36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 ... 49 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 23. 17:59 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


- Pff... akkor sem kényelmes, és... fáj is.
Már napokkal korábban tudta, hogy itt segítségre lesz szüksége, mert nem csak nem bízik, de képtelen is összehozni valami... szépet? Igen, belenézve a tükörbe nem egészen azt nézte, hogy hűha, ma hercegnősdi lesz, és mennyire csinos lesz, mint a többi lány szokott vele ellentétben. Zoénak szólt leginkább, aki az örökkévalóságnyi időnek tűnő fodrászkodást befejezve az utolsó hullámcsatot is a hajába tette Lucának. Na, tuti nem lett volna minderre képes, meg feltűzött haj? Alapvetően vagy lóg, vagy maximum praktikusságból felköti, extrém esetben befonja és itt kifújt. De meg lett neki szépen magyarázva, hogy ehhez a ruhához ilyen illik, mert zárt felül, meg ezzel szép, és a többi. Egyszer... talán egyszer majd megérti ezeket jobban. Pedig a legcsinosabb akart lenni, a legjobb és minden ehhez köthető, hiába nem megy annyira. Mindezen kis morgolódások, vagy az, hogy Zoét szóval tartotta ezekről, kicsivel kevésbé hozták elő a gyomrában a gombócot, amit az izgalom okozott. Bár amint elkezdett beszélni Róla, ez elég hamar bekövetkezett. Mondjuk a nővérének még átérzőnek se kellett lennie hozzá, hogy a szavakhoz valami mögöttes érzést társítson, azért Luca csak túlmagyarázott mindent, bár a neki szegezett kérdéseket inkább kikerülte. Szokásos módon.
Belebújt a cipőkbe is, amitől már normál lányos magassága lett, és jó pár centivel átlépte a 160-as határt, ám tisztában volt vele, hogy azok, akik ezzel rendelkeznek is húznak ilyen lábbelit, így csak elhúzta a száját a gondolattól. Nem boldog tőle, hogy simán elveszik negyedikes létére az elsősök tömegében, bár legszívesebben tornacipőben belavírozott volna, az legalább kényelmes. Egyébként is próbakörök gyanánt ebben a magassarkúban lavírozott előző napon a klubhelyiségben, nehogy valami baj legyen, bár a tánctudásán ez nem segít sokat. Nem baj, vannak lassú számok is... reméli.
De ezekkel vége is a felkészülésnek, ugyanis idő van, a Nagyterem előtti folyosón terveztek összefutni, aminek Luca nagyon tudott örülni egyébként. Abból a szempontból, hogy kevesebb esélyt látott arra, ha Vince meggondolná magát, hogy onnan lelépjen, őt otthagyva, mintha mondjuk a Navine bejáratához jönne a fiú. Lassan ballagott, kezeit maga előtt összekulcsolva, ami távolról úgy tűnhetett, mintha takargatná magát, pedig nem, csak fogalma sem volt, miért csinálja. Arcán ott pihent a mosoly, bár kicsit idegesen remegett meg a szája széle, mikor egyik évfolyamtársa valakit keresve állította meg őt, de megrázta a fejét, aztán folytatta az útját, közeledve pedig Vincét kereste a befelé igyekvő kisebb tömegben.
Akkor bál. Luca várja, akarja. Nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 23. 19:16 | Link

Iván
Ruha, Cipellő

Mindig nagyon izgulok az ehhez hasonló nagy ünnepségeket, rendszerint már jóval korábban gondolkozok a ruhámon és azon, hogy vajon mi hogy lesz. Ez a bál sem kivétel, ráadásul ötödikesként még táncolnom is kell. Szüleimnek hála nagyon hamar megtanultam a társastáncokat, szeretem is őket, a keringő pedig még kedvenceim közé tartozik, de mégis csak sokan fognak minket nézni. Próbáltam az ünnepség ezen részére nem gondolni, inkább a ruhámra koncentráltam. Igyekeztem nem kitűnni, de szó mi szó, nagyon szeretem a nagyestélyi ruhákat. Szívem szerint egy habos-babos ruhát választottam volna, de az már túlzásnak éreztem, ezért egy sima lefutásúban egyeztem meg magammal. Hozzá fehér magassarkút vettem fel, de nem igazán szántam a megfelelő darab felkutatására sok időt, mert nem fog sokat látszani a ruhám alatt. Hajammal gondban voltam, de végül úgy döntöttem, hogy szabadon hagyom, nagy részét a jobb vállamnál előretéve.
Nem volt más hátra, már csak el kellett indulnom az ünnepségre. Noszogatásra volt szükségem, de most csak magamra számíthattam. Nem szerettem sosem a nagy tömeget, mégsem mondhattam le, hiszen megbeszéltem a találkozó idejét és helyszínét Ivánnal. Felemeltem ruhám alsó részét, hogy ne essek el benne és elindultam a Nagyterem felé. Vigyáztam, hogy a lépcsőket esés nélkül megússzam, ezért nem siettem, bár tudjam jól, hogy néhány perces késésben vagyok. Szerencsére gond nélkül megérkeztem, ruhámat is elengedtem, majd körülnéztem. Nagy tömeg volt a terem ajtaja előtt, nem lepődtem meg, csak így nehezebb volt megtalálnom táncpartnerem. Kicsit ideges lettem a sok ember láttán, reméltem, hogy nem nézek ki viccesen, se csúnyán, de túlöltözötten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 23. 19:28 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

Még öt perc. Gyerünk Vince, futás, szaladj, innen most nem késhetsz!
Győzködte magát főhősünk, miközben nekiiramodott a lépcsőn és az utolsó három fokot más ugrotta és rohanva folytatta az útját. Késésben volt, bár ez nyilván mindenkinek feltűnt. Korábban akart ott lenni, hogy várhassa a lányt, hogy már a távolból megnézhesse, de kezdte úgy érezni, hogy ez már veszett ügy lesz. De aztán elképzelte, ahogy Luca ott áll és várja, ahogy körbepillant, ettől pedig annyira felment benne a pumpa, hogy gyorsított. Igaz, leérve az első emeltre megcsúszott egy kicsit az utolsó lépcsőfokon, de ügyesen kapaszkodott, na meg senki nem látta, úgyhogy a dolog akár semmis is lehet. Óvatosságból azért egy pillanatra megtorpant, lezserül zsebre vágta a kezét és körbepillantott, majd mintha puskából lőtték volna ki, folytatta az útját. Mondhatni, nem ez volt az erőssége, pedig egész gyorsan futott és viszonylag élvezte is a sebességet, de a tereppel már problémái voltak. Amint a tömeg kezdett dagadni, ő is lassított, majd és elkezdett furakodni a tömegen át, bocsánatkérések közepette, hogy elérje, a folyosót, ahol majd találkoznak. Tudhatta volna, hogy nem erre kellett volna jönnie, de nem gondolkodott, arra nem volt ideje. Magában szitkozódott kicsit, majd mikor távolabb ért a tömegtől, lerakta a kis dobozt az ablakpárkányba, amiben Lucának hozott egy kis apróságot, majd szembefordulva az ablakkal, hála annak, hogy kint sötét van, megszemlélte magát. A látvány...az borzalmas volt. A haja össze-vissza állt, mintha épp most kelt volna - bár ez hosszú percek keserves eredménye volt, így állt pont jól -, a fehér ing és szmoking még elment volna, de a fehér nadrág feszélyezte, mindössze csak a fehér tornacsukája tetszett neki, amitől nem volt hajlandó megszabadulni, végtére is, kinek tűnne fel? Bálba mennek, ott senki nem figyeli a lábakat. Fújtatva, megfordult és összefűzte maga előtt a kezeit, de ekkor csoda történt! Ugyanis megpillantotta Lucát! Egész éjjel azon gondolkodott, hogy vajon a lány hogy fog kinézni, de a valóság minden képzeletét fölülmúlta. Biztos volt benne, hogy ez a lány nem felé tart, az lehetetlen. Elrúgta magát a faltól, majd tétován hátrapillantott, de mikor nem állt mögötte senki, kiült a bamba vigyor a képére. Tényleg Luca volt és tényleg erre jött, felé. Legszívesebben fogta volna magát és ordítva hívta fel volna magukra a figyelmet, de nem tette. Helyette mikor odaér a lányt, átkarolta a derekát és halkan füttyentett.
- Nézzenek oda, milyen csinos valaki..és, magasabb.
Az egyik kezével nevetve magához mérte, Luca most már kicsivel föntebb ért, mint ahol az álla volt, így nem kellett annyira lehajolnia ahhoz, hogy üdvözlésként adjon neki egy csókot, nem túl hosszan, hiszen most bárki láthatja őket, ő pedig nem az a kirakatgyerek, de nem tud neki ellenállni.
- De hiányolom rólad színeket, ezért..hoztam neked valamit.
Visszaugrik a párkányhoz, elkezdi kibontani a dobozt és kiveszi belőle a virág karperecet és mosolyogva megmutatja neki.
- Add a kezed.
Ha a lány odanyújtja, mosolyogva felköti áll, majd mellette terem és kinyújtja a karját.
- Menjünk, kapaszkodj.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Bálozás Iván módra Henivel
Írta: 2014. december 23. 20:26
| Link

Dresscode

Végiggondolva utólag már totális hülyeségnek találtam azt, hogy Ivánként álltam neki ennek az egész estének. Gideon számít csak bejegyzetten végzősnek, noha volt, hogy Ivánként tűntem fel az órákon. Sokak számára éppen ezért vagyok egy végzős a sok közül. Végül is annyira nem erős az összetartás itt, mint a régi iskolámban volt. Hiszen ott mindenki ismert mindenkit. De tényleg. Itt ez nem így van. Volt már ahhoz is szerencsém, hogy valakinek beadjam azt, hogy mindig is idejártam, csak még sosem találkoztunk. Elhitte. Hazudni jól tudok. A viselkedés ismerete azzal a tudással ruház fel, hogy bármikor megtudok vezetni bárkit. Hasznos.
Ivánosabbik felemhez hűen az öltözködést lazára vettem. Persze azért a fehér dresscode-nak eleget tettem, és a maga módján elegánsnak is mondható az öltözék, de mégsem az a tipikus jólfésült úriember érzetét keltem. Kényelmetlen is ez egy kicsit elsőre. De mire leérek a nagyteremhez sikerül átszellemülnöm. Ilyenkor mindig Ivánra jellemző dolgokon gondolkozom. Párbeszédeket játszom le a fejemben. Így egészen egyszerűen megy a színészkedés. Egy egész estére ki kell ma tartanom. Nem eshetek ki a cserediák szerepkörből.
Mivel az állandó fel-fel tűnésem miatt azt találtam ki, hogy a háttérsztorim az lesz, hogy cserediák vagyok. Így nem kell egyik házhoz sem tartoznom. Csak arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy melyik iskolából jöttem, de hát ez már igazán apró dolog. A kulturális tudásom van olyan kiterjedt, hogy ne okozzon gondot egy olyan iskoláról mesélni, amiben sosem jártam.
A nagyteremhez végül megérkezem. Az egyik páncélban még ellenőrzöm az arcomat. Nyugtázom magamban, hogy a képességem fölött továbbra is úr vagyok. Nem hiába a sok gyakorlás.

 - Csinos vagy. Az egyszerű elegancia a legcsinosabb. - Bókolva lépek mellé és nyújtom oda kezem a lánynak, hogy az belekarolhasson. Igazán nem ismerjük jól egymást, de mindenképpen meg akartam jelenni az eseményen, ezért jött az ötlet, hogy Henivel jöjjön el ide. Gideonként nem lett volna kivel, és nem is tudtam volna jól kezelni a helyzetet. Ivánosabbik felemmel tudok olyan laza lenni, hogy ne verjen ki a víz, ha egy lány belép a félméteres körömbe. Miért? Mert ilyenkor kikapcsolok résszint fejben. Csak sodródom. Nekem ez a kikapcsolódás, a hobbi. Valamilyen szinten.
 - Mehetünk? Nyugodj meg, jól táncolok, majd vezetlek, neked csak bíznod kell bennem. Menni fog?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 23. 22:25 | Link

Iván
Ruha, Cipellő

Épségben és esés nélkül megérkeztem a nagyteremhez. Jó magassarkúban járónak tartom magam, de azért általában szoktam látni, hogy hova lépek, most viszont a ruha miatt gyakorlatilag vakon kellett végigmásznom a lépcsőket. A tömegbe érve ide-oda kaptam a fejem, vadásztam a sok arc közül a nekem kellőt. Ivánt annyira nem ismertem, csak látásból, esetenként váltottam vele néhány szót, de ennyi volt a kettőnk mögötti múlt. Talán ezért is lepődtem meg nagyon, amikor megkérdezte, hogy elmennék-e a bálra. Természetesen igent mondtam, elvégre nincs bajom a sráccal és így legalább jobban megismerhetem.
Egy velem szembejövő szempárra lettem figyelmes, elmosolyodtam, amikor megláttam Ivánt és rögtön meg is indultam felé. Kettőnk közül Ő szólalt meg előbb. A bókra szerényen elmosolyodtam.
- Szia! Köszönöm, te is jól nézel ki. – Kétségtelen, hogy nagyon macsó volt a ruhájában. Belekaroltam a felém nyújtott kezébe. – Mehetünk! – Bólintok, mikor megkérdezi, hogy mehetünk-e és rögtön utána elindultam a terembe. Iván rockosnak tűnt eddig nekem, nem gondoltam, hogy a tánc is a kisujjában van, de magabiztosságából erre következtettem. És valószínűleg ez csak egy dolog a sok közül, amit ma meg fogok tudni róla.
- Én is tudok táncolni, de kettőnk közül Te vagy szerintem a vezetőtípus, szóval menni fog.
Közben beértünk a nagyterembe, ahol nem lehetett nem észrevenni a fehérséget. A díszek, a ruhák, minden fehérben pompázott, sőt még a hó is szállingózott. Azt hinné az ember, hogy fázni fog, de a varázsolt hó nem volt hideg. Még jó is, hiszen az ujjatlan ruhámban én gyorsan megfáznék, az ünnepek előtt pedig nem lenne szerencsés dolog. Jobban megnéztem a termet, volt ott minden, még csokiszökőkút is. A nagy végzős táncnak még nem jött el az ideje, ezért érdeklődő arccal társamra pillantottam.
- Leülünk az egyik asztalhoz? - Kérdeztem tőle, felvetve az ötletet, de reménykedtem, hogy ha neki más elképzelése volt, akkor megosztja velem.
Utoljára módosította:Kávássy A. Henrietta, 2014. december 23. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 23. 23:09 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Gombóc a gyomrában, kissé remegő lábak, izgalom, zavart vigyor,, földbámulás igazából pipa. Lehetne aranyos a dolog, de inkább cikinek érzi, hogy így tart az egésztől. Járt már az iskolai rendezvényeken háztársakkal, sőt fiú is kísérte már el, de ez most... igazából nem tudja milyen, jobban odarakta magát, mint várta, még ezt a sminkdolgot is kipróbálta, de a szempillaspirál meg a rúzs kettősénél nem ment tovább, mert nem tetszett neki. Bár sok ilyen van, amit még nem visel annyira jól, de a nővérei szerint egyszer ezekkel is meg kell ismerkedni, aztán jobb későn mint soha.
Ez igaz Vince meglelésére is. Ugyanis hiába bámészkodik, túl sok az ember így nem igazán vette észre, ha itt is volt, szóval kicsit bátortalanul, de azért nem olyan lassan megindult a Nagyterem bejáratához, amikor is az egyik ablaknál kiszúrta a fiút, annak vigyorával együtt, amitől valahogy neki is szélesebbre húzódott a szája. Ha nem ebben a cuccban lenne, már rárontott volna és a nyakába veti magát, de sokan is vannak, meg ebben a szerelésben nem egyszerű ez a pattogás szóval csak közelebb lépett és viszonozta a csókot, majd vigyorogva hátrált, de csak egy egészen picit. Ezután lenézve Vince ruhájára, majd végigsimított nagy mosollyal rajta. Ez a fehér...annyira, annyira... színtelen. Igen. Furcsa és szorongató a dolog, de persze azért szép is van benne.
- Így talán nem veszem el az elsősök sűrűjében...
Picit elhúzta a száját, miközben az eridonos zakójába kapaszkodott, aztán megigazítva elengedte azt és hátrébb lépett tőle körbenézve a folyosón, hogy ideje lesz lassan elindulni be.
- Igen, nekem is hiányoznak...de széééép! Köszönöööm.
Az ajándékra felcsillannak a szemei és azonnal adja is a karját, aztán mikor megkapja és felkerül kezére gyorsan még átkarolja örömében, aztán belé kapaszkodva elindul befelé. Ismét visszaköszön kicsit az a szorongató érzés, ez észrevehető, hogy egyre közelebb simul Vincéhez és egészen szorítja szegény kezét, de azért nem tesz benne kárt persze.
Mikor beérnek körülnéz, szokott módon kitettek magukért a DÖK-ben, mert valóban nagyon jól sikerült ismét az egész, már a látvány is elragadja az embert, még akkor is, ha a fehérrel továbbra se békélt meg annyira, de ahogy a kezére téved a tekintete megnyugszik kicsit. Szín, legalább egy kevés. Ezután figyelt csak fel a rengeteg édességre, ami felé éppen tartottak. Vannak dolgok, ez is azok közé tartozik, amivel pillanatok alatt lehet Lucát teljesen levenni a lábáról, na egy csokiszökőkút látványa pont ilyen. Meg így a gondolatait is elterelhette kicsit a bűvös tánc dologtól. Kicsit félt. Na jó, annál azért jobban.
- Úúú, együnk valami édeset! - Kezdett bele nagy vidáman, aztán Vincére nézve folytatta, miután végigmérte a termet. A zeneszámok pedig váltogatták egymást, ahogy a párocskák gyűltek, hogy táncolhassanak a terem közepén. - Többen vannak, mint elsőre gondoltam volna...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 24. 19:09 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

Felnevet a megjegyzésre, igaz, hogy nem nőtt valami nagyra Luca, de pont ettől olyan érdekes, az egész lényét csak még aranyosabbá teszi, nincs ezzel semmi baj, Vincének még ez is tetszik benne. Vigyorogva megrázza a fejét, miközben a tömeg felé vezeti a lányt.
- Nem veszel el köztük, hidd el.
Sőt, ő ezer közül is kiszúrná. Már lehetősége volt annyit nézni, hogy egy normális ember talán betelt volna vele, de ő szerette nézni, hol elgondolkodva, hol kedvtelve nézegette a lányt, de sosem unta, sőt...minél többet nézte, annál inkább érezte úgy, hogy nem látta még eleget. S bár számára ez egy kissé visszásan hatott, hamar eltudta fogadni a helyzetet. Mikor beérnek a nagyterem ajtaján, megtorpan egy pillanatra, hogy legyen ideje nézelődni. Tényleg szép, sőt, gyönyörű, bár az ő ízlésének kissé zsúfolt, míg az embertömeg inkább színtelennek hat, ami nem tetszik neki, de legalább senki nincs pirosban! Így el lehet kerülni a kellemetlen félreértéseket. Szorosan fogja Lucát, igyekszik neki utat törni a tömegben, csak halvány fogalma lehet arról, hogy mennyire nehéz magassarkúban járni, de már az elején is látta, hogy a lány léptei nem biztosak, így igyekszik azokat könnyíteni, legalább úgy, hogy biztos támasz lesz, ha már mást nem tud tenni.
- Tőlem jöhettél volna mezítláb is, vagy tornacipőben, én is abban vagyok.
Őt nem érdekli a külső, nyilván így, teljes puccban nagyon csinosak a lányok, de az a sok felesleges cicoma, smink meg haj...ő ezt sosem értette igazán. Neki ha tetszett valaki, akkor az melegítőben, kócosan is ugyanolyan  jól nézett ki, nem számított. Hatalmas vigyorral a képén indul meg a csokiszökőkút irányába, ahol egyéb édességeket és innivalókat is észrevesz. Mikor odaérnek szabad kezével gyorsan megigazítja a poharakat, hogy tökéletesen egymás mellett legyenek, majd Luca felé fordul.
- Itt viszonylag nyugi van. Mit szeretnél?
Nem volt soha édességrajongó, így inkább csak nézelődik, de nem nyúl semmihez, inkább igyekszik nem fintorogni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 24. 20:44 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Javíthatatlan marad abból a szempontból, hogy a magasságára minden dolgot célzásnak fog venni és célkeresztben érzi majd magát, na meg ezért akar extrán bizonyítani mindenben, hogy ettől függetlenül is tud a legjobb lenni. Valahol mélyen ebből fakad a versenyszelleme is, most mégis csak azért zavarja ez az egész, mert nem tudja, Vincét amúgy zavarja-e. Borzalmas elméleteket tud gyártani, de azért megnyugtatják az elhangzottak és bátran vág bele az este további részébe, legalábbis igyekszik.
- De azt mondták, az nem illik a ruhához, meg minden...
Igen, kisül micsoda "szakértő" a báltémában és mennyire nem önálló a megjelenés, de attól még figyelt a nővéreire meg másoktól elcsípett tanácsokra. Érti ő valahol, hogy mire jó ez, de attól még nem fog mindennapossá válni számára. Elég fura is lenne, ha a törpe magassarkúban vonulna ki edzést tartani, vagy szoknyában repdesne. Juj, belegondolni is rossz, hogy a levegő fellibbenti, meg mennyire kényelmetlen lenne, na meg jézuskácska, belátni alá! Egy pillanatra végignézett magán, ahogy összeszorított lábakkal álldogált az édességek mellett és elég viccesen nézhetett ki. Megrázta magát végül belülről, hogy hé, hé, beszélnek hozzád, aztán kapcsolt csak.
- Ühhüm. - Vigyorgott rá, aztán tekintetét a táncolókra emelte újra, még kicsit a fejét is oldalra döntötte ahogy bambult. Eléggé abnormálisan figyelte a dolgot, de valahogy ez leírta azt is, hogy az ide-oda lépegetésen túl neki minden új. Aztán visszafordult. - Valami csokisat, talán.
Elég esetlennek hangzik ez tőle, kicsit tördeli is az ujjait, aztán egy bátortalan mosoly után nyúl egy szalvétával két csokis golyó után, majd a fiú felé tartja. Mindenben ilyen kis megosztós. De közben a gondolataival már egészen más vizeken evez. Mármint megint leragadt a tényeknél. Nagyon jól érzi magát, szeret vele lenni, itt lenni, meg jó barátok is... és itt jön az a bizonyos bukfenc. Luca érzi, hogy valami nem olyan, valami egészen másabb és jobb dolog, de hallgatott róla, mert inkább kiélvezi, hogy jó kedve lehet és nem kell a saját dolgait még kibogozgatnia, pedig nagyon is ideje lenne.
- Te nem izgultál a mai este miatt? - Bugyuta egy kérdés, tudja is, de ha egyszer őszinte, akkor ezek is vele járnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2014. december 24. 21:52 | Link

Ash <3
Kinézet

- Bocs, hogy az utolsó pillanatban, csak eléggé sok minden van most a fejemben.
Talán nem a legjobb, hogy nem ez volt az első dolgom. Sőt, biztos, hogy nem. A lányok szeretik bebiztosítani magukat ilyen téren. Nem is értem, hogy nem vettem ezt azonnal figyelembe. Mostanában mintha valami bunkóság jönne rám, azt hiszem, ahogy a végzős vizsgák közelednek, úgy vagyok egyre mufurcabb, ráadásul a kviddicses menet is megszakadt, hátrébb tolták, így az is csak a vizsgák előtt dől majd el. Az idegeim kikészültek, sírni tudnék, de mivel egy férfi ilyet nem tesz - vagy nem vallja be -, így hát én se állok neki elvonulni egy sarokba.
- Gyönyörű vagy.
Fordulok a lány felé, és mielőtt belépnénk, nyomok egy puszit a lány arcára. Ő volt nekem itt az első ember. Az első, aki hozzám szólt, az első, aki segített, az első, akit megszerettem. Ő az, aki bármi történjék is, mellettem állt és remélem mellettem is fog. Ő az egyetlen, akivel őszinte tudok lenni, akinek bármit elmondhatok, mert tudom, hogy megbízhatok a titoktartásában és abban, amit mond, hogy nem akar átverni.
- Tudok táncolni.
Ez azért egy fontos momentum lehet a történetben, elvégre nem nagyon tudtunk gyakorolni, viszonylag kevés időt hagytam, és akkor se voltam toppon, de ma ott leszek. Ma mindent meg akarok tenni azért, hogy a partnerem jól érezze magát. Ez a végzős bálunk, lehet, hogy az utolsó alkalom, amikor együtt tudunk táncolni, itt legalábbis.
- Ash.
Mielőtt még belépnénk, visszahúzom, egész közel magamhoz, hogy mélyen a szemébe nézzek. El kell neki mondanom, most, amikor még viszonylag nyugodtan vagyunk. Bent már biztos megy a bál, és ott nem lesz meg a hangulat.
- Nem akarlak elveszíteni. Kellesz az életembe. Történjen velünk bármi, ne veszítsük el egymást.
Még egy hosszú pillanatig a szemébe nézek majd egy köhintéssel és mosollyal elfordulok, hogy aztán a jobb kezem ujjai közé az ő ujjait csúsztassam, a másikat pedig a zsebembe, és elinduljak vele befelé.
- Azta... imádom a mágiát.
A kinézet pazar, sőt csodálatos. Gyönyörű és azta. Ha anyu ezt látná, valószínűleg kétszer olyan lelkes lenne, mint én. Imádom az ilyen túldíszített, de szép megoldásokat.
- Megérte fehérben jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 24. 21:54 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

- Kit érdekel?
Bukik ki belőle, úgy igazán őszintén. Ő sosem értette az ilyesmit, ráhagyta ezeket a dolgokra a lányokra. Megtudta állapítani, hogy mi a szép és mi nem, mi tetszik neki és mi nem, tudta, hogy mik azok a színek, amik nem illenek össze, de ő ennyiben ki is merült és soha nem érdekelte a dolog különösebben. Soha senki nem kényszerített ki belőle divattanácsokat, bár a húga gyakran kérdezte meg, hogy tetszik-e neki ez vagy az a ruha, de ez meg ízlés, nem pedig gyakorlás kérdése. Luca ugyanúgy tetszett volna neki, ha nincs rajta ez a borzalom, amiben leginkább csak szenved.
- Ahogy elnézem, itt csak csokis van.
Oldalra pillantott, ameddig csak az asztal tartott, roskadásig volt rakva mindenféle nyúlós, ragadós, masszás édességgel. Nem is volt kérdés, hogy az italért nyúlt először. Megfogott két poharat, az egyiket megtöltötte forrócsokival, a másikat pedig szimplán csak teával, már a gondolattól is rosszul volt, hogy neki kell meginni. A forrócsokit szórakozottan a lány felé nyújtotta, miközben belekortyolt a sajátjába. Ekkor ért el a tudatáig a kérdés. Egy ideig teljesen figyelmen kívül hagyta a felé kínálkozó csokigolyókat, majd elvett egyet, csak azért, hogy ne sértse meg a lányt. Aztán, úgy döntött, utána a vízözön, nem érdekelte mi lesz. Úgy érezte, ha most nem teszi meg, akkor talán soha nem fogja és tartott tőle, hogy soha nem lesz még egyszer alkalma rá.
 - Luca...
Egész testtel a lány felé fordult, kivette a kezéből másik édességet is, és lerakta maguk mellé az asztalra, vett egy mély levegőt és belevágott. Úgy érezte, hogy ennek eljött az ideje, ennyi után, mikor már biztos volt a dolgaikban.
- Nem izgultam, inkább vártam, most viszont izgulok...de mindegy..akkor is végigmondom. Szóval, nagyon fontos vagy nekem és ez a pár hét csak még inkább megerősítette bennem és tudod, arra gondoltam, hogy ez talán valami...több.
Összevonja a szemöldökét, hunyorít, próbálja kivenni a lány vonásaiból, hogy vajon Luca rájön-e arra, amire ő akar kilyukadni. Tart egy lélegzetvételnyi szünetet, majd folytatja.
- Szeretek veled lenni, nagyon is...és abban bízom, hogy te is így vagy ezzel.
A lány kezei után nyúl, ráfonja az ujjait a lányéira, mintegy megerősítve azt, amit mondott. Sosem volt képes normálisan kifejezni az érzelmeit, most sem épp azt hozta ki a dologból, amit szeretett volna, de jóval többet akart mondani egy "Járunk?"nál, így viszont félő, hogy a lány esetleg elveszítette a fonalat a sok duma között.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 25. 00:01 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Lucának is feltűnt, hogy itt még az asztal is előfordulhat, hogy csokoládéból van, mégis teljes nyugalommal ejtette ki, hogy csokisat keres az asztalon. Jól van na, nem egy bonyolult lány a maga módján, csak a helyzetek zavarosak körülötte. Mondjuk kicsit dekoncentrált attól, ami kavarog a fejében, bár nem szabad mindent erre fogni, hiszen ha így lenen, közveszélyes volna neki Vincével mászkálni, azt meg nem kockáztatná meg, hogy erről le kelljen mondania. El is veszi a felé nyújtott italt, bele is kortyol, de a süti megevéséig még nem jutott el.
- Hmm?
Derült égből fordulat, édesség elvonva, és elhangzik a "Luca" is. Felkúszik a szemöldöke egy pillanatra, de igyekszik nyugodt maradni, bármit is vágnak hozzá. Pár pillanat elég ahhoz, hogy kisebb listát pörgessen le maga előtt, mit ronthatott el, de úgy igazán, hol hibázhatott. Ahogy pedig belekezd, hát csak még szaporább lesz Luca szívverése, el is kapja azért a pánik belülről, de csak mosolygósan figyel és szépen kivárja, mi is lesz ebből, próbál nem értetlenkedni, pláne nem sürgetni. Szívesen közbevágott volna, hogy "te is az vagy nekem", meg azt is, hogy "nem csak ez a pár hét volt olyan jó", és még kismillió dolgot, de csak szépen hallgatott, az arcán pedig egy vigyorrá kezdett szélesedni az a türelmes mosoly.
- Felvidítasz, mindig és ettől jól érzem magam veled. Szeretem, mikor kijavítasz, még akkor is, ha én hinni akarok az elképzeléseimben és azt is, mikor megcsókolsz, igen, azt mondjuk nagyon... És mikor meglepődsz valamin... hát ez mellettem sűrűn előfordulhat még, azt hiszem.
Miközben megszorított a kezeit fogó Vincét, a szemébe nézett, aztán vissza a kezeikre, lassan közelebb húzta őt magához, a kezeit a csípőjére húzta, a sajátjaival pedig Vincét karolta át és bújt hozzá. Mély levegő után nézett fel rá, aztán elnézett egy kicsit, mintha észrevett volna valamit, de egyszerűen csak nem akarta letámadni rögtön a szeretetével, így meg van ideje összekapni magát. Magasabb volt ma, de azért így is ott volt még az a különbség, de nem zavartatva magát hajolt egyre közelebb és közelebb, aztán még folytathatta volna az előbbi kis monológját, de nem tette, csak mosolygott.
- Vince... szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 25. 13:18 | Link

Lasch Ervin
{ruha|cipellő|nyaklánc}


Amióta úgy döntött, hogy tagja lesz a diákönkormányzatnak Halloween környékén, ez a bál az első igazi rendezvény, amin szervezőként van jelen, hát ki nem hagyta volna a világért sem. Lénit elég sokat kellett győzködni, hogy elkísérje. Hercije nemrég vizsgázott külön engedéllyel, hogy ötödikes lehessen és még mindig nem tudni az eredményeket, hát azon izgul. A fehér öltözet volt a ráadás, ami miatt nem igazán akaródzott neki megjelenni, de végül csak sikerült rávenni szerencsére. Kiderült, hogy egyikük sem örült volna túlságosan, ha Tanja másik kísérő után néz, aki még véletlenül sem a bátyja, szóval Léni is itt van valahol. Az imént még látta néhány eridonossal beszélgetni, most azonban az asztal közelébe érve már hiába nézelődik, túl sokan állnak az útjában ahhoz, hogy kiszúrja a tömegben a fiút. Sebaj, majd mindjárt visszatér hozzá, csak meglesi, hogy minden rendben van-e mindenhol, úgy, ahogyan az kell, meg szerez egy bögre forrócsokit is, ha már erre jár. A bál témájának megfelelően fehérben van, mert ugye a gyöngyházszín is egyfajta fehér, mindennek nem kell vakító hófehérnek lennie szerinte. Az árnyalat meghatározása már túlságosan is nagy korlátozás lenne. Cipellője sarka kissé magas, legalábbis azokhoz mérten, amikhez szokott, biztosan magas, de gyakorolt benne járni, mostanra már nem botladozik benne... annyit. Éppen ezért nem is siet túlságosan, lassan is elér ő a célhoz. Haja szépen kiengedve, nyakában meg ott a Lénitől kapott málnás nyaklánc, amit időnként már csak úgy a biztonság kedvéért is megszorongat, hogy tudja, ott van, megvan. Szépen halad az asztalok felé, mert bár szokása néha szaladgálni, ugrabugrálni, tánclépésben közlekedni, ekkora sarkakon nem merné biztosra venni, hogy nem sikerülne elesni is. Így is sikerül kibillenni az egyensúlyából, amikor is egyetlen pillanatra lepillant a nyakláncára megcsodálni, hogy de szép is. Léni igazán tökéletes ajándékot választott neki, a nézegetése azonban elvonja a figyelmét tulajdon lépteiről meg a közelben álldogálókról, így majdhogynem nekigyalogol egy lánynak, aki előtte ácsorog. Bocsánatot kérve lép egyet hátra, a barna leányzó csak nem most nőtt ki a földből, hogy az útjába álljon, tehát ő nem figyelt eléggé. Szabadkozva lép hátra túlságosan is sietősen, így a végeredmény az lesz, hogy mielőtt elesne korrigálni igyekszik egyensúlyát és megkapaszkodik egy magas fiúban, aki a legközelebb esik hozzá. Jéé, már látta órán. Határozottan emlékszik rá, hogy látta.
- Húúú, szia. Bocsi... izé, nem szoktam meg ezeket a... kínzóeszközöket - mutat a cipőire kissé zavartan nevetgélve, majd máris homlokát ráncolva pislog fel a fiúra. Majdnem olyan magas ő is, ha éppen nem pont olyan magas, mint Léni, a cipő egyetlen előnye, hogy nem kell annyira nyújtogatnia a nyakát.
- Találkoztunk már órán - jelenti ki, majd bevillan a szükséges információ is egy kis agytorna eredményeként és fülig érő szájjal, őszinte mosollyal megszólal ismét.
- Tudom már. Te vagy Ervin... Te jöttél a Durmstrangból, jól emlékszem? Tanja Polter - mutatkozik be kicsit sem törődve vele, hogy esetleg mással foglalkozna a fiú, vagy beszélgetne, vagy ki tudja. Ha már belebotlott, annak okának kell lenni, naná, hogy él az alkalommal és bemutatkozik.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. december 25. 19:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 25. 13:57 | Link



„Legyen szíves, nyisson a környezetére.”
Ez a mondat visszhangzik a fejemben már azóta, amióta elhangzott. Nyitok én, nem az, csak nem sok kedvem van hozzá. A héten a tanárok úgy viselkedtek velem, mint valami vásári látványossággal, mutogattak a diákoknak, kérdezgettek. Volt, akinek az is leesett, ki az apám. Az apám, akivel történetesen nem futottam még össze. Mondjuk, azért mert az egyik óráját elaludtam, ami a héten volt, a másikat meg inkább a nagyteremben töltöttem, hosszasan ebédelve. Fejlődő szervezetem van, így mind a kettőre nagy szükségem van. Különben se fogom én megkeresni, amikor kerestem, csak rosszul jártam, hát most keressen ő, ha akar tőlem valamit.
A lényeg viszont, hogy valamikor a hét utolsó napjának utolsó óráján megkaptam, hogy nem vagyok elég befogadó a változásra és az újdonságokra, ezért, kvázi köteleztek, hogy jöjjek el, és öltözzek fehérbe. Hihetetlen, hogy mit ki nem találtak. Hála Merlinnek, én még messze vagyok attól, hogy keringőzzek az iskola előtt, de nem árt felkészülni rá, hogy ez fog következni akkor, amikor oda kerülök. Még jó, hogy tudok táncolni.
- Hé.
Épp fordulnék ártatlanul az ajtó irányába, amikor az univerzum belém lök egy lányt, akit csak elkapni tudok, mielőtt a földön végezzük mind a ketten. Úgy tűnik nem akarja a világ, hogy még elmenjek innen. Mondjuk nem is olyan nagy baj, azt hiszem, tényleg kicsit magányos vagyok, hiszen már az is jóleső melegséggel töltött el, hogy a lány kapaszkodónak használt. Barátokat kell szereznem, mert különben tényleg antiszoc kastélylakóvá válok. Az egyik kezem a lány alkarján nyugszik, míg másikkal a hátát fogom, amíg biztos nem vagyok benne, hogy meg tud állni a cipőin. Elengedve őt a nadrágzsebembe dugom a kezeimet és eleresztek egy félmosolyt. Ennyi, ez már nálam a szimpátia jele. Igen, mosolygok.
- Miért nem maradtál meg a kisebb talpú cipőnél? Ebbe táncolni se fogsz tudni, ha mondjuk valaki felkér. Ezek ilyen katicataposók.
Tudom, minden lépésünkkel sok-sok csöppnyi kis valamit kinyírunk, de azért, aki katicát öl, azt nem tudom hova tenni, hiszen a katica nem más, mint egy aranyos kis lény. Ez a cipő meg nem aranyos, tehát egyértelműen katicagyilkoló eszköz.
- Igen, én vagyok a heti látványosság minden órán.
Szuper, ezek szerint volt értelme annak, hogy körbemutogattak az embereknek. Viszont a lányka évfolyamtárs, talán nem fogok ezentúl unatkozni meg furán nézni néha, ha mondjuk mellette kapok helyet. Igazán szép és jó lenne a dolog.
- Tanja, tetszik a neved. Lehet, hogy nem csak az órán, de futólag a Navine klubhelyiségben is találkoztunk?
Vagy esetleg van egy ikertestvére, aki a sárga ház tagja és vele futottam össze, amikor elnyúltam egy ott álló lány mellett, remélve, hogy van még kakaós szaloncukor a tálban.  

Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 25. 14:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 25. 17:31 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

A eljövendő boldogsága, az önbecsülése és az este további kimenetele mind azon a néhány mondaton múlt, amit az imént elmakogott a lánynak. Izgult még mindig, hiszen Lucáról volt szó, csak a legjobbat akarta neki, mert azt érdemelte. Szegény annyi pofont kapott már mástól, hogy ha akarta volna sem tudta volna bántani, annyira sajnálta. Úgy érezte, hogy mindezek után boldoggá kell tennie őt, Vince tényleg csak ezt akarta. S bár a legtöbb emberben, úgy mint benne is, megvan az önzőség, de most, talán életében először helyzete más boldogságát a sajátja elé. Furcsa érzés volt, de nem volt rossz, koránt sem, főleg, amikor rápillantott a lányra. Úgy érezte, hogyha most a lány vissza is táncol és összetöri a szívét, akkor is megérte. Mi ez, ha nem szerelem?
- Luca, a csillagokat még mindig nem foghatjuk meg...
Igen, gratulálok, kiragadtad belőle a lényeget, ügyes vagy. Ha most valaki nézné őket, biztosan megtapsolná Vincét és rátűznék a "rakás szerencsétlenség" táblát, hiszen a lány épp most vallja meg neki az érzéseit, ahogyan ő tette az imént, de Vince csak annyit tud mondani, hogy a csillagok még mindig túl távolaikat. Bravó. Ettől függetlenül azonban nem engedi el a kezét, egyre szélesedő vigyorral hallgatja a törpét, hiszen tetszik neki amit hall. Úgy érzi, hogy a saját érzéseit hallja vissza, csak épp sokkal szebb hangon.
- Szuper.
Nyögi ki végül, egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj után. Elég ciki lett volna, ha a dolog nem így sül el, ő maga bízott benne, hogy az eredmény majd pozitív lesz, mert nem készített B tervet, maximum, egy "csak vicceltem"re futottam volna tőle, mielőtt világgá szalad. Közelebb húzza magához Lucát, így, hogy már a keze a derekán van és ad egy puszit a homlokára, miközben vigyorog mint a vadalma. Fogalma sincs róla, hogy így most mi változott, mert ő nem érez semmit, csak azt, hogy mennyi boldog, majd kicsattan. Legszívesebben mindenkinek elmondaná a teremben, egyesével, de helyette csak hátranyúl a csokigolyóért és odatartja Luca szája elé.
- Most már megeheted. Végeztem.
Mennyivel könnyebb lett hirtelen! Nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz súlyt cipelt, csak most érzi, hogy végre levehette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 25. 19:17 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


- Igen, vannak akadályok persze. Messze van, nagy, sugárzik, nem tapizzuk. Én is tudom, de...
...Valamiben hinni akart, ami legalább nem törhet soha össze, mert legalább a remény élhet, nem? Meg amúgy is, nagyon benne van a csillogó meg a csillagos dolgok imádatában, még akkor is, ha az esze neki is tiltakozik sok megmozdulásánál, többször bizonyította magának, hogy a lehetetlen nem létezik, még akkor is, ha ez elég meredek lenne. Ő szeret ilyen kis álmokból építkezni, meg tenni is értük persze. De nagyon nem akart ő ilyen felé elmenni, el is vigyorodik, hogy a leglényegibb eleme előbukkant a beszélgetésüknek, illetve attól is megdobban a szívecskéje, hogy pontosan tudta Vince mire gondolt azzal, amit elmondott. Ettől függetlenül félt kicsit előre is, hiszen nem akart senkire bajt hozni, de eddigi tapasztalatai és élete pofonjai nem éppen azt mutatták, hogy aki a közelébe került, az megúszta volna csak úgy.
Szinte belebújik Vince ölelésébe, mikor közelebb húzza magához őt, a kapott puszitól pedig csak a vigyora növekedik meg arcán. Szereti ezt, szüksége van erre, kicsit rá is van függve. Őt a szavak kevésbé tudják meggyőzni semmint inkább a tettek, mert ő maga is ilyen. Sokat beszél, de leginkább cselekvő. Aztán a felé tartott csokigolyóba harap, majd át is veszi azt, és illedelmesen meg se szólal még fogyasztja, nem illik ugyebár, csak azután, hogy lenyelte a falatot, miközben meg puszit lehelt Vince arcára, aztán ahogy húzódott arrébb, egy villám csókot a fiú szájára nagy boldogan. Közben még megkereste az eridonos kezét is és összefűzte ujjaikat.
- ...és most már nem baj, ha mindig fogom a kezed meg megölellek?
Persze, eddig is megfogták egymásét, meg bátortalanul ugyan, de csak letámadta Luca a fiút a szeretetrohamával, de most... teljesen más a felállás. Biztosan sokkal felszabadultabb a dolog, meg nincs félelem, hiszen ez természetes a pároknál, nem? Van egy kicsi izgalom még benne, hiszen sosem volt barátja úgy igazán. Mit is kéne csinálni ezen kívül...?
- Táncolunk?
Csillogó szemekkel nézett rá, olyan kis kérlelően volt aranyos, teljesen ignorálva a tényt, hogy egyébként nem tud valami fényesen, tuti béna lesz meg minden, de ez egy bál, meg Vince biztos jó benne, és úgy is lassú számok mennek, baj nem lehet, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 25. 20:04 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

- Szerintem ma semmi sem lehetetlen.
Ejt el egy apró megjegyzést, mert hogy ő annyira lelkes, hogy már a karácsonyi ajándékkal is elkészült, amihez ennek is elég sok köze van. Alig várta, hogy átadja, mert tudta, hogy Luca mennyire örülni fog neki, de még nem tehette, még legalább négy nap volt karácsonyig. Bár nem tudta, hogy a lány marad-e a kastélyban, vagy a családjával tölti majd az ünnepeket, ő haza fog menni, de csak két napra, annyi pont elég a családi ünnepségből. Nem mintha amúgy nem szeretné a családját, csak ilyenkor mindenki sok egy picit. Vigyorogva figyeli a lányt, akinek a kezét továbbra is csak annyira hajlandó elengedni, hogy tudjon enni. Ahogy végignézett a tömegen, egész máshogy látta a helyzetet, hirtelen nem érdekelte semmi, tudta, hogy itt jelenleg most ő a legboldogabb, senki nem érezhet ennél többet itt, mint ő. Már nem zavarta a zsúfolt díszítés, nem zavarta az sem, hogy mindenki fehér. Nem érdekelte. De egyúttal el is bambult, annyira, hogy észre sem vette, hogy Luca mit csinál, csak miután már megkapta a röpke csókot, még csak ideje sem volt viszonozni. Aprót rázott a fején és lenézett a kezeikre, majd vissza a lányra.
- Eddig is akkor fogtad meg a kezem és öleltél meg, amikor akartál. De értem mire gondolsz. Persze, azt csinálsz amit akarsz.
Tényleg bármit megengedett volna neki, nem igazán érdekelte. Ezalatt az idő alatt elég jól megismerte a lányt, tudta milyen, tudta mi az szégyell, mivel viaskodik, és, hogy úgy általában kivel van dolga. És egyik sem zavarta igazán, nem most fogja elkezdeni.
- Áhh...muszáj?
Ez az, amit nagyon kiakart kerülni. Utált táncolni, valószínű azért, mert nem is tudott, de akkor is. A táncolók sokaságára nézett, majd vissza Lucára, és hátrabillentette a fejét. Itt az élő példa, nem tud neki nemet mondani.
- Nem bánom, menjünk.
Erősen fogja a lány karját, hogy el ne kavarodjon a tömegben, miközben húzta befelé, majd kiválasztva egy szimpatikus helyet megállt és Lucát a derekánál fogva magához húzva ringatózni kezdett a zenére.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. december 25. 20:54 | Link

Cath
nekem való

Ennek az időszaknak csak azt a részét vártam, hogy végre hazautazzunk Karinával, és újra láthassam a családot, meg a barátokat. Tetszetős Magyarország, a csajok főleg, de még a legjobb barát sem pótolja a több hónap alatt felgyülemlő hiányt, ami kialakult bennem. Valószínű, hogy napokig fogunk bulizni egyhuzamban, mert most ünnepeltem a születésnapomat, a héten pedig megejtjük az esküvőt, amire nagyjából az egész világ meg van hívva.
Hatalmasat sóhajtottam a tükröm előtt állva. A nyakkendőkötéshez kellett volna segítő, de nagy nehezen megoldottam, és talpig fehérben álltam saját magammal szemezve. Homlokomat ráncoltam, nehezen állapítottam meg magamról, hogy mi bajom, de aztán rájöttem. Nagyon vártam a pillanatot, amikor nagyjából negyed óra múlva megpillantom első számú barátnőmet a Nagyteremnél, de egy láthatatlan szál valahogy húzott vissza, állandóan Karynt láttatta velem a tudatalattim. Betudtam az izgalomnak az egészet, és mielőtt lementem volna, megnéztem, hogy van. Nem akart bálozni, neki még nagyobb trauma az, hogy hozzám kell jönnie nagyjából négy nap múlva, mint nekem.
Zsebre dugott kézzel sétáltam el a helyszínig, nem sietve. Ott jól látható helyen megálltam - nem mintha amúgy nem venne észre nagyjából mindenki - és kedvtelenül nézelődtem, vártam.
Amikor megpillantottam a partneremet, azt hiszem minden gondom elszállt, elmosolyodtam, és várakozva néztem Cath-et. Amikor odaért hozzám, a kezénél fogva húztam magamhoz, hogy beszívjam illatát, és rövid üdvözlőcsókot adjak.
- Gyönyörű vagy - mit érdekelt engem, hogy mennyit vártam rá, mikor ilyen gyönyörűségként állt meg előttem. - Komolyan - tette hozzá nagyon bólogatva, majd átkaroltam a derekát, és a hajába puszilva megindultam vele a terembe, hogy ne kint ácsorogjunk.
- Hogy érzed magad?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 25. 22:12 | Link

Karácsonyi, Végzős bál - Jeges Kventin Dioméd
HajViselet

Az egész készülődés úgy tűnt megérte, mikor megláttam Diót. Olyan volt, mint egy herceg, ahogy ott állt és várt rám. Igyekeztem nem ujjongani, nem a nyakába vetni magam és a legkevésbé sem az idegeire menni. Mesélte, hogy ezután hazamegy és összeházasodik Karinával, aminek örültem egy kicsit, mert reméltem boldogok lesznek és ez azért szerintem nagyon romantikus dolog volt, de azért az öröm mögött a bánat is jelen volt, hiszen szerettem Diomédet a magam módján. Hiszen ő az első szerelemem... Odaérve hozzá még mielőtt újra volt az ellenemre, mert örültem neki, pláne a csóknak. Ennek a fiúnak mindig sikerült elkápráztatnia, vagy éppen elcsavarnia a fejemet, újra és újra. Azért abban biztos voltam, hogy ez a képessége nem csak nálam működött, így nem kellett aggódnom amiatt, hogy csak én vagyok ilyen könnyedén elhódítható típus. Mondjuk Dióméd az első fiú, akibe beleszerettem és ez azért nagy szó volt, akárhogy is nézzük. A dicséret, hogy gyönyörű vagyok egy enyhe pírt csalt az arcomra, főleg mikor hozzátette, hogy komolyan, mivel miatta csinosítottam ki magam ennyire. Ha mondjuk valaki mással jövök, akkor biztosan nem szenvedek ennyit azzal, hogy minden abszolút szuperül álljon rajtam és még az is lehet, hogy az első ruhát se küldöm haza, esetleg lehet el se jöttem volna, mivel ez az egész bál egy kicsit romantikusabban hangzik, mint a Halloween-i volt. Azonban az is egy remek szórakozás volt, mert a végén ugyan nem néztük meg Mattel a thesziket, sem a dementorokat, de azért jól mulattunk.
- Köszönöm! Mármint a bókot. - mondtam az arcát nézve, az alsó ajkam beharapva. Akárhogy is, ez a srác megdobogtatta a szívemet, ám tudtam, hogy sohasem lehet igazán az enyém... Ezzel most nem szabad törődnöm! Az mentett meg a fejrázogatástól, hogy átkarolta a derekamat és ezzel kiűzte a fejemből az efféle gondolataimat egy kis időre.
- Te is szuperül nézel ki, habár mikor nem? - kérdeztem egy mosoly kíséretében és besétáltam vele. A kérdése azonban meglepett, mert hirtelen jött és nem is igazán tudtam, hogy hogyan is érzem magam úgy igazából. Elgondolkozva pillantottam körbe, hogy úgy tűnjön, mintha a díszítést nézném, pedig valójában ezen törtem a buksim.  
- Remekül, mármint... megvagyok. - mondtam összegezve az érzéseimet, habár elég zavarosak voltak. Nem tudtam eldönteni például, hogy örüljek, vagy szomorú legyek, mert Dió hazamegy a szünetre én viszont itt leszek, mivel elterveztem, hogy nem megyek haza, mert nem akartam ide-oda utazgatni. - És te? Izgulsz? - kérdeztem és megpróbáltam kiölni a hangomból azt a kis szomorúságot, ami ezzel kapcsolatban lappangott bennem. Na persze, nem sok sikerrel... sajnos az érzelemmentesség nem az én műfajom. - Mármint, gondolom biztosan izgulsz az esküvő miatt, meg minden. – legyintettem és elnéztem tőle, hogy összeszedjem magam. Viszonylag hamar sikerült, így egy mosollyal pillantottam vissza rá. -Kérsz forrócsokit? Esetleg teát? Én személy szerint valami teára vágyom, de érdekel te mit kérsz. - elég gyenge próbálkozás volt, de legalább tereltem a témát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 25. 23:39 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Valami oknál fogva élvezte ezeket a hirtelen cselekedeteket és azt, hogy mennyire elvarázsolta sokszor az eridonost vele. Nem igazán tudja, hogy azt bírta benne, amilyen volt a helyzet, vagy azt, hogy ennyire hatással van a másikra az, amiket tesz. Utóbbi kifejezetten jól esett neki, úgy érezte hogy értékelve van mindaz, amit ad és amivel megpróbálja megmutatni, mi is zajlik benne. Ivott még egyet, közbe persze figyelve minden szavára Vincének, aztán csak bólogatott kicsit, még kitalálta maguknak fejben a táncot. Első gondolatra még tényleg jól hangzott, aztán kimondva már felmerült benne is, hogy nem biztos ez annyira.
- Háát...
Tud akaratos lenni, mintha ezt a pályán már érezte volna magán, ám most cseppet sem így állt a dolog. Nyilván nem adta fel a dolgot, természetesen, hiszen hitt benne, inkább csak várakozóan pislogott. Biztos nem sietett volna el, sőt mérges se lett volna, ha azt mondja neki Vince, inkább üljenek le, de azért reménykedett, hogy nem így lesz. Belegondolva elég komoly dolog kell, hogy bárki iránt is negatív érzeteket tápláljon, akár csak hirtelen felindulásból is, pillanatnyilag viszont egészen rendben volt. Hosszú idő óta először volt teljesen tisztában a saját érzéseinek alakulásában, ráadásul még az irányítás is ment. Aztán végül bele is ment. Nagy boldogság költözött a pofijára, még egy kis ujjongás is elhagyta a száját, de azzal volt már elfoglalva, hogy kövesse Őt a táncolók közé. Ahogy szemben állt vele kicsit zavarba jött, viszont hamar összeszedte magát. Karjait bizonytalanul emelte fel, hogy Vince tarkójánál összekulcsolja őket, közben pedig aprókat lépegetett a ritmusra. Ahogy közel húzódott és a szoknyája közéjük szorult, valahogy cseppet sem érdekelte, hogy meggyűrődhet, vagy hasonló, csak élvezte ezt a táncikálást.
- Köszönöm. Most olyan jó minden. Olyan boldog.
Csillogó szemek, hálás tekintettel párosítva, boldog mosoly. A fiú válla alá valamivel lehajtotta a fejét, úgy figyelte körülöttük a tömeget, akiket az utóbbi percekben mintha észre sem vett volna. Aztán egy mély levegőt követően felfelé pislogott az arcot fürkészve, majd lehunyta a szemeit és csak ringatózott az aktuális zenére.
- Itt leszel karácsonykor?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 26. 00:02 | Link

Zehyrine

Kinézet

Zephyrine beismerte amit kellet, de Jeremy nem akarta tovább húzni a dolgot, nagyot bólintott, majd tekintete továbbhaladt a fergetegen. Ez már a második ilyen alkalom, amit a kastélyban tölt. Az előző nem volt ínyére. Egy törpeakrobatával kellett táncolnia öt percig. Mármint... "Táncolni" . Nem igazán akart bármit is csinálni ott, sőt, a hangulatának köszönhetően egy csámpáló elsőst is fellökött. Szerencsére senki nem látta meg, így prefektusi hírnevén sem esett csorba.
 Tudta, itt muszáj lesz átesni a kellemetlen szokásokon, mint a végzősök keringője, meg úgy alapból a tánc. De Sabra mellett? Áh, nem lesz olyan nehéz. Mikor a lány is a körülöttük lévő sürgés-forgást nézte, ő lopva újra és újra végignézett a lányon." Erre szokták mondani, hogy legelteti rajta a szemét? " Erre a gondolatra kissé kizökkent, majd a bejárat felé fordult, és kimért lépésekkel bevezette a belekarolt Zephyrinet.
Nem tetszett neki a hó. Olyan művolt úgy, hogy egyedül a kinézetében egezett vele, semmi más nem emlékeztette őt a hóra miatta.
- Nem sokat meséltem róla, valóban. - megvakarta gyorsan tarkóját, majd Sabra szemébe nézett. - Tudod, ez elég bonyolult sztori...
Kis szünetet tartott, oldalra nézett, mintha valami hihetetlenül fontosat figyelne a padlón. Majd megemberelte magát, és azt mondta, ha valakinek el kéne mesélnie az egészet, akkor az valószínűleg Zephyrine lenne, így hát nagy levegőt vett, és belekezdett.
- Szóval a helyzet az, hogy mi csak féltestvérek vagyunk. Így én egy boldog teljes családban nőttem fel, míg ő az apjával élt. Ami annyira nem lehetett jó. Aztán itt találkozott egy Olivér nevű sráccal, és mire ideértem, hogy bekopogjak az ajtaján, már egy babával fogadott. Ami valljuk be, egy kissé meglepő. - gyorsan megforgatta a szemét, majd kiegészítette mondandóját. - Jó, mondja az, aki megjelenik a háznál, hogy Szia, én vagyok a féltestvéred. Már eltelt pár hónap, de még mindig nem olyan igazi a kapcsolatunk testvérként, talán sosem lesz olyan. De elkísért egy kviddicsmeccsre, meg segített vásárolni, szóval jó úton haladunk.
Ahogy elhagyták a szavak az ajkait, összeszorította száját, majd homlokráncolva, elkapta fejét. Nem igazán volt beszédes fajta, most viszont alaposan folyt belőle a szó.
- Bocsánat. - kissé elszégyellte magát a túlzott bókokért, amik neki nem is igazán tűntek fel, csak úgy jöttek.
Csodálkozva fordult a terem végébe.
- Nem is vettem észre. Amúgy az forrócsokiszökőkút. Emlékszem, Annelie épp az egyik DÖKössel beszélte meg, hogy miként oldják meg a bögrék mennyiségét. Ő is prefektus, így néha hallani ezt-azt a készülődő eseményekről. Vagy arra a másikra gondoltál? - mutatott az asztalon álló jóval kisebb szerkezetre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. december 26. 13:53 | Link

Lucának

[fehér borzalom]

Ez a tánc dolog mindig olyan kellemetlenül érintette. Bot lábú volt, ráadásul a bátyja is sokat piszkálta emiatt, ami csak még rátett egy lapáttal arra, hogy kényelmetlenül érzi magát a táncparketten. Pedig most még semmit nem csinált, csak lépegetnek jobbra-balra. Ez azért nem nagy ördöngösség, sőt egy pár perc után belejön annyira, hogy finoman eltolja magától a lányt, lassan megforgassa és visszahúzza. Nem akar nagyon kapdosni, nehogy baleset legyen a vége, csak szép óvatosan, kimérten, de azért kellemesen.
- Háát...
Válaszolja ő is, de nem erőlteti, látja, hogy Luca valamin gondolkodik, így csak összefonja a karjait a lány dereka mögött és vált a zene ritmusára, kicsivel gyorsabb lesz az ütem, nem túlzottan, még nekik éppen megfelel. Ha valamilyen csoda folytán itt beindulna a buli, ő lenne az első aki lelépne, és húzná magával a lányt is, akit biztos, hogy eltaposnának. De amíg a zene kellemes, andalító, tőle aztán szédeleghetnek a tánctéren is. Ő valahogy, valamiért nem érzi át igazán ezt a dolgot, de örül, hogy közel lehet a törpéhez és, hogy boldognak látja. Ha ezt jelenti a tánc, ám legyen. Szakértője soha nem lesz a dolognak.
- Örülök, hogy így gondolod. Jó végre mosolyogni látni.
Bólogat a mondandója közben, mert tényleg így gondolja. Luca végre boldog és majd kiugrik a szíve a gondolattól, hogy ez mind miatta van. Élének él még benne a kép, amikor Luca nemhogy nevetni, mosolyogni is képtelen volt. Már ott eldöntötte, hogy ő soha nem fogja bántani, képtelen lenne ezt még egyszer végignézni. De ez már remélhetőleg a múlté.
- Huszonnégy, huszonöt otthon kell lennem, de utána jövök vissza. De mit szólnál ha a Szilveszterkor elmennénk Budapestre? Van a nagynénémnek egy lakása, ami tök üresen áll, még nem döntöttük el, hogy mit csinálunk vele.
A nagynéni öregek otthonában van, ugyanis szegény nem épp beszámítható, de ez a történet szempontjából már lényegtelen. Kíváncsian várta, hogy mi lesz a válasz, nem akarta erőltetni, nem tudta még, hogy Lucának milyen tervei vannak az Újévre, úgyhogy ez csak egy lehetőség.
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. december 26. 16:22 | Link

Vince;;
[ruha | cipő | haj]


Mert olyan jó ez az egész...
Jelenleg nem érdekelte senki és semmi más, mint ők itt ketten, ez így is volt rendjén. Élt a pillanatnak és csak hagyta, hogy peregjen az idő a feje felett. Nem tartott különösebben soha a tömegtől, navinéshez képest bőven jól szocializálódott, sok emberre találkozott már és nem riadt vissza tömegbe menni jobb napjaiban. Ez az elmúlt időszakra viszont nem volt igaz, teljesen elkerült minden plusz, új vagy felesleges kontaktust, tényleg csak a legszűkebb körben mocorgott, ott se túl nagy életkedvvel, ebből adódna, hogy most is feszenghetne, mégis csak önmaga, végre. Mosolyog, ölelget, fecseg, kérlel és elvarázsol, úgy egyben és lucásan. Nem megy semmi egyről a kettőre, de ők már sokat számolgattak együtt...
- Így érzem, nem csak gondolom, és ez hiányzott...
Javítja ki, vagy helyesbít, ahogy tetszik igazából most is mosolyog, mert nem bír magával, még nincs azon az ugrálunk és pattogunk mindenen tapsikolva szinten, de előbb-utóbb elérkeznek ide is, mondjuk ettől tart is kicsit a Törpe. Tudja magáról mennyire sok tud olykor lenni, meg lelőhetetlen, néha kicsit idegesítő... Hajh, nem egyszerű mégsem annyira, mint hitte magáról. Legalábbis viselkedésben biztosan nem. Így inkább békésen lépked, fordul, éppen ahogy jön a lépés, miközben a karácsonyról érdeklődik.
- Én azt hiszem maradok. Szilveszter? Ühüm.
Ejha, ez mind? Persze, kicsit meglepte a dolog, de olyan örömtelien, szóval tetszik neki a dolog, de pillanatok alatt kúszott a gondolataiba az a kis cseverészésük Zoéval az utazgatásairól. Persze ez közel sem azzal egyenlő, nem fenyegeti ugyan az, ebben nagyon bízik és hisz is benne. El akar menni, csak éppen a válaszolása ilyen bugyuta. Plusz megígérte, hogy többet nagyon a falun kívül se lép a tudtuk nélkül, erről is biztos szólni fog valamelyik tesónak, mert mért ne tenné? Bár nem Benjivel fogja kezdeni.
- Szívesen megyek, biztos jó lesz.
Ahogy kimondja éppen vége is van a számnak, kezeit szép lassan lefelé húzza Vince nyakából, kicsit ágaskodva pedig ad neki egy csókot, aminek elvigyorogja a végét. Milyen kis szétszórt valaki... Körbenézett, de valahogy érezte, hogy ez mára bőven elég szociális közeg volt, mindkettejüknek, így megfogta Vince kezét, aztán ránézett, majd a kijárat felé és vissza.
- Menjünk.
Nem mintha eddig tapasztalt volna bármire ellenkezést, de most elég biztos volt a dologban, hogy valahol máshol, csendesebb helyen sokkal jobb lesz, szóval még időben, a hátuk mögött hallható gyorsult ritmusú számok megjelenése előtt kitopognak innen. Luca egy percre sem ereszti el az eridonost, a lábain biztosan áll, de ahogy a számára félóriásokat kerülgeti, nem valami szívderítő, de aztán ott a terem bejárata és kint is vannak, szerencsére épségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 26. 21:14 | Link

Heni




Mivel nem tudok még valami sokat a lányról, első lépésben megpróbálom minél jobban kiismerni. Ezáltal el fogom tudni érni azt, hogy megismerjem őt, anélkül, hogy ő bármi érdemlegeset megtudhatna rólam. Miért is kellene neki bármit is tudnia? Elégedjen meg a nevemmel. Ha valaki sokat tud, azzal csak a baj van. Főleg az én esetemben. Iván személye csak kitaláció, így minden hozzá köthető történet is az. A sok kitalációnak és hazugságnak pedig sosincs jó vége, mint tudjuk. Ezért vagyok olyan szűkszavú.
Egyszer az egyik lány azt mondta, hogy ez a szűkszavúság egy vonzó tulajdonságom. Én persze felhúzott szemöldökkel néztem rá. A lányok megértése mindig is nehéz feladat volt... De persze én szeretem a nehéz feladatokat, a kihívásokat. Ezen a téren kicsit inkább Eridonos, semmint Navinés jellem vagyok. De nem egy jellemből adódik az, hogy ki milyen is igazán.

 - Remek! Akkor indulhat a nagy végzős bál. - Valahol ezen mondatom közepén sikerül átlépnünk a küszöböt. Egy hófehér birodalomba csöppentünk. Minden rikítóan fehér, már-már zavaró a szemnek ez a sok fehér. Egy picit összehúzom a szemeimet.
 - Ez aztán fehér lett. - Jegyzem meg félhangosan, leginkább magamnak, de neveletlennek se akarok tűnni, aki az orra alatt dörmög, mint egy házsártos vénember, vagy éppen egy futóbolond.
Heni ötletére ezt követően bólintok egyet és lépteinket az asztalok felé kormányozom.

 - Mesélj magadról! A továbbiakra már vannak elképzeléseid? Hol fogsz továbbtanulni? - A jövő kérdése persze már agyonrágott csont, de jobb ötletem nincs. Társalgában nem vagyok túl kreatív. Inkább jó hallgatóság vagyok és nem jó beszélgetőpartner, akinek mindig van újabb és újabb témaötlete. Szóval elég unalmas velem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 26. 23:47 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



- Azt hiszem, hogy képes leszek elviselni.
Válaszoltam neki, de nem néztem felé, csupán elmosolyodtam és a szemem sarkából néztem rá. Ritka számba ment, amikor a hétköznapi dolgok felkeltették az érdeklődésemet így hát ha ez megtörtént, akkor jobb volt, ha a delikvens rögtön belekezdett a mesélésbe, mielőtt az egész szikra hirtelen kialudt volna. Ezúttal azonban nem untam meg a várakozást, nem csak azért, mert Jeremy azonnal belekezdett, hanem mert érdekelt az élete. Furcsa mi? Nekem az volt. Figyelmesen hallgattam, igyekeztem elraktározni minden kis információt, bár amit mondott az meglepett, nem erre számítottam. Elgondolkodva szorítottam össze az ajkaimat, rövid ideig miután befejezte nem is reagáltam, mert nem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki.
- Ne is számíts arra, hogy majd minden villámcsapásszerűen rendbe jön. Hiszed eddig nem is tudtatok egymásról.
Csak elképzelni tudom, milyen lehetett, amikor Jeremy csak úgy beállított ide, anélkül, hogy előtte bármiféle életjelet adott volna magáról. Szegény lánynak esélye sem lett volna elküldeni, felkészülni meg aztán pláne nem volt lehetősége. Egy dolog viszont annál inkább szöget üt a fejembe, mint a váratlan találkozás. Ezek szerint Jeremy együtt él egy babával. A gondolat abban a pillanatban megmelengeti a szívemet, bár fogalmam sincs, hogy vajon ő hogy áll hozzá a gyerekekhez. Az biztos, hogy én szeretem őket, bár soha nem voltam fél óránál tovább egy közelében sem, de azalatt az idő alatt nagyon aranyosak voltak, kifejezetten bájosak. Habár láttam már csúnya gyereket is, de akkor is. Az ő unokaöccse
- Szóval, akkor szereted a gyerekeket?
Muszáj volt megkérdeznem, mert nagyon-nagyon kíváncsi voltam. Rögtön elfogott a késztetés, hogy meghívassam magamat hozzájuk, de nem akartam faragatlan lenni, így hát hallgattam és továbbra is kapaszkodtam belé.
- Felejtsd el, táncoljunk.
Nevetek rá, majd lehajolva felemelem a ruhám uszályát és szembefordulva vele a kezénél fogva behúzom a tömegbe, egy olyan helyre, ahol nem taposhatnak rá, majd belekarolva a nyakába összefűzöm az ujjaimat a tarkóján és hagyom, hogy vezessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2014. december 27. 18:13 | Link

~ Karácsonyi Bál ~
(Bárki felkérheti, csatlakozhat hozzá, mert sajna nem találtam senkit aki eljönne vele...)

*Egész éjszaka forgolódtam. Iszonyatosan nyugtalan vagyok, ilyenkor aludni sem tudok. Hajnali 4-kor még megnéztem az órámat az éjjeli szekrényemen, aztán amikor felébredtem már délután 2 óra volt!*
- Basszus!*Azonnal kipattantam az ágyamból és neki álltam a szokásos napi készülődésnek. Fésülködés, mosakodás, átöltözés meg ami még szükséges ahhoz, hogy emberi külsővel rendelkezzem.*
~El fogok késni!~ Folyamatosan ez járt a fejemben, bár valljuk be egyáltalán nem voltam késésben, csak hát annyi mindent kell még tennem a bál előtt. Tökéletesen akarok kinézni a nagy visszatérésem alkalmából. Sajnos jó pár hónap kimaradt a suliból családi okok miatt és bár szünet lesz én akkor is visszautaztam, hiszen a bált nem hagynám ki, ha már minden rendben van otthon. Szóval nekiálltam a lázas készülődésnek. Lementem a faluba fodrászhoz, körmöshöz, sminkeshez, ebédelni, majd visszatértem a kastélyba, hogy magamra ölthessem azt a ruhát, amit egy fárasztó nap végén sikerült beszereznem. Idén kötelező a fehér... én persze most is ki akarok lógni a sorból, úgyhogy olyan meseszép estélyit választottam amiben kék is van. Magamra öltöm tehát a ruhakölteményt, felhúzom a cipőmet, belepillantok a tükörbe és már indulok is. Idén sajnos senki nem hívott el, úgyhogy egyedül kell lemennem. Persze ez annak is betudható, hogy az utóbbi másfél évben nem voltam itt.
- Hűű*Belépve a Nagyterembe engem is elragad a hely, ami idén is meseszép. Már csak ezért is érdemes volt eljönnöm. Kipécézek  magamnak egy asztalt, ahol forró csokoládé gőzölög. Odasétálok, lenyúlok magamnak egy bögrével, majd az egyik oszlopnak támaszkodva, az édes nedűt szürcsölgetve vezetem tekintetem végig a csodás környezeten és a szebbnél-szebben felöltözött hölgyeken és urakon, hátha megpillantok valakit akihez csatlakozni tudnék.

Ünnepi öltözet
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2014. december 28. 19:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keresztessy Léda
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 247
Írta: 2014. december 27. 20:31 | Link

Annabell.

öltözet (az fehér).




- Akkor vágjunk bele! - még utoljára végignézett tükörbeli önmagán. A ruha tökéletes volt, nem csoda, hisz Keresztessy nagyival közösen választották - az öreg hölgynek pedig van ízlése! Így is minden apró részletet ellenőrzött, mintha csak az esküvőjére készülne. Ezt a gondolatot pedig jól megmosolyogta. Meg kellett állapítania, így a tükör előtt, hogy ez a fajta mosolygás jól állt neki. Ám ami igazán tetszett a vele szemben álló lányban, a szemei voltak. Nem volt bennük félelem, sem elveszettség... talán egy pici aggodalom, inkább izgalom, hogy minden jól végződjön.
- Menni fog... - biztatta magát. A nagyi is megmondta! Bizony. Léda nem biztos, hogy itt állt volna most, a bálra készülődve, ha előtte nem lett volna az a kínos, majd meglepett, végül megkönnyebbült beszélgetése kedvenc nagymamájával. Persze, Bálint is hozzátett az önbizalmához a maga módján. Ha a világ ellene is fordul majd, akkor is tudta, hogy három emberre biztosan számíthat. A harmadikban inkább csak erősen reménykedett.
Már a folyosó kövein visszhangzottak a fehér cipellők sarkai, Léda fejében pedig Annabell néhány nappal ezelőtti szavai. Még mindig fájt, akármennyiszer felidézte magában, mit vágott a fejéhez az eridonos. Persze, a szőkeség provokálta ki azt a veszekedést. Vagyis, vagyis nem. Az Edictum hibája volt!
Mégis itt volt az ideje feladnia a büszkeségét, a félelmeit... mégsem engedhette, hogy Bell egy Erikkel menjen a bálba. Igaz, fogalma sem volt, ki az az Erik... de a fiút már így ismeretlenül is utálta. Nagyon. Úgyhogy már felkészült arra, hogy a mai estén egy fiúval fog párbajozni, verekedni, ha Ann mégis őt hozta el. Benne volt a pakliban.
Léda írta a levelet, amiben bocsánatot kért, és megígérte a lánynak, hogy ő megy el a bálba vele, csak ne hívjon el mást. Nem tudta felmérni Léda, ez alkalommal mennyire dühítette fel a másikat, így megvolt a lehetősége annak is, hogy Annabell bosszút áll, és faképnél hagyja.
És mégis, a rellonosban akkora elszántság volt, mint még soha. Hajtotta az adrenalin, vagy bármi is volt az, ami az ereiben mérhetetlen sebességgel pumpálta a vért a szíve felé.
A terembe érkezve azonban megtorpant. Nem kellett volna váratlanul érnie őt a sokaság, ami bent fogadta. Kicsit pánikba esett.
Áh, kellene valami szíverősítő.
Ekkor kúszott be a látóterébe egy laposüveg. A pánikroham elmúlt, Léda megrökönyödve pillantott fel az üveghez tartozó srácra. Ez most komoly? Ennyire az arcára volt írva? Talán látásból ismerte az illetőt, idősebb volt nála. Azonban jobbnak látta nem elfogadni az italt, kezével óvatosan eltolta magától a flaskát, jelzésképp. Amint elfordította a fejét a srácról - mert nem akart az arcába nevetni - megpillantotta Annabellt. Milyen szép volt abban a ruhában! Teljesen más.
Ebben a pillanatban az előbbi srác majdnem hasra esett, Léda pedig Bellre pillantva elnevette magát. (így: katt)
Ahogy az eridonoshoz sétált, úgy érezte mindenki őt nézi. Pedig, fogadjunk, a kutya sem törődött velük. Megállt a lány előtt mosolyogva, vett egy nagy levegőt. Ugyanis most jött el az ideje, hogy kiderüljön, mennyire haragszik rá Ann, és, hogy van-e a közelben egy Erik nevezetű srác.
- Szép vagy. Nagyon. - jegyezte meg hamar, hátha ezzel megenyhítette a lányt. Nem tűnt bosszúsnak egyébként, de ahogy a mondás is tartja: Reméld a legjobbat, készülj a legrosszabbra.
Utoljára módosította:Keresztessy Léda, 2014. december 27. 20:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 27. 22:42 | Link

Zehyrine

Kinézet

- Mintha őt hallanám, amikor beenged először a házba. - viccelődve fogatta a szemeit, majd a lányra mosolygott. - Neked van valami öcsi, húgi, nővér, bátyus? A szüleid együtt élnek? Az enyémek igen, ami érdekes, hogy még Lexine előtt is, sőt a bátyám még az egész előtt született egy évvel. Ő még a Roxfortban van egy kis ideig, nemsokára végez.
Nem igazán értette, miért is mondta el mindezt a lánynak. Igazán vakmerő akcióba vágott hősünk, ami  azon bukott, hogy Zephyrine elmegy-e a házukhoz a bál után. Igen komoly, és lehetelten dolog volt ez, ezért mindent be kellett vetni.
- Amúgy nagyon... Érdekes velük lakni. Lexinek van egy bizonyos.... személyisége, amit az ember vagy imád, vagy az idegeire megy. Nekem az első van hála az égnek. Olivér meg olyan... Hagyjuk is. Négy hónapja lakok ott, de kétszer, ha beszéltünk. Nem nagyon izgatja a plusz egy lakó dolog. - gyorsan körbenézett a tömeg felett, hogy valahol talán meglátja, de nem.
Viszont valaki mást talált.
Egyből elvigyorodott, amikor szeme megakadt Vincén, a "geek" eridonoson. Ami mégjobban meglepte, az Luca volt. Tudta, hogy valami dögös navist hívott el, de hogy Lucát.... Nos, örült nekik.
- Figyelj, egy kicsit később be szeretnélek mutatni valakiknek, nem bánod? - nézett Sabrára, majd válaszolt a babás kérdésre. Büszke arckifejezéssel mesélt A kis bajnokról. - Noelt? A legmenőbb baba akivel valaha találkoztam. Nem igazán szeretem őket, de ő olyan aranyos... Bár néha este sírdogál, néha én kelek fel hamarabb, mint a szülei, és akkor... de mindegy is.
Zephyrine megfogta a kezét. Kellemes bizsergés futott végig a testén, de nem volt idő, már szedte is hosszú lábait a táncparkett felé. Zeph ujjait a tarkóján pihentette, így elég közel voltak egymáshoz. Lassan lenézett, hogy megtalálja Sabra csokoládébarna szemeit, majd félig suttogva megkérdezte.
- Figyelj, ha van kedved, megnézheted valamikor Noelt. - nem hitte, hogy nővére, vagy annak párja,(vagy akármije) vasvillával kergetnék ki a lányt.
Zeph felnézett rá, és elállt a lélegzete. Így közelről.... Szóval.... Ő nem talált rá szavakat. mozgása lelassult, csak bámult a lányra, majd.
Nos, szerintem mind tudjuk mi történt.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 27. 22:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 28. 02:18 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



- A nőknek általában egy rúgóra jár az agyuk.
Végül is mi mást tanácsolhatnék? Ez egy nagyon nehéz helyzet, még így is, hogy nem hallottam részletesen az egy történetet. Fogalmam sincs, hogyan reagálnék ha kiderülne, hogy van egy eltitkolt testvérem, akiről egészen eddig nem is tudtam. Nyilván ez mondjuk ebben az életben lehetetlen, a szüleimnek nem volt korábbi kapcsolata, csak ők vannak egymásnak. De mi van ha Jeremy is ezt hitte? Azt hiszem jobb lesz, ha karácsonykor rákérdezek anyunál, nem gyanakvás, csak jobb félni, mint megijedni és ha van ilyesmiről szó, akkor felkészülök rá.
- Azért rendes tőlük, hogy befogadtak. Végződhetett volna úgy is, hogy nem hisz neked és az orrodra csapja az ajtót. Akkor mit csináltál volna?
Erősen él benne a gyanú, hogy a srác nem adta volna fel könnyen. Lehet, hogy az első kudarc megrengette volna, de feltalálta volna magát. Végtére is, már a kastélyban is van hol aludnia, ide kezdett el járni. Lelki szemem előtt megjelent a kép, ahogy Jeremy minden nap lemegy a faluba, hogy megpróbálja meggyőzni a nővérét arról, hogy ők tényleg testvérek és, hogy ő milyen jó gyerek.
- Bemutatni? De mégis kinek?
Ijedtség suhant át az arcomon, miközben a fiú válla fölött gyorsan pászátnzi kezdtem a termet, nem tudtam, hogy mit is keresek pontosan de azt hiszem valami árulkodó jel után kutathattam. Nem voltam ijedős lány, bárkivel szemben megálltam, csak az ő szájából sokkal félelmetesebben hangzott, mintha más mondta volna, komolyabb volt.
- Fel szoktál kelni a babához?
Egy pillanatra elérzékenyülnek a vonásaim. Hát melyik lány ne lágyulna el egy ilyen megjegyzéstől. Egy srác, akinek a kezébe alapjáraton egy kiskutyát sem tudtam volna elképzelni, felkel az éjszaka közepén egy síró gyerekhez. Hát ha mással nem is, ezzel végleg levett a lábamról. Bár egy részem tudta, hogy leginkább csak azért kel fel, mert nem tud aludni az ordítástól, de igyekeztem ezt a gondolatot elhessegetni.
- Komolyan? Szerinted a nővéred meg a barátja nem bánná?
Teljesen belelkesültem a gondolatra, bár sejtettem, hogy valami hátsó szándék húzódik a meghívás mögött, de mégsem gondoltam rá negatívan. Vigyorogva csóváltam a fejemet, aztán elkapott a tekintete. Máshogy nézett, ezúttal nem bámult, óvatosan elmosolyodtam, majd kicsit hátrébb dőltem a karjában és hagytam, hogy megcsókoljon. Miért ne tettem volna? Semmi kivetnivalót nem találtam benne. Egy pillanatra elhallhatott a zene, a zsivaj és mindez csak akkor tért vissza, amikor az egész véget ért és ismét kinyitottam a szememet.
- Hát ezt meg miért kaptam?
Kérdeztem mosolyogva, miközben szórakozottan az ajkamba haraptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 28. 03:02 | Link

Zehyrine

Kinézet

Nevetni nem nevetett, csak épp szusszantott egyet. Az biztos, hogy egy rugóra jár az agyuk. A Roxfortban így elég könnyű volt hódítani. Persze csak ha nem előzte meg a mardekáros hírneve. Ha gyanútlan volt a hölgyemény, akkor adta a ma született bárányt, de utána nem volt mit tenni. A gondolatmenet végére már azt sem értette, ezek az emlékek miért törtek fel ilyen hirtelen? Biztos nem vágyott vissza, mert.... mert itt már jobb, és ez biztos.
Sokszor elgondolkozott esténként ezen a kérdésen Jeremy, mi lett volna, ha Lexine nem engedi be. Ha Olivér nemet mond, vagy ilyesmi.
- Na látod, azt én sem tudom. Pislogtam volna kettőt, beköltöztem volna a kastélyba, és próbáltam volna meggyőzni Lexinet arról, hogy testvérek vagyunk, és ez jó dolog, minden adandó alkalommal. De szerencsére minden jól ment, és most ott lakok. Meglepően otthonos a vendégszobájuk, azt hiszem, hívhatom már a saját szobámnak.
Sabra megriadt a bemutatás hallatán, és el is kezdte keresni az illetőket. kicsit nyugtató szántékkal, kellemesebb hangnemben szólt hozzá.
- Ne aggódj, bízhatsz bennem, nem barátkozok olyanokkal, akik... nos tudod, szerencsétlenek. A lánnyal szerintem jól ki fogsz jönni. - mosolygott rá barátságosan, majd közelebb húzódott Zephez.
Mikor Sabra rákérdezett, a babás dologra, nem tudta palástolni a zavarát. De nem is akarta. Szabad kezével beletúrt a hajába, majd kínosan felnevetett.
- Ami azt illeti, igen. A múltkor Lexine még rajta is kapott, hogy én csitítgatom. Azóta ha elhallgat, már tudják, intézve van az ügy. Nagyon a szívemhez nőtt...Szerintem nem zavarná őket, az éjjeli ébredésekért cserébe ez jár nekem. Meg Lexi legalább látná, hogy van magánéletem, és nem egész nap otthon lógok. Az első hetekben csak tanulni vártam emberek közé, mert elég volt annyi is bőven a magyar nyelvből. - és ekkor nem létezett más, csak Sabra és ő. Pár másodpercre elfelejtett gondolkozni, azt sem tudta mit kéne tennie, majd mint egy isteni szikra, elcsattant az első csók.
Igen, pont olyan jó volt, mint ahogy képzelte. Vagy még jobb is.
- Kíváncsi voltam... - ennyit tudott kipréselni, még mindig a lány hatása alatt volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 28. 12:54 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



- Talán sejtette, hogy igazat mondasz. Lehet, hogy jók a megérzései. Bár kétlem, hogy könnyen elfogadta volna a tényt.
Elképzelni sem tudom, hogy milyen csonka családba felnőni. Azt meg főleg nem, hogy milyen anya az olyan, amelyik lemond a saját gyermekéről és a sorsára hagyja. Ha jól sejtettem, valami ilyesmi történhetett, hiszen Jeremy a szüleivel nőtt fel, Lexine viszont csak édesapjával, amiből az következik, hogy az édesanyja nem vett részt az életében. Hát, érdekes. Ezek után én biztos nem lennék kíváncsi senkire és semmire, ami onnan jön. A büszkeségem nem engedné. Szerencsére Jeremy testvére nem volt ennyire elutasító, de hát, ezt jelleme válogatja.
- Lánnyal? Mit akarsz ezzel mondani?
Tényleg a féltékenység hangja lett volna? Kezdek összezavarodni. Ha a nővérének szeretne bemutatni, akkor miért nem így mondja? Az egész annyira titokzatos és ez zavar. Nem szeretem a titkokat, ideges leszek tőlük, mert nem hagy nyugodni a gondolat, hogy valami vár rám, ami homályba burkolózik. Egy pillanatra az égnek emelem a tekintetemet, majd félreteszem ezt a dolgot, próbálok nem foglalkozni vele. Helyette egy sokkal kedvesebb témára reagálok. Még mindig nehéz elképzelni az egészet, de valahogy mégsem áll távol annyira Jeremytől, tetszik ez a kettősség, ez teszi érdekessé.
- Szívesen megyek, bár nem értek a gyerekekhez. Eddig valahogy jól állt nekik a távolság. Meg amúgy sem találkoztam még sok babával, mármint, a közvetlen környezetünkben nem volt senkinek.
Végtére is, nem lehet olyan nehéz ugye? Igaz, hogy sír és nyáladzik és szívesen pakolja ki az ebédjét a pólódra, de nem lehet akkora nagy szám, az ember előbb vagy utóbb beletanul, főleg egy nő.
- Szóval kíváncsi mi?
Nevetve csóválom a fejemet, amolyan "ez olyan tipikus" arccal. Egy ideig még táncolunk, majd Jeremy felajánlja, hogy ideje lesz lelépni, mert az esténknek még koránt sincs vége, úgyhogy elhagyjuk a Nagytermet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 29 ... 37 38 [39] 40 41 ... 49 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet