34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 92 93 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 5. 20:48 | Link


- Domi
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Rosszallóan csóválta meg a fejét mikor Domi közölte vele, hogy majdnem balesete volt a meccsen. Pontosan ezért nem szereti a kviddics. Durva sport, és ha rosszra fordulnak a dolgok, akár meg is halhat benne bárki. Na nem mintha neki nem lett volna még kisebb balesete egy-egy próbán, de ő legalább biztosítva van a magasban.
- Nagyon jó - mosolyogva bólogatott végül. Még egyébként nem látta a fiút játszani, úgyhogy ez elég jó alkalom rá, meg jó indok ara, hogy újra találkozzanak.
Zójás kérdésre bólintott, aztán elújságolta, hogy itt van az unokanővére. Jó régen találkozott már Barbival, korábban is évente talán kétszer esett meg, hogy családi összejövetelt tartottak. Pedig jóban vannak, és biztos, hogy most kihasználja majd az alkalmat, hogy itt tartózkodik, és bepótolják azt a sok időt.
- Nem tudom, mi volt Markovits életében eddig, de Barbi gyerekkora óta szerelmes belé - megvonta a vállát, majd hangsúlyozva a "szerelmes belé" részt megforgatta a szemeit. Ő még sose volt az, nem is tervezett ilyet, így érthető ez a reakció.
- Alig várom, hogy megszülessen Anna. Jaj, ugye tudtad, hogy kislány lesz a babájuk? - szemei kissé elkerekedtek, ujjait vörös ajkaihoz emelte. Csak remélte, hogy nem szólta el magát, mert Miráék nem verték nagy dobra a pocaklakó nemét és nevét.
Egy kis idő után a srác felhozta, hogy menjenek ki egy kicsit, amibe Annelie lelkesen belement. Tényleg nem ártott volna valami szellőztető bűbáj, már jócskán ott tartott, hogy leveszi a stólát, de végül magán hagyta, és hagyta, hogy kivezessék  teremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Tanár, Illúziómágus, Végzett Diák, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 672
Összes hsz: 2337
Írta: 2014. november 6. 01:20 | Link

Váradi Fanni
¤lopott páncél és festett arc¤


Úgy tűnik, melléje szegődött a szerencse az este, mert a lány meglepő könnyedséggel veszi a lapot és száll be a játékba. Ígéretes kezdet, mert így valószínűleg találnak még közös nevezőt és nem fullad kínos hallgatásba az egész próbálkozás.
- Nem tudom. Lehet, hogy megették a férgek, lehet, hogy elrabolták és valaki egy dobozban rejtegeti.-*Milyen választ adhatott volna? Fogalma sem volt, és csak remélhette, hogy nem ezen bukik el rögtönzött kis színjátéka.
Mielőtt belemelegedhetnének a beszélgetésbe, egy hivatalos bejelentésre kerül sor - az emelvényre lépő lányt egyáltalán nem ismeri, az emlegett Ágostont még annyira sem, viszont a tesztrálsimogatás határozottan érdekli. A jelmezverseny hallatán mindössze halk, horkanásszerű hangot hallat, mert az ő eléggé esetlegesen összetákolt maskarájával esélytelennek tartja magát. Szerencsére azonban nem kénytelen mások öltözésének mustrájával és pontozásával tölteni az estéjét, így visszafordul bájos társaságához, hogy a félbeszakadt társalgást folytathassák. Kap egy nevet, valamint egy hozzá mellékelt vérkomoly figyelmeztetést, amit ha tudna, igazán szívére venne, de mivel ilyen opciója nincs, csak jó alaposan az eszébe vés.*
- És honnan tudja úrnőm, hogy nem egy mazochistához van-e szerencséje?- *Érdeklődött, csendes derűvel, mert valahogy kizárt, hogy ennyi udvariaskodás után leFannizza, bár nem szeretné elveszíteni a lány szimpátiáját.
- Szívesen elkisértem bárhová.-*Japp. Ez egy gyenge szóvicc volt, abból a fajtából, amit az ember meggondolatlan pillanatokban enged ki a száján, csak hogy az utána beálló csendben lélekben a legközelebbi falat simogassa ütemesen homlokával. Valószínűleg itt érkezett el az alkalmas időpont, hogy lemondjon a hősies nagymonológjairól és köznapi halandóként folytassa - ha az embert nem fenyegeti, hogy lovagi becsülete védelmében leszúrja egy csontvázlény, valószínűleg inkább mer a képébe röhögni, és a világért sem fosztaná meg ettől a lehetőségtől a lányt.*
- Még sosem láttam tesztrált, de szörnyen kíváncsi vagyok.-*A brit akcentus marad, de a hangsúly kicsit változik és mintha közvetlenebbé válna. Amennyiben akarnak, később még visszatérhetnek a játékhoz, de most kényelmesebbnek tűnt megtörni egy kicsit. Mindenesetre, mivel az újság hallatán hirtelen megrohamozzák a szervezőket, egy mosollyal fordul Fanni felé.*
- Egy táncot, amíg eloszlik a tömeg? Vagy valami más, amivel kedvedben járhatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 16:59 | Link

Kornél
Jelmez


Tagadhatatlan, élveztem az egész légkört, bár szívem szerint az embertömeget legalább a felére lecsökkentettem volna. A társasági élet aktívan élése nem tartozott soha a kedvenceim közé, ellenben a díszlet, és maga a Halloween hangulat nagyon is. Oldalra pillantva tudtam, hogy Kornél is akármennyire utálta a zsúfoltságot, és amikor túl sok emberrel kellett interakcióba keverednie, de azért bíztam benne, hogy ez az este kibírható lesz a számára, és legalább feleannyira élvezni fogja, mint én. Mert abban az egyben biztos voltam, hogy akármennyi kellemetlen tényezővel is kell a mai estén szembenéznem, nagyon is élvezni fogom az egész estés jelmezesdit, főleg egy nem is akármilyen jelmezben. Régen szakadtam már ki ennyire saját magamból, régen bújtam már teljesen más bőrébe. És az igazat megvallva, már kezdett szükségem lenni rá, és kellett, hogy más legyek - ha csak külsőre is. A szürke hétköznapok megtették a hatásukat a hangulatomra nézve, egyre kevesebbet tudtunk együtt lenni Kornéllal, és éppen ezért kellett jobban és jobban már ez az este.
A tudat, hogy Kornélnak is legalább annyira tetszett a jelmez, mint nekem, csak még jobban felvillanyoz, és egy széles mosolyt varázsol az arcomra - nem mintha az agyonfestett, kidekorált bőröm mellett ez nagyon látszódna. Az egész felhajtás, az emberek sokasága, a színessége, a gyönyörűen kicsicsázott nagyterem... mind-mind csak egyre jobban feldobja az estét, és már-már a gyerekkoromban érzem magamat. Leszámítva persze a csontvázat, akinek a karjába karolva lépkedek egyre beljebb és beljebb.
- Mázli, hogy nem igazi - kacsintok rá Kornélra. Tény, hogy a telihold legalább olyan klisé, mint a tök, vagy a boszorkányok, vagy akár maguk a jelmezek... mégis, egy kicsit talán túl sok tekintve, hogy a kastélyban legalább két olyan diák is tanul, akik nagyon is érzékelnék, ha az a fehér gömb igazi lenne... Rosszabb esetekben mások is érzékelnék az elhagyott végtagjaik nyomán.
Ahogy beérünk nagyjából a tömeg közepébe a táncparkettre, hirtelen fordít meg, ezzel ugyanúgy meglepve, mint általában minden mással. Bármennyire is próbálok felkészülni Kornél - számomra gyors - cselekedeteire, ez sosem sikerül. Néhány pillanat kell csak hozzá, hogy alkalmazkodjak az új testhelyzethez, a karjaimat egy laza mozdulattal a nyakába fonom és közelebb húzódok hozzá.
A következő kijelentése után aztán nem tettel, hanem szóval sikerül meglepnie. Eltátom a számat, és hirtelen sikerül kizárnom az egész külvilágot, csak ő van és én - bármilyen újabb közhelynek is hangzik ez. Egy ilyen mondat után nem lehet csak olyan egyszerűen a halloweeni mulatságra koncentrálni.
- És, ha szabad tudnom, mégis mikor tervezed? - kérdezem, mikor újra szóhoz tudok jutni, és a pörgés után a mellkasán támaszkodok meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 19:45 | Link

Zora
Jelmez

Ha azt mondta volna, hogy rosszul érzi magát, akkor biztosan hazudott volna. Jól érezte magát, de ennek köze sem volt a Halloweenhez, vagy a zenéhez, pláne nem az emberek tömegének. Egyes-egyedül Zora volt az, aki miatt a kedélyállapota feltornázódott olyan szinte, hogy hajlandó volt ennyi ember előtt elmosolyodni. Nem gyakran tesz ilyet, az esetek túlnyomó részében komor pillantásokat lövell a nagyvilágba, pedig a kedélyállapota ritkán olyan komor, mint az arc, amit a világ felé mutat. De ez is az a remekül felépített színjáték része volt. Pedig nem volt semmi okra arra, hogy komor esetleg haragos legyen. Ahhoz képest, hogy milyen volt az élete, mikor idejött, most 180 fokos fordulatot vett és ez csak egyre jobb lett. Bár a boldogságot beárnyékolta a tény, hogy hamarosan el kell majd mennie, ettől függetlenül minden rendben volt. Talán ezért sem tiltakozott annyira a mai bálozás miatt.
- Érdekes volna, ha igazi lenne. Már biztos nem lenne itt ez a tömeg.
Súgja a fülébe, miközben közelebb húzza magához, épp csak annyi ideig, hogy ezt elmondhassa. Valósággal szórakoztatja, ahogy elképzeli milyen pánik lenne itt, ha megjelenne itt farkas mivoltában. A valóságban persze ez sokkal borzalmasabb lenne, de nem neki. Ő biztosan remekül szórakozna és még jól is lakna. Még a végén elkezdi sajnálni, hogy a fenti telihold csak a szervezők elcsépelt ötlete.
- Hát mondjuk holnap, vagy jövő kedden.
Megvonja a vállát, amolyan "nekem aztán mindegy" fejjel és lassít a mozdulatain, ahogy lassul a zene is. Nem azért akarja elvenni a lányt, mert ez mostanában annyira "trendi" lett, fiatalon sem tervezett házasodni. Pusztán taktikai okok miatt, ha el kell mennie, másként nem viheti magával Zorát és ha esetleg valami történik vele...akkor Zora további élete biztosítva lenne, nem mintha eljátszadozott volna a közelgő halálával, de az ő "szakmájában" ez benne van pakliban.
- Mit szólsz hozzá?
Gúnyos vigyor ül ki az arcára, egy kicsit úgy tesz, mintha nem gondolta volna komolyan, pedig nagyon is komolyan gondolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
Írta: 2014. november 6. 19:49 | Link

Gareth S. Nightingale
•jelmez•


 Azt hiszem határozottan bánnám utólag, ha nem jöttem volna el erre az estére. Már csak azért is, mert ilyen remek társaságtól fosztottam volna meg magamat. A szívkérdésem kicsit furán jön ki, és persze megint előbb cselekedtem, mint gondolkodtam volna, de szerencsémre Gareth ügyesen megmagyarázza, mire egy kicsit felnevetek.
- Ugyancsak jó táplálék jutott akkor némely féregnek – mondom. A bejelentés után én is bemutatkozom Garethnek, mégis csak úgy illik, hogy tudjuk egymás nevét.
- Igaza van, nem tudhatom. Micsoda jó meglátás, akkor kénytelen vagyok feltenni a kérdést: ön mazochista? - Igyekszem halálosan komoly arcot vágni, de emellett persze felismerhető a derű a vonásaimban. Persze azért reménykedem benne, hogy komolyan azért nincsenek mazochista hajlamai a srácnak. Bár végül is szíve joga, hogy az legyen. Illetve nem szíve, azt most mondta, hogy megették a férgek, áh, bánom is én, lehet mazochista is. A kis szóvicce kifejezetten tetszik, azt hiszem elég magas labdát adtam hozzá, hogy egy ilyen estén és ilyen szövegkörnyezetben ne ez legyen a válasza.
- Hát kísérteni is szokott? Igazán félelmetes társaság maga lovag úr – felelem neki nevetve. Persze a „bókot” a lehető legjobb értelemben értve. Persze, talán hülye kérdés, ki ne kísértene Halloweenkor, de mégis, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan kísértetek, akik nem kísértenek, mert jobban szeretik a magányt, tehát ez esetben nagyon is helytálló lehet a kérdésem. A thesztrálok ötlete neki is tetszik, ez látszik rajta, és a mondandóján is. Könnyedebb, kötetlenebb hangnemre vált, ami egyáltalán nem zavar, kicsit talán fárasztó lenne pár száz éves stílusban végigtársalogni az estét.
- Én sem láttam még, azért is érdekel – bólintok egyet megerősítve a mondatát. Azt tudom, hogy most már látom őket, mert tavaly nyáron halt meg a dédnagymamám és én éppen rosszkor voltam rossz helyen, hogy lássam. Azt nem mondanám, hogy mély nyomokat hagyott benne, alig ismertem őt, de persze nem életem legjobb élménye volt. Látom, hogy elég sokakat foglalkoztatnak ezek e különös lények, mert egyre többen gyűlnek a szervezők köré így azt hiszem még várnunk kell. Gareth persze ért hozzá, hogyan változtassa a várakozást kellemessé, és felkér táncolni.
- Örömmel venném, tényleg sokan vannak – bólintok egyet mosolyogva a tánc ötletére. Magam sem tudom miért, de kicsit izgatott vagyok. Elég sok táncleckén vettem részt ahhoz, hogy magabiztosan mozogjak a táncparketten, mégis most valahogy más. Talán azért, mert a való életben próbálhatom ki a tudást, nem tudom. Mindenesetre igent mondtam Garethnek, és szeretek is táncolni, szóval nincs visszaút. Le is rakom gyorsan a még mindig a kezemben szorongatott italt, és elindulok a táncolók felé hátrapillantva a fiúra, a jobb szemöldökömet kicsit kérdőn felhúzva, ha ő még nem indult volna el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 20:00 | Link

Kornél
Jelmez


Az ilyen és ehhez hasonló események emlékeztettek rá igazán, hogy mennyire szerettem régebben az iskolában lenni. Ehhez hűen csúsztam is a mestertanonci képzésemmel néhány tanévet, mikor éppen jobb dolgom akadt, mint a tanulás, vagy nem éreztem magamat képesnek rá, hogy kidugjam az orromat az otthoni szobám biztonságos falai közül. Igazság szerint mindig minden fontosabb volt, mint az iskola befejezése, és ezzel egészen eddig Zoé is így volt, tehát nem zavart. Most viszont, ahogy a nővérem nagyon is magától értetődően előrelépett a tanárok közé, és nem volt már velem a Navine toronyban sem, egyre elérkezettebbnek látszott az idő az iskola befejezésével. Persze, őt Asher kötötte a tanári gárdához, ahogy engem Kornél az iskolához, azon belül is a diákokhoz. Mégis, már éppen kezdett elég lenni. Egy kezem nem lenne elég a halloweeni ünnepségek összeszámolásához, amit az iskolában töltöttem, amit egy átlagos mestertanonc nem feltétlenül mondhat el magáról.
- De, itt lenne... Darabokban - súgom vissza Kornélnak egy apró mosoly kíséretében. Akármennyire is komolynak hatna a téma bármikor máskor, most nem tudok a hangnememre koncentrálni, a figyelmemet máris elvonja a körülöttünk ünneplő tömeg, de a szemem legtöbbször az ő arcán pihen. Mikor velem van, mindig ő áll a figyelmem középpontjában, még, ha nem is tesz semmit érte. Még ebben a hatalmas nagy tömegben is, ahol száz másik, sokkal feltűnőbb - vagy nem - emberre is koncentrálhatnék.
- Holnap... Jövő kedden? - vonom fel kissé döbbenten a szemöldökömet. Nem a kétségeim beszélnek belőlem, még csak nem is kétkedek a kettőnk kapcsolatában... Egyszerűen csak akármennyire is ott pihent eddig kettőnk között az ötlet, az ígéret, sosem mondta ki ennyire... ennyire valószerűen. Persze, ott van Noel, és a tény, hogy mi leszünk a keresztszülei, vagy bármilyen másik előjel. Minden esetre nem számítottam rá, hogy ma a halloweeni díszeken kívül más is le fog taglózni.
- Kell egy ruha - motyogom végre felpillantva a szemeibe. Ha lenne rá alkalom, most máris hozzámennék, de ha már csináljuk, akkor csináljuk rendesen. Legalább Kornéllel mindent jól akarok csinálni az életemben, és nem akarom, hogy bármit is elkapkodjunk a kettőnk ügyében. Az pedig a minimum, hogy az esküvőnkön egy normális ruhát viselek.
- Na és hol marad a gyűrűm? - nézek rá kérdőn, de az arcomra visszatér az előbbi széles, most már kicsit gúnyos vigyor.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 20:31 | Link

Zora
Jelmez

- Nekem jobban tetszene.
Egyszer biztos, félelmetes Halloween lenne, csak nem biztos, hogy túlélő is maradna, aki ebben gyönyörködhetne, vagy épp rettegne. Bár ami azt illeti, biztos van itt egy két tanár is, úgyhogy ha ügyesek akkor nem lenne annyi áldozat de azért ő sem annyira védtelen.
 - Akár.
Kétkedve figyeli a lányt, kicsit tart a reakciótól, pedig valójában csak tesztelni szeretné, hogyha arra kerülne a sor, Zora milyen gyorsan adná be a derekát, és mennyire biztos bennük. Mert Kornél az, halálosan. Amióta Zorát maga mellett tudja, még csak egyszer sem gondolt félrelépésre és ami azt illeti nem is tervezi a közeljövőben. Persze, azért a szép lányokat továbbra is megnézi, de vitán felül áll, hogy az ő nője a legszebb. Aki pedig ezt megkérdőjelezi, azt laposra veri, ennyi és nem több.
- Minek? Rengeteg ruhád van.
Férfilogika. De amit azt illeti, ez logikus. Neki aztán teljesen mindegy, hogy hogyan és mint, sőt, kicsivel jobban örülne, ha nem kellene cicomázni. Neki az is bőven elég, ha egy délelőtt bemennek a hivatalba, aztán szépen kijönnek a papírral. De a nők ennél sokkal körülményesebbek. Ha most tehetne egy velős megjegyezést, akkor azt mondaná, hogy egyszer már megvolt a máz, de soha semmilyen körülmény között nem bántaná meg Zorát. Azt sem mondaná meg neki, hogy ő valójában bebiztosítani szeretné magát, minél kevesebbet tud, annál jobb.
- B...tudtam, hogy valamit elfelejtek.
Színpadias tekintet égnek emelés következik, majd lehúzza Zorát a tánctérről és egy üres asztal felé vezeti. Leül a székre, majd a még üres széket maga felé fordítva, kellően közel húzza magához és megütögeti.
- Gyere, nézd meg a belső zsebemet.
Vonja fel a szemöldökét, majd ledobja a zakóját az asztalra. Nem az a típus, aki majd letérdel, vagy konkrétan rákérdez a dolgokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2014. november 6. 20:48 | Link

Kornél
Jelmez


- Azt rögtön gondoltam - vigyorgok rá, bár szinte biztos vagyok benne, hogy komoly helyzetben annyira nem tetszene neki se. Éppen eleget szidja magát előttem, hát még utána mi következne. Minden esetre száz százalékig biztos, hogy egy rögtönzött vérfürdő a halloweeni bálon, a nagyterem közepén meglehetősen szép végszó lenne az itt töltött időnek, és egy éppen tökéletes ok rá, hogy elhagyjuk a kastélyt... Végre valahára. Nem mintha gyűlölném az iskolát, mindig is szerettem ott lenni. Egyszerűen csak nem hiszem, hogy Kornél nélkül egyáltalán otthonomnak tudnám érezni ezeket a vastag falakat. Furcsa... előtte simán ment, nem kötött ide Zoén, meg persze a családon kívül semmi olyan, vagy senki. Mióta viszont ismerem őt, és az van közöttünk, ami, teljesen megváltozott az életem... A jó irányba.
A hirtelen jött esküvő ötlete miatti letaglózottságom viszonylag gyorsan semmivé lesz, mikor is belegondolok az egészbe. Persze, szeretném, hogyha jól csinálnánk ezt, hogyha jól csinálnánk mindent. Nem feltétlenül úgy, ahogy az meg van írva - ez már a múltkor sem működött -, egyszerűen csak szeretném, hogyha más lehetőség eszünkbe sem jutna. És részemről nem is jut. Kornél minden, amit valaha kerestem, vagy amire vágytam. Még több is annál.
- De egyik sem esküvői - vetek rá egy csúnya pillantást. Nem sok mindenhez ragaszkodok az esküvővel kapcsolatban, de a ruha egy ilyen sarkalatos pont. Ahogyan az is, hogy Zoé ott legyen, meg az, hogy Kornél legyen a vőlegény - gondolom tanújaként Olivérrel, ki mással? Nem nagy, fehér habos-babos hercegnő ruhát akartam, de mindig is úgy gondoltam, hogy meg kell adni az alkalomhoz fűződő tiszteletet. Egyszer már férjhez mentem hófehérben, az nem sikerült valami jól, így egyáltalán, nem is ebben a színben gondolkodtam már. Ettől függetlenül viszont ruha kellett, és pont.
Hirtelen indulunk el az üres asztal felé, és ültet le magával szemben a székre. Ekkor már olyan, mintha nem is lenne körülöttünk ünneplő tömeg, mintha csak mi ketten ülnénk valamilyen eldugott helyen. Bár belegondolva kívülről nézve az agyonfestett jelmezünkben meglehetősen érdekes látványt nyújthatunk, de ez most egyáltalán nem tud zavarni.
- Ugye tudod, hogy nem úszod meg ilyen egyszerűen? - Nem vártam, hogy letérdeljen előttem, és, hogy mindent szabály szerint csináljon, de ennél azért jobban meg kellett dolgoznia. Legalább a kérdést hallani akartam, holott a válaszomban biztos voltam. Karjaimat keresztbe fonva, egy félmosollyal az arcomon emelem rá a pillantásomat, pedig alig tudom megállni, hogy izgatott gyerek módjára ne nyúljak rögtön a gyűrű után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. november 6. 22:05 | Link

HALLOWEEN BULI
október 31.



Fgyelem emberek, figyelem!

Amíg ti lelkesen szavazgattátok a rémkirályt és királynőt, a Nagyterem közepében egy kis bódé jelent meg. Csókstand, dementorok által. Persze ez nem a legjobb üzlet az iskolának, így lehetőség van arra, hogy lányok önként jelentkezzenek támogatásgyűjtés céljával.
Egy csók most csak 5 sarló.


Lassacskán pedig kihirdetik a jelmezverseny győzteseit, ideje helyrehozni az elfolyt sminkeket, megigazítani a felcsúszott szoknyákat!

//A szavazásokat pedig elindítottuk, az Álmodói részleg szavazásaiban meg is találjátok.//
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. november 6. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. november 6. 22:14 | Link

Zora
Jelmez

Gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolga, de ő nem az a fajta srác akit ilyesmivel könnyen zavarba lehet hozni. Elégedetten dől hátra és összefűzi maga előtt a karjait. Soha nem gondolta végig, hogy pontosan hogy is akarja csinálni, de nem úgy, ahogy mindenki más. Tőle távol állnak a csicsás dolgok, a klisés, elcsépelt jelenet meg pláne. Nem azért szeretné elvenni Zorát, hogy kiteljesedjen a szerelmük, az se igazán hajtja, hogy nélküle nem tud élni és magához akarja láncolni, bár azért ez sem utolsó, de ezt soha nem vallaná be senkinek.
- Jó, akkor szerezz egy ruhát.
Bánja is ő. Neki tényleg mindegy, hogy Zora miben megy hozzá, tőle aztán lehetne melegítő is, de ha éppen hercegnő szeretne lenni, akkor legyen hercegnő. Bár ami azt illeti, csicsás dolgot nem tudna elképzelni a Navinesen, de ettől annyira nem is tart, ennél jobban ismeri a lányt. Az már más kérdés, hogy ebben az esetben neki is ki kellene öltöznie, amihez sok kedve nincs. Ebben az estében is az öltöny viselte meg leginkább. Farkasszemet néznek egymással, éppen csak addig, amíg Kornél fel nem sóhajt. Nem akar engedni, nem is fog, inkább megpróbálja kitapogatni a középutat. Könnyed mozdulattal dől előre és csókolja meg a Czettner lányt, mintha a világ legtermészetesebb dolgát hajtaná végre.
- Akkor nem fogod megkapni a gyűrűt, pedig szép. Tükrözi a remek ízlésemet.
Mondja rekedtesen a lány ajkainak, majd felkapja a zakóját, felkel és kezet nyújt Zorának is, ennyi élmény egy estére bőven elég.
- Majd meglátjuk, ki bírja tovább.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 7. 07:58 | Link

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Mivel a magyart erősen töröm, és sok mindent nem értek, így a srác feltételezésére is csak értetlen arccal ráztam meg a fejem, vontam fel a vállam. Egyből sokat beszélt, mintha már régről ismertük volna egymást, de semmi kivetnivalóm nem volt az ellen, hogy haverként indítsuk az ismeretséget.
- A menyasszonyom jó - a menyasszony kifejezés tetszett magyarul, könnyen meg is tanultam. Végignéztem magamon, és már csak azt sajnáltam, hogy a kék nem látszott rajtam ebben a fekete-fehér térben.
- Mekkora vagy? - kérdeztem kissé felvonva a szemöldökömet, és még egy gyanakvó pillantást vetettem az italára. Aztán végül bólintottam egyet. Nekem ezek a furcsa csomagolásba rejtett jó dolgok sosem voltak a kedvenceim, nem vagyok elég naiv. Annelie-nél sose tudhatom, mikor kever bele valami löttyöt az italomba, és ha az egész DÖK a háta mögött van...még rosszabb. - Én ahol jött, tiz...nyolc...tiiizenynyolc a kor, én decemberben lesz - nehezen, de remélem sikerült érthetően elmotyognom neki a nálunk levő szabályokat. Tetszik, hogy a varázsvilágban általában már tizenhéttől nagykorúnak számít az ember, úgyhogy ezt most már ki is használom.
Gyanakvásom még mindig nem múlt el teljesen, de azért megkérdeztem, hogy elnézünk-e az asztalok felé. Valószínű, hogy én csak jégkockát fogok eszegetni az este folyamán a szemgolyó után, de elég kellemetlen volt a táncparketten ácsorogni, főleg mikor megéreztem egy könyököt a gerincemben.
- Ember, vigyázz már, jól nézek ki kékre festve, de nem kell, hogy foltom is legyen - morrantam rá a mögöttem állóra, persze az anyanyelvemen szólva. Még annyit se mondott, hogy bocs, szóval kapott egy kellemetlen jégbilincset a lábaira...na így táncolj haver.
- Bocs... Dioméd - kezemet nyújtottam felé. Hümmögtem, aztán elindultam vele az asztalok felé. - Én nyár jött, itt tanul. Te? - kíváncsi voltam rá, mert nem volt ismerős az arca. Aztán lehet, hogy itt van babakora óta, csak még nem futottunk össze a pár hónap alatt.
Az asztalról elvettem egy poharat, és belevarázsoltam pár kocka jeget, és úgy emeltem a számhoz, mintha természetes lenne pohárból jégkockát enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. november 8. 09:27 | Link

Isabella

A lánnyal nem sokszor találkoztam eddig, de amúgy elég szimpatikus volt nekem. Elmosolyodtam, mikor kihúzta magát a sminkje dicsérete miatt. Hát igen, egy kis egészséges egoizmus nem ártott meg eddig senkinek, szóval nem mondtam rá semmi érdekeset, hagytam, hogy örüljön. Közölte, hogy ő csinálta, mire felvontam a szemöldökömet. Jól nézett ki, pláne, ha saját kezűleg csinálta.
- Nem is rossz. Nem mondom, profi munka - bólogattam elismerően, majd a poharamba  ittam. Átlagos töklé volt, talán egy kicsit több fahéjjal, de így is nagyon finom volt. Megöleltem, amitől úgy tűnt, hogy eléggé meglepődött. Mondjuk nem csodálkozom, elvégre elég rövid ismeretség volt a hátunk mögött, de attól még bírom a csajt.  Szóval körbepillantottam elgondolkozva, majd vissza a lányra. Láttam pár hozzá hasonló sminkű lányt, mire elvigyorodtam. Tuti a korábban említett szobatársak.
- Én sem vittem túlzásba, mint láthatod, nálam sokszor jobb jelmezek vannak itt. De tényleg, most nézz körül! - nevettem fel és én is körbenéztem. Hát igen, az állításom nagyon is helytállónak tűnt a számomra. Persze, ő valószínűleg nem látta azt a filmet, amiben ez a szerkó volt. Elmosolyodtam kissé szégyenlősen, de hamar elszállt az érzés. Megkérdezte, hogy Robin Hood vagyok-e, mire kicsit felnevettem. Végül is nem volt egy rossz tipp. No majd jövőre. Ezt azért megjegyeztem magamnak, arra az esetre, ha nem lenne más ötletem.
- Én egy vámpírvadász vagyok, drágám. Nem a Bogolyfalvi úrra vadászom, csak a rossz fiúkra - húztam ki magamat, elszánt fejet vágva. Hát igen, aki jó fiú, az nem vadászik, csak rossz fiúkra.  Viccet félretéve  nem akartam vámpírvadász lenni, az ocsmány egy küldetés. Végigsimított az íjon, én pedig szélesen elvigyorodtam.
- Persze, hiszen az én íjam. Méghozzá nem is rosszul, de most nem mutatnám meg, ha nem baj, mert még a végén kidobnak - nevettem fel , majd Cat felé néztem. - Ne haragudj, csak itt a nővérem is valahol. Neked van rokonod a tanodában?
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. november 8. 09:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 8. 13:05 | Link


Öltözet és arc


Értetlenül pislog rám a szőke srác Pán nevére is, úgyhogy a továbbiakban hanyagolom a mitológiát, úgy tűnik, a görögök messze nem érdeklik. A kérdésemre tömören válaszol, és lassan kezd összeállni a kép, hogy már megint valaki olyanba botlottam, aki nem igazán beszél magyarul. Bólogatok a megállapítására. Biztos, hozzáfűzni viszont nem sokat tudnék a tényhez, hogy a menyasszonya kicsit jó. Kicsit kérdőn felszalad azért a szemöldököm a kifejezésre, hogy menyasszony, de nem kérdezek rá, ki tudja, lehet csak nagyon tetszik neki a szó. A következő kérdése azonban... félre is nyelem tőle a ciánkék italt és köhögni kezdek úgy rendesen. Viktor, ezt ma szépen kifogtad. Igyekszem nem megfulladni, iszom egy újabb kortyot, aztán nagy levegőt veszek és válaszolok.
- Huszonegy leszek - mondom abban a reményben, hogy a kontextus alapján jól értettem a kérdést és mégsem arra volt kíváncsi, hogy száznyolcvanöt centi magas, elvégre ez különben is látható, nem? Mindegy, lapozzunk, vagy meg fogok fulladni a következő kortynál. Bólogatok rá, hogy tizennyolc lesz, ezek szerint nem sokkal fiatalabb, mint gondoltam. Ránézésre úgy tizenkilencnek saccoltam volna, nem tévedtem nagyot. Miközben az asztalok felé tartunk, az is nyilvánvaló lesz, hogy önbizalomért neki sem kell a szomszédba menni. A megállapításra csak mosolygok, és érdeklődve pislogok fel a kék említésére, nem lenne rossz látni akkor a teljes művet, kár, hogy itt erre nincs lehetőség, hiszen minden fehér-fekete. Talán majd később, addig beérem a kevésbé színes változattal, így is szép látvány történetesen.
- Örvendek - mondom kezet rázva vele, ha már végre megtudtam a nevét. Megjelenik az arcomon egy féloldalas mosoly is, és elraktározom jól a nevet. Nem mindennapi, legalábbis nem magyar környezetben, és rémlik némi görög vonatkozás, bár kapásból nem tudnám megválaszolni a kérdést, hogy honnan és miért.
- Nyár, értem - bólintok, és igyekszem követni, közben meg azon töprengek, hogy rakjam össze a válaszom, hogy ne legyen az a végeredmény, hogy aztán a felét nem fogja megérteni. Újabb korty ital után már az asztalok közelébe érve szólalok meg ismét, itt egyébként is nagyobb eséllyel lehet társalogni, mint a tömegben.
- Pár hete jöttem. Levita. Mestertanoncképzés. Aurornak - tőmondatokra szorítkozom, hogy kizárjak minden fölösleges szót, ami csak összezavarná esélyesen.
- Te mit tanulsz? Melyik ház? Ó, és honnan? - érdeklődöm, és végignézek az asztalon, de egyelőre beérem az italommal is bőven, amíg választok a szemgolyók és minden egyéb furcsaság közül. Igaz, úgy nehéz lesz dönteni a felhozatalt illetően, ha közben meg inkább legeltetem a szemem Dioméden. Megfordult már az első pillanatban a fejemben, hogy kellene egy kis felhajtás, ami majd visszajut Matthew-hoz. Dioméd különben sem jött még zavarba, ami vagy azt jelenti, hogy abszolút nem ért semmit, vagy éppen nincs kifogása, de próba szerencse, ugye?
- Jég? Ennyire szereted? - kissé meglepetten pillantok rá, de végül is, ha ez neki megfelel, jó az úgy. Még egy kicsit... ajh, na jó, ez igazán nem... most vagy soha.
- Nincs kedved lelépni? Megnézném színesben is a jelmezed - ez szép volt, Viktor, igazán. Gondolatban hátba is veregetem magam, hogy mennyire jól megy ez ma, de azért várjuk ki a végét. Felhívás keringőre, de hátha nem fog kiszaladni ezután se a világból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. november 8. 13:52 | Link


A lány persze nem nagyon foglalkozott a bókkal de nem zavartattam magam rajta, tekintettel arra, hogy Grace is ezt csinálta, vagy elviccelte. Megszoktam, hogy nem minden jön össze, azonban régen nem szerettem, a valaki figyelmen kívül hagyta a fáradozásomat. Most inkább azon voltam, hogy ha már velem van valamennyire jól is érezze magát, de így elsőre nem tudtam, hogyan is vigyem ezt véghez mivel őt jobban lefoglalta, hogy a díszítést és a diákokat nézze, mint én magam, tehát hagyta, had élvezze ki a Dökös sikereit és bekísértem magammal, vigyázva, nehogy elveszítsem őt a tömegben, vagy valaki megtapossa, esetleg nekimenjen. Sikeresen eljuttattam magunkat a svédasztalhoz és megkérdeztem minek hívjam amire az Izát választotta én pedig megajándékoztam egy mosollyal.
- Rendben, akkor maradjunk az Izánál. - mondtam és őt figyeltem. Persze a sütik nem nyűgöztek le annyira, de miután elmagyarázta, hogy nem halok meg tőlük, utána felkaptam egy szemgolyót és szórakozottan feldobtam a levegőbe. - Te, ez elég bizarr. - kaptam el a golyót és néztem. - Mintha élne... - bontottam ki és bekaptam amit azonnal le is nyeltem. -Hajmeresztő... meg akart ölni! - nyögtem ki, mert az a hülye cukor forgott a számban és inkább ezért lenyeltem amilyen gyorsan csak ment. - Azt hiszem a többit nem akarom kipróbálni... - grimaszoltam, majd a lányra néztem. Persze a lánynak se jöttek be az édességek és ezen meg sem lepődtem, de egy próbát megért... majdnem olyan volt amúgy mint egy csokibéka, csak cukorként. Iza újra elfordult és a társaságot kezdte szemlélni, tehát nem akartam őt megzavarni ebben, ezért én is hasonlóképpen tettem. Nem kellett sok, hogy kiszúrjam Graceket akik elváltak és ő végül táncolva egy asztalon találta meg a helyét és felénk emelte a tekintetét. Visszapillantottam Izára, aki pont ekkor szólt hozzám és arra amit mondott nem igazán tudtam először hogyan is válaszoljak, de hamar összeszedtem a megfelelő szavakat.
- Szóval nincs hozzá kedved, ami nem baj, de remélem nem az én hibám Iza. - emeltem rá a tekintetemet nyugodtan és kimérten választva meg a szavaim, mert nem szerettem volna megbántani őt. - Ezzel nincs semmi baj. - sóhajtottam és az édességek felé emeltem a tekintetem, nehogy őt nézzem majd. - Tudod, én sem vagyok az a nagy bulizós, szóval megértem amit mondasz nekem, sőt átérzem. - néztem  a tömeg felé. - De ha nem szerettél volna eljönni, miért nem mondtad el, hogy ne jöjjünk be. Nem lett volna belőle semmi, nem haragudtam meg volna érte. - néztem vissza rá, egyenesen a szemébe, várva mit mond majd erre. Persze nem azt vártam, hogy bocsánatot kérjen, csak érdekelt, miért nem mondta el, hogy egy kicsit sincs kedve az egész hercehurcához, mert akkor nem jöttünk volna el és neki sem lett volna kényelmetlen, vagy zavaró.
- Ha szeretnéd kereshetsz valakit, ha az én társaságommal van a baj, vagy ha nem, akkor visszakísérhetlek ha szeretnéd és akkor nem kell itt maradnod. - mosolyogtam rá, hogy tudja nem haragított magára, mert nekem is voltak ilyen pillanataim. Most például úgy voltam vele, hogy semmi bajom nem volt a bulival, de nem akartam, hogy egész este rosszul érezze magát a társaságomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Nemes L. Izabella
Független boszorkány, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Gyógyító, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21706
Írta: 2014. november 8. 16:07 | Link

Anthony


Ezek az édességek tényleg nagyon bizarrak voltak és nem meglepően mozogtak. Tényleg kitettek magukért a készítők és megemelem a kalapom, komolyan. A muffinok még egész aranyosak voltak, de a fülek és a szemgolyók rendesen rám hozták a frászt. Anthony is ezen a véleményen lehetett, de ő végül még is megkóstolt egy szemet. Most komolyan, miért pont azt? Fájdalmas grimasszal az arcomon néztem, ahogy az édesség eltűnik a szájában és nyelés nélkül csusszan le a torkán. Brr...
- Amúgy milyen íze volt? - attól függetlenül, hogy ez lehetne egy igazi érzékszerv is még érdekelt, hogy sós, cukros vagy savanyú. Talán még én is megkóstolok egyet, de előtte mindenképp hosszasan tárgyalok magammal ezen. Az oké, hogy nem mérgező, de én képes vagyok mindenfélét bemesélni magamnak és a legfinomabb vattacukornak is akár sóska íze lehet. Jó, azért vattacukroknál nem szoktam, azok mindenhogyan isteniek.
Folyamatosan a tömeget bámultam és egyre jobban azt éreztem, hogy feleslegesen jöttem el ide, hiszen totál semmilyen kedvem sincs most ehhez a bulihoz és amikor a mestertanonc megkérdezett, igen helyett még is csak nemet kellett volna mondanom. Aztán valahogy kibukott a számon a mondat, amit talán nem kellett volna kimondanom. Egy sóhajtással hallgattam végig a fiú mondanivalóját, összefontam a karom és lassan elfordítottam a fejem, smaragdjaimat pedig ráemeltem.
- Nem a Te hibád. Egyszerűen csak elment a kedvem... talán ezeknek a szemgolyóknak a hibája - mosolyodtam el. Pál pillanatig még őt néztem, zöld szemeim utána újra a tömegre siklottak és egy vállvonás kíséretében döntöttem. - Visszamegyek a szobámba. Ez most nem az én napom. Nem kell visszakísérni, érezd jól magad. Szerintem biztos találsz valakit, akivel tudsz majd beszélgetni. Jó bulizást, szia...
Nyomtam egy puszit az arcára és a tömegen átvágva kiléptem a nagyteremből. A kalapot leszedtem a buksimról, kiengedtem a hajam és valamivel nyugodtabban lépdeltem vissza a Levita toronyba. Most már biztos, hogy nem állok még készen ennyi emberes rendezvényekre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace Erin Green
INAKTÍV


Ms. Green | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. november 8. 16:48 | Link


Egy ideig ücsörögtem ott és figyeltem az események folyását, elfilozofálva azon, hogyan fogok a lehető legkevesebb feltűnést keltve kiosonni, meg hasonlókon, de nem mentem végül vissza. Az olyan megalázó lett volna.. Még a végén azt hiszik, hogy megbántott az a kis taknyos! Ch, azt már nem.  Szóval még ellötyköltem az üdítőmet az üvegemben, majd meghúztam a copfomat és cuki kislányos szökdécseléssel tettem le az asztalra az üvegemet. Pont arra gondoltam, hogy most megyek és lefekszem, mikor Mary Poppins volt szíves elviharzani nem messze tőlem. Felszaladt szemöldökkel bámultam utána, majd egyre szélesebb mosoly terült el a fehérre meszelt pofikámon. Hát, a cukiság nem minden, sors. Ezt neked.  Szívem szerint tettem volna egy obszcén kézmozdulatot az égbolt felé, de egy gond az volt, hogy nem láttam, a másik pedig az, hogy túlontúl sok volt itt a tanár. Ma nem megyek büntetőmunkára, az egyszer biztos! Megtorpantam, felkaptam még egy üveg olyan kék löttyöt, majd tettem egy száznyolcvan fokos fordulatot és a tömegben elszlalomoztam a kis szöszke szívemig. Azaz, hogy éppen mögötte álltam meg, azon gondolkozva, hogy a múltkori után meg merjem-e bökdösni most a vállát. Végül lesz, ami lesz alapon megöleltem hátulról és puszit nyomtam a nyakára kis vigyorral. A kis füstszagú, kormos dög, akit faképél hagytak, hát szegényke. Elvigyorodva a füléhez hajoltam, lábujjhegyre állva.
- Találd ki, ki vagyook!- mosolyogtam szélesen, még mindig mögötte ácsorogva. Ezért már megérte várni, pedig az unalom már majdnem rákényszerített, hogy öt sarlót fizessek egy dementor csókjáért. Annak ellenére, hogy nem velem jött, mégiscsak velem kötött ki, még ha nem is önszántából. Jól esett megölelni, mert napok óta nem láttam már a hülye fejét. Csak tudja, ki vagyok, ha meg nem, akkor jó helyen vagyok ahhoz, hogy seggbe tudjam rúgni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 9. 00:10 | Link

Renée

- Van még valami, amit feltétlen tudnom kéne? Bűnöző múlt, egyéb rejtett fegyverek? Szép is lenne, ha hozzáérnék a válladhoz, és egy ujjal kevesebbel emelném vissza. – félmosoly húzódott Jeremy arcára, aki most az egyszer komolyan viccesnek találta a poént.
 Eddigi beszélgetésük számára nem volt valami élvezetes, ami azt illeti, maga sem tudja, miért csinálja mindezt csak a lányért. Talán megszánta a kis törpét, hogy a számára fontos bulira - bár annak nem nagyon lehet nevezni -  Jeremyvel kellett jönnie. Lassan követte Ameliet a parkett felé. Hosszú, kimért lépései ezúttal megrövidültek, és igyekezett össze-vissza kanyarogva célbaérni, kiélvezve minden percét a tánc nélküli nyugodt pillanatoknak. Végül nagy levegőt vesz, és belép az ugrándozó szerencsétlenek tömegébe.
Kétségbeesést színlelő arccal nézett a lányra, és állt, mint… Nem jutott semmi hasonlat az eszébe. Az egyik másodikos kinézetű, nyeszlett fiú meglökte Jeremyt az esztelen csapkodása közben. Gyilkos tekintettel nézett le a srácra, majd Amelie felé haladva fél kézzel fellökte. Csak semmi feltűnés. Talán et volt a legjobb abban, hogy a kavalkádban voltak. Erőtlenül felemelte jobb karját, de az erőtlenül visszazuhant.
 Ez lenne a tánc? Persze, már látott, sőt, még színlelte is egyszer, de nem értette mi olyan jó benne. Nagyon nem neki való, hiszen a zene is hidegen hagyja. A hangok semmilyen hatással nincsenek rá, így csak állt, és nézte a többi gyerek csámpálását.
 Ami azt illeti, kitűnt a tömegből, a nem mindennapos magasságával. Zavartan, lopva körülnézett újra. Ha még öt percet itt kell töltenie, valószínű, hogy bájitalba folytja magát. Vagy mindenki mást, míg egyedül nem lesz.
Már nem volt sok hátra.

Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 9. 00:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2014. november 9. 14:05 | Link


- egyedül visszatérve, EREDMÉNYHIRDETÉS
Jelmez, ruha a szőrme alatt


Nem éppen így tervezte az estéjét. Kedve jó volt, nagyon is, pedig ez nem túl gyakori, erre a végén már alig várta, hogy vége legyen az egésznek, és a másnap levő születésnapját kipihentem eltöltse az erdő mélyén.
Nem elég, hogy Domi késett, még le is lépett amikor kimentek a tisztásra. Nem tudta a lány, hogy miért, negyed óránál többet nem is voltak kint. Fázott, és szívesen ment volna vissza, de nem egyedül, ahogy aztán kellett neki.
Feldúltságából próbálta a legkevesebbet mutatni a nagyterembe visszaérve, ott pedig félrevonult a leghátsó asztalhoz, és onnan figyelte azokat, akik jókedvűen táncoltak és beszélgettek. Karba tett kezekkel konstatálta, hogy jobb ha pár nélkül megy a továbbiakban minden eseményre, akkor nem éri csalódás.
Az idő csigalassúsággal ment el, de végre elérkezett az a pillanat, amikor volt mit csinálnia. A szavazatokat összesítette, aztán a győzteseknek járó koronával felsétált a pódiumra átvenni a zenekar helyét pár percre.
- Remélem mindenki jól szórakozik, most viszont kérnék egy kis figyelmet. Egészen idáig szavazhattatok azokra, akik szerintetek legjobban megérdemlik a Halloween rémkirálya és királynője címet jelmezeik alapján. Tehát... A rémkirályunk nem más, mint Jeges Kventin Dioméd - mosollyal és kis fejcsóválással kereste meg a tömegben "fiát", és intett neki, hogy menjen ki mellé. Két puszi kíséretében a fejére rakta a koronáját, aztán visszalépett a mikrofonhoz. - A rémkirálynő pedig Mészáros Gréta tanárnő, jöjjön ide kérem - a tanerőnek kézfogással helyezte a fejére a koronát, és már csak egy pár mondat volt hátra, miután elhalt a taps. - Gratulálok! A koronán kívül a király és királynő egy közös romantikus vacsorát kap jutalmul a Pillangó-varázs Étterem felajánlásával. Hát...hajrá Dió - arcán tükröződött az, hogy nem igazán tudja elképzelni, hogy Gréta elmenjen a sráccal vacsorázni. - További jó szórakozást!
Anne a hirdetés után visszaült a helyére, és az este további részében a csodára várva nézelődött, mivel elnökként nem léphet csak úgy le egy rendezvényről.

Rémkirálynő
Rémkirály
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. november 9. 14:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 9. 15:54 | Link


Jelmezem

Mosolyogva néztem Mattet aki annyit mondott rá, hogy ez természetes dolog. Szórakoztató volt, mert az akinek az ilyen természetesnek minősül, az midig is egy vicces jellemet takar, mivel van aki elrohan, vagy el is ájul, egy számára félelmetes lény láttán.
- Ha te mondod! - mosolyogtam és belegondoltam abba, hogy szerintem azért én az elájulós szakaszban tartózkodnék... Beleittam az üvegembe, ami nem volt túl jó ötlet, de nem tudhattam, hogy Matt mondani akar valamit, így kis híján sikerült félrenyelnem az italomat. Mikor végre összekaptam magam, akkor a táncparkettre sétáltunk és végül egy kicsit táncoltunk is. Nem volt rossz, sőt egészen megnyugtató volt erre a zenére táncolni egy kicsit, habár nem volt a stílusom, de poénja miatt sikerült feloldódnom és fel is ajánlottam neki, hogy megtanítom flamencózni.
- Rendben, biztos vagyok benne, hogy még sokszor össze fogunk futni. - feleltem a tömeget vizslatva, majd a zene  végeztével visszasétáltam az italokhoz vele a nyomomban és itta egy újabb italt, aztán Lavit szemléltem, akit ki is szúrtam a tömegben. A tekintetemmel tovább időztem a sokaságon és kiszúrtam, Diót is aki elhagyta a csajszit és most egy fiú társaságában volt fellelhető. Nem kellett azon aggódnom, hogy megint egy lány szoknyája után legyeskedik... Az idő szépen ment, tudtam, hogy nemsokára ki fogják hirdetni a győzteseket a jelmezversenyre, így mamit kezdtem keresni a szememmel a tömegben és sikerült is meglelnem, mikor odament, hogy kihirdesse a győzteseket. Szórakozottan néztem, amikor kiderült kik lettek a győztesek. Dióra számítottam, de arra nem, hogy egy tanárral kell majd vacsoráznia. Ez annyira vicces volt, hogy az ajkamba kellett harapnom erősen nehogy hangot adjak neki.
- Hát, erre te számítottál? - néztem Mattre vidáman. - Egy tanár és egy diák egy kellemes vacsorát tölt el kettesben... - néztem rá, majd a tömegre. - De azért jó választás volt! - A homlokom nekidöntöttem a hideg üvegemnek, hogy lecsillapodjak egy kicsit. Ezzel fogom halálra szekálni szegény Diót, azt már most láttam.
- Mit szólsz? Megnézzük a thesztrálokat? Vagy a dementoros standot, vagy mi az? - kérdeztem kíváncsian, mert nagyon érdekelt milyen lehet ez a simogató, na meg minden ami ki volt találva a mai napra. Hiszen még nem volt vége a napnak és reméltem attól még jól érezhetjük magunkat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 9. 16:43 | Link

                       Catherine Alexis Rawen  

Hú, eredményhirdetés! Az izgalom elég rendesen megkörnyékezett, pedig még nem is jelöltek. Nem ismeretem igazán senkit, de azt viszont biztosra vettem, hogy az eredményeket kihirdető lány egy rellonos prefektus volt. Dioméd és... MÉSZÁROS GRÉTA! Na jó!  Az öklömet kénytelen voltam a szám elé tenni, hogy ne nevessek fel és láttam, hogy Cathy is küzdött a nevetéssel.
-Egyáltalán nem!-ráztam meg vigyorral díszített arcomat-De mindenesetre tényleg jó döntés!-ismertem be. A lányhoz hasonlóan én is le akartam hűteni magam, de az üveg helyett a méretemnél kb. három számmal nagyobb pólómmal. Egyáltalán nem irigyeltem a "Halloween királyi pár" férfi tagját.
-Nézzük meg mind kettőt!-lelkesedtem-Imádom a thesztrálokat, de egy dementor látványát sem hagynám ki!-váltottam bevállalósra-Hol kezdjük?-kérdeztem. Nem tudom, mi volt az üvegemben, de totál felpörögtem tőle! A kontaktlencsém is sárgából vörösre válthatott, mert kezdett hiányozni a szemüvegem, már a viszkető érzés miatt, ezért ki is szedtem, ami sajnos eltartott vagy fél percig. Mért vagyok ilyen béna?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. november 10. 07:54 | Link

Návay L. Viktor
Az erdők ura

Egy szimpla kérdést tettem fel a srácnak, erre köhögőrohamot kapott. Kissé tehetetlenül álltam előtte, és megveregettem a hátát, hogy rendbe jöjjön. Én nem érzékeltem semmit, ami ezt kiválthatta belőle, úgyhogy csak értetlenül pislogtam.
- Fiatalabb lát én, kicsi - ujjammal is mutattam neki a picit, de nem voltam meglepődve. Engem általában idősebbnek néznek, szerintem meg a kor nem számít.
Ismeretségünk jól indult, nekem már fel sem tűnt, hogy a lány nincs mellettem. Talán még jól végződik az este egy új ismerőssel.
A beszélgetés tovább folyt, meg is tudtunk egymásról pár dolgot. Megtudtam például azt is, hogy a Levitába tartozik, ami nekem azért tetszett, mert ők a kék ház. Nekem pedig a kék a kedvenc színem. Erre a zöldekhez raktak...mondjuk nem azért, mert jobban áll a zöld, mint a kék, de biztos, hogy a tornyokban megsültem volna.
- Auror mit csinál? - felszaladt kissé a szemöldököm, ezt a kifejezést nem hallottam még, vagy nem tudok róla (rossz az emlékezetem).
- Én tanul pálcát használ, elsős. Grönlandról, én tud ilyet - felemeltem a poharamat, és meglötyögtettem benne az olvadozó jeget. Láttam az arcán, hogy meglepődött, én meg erre elvigyorodtam. - Én van jégvarázsló.
Amikor rákérdezett, hogy lelépünk-e, csücsörítve néztem körülbelül két másodpercig, hogy biztos jól értettem-e. Válaszra nyitottam a számat, amikor a nevemet hallottam meg a hátam mögül. Értetlenül pislogtam körbe, aztán észrevettem, hogy Annelie szólít. Leesett, hogy volt ez a jelmezes szavazás. Hatalmas vigyorral néztem körbe, és elindultam a lány felé.
- Vár! - szóltam vissza Viktornak, mert nem akartam elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerkedjünk.
Végig vigyorogva mentem, lehajoltam, hogy a drága anyám a fejemre tegye a koronát, és kíváncsian néztem körbe a teremben a királynő után kutatva. Nálam jó néhányan nyertek volna, de egy tanárnő...na erre nem számítottam. Azért persze a vigyor nem tűnt el a képemről, büszkén feszítettem.
Amint lehetett, én néhány kézfogás közepette visszasiettem a svédasztalhoz, remélve, hogy a srác megvárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 10. 13:37 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

Kinek a nevéhez fűződik a töklámpás a monda szerint? - olvasta Erik, de a válaszon már nem volt ideje gondolkodni, mert hátulról egy pár puha kéz eltakarta a szemét.
- Remélem, Elena - mosolygott eltakart szemei alatt Erik. Tényleg remélte, mert egy idegennel való beszélgetésre még nem készült fel. Megérintette a kezeket, és finoman megpróbálta elhúzni őket a szemétől. Feszegetni nem akarta, de ha a lány elengedte, rögtön meg is fordult. (És mintha tüzes vasat fogna, gyorsan elengedte a fél percre az egyik kezében felejtett kezet.)
Másik mancsában a kvízjáték lapult, most eszébe jutott, de hirtelen már nem tűnt olyan fontosnak. Köpenye zsebébe gyűrte.
- Csinos vagy - jelentette ki a lánynak, bár egy kicsit zavarta, hogy fekete-fehérben látja a valószínűleg szép színes, de jelenleg szürke ruhát.
Körülnézett, sűrűn pislogva a szokatlanul színtelen teremben. Nem tudta, mire invitálhatná meg a lányt.
- Öhm... mit szoktál ilyenkor csinálni? - kérdezte meg, mert ő aztán tényleg, igazán igyekezett jó társaság lenni. Legalább most az egyszer. Azt már tudta, hogy a tánc nem jó ötlet, a múltkori bálon, Abigéllel erre hamar rájöttek. Több lányt nem szeretne eltaposni nagy, esetlenül tántorgó lábaival.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 19:55 | Link



Lehet jobban járnék, ha nem próbálkoznék meg inni, amíg újdonsült ismerősömmel beszélgetek, mert még egy ilyen kérdés, és vagy attól fulladok meg, hogy félrenyelek, vagy a röhögéstől. Nem szép, tudom, főleg, hogy nem is szándékosan teszi fel a kérdéseit úgy, ahogyan, de akkor is, nekem nehéz nem félreérteni egy-egy megszólalását. Igyekszem abbahagyni a köhögést, szerencsétlen már így se érti bizonyára, hogy mi bajom, majd ha ez sikerült, válaszolok is a kérdésre. Hogy fiatalabbnak tűnnék a koromnál? Megvonom a vállam válaszul.
- Mondták már mások is - jegyzem meg egy félmosoly kíséretében, hiszen tényleg nem ő az első, aki nem néz huszonegynek, néha még az is előfordul, hogy egyik-másik helyen igazolványt kérnek, bár azt azért már igazán nem értem, mi alapján. A beszélgetés közben folytatódik, már a lány hiányában és miután tőmondatokra szorítkozva összefoglaltam, mit is keresek itt, rákérdez, mit csinál az auror. Pff, na jó, kiselőadást tudnék tartani a témáról, annyi vállfaja van ennek a munkának is, de maradjunk a rövid és velős megfogalmazásoknál, különben nem vennék rá mérget, hogy meg is ért. Keresgélek egy kicsit a lehetséges kifejezések tárházában, majd megszólalok végre pár pillanatnyi hallgatás után.
- Rendfenntartó - mondom ki, szerintem ugyanis ez az egyetlen szó viszonylag jól fedi az auror jelentését, most már csak annyi kell, hogy ő is értse, mit jelent ez a kifejezés. Gyorsan megiszom az italom maradékát, mielőtt újra megszólalna, mert véletlenül sem szeretnék azért úgy kinézni, mint amilyen a jelenlegi kinézetem a sminknek hála, és leteszem az üres poharat az asztalra. Kissé meglepő, amit mond, meg is emelem a szemöldököm értetlenkedve. Elsős? Ne már, hiszen alig három év van köztünk. Jól megkésett az iskolakezdéssel ezek szerint.
- Ühümm. Grönland... és hogy lett Bagolykő az iskolád? - nem megyek bele, hogyhogy elsős még csak, de azért azt nem bírom nem megkérdezni, mit keres itt. Magyar felmenőkkel vagy valami, még csak-csak érteném... vagy lenne neki, csak épp nem mondaná meg az ember elsőre? Na mindegy, kivárom a választ, az a biztos.  A folytatás viszont még ennél is érdekesebbnek ígérkezik, főleg, hogy nem szalad ki a világból attól, amit javaslok. Egyre érdekesebb ez, és ha már van lehetőség, miért is ne élnék vele. Teremtsünk némi pletykához alapot, hátha az majd valamiféle reakcióra bírja Matthew-t. Kockáztassunk, aztán lehet, hogy tévedek, lehet, hogy nem. Kiderül. Bólintok, amikor azt mondja, hogy várjak, és vigyorogva nézem végig, ahogy kimegy a koronájáért. Igazán szép jelmez véleményem szerint, úgyhogy egyetértek a szavazók döntésével, és szép csendben örülök annak is, hogy feltűnésben itt sem lesz hiány. Lelépni a bálkirállyal... gondolatban vállon veregetem magam, hogy a lehető legjobb embert sikerült kiszúrnom tiszta véletlenül. Megvárom, míg Dioméd visszaér, gratulálok, aztán meg ha már lelépünk, még arra is gondom van, hogy olyan fecsegő portrék előtt sétáljunk el, amikről biztosra tudom, hogy a pletykával meg sem állnak az Ediktum szerkesztőségéig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. november 10. 21:38 | Link


Jelmezem

Mattnek is épp annyira tetszett ez a helyzet mint nekem, habár más okokból kifolyólag, de együtt mulattunk az eredményeken!
- Hát... én örülök neki! Legalább nem hódít egy újabb lányt! - ingattam a fejem, mert reméltem azért egy tanárral csak nem. Habár Dió az Dió! Szórakozott mosollyal bólintottam, mert tényleg remek szavazás volt. Megtapsoltam a színpadra érkezőket és mamit, majd felvetettem neki, hogy menjünk thesztrált simogatni, meg dementorozni. Mind a kettő érdekes volt, de úgy voltam vele, hogy nem tudtam dönteni melyiket nézzük meg előbb azonban hamarabb. Habár mivel a theszik nem itt voltak, mármint a közelben ezért a dementoros standra esett elsőre a választásom.
- Akkor nézzük meg őket! - mondtam lelkesen- A dementoroknál, aztán menjünk a rétre a thesztrálokhoz. - mosolyogtam rá és a fiút néztem, akinek gondja akadt a kontaktlencsével. Nem sietettem, hiszen ráértünk és amúgy sem volt baj, hogy egy kicsit eltöltjük az időt.
- Ugye nincs baj? - kérdeztem, mert ha igen, szívesen lemondtam volna a thesztrálokról és a dementorokról is. Nem az a lényeg, hogy csak nekem legyen jó ez a egész. Aggódva néztem Mattet, de végül sikerült kiszednie a lencsét én pedig őt figyeltem, majd körbepillantottam a helységben. Hát innen nehezen fogunk kijutni, nem éppen kevés ember döntött úgy, hogy bent tölti az estét, ezért úgy láttam, hogy inkább a végére tartogassuk a dementorokat. A rét talán nincs ennyire tömve.
- Tudod mit? Inkább menjünk ki, persze csak ha minden rendben és szeretnél még kimenni. - mosolyogtam rá, majd újra felpillantottam és a tanárokat szemléltem, persze volt itt rengeteg olyan ember akit látásból sem ismertem, de olyanok is akiket meg igen, sőt még Adam is itt volt. Visszanéztem Mattre és őt figyeltem. Igazán érdekelt mit is gondol, mit szeretne ő csinálni, vagy hogy mennyire érzi jól magát a társaságomban, de eddig úgy tűnt, hogy jókedve van, ám azért sosem tudhatja az ember... Enyhén oldalra biccentettem a fejem és továbbra is őt szemléltem, hogy hogyan tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. november 10. 22:14 | Link


Halloweeni bál - Erik
jelmez


Nem bánta meg, hogy eljött erre a bulira. Sőt, kimondottan örül annak, hogy nem kell egymagában gubbasztania a szobája mélyén, miközben zacskószám habzsolja a megtakarított édességeit. Az meg még pluszbónusznak mondható, hogy ezt az időt Erikkel töltheti el. Mert hát az már nyilvánvaló, hogy Elena kedveli a fiút, a kérdés csak az, hogy megmeri e ezt valaha is mondani neki. A gondolatai teljesen máshol járnak jelenpillanatban, még arról is megfelejtkezik, hogy a kezei háztársa szemein maradtak. Folyton csak az asztalokon lévő nyalánkságokat bámulja, a szemei majd' kipattannak a nagy csillogásban, amikor hirtelen felhangzik a fiú hangja. Szerencsére hamar rájött, hogy az aki ádáz mód korlátozza a látását, az nem más, mint a mi energiatúltengéses Lenácskánk. Ám arra Ő sincs felkészülve, hogy a fiú maga vegye le a puha cicapraclijait a fejéről, pár percen túl tovább szorongatva a két tehetetlen végtagot. Mert igen, a lány most totál leblokkolt, tudniillik mindig megzavarodik, ha Erikkel kerül egy légtérbe. Az elmúlt hónapokban sikerült ezt valahogy leküzdenie, de amikor a múltkor az Eridon falai közt lejátszották azt a bugyuta játékot, újra előjött ez a hebegek-habogok stílusa. A feje mint a mugli lázmérők vörös higanyszála, úgy vált hirtelen a normális színéből skarlátvörösre, mikor a hobbitnak öltözött srác kezében megpillantja a sajátját. Erik gyorsan reagál, hirtelen elrántja a saját mancsait és valamilyen papírral kezd el babrálni. Elena próbálja megfigyelni, hogy micsoda prospektust rejteget a srác, de végül, mivel még mindig tetőtől-talpig vörös, így talán még jobb is, hogy nem gondolkodik rajta többet. Helyette inkább megpróbálja valamivel elterelni a gondolatait, mielőtt zavarodottságában valami bolondságot csinálna itt mindenki - főleg Erik szeme láttára. De mivel is lehetne elütni az időt... Nézelődik jobbra-balra, bámulja a beszélgető vagy éppen hevesen táncoló bálnépet, mikor egy újabb mondat üti meg a fülét. A képe megint égni kezd, fogalma sincs, hogy most mit mondhatna erre, mivel még sosem mondtak neki ilyet, legfeljebb a barátnői, mikor néhány találkasorán felpróbáltak pár érdekes ruhát, de az valahogy egészen más volt. Akkor nem érezte úgy, hogy mindjárt kifut a talaj a lábai alól, az sem merült fel benne, hogy a kobakja szétrobban a zavartól, semmi. Most viszont ezek mind előjöttek.
 - K-köszönöm...! Te is nagyon... jól nézel ki - hebegi a fiú szavaira válaszolva, barna íriszeit szégyenlősen a padlóra szegezve. Hát Elena, ma tényleg nincs formában... Na jó! Tereljük másra a szót! Mondjuk... azok a szemgolyók igaziak? Vagy a bejáratnál álló csontvázaknak milyen fogyókúrájuk lehet, ha már ennyire hatásos eredményt értek el? Te jóságos Merlin! Miken jár ennek az Elenának a kobakja. A további képzelgéseket ismét Erik szavai törik meg, szerencsére, mert nem tudni, mi lett volna, ha ezeket az eszement kitalációkat még tovább folytatja.
 - Hát... - kap a fejéhez hirtelen, bugyután mosolyogva az előtte álló srácra - táncolni nem tudok, úgyhogy marad a többi dolog. Mondjuk, ha gondolod beszélgethetünk vagy nem is tudom - mondja, közben mutatóujjait egymásba gyűri, tekintetét ismét a padlóra szegezi, lábait pedig sután ingatja ide-oda. Jézusom, Te lány! Mi van veled?    

Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. november 10. 22:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. november 11. 09:26 | Link

Kísér(t)őm - Anton

 Roppant ötletes és hozzá feltétlen illő kalóz jelmezben suhan be mellém laza lépteivel kedves Kollégám. Anton szerfelett kellemes társaságnak bizonyul, jót beszélgetünk, fél szemmel figyelve csak a teremben zajló eseményeket. Nekem néha le is kell ülnöm, hiszen elég nagy súlyfelesleg van gerincemen és lábaimon, hogy elfáradjak álltomban.

- Rémesen kellemes ez az este, nem gondolod?

 Kérdem és tőlem szokatlan közvetlenséggel viszonyulok a férfihoz. Mi tagadás némi változást hoztak magukkal azok a bizonyos hormonok, na meg, hogy szimpátiám azonnali és erős volt Antonnal kapcsolatban. Mindig is tiszteltem és becsültem az aurorokat, régen még amikor szakosodásról kellett döntenem majdnem én is az lettem, de a gyógyító ösztön erősebb volt. Ezen elmélkedve hirtelen ötlet jut eszembe.

- Mit gondolsz nem jönne jól a Mestertanoncoknak valamiféle egyesítése a Te és az én tudományomnak? Harctéri sérült ellátás, amolyan felcser képzés féle...Áh szólj ám, ha badarságnak tartod!

 Nevetek fel a férfira és belekortyolok a puncsomba, nem, ez nem alkoholmentes, spanyol lévén tartom a mondást egy korty itókától csak erősödik a szervezet, még egy várandós fehérnépé is. Persze rágcsálni valókkal is fel vagyok pakolva, különösen kedvemre valók azok a virslik melyeket ujjaknak álcáztak és néha megmoccannak a tányéromon.

- Kicsit elfáradtam, nem volna kedved feljönni és nálam cseverészni tovább? Hagyjuk meg a bulit az ifjúságnak. Ígérem semmi olyat nem teszek, ami rémisztésedre volna.

 Kacagok és felkászálódom székemről, amin mindeddig ücsörögtem. Várva Anton válaszát körbepillantok és látom a sokaság jól érzi magát. Rám is jó hatást tettek, vidám vagyok és sokat mosolygok, ismét csak tőlem szokatlanul, pedig nincs sajnos minden rendben. Koránt sem olyan az életem, mint szeretném, s mint vágytam rá.
 Ádámom kissé eltávolodott tőlem, talán félt de ezt sajnos rossz módozattal hozza tudtomra. Sosem szerettem, ha kalitkába zárnak, még ha aranyból van is. Neki sem tűröm el, csak a helyzet miatt maradok nagyrészt veszteg. Ha megszületnek a picik minden más lesz, tudom, s lassan kezdek tőle tartani. Nem akarok belesüppedni az anya szerepbe. Szükségem lesz továbbra is a függetlenségemre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 277
Összes hsz: 550
Írta: 2014. november 11. 10:20 | Link

Artemisia
a világ legszemrevalóbb fehér bálnája
- jelmezem -

Az este nagy részében vagy valami van a számban, vagy éppen a számhoz emelek valamit. Nem hagyok ki semmit a kínálatból, és természetesen semmi sem gátol benne, hogy teli rakott pofával társalogjak. Kalóz volnék, vagy mi! Jó, igazából ez csak jó duma. Valójában a hétköznapokban is nagyon gyakran beszélek evés közben, azonban a hosszú éveknek és a rutinnak köszönhetően már egészen gusztusosan művelem mindezt. Szóval tolom magamba az idétlen cukorkákat, alaposan meghúzom az italos üvegeket -mit nekem pohár? ch-, végigkóstolom a rémséges kinézetű süteményeket és mind ennek tetejében részt veszek egy almahalászaton. Mindig is perverz vonzalmat éreztem ez iránt a játék iránt, hiszen mi viccesebb volna annál, minthogy a fejed egy vízzel teli dézsába nyomod, annak reményében, hogy a fogaid között egy ropogós gyümölccsel térsz a felszínre?
- Ahogyan mondod! - értek egyet a kolleginával, a pár perce kihalászott, pirosló almámat majszolva. Még azon sem fáradtam, hogy megszárítsam magam az alámerülés után. Szóval néha hátratúrom vizes hajamat. Ezzel is megmutathatom a sok szárazföldi patkányoknak, kivel van dolguk!
- Hm. Nem, nem badarság. - intem le a gondolatkifejtéseit követő utolsó szavait, noha véleményt még nem mondok az ügyben. Ezen majd még agyalok. Most viszont csak figyelem tovább a fekete-fehér társaságot, székemen terpeszkedve, aztán ahogy az almámból már csak csutka marad, körbenézek egy szemetes után. Kicsit kiegyenesedek ültömben, becélzom ééés talál! Senkit nem somtam fejbe. Egy kendőben megtörlöm kezemet, és a kismamára nézek magam mellett, amikor meghív magához. Veszélyesen elvigyorodom. Mintha tudnék máshogy...
- Benne vagyok. De előbb... - nyújtom oda kezemet, táncra invitálva Őt, miközben Vele együtt felemelkedem a székről. Nem hinném, hogy illene bármelyik nőszemélyt anélkül elengedni egy ilyen mulatságról, hogy egy kicsit meg ne pörgetted volna. Odavezetem hát a táncparkettre és ellötyögünk ott egy hosszabb számnyit, ám természetesen nem akarom még jobban kimeríteni, úgyhogy még forgatok rajta egy utolsót, aztán fejet hajtva kezet csókolok neki, és már indulhatunk is ki a teremből. Szöktetem a fehérnépet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gareth S. Nightingale
Tanár, Illúziómágus, Végzett Diák, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 672
Összes hsz: 2337
Írta: 2014. november 11. 12:18 | Link

Váradi Fanni
¤lopott páncél és festett arc¤


- Nem, de egyébként sem áll szándékomban magamra haragítani a kisasszonyt.-*Legalábbis nem lenne túl okos dolog az első találkozáskor, ezzel kapásból meg is utáltatva magát esetleg. Mások kifejezett kérésével homlokegyenest ellenkező tettekkel az ember nem szokta magát belopni a szívekbe, még ha jelenleg bőven beérte pár órányi társaságával is - nem szabad túl mohónak lenni, ugyebár.*
- Igyekeztem megőrizni egy keveset tekintélyemből.-*Ehhez nem ártana némi méltóságteljes csontzörgés, erről viszont le kell mondania, legfeljebb a páncéllal csöröghet, ami annyira nem lenne effektív. Az persze nem fenyeget, hogy lesül a bőr a képéről - hah - de valahogy már túlzásnak érzi.*
- Remélem, nem akarnak majd elropogtatni poénból párat a csontjainkból.-*Jegyzi meg, mert tudja a tesztrálokról, hogy ragadozók, viszont hogy a tesztrálok tudják-e, hogy ő nem járkáló nasikollekció, az jó kérdés.
Mentőötlete pozitív fogadtatásra talált, ezzel is megspórolt néhány percnyi kínos téblábolást a tömegben - az már más lapra tartozik, hogy valahol jó ürügyet is szolgáltatott, hogy felkérhessen egy vonzó idegent.*
- Megtiszteltetés, köszönöm.-*Gareth magabiztos, legalábbis van annyi tudása és tapasztalata, hogy semmiképp se maradjon szégyenben. Szeretett táncolni, de a kényszer képes megfosztani szinte minden élvezettől, ezért most kiváltképp kíváncsi, milyen lesz csak úgy, saját örömére vinni táncba általa választott partnert. Míg Fanni az italát, ő a sisakot teszi félre, így is fog csörögni, nem kell még fokozni is a dolgot, de az egész csupán egy pillanat műve. Véletlenül sem maradna le, karját nyújtva kíséri haláli hölgyét a parkettre, amíg lassan lejár az előző szám és a zenekar ügyesen vált át a következőre. Se túl lassú, se túl gyors és nem keringő - ennél többet most igazán nem kérhet, bár beszélgetni nem lehet túl effektíven, így ideiglenes szünet áll be szavak terén. Kell egy kis idő, amíg összehangolódnak, alkalmazkodva a másik stílusához, mozgásához, de Gareth nem érzékeli, hogy nagy különbség lenne köztük, úgyhogy viszonylag szabadon vezethet, variálva a lépéseket, hogy ne csak az unalomig ismert alapokat ismételjék. A hallgatás azonban csak látszólagos, mert ha a lány nem riad vissza a szemkontaktustól, az ezüstöskék szempár kertelés nélkül elmondja, mennyire élvezi az egészet. Sőt, talán egy egész picit flörtöl is, kihívóan arra biztatva, hogy Fanni megmutassa, mit tud.
*

Talán jobban is szórakoznak a kelleténél és a zenekar is észrevétlen mossa össze a számokat, mert a következő, amire feleszmél, a következő DÖK bejelentés. Meghajlással köszöni meg a táncot, elengedve partnere kezét, miközben a szavazás eredményét hirdetik ki és maga is megtapsolja a házvezetőjét, már csak illendőségből is.*
- Azt hiszem,-*köszörüli aztán meg torkát,*- most már akadálytalanul kijutunk tesztrálozni. Ha megbocsát egy pillanatra.-*Eltűnik a tömegben, hogy leadja a jelentkezésüket, de kisvártatva már vissza is tér, hogy sisakját visszaszerezve ismét karját kínálja fel.*
- Mehetünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. november 11. 20:38 | Link

                       Catherine Alexis Rawen

Na jó. Ilyen eredményt sem vártam! Habár nem tört le túlzottan a dolog. Illő módon megtapsoltam a párt, majd visszanéztem Cathyre.
-Igen, hallottam nagy "nőcsábász" mivoltjáról.-vigyorogtam a festett képemmel. Az ötlet, hogy nézzük meg az édes thestrálokat, nagyon tetszett! Habár tudtam, hogy nem látom őket, feldobott a dolog.
-Nincs. Na ezért nem használok lencsét!-mondtam, miközben a szemgolyómat piszkáltam. Hát, a szerencsétlenségből nekem kijutott. Miután kipiszkáltam a nyavalyást, megindultam a bódé felé. De egy lépés után lemerevedtem, a következő mondat miatt.
-Igazad van!-ismertem el, miközben robotszerűen felegyenesedtem. Cathy a tömeget fürkészte, én pedig megigazítottam műanyag parókámat. A képem nagyon nem érdekelt, mert ez a sugar skull dolog  még ijesztőbb, ha lefolyik. A lány visszanézett rám. Mereven bámult. Én az ilyet nem bírom  ki röhögés nélkül, tehát egy-két másodperc után kitört belőlem a nevetés. Mivel láttam, hogy "vágyi rá", hogy kifürkéssze, mi jár a fejemben, így kisegítettem.
-Jó szórakozom!-nevettem egy fogas vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. november 12. 17:36 | Link

Halloweeni bál
Elena


Jelmez

- Öhm... a szobatársaim érdeme - válaszol egy mosollyal a külsejét illető dícséretre. Őt magát kicsit bosszantja az olykor a szemébe lógó göndör haj, de a halloweeni jelmezbál - eredetileg, úgy tudja - amúgy sem a szépsgéről szól.
- Képzeld, én sem tudok! - kap a szón Erik. - Múltkor kipróbáltuk... egy lánnyal...
A fiú elvörösödik, és már bánja az egészet.
- Semmi ritmusérzékem - zárja le a sztorit.
- Üljünk le - indítványozza gyorsan, és kiválaszt egy üres asztalkát. Erre is jutott a különleges édességekből. Letelepednek, és Eriket rögtön megihleti az előtte rakott agysüti halom. A kezébe vesz egyet, és megnyomogatja. - Ez vajon miből lehet?
Már túl van azon, hogy kerülje társasága tekintetét, sőt, ha Elena nem épp rajta tartja a szemét, Erik gyakran felejti az arcán a sajátját. A fiú szociális fejlődése abból is kitűnik, hogy most már saját maga is mer beszélgetést kezdeményezni (vagy hogy egyáltalán feltűnik neki, hogy a kukán ülés helyett ezt kéne tennie). A kviddics lenne a kézenfekvő téma közöttük, a végzősnek mégis más jut eszébe.
- Nem kérdeztem még: milyen prefektusnak lenni?
Elena egy ideje viseli a jelvényt, de mivel általában közös sportjukról értekeznek, ha összeverődnek, a fiú még sosem kérdezett rá nála. Saját szobatársa is prefektus, tőle is megtudakolhatná, de tőle aztán pláne nem kérdezné meg Erik. Maga Krisztián sem beszédes, de a kommunikációt amúgy is ellehetetleníti közöttük a szobában tartózkodó két forgószél, illetve a szintén önálló életet élő berendezés. És különben is, őt inkább Elena gondolatai érdeklik, mint idegen szobatársáé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 ... 47 ... 92 93 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet