayleen

A keringő bensőségességét szinte teljesen elveszi a tánc kötelező jellege, és hogy egy kis túlzással élve, kis híján lemaradtunk Shay nagy napjának lényegéről, az utolsó pillanatban csúsztunk be a többiek közé, ami enyhe kapkodást szült. Az első mozdulatokban. Mindent igyekeztem kézben tartani, erősen szorítottam magamhoz a lányt, hogy fenn se álljon a lehetősége a megbotlásnak, lábaink összeakadásának és az ebből következő katasztrófáknak. Szinte érzem, ahogy a visszatartott feszültsége a tüdejéből kiáramló levegővel együtt távozik, mégsem engedi el magát teljesen. Hozzászokhatnék már, hisz bármennyire próbálkozom oldani a hangulatot, egy alig észrevehető mértékű óvatosság azért szüntelenül jelen van.
A végzősök többsége Shayleen-hez hasonlóan menekül le a kötelező kör után a parkettről, átadva a többi korosztálynak a lehetőséget, hogy dülöngéljenek egy kicsit partnerükkel. Pedig Shay meglepően jól táncol! Amilyen kis suta tud lenni néha…
- Imádom, hogy ennyire zavarba tudlak hozni – villantom meg szokásos, tenyérbemászó vigyoromat, halkan kuncogok is kicsit, csak hogy még inkább érzékeltessem, mennyire élvezem a helyzetet. Azonban a következő szavak hallatán hamar értetlenkedőbe vált az arckifejezésem, szemöldökeim a magasba szaladnak és sikerül egy hihetetlenül együgyű fintort mímelnem.
- Várj, azt hiszem nem hallottam jól. Shayleen, ne szórakozz… ki ne akarna veled táncolni? – csóválom a fejem enyhén bosszúsan. – NEHÉZ?! – yapp, ez kiverte a biztosítékot. Majd’ elájulok, egy fél percig csak hápogok, újra és újrakezdve, ami kikívánkozik belőlem, de csak félszavakig jutok, alkotva egy totál összefüggéstelen maszlagot. – Nincs szerencséd, a tehenes részt is hallottam – közlöm végül, feladva a próbálkozást.
További pár pillanatra még nem sikerül magamhoz térni, de azért a felvetést meghallom és a tudatomig is eljut. Körbelesek, és próbálom kitalálni, mi lehetne az a valami, ha már nyilvánvalóan nem táncolásra gondolhatott, hisz éppen csak, hogy lemenekült a parkettről. – Életemben nem hallottam ennél nagyobb butaságot. Mintha meg sem hallottad volna, amit korábban mondtam. Kis emlékezetfrissítésként: gyönyörű vagy, Shayleen! – ösztönösen nyúlok a törékeny ujjakért, és kulcsolom össze az enyémekkel. Végre sikerült napirendre térnem, és szalonképessé tenni a mondanivalómat, haladhatunk tovább. – Mit szeretnél csinálni?
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. augusztus 1. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. augusztus 1. 17:00 | Link

Aiden

Végre megszabadul a reflektorfény rá nehezedő súlyától. Na nem mintha az egész iskola egyedül őt, Catherine Shayleen Black-et nézné, de még mindig nem az a feltűnési viszketegségben szenvedő lány. Egyébként, a közösségi középpontba kerülésen kívül még a nyilvános evést utálja nagyon, de hála a jó égnek, ettől a ponttól talán el lehet tekinteni egy jó ideig. A másiktól viszont kevésbé: Aidentől nem lehet. A fiú állandóan, minden körülmények között borzasztóan zavarba tudja hozni navinésünket. És mi tagadás, ki is használja a lehetőségeit, mondhatni bántóan visszaél velük. Mégis, a lányban minden alkalommal megmozdul valami, ami egy kis mosolyt is csempész a bókok után járó elvörösödés mellé.
- Sajnos azt kell mondjam, hogy ezzel egyedül vagy - még mindig kicsit pirospozsgásan pislant fel partnerére, de igyekszik nem elhúzni a pillanatot. Épp elég színelváltozást láthattunk már Shayleentől, ha pedig ez így megy tovább, fogunk is egy darabig. Ha már erre járunk. Az ifjú unikornisunk animágia esetén biztosan rákká változna, megelőzendő a pironkodást, de ez persze csak spekuláció.
Most végre egyenesen felnéz Aidenre és arcáról semmilyen érzelem sem olvasható le. Kicsit olyan érzés, mintha az eddig nyitott ajtóit becsukta volna és elzárná magát mindentől. Nem értesz semmit. Gondolatai a sikertelenségről, a hibákról, arról, hogy még a fogyókúrában is kudarcot vallott beférkőznek fejébe, most azonban nem bírja megállítani. Látja, hogy a rellonos igyekszik összeszedni gondolatait, de mintha csak külső szemlélője lenne a párosuknak. A fény egy pár pillanatig kivész a szeméből és csak akkor tér vissza némileg, mikor kiderül, túl hangos volt a tehenes megjegyzés. Pislog kettőt és lesüti a szemét. Mit mondhatna erre? Bizony fáj az igazság mindenkinek, legalábbis ezt gondolja. Többet viszont nem szólal meg: nem ront a helyzetén. Amint a fiú rájön, hogy Shayleennek igaza van és kövér, ott fogja hagyni. Csak idő kérdése. A sötét végkimenetelek újra betolakodnak elméjébe, amikből Aiden meleg, erős ujjai rántják vissza. És persze az a fránya bók.
- Te komolyan sportot űzöl abból, hogy zavarba ejtő dolgokat mondj nekem? - ismét teljesen elvörösödik. Képtelen hozzászokni a random érkező kedves megjegyzésekhez. - Köszönöm - megint lesüti a szemét, viszont nem húzza el a kezét, pedig első ijedtében megfordult a fejében. Inkább nagyon finoman és óvatosan megszorítja azt, de csak leheletnyit. Ettől pedig olyan ártatlanság érzésem van, hogy megyek és vásárolok neki némi belevalóságot és merészséget. Addig viszont, míg ezeket beszerzem, lássuk merre tovább.
- Ha nem megyünk oda a parkett közepére, akkor táncolhatnánk még - bátortalanul veti fel az ötletet, mert a kimondatlan valódi válasz benne kavarog. A közeledben szeretnék maradni. - Ha nincs kedved, le is léphetünk, vagy nem tudom, csak egy ötlet volt - idegesen egyik tincséhez kap és csavargatni kezdi. Ritka, hogy bármiben is az ő akarata érvényesüljön és ne másé. A hirtelen kapott szabadságtól pedig meg is rémül kissé, ennek tudható be különös reakciója. Igazi csodabogárnak érzi magát és minden bizonnyal a rellonos is ezt gondolja róla: egy ideig még biztos érdekes lesz neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. augusztus 1. 18:37 | Link

Shayleen

Még ha csak és kizárólag azért mondanék ilyeneket, hogy kihasználjam a helyzetet, és jót derüljek azon, hogy tetőtől talpig az egész leányzó vörösbe vált. Az életemet mondjuk nem tenném arra, hogy nem fordult elő korábban ilyesmi, de többnyire indokolt helyzetben használom ezeket a rendkívül váratlan bókokat – mégis milyen partner lennék egy végzős bálon, ha kihagyom azt a részt, amivel általában kezdeni szoktak? És szintén kötelező érvényű, akárcsak a keringés, ráadásul időben is kissé megcsúsztam vele, következtetés: szörnyen rossz bálozó vagyok. Mentségemre legyen, hogy nem az imént említett okokból mondtam, hanem teljesen őszinte véleményt nyilvánítottam.
- Annyi baj legyen – vonok vállat, kis komolyságot erőltetve magamra. A következő kavalkád, ami a gondolataimban kialakul… nos, nem azért nehéz a helyzet, mert olyan cifrát káromkodtam volna legszívesebben, valószínűleg az elfogadhatónál hangosabban, hogy eléggé lerövidült volna számunkra az este. Az is igaz, hogy vissza kellett fognom magam, de sikerült tökélyre fejlesztenem a kérlek, előbb gondold végig, mit akarsz mondani, vagy bajok lesznek stratégiát.
Hiába nincs semmi gond a beszélőkémmel, talpraesett vagyok, és viszonylag hamar kirángatom magam mindenféle kellemetlen helyzetből, sőt, többnyire zavartatni sem szoktam magam, ez a legjobb megoldás mindenre. De hogy mit kezdjek egy anorexiás lánnyal, akinél körülbelül két és félszer annyit nyomhatok, mégis egy tehénnek érzi magát amiatt a pár emelés miatt? Fogalmam sincs, min megy keresztül, szeretnék a tapintatosság határain belül maradni, és mégis segíteni abban, hogy ne lássa magát annak, amihez távolról sincs semmi köze. Enyhe zavart vált ki belőlem ez a tehetetlenség, megrökönyödök, végül pedig úgy döntök, hogy nem gondolom túl a dolgot, mondom, amit jónak találok.
- Ki tudja Shayleen Black-et a legrövidebb idő alatt annyira zavarba hozni, hogy színben minél közelebb álljon a pipacséhoz. Egen, én lennék az abszolút győztes ebben a játékban – vigyorgok. Pofátlan vagyok, de ezt is megszokhattuk már. A bátortalan kézszorításra elmosolyodom, az ötletén pedig őszintén meglepődöm. Abban biztos voltam, hogy a közönséggel van leginkább baja, de elkönyveltem magamban már azt is, hogy táncolni sem szeret. – Táncoljunk – bólintok rá, és máris közelebb húzom a színpadhoz, de csak annyira, hogy azzal se vonzzuk a tekinteteket magunkra, hogy a terem legszélén szólóban nyomjuk a danszt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quentin Chamberlain
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 209
Írta: 2015. augusztus 3. 09:59 | Link

Zoé

- De ha más alkalmazza veled szemben, nem árt tudni, mi az, és esetlegesen hogyan védheted ki - mondom el a saját álláspontomat. Mert bizony engem is érdekel a fekete mágia, és mint ereklyekutató biztos vagyok benne, hogy átfogó tudással kell majd rendelkeznem. Mert bár én múzeumoknak fogok dolgozni nagy valószínűséggel lesznek olyanok, akik a fekete piacon adnának el egy-egy darabot és ők nem tisztességes eszközökkel dolgoznak majd. Viszont így legalább biztos, hogy van közös témánk Zoéval. Na nem mintha nem olvasnám a többi általa említett műfaj alkotásait.

Minden kívánságom így váljon valóra! Van puncs! Persze eléggé lelomboz, a lehetőség, hogy nincs benne alkohol, hiszen a puncsnak az lenne a lényege. Vagy nem? Igaz, ha van benne, akkor nem sokáig fogok "bulizni" hiszen nem nagyon bírom az italt.
- Igazán nem kéne rögtön megölnöd a reményt - mondom ki végül hangosan is a gondolatiamat, de közben elveszem a felém nyújtott poharat és bele is kortyolok szinte rögtön a finom italba. Hogy van-e benne bármi is, azt nem tudom megállapítani, de egész jó íze van. Hamar felhajtom és iszom még egy pohárral. Eddig észre sem vettem, de bizony szomjas voltam.
- Körbemehetünk. Én egyelőre nem vagyok éhes. Van valami, ami különösebben érdekel? - felelek, majd kérdezek, miközben nézelődni is kezdek, hogy van-e egyáltalán valami látnivaló itt. Ez a bál tulajdonképpen különbözik a korábbi báljaimtól, és nem csak azért, mert a ruházata érdekes az embereknek, de konkrétan megfogalmazni egyelőre nem tudnám, hogy mitől is más. Talán ha körbe értünk, bölcsebb leszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2015. augusztus 3. 16:42 | Link

Végzős bál
A ruha és a haj

Bálkirály és bálkirálynő hirdetés


Egyik pillanatban még az emelvényen állt és elindította a végzős keringőt, a következőben pedig már Noellel lassúzott az ötödikesek után. Nem a táncparkett közepén, hanem valahol a szélén, ahol még hallották is egymás szavait. Na nem mintha sokat beszélgettek volna. A közelségükkel és az egy-egy elejtett, szerelmes csókkal fejezték ki inkább a gondolataikat.
Oldalt nagy felirat hirdette, hogy menjenek és szavazzanak a bálkirály és bálkirálynő jelöltekre, melynek az eredménye szintén arra várt, hogy Annelie az egy-két óra elteltével kihirdesse. Két kedves DÖK tagja vállalta magára a feladatot, hogy levezetik a szavazás részét, aztán átadták a két borítékot a lánynak aki ezekkel együtt ment fel az emelvényre. A zene elhalkult és ezzel sokan már tudták, hogy valami készül.
- Megvannak az eredmények, fiúk, lányok - szólította meg a közönséget, majd kivárt néhány másodpercet. - A végzős bál idei bálkirálya és bálkirálynője itt van valahol a teremben. Az elmúlt három órában szavazhattatok a diákönkormányzatos lányoknál fiúkra és lányokra egyaránt, én pedig már mondom is... A bálkirály nem más, mint - a kék borítékot felnyitotta, melyben a papíron jól olvasható volt a fiú neve - Wolgast Bellafonte a Levitából - a felhangzó taps alatt a fiú kiérkezett Annelie mellé, ahol ő két puszival gratulált, a lányok pedig a fejére tették a koronát és egy szalagot keresztbe a vállára.
- A bálkirálynő pedig - a második boríték felnyitásakor még nem tűnt fel neki, hogy a saját neve áll ott - Annelie Freya Merkovszky a Rellonból... Mi? Mármint, hogy én? Ez biztos? - oldalra pillantott, mire heves bólogatást kapott és a nagy meglepettségében és zavarában értetlenül pislogott mosolygás helyett. Megigazította fején a koronát, majd felvigyorgott Wolgastra.
- A bál királya és királynője - mutatott végig a fiatal "páron" a jobb kézként használt leányzó, aki ezzel átvette a konferálást is. - Ne felejtsétek, egy óra múlva kimegyünk a rétre, hogy felengedjük a hagyomány szerinti kívánságlámpásainkat. Idén mindenki a saját háza színében kap egyet, a bejáratnál a kezetekbe lesz nyomva. További kellemes estét!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 18:42 | Link

K.D.A.


Lassú, parkettszéli táncukkal nem tűnnek ki a tömegből. Noha vannak párok, akik elegáns keringővel szelik át a táncteret, a legtöbben mégis egymásba bújva, ölelkezve lépegetnek ide-oda. Pont, ahogyan ők. Itt és most nem mint a vámpírlány és a koros hivatalnok vannak jelen, hanem mint két egyszerű ember, egy szokványos jegyespár, akik a parkett szélének biztonságában bújnak egymáshoz.
Konstantin bódult, testét hirtelen elevenséggel eltöltő boldogságában felsóhajt és egy pillanatra megszorítja Katherine derekát. Szemeit lehunyja, arcát továbbra is a barna loknikon pihenteti. Csendes figyelemmel hallgatja őt, szavaira aprót bólint, csak hogy jelezze: nemcsak, hogy érti azokat, de egyet is ért velük.
- Kedvelem az itteni hivatalt, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik a londoni pezsgés - vallja be őszintén, a szavakat éppen csak annyira hangosan ejtve ki, hogy Katherine-nen kívül senki más ne hallja őket. - Nem említettem még, mert vártam a megfelelő alkalmat, de azt hiszem... - jókedvűn felnevet, majd már egy széles mosollyal fűzi tovább gondolatát. - ...ma este borítottam minden létező programtervem. A lényeg, hogy még idén elkezdem a bírói továbbképzést. Megkaptam a levelet, letelt a próbaidő, már nem figyelnek.
Könnyedén beszél, még vállát is megvonja, de az éjlény így is tudhatja, mennyit jelent ez neki.
A minisztérium várva várt levele a napokban érkezett meg, mely szerint a férfi immáron szabadon, a különösen éles szemű, hivatali személyeket segítő külsősök nélkül dolgozhat tovább. Az enyhe büntetés miatt - amit még Katherine törvényen is átgázoló védelmezéséért, s az ezzel járó hivatalos szervek félrevezetéséért kapott - egy időre le kellett mondania az áhított bírói pályáról, de ennek ezennel vége.
Ahogy a lány, úgy ő is felemeli a fejét, és meghallgatva a lehetőséget, arcán megjelenik valamiféle tőle szokatlan, különös derű. Nemcsak vonásai, de tekintete is él.
- Majd egyszer igen. Ha kinőttük a falut, és máshová vágyunk - feleli, s közben végigsimít a fiatal nő hófehér arcbőrén. Fürkésző szemekkel figyeli, és csak arra tud gondolni, hogy mindent, ami tőle telik, és amit csak saját erejéből tud, szeretne megadni neki. Hogy ne akadály vagy gátló tényező legyen, hogy ne a problémát jelentse, hanem a megoldást mindenre. - Legutóbb, mikor visszavittem Fleur-t, Célestine azt mondta, van rá esély, hogy ide költözzenek. Akkor nem mennék. Míg Fleur kicsi, biztosan nem. Azután ki tudja? Elutazhatunk bárhová. Bejárhatjuk a világot, vagy letelepedhetünk Izlandon. Nem számít hol vagyunk.
Átható, végtelenül őszinte - s ezáltal kiváltképp sebezhető - tekintettel beszél a nőhöz. Már nem tart attól, hogy szó nélkül eltűnik, hogy becsapja vagy elhagyja. Bízik benne, és ha másért nem is, hát ezért megérte közös múltjuk pár nehéz éve.
- Akkor hozzám költözöl? - megdobbanó szívvel kérdezi, mellkasában ugyanazzal a növekvő aggodalommal, mint amit előző nagy kérdésekor is érzett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. augusztus 3. 20:51 | Link

Konstantin


Beleolvadtunk a táncoló sokaságba és ez tökéletes volt. Pont így, pont most. Csak a férfire figyeltem, a karjára a derekam körül, a hajamba rejtett arcára. Nem vágytam ennél többre, pedig nem rég még el sem tudtam volna képzelni, hogy ennyire közel kerülhetek valakihez. Hogy ilyen sokat jelenthetek valakinek, aki ennyire… nos, emberi.
Életem legfontosabb napja volt a mai. Most váltam hivatalosan felnőtté, most lettem szabad. A vámpírság bizonyos szintű érettséget követelt tőlem. Túl hamar kellett felnőnöm ahhoz képest, hogy egy tizennyolc éves testben rekedtem meg. De az igazi varázslat, a valódi világ csak most tárul ki előttem. Most, hogy kijelenthettem, van valaki, akit jobban szeretek, mint bármit ezen a világon.
Halvány mosoly kúszott az arcomra, ahogy hallgattam, hogyan beszél a terveiről, aztán egyik pillanatról a másikra borult el a tekintetem.
-Azt rettenetesen sajnálom. –húzódtam el kicsit, hogy a szemébe nézhessek. –Az én hibám volt, nem lett volna szabad arra kérnem téged, hogy védj meg. Egyedül kellett volna szembenéznem ezzel az egésszel.
Borzalmasan éreztem magam a történtek miatt. Akkor és ott csak és kizárólag magamra tudtam gondolni és egyáltalán nem érdekelt, hogy ki és hogyan sérül, miközben ismételten a saját bőrömet akartam menteni. Önző voltam és azóta ezerszer megbántam, hogy így bántam a körülöttem élőkkel; azokkal, akiknek számítok.
Az, hogy Konstantin tényleg közösen képzeli el a jövőnket mosolyt csalt az arcomra. Sohasem gondoltam rá, hogy valakivel ilyen szinten összekötöm az életemet, de most hirtelen másokat is be kellett iktatnom. Figyelembe kellett vennem, hogy Konstantin tanul és dolgozik, azt, hogy van egy lánya és egy nő, aki annak a lánynak az anyja. És azzal mindenképpen számolnom kellett, hogy soha, de soha nem fog a lánya érdekei elé helyezni. Ez persze így volt helyes, de még sohasem voltam ilyen vagy ehhez hasonló helyzetben. Mindig én voltam a középpontban, de most változott a helyzet.
-Fleur… megismerhetem majd jobban? –kíváncsiskodtam apró mosollyal az ajkaimon és lesütöttem egy pillanatra a szememet. –Ha már hozzád költöztem… -toldottam még meg a mondatot, ezzel választ adva a kérdésére egy aprócska, édes kis görbület kíséretében.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2015. augusztus 3. 21:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
INAKTÍV


†Lunatic†
offline
RPG hsz: 366
Összes hsz: 3250
Írta: 2015. augusztus 3. 23:58 | Link

.:Mat-Bál:.
Ruha - Pipőőő


Vidáman bevonszoltam a terembe, éreztem, hogy be szeretett volna menni mihamarább épp, mint én. Viszont a partnerem kicsit félénknek tűnt, így feldobtam a hangulatát. Az eredménye az arcán tükröződött, azonnal mosolygott és felbátorodott.
Matbe csimpaszkodva vidáman berobbantunk a Nagyterembe, mi, a MatSteph páros. A szemeim csillogtak, csodálatos volt, főleg, hogy tele volt emberekkel és szólt a zene, no meg már kaja is volt akkorra már.
- Imádom! - csillogó tekintettek kémleltem a helyiséget, majd a fiú hangját hallva rápillantottam.
- Humm? - nagy szemekkel pislogtam rá- Remélem nem, bááááár.... – körbenéztem - tuti lekéstük, a francért kellett nekem annyi bíbelődnöm a hajammal... - morogtam az orrom alatt, akárcsak egy kiskutya. – Na mindegy… - kicsit elszontyolodtam, mert érdekelt volna, hogy ki kivel táncolt.
- Megismerni? Engem? De édi va… - sajnos nem mondhattam tovább, mert közben lejátszásra került az egyik kedvenc dalom, azonnal elkaptam a kézfejét- Gyere, táncoljunk! Ez a kedvenc számom! - makacsul bevonszoltam a táncoló diákok tömkelegébe. Amikor egy enyhén üresebb területre értünk. Ott legalább kaptunk levegőt is, és engem nem kerülgetett az ájulás és a tömegiszonyom sem.
- Bocsi, hogy erőszakosan berángattalak, de nem bírok magammal, csak pörgök és pörgök és pörgök! - felkacagtam, a szemkontaktust megtartva a fiúval. A ritmusra kezdett járni a csípőm és a vállaim. Soha nem voltam valami táncos lábú, sőt, táncolni sem tudtam, így csak a ritmust követve mozogtam. Abban reménykedtem, hogy Mat nem fog kinevetni a béna tánctudományom miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #BestF*ckingB*tcheswithJinjin
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 4. 12:16 | Link

Quentin

A puncs milyensége ezek szerint csak nekem nem fontos. Én nem bánom, hogy nem erősebb, mint amilyet szeretek, tehát totálisan alkoholmentes, ami egy iskolai rendezvényhez teljes mértékben passzol.
- Bocsi.
Vonok vállat, sajnálom, hogy idő előtt letörtem a lelkesedést, de hát ilyen vagyok. Kíméletlenül megmondom, hogy mit gondolok. Legalábbis most, ebben a szituációban.
Lassan telik az idő, a végzősök felvonulnak, én pedig tömni kezdem a fejem süteménnyel, néhányat szétmorzsolok az ujjaim közt. De valahogy túl kell élni ezt a pár percet.
A végén elmondhatom, hogy sikeres volt a kísérletem, bár megint nem bírok magammal, mehetnékem van, és a lábaim visznek is előre.
- Nézzük meg a levitásokat!
Ajánlom fel, majd megfogom a kezét és elkezdem abba az irányba húzni, amerre meglátom az egyiküket. Nem is tudom, ki lehet az, maximum szerzek még pár ismerőst. Most cseppet sem vagyok annyira "erőszakos", így az, hogy rángatom, erős kifejezés, inkább fogalmaznék úgy, hogy előremegyek, és folyamatosan tartom vele a kontaktust, hogy el ne veszítsem...
Lassan viszont megint felmegy a pódiumra valaki, amire kénytelen vagyok megállni. Figyelmesen hallgatom a szavait, és kiderül, hogy még bálkirályt is választanak, meg mellé királynőt. Egy pillanatra megfagy bennem a vér, aztán fel is olvad, mert én nem vagyok végzős. Végre egy pozitívum...
Megvannak a nyertesek, de valami nem stimmel.
- Wolgast nem végzős, nem?
Nézek tök értetlenül Quentinre, mert elvileg ugye ez a bál nekik van. Meg nekem, de ez most lényegtelen. Erről csak én tudok, meg khm. A partnerem. Ha minden igaz, most neki fognak állni táncikálni, szóval egy kicsit arrébb kéne menni. Legalábbis egyelőre, amíg nem telik meg megint ez a hely, mert akkor már szabadabban lehet sétálgatni.
- Gyere, hagyjuk őket érvényesülni.
Intek a fejemmel, és pár lépéssel máris kint lehetünk a tömegből. Persze nem akarok, sőt maradnék, és ez kiérződik minden kiejtett betűmből. De azért az utasítgatásoknak is megvan a napi limitje, amit én mára bőven túlléptem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Quentin Chamberlain
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 209
Írta: 2015. augusztus 5. 15:48 | Link

Zoé

- Kivételesen elnézem - felelem kissé gépiesen, de inkább viccnek szánva. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy ez át is megy, de eddig egész jól kijövünk. Megiszom a puncsomat és nézem, ahogy tömi magát. Köhintek egyet aztán kérdezem meg.
- Te nem diétázol, ugye? - mert amúgy rendkívül vékony, és nyilván nem szeretne elhízni, de őszintén szólva még nézni is rossz, mennyi minden eltűnik az ajkai között. Pedig én is tudok sokat enni, főleg édesből, de akkor is. Amúgy nem zavar, csak nem szeretném, ha utólag engem hibáztatna, hogy nem állítottam le vagy ilyesmi.
- A levitásokat? - kérdezek vissza, nem pontosan értem, hogy mit akar, de hagyom magam elhúzni arra, amerre, hogy aztán vele együtt induljak meg az általa kiszemelt helyre. Hogy végül odaérünk-e vagy sem, az sem világos számomra, mert bejelentés következik, ami engem pont annyira meglep, mint Zoét.
- Öhm... Nem... tudtommal nem... De a lány sem az... - csóválom meg a fejem. Ha ez egy végzősbál, akkor valóban az lenne a logikus, hogy a végzősök közül választanak bálkirályt és bálkirálynőt, de ezek szerint, ezt is bohémra vették, vagy nem is tudom. Nekem mondjuk annyira nem számít. Sosem foglalkoztam ilyesmivel. Mondjuk, kipróbálnám egyszer milyen bálkirálynak lenni... De én sosem leszek. Fel is horkantok erre a gondolatra és megrázom a fejem.
- Biztos, hogy menni akarsz? - kérdezem oldalra döntött fejjel, mert bár ezt mondta a hangja más sugallt. - Nem szeretnél... öhm... - megköszörülöm a torkom - táncolni?
Én annyira nem, meg nem is vagyok túl jó. De ez lenne egy bál lényege. Vagyis valami ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 5. 21:18 | Link

Quentin

Diétázni? Nekem?
- Minek?
Úgy értem, hogy minek kéne? Én nem hízom, ez köztudott. Ezért sem félek attól, hogy tömök, meg most egyébként sem érdekelne. Ahhoz túlságosan nagy a kísértés a rossz felé, ami senkinek sem lenne jó.
Ennek gyorsan vége szakad, és sétálni akarok. Megkeresni még pár ismerős arcot, de úgy látszik, nagyon rossz ötlet. Vagyis nem annyira, csak egy kicsit furán hangozhat, mert most senki nem tudhatja, hogy keverednek az emberek.
- Hát biztos itt vannak valamerre. Tudom, hogy nem könnyen felismerhetők, mármint nem a színeinkben vannak, de...
Nem tudom, minek magyarázkodom, elvégre ő is nagyon jól tudja, hogy mi a helyzet. Viszont az is tuti, hogy mindezt feleslegesen hoztam fel, legalábbis egyelőre, mert valaki megint szót kér. Eredmények, amiket nem értek.
- Hát, lehet, hogy ebben kivételesen nem tesznek a végzősök kedvére.
Vigyorodom el, mert tetszik a dolog. Ez is bizonyítja, hogy nem csak ők tudhatják magukénak a rendezvényt, hanem más is, mint például... Igen, én. Ettől pedig máris vigyorognom kell, a felszabadult állapotomról nem is beszélve. Egyre jobban tetszik a helyzet.
Viszont fel kell fedeznem, hogy megint rossz helyen állok. Pompás...
- Ez most az ő idejük.
Nem cáfolom, de nem is erősítem meg azt, hogy menni akarok. Arany közép, ami mindig jó, néhány esetet leszámítva. Ez most nem olyan. Csak sóhajtok egy nagyot, majd a fejemmel bökök egy kicsit arrébb, hogy néhány másodperccel később néhány lépéssel odaérjek, és onnan nézhessük őket. Vagy lehet, hogy ez itt nem is így szokás, mert a bevezető nyitás az a végzősöké volt, ez meg csak olyan "Kell valami program, így választunk királyi párt" program?
- Gyanítom, hogy a következő úgyis az övék.
Irigykedem. Immáron a parkett széléről. Fura egy érzés, amihez már hozzászoktam, de nem így.  Irigykedni inkább arra szoktam, amikor körülöttem normális emberek vannak, minden csalafintaság nélkül, és így élvezik azt, ami nekik jutott. Én meg közszemlére vagyok téve, mint egy cirkuszi majom, akinek a feladata az, hogy egész álló nap elviselje a tömegek fürkésző tekintetét...
Addig viszont, amíg kiderül, igazam volt-e vagy sem, muszáj valamit csinálnom, hogy ne vonszoljam oda magam, és tépjek szét valakit...
- Hogyhogy nem akartál eljönni?
Fordulok elég gyorsan Quentin felé, és az előbbi féltékeny hangomnak már nyoma sincs. Ebben jó vagyok. Fedjük el a valóságot, és tegyünk úgy, mintha minden rendben volna...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánkúti Izabella
KARANTÉN


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. augusztus 6. 18:10 | Link


viseletecske (ma én vagyok a fiú : O)

Túlzás lenne azt mondani, hogy haragszik, inkább csak szomorú a ténytől, hogy a vörös fél tőle. Vagyis abban nem biztos, hogy retteg, de tutira tart. Vagy esetleg fura szagot áraszt magából? Vagy csúnya és nem mer vele mutatkozni? Mindegy is, alapvetően nem ingatta meg ez sem, sőt, ha kell, játszik kergetőzőset, de úgyis-úgyis fog még találkozni ezzel a lánnyal, mert nagyon megkedvelte őt! És no lám... a lehetőség tálcán kínálta magát, és ha akart, ha nem, most itt van vele Lencsike is, és Zizi büszkén feszít partnereként a mai estén.
- Ajándéééék? De jóóó, nálam is van ám valami, de majd csak az este végén adom oda, hogy nehogy addig eltűnjön, ahogy táncolunk, vagy ilyesmi!
Igen, Zizike múltkor úgy belejött Leonie hajának babrálásába hogy beszerzett egy halom hajba való gyöngyöt, meg ilyen fonásra húzható díszt, amit neki akar ajándékozni. Sőt, igazából ő szeretne belerakni, ami tutira nem lesz a másik ellenére. Mindegy is, most felcsillant szemekkel mered rá. Kimondta a bűvös szót: dinnye.
- Te olyan tündéri vagy, mint Csingiling, csak nem vagy szőke, de szárnyat csinálhatnánk neked egyszer! Meg zöld ruhát, és kontyot...és majdnem stimmelne!
Teljesen látja maga előtt ahogy a padláson keresgéla  ruhahalmokban minden zöld darab után, aztán felöltöztetik egymást, Izzy tökre lenne Pán Péter, a tollas kalapot imádná... meg minden, és akkor a legjobb barátokként mehetnek Sohaországba. Menő lenne. Nagyon.
- Az összesnél? Úr isten és te nekem hoztad! Imááááá-Imáááááá-Imááádlak!
Azzal figyeli ahogy tölt, majd utánozva bólint amíg Lenciske beszél, és lehúzza...
Hát az arckifejezését és a pillanatnyi kidülledt szemeit nem kívánom senkinek. Jó erős egy dinnye ez! minimum uránföldön termelhették... Ettől jó erős lesz biztos a lányka is, visszaszorítja a kigördülni készülő könnycseppet és nagyot nyel az ital után párszor. aztán csillogó szemekkel tolja az üres poharakat egymás mellé, hogy...
- Még egyszer! Még egyszer!
Lendületesebben, és az előző sokkot megismételve hajtja majd végre, ha a másik is belement, megkezdve az estéjüket mit sem törődve vele, mennyi idő telik el, még ezeket a műveleteket végzi. Ők remekül elnevetgélnek, bizergálja kicsit a szép, vörös tincseket, majd ujjaival az asztalon zavartan dobolva várakozik.
- Van egy ötletem, gyere!!!!
Azzal felrántva a másikat, kicsit inogva, majd a padra, amin ülni lehet felpattan és ott kezdi a remek "báli ritmusokra" rázni, felhúzva Lencsit is és megpörgetve őt. A következő lépés az asztal lesz, vigyázat, repesztünk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quentin Chamberlain
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 209
Írta: 2015. augusztus 7. 11:27 | Link

Zoé

- Ööö... mert lány vagy? - kérdezek vissza bizonytalanul, aztán védekezően feltartom a kezeimet, úgy folytatom - Mármint én örülök, hogy nem kell aggódnod az alakod miatt, de nem ismerlek annyira, hogy ezt kapásból tudjam, és azt sem szeretném, ha utólag leteremtenél, mert hagytalak enni, vagy akármi...
Hadarom el egy szuszra a magyarázatot vagy szabadkozást, nem tudom minek tűnik számára, én szimplán csak a korábbi tapasztalataimra tudok hivatkozni. Nyilván le tudja szűrni, hogy volt részem hasonlóban, s ha nem is gondolom, hogy olyan lenne, mint az a lány, jobb az elővigyázatosság. Érthető, nem?
- Jah, azt hittem van konkrét ember, akihez oda akarsz menni - felelem, s nézelődni kezdek én is, hogy merre vannak a háztársaink. Még lábujjhegyre is állok, hátha jobban látok, de nem sok haszna van. Wolgast szőke üstöke persze messze kimagaslik, de őt meg a pódiumra szólítják,  így hozzá biztos nem fogunk odamenni. Mást egyelőre nem látok, na meg, mégis csak érdekes, hogy nem egy végzős a bálkirály-királynő.
- Hát nem tudom... Én ha végzős lennék, lehet zavarna... Mondjuk itt jöhet mindenki a bálra, az is nagy különbség. A Roxfortban csak harmadév felett lehetett menni...
Nem mintha olyan sokra mentem volna el, de ott határozottan a végzősökről szólt a parti. Ennek ellenére, engem zavar, hogy itt most másképp van, elvégre én már túl vagyok a saját bálomon és ide is csak Zoé miatt jöttem, aki láthatóan élvezi, hogy nem az általam megszokott formában történnek a dolgok. Kijjebb akar húzódni, ami számomra fura, bár megkönnyebbülés is, hogy nem táncolni akar, azért mégis csak rákérdezek.
- Ahogy gondolod... - hagyom rá, és a tánctér szélére lépkedek vele, onnan figyelem a táncos párokat. Meg Wolgastot és Anneliet ha táncra adják a fejüket.
- Nem igazán tudom, mi ebben a jó... - vonom meg vállam - Nézni, ahogy többnyire ismeretlen emberek esznek, isznak, táncolnak. Bájcsevegni és úgy tenni, mintha húúú de jól éreznéd magad - kezdek bele kissé unottan - Mondjuk, nem is rossz, de egy jó könyv érdekesebb tud lenni, mint ez. Egyébként is a legtöbb bál ugyanolyan. Más a téma, más a zene, a beszéd, de egy megszokott sémát követlenk...
Ha vannak is eltérések, felfedezhetőek benne azok a bizonyos elemek, amik minden bálban megvannak. Remélem azért nem bántom meg Zoét. De hát ő kérdezett. Én csak őszinte vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. augusztus 10. 20:20 | Link

Quentin

Igen, ez igaz, hogy nőből vagyok, de attól még nem hízok automatikusan a levegőtől is. Aminek meg amúgy nagyon is örülök...
- Nincs konkrétan úgy senki. Csak őket legalább látásból ismerem. Mégiscsak több időt töltök el a közelükben, mint máséban.
Vonok vállat egyszerűen, majd lassú léptekkel indulunk el feléjük. Vagyis ahol sejtem őket. Oda viszont nem érünk, mert megint jön valami beszéd, aminek a végén megint elgondolkodóba esem.
- Nálunk meg 15 év felett. Szóval azok mehettek először ilyen rendezvényekre, akik végzősök voltak. Mondjuk meg is értem.
Átadjuk a helyet a nem rég említetteknek, mi pedig a parkett szélén kötünk ki, nekem köszönhetően.
- Khm. Kérsz még egy puncsot?
Csak mert amellett könnyebben lehet beszélgetni, az idő is jobban telik, és még a torkunk sem marad szárazon. Ha kér, ha nem, odareptetek magamnak egy poharat, ha kér, akkor kettőt, méghozzá megtöltve punccsal.
- És mit szólnál hozzá, ha feldobnánk egy kicsit?
Hatalmas nagy vigyor követi eme kijelentésem, és látszik rajtam, hogy máris van egy tervem. Nem is akármilyen. Bár lehet, hogy csak nekem tűnik izgalmasnak, de... hát.. Próba szerencse, nem?
Csak két pálcaintésembe kerül, hogy az első után feljegesedjen a parkett és a talaj, és egy másikba, hogy mindkettőnk lábán megjelenjen egy korcsolya.
- Jössz? Úgyis olyan meleg volt.
Vigyorgok hátra, még mindig punccsal a kezemben. Valószínű úgyis mindenki le fog vonulni, mert egyelőre senki lábán nincs kori...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 465
Összes hsz: 10605
Írta: 2015. augusztus 16. 11:14 | Link


Kinézet


Ma sincs szabadnapja, csak éppen annyi amennyiben az apjával lehet és gyakorolhatja az elemi mágiát, meg amiben felszalad a kastélyba egy órácskára. Szó szerint futott a Rellonba, ahonnan elvitt két tankönyvet, hisz nemsokára vizsgák, ő pedig nem akar évet ismételni. Egyébként is magántanulószerű lesz a következő tanévtől a turné miatt.
Ahelyett, hogy sietett volna haza, még beugrott a nagyterembe. Két napja alig evett egy-egy gyümölcsnél többet, muszáj volt ott leülnie és választani valami ebédnek valót. A szokásos jól megterített asztalról annyi féle illat szállt felé, hogy megéhezett. Egy keveset szedett magának a csirkéből és a krumpliból, apróra darabolva kezdte fogyasztani. Soha nem volt az a kapkodósan evő, de benne volt a sietség és a drukk, hogy minél előbb lenyomja a torkán. Arra nem figyelt, kik voltak körülötte, csak előre nézett, a tányérjára és a kezére ami a tányér mellett pihent. Lába az asztal alatt ütemesen rázkódott. Ez van vele amióta kiderült, hogy Alíz lesz és mindennap próbára kell járnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. augusztus 16. 11:34 | Link

Shayleen

Lustaságom határtalan, így mostanság egyre többször előfordul, hogy nem jelenek meg reggelinél. Inkább alszom még pluszban pár percet, aztán a fél délelőttöt átszenvedem, amiért pocakom egyre morózusabban panaszkodik a táplálékhiány miatt. A mai nap kivételes, ilyen szempontból. Túlzás lenne azt állítanom, hogy frissen és kipihenve szökdécselek be a nagyterembe, hogy csatlakozhassam diáktársaimhoz… Sokkal inkább hasonlítok egy kócos, sánta lajhárra, résnyire szűkült szemekkel és hangosan korgó gyomorral.
Úgy kapok a kávé után, szinte kitépem egy alsóbb éves kezéből, aki nem átall emiatt mogorván a fejemhez vágni valamit, de le se tojom. Az életem múlik ezen a löttyön. Hát mi szüksége egy fiatal kis szervezetnek a koffeinre, nézz rá, kicsattan az életerőtől! És akkor most nézz rám. Tudom, hogy még ilyen nyúzottan is hihetetlenül szexi vagyok, de az ember nem dicsekszik a kőkemény hajnali nyolc órás kelés utáni ábrázatával, no. Pedig megtehetném.
Amint képesnek érzem magam arra, hogy tudatosan felfogjam a történéseket, körülnézek. És vajon kit szúrok ki kapásból? Shayleent. Tökre meglepő, nem?
Fogom a kis bögrémet, és átcaplatok az unikornisok asztalához, és nem igazán zavartatva magam bármiért is, lehuppanok mellé. Őszintén… az sem érdekel, ha épp valami érdekfeszítő csevej kellős közepébe csöppenek, és otromba módon megzavarom azt, már csak rettentően félelmetes jelenlétemmel is.
- Hali. Mizu? – szerintem még sohasem kezdtem így egy beszélgetést a lánnyal, de nem vagyok képes többre jelen pillanatban. Pár perc. Pár perc, ígérem, és hatni fog az az átkozott lötty, amit úgy vedelek, mint valami függő, aki ezer éve nem jutott az adagjához. Ja, amúgy tökre ez a helyzet.
Utoljára módosította:Aiden Ward, 2015. augusztus 16. 11:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. augusztus 19. 16:07 | Link

Brandon
Döntőmeccs előtt pár nappal
este, fél tíz körül


Az utóbbi napokban megszállt az ihlet. Leginkább azért, meg nagyon örültem, hogy hazajöttünk. Így nem telt el olyan nap azóta, hogy ne festettem volna csendéletet, vagy valaki portréját, aki épp soron következett a kis listámon. Brandon egyike volt az ilyen portréalanyoknak. Mindig kicsit feszengek a fiúk közelében - nem tudom megmagyarázni miért, egyszerűen ijesztőek - de hamar megtudtam róla, hogy ő is jártas a művészetekben. Ez a dolog áll legközelebb a szívemhez, így ezt tudva már nem is tűnt Bran olyan ijesztő srácnak. Felvetődött benne az ötlet, hogy alkothatunk valami közöset, amit majd az egész iskola láthat és megcsodálhat. Egyértelmű volt, hogy benne vagyok a buliban. Ha lehetőségem van ecsetet ragadni, azzal élni is fogok... még akkor is, ha ehhez már másnak túl késő van.
 Fanninak rengetegszer mondtam már, hogy nem, nem fogok festékes lufit ledobálni az erkélyről és nem, nem fogok csak úgy elszökni vele Bogolyfalvára, mert én jó kislány vagyok... na persze, jó vicc volt Laz. Most bizonyítod be, hogy annyira te sem vagy angyallelkű.
 Halk léptekkel surrantan ki a klubhelyiségből (az, hogy CSAK fél óra volt oda bejutnom aznap, személyes rekordnak számított) és egyenesen a nagyterem felé vettem az irányt egy teletömött táskával, mancsomban pedig egy összehajtogatott vászondarabbal. Már elég késő volt, de még volt egy fél óra takarodóig... Bár tudtam, hogy ez a festegetés kicsivel tovább fog tartani, mint fél óra, de ezzel abban a pillanatban egyáltalán nem foglalkoztam. Óvatosan kukkantottam be a nagyterem hatalmas ajtaján, hogy megnézzem, vajon itt van-e már Brandon, ahogy azt megbeszéltük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 19. 17:47 | Link

Cyanne

Olyan vagyok, mint egy nő, aki éppen randira készül. Csak amíg ő azt nem tudja, hogy milyen ruhát húzzon, addig én azt hogy ma mit vacsorázzak. Mit ennék? Édeset? Sósat? Sokat? Keveset? Egyszerűen olyan nehéz dönteni, mert olyan bő a kínálat. Igazándiból nem is értem, miért van itt ennyi kaja, meg, hogy azzal a csomó maradékkel mi lesz, ami innen eltűnik a vacsora végén. Tudom, hogy rengeteg kaja van naponta. Egyszer pont erről mesélt nekem egy lány. Árvaházat emlegetett, de nem tudok róla, hogy lenne itt a környéken árvaház.
Nem is figyelek oda, hogy mit merek ki, így lesz végül tejberízs, áfonyalekvárral. Tökéletes választás, főleg, hogy van forrósoki is hozzá, az az igazán sűrű, amit bármikor rosszullétig képes inni az ember. Szeretem az ilyen tetteket. Mindig rádöbbenek, hogy sokkal, de sokkal több olyan eset van, amikor nem nézem a választásom, és igazából azt akarom enni, mint amikor nem hallgatok a megérzéseimre, és határozott célokkal jövök, és merítek. Mindenkinek vannak hülyeségei, úgy tűnik, az enyém pont ez lett.
Összekeverem a két összetevőjét a vacsorámnak, majd az első falat lenyelése után le is görbül kicsit a szám. Édesebbre számítottam. Nézek jobbra, majd nézek balra, azonban az asztalon nincs semmi, amivel lilás-rózsaszínes étkemet finomabbá tehetném, így hát jobb ötlet híján egy gyors mozdulattal megfordulok, majdnem kigáncsolva egy elsős navinés kislányt.
- Bocsi.
Védekezőn felemelem a kezem, nézem, ahogy a megszeppent kis szőke lány továbbsiet, és akkor meglátom a cukrot rejtő tartót, mint valami mennyei tárgyat, a rellonos asztalnál. Hm, a legjobb dolgokat tényleg sárkányok őrzik. Tuti, hogy ha odamennék, mondván, hogy el akarom venni akkor leátkoznának. Van viszont egy másik őtletem, amelyhez meg is kezdem az első fázist, vagyis ritmusosan elkezdem böködni Cyanne hátát, aki éppen előttem ül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. augusztus 19. 19:44 | Link


~ öltözék ~


Igyekeztem sietni a vacsorával, ugyanis én akartam elsőként sorra kerülni a fürdőben. Vizsgám lesz holnap, és mielőtt átnézem az anyagot (nézzenek oda, mekkora stréber lettem), le akartam zuhanyozni, és ezt lehetőleg tisztaságban akartam megtenni, nem pedig kilucskolt vízben és a többiek tusfürdőjével bebüdösített fürdőben.
Tehát, amint beléptem a nagyterembe, rögtön levágtam magam a Rellon asztalához, valahova a kviddicscsapat közelébe, hogy aztán magam elé lapátoljak némi tökös derelyét. Az asztalnál még mindig megbámultak új hajam miatt, sokan szinte fel sem ismertek csak azért, mert levágtam, és kiszedtem belőle a zöldeskéket; mindenesetre a legtöbben igencsak megütköztek, mikor egy cuki szőke lányra számítottak, de engem kaptak helyette. Nem is értem.
Azt is furcsállották páran, hogy sokkal, de sokkal nagyobb önbizalommal közlekedtem, sőt, beszéltem, mozogtam, lélegeztem, meg úgy alapjáraton, léteztem, mint eddig. Most mondhatnám, hogy sokan elkezdtek hülye pletykákat gyártani, de ez nem lenne igaz, hiszen nem vagyok annyira ismert arc, hála a jó égnek. Most már csak egy egyszerű szőke lány, aki simán képes beolvadni a tömegbe, ó igen. Ez azért hasznos lehet később.
Lényeg a lényeg, kiszedtem a nyavalyás tökös derelyét, és magamhoz képest is igencsak gyorsan kezdtem lapátolni magamba, mindezt persze egyenes háttal és kifinomultan, mégis egy Rellonos kviddicseshez méltóan.
Azonban a táplálkozásban megzavartak, mégpedig a hátam ütemes bökdösésével; ingerülten fordultam hátra, hogy megszemléljem azt az embert, aki hamarosan találkozni fog (szinte szó szerint) villámokat szóró tekintetemmel - aztán fel kellett fedeznem, hogy a navinés Lasch csesztet, az, akivel együtt szoktunk unatkozni mágiatörténeten, meg az összes többi órán, amink együtt van.
Lenyeltem a falatot, és egy magamhoz képes igencsak szolid "mi a francot akarsz" pillantást lövelltem az illető felé, de ez sokkal megértőbb volt, mint amit mondjuk Dwayne Warren kapott volna.
- Igen? - kérdeztem kissé barátságtalanul, és igen, semmi okom nem volt rá, de fürdeni akartam, és közém és a kád közé senki sem állhat, még akkor sem, ha épp defibrillátort kéne játszanom. Nem, először szépen megfürdök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 37 ... 45 46 [47] 48 49 ... 57 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet