31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 87 88 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. október 29. 23:16 | Link

Losonczy kisasszony
Jelmez

Tudjátok milyen az, mikor az asszony sikítófrászt kap tőletek? Én nagyjából 5 perce szembesültem ezzel a dologgal, mikor beállítottam hozzá a Levita toronyba. Már út közben is elhúzódoztak előlem az emberek, hát a fene nem érti őket, egyet se ettem még meg, akkor meg mi a frász bajuk van? Na mindegy is. A toronyba felérve két kisebb lány konkrétan visongatva szaladt el előlem, hát komolyan, ott már kezdett kicsit elkapni az ideg. Aztán még az Alkot-lakból is menekülnöm kellett. Homályosan, de láttam Runa arcán az ijedtséget, meg hallottam a sípoló lélegzetvételt, szóval megelőztem a bajt és villámgyorsan csapódott mögöttem a szobaajtó, még mielőtt megint a plafonnak lapulok. Csukott nyílászárón keresztül megbeszéltük, hogy ő lehet inkább itt maradna, de én attól még menjek. Hát, rendben van.
Kicsit problémás a kilátás ebben a hacukában, nem nagyon szokásom fejemre húzott valamikben szaladgálni túl sűrűn. De most erre az egy estére igazán elviselhető. Ha valaki rám néz, akkor egy egészen magas, arc nélküli, öltönyös manust láthat, rózsaszín nyakkendővel. Halál komolyan. Felvettem azt az átokverte darabot, hogy egy kicsit nevetségessé tegyem magamat, ha már az arcom nem látszik. Úgyse tudják, hogy ki a frászt rejt ez a felettébb szokatlan maskara.
Amint belépek a nagyterembe, valahogy elönt a nyugalom, hogy minden fekete és fehér, legalább nem látszik, hogy milyen színt aggattam a nyakamba... Na akkor, ha már a vacsorát sikerült kihagyni egyéb okok miatt, akkor most ideje lenne tápolni valamit. Mielőtt sikerülne elérnem az asztalt, valamibe beleütközök. Ejj, nem szép dolog, hogy egyesek útakadályokat pakolnak ki a többiek elé. Hoppá, hogy nem valami rossz tréfának mentem neki, hanem egy lánynak. Runa-féle szabványméret, töpörtyű, alig látszik ki a földből a drága. Ez ciki.
- Hopp, ne haragudj. Nem látok normálisan ebben az izében - természetesen mindig könnyebb a körülmények áldozatának tettetni magunkat, mint bevallani, hogy balfékek voltunk. Remélem azért nem pipul be nagyon, hogy majdnem elbuldózereztem.
Utoljára módosította:Mészáros Gréta, 2014. október 30. 00:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. október 29. 23:50 | Link

Csábos büntetés – Halloween-i bál Mr. Adam Kensingtonnal /még a nagyterem előtt/
~Jelmezesdi - csak halványkéken képzeld el~

Szíve valahol a torkában dobog, ez nem kétséges; szörnyen izgul, pedig nagyon figyelt minden apró részletre. Igaz, akadt egy kis intermezzo- Greg úgy fél órája insta szívrohamot okozott neki és majdnem felvisított, mikor megpillantotta őt a szobája ajtajában… aztán Greg bevágta az ajtót és elillant Runácska nagy csalódására. Jó jó, így is pityergett egy kicsit, rondán megijedt az igen hatásos és jól koreografált jelmeztől, melyet kedvese alkotott magának, és újra kellett sminkelje magát. Nagy feladata volt, így alig tíz percet hagyományozott a női praktikák űzésére. Ma estére el kellett hívnia Bogolyfalva legmisztériumosabb személyét, Adam Kensingtont. Enyhe idegbaj környékezte persze ennek előéletét is, ugyanis egy héttel ez előtt, a könyvtár előtt ráejtett egy laza stócnyi könyvet Michelle Angelique Saint-Venant lábára, mit a rellonos proprefekta egy kiadós büntetőmunkával honorált neki a hangos leszidás után csípős nyelvezettel körítve. A feladat az lett, hogy hívja el a falu rejtélyes férfiját az iskolai bálra mint párját, és táncoljon vele egy dalnyit. Mondani sem kell, Runa holtra váltan fogadta az ítéletet, mert rebesgették, hogy aki Kensington közelébe megy, fura élményben részesülhet, feláldozzák (egyeseknek vad a fantáziájuk), vagy éppen átmossák az agyát, ilyesmik (Runához a vérszívós rész, ha van is ilyen közszájon, nem ért el nem is oly’ meglepő módon).  Nem csoda, hogy remegve botorkált le három nappal ez előtt a faluba, naplemente után (Michelle kikötötte, hogy csakis akkor mehet le hozzá és a birkaakaratú kislány nem ellenkezett), kért útba igazítást a Kensington rezidenciához, s végül kopogtatott be az ajtón. Valószínűleg festményre illő lett volna az a fej, amit Adam vágott, mikor a százhatvan centit súroló törpe negyedikes fiatal hölgy előadta, mi szél fújta erre (saját elemi mágiáján kívül), és mit szeretne kérni tőle vadidegenül, látatlanban. Készített azért szépen dekorált, aranyos szegélyű meghívót és gyöngybetűkkel vésett rá egy protokoll báli meghívószöveget. Az utóiratba pedig belefűzte, hogy ha Adam szíve megesik rajta, örökké hálás lesz neki. Naiv naiv kislány, sosem érzi a vesztét, csak mikor már túl késő van. De végül is megnyerte a rejtélyes idegent bizarr ügyével (még maga is beleszédült, hogyan sikerülhetett a malőr), s most, negyed órával a bálkezdés előtt zavartan, kétségektől és szörnyű lámpaláztól gyötörve lépked le a Levitából a nagyterem felé vezető lépcsősorokon.
Cipellői aprókat koppannak,  hosszú, földig érő ruhája pedig egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább idézi Maria Antoinette-et. Runa nem tud ijesztgetni, így inkább kezelte az egészet egy egyszerű farsangi beöltözősként, akár megszólják érte, akár nem. Még a haját is fehérré varázsoltál a szobában Lyrával némi ügyködés és szerencsétlenkedés árán, sőt göndör csigákba rendezték az egész hajzuhatagot, hogy ne szükségeltessen a kényelmetlen paróka. Fúj, régen abban termett meg a tetű, nem kér belőle, nem higiénikus. De nos, ezt félretéve, ruhája a nagyon halovány acélkékre hajaz, széles, földet seprő darab jó erős fűzővel ellátva- Ádámot rávette, hogy elmenjenek egy pécsi kölcsönzőbe, amit nagybátyja elég jó hírű és elérhető árú jelmezes boltként adott elő, hogy onnan válogathasson kedvére, és végül ez lett belőle. Lehetett volna rosszabb, mondjuk múmia, vagy az isten tudja, milyen bizarrságokat árultak még ott. Persze akadt klasszikus, mint a vámpírlány, meg a vérfarkaslány imázsa, de egyik sem vonzotta, maradt ennél az egyszerűbb, nem rémisztő, de nagyszerű, hozzá illő koncepciónál.
Kezdés előtt tíz perccel járnak, végre elérte a nagyterem bejáratát. Illik megvárnia Adamet- végül abban maradtak, hogy itt találkoznak, mert a kis ostobácska levitás kislány elújságolta kéztördelés közepette, hogy földig érő ruhában nem túl vicces átseperni a fél falut, majd ismét fényezni rajta egyet a kölcsönzött ruha aljával, így praktikusabb volna itt összefutniuk.
~ Nem jön el… Nem jön el és keresztre leszek feszítve. Édes Istenem, bocsáss meg, ha légpajzsot húzok Michelle ellen, de ha megtalál, ízekre szed. Jézuskááám, mi van, ha Mr. Kensington mégis eljön? Nem túl őrült ez a ruha? A végén még leégetem az arcáról a bőrt, amilyen szerencsétlen vagyok. És még a tánc sem megy. Greg is minek hagyott ott? Anyuuuu….. ~ Mindebből a külvilág felé annyi látszik, hogy arcára kiült az idegesség, bár ezzel elvegyült már egy nagyfokú izgalom is, hiszen látja érkező társait és azok ijesztő jelmezeit, ez felviszi kicsit az ő adrenalin szintjét is. Viszont a kéztördelése az olyan alap dolog, sőt egy adott ponton felhagy ezzel is, csak egyik kezét tördeli magányosan, a másikkal meg egy lelógó hajtincsét kezdi csavargatni szája szélének rágcsálása közepette. Még mindig borzasztóan udvariatlannak érzi, hogy rátört egy vadidegen falulakóra, de… hát igen, önmagának is be kell már vallja, hogy azért izgalmas, hogy elfogadták a meghívását egyből, sőt meglepő, rejtélyes is némiképpen. Nagyon elkezdte fúrni az oldalát, kicsoda is ez az Adam Kensington, mi fán terem és miért ódzkodnak tőle egyesek, mások meg állatkerti látványosságként beszélnek róla, megint más meg vállat von a hallatán- már akik ismerik, természetesen itt most csak róluk van szó, kategorizáláskor.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. október 30. 00:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. október 30. 00:04 | Link

Cyanne


 Igen, ez az "úgy beszéltük meg" dolog nem pontosan úgy volt, mint ahogy azt a kisasszony elő akarta adni a jónépnek. Leginkább közlésszerű információ-csere volt, amikor közölte, hogy na akkor itt meg itt és ekkor meg ekkor, no meg persze igyekezzek ne szégyent hozni rá és a Rellonra. Hát ezzel nem lesz gond, azt hiszem. Már jó ideje kinéztem magamnak ezt a pompás színészt, akit most le fogok utánozni, mert hát valljuk be: valahol azért rajongója vagyok Jack Nicholsonnak és a Ragyogásban pedig páratlanul alakított.
 Régen nem csináltam már ilyen aprólékos munkát, mint amivel most előrukkoltam. Reméltem, hogy Nina is eljön erre a bálra és láthatja, ő biztosan értékelné - holott nyilvánvalóan nem jönne oda hozzám csak azért, hogy ezt a tényt közölje velem. A tükör előtt a mosolyom egy pillanatra megfagyott ezen felismerés végett, de nem tartott sokáig. Tovább folytattam a póló nélküli festői tevékenységemet és a végeredménytől határozottan elégedett voltam. Na igen, Jacknek aligha voltak sebek mindenütt a bőrén, és tetoválásra sem emlékszem a hátán, de ez most így jött ki, ő sem lehet tökéletes. Egy fekete-piros-átmenetes kockás inget vettem fel karakterhűen, hozzá valami sötétebb színű farmert, mindezek tetejére egy hózentrógert, elegánsan könyékig feltűrtem az ingem ujját, cipő, fejsze a kezembe és elindultam. A fejsze valódi és eredeti volt, azonban egy védőbűbájjal fel kellett szerelnem, nehogy valaki tényleg gyilkolászni akarjon és pont az én műtárgyammal, tehát amíg teljesen élesnek hatott az éle, addig az szinte teljesen tompává avanzsálódott a varázslat hatása miatt. A klubhelyiségben ácsorgó érdekes vagy épp szánalmas öltözetű emberekre csak egy szemöldököt felhúzós pillantást vetettem, és bár nem tudtam, hogy Cyanne társam milyen benyomást gyakorolt szegényekre, én is valami hasonlót váltottam ki azokkal a félelmetesen jól sikerült műszemöldökkel.
 A Nagyterem előtt lévő dobozra fel volt tüntetve, hogy a jelmezverseny nevezői, és voltam kellően büszke az alkotásomra, hogy ásatag betűkkel felvéstem a nevem meg az egyéb információkat egy papírra és laza csuklómozdulattal beadtam a jelentkezésemet én is. Beljebb érve a hangulat egyre jobban tetszett, mert végre nem egy olyan rendezvényre tettem be a lábam, ahol pingvinkosztüm van és a lányok báli ruha szépségversenyt rendeznek. Nem. Ez itt most halál és vér. Csodálatos. A fejszémet magam elé tartva hasítottam utat személyemnek egészen Cyanne hasonlóan eredeti jelenségéig, ahol hátulról jobb kezem ujjai a lány nyakának finom bőrére csúsztak, majd hátrálva egy lépést vártam a reakcióját és hogy végre szemből is megcsodálhassam a terelő-társam öltözetét.

a jelmez (a fejsze azért ennél életszerűbb) és az arc, amit magam maszkíroztam.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. október 30. 07:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1255
Összes hsz: 8084
Halloweeni összejövetel
Írta: 2014. október 30. 01:24
| Link

Miss Katie Runa Blackwood
a barokk tünemény
- megjelenésem -

Igazság szerint egy kissé csalás az, ahogyan beöltöztem erre a halloweeni bulira, ugyanis a külsőm csaknem egy az egyben a 150 évvel ezelőtti önmagamat tükrözi. Olyannyira így van, hogy pontosan ugyanezt a klasszikus, elegáns, fehér inges, óraláncos, fekete, mellényes összeállítást hordtam anno a viktoriánus korban. Most pedig csak elővettem a szekrényből és magamra kaptam. A különbség az akkori és a jelen külsőm között egy részről a hajam, amelyet most érdekességként levágtam félhosszúra, hiszen nappali pihenésem alkalmával majd úgyis visszanő; más részről egy arany pecsétgyűrű az ujjamon; harmadrészről pedig a kerek lencsés napszemüveg, amit szintén különlegességnek szántam, hogy legyen egy kevés steampunkos beütésem.
Légies lépteimmel megérkezem arra a folyosóra, amelyből a Nagyterem nyílik. Napszemüvegem takarásából pillantok végig az ünnepségre igyekvő, színes társaságon, miközben tekintetemmel a lánykát keresem, aki meghívott a rendezvényre. Meg kell valljam, valóban meglepett ezzel. Egy kicsit. De nem túlzottan. Ugyanis annyi bagolyköves diákkal volt már dolgom, hogy igazából szinte mindent kinézek belőlük. Merész egy banda. Szóval az a bizonyos festmény az arcomról, ami azt a pillanatot örökítette volna meg, mikor Runa megjelent nálam, valószínűleg nem mutatna nagyon más képet az ábrázatomról, mint amilyen mindig. Ezzel a nyugodt kifejezéssel pásztázom most a folyosót sötét lencséim mögül, hamar kiszúrva a várakozó kisasszonyt.
Odasétálok hozzá, elé állok, jócskán fölé magasodva, és leveszem a napszemüvegemet, zakóm belső zsebébe csúsztatva, hogy régi fényű tekintetemet rávethessem, miközben egy mély, úrias biccentéssel üdvözlöm, némán. Mozdulataim egyáltalán nem teátrálisak, bár a ma szemlélőjének némileg annak tűnhetnek. A leányzó mellé lépek, és könyökömet oldalra nyújtom neki, hogy belém karolhasson. A barokk hölgy és az Ő viktoriánus kísérete. Szép kis páros vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Németh Kiara
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 10
Összes hsz: 288
Írta: 2014. október 30. 08:52 | Link

Várkonyi tanár úr



Nem, nem, nem, nem!! Ez nekem nem megy. Egyszerűen képtelen vagyok rá, hogy akárcsak egy lépést is megtegyek, be a Nagyterembe. Nem is tudom mit képzeltem. Olyan hülye vagyok, maradtam volna a Levita toronyban... Úgyis szinte mindenki itt van, én meg egyedül lehetnék ott. EGYEDÜL. És nem tömegben. Nem... Én erre nem vagyok képes. Bocsi Dóri, de ez nekem nem megy. Túl sok itt az ember. A csuklyát még jobban a fejemre húzom, hogy még inkább ne látszódjon az arcom, s már fordulnék is meg, azonban valaki letarol, nekemjön, én pedig elesem. Vagyis csak esnék, ha az illető nem fogna meg. Szinte már görcsösen szorítom, úgy kapaszkodom a férfi karjában, mintha alattam valami mélységesen mély szakadék tátongana, s az lenne az egyetlen, mi visszatartana a zuhanástól.
Pár másodpercbe beletelik, mire eljut az agyamig, hogy mit is csinálok, és talán el kéne engednem az ismeretlen karját. Ezt is teszem, s még két apró lépést is hátrálok a tanerőtől, de nem nézek fel rá, jó szokásomhoz híven csak a padlót bámulom, s idegességemben a jelmezem újjának szélét szorongatom. Mintha valami rosszat tettem volna, és rajta kapott volna ez a tanár, s most a kivégzésemre várnék. Akarom mondani a büntetésemre. És én tényleg úgy érzem magam, pedig semmi okom nem lenne rá.
- Nem, j-j-jól vagyok... - megint az a fránya dadogás. Mióta itt vagyok egyre többször dadogok, talán a hirtelen környezetváltozás, és a sok ember miatt. Vagy nem tudom, de azt tudom, hogy már elég rég dadogtam ennyit, mint most az elmúlt néhány napban.
-  Én... Én Kiara vagyok... - egy tanár... Miért pont egy tanárral sikerül összetalalkoznom már rögtön a bál elején... Nem maradtam volna sokáig, de így talán kénytelen leszek még egy ideig eltűrni az embereket magam körül, mert azért egy tanárt faképnél hagyni illetlenség lenne.
Utoljára módosította:Németh Kiara, 2014. október 30. 08:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. október 30. 12:00 | Link

Mihael G. Saint-Venant
jelmez

Az ujjaim ütemesen dobolnak a térdemen, miközben a szekrényajtóra akasztott jelmezt bámulom. A sminkkel már kész vagyok, csak bele kéne bújnom abba a ruhába, és elindulni, a végén még lemaradok az egészről, akkor aztán megérte ez a tépelődés. Ingerülten fújtatok egyet, majd még egy percnyi tétlen ücsörgés után felpattanok. Óvatosan simítok végig a tüll szoknyán, és ellenőrzöm a tükörben, nem mutat- e túl sokat, mert hát, lássuk csak be, ez nem az a jelmez, amiben a férfi családtagok szívesen látják lányukat. De sikerült megoldanom a problémát, megkönnyebbülten forgok körbe, hogy aztán elvégezhessem az utolsó simításokat: a konty, a tiara, és a vádlim köré tekeredő fekete szalag hiányzik már csak.
Még akkor sem vagyok teljesen biztos magamban, hogy jó ötlet- e ez az egész jelmezesdi, amikor elindulok a buli helyszíne felé, de… igazából mindegy, már nincs visszaút. A vacsoránál kaptunk egy kis ízelítőt a díszletből, ami már akkor is elég látványos volt, most viszont… lenyűgöző. Amúgy is olyan jó hangulata van ilyenkor a kastélynak, bár kifejezetten bosszantó tud lenni, amikor egy kétperces út alatt háromszor kapsz mini-infarktust, ugyanakkor e nélkül nem lenne az igazi.
A legkülönfélébb jelmezekben sereglenek folyamatosan a diákok innen-onnan, és már egy kisebb tömeg vár a Nagyteremben, amikor a két csontváz mellett belépek a helyiségbe. És hirtelen eltűnik minden szín, fekete-fehérben pompázik minden. Elmosolyodom, és szinte azonnal méltatlankodó grimasszá is változik, amint egy kisebb lökést érzek a bal vállamnál. Oké, lehet, hogy nem az út kellős közepén kéne letáboroznom bámészkodni, de azért kikerülni az embert nem túl megterhelő feladat. Lassan, ráérősen sétálgatok végig az asztalok között, az édesség és italfelhozatalt lesve, némelyikbe belekóstolva, bár a fülsütit csak felemelem, aztán fintorogva vissza is teszem a többi közé. Ötletes, de nem túl bizalomgerjesztő.
Fél szemmel az érkezőket figyelem. Óriási, milyen színes a felhozatal jelmezek terén, persze a klasszikusok is megtalálhatók, hol kreatívabb, hol egyszerűbb megoldásban. Szinte mindenki párral érkezik, kezdhetem rosszul érezni magam, amiért különcködök, és nem öltöztem össze senkivel?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 12:08 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

Bírom ezeket a beöltözős bulikat, be kell, hogy valljam. Kissé felidézik a gyerekkoromat, habár nekem a meseszereplős volt az első beöltözős dolgom. Nálunk jégvarázslóknál ez nem divat, maximum a jelmez nélküli (értsd: pucér) party. Tetszik ez az ország, ez az iskola, és a csajok. Ó te szent jegesmedve, ezek a csajok! Már ha rájuk gondolok is tűzbe jövök. Hahh. Van is három kis barátnőm Karinán kívül. Csaj egy, csaj kettő, csaj három... No, tudom ám a nevüket, Catherine, Alíz, meg Anna. Remélem ez csak a kezdet.
Aztán erre a bulira összeszedtem egy dögös, most figyelj, mestertanonc csajszit. Jaj azok a szemek! Meg az a száj! A testéről nem is beszélve, ami, mint egy szobor, olyan precizitással van kidolgozva. Hamar felkértem partnernek, azzal nem is törődve, hogy lett volna három olyan partnerjelölt, akiknél a csókért meg sem kell küzdenem az este folyamán...az nem lenne az igazi.
Természetes, hogy nem én választottam jelmezt. A menyasszonykám tette a javaslatokat. A nagy fenéket fogok pávának öltözni! Iskolánk szabályzatának megfelelően a minimális ruhamennyiséget felvettem, ez egy boxer volt, amit teljes mértékig eltakart a profin rám operált anyagdarab. Kék és zöld színekben pompáztam, leginkább azután, hogy megkaptam a testfestésemet - gondolhatjátok, mennyire élveztem -. A hajamba is ágak meg levelek kerültek, a tükör előtt meg már bókoltam Az erdő urának.
Kicsit elfeledkeztünk az időről, kapkodva csúsztam végig a folyosókon a magam elé fagyasztott úton. Ismét sokakat fellöktem, de nem izgatott. Még a nagyterem előtt megálltam, kék hajamba túrtam, és felmértem a terepet. Nagyjából minden lány párral volt odakint, de az ácsorgók között nehezen jöttem rá, melyik lehet Grace. Odamentem kettőhöz is, akik nevetve közölték, hogy ők nem azok, míg végül megtaláltam a páromat.
- Reméltem, hogy itt leszel. Dögös vagy - villantottam rá ezerwattos mosolyt. - Minek öltöztél? Én az erdők ura vagyok - mutattam végig a "ruhámon". Ezután kinyújtottam a karom, hogy belém karolhasson, és fejemmel az ajtó felé intettem, hogy mehetünk-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 12:16 | Link

Jelmezem

Az utolsó jelmezes beöltözés óta nem igazán rajongtam az ötletért, hogy egyedül elmenjek a partira ami most a Halloween témájában készült el. Ugyan a DÖK tagjaként tudtam mire számítsak, de valahogy jobbnak tűnt akkor, hogy ne menjek el, ám nagy meglepetésemre elhívtak rá. Egy elsős srác volt a Navinéből és nagyon kedves volt tőle, hogy megkérdezett, így nem tehettem meg, hogy faképnél hagyom egy nemmel. Belementem a meghívásba és meg is beszéltem vele, hogy a Nagyterem ajtaja előtt találkozzunk. A bál napján újra éreztem némi izgalmat azzal kapcsolatban, hogy be kell öltöznöm. A ruházatomat eléggé könnyedén kiválasztottam pár hete, hiszen a Halloweenra nem kell más, mint egy kis borzongás. Végül egy ötvözve a gótikus és a viktoriánus ruházatot választva megtaláltam a megfelelő öltözetemet és elkértem otthonról egy hollót. Nem volt annyira nehéz beszerezni, anyám imádta a hollókat ami számomra nem volt meglepő már csak a vezetéknevünk miatt sem. A hajamat rendbe tettem és összefogtam, majd elkészítettem a sminkemet, ami eléggé ijesztő ábrázatot adott nekem ahhoz, hogy egy ideig a tükör előtt szemléljen a kinézetemet és a „vérző” foltot a vállamon. Nem volt rossz, sőt egészen kellemesnek mondható, de egy kicsit paráztam  milyen lesz a végeredmény a legvégén és azon, hogy mit szól majd hozzá a partnerem. A nyakamba akasztottam az anyámtól elkért holdköves nyakéket, aztán felkaptam a ruházatomhoz megfelelő kiegészítőket és a gótikus stílusú magassarkú csizmát, aztán még egyszer ellenőriztem magam a tükörben, majd elégedetten a végeredménnyel és a madárral siettem ki a részemről, bekukucskálva Laviához és egy „Búúú” kíséretében megrémisztettem őt. Kuncogva futottam ki a szobából, mielőtt leharapja a fejem, vagy rájön, hogy én voltam az. A lépcsőket sietősen szedtem, de azért vigyáztam, hogy ne dobjak egy hasast, vagy esetleg egy hátast a nagy rohanás következtében, mert az nem lenne szép. És nem szerettem volna megismételni azt az esetet ami... Felsóhajtottam és végignéztem a folyosón. Egyszerűen lehengerlő volt, tökéletes lett ahogy azt sejtettem. Biztosan megmondom a többieknek, hogy ennél szebb díszítést ki se találhattak volna, legalábbis az én véleményem szerint. Észrevettem néhány kint ácsorgó diákot, így én is ezt tettem, na és azt beszéltem meg Mattel, hogy ide jön majd, nem pedig bent várok rá. Nekidőltem a falnak és figyeltem az érkező diákokat, akik már a párjukkal jöttek. Lehet nekem is ezt  kellett volna megbeszélnem Mattel, de most már teljesen mindegy. Inkább felhagyva azzal, hogy ezen törjem a fejem, néztem a különféle jelmezeket. Volt néhány eléggé érdekes, de volt olyan is, ami ijesztő volt a számomra, így bőven volt nézni valóm, míg a hős lovagom, aki bekísér megérkezik. A jelmezeinket nem egyeztettük, de nem is volt akkor az eszemben, így reméltem sikerül nagyjából egyenlő stílusban megjelennünk. Ha nem, az sem zavart volna igazán, mert az a lényeg, hogy beöltözzünk. Észrevettem pár diákot a Rellonból akiket látásból, vagy éppen nem abból ismertem. Elmosolyodva sunytam le a fejem azon morfondírozva, vajon mi lenne, ha Lavi is megjelenne egy fiúval kéz a kézben. Elvileg ő is be fog öltözni, de nem tudtam kiszedni belőle, hogy miben jön el, sőt azt sem mondta el, hogy kivel jön el. Enyhén megráztam a fejem és felpillantottam, hogy Matt jön-e már, de egyenlőre nem láttam. Azonban még volt ideje rá, hogy megérkezzen, én pedig türelmes ember vagyok, aki tud várni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 12:29 | Link


~ A JELMEZ ~


Egyszer csak ujjakat éreztem meg nyakam körül, s eszeveszetten hátracsaptam a két babával, amik egy srác elmaszkírozott arcában landoltak. Kis fáziskéséssel jöttem rá - csakis a szemek színéből - hogy ki is az.
- *******, David! - káromkodtam egyet, majd odafordulva a sráchoz még egy ütést mértem rá a két babával. - Remélem elhoztad a szülinapi ajándékom, mert ezért kárpótolnod kell.
Zavaromban megigazgattam a csipkeruhámat. Eddig nagyon kevés ember tudott engem megijeszteni, de a fizikális érintés a kulcs. Ezt nagyon kevesen tudják rólam - főként a nyakam érzékeny pont, gyűlölöm, ha hozzá érnek.
Ahogy kilestem Dave mögött a bejárat felé, megláttam egy igencsak hiányos öltözetben becsörtető lánybandát, akiknek combjuk, hasuk, meg úgy ám blokk szinte mindenük a kirakatban volt. Kissé megforgattam a szemem, és elhúztam a szám. Miért van az, hogy egyes lányoknak az egész csak arról szól, hogy megmutathassák az egyébként kevésbé előnyös testüket a másik nem képviselőinek? Egyszerűen... szánalmas.
- Ezeket sosem fogom megérteni. - böktem fejemmel a mellettünk elviharzó lányhorda felé. Közben éreztem, ahogy a szemes cukorka bizarr íze szétárad a számban.
Most, hogy lélegzethez jutottam az ijesztés és az érdekes lányok után, sikerült két lépést hátrálnom, hogy végig tudjam mérni terelőtársam jelmezét. S bár idegenkedem a fizikai érintkezéstől, mégis végigsimítottam a balta élén. A maszkja igencsak jól sikerült, és a ruhája sem volt rossz.
- A jelmezed nem is sikerült rosszul. - mondtam kimért hangon, s ez tőlem már hatalmas elismerésnek számított. Dave átment a rostán, nem fogok gyilkosan nézni rá az egész este alatt a jelmeze hanyagsága miatt. Hiszen a Ragyogás mégis csak egy alapmű, s bár kétlem, hogy túl sokan ismernék ebben a mágus-népségben, azért mégiscsak dicséretre méltó, hogy David ismer ilyeneket.
- Te is szereted Stephen Kinget? - kérdeztem egy kimért félmosolyt küldve felé, amolyan "cinkosul".
Utoljára módosította:Cyanne North, 2014. november 1. 10:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 12:35 | Link

             Catherine Alexis Rawen


A folyosón álltam. Remegve. Tudtam, a következő kanyarban vár rám Cathy, a párom. A lábam a földbe gyökerezett, de ezt kihasználva végignéztem magamon. Egykori emo stílusom miatt nem volt nehéz kiválasztanom a jelmezt. A szeretett, kill you! feliratú pólómat és a...NYAVAJA! A kesztyüm! Mint a szélvész, úgy rohantam vissza.  
Nem fölöslegesen loptam vissza a húgomtól. Az arcomba csapódott levegő legalább megszárította a sminkemet, viszont a fehér paróka majdnem leesett a kobakomról. A rellonos lány már biztos tűkön ül. Remek! Eltoltam az első halloweenemet a Bagolykőben! Felértem, felkaptam a kesztyűmet és rohantam, rohantam...
Visszaértem, de nem tudtam lefékezni, és beleszaladtam Cathy-be. Én a földre zuhantam, kinyitottam a szemem, és realizáltam a slamasztikát. Jaj!

Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 13:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 12:43 | Link


Harley Quinn jelmez

Ameddig Diomédre vártam, volt időm körbenézni. Bőven akadt rá időm. Sajnos jóval többet láttam, mint akartam volna, szóval mikor megpillantottam Tonyt kéz a kézben egy szőke hölgyeménnyel, azonnal más irányba kaptam a fejemet. A mai jókedvről egyelőre ennyit, azt hiszem. Cuki volt így kormos pofival, meg minden, szóval én csak reméltem, hogy nem vett észre engem. Nem akartam vele sem találkozni, sem beszélni jelen pillanatban. A folyosó felé pillantva tökéletes rálátásom volt egy fiúra, aki mondhatni, hogy majdnem Ádám-kosztümben jégen csúszott errefelé. Halkan felkuncogva eltűrtem egy szőke tincsemet és figyeltem, ahogy leszólít egymás után több lányt is, megkérdezve őket, hogy nem én vagyok-e esetleg. Szélesen vigyorogtam a kosztümömhöz híven és vártam, mikor fog majd végre felém is vetni egy pillantást. Az igazat megvallva nem kellett túl sokáig várnom, mert a legtöbb lány már partnerrel várakozott a nagyterem előtti folyosón. Nem is rossz ez a jelmez, vagyis... igen, azt hiszem ezt még nevezhetjük jelmeznek.
- Ugyan, hogy is merülhetett fel a fejedben, hogy nem leszek itt? Én tartom a szavam - nevettem fel egy szemforgatás kíséretében, majd az ajkamba haraptam végigmérve. Kapásból nem sok embert tudok felsorolni, aki képes dögösen kinézni ágakkal a hajában, kéken és zölden, majdnem ruha nélkül, de azt hiszem, hogy Jeges Kventin Dioméd mától felkerül arra a bizonyos listára.
- Ő, hát hatalmas megtiszteltetés, hogy maga az erdők ura kísér el engem a bálba! Örvendek, a nevem Harley Quinn, foglalkozásom szerint szociopata bohóc vagyok. De azért kezelhető vagyok! A bókot pedig köszönöm - nevettem fel meghúzva a copfomat kis vigyorral és a kezére néztem. Aranyos volt tőle a felajánlás, hogy belé karolhatok, hát így is tettem a biccentésére pedig szélesen elvigyorodva bólintottam.
- Még szép, mehetünk. Én készebb nem is lehetnék. - vigyorogtam szélesen és hálát adtam az égnek, hogy emellett a jelmez mellett döntöttem. Vitathatatlan előnyei vannak, olyanok, mint például az, hogy a fehér sminktől nem látszik, ha elpirulok. Na meg jól nézek ki. Még a körmöm is kifestettem, ami meglepő volt, hiszen ilyesmire nem gyakran vetemedtem. Vetettem egy vigyort oldalra, dioméd felé. - Milyen napod volt? Én igazából csak készülődtem egész nap. És ezt most nem azért mondta, hogy kihangsúlyozzam, csak tény.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 12:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. október 30. 13:20 | Link

Arnold
Jelmezünk



Türelem rózsát terem. Így szól az egyik magyar közmondás, amit láthatóan Arnold nem ismer. Csak öt, max tíz percre kellett volna nyugton ülnie, de még erre sem volt képes. Jó, elhiszem, hogy már nagyon menni akar, mert én is, de azért félkész sminkkel csak nem mehetünk. Az hogy nézne már ki. Na de végre készen vagyunk, örülhet ő is, nem kell tovább nyugton maradnia.
Ahogy azt vártam, a DÖK megint kitett magáért, nagyon jól néz ki a Nagyterem. Plusz pont azért, hogy minden fekete-fehér. Ez fantasztikus! Igaz, nem vagyok annyira éhes, de ezeket a süteményeket egyszerűen muszáj megkóstolni. Annyira undin néz ki mindegyik, főleg ez a fülsüti, de az ízük nagyon jó valószínűleg. Gondolom olyat nem raknának ki, ami ízre is undorító, de azért az első falat nem az enyém, hagyom Arnoldnak, hátha a manók raktak bele valami egyéb dolgot, ami nem igazán odavaló. Ki tudja... De nem... Most mondanám, hogy sajnos, de azért annyira nem akarok neki rosszat, de azért vicces lenne, ha valami ideiglenes hatása lenne a sütinek.
Hát persze, tudtam, hogy a rokon után én jövök, és nekem is valamit meg kell kóstolnom, de pont azt? Direkt a legundorítóbbat választotta. Pfej... Nagyon undi. De ahogy látom, most "Ki a bátrabb?" játékot játszunk, szóval most legalább annyira bátor leszek, amennyire nem vagyok az.
- Bleh... - ez a véleményem a löttyről, egyszer még felnézek Arnoldra, arcomon egy olyan kifejezéssel, mintha csak azt mondanám, "Tényleg meg kell igyam?". Gyorsan felhörpintem a palackba zárt italt, lesz ami lesz alapon, és... Nem is olyan rossz. Érdekes az íze, de nem rossz.
- Egész finom... - mosolyodom el, majd körbenézek, kik jöttek el, és meglátom apám is... Ehh, csak ő ne lásson meg. Nincs kedvem ahhoz, hogy elkezdjen nekem itt pampogni, hogy milyen ruhát vettem fel. Ismerem őt, tuti ez lenne.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. október 31. 08:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 13:38 | Link


Jelmezem

Nem kis meglepetés volt amikor az érkezők közül, egy ismerős arc jelent meg némi kék és zöld színnel a testén és mondhatni félmeztelenül. Mondhatni majdnem a padlóról kellett felszednem az állam... Én megfojtom ezt a fiút...  Oké nagy levegő! Vettem egy nagy levegőt és körbenéztem vajon kit kereshet, de persze a hírnevéhez híven leszólított vagy hármat. Ez annyira tipikus volt, hogy mosolyognom kellett volna rajta, ha éppen nem megy oda egy nálam vagy 4 évvel idősebb csajhoz, aki eléggé... hiányos öltözetben volt. Na megint kellet pár másodperc, hogy felfogjam a dolgot ép ésszel és ne menjek oda hozzájuk, ami sikerült is. Az ember lánya ne legyen féltékeny, pláne ha a pasija tipikus nőcsábász. Inkább elnéztem a párostól és megpróbáltam őket a lehető legnagyobb mértékben hidegen hagyni, nehogy odamenjek és tényleg hülyeséget csináljak. Abban tuti biztos voltam, hogy Dió kérte fel, nem pedig a csaj őt. Minden esetre megjegyeztem magamnak ezt a lányt is. A folyosóra pillantottam hátha érkezik már a társam, de egyenlőre nyomát sem láttam. Lehet eltévedt volna?... Szórakozottan elmosolyodtam, mivel én is csak azért tudtam hogy kell idejutni, mert Lavia elmagyarázta nekem még régebben és mert már voltam itt, amikor megkaptam, hogy nekem volt a legtöbb kiválóm első évfolyamban és meg is dícsértek érte. Na nem hiszem, hogy idén lesz ilyen, de ki tudja. Az egyik tincsemmel kezdtem játszani és a folyosót kémleltem, várva mikor érkezik meg a párom.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 30. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 13:51 | Link

                            Catherine Alexis Rawen


Tengernyi bénázás után végre elértem Cathyt, aki meglepően nyugodtan várt. Odafutottam, és megpróbáltam kimagyarázni magam:
-Te...,Én...,Bocs, hogy...-fulladoztam. Sóhajtottam, majd végre kiböktem egy kész, értelmes mondatot:
-Nem késtem túl sokat?-kérdeztem a lánytól, s miközben a válaszát vártam, végignéztem a jelmezét. A Gotic jelmez rendkívül jól állt neki.
-Az egy igazi holló?!-mutattam a vállán gubbasztó, szárnyas lényre, és kíkapartam egy műanyag tincset a homlokomból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 14:06 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

Megörültem amikor a jó partnert találtam meg, Grace jól nézett ki, simán megszavaztatom a legdögösebb jelmezes csajnak.
- Hű, az igen! Részemről az öröm, Harley, de ha kérhetlek...ne ölj meg ma este - suttogtam el a kérésemet, a nevetése pedig engem is nevetésre késztetett. Már jól indult az este, éreztem, hogy jól fog elsülni, és nagyon jó társaságot találtam.
Szerencsére nagyon közvetlennek bizonyult, el is fogadta a karnyújtásomat, úgyhogy az ezerwattos vigyorommal büszkén elindultam vele a csontvázak által feltárt ajtó felé. Ott még körbenéztem, a lányokat vizslattam, így láttam meg az egyik barátnőmet. Catherine várt valakit, örültem is, hogy nem egyedül érkezik. Láttam ám az arcán, hogy féltékeny lett, de csak megrántottam a szemöldököm felé nézve, és egy kacsintást is küldtem neki.
- Ágakat kerestem a hajamba - válaszoltam elviccelve az egészet. Szokás szerint csak hülyéskedtem, csajoztam, meg órákon voltam. - Tényleg? - elkerekedtek a szemeim, meg is álltam vele amint beértünk tisztes távolságba az ajtótól. Szemeimet legeltettem rajta egy ideig, majd fütyüléssel és bólogatással fejeztem ki gondolataimat. - Elismerésem. Fekete-fehérben is rohadt dögös vagy. Pedig jelmez nélkül is levettél a lábamról - rákacsintottam, majd kezét a kezembe csúsztattam, és lassan a svédasztal felé húztam.
- Fuj, ezekben mi lehet? - emeltem meg egy üveget fintorogva, felé tartva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 14:33 | Link


Jelmezem

Dioméd észrevette, hogy feltűnt a jelenléte és rám kacsintott. Nem  is várhattam volna tőle mást, így megajándékoztam egy mosollyal aztán a folyosót szemléltem és nemsokára feltűnt rajta egy hófehér hajú srác sietősen, sőt mondhatni rohanva. Szórakozottan néztem ahogy a párom befékez előttem, majd fulladozva bocsánatot próbál kérni.
- Semmi gond Mat, nem vártam sokat és az időt elütöttem azzal, hogy szemléltem a jelmezeket. Vannak elég érdekesek nem? - kérdeztem kíváncsian nézve rá, hogy neki mi a véleménye erről és őt figyeltem. Végigtekintett rajtam, majd a hollón akadt meg a tekintete amin elnevettem magam.
- Igen, egy igazi holló! A neve Rowen, anyámé. A családunk vezetékneve miatt azt hiszem nem olyan meglepő, hogy kötődünk a hollókhoz valamilyen szinten. -mosolyogtam rá magyarázatot adva a kérdésére és végigsimítottam a madár fejét aki hangot adott annak, hogy tetszik neki. - Tudtad, hogy képesek leutánozni a hangokat amiket hallanak? Okos madarak. - mondtam neki, majd végigpillantottam rajta és megjegyeztem magamban, hogy hasonló stílusú a jelmezünk és még helyes is benne. - Tetszik a jelmezed! Hasonló az enyémhez. - mosolyogtam, majd a kezem nyújtottam. - Szerintem menjünk be mi is. - jegyeztem meg, majd az ajtó felé pillantottam. A csontik remek megoldásnak tűntek, megfelelően ijesztőek voltak, de megfelelőek voltak egy ilyen bálhoz. A teremről tudtam milyen lesz, de kíváncsi voltam Mat reakciójára is, így nem lőttem le előre a poént. Persze engem is érdekelt, mert az elképzelést tudtam, a kinézetét azonban nem láttam, ezért kíváncsian vártam, vajon milyen lesz élőben az elképzelés, de már most tudtam, hogy ha a folyosó ennyire remekül néz ki, akkor a Nagyterem csodálatosabb nem is lehetne. De hát kitettünk magunkért, hogy ez így legyen.
Utoljára módosította:Catherine Alexis Rawen, 2014. október 30. 17:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 14:46 | Link


Harley Quinn jelmez

Azért látszott a srácon, hogy tetszik neki, ami lát, mire elégedett vigyorral kihúztam magamat. Hát igen, ő sem volt rossz darab, szóval kifejezetten tetszett a helyzet, legalábbis eddig. Mindössze egy srác volt, aki ennél jobban megmozgatta a sejtjeim, de ő teljesen más miatt. És ő mással volt. Mélyet sóhajtottam, de ismét mosolyognom kellett, mikor kijelentette, hogy részéről az öröm. Elvigyorodva oldalra döntöttem a fejem és ránéztem. Próbáltam úgy kinézni, mint aki nagyon eltűnődött a dolgon, hogy eleget tegyen-e a  kérésnek.
- Hm, hát még meggondolom a dolgot, drága. - nevettem vele, mivel nagyon cuki nevetése volt és ez azért jó dolog, hé! Mikor belé karoltam, ő cserébe rám mosolygott én pedig az ajkamba haraptam egy pillanatra. Elindultunk az ajtó felé, amit csontvázak nyitottak... hát nem mondom, nagyon para volt, pont ehhez a bulihoz illő hangulatot teremtett az embernek, már azelőtt, hogy belépett volna az ablakon. Elismerő vigyorral bólogattam a csontváz felé, aztán inkább visszanéztem még futólag a vállam felett Tonyra, elmosolyodtam és Kventinre sandítottam.  
- Az a csaj a barátnőd volt? - biccentettem a fejemmel a vörös kiscsaj felé, akire az előbb rákacsintott. A lány elég csúnya pillantásokat küldött felém, innen jött az ötlet, hogy szerintem köze lehetett a sráchoz. Nem igazán érdekelt most a lány lelki nyomora, csak nem értettem azt a fejet, amit vágott.
- Meg tudom érteni, én is ezt csinálom minden reggel - nevettem fel a mutatóujjam köré csavarva egy hajtincsemet a fekete végű copfomból. Persze tényleg hasonlóan nézett ki a hajam reggelente, de az a rémálmok miatt volt és nem azért, mert én úgy akartam. Legközelebb majd én is bedobok valami hasonló jelmezt. Azt hiszem, hogy jól állna nekem.
- Aha, hát... nem könnyű fekete hajú csajból szőkét csinálni, még varázslattal sem, mert nagyon makacs hajam van... - nevettem fel zavartan, majd inkább hátradobtam a copfomat és rávigyorogtam, végigmérve immár fekete-fehérben. Be kellett vallanom, hogy kifejezetten helyes volt a srác. Egy estét mindenesetre nekem kifejezetten megért nekem. Mikor bókolt, már tényleg örültem a fehér arcfestéknek, ami alatt nem nagyon látszott, ha elpirultam. Arra nem számítottam, hogy ennyire bejön majd neki a jelmezem.
- Hu, hát... köszönöm, Dioméd! Megtisztelő, hogy jelmez nélkül is jó csajnak lettem szavazva a részedről - vigyorogtam rá megsimítva a pofiját a mutatóujjammal. Jól esett a figyelme, ez tény és való. Még akkor is, ha nem utána csúszok-mászok hat éve. Abból úgysem lesz semmi, tehát Dioméddel simán jól érezhetem magamat. Az ujjaim az övéi közé fűztem, mikor a kezembe csúsztatta az övét. Vele tartottam a svédasztalhoz és én is szemlélni kezdtem a kínálatot. Az üveg amit elém tartott, borzasztóan bizarrul nézett ki, így vágtam egy fintort és elnevettem magam.
- Nem tudom, hogy mi van benne, de azt hiszem, hogy nem is szeretném. Miért, szerinted ez milyen? - mutattam fel egy szemgolyó cukorkát, ami körbe-körbe forgott a csomagolásában. Elég undorító volt, nem hiszem, hogy én azt meg akartam kóstolni.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 14:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 408
Összes hsz: 895
Írta: 2014. október 30. 15:05 | Link

Az Eridon vezetősége

Véééégre itt a halloween!
Ami azt jelenti, hogy a hosszas küzdelem és keresgélés árán, de végre rajtam van a jelmezem. Apával indultunk el először kutatni, de csak neki találtunk, aztán elmentünk anyával is, de egyikünknek se találtunk, így aztán anyu nekiállt megtalálni a legjobb megoldást mind a kettőnk számára. Vagyis a nagy ötlet azt jelentette, hogy összeírt egy csomó mindent, betette egy sapkába és kihúztuk ki mi lesz, majd amikor elolvastuk, némán cseréltünk. Így ő lett cicalány, én meg Minnie egér. Anya esténként varrta a jelmezem, majd a sajátját is, így teljesen egyedi, aranyos lettem. Megvallom az elején nem tetszett az ötlet, hogy Minnie egeret csinál belőlem, de ahogy egyre több és több részlet lett kész, szimpatikussá vált a téma. Magassarkút ugyan nem húztam. Volt egy, ami ment volna a ruhámhoz, de nagyon is estem benne, így azt inkább piros balerinacipőre redukáltuk, ami tökéletesen jó az egész estét mászkáláshoz, táncoláshoz, játékhoz.
Mielőtt elindultunk, megcsinálta a sminkem, még a számat is kirúzsozta, bár nem olyan vészesen. Ami viszont igazán csúcs, az a szemem kihúzása. Sokkal szebb, mint gondoltam. Anya szemei és hozzá apa szemszíne egy nagyon érdekes és szép párosítást eredményeztek. Olyan nagylányos és már-már vonzó lettem.
A bejárati csarnokba nevetgélve léptünk be, de a nagyterembe már egyikünk se ment. Neki a rendelőben volt valami dolga, azt mondta majd jön, én meg még felszaladtam a szobámba, a Levita toronyba, mert ott hagytam egy füzetet, amiből egyetlen lap kell. A lapot kitépve, és jól elrakva a jelmezembe, hogy még csak véletlenül se hagyjam el, így indultam vissza a terembe, ahol már a legkülönfélébb jelmezek és párok gyülekeznek. Célirányosan indulok egy bizonyos pizsamás emberke felé, osonva a háta mögé jutok, majd lábujjhegyre állva, hátulról befogom a szemeit.
- Találd ki, ki vagyok!
Persze nem nehéz a dolog, hiszen a hangom csak egy kicsit változtatom el, így valószínű, hogy az én apukám igen könnyen kitalálja, kivel hozta össze a sors. Széles mosolyom persze így is megmarad, hiszen ma ünnepelünk, nem szomorkodunk.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anthony E. Blake
INAKTÍV


† Tony †
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 439
Írta: 2014. október 30. 15:33 | Link


A lány megérkezett, így a tekintetemet rászegeztem és eldöntöttem, hogy ez a Mary Poppins, vagy micsoda nem is volt olyan hülye ötlet, sőt neki jól állt. Habár kis fiatal volt, de legalább nem úgy öltözött, mint azok a fiatal leányzók, akik kevesebbnél kevesebb ruhában jelentek meg. Nem kis meglepetésemre azonban feltűnt még valaki a színen, akitől arra számítottam, hogy a szobájában fog kuksolni és hintázik az ágyon ülve, mert nem akar kijönni egyedül, vagy idegennel. Ehelyett most itt virított egy számomra teljesen meglepő öltözetben, amiről tudtam kicsoda, de meglepett az a tudat, hogy nem éppen ebben képzeltem el, ha esetleg be is állít. Mondjuk egy szellemnek öltözve, abba úgyis csak a két szem kell és rajta van egy lepedő, az szerintem számára tökéletes lenne, vagyis azt hittem. Lehet egy kicsit félreismertem a csajszit... Elvigyorodtam és visszapillantottam a partneremre.
- Szuper lesz, már előre látom... a Diákönkormányzatotok minden évben érdekes dolgokkal áll elő. -jegyezem meg, majd a jelmezét megdicsérve elvigyorodtam, amikor ő is megdicsérte az enyémet. - Még szép, hiszen te választottad nekem. - kacsintottam rá, majd belé karoltam és a nagyterem folyosóján vezettem egészen az ajtóig, ahonnan éppen láttam, hogy Grace visszapillant felém és pedig megengedtem magamnak egy mosolyt, hogy tudja, észrevettem őt.
- Jól fogunk szórakozni. - mondtam Izának, majd a csontvázra pillantottam, aki kinyitotta nekünk az ajtót. Átléptem vele a küszöböt és elég nagy meglepetésként ért, hogy minden fekete és fehér. Szórakozottan néztem végig rajta, majd a kezemre pillantottam. - Mindig is tudtam, hogy a némafilmekben és a régi filmekben is jó lennék színésznek, na de te! Csodálatos vagy! - mosolyogtam rá bókolva neki, aztán körbepillantottam. Rengetegen voltak már most, és emiatt a színskála miatt, hogy elveszett minden ami nem ez a kettő eléggé érdekesnek tűnt egy-két jelmez. Érdeklődve néztem meg azokat amelyek megfogtak, de csak pár pillantást érdemelt meg mindegyik. Visszapillantottam a társaságomra és enyhén oldalra döntöttem a fejem. - Egy italt a szép hölgynek? - kérdeztem kíváncsian tekintve le rá. - A mai este bármit kérhetsz tőlem Iza.vagy hívjalak Mary-nek? - kérdeztem, majd egy csókot leheltem a kezére, mivel az előbb elengedtem azt. - Szóval bármit amit csak a szíved kíván és én teljesíteni tudom, azt megkapod. - emeltem el a kezét az ajkamtól, aztán megfogtam és elvezettem a svédasztal felé, ahol körbepillantottam a kínálaton. Meg kellett hogy mondjam, az egyik bizarrabb volt a másiknál.
- Öhm... szerinted melyiktől nem halunk meg azonnali hatállyal? Elég bizarr az összes. - pillantottam rá, aztán vissza az italok és az ételek mindegyikére. Egyenlőre jobban bíztam Iza ízlésében, mint a sajátomban, mert ha rajtam múlna lehet egyik „érdekességet” sem kóstoltam volna meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Grace gardedámja / Gaby írórabszolgája!/ Kérdezz! / Paloma
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 16:01 | Link

Németh Kiara


~ Túl sűrűn vannak ezek a rendezvények ~ gondolja még a folyosón. Nem csoda, hisz még az évnyitó megpróbáltatásait sem heverte ki teljesen, ahol majdnem éhen maradt, de hála az új diri és a manók jóindulatának, nem kellett éhesen lefeküdnie. Alig múlt el az, máris itt van a következő, Halloween, ami szerinte csak a Roxfortban lehet jó, de azért kíváncsian várja a fejleményeket, ezúttal mellőzve a szürkét, fekete-fehérbe öltözve. Az ajtónyitogató csontvázak sem bírják az elnyomó tömeget, ezért lehet, hogy Várkonyi szinte beesik egy kislány nyakába, aki viszont őt látja a mentőövének és belekapaszkodik cefetül, hogy alig tudja lefejteni magáról. Kellemetlen ez a helyzet, de elzavarni sem akarja, viszont szorongatni sem, így szelíden lefejti magáról az elfehéredő ujjakat.
- Jól van, azt hiszem, élve maradunk, elmúlt a veszély - vicceskedi el a helyzetet, de a lány mintha kicsit sokkos állapotban lenne. Ha más lenne a szitu, rövid úton ott hagyná, vesződjön vele más, de megint a kötelesség, az ő nehéz keresztje kerekedik felül a kemény szíven, ám valami bezavar a mátrixba. A lány viselkedése és szófukarsága, bűntudata egy pavlovi reflexet idéz Várkonyiban és már-már felteszi az ilyen helyzetekben szokásos kérdést: Nevet, házat, évfolyamot! Idóben észbe kap azonban és helyette mást kérdez inkább.
- Jobban vagy? Adjak egy kis vizet? Gyere, keresünk egy üres asztalt! - Maga előtt vezeti a levitást, ha az hagyja magát, a válaszokat is meghallgatja, aztán tekintetét a teremre veti fürkészve, hogy alkalmas helyet találjon kettejüknek, egyelőre. Ahogy körbe pásztáz, a szeme sarkában valaki ismerőst vél felfedezni, ám az archoz nem passzol az öltözete. ~ Nem, biztosan rosszul láttam, az nem lehetett Keiko, ő nem merne ilyen ruhát felvenni, legalábbis remélem. ~ Nyomasztó rossz érzés kúszik a tudatába, és innentől meg akar bizonyosodni róla, hogy tényleg tévedett-e.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isabella Diana Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 198
Írta: 2014. október 30. 16:10 | Link


Lavia


Ma egész nap izgatott volt mindenki a kastélyban, hiszen Halloween van, és habár Magyarországon nem nagyon ünneplik ezt az egészet, mi azért mindig is örömmel vettünk rész ebben az ünnepben. Biztos vagyok benne, hogy a szüleink már készítettek faragott tököt, ami holnap örömmel pislákolva fog várni otthon. Hiszen holnap Halottak napja, amire hazalátogatok és talán a bátyámmal is találkozom. Ma azonban a rémisztgetésé és a szellemeké a színpad, és pontban 8 órakor meg is nyitják a bulit. A délután órák után egyből a hálókba siettem és a szobatársaimmal lelkesen próbálgattuk a jelmezeket, és rám hárult a feladat, hogy mindenkit szép, de ijesztő sminkkel lássak el. Az én sminkem nem lett a legjobb, egyszerű pókhálót rajzoltam a szemeim köré, melyet vastagon húztam ki feketével, fekete rúzst raktam fel, az arcomat pedig fehérre, sápadtra mázoltam. Egy magas sarkú bakancsot húztam fel, fekete testhez simuló nadrágot, valamint egy fehér topot és egy fekete csónaknyakú felsőt, aminek bő ujja közé pókhálószerű csipkét varrtam. Nem valami nagy jelmez, de azt hiszem, hogy megteszi. Bulizni szeretnék és nem jelmezversenyt nyerni. Ahogy befejeztem mindenkinek a sminkjét és persze a sajátomét is, karon fogva a lányokat indultunk lefelé a Nagyterembe, ahol két illedelmes csontváz fogadott minket. Meglepetten hahotázunk, majd besétálunk a terembe, ahol már vannak egy páran. Csodaszép és ijesztő jelmezek is sétálgatnak ide-oda, engem mégis az édességes pult az, ami most csábít. Elengedem a szobatársaimat, majd ott hagyva őket egyből a finom italok és ijesztő édességek közé vetem magam, ahol egy ismerőst s meglátok: Lavia-t. Habár ismerem a lányt, mert évfolyamtársam, mégsem tudok róla sok mindent. Úgy gondolom, mivel látszólag ő s egyedül van, nem fog megharagudni egy kis csevelyért, így töltök egy pohárba sütőtök levelet neki és magamnak is, majd megbököm a vállát és felé nyújtom a poharat.
- Szia Lavia! Töklevet? - mosolygok rá kedvesen és remélem, hogy felismer a sminkem ellenére is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Woodrow Hugi
Fahéj
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2014. október 30. 16:12 | Link

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Scarlett először nem akart elmenni a Halloweeni bulira. De amikor egyik nap összefutott Annával, akkor a lánynak nem tudott nemet mondani. Akkor azt hitte ez volt élete legnagyobb baklövése. De ahogy közeledett az idő, és a sulit teljesen ellepte a hangulat, ő is egyre jobban izgult a dolog miatt. Az utóbbi napok során számtalan ötlet felmerült benne, hogy mit húzzon fel.
  A vacsora után alig várta, hogy felölthesse magára a kitalált jelmezt. A ruhába gyorsan belebújt, de a hajjal, és az arca maszkírozásával sok időt elszöszölt. Még jó, hogy amerikából elhozta a smink készletét.
  Végül megállt a tükörben, hogy szem ügyre vegye magát. Elégedett volt az eredménnyel. Egy rakoncátlan tincset még a helyére igazított, és már indult is a nagyterem felé. Lehet, hogy kicsit elkésett már, de az nem jelent semmit. Csizmában volt, ami nem tűnt fel hosszú szoknyájában, a járás mégis kényelmes volt. Gyors, és apró lépésekkel haladt a terem felé. Menet közben kezével felhúzta kicsit a szoknya részt, hogy ne lépjen rá. A két ajtóban álló beengedte a terembe.
  A lány minden érzelmet letörölt az arcáról belépéskor, hogy igazán félelmetes hatást keltsen. Igaz, nagyon mélyen nevetett a sok meglepett arcon. Besétált a terem közepére, és úgy csinált, mintha észre sem vette volna a pillantásokat. Szemével barátnőjét kereste. Úgy tűnt, még nem ért oda, ezért félre állt a fal mellé, és onnan figyelte a többiek kreativitását. Utána az ételek és italok mókás kinézetét figyelte meg. Mikor már legalább tíz perce ácsorgott egyedül, úgy érezte mégsem kellett volna eljönnie. Lehet, hogy Anna nem is fog eljönni, csak a kis elsőst akarta megszívatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Mat Filips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2014. október 30. 16:14 | Link

        Catherine Alexis Rawen

Nagyon örültem, hogy nem várattam meg Cathyt.
-Igen, tényleg ötletesek.- ismertem el a jelmezek szépségét. Öszintén, szégyeltem magam, tudatlanságom miadt a hollókkal kapcsolatban. Amikor megdícsérte a kosztümömet, éreztem arcomon a piros kis csomót.
-Kösz, a te jelmezed is király!-vakrtam meg a homlokomat zavaromban. Kézenfogtam, majd elidultunk a terem felé.
-Azta, de menő dekoráció!-ámultam belépve a terembe. Majd belenéztem Cathy szemébe.
Utoljára módosította:Mat Filips, 2014. október 30. 16:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2014. október 30. 16:44 | Link

Grace Erin Green
Az erdők ura

- Aha - válaszoltam minden érzés nélkül, kicsit mosolyogva. - Nem Ő az egyetlen, menyasszonyom is van, meg még másik két barátnőm - adtam a tudtára, bár tudom, hogy nem kérdezte.
- Te is ágakkal turbózod fel a hajad? - értetlenül álltam a dolog előtt. Valahogy nehéz volt elképzelni, amint reggel megy a fürdőbe, és a tükör előtt két órát azzal tölt el, hogy minden ágacska megfelelően meredjen az ég felé szépséges hajában. Apropó a haja. Komolyan mondom, ebben a lányban minden tetszik, igazi főnyeremény.
Kinézete és viselkedése egyaránt nagyon bejött, ezt pedig nem fojtottam el magamban. Szeretem hangoztatni, ha valami tetszik a lányon, hát még ha minden!
- Nekem nem volt baj vele, fehéret kékre nagyon könnyű - szemeimet felfelé emeltem, mintha így látnám a hajamat. Pedig nem. Minden esetre, Karina ügyes volt, nem is tudom, ő egyáltalán eljött-e a bulira.
Kezét úgy fogtam, hogy ne csússzon ki az enyém közül, de azért igyekeztem nem elszorítani a vérkeringését. Az asztalon megannyi undorító étel volt, de voltak ötletesek, szépen díszítettek is. Ami elsőre szemet szúrt, az a lötty volt az üvegekben, a partnerem felé is tartottam, kíváncsi voltam az ő véleményére.
- Ugh... - fintorogva tettem vissza oda, ahonnan elvettem. Majd talán ha lesz pár szabad másodpercem, megkérdezem az elnök asszonyt, és "jóanyámat", hogy mégis miket rejtettek az üvegekbe üdítő gyanánt. - Hát ez...egy próbát megér - kivettem én is egy cukorkát, ami már a csomagolás kezdetekor mocorogni kezdett. - Ez mozog! - szemeim elkerekedtek, ujjam közt szorosan kellett tartanom, hogy ne ugorjon el valahova. A számba dobtam, de erőset kellett harapnom, hogy ne akarja kitörni a szájpadlásomat a pattogásával, közben elég érdekes fejeket vágtam. - Remélem a többi nem ilyen...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szombat Anna
KARANTÉN


*Weißling(n)é
offline
RPG hsz: 379
Összes hsz: 2078
Írta: 2014. október 30. 16:48 | Link

Scarlett

Jelmez

 A toronyban készülődött, bár nem túl nagy lelkesedéssel. Amikor feldobta az ötletet, még izgalmasan hangzott, de azóta rájött, hogy bizony neki rengeteg dolga lenne még. Na de hát ez van, nem? Mert hát mégiscsak halloween van, vagy mi a csoda.
 Pesten sosem ünnepeltek ilyesmit, úgyhogy számára ez valahogy egyesült a varázsvilággal. Pedig tisztában volt vele, hogy nem csak az ő szokásuk, de hát asszociál. Még szerencse, hogy van egy-két jó ismerőse, aki kölcsönadott egy-két jelmezt. Úgy gondolta, ha már mégiscsak megígérte, és mégiscsak ő rángatta el a - körülbelül fél órája ismert - rellonost, aki illene beöltözni valami.
 Nem is tudta volna besorolni a ruhát, hova tartozik. A lány, aki odaadta azt mondta, steampunk, de hogy ez pontosan mit takart, arról fogalma sem volt. De nem mindegy? Ha jól áll rajta, akkor minden rendben. Az övében pedig még fiolákat is adott, amikben különböző színű bájitalok voltak. Hogy pontosan mik voltak benne, nem mondta el, csak annyit, hogy ettől biztosan izgalmas lesz majd a buli, úgyhogy mindenképp használja el.
 Felrakta különös kalapját is, ami elég extravagánsan festett vörös hajával. Sóhajtott egyet, majd pálcáját felmarkolva elindult a Nagyterem felé.
 Nem is értette, hogy ki is pontosan a lány, akivel találkozni fog. Elvégre csak útbaigazította a kastélyban. Az mondjuk már más tészta, hogy ügyesen el is tévedtek miatta. Pedig már mióta kastélylakó! Szóval az volt a minimum, hogy elhívja és kárpótolja. Úgyis olyan elveszettnek tűnt.
 Mikor belépett a hatalmas kapun, sűrűn pislogni kezdett. Meg még egy kicsit meg is dörzsölte a szemét, hátha rosszul lát. Pedig még a bájitalokat sem próbálta ki. Akkor mitől ilyen fekete-fehér minden? Lehet, hogy a kiírásban volt valami? Mindegy is.
 Szóval mikor belépett - a csontvázak már meg sem lepték - nem ment beljebb. A tömeget pásztázta, hátha meglátja a lányt. Hogy is hívták pontosan? Scarlett, igen! Szeme megakadt az ínyencségeknek egyáltalán nem mondható édességeken, mire gyomra mocorogni kezdett. Igaz nem evett túl sokat a vacsorából. Hogy őszinte legyen, csak csipegetett. Más dolgok jártak akkor a fejében...
 - Scarlett! - kiáltott oda hangosan a zöldnek (aki jelenleg inkább feketének tűnt), mikor meglátta. Hevesen integetett is hozzá, nehogy véletlenül normálisnak nézze a sok ember körülötte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. október 30. 17:00 | Link

Isabella
Jelmezem

A mai napon még az órák ellenére is pörgős és laza volt. Reggel kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd bedobáltam a cuccaimat a táskámba és a cicámmal a  hónom alatt elcaplattam órára. Kétszer szóltak rám tanárok, mikor észrevették, hogy a kosztümömet rajzolgatva tervezgetem a délutánomat. Már napok óta lázban égtem és pontosan tudtam, mi leszek. Nem akármi, hanem vámpírvadász, még egy mugli filmben láttam a csajszit. A szünetben szereztem magamnak a mugli világban ruhákat, Joli néninek pedig írtam egy baglyot, hogy küldje el az íjamat. Kicsit aggódtam miatta, hogy nem fog időben ideérni, de a baglyom úgy döntött, hogy ma ebéd közben fejbe dob engem vele. Még sosem örültem ennyire puklinak a fejemen. Mihelyst vége lett az óráknak, már futottam is a szobámba és sminkelni kezdtem, begöndörítettem a hajamat, majd felrángattam a ruhákat magamra. Cat úgy döntött,  marha jó poén lenne, ha rám ijesztene, így beugrott a szobába és búú-zott egy hatalmasat. Azt hittem, mindjárt kiugrok a bőrömből, szóval nekivágtam a párnámat és tovább szempillaspiráloztam. Mikor úgy döntöttem, hogy már elég helyes vagyok így, elkezdtem szedni a lábam felfelé a nagyteremhez. Ch! Mit nekem pasi, egyedül is marha nagy buli, ha az ember beöltözhet és riogathat másokat! Ezzel a gondolattal vágtam át a folyosón, néha fel-felnézve az óriási pókhálókra és töklámpásokra. Az ajtóban csontvázak fogadtak, de megleptek, mert kifejezetten udvariasan viselkedtek. Ezeket nem nevezném rosszcsontoknak! Körbesandítottam a teremben. Volt itt minden, Mary Poppinstól elkezdve, Alice és nyalka nyúlon át, egészen a Zombimenyasszonyig és valami majdnem meztelen pasit is beleértve. Durva volt. Még Adamet is láttam, ami azért vigyorgásra adott okot, mert ő vámpír volt, én meg vámpírvadász. Szórakozottan felnevetve léptem az édességes pulthoz és vizsgálgattam a sorakozó finomságokat. Bizarrul néztek ki, de az illatok meggyőztek arról, hogy megkóstoljak egy agysütit. Valami mennyei volt az íze, a kinézet ellenére. Ilyent még ennem kell! Egyszer csak megbökdösték a vállamat, mire megfordultam és meglepetten néztem a "támadómra". A smink nagyon jól nézett ki, de azért sikerült mellette felismernem egy évfolyamtársamat. Navinés volt, ez rémlett. Töklevet kínált, mire mosolyogva elvettem a poharat és fél kézzel megöleltem.
- Oh, szia Isabella! Köszönöm az italt, épp gondoltam rá, hogy kéne... - mondtam és a töklébe kortyoltam őt figyelve. - Tetszik a sminked, nagyon jó lett!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2014. október 30. 17:16 | Link

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Amikor a lány eljött a bulira, még nem hitte volna, hogy mikor elkésik, még utána is neki kell várakoznia. De egyszer csak a sok bejövő között feltűnt társa. Megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt, és amikor a lány a nevét mondta, akkor rámosolygott. Még csak kevés ideje van itt a kastélyban, máris kiismerte az eridonosok jellegzetes viselkedését.
  Odasétált fekete-fehér barátnőjéhez. Szemét végigjáratta a lányon, és magában megállapította, hogy igazán jól áll neki a csíkos. Közelebb hajolt hozzá, hogy hallják egymás hangját ebben a zűrzavarban ordibálás nélkül.
  - Szia! Jól nézel ki! - dicsérte meg a lány jelmezét. - De mi is akar ez lenni? - kérdezte meg, és látszott az arcán, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy minek tudná beazonosítani. - Csak nem egy kalóz? - kérdezte ami először az eszébe ugrott.
  Egy aranyos kis pár haladt el mellettük, és a lány szeme végigjárt rajtuk, beazonosítva az Alice csodaországban szereplőit. Az egész olyan furcsa volt. Itt egy ismeretlen lány, akivel múltkor csak eltévedni tudott. Ez volt az egyetlen, amit ittléte alatt már sokszor megtett Scar. De előbb-utóbb majd csak megszokja ezt a labirintust.
  - Jó lett a díszítés nem gondolod? - próbált udvariaskodni a lány, de már alig várta, hogy átessenek a  szokásos dolgokon, és belevágjanak az igazi buliba.
  - Nem táncolunk? Vagy talán megkóstolnál egy szemet? - bökött fejével a büfés pult felé, és mind a ketten jobban szemügyre vették az ott felsorakozó ételeket. Egyik undorítóbb volt, mint a másik, és a lány biztosra vette, hogy az italok sem lehetnek különbek.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 30. 17:24 | Link


Jelmezem

A fiún nagyon látszott a lelkesedés és az öröm, hogy nem váratott meg túlzottan. A húgom miatt persze megtanultam várakozni, így ezzel nem lehetett gondja senkinek, mert a türelmem majdnem végtelen volt. A jelmezek szerintem is remekek voltak, így örültem annak, hogy egy véleményen van velem ezzel kapcsolatban.
- Én is így gondolom. Mindegyik egyedi és van amelyik eléggé rémisztő. Ha jól emlékszem lesz valami szavazás, hogy kié a legjobb. - kíváncsian vártam, hogy ki nyeri majd meg a végén. Biztosan a legérdekesebb jelmez fog nyerni, ehhez nem is kellett töprengenem, hogy tudjam. Mivel megkérdezte Rowenről hogy igazi-e ezért magyaráztam neki róla, na persze láttam rajta a szégyenlését annak, hogy nem tud róla semmit sem mondani. Elmosolyodva néztem rá és az arcán legeltettem a tekintetemet pár másodpercig mivel amikor megdicsértem az öltözetét ő elpirult. Egyszerűen szólva is aranyos volt ez a srác, olyan kis cuki, ha az ember érti mire gondolok... A megjegyzése a saját öltözetemre pedig kedves volt és ide illő, mert elvileg ezt minden fiúnak meg kellene tennie egy lányért, hogy megdicséri a fáradozásait. Na persze a mai fiúk sokasága erre nem képes, legjobb tudomásom szerint. - Köszönöm Mat, ez igazán kedves tőled. - jegyeztem meg figyelve a zavarát. Az övével összekulcsolt kézzel indultunk el a nagyterembe és a csontvázakra pillantottam szórakozottan mivel azok illedelmesen ajtót nyitottak nekünk. - Az ember azt hinné, hogy megijesztenek, vagy valami... - kezdtem bele a mondandómba amikor beértünk és a partnerem ámuldozva megszólalt. Felnevettem és én is körbepillantottam. Azért látszik mire nem képes egy kis varázslat...
- Igen szerintem is csodálatos. Rengeteg munka van benne! - mondtam büszkén arra, hogy Dök tag vagyok én magam is. Mat a szemembe pillantott én pedig visszanéztem az övéibe, majd rámosolyogtam és kivételesen örültem a két színből álló világnak, na és a sminknek az arcomon. Elpillantottam a tömegre amelybe csöppentünk, aztán a diákoktól nyüzsgő svédasztal felé és végül vissza rá. - Hát... ha akarod szerezhetünk valamit inni. - dobtam fel az ötletet szórakozottan – Már ha át tudunk verekedni azokon akik ott élősködnek az italok környékén. - tettem hozzá és újra az arcára emeltem a tekintetemet várva, mit mond majd rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Grace Erin Green
INAKTÍV


Assassin | Gracie
offline
RPG hsz: 367
Összes hsz: 2187
Írta: 2014. október 30. 17:26 | Link


Harley Quinn jelmez

Az érkező párocskára sandítottam, de nem volt kedvem az önostorozáshoz, na meg ennyire mazochista sem vagyok, így visszanéztem Diomédre, aki halál nyugodtan bejelentette, hogy van egy menyasszonya meg két barátnője is. Elismerő arccal bólogattam egy sort, majd felemeltem egy üveg vajsört, ami még ugyan meleg volt, de az üveget pókháló lepte. Ez undi... Azzal a mutatóujjammal porolgatni kezdtem az üveget, aztán kibontottam és Diomédre néztem.
- Nem mondom, tudsz élni. Három nő, az nem kevés. Hát... sok szerencsét hozzájuk - nevettem fel és az arcát néztem oldalra döntött buksival. - Nem kérsz? Igazából ez tudom, hogy micsoda, az illatáról, szóval ebben bízhatsz.
A kérdésem után igazából bunkó voltam, mert beleittam az üvegbe és le nem vettem róla a szememet.  Az értetlen arca majdnem elérte, hogy elnevessem magamat, de nem lett volna túl szexi, ha ráröhögöm az italomat, szóval nagy nehezen megálltam a késztetést. Mikor már elmúlt a veszély, megráztam a fejem kuncogva.
- Nem, csak vicceltem, de igazából pont úgy néz ki a hajam reggelente, mintha ágak lennének benne. Áll szanaszét, mint a szénaboglya. - tettem le az üveget az asztal szélére addig, hogy tudjam mutatni, kb mekkora fejem van attól a hajtól. Elég ijesztő szoktam lenni, mint azok a középkori boszorkány-imitátorok. Utána persze ő is felhozta a haj-ügyet, hogy neki könnyebb volt kékre színezni, mint nekem szőkére. Mély sóhajjal szemügyre vettem a kék hajkoronát, majd két ujjam közé csippentettem egy tincsét.
- Hát ami jól néz ki, az jól néz ki. De mivel neked szerencséd van a hajszíneddel, nem csodálom, hogy könnyű volt átszínezni. Irigyellek egy kicsit... - mosolyodtam elengedve a tincsét és visszaszereztem az üvegemet és a többi édességet kezdtem tanulmányozni. A kezét persze azért még fogtam. Mikor visszatette az üveget, még mindig grimaszolva bólogattam.
- Ez egy jó döntés volt. - állapítottam meg, aztán nagy figyelemmel kísértem, ahogy Dió hatalmas harcot folytat a szemgolyóval és halkan felnevettem. Az az arc, amit vágott... már megérte eljönnöm! - Ez...fujj! Hős vagy!
Nyomtam egy puszit az arcára jutalmul, amiért megküzdött ezzel a rémes édességgel és megmentett engem tőle, hogy megkóstoljam. Én azt hiszem, lehet, hogy helyben rosszul lettem volna, ha egy szemgolyó ugrál a számban.
- Megmentettél! De azt hiszem, hogy egyet kell értsek veled: ha a többi is ilyen bizarr, akkor én ma nem fogyasztok semmit, köszönöm
A hangulatom kifejezetten derűs volt és nagyon tetszett a fekete-fehér megoldás is. Kellemesebb volt tőle az atmoszféra és nem is volt az ember szemének olyan bántó a jelmezek látványa. Mindig fáj a szemem, ha túl sok színes ruha van egy helyen. Diomédre mosolyogtam szélesen, finoman megszorítva a kezét.
- Azt hiszem, ez a mai este egy jó élmény lesz a számomra. Köszönöm, hogy elhívtál, mert ha nem teszed, most azt hiszem otthon kuksolnék és keseregnék - mondtam hálásan és megcirógattam a kézfejét a hüvelykujjammal. Most kivételesen nem ironizáltam, tényleg meg akartam köszönni a fiúnak a gesztust.
Utoljára módosította:Grace Erin Green, 2014. október 30. 17:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Simfel Kristóf
INAKTÍV


Büfékocsis Vadalma úr
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 212
Írta: 2014. október 30. 17:46 | Link

Dr. Macskalány

Jelmez Cool

Ki gondolta volna, hogy ismét elkerül egy iskolai rendezvényre? Ráadásul beöltözősre! Lassan annyira kiismeri itt magát, hogy a végén még beáll tanítani. Jólvan Kristóf, és mégis mit? Életművészetet.
Persze ezúttal nem diákkal érkezik majd a buliba, ciki is lenne, bár Ella különösen a kedvencei közé tartozik, mégis illendő azért most egy idősebb személlyel mennie. Idősebb személy alatt azonban nem egy bájitaltan tanárt, vagy éppenséggel az új igazgatót érti, hanem Zóját, azt a bombázó, belevaló nőszemélyt, akivel a faluban gyakorta összefut. Pláne most, hogy a cukrászdába felvették pincérnek. Csak el ne szólja magát, hogy idősebb személyként gondolt rá, mert biztos kikap.
Egyszerű farmerben, bőrdzsekiben, pár hasznos kiegészítőt magára aggatva képzeli magát igazi cowboynak. Ezt a szerkót egyszer már próbálta csajozásra használni, de az visszafelé sült el, mert a szöszről kiderült, hogy texasi, és megszégyenítő módon leégett előtte. Mellén még egy szép aranycsillag jelvény is van, amit egy mugli játékboltban Toy Story kellékként árultak. Teljes az összhatás.
Az előcsarnokban hosszúnak tűnő várakozás izgalmakkal telik, merthogy odalentről látja a beérkező tömeg változatos jelmezét. Néhányon felcsillan a szeme, félvér lévén sok karaktert felismert. Aztán szép lassan megérkezik a Mácsai-macsek és miután száját eltátva bókol a kirívó ruhának a csinosságnak, karját nyújtja, hogy felkísérhesse partnerét a nagyterembe. A lépcsőn még morog egy sort (ami valami vadnyugati akart lenni, de inkább kalózosra sikerült), aztán beérve a hatalmas ajtón, méginkább eltátja a száját a díszleten és a sokaságon. Amíg itt tanult, nem igazán volt alkalma a nagyteremben étkezni, a levelezősök ugyanis csak jönnek és mennek.
Izgalmában elfelejt mindenféle etiketti szabályt és a felismert karakterek felé kezd mutogatni nagy lelkesen.
- Hűűűűűű nézd, Mary Poppins! Anyám mindig várta, hogy megérkezzen hozzánk és neveljen engem meg.... Aztaaaaaa, az a srác meg totál olyan, mint Frodó! Azt a mindenit, mennyit dolgozhatott vele? Áááá nézd, steampunk!!
Tinédzserlányt földhöz vágó viselkedésére ráeszmél a végén, majd megköszörüli a torkát és inkább lemélyítve a hangját megkérdezi a nőt, nem óhajt-e valami italt ha már itt vannak. Nem kéne megállni a bejáratnál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 ... 44 ... 87 88 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet