36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 13. 01:33 | Link

Jeremy.

Jelmez

Kár is lenne tagadnia, hogy élvezte a saját kis performanszát. Nem azért, mert annyira nagyon el lenne szállva magától, vagy bármi, hanem mert arra a három másodpercre, míg elrepült a kés a kezéből és a falnak csapódott a fülekkel együtt, úgy érezte, hogy megint fellép. Már egy éve eljött otthonról, de eddig a szent pillanatig nem érezte úgy, hogy hiányozna neki a cirkusz. Most viszont megcsapja a hiányérzet, hogy nem szerepel már, nem tapsolnak már neki; hirtelen rátör, mennyire régen nem látta már a szüleit, haza kéne mennie látogatóba.
Mindez csak néhány pillanatig köti le a gondolatait, mert kapcsol, hogy össze kéne szedni a széthagyott cuccait, és elpakolnia.
- Nem, semmi más. Félek az artistatrapéztól, de ennyi. Fogd meg a vállam, ha szeretnéd, nem eszek ujjakat - igen, természetesen ügyesen sikerül szó szerint értelmeznie a hallott mondatot, de ezen nem kell csodálkozni. Még mindig nem szokta meg teljesen a nyelvet, meg azért lássuk be, naiv még a szentem meglehetősen. Teljesen ártatlan tekintettel pillog fel Jeremyre, nem akarja ám ő megcsonkítani szegény srácot, nem az a fajta.
Ha megcsonkítani nem is, most önakaratán kívül meg fogja kínozni a szegény Rellonost. Ujjait ráfonja Jeremy kézfejére és ügyesen kanyarogva vezeti a másikat az eléggé besűrűsödött diáktengerben. Kicsit nehézkes vontatni a nálánál jóval nagyobb termetű embert, aki ráadásul nem is igyekszik megkönnyíteni a dolgát. De nem adja fel, Töki nem olyan; rendületlenül halad előre, a célja felé, Jeremy meg kénytelen követni, mert eléggé erősen szorítja a kezét. Végül kis nehézségekkel, de sikerül bevontatnia a vonakodó Rellonost egy kevésbé zsúfolt helyre. Látja az enyhe kétségbeesést a másikon, de nem is igazán érti; ez csak tánc, nem rituálisan feláldozni akarja a másikat az azték isteneknek vagy ilyesmi. Mindenesetre nem fekszik a zene neki, és láthatóan a srácnak sincs nagy humora hozzá, amit meg tud érteni. Nem olyan jó az a csontváz banda, mint gondolta. Mozdul néhányat, de aztán ő is leereszti a kezét, és elkapja Jeremy nyakát, hogy lehúzza a saját szintjére a fiút.
- Lépjünk innen, jó? - eléggé nagy lett a hangzavar, kezdenek felpörögni az események, normális esetben élvezné is, de a kis szivacs lelke felveszi azt a kedvet, amit a másik mutat, így most nincs kifejezetten sok kedve maradni. Újra megfogja a Rellonos jóval nagyobb kezét, és hagyja, hogy kivezessék arra, amerre akarják.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. november 13. 01:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 13. 20:42 | Link

Iza, majd Graciee!


Az a szemgolyó nem tűnt olyan jó ötletnek így utólag, de már nem tudtam visszavonni. Izára pillantottam és ki is fejtettem neki a véleményem, ami az volt, hogy ez az átkozott cukor megölt volna, ha  nem nyelem le. Így  végeredményben azonban még éreztem az ízét és nem volt rossz.
- Egész jó! Meg kellene kóstolnod. Habár… - szórakozottan ingattam a fejem, inkább nem akarok még egyet én sem. - Tudod mit, felejtsd el! - ráztam meg a fejem újra egy kicsit és elléptem oldalra egy fél lépést, mert attól tartottam, hogy valamelyik nyalánkság még a végén megtámad. Persze Iza újra a tömeget kezdte pásztázni, így kezdtem azt érezni, hogy a legszívesebben elmenekülne ebből az egészből ahogy van. És tessék, lássék ki is fejtette ezt nekem, mire felajánlottam, hogy elkísérem a toronyba.
- Hát, azért örülök, hogy eljöttél velem. - mosolyogtam rá, viszont ő ezt nem láthatta, mert egyszerűen szólva a tömeget jobbára vonzotta a tekintete. Nem zavartattam magam rajta, legalábbis ebben a pillanatban épp nem. Végül kijelentette, hogy elmegy és nem kell visszakísérjem. Vacilláltam rajta, hogy erősködöm, de nem tettem, csak mosolyogva tűrtem az arcomra lelehelt puszit és néztem ahogy elsétál. Terveztem, hogy majd a bál után elkapom, hogy beszéljek vele, de most más probléma is volt amit meg kellett oldanom. Ugyan azt mondta, hogy találok valakit, csak ez nem olyan egyszerű, mint kimondani. Az csak pár szó, nem pedig egy adott szituáció, ellenben szerencsémre megmentett egy őrangyal, vagyis Grace. Már a hangjából sejtettem, hogy ő az, de azért nem adtam a tudtára, ehelyett pókerarcot vettem fel és megütöttem némi bizonytalan hangszínt.
- Nos... nem tudom. Valami lány a suliból? - kérdeztem ártatlan hanglejtéssel némileg keverve a tudatlan élt benne, hogy úgy tűnjön tényleg nem tudom. Pedig de még mennyire, hogy tudtam ki az! Egy gyors fordulatot vettem és rávigyorogtam.
- Szia Gracieeee! Hát te? Nem szédíted az elsős szöszkét? - kérdeztem élve a szöszkés szövegével, majd megöleltem őt vidáman, mert már annak is örültem hogy idejött. - Várj... az előbb láttam, hogy elment egy sráccal. - jutott eszembe, így rá emeltem a tekintetem és mindent sejtő arcot vágtam. - Akarod, hogy elátkozzam a kölyköt? - kérdezem rá őt nézve, majd végigpillantottam rajta és elismerően vigyorodtam el.
- Harley... tetszik. Dögös vagy! - nevettem fel, majd  a sütik felé böktem. - Te ettél belőlük, vagy csak én mertem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 13. 23:29 | Link

Még nem volt alkalmam feltölteni a hűtőmet is, és különben is, nem árt megnézni, hogy milyen is a ház felhozatala. Erre pedig a legjobb lehetőségnek most a reggeli kínálkozott. Bár a nagyterem zsúfoltságig megtelt falai és az ételek illatainak keveredése cseppet sem volt számomra vonzó. Kis fintorral az arcomon léptem át a küszöböt. Egy gyerek majdnem éppen nekem jött. Valami kis pöttöm elsős lehetett. De szerencsére pont el tudott manőverezni mellettem. Szerencséje. Különben a belépőm az lett volna, hogy ordítok egy elsőssel. Nem túl szerencsés.
A sorok között elindulom. A rellon asztalát egyből kiszúrom. Szemeim gyorsan cikáznak végig az asztal körül ülőkön. Vannak köztük olyanok, akiket elevenen képes lennék felfalni. Nem is értem, hogyan kerülhetett egy dicső házba egy ilyen diák. De az ilyeneket úgyis kiszelektálja a társaság. Már csak az a kérdés, hogy melyik az a társaság ebben a házban, ahová mindenképpen érdemes csatlakozni, ha jó pozícióban akarok lenni.
Feljegyzés a fejemben lévő noteszba, hogy a hatalmi berendezkedésnek még utána kell járnom mindenképpen. Fontos, hogy az iskolai elitbe tartozzak. Ha pedig nincs ilyen, akkor sürgősen ki kell alakítani azt. Egy iskola sem az igazi, ha nem rendelkezik egy belső hierarchiával. Pláne egy bentlakásos iskola esetében.
A tekintetem persze a Rellonról azért tovább téved a többi házra is, hogy láthassam, mi az iskolai felhozatal úgy összességében. Azt a megállapítást kell tennem, hogy elég változatos. Vannak itt szépfiúk, meg csini, cuki csajok, és elég magukba fordul egyének is. Na meg sok-sok fura arc, akiknek a társaságát önvédelem miatt jobb kerülni. Ki tudja, milyen borult elmével rendelkezik egy-kettő.
A nagy kiértékelésem közepette jut el a szemem egy valamennyire ismerős archoz. Elsőre meg sem ismerem, de aztán kifut a vér az arcomból, amikor rájövök, hogy ő bizony a drága fekete bárány öcsém, aki éppen farkasszemet néz velem. Szúrós pillantást vetek rá, hogy érezze a felé irányuló "szeretetemet", majd egy gyere ide! parancsot formálok felé ajkaimmal. Magyarázatot várok tőle. Most rögtön!

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 13. 23:50 | Link

Egészen kellemesen indult a reggelem. Már azt is megszoktam, hogy néha úgy kelek fel, hogy Lex félig rajtam tehénkedik; szerintem a plüssmackójának, vagy pontosabban a plüsskutyájának gondol. Na, szóval annak ellenére, hogy a szoba teljesen káoszos, és a benne lakó arcok is furcsák - mondjuk egy volt rab, inkább ne beszéljen -, mostanra már mindent a helyén tudok kezelni. Reggelente megvárom Eriket vagy a lányokat, mert ők valamiért mindig csapatostul szeretnek járni mindenfelé, szóval, ha Mikóval akarok reggelizni, az egyben azt jelenti, hogy Elenával és Alízzal is. De már ezt is megszoktam.
Ma reggel azonban valami nagyon rossz dolog történt: megpillantottam valakit, akit rémálmaimban sem szerettem volna. Miko éppen mondott valamit, én pedig bólintottam neki, majd kortyoltam a kezemben tartott bögréből, lenyelni azonban nem sikerült minden folyadékot, mert felnézve szembe találtam magam a nővéremmel.
Mondanom sem kell, eléggé meglepődtem, legalább annyira, mint az a fiú, aki velem szemben ült, s akire az egész pofányi kakaót ráköptem. ~Hogyaza... Ő meg mit keres itt?~ Mindig is úgy gondoltam, hogy neki és a családomnak ez a hely túl proli, azt hittem, ide soha nem fogják betenni a lábukat. Most Eszter mégis itt van, és úgy néz rám, hogy lassan már biztos lehetek benne, hogy a tekintete lyukat éget a homlokomba.
Pillantásából és ajakmozgásából rájövök, hogy szeretné, ha közelebb mennék hozzá, én azonban nem tudom, mennyire lenne ez jó ötlet. Sosem rajongtunk egymásért, miért nem teszünk úgy, mintha nem is történt volna semmi?
Végül mégis felállok, és zsebre tett kezekkel közelebb araszolok a szőke lányhoz. Nem mintha vágynék erre a találkozásra, de nem szeretném, ha egy másik szőkeség gyávának gondolna. Nem, én nem fogok meghátrálni. Legalábbis most biztos nem.
- Na, mi van? - nézek rá, még mindig alig akarva elhinni, hogy itt van. - Nem hittem volna, hogy itt találkozunk. Úgy terveztem ugyanis, hogy az a nap sosem fog eljönni... Szóval mi a fenét keresel te itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 00:10 | Link

Nagy kegyesen, zsebre vágott kezekkel lépked oda hozzám őlazasága. Mindig is utáltam ezt a tenyérbemászóan nem törődöm stílusát. Az pedig hallatlan a számomra, ahogyan beszél velem. Egyébként is elvárom mindig a tiszteletet, pláne az öcsémtől. Még ha az... khm... szóval elég mihaszna egy példánya a családnak.
 - Nem tartozom neked elszámolással... De te mit keresel itt egyáltalán? És mi ez a jelvény. - Lenézően megbököm a prefektusi jelvényt a fiú talárján, majd gúnyosan felhorkantok. - Csak azt ne mondd, hogy itt te képviseled a törvényt. Pf... ez a hely tényleg elég szánalmas... - Teszem karba a kezeimet szánakozón pillantva a drága öcsémre. Én sem kívántam jobban a viszontlátást vele, mint ő. Épp annyira kedvelem őt, mint amennyire ő engem. Vagy talán még kevésbé. ~Ooooolyan kis, áhh... ~ Nincsenek szavak, amelyek kifejeznék őt.
 - Csak itt volt sajnos megfelelő képzés a számomra. Tudod, valaki vinni is akarja az életben valamire. - Szúrósan teszem oda a megjegyzésem, hogy vegye a lapot. Mert még mindig úgy gondolom, hogy Krisztiánból soha nem lesz semmi. Legalábbis semmi olyan, amire büszkének lehetne lenni. - Na és te mit keresel itt? Kidobtak még a javítóból is? Vagy feltételes szabadlábon vagy, kedvesem? - Tettetett érdeklődést mutatok az irányába, amit ő egyből le fog vágni. Annyira azért ismer. Mégis csak részben együtt nőttünk fel. De csak részben. Szerencsére túlzottan sokáig nem feketítette be a napjaimat.
Tekintetem visszafordítom oda, ahonnan érkezett és rákérdezek az igazán díszes asztaltársaságára.
 - Ez a te kis brancsod? Igazán... hozzád illőek. Az a lány úgy néz ki, mint aki most szabadult a cirkuszból. Ezt pedig nem bóknak szánom. - A gúny és az irónia nem, hogy csak csepeg, egyenesen árad is a hangomból. - Na és mondd csak, mégis miből fizeted az ittléted? Azt ne mondd, hogy olyan fényes a tanulmányi eredményed, hogy ösztöndíjas vagy, mert azt úgysem hiszem el. Vagy esetleg dolgozol iskola mellett? Igazán szép karrier egy Neviczkyhez képest... -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 14. 00:32 | Link

Soha nem ütöttem meg egy lányt sem, és igazából nem is éreztem rá késztetést, kivéve akkor, amikor Esztert beszélni hallottam. Bármikor, ha megszólal, az embernek az első reakciója, hogy viszketni kezd a tenyere tőle. Biztos vagyok benne, hogy soha nem hagyta el még a száját egyetlen kedves mondat sem. Persze behízelgő igen, annak már láttam, elvégre a puncsolás is régi Neviczky hagyomány, na, igaz az is, hogy, eléggé magasan kell lennie ahhoz az embernek, hogy ezt megtapasztalhassa.
Sértéseit nem veszem félvállról, de igyekszem nyugodtnak tűnni. Régebben sokkal gyorsabban felkaptam a vizet, de a javító és a magánzárka megtanítottak a türelemre és a pókerarcra. Ha a többiek látják rajtad, hogy mennyire idegesít, amit csinálnak, biztos lehetsz benne, hogy az őrületbe fognak kergetni vele.
Feszülten vigyorgok nővéremre, jelenleg ennyire futja. Igazából nem tudom, hogy ő mennyire van tisztában azzal, hogy mi vagyok, mi történt velem az elmúlt pár évben, de, ha jól sejtem vajmi kevés dologgal lehet tisztában.
- Hát igen, sikerült feljebb kapaszkodnom a suli ranglétráján - pöckölöm meg én is a vörös jelvényt. - De az is lehet, hogy csak szemmel akarnak tartani - vonom meg a vállam, elvégre én sem értem, hogyan lett belőlem prefektus.
- Azért ez elég nagy bosszúság lehet neked. Te egy ilyen lepratanyára sosem tennéd be a lábad önszántadból. Egyébként meg nem is értem, mit akarsz. Ha jól emlékszem a Neviczky család nőtagjainak elég, ha szépek, na, meg jól kell férjhez menniük.
Tudom, hogy ez idegesíti, hiszen ő mindig is nagy karrierről álmodozott, akárcsak a bátyám. Szerintem nem is tudja felfogni, hogy engem miért hagy hidegen ez az egész.
- Megszöktem - vigyorgok rá Eszterre. - Untam már a banánt, gondoltam, ideje lépni. Itt bújkálok, remélem, nem buktatsz le.
Egyáltalán nem érdekli, hogy valójában mi van velem, kap hát tőlem egy ostoba poént, kvittek vagyunk.
- Szántál te már valaki másnak is bókot a tükörképeden kívül? Á, ne is válaszolj! Nem is értem, miért ereszkedsz le az én szintemre. Szóba állsz egy olyan egyszerű halandóval, mint én? Furcsa... Nem vagy te beteg?
Terelek, elvégre mit is mondhatnék az anyagi helyzetemről? Nem túl rózsás, lassan tényleg el kell kezdenem munkát keresni. Viszont az ösztöndíjjal beletrafált, bár nem éppen a tanulmányi átlagom, hanem inkább a szociális helyzetem miatt kaptam. Na, meg persze még abból a pénzből is van, amit még a suli előtt az öregtől fejtem le. Ha már a karrier és a Neviczky név... Először életemben úgy viselkedtem ahogy ők: megzsaroltam a fatert a médiával. A mai világban már nem nézi olyan jó szemmel a közvélemény, ha az ember csak úgy kidobja a fiát, márpedig egy az eladásokból élő cég vezetőjének fontos a jó hírnév.
- Szerintem már tudod, de nem vagyok Neviczky. Talán soha nem is voltam. Úgyhogy nem kell aggódnod. Az újdonsült talpnyalóid - elvégre neked barátaid nincsenek - nem fogják tudni, hogy az öcséd vagyok.
Nem tudom, mit kezdhetnénk még egymással. Tanácstalanul, kérdőn nézek rá, elvégre ő kezdeményezte a beszélgetést. Talán még a kinézetemet is kritizálni akarja, esetleg bennfentes infókra kíváncsi a suliról? Sosem tudom, mi jár pontosan abban a szőke fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2014. november 14. 01:13 | Link

Krisztiánt kisbabaként azért nem szerettem, mert sokat visított. Amikor elkezdett cseperedni, mindenemet összekent és játszani akart az én dolgaimmal, ami nekem egyáltalán nem volt az ínyemre. Szóval sosem volt jó korszakunk. AZ a 3 év korkülönbség pont elég volt mindig is ahhoz, hogy teljesen külön világ legyünk. Bár a bátyámmal nagyon jól meg tudom érteni magam. Ő szerencsére hasonlóan gondolkodik, mint én. Vagyis inkább egyszerűen csak normálisan gondolkozik. Krisztián meg leginkább sehogy se a régi tapasztalataim alapján.
 - Valami akkor szorult beléd a Neviczky vérből is. De csak néhány csepp. Bár a megfigyelés logikusabbnak tűnik. - Mondjuk mondanom sem kell, hogy az ilyesfajta megfigyelési módszerrel mennyire nem értek egyet. Hatalmat adni egy olyan embernek, aki ön és közveszélyes a lehető legnagyobb felelőtlenség.
Az öcsémet szóhoz juttatni pedig még nagyobb. Hamar fel is tudja tolni a pumpát a locsogásával bennem. Nekem ugyanis az egyik gyenge pontom az, hogy nőként a család nagyja érdemben nem viszi sokra, így nem is nagyon várja senki sem azt, hogy nekem magasabb rangú képesítésem lesz. Azt pedig többen is szóvá tették már, hogy számomra a karrier fontosabb a párválasztásnál.
 - Én nem egy férfi szárnysegédje akarok lenni, hanem egy független erős nő. - Sziszegem a fogaim között kissé felpaprikázottan. De egy nagy levegővel uralni kezdem inkább az érzéseimet. Nem ér annyit ez a kis vakarcs, hogy miatta húzzam fel magam.
 - Aha... ja, persze. - Fintorgok a hülye hazugságán. Tény, mi tény, hogy rettentő keveset tudok róla. Nem ő a vacsoraasztali téma minden hétvégén. Néha anya azért tudom, hogy utánanézett, hogy mi is van ezzel a jómadárral, de sose emlegette, csak ha épp kerestem valamit az íróasztalán bukkantam rá egy-egy cikkre. De ez édes kevés tudásnak mondható. Pláne, hogy testvérek vagyunk. Bár ezt mind a ketten erősen tagadjuk.
 - Nem, teljesen egészséges vagyok. De igazad van, nem is kéne szóba állnom veled. De érdekelt, hogy mit is keresel te itt. - A terelési hadművelet sikeres volt Krisztián részéről, mert teljesen el is siklok felette. Ebből is látszik az, hogy mennyire érdekel az, hogy mi is van vele. Az, hogy elfogyott a pénze, vagy éppen, hogy dúskál nem igazán hat meg. Nem terveztem adományozni a rossz sorsú családjuknak hátat fordító gyerekeknek.
 - Hallottam róla. Jobb is így. Nem csorbítod a család hírnevét legalább. - Persze én ettől még azért mindig Neviczkynek nézem őt, mert mégis csak az öcsém. Ugyanakkor ez még nem ébreszt bennem gyengéd érzéseket. Sőt, igazából semmi sem ébreszt bennem azokat. Főleg nem vele kapcsolatban.
 - Egyébként mi ez a fiúbarát kinézet? Egy oldalon játszunk Krisztián? Vagy lehet, hogy a névváltoztatás olyan sikeres volt, hogy inkább Krisztinának kéne hívnom téged? - Nézek végig rajta, és nem tudom nem észrevenni, hogy bizony itt-ott meglehetősen másságra hajazó momentumok vehetőek észre. Igazán nem lepődnék meg rajta, de még inkább elásná a szememben magát az öccsém, ha még ez is kiderülne róla.
 - Nos, most viszont jobb lesz, ha tovább állok. Már így is túl régóta csevegünk. Feltűnő lesz valakinek még a végén. Na, pá! - Fordítok hátat a fiatalabbiknak. Egy fintorgó mosolyt még kap, ami egy még beszélünk kijelentéssel ér fel. Hiszen egy iskolában nem fogják tudni folyton elkerülni egymást. Sajnos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 14. 01:24 | Link


Persze a kis játékot, hogy találja ki ki vagyok,mindössze szórakozásból tettem fel, de miután közölte, hogy valami lány  suliból, hátsón billentettem. Ezért volt jó, hogy nadrágban jöttem: ha nem abban jöttem volna, akkor egész biztos, hogy nem tudom ilyen cukin fenéken térdelni. Megérdemelte, bár reméltem, hogy csak viccel, ezért is nem rúgtam nagyot. A hangsúlya viszont nem pont erre engedett volna következtetni és ez egy kicsit elbizonytalanított. Hál Istennek, csak egy pillanatra,mert ismerem már magamat és őt annyira, hogy sejtsem, szeretne kétségbe ejteni. Amikor szembefordult velem széles vigyorral, persze rögtön a nyakába borultam, szorosan átkarolva és felkuncogtam. A kis szemétláda...Talán ezt most megérdemeltem... nem nagyon, de egy kicsit megérdemeltem. Elhanyagolható mértékben. Mikor átkarolt, szélesen elmosolyodtam, még inkább, mert egész este hiányoltam ezt a kis gesztust.  Vidámnak tűnt és ezt gyorsan el is könyveltem a saját számlámra, megfogadva, hogy ma még vállon kell veregetnem. Én a helyében nem lennék boldog, hiszen otthagyta egy csaj a bál kellős közepén. Bár nekem ez csak haszon volt, éreztem, hogy ennek így kellett lennie, mármint, ide kellett jönnöm hozzá.
- Neked is szia, Tony-cica! Hát én hozzád jöttem, nem szédítek elsős szöszkéket,mert nem vagyok pedofil és mert... mert nincs is elsős szöszkém. Csak egy szöszkém van, de az hatodikos és hiányzott nekem az este - ölelgettem boldogan, ami nem volt jellemző rám, így elég fura volt, de jó érzés. Azt hiszem, abban az italban valami pia lehetett. Még a kis égett, szenes illat ellenére is boldog voltam, a nyakába nyomva a pofim, majd nagy nehezen levakartam magam róla és megigazítottam a copfomat az arcát stírölve. A kis poros...
- Veled meg mi történt, bedöglött a kecódban a fürdőszoba? Ha ennyire vészes a helyzet, szólj már, becsempészlek a miénkbe - nevettem fel, most teljes őszinteséggel, ami azét elég ritka volt a részemről. Nagyon fura, de azt hiszem, hogy azt kell mondjam, ma kifejezetten felpezsdült a hangulatom, mióta megszöktem a jeges sráctól. Mikor tett nekem egy ajánlatot Dióval kapcsolatban, felnevettem és puszit nyomtam a pofijára, ott hagyva neki egy édi rúzsnyomot.
- Igazán lovagias lenne tőled, de azt hiszem, hogy egy puszinak most jobban örülnék. Ha derogál, azt is elfogadom, de akkor időt kérek, mert el kell mennem a dementorhoz kérni egyet  - biggyesztettem le az alsó ajkam kissé bánatos, részben pedig elgondolkozott arccal, a dementoros bódé felé pillantva. Egyre hívogatóbbnak tűnt, most már komolyan. Nem kerülte el a figyelmemet az a tény, hogy végigmért, de csak egy apró mosollyal és enyhén felvont szemöldökkel jutalmaztam a dolgot. A válaszom hamar érkezett, végre valaki felismert. Szívem szerint ugrálni kezdtem volna, hogy: "igen, igen, igen, igen, ő vagyok!" De inkább nem tettem, csak csillogó szemekkel meredtem rá. Mikor azt mondta, hogy dögös vagyok, enyhén elpirultam ugyan, de maximum onnan vehette észre, hogy ismét beharaptam az ajkamat, a kesztyűmre pillantva.
- Kösz, reméltem, hogy sikerült eléggé visszahoznom a karakter hangulatát. Még szőke is lettem miatta, látod? - lebegtettem előtte a szőke-vörös copfomat, majd a bakancsom mutogattam. - Ez pedig felemás, még erre is odafigyeltem!
Utána a sütik felé pillantottam, de megráztam a fejemet. Nem akartam még hozzányúlni az édességekhez, miután Dioméd majdnem megfulladt attól a szemgolyótól. Na az undi volt!
- Nem, nem kóstoltam még semmit, de mielőtt beszólsz, itt az ideje... - mondtam, majd megettem egy bizarr agysütit. A kinézete rémes volt, de az íze nagyon finom volt, így a lakkozott körmű, ujjatlan kesztyűbe hüvelykujjammal mutogattam, hogy  bizony király. Nagy nehezen megrágtam, majd lenyeltem,mert elgondolkoztam kicsit, de végül rápillantottam.
- Nem volt rossz... Amúgy voltál táncolni? - kérdeztem kérdő pillantással, oldalra döntve a fejemet kicsilányosan. Most kivételesen aranyos hangulatomban kapott el. Lehet, hogy beszívtam valamitől?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 14. 10:50 | Link

Nővéremnek még nem megy a pókerarc annyira mint hiszi, vagy csak én ismerem őt túl jól. Pedig úgy gondolnám, hogy valójában egyikünk sem tudja, milyen a másik. Fél életünkben kerültük egymást, vagy masszívan utáltuk, aztán meg a suli és a javító miatt sokáig nem is találkoztunk. Ismerem őt, akár a tenyerem, de valójában nem is tudok róla túl sokat. Ha megkérdezné valaki, azt sem tudnám megmondani, hogy mi a kedvenc könyvének a címe, vagy, hogy mi élete legnagyobb csalódása. Na, jó, ez utóbbi lehet, hogy pont én vagyok.
- Mindent elkövetek, hogy ez a genetikai hiba ne üssön ki rajtam. Tudod, a Nevicky vér eléggé mérgező is tud lenni.
Igazából nem akarom felbosszantani, de ösztönösen mégis ezt teszem. Válasza sem lep meg, hallottam már elégszer. Ez talán az egyetlen dolog, amiben a nővérem még szüleinkkel szemben is képes a sarkára állni. Na, persze a kiskirálylánynak, aki mindig megkap mindent, de főleg azt, amit akar, nincs szüksége vitára az ősökkel; elég megrezegtetnie a szempilláit. Na, ezzel igazán fel tudnám dühíteni őt... De inkább csendben maradok.
Irántam való pillanatnyi érdeklődése gyorsan lanyhul, látom rajta, hogy már nem sokáig kell elviselnünk egymás társaságát, a kihallgatást hamarosan berekeszti. Addig is nyugodtan tűröm, hogy sértegessen, elvégre enegem aztán nem érdekel, hogy ő mit gondol rólam. Főleg, hogy még csak azt sem tudja, hogy... Mármint biztosan nincs tisztában azzal... Na, a titkomról szerintem csak őseink tudnak, de ebben nem igazán vagyok biztos. Persze Esztert bizonyára sosem érdekelte, hogy mi van velem, így aztán, ha nem kérdezett rá, nem is kötötték az orrára. De azért biztosabban érezném magam, ha tudnám, mennyit tud a... betegségemről. De erre nem itt és most fogok rákérdezni. Ezt a témát majd egyszer máskor gondosan előkészítve kell felvezetni, olyan helyen, ahol lehetőleg kettesben lehetünk. Pedig aztán a fene se kívánkozik a közelébe.
- Szerintem mi sosem fogunk egy oldalon játszani. Elvégre te önállósodni akarsz, úgy érzem, az, az ember, akit te szeretni tudnál, nem is létezik. Neked szerintem nincs is oldalad. Az enyém meg azt hiszem, csak rám tartozik - próbálom berekeszteni a beszélgetést, pedig tudom, akkor mehetek majd csak el, ha az "úrnő" is úgy gondolja.
A megjegyzéseiről egyébként eszembe jut, hogy kár, hogy nincs itt Lex, elvégre biztosan eléggé megbotránkoztatnák a nővéremet, ha hirtelen a hátamra vetődne, mint általában. Bár Lex eléggé lányosan néz ki...
- Jah, szerintem is - morgok még egy kicsit, majd visszatérek az asztalunkhoz. Mikor a többiek rákérdeznek, hogy ki is volt ő, én csak a vállamat vonogatom, és azt mondom, "Nem érdekes". Jobb úgy, ha senki nem tudja, hogy rokonok vagyunk. Legalábbis egyelőre. Az ilyen titkok úgyis hamar le szoktak lepleződni, de addig is lesz egy kis nyugtom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 15. 21:22 | Link

Annyira tudtam, hogy Grace az, de meg akartam egy kicsit szívatni, így nem mondtam el neki, inkább hazudtam, aminek az lett a következménye, hogy seggbe rúgott. Nem zavartattam magam miatta, sőt örültem, mert ki tudtam venni a kuncogásából és ebből a jókedvét. Felé fordultam és enyhén oldalra döntve a fejem figyeltem őt., ahogy válaszol nekem.
- Tudom, hogy nem vagy pedofil! - nevettem el magam a feltételezésen. - Csak hát vele jöttél... - mondtam, majd őt figyeltem szórakozott mosollyal arra, hogy hiányoztam neki. - Ha annyira hiányoztam miért nem kerestél meg a piknik óta? - kérdeztem kíváncsian, majd megöleltem őt. Persze nem zavartattam magam azon, hogy kivel jött, csak muszáj volt feldobom azt a bizonyos magas labdát. A fürdős megjegyzésén persze vihogtam egy sort.
- Becsempészhetsz, de nem hiszem, hogy a többiek repesnének az örömtől, ha meglátják. - vigyorogtam, majd  eligazítottam egy tincsét a füle mögé. - De amúgy rendben van a fürdőm, köszöni kérdésed, csak most kéményseprőt játszom. Nézd! - mutattam meg a seprűszerűséget – Kéményseprő vagyok, látod... mehetek szépen rendbe tenni a kéményeket. - mosolyogtam a puszi miatt, majd elengedtem és megmondtam neki, hogy ha kell akár elintézem a srácot, már ha megbántotta őt. Persze azt mondta, hogy nem kell és hogy egy puszinak örülne...
- Na várj, várj, stop!  - vágtam rá, majd hadarva angolul kezdtem el beszélni, nem magyarul ahogy eddig, habár ő az angolt is értette volna. - Te azt mondod, hogy most adjak neked egy puszit aztán meg, hogy kérsz egy csókot a beöltözött dementortól? Ugyan már Grace! - hadartam végig a szövegem, majd magamhoz húztam és az ajkára leheltem egy könnyed és gyors csókot, aztán rögtön elengedtem attól parázva, hogy leüt.
- Nem éppen egy dementor csókja, de remélem megfelel. - néztem rá szórakozott mosollyal, mintha nem az előbb csókoltam volna meg. Belegondolva a dologba csak azért tettem, mert nem akartam, hogy  most komolyan odamenjen ahhoz a bódéhoz.. ja és mert meg akartam tenni. Miért ne tehettem volna? Áttértem arra, hogy Harleynak van öltözve és oda volt meg vissza, mert tudtam ki ő. Ilyenkor jó, ha az ember tud egy két dolgot a muglik világáról.
- Látom! - nevettem fel a lelkes Gracen. Ritkán láttam ennyire aktívnak, mint régen. Akkoriban persze ő más volt és én is, azóta pedig mind a ketten sokat változtunk. A sütik felé intettem és rákérdeztem, hogy evett-e már belőlük, de azt nem akartam neki javasolni, hogy megtegye, inkább el akartam tőle ijeszteni, de sajnos lecsúsztam róla, mert bekapta az egyik agysütit. Vágtam egy elég érdekes grimaszt és nem mondtam inkább semmit. A süti megevése után engem mustrált, amit könnyedén tűrtem tőle, nem zavart, azonban a kérdése eléggé vicces volt, mert tudhatta volna, hogy nem lesz a válaszom. Ugyan a táncot mesterien űztem, mert az ilyen apróságokat anyám belém nevelt, mint a tánc, a zene és még rengeteg olyan dolgot, ami a művészethez tartozott.
- Nem Grace, nem táncoltam. De nem is akarok! - vágtam rá és egy hirtelen mozdulat kíséretében a vállamra kaptam. - És ha most nem gond elrabollak, mert már nincs kedvem ehhez az egészhez. Le se kellett volna jönnöm. - mondtam a végét inkább magamnak mint neki, majd kifelé indultam vele a vállamon azzal se törődve, ha ezért verni kezdené a hátam. Mivel úgy gondoltam így gyorsabban kit vagyunk, mintha győzködném, ezért végre is hajtottam az elképzelésemet. Kiérve lazán tovább sétáltam vele a Levita tornyáig, mit sem törődve a minket megbámulókkal. A szobám ajtaja előtt tettem le csak le és ránéztem.
- Innen eltalálsz a szobádig... - simítottam meg az arcát mosolyogva. - Vagy akár be is jöhetsz, még korán van. Na nem mintha annyira lényeges lenne, hogy meddig vagyunk kint, hiszen mestertanoncok vagyunk már. Kijár nekünk az a luxus, hogy akármeddig kint kóborlunk. Na de a többi csak rajtad áll. - kacsintottam, majd besétáltam a lakrészembe és ledobtam magam a kanapémra elkényelmesedve és várva, hogy hogyan dönt. Az, hogy tiszta korom voltam most egy kicsit sem zavart, mert ez az én lakrészem és egem nem érdekelt a dolog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 15. 22:40 | Link


Aranyos volt tőle, szóba sem hozta, hogy seggbe rúgtam. Meg kell hagyni, legalább hősies volt tőle, hogy felvállalta a tette következményeit. Egész boldognak tűnt, valami számomra megmagyarázhatatlan okokból. A buksiját oldalra döntve nézett, ami miatt összeborzoltam a haját, felnevetve. Tiszta cuki volt ilyenkor, szerettem ha vidám. Olyankor az én kedvem is kicsit felderült. Ez valahogy az ő kiváltásága volt...
- Na, legalább te tisztában vagy vele, hogy nem bukom a nálam fiatalabbakra... Az pedig, hogy vele jöttem, semmit nem jelent, elhívott és lényegében ennyi. Azzal a dementorral is eljöttem volna, ha megkér rá! - mutattam a pult felé nevetgélve, majd visszanéztem rá érdeklődve. Előhozakodott azzal is, hogyha annyira hiányzott nekem, akkor miért nem kerestem meg, mire egy pillanatra elkomorultam. Az ajkamba harapva gondolkoztam el azon, hogy is magyarázzam el neki a dolgot úgy, hogy ne tűnjek lehetetlen, reménytelenül szerelmes nőszemélynek. Végül szólásra nyitottam a szám, de pár pillanattal később be is csuktam, hogy utána összeszedjem magam és tényleg megszólaljak.
- Akartalak keresni, de nem tudtam, hogy reagálnál rá, a múltkori viselkedésem után... - mosolyogtam rá lágyan megsimogatva a pofiját. Szívem szerint csak lógtam volna a nyakán, mint egy koala, de nem tettem, mert elég hülyén nézett volna rám sok ember. Például ő is. Az viszont nagyon meglepett, hogy megölelt engem, de azért a nyakába fúrtam az arcom és el sem engedtem pár percig. A fürdős megjegyzésért persze kinevetett, amiért csúnyán néztem rá, összefonva a karomat a mellkasomon. Jellemző, kivételesen valamit halál komolyan felajánlok - vagy nem- , és máris kinevet. Bah! Jellemző, tiiipikus férfi!
- Jó, mindenesetre ha szükséged lesz rá, majd azt mondom, hogy hallucinogéneket adtam be nekik. Úgyis kinézik belőlem! - nevettem fel én is, a kezére sandítva apró mosollyal. Aranyos volt tőle, bár nem értettem, milyen alapon piszkálgatta a hajamat, de ha már egyszer jól esett neki, nem ellenkeztem. Csak tessék. Nekem nem volt ellenemre.
- Oh, szóval kéményseprő! Nem győztél meg, szerintem legközelebb inkább gyere velem és akkor nem leszel koszos. A fehérség már más kérdés - forgattam a szememet, de aztán persze csak vállat vontam. Az ő dolga, de most azt hiszem elhívtam a következő bálba. Igen Grace, elhívtad. Hülye vagy. Zavartan a hajamba túrtam, nagyjából szétcseszve a copfomat, de nem zavart. Persze mikor felhoztam a puszi dolgot, rögtön kibukott, szerintem nem várta, hogy majd ilyesmit kérek tőle a mai este folyamán. Tetézte a megállapításom, miszerint most fent akadt, mivel hadarva angolul kezdett beszélni. Nekem persze tetszett a dolog, kezdett rozsdálni az angolom, hiszen nem sűrűn tudtam gyakorolni. Nem volt olyan ember, akivel angolul beszélgettem volna. Csak dioméd, mert az ő magyarja még nem volt az igazi.
- Igen, pontosan azt mondt... - nem tudtam lezárni a mondatot, mivel magához rántott és megcsókolt, én pedig a döbbenettől meg sem tudtam volna szólalni. Azonban mikor elengedett, én léptem közelebb hozzá és csókoltam meg, az ujjaim a hajába futtatva. Így kicsit könnyebben tudtam kifejezni azt, hogy nem zavart a dolog, mintha megint értelmetlen körmondatokat mondtam volna. Azokból valahogy sosem jövök ki jól.
- Igen. Igen, megfelel - mosolyogtam rá gyengéden. Igazából pár pillanatig elgondolkozott, ebben nem is zavartam meg... Még pár pillanattal korábban tartott a gondolatmenetem. Megcsókolt. Szent isten. Mikor rájöttem, hogy tudja, kinek öltöztem, kifejezetten lelkes reakcióm volt, amin ő persze jól szórakozott. Ki tudtam volna ugorni a bőrömből a mai este miatt, hiszen a részemről jobban nem is alakulhatott volna. Maga volt a valóra vált álom... már ha a meleg srácot nem számoljuk. Igazából ő is kellett bele. Na mindegy.Mindezek után elfogyasztottam egy sütit, majd lenyaltam az ujjamról a morzsákat, ezzel pedig egy igen érdekes grimaszt váltottam ki a szöszkéből,  muszáj volt nevetnem. Az a fej! Már mondtam volna, hogy nem lep meg, mert végig megfigyelőset játszottam, de valahogy megnémított a tény, hogy fogta magát és a vállára kapott. Lesokkolva feküdtem pár pillanatig, majd lógtam és azon gondolkoztam, hogy mi ütött most belé. Lehet, hogy ez most valami új hobbi. Hülye vagy Grace, már most a fejedbe szállt a vér...
- Az jó, hogy neked nem kellett volna lejönnöd... Velem kellett volna jönnöd! Öhm... amúgy hova is megyünk? És ha én még maradni akartam? Anthony, semmibe veszed a terveimet, hahó! - próbáltam érvelni magam mellett, de most nem ütlegeltem a hátát, igazából szórakoztató volt a helyzet. Ha máskor tette volna, egész biztos, hogy orrba rúgom a szexi acélbetétes bakancsommal, de ma jó kedvemben kapott el. Végigcipelt a fél kastélyon, már kezdtek zsibbadni a végtagjaim és fájni a fejem, szóval jól tette, hogy lepakolt. Kissé kótyagosan, szédelegve tettem egy lépést oldalra, körbepillantva. Szerintem berúgtam... A szobájánál voltunk, legalábbis azt hiszem. Nem voltam benne biztos. Mikor megsimította az arcom, lehunyt szemmel a kezének döntöttem a buksim, így igazából el sem nagyon jutott az agyamig, hogy mit mondott, csak a hiánya tűnt fel pár pillanattal később. Nem volt kérdéses, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy visszamenjek a szobámba. Momentán tuti lezuhantam volna a lépcsőről vagy valami hasonló, így inkább benyitottam és elismerően bólogatva néztem körbe. Nem is rossz. Kifejezetten nem rossz. Szóval végül kb karnyújtásnyira tőle megtorpantam és őt néztem, majd a szobát.
- Nekem tetszik. Illik hozzád - jegyeztem meg vissza pillantva rá.
/folyt. köv. Megnyugtat-lak/
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. november 15. 22:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 17. 21:04 | Link


Elmosolyodtam amikor Mat azt mondta, hogy hallott már a nőcsábász életviteléről és egy bólintással adtam a tudtára, hogy helyes az információ. Felvetettem az ötletet, hogy menjünk thesztrált simogatni, aminek láttam, hogy ő is örül, így még jobban tetszett mint előtte. Aztán persze jött az eset és Matt szenvedett egy keveset a kontaktlencséjével én pedig aggódva kérdeztem rá, hogy nincs-e esetleg gond. Persze kaptam magyarázatot arra, hogy mi a baj egy kicsit értetlenül álltam a dolog felett, tekintettel arra, hogy én nem voltam szemüveges sohasem, így kontaktlencsére sem volt soha szükségem.
- Hát, ezt nem nagyon tudom milyen, de biztosan kellemetlen érzés... - jegyeztem meg és őt figyeltem. Amikor végül összehozta a dolgot elindult a stand felé, de felvetettem neki a thesztrálokat, mert egy kicsit kezdett klausztrofóbiám lenni a tömegtől. Elismerte, hogy tényleg sokan vannak amire egy bólintás volt megint csak a válaszom, mert a tekintetem közben a tömeget fürkészte, de kezdett  zavarni a sok ember látványa, így visszatekintettem rá, aminek az lett a következménye, hogy Matt nevetni kezdett. Felvontam a szemöldököm és meglepetten néztem rá miért nevet, de végeredményre sikerült engem is nevetésre sarkallnia. Legalább jól szórakoztunk, amit a fiú ki is jelentett egy vigyor kíséretében.
- Szuper! Ennek csak örülni tudok. - mondtam, majd kifelé indultam kerülgetve a társaságot, itt-ott megállva, mert páran éppen elhaladtak előttem. Persze a végére csak sikerült kijutnom a teremből és a folyosón vettem egy mély lélegzetet csak úgy magam elé motyogva.
- Egy kis csend... - körbepillantottam, majd Mattre emeltem a tekintetem és rámosolyogva kiindultam a rétre, de rájöttem, hogy ebben a ruhában egy kicsit, hogy úgy mondjam fáznék. Szórakozottan ráztam meg a fejem és hirtelen megálltam, majd Mattre pillantottam.
- Én valószínűleg, ha kimegyek bekapok egy kiadós megfázást... - jegyeztem meg szórakozottan. Ez rám vall, ha akarok valamit akkor beüt a guta. - Mit szólsz az erkélyhez? Onnan rálátásunk lenne mindenre. Na és útközben szerezhetnénk egy pulcsit! Vagy most elrohanok... - néztem rá az ajtó előtt állva, majd elmosolyodtam. - Várj egy picit! Mindjárt visszajövök. - siettem el a Rellon felé, hogy szerezzek egy pulóvert magamnak. A szobáig szinte száguldozva tettem meg az utat, így nem volt csoda, hogy egy két diáknak ez nem tetszett, de nem tudtam foglalkozni velük. A szobába érve gyors lekaptam a kabátom a fogasról, majd  visszafutottam egészen Mattig. Most én voltam aki lihegett, így kellett pár másodperc, amíg ki tudtam nyögni valamit is.
- Mehetünk! - mondtam próbálva rendbe szedni a légzésemet és amikor sikerült a folyamat, akkor elindultam az erkély felé. Ugyan így már kimehettünk volna a rétre is, de valahogy már nem kívánkoztam ki oda, mert láttam pár párocskát akik kifelé tartanak a rétre. Most semmi kedvem nem volt az emberi társasághoz, leszámítva Mattet. Ezért tűnt jó választásnak az erkély. Rálátásunk nyílik majdnem mindenre és senki más nem lesz ott nagy valószínűséggel. Pont a megfelelő hely volt, legalábbis egy kis nyugalomhoz. Reméltem ő is így fogja gondolni a dolgot és nem csak én vagyok ennyire akaratos.
//Folyt köv. Erkély//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. december 16. 12:48 | Link

Karácsonyi és végzős bál
December 21. este
szünet előtti utolsó este


Elérkezett a karácsonyi bál ideje is, és ez alkalomból a Nagyterem teljesen átalakult. Szinte rá sem ismerni, és akkor még nem is volt szerencséje a belépőnek minden meglepetéshez. Az idei bál Hóvarázs névre hallgat, így talán kicsit sem meglepő, hogy a teremben folyamatosan finoman szállingózik a hó, ám a hópelyheknek nyoma veszik, mielőtt elérnék a padlót, így nem kell félni tőle, hogy bárki is elcsúszna az este folyamán. A fal mentén hatalmas karácsonyfák is emlékeztetnek az ünnepre. Minden fán csodaszép díszek függnek, amelyek színe a törtfehértől a hófehéren át az ezüstig terjed, és ez a leheletnyi játéka a különböző árnyalatoknak kiküszöböli, hogy bárki is vakítónak, vagy túlzásnak érezze a díszek sokaságát.




Az egyébként megszokott asztaloknak most nyoma sincs, van azonban néhány mézeskalácstól, kókuszgolyótól és egyéb karácsonyi édességtől roskadozó asztal, amiről bárki nyugodtan vehet bármit, ha megéhezne. Nem messze az asztaltól az est egyik különlegessége egyforrócsoki-szökőkút. Bárki megszomjazna, csak egy bögrét kell elvennie a közelben elhelyezett asztalról, ahol azok egymás mellett sorakoznak, és bár ránézésre úgy tűnhet, hogy véges a számuk, mégis jut elég mindenkinek. Aki nem rajongana a forrócsokiért és valami kevésbé édesre vágyna, azt különféle karácsonyi teakülönlegességek és nem gőzölgő, de azért még meglehetősen finom egyéb innivalók várják a bögrék szomszédságában, mindenki válogathat kedvére.


    


A bálra a kötelező viselet a fehér mind a lányoknak, mind a fiúknak, bár egy szép színű nyakék, karkötő, nyakkendő azért még belefér. A szervezők ez alkalomra nem csak a választott színhez maradtak hűek, többségük hófehér angyalruhába bújva jelent meg az eseményen, ezzel is emelve az ünnepi hangulatot.

Ahogy azonban a tánc időpontja közeleg, a terem ismét változásokon, a hópelyhek megragadnak a karácsonyfák apró tűlevelein, a díszeken, a résztvevők haján, de nem kell félni, senki sminkjét, hajkoronáját, ruháját nem teszik tönkre, ugyanis nem olvadnak el, majd egyszerűen eltűnnek nyom nélkül, amint kilépnek az ajtón. Az est fénypontjára, a végzősök által táncolt keringőre már ebben a megváltozott környezetben kerül sor. A fények kialusznak, a táncolókat lebegő gyertyák veszik körül, ezzel lágyabb hangulatot adva.




Mindez természetesen még nem minden, ugyanis a szervezők és az iskola jóvoltából a karácsonyi bál minden résztvevője kap egy kisebb ajándékot is – többféle, kézzel készített karácsonyi dísz egyikét –, amint távozni készül a teremből.


//Kérdéseitekkel forduljatok a Szervezői Mesélőhöz!
Álmodói időpont: dec. 16-tól jan. 6-ig.
A végzősök bármely évfolyamból választhatnak partnert a tánchoz.
Kérünk benneteket, mivel ez egy esemény, mindig az utolsó eseményre érkezett hozzászóláshoz szálazzatok!!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. december 16. 15:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. december 16. 22:21 | Link

Karácsonyi, végzős bál - Máté
Viselet


Mint egy hógolyó. Olyan vagyok, mint egy csillogó hógolyó. Nem, menj egyedül Máté, én ebben... He?!
- Noak! Nem, fujj, rossz sárkány! Menj a helyedre - morrant rá a kis éjfúriára Annie, amikor az megpróbálta szétcincálni gazdája ruhájának alját. Nagy zöld szemeit lesütve szaladt el a kandalló felé, Hestia pedig utána, hogy elterüljön a szőnyegen a kanapé előtt.
A lány nagyon nehezen barátkozott meg azzal, hogy ilyen ruhát kell viselnie, holott az ő keze is benne volt a dologban. Egyrészt a szervezési részében, hogy kötelező fehér legyen, másrészt ennek a kiválasztásában, mert olyan királynőset akart. A végeredmény viszont...egy kisminkelt, feltűzött hajú hógolyó lett, legalábbis szerinte. Egyébként csinos volt, a bálhoz pont passzolóan, remélhetőleg Máténk is tetszően.
Vállrándítással igazgatta meg a haját, aztán a cipőjét, és elindult a Nagyterembe, mert drága tesója a faluból ment fel estére. Meg persze korán volt még, negyed órával előbb indult, hogy ránézzen a szervezésre.
Ezen az estén Ágoston vette át a beszédet, mert Máté végzős, és Annie táncol vele a gyertyafényes keringőben.
A terembe érve először körbenézett, aztán köszönt a már ott levő DÖK tagoknak. Minden szépen készen volt, várta, hogy lassan elkezdjenek beszállingózni a szebbnél szebb ruhát öltő diákok és tanárok.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. december 16. 22:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 19. 17:22 | Link

Karácsonyi, Végzős bál - Jeges Kventin Dioméd
HajViselet

Nem is hittem volna, hogy eljön ez a nap. Az egész szervezkedés a karácsonyra felcsigázta a csapatot, ezzel együtt engem is. A Dökben mindenki szívét, lelkét beleadva szervezte a bált, hogy a többieknek egy szép napot szerezhessen. A szervezkedés számomra is egy remek élmény volt és már alig vártam, hogy eljöjjön a nap. Dioméddel megbeszéltük, hogy erre a bálra kivételesen most együtt jövünk, nem pedig külön, így egy kicsit jobban izgultam az átlagosnál. Legfőképpen azért, mert ezen a bálon a fehér ruha volt a viselet, ami pedig nem éppen volt az én stílusom. Az ilyen ruhákat, amelyeket a fehér szín alatt tituláltam, azok az esküvői ruhák voltak. Persze anyámmal sikeresen leüzleteltem a dolgot, így ő segített nekem a bálra szerezni ruhát, persze miután megmondtam neki, hogy nem, nem akarok sem fodrosat, sem túl csicsás ruhát és a tiarát pedig felejtse el, mert nem szépségkirálynő akarok lenni, hanem csak helyes, vagy  legalábbis nagyjából jól kinéző egyén a bálon. Na persze, ha a szülőkről van szó, akkor beszélhetsz nekik. Mikor megkaptam a ruhát és felpróbáltam, úgy éreztem magam mint habcsók hercegnő. Még grimaszoltam is hozzá, mert amit elsőre választott egyszerűen nekem túlzottan  csicsás volt, így egy ruhacsere történt a napokban és körülbelül két napja kaptam meg a mostanit. Ez is olyan volt a számomra, amit nem igazán hordanék egynél többször, de legalább nem volt teleaggatva virágokkal meg csillogó kövekkel. Komolyan, legközelebb ráveszem magam és én megyek el, aztán valószínűleg fehér nadrágot húzok fel egy fehér enyhén kivágott felsővel! Jó, furcsa lenne, mert valószínűleg az összes lány szebbnél szebb ruhában fog megjelenni, így nekem sem lehet gatyát húznom, pláne most, hogy Dioval leszek. Csak ne essek el előtte... Ezen járt a buksim, miközben magamra vettem a fehér ruhát és a hajam is rendbe szedtem úgy, ahogy anyám mondta. Miután a formalitásokkal, vagyis a sminkeléssel is megvoltam újra ellenőriztem a kinézetemet és eldöntöttem, hogy tudok még úgy kinézni, ahogy egy lány, vagy legalábbis egy nagyjából helyes leányzó. Az ékszereket felvéve már csak a magassarkúba kellett beleugranom, de mivel egy fehér magassarkú szandál volt, így jobbnak láttam volna, ha nem megyek fel benne, ám akkor meg az átlátszó harisnya kárára ment volna a dolog. A szépségért meg kell szenvedni! Mély sóhaj hagyta el a szám, majd felvettem a szandált is és elindultam a Nagyterem felé, ahogy az meg volt írva. Mázlimra sehol sem botlottam meg, mert már kezdtem megszokni a magas sarkakon való járást. Ahogy sejtettem, az én hős lovagom már ott állt az ajtónál és rám várt. Ki ne akarna egy ilyen romantikus pillanatot magának? Hát én teljesen felélénkültem mikor megláttam őt. Rögtön elmosolyodtam és nagyjából sietősre véve a lépteim, majdnemhogy szárnyra kapva mentem oda a fiúhoz.
- Szia! - szólaltam meg, mikor hallótávolságba értem annyira, hogy ne kelljen kiabálnom. - Remélem nem vártál sokat. - tettem hozzá és rámosolyogtam. Örültem neki, hogy kivételesen együtt jöttünk és nem külön, mert így legalább nem kell féltékenykednem. Habár semmi okom se lehetne rá, de azok a női ösztönök...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. december 19. 18:12 | Link

Végzős bál - Léda
Ruha

Nagyon kíváncsi voltam, hogy tényleg eljön-e. Az utóbbi hetek keseregve teltek számomra, többet bosszankodtam, mint mióta itt tanulok. Léda annyira felhúzott már, hogy meglebegtettem előtte, hogy inkább Eriket hívom meg a bálba helyette, ha már ennyire értelmetlenül nem mutatkozunk együtt. Jók a titkos együttlétek, meg az, hogy nem zavar senki, de én szeretnék mellette büszkén lépdelni… ő viszont… Be van gyepesedve, vagy nem tudom, nem értem. Szerintem az egész iskola tudja, hogy együtt vagyunk, de ő úgy viselkedik, hogy ez korántsem igaz. Attól félek, ha megkérdeznék tőle, lehet, hogy akkor is letagadná, az mondjuk, nagyon fájna, remélem senki sem tette még meg. Amúgy, ha nem ezen veszekednénk, hisztiznénk, dobálóznánk folyton, egészen szuper kapcsolatunk lenne. Viszont megelégeltem ezt az egészet, még egy csúnyát is sikerült beszólnom neki, amit azóta is bánok, de most ez van. Remélem, eljön, és ha már mindenki látott minket együtt, akkor megnyugszik végre, és nem kell tovább titkolóznunk. Ez csak neki olyan nagy szám, egy kicsit azért én is tartok tőle, hogy hogyan néznek ránk. Persze, ha Ő támogat, akkor kit érdekel, hogy mit gondolnak? Tilda mondjuk nem tudom, hogy mit fog szólni, hogy Alexis után egy lánnyal járok. De majd megszokja, és tudom, hogy szeret annyira, hogy nem akad fenn rajta túlságosan.
Egyébként szép ruhát szereztem, kíváncsi vagyok, hogy ő fiús, vagy lányos ruhában jön-e. Az én estélyim nagyon szép, a hajamat, pedig Elena varázsolta szuperré. Megkértem egy kis sminkelésre is, mert az nem az én asztalom, és hajlandó voltam néhány ékszert is felvenni. Szerintem elég jó lett az összkép, bár az a helyzet, hogy továbbra sem vagyok oda mindezért. A végzős bálért viszont mindent! Főleg Léda miatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Bál
Írta: 2014. december 19. 19:18
| Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



Igen mondtam neki, leginkább azért, mert nem akartam elkeseríteni. Annyira lelkes volt, hogy nem volt szívem elutasítani, pedig akkor nem voltam kifejezetten bálozós hangulatban, mert újnak számítottam, így szinte biztos voltam benne, hogy mindenki megbámul majd. Amint azonban beértem a szobába, már izgultam, alig vártam, hogy kiválaszthassam mibe megyek, hogyan fogom megcsinálni hajamat. Mivel még itt nem voltam soha bálban, meg felénk amúgy sem szokás az ilyesmi, először kicsit utána kellett járnom a dolognak. Kiderítettem, hogy itt nagy hagyománya van, a lányok kiszoktak öltözni és ebben az évben még a dress code is elég erős, fehér. Fehér ruha a lányoknak és fehér a fiúknak is. Amint megtudtam, rögtön felnevettem, nem csak a megkönnyebbüléstől, hanem mert elképzeltem a rengeteg lányt fehérben. Mekkora butaság! Ritka az, amikor valakin igazán jól mutat, a legtöbb lányok nem szokott jól mutatni, ráadásul a legtöbbjüket kövéríti. Ritka az, amikor egy fehér ruha láttán valakinek az jut az eszébe, hogy milyen csinos az illető, kivéve persze, ha menyasszonyról van szó, de ebben az esetben ez csak egy rakás bálozó diák. De itt voltam én, az ébenfekete bőrömmel, sötét szememmel, sötét hajammal és a magas, már-már gebe testalkatommal. Számomra tökéletes választás volt a fehér, élvezettel próbáltam fel a ruhát, amit apám küldött Afrikából. Illegtem a tükör előtt benne, nagyon tetszett. Nem volt hétköznapi, nem volt egészen báli megjelenés, viszont fehér volt és piszok jól mutatott rajtam.
Mikor elérkezett a bál napja, már korán reggel felkeltem, de délutánig nem tudtam mit csinálni magammal. Ideges voltam és nem csak azért, mert ez volt az első ilyen alkalom itt az iskolai falai között, ahol tömeg előtt kell megjelennem, hanem mert Jeremyvel mentem. Tetszeni akartam neki! Azt akartam, hogy szépen lásson, hogy leessen az álla, ehhez viszont bomba formában kellett lennem.
Délután négykor azonban nem bírtam tovább, beálltam a zuhany alá, jó sokáig fürödtem, majd készülni kezdtem. Megcsináltam a sminkemet, a hajamat, jólesően piszmogtam, mert volt időm. Végül aztán, mikor már alig tizenöt percem maradt a megbeszélt találkozóig, a tükör elé léptem, hogy elvégezzem az utolsó simításokat. A hajam előrehúzva, összefonva a lógott majdnem a derekamig, az arcomon épp csak egy leheletnyi smink volt. A ruhám épp csak kicsivel többet mutatott meg, mint azt illendő lett volna. Vettem egy mély levegőt majd hátat fordítottam a tükörnek és elindultam a nagyterem bejáratához. Mikor odaértem, nem láttam egyedet csak a feltódult tömeget, így kicsit félreállva néztem körbe, hátha megpillantom Jeremyt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 19. 19:23 | Link

Zehyrine

Kinézet

Jeremy nem igazán izgult. Nem először fog táncolni, és a lányoktól sem rezel be. Na, jó, Sabrának tényleg meg akart felelni. Egy héttel ezelőtt elhívta a lányt, aki beleegyezett. A nővérével elment vásárolni, mivel valami barom kikötötte, hogy csak fehérben mehetnek. Még a fiúk is. Jer alapból sápadt volt és ez rátett még egy lapáttal.
 Az ízlésben, teljes mértékben Lexinere támaszkodott, ő nem igazán törődött ezzel, ha nem volt szükséges. Olyan hat körül elkezdett készülődni, előre kikészítette a ruháit hajával sem kellett bajlódnia sokat. Bár egy kicsit gyorsított léptein, mikor az iskola felé tartott, a gyér megvilágítású úton. Belépés előtt gyorsan ellenőrzött mindent. Haja rendben volt, a fehér rózsát, amit ajánlottak a ruhához az üzletben nézte pár pillanatig, majd a háta mögé dobta.
Belépve egyből a lányt kereste, nem volt nehéz dolga a sok fehér ruhájú világos bőrű ember között megtalálni.
Egyből hatalmas mosoly terült szét az arcán, mikor tekintetük találkozott. Nagyokat lépve közeledett a lányhoz, kikerülve az előtte áramló sápatag sorokat. Megállt Sabra előtt, kinyitotta a száját, de egy röpke pillanatra nem jött ki hang rajta, csak szemét járatta a tökéletes sminken, a hajon, és a ruhán. Hirtelen elszégyellte magát, nem tudta, hogy fog mutatni mellette.
- Te... gyönyörű vagy. – mondta. A hangja inkább csodálatot sugallt, mint meglepődést. A korcsolyapályán is magára vonzotta a tekinteteket, mi másra számított volna? Zavarodottan a lány mellé fordult, hogy Zephyrine belekarolhasson.
Lássa meg mindenki, hogy Sabráról le lehet szállni, az ő kiszemeltje.
És csak is az övé.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 20. 00:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 19. 19:55 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?



Nem kellet sokáig várnom, szerencsére. Igyekeztem kerülni minden tekintetet ami rám szegeződött, nyilván új voltam és nyilván kilógtam, rajtam másként állt minden. Szorongtam, rossz érzés volt. Azt hittem, hogy ennyi idő alatt majd sikerül legyűrnöm, de a páni félelem most is legyőzött, aztán, amikor megpillantottam Jeremyt, hirtelen a szorítás a torkomban rögtön felengedett. Álltam a tekintetét, titokzatosan elmosolyodtam, majd lesütöttem a szememet, mintha zavarban lennék. Pedig erről szó sem volt, minden a színjáték része volt, ettől valahogy az ember sokkal kívánatosabb lesz, már a szó legnemesebbik értelmében. Mikor elém lépett, hagytam, hogy végignézzem rajta, majd mikor megszólalt szórakozottan a vállára csaptam.
- Ugyan már..
Ezzel az egyszerű mondattal lepleztem a remegést, ami végigfutott a gerincemen, szerettem ha dicsértek, sőt, ami azt illeti imádtam, gyakran szomjaztam is, de sosem túl feltűnően, épp csak annyira, hogy ne legyen feltűnő, de hasson kellemesen. Mikor mellém állt, lazán belekaroltam és elindultunk be a tömeggel együtt, fogalmam sem volt, mi vár majd ott, de amint beléptünk és körbepillantottam egészen magával ragadó volt a dekoráció és az egésznek a hangulata, koránt sem gondolta volna, hogy ezt is ennyire komolyan veszik. A szabad kezemet tenyérre felfelé kinyújtottam és figyeltem ahogy a megbűvölt hópelyhek ráesnek.
- Egyébként nagyon...csinos vagy. Lehet ilyet mondani? Ez a fehér szmoking. Mondjuk még a többiekéhez képest jól néz ki.
Vigyorogva dicsértem meg, mert ez volt az igazság, tényleg jól nézett ki és ami jó, azt általában megjegyzik az emberek, hacsak nem féltékenyek rá.
- Örülök, hogy ilyen magas vagy, de azt hiszem ezt már mondtam neked.
Tényleg hálás lehetek a hormonjainak, hogy így megnövesztették, különben nagyon bután néznénk ki egymás mellé, de kellemes volt, hogy hiába volt rajtam magassarkú, még így is alacsonyabb voltam mint ő, hiába, gyengéim voltak a magas fiúk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. december 20. 23:15 | Link

Zehyrine

Kinézet


Jeremy tekintetét gyakran mondták fürkészőnek, mintha mindent meg akarja jegyezni, amit lát. Most is épp ez történt. Figyelte Sabrát, ahogy szempillái megrebbennek, majd lesüti a szemét. Olyan ártatlannak tűnt ekkor, de a fiú valahogy mégis érezte, hogy Zephyrine nem ilyen. Ő állná a tekintetét. Kissé zavarta ez az álságoskodás, de csak azért tette a lány, hogy tetsszen neki. Bizonyára. Mi már lett volna? Magabiztosság sugárzott belőle büszkeséggel keveredve. Ezeket részben a lánynak köszönheti. Próbálta elrejteni azt, hogy valószínűleg ő a hálásabb kettőjük közül ezért az estéért.
- Ne játszd a szende kislányt. Te is tudod, hogy dögös vagy. - kissé erősnek tűnhetett, ezt próbálta egy vigyorral kompenzálni. Sabra belekarolt, ő pedig elindult a terembe a vakítóan világos kavalkádban. Bent szétszóródtak az emberek, ő pedig a mellette álló Zephyrinet figyelte, ahogy a kövér hópelyheken csodálkozik.
- Varázslatos, mi? - ezzel a jelzővel lehetett talán leírni a helyet a legjobban ezt a bált.
Önelégülten bólintott a lánynak, mikor az megdicsérte.
- Azt hiszem szabad ilyet. Ha jogos, legalább is. A nővérem segített kiválasztani ezt, én nem nagyon vagyok benne ebben a témában. - körbepillantott a többi fiún, akik épp táncoltak, vagy a terem szélén sutyorogtak. Nem egy volt otromba dísztalárban. - Igen, úgy látom jó ízlése van Lexinenek.
Szinte hitetlenkedve nézett Sabrára. Szemöldökét felhúzva kérdezett vissza.
- Valóban?... Hát nem hinném, hogy mondtad nekem, de köszönöm. Én is eléggé elégedett vagyok a méreteimmel. - egy kis szünetet tartott, majd nagy levegőt vett, és folytatta. - Ha már itt tartunk, szerintem nem egy irigy pillantást kaptam, mióta beléptünk. Nem kérdés, hogy te vagy itt a legszebb. - mosolygott rá, de legbelül fortyogott. Nem viccelt,több srácot is látott, aki Zephet bámulta, és ez tarthatatlan volt. Mintha nem látnák, hogy Jeremy ott van mellette. Tennie kellett valamit.
- Van kedved táncolni?
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. december 21. 16:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. december 21. 23:04 | Link

Jake
Ruha

Azt hiszem, hogy mikor először hallottam az egész Karácsonyi bál cuccról, csak a szemem forgattam. Úgy terveztem, hogy nem megyek el, nem akartam megint tök egyedül eltölteni egy hosszú estét. A Halloweeni bál is egy évfolyamtársamnak köszönhetően nem fulladt botrányba, szóval azt terveztem, hogy egy Sherlock kötettel bekucorodok az ágyamba és teázgatva fogok aznap este olvasni. Viszont nem jött össze ez a dolog, mert Jake elhívott, én pedig igazából nagyon meglepődtem. Ami azt illeti, egy kicsit lesokkolt a dolog, de azért nagyon örültem és igent is mondtam neki. Szinte azonnal, kicsit zavarba is estem utána. A készülődéssel nem siettem el semmit, de azért tervezgettem, hogy milyen ruhát veszek fel. Nem nagyon szerettem, még a gondolatot sem, hogy fehérben kelljen mennem, nem voltam egy habcsók-fajta, aki imádja az estélyi ruhákat. Pár nappal előtte viszont már megvolt a tökéletes darab, amit Joli néni küldött el nekem, bagolypostán, egyenesen Párizsból. Ő volt az én jó tündér-keresztanyám, aki mindig kihúzott a csávából, főleg akkor, ha divat kérdésről volt szó. A hajamhoz nem sok ötletem volt, még aznap este sem, így a tükör előtt ülve bámultam a tükörképemet tanácstalanul. Annyira felbosszantott az ötlettelenségem, hogy csak laza kontyba fogtam, halvány sminket dobtam fel magamnak és a tükörbe néztem mély sóhajjal. Nem voltam teljesen elégedett magammal, de azt hiszem, hogy ez a maximum, amit ki tudtam hozni magamból. Az órámra pillantottam, majd majdnem káromkodtam egy sort, mikor megláttam, hogy megint késésben vagyok. Az ágy szélére dobtam magam, majd felkaptam a cipőmet és szinte a nyakamat törve futottam a lépcsőkön, meg a folyosókon, míg odaértem a Nagyterembe. A folyosón nem volt senki, így gondoltam, hogy Jake már bent van, vagy jobb esetben még nem jött meg és nem lett volna akkora égés, hogy megint megcsúsztam a készülődéssel. Nincs akkora szerencséd, Lavia... Nagy sóhajjal beléptem, majd körbepillantva szemrevételeztem a terepet. A szállingózó hó elsőre kifejezetten aggasztott, azon gondolkoztam, hogyan is fogok én a következő tíz percben hanyatt esni, de nagy megnyugvásomra a hópelyhek eltűntek, mire a földre értek volna. Megkönnyebbült sóhajjal a termet kezdtem pásztázni, téve pár lépést a forrócsoki-szökőkút felé, ha már nem volt jobb tervem a párom megtalálásáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Jake Sandder
INAKTÍV


Blöff | Bátty | Álom xD
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 166
Írta: 2014. december 22. 00:53 | Link

Lavia

Öltözet

Szerinte jól döntött. A többiek ugyan nagyot néztek, miután megtudták, hogy egy másodikos lányt kért föl, aki ráadásul DÖK tagos, de ez annyira nem érdekelte. Úgy is csak irigykednek, ráadásul a pletykásabbak hamarabb tudták meg, hogy Lavia DÖK tag, mint ő. Azért ez egy kicsit igazságtalan. Persze mindent nem lehet kipletykálni, főleg ha semmi olyan konkrét témát nem tudnak, amin el lehetne lovagolni egy ideig. Ráadásul Lavia helyes lány, Cath is mesélt róla, de ami a legfőbb dolog az egészben, hogy igent mondott! Nem úgy, mint ő... na de ez most teljesen mellékes.
A ruha választásban nem volt nehéz dolga. Sőt, igazából semmi, csak Dany-nak kellett elrugdosnia egy üzletig, ahol már ki is volt választva egy igazán tetszetős darab. Meg kell hagyni, jó ízlése van a húgának.
Ráadásul a választott darab kimondottan jól áll neki. Tiszta úri ember vagy ahogy Dany mondta, fess.
A lányra egy ideig az ajtó előtt várt, de a kíváncsiság beljebb csalta, így a benti fények, illatok és hópelyhek varázsában várakozott egy ideig. Igazából nem is bánta annyira, hogy várnia kellett egy keveset. Nem mintha izgult volna... de azért nagyon nem volt mindegy, hogy milyen benyomást is tesz majd elsőként a lányra.
Mikor megpillantja Lavia-t, elmosolyodik, majd vesz egy apró, de mély levegőt és odasétál hozzá. Még a karját is felajánlja, hogyha a lány akar, bele is kapaszkodhat.
- Kimondottan jól áll neked ez az elegáns viselet.
Húzódik félmosolyra szája szélső szeglete. Ha a lány hagyja, beljebb vezeti a terembe, hogy mindenki lássa érkezésüket. És persze kicsit sem izgul...nem! Most már tudja, hogy jól választott. Elég csak körülnéznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zephyrine Sabra Iweala
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. december 22. 01:57 | Link


Amikor egyes anyagok találkoznak,
olyan láncreakcióba lépnek,
amit nem lehet visszafordítani.
Átjárja őket a vonzalom.
Ilyen lehet a szerelem? Ez a kezdete?


- Na jó, igazad van.
Felelem egy fáradt sóhajjal, túlozva, amennyire csak tudok. Nem akartam én ennyire álságos lenni, csak az önbizalmam jelenleg túl haladta az egészséges szintet, így vissza kellett fognom és ez nem ment egyszerűen. Na meg, ki is akartam tapasztalni, hogy szól mindehhez. Aztán, amikor ügyesen hárított, képtelen voltam tovább színlelni. Az egész végén felnevettem és jókedvűen nézelődtem az oldalán. Nekem egyáltalán nem tűnt fel, hogy Jeremy mennyire szerencsés lenne, én is csak egy lány voltam, a sok közül. Lehet, hogy magasabb és egy kicsit másabb, mint amit az itt lévők megszoktak, de akkor is csak egy diáklány. A tekintetek, hát azokat meg igyekeztem inkább lesöpörni magamról úgy, hogy sehová nem néztem elég ideig ahhoz, hogy feltűnjön, hogy valaki bámul. Tudtam, hogy az csak összezavarna és nem érezném jól magamat.
- Igen, az.
Még szerencse, hogy nem hideg. Ebben a formájában eltudnám viselni a havat. Ha nem lenne hideg és nem olvasna pocsolyává, csak úgy leesne, hogy azután szép csinos halomba rendeződjön, majd mikor már nem lenne rá szükség, egyszerűen csak felszívódna. Semmi hideg és latyak nem tárulna hozzá. Így még azt hiszem a tél is egész hangulatos lenne.
- A nővéred, aki faluban lakik igaz? Nem sokat meséltél még róla...
Én meg nem kérdeztem. Lehet, hogy azért mert kevésbé érdekelt, de lehet, hogy közrejátszott az is, hogy azt vártam, hogy majd szépen magától beszél róla, semmi erőszak. Néhány elejtett kósza információból táplálkoztam csak, se semmi fontosat, vagy használhatót nem tudtam meg, se róla, se a családjáról. Már nem mintha én annyit meséltem volna róla. így eszem ágában sincs felróni neki.
- Ha elejtesz ma még egy bókot, kénytelen leszek felhúzni magamat. Ne aggódj, nem figyelek rá, hogy néznek, még akkor se, ha így van.
Égnek emelem a tekintetemet. Igaz, egy nőnek mondhatják akár ezerszer, hogy mennyire szép, akkor sem unja meg, de Jeremynek most már túl kellene lépnie ezen. Akárhányszor találkoztunk eddig, mindig ezt hallgattam és igen, jól esik, de beszélhetnénk másról is.
- Persze, menjünk. De csak akkor, ha utána kipróbáljuk a csokiszökőkutat.
Már kiszúrtam magamnak, a többi édességgel egyetemben. Imádok enni, igaz, az édesség nem tartozik a kedvenceim közé, de azért megeszem, egye-fene.
Utoljára módosította:Zephyrine Sabra Iweala, 2014. december 22. 01:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. december 22. 03:32 | Link

Jake
Ruha

A kezdeti izgatottságom, félelmem, vagy hogy is hívjam, ami attól tartott, hogy nem jött el és felültetett, természetesen hamar elmúlt, mert volt annyi egészséges önbizalmam, hogy tudjam, csak nem hagy cserben. Mindenesetre azt hiszem, hogy azzal, hogy igent mondtam egy elsős fiú meghívására, elég nagy okot adtam a pletykálkodásra. Nem igazán érdekelt, ezeknél sokkal fontosabb elfoglaltságaim is voltak, mint például az, hogy pontot szerezzek a házamnak, méghozzá sokat, amivel eddig nem is haladtam rosszul. Éppen elkezdtem volna törni a fejemet, hogy mit is rajzoljak legközelebb, de aztán rá kellett döbbennem, hogy a bál kellős közepén voltam, Jake pedig tett pár lépést felém. Mély levegőt vettem, majd gyorsan ki is fújtam, hogy a lehető leghiggadtabbnak nézzek ki. Persze az is voltam, de attól még a levegő nem árthat meg. Úr isten, de gyíkarc stréber vagy, öreganyám... Mikor Jake ideért, elmosolyodva biccentettem és belé karoltam, ha már volt ily udvarias és felém nyújtotta a karját.
- Jaj, ne is hozd el, úgy érzem magamat, mint egy fehér szaloncukor. De komolyan, még jó, hogy nem mindjárt rózsaszínbe kellett öltözni - nevettem fel zavartan, majd elsimítottam az egyik hajtincsemet. - Azaz, azt hiszem, azt kellett volna mondjam, hogy köszönöm. Neked is jól áll! - jegyeztem meg és tényleg így is gondoltam. Mármint, mindig, amikor a pasik elegánsba öltöztek, azt valamiért úgy véltem, hogy helyes. Sokkal jobban állt egyeseknek az öltöny, mint a sima farmer és póló párosítás. Ez persze nem mindenkire volt igaz. Mikor beljebb húzott, nem ellenkeztem, amúgy sem akartam egész nap itt ácsorogni és arra várni, hogy kinőjön alattam a fű. A dekoráció még mindig le tudott nyűgözni, mármint azután, hogy bizonyosodtam róla: nem fogok pofára esni a hólatyakban, mert nem keletkezik ilyen.
- Sokat vártál rám? Ha igen, ne haragudj, csak megint elnéztem az időt... nem erényem a pontosság, sajnos... - sóhajtottam és körbenéztem. Minden olyan szinten fehér volt, hogy az néha-néha már fájt a szememnek. Inkább visszanéztem a partneremre, kissé felvont szemöldökkel.
- És amúgy hogy vagy? Milyen napod volt? - érdeklődtem, ami még nekem is új volt. Mármint, nem sűrűn szoktam ilyeneket kérdezni, mert azt hiszem az ilyesmi nem az én dolgom. Most mégis megkérdeztem. Mi van velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 22. 14:46 | Link

Aileen Aurora
A karácsonyi bálon.

Az elején amikor elhívtam a tanárnőt a karibálra, akkor poénnak szántam. Az egyik óra közepén jártunk és magamhoz hűen durmoltam, mivel mostanában nem aludtam túl jól. Persze a tanárnőnek ez vagy nem volt a kedvére, vagy talán hangosan szuszogtam azt nem tudom, de felkeltett én pedig egy kicsit kómás fejjel lestem fel rá. Persze az lett belőle, hogy nem büntetett meg egyem a jó szívét, de én poénból felvetettem, hogy büntetésemként elviszem a bálra. Na persze azt hittem elutasítja a dolgot, vagy leszid, de meglepő módon belement. Habár azért megleptem vele, legalábbis szerintem így volt, de nem nagyon mutatta ki, vagy talán én nem figyeltem meg túl jól az arckifejezését, mert fáradt voltam. Na hát a lényeg az, hogy így jutottunk arra, hogy együtt menjünk el a karácsonyi bálra és én hűen a megbeszélt dolgokhoz készülődtem is. Mivel nem volt fehér öltönyöm, így egy bagolyban értesítettem az anyámat, aki volt olyan kedves és szerzett nekem egyet, amit mintha rám öntöttek volna. Mondjuk ő mindig is tudta, hogy mi az ami jól áll nekem, ezért most sem csalódtam ebben a képességében. Viszont megírtam neki, hogy nem megyek haza a szünetre, ami miatt a válaszlevele nem volt túl kedves, de egy vállrándítással ráhagytam a dolgot. A készülődés nem volt nehéz, hiszen a hajam nem volt egy nehéz eset. Úgy fél óra alatt teljesen készen álltam a bálra, ám voltam olyan jófiú, hogy szereztem egy kardíszt, amit anyám javasolt, hogy szerezzek, na meg amúgy is megtettem volna, bárkivel megyek is. Illőnek találtam, hogy ha már egy szép hölgyet viszek el a bálra, akkor adjak is neki valamit, na meg azt is illőnek találtam, hogy a kardíszhez megfelelően egy fehér rózsát tűzzek az öltönyömre, ami illett a kardíszéhez. A séta a nagyteremig nem volt valami érdekes, ám láttam pár fehér ruhás leányzót, amint végigtipeg a folyosón előttem. Szórakoztató volt, mert láttam páron azt, mennyire nem örül a fehér ruhának, de voltak akik odavoltak az ötletért. Mi fiúk sem rajongtunk annyira a fehérért, ám nekünk az öltöny azért egy kissé megszokottabb viselet volt, mint a lányoknak ez a ruha. Körbepillantottam, majd eldöntöttem, hogy még van egy kis időm arra, hogy várjak, így a falnak dőlve, felvettem egy elég kényelmes pozíciót és vártam. Türelmes leszek és megértő, mert azokba a ruhákba biztos nem egyszerű belebújni, na és ha valaki még jól is akar kinézni... Egy szórakozott félmosoly jelent meg az arcomon arra a gondolatra, hogy mennyire fárasztó lehet a lányok számára ez az egész. Lehunytam a szemem, majd falnak döntöttem a fejem, egy idő után pedig a plafonra tekintettem a gondolataimba merülve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 22. 15:29 | Link

Anthony E. Blake
A bálon

Eredetileg nem terveztem, hogy részt veszek a karácsonyi bálon, már csak azért sem, mert otthon fontosabb terveim voltak, de végül mégis úgy alakult, hogy maradtam még a kastélyban az utolsó napra. Terveim meghiúsítója az egyik mestertanonc srác, aki úgy döntött, alszik az órámon. Mondjuk, ez tőle nem volt éppen meglepő, és alapesetben az ilyesmi nem is érdekel túlzottan, elvégre nem lettem szigorú tanár, és nem is az én érdekem, hogy az órán figyeljenek a diákok. Szóval hagytam volna büntetés nélkül az egészet, erre ő viccesen elhívott a bálba. Hogy bosszantsam, igent mondtam. Azt hittem, hogy csak poénkodik, és vissza fogja szívni, elvégre az ilyen szőke herceges srácok akárkit elvihetnének a bálba, úgy gondoltam, már van párja az eseményre. Tévedtem. Tony vagy komolyan gondolta vagy nem mert visszakozni, mert azt hitte, hogy én komolyan gondolom.
A lényeg, hogy nekiállhattam fehér ruhát keresni a szekrényemben. Amit persze nem találtam, hiszen a ruhatáram kimerül lila, rózsaszín és fekete darabokban. Még szerencsém, hogy a színházban, ahol dolgozom már vannak barátaim, így nem volt nehéz kölcsön kérni egy jelmezt. Állítólag egy éve ebben játszotta valaki a Hókirálynőt. Nekem mindegy volt, a lényeg, hogy fehér.
Ma este pedig felölthetem végre a ruhát, hajamat kibontva hagyom, nem akarok vele túl sokat babrálni, majd elindulok a nagyterem felé. Kísérőm már az ajtó mellett áll, láthatóan nem észrevéve engem. Lassan odasétálok - bár ebben a cipőben csak tipegni lehet - hozzá, és megszólítom:
- Úgy látom, te mindig, mindenhol képes vagy elaludni.
Mosolyogva felnézek rá, várom, hogy karját nyújtsa és elindulhassunk befelé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. december 22. 16:25 | Link

Aileen Aurora
A karácsonyi bálon.

A várakozás olyan volt, mint mikor órák után várom, hogy Grace megérkezzen, mivel ő volt az a típus, aki mindig elkésett, ha megbeszéltem vele valamit. Így vártam, habár nem tudtam mennyi idő telt el várakozás közben, de páran már bementek a bálra, szóval azért olyan tíz perc biztosan volt. Nem zavart, szerettem ha én várakozom, nem pedig a társaságom vár rám, pláne ha lány az illető. Olyankor szinte utáltam magam, mivel nem érdemlik azt, hogy a türelmüket feszegessem. A merengésemből az én kedvenc tanárnőm hangja rántott ki, így ráemeltem a tekintetem és elvigyorodtam és a szokásomhoz hűen nem magáztam, hanem tegeztem. Persze megszokhatta, hiszen mindig így beszéltem vele, de másnak lehet, hogy furcsa, hogy egy tanárt nem magázok, hanem tegezek.
- Ebben vagyok a legjobb! - mondtam hamiskásan, majd enyhén oldalra döntöttem a fejem. - Igazán... - nem tudtam hogyan fejezzem ki magam, szóval megköszörülve a torkom újra ránéztem. - Hű... tanárnő, ez igazán jól áll neked. Gyönyörű vagy, már ha szabad ezekkel a szavakkal élnem. - vigyorogtam rá huncut mosollyal, majd a kardíszt a csuklójára helyeztem. - Remélem megfelel, nem igazán tudtam mi lenne az igazi, de úgy érzem ez illik hozzád. - pillantottam az arcára, majd a karomat nyújtottam, hogy bekísérhessem őt a bálra. Úgy tűnt, hogy ez a bál egy kicsit más lesz, mint az előző, itt minden fehér és nem lesz tele érdekes jelmezekkel. Mondjuk azokkal sem volt sosem gondom, de azért szerettem volna egy igazin is részt venni, mivel már jó rég adatott meg a számomra, hogy megtegyem. Most viszont alkalmam volt rá, ráadásul egy remek párral. Kell ennél jobb? Nem!
- Akkor gondolom mehetünk. - pillantottam Aileen tanárnőre, majd ha beleegyezett, akkor besétáltam vele a nagyterembe, hogy részt vegyünk a karácsonyi bálon.
Utoljára módosította:Anthony E. Blake, 2014. december 22. 16:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 22. 18:36 | Link

Anthony E. Blake
A bálon

- Azért szerintem másban is tehetséges vagy - utalok arra, hogy bár imád aludni az óráimon, attól még jó festőnek tartom, akiben látni a lehetőséget. - De azért tény, hogy ezt többet gyakorlod - nevetek fel, majd rögtön utána el is pirulok a bóktól. Felnőttesebbnek érzem magam, mint tavaly ilyenkor és magabiztosabb is vagyok, de úgy látszik, még mindig nagyon könnyen vörösödök el. Ráadásul nagyon furcsa, hogy tanárnőnek szólít, még akkor is, ha tényleg az vagyok.
A tegezés viszont egyáltalán nem zavar, sőt el is várom, hogy a diákok tegezzenek, elvégre alig fél éve még én is ide jártam. Azt sem hiszem, hogy a tanárok a kollégájuknak tekintenek. Bár többen is vannak, akik korban nem állnak olyan messze tőlem.
- Köszönöm a kedvességed és a virágot is. A szavakkal pedig nincs gond. Szólásszabadság van, vagy nem? Bár sokan elfeledkeznek arról, hogy mindenről mindenkinek lehet véleménye, de a véleménynyilvánítás csak addig szabad, amíg azzal valakit meg nem bántunk. De bocs, igyekszem kevésbé kiábrándítóan viselkedni az este további részében. Ez pedig gyönyörű - emelem fel a kezem, hogy rátehesse a virágot a csuklómra, majd villantok a fiúra egy hálás mosolyt.
- Persze, indulhatunk - karolok bele, majd lépek be Tony mellett a terembe, ahol minden fehér, minden vakító, minden ünnepi. Tetszenek a díszek, a hóesés, a DÖK-ösök idén is kitettek magukért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
..party rock is in a house tonight..
Írta: 2014. december 22. 21:18
| Link


öltözet

Okéééé. Még mindig itt van, és nem ment haza, úgy döntött, egyelőre kicsit halasztja, de már csak azért is, mert a bál maga felcsigázta, és mindenképp maradni szeretett volna. Nem olyan fajta, aki ilyen helyekre járkál, de most mégis legyőzte az alkalmi ruha utálatát, és eldöntötte, menni fog, még ha a fene fenét is eszik. Igazándiból ellett volna ő egyedül is, sőt, képes lett volna egész este egy felmosóval nyomni a táncot – amekkora a tudása, az értékelné, viszont, a lányok nem épp arra vágynak, hogy ilyet nézegethessenek, sőt. Jó darabig várt azért, valahogy nem is izgatta a dolog, bár volt olyan, aki elég egyértelműen célozgatott a dologra, hogy elvihetné, csak szándékosan nem vette a lapot, és kalandozott messzire a fantázia, persze nem rossz értelemben. Aztán végül mégiscsak eljött a pillanat, hogy random sikerült találnia valakit, akitől megkérdezte, menne-e vele a bálba, és még szerencséje is akadt. Sajnos a felmosó más partnerre várhat, bár ki tudja, mi lesz később, nem-e akadnak egymásra..
Ahogy eljött a bál napja, úgy nőtt a lelkesedése, de szíve szerint farmerban, és pólóban állítana oda. Nem, valahogy az utolsó pillanatig halasztja, hogy fel kelljen húznia a pingvinjelmezt, próbál találni már alternatívát, de a szekrényében nemigen lel olyasmi darabokat, amelyek erre a célra megfeleltek volna. Így, marad az „A” verzió, a nem túl kényelmes, de az eseményhez tökéletesen passzoló. Ez van, ezt kell szeretni. Az órát figyelve rendezgeti tincseit kivételesen rendezett sorokba, isten tudja milyen indíttatásból művelve ezt, majd végül csak szemléli a végeredményt. Hosszas sóhajt ereszt ki ajkain, hiszen még mindig vannak gondok az emeleten, de már koránt sem akkorák, de ez ami van, maradandóbb lesz, mint gondolta. Az viszont biztos, hogy félreteszi ezt az egészet, és ma mulat, amennyire csak bír. Még pár igazítás, és már indul is a megbeszélt pontra. Odakint hömpölyög az embertömeg, majdhogynem elsodorja, de sikerül zökkenőmentesen odaérnie, és egy félreeső zugban megállnia, hogy nyakát nyújtogatva várja a bálpartnerét. Hát, csak nem fog beégni.. annyira..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2014. december 22. 22:20 | Link

Julien

Kinézet

Elhívták, ő pedig igent mondott. Miért is ne? Még meg is volt illetődve egy kicsit. Így legalább Derek ha akarja, elhívhatja Kira-t… ő mindenesetre még sosem volt hasonló bálon, így szeretné jól érezni magát. Imádja a jó ruhákat, főleg a bőrdzsekiket és a színes dolgokat, de fehéret úgy igazából nem sűrűn hord. Főleg nem báli ruha formájában, de ha már itt ez a bál, akkor meg kell rá keresni a megfelelő darabot. A ruhaüzletben kis híján kiakasztotta szegény eladónőt, mikor felvázolta, hogy milyen ruhát is szeretne nagyjából, na meg persze mikor nevető görcsöt kapott egy csipkegomolyagban. Nem, az igazán nem volt nevezhető ruhának, csak felpróbálta, ha már annyira bizonygatta a nő, hogy mennyire jól fog mutatni benne. Na mindegy. Végül csak megkerült a megfelelő darab, aminek nincs uszálya, egyszerű, nem mutogat túlságosan semmit, de mégis elegáns. Erre jött még néhány kiegészítő, nagyon halvány smink és már is indulhatott a Nagyterem irányába. Persze előbb Kira-hoz is benézhetne, úgy is ráér még… vagy vethetne még egy pillantást a tükörbe, hogy biztos jó lesz így ez az egész… Kicsit izgul. Na jó, nem is kicsit, de ezt felírja szimpla lányos parának.
Nyugi Mea! Mikor leér és meglátja azt a rengeteg embert, ki kell fújnia a levegőt, de aztán lelépdel a maradék pár lépcsőfokról is és elindul az ajtó felé, hogy megkeresse a fiút. Nem látja sehol ebben a tömegben. Na és persze mindenki fehérben van, hogy még véletlen se lehessen könnyen kiszúrni valakit! Páran utána fordulnak, de most igazán nem tudja eldönteni, hogy azért, mert jól néz ki vagy mert ennyire tördeli a kezeit. Jobb lesz abbahagynia!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 40 ... 48 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet