30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 85 86 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. július 24. 17:05 | Link

Scarlett
~Ruha~Haj~Egyéb~


Jó szokásomhoz híven megint be nem áll a szám, fecsegek én itt össze-vissza mindent. Nem is csodálnám, ha a szőkeség csak úgy fogná magát és itt hagyna, egyedül. Volt már ilyenre példa, azóta pedig próbálom magam visszafogni, több-kevesebb sikerrel. Közben le is ülünk, de van egy olyan érzésem, hogy nem sokáig fog ez így maradni, ugyanis remélem, hogy nemsokára elkezdik a végzősök azt a bizonyos nyitótáncot, és utána már mi is táncra perdülünk. Már várom, csak mi ketten, fiúk sehol. Kinek is kellenek azok? Na jó, néha jól jönnek, például ha magasak, és valamit le kéne venni a polcról, vagy ha befőttesüveget kell kinyitni. Meg persze néha jól el lehet velük beszélgetni, de így igazán nem vágyom a társaságukra.
Közben pedig a ruhákra terelődik a szó, pontosabban azokra, amik most rajtunk vannak. Kiderül, hogy neki sem kifejezetten a stílusa ez az öltözködés. Ennek pedig örülök, mert akkor elképzelhető, hogy ugyanolyan, vagy legalábbis hasonló az ízlésünk. És akkor esetleg jó barátok is lehetnénk.
- Ez jó ötlet. Én egyszer szabtam át magamnak anya egyik ruháját... Hát eléggé ki volt akadva, pedig azt a ruhát nem is használta, nekem meg jól jött. - nevetem el magam, mikor visszagondolok arra a régi emlékre. Akkor persze nem volt ennyire vicces, kaptam is büntit, napokig duzzogott is anyu, és még a mai napig felemlegeti. Erről jut eszembe... Írnom kéne már haza egy levelet, van mit mesélnem nekik, és biztos örülni fog, hogy viseltem a ruháját, mert Ő eddig bármennyire is erősködött, nem sikerült rávennie. Soha.
- De ha kezdelek idegesíteni, csak szólj... Hallgatni is jól tudok, nem csak beszélni. - Vigyorgok továbbra is. Bár tény, hogy ez utóbbi sokkal jobban megy, de ha muszáj, csendben maradok.
- Na, úgy látom, mindjárt mehetünk a táncparkettre. - bökök fejemmel a már táncoló végzősök irányába, majd körülnézek, és csodák csodájára ismerősöket is megpillantok, nem is egyet. Ettől csak még boldogabb leszek.
- És... Melyik házba jársz? - faggatózom, hogy azért ne csak én beszéljek, mert az úgy elég unalmas lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 25. 10:18 | Link



Axel, a nagy tesó. Valahogy ez a kép élt róla a fejemben, ahogy nyújtotta a kezét, és nevetett. Sosem volt nagy tesóm, vagy bátyám, mindig csak a húgicám, akit védeni kell. Apropó, húgi - őt is megláttam a tömegben, de elfordultam. Elég csúnyán összevesztünk a múltkor.
- Persze, hogy megjegyeztem, kislány! - közöltem csipkelődve, még meg is löktem csípőmmel... a lábát, igen, mert kicsit magasabb nálam, kicsit sokkal.
- Jó, majd legközelebb. Ezt is megjegyzem. - vigyorogtam rá, ugyanis ez azt jelentette, hogy később is lesz társaságom. Hm, igen, Axel az egyetlen barátom jelenleg. Vicces.
Ahogy körbeszeltük a táncparkettet, a szoknyám pedig lebegett körülöttem, nos, az igazán jó érzés volt. Igyekeztem nem kimutatni, de egy perc után már boldog mosoly ült az arcomon, ahogy táncoltunk. Mert igen, hihetetlenül jó érzés volt, hogy végre táncolok egy bálon. Egy igazi bálon végre felkértek. Akármilyen puhány dolog is, mégis nagyon örültem neki, mert sosem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen. Elég kamaszlányos, tudom. De a zene, meg minden... olyan jó volt. Egy pillanatra elhittem, hogy valakinek számítok valamit is, haha, vicces.
Dicséretére elmosolyodtam, és félreléptem egyet. Fene vigye el. Apa nem lenne rám büszke.
- Köszönöm szépen. - mondtam, korrigálva a hibámat. - Te vagy az első, aki felkért táncolni. - böktem ki végül.
Amikor vége lett az öt perces csodának, ismét visszatért belém az a frusztrált érzés, hogy itt van Dwayne, meg itt van a húgom, meg itt van mindenki, akihez nincs kedvem. De az az öt perc igazán jó volt, na mindegy.
Axel meghajolt, kész úriember, a lovagiasság mintapéldája. Finom pukedlit mutattam be.
- Én köszönöm. - mondtam, de Axel már rögtön hozzá is tette, hogy jöhet-e a B terv. - Ez a te estéd, te döntöd el. - közöltem mosolyogva. - Majd jövőre, amikor az én végzős bálomon táncolunk, én döntök. - ezt már vigyorogva mondtam, pedig tök komolyan gondoltam. Kétlem, hogy bárki is elhívna engem jövőre, elvégre egy kék hajú elektromos vihar vagyok. Ez nem túl pozitív a srácok körében.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 25. 10:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
KARANTÉN


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. július 25. 19:31 | Link

Wolgicsapat*-*

Dress, haj meg a profilképen :3

Szép ez a jelenet, tényleg drámai. Fuldoklok az asztalon, a torkom tele muffinnal meg valami fura kék sütivel, a srác meg a csaj aki figyeli a haláltusám meg hirtelenjében nem tesznek semmit. No nem mintha sajnáltatni akarnám magam, de őszintén, egy kicsit kétségbeejtő a helyzetem, hé. A virágkoszorús lány inkább kinevet, remélem csak kínjában, mire a fiú feleszmél és a hátamat kezdi ütögetni. A módszer kis idő után hatásos is, a légutaim megszabadulnak az idegen anyagtól, a fejem pedig kezd a kék árnyalatáról átváltani a szokásos babap*psi finom vonásaira, én meg levegő után kapkodva kapaszkodom az asztallapban. Komolyan halálfélelmem lett hirtelen és képes voltam elhinni, hogy ezek ketten hagynak, SŐT, a komplett bálozósereg rám se hederít. Most, hogy kezd véget érni a pánik keltette roham és kitisztulni az elmém, letörlöm a szám szélén maradt darabokat, elhúzom a szám a terítőre terített maradékra, a srác köszöntése közben pedig végigmérem a ruhámon okozott károkat. Gyors kárfelmérés, pár tortaszelet alaposan beletrancsírozódott az anyagba, amit a rajta lévő szitakötők elegáns mozdulatokkal kikerülnek. Dühöngés és sírás helyett azonban elvigyorodom.
- Hellóhahalihó. - köszönök, talán egy kis túlzásba vitt lelkesedéssel is, mintha az iménti dolog meg se történt volna. Bólogatni kezdek a csajszi kérdésére és felhorkantva kacagok egyet.
- Igen, most már jól. Köszönöm! - adok egy gyors puszit a szöszi fiú arcára (már ahogy felérem). Legszívesebben  meg is ölelném hálám jeléül, de maximum Ellával mernék tortapakoásos partit játszani. A ruhám elrejtett zsebéből előveszem a finoman faragott pálcám és egy tisztítóbűbájt elmondva gyorsan letakarítom az asztalon hagyott bűnjeleimet, aztán leszedem magamról is a foltot. Igaz, bohémabb lett volna ott hagyni, de ne égessük magunkat le rögtön az új iskolában. Izé, mégjobban. A gyomrom megbékülve kordul egyet újra, igaz is, az a falat nem ment le. Elveszek egy újabb muffint és jó nagyot beleharapok, az orromat is beteríti a színes krém. Ezúttal ügyelek a rágási műveletekre, a magas egyed pedig szóbeni partikérelmet küld felém, hogy kicsit MMORPG-sen mondjam. Felemelem az ujjam amíg jó helyre küldöm a falatot, aztán mosolyogva megvonom a vállam.
- Ha nem zavarok, maradnék. Nem sok embert ismerek itt, te meg most megmentettél, temegizé.. jól szórakoztál. Ez lehet egy szép barátság kezdete is. - kacagok fel, most már tényleg biztos hülyének néznek. Letörlöm az orromról a krémet és észrevétlenül lenyalom a kézfejemről, nehogy kárbavesszen.
- Jó a buli. - jegyzem meg a táncolókat nézve, a következő adaggal a számban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 25. 20:05 | Link

Wolgicsapat :3

ruha és haj

Nem is tudom, hogy miért hagytam magam rábeszélni, hogy eljöjjek ide. Nincs partnerem, és még a többieket sem látom sehol, ahogy számítok rá, nem is fogom. Szépen egyedül hagytak, mondhatom. A régi Blanka ilyenkor biztosan visszafordulna, vagy legalábbis az egyik sarokban ücsörögne szerencsétlenül.  Természetesen emlékszem a fogadalmamra, ezért inkább egyiket sem teszem, vagy legalábbis próbálok tenni ellenük. Nem mintha annyira sok ötletem lett volna, hogy mit is csináljak. Egy ideig elszórakoztam azzal, hogy bál középpontját, a végzősök keringőjét figyelem. Csodálatos volt, gyönyörű és romantikus. Egy pillanatra elfogott a vágyakozás a jövő iránt, ahol én táncolhatok így. Kissé mosolyogva ráztam meg a fejem: az még nagyon, igazán messze van, hiszen még csak elsős vagyok. Sokkal inkább kellene kiötölnöm, hogy most mit teszek. Végül lábujjhegyre állva pillantok körbe, és az asztalok mentén, igyekezve, hogy ne legyek útban, elindulok némi frissítőért. A töklevet kortyolgatva figyelek fel egy kissé érdekes hármasra. Vagyis először két fő, majd egy harmadik rohanta le az asztalt. Valószínűleg már illetlenül sokáig figyelhettem a jelenetet – amibe esetleg már így közbeléphettem volna, de a lány a segítségem nélkül is rendbe jött végül - , ezért inkább gyorsan elfordítottam a pillantásomat. Kissé felvont szemöldökkel újra felnézek. Arrafelé csak nem zavarok. Meg egyébként is máshol csak párocskákat látok, meg pár hozzám hasonlóan kissé szerencsétlenül álldogáló egyént. Akkor odamegyek. A gondolat még könnyű, a megvalósítás nehezebb. Mi van, hogyha mégis zavarom őket?  Felsóhajtva szidom magam a gyávaságomért, és már csak azért is elindulok. A poharat inkább lerakom, még a végén, a szerencsétlenebbik felemet ismerve, leborítanám valamelyiküket, az pedig nem jó ismeretségkezdés lenne. Végül újra kissé kétkedve felsóhajtva, és a körmömet piszkálgatva indulok el feléjük.
- Sziasztok – nézek rájuk félszeg mosollyal, és próbálok nem úg kinézni, mint egy ijedt nyuszika. Nyugi, nem fogják leharapni a fejed. Legalábbis addig vagyok biztos ebben az állításban, amíg zavaromban nem botlok el egy kósza cipőben és utána nem tudom megőrizni az egyensúlyomat. Kissé botladozva zuhanok be az üres helyre, a két eszegető diák és a virágkoszorút viselő lány közé. Saját magamat is meglepem azzal, hogy nem öltök olyan színt, amit egy paradicsom is megirigyelhetne, hanem csak egy kicsit pirulok el.  - Megkérdeznem, hogy leülhetek-e, de azt hiszem késő – nevetek fel kicsit zavartan, egy bocsánatkérő pillantás kíséretében. A szám szélét rágom, hogy ne kezdjek el értelmetlenségről csacsogni.
- Szép ez a bál - szólalok meg még egyszer egy rövidke csend után. A belépőmet tekintve ez a megszólalás, kicsit gyatra, de hát már ez is elég nagy teljesítmény tőlem. Próbálok kedves mosolyt vetni rájuk, közben azon tűndődöm, hogy mennyire nézhetnek idiótának.
Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 25. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 26. 11:58 | Link

TeamWolgi *-*


 Jól tudok hátat lapogatni. Egy hét alatt kétszer mentettem meg vele egy lány életét, és most mindkét szenvedő alany itt van velem a bálon. Talán még fejlődtem is ebben a tudományomban. Hátlapogatás "leveláp". Ezt csak azért gondolom, mert ezen legutóbbi alkalomkor még puszit is kaptam érte. Jó szokásomhoz híven látványosan elpirultam miatta, bár talán nem túl feltűnő ebben a forgatagban.
 Kamilla reakciója fura volt.  Kicsit fel is húztam a szemöldököm és amolyan ejnye-bejnye pillantással néztem rá. Persze segíteni nem sokat tudott volna, de azért így kinevetni valakit, aki haldoklik, pláne úgy, hogy pár napja ő is ugyan ilyen helyzetben volt... fura. Mindenesetre nem sokat gondolkodtam rajta, mert éreztem, hogy ha most egy pillanatig nem figyelek, akkor minimum apokalipszis lesz. Mint rangidős, nekem kéne rájuk ügyelni egy picit. Viszont annyira vágyom rá, hogy szórakoztató estém legyen, és ne csak egy lassú, beszélgetős (már ha Kamilla hajlandó lenne beszélgetni) bálocska. És most valami azt súgja, hogy maradandó emlékeim lesznek erről az eseményről.
 Szóra sem érdemes - vonom meg zavartan a vállam a mentőakció felemlegetésére. Sosem tudtam normálisan lereagálni a bókokat vagy dicséreteket. - Tök mellesleg Wolgi vagyok - tereltem a témát - Ő pedig itt Kamilla.
Ebben a pillanatban egy újabb jövevény vágódott hozzánk. Szó szerint vágódott, már-már becsapódott, mint egy aszteroida. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy be van csípve, de ezt a gondolatot hamar kikergettem a fejemből. Egyrészt mert még pici, valószínűleg elsős, másrészt pedig mert megszólalt, és a hangja józanul szólt.
- Szia - néztem rá beletörődötten vigyorogva. Ez az este ilyen lesz. Remélem ilyen lesz. - Szóval ott tartottam, hogy Wolgi vagyok, ő pedig itt Kamilla.
 Ezután egy újabb süteményért nyúltam, időt engedve a többieknek a bemutatkozásra.
Utoljára módosította:Wolgast Bellafonte, 2015. július 26. 11:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 26. 13:40 | Link

Das squad *.*

{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}


Nagy levegőt véve állította le magát a nevetéssel. Nem mintha az egészet akarta volna. Az csak úgy kirobbant belőle, mint a tüsszentés, vagy az ásítás. A testének egy olyan reakciója volt, ami nem csak helytálló nem volt, de még csak kontrolálni sem tudta. Ez egy olyan reakció volt, amit bármennyire is vissza akart fogni nem sikerült neki, ez csak úgy.. Jött. Magától. Sőt, ha mindez nem lett volna elég, utána még bűntudata is támadt, elvégre, ha a fiú nem lett volna itt, akkor a másik lány ki is purcanhatott volna. Vagy nem. Elvégre, ha Wolgi nincs itt, csak ők ketten, akkor valószínűleg Kamilla is másképp tett volna, de így, hogy itt volt Wolgi, most mégis mit csinálhatott volna? Ugorjon oda harmadiknak, hogy kéz alatt legyen, vagy mi? Persze, hozhatott volna egy pohár vizet, vagy akármit, de az is lehet, hogy az csak rontott volna a helyzeten. Mert ugya az is elég rossz, ha valaki félrenyel kaját, vagy innivalót, de ha mindkettőt egyszerre, és lehet, hogy ez a lány ezt tette volna. Mármint ezzel nem azt akarja mondani, hogy a másik szerencsétlen lenne, vagy akármi ilyesmi, csak.. Ez kezdett egyre kínosabb lenni, főleg számára. És mikor találkozott a fiú tekintetével, valahogy az sem javított az egészen. Szemei kikerekedtek s megbánást tükröztek, sőt, még a száját is lebiggyesztette.
- Bocsánat.- mormolta, enyhén elnyújtva a magánhangzókat, pont annyira, amennyire kell. Hogy senki ne értse félre, és mégis meg legyenek húzva, olyan pont tkéletesen.- Nem akartam, csak úgy előtört, és tényleg nem akartam.- kezdett magyarázkodni, menteni magát, aikor egy szőkésvörös lobonc hirtelen eltakart előle mindent. Hirtelen elhallgatott, és pislogott párat, amíg felfogta, mi is a helyzet. Megrázva fejét szedte le arcáról az ismeretlen tincseket, és arra is megesküdött volna, hogy a szájába is bekerült pár, de azt inkább nem most szerette volna elintézni. Bár mindezek után.. Akkor sem. Mondjuk, még mindíg jobb lenne, mint hogy utána a torkára mennjen, és ő is elkezdjen itt fuldokolni, méghozzá másodjára is. Megrázta fejét, majd az idegenre pislogott. Még jó, hogy arrébb ült, ha nem tette volna, most valószínűleg ő töltené be az űlőalkalmatosság szerepét, ami nem lenne épp a legkényelmesebb. Nem csak neki, hanem a másiknak sem, állítólag nem jó rajta terpeszkedni mert csontos és kényelmetlen. Szóval, ez így mindenkinek jobb.
- Szia.- mosolyodott el.
Utoljára módosította:Farkas Kamilla, 2015. július 30. 13:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Boglár Gréta
KARANTÉN


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2015. július 26. 18:55 | Link

Wolgicsapat*-*

Dress, haj meg a profilképen :3

A szőke srác pirulása a köszönetpuszim után hamar hidegen hagy, mert ez az egész fura helyzet, meg a bál kavalkádja totál elvonja a figyelmemet róla. A virágfonatos lányt úgy tűnik mégiscsak jobban bántja az eset, én meg meglepően pislogok erre a zavartságra.
- Ugyan, rá se ránts! - legyintek egyet, tényleg nem tartom parának, hogy nem tudott hirtelen segíteni. Én például elájulok kő-papír-ollózás közben a stressztől, szóval mindenkinek lehet stiklije, nem is lehet ezért hibáztatni senkit. A fiú bemutatkozik, meg bemutatja a szégyellős csajszit is, én meg morzsás pofival elmosolyodok és bólogatok, hogy megértettem.
- Én Detti vagyok, sziasztok. - Újabb nagy harapás a muffinba, az egy pillanat alatt eltűnik a számban és nyúlok a következő sütiért, mikor még egy leányzó idevetődik közénk. Kérdőn pillantok a fiatal egyedre, úgy tűnik itt Magyarországon egyszerűen így működik a dolog. Jössz és leülsz. Karótnyelt svájciak, ezt tanuljátok el!
- Helló, Detti! - mutatkozok be a jövevénynek, olyanolyanolyan jó, hogy itt mindenki magyarul beszél, hihetetlenül boldog vagyok, hogy meg is értem őket. Végignézve a bálozókon, mindenki csilivili szép ruhában táncikál a partnerével, ezt egy kicsit kirekesztőnek tartom azokkal szemben, mint mondjuk mi, akiknek nincs ellenkező nemű keringőbajnokuk. Oké, Kamilla előbb volt itt Wolgival és lehet, hogy feltett szándékuk volt az érkezés...ünk előtt elvonulni egy kis romantikára, de akkor is itt ez a másik lány, aki szintén fiú nélkül jött. Engem itt még senki nem ismer elég jól, hogy tudja, nagyon nem szeretem mikor hátrányos helyzetbe kerülnek emberek vagy csoportok, itt hát pedig pontosan az van. Bezzeg nálunk svájcban ha nem találtál magadnak táncpartnert, szerveztek egyet. Fú, de kedvem lenne valami táblával tiltakozni most. Gonoszkásan elmosolyodok és a három iskolatársamra sandítok.
- Nem lenne kedvetek feldobni ezt a bulit valamivel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2015. július 26. 19:05 | Link

BÁLKIRÁLY ÉS BÁLKIRÁLYNŐ

Kis információ: A nagy érdeklődésre való tekintettel a bál álmodó időtartamát kitoljuk 3 hétre, ami azt jelenti, hogy a játékaitokat augusztus 8-ig kell lezárnotok.

Mindenki, aki megjelenik a bálon részt vesz a bálkirály és bálkirálynő szavazáson. (Aki nem szeretné, hogy bekerüljön, az írjon egy baglyot!)
DE csak azokra vonatkozik, akik 29-én este 20:00-ig megjelennek legalább egy hozzászólással!
A szavazás aznap este kerül ki és az Álmodói részleg szavazásain belül kell leadnotok a voksaitokat.


További jó szórakozást kívánunk mindenkinek!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fehéresi Blanka
INAKTÍV


Blani, Blanki, Blan, Blankus - ahogy tetszik :D
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 144
Írta: 2015. július 26. 20:36 | Link

Wolgicsapat :3

ruha és haj


A szandálomat kezdem bámulni, miközben a fiú, vagyis Wolgi, és a felsőbb éves lány bemutatkozását hallgatom. Ne legyél már ennyire szerencsétlen - szidom magamat, úgyhogy halkan felsóhajtok. Az ajkamba harapva sütöm le újra a szemem, de a bemutatkozások után is csak kicsit bátorodtam fel. Végül már tényleg felnézek, és meleg, de egyben bocsánatkérő mosollyal nézek végig rajtuk.
- Először is bocsánat, hogy így... betörtem - keresem a megfelelő szót viharos érkezésemre, miközben szabadkozom. A hangom egész határozottan cseng, és ennek örülök. Közben azon tanakodom, hogy lehet, hogy mégiscsak megzavartam... valamit. Végül is, majdnem mindenki táncol, lehet, hogy ők is akartak. Mármint nem tudom, hogy ki és kivel, de lehet és akkor zavarhatok. Ugyan, ezt verd ki a fejedből! Eddig nem táncoltak, és azzal, hogy ideültem semmire sem köteleztem senkit. Nem kötelező velem beszéni, egyáltalán nem. Őszintén szólva én is táncolnék, csak nincs partnerem, egyedül meg nem állhatok neki táncolni, anélkül, hogy bolondnak néznének, arra meg nem igazán van szükségem.
- Amúgy Blanka vagyok - mondom végül a nevemet is, egy újabb rövid körbenézéssel egyetemben. Kicsit azért zavarban érzem magam, és alkalmatlankodónak, de ezt végül magamban tartom. Csak egy kevés bátorság kell, egy kis bátorság.
- Örülök, hogy megismerhetelek titeket - csevegek tovább, bár biztos vagyok benne, hogy nem egészen tudtam eltüntetni csacska félelmemet. Detti kérdésére kissé érdeklődve fordítom rá a tekintetemet. Van valami a hangjában, és a pillantásában, ami még inkább felkelti a figyelmemet, valami ami egyszerűen arra ösztönöz, hogy mondjak igent. Mosolyra húzódik a szám, ahogy felnézek.
- Én mindenképpen benne vagyok, azt hiszem egyedül úgy sem lehet valami szórakoztató estém - mondom, ahogy enyhe izgalom önt el. Talán mégiscsak jól érezhetem magam. Óvatos pillantást vetek a másik két egyénre. Kicsit még mindig zavarban vagyok, úgyhogy én is rágcsálni kezdek egy színes valamikkel díszitett süteményt, ahogy elcsendesedjek. Inkább, minthogy elkezdjek rettentő gyorsasággal fecsegni valami értelmetlenségről.
Utoljára módosította:Fehéresi Blanka, 2015. július 29. 11:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. július 27. 12:20 | Link

Benedikta

Ruha, haj

  Scar próbált a társára koncentrálni, de az össze-vissza csacsogott. Emellett még a termet sem sikerült teljesen megnéznie. De azért ettől függetlenül minden kérdésére válaszolt, és még ő is hozzáfűzött ezt-azt.
  - Hát, én nem igazán beszélek anyámmal. A ruháit meg végképp nem lopom el. Azzal még kifejezném a kötődést felé. - borzongott bele a gondolatba is a lány. Mindig is utálta hárpiát. Amióta csak elköltöztek az országból. A nő mindig őt hibáztatta a válásért, amit Scar nem akart elismerni, csak a lelke mélyén volt ott az a gondolat. De soha nem mutatta ki. Akkor gyenge lett volna, és azt nem engedhette meg magának.
  - Áhh..inkább te beszélj, minthogy csendben üljünk! - jelentette ki, és a végzős táncot kezdte el nézni. Káprázatos volt. Ő maga soha nem tudott táncolni olyan igazán, de mindig megpróbálkozott vele, mert egyszerűen jól nézett ki. Volt hogy a társa lábára rálépett, de olyan jól, hogy eltörte az egyik ujját az illetőnek. Hát igen. Ez az ő szerencséje.
  - Én rellonos vagyok. Hát te? - kérdezett vissza, mert észrevette magán, hogy a társalgás jelentős részében csak válaszolgatott, aztán elmerült a gondolataiban, és elvesztette az udvarias oldalát dolgoztatni. Odafordult a kajás asztalhoz, és lelopott róla valamit, ami éppen a keze ügyébe akadt. Valami kekszféle volt, szóval bekapta az egészet, és azt rágcsálta továbbra is a táncolókat nézve.
  - Mikor hagyják már abba? Szívesen táncolnék már! - sóhajtott egy huncut mosoly kíséretében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Axel Sjölander-Wayne
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 16:49 | Link



- Na, azért túlzásokba sem kell esni - húzza ki magát féloldalasan vigyorogva közben, mert ő aztán nem is kicsi. Remekül szórakozik még mindig, ami azt illeti. Úgy tűnik, nem kell ahhoz semmiféle katalizátor, hogy lazán elszórakozzanak, bár visszalökdösni azért itt és most nem tervezi, inkább a karját nyújtja, hogy a táncparkett felé induljanak aztán. Maga a keringő olyan szépen megy, mintha még netán próbáltak volna is hozzá, pedig erre még csak idő sem lett volna az igazat megvallva, tekintve, hogy eléggé utolsó pillanatban kérdezte meg a lányt, hogy nem jönne-e el vele ma este.
- Nekem meg hivatalosan ez az első bálom az iskolában, amin táncolok is ráadásul, úgyhogy azt hiszem, ez egy különleges este - válaszolja mosolyogva. Amint véget ér a zene, meghajol megköszönve a táncot, igazán megtisztelve érzi magát, hogy ő volt a szerencsés, aki először hívta el bálba a lányt és táncolt vele, tovább azonban nem igazán maradna. Viszont ha már elhívta a lányt, van B terve is.
- Ez igazán hízelgő. Tetszik, hogy ilyen könnyen kiegyezünk, megtartalak - közli fülig érő szájjal, és ha már övé a választás lehetősége, ismét a karját nyújtja.
- Akkor jövőre te döntesz, most pedig nézzük meg, hogy mekkora az élet a csárdában - jelenti ki, eldönteni már úgyis akkor eldöntötte, amikor beléptek, hogy ez az este ott fog folytatódni, meg amúgy is megígérte Elliotnak, hogy ha olyankor hagyja el a kastélyt, hogy még bent van, benéz. Nem törődve azzal, hogy páran most is megnézik őket kinyitja a terem ajtaját, és előre engedi a lányt, hogy egy viszonylag rövid séta után betérjenek a csárdába inkább a további bálozás helyett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. július 27. 21:03 | Link

Tanja


Nem tudok kreatívabb lenni, mint hogy azt mondjam: ez a nap is elérkezett. Néhány perc múlva megkezdődik a végzősök tiszteletére rendezett bál, a talpig kiöltözött párok között ott izgulok valahol én is. Sápadt arcom arról árulkodik, hogy Tanja még mindig sehol nincsen. Lefogadom, hogy csak jó szokása szerint megvárat. De hiszen ez már tényleg az utolsó pillanat... Ráadásul az én házam kezdi a sort. Annyiban szerencsésnek vagyok mondható, hogy viszonylag a névsor végén vagyok, úgyhogy nem lesz annyira feltűnő, ha esetleg egyedül kell megoldanom a problémát.
Ezt az estét óriási előkészületek előzték meg. Nem csak a diákönkormányzat szorgalmas diákjai (Tanját is beleértve) gondoskodtak arról, hogy minden a legnagyobb rendben menjen majd. Mi is rengeteget készültünk erre a pillanatra, hogy búcsúzóul keringőzzünk. A tánclépések már a könyökömön jönnek ki, elvégre így jöttünk össze a mostani párommal, nagyjából két éve már. Régen volt... De nem felejtem, ahogy az itteni emlékeimet sem, pedig annak egy egyedi története van, amit csak kevesen tudnak igazán.
Alig várom, hogy bemehessek és megcsodáljam a Nagyterem végleges kinézetét. Megjelenik azonban a várva várt szerelmem, aki megszakítja az aggodalmaskodásomat. Egy puszival üdvözlöm, mert láthatóan ő is nagyon izgul, hamarosan ugyanez a sors vár rá. Több az én számból se jönne ki, hiszen mindjárt kezdünk. Nem a tánc miatt izgulok, hanem azon, hogy elsírom-e magam, vagy nem... Legyen már vége ennek az egésznek! Sápadt vagyok, kissé izzadt is, nagyjából úgy festve, mint aki bármikor elájulhat. Odabent pedig mindenki epekedő szemekkel fog minket nézni és kritizálni, a fotósok előtt pedig jól kell kinézzek, hiszen az ott készült képeket a családom is látja majd. Az Edictumról nem is beszélve.
Felcsendül a zene, a végzősök bevonulnak. A kijelölt helyünkön mi is táncolni kezdünk, ami ezerszer jobb, mint egy helyben toporogni. Újra van kedvem mosolyogni, de többnyire csak gondolkodom, vagy a megjelenteket és a termet pásztázom.
- Mi táncolunk a legjobban - motyogom a lány fülébe úgy, hogy csak ő hallja - Már legalább nem izgulok annyira. A kaját várom, meg az innivalót. A beszédre is kíváncsi vagyok egy kissé, aztán tőlem már vége lehetne. Eljöttem, itt vagyok, láttak.
Nagy kő esik le a szívemről ezen szavak után. Mély levegőt veszek, s folytatom a táncot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 22:54 | Link

Aishwa... őőő, izé... Aisha

Ez a végzős bál már megint itt van. Ezt talán most az egyszer nem kéne kihagynia. Az eddigieket ugyanis vagy elsunnyogta, vagy csak olyan hamar lelépett, ahogy csak tudott. Most azonban kísérete is lesz, így nem teheti majd meg, hogy egy-két zeneszám elhangzása után elmegy. Bebiztosította magát, hogy most ki fog bírni igenis egy szociális eseményt, és még csak nem is fog jegyzetelni közben. Legalábbis nem végig. De azért nála van a kis füzetkéje, biztos, ami biztos. Most viszont sehol egy táska, helyette egy zakó nyomja a vállát, amit most még csak az ujjára akasztott. A falnak dőlve álldogál a lányt várva. Most így még egészen jó. A nyakkendőt meg a szobájában is hagyta, nem kell az ide. A hanyag eleganciának a nyakkendő nem tartozéka.
 - A nőknek miért kell mindig késniük? Mintha muszáj volna. - Dünnyög magában, közben pedig ötször megbánja az egész bál ötletét. Miért tetézi a bajait, így is van elég. Iván arcán változtatnia kell, mert egyre többekkel találkozott már úgy, és egyre többen ismerik. Nem szereti, ha túl sokan ismerik. Szeret ismeretlen lenni. Ismeretlennek lenni jó! Nem kell attól félni, hogy bármelyik sarkon lebukhatsz, mert megismernek. Ha egy terembe bemész Ivánként, kijöhetsz Gideonként, senkinek se tűnik fel. A szürke kisegér lét nagyon is kényelmes és hasznos. A hasznosság elve pedig nagyon fontos Gideon számára. Nem alaptétel számára az utilitarizmus, de ismeri és szereti ezt az elméletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 23:03 | Link

Gideooooooooooooooooon *-*  Kiss


Igazából még most se tértem észhez. Mármint... elhívtak a bálba, vagyis... oké, attól, hogy azt mondta, ha van kedvem, mehetek, ez még lazán elhívásnak számít, nem?
Csak a probléma az, hogy ezeken a bálokon ki is kell öltözni meg minden, s hiába oldottam meg, nagyon kellemetlenül érzem magam  a kis ruhácskámban. Nem szoktam én így kicsípni magam, szégyent viszont nem akarok hozni Gideonra.
Nyelek egyet, ahogy lesprintelek a lépcsőn, és serényen próbálom legyűrni a kényszert, hogy a távolságot ne a korláton lecsúszva tegyem meg, de nem sikerül, hisz én még mindig én vagyok, így az utolsó blikken igenis lecsúszok.
Hisz ez csak egy bál, amihez semmi kedve neki se, épp csak nem tud alóla kibújni.
- Bocsiiiii, instant medencét csináltam a padlásból, idő kellett, hogy eltüntessem, különben nagyon hamar lebuknék - vágok bűnbánó képet, ahogy mellé érek. S tény, ő azon kevesek közé tartozik, akik tőlem tudják, hogy a padlásunkon lakok, csak mert nincs kedvem beköltözni egy szobába se. Nem, ez nem fura, és teljesen érthető is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 23:18 | Link

Aisha

Mindenkinek van első benyomás. Gideonnak rögtön háromféle a mai Aisháról: bájos, beszédes, ringlispíl, az, hogy becsúszik a filmvászonra a zöld ruhácskába és egyből beszélni kezd más szavakkal nem is jellemezhető.
 - Gyere, menjünk, mire visszaérünk felszárad. - Biccent az ajtó felé. Köszönni ő is elfelejt. Kisöpri a fejéből a Zöld forgatag. - Azt hittem valami indiai öltözetben jössz, az passzolt is volna a témához, neked meg otthonos lett volna. Nem?
 - Te nem tudod amúgy, hogy meddig tart ez az izé? - Nem tehet róla, a foga tényleg nem füllik túlzottan az ilyenhez. - Egyébként igény esetén egy táncot ígérek neked. - Mutatja fel a mutatóujját. Aztán persze szigorúan ránéz a lányra, hogy nyomatékosítsa szavait. - Tényleg csak egyet!
Azon kevesek közé tartozik Gideon, akik nem utálták teljesen a táncórákat, ennek hála meg egy kicsit tud is táncolni. De többnyire csak ide-oda lépeget. Nem túlzottan magabiztos. De ez még mindig jobban megy neki, mint a kviddics. A seprűlovaglást sokkal nehezebben tanulta meg az iskolában, mint a jobbra kettő, balra kettő és akkor egy két há', egy két há' lépéseket. Végül is ez a talajon van és csak figyelni kell rá és megtanulni. A repüléshez meg érzék kell és tehetség. Na, az neki nincs. Elhasználta a tehetségmanapontjait a különleges képességére. De nem lehetett neki belőle valami sok, ha csak az arcára jutott ebből is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
KARANTÉN


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. július 27. 23:29 | Link

Péter Fanni

Ruha


Az aggodalmaim, mint oly sok másik alkalommal, most is feleslegesek voltak. A partnerem azért nem jóval, de valamivel később érkezett, mint én, de megnyugtattam, nem késett sokat, hogy mégse furdalja a lelkiismeret. A köszönésére és kérdése azonban kicsit későn reagáltam. Rózsafürt -talán így fogom hívni magamban- nagyon lazának és bohókásnak tűnt, így reméltem egy része átragad rám is. A célzásom, hogy be szeretnék menni, talán kissé túlságosan is érthető volt, elvére a csaj szinte bevonszolt a terembe. A megjegyzésétől belém kapott az élet és mosolyogva befutottam a terembe, Fannival az oldalamon. Bent üvöltött a zene, valahogy mégsem süketült meg az ember fia/lánya. Bent megálltam és Fanni felé fordultam.
- Szerinted megvolt már a végzős keringő? -kérdeztem, főként azért, hogy elkerüljem a kínos "csendet". Mondjuk nem nagyon hittem, hogy a lány ne tudna egy új témával előrukkolni, de mivel én vagyok a férfi, vagy valami férfi-kezdemény, azért próbálkoztam.
- Tudod, szeretnélek kicsit jobban megismerni. -ilyen nyomi nyitást- Mesélj kicsit magadról! -ennél jobb téma most nem ugrott be, de legalább kicsit többet tudhatok meg arról, akivel eljöttem ebbe a nagyon jónak ígérkező bálba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 23:32 | Link

Te *-*


Csak mosolygok azon, hogy meg se lepődik, gyanítom már megszokta, hogy nálam ilyen galibák gyakran adódnak, de hát ő Gideon, és legyen bármennyire furcsa és rendhagyó is ez az egész cécó, a lepkéim még élnek, be is bizonyítják.
Belekarolok, ahogy befelé megyünk, mert filmeket viszont láttam, s bár én nem vagyok úgy kinyalva, sőt még csak vakolat sincs rajtam, azért azt levágom, hogy ezt így szokás.
- Felénk csak egyszer kell úgy nagyon kiöltözni, mármint giccs meg minden... én meg azt a lapot előttem, ugye - sóhajtok fel, és el is komorulok, nem szívesen emlékszem vissza az otthon töltött időre, részben, mert nem vagyok büszke magamra, részben meg mert tudom, hogy egyszer majd szeretném, de akkor se csinálhatnám vissza. Mégis csak a családom.
- Szerintem amíg le nem lépünk - vonok vállat, és egyből felcsillan a szemem. MInden színes, én meg egyszerűen imádom ezt. Azt se tudom, hová kapjam a fejem, még csak a körülöttünk lévőkkel se törődök, annyira lefoglal ez mind.
- Tánc... huh... Nézd, simán elrúgok egy labdát tíz méterre, ugrok le egy háztetőről, mászok hegyet, vagy csaklizom el a kvaffot egy vérszomjas rellonos elől... de a tánc... hát izé.. nemtudoktáncolnina - hadarom motyogva a végét, még a fejem is leszegem, nehogy látszon az arcomra kiszökő pír. Tényleg, ez nekem valahol marhára kimaradt.
- És azt is ígérted, hogy egy meccsemre is eljössz - csillannak fel a szemeim, úgy nézek rá, mihelyst sikerül újra összeszednem magam.
- Iszunk valamit? Bubis vizet? Az tök jó, ewmlékszel, a múltkor majdnem megfulladt a csaj a khban tőle, annyira nevetett.. befogtam - vigyorodok el, mert nehéz nekem nem beszélni, na meg... most még furán is érzem magam, mégis csak én vagyok vele a bálon, és nem valaki más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 27. 23:52 | Link

Hurrikán


Ha lenne min meglepődni meglepődne, de Aisha mindig olyan váratlan cselekedeteket hajt végre, hogy Gideon már elfelejt meglepődni rajtuk, inkább megmindent megmagyaráz egyetlen szóval, ami mindent elmond: Aisha. A másik meg a Narnia imádat. Ez is elég kifejező.
 - Ne haragudj. - Sután bocsánatot kér. Nem túl multikulturális Gideon, ezért ezeket az infókat nem tudta eddig az indiai szokásokról. Annyira nem köti le őt a többi nemzetiség. A hátránya annak, ha nagyon mágus családba születsz, hogy a legtöbb kultúra kimarad az életedből, mert annál bezárkózottabbak.
 - Most megfogadtam, hogy nem lépek le hamar. Bár a bulinak már majdnem a közepén járnak, nem? Mindegy... - A szó, ami ritkán hagyja el az ő száját. Neki általában nem mindegy semmi sem. Vannak önálló elképzelései, tervei, amiket nem szeret keresztülhúzatni senkivel és semmivel sem. A mai este viszont nincsen ám megtervezve. Nem tudja mit is várjon... Idegen.
 - Nem? - Teljes meglepettség - kell füllenteni azért, hogy megúszhasd, hogy a lábadra lépjek. - Böki kicsit oldalba a karját karoló lányt, ami amúgy nem gyakori jelenség. Nem túl fizikai kontaktos gyerek.
 - Pedig már elképzeltem, hogy milyen jól mehet neked a kacsatánc. - Azért annyit még mindenki tud eddigi megfigyelései alapján. De a jobbra kettő - balra kettő is egész jó aránnyal vonul fel az átlagos tánctudási listára.
 - Már egyszer megígértem, csak aztán elnyelt a futóhomok téged is... - Továbbra sem tartja jó szórakozásnak a kviddics nézését. Nem rossz, de nem is jó. Haszontalan dolog, a korábbiakra visszakanyarodva.
 - Oké, de te próbáld meg nem leutánozni. Nem tudok újraéleszteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 13:24 | Link

Te *-*


- Á semmi, csak azt sajnálom, hogy nem láttad. Irtó vagány voltam - vigyorgok rá, leplezve, hogy ez azért tényleg egy csúnya tüske, de nem én lennék, ha ezt ki is mutatnám. A másik meg, tényleg örültem volna, ha ő akkor ott van velem, lehet bátrabb lettem volna, vagy legalább lett volna annyi eszem, hogy nem úgy intézem el a dolgokat, ahogy.
- Jól is tetted. És kit érdekel, addig nem léphetsz le, míg nem kezdünk el romantikusan csillagokat bámulni az erkélyen - és mindezt halál komoly fejjel mondom, csak kis idő után engedek a mosolynak, hogy nehogy Gideon itt pánikrohamot kapjon.
- Nem... - rázom meg a fejem, aztán felkacagok, mikor oldalba bök, ugyanakkor kissé meg is lepődök ezen.
- De most komolyan... már majdhogynem ismersz, szerinted mikor érdekelt engem, hogy valami hót unalmas zenére tinglitanglizzak? - pislogok rá, mert azt szinte bárki leszürheti, hogy az nem az én terepem. A break még haggyán, meg tudok állni a fejemen, de az meg megint más.
- Csak annyira, mint neked - nyújtok rá nyelvet, hisz neki is jól mehet... hápogni meg feneket rázni mindenki tud, nem?
- Mondtam, hogy sajnálom, oké? Minden annyira hirtelen történt, és nem akartam egy szó nélkül lelépni... de mégis mit mondhattam volna? Hogy bocsi, hazamegyek, na meg férjhez, hiába nem akarok? - és tényleg fáj, hogy ezt megint a fejemhez vágja, de mert tudom, hogy teljesen jogosan teszi.
- Hát... egyszer mindent el kell kezdeni - vigyorodok el megint, aztán az innik felé vezetem magunkat, néha kikerülve egy-két diákot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2015. július 28. 16:16 | Link

Marci

*Valójában össze sem beszéltek a sráccal, de mikor meglátta, hogy Marci is a bordó szín mellett döntött, azonnal elmosolyodott. Csodás, mintha egymás fejében turkáltak volna.*
 - Köszönöm - *mondta Anna a dicsérő szavak hallatán. Végül elindultak a Nagyterem felé. A színes mécsesek baromira elnyerték a leányzó tetszését, el is döntötte, hogy ő is akar ilyet a szobájába. Majd valahogy megoldja. Amint beléptek a Nagyterembe, Annácska megtorpant. Nem foglalkozott azzal, hogy száját nem zárta össze, csak ámult és bámult. Jó, na, el kell nézni, hogy ez az első ilyen élménye, nem kell rá haragudni. Még sosem látta így a Nagytermet, szóval roppantul tetszett neki. Az asztalok, a párnák, a mennyezet... Csuda klassz! Attól függetlenül, hogy partnere elmosolyodott, azért látta Marcin, hogy neki ettől nem esett le az álla. Áh, nagyon nem törődött vele Anna, ő most tökéletesen elvan ezzel az ismeretlen érzéssel.*
 - Hmm... Éhes most épp nem vagyok, de ihatunk valamit - *válaszolta Anna, s a sráccal együtt igyekeztek az egyik üres asztalhoz. Anna letelepedett a legközelebbi színes párnára, s töltött magának egy kis sütőtöklevet. Pedig még tisztán emlékszik azokra a szeptemberi napokra, amikor szinte gyűlölte ezt az italt. Iszonyú furcsának tartotta az ízét, csodálkozott is, ha valaki megitta. Most már azonban vidám hörpint ő is a cuccosból.
Épp egy kérdést intézne a fiú felé, mikor arra lesz figyelmes, hogy Annelie megszólal. Bemutatja a végzős diákokat, akik fel is sorakoznak, s mikor a zene felcsendül, táncolni kezdenek. Anna mosolyogva bámulja őket. Hirtelen ő szeretne a helyükben lenni, végzősként táncikálni, ám az messze van még. Inkább élvezze ki, hogy mi ilyen kicsi, fogalma sincs mennyivel nehezebb lesz pár év múlva.*
 - Jut eszembe, - *kezd bele* - Noé most hol van? - *kérdezi. Hiszen, Marci egyedül neveli a fiúcskát. Bár simán lehet a fiú szüleinél, vagy valamelyik haverjánál. Túl sok mindent nem tud Marciról, szóval előfordulhat, hogy mindenféle bugyuta kérdést fog feltenni. No, nem baj, Anna már csak ilyen.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 20:05 | Link


appearance

Fekete öltöny, fekete ing, fehér csokornyakkendő - szerinte ez bőven eleget tesz tőle mind a bohém, mind az elegancia kritériumának. Az egyébként sem mérvadó, hogy mások mit gondolnak erről. Ő maga tulajdonképpen a bohém minden tekintetben, ha elkezdi értelmezgetni a szót, de nem teszi. Nem fontos. Sokkal több figyelmet érdemel az a tény, hogy ez egy randi Sárával, mindenki más tulajdonképpen csak a közönség, mellékes szereplői az összképnek mindenféle komolyabb jelentőség nélkül. Sára egyébként is kellőképpen leköti a figyelmét, nem pazarolja senki másra még a legkisebb töredékét sem. Egyszerűen tökéletes, emellett nem lehet elmenni csak úgy. Még szerencsésnek is érzi magát egy egészen kicsit, ami nála azért nagy szó, hogy a szőkeség a párja, nem csak a bálon, hanem tulajdonképpen egyébként is. Büszkén húzza ki magát, miközben mellette áll átkarolva a derekát, és nem igazán veszi le róla a szemét. Még azt is képes volt kijelenteni, és nem roppant bele az egója, hogy elképesztően gyönyörű. Mire nem képes egy kis vörös rúzs a kedvenc árnyalatában meg a szempilla rebegtetés, hogy a ruháról és a hajról már ne is beszéljünk.  
- Táncolj velem - kéri közelebb hajolva hozzá, amikor végre lejárt a nyitótánc. Unta is, kicsit látványosabban a kelleténél, mert mindenki oda figyelt, bár azt megállapította már szép csendben magának, hogy olyan szép párja, mint neki, egyébként sincs. A  szokásosnál is türelmetlenebb annak eredményeként, hogy valamire neki várnia kell, de azért mégis van olyan jól nevelt legalább ma este, hogy azért nem indul el a táncparkett felé úgy, hogy Sára esetleg tiltakozni szándékszik. Bármennyire is nehezére esik az a további fél perc, megvárja a választ, addig is hátrasimítja a haját, hogy biztosan úgy álljon, ahogy kell.  
Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2015. július 28. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 28. 20:30 | Link

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


Nem akart ide jönni eredetileg. Legutóbb amikor ilyesmin járt, Gwennel trágyabombákat robbantgattak. Ennél több értelmét azonban nem látja ennek a rendezvénynek. Csak remek alap a csínytevésre. Bár az már két éve volt, mégis hiányolja a gyerekes tréfákat. Hiányzik neki Csingiling, akivel vidámságot varázsol szegény, eltévelyedett párák életébe. Vajon kinőtt volna már belőle?
Éppen ezen gondolkozik, miközben a végzősök táncát nézi, de valami fura, de ismerős érzés keríti hatalmába. Elég hamar rá is jön, mi ez. Csak Cameron tekintetét érzi magán, elégedettséggel tölti el, hogy ő jobban leköti, mint a tánc. Kezei lazán össze vannak fonva maga előtt, egyik lábáról a másikra áll, ahogy felpillant a másikra és rámosolyogva egy finom puszit ad ajkaira. Ügyel arra, hogy ne is rúzsozza őt össze túlságosan, láthatóan.
Na igen, Cameron az egyetlen, aki miatt most itt van, el is várja, hogy vele foglalkozzon. Ő azonban nézi a táncoló végzősöket is, egy apró, lopott pillanatban pedig mosolyogva int Axelnek, amikor találkozik a tekintetük. Nohát, hogy megnőtt Pán Péter is, még kis csenevész volt, amikor Warren bácsi irodáját dobták fel kettecskén. Közben kicsit közelebb totyog Cameronhoz, hogy átölelve közelebb bújhasson hozzá. Nem tehet róla, a régi, szép emlékektől olyan érzelgős lesz. Úgy néz ki, ez már a felnövéssel jár. Aztán alighogy elereszti kedvesét, és elkezd kicsit tapsolni, máris hozzá szegezik a kérdést.
- Persze, szeretek táncolni - mosolyog rá szélesebben, és nyújtja is a kezét. Na jó, ez az egy a jó a bálokban, hogy lehet táncolni. Nem mintha máshol nem lehetne, de ő szereti, nagyon. Amúgy a zenét is, de táncolni rá még inkább. Szóval már megy is Cameronnal a táncparkett felé, hogy szembefordulhasson vele, másik kezét a vállára helyezze és a kellemes, andalító dallamra könnyedén és felszabadultan lépkedhessen vele összhangban. De nem telhetetlen, irányító partner, szépen hagyja, hogy Cameron vezesse őt, ahogy kell.
 - Én is táncoltam a saját végzős bálomon. Még csak két éve volt, de egy örökkévalóságnak tűnik - nosztalgikus, féloldalas mosoly jelenik meg az arcán, ahogy visszagondol Bálintra és a táncra. Akkoriban nem tűnt úgy, hogy egyszer szép emlék lesz belőle. Csak egy kellemes este volt, egy kötelező rendezvény, amit letudott és utána egyhamar le is lépett. De most veszi csak észre magát.
- Merlinre, nem tudom mi van velem, de folyamatosan nosztalgiázgatok, tiszta érzelgős lettem. Az baj? - kérdezi végül, érdeklődőn pillantva fel Cameronra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 28. 23:57 | Link



Szokatlan melegség járja át a mellkasát, amikor Sára egyszer csak úgy dönt, nem elég neki, hogy átkarolja a derekát, hanem pár apró lépést tesz és átöleli.
- Pingvinnek készülsz, szépségem? Keríthettünk volna frakkot neked a teljes összhatás kedvéért - szemtelenül vigyorog rá, majd belesimít szőke tincseibe, füle mögé igazít egyet, aztán átöleli a derekát, hadd bújjon hozzá, ha már ennyire szeretné.
- Minden rendben? - kérdezi azért a következő pillanatban közelebb hajolva hozzá. Egy egész kicsit ijedten veszi tudomásul, hogy ő most tényleg valaki más érzései miatt aggódik, de ki is hessegeti agyából a gondolatot, hogy ez gond lenne. Sára e tekintetben különleges, talán inkább azt kellene furának tartania, és biztos mindenki más így is van vele, hogy csak most kezdik érdekelni ilyen kérdések is. Puszit nyom végül a lány arcára, és a kérését máris önmagához hűen inkább kijelentésként tálalja. A válasz kedvező, így már indul is a táncparkett felé, és nemsokára már a zene ritmusára lépkednek. Még mindig inkább figyel Sárára, a lépések már úgyis régi rutin részét képezik többé-kevésbé, a zenéhez igazítani őket nem igényel különösebben sok figyelmet részéről. Inkább érdekli az, ahogy a lány szőke tincsei libbennek, a vörös rúzs az ajkán, amiről már meglehetősen régen közölte, hogy az a kedvenc árnyalata a lány kicsinek éppen nem mondható sminkkészletében fellelhető példányok közül, és ma már megint elképed saját magán, amikor ezt tudomásul veszi. Eddig is tisztában volt vele, hogy Sára szép, de most mintha kezdené más megvilágításban látni. Talán az tehet erről, hogy tudja, hogy amint végez, el fog menni? Nincs is olyan messze a tanév vége. Összeszorul a torka a gondolatra, és az eddiginél is rémültebben veszi tudomásul, hogy bár nincs semmiféle rózsaszín köd, amiről másoktól hallott már, de legutóbb ilyen megállapításokat mégiscsak csak enyhén módosult tudatállapotban tett, most pedig szín józan.
- A végén sajnálni fogom, hogy magántanuló voltam - válaszolja, de féloldalas mosolya valahogy nem az igazi. A lány kérdése sem segít sokat rajta, csak még mélyebbre keveredik saját gondolataiban. Kivergődni igyekszik közülük, félretenni őket és félig magának rázza meg a fejét, félig pedig a lánynak válaszul.
- Nem baj - tőle szokatlanul röviden válaszol, amiről nem mondhatni el, hogy ne fordulna elő, de általában duzzogás kíséri. Jelen pillanatban viszont ennek nyoma sincs, inkább úgy pillant a lányra egy mosoly kíséretében, mintha a legértékesebb kincse lenne. Talán az is, fut át az agyán. Már megint kezdi. Olyan érzelgős, pedig ő nem is érzelgős. Korholja magát kicsit a gondolatért, de ez így kész káosz.
- Azt hiszem, ez ragályos... és elkaptam - mondja ki hangosan, majd sóhajt egy aprót - Ha abbahagyom a képzést, veled tarthatok? - veti fel rátérve a pár nappal ezelőtt felmerült problémára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2015. július 29. 01:10 | Link

Gostonnal a bálban. A Bálban.
Hacuka.
Gostonnal

A leányzó nem igazán szereti azokat az eseményeket, ahol ki kell öltöznie és esetleg még táncolnia is. A mágustusa volt az egyetlen olyan esemény, melynél szívesen vett részt a muriban, hiszen felügyelte a rendet, ráadásul büszkeséggel töltötte el maga a tudat, hogy ő az egyik szervező. A saját bálja kicsit húzósabb volt, mert ott máshogy szóltak róla az események, úgy, ahogy egyáltalán nem akarta. De hát túl kellett lenni azon is, egyszer csak kibírja az ember az életben.
Aztán rájött, hogy Ágoston is egy év múlva végez.
Mivel a fiú barátnője és nem akart csalódást okozni Neki, így magához képest egészen szívesen készülődött az este hangulatához, hogy ne húzza le a fiú kedvét a magát kérető, ellenkező kislány magatartásával. Mondjuk a ruhavásárlást annyira nem siette el, de tekintve, hogy magántanuló volt a tanév 80%-ában, könnyen tudott nézegetni a mugli üzletek kínálatában, így tuti nem lesz egyforma darabja a többi lányéval.
Először gondolta felvenni a halál megy a bálba viseletét, de végül is Ágoston kedvéért mellőzte ezt a döntést.
Eléggé furcsa volt neki az elmúlt pár hónap, hiszen a betegsége miatt már évek óta nem kellett ennyit otthon maradjon, távol az iskolától. Persze szívesen tölti az idejét a szüleivel, picit szokatlan is volt visszatérni ebbe a világba. Borzasztóan hiányzott neki Gosti, a barátok, maga a tanítás menete – szégyelli beismerni, de valahol, valamit szeret az iskolában. Viszont otthon volt a családja, a cicája, szabadon mászkált. Sokkal jobban megszokta az elektromos kütyük nyújtotta kényelmet, mint hitte. Igaz, hogy otthon nem sokat használják a tévét, de például a mikró, vagy egyáltalán a nagyáruházak milyensége igazán könnyen elcsábítja az embert a varázsvilágtól.
Végtére nemsoká visszatérhet az otthonába, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák, majd a jól megérdemelt szabadság, de addig is itt van a tanórák pótlása, a lecke és persze a bál. De utána megint fogja tudni nézni a Tini mamikat és a Mondj igent a ruhára című műsort, csillogószemek.
Miután vett egy jó hosszú, hűsítő fürdőt a haját laza, kócos kontyba kötötte. Az utóbbi időben erősen elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha most magától festené be vörösre a haját, s nem azért, mint a múltkor – Emma befestette szivárványos pónivá és máshogyan nem jött ki.
A sminkjét most is egyszerűen hagyta: egy kevés pirosító, korrektor, púder, pici tus, spirál meg egy közepesen élénk rúzs az ajkakra. Azt véletlenül sem kockáztatta volna meg, hogy az este folyamán elkenődjön egy feltűnő rúzs a fején. Az máskor is kínos, nem még ám egy ilyen eseményen.
A végezetül pedig felkapta a színes, tüllös, habcukros ruháját, és a fehér, enyhén magas sarkú szandálját.
Az utolsó simítások elvégzése után, pedig nagy levegőt véve megindul a nagyterem irányába. Szemmel láthatóan késik valamennyit – a haja eléggé vékonyszálú, a konty meg amúgy is nehéz meló frissen mosott hajból, úgyhogy azzal többet vacakolt, mint várta. Nem hiába szőke, tudja mikor ideális a hajmosás.
Hamupipőke effektben rohan a lépcsőn, remélve, hogy senki nem enyvezte meg egyiket sem, illetve semelyik tagját nem töri ki. Enyhén pihegve, picurit rózsaszínes arccal érkezik meg a bál helyszínére, ahol nagy újból levegőt vesz és benyit a helyiségbe.
Futólag szétnéz, szép dekor, jó dekor, hol van Goston? Randomfiú,ezsemGoston,ocsmányruha, még mindig nem Goston, vajon a tütüalattvaneGostonmertaláférnebasszus. Kétségbeesett pillantással kutatja a bál helyszínét, hogy meglelje a Gostiját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 29. 15:10 | Link

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


- Ó, fogd be - nyom el magában egy szolid kuncogást és inkább csak szorosabban öleli Cameront kissé. Nem mintha a másik olyan nyugodtan szurkálódhatna ilyesmivel, hiszen ő még jobban hasonlít ebben a szerelésben egy pingvinre. Már csak a totyogást kellene megtanulnia tőle, a tökéletes összhatás kedvéért. De Sárának most nincs kedve még csak szurkálódni sem, morogni pedig még kevésbé. Cameron kérdésére is csak bólogat kicsit és megsimogatja a hátát. Nincs minden rendben, tudja ő is, de ez így sokkal egyszerűbb. Meg amúgy is, ha most nem ölelgetheti Cameront, vállalhatatlanul viselkedne, azt meg nem engedheti meg magának, még előtte sem, de az egész iskola előtt meg főleg nem.
Aztán ahogy kap egy puszit, rámosolyog és elengedi. Int Axelnek egyet, és megtapsolja a táncosokat, ügyesek voltak és jól esett nézni őket. Természetesen már nyújtja is a kezét Cameronnak, szeret táncolni, és valóban, nem nagyon kell odafigyelni rá. Egy kis lassúzás, és közben még beszélgetni is lehet, szóval hamar fel is emlegeti a saját végzős bálját.
- Rentai Bálint volt a párom, most levitás prefektus, bár nem láttam itt - zöld pillantását végigvezeti a táncolókon és a közelben lévőkön, de nem látja Bálintot. Kicsit bánja, már rég sikerült beszélnie vele, és kicsit hiányzik is neki a fiú. De ahelyett, hogy magával, illetve valaki mással foglalkozna, inkább Cameronra pillant és látja, hogy valami nincs rendben. És ettől furcsa, rossz érzése lesz a gyomrában. Mert ha valami nincs rendben és Cameron még nem hisztizik rajta száz százalékon és nem duzzog, akkor ott tényleg gond van. Ezt erősíti meg Cameron szűkszavú válasza is, ő pedig egy kissé feszült mosollyal válaszol, nem tud mást mondani. Már éppen összeszedné a kurázsit, hogy megkérdezze, mire gondol, amikor hallja a válaszát, és kénytelen elkuncogni magát. Nem tehet róla, annyira aranyos. Cameron Wallace, ahogy bevallja, elkapta tőle az érzelgősséget, nahát, ezt a pillanatot biztos nem felejti el egyhamar.
A következő kérdés azonban meglepi, pillog párat és majdnem megbotlik a saját lábában, de végül visszaszerzi az egyensúlyát. Mázli, hogy eléggé kapaszkodik Cameronba, az agya pedig nagyon kattog, mit is mondhatna erre.
- Nem tűnik helyes döntésnek - mondja végül halkan, mert kicsit fojtogatja a torkában lévő gombóc és inkább leereszti tekintetét, ahelyett, hogy Cameronra nézne. Sőt, el is fordítja a fejét és finoman a vállának dönti. Hogyan kérhetné őt ilyesmire? Azok után, hogy kiselőadást tartott róla, hogy ő mennyire nem érezné itt jól magát, hogy nem bírna itt maradni, nem is gondolva az önfeláldozásra. Ő volt most az önző, csak arra gondolt, mik az ő igényei, mit nem bír elviselni és meg sem fordult a fejében, hogy a másik kedvéért itt ragadjon. Cameron viszont eldobná az egészet, félbehagyná a tanulmányait. Bogolyfalvát és mindent itt hagyna, csak hogy vele mehessen, ettől pedig kifejezetten pocsékul érzi magát. Szóval jobb, ha Cameron nem is látja az arcát, amíg rendezi vonásait, aztán visszaegyenesedik, hogy felmosolyoghasson rá.
- De akkor keresned kell valami mást, amivel kikergetheted édesanyád a világból - és ebben a pillanatban erősen tiltania kell magának, hogy ne merjen könnyezni és ezt már igen jól csinálja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 29. 15:37 | Link

Pöttyös kacsa

- Ha ott lettem volna, akkor nem biztos, hogy téged támogatlak. Ismered az elveimet. – A vigasztalás nem az erőssége. Nem pszichológusnak tanult ő, hogy jól bánjon az emberek lelkivilágával. Ő csak megfigyelni szereti őket, és persze megérteni is. Maga az emberi viselkedés izgalmas téma a számára. Az arckifejezések mögött rejlő szavak még inkább, hiszen az arc az ő szakterülete. A színházban is jól megfigyelte már, hogy az igazi színész az arcával és a hangjával játszik igazán. Kicsit el is kalandozik a színházak felé, amikor egy abszurd kép kúszik be a képbe, hisz rögtön elképzeli azt, amit a lány mond. Ezért éppen gyorsan elkerekedett szemekkel fordítja tekintetét a pöttyösre.
 - Hogy micsoda? – Most az a megbúvó vigyor, ami lassan elterül az arcán se nyugtatja meg. Aisha néha félelemmel tölti el Gideont a túlzott lelkesedésével, amit irányába mutat. Nem tudja, hogy az ilyennel mit kell kezdeni. Erre nincsenek megfelelő életszerű szakkönyvek. Az élethez meg könyvek nélkül elég analfabéta ő.
 - Hát… de hát a lányok szoktak ilyeneket csinálni, az ilyeneket szeretik. Tudod… ez, ez olyan lányos dolog. Még, ha te fiús is vagy egy egészen kicsikét… vagyis hát… nagyon? – Egy picit kezd feloldódni a lány társaságában, és máris beszélni se tud. Mintha valami kis  12 éves tini lenne. Közben próbál ő kissé csipkelődni a lánnyal. Próbál úgy viselkedni, ahogyan azt lejegyzetelte magának megfigyelései során. Meg azért valamennyi jön ösztönből is. – Hát abban elég béna vagyok őszintén szólva. Nem szeretek hülyét csinálni magamból, mert attól ég a fejem és… - Ha anyukájával beszélne a mondat úgy folytatódna, hogy "és akkor elkezd megváltozni az arcom is, szóval totál káosz lesz a kacsatánc végeredménye". Egyszer otthon próbálkozott vele, azóta sose többet.
 - Ne haragudj, nem kell úgy felkapni a vizet. Kis pukkancs. - Próbálkozik kicsit enyhíteni a helyzeten.
 - Nem biztos, hogy jó ötlet a szárnypróbálgatás szenvedő alanyának lenni. Először úgyis valami bűbájjal próbálkoznék és csak utána a kézi módszerekkel. - Egy picit elpirul, mert belegondol, hogy az újraélesztés szívmasszázzsal is jár, ami meg azzal jár, hogy a másiknak a mellkasához kell érni. Gideon meg nem túl érintkezős fajta, főleg lányok mellkasának ügyében.
 - Mit szeretnél itt amúgy csinálni? Egyáltalán mit szoktak a diákok az ilyeneken csinálni? - Elég tehetetlenül érzi magát itt. Ez nem az ő közege.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 29. 18:31 | Link



Pimasz vigyora nem tűnik el a lány válaszától, további csipkelődő megjegyzést azonban nem tesz, csak átöleli a lányt és afelől érdeklődik csendesen, hogy minden rendben van-e. A választ nem érzi teljesen őszintének, de pillanatnyilag jobban leköti a felismerés, hogy komoly volt a kérdésfelvetés és érdekelte a válasz, hogy inkább nem firtatja, mi is a probléma. Amint lehetőség van rá, felkéri táncolni szőke császárnőjét, és egész érdeklődve hallgatja, mit is mesél a saját végzős báljáról. Az nem meglepő, hogy féltékeny arra a bizonyos Bálintra, akivel Sára a végzős bálján táncolt, de az annál inkább, hogy mégsem ez köti le minden gondolatát. Még ő is rémülten tudatosítja, hogy jóságos Merlin meg a szakálla, elkezdett beleszeretni a lányba. Eddig nem volt szokása az ilyesféle érzelgősség, bizonyára ragályos lehet. Megmosolyogtatja a lány reakciója kijelentése hallatán, ez azonban mégsem tart sokáig, egy sóhajt követően ugyanis meglehetősen komoly kérdést tesz fel neki. Nem bír szabadulni a gondolattól, hogy Sára befejezi a tanulmányai és elmegy világot látni. Sokkal egyszerűbb lenne gyerekes hisztit rendezni, esetleg földhöz is verni magát, hogy de maradjon a két szép szeméért, esetleg fogadkozni, hogy de mennyire szereti és összetöri a szívét, ha elmegy, de kivételesen nem teszi. Szokatlan és ijesztő, de valami teljesen más ötlete támadt, amit kivitelezhetőnek is tart. Elégedettnek tűnik a mosolya, ahogy kihúzza magát, hogy ő bizony erre is képes. Még saját magát is meglepte kicsit, hogy inkább hagyná az anyja bosszantását az egész viselkedéskutatósdival, mert neki ez ennyit igazán megér. A lány válasza azonban nem arról árulkodik, hogy repdesni akarna az örömtől. Lehervad a mosolya, és hirtelen nem érti, mi a gond ezzel. Ő egyébként is igazán hiperaktív, nehezen marad egy helyben, az nem lenne gond, hogy utazzon, főként, hogy ezelőtt is azt tette. Bogolyfalva az első hely, ahol többet tervezett maradni pár hétnél, nem lesz világvége, ha mégsem ragad itt.
- Miért? - szalad ki a száján a kérdés és értetlenkedve pillant a lányra. Sára közben a vállának dönti a fejét. Sóhajt egyet és gondolatban megpróbál összerendezni néhány hatásosnak tűnő érvet, még mielőtt olyat mondana, aminek eredményeként látványosan lesz itt hagyva és megint beáll a mosolyszünet, azonban még mielőtt kifejthetné, miért is jó ötlet szerinte, Sára ismét felemeli a fejét és megszólal. Kijelentése hallatán kuncogni kezd és egy laza mozdulattal megvonja a vállát.
- Ha csak ennyi a gond, ez könnyen kiküszöbölhető. Bemutatlak neki, mint a menyasszonyomat. Garantáltan agyérgörcsöt fog kapni, mert kétlem, hogy valaha is így képzelte el, hogy kiházasít, pedig milyen nagyon törekedett rá mindig is - válaszolja, és remekül mulat a képen a maga részéről máris, hiszen az anyja eddig még csak tudomásul sem akarta venni, hogy ő tulajdonképpen a saját neméhez is vonzódik, nem csak az ellenkezőhöz. Ha az apja nem lenne, biztos rég ki is lenne tagadva.
Utoljára módosította:Cameron Wallace, 2015. július 29. 18:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aaron E. Blake
INAKTÍV


Lenke's dark peasant
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 567
Írta: 2015. július 29. 19:17 | Link

Liliána

Végre talált valakit, aki veszi az otrombább vicceit is. Ritkán akad bele olyan emberbe, aki nem vérig sértődik a stílusán, hanem átveszi azt. És, ha már sikerült találnia ilyet, nem engedi el egyhamar, vagy legalábbis kiélvezi a társaságát, amíg lehet.
- Hát, ha nem tetszik a becézés, hívhatlak "Hé, te ott!"-nak is, de az talán kicsit hosszú lenne - vonja meg a vállát töprengőn, miközben szemei kajánul villanak a lányra.
- A támaszom? - kerekednek el a szemei, már-már annyira eltúlozva, mintha egy rajzfilmszereplő lenne. - Hát megtennéd ezt értem? Esküszöm, a könnyeim kicsordulnak a hálától.
Vagy a visszafojtott röhögéstől. Kívülről kedélyesnek tűnő beszélgetésük egyre inkább érdekesedik, és mikor a lány közelebb lép a fiúhoz, hogy elférjen mellettük egy táncosabb lábú pár, finoman megérinti a hátát, akárha megtámasztaná. Csak egy pillanatig tart, de a srác sejti, hogy egy-egy pletyka fellángolásához ennél sokkal kevesebb is elég lenne. Márpedig ő nemcsak azért van itt, hogy kiélvezze a hölgy szavait, de főként azért, hogy a szigeten róla elterjedt pletykákat némileg módosítsa, egyeseket pedig elmélyítsen.
- Oh, ez igazán kedves tőled. De az is lehet, hogy csak azért gondolod ezt, mert hasonló személyiséggel rendelkezel.
Igen, ő most leparasztozta a lányt. Igazán lovagias gesztus egy férfitől egy bálon, amikor első alkalommal találkozik a nővel. Bár az is igaz, hogy ezzel igazán mély benyomást tud tenni. Elvégre ki tudná elfelejteni azt a srácot, aki elrabolta, a becenevét a ribi szóhoz hasonlította, majd nemes egyszerűséggel letaplózta. Valódi gentleman.
- Csakis egy tánccal, kedvesem. Hacsak nem tudod leengedni a hajad a legmagasabb toronyból. Egy mászásra befizetnék - nevet fel, majd tartja a karját a lánynak, hogy belé karolhasson.
Utoljára módosította:Aaron E. Blake, 2015. július 29. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 29. 19:56 | Link

Quentin

Nem is tudom, talán tényleg beképzelten hangzik, amit mondtam, de most, kivételesen nem érdekel. Furcsa, nemde? Én, aki eddig nagyjából csak azzal törődtem, hogy mások mire gondolnak, most meg nem számít. Na jó, számít, de cseppet sem annyira, mint a tőlem megszokott.
- Nem. Mert nem akarok nagy bummot csinálni belőle. Csak részt akarok rajta venni, és elég, ha én tudom, hogy ez az enyém. Ne meg most már te is.
Vonvok vállat, mire beérünk a faluba, itt már bárki hallhatna bámit, amit nem kéne.
- Azok engem is rabul tudnak ejteni, hosszú-hosszú időre.
Még nevetni is hallhat, bár ez annyira halk, hogy talán csak én veszem észre, azt is csak azért, mert tudom, mit kell ilyenkor hallani.
Lassan elérünk Quentinhez, és szóbakerül az öltözék is, melynek a bál témájához kell alkalmazkodnia. Vagyis jó, ha ahhoz illeszkedik. Inkább hagyom a fejtegetét ezzel kapcsolatban, elvégre női szemmel talán jóval körülményesebben fogalmazok, mintha csak pár szóban kéne elmondani. Így inkább hagyom is egy kicsit, és legyintés után megvárom, míg elkészül, majd ha megjelenik, csak vigyorgok.
- Igen, kedves uram, mehetünk.
Vigyorgok most már én is, bár inkább nevetésnek mondanám már. Elfogadom a segítőjobbot, és egyáltalán nem tettetett eleganciával vonulok a jobbján.

...

A bálon

Sietve lépkedünk fel a lépcsőkön, hogy a nagyterem bejáratához érve elámuljak a helyen. Olyan minden lány álma kinézete van. Egyszerű, de mégis elegáns. Pont ami a téma is. Imádom...
- Éhes vagy?
Fordulok felé hirtelen, mikor a gyomrom akkorát kordul, hogy beleremegek. Csak most veszem észre, az izgalom ellenére, hogy igenis éhes vagyok...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. július 29. 19:57 | Link

Cameru-u-un szívecske
ruhácska | fejecske


Ő nem akarta, hogy így alakuljon ez az egész. Szeretett volna nosztalgiázni kicsit, egy jót táncolni, érzékenyen agyonszeretgetni Cameront. Persze csak sutyiban, nehogy az a szóbeszéd induljon meg róla, hogy elgyengült. Pedig talán így van, de nem is érti, miért csodálkozik még. Amióta Cameron visszalépett az életébe, azóta teljesen kifordult magából. Változik, folyamatosan, és nem annyira bánja.
De most olyan irányba indult meg ez a beszélgetés, amitől borzalmasan érzi magát. Mert kivételesen nem ő tesz engedményt, neki akarnak engedni, méghozzá Cameron. Ez egy kicsit furcsa, kicsit hihetetlen, de legfőképp bűntudatot okozó érzés. Kompromisszumot kéne kötniük, az lenne a jó megoldás. Ha mindketten engednének kicsit. Cameron pedig lehet, hogy nem ragaszkodik annyira a szakjához, az iskolához, de így mégis minden úgy lesz, ahogy Sára akarja. És akármennyire hízelgő az ajánlat és legszívesebben repesne az örömtől, és Cameron nyakába ugrana. Igen, ezt kéne tennie, ha csak magára gondolna. Most, amikor kéne és sokkal egyszerűbb lenne mindkettejüknek, mégsem megy. Inkább nekitámasztja a fejét a vállának, hogy ne láthassa az arcát, mert szomorú arckifejezés telepszik meg rajta. Az egész történet alapból nem egy boldog dolog, de ennek örülnie kéne, tudja ő is. Juhéj, meg van oldva a probléma, nincs belőle vita! De mégsem olyan egyszerű ez azért.
- Hogy lehetne helyes, ha csak te engedsz és adsz fel mindent értem? - kérdezi végül elhúzott szájjal, de Cameron hála istennek ezt nem látja, csak utána egyenesedik vissza, hogy ránézhessen. Amikor már rá tud mosolyogni és megemlíteni valami kicsit komolytalanabb témát. Örül neki, hogy Cameront kuncogni hallja, mindig megmelengeti a szívét kicsit. De aztán a mondanivalóra picit lefagy, és mikor rájön, valószínűleg milyen csodás arckifejezése van, elneveti magát. Halkan nevetgél, hogy ne keltsen nagy feltűnést.
- Ugye nem így tervezted megkérni a kezem, édes? - kérdezi vigyorogva, bár jobban belegondolva, elég romantikus lenne. Valójában Camhez képest még túl romantikus is, szóval elveti magában gyorsan az ötletet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja

Oldalak: « 1 2 ... 36 ... 44 45 [46] 47 48 ... 56 ... 85 86 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet