36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 52 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. március 29. 12:14 | Link

Bálint <3
A dísztalár alatt


Hivatalosan ma kezdődik a tanév, mától fogva már én is ténylegesen itt tanulok, és az igazat megvallva eléggé parázok ettől az egésztől. Na persze nem az évnyitótól, hanem úgy az egész évtől, a tanároktól, a tantárgyaktól, meg úgy tényleg mindentől. Ezernyi kérdés kavarog a fejemben ezzel az egész varázsló léttel kapcsolatban, amikre lehet, hogy ezalatt az öt év alatt sem fogok választ találni. Balázs... Nem... Bence, vaagy... jaj, hogy is hívják? Ja igen, szóval Bálint még a Levitában elkapott, és felajánlotta, hogy elkísér az évnyitóra. Biztos valami pre... izé prefektusi kötelesség segíteni az elsősöket, vagy valami ilyesmi. Örülök neki, hogy nem lesz semmi extra, de azért remélem az a hosszadalmas beszéd annyira mégsem lesz hosszadalmas, és viszonylag hamar vége lesz az egésznek.
A zöld is szép szín ám... De azért a kék mégiscsak szebb, ezért én megpróbálom a lehető legtöbbet beleadni, hogy az év végén már kékben tündököljön a Nagyterem. Bár nem tudom, ez mennyire fog sikerülni.
- Hááát... elég nagy, és számomra kész labirintus az egész. De amúgy szép, csak azoktól a mozgó és beszélő képektől kiráz a hideg. - még most is beleborzongok, ha eszembe jutnak, vagy meglátom őket, ezért próbálok úgy közlekedni, hogy lehetőleg ne nagyon kelljen bámulnom őket. - És igen, néhány emberrel már sikerült megismerkednem... Bár voltak közöttük nem épp kedves egyedek is - és nagyon remélem, hogy nem fogok ilyenekkel sűrűn találkozni.
Közben megérkeztünk a Nagyterembe, a Levita asztalhoz érve pedig egy apró vigyorral az arcomon integetek a már jelen lévőknek.
- Ööö... Bálint...?  Az mennyire gáz, ha én félek ettől az egésztől...? Mármint a varázsló léttől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2015. március 29. 15:32 | Link

Évzáró/Évnyitó

Amikor elvállalta az igazgatói posztot, nem mérte föl, hogy mit is vesz a nyakába. Ugyanakkor egy pillanatig sem panaszkodna, hiszen szeretett iskolájáért immáron mindent megtehet. Örömmel várta ezt a napot. Az előző évnyitón feszült volt, mert nagyon új volt számára még ez az egész. Az újdonság élménye azóta természetesen nem múlt el, de a feszültség távozott és helyét az öröm vette át. Szereti ezt az iskolát minden lakójával együtt. Rabbot kezdett kinyílni. Immáron nem az a búskomor arc jellemezte, mint az elmúlt években, hanem a jellemzően rabbotos mosoly, ami egykor is és most is az arcán ült. Sok emberrel kell nap, mint nap találkoznia, beszélnie, problémáikat megoldania.

Komoly jellemfejlődés indult el benne. Olyan sokáig ült a magányban, és dolgozott a Bagolykőért a háttérben. Nem tudta elhinni, hogy az emberek szeretetét megkaphatja. E tanév után viszont kezdi azt érezni, hogy az, ami és aki ő, rendben van, és az, amit adni tud akár emberkén, akár igazgatóként, tényleg pozitív és az emberek örülnek annak, hogy kapcsolatban lehetnek Rabbottal, sőt mi több, Rabbot is örül ezen kapcsolatoknak.

Ugyanakkor nem igazán tekinthető ő valamiféle klasszikus igazgatónak. Amit tesz, azt az emberekért teszi, és rájött arra, hogy ez nem a pozíciójától függ, hanem mert egyszerűen jó, és olyan jó, ami kölcsönösen jó. Szóval Rabbot, mint igazgató, semmilyen értelemben nem ragaszkodik a címéhez és az igazgatói tekintélyhez. Akik kapcsolatba kerülnek, nem azért tisztelik és szeretik (ha szeretik), mert ő az „igazgató”, hanem mert ő Rabbot. Rabbot, aki képes a pizsamájában is kimenni a folyósóra, ha épp akkor kelt föl, és szükség van rá. Szünetekben leül a diákok közé a folyósón és játszik velük, gyakorolja velük a varázslást, mintha ő is kisdiák lenne. Ilyenkor aztán kivirul, és elkezd nekik lelkesen magyarázni, hogy hogyan csinálják, és hogy miért szép az, amit éppen tanulnak. Rendszeresen van olyan, hogy odaszaladnak hozzá a diákok, vagy épp integetnek neki. A tini boszorkányok „csókolom igazgatóbácsi”-val ráköszönnek, és mindig nevetnek, mikor meglátják. A kamasz varázslótanoncok rendszeresen be akarják vonni a kviddicsbe, ami persze Rabbotnak sosem volt az erőssége, és a seprűmárkákhoz sem ért, de lelkesen megígéri nekik, hogy megnézi a bajnokságot, és természetesen ezen ígéretéhez tartja magát. Néha énekel, vagy dalokat tanít a diákoknak. Olyankor körbe állnak, és elkezdenek együtt énekelni.

A ma estére is ezzel az örömmel készült, és amikor belépett a nagyterembe, lelkesen és rabbotos mosolyával köszönt és intett vissza az őt üdvözlő diákoknak. Majd odament a tanári asztalhoz. Mielőtt azonban leült volna a helyére, középen az igazgatói székbe, intett, hogy csöndesedjenek el, mert szólni kíván. Az előző évben is használt varázslatát, mellyel sok nyelven lehet érteni szavait, elvégezte, és miután lecsendesedett a diákok serege, megszólalt:
- Úgy hiszem, elég éhesek vagytok, így a szokásos igazgatói beszédet majd a főfogások és a desszertek között mondom el. Tudjátok, vigyázok rátok, nem akarom, hogy egyszerre túl sokat egyetek. – Széles mosolya bevonta az egész nagytermet a benne lévő örömmel. – Jó étvágyat! – s egy pálcaintéssel elérte, hogy rogyásig megteljenek az asztalok a manók által készített csodálatos étkekkel.


VB meglepetés!
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2015. december 27. 13:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 31. 15:56 | Link

Szira
Az évzáró...

Ahogy azt előre sejtettem, a lánynak nehézségére esett, hogy visszafojtsa a nevetést. Mondjuk a véleményem az elsősökről tényleg elég szórakoztató lehetett, de igaznak véltem és ez így is marad. Szerintem a törpék nem sok vizet zavarnak, de majd kiderül. Ha valamelyik belém mert kötni, azt úgyis elküldöm vissza anyucihoz és meg is tanítom a számomra helyesnek vélt viselkedésre. Velem nem jó ötlet kekeckedni, ennyi bizonyos. A lányra tekintettem, akinek a megjegyzése helyénvaló volt.
- Engem nem zavart volna... - Nemes egyszerűséggel vontam meg a vállam, hogy aztán rávigyorogjak. - Ha én megbuktam volna, de te nem, akkor most egy évfolyamba járnánk. - Ugyan nem annyira örültem volna ennek a lehetőségnek, de azért nem is lett volna olyan rossz. Ellenben utáltam a gondolatát is, hogy már megint sikerült volna megbuknom. Végre befejezhetném ezt az egészet, lassan ideje lenne. A mestertanoncnak való tanuláson egyelőre még nem sokat gondolkodtam, de azért őszintén szólva kezdenem kellene magammal valamit. De ez még a jövő zenéje... A következő szavaira egy vállvonás volt a válasz. Nem nagyon bírtam az ünnepségeket, de hé, a kaja általában jó volt. Mondjuk itt mindig az, szóval nem lehet okom a panaszra. Otthon is így volt, már amikor éppen olyat főztek ami a kedvemre való volt. Már megint elkalandoztam, így elsőként felvont szemöldökkel meredtem rá, majd a gólyák irányába fordítottam a fejem. Igen, tényleg alakítottak, de hát ki kell alakulnia egy afféle klikkesedésnek. Ahhoz meg ki kell derülnie annak, hogy ki itt a valaki.
- Te még emlékszel az első napra? - kérdeztem hirtelen, de nem fordítottam felé a tekintetem. Az elsősöket megfigyelve kérdeztem meg tőle, hogy mi történt a szünetben, de rögtön tudtam,  hogy nem fog válaszolni. A nyöszörgés és a kijelentése már csak biztossá tett ebben.
- Oké, nem szükséges ha nem akarod. Nem annyira érdekel igazából. - egy gyors pillantás rá, majd a tanári asztal felé fordítottam a tekintetem. Nem, tényleg nem érdekelt igazán mi van otthon. Az viszont igen, hogy vele mi volt. Felőlem az állítólagos szüleim akár fel is dobhatnák a talpukat, akkor sem ejtenék értük könnyeket. A lányról mondjuk ezt nem mondtam volna el, de ki tudja. Ezer éve nem beszéltem vele ennyit, mint most. A megszólalása miatt sikerült rávennie, hogy újra ráemeljem a tekintetem és ráncolva a homlokom meredtem rá. Nem teljesen értettem mit akar ezzel, de ha ezt szeretné akkor legyen. Ha neki ez kell, akkor ezt kapja. A mosolygás nem volt az én stílusom jó ideje, de azért neki sikerült megmosolyogtatnia egyetlen szavával. Pont mint most. Az igazgató közben megérkezett, így felé fordítottam a fejem, ezzel újra teljesen komoly arcot vágva. Nem szerettem a beszédeket, de ez egy új igazgató volt, talán sikerül belopnia magát az állítólagos szívembe. Mondjuk az jó pont volt, hogy nem éhgyomorral kell végigülni az egész ünnepséget. Visszapillantottam az asztal felé, de végül a lányon állapodott meg a tekintetem.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt a faluba a hétvégén. Nem a csárdába... - tettem hozzá, nehogy azt vélje, hogy én csak ott tudok létezni. -Csak úgy, lóghatnánk együtt egy keveset mint régen. - Na, csak sikerült kiböknöm.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 31. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf-Podmaniczky Gwen Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. április 2. 01:11 | Link

Ádi
Ruha a boleró nélkül

Elég eseménydús év volt ez a mostani. Voltak benne jó pillanatok, rosszak, sírás, meg miegymás. Ha összegezni kéne: Cukorkabolt, őrült kviddics, gyengélkedő, pub, kémkedés Krisztián után, költözés, Cukorkabolt, randi, Eszter, Krisztián megtudja a költözést, Zétény, Anthony, bunyó, Shayleen megérkezése, Alíz titkai, Animecon, Krisztián eljön Pécsre, elmondja, hogy mit érez, boldogság, de közben szomorkodás, Kínzókamra, mégse költözöm, Alina faggatása, beszélgetés Kathhel, összeveszés Alízzal, bekülni próbálás Shayyel, megtudja, hogy Heni kedveli a barátját ééés ennyi. Remélem nem hagytam ki semmit a felsorolásból, de ezek a legfontosabbak és számára a legfontosabbak. Ezek mellett még kviddicsezik, Edictumot szerkeszt, tevékenykedik a DÖK-ben és a színjátszóban, részt vesz Markovits tanár úr akadémista csoportjában, valamit, munkát is vállalt a faluban. Ha ez nem sok, akkor nem tudja mi az. Ki is fáradt így év végére, de nem szeretne leadni belük. Eddig is megoldotta, beosztotta az idejét, így mindent meg tud csinálni. Alízzal még nem sikerült kibékülnie, de nem az Ő hibája a veszekedés. A vörös lány támadt rá az Edictumos cikkel, meg azzal a bizonyos dologgal, amit egyébként el akart mondani, csak kicsit később. Ez még nem akkora bűn, főleg, hogy a szobatársai mindig ezzel idegesítették. De majd, ha Alíz szeretne kibékülni, akkor elnézést kér, ahogy Elena is, addig pedig keveset találkoznak. Két unokatesója is van, ahol lakhat, bár Shay még nem tud erről, mert eddig Kathnél szállt meg a Rellonban. A lány szobatársai lehet, hogy nem nézik jó szemmel, de ez kettejüket nem zavarja.
Ma azonban fel kellett mennie a szobájába, mert ott van a ruha, amit szeretne felvenni az esti ünnepségre. A magassarkúban tegnap elkezdett gyakorolni nehogy elessen, mert ezekben a cipőkben még csak tanul járni. Már épp ideje lenne, de inkább később, mint soha. Hosszabb időket nem bír ki a lábbelikben, de gyakorlat teszi az embert. Ádival tervez lemenni a Nagyterembe, és azt beszélték meg, hogy a klubhelyiségben találkoznak. Mikor elkészül az enyhe smink, igazít még a ruháján és elindul a lépcsőn.
- Szia! Mehetünk? - lép a fiú mellé és rámosolyog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2015. április 4. 13:17 | Link

Gwen - Évnyitó

Ami engem illet, nem igazán töltöttem órákat a ruhám kiválasztásával, így maradt időm arra, hogy visszaérkezés után szépen elpakoljam a cuccaim, átnézzem a tankönyveim, kicsit olvasgassak, és felkészüljek arra, ami előttem áll majd. Úgy érzem, hogy megtaláltam az utam, lassan, de biztosan minden kezd a helyére kerülni, ami azt jelenti, hogy nincs okom aggodalmaskodni semmin, csak a kviddicsen, ott is csak majd ha kikristályosodik, hogy mikor kikkel lépünk pályára. Valamikor kellene egy csapatmegbeszélés is. Ezeket összeírva egy lapra hasalok az ágyon kényelmesen.
Amikor elérkezik az utolsó egy óra a kezdés előtt, akkor ráveszem magam egy gyors zuhanyra, borotválkozni nincs kedvem, így finoman borostásan lépkedek ki a zuhany alól, majd gyorsan felöltözöm, és mire Gwen is elkészül, már teljes harci díszben - fekete nadrág, mellény, fehér ing, házcímeres nyakkendő, talár - állok lent, és várom a szöszit, hogy csatlakozzon hozzám.
- Talár?
Nézek rá kérdőn, elvégre mégiscsak évnyitóra megyünk, illik megadni a módját. Hogy végül van-e nála az mondjuk egy más kérdés, lehet, hogy pont így akar feltűnést kelteni. Jobb kezem kiemelem a zsebemből, és felé nyújtom, hogy belé karolhasson, majd elindulhassunk lefelé, a hömpölygő tömeggel. Elveszíteni azért mégsem akarom, és bár nyitott vagyok, jól esik, ha év elején ismerős ül mellettem.
- Itt jó lesz.
Nem teketóriázok sokat, valahol középtájt rábökök egy még nagyobb ürességre, amit menet közben szépen, lassan betöltenek az emberek. Közben színre lép az igazgató is, aki javasolja, hogy előbb együnk. Kifejezetten bölcs döntés, így hát fogom magam, és összeválogatok néhány számomra szimpatikus harapnivalót.
- Na és, milyen volt a szüneted?
Érdeklődöm Gwentől az első falat előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. április 4. 13:21 | Link

Andrew
Dísztalár alatt

Április elseje az a dátum, amitől fogva hivatalosan is a Bagolykő Mágustanoda diákja lehetek. Mintha csak tegnap fejeztem volna be az előkészítőt, hamar elszaladt ez a kis szünet a két oktatási intézmény között. Tegnap sikeresen megérkezve erre a csodás helyre éreztem, hogy sok pozitív emléket fogok ezen a helyen gyűjteni. Hamar be is költöztem, majd az évnyitóról tudomást szerezve ki is kerestem báli ruhám, ami egy barack színű földig érő sifon ruha, fekete felsőrésszel. Ezt spagetti pántok és hamis ékkövek díszítik. Hajam felsőrésze fukszia lilából átvált fokozatosan sötét lilává amit oldalra csatoltam és az alját hajvasalóval göndörítettem. Így mire leszállt az est sietve tipegtem a Nagyterem felé, bár a magassarkúmban nem igazán ment a közlekedés, ennek köszönhetően elég lassan haladtam.
Nemár, el fogok késni és leégetem magamat már az első nap! Vagy...-Ekkor megbotlok, ezért valamiben megkapaszkodva megtartom magam.- Huh...-Fújom ki magam megkönnyebbülve, szemeim lecsukva majd felállok, hogy meg tudjam kicsodát, vagy micsodát kaptam el és rántottam kis híján magammal a mélybe.-Andrew!-Felkiáltok kikerekedett szemekkel, látva a fiú meglepettségét a megjelenésem következtében, ezért megigazítva ruhám, kihúzom magam és szemeibe nézek-Megütöttelek, vagyis meg ijesztettelek? -Aggódó tekintetemmel sorozom, de mielőtt válaszolhatott volna ismét megszólalok.- Ugye nem vártál sokáig rám? Nem akartam ám késni, csak hát.... -Azonnal mutatok is le cipőmre zavaromban-
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2015. április 4. 13:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 5. 20:25 | Link

Benedikta <3

Benedikta irtó édes egy kis csaj. Persze annyira nem kicsi, de na! Érti mindenki, hozzám képest fiatal és méretre is pici. Egyik sem negatív, szóval nem félreérteni. Mivel nem szeretném, ha már az első nap elveszne ezért szépen kísérem a Nagyterembe, figyelve rá, hogy el ne tűnjön mellőlem, főleg, mert nagy a tömeg. Közben meg próbálom okosítani is, mert azért lenne mit elmondani neki, csak untatni sem szeretném. A szerencse az, hogy nem az a szófukar, csendes fajta, így jóval könnyebb dolgom van.
- Oh, igen! Azok elsőre ijesztőek tudnak lenni, de néhány hét alatt meg lehet szokni őket. Nem igazán kell velük foglalkozni. Van egy-két kivétel, mint a Levitát őrző szfinx portréja, de a legtöbb csak össze-vissza fecseg, mindenféle jelenetéktelen dologról - Főleg a Bibircsókos Banya, de ezt nem mondom ki hangosan, még a végén valamelyik továbbítja neki az infót és én leszek a következő pletykája tárgya, azt pedig, nagyon nem szeretném.
- Oh, valóban? Kikkel találkoztál? Megbüntessem őket? - kacsintok a lányra, elvégre prefektusként megtehetném, ha akarnám. Más kérdés, hogy utólag nem tartanám elfogadhatónak, főleg nem úgy, hogy csak az ő változatát hallom. Nem azért, mert nem hinnék neki. De a másik is nyugodtan mondhatna bármit... ha nem voltam ott, nehéz. Mondjuk van tippem, hogy esetlegesen valamelyik zölddel futott össze... de ez sem teljesen biztos, az ember sosem tudhatja, elvégre a kékek közt is van olyan, akit ha rossz pillanatban kap el az ember... Na mindegy. Nem gondolok és nem mondok rosszat senkiről sem, csak az asztalhoz terelgetem a lányt. Kényelmesen leülök, intek a többi kéknek, de továbbra is Benediktára figyelek.
- Nem. Egyáltalán nem az. Én is féltem. Most meg elképzelni sem tudom, milyen lenne az életem varázslat nélkül... - mosolygok rá a lányra, miközben beszélek. Kezdem érteni, miért is bíztak meg vele, hogy figyeljek rá. Mugliszületésű, akárcsak én. De nem lesz gond. Talpraesettnek tűnik.
Többet nem tudok neki mondani, mert Rabbot úr kezd bele a beszédbe, igaz, az rendkívül rövid és lényegre törőnek bizonyul. Pislogok is kettőt, mert ennél valami hosszabbra számítottam. Mondhatni, csalódott vagyok, de végül is, vacsora után is ráér a szónoklat, csak nagyobb az esély, hogy elalszik a társaság.
- Nos, ő volt az igazgató - magyarázom Benediktának - régen ő is levitás volt! - fűzöm hozzá, közben pedig a tányéromra pillantok. A manók úgy látszik, idén is pontosan bemértek, hiszem az én tányéromon egyértelműen más étel van, mint amiből a többiek választhatnak. De legalább biztos, hogy ezt mind megehetem, gondolkodás nélkül.
- Jó étvágyat! - mosolygok rá megint a lányra és jelzek neki, hogy vegyen, amit csak akar. Ha van még kérdése, vagy szimplán csak beszélgetni akar figyelek rá.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. április 14. 10:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 00:08 | Link

Zoé megint:)
Előzmény itt, utózmány itt.

Egy újabb évnyitó. Eddig úgy érzem, semmi nem változott a Bagolykőben az egy éves kihagyásom alatt sem. Talán csak annyi, hogy totálisan bele vagyok zúgva az egyik tanárnőbe. Muhaha.
Az említett sajnos a professzorok emelvényén foglal majd helyet, pedig mesterképzésben is részt vesz, miközben óraadó tanárként működik. Majd hagyunk neki egy széket a Levitánál, hátha az igazgatói beszéd után lejön.
Vakvezető barátosném, Abigél oldalán lépek be a nagyterembe. Jó, túlzás, hogy vakvezető kéne mellém. Látok én szemüveg nélkül is, csak szarul.^^
Jobban bosszant az, hogy ott hagytam a bizonyos Zoénál a szemüvegemet, mint amennyire mutatom. Most még elvagyok nélküle: nem ismerem fel az embereket, csak ha közelről látom az arcukat, na bumm. De ahogy elkezdődnek az órák, szívni fogok. Sem a tanárok szemléltetését, de pláne a táblát nem fogom látni.
Már csak a saját fülkénkben jöttem rá, hogy nincs meg a szemüvegem. Visszamentem volna érte, de lassan érkeztünk az állomásra, és kint tolongtak az emberek, esélyem sem volt időben odaérni a vonat túlfelébe. Nem is értem. Mire benyitottam a fülke ajtaján, amiben elvileg a lánynak kellett volna lennie, hűlt helye volt.
Zoé, mestertanonc. Ennyit tudok róla.
Abi már a holnapi hirdetésünk formáját tervezgeti. Kitalálta, hogy ki fogom plakátolni a kastélyban, hogy az elvesztett, szeretett szemüvegemet keresem. Fénykép is lesz mellé, meg jutalom a megtalálónak.
Hagyom, hadd pörögjön az agya, de én inkább azt tervezgetem, hogy körbekérdezősködöm a mestertanoncok tornyában Zoé felől. Senki sem látta rajtam kívül a lányt, én meg most nem látok, így nincs értelme a nagyteremben nézelődni utána.
A kékek asztalához érve letelepszünk Bálinttal szembe, aki épp egy elsősnek magyaráz. Jobbomon Abi, a bal oldalamon egy hely kihagyva a páromnak, hátha...
Utoljára módosította:Dolánszky Alex, 2015. április 8. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 7. 15:16 | Link

Alex (esetleg néhány fiú egyed)

Ahogy beértem a birtokra, máris hívattak. A zsebemben a szemüveggel kísértek fel hogy megtudjam, hova is fogok tartozni. Kék színnel futtatott talárt kaptam, rajta a címerrel. Kaptam néhány percet, hogy rendbe szedjem magam, tehát magamra öltsem az új egyenruhám, és eligazítsam a dolgaim.
A sima fekete ruhát felvitették a szobámba, engem pedig az évnyitóra küldtek, természetesen ismét kísérettel. El sem igazodtam volna egyedül, így örültem, hogy legalább elkésni nem fogok.
Ez viszont dugába dőlt, mert a gardedámom az egyik lépcsőfordulónál kért tőlem pár percet, mert valamiért el kellett futnia a szobájába. Ebből viszont sok-sok perc lett, így már kezdtem nyugtalankodni és izgatott lenni, hogy mégiscsak késve fogunk leérni.
Nem is tévedtem. Már elhangzottak az első köszöntő szavak, mikor odaértünk, de nem ültem le rögtön. Első feladatom az volt, hogy megkeressem, hova is kell ülnöm. "A társaidat megismered, ugyanolyan kékben lesznek, mint te..." Kaptam utasításba az igazgatónál, ami most nem tűnt olyan egyszerű feladatnak. Persze, a szín maga könnyen felismerhető, hiszen se nem sárga, se nem piros, de még csak zöld sem. Így viszont egyetlen asztal maradt, amit eléggé tartva mindentől és mindenkitől környékeztem meg. Most nem érdekelt, hogy hova nézek, kire vagy mire, egészen addig, amíg nem éreztem minden érintett szemét a hátamon. Megint elszúrtam...
De nem nézhetek le, elvégre meg kell keresnem valakit. Mindez viszont egyenlő volt a kivégzésemmel, hiszen bár nem akartam, mégiscsak sikerült megszereznem sokak bámuló tekintetét.

Csak szedtem a lábaim, keresve az egyetlen arcot, amit ismerek, de mintha évek teltek volna el. Megkönnyebbültem, amikor ráleltem, és ezután már nem lebegett semmi más cél a szemem előtt, minthogy odaadjam a szemüvegét, aztán elhúzzam innen a csíkot. Sok ez így nekem. Túlzottan is.
Lassan odaérek, és már a kezemben a szemüveg...
- Ott hagytad az ülésen a kukkered.
Nyújtom felé, és remélem, hogy hamar elveszi tőlem, mert a pánikroham megint betegesen közel araszol az elmémhez. Toporgok egy helyben, a szívem kalapál, mintha felszállni készülne. Talán pont ezért nem figyelem az asztalnál ülőket, akik vidáman csacsognak mindenről, ami az "itt"-et érinti. Ha hozzám szólnak, akkor természetes, hogy válaszolok, röviden és tömören, ha meg nem, akkor ennyivel is kevesebb teher.
Nézzük, mi sül ki ebből...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 7. 20:31 | Link

Zoé

Portnipper éleslátásáról tanúbizonyságot téve előbb hagy minket táplálkozni, mielőtt belekezdene az általában kínosan hosszú beszédbe. Éhen halok!
Amint a ketem ügyébe kerül a kanál, lapátolok is mindenből a tányéromba, ami éppen megtetszik. Abigél mellettem nyuszit formáz a bébi répáiból és más zöldségekből. Én nem tökölök ilyenekkel. Amikor megkérdezi, én mit alkottam, azt felelem, kiborult ruhásszekrényt.
Aztán egyszer csak fölég magasodik valaki, és a mondottak alapján egyértelműen hozzám szól. Túl nagyot nyelek az igyekezetben, hogy gyorsan eltűnjék a számból a falat. Zoé az, nem kell holnap felkajtatnom!
- Ahh, kösz - fogadom el megkönnyebbültem a szemügém, mikor bemérem azt a tenyerében. Azután meglátom a kék szegélyt a talárján.
- Na, Levita? - mosolygok rá, és a szemüveget egyszerűen a tányérom mögé teszem az abroszra. - Ezt elhallgattad a vonaton.
Túl közel van. Nyelek egyet, pedig már lement a falat.
- Öhh... izé... megvan a helyed? - kérdem sután, és magam sem tudom, miben reménykedjek. - Itt van egy...
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2015. április 7. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. április 7. 22:36 | Link

DAl

A szemüveg visszakerül jogos tulajdonosához, aki láthatóan megkönnyebbül, mikor meglátja azt, és kiszedi a kezemből, amiben odanyújtottam neki.
- Igazán nincs mit. Én úgysem tudnám használni.
Oké, ez most egyszerre volt tapló és viszonylag normális megjegyzés, rajta múlik, melyiket veszi ki belőle. Ezzel most sem energiám, sem kedvem foglalkozni, bár egy másik helyzetben talán ez döntene vissza a gondolkodásba, most csak rontana az amúgy sem jó helyzetemen.
Hümmögök kettőt, hogy hova is kerültem, bár azt nem értem, hogy miért kellett volna a vonaton tudnom erről, ezt pedig meg is említem, kissé furcsálló lejtéssel.
- Mert körülbelül tíz pere tudom én is. Addig fekete talár volt rajtam.
Már nem teszem hozzá, hogy miért nem emlékszik erre, az már tényleg túlmenne nekem is azon a bizonyos határon. Hát még a következő felkérés...
Vacsorázni? Én? Itt?
- Már így is mindenki engem bámul. Nem biztos, hogy jó ötlet lenne nekem most itt maradni. Meg zavarni sem akarok.
Biccentem fejem picit az asztal társasága felé. Láthatóan összeszokott csapattal állok szemben, és nem biztos, hogy most az kéne, hogy még többen hagyják félbe a kajálást. Annak ellenére, hogy nem nézek senkire, tehát senki szemébe. És ez nyugtalanít, mert eddig sosem tapasztaltam ilyen mértékű hatást.
Elindulok kifelé, és azt hiszem, meglesz az első kiadós könnyhullatásom, hacsak valaki vissza nem fog, hogy márpedig üljek le a seggemre, és hallgassam végig ezt az ünnepséget, amikor elvileg ünnepelni kell, kajálni, és jól érezni magunkat...
Utoljára módosította:Böröczky Zoé, 2015. április 8. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2015. április 8. 00:50 | Link

Z
jól eljátszottam itt magamban meg az NJK-mmal, bocsi. XD

Bírom ennek a csajnak a humorát.
- Akkor szerencsém van - vigyorgom, koccan a szemüvegem a tányérhoz. A Levita-kérdésre adott válaszától azonban elkezdem hülyén érezni magam. Már, ha nem érzem még elég hülyén magam attól, hogy annak ellenére is, hogy barátnőm van, túlságosan érdekelni kezd ez a lány, amint felbukkan. Vérciki, hogy le kell vennem a szemüvegem ahhoz, hogy viszonylag normálisan tudjak vele kommunikálni, és ne döntsem asztalnak rögtön.
...Gondolj másra!!!
Önmagammal vívott csatám hatására elkések a felelettel. Ja, és hogy miért éreztem (a jelenlétében már "megszokottnak" tekinthetőnél is) hülyébben magam? Mert addig, amíg nem mondta, eszembe sem jutott, hogy mikor és hogyan kerülnek beosztásra azok, akik nem elsősként jönnek az iskolába. Most totál hülyének néz. Teljesen idiótának. - Mert az is vagyok!
Kényelmetlenül fészkelődöm ülésemen. Ő pedig visszautasítja, hogy hellyel kínáljam. Az egyik felem megkönnyebbül ettől.
Amíg nem mondja, nem figyelek fel rá, de most már érzékelem, hogy a fejek felénk (felé) fordulnak. Felmarkolom és az arcomra illesztem a szemüvegemet. _Mindenki _bámulja a távolodó lányt.
Ahogy tüzetesebben szemügyre veszem, igazából leginkább csak a fiúk... meg ott, az a csaj... Ez elképesztő!
- Te, mi van itt...? - böködöm meg kézfejemmel Abigél vállát, és fejemmel a többiek felé intek, akik továbbra is szemérmetlenül követik a titokzatos Zoét tekintetükkel.
Volt osztálytársam felém fordul, és olyan dolgokat mond el nekem, amikre magamtól szerintem nem jöttem volna rá. Mert gyökér vagyok, hej, de nagy gyökér!
Abigél szerint a csajnak véla felmenői lehetnek, azért reagál rá így mindenki. Gyorsan vázolja is, mit kell tudni ezekről a vélákról, és óva int attól, hogy esetleg bestiának tituláljam Zoé akárkicsodáját. Szomorú, hogy Abi ennyit néz ki belőlem... De nem teljesen alaptalan. Mindig vágytam egy "Tapintat mesterfokon: Hogyan ne sértsd vérig hölgyismerőseidet" könyvre, de sosem kaptam... szerintem nem létezik. Tildát kéne megkérdezni.
Ezen felül Abigél még azt a meglátását is megosztja velem, hogy a lány feltehetőleg épp most sírja ki a szemét a klotyóban, mert marha nehéz lehet így élni, pláne egy új közegben kezdeni új életet, miközben a srácok szeme kocsányon lóg, és lépten-nyomon rád másznak az emberek, vagy legalábbis ontják rád szexista megjegyzéseiket. Szerinte utána kéne mennem.
- De Abi, én fiú vagyok... - nyöszörgöm kibúvót keresve. - Én sem vagyok jobb, mint a többi.
Szeretettel pislogok a tányérom felé, amin ott az a finom ragu...
A mérsékelten flúgos barátosném persze pont akkor avanzsál élő lelkiismeretté, amikor szeretnék békében megvacsorázni, és nem depressziós vélalányokat üldözni "én megértelek téged" és "hadd segítsek" táblákkal.
Nyert.
Még sebtében két-három villányit eltüntetek a kajámból, és megadóan, valamint lehetőség szerint feltűnésmentesen kikászálódom a helyemről, hogy Zoé után siessek. Menet közben leveszem a szemüvegem. Aztán visszateszem, nehogy nekimenjek egy páncélszobornak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 9. 15:39 | Link

Scarlett

Az egyik szokásos konyhai látogatásom alkalmával egy ugyancsak ragadozói ösztönnel rendelkező lányba botlottam, aki hozzám hasonló módon rekordgyorsasággal csapott le egy számára szimpatikus ételre - meg sem lepődtem, amikor a szóba elegyedésünk után kiderült, hogy Ő is rellonos, ahogyan én. Később abban is megállapodtunk, hogy az évnyitó ünnepségre együtt megyünk, ugyanis másodikos diákként egyikünk sem volt még elég jártas a kastélyban, főleg nem az itt zajló események történéseiben sem, amelyek közé az ünnepségek is tartoztak.
Másodpercre pontosan érkeztem a Nagyterem bejárata elé, ahogyan azt Scarlettel előre leegyeztettük. A nyakamat nyújtogatva néztem körbe, hátha meglátom az ismerős szőke loboncot, de mindhiába, a lány sehol sem volt.
Valószínűleg eléggé útban lehettem, ugyanis a terembe érkezők sorra mérges pillantásokkal megajándékozva kerültek ki, így hát az ünnepekkor kötelezően viselendő talárom ujját zavartan piszkálva álltam odébb. Pár perc tétlen álldogálás után már kezdtem elég kényelmetlenül érezni magamat, így a karórámra másodpercenként dühös tekintettel való rámeredésével szórakoztattam magam a szöszi érkezéséig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. április 9. 17:09 | Link

Alina



 
Scarlett a konyhában tett látogatása után egészen fellelkesült az ötletre, hogy elmenjenek az évnyitóra. Előtte fel sem merült benne a lehetőség, hogy elmegy. Túlságosan egyedül érezte volna magát. De így, hogy ezzel az eléggé szimpatikus rellonossal tölthette majd az időt, izgalommal töltötte el.
  Mikor az évnyitó napja volt, úgy gondolta, hogy elég, ha egy fél órával előbb benéz a gardróbjába. Hát nem lett igaza...Jó negyed óra turkálás után, már éppen eléggé késésben volt. Felkapta az egyik kezébe akadó inget, magára rántotta, utána a köpenyét is valahogy felcibálta magára. Megragadta a pálcáját, mert a nélkül mostanság nem mozdult sehova sem, és rohant lefelé. Kettesével szedte a lépcsőfokokat amikor csak tudta.
  ~ Basszus, basszus, basszus.... ~ hajtogatta magában. ~ Hogy lehetek ilyen idióta?
  Végre befutott a lány mellé, aki dühösen nézett rá. Kívülről eléggé zilált állapotban volt, de ezen nem lehet csodálkozni. Végül is még a haját sem fésülte ki.
  - Sajnálom...kicsit elszaladt az idő... - húzta el a száját bocsánatkérően. Enyhén lihegett az idefelé való futás miatt. - Elkezdődött már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 9. 17:58 | Link

Scarlett

Az ideges toporgásomat egy hangos lihegés szakította félbe, amely valahonnan a hátam mögül érkezett, mire a szemöldökömet felvonva pördültem meg a tengelyem körül.
- Na, végre - biccentettem köszönésképpen a lépcsőn lefelé loholó Scarlett felé. - Mi tartott ennyi ideig? - kérdeztem keresztbe font karokkal, kissé korholó pillantással végigmérve a lányt.
Azt hittem, hogy ott fog összerogyni az ünnepség kellős közepén, annyira lihegett, így kellett pár perc, mire a szöszi légzése visszatért a normális állapotba.
- Úgy hallom, most kezdődik - feleltem a lány kérdésére pár pillanat fülelés után, mire megragadtam a karját és sietősen magammal húztam a bejárat felé, aztán lehuppantam az ajtóhoz legközelebb eső üres helyre.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 9. 17:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. április 9. 20:46 | Link

Alina


 
A lány gyorsan sietett, hogy minél kevesebbet kelljen várnia társának. Menet közben teljesen kifulladt, szóval csak kis szünet után tudott a mérges barnának válaszolni.
  - Esküszöm siettem, ahogy tudtam. - mondta, aztán még valami bocsánatkérés szerűséget is társított hozzá. Aztán vett még néhány mély lélegzetet, hogy teljesen megnyugodjon, és a dolgokra koncentrált.
  Egyik percben még kint állt a terem előtt, aztán Alina keze kulcsolódott a karjára, és hirtelen már bent is találta agát a teremben. Majdnem szerencsétlenül sült el a dolog, mivel Ali a legközelebb lévő helyre nyomta le, viszont majdnem mellé ült. De szerencséjére nem lett belőle gond. Bár a szeme előtt felrémlett a rémkép, miközben az igazgató beszélt, ahogy elesik, és minden szempár utána rá fog szegeződni. Próbálnák majd visszatartani a nevetést, de nem menne nekik.
  Fejrázással kergeti el a rémképzeteket, és újra a lényegre figyel. Viszont már csak annyit kap el a szövegből, hogy az igazgató úr jó étvágyat kíván és a sok étel eléje terem. Hirtelen a sok étel látványa előcsalta hasából a korgást, mely figyelmeztetően arra buzdítja, hogy azonnal kezdjen el enni.
  Rögtön egy sós dologért nyúlt, és már be is tömte a szájába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 10. 19:21 | Link

Scarlett

Épphogy behurcoltam magammal a lányt a terembe, majd leráncigáltam magam mellé az ajtóhoz legközelebb eső üres helyre, az igazgató már figyelmet is kért. Nem igazán hallgattam, hogy mit mondott, mert egy jó ideig arra koncentráltam, hogy ne nevessem el magamat Scarlett ügyetlenkedését nézve, ugyanis a lány még mindig kissé lihegve próbált helyet foglalni, csakhogy ez nem igazán jött neki össze elsőre, mert a hatalmas étkezőasztalok mellett húzódó, ülőhelyül szolgáló hosszú padsor legszélét megcélozva majdhogynem félreült.
- Csak nem vándorol a pad? - suttogtam felé vigyorogva.
Még egy halk vihogást sikerült eleresztenem, de aztán arra kaptam fel a fejemet, hogy az igazgató úr jó étvágyat kívánt és a pálcalendítését követően az asztalokon tengernyi mennyiségű ennivaló jelent meg, a termet pedig egyből az ínycsiklandozó ételek illata lengte körbe. Jobbra-balra kapkodtam a fejem, alig bírtam betelni a látvánnyal, az asztalok roskadoztak a rájuk pakolt tálcák tömkelegétől. A diákoknak több se kellett, mindenki rekordgyorsasággal vetette rá magát a kajákra. Jóformán úgy éreztem, hogy a mennyországba csöppentem.
A bambulásomból Scarlett gyomorkorgása zökkentett ki, amire rögtön az én hasam is válaszolt egy mennydörgéshez hasonló hanggal.
- Na, együnk - dörzsöltem össze a tenyeremet a mellettem immáron jóízűen falatozó lányra nézve, majd mohón telepakoltam a tányéromat és hozzáláttam az evéshez.
- Mmm - hümmögtem két falat között - ez nagyon jó, nem?
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. április 10. 19:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. április 10. 21:43 | Link

Alina


 
Amikor beszáguldottak a terembe, a lány alig tudott helyet foglalni, mivel majdhogynem a sarokra ült. Elég szerencsétlenül jött ki, és máris a legszörnyűbb megoldások jutottak eszébe. Aztán ezeket elhessegette, és a mellette csücsülő barna szólt hozzá.
  - Tehetek róla, hogy nem hagysz helyet? - kérdezte felháborodottan, mégis fojtott hangon, miközben azért nem lankadt le az arcáról a mosoly. Aztán a kis affér után az igazgatóra figyelt, de már csak az utolsó szavakat és a pálcasuhintást látta, amivel az asztalra bűvölte a finomabbnál-finomabb ételeket. Megkordult a gyomra, majd a társáé is.
  - Azt hiszem kijár nekünk. - kacsintott rá két falat között.
  - Nagyon jó? Isteni! - mondta a lány, és egy újabbat harapott. - Amúgy azon gondolkodtam, hogy mi mindig csak akkor találkozunk ha kajálni kell... - osztotta meg a lánnyal. - Van ennek valami jelentősége? - mosolygott, de még mindig nem hagyta abba az evést, csak most már kulturáltabban folytatta. Egy diák átnyúlt a válla felett, amire nem tudta, hogy megsértődjön, mert elválasztották a társától, vagy kiverje a kezéből a kaját, hogy nehogy már onnan lopjon, ahonnan ő eszik. Lehet pont azt akarja megenni. Mindenesetre nem szimpatizált az ismeretlennel.
  - Szóval? - kérdezte meg, mivel nem hallotta a választ a zavaró kék talláros miatt. Aztán beleharapott egy krémes sütibe. Olyan volt mint az álom, és élvezte, ahogy a különböző ízek elkeverednek a szájában, és egy mennyei ízzé forrnak össze.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2015. április 10. 21:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 10. 22:05 | Link

Scarlett

- Én nem hagyok helyet? - kérdeztem felvont szemöldökkel a nevetését visszatartó lánytól, mire én is félmosolyra húzódó szájjal folytattam. - Szerintem csak túl nagy a hátsó feled.
Miután hozzáláttunk az evéshez, már csak teli szájjal folytatott beszélgetésben volt részem Scarlettel, mindkettőnk keze állandóan tele volt valami kajával, esetleg evőeszközzel vagy pohárral. Kisebb-nagyobb időközönként szóltunk csak egymáshoz, egyszerűen egyikünk sem tudott kellőképp betelni a finom ételekkel.
- Lehet, hogy rellonos jellemvonás az állandó éhség - tűnődtem, miközben beleharaptam egy muffinba.
Hirtelen egy kéz nyúlt át kettőnk között, élelmet keresve az előttünk lévő tálcáról, mire Scarlett dühödt pillantással ajándékozta meg az intenzíven kutakodó kéz gazdáját, szinte meg tudta volna ölni a tekintetével.
- Mondom, szerintem rellon-jellemvonás az állandó zabálhatnék - ismételtem meg a mondandómat a zavaró diák távozása után a szöszi felé fordulva, aztán nevetve néztem ahogy az arcán végigfutó élvezettel beleharap egy süteménybe.
- Tessék - nyomtam a kezébe röhögve egy szalvétát, finoman utalva rá, hogy tulajdonképpen az egész arca tiszta habos lett a sütitől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. április 10. 22:18 | Link

Alina


  - Miért pont az én hátsóm a gond? Olyan egoista vagy, hogy a sajátodra nem is gondolsz mi? - kérdezett vissza a lány. Nem szerette, ha szórakoznak vele, most mégsem zavarta. Egyszerűen jól érezte magát a lány társaságában, és szinte már annyira el tudta engedni magát, mint odahaza L.A.-ben.
  A bezavaró kéz-affér miatt nem hallotta rendesen a lány szavait, ezért visszakérdezett.
  - Meglehet. - nézett közben a rellonosok tömegein. Szinte mindenki evett, bár nem olyan intenzíven, mint ők ketten. - Vagy inkább csak másodéves lányok szokása. - nevette el magát, mivel most, hogy lenyelte a falatot még ezt is meg tudta tenni. Aztán egy újabb sütiért nyúlt, ami valami isteni volt.
  - Kösz! - mondta, miközben megpróbálta a legtöbb maradékot eltüntetni az arcáról. - Te túl kulturáltan eszel hozzám képest. Nem kérsz egy kis habot? - kérdezte, és sütijéből egy kis darabot leszedett az ujjával, utána azt végighúzta a lány arcán, amíg az még nem volt elég éber, hogy kivédje az ellene irányuló támadást.
  Scar a látványra, ami elé tárult elnevette magát, de olyan szinten, hogy most komolyan sikerült leesnie az ülőhelyéről, és seggre tottyant a pad mellett. De még ez sem rendítette el, tovább szakadt a nevetéstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. április 11. 12:02 | Link

Scarlett

- Az is meglehet - néztem körbe a falatozó diákok seregein, a rellonosokat kicsit több ideig fürkészve. Bár a többi zöld színű jegyekkel díszített talárt viselő diák is jóízűen rágott, azért egyikük sem habzsolt olyan mohón, mint mi ketten.
Miután Scarlett kezébe nyomtam egy szalvétát, rögtön vette a célzást és egyből bőszen törölgetni kezdte vele a száját, amit szórakozottan néztem, de mire észbe kaptam, már tiszta habos volt az én arcom is a szöszinek köszönhetően.
- Scarlett! - kiáltottam rá dühösen, de amikor a lány röhögőgörccsel küszködve leborult a padról egyenesen a földre és ott folytatta tovább a falat rengetően hangos nevetést, én is elröhögtem magam. Néhány szem ránk szegeződött a többi asztal - sőt, meg merem kockáztatni, hogy a tanári emelvény - felől is, de Scarlett csak azért sem akarta abbahagyni a földön való fetrengést és a hozzá tartozó nevetésnek csúfolt fulladozást.
A fejemet ingatva, mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy ez a csaj totálisan nem normális, miközben letöröltem egy szalvétával az arcomat.
- Nesze, sütis pofival jobban néztél ki - nyomtam bele egy habos pitét az arcába, amikor nevetéstől kipirult arccal próbált feltápászkodni a földről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2015. április 11. 19:52 | Link

Alina


  Amikor a kezében tartotta a sütit, hirtelen eszébe jutott egy ötlet, hogy mi lenne, ha a lány arcára kenné a hab egy részét. És amikor ez a gondolat megszületett a fejében, szinte abban a percben végre is hajtotta. A látványtól, és barátnője dühös kiáltásától viszont el kellett röhögnie magát. Sőt...ez még csak gyenge kifejezés volt rá. Konkrétan leesett a székről közben, de még amikor a fenekére pottyant, akkor sem hagyta abba. Egy jó pár diák megnézte, sőt még talán egy-egy tanár is felfigyelt erre a jelenségre. De ebben nem lehetett biztos.
  Viszont abban, hogy amikor fel akart ülni, és Lina egy sütit tolt a képébe, akkor már szinte mindenki őket nézte. A pitének következtében újra a földön landolt. Kezével próbálta leszedni az arcára ragadt maradékot.
  Most már nem felülni próbált, hanem felállt. A lány elé lépett. Kezében egy süti volt. Gonosz vigyor csillogott az ajkán, és a lány arcába küldte az ételt. Már konkrétan mindenki a két civakodóra szegezte a tekintetét. Scar arra számított, hogy valamelyik tanár odajön, és elküldi őket melegebb tájakra, és még előre pontot is levonnak tőlük, pedig még csak most kezdődött az év. De nem látta, hogy közelednének, ezért újra helyet foglalt a lány mellett. Bár meglehet, hogy ez rossz döntés volt.
  Egész mindene ragadt a cukormáztól, és a haja a karjára tapadt.
  - Azt hiszem jól elintéztük egymást. - mondta megadóan.
  ~ De azért én győztem... ~ ismerte el magában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Faragó Benedikta
INAKTÍV


BeneDiktátor :3
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 1411
Írta: 2015. április 13. 19:22 | Link

Bálint


Örülök, hogy pont Bálintot bízták meg azzal, hogy figyeljen rám. Na nem mintha a többi Levitás prefektussal bajom lenne, ők is tuti aranyosak, de valahogy érzem, hogy ő talán jobban meg fog érteni, mint ahogy a többiek tudnának. Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért, csak érzem. Különösek ezek a megérzések, nem? Végig Bálint mellett megyek, és figyelek rá, hogy még véletlenül se keveredjek el. Ha meg mégis megtörténne, csak követnem kéne a tömeget, úgyis mindenki a Nagyterembe megy, előbb vagy utóbb csak eljutnék oda. Hát... Ahogy magamat ismerem inkább utóbb.
- Hát... A Szfinxet kezdem megszokni, mert szerintem ő mégiscsak más, mint a többi festmény, nem? A többiekről meg megpróbálok nem tudomást venni. - és akkor talán a ők sem fognak velem különösebben foglalkozni.
Következő kérdésére elnevetem magam, biztos ő is csak viccből mondta, nem hinném, hogy így utólag megbüntetné, még akkor is, ha módjában áll. És amúgy sem lenne fair a másik féllel szemben.
- Asszem Re...Rellonosak voltak. És... azt hallottam róluk, hogy ők általában ilyenek. - Persze akadhatnak kivételek, például én sem vagyok teljesen 100%-osan Levitás, nem vagyok annyira okos. De azért próbálkozom, és lehet, hogy csak ezért kerültem a kékek közé.
Idő közben megérkezünk a Nagyterembe, és le is ülünk az asztalhoz, én pedig egy olyan témára térek át, ami egy kis aggodalommal tölt el.
- Szóval... Te is mugli születésű vagy....? De fura ezt így kimondani... - Nagyon fura, hisz nem rég még én is "mugli" voltam, legalábbis azt gondoltam... Most meg már varázsló.
Aztán mindenki elhalkul, és egy férfi elkezd beszélni, aki mint kiderült az igazgató... És régen Levitás volt. Hát ez mekkora jó már...! Szerencsére még mielőtt belekezdene a hosszadalmas beszédbe, ehetünk.
- Jó étvágyat! - vigyorgok Bálintra, majd a szedek a tányéromra, az első dologból, amit meglátok. Valami ragu lehet...
-Te miért kaptál külön ételt? Nem mintha irigykednék, vagy valami... Csak kicsit furcsállom... - na ezt jól megmondtam... De tényleg érdekel, szóval remélem nem veszi zokon, hogy megkérdeztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. április 14. 10:37 | Link

Benedikta

Minél több idő telik el, annál szimpatikusabb Benedikta. Egyébként meg teljesen megértem a problémáit, valamilyen szinten én is megküzdöttem ezzel. Őt mondjuk szerencsésebbnek tartom, mert itt nem annyira számít a vér - max a rellonban - mint Koreában. De nem is akarok ilyesmikre gondolni. Egyébként is az évnyitó, az sokkal nagyobb esemény.
- De, nekünk fontos is, de pszt! - kacsintok rá, mert a tömegben azért meg-meghallhat egy-két más házból való emberke, akiknek nem kéne tudni, hogy merre keressék a levita bejáratát. Bár a többségnek nyilván nem menne a fejtörő, vagy nem értené a dolgot, és ráhagyná a varázslényre, azért mégis jobb az elővigyázatosság.
Ami a büntetést illeti, azt természetesen nem gondolom komolyan. Arra, hogy rellonosak voltak, csak a fejemet csóválom.
- Nem mindegyik ilyen... De tényleg akad egy-kettő, aki azt gondolja bármit megtehet... - megvonom a vállam - Velük se kell foglalkozni - fűzöm még hozzá, mint jó tanács. Persze én lehet könnyen beszélek, elég idős és szerintem ügyes is vagyok, hogy megálljam a helyem bármelyikkel szemben, ha esetleg rosszul alakulnának a dolgok. De amúgy a legtöbb hülyeségük lepereg.
A nagyteremben helyet foglalunk én pedig tovább magyarázok Benediktának, így nem igazán veszem észre a velem szemben lehuppanó Alexéket, bár így is intek nekik - már csak reflexből is.
- Ühüm. Ami azt illeti, elég sokan vagyunk... - szét is nézek, aztán Benediktához közelebb hajolva, megmutatok neki pár másik embert, akikről biztosan tudom, hogy mugli családból származnak. Utána pedig az igazgatóra figyelek, s miután az ő kilétét is tisztázzuk, jöhet a lakoma.
A lakoma, ami az én esetemben még mindig nem királyi, de ez van, ha az embernek meghatározott diétája van. Anyám idén már nem aprózta el, megcsinálta előre az egészet és a lelkemre kötötte, hogy eljuttatom az iskolai konyhásoknak. Azt neki nem kell tudnia, hogy ők valójában manók. De ahogy nézem az apró kis lények, nagyon lelkiismeretesen követik anyám utasításait.
- Mert válogatós vagyok - viccelem el először a kérdést, aztán az első falatok után elmondom a valódi okot is - Cukorbeteg vagyok, a dietetikusom pedig nyilván ezt írta elő mára. Gondolom te bármit ehetsz - mosolygok rá, miközben figyelem, mi minden van a tányérján. Nem, nem hiszem, hogy meg akarnám kóstolni, ami eszik, de egészségére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 13:33 | Link

Farkas Kamilla


 VÉGRE. Nem mintha nem élveztem volna Madagaszkárt, vagy ilyesmi, sőt. Imádok utazni, pláne messzire. VISZONT. Itt hagytam a pálcám. Igazából pár napig fel sem tűnt, már-már havonta töröm el a pálcáimat, aztán lusta vagyok lemenni a faluba újért. A mostani nem igazán passzol hozzám, de meg is tudom érteni. Talán már nem maradt egy pálca sem, ami elfogadna engem teljesen.
 Amint megérkeztünk, felsprinteltem a szobámba, még mielőtt Rui körberöhöghetett volna, felkaptam a pálcám, és kerestem egy sarkot, ahol összerogyhatok és liheghetek. Messze van a hálótermem és sok a lépcső, na. Még Wolgast Bellafonte is elfáradhat egyszer-kétszer.
 Kifújtam magam, kerestem egy mosdót, ahol megmostam az arcom. Egy nagyon picit lebarnultam, de nem annyira, mint mások. Nem vagyok barnulós, inkább leégős, éppen ezért kerültem a napot. Ettől függetlenül a vállaim most is szinte perzselnek, és az arcom is megpirult. Szerencsére nem hámlik, annyira azért vigyáztam magamra. A hajam picit szőkébb lett, ami az eddigi nagyonszőkeségből tejfölszőkeséget produkált. Lassan beletúrtam, élveztem ahogy a selymes hajszálak végigsuhannak az ujjaim között. Talán kicsit túlzottan szeretem a hajamat, de szerintem megérthető: ritka az ilyen vékony, erős, selymes és világostejfölszőke haj. Ha annyi galleonom lenne, ahányszor valaki bele akart túrni, már rég kihullott volna  a hajam a zsíros ujjacskáktól. Na meg gazdag lennék mint az atom. Nyithatnék saját bankot. Hé, árulnom kéne a hajbatúrást egy mosdó mellett, kötelező kézmosás után!
 Már kezdtem magamban megtervezni a biznisz menetét, amikor megkordult a pocakom. Most van ebédidő! Magasságos egek, el ne lopkodják előlem a répatortát! A szobámig tartó sprinthez hasonló iramban céloztam meg a nagytermet, ahol már evett a sok kis éhes diák. Az éhség kissé összezavart és nem az embereket néztem, ahogy hol vannak a levitások, hanem az ételeket, hogy hol van legközelebb édesség. A kékek tőlem akár kiabálhattak és integethettek volna, akkor sem mentem volna feléjük, ugyanis kiszúrtam egy csodálatos répatortát, egy olyat, amire már hónapok óta vágytam. Gyors menetben odairamodtam, majd helyet kértem. Igazából egy fél fenéknyi hely eleve is volt már, oda pedig az engedély megérkezte előtt be is zsúfoltam magam és vettem egy szeletet a süteményből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 13:58 | Link

Wolgast Bellafonte


Kami Madagaszkárba csöppent be, és éppen ezért nem is ismert ezelőtt a kastélyt. Persze, hallott róla innen-onnan, elejtett megjegyzésekből, vagy részletes leírásokból, amik alapján négyzetcentiméterre le tudta volna rajzolni. Már ha ismerte volna a rajzolás ilyen apró technikáit, ő egy óvodás szintjén tudott csak firkálni. Inkább abba a rétegbe tartozott, amelyik tisztes távolságból szemléli a művészetet, és esetleg papírra tud vetni egy fapálcikát, vagy egy szivárványt, vagy esetleg le tudott rajzolni egy szellemet. De itt se kell nagy dologra gondolni, csak a nagyon alapkísértetecskékre, aminek olyan alakja van mint egy kupolának, és a végén olyan pici háromszögek vannak, amitől olyan, mintha meg lenne tépkedve a lepedő széle. Két pötty még a nemlétező szemének, és kész.
Térjünk vissza az eredeti témához. Legelső élményeit a szigeten élte meg, éppen ezért nem értette, hogy miért vágyott mindenki annyira vissza a kastélyba. Az rendben van, hogy itt élik le a fél életüket, itt történik meg minden olyan, ami kihat az életükre. Ezt ő mind meg is értette, csak valahogy nem tudta átérezni. Ami valljuk be, nem egészen meglepő. Viszont most, hogy itt volt, telljesen rabul ejtette a nagyság, a varázs, és minden pici apró részlet. Annak ellenére, hogy ahányszor elindult valahova, annyiszor tévedt el, és olyan is megesett már, hogy jó helyen járt, csak épp ő hitte az ellenkezőjét. Most is csak annyiból volt szerencséje, hogy tudta követni a hangokat, bár még így is megfordult a fejében, hogy rossz helyre vitték a lábai. De nem, itt van, eszik, boldog, keveset gondol az otthonára, a görényei is tökéletes rendben vannak, a haja ugyan olyan zabolázatlan, és pontosan ez a lényeg. Szőke koloncát egy tökéletes kontyba foglalta össze feje tetején, ami lehet nem volt épp a legjobb ötlet. Elvégre, egy majdnem kereken hetven-nyolcvan centis dolognak megvan a maga súlya. De Kami bírta, hősiesen küzdött eme igenis nagy csatában. Épp egy porcukros gyümölcsös valamit majszolt, aminek nagyon jó íze volt, amikor derült égből villámcsapás, valaki csak úgy berobbant mellé, egy kicsit még meg is lökve. Nem is az ütés erejétől, hanem inkább a meglepetéstől, és a pillanatnyi rémülettől nyelt félre, és nézzünk csak rá, most ott ül, és vöröslik a feje mint egy paradicsom, és tátog mint egy hal, és köhécsel, és mindent csinál, csak hogy ne fulladjon meg. Ki hallott már olyat, hogy evés közben haljon meg?? Persze, olyanról már volt szó, hogy egy bácsi a vécén trónolva, a nagydolgát végezve kapott szívrohamot, de hát az akkor sem evés! És nem is tizennégy és fél éves volt, azt is jegyezzük meg.
Bár jelenleg épp az életéért küzdött, és még nem látta támadóját, aki így véget akar vetni rövid pályafutásának, azt már elhatározta, hogy ha meghal, visszajön, és addig fogja kísérteni ameddig meg nem őrül, vagy ha mégsem ha meg, majd ő fogja megölni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 14:24 | Link

Farkas Kamilla


 A számhoz emeltem az első falatot, beleharaptam. Az extázis nem maradt el, behunyt szemmel élveztem az ízek fenséges kavalkádját... egészen amíg észre nem vettem, hogy valaki fuldoklik mellettem. Kinyitottam a szemem, a hang irányába fordultam. Ekkor esett le hogy a Navine dicső képviselői között ülök, azon belül is lányok között. Egy mellettem ülő elsős hölgyecske nyelt félre, valószínűleg a heves becsapódásom miatt. Higgadtan a hátához emeltem a kezemet és határozottan, de nem erőszakosan megütögettem a hátát. Miközben elsősegélyt nyújtottam, gondoltam bemutatkozom.
 - Bocsáss meg, hogy csak így idecsapódtam, mint egy kerge meteorit. Wolgast vagyok. Wolgast Bellafonte, a levitából.
 Elgondolkodtam, hogy hallhatott-e már rólam. A lány egyáltalán nem tűnt nekem ismerősnek, valószínűleg még új. Persze az, hogy én nem ismerek valakit, az nem azt jelenti, hogy ő sem ismerne engem. Kviddicsmérkőzések, diákcsínyek, késő éjszakai randalírozások, elmélyült filozofálgatások, sütés, ezeket mind hobbiszerűen űzöm. Na meg a pálcatörögetés, bár azzal csak egy ismeretséget tudtam kötni, méghozzá a pálcaboltos nénivel.
 - Újnak tűnsz. Bár nem én vagyok a legjobb emberismerő a vidéken, de ezt még én is meg tudom állapítani a kivételesen csillogó szemeidből. Hacsak nem a fuldoklástól könnyes a szemed, mert akkor ezzel sikerült átverned - és rávigyorogtam. Mostanában végre felhagytam a megszokott bemutatkozós szövegemmel. Már túlhasználtam, kezdett elavult lenni. A vigyorom is változott az évek során, az eleinte hatalmas, összehúzott szemmel való teli szájjal vigyorgást felváltotta a baloldalas félvigyor, melyekhez huncut tekintet párosul. Persze az első verzió is életképes, csak más szituációkban kerül elő. Mindezekre az apró változásokra ott vigyorogva eszméltem rá. Ritkán gondolkodom el rajta, hogy miként változom az eltelt idővel párhuzamosan.
 - Egyébként nem zavarok? Mert ha kellemetlen a társaságom és inkább a háztársaiddal lennél, akkor eltűnök - mondtam a lánynak, a másik oldalamon ülő valakit teljesen ignorálva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 14:45 | Link

Wolgast Bellafonte


Már komolyan elkezdett gondolkodni azon, hogy majd ilyen horrorfilmesen láthatatlanná változik, és majd éjjelente, mikor még csak félálomban van elkezdi rángatni a lábát, meg csapkodni a szekrényajtót, meg majd suttog a fülébe. Ha pedig túléli a gyümölcsök vérszomját, a csinos kis ujjacskáit a nyaka köré fonja, és véletlenül túl sokáig, túl erősen fogja ölelgetni. De csak miután hozzákötözte egy székhez, vagy szerzett egy téglát. Hogy agresszív gondolatai támadtak volna? Ugyan, ilyet ne feltételezzen senki, ezek még messze távol álltak Kami dühös oldalának agresszivitásától. Már ott tartott, hogy honnan fog szerezni bőrszíjakat, amikor kifejezetten nagy kezek labogatták meg a hátát, amire végre abbahagyta a krákogást, és végre rendesen le tudta nyelni a rakoncátlan kis falatot. Elvégre, visszaköpni nem csak hogy egy lányhoz nem illik, de ennyi ember előtt bizonyára még botrányt is gyújtana, kiállítanák valami magas helyre, hogy mindenki lássa. Akkor lesült volna a az arcáról a bőr. Lehunyta szemeit, és hosszan, lassan fújta ki a levegőt, csupán azért, hogy lenyugtassa önmagát. Ha itt és most gyilkolná meg, minden bizonnyal még elvetemült őrültnek is tartanák. Bár akkor mondhatná, hogy lát egyszarvúkat. Tök vicces lenne. Kinyitotta pislogóit, majd lassan a fiú felé fordította tekintetét. Bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy pszichopata. Vagy Csingiling, miután jól megtépázták. Viccesen. Nem veszedelmesen, csak viccesen. Elvégre elég apró termetű, és még az arca sem segít neki, a szőke tincsei pedig méginkább nem. Ugyan ki félne egy lánytól, aki úgy néz ki mint Kami? Akaratlanul is halvány mosoly ült ki ajkaira. Sosem volt haragtartó, elég hamar megbocsáltott mindíg mindenkinek, bár ettől függetlenül ő még egy telljesen más hasonlatot használt volna, a "kerge meteorit" talán egy kicsit enyhe, inkább mondjuk úgy, hogy gyilkos hajlamú asztenoida... Asztroida... Aszte.. Aszto... Hanyagoljuk inkább, a lényeg úgyis ugyan az.
- Aha. Én meg Kamilla. Farkas. A navinéből.- bólintott. Azért ennyi köhécselés és rettegés után még kissé nehézkesen ment a beszéd, főleg attól, hogy minden egyes hang után leginkább újra fulldokolni támadt volna kedve a drága kis torkának. Valahonnan ismerős volt neki, de inkább ez csak egy halvány kis suttogás volt valahonnan az elméje legalljáról. Ami hajszálnyira választódik el attól, hogy soha életében még csak a hírének a közelébe sem jutott, és annyi közük van egymáshoz, mint a Himalájának Afrikához.
Amikor a másik áttért őrá, akaratlanül is felkuncogott, olyan kis halk nevetésféleként, és még a fejét is megrázta, jelezve, hogy nem, egyáltalán nem zavarja- azon kívül, hogy éppenséggel majdnem megfulladt, de az már a múlté-, és elég jól szórakoztatja. Vagyis, ez tetszett neki. Vagyis.. Még ő sem tudta volna elmagyarázni, egyszerűen megnevettette és kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2015. július 17. 15:05 | Link

Kami :3


 Miután engedélyt kaptam a további létezéshez azon a helyen, visszatértem a tortámhoz. Az extázis mindig az első falatnál üt be, utána csak simán nagyonfinom. Töltöttem mellé valami pisztáciás tejet, mert finomnak tűnt. Megszagoltam, furán gyurmaillata volt. Egyszer élünk, gondoltam, azzal lehúztam. Amíg tartott, nem volt rossz, aztán jött egy kis gyurmás utóíz, és végül lágy édességgel vonta be a torkom. Összességében nem volt vészes.
 Gondolkodni akartam valamin, de nem jutott eszembe semmi. Furcsa. Mindig akad valami téma, amin kínosan sokáig fenn tudok akadni, és addig mindenki csak furán néz rám, mert kiestem a téridőből és csak a saját gondolataim közt kavarogva szállingózom. A furán nézésről jutott eszembe, hogy most eleve sokan néznek rám furán az asztalnál, úgyhogy beszélgetnem kéne, oldva a feszültséget. Ritka, hogy valaki nem a saját asztalához ül, pláne a levitából. Nem azt mondom, hogy antiszociálisak vagyunk, csak... összetartóak. Oh, minő csodálatos megfogalmazás, büszke vagyok önre Bellafonte, a Nobel-békedíjért ebéd után jelentkezzen a legközelebbi prefektusnál.
 Szóval téma. Beszédtéma. Ömm...
- Hogy vagy?
 Bravó Bellafonte, a díjtól most búcsúzzon el. Ennél többet vártunk magától.
 - Hogy érezted magam Madagaszkáron? - tettem hozzá még tűrhető időn belül, így a két kérdés egybe számított. Legalábbis egybe szántam. Mindegy. Zavartan mosolyogtam rá, majd megint ettem egy falatot a répatortámból. Mr Bellafonte, csalódtunk magában. Jobb beszélgetőpartnernek ismertük meg, erre most ezzel jön. A mentés nem volt rossz, de nem is elég jó. A továbbiakban igyekezzen jobban, vagy...
 Beletúrtam a hajamba, aztán vártam a lány válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. július 17. 15:24 | Link

Wolgii *valamicukismileytképeljide*

Bár a megjegyzés mulattatta, azért nem nevetgélhetett ott a végtelenségig. Miután abbahagyta eme igen kalórazabáló feladatot, és elhatározta, hogy ebből a gyümölcsös valamiből nem fog enni, és inkább kipróbálja azt a zselés másik fura valamit, csupán egy halvány mosollal arcán kanalazott a tányérjába a piros akármiből. Ami piros és zselés, az csak jó lehet, bár itt már sosem lehet tudni. Ahol szellemek járkálnak telljes természetességgel és emberek bombázódnak, veszélyeztetve ezzel az életét, ott már semmit nem lehet biztosra tudni. Szeme sarkából jól megfigyelte minden egyes mozdulatát- persze csak észrevétlenül-, elvégre ő csak régebb óta van itt, és csak jobban tud mindent. Ezt a tudást később majd biztos fel fogja használni. Amikor látta társai értetlenséggel, meg még sokmindennel keveredő pillantásait, csak megint nevetni támadt volna kedve, de ezt most inkább hanyagolta. Valaki biztos félreértené, és ő nem igazán szívleli a félreértéseket. Megbökdöste a furcsa zselét a kiskanalával, hogy meggyőződjön arról, hogy biztos nem épp egy desszerteknek fenntartott börtön zárt osztályáról menekült, majd vette a bátorságot, és lekanyarított belőle egy kisebb darabkát. Fő a biztonság. Még egy ilyen jelenetet nem bírna ki, és biztos az asztal alatt kötne ki. Nem sok levitást ismert eddig- sőt, ami azt illeti, tudtával egyet sem, vagyis most egy sem jutott eszébe- de azt megjegyezte róluk, hogy sokat vannak együtt, és keveset mással. Vagy mi. Mikor a másik újra megszólalt, ismét rá nézett, immár sokkal nyíltabban. Vállat vont, ahogy lenyelte a vörös akármit.
- Kösz jól, te?- kérdezett végül vissza. Általában sokat szokott beszélni, de erre most egyáltalán nem volt mit mást mondjon. Tipikus kosztümkérdés, olyan, amit mindenki meg szokott kérdezni mindenkitől, még ha utána el is vállnak, és soha többé nem látják egymást.- Jó volt. Meleg.. Tengerpartos.. Meg homokos. Olyan.. Madagaszkáros.- válaszolt a másikra is. Amire meg végképp nem tudta mit mondjon. Össz-vissz max másfél két hetet tölthetett ott, nem igazán jutott arra idő, hogy bárhogyan is érezze magát. Mindegy, attól függetlenül még válaszolnia kellett, mert csak nem hagyhat a levegőben egy kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 32 ... 40 41 [42] 43 44 ... 52 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet