36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 94 95 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tenshi Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 5. 09:57 | Link

Évnyitó/Évzáró

Izabella és Bálint


Magam sem tudom, hogy miért pirultam el. Talán mert nagyon nem számítottam rá, hogy egy velem hasonlóval találkozom itt. De lehet, hogy csak simán a koreai énemnek köszönhető. Mindenesetre eléggé szégyellős vagyok. Kis idő múlva feláll és elmegy az üdítős asztalhoz, épp úgy mint az imént a lány. Én is eléggé szomjas voltam, gondolkoztam rajta, hogy én is utána megyek, de nem akartam egyedül hagyni a mellettem ülő, rosszul lévő lányt. Mi van, ha elájul? Akkor tényleg szüksége lesz ránk. A fiú visszatért egy pohár vízzel, amit a lánynak hozott, majd meg is kínálta szőlőcukorral. Kár, hogy nem vett belőle, talán egy kicsit több ereje lett volna azáltal.
Kérdeztem, hogy hogy hívják őket. A lány nem válaszolt. Igazság szerint számítottam is rá. Eddig sem választ nagyon a kérdéseimre, ha válaszolt is, akkor is csak késve, vagy másra. De a fiú válaszolt. Először poénkodott, amit én személyesen viccesnek is találtam. Végül kiderült, hogy Bálintnak hívják. meglepődtem, mert nem magyar névre számítottam. Visszakérdezett.
-Hát van egy becenevem, amit Amerikában kaptam és van az igazi nevem. Itt általában Dasha-nak szoktak szólítani, de a születési nevem SonYeong.
-Mosolyogtam rá. Észreveszem, hogy a lány is motyog valamit. közelebb hajoltam hozzá, de nem értettem rendesen. Majd látom, hogy a feje az asztalon koppan és összeesik. A teste csúszik le a padról és a földre esik. Azt már nem hagytam, hogy a fejét beverje a földbe, odaugrottam hozzá, -nem érdekelt a ruhám épsége -  letérdeltem elé és megfogtam. A feje a mellkasomra esett. Szerencsére, még agyrázkódást is kaphatott volna.
Ha valaki elájul, akkor lábát kell felemelni, hogy a fejébe jusson a vér, azonban ő most szoknyában volt. Felnéztem ijedten.
-Bálint! - Ez az egy szó egyben volt segítségérés és kérdezés, hogy most mit csináljunk. Úgy láttam rajta, hogy pontosan értette.
Utoljára módosította:Tenshi Szivárványpóni Dasha, 2014. április 11. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. április 5. 18:32 | Link

Az utóbbi időben nem sokat aludt, mivel megszülettek az ikrek, akik szeretnek különböző időpontokban felkelni és egymást is felkelteni. A három gyerek számára még mindig sok, főleg, hogy még mindig évei vannak addig, amikor ténylegesen utódot szeretett volna. Mindenesetre erre nincs ideje gondolni, hiszen huszonnégy órás szolgálatban van, ráadásul kezdődik a kviddicsidény is, így most a munkája lesz a hobbija, ahol ki tud kapcsolni. Nem az a tipikus apa figura, fiatal még hozzá kicsit.
- Köszönöm szépen igazgató úr!
Fellépve az emelvényre, lazán zsebre dugja mindkét kezét. Azért persze erőt vett magán, és az elmúlt napokhoz képest igen szépen öltözött fel, hiszen fekete nadrágja és öltönye, a hozzá illő cipővel, és a kissé lazán kigombolt inggel vagány eleganciát kölcsönöz neki. Csupán a hajával nem tud mit kezdeni, de azzal sosem tudott.
- Idén végre lesznek meccsek. Ez az egy év határozottan pozitívnak mondható, hiszen úgy tűnik minden ház ki tud állni a meccseken teljes látszámban. Idén is lesz egy adag szabálymódosítás, amint készen van, még az első meccs előtt, minden házban kifüggesztetem. Akik újak, és most lettek még csak beosztva, ne szomorkodjanak, minden csapatkapitány szeretettel várja, hogy a csapata plusz emberekkel gyarapodjon.
Hirtelen ötlettől vezérelve lesétál, miközben beszél, és az asztalok között mászkálva, felállítja a csapatkapitányokat, hogy mindenki jól megnézhesse őket, és aki szeretne, az tényleg jelentkezzen náluk, hiszen érez még egy kis bizonytalanságot.
- A Rellon csapatkapitánya David Benett.
A fiúhoz érve kezet fog vele, majd vállon veregeti, mielőtt tovább indulna. Kicsit olyan, mint egy showman, de ez mindig is jól ment neki. Eladni mindig el tudta magát, ezért nem bukott soha.
- A Navine csapatkapitánya Czettner R. Luca.
A kislánnyal is kezet fog, sőt rá is kacsint, hiszen az utóbbi időben vele kifejezetten sokat levelezett. Miután őt is jól megnézték, zavartalanul lép tovább, a következő asztalhoz.
- A Levita csapatkapitánya, Inedra Pote.
A lány kezét is megrázza kicsit, persze figyelve rá, hogy ő lány, majd a vállát megsimítva, bíztatja. A levitások nagyon lelkesek, igyekeznek jó csapatot összerakni, és érzi, hogy ezzel a kitartással össze is jön nekik. Az utolsó asztalhoz érve szélesen elmosolyodik, ahogy Kiva mellett elhalad, ösztönösen megsimítja a lány hátát, nem titok, hogy az egyik legjobb kapcsolata a lánnyal alakult ki a meccsek során.
- Az Eridon csapatkapitánya, Ginnie Marrywather.
A lány posztja csak nem rég alakult ki, amikor Kiva visszalépett, ő pedig helyettesből góré lett, így minden biztatás jót tesz neki is, így rá is rákacsint, mikor kezet fog vele, majd visszasietve az emelvényre szélesen elmosolyodik.
- Komolyan, jelentkezzetek srácok. Ha eltalál titeket egy gurkó, legalább lóghattok bájitaltanról...ami persze az egyik legnagyszerűbb tárgy itt Felagund professzor.
Néha elfelejti, hogy az évnyitó szerves részét képezik például a tanárok is. Kellemetlen. Bocsánatkérő mosolyt küld a férfi felé, majd megint vissza a diákokhoz.
- Megvannak a meccsidőpontok is. Természetesen a változtatás jogát fenntartjuk, de ezzel érdemes számolni. Köszönöm a figyelmet!
A pálcáját előhúzva kacskaringós mozdulatokkal felírja a levegőbe, jól láthatóan a meccsek időpontjait, majd az igazgatóra pillant, jelezve, hogy befejezte a mondanivalóját, így visszalép a tanári asztalhoz és elfoglalja helyét az iskola dolgozói között.

Eridon Navine: április  26.
LevitaRellon: május 17.
NavineRellon: május 31.
EridonLevita:  Június 21.
RellonEridon: július 05.
Navine Levita: július 26.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 6. 10:12 | Link

Kékek, Dasha, Iza, Dol ~~


Bár késve érkeztem a lényegről azért nem maradtam le. Így még ha halkan beszélgetek is - próbálkozom a mellettem ülő két lánnyal - még látom a szemem sarkából, hogy a házvezetőnk kicsoda. Kissé meglepő jelenség, de nem aggódom emiatt. Már megszoktam, hogy a varázsvilágban semmi sem az aminek látszik. Kivéve talán a rosszullétet, mert a lány velem szemben, látványosan rosszul van. A vizet szerencsére elfogadja, és ezt jó jelnek tekintem, de a cukorból nem vesz, így némi várakozás után becsukom a kis dobozt, és nagyot sóhajtva, visszateszem a zsebembe. Nem erőszak, de hinnie kéne nekem. Mindegy. A másik lány kérdésére válaszolok, és bár hülye a viccem, úgy látom neki tetszik, ettől pedig kicsit jobb kedvem lesz. Érdeklődve hallgatom, milyen hosszú történetet kerít a neve mellé. Szívesen rákérdeznék arra is, hogy miért szólítják másképp, de nem teszem, helyette, koreaiul köszöntöm.
- 안녕 손영! 이름이 좋아해!
Azonban a szőke lányról nem tudunk meg semmit. Ha csak azt nem, hogy időközben még rosszabbul lett. Ez valami női dolog lehet, hogy amikor segítenének nem fogadják el, inkább szenvednek, majd látványosan lefordulnak az asztalról. Nem, nem ez az első eset, hogy ilyesmit látok, és nyilván nem is az utolsó. Nem is igazán ijedek meg. Nem úgy SonYeon, aki viszont már a földön pátyolgatja, a rosszul levőt. A nevem hallatára, csak biccentek. Felállok, és sietős léptekkel odalépek a nőhöz, akiről eddig feltételeztem, hogy a házvezetőnk. Mostanra biztos észrevették még páran, hogy valami nem stimmel... De nem számít. Kivételesen én sem foglalkozom az illemmel illetve azzal, hogy beszélget, egyszerűen megszólítom.
- Elnézést! Egy lány rosszul lett...
Részemről ezzel a probléma megoldva. Persze ha kérnek tőlem még valamit, azt megteszem. De tényleg úgy érzem, én megtettem mindent. Ha kell félreállok az útból, majd szépen visszasétálok, s ha máshogy nem utasítanak, visszaülök a "helyemre".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Ivy A. Ives
INAKTÍV


Zöld Poszáta
offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 233
Írta: 2014. április 6. 17:05 | Link

Zoli a díjátadó után

 Immár a kékek asztalánál ülünk. Az Igazgató kezet fogott velem, Artemisia néném lett az év tanára. Előttem pedig ott áll a két kupám, amit az egész éves teljesítményemét kaptam. Az arany és a bronz csillogása elkápráztat és csak pislogok rájuk pár percig. A régi sulimban ilyesmi nem volt, úgyhogy most nagyon elégedett vagyok magammal. A mosolyt alig tudom levakarni az arcomról, mikor nagy nehezen sikerül akkor fordulok csak oda kísérőmhöz Zolihoz.

- Na erről beszéltem kiskomám! Levita vigyázz jövőre én leszek az ász!

 Látom rajta, hogy azt hitte én voltam a bombatámadás egyik kiagyalója vagy valami hasonló, mert épp előtte hívtam fel a figyelmét, hogy füleljen. Nem, egyáltalán nem. Szimplán csak számoltam és sejtettem, hogy jó helyen vagyok a tanulmányi versenyben és ebből az következett, hogy talán ki kell majd mennem a Diribá elé. Igazam lett, de most visszatérek Zolihoz és felveszem félbehagyott beszélgetésünk fonalát.

- Szóval mesélj mi is az a kívánságod, amit teljesítenem kellene? Mellesleg megjegyzem én tettem neked szívességet, de mindegy...

 Kíváncsian várom mit eszelt ki a kissrác, remélem nem valami "legyek a csaja" dologgal jön, mert akkor Merlin szakállára mondom képen törlöm. Nem akarok én senkit még, egyelőre fontosabb a családom és a tanulás nekem bárminél. haverkodás, az okés, de annál több nem. Az felejtős móka. Míg várom mit regél addig kortyolgatok egy pohár baracklevet, ami kellemesen bársonyos és hűvös. Elég meleg van idebenn, főleg talárban, de viselni kell ez a szabály és én követem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...Ne félj, csak Élj!..."
Doléance Arslí na Fírinne
INAKTÍV


bűbáj pápa
offline
RPG hsz: 186
Összes hsz: 6722
Írta: 2014. április 7. 12:47 | Link

Alina, majd a kidőlt Iza és barátai Smiley

Láthatóan jól meglepte a lányt, de ez szokványos, így miközben észrevétlenül eltiedüli a vele szemben ülő sütis villáját, és a sajátjából meg abból próbál várat állítani, hagy egy kis időt Alinának, hogy összeszedje magát.
- Szó szerint - mosolyog rá Doléance. Tényleg varázslatos. Néha arra gondol, amikor nincsen semmi dolga, csak a szobájában ténferegni, mert a kastély nagy része órán ül, miközben ő nem tanít semmit, hogy vajon az adott pillanatban hány bűbáj születik meg éppen. Biztosan rengeteg. Egy teremben gyakorolnak varjút változtatni gitárrá, egy másikban a kereplő bűbájt veszik, míg a sötét varázslatok kivédése órán higgasztó átokkal próbálkozik a sok diák. És akkor még nem is beszéltünk a varázslatokról, amik a kastélyban dolgoznak állandóan, vagy a bájitalokról, amiket Felagund professzor kezei alatt rotyogtatnak a gyerekek. Sok-sok varázslat egyetlen, bár nagy birtokon.
- Bizony érzékeny a pálca - helyesel a lány letéve a villákat. Képtelenség varázslat nélkül rábírni őket, hogy állva maradjanak. - De hamar össze fogtok barátkozni.
- Miféle ráolvasásokat? - kérdezi izgatottan. A bűbájtémára mindig ilyen hevesen reagál, a kezdő boszorkányok és varázslók első varázsmondókáit pedig különösen szereti hallgatni még akkor is, ha azok nem sikerülnek.
- Nagyon köszönöm - sugárzón fogadja el a gratulációt a nyereményekre vonatkozóan. - A többiek nélkül nem sikerült volna - ismeri be szerényen.
- Háromezer-kilencszázhetvenhat pontunk lett - idézi vissza a korábban hallottakat. - Ezerhétszáztizenkilenc ponttal győztük le a második helyezettet. Remélem, jövőre is sikerül!
Közben megtapsolja Nedrát, a Levitások kviddics-csapatkapitányát, aki ugyan személyes okokból ki kellett húzza magát tavaly év végén a szfinxkviddicsből, de szerencsére helyettese, Keiko és a többi lelkes levitás addig is tartotta a frontot. Doléance tudja, példát kellene mutatnia azzal, hogy nem beszélget, miközben Ármin, a kviddicsbajnokságok vezetője beszél, de a lakoma végén már a diákok amúgy is nehezen tudják türtőztetni magukat, itt a Levita asztalánál például folyamatos csicsergést hall - bár a közelében duruzsoló beszéd aggodalmas jellege már nem jut el a házvezetőcske tudatáig.
- Felvetted a repüléstant? - kérdezi halkan asztaltársától, hogy a következő kérdése az lehessen, érdekli-e Alinát a kviddics. Erre azonban már nem kerül sor, mert egy újonnan érkezett, de már végzős csemete magasodik fölé, megszólítva őt.
- Oké - biccent Doléance nyugodtan a rosszul lett diák hírére. Nehezen lehet kibillenteni lelki világát, és mióta a félájult Rubyát összeszedte Szegeden egy utcáról, már nem érheti nagyobb trauma. - Hol? - pattan fel, és egy bocsánatkérő búcsúintéssel kénytelen ott hagyni a gólyát az asztalnál.
Elég könnyű észrevenni a padsorok között fekvő szőke másodikost a mellette térdelő barátnőjével. Doléance ugrásnak beillő nagy léptekkel ott terem a lányoknál. Ha lenne ideje morfondírozni, biztosan megfeddné magát, amiért ennyire nem figyel a levitásaira. De ha cselekedni kell, ilyen gondolatokra nincs idő. Megállapítja, hogy a lány nincs magánál, eszébe jut tájékoztatni Bálintot és az újonc Dashát, hogy nyugodtan üljenek vissza a helyükre, a gyengélkedőbe fogja vinni Izabellát, majd - Dolosan halvány bosszúságára, hogy a Bagolykő területén nem lehet hoppanálni - pálcájával elővarázsol egy gyerekekre méretezett kandallót, amelyben már fel is csapnak a zöld lángok. Az aranytaláros házvezető guggoltában belép a lobogó fénybe, Iza bűbájjal felemelt testét is magához vonzza, és néma szavaira kandallóstul, ájult lányostul felszívódik a Nagyteremből.
Utoljára módosította:Doléance Arslí na Fírinne, 2014. április 7. 13:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 7. 16:10 | Link

Bálint, Dol és Iza


Nagyon jól esett már a fülemnek a koreai nyelv. Bálint nagyon kedves volt és szavaival mosolyt varázsolt az arcomra. Szerényen köszöntem meg bókját.
-감사합니다.
-Ott ültem a földön ölemben az ájult lánnyal. Bálint megértette a felkiáltásom és rögtön elment segítségért. Míg távol volt én a lány homlokára tettem a kezem, próbálva hűteni ezzel. Majd elővettem a pálcámat és egy kis szellőt csináltam, hátha segítek az állapotán. Láttam, hogy már jön is vissza Bálint a házvezetőnkkel, Doléance-al. Dol mondta nekünk, hogy nyugodtan üljünk vissza a helyünkre. A lány testsúlyát lehelyeztem magamról és óvatosan, a fejére különösen ügyelve letettem a lányt a földre. Dol egy kandallóval elvitte az ájult lányt a gyengélkedőre. Mikor már minden újra nyugodt lett, felálltam a földről és leültem a padra, ahol eddig is ültem. Kettesben maradtam Bálinttal, legalábbis úgy tűnt.
-Remélem hamarosan jobban lesz.
Mondtam aggódva, majd egy kicsit elgondolkoztam. Pár hosszú csöndes perc után odafordulok hozzá.
-Ésss, - kis szünet - hol születtél? Mesélj magadról kérlek. -Kérdezem tőle megszakítva a nagy némaságot.
Közben egy sor sütit pakoltam a tálcámra, és elkezdtem hallgatni őt. Időnként egyet-egyet haraptam a finomságokból. Próbáltam kinyomozni és megjegyezni, hogy melyik sütik ízlettek eddig, valamint, hogy melyik sütik esnének még jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 7. 21:10 | Link

Házvezető nénim

A levitások feje, míg arra vár, hogy Alina végre összekaparja magát, és értelmes választ adjon, elkezd várat építeni két villából, amin a kis gólya igencsak jól szórakozik, persze csak magában, semmiképp sem szeretné, ha a házvezető néni úgy vélné, hogy a szőkeség kikacagja őt. Lina legnagyobb meglepetésére Fírinne professzor minden szavára figyelt, még arra is, hogy a lány kipróbált már egy-két ráolvasást, sőt érdeklődik is felőlük. Alina elmosolyodik, majd az előbbi megszólalásánál jóval fesztelenebbül reagál.
-Igazából tényleg csak nagyon egyszereű igézetekről van szó, például apukám szemüvegének megjavítása, vagy a műanyagpohár színének megváltoztatása. Azt hiszem ennél többre nem is igazán vagyok még egyenlőre képes, mert bár varázsócsaládból származom, nem sok varázslatot ismerek.
Kicsit belepirul a mondat utolsó szakaszába. Nem mintha szégyelné tudatlanságát, de kicsit kellemetlenül érzi magát, ha erről kell beszélnie.
A szó ezután a Levita pontjaira terelődik. A gólyácska elképedve hallgatja, és imétli magában a pontszámot: háromezer-kilencszázhetvenhat. Kimondani is nehéz, nemhogy összegyűjteni. Jól írják a fámák, a levita tényleg a legszorgalmasabb ház mindközül.
Ennél a témánál sem időznek sokat, hisz az egyik professzornak köszönhetően, aki a kviddicsről beszélt a szó a tárgyfelvételre, azon belül is a repüléstanra esik. A házvezető nagy érdeklődést mutat aziránt, hogy a lány felvette-e a tárgyat. Talán azért próbál informálódni, hogy beszervezze őt a ház utánpótlás csapatába- fut át a gondolat Alina elméjén. Ennél a szálnál le is akad egy időre, s csak pár percel később eszmél rá, hogy választ még nem adott professzorának. Nem szeretné ettől is jobban megváratni, éppen ezért gyorsan pótolja a hiányosságot.
-Nem, nem vettem fel ezt a tárgyat. Őszintén szólva még sosem ültem seprűn, és nem is nagyon szeretném. Bár az egyensúlyérzékem rendben van, itt a földön, de nem vagyok biztos benne, hogy a levegőben is megállnám, megülném a helyem.
Elmosolyodik az állás-ülés kapcsán szemei elé kerülő képen, ahol épp a seprűn maradásért küzd. Parádés a látvány, de inkább megtartja az illúzió világának.
Az események most hirtelen felgyorsulnak. Egy lány rosszul lesz, a tanárnőt elhívják, s ő ottmarad egyedül. Egy darabig még ücsörög magában, majd amikor elunja a társtalanságot észrevétlenül távozik a teremből.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. április 8. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. április 8. 11:03 | Link

Évnyitó/záró - Boti
-Öltözék.-


Bár kívülről nem látszik rajta, de már a megérkezés pillanatában ott volt a gombóc a torkában, hiszen tudta, hogy ma derül ki, felveszik-e tanárnak, avagy sem, ráadásul úgy néz ki, utoljára ülhet ehhez, a számára nagyon kedves asztalhoz. Minden mosolygós arcot látva, csak egyre jobban belemélyedt ebbe a gondolatba, hogy nem akar tőlük elválni, nagyon megszerette őket. Alapból nagyon könnyen köt barátságokat, a háztársaihoz, meg a navinésekhez képest úgy alapból hamarabb gondolja komolyabbnak ezeket, így hozzájuk is kötődik. Abból is adódhat, hogy nagyon későn került ebbe a szocializáltságát hozó közegbe, ki tudja. Mindenesetre, amint megpillantja a párját, fellélegezve lépdel hozzá és öleli át őt, szüksége volt már erre.
Nagyon örül neki, mer tényleg ritka, hogy szabadidejük legyen, ha meg van is, biztos akad valami mellék tevékenység, ami elveszi azt a kevés lehetőséget is, de mire másra, ha nem erre jó ez az évnyitó. Kissé késlekedve, de még az igazgató nyitánya előtt érkezett be, majd gyorsan a talárt is magára kapta, aztán huppant kedvese közelébe.
- Gratulálok, akkor jó évet zártunk…
Hatalmas mosollyal néz rá, még az ölelési roham előtt. Nem véletlenül mondja így, ebben a maga részéről is benne van minden. Bár az utolsó pillanatokig izgult, hogy Holden professzornak írt vizsgája milyen lett, az volt a sorban az utolsó, és azon múlt sok minden… Igen, az a sok minden, talán itt az alkalom nekiveselkedni annak a nagy-nagy tervnek, aminek nekivágott, de csak az évnyitó után fogja megtudni, sikerült-e.
- Hát, a vizsgákkal nem volt gond, amiből lehetett, mindegyik Kiváló lett. Most más miatt izgulok egy picit… - Süti le a szemeit, aztán rá is tér inkább első körben az otthoni dolgokra. – Csak egy rövid látogatást tettem én is, anyu pedig egy perc nyugtot se hagyott, folyton kérdezgetett rólad, meg érdeklődött mikor ismerhet meg személyesen.
Nevetgél kicsit ezen, mert tényleg nagyon aranyos, de olyan, mintha egy tini lány első szerelméről lenne szó, jó ebben a mondatban több igazság van, mint azt megszoknánk egy 20 feletti lánykától. Közben az Igazgató is nekikezd a szokásos indításnak, a házkupát gyorsan átadja, mindenkinek gratulál. Ekkor azonban egy kisebb csetepaté, ami szó szerint bűzlik, keletkezik a nagyteremben, bár szerencséjükre a tanári kar tagjai hamar kezelni tudják az ügyet, így a hirtelen riadalom csillapszik, és lassan mindenki visszatér a terembe.
Az iskola legjei kerülnek elő ezután, majd miután mindenkit szépen megtapsolt, elérte a vizsgákhoz, és Botival együtt kivonultak és kezet fogtak Gyuri bácsival, az igazgató pedig büszkén mosolygott rá, megnyugodott egy kicsit, még visszaértek a helyükre.
- Van egy… meglepetésem. Szóval, tudod, mert sokat meséltem, hogy imádom a kutatói munkát, de a tanításba is beleszerettem itt. Így hát tettem egy próbát, és a vizsgáim függvényében beadtam a jelentkezésemet az igazgatónak.
Miközben mondja, már Árminnál van a szó a kviddics kapcsán, Emma sosem élt együtt ezzel a sporttal, szóval nehéz lenne azt mondani, hogy lekötné a figyelmét, a jelen mondottakkal szemben, nem is így történik. Így hát kiböki végre az egésznek a lényeget.
- Azért is késtem kicsit, mert éppen vele beszélgettem, és nagyon úgy néz ki, hogy tanár néni leszek ettől a tanévtől.
Szinte mosolyog a hangjával is, mert ő nagyon boldog tőle, reméli Ő is hasonlóan tud vele osztozni ebben a boldogságban majd, és nem érzi ezt korainak, vagy soknak, esetleg nem néz rá emiatt rossz szemmel. Persze ezeken már rég végigfutott magában a jelentkezéstől, milyen lesz a dolog visszhangja, de mély levegőt véve, egy kis önnoszogatás után, benyújtotta a papírokat. Amin vége ennek a kis rendezvénynek, alig várja, hogy azt a kis időt, amit a mai nap még megenged, legalább Botonddal tölthesse, ebből kifolyólag ad egy puszit neki még az ajkaira, aztán fel is áll a helyéről, hogy elinduljanak. Érdekes, hogy ismét a Navinénél kötött ki, bár most annyira sok rosszalló tekintet nem jött feléjük, mint korábban, jó, akkor vastagon benne volt az is, hogy a Navine elvitte a Levita elől a házkupát…

Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. április 8. 11:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 8. 16:01 | Link

Kékek, Alina, Dol és Dasha~~


Mosolyra húzom a szám, ahogy válaszol, és hozzáfűzném még, hogy komolyan gondolom, de a szőke hajú lány elájul és nincs erre lehetőségem, sem időm. Son Yeon máris a lány mellett térdel, én pedig a házvezető nőnket veszem célba. Valahol sajnálom, hogy megzavarom a társalgását, ugyanakkor, elég felelőtlen lenne részéről, ha nem foglalkozna a diákjaival. Talán az is az, hogy nem vette észre, bár elég nagy itt a fejetlenség, és ahogy nézem, egy elsős forma kislánnyal foglalkozik, ami szintén fontos. Bocsánatkérően pillantok Alinára aztán egy szó nélkül mutatom az utat, vissza a másik szőkéhez, aki elájult.
Figyelem, ahogy pillanatok alatt, megoldódik a helyzet, aztán a kérésnek megfelelően visszaülök a korábbi helyemre, és nézelődni kezdek az asztalon, hogy mit is ehetnék. Az édes süteményeket gondosan elkerülöm. Előbb valami meleget ennék egyébként is. Amikor megvan nagyjából mit szeretnék felállok és a megfelelő tálakról összeszedem az ételt. Így végül egy szelet rántott húsra esik a választásom, köretnek meg rizst helyezek a tányéromra, majd visszaülök a koreai leányzó mellé. Épp csak elkezdek enni, rögtön kérdezősködni kezd. Felemelem a jobb kezem, benne a késsel, jelezve, hogy egy pillanat és válaszolok, csak előbb lenyelem, ami épp a számban van.
- Balatonfűzfőn születtem. Apám magyar - válaszolom, mert a kérdés indításból arra következtetek ilyesmikre kíváncsi - Anya koreai. 13 éves koromban Szöulba költöztünk. Ott derült ki, hogy varázsló vagyok, és ott is jártam suliba.
Miközben beszélek, felszeletelem a húst, és most teszek is a számba egy kisebb falatot. Miután lenyelem folytatom.
- Két hónapja jöttünk vissza Magyarországra. Én szerettem volna ott befejezni a sulit, de anyámék nem engedték, így átiratkoztam ide. Mesélsz te is?
Fejezem be egy kérdéssel, és remélem kielégítettem egy időre a kíváncsiságát. Szeretnék enni, amíg még meleg. De addig is figyelek arra, amit ő mesél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 8. 17:10 | Link

Losonczy Alina
Meglepetés!
(előzmények: Társalgó)


Igyekezni akar Lala, hogy a lehető legmegfelelőbben sikerüljön elmondania, ő mit is szeretne, ám azért ez nem egyszerű a kis vattával töltött szerencsecsomagnak. Sok akadály van kettőjük között, eleve a lány olyan nagy, hozzá képest persze, aztán a kommunikációs probléma, igyekszik áthidalni, de a hosszas hallgatás, és a lány némasága, csak még inkább elkeseríti arra a kis időre, ám mikor átöleli, már sokkal jobban érzi magát, sőt, az imént feltámadt vágya, hogy megnyaldossa, ismét színre lép. Nem is pepecsel sokat, amikor magához húzza őt a lány, megpuszilja azt az arcán, majd nem finomkodva nyalja végig jobb oldalát arcának a szája sarkától, a füle széléi Ekkor a szőkeség agyát már elkezdi hatalmába keríteni a gyönyörű, rózsaszín köd, bár a kigondolt dolgokat még sikerül elmondania, és kézen fognia Lalát. Ekkor a sárga picike arcára is egy mosolyféle ül, mert látja a még cukibba, még aranyosabba és lelkesebbe átcsapó leányzó arcát.
Együtt szökdécselnek nagy mosolyogva a nagyterem felé, kézen fogva egymást, miközben Lala hümmögve dudorászik, mert dalolni nem igazán tud, és boldog, mert részben teljesítette küldetését, így, ha barátait megleli, biztosan újabb áldozatokra vágyik majd kastély szerte, amiért nem is hibáztatná őt az ember, aki egyszer belekezd, az le sem tud állni vele. A szőke leányzónak, meg kell hagyni, nagyon jól áll ez a kis plusz, abban is biztos, hogy már az ő oldalukon állva, igenis hasznos lesz számukra. A Nagyterem ajtajába érve megáll és serényen nézelődik körbe, hogy vajon rátalál-e a barátaikra, akik miatt, még a kislány cukisága se dobta fel teljesen.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 8. 17:14 | Link

Bálint
(발린트)


A kérdéseim feltevése után láttam csak, hogy elkezdett enni. Most biztos nagyon udvariatlannak néz. Intett, hogy várjak egy kicsit, míg lenyeli a falatot.
-Ó, ne haragudj.
-Mondtam neki és haraptam megint egyet a sütiből. Majd elkezdett mesélni magáról. Megtudtam, hogy ő félig magyar származású. Akkor ő szerencsésebb helyzetben van mint én. Említette továbbá azt is, hogy Szöulban járt suliba és, hogy ott derült ki, hogy varázsló. Kíváncsian figyeltem őt, mert tényleg érdekelt a múltja. Mikor befejezte visszakérdezett. Nem tudtam eldönteni, hogy csak udvariasságból vagy azért tette mert őt is érdekelte az én múltam. Elkezdtem hát én is mesélni magamról.
-Én Szöulban születtem. - Kezdtem el. - Kiskoromban elvesztettem a szüleimet, - néhány néma másodperc - én és az ikertestvérem új szülőkhöz kerültünk. Az új apám szintén koreai, az új anyám viszont amerikai. Pár évre kimentünk San-Francisco-ba, hogy anyanyelvi szinten elsajátítsam az angol nyelvet. - Elgondolkoztam, hogy még mit mondhatnék magamról - Én aranyvérű családból származom, sajnos nekem nem volt meg az a szép pillanat, amikor rájöttem, hogy varázsló vagyok. Sajnos.
-Megláttam egy sütit, amit már nagyon régen ettem. Az egyik kedvenceim közé tartozott. Nem volt elérhető távolságban ezért inkább még folytattam magam történetét.
- Amikor megkaptam a beiratkozási levelet az iskolától nagyon örültem és elkezdtem a nyelvet megtanulni. A családnak van egy nagyon jó magyar barátja és ő tanított engem. - Szerintem egész jól megy már, bár még vannak bőven hibáim.
Közeben láttam, hogy még eszik ezért inkább nem akartam kérdezgetni. Folytattam tovább.
- Én nagyon szerettem Szöulban élni. Mi Dobong gu-ban laktunk, ami egy viszonylag csöndesebb rész. Te merre laktál?
-Kérdeztem tőle kíváncsian. Ki tudja, a végén kiderül, hogy egész közel voltunk egymáshoz. Persze tudtam jól, hogy ennek kicsit az esélye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 9. 17:23 | Link

Dasha (손영)~~


Intek neki a fejemmel, hogy semmi baj. Egyáltalán nem haragszom, nyilván egyedül érzi magát koreaiként és örül, hogy van valaki, aki hasonlít rá. Azt hiszem nekem ilyen problémám sosem volt, elvégre mindig is a két nemzetiség között nevelődtem, egyformán magaménak érzem a magyar kultúrát és a koreait is.
Amint lenyelem az ételt mesélek egy kicsit magamról majd arra kérem tegye ő is ezt. Így, amíg hallgatom nyugodtan tudok enni, és csillapítani az éhségemet. Amikor a szüleit említi, felpillantok rá, de nem nyilvánítok részvétet, mert tele van a szám. Abban bízom, hogy a pillantásomból észreveszi, mit mondanék. A rövid szünetben, amit tart még a rágást is abbahagyom, és csak akkor folytatom, amikor ő is tovább beszél. Bár nem éppen tiszteletre méltó, hogy épp eszem, de na... Nem tudhattam.
Viszont, ahogy tovább mesél, tesz egy megjegyzést, amire muszáj reagálnom, gyorsan le is nyelem, ami épp a számba van, hogy közbevessem:
- Annyira nem volt szép pillanat. Apám rossz viccnek gondolta, aztán kijött valaki a suliból, hogy segítsen megvásárolni a szükséges dolgokat, és elmagyarázta nekünk, hogy miről van szó. Az első hónapokban pedig attól rettegtem, hogy kiderül, hogy tévedés történt és hazaküldenek...
A villámmal mutogatok, de azért vigyázva, a végén pedig elmerengek,és be is kapom. Kell pár perc, hogy rájöjjek, talán butaságnak hangzik, amit mondtam. De aztán csak megrázom a fejem.
- Bocsi, mesélj tovább! - kérem, és tovább eszek, bízva benne, hogy nem veszi sértésnek, hogy a szavába vágtam. Beszél én pedig kicsit meglepődöm. Hogy lehet, hogy egy magyar iskolától kapott levelet, ha még a nyelvet sem beszélte. Oldalra döntöm a fejem, úgy próbálom elképzelni a helyzetet, de nem igazán megy. Viszont az biztos, hogy rövid idő alatt rengeteget tanulhatott, mert most egészen tökéletesen beszél. Ezt pedig muszáj meg is jegyeznem neki.
- Jó nyelvérzéked lehet. Nem mondanám meg, hogy csak egy rövid ideje tanulod a magyart - nehéz nyelvként tartják számon, bár szerintem a koreai mellett annyira nem az. Mégis. Mindegy. Lassan elfogy a vacsorám, be is fejezem, mire ő újra kérdez.
- Gangnam-gu-ban. De nem szeretem hangoztatni, mert mindenki a Gangnam style-lal jön... - megforgatom a szemeimet, bár nem tudom ismeri-e a nemrég híressé vált slágert. Azt viszont tudom, hogy itt Amerikában és itt Magyarországon is sokat játszották a rádiók. Ha volt muglikkal kapcsolata akkor biztos hallotta. A varázslók között, gondolom nem volt olyan elterjedt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 10. 17:56 | Link

Bálint
(발린트)


Elmondta, hogy szerinte nem is volt olyan jó pillanat, amikor kiderült, hogy varázsló. Félt attól, hogy kiderül, hogy valami tévedés történt. Teljesen meg tudtam érteni, hisz én magam is sokszor tartok az ilyenektől. Mondta, hogy meséljem tovább. Én folytattam is.
-Tudom nem látszik rajtam, mivel eléggé nőiesen öltözködöm, de nagyon szeretek sportolni. A harcművészetek állnak hozzám legközelebb.
-Mondtam neki és eszembe jutott valami, amit meg akarok kérdezni tőle.
-Tudsz Taekwondozni? -Tettem fel a kérdést jókedvűen. Aztán elmeséltem, hogy hogy tanultam meg a magyar nyelvet.
-Igazság szerint sokat tartózkodtam Magyarországon és bemutatkozni már kiskoromban is tudtam. Mindig is érdekelt a nyelv, annak ellenére, hogy tudtam, hogy nagyon nehéz. Úgy gondoltam a magyarokra, mint távoli rokonainkra. Amikor levelet kaptam az iskolától már a nyelv alapjait tudtam.
-Megjegyezte, hogy jó nyelvérzékem lehet. Elmosolyodtam, de legbelül nem teljesen értettem vele egyet. Vagyis talán azért éreztem ezt, mert tudtam magamról, hogy nem szeretek szavakat tanulni.
-Hát szerintem csak azért megy már ennyire a magyar, mert rá vagyok kényszerítve, hogy ezen a nyelven beszéljek. Ha más ország iskolájában tanulnám, akkor biztos, hogy béna lennék.
-Megtudtam, hogy Gangnam-gu-ban élt és nagyot röhögtem a  Gangnam style hallatán, de nekem természetesen nem Psy ugrott be először.
-Nem volt túl zsúfolt és zajos a belváros? Félre ne értsd, nagyon szeretek arrafelé járkálni, csak tudom magamról, hogy én ott nem tudnék lakni.
-Gyönyörű egy rész az biztos! Az egyik legmodernebb kerülete Seoul-nak, bár én inkább a csendesebb helyeket kedvelem, mint lakhely. Majd rátértem a Gangnam style témára.
-Én sem hangoztatnám. Az a fura, hogy Amerikában és Európában nagyon  nagy sláger, de Koreában valamiért nem. Díjátadókon is alig említették, ami azért fura, mert például a MAMA zenei díjátadón még a kis sztárokat is megemlítik.
-Azt nem tudom, hogy varázslók között mennyire népszerű. Nem nagyon beszélgettem erről senkivel. Közben látom, hogy befejezte az evést.
-Milyen ételeket szeretsz? -Kérdeztem meg, miközben elővettem a pálcámat, és egy varázslattal magamhoz csalogattam a már régebben kinézett sütit. Messze volt, de nem szerettem volna felállni, nem akartam elmenni Bálint mellől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 10. 23:25 | Link

Szabó - Kelemen Zsombor, Évnyitó/-záró ünnepség

A halk köszönésre szemöldök ráncolva az illető felé fordulok hogy leteremtsem, de nem tudom. Ma valahogy ahhoz sincs erőm, hogy gúnyos megjegyzéssel illessem az embereket, ahogy tenni szoktam. Az, hogy látom a nyüzsgő diáksereget, felfordítja a gyomrom, viszont az is igaz hogy még mindig jobb itt, mintha egyedül ücsörögnék valahol. Talán így hamarabb megtalálhatnám az okot, miért kerülnek annyira...
Zavartan dörzsölgetni kezdem a tarkómat.
- Helló - köszönök vissza hűvösen, majd korántsem barátságos pillantásokkal végigmérem, ezután tekintetem az övéin állapodnak meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 11. 00:54 | Link

Dasha (손영)~~


Próbálok úgy mesélni, hogy úgy tűnjön ez egy régi dolog és egyáltalán nem izgat már, de igazából most is elég ideges vagyok, hogy itt esetleg nem leszek majd elég jó. Fogalmam sincs, itt milyenek az elvárások és nem szeretnék beégni, pont ezért valószínű, hogy sokkal jobban fogok igyekezni, mint korábban. Viszont most még nem akarok ezzel foglalkozni inkább koncentrálok az evésre és Son Yeong-ra.
Ahogy a külsejét említi, végig is mérem újra, mert így ülve nem igazán látom, na meg az előbb a földön térdepelés sem volt éppen előnyös, de valóban csinos. Igaz, én még nem igazán láttam olyan koreai lányt, aki ne adott volna magára. Rámosolygok, de egyelőre nem mondok rá semmit. Nem igazán tudnék mit. A kérdésre viszont felelek.
- Nem - még a fejemet is megrázom - Kosarazok és futni járok rendszeresen de mást nem igazán próbáltam.
A miértekre meg nem térek ki. Bár nem titok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi korombeli, azért nem is ezzel szoktam kezdeni. Ha szóba kerül, akkor az persze más.
Tovább eszem, ő pedig tovább mesél. Így érthetőbbé válik a nyelvtudása, mondjuk, én továbbra is úgy érzem, hogy szerénykedik, de nem szeretném zavarba hozni, így csak egy-egy pillantással jelzem, hogy értem mire gondol.
- Mivel azt mondtad, érdekelt, szerintem nem lennél benne béna. Én legalábbis könnyebben tanulok meg valamit, ami érdekel, mint bármi mást. Bár az biztos, hogy gyorsabban megy, ha megfelelő környezetben van az ember.
Mondanám, hogy személyes tapasztalat, de én tudtam koreaiul, amikor kiköltöztünk, hiszen anyával szinte mindig koreaiul beszélünk. Viszont a húgom Bogi, aki szinte ott tanult beszélni most kicsit küzdött a magyarral. Érteni nagyon jól értett mindent, mert otthon a négy fal közt, mindig magyarul beszéltek hozzá, de az első hetekben, sok problémája volt, hogy szót értsen az itteni gyerekekkel. Nem igazán tudta kifejezni magát. Szerencsére ő még kicsi, és gyorsan belejött, most hogy kezdi a sulit nincs már semmi gondja.
- Őszintén szólva nem nagyon tudom. Keveset voltam otthon. A varázsló iskola ott is bentlakásos volt... szünetekben pedig mindig szerveztek a szüleim valamilyen családi programot, nyaralást...
Megvonom a vállam, mert tényleg így volt. Gangnam-gu nekem inkább csak egy hely, ahova be voltam jelentve, mint lakos. Igazán sosem laktam ott. Az a néhány hét, amit ott töltöttem egy évben, igazán nem számít.
- Szerintem nem fura. Más az emberek zenei ízlése. Szerintem PSY tudta mit csinál. Nem a koreai közönséget célozta meg, hanem a "nyugatot" és még ha mindenki azt is mondja, hogy nem szereti a számát, akkor is sikeres volt.
Fejtem ki a véleményem, amivel nem biztos hogy egyet ért, de én így látom. Az egész nem volt több marketingnél. Csinált valamit, ami vagy tetszik vagy nem, de beszélni fogsz róla ezáltal pedig terjeszted, és mások is megismerik. A negatív reklám is reklám. Neki pedig nagyon bejött.
Asztaltársam egy süteményt hív magához, én pedig befejezem az evést. Vicces, hogy pont most jut eszébe ételekről beszélni. De persze válaszolok erre is.
- Hmm... sok mindent szeretek... De a kedvenc az a 떡볶이 - amiből egyébként szintén nem ehetek sokat, ahogy tulajdonképpen semmiből sem, amit nagyon-nagyon szeretek. De megszoktam. És igazából azokat az ételeket is szeretem, amiket gond nélkül ehetek. - Meg a pattogatott kukorica... kár, hogy az tilos...
Az utolsó szavakat csak magamnak motyogom, de lehet, hogy meghallja. Hiába na, ez a téma, nem éppen a kedvencem, viszont ha elterelném a szót az sokkal feltűnőbb lenne. Inkább magamhoz intek a pálcámmal egy pohár vizet, majd visszakérdezek, így talán nem kérdez rá, miért nem ehetek kukoricát.
- Te miket szeretsz?
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2014. április 11. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. április 14. 17:51 | Link

Ivy

Mikor meglátom, hogy a lány milyen trófeákat kap, kicsit elfog az irigység, de ez csupán egy pár másodpercig tart, majd utána helyét átveszi a tisztelet.

- Gratulálok a kupákhoz!

Mosolygok a lányra. Majd eszembe juttatja a majdnem elfelejtett kérésem.

- Csupán annyi lenne, hogy eljössz táncolni?

Figyelem a reakcióját, majd nevetek.

- Nyugi, csak vicceltem! Táncról szó sincs.

Odahajolok és súgom neki.

- Valójában egy párbajra szeretnélek kihívni, de nem pálcával, hanem Tender Tanár úr botjait kölcsönvéve! Mit szólsz?

Figyelem ezek után a reakcióit, igyekezvén mutatni számára, hogy ez lenne a kívánságom.

- Persze, mivel te tettél szívességet, ezért te is kívánhatsz, ráadásul kettőt, mert így leszünk egálban.

Mosolygok, majd elkapok két poharat és az egyiket Ivy-nek nyújtom. Közben néha átböngészem a termet, ki mit csinál! Azt is mérlegelve, mikor ideális a szökés pillanata. A kékek asztalát is végigfutom lopva, majd visszafordulok a partneremhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 17. 20:25 | Link

Bálint
(발린트)


Megtudtam, hogy nem taekwondozik, de sokszor kosarazik és fut. Elmosolyodtam, mert a kosarazás szintén közel áll hozzám.
- Én is szeretek kosarazni. Amerikában sokszor játszottam az ottani barátaimmal.
- Mondtam neki végig mosolyogva a kellemes emlékektől. Annyira jó volt San Franciscoban a tengerparton röplabdázni, kosarazni vagy éppen fürödni az óceánban. Nagyon szerettem ott lenni, de egy idő után már hiányoltam Koreát.
Gangnam-gu az egyik legismertebb fővárosi hely. Rengeteg turista van arrafelé, igazi belvárosi hangulata van ott. Bálintot meg tudtam érteni, bár jobban ismerem az ellenkezőjét. Sokan a város nyugodtabb helyein laknak és bejárnak a belvárosba nappal. Ő meg pont fordítva.
Teljesen igaza volt, PSY tényleg tudta, hogy mit csinál. Nehéz belátni, de sikerrel is járt, hisz most is róla beszélünk. De nem akartam róla többet beszélni, a témát szerintem kiveséztük.
Beleharaptam a sütimbe míg ő elmondta, hogy mit szeret enni. A kedvenc ételére felcsillant a szemem. A 떡볶이 ételt a nagymamám csinálta a legjobban a családunkban. Mindig kértük őt, hogy főzzön nekünk ilyet amikor nála voltunk.
- Azt én is nagyon szeretem. – mondtam két süti falat között. Nem ehet pattogatott kukoricát. Na, erre kíváncsi lettem. Általában akkor tilos enni egy ételt, ha az illető fogyókúrán van, vagy ha az étel megbetegíti őt. Mivel nagyon jól néz ki, gondoltam az utóbbi helyzet van nála.
-Hogy hogy nem ehetsz pattogatott kukoricát? – Kérdeztem meg.  A válasza után én is válaszoltam az ő kérdésére.
-Hát én sokfajta ételt szeretek bár talán egy kicsit válogatós vagyok. Az ikertesómmal ellentétben én nagyon édesszájú vagyok. Imádom a pudingokat és az egyéb csokikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 18:26 | Link

Dasha (손영)~~


Eddig tök szimpi. Szeret kosarazni, és koreai. Bár ha nem lenne az az sem lenne baj, de azért jó lesz, hogy lesz kivel beszélgetni az anyanyelvemen. Nem mintha a magyart nem vallanám annak, bonyolult ez az egész.
- Az jó, bár nem hiszem, hogy itt lehetőség lenne ilyesmit játszani - kicsit elhúzom a számat. A varázslók világában eddig nem nézték jó szemmel, hogy én egy ilyen mugli sportot űzök. De ha a kviddics kizárva a repülés miatt, akkor nem sok minden marad. A varázslósakk inkább szellemi sport, mint fizikai. Nekem meg kell a mozgás.
Megbeszéljük ki, merre lakott Koreában aztán a kedvenc ételemről faggat én meg persze egy koreai ételt nevezek meg.
- Mit szeretsz még? - érdeklődöm, ha több közös kedvencünk is van, akkor lehet majd főzhetünk együtt. A koreai konyhában sajnos nem vagyok a legjobb, de szívesen próbálkozom, és ketten biztos összehoznánk valami ehetőt.
- Igazából ehetek, de csak só meg vaj nélkül, egyszerre csak keveset és úgy nem az igazi, szerintem - mosolyra húzom a szám, de mivel tudom ez nem lesz elegendő válasz, még hozzá fűzöm - Cukorbeteg vagyok.
SonYeon viszont biztosan nem az, mert épp azt kezdi ecsetelni, hogy mennyire édesszájú, közben pedig elhint egy másik érdekes dolgot, is, amire körbepislogok, de nem látok senkit sem, aki kicsit is hasonlítana rá.
- Az ikertestvéred nem ide jár? - kérdezem meg végül, mert ez tényleg érdekel. Persze az is lehet, hogy nem rajong az ilyen rendezvényekért. Tökéletesen megérteném. Vagy egy másik asztalnál ül, de nem szeretnék túl feltűnően nézelődni, így inkább megvárom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Tenshi Szivárványpóni Dasha
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 19. 10:10 | Link

Bálint
(발린트)


Sajnos itt tényleg nincs túl sok lehetőség kosarazni, bár ha nagyon erőlködnénk, akkor meg tudnánk oldani. Csak egy kis hókuszpókusz kell hozzá. Lehet, hogy mugli sport, de ez engem sosem érdekelt. Én mindig is azt csináltam, azt játszottam amit akartam, nem érdekelt más véleménye. Ha jól érzem magam, akkor tőlem mindenki szidhat, nem figyelek rájuk.
-Kár. Pedig elmehettünk volna dobálgatni. - Azért mondtam neki pozitívan.
Érdeklődött, hogy milyen ételeket szeretek még. Egy kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam a kérdésére.
-Hát az ételek közül a kedvencem a 김치. Nagyon egészséges és finom.
-Annak ellenére, hogy édesszájú vagyok, viszonylag egészségesen étkezem. A pudingokat leszámítva. Kell is mert sportoló vagyok. A taekwondomesterem nagyon szigorúan vesz mindent.
Megtudtam, hogy cukorbeteg. Az egyik legjobb barátnőm is cukorbeteg, meg tudom érteni a helyzetét. Nem lehet könnyű, bár egy idő után el lehet fogadni.
-Te szereted a 김치-t?
Az ikertestvéremről kérdez. Jogos a kérdés mert miért ne lenne ő itt, ha én is ide járok.
-Ő nem jár ide. Bár lehet, hogy majd ő is fog, még nem tudjuk biztosan.
-Tényleg kérdéses még a helyzet. Még ő sem tudja eldönteni, hogy akar-e itt tanulni. Mindig én vagyok az aki bevállalósabb, én kitaposom az utat, ő meg ha tetszik neki, akkor követ.
-Amúgy a neve Victoria.
-Nem bírtam nem megkérdezni, hogy neki van-e testvére. Már tett rá utalást is, de nem beszélt még róla.
-És neked van testvéred?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 24. 12:43 | Link

Dasha (손영)~~


- Hmm... akkor majd megoldjuk valahogy. Biztos van itt egy használaton kívüli terem vagy odakint egy olyan placc, ahol senkit nem zavarnánk. Már ha tényleg benne lennél egy kis dobálásban - válaszolom vidáman, mert ez nem is olyan rossz ötlet. Szöulban azért nem volt erre lehetőségem, mert ott az ilyen mugli dolgokra a többség nem nézett jó szemmel. Viszont Son Yeong teljesen normálisan reagált, és ha a van még egy-két ilyen ember, akkor könnyedén csinálhatunk egy rögtönzött kosárlabda pályát. Ez a gondolat egészen felvillanyoz, máris jobb kedvvel eszegetek tovább. Közben pont az ételekről beszélünk. A 김치-re csak bólogatok. Már hogy ne ismerném? Hiszen az olyan alapétel.
- A pirosat én is nagyon szeretem - felelem, mert tényleg. Nekem az a kedvencem, már ha kimchi, amúgy meg ugye, a már említett 떡볶이. Egyébként még rengeteg ételt felsorolhatnánk, ami finom. Biztos neki is hosszú listája van, hogy miket szeret, mint ahogy nekem is.
Megtudom, hogy van egy ikertestvére is, azonban nem látok hasonló kinézetű embert a terembe - igaz lehetnek kétpetéjűek is - így kénytelen vagyok rákérdezni.
- Mitől függ? - kérdezem tovább, mert furcsa, hogy még nem dőlt el, jön-e a testvére. Főleg, mert mintha azt mondta volna, az ő felmenői varázslók voltak. Így feltételezném, hogy a testvére is ért valamennyit a mágiához. A testvére, aki lány, és Victoriának hívják. Szép név az is. Talán valamivel hétköznapibb, mint a Dasha, de ez igazából lényegtelen.
- A koreai neve mi? - kérdezem, ha már ő elmondta a sajátját, talán nem furcsa, hogy érdeklődöm én is kicsit. Igaz, én nem említettem, a nagyszüleim által használt nevemet, de nem is használom soha a Joon-t, szóval felesleges is lenne.
- Van két húgom. Virág és Bogi - válaszolom mosolyogva, aztán mivel én befejeztem az evést, megtörlöm a számat egy szalvétával, majd asztaltársamhoz fordulok ismét.
- Maradsz még? Mert én azt hiszem, megyek... - szívesen beszélgetek még vele, de nem maradnék itt, ha nem muszáj. Vannak ennél sokkal nyugodtabb helyek is. Például a klubhelyiség, ahol csak a saját házunk diákjaival kell osztozni és nem az egész iskolával. Ha jön, ha nem, én felállok, és visszaindulok a Levitába. Hosszú volt a mai nap, és fárasztó is. Jó lenne végre pihenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. április 25. 16:30 | Link

Bálint
(발린트)


Persze, hogy benne lennék. -Válaszoltam neki határozottan. - Imádok sportolni.
Mondhatni a megszállottja vagyok. Bár a kedvencem a küzdősportok, de szeretek én mindent. Különösen kosarazni, korcsolyázni és repülni. Utóbbit a testvéremmel szoktam. Vagy fogócskázunk, vagy akrobatikus dolgokat csinálunk. Lehet megártott a sok cirkuszba járás. Időnként még szoktunk versenyezni is, hogy megtudjuk, hogy melyikőnk a gyorsabb. Magyarán nem unatkoztunk soha.
-Victoria a Herzberg Mágusiskolába jár jelenleg, de gondolkodik, hogy átjön ide. Attól függ, hogy én mit mondok neki erről a helyről. Ha nekem tetszik, akkor nagy valószínűséggel átjön. Ha viszont nekem nem tetszik ez az iskola, akkor ő marad ott, hisz ő szeret ott lenni. Csak így nagyon távol vagyunk egymástól és keveset tudunk találkozni.
-Már nagyon hiányzunk egymásnak, de gondoltuk, hogy így lesz. Kell is, ez a kis szünet kettőn között. Lehet, hogy ikertestvérek vagyunk, de attól még nem lehetünk összenőve.
-A koreai neve Son Jung.
-Megtudtam, hogy két húga van. Elmosolyodtam, talán egy kicsit nevettem is.
-Szóval te is olyan vagy mint a bátyám. Neki is két húga van.
-Szegény bátyámat annyira sajnálom már, mert sokszor neki kellett vigyázni ránk és hát én és SonJung eléggé rosszcsontok vagyunk együtt. Közben láttam, hogy befejezte az evést. Én is már megettem mindent ami a tányéromon volt.
-Szerintem lassan én is megyek. Megírom a választ a húgomnak mert már tűkön ülhet.
-Elővettem a levelet, ezzel mutatva, hogy miről is van szó. Sokszor húgomnak szólítom, mert ez rövid és hát tényleg én vagyok az idősebb, igaz csak 2 perccel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Sütibaba Black, 2014. április 27. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 28. 07:29 | Link

Dasha (손영)~~


- Szuper! Megbeszéltük! - egészen belelkesedtem ettől. Mosolyom is szélesebb. Bár még csak fél napja vagyok itt, már lebeszéltem egy kis kosarazást, ráadásul a lány koreai, így a nyelvet is gyakorolhatom, ha hiányozna.
Evés közben beszélgetünk is, és elég sok mindent megtudunk egymásról. Hogy, hogy kerültünk ide, és hogy nem vagyunk egyedüli gyerekek. Neki például egy ikertestvére van, ami izgalmasan hangzik, viszont furcsa, hogy nem együtt jöttek. Nekem legalábbis.
- Értem - bár igazából nem. Nem értem, miért mentek két különböző iskolába. Viszont nem is tartozik rám. Ő pedig nem magyarázza el jobban. Viszont a mondanivalója második felére, hogy így keveset találkoznak, megértően bólogatok. Ezt tökéletesen átérzem. Nekem is hiányzik Virág - és egy kicsit Bogi is. De nem az, amikor idegesít. Pedig az esetek nagy többségében ezt teszi.
- Az is szép név - állapítom meg, csak úgy mellékesen majd megemlítem én is a húgaimat. A reakcióján mosolyra húzom a számat.
- Szóval van egy bátyád is, akiről eddig hallgattál - állapítom meg vidáman, és azon gondolkozom, hány olyan volt, nem sokkal Bogi születése után, hogy egyszerűen megfeledkeztem róla. Sok. De nem azért mert nem szeretem a kisebbik húgom. Szimplán mert vele nagyon kevés időt sikerült együtt tölteni.
- Lehet, hogy hasonlítunk, nekem viszont egyáltalán nem ikerhúgaim vannak. Virág 16 Bogi pedig csak 6 éves.
Fogalmam sincs, ez mennyire érdekli, nem is megyek jobban bele. Inkább befejezem az evést, és mivel hosszú és fárasztó napom volt, úgy döntök, kicsit nyugodtabb helye folytatom az estét. Son Yeong-ot is megkérdezem, hogy mi a terve, s mivel neki még dolga van, bólintok, majd elköszönök tőle.
- Rendben! Szia!
Azzal felállok, és visszasétálok a Levitás klubhelyiségbe. Szerencsére nem tévedek el, és ott sem támadnak le tömegek, hogy megismerjenek. Mindenkinek megvannak a saját barátai. Én pedig ráérek holnaptól újakat szerezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Dasha Szivárványpóni Fresmoon
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 356
Összes hsz: 5924
Írta: 2014. május 4. 15:34 | Link

Bálint
(발린트)

Záró!

Lehet, hogy zokon vette, hogy eddig nem említettem meg a bátyámat? Remélem, hogy nem mert én nem akartam megbántani.
Mesélt egy kicsit a húgairól. Kettő van neki, az egyik 16, a másik tíz évvel kevesebb. Amikor a nevüket említi elmosolyodtam mert van egy barátnőm itt Magyarországon, akit szintén Boginak hívnak. Még a Balatonon ismerkedtünk meg az egyik nyáron. Neki van egy nővére, akit Virágnak hívnak. Bár közöttük csak két év van, azért déjà vu volt hallani a két nevet együtt, egymás után.
Mindkettőnknek menni kellett, nekem még dolgom volt, méghozzá a Victoriatól kapott levélre kellene válaszolnom. Megszokta, hogy rögtön visszaírok neki, remélem, hogy nem kezdett el idegeskedni.
-Szia! Örülök, hogy találkoztunk. -Köszöntem el Bálinttól.
Befordultam az asztalhoz, immáron egyedül. Bálint elment. A teremben is egyre kevesebben voltak. Elővettem egy tollat és megírtam a választ. Amikor kész voltam intettem a baglyomnak és a csőrébe adtam a levelet. A madár felröppent és már suhant is az ikertestvérem felé.
Nekem is mennem kellene. Nagyon kérőre jár. A tányéromról már megettem mindent, így azzal nem kellett foglalkoznom. Elindultam vissza az Álomkuckónak keresztelt szobába. Amikor odaértem, még benyitottam Iz szobájába, hogy megnézzem ott van-e. Nagyon halkan tettem, nehogy felébresszem, de láttam, hogy még nincs ott. Aggódtam érte, nem tagadom. Aztán átmentem az én részlegembe. Átöltöztem majd bebújtam az ágyba. Jó éjt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. június 2. 09:08 | Link

Walker.


* Ebédszünet van a kastélyban, a legtöbb diák pedig csacsogva vonul be a megterített asztalokhoz, az aktuális órák eseményeit kitárgyalva. Kowai Ombozit lehagyva, bűbájtanról szabadulva szedi lépteit a nagyterem felé, semmi kedve most a szöszi utáni nyávogását hallgatni. A hatalmas helyiségben szétszóródik a nebulósereg a négy asztal között, Eris is gyorsan kitúr egy elsőst a helyéről a Rellonosok részénél, majd nyomatékosítva szándékát még rá is vicsorog a lányra, annak eszébe ne jusson szólni egy prefektusnak erről a momentumról. Visszapillant a roskadásig telerakott finomságokra, azon nyomban összefut a nyál a szájában, korán volt ma az a reggeli, és ma ráadásul edzésük lesz, aztán pont úgy van órája, hogy a vacsorát ki kell hagynia miatta. Mondjuk annyira nem baj, fogónak rakták be, annak amúgy sem árt, ha könnyű. Eme gondolat közben inkább visszateszi a zaftos csirkecombot oda, ahonnan elvette, és valami energiaszegényebb dolog után nézelődik. A gyomra korog, ő meg éhes, erre itt még neki kell fogyóznia, hogy gyorsabb lehessen a levegőben. Szégyen. A belső viaskodása az arcára is kiül: mogorva szemei néhol kétségbeesett árnyalatot felvéve pattognak a csirkecomb és egy tál zöldségsaláta között, majd inkább kutat a CSK után a nagy tömegben. Úgy néz ki, Bennett most máshol étkezik, ám Ombozit megtalálta, a szöszi mellett ül és neki dumál, s amikor tétován elkapja Eris pillantását, a lány öklendezést szimulálva tér vissza étekbéli problémáihoz. Ezzel a jelenettel megvolt a fogyókúrához szükséges zabavisszafogó erő, de azt még mindig nem sikerült kifundálnia, hogy mit eszik. Villáját előkapva lecsap a combok melletti utolsó csirkemellre, majd végigsandít a mellette ülőkön, hogy ki van ezzel a döntésével kapcsolatban más véleményen, mert abba nyomban beleállítja a hússal megtűzött evőeszközét. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Noah Walker
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 2. 20:45 | Link

Eris L. Awer-Kowai

Ahogy telnek a napok, egyre jobban kezdem megszokni a sulit. Persze még mindig nehezemre esik reggelente megtalálni az adott tantermet, ahol végig kell ülnöm a hosszú órákat, de szerencsére a nap további részében csak követnem kell a csordát és minden rendben van.
Azt nem állítanám, hogy a társasági életem olyan nagyon kialakult volna már ebben a kis időben, de hát nem is vártam mást. Egyrészt, én se vagyok az a "sziamizulegyünkpajtik" típusú ember, meg ahogy észrevettem a háztársaim se kapálódznak azért, hogy megismerkedjenek velem. Mondjuk úgy, hogy csöndesen élünk egymás mellett, és ez egyelőre nekem tökéletes megfelel így.
A mai délelőtt is ugyanúgy telt, ahogy az eddigiek. Kelés, órák, szünet, órák, és végre elérkeztünk a kedvenc részemhez, az ebédhez. Természetesen a Nagytermet már akkor is megtalálnám, ha álmomból ébresztenének fel és a Konyhával is hasonló képpen vagyok.
A hosszú asztalok közül a miénk a terem egyik szélén található, közel a falhoz. A rellonosok általában közelharcot vívnak a jobb helyekért, és természetesen a gyengék alulmaradnak módszer az érvényes nálunk. Ezért aki jót akar, az már elsős korában igyekszik kialakítani maga körül egy olyan tiszteletkört, ami adott esetben elég lesz neki ahhoz, hogy megszerezze, amit akar. Ezt a szabályt már a legelső napon sikerült jó alaposan a fejembe verniük, amikor épp békésen eszegettem a vacsorámat és egy csapat harmadikos fiú csak úgy odajött, kivette a kezemből a falatot és közölték, hogy éppen az ő helyükön terpeszkedem és nagyon gyorsan húzzak el onnan, ha éjszaka szeretnék egy percet is aludni. Azóta már tudom, hogy nem kellett volna olyan gyorsan elszaladni, mert akkor meg is lett volna az első jó pontom, de már mindegy.
A mai ebédhez különösen jó kedvvel fogtam hozzá, mert az asztal tele volt finomabbnál finomabb ételekkel. Gyorsan leültem egy évfolyamtársam mellé és körbenéztem, hogy mit is válasszak a rengeteg ínyencség közül. Ahogy nyálcsorgatva bámulok végig az asztalon, egyszer csak összerezzenek, mert a mellettem lévő lány olyan hirtelen pattan fel, mintha áramütés érte volna, két pillanattal később pedig már hűlt helyét találom, és egy másik, számomra ismeretlen egyén ül le mellém.
Nagy érdeklődéssel figyelem, ahogy végigméri az "árut", majd felszúr a villájára egy csirkecombot. Ezután néhány percig szemezett a hússal, majd visszarakta a helyére. Fogalmam sincs, hogy mi baja, de elég finnyásnak tűnik, úgyhogy inkább nem is foglalkozom vele tovább. Újra visszafordulok az incidens előtti elfoglaltságomhoz, azaz a teríték pásztázásához, amikor megpillantom a mai ebédemet. Már nyúlnék a csirkemell után, amikor a mellettem ülő Mrs. Finnyás pont azt a szeletet telálja el a villájával.
- Én ezzel a döntéssel nem igazán értek egyet. - Mondom összehúzott szemöldökkel, miközben egy pillanatra se veszítem szem elől a kiszemelt ételt.
- Úgy érzem, hogy te inkább azt a csirkecombot szeretnéd ma megenni ebédre, és ezt csak azért szúrtad fel a villádra, hogy kedvesen idehelyezd a tányéromra.-
Utoljára módosította:Noah Walker, 2014. június 2. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eris L. Awer-Kowai
INAKTÍV


Sz*rka
offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 3201
Írta: 2014. június 2. 21:25 | Link

Walker.


* A széleskörű választékból nem sok lehetőség maradt a közelében lévő adagokból, mivel a nagyobbak, akik odébb ülnek, mindent felzabáliuszosdit játszanak, úgyhogy csak a perifériájában található étkekre van módja, még akkor is, ha ilyen kis agresszív. Nem szívesen kekeckedne azzal az ötödéves sráccal tőle nem is olyan messze, aki háromszor nagyobb darab, mint ő. Lecsap hát a combok melletti mellre, de mielőtt a tányérjára helyezné, egy ismeretlen hang szólal meg mellette. Eris sötét szemeivel az idegenre pillant. Fiatal fiúcska, nem nagyon futott össze vele, talán elsős lehet. És az ő csirkemellét figyeli. A keresztes tetoválású lány elfintorodik. Micsoda fétisei lehetnek ennek a srácnak, hogy az Ő csirkemellét sasolja. Na, méghogy kedvesen a tányérjára, azt lesheti. Még jó, hogy bűbájtanról jött, a pálcája nincs is annyira messze, ha használni kéne. Bal kezével óvatosan a varázseszköze után nyúl, a jobbjában tartott villát pedig ugyanazzal a mozdulattal a szájához emeli és beleharap a húsba, közben végig a másikat figyeli, fenyegető szemekkel, tettre készen. Színpadiasan rágni kezdi a falatot, majd lenyeli, s a fogán és nyelvén ragadt maradékokkal nyitja ki a száját. *
- Csak nem mondtál valamit? * A nőiesség mintaképe ezután egy pillanatra a fehérjedús falatra sandít, majd visszatér az őt megszólítani merő fiatalemberhez. *
- Jahaaaaaa, hogy ezt akartad? Bocs öcsi, nekem formában kell lennem a következő meccsre, van mentségem. * Na igen, ez a fiú még biztosan nem tudja, hogy kivel akarja összeakasztani pelyhedző bajuszát. Eris gúnyosan elmosolyodik, várja a másik reakcióját, de azért nem feledkezik meg a pálcáról sem, ami nincs ugyan még a markában, de ha ott is lesz, kénytelen lesz kipróbálni a bal kézzel átkozódást. *
Utoljára módosította:Eris L. Awer-Kowai, 2014. június 2. 21:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A legijesztőbb Rellonos" | Terminátor | Hydromágus...?
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 15. 21:41 | Link

Emandorie ^^)

Hát ez a nap is elérkezett, pedig nem is mertem hinni. Az első elutasítás után természetesen nem adtam fel, ugyan már, kérem szépen, minek néz maga engem? Hogy majd én a légiónál pont megfutamodok egy ilyen kis semmiségtől, hogy nyelvtudás? És tessék, a mai nap mégis megérkeztem a katonai felszerelésben, zöldes terepruhában, bakancsban, puttonynak álcázott hátizsákkal, aminek a tartalma akár fél évig is elég lenne a zsugorító bűbájnak hála. Nos, eleinte a falakon lévő feliratok kínaiul hatottak, de lassan belelendültem és a saját házamat is megtaláltam. Ott már volt kellő segítség a szobámba találni, levágni a cumót és bedőlni..beájulni az ágyba - ez a rész mondjuk már ment magamtól is. A vacsora idő után jócskán tértem magamhoz és amolyan megszokott módon egy fehér trikóban, a hosszú nadrágban meg az acélbetétesben nekiindultam keresni valmai helyet, ahol magamba tömhetek egy.. teszem azt, egy antilopot. A nyakamban lévő behívókártyám még mindig ott lifegett a nevemmel meg az egyéb ehhez szükséges adatokkal és eleinte olyan simán kértem útbaigazítást spanyolul, hogy azt öröm lehetett nézni. Páran megpróbálták elmakogni, hogy merre találok valami ehető dolgot aztán végül - ki hitte volna - egy portré adta meg a pontos leírást franciául. A velem szembejövő diákság nagy része gülü szemekkel pislogott rám, amit eleinte csak a katonai cuccnak tudtam be, később lassan realizáltam azonban, hogy se talár, se kitűző, se semmi, ami bárkinek is a tudtára adná, hogy nem tanárként rovom a folyosókat öles léptekkel. Vállam megvonva tettem magamsról az emberkékre és háromszoros eltévedést követően megleltem a nagytermet (el sem hiszem!). Wow! Tudtam én, hogy minden ilyenféle terem egyforma, de az esti .. naplementés égboltozat egészen ledöbbentett. Olyan varázslatosan szép a pillanat, amikor a távoli horizonton a vöröslő Nap alábukik és halvány rózsaszín vagy égő vörös árnyalattal színezve a felhőket végül teljesen nyugovóra tér a számunkra, csakhogy máshol folytathassa a munkáját. Hát elámulva léptem beljebb és körbepillantva pár hasonló kései denevért észrevéve végül bal lábbal beléptem az egyik pad mögé, letettem a hátsóm és magam elé vettem egy tál valami zselét. Ezer éve nem ettem..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. június 16. 09:35 | Link

Rui


Sokat vacilláltam rajta, hogy a nagyterem vagy a konyha felé vegyem az irányt. Hozzászoktam a késői vacsorázáshoz, ami bár nem túl egészséges és nem tesz jót az ember kilóinak, mégis némi energiát ad az éjjelibagoly-életmódomhoz. Még járőröznöm kellett volna, de őszintén, egyáltalán semmi kedvem nem volt hozzá. Kinőttem már én az ilyen dolgokból, már nem okoz boldogságot, hogy egy-egy tizennégy éves kis fruskát sikálásra ítéljek. Az az időszak elmúlt, én már máshol keresem az élet apró örömeit.
Szóval némi kaja és társaság reményében löktem be a Nagyterem ajtaját. Hatalmas szerencsémre még volt ez-az az asztalokon, így nem kellett a manók ábrázatát bámulnom vacsora közben.
- A helyedben én azzal vigyáznék - böktem a villámmal két falat között a velem srégen szemben lapátoló fiúra... vagyis férfire. Még nem láttam azelőtt itt, első ránézésre nem diáknak tűnt, de még csak nem is mestertanoncnak. Nem úgy öltözött, mint aki idevalósi lenne.
 - Persze csak ha nem akarsz három füllel és hat szemmel ébredni reggel - igazán nem akartam én elvenni a kedvét semmitől, de hát soha sem lehet tudni. Egyszer-kétszer én is belefutottam már a tréfás kedvű szakácsok alkotásaiba. Nemrég három napig szivárványszínű hajjal léteztem, nem tudom, hogy csinálták, de semmivel sem tudtam eltüntetni.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2014. június 16. 09:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 16. 10:52 | Link

Emandorie


 Már igencsak belemelegedve lapátoltam a zselét, mikor egy magyar lány elkezdett beszélni. Két mondata között tekintetem ráemelve jobb kezemmel magamra mutattam, hogy egyáltalán hozzám beszélt-e, de igen, kétség sem férhetett hozzá. A hátam mögül hangzott, így lábaim nem épp elegáns mozdulattal kivetettem az asztal alól és ezzel kipördültem. Egy darabig értetlen pofával meredhettem rá, mert kellett némi idő ahhoz, hogy agyam feldolgozza és lefordítsa a megkapott információt.
- Hat szem nem lenni rossz. -
 Nyilvánvalóan rosszul mondtam, de azért csak meg tudja érteni szegény. Amúgy..olyan furcsa vonásai vannak. Mintha ismerősek lennének, ami nyilván nevetséges, de akkor is. Egy kicsit visszafordultam a saját asztalomhoz és a remegő zselémhez, ami valóban, elég morbid dologként festett most már. Vállat vontam, felálltam de csak annyira, hogy a lány mellé áttelepedjek, aki az Eridon asztalánál foglalt helyet. Igen, azt már sikerült megjegyeznem, hogy mely szín melyik házat takarja, talán idővel már menni fog több is.
- Hát akkor mit enni? -
 El tudom képzelni, hogy mennyire festhetett orbitálisan ostobán a francia meg spanyol akcentussal a magyar próbálkozásom, de oda se neki, majd lesz jobb is. Remélhetőleg, amennyiben az órákat is meg fogom érteni. Igazság szerint szerintem mindent megértenék, szóval nem ezzel a résszel lenne a gond, hanem a másikkal. A kommunikációval. Mindegy is. Újfent vállat vontam, jobb kezem az asztalra támasztottam és a lány felé fordultam teljes testtel - mivel jobb lábam bent, a bal lábam kint volt a padhoz és az asztalhoz képest. A fene vigye el, annyira ismerősek a vonásai, csak tudnám, honnan..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dora Martinez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2014. június 16. 22:16 | Link

Rui

Oké, kicsit hülyén nézett az ki, hogy én csak úgy leszólítok egy, a Levita asztalánál lapátoló egyént, de mentségemre szóljon, hogy én tényleg csak jót akartam neki. Egyszer tényleg a jó szívem fog sírba tenni.
Akcentusán elmosolyodtam. Valahol a régi énemre emlékeztetett. Én is így kezdtem, alig tudtam magam megértetni másokkal, de nagyanyámnak és Bagolykő lakóinak hála már egészen jól ment a nyelv. Csak néha fordul elő, hogy nem találok egy-egy szót, de valahogy mindig kivágom magam.
 - Hát azért elég hülyén néznél ki vele - megvontam a vállam és vágtam egy újabb falatot a jó kis rántott husimból. Habár a kastélyban elvétve fel-felbukkan néhány ismertebb spanyol fogás, mint a tortilla vagy a gazpacho, javarészt magyar ételekkel kell beérnem. Mondjuk nem is tiltakozom ellenük, egészen hozzászoktam már.
 - Hmm... hát... - nem is igazán tudtam, milyen nyelven szóljak hozzá. Egyértelmű volt, hogy nem magyar és nem is angol, ahhoz túlságosan is furán ejtette a szavakat. Egyébként meg többszöri ránézésre ismerősnek tűnt. Talán csak az én figyelmem siklott át rajta az utóbbi időben, mert hát a magyart is beszéli valamilyen szinten... Nem tudtam hová rakni, így hát félretettem egy kicsit a problémát.
 - Talán azt ott - mutattam egy tálcára, ami körülbelül két méterre volt tőlünk és jól meg volt pakolva sült csirkecombokkal. Azt az elvet követtem, hogy a férfiak nagy része szereti a húst és azzal igazából nem lehet nagyon mellélőni. Ha bepróbálkoztam volna egy jó kis töltött káposztával, lehet hogy a hajamra kente volna és elküldött volna melegebb éghajlatra.
 - Mi az anyanyelved? Beszélek angolul és spanyolul is, ha esetleg úgy könnyebb lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 94 95 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet